Humen Magazin 2020. 02. szám (március) by Humen Magazin

8 ÉVE AZ LMBTQ KÖZÖSSÉGÉRT

FREE | VIII. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM | 2020. MÁRCIUS

NEM CSUPÁN A VÉGEREDMÉNY SZÁMÍT, HANEM AZ ÚT IS, AMI HOZZÁ VEZET Anh Tuan, divattervező, étteremtulajdonos

TAVASZI MEGÚJULÁS ruha, éksz er, tá lak ás s d m

INGYENES BELÉPÉS helyszín: BÁLNA BUDAPEST nyitvatartás: 10:00 - 18:00 www.wamp.hu facebook/wampdesignvasar

BRAND BAR

íto egész k tki va di k há ru termék tró ek sz

Március 8.

ia, fotó, gra rám fik e , k játékok, g a a y ere , k r, o k ek önyvek, k e g a es

Útmutató

CÍMLAPSZTORI

Nem csupán a végeredmény számít, hanem az út is, ami hozzá vezet – Interjú Anh Tuan divattervező-étteremtulajdonossal

KULISSZA Anya-lánya bajok – egy rendhagyó kettős portré, és ami mögötte van

KULISSZA Egy sikertelen merénylet margójára

TÁNCLÉPÉS Lüktető geometria és pulzáló anyag

TÁRLAT

Lassú élet

BASSZUS Közösségépítés a klubéletben – miről szól az OMOH?

MOZGÓKÉP Friss Hús – Queer Dreams

BETŰTÉSZTA New York két meleg költője: a bohém O’Hara és a fejedelmi Whitman – interjú Gerevich Andrással

KRISTÓF VILÁGA

Viselkedj!

EMBERKÉP Aki nem fél élni – Transznemű tiniként egy magyar fiúkollégiumban

POZITÍV SZEMMEL

„A 17 éves lányunokám is tudja, hogy HIV-vel élek, és ezt a legnagyobb természetességgel kezeli”

HERSTORY Mary N – A Mammut kávézójától a saját YouTubecsatornáig

DRÁMAKIRÁLY Tánc behúzott hassal

VISSZAPILLANTÓ Az út a királyi trónhoz egy lefejezett szerelmesen át vezet – II. Frigyes porosz király

KÜLCSÍNY Egy szürke ingtől a kockás zakóig – Átváltozás Paksi Évivel

SPORTCIPŐ Mozgás, ami az összes izmunkat megdolgoztatja

ÚTLEVÉL

„Hiszel-e az életben Brighton után?”

ÚTLEVÉL Élvezd ki a hosszú máltai nyarat!

BOYONGO Örök szerelmem, Tajpej

ÚTLEVÉL Kilövés egy másik dimenzióba – Irány Brüsszel, irány a Rave Rebels!

PROUD HUNGARY A weekend getaway in Sopron

PROUD HUNGARY Cultural agenda for spring in Budapest

PROUD HUNGARY Budapest Day & Night

U PCO M I N G s h ows

14 MAY

04 JULY

Duna Palota

Budapest Park

Legyen egy sokszínű országunk! Arról már, gondolom, sokan tudtok, hogy a Budapest Pride idén ünnepli a 25. évfordulóját, amelynek alkalmából sok újdonság és nagyszabású események érkeznek a fővárosba. És nyilván már azt is tudjátok, hogy a magyar LMBTQ történelem első vidéki pride-jának Pécs ad otthont május 11–16. között, ahol különböző izgalmas programokkal várnak minket a sokszínűség jegyében. Az ország másik, LMBTQ életéről és sokszínűségéről híres vidéki városa, Szeged is gondolkodik azon, hogy saját pride-ja legyen, amely reméljük, hogy hamarosan megvalósul. Így már nemcsak a fővárosban, de vidéken is egyre több LMBTQ programmal találkozhatunk, amelyek által közelebb hozhatjuk a társadalom tagjait egymáshoz, és megteremthetjük a hidat és a kommunikációt a heteroszexuális és az LMBTQ társadalom között. A sokféle programkavalkádból nekünk pedig semmi más feladatunk nincs, mint az általunk szimpatikusnak talált eseményen részt venni és ezzel is kifejezni a támogatásunkat a szervezők felé, akik érted, értem és értünk dolgoznak, hogy egy sokszínű országot teremtsenek számunkra. Találkozzunk a következő LMBTQ eseményen! Erdei Zsolt | lapigazgató

IMPRESSZUM

LAPIGAZGATÓ: Erdei Zsolt zsolt.erdei@humenmedia.com | FELELŐS SZERKESZTŐ: Kocsis G. János | SZERZŐK: Bátai Blanka, Erdei Zsolt, Fazekas Achilles, Germán Henao, Horváth Ádám, Kanicsár Ádám András, Kocsis G. János, Majer Reni, Molnár Viktor, Paksi Éva, Steiner Kristóf, Talabos Dávidné dr. Lukács Nikolett, Tegdes Péter, Waliduda Dániel, Sam Wilberry | KORREKTOR: Szij Barbara | MŰVÉSZETI VEZETŐ: Karlovszki Ottó | ÉRTÉKESÍTÉS: Horváth Alexandra +36 30 777 2664 alexandra.horvath@humenmedia.com | SAJTÓKÖZLEMÉNYEK ÉS PROGRAMOK: info@humenmagazin.hu | KIADJA: Humen Media Hungary Kft., H-1132 Budapest, Kresz Géza u. 16. fszt. 1/A | NYOMDAI KIVITELEZÉS: Keskeny és Társai Nyomdaipari Kft., H-1158 Budapest, Rákospalotai határút 6. | www.humenonline.hu | ISSN 2064-101X A Humen Magazin bejegyzett márkanév. A név vagy a logó bármilyen felhasználása kizárólag a Humen Media Hungary Kft. írásos engedélyével lehetséges. Engedély nélküli felhasználása jogi következményeket von maga után. A Humen magazinban megjelent cikkek, írások és fotók - egyedi esetektől eltekintve a Humen Media Hungary Kft. tulajdonát képezik. Bárminemű utánközléshez a kiadó írásbeli engedélye szükséges. A hirdetések tartalmáért a Humen Media Hungary Kft. nem vállal felelősséget. A lapban közölt olvasói írások és interjúk nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

Címlapsztori

NEM CSUPÁN A VÉGEREDMÉNY SZÁMÍT, HANEM AZ ÚT IS, AMI HOZZÁ VEZET Interjú Anh Tuan divattervező-étteremtulajdonossal

Anh Tuan életének központi fogalma a művészet. Mindent, amit csinál, művészi igénnyel teszi, és mindenben eligazodik, ami művészet. A Vietnámban született, de 9 éves korától Magyarországon élő Anh Tuan a Moholy- Nagy Művészeti Egyetemen végzett, divattervezőként kezdte pályafutását, aztán éttermet nyitott, amit továbbiak is követtek. Most éppen a harmadik üzletén dolgozik az Arany János utcában, itt találkoztunk vele még az étterem hivatalos megnyitása előtt.

hosszúkás terem végében egy aranyozott, többkezű Buddha szobor ül, a falak mellett a székek egyelőre csak asztalok nélkül sorakoznak. A bejáratnál még kaotikusabb a helyzet, különböző szerszámok és konyhai gépek hevernek mindenütt. A nyitás előtti művészi káosz közepén ülünk egymással szemben Anh Tuannal, hogy megismerhessem a kreatív művészt, aki a textilek és az ételek világában is otthonosan mozog. Mi fogott meg ebben a helyben annyira, hogy itt nyisd meg a harmadik éttermed? Először is megjegyezném, hogy az összes éttermemet a barátaimmal együtt indítottam és vezetem. Az egész úgy kezdődött, hogy eseményeket szer veztünk barátoknak, ahol többfogásos menüt szolgáltunk fel, és nagyon szerették őket, ez a siker indított el minket. Amikor először jártam ezen a helyen és elkezdtem azon gondolkodni, mit lehetne kihozni belőle, egyből előtörtek belőlem a gyerekkori élményeim. Vietnámban, Hanoiban születtem, ott éltem kilencéves koromig. A városban rengeteg buddhista kolostor és keresztény templom is van, amikor még ott éltünk, a mamám gyakran vitt abba a két-három kolostorba, ahová ő is járt rendszeresen. Ez a hely azoknak a szent helyeknek a nyugalmát, békéjét idézte fel bennem. Bár még nincs kész az étterem, jól látom, hogy a berendezésben az ázsiai kultúráé lesz a főszerep? Az összes éttermünkben picit más a design és az étlap is. A Kahnban több a kínai fogás, a Sáóban inkább a vietnámi ételek dominálnak, itt pedig majd a thai. Az ebben az étteremben használt fák többsége Vietnámból származik, a galérián körbefutó fakorlát százéves vietnámi házak törmelékéből készült. Fontos számomra, hogy az éttermeimmel megmutassak valamit az ázsiai kultúrából a magyaroknak. Azt már elárultad, milyen gyerekkori élményeid vannak Hanoiból, de hogyan emlékszel vissza arra az időre, amikor megérkeztetek Magyarországra? A ’80-as évek legvégén érkeztünk, valószínűleg nem sokan tudhatták biztosan, hogy néhány hónap

múlva rendszer váltás lesz, de mégis lehetett már érezni ennek a változásnak előszelét. Nagyon tetszett Budapest hangulata, nagyon pozitív volt a légkör, tetszett az itteni emberek életritmusa, volt valamiféle nyitottság a levegőben. Nem volt nehéz kilencévesen egy teljesen másfajta kultúrába cseppenni? Újszerű élmény volt, de nem ért sokként, nem tragédiának fogtam fel, hogy Európában kell élnünk. Ez részben talán azért is volt, mert az ázsiai kultúrák között szerintem a vietnámi a legkevésbé zárt, a gyarmatosításnak köszönhetően nálunk nemcsak a keleti, hanem a nyugati kultúra is megjelent valamilyen formában, a kettő keveredett egymással. Másrészt édesapám diplomata volt, a munkája miatt kellett ideköltöznünk, ami csak egy meghatározott időtartamra szólt.

Akkor még nem tudtuk, hogy itt is fogunk maradni, azt hittük, az ittlétünk csak egy átmeneti állapot lesz. De végül mégis itt maradtatok. Miért? Vietnám történelmében nagyon sok fordulat volt, főleg a huszadik században, megannyi politikai és gazdasági változást éltünk meg, rengeteg háborúskodás sújtotta az országot. Nem tudtuk, mit hoz a jövő Vietnámnak, a magyarországi rendszerváltás viszont némi reménnyel töltötte el a szüleimet, maradni szerettek volna, mert bíztak abban, hogy a rendszerváltás a gyakorlatban azt fogja jelenteni, hogy minden jobb és biztonságosabb lesz itt, mint amilyen életünk Vietnámban lehetne. Az éttermeidből kiindulva nagyon fontos neked a származásod, az őseid kultúrája. Evidens számomra, hogy érdekel és tisztelem, ahonnan származom. Szerintem mindenki számára fontosnak

CĂmlapsztori

kellene lennie annak a kultúrának, amelyben született. Itt nemcsak a családi hagyományokról beszélek, minden városnak, térségnek megvannak a saját tradíciói. Mennyire volt fontos a szüleidnek, hogy tovább őrizd a vietnámi kultúrát? Soha nem hangsúlyozták, de nem is kellett nekik, magamtól is érdeklődtem iránta. Liberális szülők voltak, nem volt röghöz kötött a gondolkodásuk. A gyarmatosítás előtt nagyon gazdag volt Vietnám kultúrája. A területet azért is akartak megszerezni a gyarmatosítók, mert a természeti-földrajzi adottságai is csodálatosak. Hiába voltak háborúk, ma már szabad információáramlás van, a szüleim és én is értesül(t)ünk arról, mi történik éppen Vietnámban. Nem olyan elmaradott térség az, mint ahogy azt Európában sokan gondolják. Kicsit olyan ez, mint ahogy Nyugat-Európa gondolkodott Kelet-Európáról a rendszerváltás időszakában, talán az is egy kicsit túlzóan rosszhiszemű volt. Az életednek, vagy legalábbis egy korábbi időszakának a legfontosabb része a divat volt. Mesélnél egy picit divattervezői múltadról? Inkább a művészetet mondanám az életem meghatározó részének, azon belül pedig a divatra, még azon belül is pedig a kiegészítőkre specializálódtam. Fiatal tanulóként, pályakezdőként azt hittem, ez egy nagyon jól kereső szakma, hiszen Vietnámban például a fegyverkezés után a divatra költenek a legtöbbet az emberek globálisan. Az volt a célom, hogy a pénzemből alapítványokat csinálhassak, amikkel a rászorulókon tudok segíteni. Most is foglalkozom tervezéssel, de már nem teszek bele annyi energiát, most nem oda csoportosítom a figyelmemet és időmet. Több divatbemutatód is volt. Melyikre van a legbüszkébb? A divat világa nagyon intenzív és gyorsan változó, ahogy egyébként a vendéglátás is, ez közös a kettőben. Egy évben minimum két kollekciót kell megtervezni és bemutatni. A tervezés után jön az anyagbeszerzés, gyártás, értékesítés, satöbbi, ez egy nagyon összetett folyamat. Ami a sportolóknál az olimpia, az nálunk a divatbemutató. Hosszú hónapok, akár évek munkáját kell belesűríteni egy néhány perces attrakcióba. Ez a legnagyobb kihívás a munkában, de én szeretem is a kihívásokat. Nem tudnék egyet sem kiemelni a kollekcióim közülük, mindegyik kedves számomra, mert nemcsak a végeredmény számít, hanem az az út is, ami a végeredményhez vezetett. Mindegyiknek megvolt a sajátossága, újdonságértéke számomra, mindegyikből tanultam valamit.

Hogyan jellemeznéd a kollekcióidat? Az alapfilozófiám a tradicionális motívumok megőrzése – és most nem feltétlenül csak a vietnámira gondolok –, de az újdonság, a modern technológiák használata is fontos. Szerintem a kettő ötvözetéből megszülető művek a legizgalmasabbak. Szereted a kihívásokat, ezek is motiválnak legjobban? A múlt megismerése és megértése is kihívás, de a jövőben is akad bőven. Amikor alkotunk valamit, legyen szó ruháról vagy ételről, felelősséggel tartozunk érte, mert bármit is készítsünk, az jelentéssel bír, valamit kommunikálunk vele az embereknek. A ruháknál a színeknek, anyagoknak, mintáknak, az ételeknél pedig az ízeknek és illatoknak lehet külön hangulata, jelentése. Ha már az ételeket említetted, mikor nyitottad meg az első éttermed? 2013-ban. Nem sokkal azelőtt kezdett fellendülni Magyarország turizmusa, egyre több külföldi érkezett, akiket szórakoztatni és etetni kellett, úgyhogy a legjobbkor csatlakoztam rá erre a folyamatra. Nemcsak a külföldieket várom az éttermeimben, sőt, leginkább talán a magyaroknak szeretném megmutatni, hogy nemcsak a magyar ételek lehetnek finomak. Az éttermeimmel, ahogy korábban említettem is, a saját kultúrámból szeretnék valamit tolmácsolni az embereknek, közelebb szeretném hozzájuk hozni a Távol-Keletet. Szoktál magyar ételeket is főzni? Szeretem a magyar ételeket, de azok elkészítését inkább a magyar barátaimra bízom. Ha otthon főzök, általában vietnámit készítek, ha nyugati konyhákról van szó, akkor az olasz a kedvencem, ezeket szoktam főzni, ha barátok érkeznek hozzám. Melyik a kedvenc ételed? Mindegyik ételt szeretem, ha jól el van készítve. Tudod, nálam az is fontos, hogy a vendégeimnek autentikusan készítsem el a fogásokat, hogy az étel karaktere megmaradjon, még ha kicsit máshogy is van elkészítve. Ha magyar példát akarnék mondani, nem biztos, hogy annak, amit Amerikában gulyás néven árulnak, sok köze van a magyar gulyáshoz. Nekem az a célom, hogy az ázsiai ételeim ízre karakterre is ugyanolyanok legyenek Magyarországon, mint Ázsiában. Mióta főzöl? Ez, vagy a divat iránti szenvedélyed kezdődött korábban? Vietnámban az étkezés fontos ceremónia, szabályokkal, nemcsak ünnepnapokon, hanem a napi szintű étkezéseknél is.

Címlapsztori

Fotók: Bielik István

Amikor leülünk az asztalhoz, megtiszteljük egymást, a másikra figyelünk. Ahogy az étkezésnek, az ételek elkészítésének is fontos hagyományai, előírásai vannak. Az együtt evésből fakadóan az étkezés gyerekkorom óta fontos, meghatározó hangulatú esemény volt. Már nagyon fiatalon is tevékenykedtem a konyhában, gyakran volt, hogy a szüleim munkája miatt én főztem a családomra. Hogyan jellemeznéd a vietnámi konyhát? Vietnám különböző térségeiben különbözőképpen főznek, minden régiónak megvan a sajátossága. Az ország az Indokínai-félszigeten található, a neve is mutatja, hogy Kína és India között van. Ez a köztes állapot az ételeinken is megfigyelhető, az indiai és a kínai gasztronómiából is vettünk át ezt-azt, úgy, hogy az ottani ételeket a saját ízlésünknek megfelelően átalakítottuk. A nyugati kultúra egyik legkarakteresebb gasztronómiája, a francia konyha is megjelenik nálunk, fuzionálva. Mivel Vietnám sok ideig francia gyarmat volt, a konyhájuk néhány jellegzetessége szép lassan beivódott a mi ételkultúránkba. Ezenkívül úgy látom, a távol-keleti, ázsiai népek közül a vietnámi konyha a legkönnyebb: nem főzzük túl az ételeket, sok friss zöldséget és gyógynövényt használunk, aminek gyógyító hatása van. Mi a legértékesebb tapasztalatod a hétéves étteremvezetői múltadból? A legelső étterem megnyitása előtt elképzeltem, mire vagyok képes, mit tudok hozzáadni a magyar gasztrokultúrához, hogyan tudok változni, fejlődni az évek alatt. A visszaigazolásokból úgy látom, hogy csakúgy, mint a divatnál, ha az ember valamit jól csinál és megfelelő a hozzáállása, eléri a várt eredményeket. Szerencsére minden étel úgy sikerült, ahogy elképzeltem őket, de mint ahogy a nyelv változik, úgy lehet mindig az ételeken is javítani. A másik érdekes tapasztalatom az, hogy nagyon nehéz megfelelő munkaerőt találni. Nem a konyhai személyzetre gondolok elsősorban, hanem a kisegítő pozíciókra. Az, hogy nehezen találunk jó munkaerőt, szerintem generációs probléma.

Úgy érted, hogy az Y-generációnak és az utána érkezőknek nem megfelelő a munk amorálja? Szabadabb világban élünk, ami jó is, meg rossz is, lehet ez egyfajta csapda is. Túl sok minden közül lehet választani, ezért a fiatalok nem tudják, mivel szeretnének foglalkozni. Az a meglátásom, hogy ma sokkal később érnek az emberek, mint amikor még én voltam annyi idős, mint most ők. Nem csak a mai huszonévesekre értem egyébként ezt, a harmincas éveik közepén járók közül is sokan vannak, akik még nem tudják, mihez is szeretnének kezdeni az életükkel. Persze, a megfelelő munkaerő megtalálásának nehézsége nemcsak ezen múlik, vannak gazdasági okai is, ez egy összetett kérdés. Mi lesz ennek az éttermednek a neve, amiben éppen ülünk? Quí. Ez egy ősi kínai eredetű szó, ami a koreai és a vietnámi nyelvben is létezik, ami egyfajta életérzést jelent. Magyarra úgy tudnám lefordítani, hogy minden, ami becses, értékes, anyagi és szellemi értelemben is. Vietnámban születtél, szíveden viseled szüleid kultúráját, de Magyarországon éltél a legtöbbet. Magyarnak vagy vietnáminak tartod magad? Szerintem az emberek identitása már nagyon korán, gyerekkorban kialakul. A gyökerek mindig ott vannak mögöttünk, nem lehet letagadni őket, nagyban meghatároznak minket. Ugyanakkor nemzetközi iskolákba jártam, sokat utaztam, nyitott gondolkodásúnak tartom magam, ezért nem is feltétlenül mondanám azt, hogy magyarnak vagy vietnáminak tartom magam. Kozmopolitaként definiálnám inkább magam. Nem szeretek kategorizálni, nem is szoktam, nem sokat gondolkodom azon, hova tartozom, vagy más hova tartozik. Számomra csak emberek vannak, nem teszek különbséget köztük. Ennyi. Ilyen egyszerű. Magyarországon képzeled el a jövődet? Budapest egy nagyon egyedi hely, érdekes történelemmel és kultúrával. Leginkább talán megszokásból vagyok itt, mivel bárhol is élünk hosszabb ideig, néhány év után már megszokássá válik. Ha a világ másik felén éltem volna le harminc évet, ott is megszokásból élnék most. A barátok, emberi kapcsolatok azok, amik leginkább dominálnak annak eldöntésében, hogy hol éljek, ezek visznek előre. Ezért talán nem is szeretném kimondani, hogy hol fogok élni, a jövőt nem lehet megjósolni, csak ter vezni, amiből meg arra lehet következtetni, hogy igen, úgy néz ki, itt maradok. Írta: Tegdes Péter |

i @petertegdes 11

Kulissza

ANYA-LÁNYA BAJOK Egy rendhagyó kettős portré, és ami mögötte van Carrie Fisher filmszínészi karrierje tulajdonképpen nem alakult túl fényesen, bár sokak szerint ha kizárólag Leia hercegnő szerepét játszotta volna el, akkor is megérdemelt helye lenne a filmtörténelemben. A legtöbben ezzel az egyetlen karakterrel azonosítják, ami végeredményben nem is olyan rossz, hiszen a Star Wars-filmek Leia Organa hercegnője egy igazán erős, karizmatikus nő. Fisher azonban a valóságban másképp látta saját magát, és gyengeségeit nemcsak nyíltan vállalta, de regénybe és filmre is átültette. A Képeslapok a szakadékból című, emlékezetes mozi alapjául szolgáló, szívbe markoló történetet most Pozsgai Zsolt álmodja színpadra a Spirit Színházban. De miről is van szó? Adott két függő karakter, egy alkoholista anya és drogfüggő lánya. Utóbbi frissen szabadult a drogklinikáról, ahová egy csúfos túladagolás után került be. Épp megpróbálna visszatérni az életbe és a munkához, ám ehhez ideiglenesen haza kell költöznie az anyjához, ami középkorú színésznőként, legalábbis távol van az ideálistól. Pláne kihívásokkal teli a szituáció, ha történetesen az anya is színésznő, ráadásul egy öregedéssel küzdő, enyhén hisztérikus, nagybetűs művésznő, aki sokkal sikeresebb, mint a saját gyereke. Látjuk, hogy minden adott a súlyos drámához: a korosodó nők önértékelési problémái, a külsőségekre építő szakma kegyetlensége és a meglehetősen terhelt szülő-gyerek kapcsolat. A helyzet persze tarthatatlan, és hőseink előtt nagyon hosszú út áll, amíg közösen feloldhatják a görcseiket, és megszabadulhatnak a démonaiktól. Több évtizednyi elfuserált múlt hibáit ugyanis nem lehet egy csapásra kijavítani, de ha egyszer sikerül megtalálni a közös hangot, akkor megnyílik a lehetőség a derűsebb jövőre.

zámos példát tudunk arra, hogy Hollywoodban felnőni nem okvetlenül fáklyásmenet, különösen, ha az embernek legalább az egyik szülője A-listás híresség. A Képeslapok a szakadékból sztorija éppen egy ilyen rendhagyó anya-lánya páros viszontagságos kapcsolatát dolgozza fel, amelyben a mindennapos szemrehányásnak éppen úgy helye van, mint a gondoskodásnak, és ahol a szeretet mellett az alapcsomag része a menetrend szerinti gyötrés és gyötrődés is. Hatásellenhatás – és ami azt illeti, két szenvedélyes nőszemély esetében milyen is lehetne a hangulat, ha nem teátrális? Nem árt tudni, hogy a kimerítő harc értelemszerűen mindaddig tart, amíg anya és lánya rá nem ébrednek, hogy valójában azonos oldalon állnak.

A Képeslapok a szakadékból című film alapjául szolgáló regényt, csakúgy, mint a mozi forgatókönyvét, Carrie Fisher jegyzi. Ebből kifolyólag az eredeti mű sodró lendületű cselekményében nincs hiány frappáns dialógusokban, és valószínűleg nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, a Spirit Színház előadásában sem lesz ez másként. Az igazi szeretet nyelve ugyanis általában nem szirupos és költői, sokkal inkább nyers, hadarós és megkapóan őszinte. Kicsit fáj, de így a jó. A Nagy Enikő és Tornyi Ildikó előadásában, Pozsgai Zsolt rendezésében látható produkciót március 13-ától keressétek! Írta: Bátai Zsófia

Kezd velĂźnk a napot! Minden nap 10:00-16:00

@10 Sixty-six Bar @10_sixtysix_

Kulissza

EGY SIKERTELEN MERÉNYLET MARGÓJÁRA Julius Caesar, Abraham Lincoln, John F. Kennedy, Sisi, Ferenc Ferdinánd, Martin Luther King Jr. – csupán néhány név azon politikusok és uralkodók közül, akik merénylők keze által haltak erőszakos halált, és a döbbenetesen hosszú listát napjainkig folytathatnánk. Azokról azonban általában kevesebb szó esik, akik csodával határos módon megmenekültek a nekik szánt balsors elől. I. Ferenc József magyar király, osztrák császár és cseh király például nyolcvanhat esztendősen, ágyban, párnák közt hunyt el, holott uralkodása alatt nem kevesebb, mint hét alkalommal törtek az életére merénylők. Az első ilyen gaztett hátterét ismerhetjük meg a Spirit Színház új produkciójából.

történelem bővelkedik emlékezetes merényletekben. Julius Caesar feltételezett utolsó szavait a mai napig szállóigeként használjuk, a Ferenc Ferdinánd főherceg ellen elkövetett támadás az I. világháború kitörésének közvetlen ürügyévé lett, a Kennedy-merényletet médiatörténeti pillanatként tanítják az iskolákban, Sisi, azaz Erzsébet királyné fájdalmasan korai halálakor pedig egyszerre szakadt meg osztrák és magyar szív. Ám férje, Ferenc József sokkal szerencsésebbnek bizonyult, ő több merényletet is túlélt. Ezek közül az elsőt egy Fejér megyei szabósegéd, Libényi János kísérelte meg 1853 februárjában. De vajon mi oka lehetett a csákvári fiatalembernek, hogy kioltsa a császár életét? Személyes indíttatás vagy politikai motiváció állhatott a bécsi merénylet mögött? Nos, a teljes igazságot vélhetően sosem tudjuk meg, de a – történészek által meg nem erősített – hagyomány szerint Libényi az uralkodó által elcsábított, majd magára hagyott lánytestvéré miatt állt véres bosszút. Egy másik elképzelés szerint a fiú évekig tervezgette a gyilkosságot, amelyre 1849-ben határozta el magát, amikor az aradi várban szolgált, ahol naponta volt tanúja a kivégzésre hurcolt magyar tisztek szenvedéseinek. Később aztán Bécsbe utazott, ahol csatlakozott a helyi „ellenálláshoz”, majd 1853. február 18-án, az uralkodó napi rendes sétája alatt I. Ferenc József életére tört. Megpróbálta hátulról nyakon szúrni a császárt, akit azonban ironikus módon éppen a kemény szövetből készült gallérja mentett meg a haláltól. (Az uralkodó hihetetlen megmenekülésének egy gyönyörű neogótikus templom, a Ringstrassén álló Votivkirche állít emléket.) A történelem e kevéssé ismert, ám annál érdekfeszítőbb epizódjából hamarosan a Spirit Színházban látható előadás Lélekharang címmel, Karácsony Gergellyel a főszerepben, aki nem először lép színpadra történelmi témájú dráma

főszereplőjeként. A kriminek is beillő, Páskándi Géza tollából született történetet Léner András állítja színpadra. Bemutató: 2020. április 10. 19:00 Spirit Színház Írta: Bátai Zsófia

2020. MÁJUS 4.

R.I.P. SHAME WORLD TOUR WITH SPECIAL GUESTS

BUDAPEST PARK

Tánclépés

LÜKTETŐ GEOMETRIA ÉS PULZÁLÓ ANYAG Minden igazán nagy művész ismeri a bizonytalanság érzését, és életében legalább egyszer átéli, milyen az, amikor alapjaiban kell megkérdőjeleznie a saját munkáját. Van, aki „csak” kissé meginog, míg más teljes komolysággal felteszi magának a kérdést, jó-e, amit csinál, majd megpróbál rá a lehető legőszintébben válaszolni. És bármilyen ijesztően hangzik is, ez a megrázkódtatás sajnos egy intenzív alkotási folyamat kellős közepén is lesújthat a gyanútlan művészre. Éppen ez esett meg Catherine Gaudet kanadai koreográfussal, aki – mint utóbb kiderült – élete egyik legjobb művészi döntését hozta meg, amikor egy hónap munkáját vágta sutba egy nehéz napon, hogy aztán megszülethessen A csodálatos elhalványulása.

atherine Gaudet táncosként kezdte a karrierjét, ám figyelme hamarosan a koreográfusi munka felé fordult: 2004-ben már saját darabbal jelentkezett. Nem sokkal ezután végleg abba is hagyta a táncolást, mert – ahogy ő mondja – sokkal természetesebb közege az alkotómunka, sokkal inkább a „helyén érzi magát” a háttérben, mint a közönség előtt, a színpadon. Markáns és összetéveszthetetlen stílusával már a kezdetekkor felhívta magára a figyelmet, és hamar kivívta a szakmai elismerést is; mára túl van több neves alkotói ösztöndíjon, kilenc egész estés darabját és több rövidebb művét mutatták be Kanadától Franciaországon át Dániáig és Belgiumig. Tagja az új Centre de création O Vertigo központnak és a Circuit-Est center chorégraphique-nak, valamint alapítója a Lorganisme nevű, koreográfusokat tömörítő társulásnak. A nemzetközi áttörést A csodálatos elhalványulása hozta meg számára, amely azóta elsöprő sikereket aratva járta be a világot, mindenütt lenyűgözve nemcsak a közönséget, de a kritikusokat és a táncszakma képviselőit is. A rövid idő alatt legendássá vált előadás most végre hazánkba is megérkezik. Az, hogy egy embert próbáló próbafolyamat végére miből válik megkerülhetetlen, kultikus remekmű, szinte megjósolhatatlan. Néha egy tévedés vagy egy elsőre kudarcra ítéltnek tűnő próbálkozás vezet a sikerhez. Hasonlóképpen volt ez A csodálatos elhalványulása megszületésével is, pontosabban a „várandósság” boldog, de kissé komplikált időszakával is. Catherine Gaudet a munkát megelőzően körülbelül egy év szabadságot vett ki, de erre alapos indoka

volt, hiszen ekkor adott életet első gyermekének. A próbákra az élet csodájától teljesen elbűvölve, kirobbanó energiákkal és nagyon is konkrét elképzelésekkel érkezett. Úgy gondolta, gyorsan és játszi könnyedséggel viszi majd színpadra a koreográfia vázát, hogy aztán már csak csiszolgatni kelljen a mozdulatokat. De ahogy teltek a hetek, érezte, hogy valami nincs rendben, sehogy sem akar formát ölteni, kikristályosodni az anyag, és már a saját képeit, ötleteit és motivációit sem látja át tisztán. Hogy úrrá legyen a fejében kialakult káoszon, egy kockázatos, már-már vakmerő döntéssel visszaugrott a START mezőre. Körülbelül egy hónap eredményeit nullázta le – hogy a táncosok akkor mit szóltak ehhez, azt nem tudjuk –, hogy mindent az elejétől kezdjen újra. A táncosoktól ekkor azt kérte, térjenek vissza az alapokhoz: a legegyszerűbb alakzatokba, vonalakba és körökbe állította, és egyszerre mozgatta őket, hogy visszanyerje a rálátását a mozgás természetére. Közben egyre inkább azon kapta magát, hogy az alkotást immár szinte meditációként éli meg, és kibomlóban van az új, letisztult víziója is. Elkezdett ösztönösen és mélyen kötődni ezekhez a kezdetben igen apró, egymásból következő, repetitív mozdulatokhoz, amelyekből végül megszületett az előadás ciklusokra épülő, geometrikus világa. A táncosok száz meg ezer ismétléssel próbálgatták és tökéletesítették a végső formákat, de senki ne kapjon a szívéhez, a végeredmény ugyanis nem gépies vagy monomániás, épp ellenkezőleg! Nagyon is eleven, pulzáló energiájú, hipnotikus rituálé öt csupasz testre, aminek március 19-én és 20-án végre mi is a tanúi lehetünk a Trafóban.

Tárlat

LASSÚ ÉLET

Erdei Krisztina: Riseset, Victory of the Sun, fotósorozat, 2009-2020. A művész jóvoltából

A Ludwig Múzeum legújabb, egész nyáron át nyitva tartó nemzetközi csoportos kiállítása egyfajta állásfoglalás és közvetlen reakció napjaink égető globális kérdéseire. Világunk működésének jelenlegi logikája, a fennálló társadalmigazdasági rendszer és a piaci-fogyasztói kultúra súlyos környezeti problémákat szült. A hozzájuk kapcsolódó szemléletmód válságban van, a jelenlegi gyakorlatok pedig nem képesek valós megoldásokat nyújtani a hatalmas méreteket öltő pazarlásra és túlfogyasztásra, a természeti erőforrások kizsákmányolásának megfékezésére.

lassú-szemléletmód a társadalom, a gazdaság és a mindennapi élet területén egyaránt a meglévő struktúrák újragondolását és a bevett gyakorlatok újraszervezését jelenti. Lényege a tudatosságban és a kritikai hozzáállásban ragadható meg leginkább, amelynek köszönhetően egyre több lehetséges alternatíva áll rendelkezésre a permakultúrás gazdálkodástól a hulladékmentes háztartásvezetésen és az önkéntes egyszerűségen át a növekedés nélküli gazdaság koncepciójáig.

A slow forradalom kezdetei az 1980-as évekig nyúlnak vissza, amely kezdetben a gyorséttermek elleni tiltakozásban nyilvánult meg és az egészséges, helyi alapanyagokból készült, minőségi étkezés fontosságára hívta fel a figyelmet. Carlo Petrini gasztronómus kezdeményezése az elmúlt évtizedek során globális mozgalommá duzzadt, és számos területen hódít a munkától az utazáson és a designon át a médiafogyasztásig. A kiállítás ugyanakkor nem a manapság virágkorukat élő „slow living” mozgalmakból indul ki, amelyek egy része újabb eladható termékeket

átfogó alkotások egy része kritikai állásfoglalás, mások a jövő kihívásaira kínálnak utópikus modelleket, némelyek pedig művészetfogyasztási szokásaink, érzékelési és befogadási rutinjaink megváltoztatására késztetnek. A kiállítás célja, hogy rámutasson, milyen környezetterhelő és kizsákmányoló gyakorlatok vezettek a jelenleg kialakult globális környezeti, gazdasági és társadalmi problémákhoz. A másik fő célkitűzésünk, hogy szélesebb platformot biztosítsunk a fenntarthatóság irányába mutató, életmódalternatívákat felvető művészeti pozíciók számára. A kiállítás öt hónapos nyitva tartása alatt számos eseményre, beszélgetésre kerül sor a múzeum terein belül és a város határain kívül is. Havonta egy alkalommal pedig interdiszciplináris témanapokat szervez a múzeum, amelyek keretében egy-egy hangsúlyos kérdést járnak körül (táplálkozás, divat-ruhaipar, hulladékmentesség) a téma szakértőinek bevonásával, valamint gyakorlati szempontú, tudásmegosztáson alapuló workshopok formájában. KIÁLLÍTÓ MŰVÉSZEK: Anca Benera & Arnold Estefan: A sivatagi szikla, amely táplálja a világot, installáció, 2019

és szolgáltatásokat kínál. Sokkal inkább olyan alternatív gyakorlatokat, hétköznapi „forradalmakat”, szelíd vagy épp radikális megközelítéseket vonultat fel, amelyek megkérdőjelezik a fennálló növekedés- és profitorientált rendszert, kiutat mutatnak a fogyasztói spirálból vagy épp a rohanó életmód helyett a pillanat valós megélésére épülő életszemléletet képviselnek. A széles műfaji spektrumot

Petra Maitz: A Lady Musgrave korallzátony, 2002 – ma

Basszus

KÖZÖSSÉGÉPÍTÉS A KLUBÉLETBEN Miről szól az OMOH?

Marton Péter (Menishu), az OMOH bulik egyik szervezője nem önkifejezési vágyból vagy profithajhászásból kezdett buliszervezésbe. Interjúnkból megismerhetitek a zeneszerzőt, aki felülírta a bevett szokásokat, és feltette Budapestet a világ queer techno térképére. Küldetéstudatról, sikeres közösségépítésről, német fesztiválfellépésről és az OMOH lemezkiadó alapításáról beszélgettünk vele, a kezdetektől az izgalmas jövőig. Szinte hagyomány egy művészt a gyerekkoráról kérdezni elsőként, hiszen a fiatalkori élmények komoly befolyással bírnak. Hogy jött a zene az életedbe? Az első emlékem óvodás koromból, hogy egy karácsonyi mikulásjelmez szakállát viselem, és játékgitárral a kezemben ugrálok a kanapén, miközben ZZ Top bömböl a nagyszobában. Ők voltak az első kedvenc zenekarom. Ezt a rajongást látva a szüleim beírattak gitároktatásra, így már általános iskola előtt kezdetét vette a hangszer- és zeneoktatásom. Meg a szolfézs is, amit gyűlöltem. A kamaszkor beköszöntével aztán jött egy rockos/metálos korszak. Egy teljes nyáron át diákmunkákat végeztem, hogy vehessek magamnak egy elektromos gitárt és otthon gyakoroljak – szüleim legnagyobb örömére. Mire gimnazista lettem, a rockot felváltotta a blues és a jazz, ami később annyira komolyra fordult, hogy az érettségi évében felvételiztem és felvételt is nyertem a Bartók Béla Konzervatóriumba jazz-gitár szakon. Ez egy hároméves képzés volt, amit az egyetemmel párhuzamosan csináltam. Ennek köszönhetően lett egy komolyabb zeneelméleti alapom, ami elég jól jön azóta, de az oktatás végére valahogy lecsengett nálam ez a korszak és a konzis jazz-formációk is felbomlottak lassan.

Ez elég messze van attól a világtól, amiben most vagy. House és techno – csupa hangszermentes elektronika. Mi hozta ezt a pálfordulást az életedben? A Bartók konzi alatt már eljárogattam bulizni és találkoztam klubokban azzal a dologgal, hogy „elektronikus zene”. Jöttek szembe az ilyesfajta számok, és egyre jobban érdekelt, hogy hogyan lehet számítógéppel zenét írni, így beleástam magam a témába. Az internetet „kiolvasva” kezdtem bele a mai értelemben producerkedésnek hívott zeneírásba. A suliból volt egy másik formációm is, ami egész sikeresnek bizonyult. Ebben a négy fős zenekarban dream-pop zenét játszottunk, kiadtunk két EP-t és felléptünk többek közt Oroszországban is. Nálam fordítva indult el a dolog, mint a DJ-producerek többségénél: előbb kezdtem el zenét írni és csak utána jött a DJ-zés. Az első zenéimet indie dance kategóriába sorolnám, a house és a techno vonal csak később jött. Mi hozta meg a konkrét változást? Ez nemcsak új irányzat, hanem egy életforma is. Két berlini fordulópont-élmény forgatta fel az életem. Az első a Tresor klub volt 2013-ban. Itt karszalag helyett pecsétet adnak, amin aznap este az állt, hogy „Good Luck” – ezt sosem felejtem el. Aki járt már a Tresorban, ismeri a klubban található folyosót, ami a tánctérre vezet. A végére

NYITVA TARTÁS hétfőtől csütörtökig: 13:00 - 01:00 pénteken: 13:00 - 02:00 szombat: 13:00 - 04:00 vasárnap: 13:00 - 01:00 IX. KERÜLET, ANGYAL UTCA 2.

érve olyan sokkhatás ért, amit a mai napig nehéz szavakba önteni. Aznap este mi a Globus nevű tánctéren többet voltunk, de egy olyan élménycsomaggal repültem haza, ami arra késztetett, hogy beleássam magam a témába, elkezdjek ilyen zenéket gyűjteni, hallgatni, és hasonlókat írni. A második berlini felvonás 2014-ben történt, az //:aboutblank nevű szórakozóhelyen, Berlin akkori leghíresebb melegbulijában, a Homopatikon. Ez volt az a pont, amikor mondhatni megvilágosodtam, körbe- és összeértek a szálak. Az igazán komoly zenegyűjtés és producerkedés innentől indult.

Hazajöttél Magyarországra egy nagy adag motiváló élménnyel és két évre rá megalapítottátok az OMOH-t. Mi történt közte? Mi motivált, hogy belevágjatok? Az Anker’t adott otthont ekkoriban a TAPE-es buliknak, ahol Legars kurálásában hajnalra felcsendültek a „berlinesebb” zenék is. Az eseménybe szívesen posztoltam pár aktuális kedvencemet Youtube-ról. Így írt rám Szandra (Dj Alexandr, az OMOH társalapítója), hogy helló, királyak a zenék, és örült, hogy végre valaki hasonló dolgokon pörög

BUDAPEST

KEDVENC SZAUNÁJA! (A FIATALOK KÖRÉBEN) www.gaysauna.hu

Basszus az LMBT szcénában. Összebarátkoztunk és már az elején egyetértettünk abban, hogy kellene szervezni egy kizárólag house/techno meleg bulit. Az első személyes találkozó apropója amúgy az volt, hogy megvettem tőle egy lemezt, amiből véletlenül kettőt rendelt. Ez volt az első bakelitem. Álmodni se mertem volna akkor, hogy pár év múlva ugyanezt a lemezt felrakom az //:aboutblank-ben (true story) vagy, hogy egyáltalán valaha abban a berlini klubban fogok DJ-zni, ahol nekem ez az egész kezdődött. De azt se, hogy az első lemezt mennyi másik fogja követni… mostanában valahol ezer darab felett járok, és nagyon szaporodnak. (nevet) Az OMOH előtt volt pár fellépésem TAPE-eken (Anker’t) és Brutkó Diszkón (Margit-sziget, Cha-Cha-Cha), de tulajdonképpen Szandra biztatása volt a motiváló erő, hogy komolyabban foglalkozzak a DJ-zéssel. Miért akartátok Berlint Budapestre importálni az OMOH-val? Mit ad neked a város? Bennem Berlin ültette el ezt a magot, de ez mostanra kevésbé fontos szempont. Elfogadtam, hogy Budapest nem Berlin, nem is lesz Berlin. Más, és pont ettől szép. Attól kerek, hogy van, ami ott jobb és van, ami meg itt. Ennek ellenére

nagyon szeretem Berlint és életem egyik legjobb döntése volt, hogy 2018-ban kiköltöztem. Rengeteg inspiráció ér, rengeteg motiváló emberrel találkozom. Berlinben igazán el tudják magukat engedni az emberek, pozitív energiával vibrál a város. Sokan akarnak tenni valamiért, alkotni valami újat, ami még nem volt. Ez a hozzáállás hiányzik nekem a budapesti éjszakából. Van egyfajta pesti nihilisztikus életérzés, hogy „áhh, úgyis minden túl nehéz, ezért nem is érdemes nagyon komoly dolgokba belevágni”. Ezért fontos a pozitív inspiráció, amit Berlin adni tud nekem. A Humen korábbi számai már többször foglalkoztak az OMOH-val. Most a saját sztorid érdekelne, hogy te hogyan élted meg a kezdeteket? Ezt onnan indítanám, hogy a house és a disco (és így áttételesen a techno is) az amerikai társadalomból kiszorított fekete és latino meleg közösség zenéje volt eredetileg. Ezek a gyökerek sok helyen elvesztek már, de Berlinben (mivel Nyugat-Berlin már a fal leomlása előtt is menedéke volt a társadalom perifériájára szorultaknak) az egész techno szcéna továbbra is nagyon queer. A meleg közösség pedig mindig is szabadabb és hedonistább volt az átlagnál, ami egy

Fotó: Sin Olivér

igazán unikális ízt ad a városnak. Ott egy buli azt jelenti, hogy tényleg elengedheted a külvilágot és a beléd táplált gátlásokat. Azt érezheted, hogy igen, itt most tényleg bármit megtehetsz. Ez nemcsak egy pusztán mulandó jó érzés, de a klubokon túlmutató életformáló erő is: hogy azt csinálhatod, amit szeretnél és nem mások elvárásainak kell megfelelned. Mi ezt az életérzést szerettük volna Budapesten meghonosítani, és úgy gondolom, hogy ez valamennyire sikerült is. A 2016 előtti meleg és heteró bulikhoz képest az OMOH egy sokkal lazább, biztonságosabb space volt mindenki számára, ahonnan nem néztek ki, ha így vagy úgy vagy felöltözve. Aminek különösen örültünk, hogy az OMOH indulása után más, nem kifejezetten melegeknek szóló house/techno bulikon megjelent egy új jelenség. Ez pedig az volt, hogy az OMOH „kemény mag” táncol a bal első sarokban. Tudom, hogy többen ismerték egymást az éjszakából előtte is, de az igazán nagy queer techno bandázás csak az OMOH után kezdődött. Összehoztuk az embereket, akik utána tényleg együtt és felvállaltan buliztak, mint „OMOH-sok”. Ez pedig a zene gyökerei miatt különösen fontos ebben a szcénában. Az OMOH közönsége ezáltal egy lépéssel közelebb hozta a várost a tolerancia és az elfogadás felé. Eltűnt a tánctérről egy szorongó stressz, és már senki sem bántott, ha a Corvin vagy a Lärm klubokban megcsókoltad a párod. Fontos tehát, hogy a nem kifejezetten melegeknek szánt bulik is szabadabbak legyenek, de ettől függetlenül, vagy talán pont ezért egy kifejezetten melegeknek szóló house/techno bulinak is van létjogosultsága. A zene gyökerei miatt én itt érzem, hogy visszatérünk oda, ahonnan ez indult. Ennek a zenének ebben a közegben van igazán értelme és létjogosultsága. Ezek a bulik nemcsak arról szólnak, hogy hangos a zene és jól szétcsapjuk magunkat, vagy hogy leeresszünk egy dolgos hét után: itt társadalomformáló erő a táncolás. Nem csak azért vagyunk ott, mert jól érezzük magunkat. Okkal vagyunk ott. Ez egy statement, egy kijelentés és önmeghatározás, ami formál és közösséget épít. Nálatok mitől jó egy buli? Azon túl, hogy az OMOH egy dedikáltan queer buli, a hasonló zenében mozgó budapesti csapatoknak is szeretnénk példát mutatni azzal, hogy az a rendszer, amibe beálltak, nem feltétlen a legjobb. Értem ez alatt, hogy ma szinte senki nem szervez külföldi vendég DJ nélkül eseményt, és az emberek ezekre a „külföldi, akkor biztos jó” nevekre jönnek csak el. A hazai DJ-k gyakorlatilag semmibe vannak véve. Mindenki inkább a jól bevált stratégiát választja, és nem merik bevállalni, hogy közösséget építsenek, vagy a bulijuk inkább arról szóljon, hogy ott a barátaiddal találkozol, és együtt ünneplitek az életet. Ezért tartjuk fontosnak, hogy mi nem hívunk minden esetben külföldi vendéget, és ez a jövőben is így marad. Szeretünk bookolni és szeretnénk új embereket bemutatni a közönségünknek, de a magyar queer világban is akad épp elég szuper DJ. Szomorú vagyok amiatt, hogy ez a közösségépítés másoknál kevésbé sikeres, hiszen az igazi értéket a helyi klub, a személyzete, a promóterek és helyi DJ-k teremtik, és nem egy olyan valaki, aki idejön 2 órát játszani.

Mi történik most veletek és mit hoz a jövő? Az elején furcsának tűnt, hogy Berlinbe költöztem, miközben Budapesten szervezek bulikat, de ez mára nemcsak magam miatt, hanem az OMOH szempontjából is jó döntésnek bizonyult. Nagyon inspirálóak az emberek, akikkel találkozom, és együtt szórakozom Berlinben. Ez olyan kapcsolatokat nyitott meg az OMOH-nak, Budapestnek, és a budapesti queer közönségnek, aminek következtében meghívtak minket a WHOLE – United Queer Festivalra Németországba. Olyan neves – az OMOH-hoz hasonló – és egy város underground queer életét összefogó híres csapatok mellett kaptunk lehetőséget bemutatni a magyar meleg szcénát, mint a Horse Meat Disco (London), a Honcho (Pittsburg), a Horoom/ Bassiani (Tbilisi), az Is Burning (Amszterdam), a CockTail d’Amore, a Gegen, a Trashera (Berlin), de további városok is képviselve lesznek, pl. Kijev, Moszkva, São Paulo vagy Tajpej. Ezzel Budapest hirtelen felkerült a nemzetközi queer techno térképre. Nagyon büszke vagyok, hogy idáig eljutottunk, de a legfontosabb az egészben az, hogy egy 50+ fős budapesti queer kontingens jön velünk és majd kiugrom a bőrömből, hogy megmutassam nekik, hogy miből táplálkozom én: a WHOLE fesztivál esik a legközelebb ahhoz az utópiához, amit el tudok képzelni. A Berlinben élő barátaim közül egyébként már többen eljöttek megnézni a magyarországi bulikat, és nagyon pozitívak a visszajelzések, a koedukált szaunás afterek pedig tényleg kuriózumnak számítanak az egész világon. Ehhez a témához kapcsolódik a kiadó is, amit most februárban indítottunk: az első EP-n 4 saját számom jelent meg. Szeretnénk betölteni egy űrt, ugyanis nincs igazán olyan kiadó Európában, ami kimondottan queer előadók zenéit jelentetné meg. A cél az, hogy ne csak Budapest, hanem a világ felé is nyissunk, hogy ez egy dedikáltan queer label lehessen. A jövőben a WHOLEra érkező (régi és új) csapatokkal szeretnénk kollaborálni, többek között booking tekintetében is. Az OMOH a választott családunk, de a kiterjesztett családunk a WHOLE-ra érkező „minden ország OMOH-ja”. Hasonlót tavaly a Lecken nevű berlini csapattal már elkövettünk, amikor a berlini fal leomlásának 30. évfordulóján szerveztünk együtt egy bulit Berlinben. Erre az alkalomra 30 városból 30 crew-t hívtak, Magyarországot az OMOH és a Persephone képviselte. Van, amit máshogy csinálnál, ha visszamehetnél az időben? Így visszagondolva a kezdetekre, az elején azért hm… nem voltam a legkiforrottabb DJ, hogy finoman fogalmazzak. Gyakorlatilag akkor kezdtem el ezzel a dologgal foglalkozni, szóval nagyon hálás vagyok a közönségünknek, hogy ezt elviselték és ennek ellenére még mindig itt vagyunk. (nevet) Köszi köszi köszi. Járjatok OMOH-kra és kóstolgassátok a WHOLE fesztivál line upját: Honey Dijon, Kiddy Smile, Octo Octa, Eris Drew, CEM, Tama Sumo, és az OMOH mellett még sokan mások. Írta: Molnár Viktor

Mozgókép

FRISS HÚS Queer Dreams

Idén nyolcadik alkalommal rendezik meg a Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivált, ahol 2018 óta külön Queer szekció is létezik. A Queer Dreams utalás arra, hogy a bemutatásra kerülő filmekben gyakran megjelenik az álom, de legalábbis képi és zenei világát tekintve szinte mindegyik lebegő, álomszerű.

z Ágyálmok című 3 perces rövidfilm a METU animáció mesterszakos hallgatója, Csánki Zsófia vizsgamunkája. Az egymásba átalakuló formákkal és különleges színvilággal operáló alkotását láthattuk már a tavalyi Primanimán és Anilogue-on is.

Az egyéni látásmódjáról ismert, hazánkban élő angol rendező, Peter Strickland a Varga Katalin balladájával (2009) tette le a névjegyét. A filmet Berlinben Arany Medvére jelölték, a rendezőt az Európai Filmakadémia Az év felfedezettje díjjal jutalmazta. A Berberian Sound Studio (2012), a The Duke of Burgundy (2014) és az In Fabric (2018) című munkái ugyancsak szépen szerepeltek a világ legrangosabb megmérettetésein. A mindössze 3 perces GUO4 című kísérleti filmjében egymást szaggatottan követő képkockákat látunk, ami különleges, szoborszerű megjelenést kölcsönöz a két szereplőnek. Az öltözőben egymásnak feszülő férfiak úgy hatnak, mintha ókori olimpikonokat néznénk, a fényárnyék játék a testeken ezt az érzetet tovább fokozza. A fém öltözőszekrények, a fapadok és a hús hármasa egészen különleges atmoszférát teremt, az eltorzult arcok önkívületi állapotot tükröznek, az őrülethez hozzájárulnak

a „filmzeneként” jelenlévő gépi hangok, zajok, zörejek. A velencei világpremiert követően a GUO4 a Londoni Filmfesztiválon is bekerült a versenyprogramba. A Rehearsal a Londonban élő orosz Valentina Gordeeva munkája. Főszereplője az orosz Anna és az angol Emma, akik együtt élnek és színészetet tanulnak Londonban. A két lány szeretne összeházasodni, ám ezt előtte még valahogy be kell adniuk Anna meglehetősen konzervatív anyjának. Hármasban csak az étkezéseknél találkoznak, ahol borral próbálják meg oldani a feszültséget, ám vendégük nemtetszését fejezi ki a kapcsolatuk miatt. Hangod ad azon véleményének, hogy az azonos neműek közötti házasság Isten ellen való, szembemegy a szabályokkal, hagyományokkal és társadalmi normákkal. Lányát haza akarja vinni Oroszországba, hogy devianciájából kigyógyítsa az egyház és a pszichológia segítségével. A megkapó végkifejlet teljesen más megvilágításba helyezi az addig látottakat. A From Matti with Love középkorú, túlsúlyos főszereplője a finn-orosz határon szedi fel a transz Mását, aki 2 ezer kilométert utazva hagyja ott az anyját, hogy találkozzon egy

Dreaming like Louis

Dante vs. Mohammed Ali

Jukka nevű (jó eséllyel fiatalabb és vékonyabb) férfival. Mikor rájön, hogy csúnyán rászedték, úgy dönt, megleckézteti Mattit. A kezdeti viszontagságok ellenére a kisfilm igazán boldog befejezést tartogat. Mása természetesen megragadja az alkalmat, hogy elmondja, hazájában milyen sors vár a hozzá hasonlókra. A svájci Dreaming like Louis (Rever comme lui) két főszereplője egy harmincas pár, Louis és Paul, akik egy vidéki kúriában pihennek Franciaországban. A nyár forró, a ház üres, a szerelmesek egyedül vannak. Szeretkeznek, teniszeznek, sétálnak, megint szeretkeznek, alszanak. Paul nemrég vesztette el az édesanyját, ezért állandóan fáradt és ideges, Louis pedig elkezd unatkozni, a pár eltávolodik egymástól. A se veled, se nélküled kapcsolatban Louis furcsa gondolatai és különös kalandjai szokatlanul életszerű álmokban jelennek meg Valentin Merz Tanören érzéki filmjében. A holland Dante vs. Mohammed Ali két fiúról, Wolfról és Alexanderről szól, akiknek egymás ellen kell bokszolniuk. Az időpont és a helyszín talán nem is lényeges, de úgy tűnik, hogy ez a meccs egyfajta beavatási szertartás, az első lépés a férfivá válás útján. Wolf azonban nem akarja megütni Alexandert, elkerüli az ütéseket, kitér előlük. Gondolatait a fürdőkádban ülve, magnóra mondja rá, de egy anya előtt nem léteznek titkok. A férfiaknak nem tetszik, amit látnak, ezért a meccset újrajátszatják. Wolf szenved, és látva a boldogtalan felnőtteket, elvágyódik ebből a durva, komor, élettelen és színtelen közegből. Sokkal költőibb, színpadiasabb, mint barátja és ellenfele. A mozgás számára is az önkifejezés egyik eszköze (a másik a beszéd), de ezzel nem a dühöt viszi színre, mert nem célja a másik megsemmisítése, legyőzése, megszégyenítése. Alexander sokkal inkább meg akar felelni a közösségnek. A kettejük közötti ellentétet a hosszan elhúzódó téglafal szimbolizálja, amelyre a meccs plakátját ragasztották.

filmekből ismerhetünk, de szerepelt az Erőszakikban is. A film főszereplője a színésznő Florence, aki egy szerep kedvéért leckéket vesz lövészetből, ám igen hamar szembesül a ténnyel, hogy az oktató nem más, mint egykori szerelme. Fegyverrel a kézben a kapcsolatuk újraértelmezése különleges élményt ígér. A The Tears Thing a Velencei Filmfesztiválon mutatkozott be, hazájában elnyerte a filmkritikusok díját. A 2020. március 23. és 29. között zajló fesztivál Queer Dreams szekciójának filmjeit szombat este (március 28-án) vetítik a Toldi moziban, újrázni és/vagy pótolni vasárnap lehet. A filmfesztivál fő témái idén a szülő-gyerek kapcsolatok, az egzisztencialista, szürreális víziók, és a női sorsok. A generációk egymáshoz való viszonyulását, a világvégére, történelmi fordulópontra, halálra való felkészülést iráni, cseh, tunéziai, bolgár és litván kisfilmek mutatják be, amelyek bejárták a világ legrangosabb fesztiváljait, hármat közülük Oscar-díjra is jelöltek. A versenyprogramban 17 külföldi filmet vetítenek le, ebből 6 animáció és 10 női rendező munkája. A magyar program 28 filmből áll, amelyből 12 női rendező munkája; láthatunk hazai filmes oktatási intézményekből kikerült munkákat, valamint a Média Mecenatúra által támogatottakat is. A felhozatalból szemezgetve különösen érdekesnek tűnik a Mónika nem akar a földön járni (2019, rendező: Korom Anna, szereplők: Mikola Gergő, Székely Rozi, Kiss Eszter) című film, ami egy harmincas transz nő musicalbetétektől sem mentes, álomszerű kálváriáját követi végig. A vetítések mellett pitch fórum és szakmai programok is várják a látogatókat; a fesztiváldíjakat március 29-én osztják ki több kategóriában. A magyar versenyprogram egyik zsűritagja a bolgár színésznő-rendező Slava Doytcheva lesz, aki tavaly közönségdíjat kapott Whole című LMBTQ témájú filmjééért a Friss Húson. Írta: Horváth Ádám

A The Tears Thing (Le coup des larmes) rendezője a francia Clémence Poésy, akit színészként főként a Harry Potter-

Betűtészta

NEW YORK KÉT MELEG KÖLTŐJE: A BOHÉM O’HARA ÉS A FEJEDELMI WHITMAN interjú Gerevich Andrással A nyíltan meleg amerikai költő, Frank O’Hara (1926–1966) verseit sajnos nem ismeri a magyar irodalomszerető közönség, éppen ezért hiánypótló a most megjelenő Töprengések vészhelyzetben című kötete, amely a költő pozitív hangvételű és lüktető verseit tartalmazza. Szintén nemrégiben jelentek meg Walt Whitman (1819–1892) eddig magyarul ismeretlen homoerotikus versei Gerevich András író, költő, műfordító, egyetemi oktató fordításában. verset írni, hogy az nem lesz se közhelyes, se giccses, hanem újszerűen hat, mégis tele van pozitív élményekkel és érzésekkel is. Ráadásul O’Hara költészete egyszerre könnyed, játékos, metaforikus és sokszínű. Nagyon más hangot üt meg, mint általában a magyar költők, üdítő és színes olvasmány a sokkal borúsabb és depresszívebb magyar versek után. Már az egyetemi éveim elején beleszerettem. A könyvtárban volt a válogatott verseiből egy vastag kötet; több versét is lefordítottam és irodalmi lapokban publikáltam. Egy költőtársammal már 1998-ban elterveztük, hogy kiadjuk magyarul, mert hiányzott a magyar irodalmi palettáról az a hang és stílus, amit képvisel, de akkoriban versfordításkötetnek szinte lehetetlen volt kiadót találni, mert egy ilyen könyv szinte sosem nyereséges és nehéz rá támogatót szerezni. Azóta rendszeresen felmerült bennem ez a terv. Néhány éve felvállalta a kiadást a legelismertebb magyar irodalmi kiadó, a Magvető, de sajnos éveket csúszott, beszorulva a bürokrácia labirintusába. Az idei, tavaszi Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra viszont végre meg fog jelenni.

Miért O’Hara? Hogyan találkoztál először a műveivel és mi az, ami leginkább megragadott benne? Frank O’Hara New York költője – mindig izgatott és vonzott a város. Nyíltan meleg költő, aki úgy tud szerelmes

Említetted, hogy O’Hara New York költője, a nagyváros gyermeke. Miben nyilvánult ez meg leginkább? Verseinek helyszínei, hangulatai és életszemlélete New Yorkot idézik meg. Frank a híres Museum of Modern Arts (MoMA) kurátora volt, a kor olyan ismert művészeivel dolgozott együtt, mint például Jackson Pollock. Része volt a New York-i művészeti életnek, benne volt a vérkeringésben, mindenkit ismert, minden bulira elment, a legendás bárokban mind megfordult. Ezt érezni a versein: egyfelől egy jellegzetes életérzés és létforma itatja át, másfelől viszont sok verse naplószerű is, embereket és helyszíneket nevez meg, a város legismertebb utcái és terei is felkerülnek költészeti térképére. És ott van a rengeteg kulturális utalás, az 1950-es és 60-as évek ikonjai, ott van a versekben a korabeli Hollywood, sőt,

külön verset írt James Dean halálára is. Az egész kulturális hátországa és mentalitása nagyon amerikai, annál is közelebb nézve, nagyon New York-i. Van tőle kedvenc versed? Nehéz egy verset kiválasztani, sok versét szeretem. Talán az Állatok című versébe szerettem bele húsz évesen, és talán ezt fordítottam tőle le először, ez nyitott utat a művészetéhez. Ennyi év után most átdolgoztam. Viszont az idén megjelenő kötetben nem szerepel. Állatok (Animals) Már el is felejtetted, milyen volt tökéletesnek lenni, mikor még minden nap sült galambként szállt be az ablakon felesleges az Idő múlása miatt aggódni, bár akkor még bármit elő tudtunk húzni a kalapból és bevettük az éles kanyarokat az egész legelőt saját lakománknak hittük, nem érdekelt holmi sebességkorlátozás, kibírtuk, ha a koktélban csak víz volt és jég nem akarnék soha gyorsabb lenni vagy éretlenebb, mint most vagyok, ha velem lennél jaj te! veled töltöttem legszebb napjaim Bevallom, nekem különösen a hollywoodi részek tetszenek a költészetéből, azok az utalások, amikkel megidézi az aranykort, amit filmkedvelőként annyira csodálok. Mit üzen a magyaroknak? Mit üzen a 21. századnak? Egyfelől O’Hara nem politikai vagy forradalmi költő, nem akar úgy üzenni, ahogy Petőfi vagy József Attila, nem akarja megmondani, mi a rossz és a jó, de persze egy olyan korban élt, ahol kevesebb volt rajta a nyomás, mint például a világháborúkat vagy diktatúrákat megszenvedett írókon. Soha nem didaktikus. Közben, természetesen, a verseiben egy elég jól körvonalazható életszemléletet és világlátást közvetít, ami az élet szépségéről szól, a könnyedségről, magunk és egymás elfogadásáról. Alapból progresszív, liberális és humanista felfogását úgy szívjuk magunkba, amikor olvassuk, hogy észre sem vesszük. Legyünk önmagunk, vegyük észre a környezetünk szépségeit, élvezzük ki a lehetőségeinket. És persze a filmművészet és a képzőművészet iránti rajongása sem fogja hidegen hagyni az olvasóit. Vannak még további terveid vele? Az évek alatt sok verset lefordítottam O’Harától, amelyek nincsenek ebben a kötetben, de folyóiratokban vagy online megtalálhatóak. Köztük vannak a legszebb meleg versei is. Ha ez a kötet sikeres lesz, jó lenne folytatni és további könyveket is lefordítani, kiadni a jövőben.

Jelenleg egy másik amerikai költővel, Walt Whitmannel is foglalkozol. Az ő életszeretete és pozitív életszemlélete nagyon hasonlít O’Harára, kivéve, hogy Whitman a természet gyermeke. Hogy látod ezt? Mindketten ugyanabban a nagyvárosban éltek, New Yorkban. Viszont több mint száz év választja el őket, Whitman korában az ember közelebb állt a természethez és a mezőgazdasághoz.

Whitman világa mai szóval sokkal „macsóbb” volt, ő maga is imádta a sportokat, a testedzést, a kemény férfiasságot, a szeretői egyszerű munkásemberek voltak – miközben O’Hara egy múzeumban dolgozott és művészekkel járt el moziba és bulikba. Whitman életének leginkább meghatározó eseménye az amerikai polgárháború volt, amiben ápolóként dolgozott, rengeteg embert látott meghalni, és mély nyomott hagyott benne a fiatal, életerős férfiak korai, felesleges halála. Írt is hozzájuk megrázó és megható verseket. Leghíresebb versét Lincoln halálára írta (Oh, Captain, My Captain!), a háború pusztítása mélyen átitatta a költészetét. Frank O’Hara a második világháborúban a Csendes-óceánon szolgált egy hadihajó szonárosaként, és kevesebb harcot és halált látott közelről, a háború pusztítása nem lett a költészetének központi témája. Hogyan indult a Whitman iránti érdeklődésed? Whitman hihetetlen költő, Petőfi kortársa, de szinte mai hangon írt. Már a tizenkilencedik század közepén nyíltan írt a férfiak közötti szerelemről és szexről. Mindig is szerettem a verseit, de tavaly dolgoztam rajta először, születése 200 éves évfordulójára jelent meg a Kalligram folyóiratban egy csokornyi homoerotikus verse a fordításomban, illetve egy esszé és egy tanulmány a munkásságáról, amit Csehy Zoltán és Olty Péter írtak. O’Harához hasonlóan Whitman szintén New Yorkban élt, és szintén rengeteget írt Manhattanről és Brooklynról és az ottani korabeli életről. Korábban inkább a forradalmi verseit fordították, az intimebb, szerelmes, erotikus versek most olvashatóak magyarul először. Érdekesség, hogy már akkor, több mint 150 éve, könyvet írt a testápolásról, a testedzésről és a helyes életvitelről álnéven – mennyi hasonlóság van az akkori és mai meleg kultúra között! Whitmannel tervezek még egy kötetet, idővel szeretném lefordítani az eddig negligált homoerotikus és szerelmes verseit is. Írta: Talabos Dávidné Dr. Lukács Nikolett

Kristóf világa

VISELKEDJ!

Ha valaha valaki azt éreztette veled, nem vagy elegendő, ez a cikk neked szól „A legjobb videó, amit a szexizmus kapcsán láttál” felütéssel nemrégiben atombombaként robbant be a közösségi média felületeire Cynthia Nixon kampánya – a Szex és New York Mirandája a nőkkel szembeni teljesíthetetlen elvárásokról mesél. „Viselkedj hölgyként – mondták! A szoknyád túl rövid, ne pakold ki magad, hagyj valamit a képzeletnek, a férfiaknak szükségleteik vannak. Ha megerőszakolnak, te hívtad ki a sorsot. Viselkedj hölgyként! Túl sokat eszel, miért nem rendelsz salátát? Miért nem eszel? Olyan vagy, mint egy csontváz. A férfiak szeretik, ha van mit fogni egy nőn.

Miért vagy szőrös? Borotváltasd le! Fehérítsd ki, tüntesd el a bőrhibát, pumpáld fel az ajkaidat, botoxoltasd a ráncaidat, szívasd le a zsírt… túlságosan próbálsz megfelelni. Legyél természetesebb. A férfiak nem szeretik az állandóan erőlködő nőket. Viselkedj hölgyként! Ne legyél vaskalapos, ne legyél ledér. Legyél sok, legyél kevés, légy annál is kevesebb. Legyél semmi” – mondja a kamera lencséjébe, és ezen keresztül mindannyiunk szemébe a politikai pályán és LMBTQaktivistaként is aktív színésznő.

Mi pedig – férfiak, nők, mindannyian – pontosan értjük, miről beszél. Bár ne tudnánk! – nem fájna ennyire. És mégis jó, hogy tudjuk – mert csak így változhatunk és változtathatunk. Pedig sokunk soha életében nem volt nő – és sanszos, hogy már nem is lesz soha, mégis pontosan tudjuk, mint jelent kritizálva lenni LMBTQ emberként. Mondjuk meleg férfiként. A fenti szöveg tökéletesen behelyettesíthető ránk is: „A nadrágod túl feszes – a pólód kivágása túl mély. Miért kell ilyen b_zisan öltözködni, csak azért, mert meleg vagy? Ne csodálkozz, ha sose találsz egy rendes pasit. Viselj öltönyt! Viselj zakót! Miért próbálsz maszkulin módon öltözködni? Szánalmas, hogy rejtegetni próbálod: meleg vagy. Nevetséges, hogy minden nap edzőterembe jársz. Kezdj már élni egy kicsit! Milyen vézna vagy – emelj már némi súlyt! Túl sokat bulizol. Növessz már egy kis borostát – a te korodban már nem áll jól a szőrtelenség. Pfúj, szedesd már le azt a hónaljkutyát – undorító. Nem képviseled kellőképp az LMBTQ embereket – járj el pride-eseményekre, hallasd

a hangod! Nem kell minden b_zibulin ott rázni a segged, vegyél példát a melegekről, akik jó példát mutatnak, és bizonyítják a heteróknak, homofóboknak, hogy mi is olyanok vagyunk mint ők. Merj más lenni! Nem kell mindig kilógni a sorból!” Most már még ismerősebb, igaz? Ez a narratíva – hogy sosem leszünk képesek megfelelni senkinek, ha állandóan mások panaszait, kéretlen tanácsait, és kritikáit hallgatjuk – valóban a miénk: gender- és identitáskérdés. Vagy mégsem? Mi van, ha azt mondom: „Légy lazább anya – vasszigorral csak hazudni tanítasz. Elhippiskeded az anyaságot – a gyereknek struktúrára van szüksége. Hogy merészelsz nyilvánosan szoptatni? Pfúj! Mit kell elbujdokolni szoptatás közben – szégyelled, hogy anya vagy?”. És ha azt mondom: „Csak akkor lehetsz igazi állatvédő és ökoharcos, ha vegán és zero waste életet élsz, ha nem utazol repülővel, ha biciklivel jársz, és nem vásárolsz fast fashion üzletben. Teljesen beszektásodtál – neked már mindenki gyilkos, a növények is éreznek, lazulj már ki kicsit, vérvegán ökonáci vagy!” Vagy ha azt mondom: „Neked semmit sem jelent a hazád, pedig nem szabadna elfelejtened, honnan jöttél! A szülőföldednek örökké hálásnak kell lenned! Nacionalista fasiszta lett belőled – biztos homofób is vagy mellé, blokkollak face-en, instán, soha többé ne keress.” Ugye, világos, hogy ha szenvedünk is a szexizmustól és a homofóbiától, valójában amitől legjobban szenvedünk, az az extremizmus, az állandó kényszer, hogy

16. Atlasz Sportnap Elég a lustálkodásból!

2020. április 4. /atlaszsportegyesulet /atlaszsport

Pakold be a sportcuccod, fordíts hátat a télnek, és köszöntsd velünk a tavaszt egész napos közösségi sportnapunkon! Rengeteg kipróbálható sportág, masszázs, kiállítás, HIV-szűrés, barátok és ellenfelek… www.sportnap.atlaszsport.hu BME Sportközpont

Kristóf világa kategorizáljuk és címkézzük az embereket, és az ezekből fakadó, nyomorúságba taszító megfelelési kényszer. És persze ott van még a „Merd kifejteni a véleményed! Emeld fel a hangod! Ne seperd a szőnyeg alá az igazságtalanságot! Tudj hallgatni! Ne erőltesd másokra a nézeteidet! Számolj el tízig, aludj rá egyet!” Ha legközelebb azon kapod magad, hogy a fentiekhez hasonlóan hangzol, miközben másokhoz beszélsz, ne ess kétségbe.

Mind emberek vagyunk – mind tanulunk. Ha nem is viselkedhetünk mindig „úrként”, egyet garantálhatunk: mindig, minden körülmények között emberként viselkedünk.

csak parancsolj „állj”-t, ha pedig még udvarias is lennél, hallgasd meg, és mondd: „köszönöm a véleményed” – de semmiképpen se vedd a szívedre minden egyes szavát. Olyan világban élünk, ahol azoknak jut a legnagyobb porond, akik sarkos véleményt fogalmaznak meg – így sokan nem is egy ideológia nevében, hanem a figyelemhajhászás miatt rángatnak a szélsőségek felé. A helyzet azonban az, hogy középről mindenkit jól hallasz. És természetesen az sem bűn, vagy szégyen, ha az életed egy bizonyos pontján a határok felé is elnézelődtél, ha másért nem, hogy még többet tanulhass a világról, és arról, milyen nem akarsz lenni. Írta: Steiner Kristóf

Még több LMBTQ történet az utazásaimról és az eseményeimről Instagramon: @kristofsteiner Facebook csoport: @KristOffStage

Ha pedig legközelebb azon kapod magad, hogy valaki így beszél hozzád, emeld fel a tenyered, és egyszerűen

Emberkép

AKI NEM FÉL ÉLNI Transznemű tiniként egy magyar fiúkollégiumban Egyre többet foglalkozom a transzneműséggel mint témával, mert úgy gondolom, egy-egy cikk, élettörténet sokat segíthet a helyzeten: építkezhetnek belőle, akik még félnek kilépni a nagyvilág elé, valamint jobban beleláthatnak ebbe a folyamatba azok is, akik esetleg viszolygással tekintenek rá. 32

aranyi Trisztán tizenhét éves, tanul, reménykedik, változik, nem fél látni a világot, a világ is látja őt: kitartása példaértékű. Trisztán közel egy éve iratkozott át egy számára megfelelő tanintézménybe, nyolc évig egy református egyházi iskolában tanult, amire élete legnehezebb időszakaként emlékszik. Ott kezdődött minden.

Eleinte melegként kategorizálta önmagát, talán ez tekinthető az út első szakaszának. Azt hitte, csupán egy nagyon feminin meleg fiú, ám utólag ezt átmeneti állapotként említi. A református egyházi iskola után a kaposvári ötéves angol–magyar két tannyelvű gimnáziumba indult szerencsét próbálni. Amíg melegként tekintettek rá, ritkán élt meg bármiféle hátrányos megkülönböztetést, viszont amint transzneműként láthatóvá váltak az átalakulása legelső, apró jelei, fordult a kocka. A közösség céltáblájává vált, kapott hideget-meleget, amivel meg kellett birkóznia. Hiszen nem lehet könnyű egy nyári szünet után műkörömmel, festett hajjal, sminkben visszatérni az iskolába. Olyan elhatározás ez, amit igen kevesen mernek meglépni. Hogyan élted meg, hogy nem olyan testbe születtél, amiben teljes mértékben jól érzed magad? Ez igencsak személyre szabott, mert vannak olyan transzneműek, akik meg vannak elégedve a testükkel, nem akarnak műtéti beavatkozást, tisztában van azzal, hogy ők transzok, de jól érzik magukat így is. Rajtad már látható volt, hogy mi a helyzet veled? Hogyan reagáltak az iskoládban? Igen, nagyon régóta látható volt. Kiderült, hogy meleg vagyok, lassan mindenki megtudta. Még ha be sem vallottam az illetőnek, de amint látta rajtam, hogy nem ellenkezem, akkor következő nap már mindenki erről beszélt. Transzként van, aki mielőbb el akarja végeztetni a nemi megerősítő műtéteket, mert képtelen magára nézni a tükörben. Gondolom, mindenkinél más a helyzet. Te hogy állsz ezzel? Láttam egy filmet ezzel kapcsolatban a National Geographic-on. Rengeteget segített ennek az egésznek a felfogásában, megértésében. Céltudatosnak tartom magam, és tudom, hogy sajnos nem az adatott meg nekem, hogy női testbe szülessek, ezért tennem kell, hogy olyan testben éljek, amilyenben szeretnék. Így nap mint nap küzdök ezért. A siránkozás nem vezet sehová, a változásért tenni kell. Akkor számodra a teljes átalakulás a cél? Igen. Ha minden jól megy, szeptemberben – amikor betöltöm a tizennyolcat – elkezdődik ez a folyamat.

Sokan abban a tévhitben élnek, hogy aki tranzícióra adja a fejét, az csak a saját életét nehezíti meg. Hogy sokkal könnyebb elfogadni az adott helyzetet, a testet, amibe beleszülettünk, mint változtatni. Egyáltalán nem így van. Nem egy olyan cikk született már, amiben az amerikai átnevelőtáborokról írnak, hogy mennyire káros a hatásuk. És sok esetben be is zárták ezeket. A családod hogyan fogadta a változást? A szüleim elváltak. Édesanyám eleinte rosszul fogadta. Olyan a kapcsolatom vele, mintha a barátnőm lenne, tehát mindent megbeszéltünk egymással már akkor is, de a vallomás után törés keletkezett a kapcsolatunkban, ami körülbelül fél évig tartott. Ha jól értem, édesanyád eleinte nem tudta a coming outot feldolgozni magában. Volt olyan alkalom, hogy élesebben nyilvánult meg, netán sértő kijelentést tett? Volt, persze. Utálkozó elutasításnak hittem, amit a részéről kaptam, de nem az volt, csak szimplán féltett. Ez az egész úgy derült ki, hogy amikor elmondtam neki, fölhívta az osztályfőnökömet, és elújságolta, hogy én ezt bevallottam neki. Érdekes, hogy pont az osztályfőnöködhöz fordult. Talán abból az irányból remélt segítséget, hiszen tudták már jó páran a suliban, hogy mi a helyzet, igaz? Igazából igen, már körvonalazódott a diákokban a rólam alkotott kép. Nagyjából egyszerre kezdtem el felvezetni, hogy mi a szitu velem. Aztán édesanyám hatására jártam az iskolapszichológushoz is. Azért történt így, hogy hátha „kigyógyít” belőle, vagy ráébreszt, hogy tévúton jársz? Hogyan zajlott? A pszichológus elbeszélgetett velem a családomról, az életemről. Meg akart ismerni. Azt mondta nekem:

Ugye, mind a ketten tisztában vagyunk azzal, hogy nem vagy beteg? Nem önszántadból ülsz itt, és nem is foglak kinevelni belőle, mert ilyet nem lehet csinálni, ez nem kinevelhető dolog. 33

Emberkép Sok hasonló szakemberre lenne még szükség. Szerencse, hogy pont egy ilyenhez kerültél. És hogyan végződött? Nyolc alkalommal voltam nála, utána kijelentette, ha tovább folytatjuk, ez már terápiás kezelésnek minősülne, azt már nem vállal. Ajánlott másik pszichológust, oda is elmentünk. Volt egy közös foglalkozás, és anya mondta, hogy ő már kétéves koromban látta rajtam, hogy valami más bennem, mint a többi fiúban. Lányosan viselkedtem, babáztam, a filcekkel kifestettem a körmömet. Végül elvitt a háziorvoshoz, és megkérdezte, hogy ebből később lehet-e bármi más. A háziorvos akkor közölte vele, hogy ne gondoljon „hülyeségekre”, ennyi idősen erre még nem lehet következtetni.

Ha jól értem, elfogadnak. Ennek ellenére vannak gátlásaik előtted? Legyen szó egy átöltözésről vagy bármi hasonlóról. Nincsenek, teljesen fesztelenek. Van olyan, aki jó pár szobával arrébb lakik, és nem érti, „miért létezem”, de mindenkinek nem lehet megfelelni. Viszont van, akivel mosolyogva köszönünk egymásnak, akadnak haverjaim, sokrétű az ismeretségi köröm.

Anyukád hogyan fogadta el végül a transzneműséget? A harmadik pszichológus után, nyáron vázoltam fel neki, lassan, fokozatosan. Kezdve azzal, hogy nekiálltam sminkelni, otthon fejlesztettem magam, mutattam, hogy miket csináltam. Kérdezte, hogy ezt honnan tanultam, tetszett neki, pozitívan tekintett rá, meglepetten. Készítettem alkalmi és kreatívabb sminket is.

És a közös zuhanyzó? Érdekes helyzet bekerülni egy kollégiumba, zömében heteró fiúk közé, és elfogadtatni velünk magadat. Amikor bekerültem, félve mentem zuhanyozni. Én speciel köntösben szoktam fürdeni menni, anélkül szó sem lehet róla, a pizsamám is póló meg rövidnadrág, plusz ráhúzok még egy melegítőt. Kicsit takargatom magam, mert így olyan, mintha biztonságban lennék. Zuhanyozás előtt néha körülnézek, hogy vannak-e bent, és ha igen, ki. Van, akinek jellegzetes a hangja, és őt inkább elkerülöm.

Beszélgettetek már komolyabb dolgokról is? Például a műtétekről? Igen, sokat. És támogatja is. Ekkor már eljutott arra a szintre belül, hogy ez van, én ilyen vagyok. Itt már elfogadott.

Ért már rossz élmény ilyen helyzetben? Sajnos igen. Fürödtem, bejött egy banda, köztük az a személy is, aki nem igazán csíp engem. Az a típus, aki visszasírja „a régi Magyarországot”, népzenét hallgat, és meglehetősen beszűkült a gondolkodásmódja.

Édesapámmal nincs túl szerencsére ő is támogat.

Az egyik kabinon nem volt függöny, pont ott állt ez a gyerek, én pedig léptem ki, köntösben, vizes hajjal, éppen elhagytam a fürdőszobát. És amikor kiléptem az ajtón, már akkor tudtam, hogy ott meg kell állnom, mert szó lesz rólam. A csávó felkiáltott, trágár szavak hangzottak el. Hallottam, hogy kérdezik, mi a baj. „Az nem ember volt” – válaszolta.

szoros

kapcsolatom,

Említetted, hogy egy éve jöttél el a kaposvári gimnáziumból, jelenleg egy budapesti intézményben tanulsz, ráadásul kollégista vagy, fiúkkal körülvéve. Ez egyáltalán nem hétköznapi helyzet. Ha mondhatom, nagy terhet vettél a nyakadba. Hogyan birkózol meg vele? Milyen a közösség? Amikor odakerültem, nem ért semmilyen negatív élmény. Egyedül a nevelők és az igazgató arcán fedeztem fel némi meglepettséget és aggodalmat.

Olyan voltam, mint egy „váratlan meglepetés”. A felvételi után rögtön megtudtam, hogy bejutottam, ami örömmel töltött el. Gyorsan zajlott a folyamat, kerestek egy kollégiumot, és mentem is oda. Édesanyám féltett. Mesélj, hányan vagytok egy szobában? Velem együtt négyen.

Magyarországon, transzneműként, fiúkkal egy szobában! Nem semmi, ugye, tudod? Persze! Ráadásul közös a zuhanyzó az egész szinten.

Azért vannak jó élmények is? Persze. Meg is említek egyet, bár nem az előbbi témához kapcsolódik. Metróztam, előttem egy idős pár ült, egyetemi tanároknak, művészlelkeknek tűntek. Váratlanul megszólított a férj. „Ne haragudj, hogy zavarlak, de meg kell jegyeznem, hogy tetszik nekünk a stílusod, remekül ötvözöd a fiús és lányos dolgokat. Jól áll, csak így tovább!” Írta: Sam Wilberry |

i @therealswilberry

Pozitív szemmel

„A 17 ÉVES LÁNYUNOKÁM IS TUDJA, HOGY HIV-VEL ÉLEK, ÉS EZT A LEGNAGYOBB TERMÉSZETESSÉGGEL KEZELI” A Háttér Társaság szervezésében tavaly év eleje óta kéthetente kerül megrendezésre egy közösségi találkozó HIV-vel élők részére. A kötetlen beszélgetések minden érintett számára nyitottak. E rovat keretein belül azon rendszeres résztvevőket mutatjuk be, akik szívesen vállalták, hogy a Humen olvasóival is megosztják történetüket.

Az egész a férjével kezdődött, akin egy nap magas láz lett úrrá és nem múlt el kilenc héten át. Három kórházba is elmentek, számos orvos megvizsgálta, de nem tudták megmondani, mi baja. A tüneteket mindenki mással magyarázta. Végső kétségbeesésében Márta a Szent László Kórház lázambulanciájára vitte férjét. Az ottani doktorok már láttak hasonlót, így leletei alapján nyomban felismerték, hogy AIDS-beteggel van dolguk. Délután a belgyógyászaton a levett vérminta alapján megerősítették, hogy férje HIV-pozitív és AIDS stádiumban van. Ezek után Márta számára egyértelmű volt, hogy ő is megfertőződött. „Borzasztóan nehéz volt feldolgozni, hogy egy hosszú, 25 éves kapcsolatban, amelyben a magam részéről monogám voltam, a férjem ki tudja, kivel csalt meg, és még csak nem is vigyázott” – meséli. De magát is hibásnak tekinti, mivel sejtette, hogy férje kifelé kacsintgat, mégsem volt elég erős hozzá, hogy felhozza a témát, vagy kilépjen a kapcsolatból. Ebben jelentős szerepet játszott az is, hogy felelősséget érzett nemcsak két közös gyermekükért, de a férje előző kapcsolatából származó kettőért is, akiket szintén ő nevelt. A pozitív eredmény kézhezvételét követően a sokk mellett a másik zsigeri érzése a félelem volt. Mi van, ha a gyerekek is megfertőződtek? A közös háztartás, a családi élet intimitása a HIV-ről gyakorlatilag semmit nem tudó ember számára számos veszélyforrásnak hitt elemet rejt, legyen szó a közös törülközőről, étkészletről – az ölelésekről és puszikról nem is beszélve. Rettegett tőle, hogy ártott a gyerekeinek. Mai fejjel azonban már tudja, hogy mindezek önmagukban semmilyen veszélyt nem rejtenek. Mind a négy gyereket elvitte szűrésre és egyik sem volt HIV-pozitív. Látva férje haláltusáját – az AIDS-stádiumban már nem tudtak segíteni rajta –, Mártában óhatatlanul felmerült, hogy ő is meg fog halni. Szerencsére azonban olyan jó állapotban volt, hogy az akkori HIV-protokoll szerint még közel öt évig gyógyszert sem kellett szednie. Míg a HIV-vel élés elfogadása, vagy legalább a beletörődés sok embernél hosszú és kemény folyamat, neki férje haldoklása inkább segített elfogadni a helyzetet „Elkísértem a halálba” – foglalja össze azt a fél évet, amely során egész egyszerűen nem ért rá magával foglalkozni.

dén húsz éve, hogy Márta tudja, HIV-vel él. Azelőtt nehéz volt elképzelnie, hogy valaha is HIV-fertőzött lesz. Fogalma sem volt róla, mivel jár, ahogy az ismerőseinek, de még azok ismerőseinek sem. AIDS-nek nevezték és meg voltak győződve róla, hogy halált hoz. Négy gyermeket nevelő, a tanári hivatást űző, átlagos középosztálybeli életet élő nőként még kevésbé hitte, hogy neki ehhez valaha is köze lehet. Mégis lett.

Mindeközben bekapcsolódott az akkor még működő Plusz Egyesület munkájába. Épp abban az évben alakult meg a „női szakasz”, ahol lehetősége volt sorstársakkal találkozni. A közösség sokféle volt. Akadtak idősek, fiatalok, városiak és vidékiek, számos megfertőződés-történettel – de a HIV összekötötte őket. Látta, hogy e nők sikeresen át tudták rendezni az életüket úgy, hogy a HIV ne tragédiaként, hanem mindennapos dologként jelenjen meg. Tudták, hogy HIVpozitívak és gyógyszert kell szedniük, de azzal is tisztában voltak, hogy jól vannak, nem betegek. Az egyesület találkozóin Márta sokat hallott arról, még néhány évvel korábban is milyen körülmények között, remény nélkül haltak meg az AIDS-stádiumba sodródó HIV-betegek. Aztán

Pozitív szemmel 1996-1997 táján Magyarországon is megjelentek az első gyógyszerek. Sok köszönet azonban nem volt azokban sem. A régóta fertőzöttek az akkori készítmények mellékhatásaival évekig küzdöttek, az azokból eredő betegségeket azóta is hordozzák magukkal. De e történetek mellett Márta sok segítséget is kapott. Mire férje meghalt, feldolgozta a tényt, hogy HIV-vel éli le az életét. A kérdés az volt, kinek mondja el? Az orvosok, a nővérek, az egyesületi tagok mind azt tanácsolták, senkinek se. A rejtőzködés, az elhallgatás azonban nem Márta stílusa. Szép lassan mindenkivel megosztotta. Ekkoriban még javában tanított. Az igazgató, a munkatársak, a diákok, de még a gyerekek szülei közül is rengetegen tudták, hogy Márta HIV-vel él. „Ahelyett, hogy tönkrementek volna a kapcsolataim, még szorosabbá váltak. Kimondatlanul is sok segítséget kaptam. Nem osztottak be folyosóügyeletre, kevés helyettesítő órát kellett tartanom. Az első gyógyszerektől iszonyatos hasmenésem volt, így én voltam az egyetlen tanár, aki kimehetett óráról. Ekkor győződtem meg róla, hogy az emberek igenis jók.” Máig sokat töpreng rajta, vajon akkor is így viselkednének-e vele az emberek, ha férfi lenne. Egyáltalán nem biztos benne. Egy HIV-vel élő nőt ma Magyarországon még mindig inkább áldozatnak tekintenek és emiatt elnézőbbek velük. Tapasztalata szerint a fiatal nőkkel már nem annyira, de az idősebbekről továbbra is azt gondolják, hogy nem ők tehetnek róla. Hozzá is a mai napig sokan odamennek és kérdezik: mi történt, hogy történt? Szívesen mesél, de nem szereti, ahogy reagálnak rá az emberek: őt is áldozatnak tekintik. Márta szerint ő azonban nem áldozat, ez az egész nem arról szól, hogy valaki tehet-e róla, vagy sem. Egyszerűen HIV-vel él és ezt így kell tudomásul venni, a más érintettektől való megkülönböztetés nélkül. Teltek az évek és arra lett figyelmes, hogy mindazt a sok jót, amit a Plusz Egyesülettől kapott, vissza is tudja adni a közösségnek és a társadalomnak. Szinte észrevétlenül, de belecsúszott az aktivista szerepkörbe. Eleinte nőkön segített, akik nehezen tudták feldolgozni a velük történteket. Lehetőségük volt felhívni Mártát, aki azt tapasztalta, hogy tőle, egy érintettől sokkal inkább elfogadják, hogy a HIV-vel együtt fognak tudni élni. Úgy érzi, hatékonyan csinálta, és ez neki is sokat jelentett. Később aztán e tevékenységet kiterjesztette és egyre többet találkozott HIV-vel élő férfiakkal is. A sorstársak segítését követte a prevenciós munka, amit legalább ilyen fontosnak tart. Ma Magyarországon a legnagyobb probléma, hogy az emberek java semmit nem tud a HIV-ről, halálos betegségnek tartja, és fél a HIVpozitív emberektől, akikhez mindenféle stigma tapad, és még a „legbarátságosabb” véleményekből is az tükröződik, hogy a HIV-vel élőket legjobb lenne elkülöníteni valami szép helyen, ahol nem vegyülnek a társadalommal. Márta szerint a hasonló téveszmék csak akkor oldódnak, ha az emberek megfelelő tudással rendelkeznek, és ő ebben személyes jelenlétével tud segíteni: évek óta járja az orvosegyetemeket,

továbbképzéseket, felsőoktatási intézményeket, de még a közép- és általános iskolákat is, ahol saját történetén keresztül mutatja be, mit jelent HIV-vel élni. Márta hisz benne, hogy ezáltal kicsit módosítani, jobbítani tudja az emberek véleményét. „Aki benne él, az sokkal hitelesebben tudja elmesélni” – vallja. Bízik benne, hogy eljön az a nap, amikor nem kardinális kérdés többé, ki él HIV-vel. „Mindenkit egyformán el kell fogadni olyannak, amilyen.” Az aktivizmussal és prevencióval teli sűrű évek azonban egy szomorú fejleményt is magukkal hoztak. Megszűnt a Plusz Egyesület, és a HIV-vel élők magukra maradtak, szervezett közösség nélkül. Bár voltak próbálkozások, alakultak baráti körök, ahol lehetőség adódott beszélgetésre, de ezek igazi megoldásokat nem, legfeljebb lelki támogatást tudtak nyújtani. „Ahhoz, hogy cselekedni tudjunk, betegszervezetre van szükség, és a régi egyesület erre már nem volt alkalmas. Más logika mentén működött, a fő célja az volt, hogy elkísérjük egymást a halálig.” Márta úgy látja, hogy a 21. században az érdekképviseletnek sokkal nagyobb szerepe van – amiben benne van a felvilágosító munka, az oktatás és a HIV-vel élők segítése minden területen. Bízik benne, hogy hamarosan új egyesület alakul, amely el tudja látni e feladatot. Márta nyugdíjas évei tehát mindennek mondhatók, csak unalmasnak nem. Mit szól mindehhez a család? Gyermekei teljesen elfogadták, sőt, az elejétől fogva szinte tájékozottabbak voltak, mint ő maga. Előfordul, hogy ők figyelmeztetik anyjukat, el ne felejtse a gyógyszert. De azért sokáig féltették és az apjukat hibáztatták a történtekért. Mártának nehéz volt elérnie, hogy ne haragudjanak az apjukra. „A harag nem tesz jót, az ő lelküket tenné tönkre. Nincs értelme.” A HIV a családi kapcsolataiban egyébként semmilyen más formában nincs jelen, megmaradt a természetes kapcsolat. Ma már legnagyobb unokája is tudja. „A 17 éves lányunokám is tudja, hogy HIV-vel élek, és ezt a legnagyobb természetességgel kezeli.” Szerinte kettejük esete tanmeséje annak, mennyire nem fontos a környezet számára a HIV, ha megfelelően kommunikálják. És ha valaki, hát Márta rengeteget tesz azért, hogy a párbeszéd a HIV-ről Magyarországon így alakuljon. Írta: Waliduda Dániel |

i @waliduda

POZITÍV SZEMMEL – RÓLAD. VELED. ÉRTED. HIV-vel élsz és vágysz egy közösségre? Gyere el a Háttér Társaság által szervezett, kéthetente péntek esténként megrendezésre kerülő közösségi eseményre! További információ a Háttér Társaság Facebook-oldalán a „Pozitív Szemmel – önsegítő csoport” nevű esemény alatt, vagy a szervezet honlapján.

HerStory

MARY N A Mammut kávézójától a saját YouTube-csatornáig A Herstory elmúlt egy éve a drag múltjának és jelenének megismeréséről, az úttörők és mindazok bemutatásáról szólt, akikkel a világ java részén összekötik e sokáig perifériára szorított művészeti ágat. De mi a helyzet a magyar drag queenekkel, transzvesztita előadókkal? Legfőbb ideje róluk mesélni!

ézenfekvőnek tűnt a lehetőség, hogy először Mary N-nel, civil nevén Dáviddal beszélgessek szenvedélyéről. Néhány héttel ezelőtt ugyanis a Phoenix Bar színpadán láttam, és elemi hatást gyakorolt rám (na meg a teljes közönségre), úgyhogy hamar elhatároztam, szeretném jobban megismerni. Találkozásunkkor aztán gondban is voltam, vajon hogyan definiálja, amit csinál. „Sohasem

neveztem magam drag queennek. Számukra mindegy, férfinak vagy nőnek látszódnak-e.” Ő ehelyett mindig nőimitátornak vallotta magát. Bár a „mindig” erős kifejezés, tinédzserkora végéig nem is tudott erről a világról. Először egy barátnője vitte le a Capellába, ott látta fellépni Novák Angélát és Daisy Parkert. Számára ők jelentették az első ihletet, ekkor döntötte el, hogy ezt akarja

csinálni. „Nem volt YouTube, nem volt RuPaul’s Drag Race. El sem tudtuk képzelni, hogy leülünk egy videó elé és megtanulunk sminkelni.” A nagyok közül Zsófi és Nicole is a szárnyai alá vette. Előbbitől a Mary N nevet kapta, utóbbi sminkelni tanította. „Volt, hogy a Mammutban beültünk egy kávézóba és lerajzolta nekem, mit hogyan kell festeni.” Ekkor már tudta, hogy a smink végigkíséri majd az életét.

is magukkal hoztak. Fél évre kipróbálta magát a Baross utcai Adoniszban, majd megkeresték a szegedi Not Caféból (később Experience), ahol egy fellépés után a tulajdonos felajánlotta, hogy maradjon állandó fellépőként. Dávid úgy volt vele, hogy mit veszíthet? Szegedre költözött és egyszerűen imádta. „Más a mentalitás, nincs akkora pörgés. Kicsit le tudtam nyugodni” – idézi fel. A hely nem volt nagy, két terem és egy kis színpad, azonban közönség mindig volt. Mellette egy hajón is vállalt munkát, ahol néha rendeztek transzvesztita show-kat. Kérdésemre, volt-e valaha negatív tapasztalata, határozott nemmel felel:

Még a tizennyolcat sem töltötte be, amikor már színpadon szerepelt. A Capella jelentette az első állomást, egy tehetségkutatón és egy szépségversenyen is részt vett. Az őstehetség hamar utat tört, mindkettőt megnyerte, majd fél éven át rendszeres fellépő volt a Belgrád rakparton. Aztán egy „nagy robbanás” keretében lehetősége nyílt az Alteregóban is megvetni a lábát, miután a tulajdonos castingot hirdetett. Smink, paróka, kosztüm és egy szám a színpadon, amit szállítani kellett – hármójukat választották ki és miután egyikük inkább fiú táncosként szeretett volna csatlakozni, barátjával, Brittanyvel lettek a Transzvarieté állandó tagjai. A klub második születésnapjáig maradt, majd visszatért a bölcsőhöz, a Capellához, ahol heti hat napot biztosítottak számára. Akkoriban kizárólag ebből tartotta fenn magát és a folyamatos éjszakai élet mellett haladt előre tanulmányaiban. A következő évek aztán több változást

ÚJRA SZERELEM BEN

Szegedet a mai napig az egyik legélhetőbb magyar városnak tartja, ahol a meleg és a heteró közönség egyaránt imádta. A Tisza-parti kitérőt követően ismét a Capellába tért vissza, de ekkor már más munkája is volt. Eredetileg közgazdász végzettséggel rendelkezik, ám ezt a területet mindig is nagyon száraznak találta. Így nyitott a szépségipar felé, amely szenvedélyének köszönhetően egyébként sem volt ismeretlen terep számára. És bár imádta a színpadot, volt egy pont, amikor besokallt és azt mondta, köszöni szépen, de neki egyelőre elég. „20 évesen az ember még elbohóckodik, de idősebben már biztosabb hátteret akartam magam mögé, amit kizárólag ebből nem tudtam volna megteremteni.” A maga előtt látott negatív példákat is intő jelnek tekintette: drog, alkohol, és a mármár függőségszerű vágy a színpad iránt. „Vannak, akik egész egyszerűen belebetegszenek, ha nem léphetnek

RIECKE-VINCZE MÁRTA &

RIECKE VERNER PÉTER PÁRKAPCSOLATI TANÁCSADÁS ÉS MEDIÁCIÓ RELATIONSHIP COACHING AND MEDIATION

+36 70 949 3766 +36 30 632 4268 ujraszerelemben@gmail.com www.ujraszerelemben.hu

HerStory Mit szól mindehhez a közvetlen környezete? Az anyukája folyamatosan nyomon követi, ő fia legnagyobb kritikusa. Az ismerkedés már más tészta, szenvedélye nem mindig könnyítette meg a dolgokat, de úgy volt vele, hogy ha valakinek igazán kell, akkor így is kelleni fog. Volt egy ötéves kapcsolata, párját eleve úgy ismerte meg, hogy éppen be volt öltözve. A melegek rosszindulatúak, könnyen akasztanak jelzőket bárkire. Sokáig nem volt platform, ahol láthatták volna, hogyan is működik valójában a nőimitáció.

Aki kicsit is korlátolt volt, simán hihette azt, hogy a transzvesztiták otthon is így élnek. fel. Szerintem azonban el kell tudni fogadni, hogy egyszer mindennek vége, és tudni kell méltósággal kiszállni. Ha nem tudsz, azzal saját magadat alázod meg.” Mary N közel három év kihagyás után, 2018 augusztusában tért vissza a budapesti meleg éjszakába. A No Limit bárban lett állandó tag, heti két alkalommal adott műsort. Általában nem előre koreografált számokkal dolgozott, nem tudott ugyanis úgy táncokat betanulni másokkal, hogy az jól nézzen ki. „Azzal tudok kitűnni, hogy nagyon szép és nőies vagyok.” Ahogy háttértáncosai mondogatták: „a fejed elviszi”, és elegendő, ha csak áll középen. Aki látja és szóba elegyedik vele, közvetlen, könnyen barátkozó embernek ismeri meg. „Nem attól voltak vendégeim, hogy sztár voltam, hanem mert bárkivel tudtam három mondatot váltani.” Tény, hogy ettől függetlenül mára a színpad ismét kicsit háttérbe szorult. Azzal, hogy „elcsíptem” a Phoenix Barban, óriási mázlim volt, mert ma

már csak alkalmanként vállal fellépést. Néhány hónappal ezelőtt Kikerázlak címen elindította saját YouTubecsatornáját, amelyben olyan ikonikus nők bőrébe bújt már, mint Cher, Britney Spears, vagy éppen Tóth Gabi. A csatornára komoly lehetőségként tekint. „Sokan csinálnak videót terméktesztelésről, sminkről. Fél órán keresztül beszélnek egy palettáról a kamera előtt, de ebben nem látom a plusz izgalmat, nincs mögötte különösebb tudás.” Szerinte azonban az átalakulás – mindegy, hogy nőből férfivá, vagy férfiból nővé – minden embert érdekel, már csak azért is belepörgetnek a felvételbe, hogy lássák, mi a végeredmény. Először saját magából hozza ki minél jobban a karaktert („vagy igényesen, vagy sehogy” – hangzik a mottó), de későbbi terveiben szerepel vendégek hívása is, hogy kicsit talk show és smink az egyben érzete legyen a produkciónak, mert az emberek szeretnek beszélni, pletykálni, neki pedig különösen könnyen megnyílnak.

Dávid a hétköznapokban sminkesként és műkörmösként dolgozik. „Igazából mindenhez értek, de erről van papírom” – foglalja össze frappánsan. „Szeretem látni, ahogy az emberek magukra néznek, és nem hisznek a szemüknek” – egy olyan világban, ahol egyre kevesebb az őszinte emberi megnyilvánulás, az őszinte öröm eme rövid pillanatai azok, amikért számára megéri minden sminkeléssel töltött idő. Írta: Waliduda Dániel |

i @waliduda

Mary N, azaz Dávid Instagramoldala: @nagy_davee YouTube-oldala: @Kikerázlak

Drámakirály

TÁNC BEHÚZOTT HASSAL Volt már jó alakom. Kétszer. Mindkét alkalommal személyi edzőhöz jártam, okosan étkeztem (legalábbis próbálkoztam), és nyugodt voltam. A vékonyság, az izom, a passzoló slim fit ing nyugodttá tett, mert úgy éreztem, hogy teljes jogú tagja lehetek a közösségnek. Nem azzal, hogy cikkeket írok, nem azzal, hogy aktivista vagyok, nem azzal, hogy próbálok mindenkinek segíteni. Hanem azzal, hogy vékony vagyok.

„A meleg kultúra része, hogy behúzod a hasad tánc közben” – ez a mondatom meglepően nagy sikert aratott az ismerőseim körében. Sokan egyetértettek vele. Ekkor hirtelen felsejlett bennem a kép, amelyen mindannyian egy tömött tánctéren táncolunk és mindannyian alig kapunk levegőt, mert folyamatosan be van húzva a hasunk, hogy tetsszünk a másiknak. Akinek ugyancsak be van húzva a hasa. Ha nincs jó tested, nem igazán élsz békében. Általában. Gyerekkoromban volt egy időszak, amikor eléggé meghíztam, ám ezt nem is vettem észre magamon, de aztán ahogy elkezdtek csúfolni, hirtelen megijedtem attól, hogy én leszek az osztály kövér gyereke. Szóval elkezdtem nem enni. Majd mikor ebből családi pánik lett, elkezdtem rengeteget mozogni. Elképesztő mennyiségben hallgattam discmanen

Avril Lavigne Let Go című albumát, miközben borzasztó sokat tekertem a szobabiciklin. És lefogytam. Újra vékony gyerek voltam, immár tinédzser, igaz, ez leginkább mások véleménye volt: én sose tartottam magam vékonynak. Mindig elhízott maradtam magamban önmagam előtt. Még akkor is, amikor visszatekintve talán tényleg vékony voltam. Ha nincs jó tested, nem élsz igazán békében. Minden otthoni tükörben, a metró ablakában, a kirakatok visszatükröződő üvegeiben azt figyeled, hogy most éppen abban a pillanatban vékony vagy-e. Jól áll-e rajtad az ing, eléggé takar-e a kabát, a pulóver, be kell-e a húznod a hasad ebben a pólóban vagy sem. A csalódás a mindennapjaid részévé válik. És úgy érzed, a kisebbséghez tartozol.

Ha nincs jó tested, nem élsz igazán békében. Rengeteg ismerősöm van, akiről tudom, hogy így érez, és természetes számára, hogy egy melegbuliban behúzott hassal táncol. Teljesen normális alakú barátaim nyűglődnek azon, hogy nem elég vékonyak, és nem bírom nekik eleget magyarázni, hogy de, jól néznek ki, mégis miről beszélnek. És ők is ugyanezt mondják nekem. Együtt győzködjük egymást, hogy nincs senkivel semmi baj. És tényleg senkivel nincs semmi baj. És ez borzalmasan feldühít. Egészséges, normál testsúlyú emberek minden nap kiborulnak azon, hogy milyen a testük, és ezáltal ítélik meg magukat vagy ítéltetnek el. Nyilván mindez a társadalom hibája is: egy 300 forintos boxer csomagolásán is tökéletes, kockahasú modellek szerepelnek, sőt, mindenhol kockahasú modellek szerepelnek. Míg a nőkkel kapcsolatban lassan, de biztosan elérjük azt, hogy végre foglalkozzunk a hétköznapi testalkatokkal is, amik nem mindenképpen a modellalakra hajaznak, addig a férfiaknál ez még nagyon lassú tempóban halad. Persze, mindenki elmehetne konditerembe, élhetne csirkén és rizsen, valamint fehérjeporon. Mindannyian élhetnénk ugyanúgy. Mindannyian nézhetnénk ki ugyanúgy. Mindannyian lehetnénk mindannyian. De valaki tényleg nem képes rá. Furcsa, hogy azon senki sem stresszel, hogy például elég olvasott-e. Ha jó tested van, már nyertes vagy. Annyira a külsőre figyelünk, annyira kirakjuk magunkat a kultúránkban, hogy alapvetővé vált, hogy a külsőnk az elsődleges értékünk, ami felülírhat mindent. Persze, ha nincs jó tested, ne nyafogj, tegyél érte. Értve. De nem mindenki képes rá. Ennél bonyolultabb az élet. Mi lenne, ha felismernénk azt, hogy a valós probléma a nyomás, amit egymásra gyakorlunk? Hogy túl sokat koncentrálunk erre, és túl sokat mutogatjuk magunkat, vagy vágyunk arra, hogy mutogathassuk magunkat, mint mások. Nincs azzal semmi baj, ha valaki büszke a testére. De legyünk ugyanolyan büszkék arra is, hogy mit olvasunk. Hogy milyen dokumentumfilmet nézünk. Hogy milyen édességet eszünk, ami boldoggá tesz minket. Hogy mennyire jól áll az új pulóverünk, még ha XL-es is. Hogy mennyire szép a mosolyunk a képen, még ha kerek is arcunk. Hogy mennyire menőn táncoltunk azon a bulin vagy pózoltunk a tengerparton, még ha nem is mi voltunk a legvékonyabbak a társaságban. Hogy csak egy kilométert tudtunk futni, de legalább futottunk. Kezdjük el ezt is megmutatni a világnak. Ne nézzük le és utáljuk azt, aki nem mehetne el Calvin Kleinmodellnek. És ne nézzük le és utáljuk azt, aki időt és energiát nem sajnálva tökéletessé formálja magát. És ne húzzuk be a hasunkat tánc közben. Az a has is mi vagyunk. És nem csak az a has vagyunk. Írta: Kanicsár Ádám András |

i @kanicsar

KREISZ GYÖRGY

BIZTOSÍTÁSI TANÁCSADÓ Biztosítási kérdésekben forduljon hozzám bizalommal, az alábbi témakörökben is: • Nyugdíjbiztosítás adókedvezmény igénybevételével • Rugalmas megtakarítás • Meglévő biztosítási szerződések felülvizsgálata • Vállalkozási felelősségbiztosítás, vagyonbiztosítás • Otthonbiztosítás • Gépjármű-biztosítás • Életbiztosítás

+36 70 674 8334 kreisz.allianz

Visszapillantó

AZ ÚT A KIRÁLYI TRÓNHOZ EGY LEFEJEZETT SZERELMESEN ÁT VEZET II. Frigyes porosz király

Ha egy uralkodó annyira tehetséges, hogy az országát képes európai nagyhatalommá tenni, miközben a felvilágosult abszolutizmus idején korlátlan a hatalma, rajong a művészetekért, korának egyik legkiválóbb stratégája, egyben a legnagyobb és legszervezettebb hadseregnek parancsol, akkor azt gondolnánk, semmi sem állhat személyes boldogsága útjába. Még akkor sem, ha ez az uralkodó történetesen egy meleg férfi. A Napóleontól Hitlerig számos történelmi személyiség által csodált II. (Nagy) Frigyes porosz király (1712–1786) tragikus élete a példa rá, hogy még a legnagyobb hatalom birtokosának sem automatikusan boldog magánélet a sorsra. II. Frigyes gyerekkora minden volt, csak nem felhőtlen. Apja, I. Frigyes Vilmos király rendőrállammá változtatta Poroszországot, és ahogy birodalmában, úgy a saját családjában is vasfegyelmet követelt meg. A tudományokat és a művészeteket mélyen megvetette – a kortárs német polihisztorról, a jogász és filozófus Leibniz-ről egyenesen azt tartotta, hogy teljesen haszontalan alak, mert még arra is alkalmatlan, hogy rendesen őrséget álljon. Katonakirálynak gúnyolták, és rászolgált erre a névre: a 160 centis király mániákusan gyűjtötte (és kímélte) a legalább 188 centis katonákat. A 2500 fős ezredbe – időnként akaratuk ellenére – kényszerített magas legényeket Európa-szerte csak potsdami óriásokként emlegették. A lobbanékony természetű királynak egyáltalán nem tetszett, hogy legidősebb fia a zenéért, az irodalomért és a francia kultúráért érdeklődik, saját militarizmusát akarta ráerőltetni a trónörökösre, akár erővel is: mindennaposnak számított, hogy az udvari méltóságok és hivatalnokok jelenlétében vesszővel, bottal ütlegelte, büntette a fiát, de sajátos nevelési módszerei között egy alkalommal a fojtogatásig is elment. Frigyestől hatéves korától óramű pontosságú napirendet követelt meg, amiben a hajnali 5 órai kelés és a hét perc alatt elfogyasztandó reggeli még a kevésbé megterhelő tételek voltak. A trónörökös támasza csupán nővére, Vilma lehetett, akivel haláláig bizalmas viszonyt ápolt. Frigyes 16 éves korában barátságot kötött apja egyik 17 éves apródjával és hamarosan elválaszthatatlannak bizonyultak. Az udvarban pletykálni kezdték, hogy ez nem pusztán barátság, hanem „olyan intim kapcsolat, ami nem méltó a rangjához”. Még szeretett Vilma nővére is elutasította ezt a viszony, és amikor a híre a férfiasságot mindenek elé helyező apja fülébe jutott, az apródot elzavarták az udvartól és a dán határra vezényelték, Frigyest pedig egy Berlin közeli vadászkastélyba zárták, hogy „megbánja bűneit”. A király puhánynak tartotta legidősebb fiát, és apja folyamatos megaláztatásaitól és bántalmazásaitól szenvedve Frigyest a szökés gondolata kezdte foglalkoztatni.

A fiatalok bizalmas levelezését azonban elfogták, tervük kitudódott, és mindkettejüket letartóztatták. A dezertálás főbenjáró bűnnek számít minden hadseregben, de tiszti rangjuk és nemesi származásuk miatt a halálbüntetés nem volt komoly fenyegetés. Egy idegen országba indultak, ezért I. Frigyes Vilmos árulással is megvádolta őket, majd kivégzéssel fenyegette a fiát – arra akarta rávenni, hogy mondjon le trónörökösi rangjáról az öccse, Ágost Vilmos számára. A király blöffölt, ugyanis se a trónörökös kivégzését, se a lemondatását nem tudta volna jogilag igazolni a birodalmi tanács előtt, de ekkor már nem tudta fiát megfélemlíteni. A haditanács Katte főhadnagyot bűnösnek találta és életfogytiglani börtönre ítélte. A kettejük viszonyáról tudomást szerzett I. Frigyes Vilmos azonban tudta, hogy ez a büntetés úgyis csak addig tartana, amíg ő meg nem hal. Elhatározta, hogy megleckézteti Frigyest, akit férfiatlannak, bujának, férfihoz nem illően nőies dolgokkal foglalkozónak tartott. „Jobb, ha Katte kerül a túlvilágra, mint hogy az igazság kerüljön napvilágra” – mondta, és minden könyörgés, köztük fia kegyelmi kérvénye ellenére halálra ítélte Kattét. De az apa ennyivel nem érte be: amikor a hajnali órákban a vesztőhelyre kísérték Kattét, felébreszttette fiát, és kényszerítette, hogy végignézze a lefejezést. Amikor Frigyes rájött, hogy mi készül, még volt annyi lélekjelenléte, hogy csókot dobva franciául odakiáltsa a hadnagynak: „Kérlek, bocsáss meg nekem, drága Katte, az Úr nevében bocsáss meg nekem!” Katte szintén franciául válaszolt: „Nincs mit megbocsátanom, boldogsággal a szívemben halok meg érted!” A férfi elutasította, hogy a hóhér bekösse a szemét a kivégzés előtt. Miután szemtanúja volt Katte halálának, Frigyes a helyszínen eszméletlenül esett össze. Három napra mély letargiába került, ezután pedig soha többé nem beszélt a férfiről, és a sírját sem kereste fel soha. Írta: Kocsis G. János |

i @kocsisjaanos

Már 18 éves volt, amikor beleszeretett egyik tanítójába, a porosz hadsereg 26 éves főhadnagyába. Hans Hermann von Katte egy régi, nemesi katonacsalád sarja volt. A két ifjú elhatározta, hogy Angliába szöknek. Azért éppen oda, mert Frigyes anyai nagybátyja ült a brit trónon II. György néven.

Külcsíny

EGY SZÜRKE INGTŐL A KOCKÁS ZAKÓIG Átváltozás Paksi Évivel Tavasszal a megújulás, kibontakozás, feltöltődés időszaka köszönt ránk, amely életünk bármely aspektusára igaz lehet. Ne féljünk változtatni öltözködési szokásainkon sem! Bánjunk bátrabban a kiegészítőkkel, sapkákkal, vékony sálakkal, zoknikkal. Egy- egy jól megválasztott kiegészítő nem csupán egész outfitünkön, de hangulatunkon is sokat javít!

ennyivel egyszerűbb megszokott, basic ruhadarabjaink után nyúlni a zsúfolt hétköznapok közepette – sötét tónusú ruháink gyakran ápoló, biztonságot adó szerepet töltenek be életünkben. Újdonsült modellünk, Péter is egy ehhez hasonló szettben toppant be fotózásunkra. Peti testalkata az átlagos testfelépítésű férfiak körébe sorolja őt: széles vállak, csípő irányába vékonyodó felsőtest, edzett lábak, ezek összessége természetes egyensúlyt teremt a felső- és az alsótest között. Magadra ismertél a leírás alapján? Mindenképpen tudnod kell, hogy nincs okod takargatnod a felsőtestedet, használj bátrabban világos színeket az arcod körül. Amint lehetőségem adódott, azonnal megszabadítottam alanyunkat saját szürke ingétől.

Hogy ne mozdítsam ki őt azonnal a komfortzónájából, maradtam az inges verziónál. Peti casual szettjét csupán egy színes, virágmintás inggel és világos chino nadrággal bolondítottam meg. Ezt a tavaszi outfitet felveheted a dolgos hétköznapokban, de ugyanúgy megállja a helyét egy bárban való koccintáshoz a barátokkal. Egy sötétbarna mokaszin a tavaszi/nyári trendek must-have darabja, az üzletek már tele vannak velük, így könnyedén válogathatsz a különböző színű és anyagú lábbelik közül. (A személyes kedvenceim a sötétkék és a tevebarna, ezekkel a színekkel biztosan nem lősz mellé!)

Külcsíny

A khaki szín különösen jól áll a barna hajú, barna szemű típusnak, mint amilyen Peti is. Hogy tovább erősítsem ezt a hatást, bézs pulóvert választottam a zakó alá, még inkább a felsőtestre terelve ezáltal a hangsúlyt. A bevállalósabbak ne hagyják ki a díszzsebkendőt sem! TIPP: Amikor kibontod a zakód mellrészén lévő zsebet, fordítsd ki annak anyagát, sok esetben az is tud díszzsebkendőként funkcionálni. A farmer-tornacipő kombó sokkal lazábbá, könnyedebbé teszi ezt a szettet. Próbáld ki te is, ha nem célod a túlzottan formális összkép.

Következő képünkön az általam megálmodott smart casual szettet láthatod, öltöny viselésekor gyakran választok két kontrasztos színt. Mindkettőnknek egyaránt megtetszett ennek a ruhadarabnak a mintázata, ezért casual chic szettünket sötétkék inggel prezentáltuk. Ki ne szeretné a mintás zoknikat? A nap végén, mikor kibújsz a cipődből, garantáltan jobb kedvre derít.

Külcsíny

Ha már nap vége, a hazaérkezés, az otthon töltött pár óra feelingjét igyekeztünk megragadni. A már rendezetlenné váló ing, és a galambszürke, élére vasalt nadrág azok a darabok, amelyek modellünk egész napját végigkísérték. Fehér és szürke kockás zakója harmonikus kiegészítője az összképnek. Reméljük, sikerült átélned velünk az este hangulatát! Írta: Paksi Évi | @pakewa Modell: Péter Fotók: Bielik István Ruhák, cipők és kiegészítők: Van Graaf

CONCEPT STORE

FETISH – SM – TOYS 1085 Budapest Mária utca 9. Fsz. 8-9 /Passzázs ház Tel.: (1) 266 7485, (30) 956 9571 Nyitvatartás: K-P.: 12.00–20.00, Sz.: 12.00–17.00 www.blackdream.hu

Sportcipő

MOZGÁS, AMI AZ ÖSSZES IZMUNKAT MEGDOLGOZTATJA Hazánkban az úszás nagy múltra tekint vissza. 1896-ban Hajós Alfréd úszó szerezte a magyar sporttörténelem első két olimpiai aranyérmét. Ami igazán jó ebben a sportban, hogy nemhez, életkorhoz, edzettségi állapothoz nem köthető, ahogy a futás vagy a kerékpározás sem. Az úszás azonban sok dologban különbözik a szárazföldi sportágak mozgástechnikáitól, és számtalan pozitív élettani hatása van – emiatt ajánlják olyan gyakran az orvosok, és persze én is. 54

SZINTE MINDEN IZMUNK DOLGOZIK A légzőszervrendszerünk igen nagy tréningnek van kitéve az úszás során. Gondoljunk csak bele: ez az egyetlen olyan sportág, amely légzésszabályozásra kényszerít minket. A ritmusos tempózás, a légvétel váltakozása és a vízbe merülés, majd kiemelkedés révén a légzőrendszer folyamatos terhelésnek van kitéve. Persze nemcsak a légzésünkre van nagy hatással ez a sport, hanem szinte az összes izom munkába lendül, ráadásul az ízületeinket is átmozgatja, karban tartja. Nézzük is meg pontosan, milyen izmokra van hatással az úszás, és milyen mozgás aktivizálja őket. Egy kis érdekességgel kezdeném, miszerint a kerékpározással ellentétben az úszás során a felső és alsó testfélre egyforma munka hárul. Alapvetően dinamikus terhelésről van szó, de természetesen ahhoz, hogy a test szépen „ráfeküdjön” a vízre és ne süllyedjen le bizonyos része, megfelelő izomtónusra és a tartóizmok kitartó munkájára van szükség. Újra elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amit nagyon sokszor fogtok még tőlem olvasni, hogy minden mozgás alapja a megfelelően edzett törzsizomzat. Gondoljunk a hát- és hasizomzatra: a gyorsúszás karcsapásainak kivitelezéséhez a törzsnek egyenesnek kell maradnia, ehhez pedig a megfeszített has, csípő, comb, hát járul hozzá. Számos úszásnem ismert, amelyek között a mell- és a gyorsúszás vált legnépszerűbbé, szorosan mögöttük a dobogó harmadik helyén holtversenyben a pillangó- és a hátúszás áll. Nézzük meg, melyik úszással milyen izomcsoport dolgozik, és egy átlag 60 kilogrammos ember nagyságrendileg milyen kalóriaégetésre számíthat! Gyorsúszás: Jótékony hatása van a belső szervekre, a fenékre és a vállakra. Eredmény: 300 kalóriát égethetsz el vele 30 perc alatt. Mellúszás: Látható eredményeket érhetünk el a fenék, a térdinak és a végtagok terén. Eredmény: 300 kalóriát tudsz vele elégetni 30 perc alatt, normál tempó mellett. Hátúszás: A leghatékonyabb edzés az egyenes és az összetett hasizmokra, valamint javítja a testtartásunkat is. Eredmény: 285 kalóriát égethetsz el vele 30 perc alatt, normál tempó mellett. Pillangóúszás: Jó hatással van a belső szervekre, a vállakra és a hátra. Eredmény: 415 kalóriát égethetsz el vele 30 perc alatt, normál tempó mellett. A mellúszást szeretném kiemelni, mert itt sokan elkövetik azt a hibát, hogy végig feltartott fejjel tempóznak. Ilyen mozgást szinte mindig lehet látni az uszodában, „nyugdíjas” úszásnak is hívják, mindenki ismeri ezt a jelenséget (az idősek mellett

általában a hosszú hajjal rendelkezők körében népszerű ez a verziója az úszásnak). Nos, ezzel az érdekes „vidraúszással” az a gond, hogy meglehetősen nagy terhet ró a nyakizmokra, illetve a gerincre, ami hosszútávon gondot is jelenthet, ráadásul sokkal fárasztóbb, mint a technikailag szabályosabb mozdulatok. A jó technikájú gyorsúszás kevésbé fáraszt el, mint a mellúszás, annak ellenére, hogy sokan az ellenkezőjét gondolják. AZ ÁLLÓKÉPESSÉGI SPORTOK KÖZÉ TARTOZIK Az úszás az úgynevezett állóképességi sportok közé tartozik, csakúgy, mint a korábban már emlegetett kerékpározás és futás. A szív- és érrendszer, a légzőrendszer, az anyagcsere és emellett az egész szervezet működését képes kedvezően befolyásolni, amelynek következtében javul a szövetek, sejtek oxigénellátása. A szellemi teljesítményt is fokozza: főleg gyermekkorban tűnik ki az úszó gyermekek jó iskolai teljesítménye. Itt egy tévhitre szeretnék kitérni, miszerint sokan úgy gondolják, hogy az úszás hizlal, pontosabban, hogy úszás mellett nem lehet fogyni. Kétségtelen tény, hogy úszás hatására jelentősen fokozódhat az éhségérzet. Mindennek az az oka, hogy az úszáshoz meglehetősen sok energiára van szükség, óránként 500-700 kalóriát is felhasználhatunk. Ebből adódóan az úszást nyugodt szívvel ajánlom bármilyen fogyókúrás program mellé. Az úszás nemcsak az elhízás, hanem számos más betegség kezelésében is segít. A már kialakult csontritkulás esetében javítja az ideg-izom koordinációt, dolgoztatja az izmokat, ezáltal a csonttörések megelőzésében vállal kitüntetett szerepet. Az úszás során ugyanis semmilyen erő nem hat a csontokra. A degeneratív ízületi betegségek esetében sokszor az egyetlen kivitelezhető mozgásformát jelenti, mivel így a testtömegnek csak egy kis töredéke nehezedik a beteg ízületre, ezért gyakorlatilag fájdalommentesen lehet az izomzatot trenírozni. Emellett az úszás – mint minden mozgás – során boldogsághormon szabadul fel, így tökéletes stresszoldás lehet egy fárasztó, nehéz nap után. Mindemellett megemlíteném az anyagcsere-betegségekre gyakorolt jótékony hatását, mint pl. a cukorbetegség, amelynek kezelésében szintén sokat segíthet a heti rendszerességgel végzett úszás. Mindent összevetve az úszás szuper mozgásforma azoknak, akik fogyni szeretnének, és persze jó szívvel javaslom azoknak is, akik már rendszeresen sportolnak. Nyugodtan be lehet illeszteni kardió napként egy heti edzéstervbe. Ízületkímélő, és nem utolsósorban tökéletes megoldás az izomlázra is. Legyetek jók és persze legyetek mindig mozgásban! Írta: Majer Reni |

i @majerreni

Útlevél

„HISZEL-E AZ ÉLETBEN BRIGHTON UTÁN?” Brighthelmstone, az egykori piciny halászváros tekintélyes múltra tekint vissza, de a mai Brighton eredeti neve szinte teljesen feledésbe merült. Mára csupán egy templom, egy egyetem díszterme és egy jobb napokat látott pub viseli a Brighthelm nevet.

tt találkoztam egy régi cimborámmal, hogy kipletykáljuk barátaink eljegyzését és megszervezzük a fogadást. Általában Kemptown valamelyik otthonos bárjában találkozunk, de akkor jegyünk volt a Judy-ra, így a mozi melletti pub megfelelő helyszínnek tűnt. Hatalmasat tévedtünk. Az ale-áztatta szőnyeg elviselhetetlen szaga keveredett az ecetes fish and chips olajgőzével, amit a pultba kapaszkodó, fogatlan néni kábult tekintete tetézett. Mindez gyors menekülésre sarkallt minket. Szemforgatásra sem pazaroltunk időt, csak

rohantunk át a West Streeten a Pool Valley irányába, hogy minél előbb a Marine Parade bármelyik melegbarát bárjában pihenjük ki a délután megpróbáltatásait egy üveg fehérbor társaságában. Az Amsterdamra esett a választás, ami a tengerpart egyik legfelkapottabb hotel-bár-étterem kombója. Földszintjén egy izgatóan csinos, félvér pultos zavarba ejtő mosollyal flörtölt, miközben felvette a rendelésemet. A hangszóróból Adam Lambert énekli Cher Believe-jét. Felvetődik a kérdés: „Hiszel-e az életben Brighton után?”

Nehezen. Brighton a szabadság és az egyenlőség jelképe. Meleg és progresszív kisugárzásával, hippi hangulatával kitűnik az angol tengerparti üdülővárosok közül. Talán ez a város sikerének titka. Persze földrajzi elhelyezkedése, a játékszenvedély rabjainak idecsábítása és szexualitással túlfűtött múltja is nagyban hozzásegítette ahhoz, hogy a XXI. századra az Egyesült Királyság nem hivatalos meleg fővárosává nője ki magát. Gazdag művészeti és zenei programjaival, kulturális helyszíneivel, valamint az ország egyik legnagyobb, nagy múltú LMBTQ közösségével Brighton valóban egyedülálló helyszín. Itt a legmagasabb az azonos nemű háztartások aránya az országban, és a legtöbb bejegyzett élettársi viszonyt is itt regisztrálták London után. Gyakran illetik a várost a „London-by-the-Sea” jelzővel is, ami a fővároshoz való hasonlóságára utal – egy kis bónusz tengerparttal. Brighton a csupán egyórás vonatútra fekvő London lakossága körében rendkívül kedvelt egynapos kirándulóhely és hétvégi desztináció. Különleges atmoszférája vonzza az egyéniségeket: ilyen a legújabb kedvenc pincérem, az amúgy zenész Xavier is, aki Brazíliából költözött Dél-Angliába hét évvel ezelőtt. Vigyorgó szemei és hatalmas, húsos ajkai portugál selypítéssel kacérkodnak a vendégközönséggel. Az italok elfogyasztása után búcsúzóul a pultra kihelyezett üvegtálból egy maréknyi óvszert teszek zsebre, mire Xavier egy tucat síkosítólevelet nyom a kezembe kacsintgatva, majd tovalibben, hogy felvegye egy türelmetlenül várakozó leszbikus pár rendelését. Kezdetét veszi a Happy Hour, ami 2-4-1 (two for one – egyet fizet, kettőt kap) kedvezménnyel itat jóval az ártatlan becsiccsentésen túl. Ha most elmegyünk, még megúszhatjuk a csábítást, és talán valamit lefixálunk az eljegyzési mulatsághoz. A jegyespár kedveli az ABBA világát, ezért arra gondoltam, hogy az 1974-es Eurovíziós Dalfesztivál emlékére a Waterlooalbumot dobom fel eljegyzési buli-tematikának, amivel a svéd együttes itt, Brightonban nyerte meg a versenyt és ezzel a világhírnevet is. Már dúdoljuk is: „My, my. At Waterloo Napoleon did surrender.” Utoljára diákként foglalkoztam a rendezvényszervezéssel a gyakorlatban, de most leginkább az egyetemi éveimet hiányolom Brightonból. Azok a csodálatos tízes évek, oly messzinek tűnnek. Néha szerdánként még lenézünk néhány évfolyamtársammal egy diákbuliba a tengerparton. Nemcsak az egyfontos Sambuca miatt, dehogy, a nosztalgikus hangulatot hajtjuk. Két közkedvelt és elismert egyetemnek ad otthont a város. A University of Brighton és a Sussex örök riválisok. Együtt majdnem 40 ezer diákot segítenek vágyaik elérésében, álmaik megvalósításában és véleményük hangoztatásában. Talán ezért sem meglepő, hogy a büszke kelet-sussex-i alattvalók nem nézték jó szemmel Harry herceg és Meghan Markle kilépését a királyi családból. Tavaly nyáron egyenesen petícióval kérték Brighton és Hove önkormányzatát a helyi lakosok, hogy fosszák meg a párt a Sussex hercege és hercegnéje címektől, mivel az „Kelet-Sussex számára

erkölcsileg helytelen és tiszteletlen.” A város történetében a harmadik legtöbb aláírást gyűjtötte be a petíció, és így került 2019 decemberében napirendre. A helyi városigazgatás tudomásul vette a beadványt, de hatásköre nem terjed ki a címek eltávolítására, arról csak a korona ítélkezhet. További intézkedés nélkül így lezárták az ügyet. A palota a hivatalos honlapján kijelentette, hogy „a sussex-i pár nem használja tovább királyi címüket, mivel már nem tagjai a királyi családnak. Az új modell 2020 tavaszán lép hatályba.” II. Erzsébet királynő hozzátette, hogy támogatja unokáját és fiatal családját új életük megalapozásában. Megértem, hogy Brighton lakosságának egy része nem kedveli, vagy nem látja szívesen a 35 éves herceget, de én készségesen elszürcsölnék vele egy-két koktélt valamely tengerparti bár árnyékos zugában. Persze a királyi vagyon elvesztése után természetesen Harry az én vendégem! Írta: Fazekas Achilles

Útlevél

ÉLVEZD KI A HOSSZÚ MÁLTAI NYARAT! Máltát már nem nagyon kell bemutatni a Humen-olvasóknak, hiszen számos alkalommal írtunk a varázslatos szigetország nevezetességeiről, természeti kincseiről, látnivalóiról – és ne feledjük azt se, hogy 2017. szeptember 1-je óta az azonos nemű párok is megtarthatják itt az esküvőjüket. A tradíciókban gazdag, mégis rendkívül nyitott ország számos izgalmas programmal várja a látogatókat minden évben.

ezdésképpen hadd lássunk el néhány hasznos információval, amelyek remélhetőleg meggyőznek róla, hogy Málta szuper úti cél, amit nem csak egyszer érdemes meglátogatni. Naponta több repülőjárat indul Budapestről a fővárosba, Vallettába, amelyekkel átszállás nélkül akár kicsit több mint 2 óra alatt a szigeten lehetünk. Ahogy már említettük, Málta kiemelkedően LMBT-barát ország, a felmérések szerint igen nagy mértékben nőtt az elmúlt években az elfogadás és a nyitottság a lakosok körében. Az is fontos lehet, hogy az ország egyik hivatalos nyelve – a máltai mellett – az angol, így igen egyszerű a kommunikáció a helyiekkel. A mediterrán klíma egész évben kellemes; télen ugyan többet esik, de ekkor sem megy 15 foknál sokkal lejjebb a hőmérséklet. A gyönyörű és különleges tájak mellett Málta rengeteg kulturális kinccsel is büszkélkedhet, amelyeknek

a történelme 8000 évre nyúlik vissza – de az aktív pihenés, a hosszú túrák mellett természetesen teljes „lustálkodásban”, a tengerparton napozva is eltölthetjük a vakációnkat. A nyári szezon a Malta Fashion Week & Awards-zal indul: a május 20–29. között megrendezett divateseményen nemcsak Málta legtrendibb divattervezőinek kreációival ismerkedhetünk meg, de a helyi modellek, sminkmesterek, stylistok legjavával is találkozhatunk. A bemutatókon több mint 20 helyi és nemzetközi tervező vonultatja fel alkotásait – a tavalyi évben svájci, spanyol, nigériai, ausztrál, orosz, argentin, szerb és francia tehetségeket láthatott közönség, akiket 11 különböző kategóriában díjaztak is: többek között megválasztják a legjobb férfi és női modellt, a legjobb fotóst és influenszert is.

OFFICIAL DESTINATION PARTNER

A következő hónap elején belevethetjük magunkat a bulizásba, ugyanis a tavalyi nagy siker után ismét megrendezik június 5–8. között a MediteRainbow Festivalt. A Michelangelo Klub, Málta legnépszerűbb meleg szórakozóhelye szervezésében megvalósuló 4 napos partisorozat a nyár legnagyobb meleg eseménye, amelyen minden nap különböző témájú bulik – többek között egy White Party –, és igazi mediterrán, fülledt nyári hangulat vár.

és más helyszínnel készülnek a szervezők, amelyek a festői, zöldellő Ta’ Qali Nemzeti Parkban helyezkednek majd el, emellett pedig a Club Uno, illetve a legendás Café del Mar ad majd helyet a fellépéseknek. Pontos line-upot még innen sem kaptunk, de a tavalyi illusztris lista – amelyen David Guetta, Alle Farben, Loco Dice, James Arthur, Paul Kalbrenner és Tyga szerepeltek – minket teljesen meggyőzött arról, hogy augusztus 9-től 16-ig Máltán a helyünk.

Júliusban a zene szerelmeseinek kedveznek az égiek, ugyanis ekkor tartják a hatnapos Malta Jazz Festivalt, amely az egyik legjelentősebb jazz-zenei esemény egész Európában. Július 13–18. között a vallettai erődrendszer tövébe, a kikötőhöz vándorolnak a jazzkedvelők a világ minden szegletéből, hogy olyan kiemelkedő előadók koncertjeit élvezhessék, mint a Stjepko Gut Quintet, Fred Pasqua, a Jochen Rueckert Quartet, vagy Joel Hierrezuelo.

Írta: Szij Barbara

Ha kiváló jazzelőadók mellett egy könnyedebb estére vágynánk, akkor érdemes a július 15-ei esténkre bevésni a naptárba az Isle of MTV-t, a kontinens egyik legkisebb fesztiválját. Az MTV zenecsatorna rendezvényén az elmúlt években alkalmanként 10.000 ember bulizott felhőtlenül (és teljesen ingyenesen!) Martin Garrix, Bebe Rexha, Ava Max, Jason Derulo, Paloma Faith, a The Chainsmokers és Steve Aoki koncertjein. Habár az idei line-upról még nincs információ, a korábbi fellépők névsorát elnézve biztosak lehetünk benne, hogy felejthetetlen élményben lesz részünk. Végül, de nem utolsósorban augusztusban jön a Summer Daze Festival, amely nevében tökéletesen passzol a forró nyár tetőzéséhez. Az EDM-, pop- és house-rajongóknak kötelező ez az egyhetes „tánctábor”, amely a világ legnépszerűbb DJ-i mellett számtalan izgalmas koncertet is kínál. A 2019-es esemény tanulságaiból kiindulva idén még több színpaddal

BoyOnGo

ÖRÖK SZERELMEM,

TAJPEJ

Amikor elkezdtem tervezni az egy hónapos ázsiai utamat, két úti célban biztos voltam. Az egyikről az előző beszámolómban írtam nektek, ez volt Bangkok és az újévi White Party. A második pedig nem más, mint Tajpej, ami a kedvenc városaim közé tartozik, ázsiai városok közül pedig ott van a TOP3-ban.

ajvanon először 2018 októberében jártam, amikor úgy döntöttem, hogy az európai pride-ok után valami egzotikusabbat is meglátogatok. Így esett a választásom a kontinens legnagyobb ilyen eseményére, a Taiwan Pride-ra. Már akkor eldöntöttem, hogy biztosan visszatérek, és erre nem is kellett sokat várni, a pár napos bangkoki „előrehabilitáció” után Tajpejbe mentem tovább. A Bangkoktól mindössze pár órás repülőútra lévő tajvani főváros nagyon sok légitársaság közvetlen napi járatával megközelíthető, így nem nehéz viszonylag jó áron találni repülőjegyet. Az EVA Air tajvani légitársasággal utaztam, akiket nyugodt szívvel ajánlok nektek is. Mivel imádom a repülést, ezért magával értetődő, hogy vannak olyan légitársaságok – és természetesen repülőgéptípusok –, amiket szeretnék kipróbálni. Az ötcsillagos minősítéssel rendelkező EVA Air is szerepelt ezen a képzeletbeli listámon, amelyet most ugyan kipipáltam, de még legalább egy hosszútávú járaton is ki fogom őket próbálni.

biztosítottak, így gyors fejszámolást követően egyértelmű volt a választás. A tajvani reptérről a tömegközlekedés roppant egyszerű, ugyanis metróval bejuthatunk a városba. Érdemes rögtön a reptéren beszereznünk a feltölthető tömegközlekedési kártyát, amit utána az állomásoknál lévő automatáknál vagy jegypénztáraknál is fel tudunk tölteni. Nagyon fontos, hogy kellő mennyiségű készpénz mindig legyen nálunk, ugyanis nagyon sok helyen kizárólag készpénzt fogadnak el, vagy minimum összeghez kötik a kártyahasználatot. A pénzváltást egyszerűbbnek és olcsóbbnak találtam, ha Tajvanon ejtem meg, bár természetesen nem magyar forintot, hanem mindig eurót váltottam tajvani dollárra.

A tajpeji reptérre megérkezve első dolgom volt egy helyi SIM kártya beszerzése, amely esetében több szolgáltató közül választhatunk. Mivel az egyik pultnál az EVA Air beszállókártyájával rendelkező utasoknak kedvezményt is

Gondolom, sokan hallottatok már az Airbnb meleg verziójáról, ahol biztosak lehetünk benne, hogy diszkriminációmentes, LMBTQ-barát szálláshelyet tudunk foglalni, és a legtöbb esetben, ha szobát foglalunk, akkor a vendéglátónk meleg

Tajpejbe úgy indultam el, hogy olyannyira nem voltak konkrét céljaim, hogy kétszer módosítottam a továbbutazásom dátumán, és egy nappal indulás előtt foglaltam repülőt és szállodát a következő úti célomhoz.

épp tejet és kenyeret vásároltok, addig Malacka békésen kint vár benneteket. Körülbelül ugyanilyen látványban volt részem Tajpej egyik utcáján sétálva. Mindezek ellenére azt meg kell jegyezni, hogy a város tiszta és rendezett, a tajvani emberek pedig nagyon kedvesek és segítőkészek mindenben. Ezért is volt óriási öröm számomra újra találkozni a tajvani barátaimmal, akik rögtön elláttak programajánlatokkal és hasznos tanácsokkal. De ugyanilyen segítőkészséget kaptam teljesen idegenektől is, akikkel épp applikáción ismerkedtem és a borotvámba kellett betétet vásároljak, mert az előző eltört. Ők adtak útmutatást nekem a kínai nyelvű weboldalak használatakor, hogy megtaláljam azt az áruházat, ahol beszerezhettem a szükséges kiegészítőt. Egy másik esetben pedig épp reggelizni indultam, de az étterem, amit választottam, nem rendelkezett angol nyelvű étlappal, és a pultnál sem beszéltek angolul. Ennek ellenére úgy döntöttem, hogy megbirkózom az étlappal: a Google Translate-et segítségül hívva fotóztam le az étlapot és próbáltam angolra fordítani, míg nem odalépett hozzám egy nagyon kedves fiú, aki segített eligazodni az ételek között. Hozzáteszem, addigra már nagyjából sikerült kitalálnom, hogy mit eszek, ő már csak a pluszként hozzáadandó sajtnak segített kitalálni a nevét.

vagy leszbikus (inkább előbbi) lesz. Tehát mondhatjuk, hogy családias hangulatba kerülhetünk, bár őszintén megmondom, a mister b&b néhány esetben inkább mondható utazási húspiac-oldalnak, mint szálláshely-keresőnek. Ezt néha jól mutatják a bemutatkozó szövegek is, amelyekkel a leendő házigazdák finoman utalnak arra, hogy szállás mellett más meglepetésben is lehet részünk, ha kölcsönös a szimpátia. Az pedig már csak hab a tortán, hogy sokan félmeztelen vagy fürdőnadrágos profilképet töltenek fel magukról. Azért valljuk be, hogy általában ilyenkor mindannyian könnyebben kattintunk arra a hirdetésre, amelyiken egy helyes srác fotója köszön vissza, és az is lehet, hogy néhányan még a lakással szemben támasztott igényeikből is hajlandóak leadni, házigazdájuk sármossága javára. Én is jól megnéztem, hogy kinél veszek ki szállást, és úgy döntöttem, hogy az első pár éjszakát egy mister b&b szálláson töltöm. A szállásadómnak nemcsak a profilképe – amelyen félmeztelenül szerepelt kockahasú vendéglátóm – győzött meg, hanem a lakása állapota, felszereltsége is. Ezért életemben először úgy döntöttem, hogy kipróbálom ezt a típusú szállást. Egyáltalán nem bántam meg, ugyanis sokkal otthonosabban éreztem magam úgy, hogy egy olyan lakónegyedben és környezetben voltam, amelyet leginkább helyiek uralnak a turistákkal szemben. Hasonló helyen előtte Sanghajban jártam, amikor az akkori pasimat látogattam meg. Ebben a már-már túlságosan városias környezetben elég mókás látvány volt az utcán pórázon sétáltatott malac. Képzeljétek el, hogy amíg egy nagykörúti szupermarketben

Alapvetően félig üzleti ügyben utaztam Tajvan fővárosába, így a napjaim egy részét megbeszélések tették ki, de azért jutott időm arra, hogy a Taipei 101-be ismét ellátogassak. A sokáig a világ legmagasabb épületeként számontartott felhőkarcolónak mindenképpen menjetek fel a tetejére, ugyanis tényleg nem mindennapi élményben lehet részetek. Ha pedig már ott vagytok, akkor ne felejtsetek el feladni egy képeslapot az ott elhelyezett postaládából, ugyanis nem minden nap mondhatjátok el, hogy a világ ötödik legmagasabb épületéből küldtetek üdvözletet valakinek. A Taipei 101 épületétől nem olyan messze helyezkednek el az Emlékcsarnokok. Az egyik az ország korábbi elnökéről, Csang Kaj-sek-ről kapta a nevét. A hozzá tartozó parkban sétálva pedig láthatjuk a Tajvani Nemzeti Színházat, valamint a Nemzeti Koncertcsarnokot. Első tajvani utazásom alkalmával én ugyan meglátogattam ezeket a helyeket, de az egyik megbeszélésem pont az emlékcsarnok közelében volt, így rövid kitérőt követően visszalátogattam a parkba is. Mivel tajpeji tartózkodásom az eredeti tervhez képest két nappal tovább tartott, ezért az egyik nap ellátogattam a Jioufen piacra, ami jó egy órányi útra volt a fővárostól, de a látványért és az élményért abszolút megérte. Korábban csak éjszakai piacon jártam, így ez egy plusz élmény volt számomra. A hegy tetején elhelyezkedő kis faluba érkezve először a csodálatos látvány tárult elém, amiből felocsúdva indultam neki a piacnak. A szűk kis sikátorokkal teli piacra besétálva sokak fejében megfordulhat, hogy innen lehet, hogy egy fél vesével kevesebbel fog kijutni, de természetesen félelemre semmi okunk nincs, hiszen a keskeny, hosszú kis bazársoron sétálva a legjobb lehetőségünk nyílik arra, hogy helyi ízeket kóstolhassunk meg és szuveníreket szerezzünk

BoyOnGo

be. Számos helyen találunk frissen sült street food ételeket és természetesen az elmaradhatatlan tajvani bubble teát. Aki Tajvanon jár, annak kötelező megkóstolnia az ország nemzeti italát. Tajvani utazásom egyik legmegtisztelőbb pillanata az volt, amikor Michael Wu, a MyTaiwan Tour alapítója meghívott a tajpeji közszolgálati rádióban csütörtökönként futó, a város turizmusával foglalkozó műsorába, ahol a Pink Budapest projektről, valamint Tajpej és Budapest LMBTQ kapcsolatáról beszélgettünk. Közben azt is megtudtam, hogy a MyTaiwan Tournak indultak elsőként hivatalos LMBTQ tematikus túrái is, amik először a 2019-es pride idején debütáltak sikerrel. Természetesen nem felejtettem el a legfontosabbat a mostani utazásom során sem, mégpedig Tajpej meleg életének újbóli felfedezését. A Ximen negyedben található Red House körül lévő meleg bárokkal kezdtem a szombat estémet. Az itt található kétszintes komplexumban több bár is található, amelyek óriási teraszokkal rendelkeznek és az éjszakai élet így leginkább szabad téren zajlik. De a Commander D fétisbárban például már zárt térben ismerkedhetünk. A Ximen negyedből a Zhongxiao Dunhua metróállomástól pár perc sétára található Abrazo Bistroba vezetett az utam, ahol legnagyobb meglepetésemre óriási sor, vagyis sorok fogadtak. Mivel ez elég messze volt a szállásomtól, ezért úgy döntöttem, hogy kivárom ezt a sort és bemegyek a bárba. A másik opcióm az innen kb. 20 perc sétára található G Star Club lett volna, de én hősiesen vártam, amíg bejutottam a kétszintes mini szórakozóhelyre. A második tajpeji utam is csodálatos élményekkel, találkozásokkal telt. Óriási öröm volt számomra visszatérni ebbe az ázsiai metropoliszba, ahol az emberek kedvessége,

nyitottsága most is az első perctől kezdve magával ragadott, és végig úgy éreztem, mintha én is köztük élnék a hétköznapokban is. A tajvani barátaimmal való újra találkozás pedig olyan volt, mintha tegnapelőtt láttuk volna egymást utoljára. Az emberekből áradó szeretet és őszinteség pedig ismét megtanította nekem azt, hogy nyitottnak kell lennünk a világra és az emberekre, és akarnunk kell megismerni a másik kultúráját, hogy ezáltal legyünk részesei egy teljesen más világnak. Írta: Erdei Zsolt |

i @ezsoltee

TELJES KIKAPCSOLÓDÁS A D R ÁVA H O T E L T H E R M A L R E S O RT * * * * - B A N ! WELLN ES S

K A L A ND

G AS Z TRO N Ó MI A

DRÁVA HOTEL THERMAL RESORT 7815 Harkány, Bartók Béla u. 1. +36 (72) 580 980 reservation@dravahotel.hu dravahotel.hu @dravahotel.harkany

drava_hotel

Útlevél

KILÖVÉS EGY MÁSIK DIMENZIÓBA Irány Brüsszel, irány a Rave Rebels!

Megállíthatatlanul közeleg a tavasz, végre lekerülhet rólunk a téli nagykabát, nagyokat sétálhatunk a virágba borult természetben. De ami ennél is fontosabb (legalábbis a szórakozni vágyók számára), hogy a buli világa is új fokozatra kapcsol, és miután mindenki felébredt a téli álmából, extravagáns, kihagyhatatlan partikkal támad az évszak. Pontosan egy ilyen eseményt ajánlunk most figyelmedbe – ez a brüsszeli Rave Rebels.

zámtalan okot tudunk mondani, miért érdemes Brüsszelbe menned. Amivel talán a leginkább meg tudunk győzni, az a város élénk, LMBTQbarát programkínálata, amely januártól decemberig izgalmas bulikat tartogat. Tavaly ősz végén számoltunk be például a Mister Bear Belgiumról, aminek már a nevéből is ki lehet következtetni, miről van szó: egy szépségversenyről, amin az ország legszexibb meleg mackóját keresik. Aztán itt van például a tavaly 30. születésnapját ünneplő La Démence nevű partisorozat. Nem hiába szórakoztatja ez az esemény már három évtizede az LMBTQ társadalmat: a világ több mint száz országából érkeznek ide vendégek, szóval mindenki

megtalálhatja a neki tetsző zenét, táncpartnert, és ha a helyzet úgy hozza, a randipartnerét is. Ilyen bulik mellett persze mondanunk sem kell, hogy a brüsszeli Pride sem kispályás, többnapos színpompás karneváli hangulat lesz ilyenkor úrrá a városon. De az még picit később lesz, van annál egy sokkal korábbi, kihagyhatatlannak ígérkező buli: a Rave Rebels. A partit idén április 11-én a Palais 12-ben rendezik meg. Aki a tavalyin volt, biztosan nem kell győzködnünk, hogy az ideiről se maradjon le, viszont akinek az első buli kimaradt, már írjuk is, miért érdemes a 2020-ast jó előre bevésni a naptárába. A Rave Rebels megmutatja, hogy

ideje másképp gondolni a rave-bulikra. Ne egy lepukkant helyet képzelj el, ahol néhány túlságosan is alternatív figura bulizik félkómás állapotban. A Rave Rebels egy olyan buli, ahol mindenkit szívesen látnak, aki újabb szintre szeretné emelni a szórakozás fogalmát, kilépne a hétköznapok világából, néhány órára megszabadulna a kötelezettségektől és határidőktől, és egy olyan alternatív világba szeretne kerülni, ami az Olümposzt is lekörözi. A Rave Rebels egy egyedülálló, tizennégy órán át tartó parti, ahol nemcsak a füleid kényeztetik a zenével, hanem az összes érzéked, hála a különleges vizuális effekteknek. A villódzó fények, kivetítők, na és persze az önkívületi állapotba csábító zene olyan élményt nyújt, amiben korábban még nem volt részed. És ha már a zenéről írtunk, ideje megnézni az esemény lineupját. A fellépők között van a német Boris Brejcha, akinek első albuma 2007-ben jelent meg, és aki zenéjét high-tech minimalnak hívja. A DJ rutinosan mozog a legnagyobb fesztiválokon, mint például a Tomorrowland, a Timewarp és az Exit. Ha véletlenül nem ismernéd a munkásságát, akkor is könnyű lesz kiszúrnod, ugyanis általában egy színes, karneváli maszkot visel, hogy megidézze a riói karneválok hangulatát.

az eseményen. Ő még régebb óta űzi az ipart, a ’90-es évek rave bulijain nyitogatta szárnyait, de a nagy áttörésig 2015-ig kellett várnia, ekkor készítette el DJ Boris Can You Hear Me című számának remixét, amit szerintünk biztosra vehetsz, hogy Brüsszelben is hallhatsz majd. Tekergeti majd a lemezeket Mathew Jonson is, akinek félreismerhetetlen stílusa van. A DJ gyerekként még a klasszikus zene világával ismerkedett, aztán 19 éves korában jött a váltás, és felfedezte azt a zenei világot, amiben ma már annyira otthonosan mozog. Első kislemeze 2001-ben jelent meg, és azóta sem áll le, országról országra jár, hogy olyan egy olyan estével kényeztesse hallgatóit, amit sosem fognak elfelejteni. Még most sem fogytunk ki a Rave Rebels neveiből, a helyből viszont lassan már igen, úgyhogy csak említés szintjén szerepeljen itt buli többi fellépői közül néhány név. Kevin de Vries, Reinier Zonneveld, Sven Väth, Tale Of Us, Maxim Lany, B2B és Nico Morano szintén azon lesznek, hogy megmutassák, milyen is egy rave buli. Ha nem akarod otthon, punnyadva tölteni az év legbulisabb időszakát, irány Brüsszel és irány a Rave Rebels buli április 11-én! Írta: Tegdes Péter |

i @petertegdes

Európa más országából is érkeznek fellépők, például Olaszországból Enrico Sangiuliano teszi tiszteletét

Proud Hungary

A WEEKEND GETAWAY IN SOPRON LGBT-friendly spot highlight: Hotel Sopron

If you are like the majority of us, you have also been counting the days for spring. Winter may bring some stunning views and some great times at home but there is nothing like a sunny day outside getting to know the country, feeling the fresh air and enjoying some outdoor activities. So how about we start planning a good spring weekend getaway? Here is an idea: Sopron!

opron is a Hungarian town close to the Western border, so close to the Austrian Alps that they are visible from the town’s highest spots on clear days. It is a great stop going to or coming back from Vienna as it is located 60 km from the Austrian capital and 220 km from Budapest. It is one of the oldest gems of the country with streets and passages that will make you feel like you stepped into a fairytale. Sopron merges past and present perfectly.

HOW TO GET THERE? Buses and trains are both great options, the train being the easiest way of transport. It departs several times during the day from Budapest’s Keleti railway station and will take you to Sopron in 2.5 hours (if you take the Intercity option, since that is the fastest). For train schedules and prices, visit www.gysev.hu

Sopron's German-rooted culture and heritage are now recognized again after a troubling history, which makes it another good destination to learn about the history of Hungary. As a consequence, many of the city's street and traffic signs are written in both Hungarian and German making it an officially bilingual city due to its proximity to Austria, and serving as a home to many people working in the neighboring country.

WHERE TO STAY? Hotel Sopron is an LGBT-friendly hotel located just minutes away from the town’s main square and with a recently renewed wellness section on its top floor that gives you full view of Sopron and the nearby Alps mentioned before. It is important

to mention that Hotel Sopron is the only 4-start hotel in the city and it has been awarded many times for its and friendly and safe environment. The wellness section includes a panorama whirlpool with intense water nozzles that massage your body while you enjoy the view, a Finnish sauna with high humidity and 80-90 °C heat, an infrared sauna for those who prefer a less hot option with temperatures between 45-50 °C, and a steam room also between 45-50 °C. All with great health benefits and a relaxing atmosphere to disconnect from the rest of the world. The hotel has just opened its new restaurant called ZAKAnT, offering a rich variety of á la carte choices and a fine bistro experience. Moreover, there is no need to leave your dog or car at home as they are also welcome and you and your pet can spend a relaxing weekend together with a lot of dog-friendly rooms, toys, services and nearby sights. For more information visit their official platforms: Website: hotelsopron.hu/en Facebook: facebook.com/hotelsopron facebook.com/ZAKAnTSopron Instagram: instagram.com/hotelsopron_and_vinosseum WHAT TO DO? Explore the wine region Sopron is one of Hungary’s most prominent wine regions, being one of the few producing both red and white wines. The climate around Sopron is highly influenced by the Neusiedler See, also known as Lake Fertő, since the humidity that accumulates over the water results in warmer and more humid air. It is characterized by moderate continental weather with a long and warm autumn season, perfect for wines with

very distinctive notes and special recognition among their Hungarian counterparts. For more information about wine tasting in Sopron, visit www.sopron.wine Cycling around Lake Neusiedl Bring your own bike or rent one at Hotel Sopron, and go for a trip to the lake! You can either choose one of the bike routes that will take you through the hills, or go along the streets of Fertőrákos, a village that played the role of 'transit/labour camp' during the times the Nazi occupation in Hungary. Lots to learn! Once you are near the water plant by the lake, you can enjoy walking on the docks of old wooden floating houses or simply spend some time by the calm waters. Go to the top of the Károly Lookout Tower The Sopron forest park is already a great idea to immerse yourself in nature during a nice spring day, but it gets even better when you visit Sopron’s second symbol, the Károly Lookout Tower. In case you’re wondering, the Fire Tower is the one taking the first place among its notable sights. During your visit to the Károly Tower, you can visit 3 permanent memorial exhibitions and the 23-meter high rooftop terrace with full view of Sopron, the Neusiedl Lake and the snowcovered Alps. Intense and active days outdoors, followed by a relaxing time in the hotel wellness area sound like the perfect idea to kick off your spring season and forget about the cold winter days. Sopron is close to Budapest, with lots of opportunities to get to know Hungarian history, with an LGBT-friendly place to stay and with outstanding wines and peaceful nature to take a break from the busy city life. Pack your bags and let’s go! Author: Germán Henao |

i @germanhenao 67

Proud Hungary

CULTURAL AGENDA FOR SPRING IN BUDAPEST Start planning your spring agenda! Shake up your mood and your brain with these cultural events in Budapest! For most people, spring means a new beginning and a new-found source of energy. We are ready to say goodbye to the clouds and lower temperatures to go out and enjoy what the city has to offer, and Budapest has plenty. So get out your calendar, and fill it with amazing programs! BUDAPEST SPRING FESTIVAL The jubilee 40th Budapest Spring Festival, between 3–19 April, awaits visitors with a programme that involves many of the arts, with events in classical music, opera, jazz, world music, dance, contemporary circus, theatre and the visual arts. With the best Hungarian performers and renowned international stars, the festival is a truly special occasion, presenting premieres and coproductions with partner institutions. The 40th Budapest Spring Festival is also delighted to celebrate the 250th birthday of a giant of a composer, Ludwig van Beethoven; several of the concerts will feature works by one of the greatest figures of classical music. Tickets are available at the ticket sales points of Müpa Budapest and the Budapest Festival and Tourism Centre (BFTK). You can also consult the full downloadable programme, the events description and buy tickets online at www.btf.hu (available in English). MÜPA Müpa Budapest is one of Hungary's best known cultural brands and one of its most modern cultural institutions. It brings together the many and varied disciplines of the arts in unique fashion by providing a home for classical, contemporary, popular and world music, not to mention jazz and opera, as well as contemporary circus, dance, literature and film.

As part of the Budapest Spring Festival, the following shows are among the Müpa highlights: • The Faithless Wife by the Hungarian National Dance Ensemble Recounts a sad story, one of the most mysterious in the Hungarian literature of ballads, which portrays profound human emotions and ends in tragedy. It is the age-old story of the conflict between the sexes, with love flaring up, only to be followed by faithlessness and jealousy. 8 April 2020, 19:00 • Ton Koopman and the Amsterdam Baroque Orchestra The ensemble and its founding conductor bring to the Budapest Spring Festival one of the greatest compositions of Händel's Italian period, the Resurrection oratorio. The concert promises to be an outstanding artistic event of the Easter feast. 8 April2020, 19:30 • Félix Lajkó and the Ballet Company of Győr A masterpiece of 19th-century Romantic ballet, Giselle established a style and its popularity is unabated. The title role is every ballerina's dream. The piece, which had its premiere in 1841, conquered the world with Adolphe Adam's music. 3 April 2020, 19:30

OPEN Monday to Thursday: 1:00 PM - 1:00 AM Friday 1:00 PM - 02:00 AM Saturday: 01:00 PM - 04:00 AM Sunday: 01:00 PM - 01:00 AM 1094 BUDAPEST, ANGYAL STREET 2.

TRAFÓ BUDAPEST Trafó House of Contemporary Arts in Budapest is a receptive venue unique in Hungary, and is also a cornerstone of the international contemporary arts scene, showcasing various genres – theatre, dance, new circus, music and visual arts – in a unique and authentic manner. The following shows are some of the ones happening in April that are categorized as English-friendly: • unannounced unannounced does not start when the dancers walk onto the stage, and it does not end when they make their last exit from the podium. Instead, it explores what happens when a performance does not begin ostentatiously on the stage but almost imperceptibly among the spectators in the foyer. Or when spectators suddenly find themselves on the stage, unable to distinguish who belongs there and who doesn’t. 3-5 April 2020, 20:00 • Enter Achilles “Violent, ugly, politically incorrect and hilarious.” (The Australian) One pub, eight blokes, a stacked jukebox and a load of pints. It was always going to kick off. As pertinent now as it was when first staged in 1995, the production lifts the lid on “the straitjacket of what’s deemed to be masculine” (The Observer), examining the terrors and tenderness of beer-soaked testosterone. 9-11 April 2020, 20:00 • Restlesslegs A need to move that is uncommonly hard to describe, similar to an urge to yawn but in your arms or legs. The performance is an exploration of this painful, electrical, creeping, itching, pulling, crawling, buzzing, or numb sensation that ultimately stops you from finding rest. 16-17 April 2020, 20:00 • Songs of Khyal Indian classical music is as contemporary as it is traditional. While retaining its fundamental essence, it has always evolved and grown with time. Same goes with vocal music. This is where Abhisek Lahiri decided to explore and present the connection between strings of his instrument, the sarod and the human voice. 18 April 2020, 20:00 For more information and tickets go to trafo.hu/en.

EUPHORIA After Berlin, London, Madrid, etc. Euphoria – The show is the first circus show with a queer theme and with queer artists in Budapest. The first show’s theme is “Diversity of Colours” and it will be held at a historical theatre hall in the heart of downtown in the Duna Palace (Duna Palota in Hungarian). The show’s premiere is on 14 May, with further performances including the 25th Budapest Pride after party on 4 July at Budapest Park, and a third show in September within the largest LGBT+ cultural festival in Budapest, the Humen Festival. For more information and tickets go to facebook.com/ EuphoriaTheShow Author: Germán Henao |

THE FAVOURITE

GAY SAUNA OF BUDAPEST (A HOTSPOT OF YOUNGSTERS) www.gaysauna.hu

i @germanhenao

Proud Hungary PUBS & BARS

HABROLÓ CAFE & BAR Located in the heart of the downtown this bar hosts karaoke parties every Thursday and Sunday with a loungestyle space upstairs where you can feel free to stay for a chat, a drink or even a flirt. District V. Szép utca 1. near Ferenciek Tere M3 or Astoria M2 metro station. Open every day from 5pm to 5am. www.habrolo.uw.hu WHY NOT BISTRO Gay friendly restaurant directly on the bank of the Danube, its terrace offering an amazing view on the Gellért Hill. Good value for your money. Mixed clientele. District V. Belgrád rakpart 18. near Fővám tér M4 metro station or 2 and 47-49 tram stations. www.whynotbistro.hu WHY NOT? CAFÉ AND BAR Famous for its bustling crowd and its friendly, inviting atmosphere, Why Not? has a legendary status in Budapest and it is partially due to its amazing location overlooking Gellért Hill on the Danube. This bar is a very good place to start off your evening and to experience one of the major players in Budapest’s gay scene. District V. Belgrád rakpart 3-4. near Fővám tér M4 metro station or 4749 tram station. www.whynotcafe.hu 10 SIXTY-SIXTY BAR The 10 Sixty_six Bar is not your regular breakfast place, rather a buzzing hub offering a wide range of special food items as well as entertaining programs. Open from 10am until 10pm, you have no other job than to enjoy a lazy breakfast, or, if you are visiting in the evening, to have a tasty dinner accompanied by the some fine wine in the open-minded and comfy atmosphere. On the second Sunday of every month, Rainbow Brunch offers fine snacks, specialty cocktails and live music. District VI. Ó utca 37. www.10sixtysixbudapest.com KIMBERLY CAFE & BISTRO The owners wanted to recreate the idyllic atmosphere of the old gay bars

in Budapest. The similarity to the old, classic Hungarian gay bar Capella shows through embracing the ideas of freedom, peace and entertainment. The place offers interesting programs, from karaoke nights through live performances to drag shows. District VI. Nagymező utca 66. www.facebook.com/kimberlybistro PHOENIX BAR & CLUB A new bar on the scene for LGBTQ people and for their friends. Visit Phoenix Bar & Club and experience the feeling of America in the '20s. Just like one of Gatsby's parties: a mysterious black and gold interior, small and cozy tables, homemade lamps and other decorations. A very fancy and glamorous atmosphere. You can choose from almost 40 different types of cocktails. However, if you don't find anything for your taste, ask the bartenders and they will happily make something unique just for you. District VI. Hajós utca 27. www.phoenixbar.hu

CLUBS & PARTIES

ALTEREGO BAR & LOUNGE Slick, trendy club that serves as the essence of Budapest’s gay scene, while remaining a relaxed place to have a drink and dance into the early hours. We would recommend the Fri/Sat drag shows with brilliant performances by Lady Dömper and her troupe of fabulous drag artists followed by a late night chart hits party. Events schedule is available on the website. District VI. Dessewffy utca 33. near Oktogon M1 metro station or 4-6 tram station. www.alteregoclub.hu GAGA A brand new jewel in downtown, a nice mixture of a café and bar with a small dance floor in the basement. Gaga is just opening their wings with various and exciting programs waiting to be discovered. Gaga is the new home for the Oops parties every Friday night! Waste no time and look up on Facebook what’s happening this week. Address: 1074 Budapest, Dohány utca 22-24. www.facebook.com/gagabudapest

GARÇONS Garçons bills itself as “underground as well as glamorous” and offers “a new era in chic clubbing”. We agree. Appealing mostly to a younger crowd, the parties attract big name guest DJs and a busy crowd looking for a good time. www.facebook.com/garconsbudapest

wet rooms and even a car. Look out for themed parties like military and gangbang amongst others. Open every day from 9pm to 4am, on Friday and Saturday until 5am. District VII. Dohány utca 38. near Blaha Lujza tér M2 metro station or 4-6 tram station. www.coxx.hu

HELLO One of the coolest parties in town. A chic, young and fun-loving audience comes together to celebrate and dance however they want with whomever they want. Mostly pop music and chart hits. Keep an eye open for the club photographer and get yourself immortalized on the Facebook page. www.facebook.com/hellopartybp

SAUNAS

OMOH OMOH is a small piece of Berlin in Budapest for technosexuals and houseloving queerdos. Absolutely no pop; muggy and dark beats dominate this serious clubbing zone. To add to the mystery, you can only enter Corvin Bar by elevator. District VIII. Blaha Lujza tér 1-2. www.facebook.com/OMOHbp PERSEPHONE Showcasing a diverse musical style ranging from underground house, classic disco to techno, focusing on female, queer, trans folks, people of color, underrepresented communities and their allies. www.facebook.com/persephone.party VIBE Don’t be basic, feel the VIBE! One of the most inclusive parties in Budapest where anyone can have a good time, no matter what your tribe is. Gays, lesbians, urban queers and their friends with a fresh approach, join us! www.facebook.com/vibebudapest

CRUISING BARS

COXX MEN’S BAR Discreet and cool, beneath a plain entrance room lies a hall of pure testosterone and male energy. The cellar has three full bars and a labyrinth fully equipped with cages, slings, cabins, glory holes, a prison sector,

MAGNUM Magnum is the largest sauna in Budapest and offers the following on two floors: jacuzzi, steam room, four kind of saunas, plunge pool, videos, cabins, sling, glory hole cabins, cruising labyrinth, gym, massage and free wifi. Sauna aufguss on Thursday at 5, 6 and 7 pm. Dark and naked party on Friday at 10 pm and Sunday at 5 pm. Open nonstop from Saturday 1 pm to Sunday midnight. Tickets include a towel, slippers and a condom and are valid for ten hours. District VIII. Csepreghy utca 2. near Corvin negyed M3 metro station. www.gaysaunabudapest.com SAUNA 69 A more conventional sauna. Finnish/ infra sauna and steam room, jacuzzi, massage service, sunbeds and private rooms await your arrival. Café and internet access available. Towel and slippers are included in the fee. District IX. Angyal utca 2. near Boráros tér 4-6 tram station. www.gaysauna.hu

SEX SHOPS

BLACK DREAM The only fetish sex shop in the city where you can find everything from leather or rubber goodies to sportswear, underwear and toys as well. 8th district, Nr. 8-9 on the ground floor at 9 Mária Street, near Rákóczi tér 4-6 tram station www.blackdream.hu

MORE INFORMATION: pinkbudapest.com 71

HOUSE

RAINBOW

HOUSE HOUSE

RAINBOW RAINBOW

s y n d i gs ay syny dni d i

asbl

g agy a y

asbl

V.U.: The Belgian Pride vzw/asbl – Kolenmarkt 42, 1000 Brussels

V.U.: TheBelgian Belgian Pride vzw/asbl – Kolenmarkt 42, Brussels 1000 Brussels V.U.: The Pride vzw/asbl – Kolenmarkt 42, 1000

ia rri .b e nP dide e ri e.b d e e

IA BBE N LG IA P PR N R ID I P PPRR DE E F R IID W E I PR DE DEE F EE STI IID D WE PEASST KE VA EE P EEEK RTIIV N L VA D 0 PA A KEE A A N R RA NDDLLE 0 2 8/ AD D 08 2 0 DE 2 28/ / 5 E 2 222 3/0 0 fa ce bo Al 233/ //05/0055 5 fa 24 l 0 fa ceb A ok in 5 2 0 f ce o ll .c o 2 / /05 5 i o r b oA o k.lcl nfo m ma 24244/ 4/ 05 o oin r / 5 k mf m T ti .c o/ a h o 24/ /05 0 o Trm ti eB n m h o e o 0505 5 /T eaBt n lg n / he eiol on ia p 05 Be gniao pr nP rid lg nP ide ri e. p d b

#W #W EC A EC A RE

A C

E R

2020