KARDOS M. RÓBERT, BÁCS MIKLÓS, BÍRÓ JÓZSEF
Egy kísérletnek gondolom a Janovics-előadást, mivel ott kezdődik majd, ahol a Barbárok befejeződött. Akár egy sorozat második része, egy láncszem vagy inkább egy kereszteződés.
Ahogy a Barbárok, úgy a Janovics sem életrajzi előadás, igyekszik minél távolabb kerülni a színház keretetitől, de a Barbároktól eltérően
most az volt a célunk, hogy a főszereplő
életének legjelentősebb időszakát meséljük el,
Janovics féle "új formában".
Ifj. Vidnyánszky Attila – az előadás rendezője
Văd spectacolul Janovics ca pe un experiment, deoarece va începe acolo unde s-a terminat
Tinerii barbari. Precum a doua parte a unei serii, o verigă sau mai degrabă o confluență.
Asemenea Tinerilor barbari, nici Janovics
nu este un spectacol biografic, el încercând să se îndepărteze cât mai mult posibil de
cadrul teatral, dar spre deosebire de Tinerii
barbari, în acest caz scopul nostru a fost să
povestim cea mai semnificativă perioadă din
viața protagonistului, sub o „nouă formă”, à la Janovics.
Attila Vidnyánszky jr. – regizorul spectacolului
Ifj. Vidnyánszky Attila rendezővel
Pászka Gáspár beszélgetett
IFJ. VIDNYÁNSZKY ATTILA JR.
Bartók Béla és Kodály Zoltán esetében nem az volt a cél, hogy egy életutat mutassatok be, hanem, hogy a személyeiken keresztül egyetemes emberi problémákról beszéljetek. Hasonlóképpen van ez Janovics Jenő esetében is? Az ő alakjában milyen egyetemes értékeket láttatok, amelyeket mindenképp meg akartatok a színpadon mutatni?
A legtöbb esetben inkább egy zene az, ami inspirál és hozzá keresek anyagot. Talán ezért érdekelnek zeneszerzők, életrajzok és a különböző műfajok egyre jobban. A darabválasztásokkal bajban vagyok, azt tudom, hogy miről szeretnék beszélni, de minél többet
foglalkozok egy szöveggel, annál inkább érzem, hogy az másról szól, és ez elkezd zavarni. Lázba hoz, ha látok egy színészt és eszembe jut róla
egy szerep, vagy megérzem, hogy ez a darab ma jól működne vagy a színháznak szüksége volna rá, de ez legtöbbször nem találkozik azzal, ami engem valójában érdekel. Sok izgalmas próbafolyamatom volt már, ahol az olvasópróbán nem volt szövegköny, csak egy tér, versek, filmek és rengeteg zene. Volt, hogy káoszba fulladt, vagy rettenetesen nehéz volt, ezért mostanában a próbamódszer az, amivel a legtöbbet foglalkozok. Igyekszem formába önteni ezt a folyamatot, ahol a semmiből születik meg egy darab. De igazából már a darab fogalmától is menekülök. Mert többet, mást szeretnék, mint egy színházi előadás. Szeretném, ha lenne története, de szeretném, ha személyes is volna, koncertélmény is, és hogy az előadás folyamatosan változzon. Ezt a habzsolást, vagy inkább sűrítést gyakran érzékelem máshol is.
Mintha kipukkadt volna az ember attól a sok mindentől, amit kap, és egyre inkább rövid távon egy megismételhetetlen eseményre fókuszálna, aminek ma a legtartalmasabb tere a színház tud lenni. Erről hosszan tudnék beszélni. Jelen esetben Janovics Jenő személye is csak egy kiindulópont volt, éppen úgy mint Bartóké, annyi különbséggel, hogy most nem léptünk túl a fellelhető anyagokon, megmaradtunk a földön, ehhez képest Bartók maga az univerzum volt.
Janovics Jenő neve és munkássága a legtöbb kolozsvári embernek sokat jelent, de talán máshol már nem annyira ismerik a munkásságát. Hogyan informálódtatok Vecsei H. Miklóssal és
Németh Nikolettel, hogy egy teljes képet kapjatok az ő életéről?
A covid ideje alatt kaptam meg Janovics naplóját lefénymásolva, akkor Berecz Istvánnak köszönhetően sikerült egy különleges táncelőadást csinálni belőle, de ez a járvánnyal együtt eltűnt. Jeleztem Miklósnak, hogy szeretnék még ezzel az anyaggal foglalkozni, és ahogy az lenni szokott, kiderült, hogy nemcsak a napló, hanem Janovics egész élete is filmre kívánkozik, mert az eredeti elképzelés amúgy egy forgatókönyv volt. Ahogy a Barbárokat is, ezt a munkát is több éves előkészület előzte meg. A táncelőadás-verzióban Miklóssal már dolgoztunk a szövegen, aztán csatlakozott Niki, aki egy könyvtárnyi anyagot, beszélgetéseket, egy korszakot felölelő információt hozott. Ez
jó alap volt, ezután könnyebb volt a naplóra fókuszálni, és arra, hogy a Barbárokkal elkezdett formát tovább alakítsuk. Sajnos, most nem volt
lehetőség sem zenészeket, sem táncosokat hívni, viszont igyekeztünk az alkotócsapattal a már begyakorolt próbamódszert folytatni. Ezt nagyon fontosnak gondolom. A tánccal kezdtünk
Berecz István vezetésével, majd Mester
Dáviddal foglalkoztunk a zenei részével, és így következett majd az improvizáció, az etűdök, és később a jelenetek. Ezzel párhuzamosan alakult a tér, a jelmez és a szöveg is. Nagyon ritkán sikerül ehhez hasonló műhelymunkahangulatot teremteni. Ez fizikálisan és mentálisan is komolyan igénybe veszi a színészeket, ezen felül a színház működése is inkább egy hangyabolyhoz hasonlít, de egy ilyen próbafolyamat után nincs is kedvem másképp dolgozni, csak így. Ezt kőszínházban eddig csak Kolozsváron sikerült elérni.
BÁCS MIKLÓS
Harmadik alkalommal dolgozol együtt a kolozsvári színház társulatával, ebből a második alkalom, hogy saját anyagot hoztok. Miben más
egy saját szöveggel történő próbafolyamat, mint egy klasszikus szöveggel való munka?
az emberből. Ha színész-szemmel állok hozzá, jobban vonzanak a klasszikus anyagok, és
Tulajdonképpen az R&J is saját anyag volt, ha több időnk lett volna, lehet, hogy nem maradt volna benne egy sor Shakespeare sem. Mindenesetre már, akkor világossá vált
számomra, hogy rendkívül jól megjértjük
egymást a társulattal. A színház lehetőséget
adott a Barbárokra, ahol tudtam, hogy keményebb munka lesz, mert a Rómeóhoz képest itt semmi kapaszkodó nem volt.
Küzdöttem sokat akkor is és most is, mert színészként ritkán inspiráló a bizonytalanság, egy ilyen típusú próbafolyamat többet vesz ki
formailag is szeretem magam biztonságban érezni, ezért sem dolgoznék soha saját magammal. Rendezőként ehhez képest pont ellenkezőleg tekintek a színházra. Rendkívüli színészeknek gondolom a kolozsváriakat.
Talán sokat számít az, hogy sokféle emberrel dolgoztak, és sokfélét csináltak, ezért nem engedhették meg maguknak, hogy kialakuljon egy erős, de mozdíthatatlan képük a színházról.
Janovics Jenő nem csak a színháztörténészek számára fontos személy, mivel jelentős alkotásai voltak a némafilmek terén is. Hogyan találkozik
az előadásotokban a színház és a filmes világ?
A film és a színház hasonlóan érdekel: egy jó állítópróba maximum megnyugtató tud lenni,
ahhoz képest a filmkészítés egy másik dimenzió.
Ezért sem tudom elképzelni a kettőt együtt.
Színpadon nagyon tartok a kamerázástól, nem is értek hozzá, színészként és nézőként pedig kifejezetten a falra mászok tőle, de ebben az esetben indokoltnak tűnt, hogy bizonyos
jeleneteket kamerával oldjunk meg. Ilyet még nem csináltam. Ma ez egy nagyon népszerű
forma lett, és milyen érdekes, hogy már több
mint száz évvel ezelőtt Janovics is a maga módján hasonlóval kísérletezett. A művészetben, Janovics Kosztya és Trigorin volt egy személyben. Pofátlanul merész és kreatív volt.
Az ember elszégyelli magát látva, hogy az akkori színházi műsorpolitikához képest ma hova jutottunk. Közhelyes és fárasztó ismételgetés,
de nekem ez most a legaktuálisabb probléma. Az, ahogyan a színházról beszélt, irigylésre méltó, egy félbemaradt szövegfoszlányból is érezni, hogy egy olyan erős belső hang motiválta őket, amit sem a pénz, sem a politika, nem tudott elferdíteni. Mást jelentett akkor a színház. Talán a film is. Kérdés, ma nekünk mit jelent, mit kell, hogy jelentsen. Erről nagyon keveset hallani: évadtarvekről, magáról a színészetről, és sorolhatnám, lényegében arról, hogy egyre butább és silányabb lesz minden. Bartóktól tanulva a külső hangok mindig erősen meghatározták a művészek életét, és ez hatott a környezetükre is, de mintha akkor mégsem pusztított volna mindenhol ennyire az ócskaság.
A világ tempója káprázatos és kétségtelenül haladunk, de vajon a kultúrában is? Bármilyen korszakot is élünk most és bárkik is uralkodnak,
úgy érzem mindannyiuk célja az, hogy ezt a lelkületet szépen lassan megfojtsák. Mindenhol ezt tapasztalom. Számomra ez az a harc, ahol mindannyian egy oldalon állunk. A mából olvasva
Janovics írásai is abszurdnak tűnnek. Ki áldozná
fel ma az egész vagyonát a színházért?
Janovics Jenő, mint színházigazgató kénytelen
volt elfogadni, hogy az akkori magyar társulatát kiköltöztették az akkor Hunyadi téri színházból, ahol ma a román közönséget kiszolgáló állami kőszínház működik. Szerinted egy ilyen vitatott kérdést, hogy fogja majd fogadni a román közönség, hiszen egyes történelmi traumákat a mai napig nem dolgoztunk fel, illetve még
mindig vannak feszültségek a román és a magyar együttélés kapcsán?
Igyekeztünk a történelmi tényekre alapozni, és inkább azt kutatni, miért volt ennyire eltűnve, vagy eltüntetve Janoviccsal kapcsolatban minden. Janovics fontossága megkérdőjelezhetetlen, és túlmutat a meglévő konfliktuson, hasonlóan
Bartókhoz és Kodályhoz. Az ő személyük és céljaik inkább megoldást, mintsem problémát jelentenek ma. Különösen személyesnek érzem az anyagot, mert Kárpátalján, a háborúval párhuzamosan, évek óta, a beregszászi színházban, amihez elég szorosan kötődöm, jelenleg a háborútól elmenekült férfiak nélkül két éve nők próbálják életben tartani a magyar nyelvet, a színházat, önmagukat.
Ha ehhez a két előadáshoz lesz egy harmadik is, van elképzelésetek arról, hogy ki lesz a trilógia harmadik alakja? Beszéltetek már erről?
Természetesen rengeteg ötletünk van, Nikivel és Miklóssal is dolgozunk már más anyagokon, ha lesz lehetőségünk, szeretnénk folytatni a munkát, talán a harmadik résszel, de az is lehet, hogy a társulatnak egészen másra lesz szüksége.
BÍRÓ JÓZSEF
BÁCS MIKLÓS, FARKAS LORÁND, IMRE ÉVA
KISS TAMÁS, BIRÓ JÓZSEF, GEDŐ ZSOLT
Gáspár Pászka în conversație cu regizorul
Attila Vidnyánszky jr.
IFJ. VIDNYÁNSZKY ATTILA JR.
În cazul lui Béla Bartók și Zoltán Kodály, scopul nu a fost acela de a ne prezenta povestea vieții lor, ci de a aborda problemele universale ale omului prin intermediul acestor figuri binecunoscute.
La fel se întâmplă și în cazul lui Janovics? Care sunt valorile universale pe care le-ați regăsit în persoana lui și pe care ați fost hotărâți să le redați pe scenă?
În cele mai multe cazuri este mai degrabă o melodie cea care mă inspiră și caut material pentru ea. Poate de aceea mă interesează din ce în ce mai mult compozitorii, biografiile și genurile diferite. Am o problemă cu alegerea pieselor, știu despre ce vreau să vorbesc, dar cu cât
lucrez mai mult la un text, cu atât simt că el se referă la altceva și asta începe să mă deranjeze. Mă entuziasmez când observ un actor care îmi
trezește gândul la un rol sau simt că o piesă ar funcționa bine astăzi sau că un teatru are nevoie de ea, dar în cele mai multe cazuri aceasta nu corespunde cu ceea ce mă interesează cu adevărat. Am avut multe cazuri interesante de repetiții în care nu a existat niciun libret doar un spațiu, poezii, filme și multă muzică. Uneori a fost haotic sau teribil de dificil, așa că acum procesul de repetiție este de fapt elementul pe
care mă concentrez în cea mai mare parte a timpului. Încerc să dau formă acestui proces în
care o piesă se naște din nimic. Dar, de fapt, fug de conceptul de piesă. Pentru că vreau să fie altceva, mai mult decât un spectacol de teatru, vreau să fie și o experiență de concert, vreau să
fie o poveste, vreau să fie ceva personal și vreau ca acel ceva să fie într-o continuă schimbare.
Adesea simt această fervoare, sau mai degrabă
compresie, și în altă parte. E ca și cum omul ar exploda de câte lucruri primește și s-ar concentra din ce în ce mai mult, pe termen scurt, asupra unui eveniment irepetabil, pentru care teatrul poate fi cel mai important spațiu actual. Aș putea continua pe larg pe această temă. În cazul de față, persoana lui Jenő Janovics a fost doar un punct de plecare, la fel ca a lui Bartók, cu diferența că de data aceasta nu am mers dincolo de materialele pe care le-am găsit, am rămas pe pământ, în timp ce Bartók era universul însuși.
Am obținut o fotocopie a jurnalului lui Janovics în timpul pandemiei, apoi grație lui István Berecz
am reușit să fac un spectacol de dans special pe baza acestuia, spectacol care a apus odată cu pandemia. I-am semnalat lui Miklós că aș dori să mai lucrez la acest material și, ca de obicei, s-a dovedit că nu doar jurnalul, ci întreaga viață
Numele și opera lui Jenő Janovics înseamnă foarte mult pentru majoritatea clujenilor, dar poate că activitatea sa nu este atât de cunoscută în alte părți. Cum v-ați informat împreună cu Miklós
Vecsei H. și Nikolett Németh pentru a avea o imagine completă asupra vieții sale?
a lui Janovics urma să fie transformată într-un film, deoarece ideea inițială era un scenariu –așadar, la fel ca în cazul Tinerilor barbari, această lucrare a fost anticipată de ani de pregătire. În versiunea spectacolului de dans, Miklós și cu mine lucraserăm deja la text, după care ni s-a alăturat Niki, care a adus o întreagă bibliotecă de materiale, conversații, informații care acopereau epoca respectivă. A fost un punct de plecare solid, fiind apoi mai ușor să ne concentrăm asupra jurnalului și să dezvoltăm forma pe care o
începusem cu Tinerii barbari. Din păcate, de data aceasta nu a fost posibil să invităm muzicieni
sau dansatori să ni se alăture, dar am încercat
să continuăm metoda de repetiții pe care o exersasem deja cu echipa de creație. Cred că acest lucru este foarte important. Am început cu István și cu dansul, apoi a venit Dávid Mester, care s-a ocupat de muzică, și a adus exerciții, apoi au urmat improvizațiile, studiile, iar mai
târziu scenele propriu-zise. Spațiul, costumele
și textul au evoluat în paralel. Este foarte rar
să creezi o astfel de atmosferă de atelier. Este solicitant din punct de vedere fizic și psihic pentru actori, iar teatrul ajunge să semene mai degrabă cu un furnicar, dar după un astfel de proces creativ, nu mai am chef să lucrez altfel. Singurul teatru tradițional unde am putut vreodată realiza acest lucru este Teatrul Maghiar de Stat Cluj.
Este a treia oară când lucrezi cu trupa teatrului
maghiar clujean, a doua oară când lucrezi cu un
material propriu. Cu ce diferă procesul repetițiilor cu un material propriu față de lucrul cu un text clasic?
De fapt, și R&J a fost un material propriu, dacă am fi avut mai mult timp, poate nu ar mai fi rămas nici un rând de Shakespeare. În orice
caz, mi-a devenit clar atunci că mă simt extrem de bine în cadrul companiei. Teatrul mi-a oferit oportunitatea de a monta Tinerii barbari, despre care știam că va fi o muncă mai grea, pentru că, în comparație cu Romeo, aici nu ar fi existat niciun punct de sprijin. M-am luptat mult atunci și chiar
și acum, pentru că, în calitate de actor, rareori ești inspirat de nesiguranță, genului acesta de repetiții fiind mult mai solicitant. Când îl abordez
cu ochiul unui actor, sunt mai atras de materialul clasic și îmi place să mă simt sigur din punct de vedere formal, motiv pentru care nu aș lucra niciodată cu mine însumi. Ca regizor, văd teatrul exact invers. Cred că membrii companiei clujene sunt niște actori extraordinari. Poate că are mult de-a face cu faptul că au lucrat cu mulți oameni
diferiți și au făcut multe lucruri diferite, așa că nu
și-au putut permite să aibă o imagine solidă, dar imuabilă a ceea ce înseamnă teatrul.
Jenő Janovics nu este doar o figură importantă pentru istoricii de teatru, el realizând și lucrări semnificative în domeniul filmului mut. Cum se întâlnesc teatrul și lumea filmului în spectacolul vostru?
Filmul și teatrul mă interesează în egală măsură, o repetiție bună poate fi liniștitoare în cel mai bun
caz, dar cinematografia este o altă dimensiune.
De aceea nu mi le pot imagina pe cele două împreună. Mi-e foarte frică de munca cu camera
pe scenă, nici măcar nu mă pricep, iar ca actor și
spectator mă scoate din sărite, dar în acest caz
mi s-a părut justificat să folosesc camera pentru anumite scene. Nu am mai făcut asta până acum.
Astăzi a devenit o formă foarte populară și cât de
interesant este că Janovics, în felul său, a făcut
experimente similare în urmă cu peste o sută de ani. În artă, Janovics era Treplev și Trigorin de unul singur. A fost nerușinat de îndrăzneț și creativ. Ți-e jenă să vezi unde suntem astăzi în
comparație cu politica de programare teatrală de atunci. Este un clișeu și o idee obositoare, dar pentru mine este cea mai actuală problemă
acum. Felul în care vorbea despre teatru este de invidiat, poți simți dintr-un fragment de text că erau motivați de o voce interioară puternică pe care nici banii, nici politica nu o puteau distorsiona. Teatrul însemna altceva atunci.
Poate și filmul. Întrebarea este ce înseamnă pentru noi astăzi, ce ar trebui să însemne. Se aude foarte puțin despre acest lucru, despre planificarea stagiunii, despre actorie în sine și aș putea continua la nesfârșit, practic despre cum
totul devine din ce în ce mai prost și mai jalnic din punct de vedere calitativ. Învățând de la Bartók, vocile externe au avut întotdeauna o influență puternică asupra vieții artiștilor, iar acest lucru a avut, de asemenea, un efect asupra mediului
înconjurător, dar parcă la acea vreme porcăriile nu ar fi fost atât de răspândite peste tot. Viteza cu care se mișcă lumea este amețitoare și, fără
îndoială, progresăm, dar oare același lucru se întâmplă și în cultură? Indiferent de epoca în care trăim și de cine se află la putere, am impresia că toți urmăresc să sufoce încet-încet acest spirit.
Văd acest lucru peste tot. Pentru mine, aceasta este o luptă în care suntem cu toții de aceeași parte. Citind din perspectiva zilelor noastre, scrierile lui Janovics par și ele absurde.Cine și-ar sacrifica astăzi întreaga avere pentru teatru?
să persiste o importantă problemă a traumelor istorice cu care oamenii încă nu s-au împăcat
și există în continuare multe tensiuni în cadrul relațiilor dintre români și maghiari?
Ca director de teatru, Jenő Janovics a fost nevoit
să accepte mutarea companiei sale maghiare de teatru din cladirea teatrului de atunci din Piața
Piața Ștefan cel Mare, care astăzi găzduiește
Teatrul Național din Cluj-Napoca şi deservește publicul vorbitor de limba română. Cum credezi că va fi primit de către publicul român un subiect
atât de controversat, în condițiile în care continuă
Ne-am străduit să ne bazăm pe fapte istorice și
mai degrabă să căutăm de ce au fost pierdute sau au dispărut atât de multe informații si materiale despre Janovics. Importanța lui
Janovics este incontestabilă și merge dincolo de conflictul existent, la fel ca Bartók și Kodály, persoana și obiectivele sale reprezintă astăzi mai degrabă o soluție decât o problemă în sine. Simt că materialul teatral este deosebit de personal, pentru că în Transcarpatia, (Ucraina - n. r.) de ani de zile, în paralel cu războiul, în teatrul din Bereg, de care sunt foarte legat, femeile încearcă de doi ani de zile să păstreze în viață limba maghiară,
teatrul, ele însele, fără bărbații comunității care au fugit de război.
Dacă va exista o a treia producție care să le completeze pe acestea două, aveți vreo idee cine va fi cel de-al treilea personaj din trilogie? Ați discutat deja despre asta?
Bineînțeles că avem o mulțime de idei, lucrăm
deja cu Niki și Miklós la alte materiale, dacă avem
ocazia ne-ar plăcea să continuăm, poate cu a treia parte, dar s-ar putea ca compania să aibă nevoie de ceva complet diferit.
ALBERT CSILLA, BODOLAI BALÁZS
KARDOS M. RÓBERT
Janovics Jenő először 1896-ban került a kolozsvári színházhoz, miután elvégezte a színiakadémiát és végigjárt néhány vidéki színházat. Színészkedik s beiratkozik a kolozsvári egyetem bölcsész-karára.
Sokat játszik, s közben megírja doktori értekezését Csíky Gergely életéről és művéről. Ismertté válik országosan az irodalmi és színházi szakkörökben. A századfordulón meghívják a szegedi színház igazgatójának, ahonnan 1905-ben tér vissza Kolozsvárra, amikor is kinevezik a kolozsvári Nemzeti Színház igazgatójának.
Életének három évtizedes időszaka kezdődik ekkor. Új és új kezdeményezések emelik még nagyobbá
az amúgy is neves kolozsvári színjátszást. Megnyitja az új színházat, s műsorpolitikájában a klasszikus és modern színház szintézisét teremti meg. Antik dráma-ciklus, Shakespeare- és magyar drámák követik egymást, s az ifjúsági előadások olyan sora, amelyhez foghatót senki nem csinált azóta sem.
Van néhány rendezése – elsősorban Az ember tragédiája és a Bánk bán, amely realista újszerűségével forradalmasította a magyar színpadok klasszicizmusba merevedett előadásait. Színészként néhány nagy alakításával – Hamlet, Tartuffe, Biberach, A mandarin – a nagy színészek sorába lépett. Marad ideje színészek portréjának megrajzolására, színháztörténet írására ( A Farkas utcai színház) és nagyszabású drámatörténete ( A magyar dráma irányai).
Síremlékén Hamlet monológjának néhány
mondata őrzi emlékét a kolozsvári temetőben: …
férfi valál, ki a sors öklözéseit vagy jutalmit Egykép fogadtad…
Bár ne csak emléke élne, hanem tudása, céltudatossága, akarata és művészi
szemléletének perpektívája is példa volna!
Jordáky Lajos, Janovics Jenő emlékezete, Korunk, 1970, 29. évf., 12. sz.
JANOVICS JENŐ
Jenő Janovics a ajuns pentru prima dată la teatrul clujean în 1896, după absolvirea Academiei de Teatru și după ce a colindat câteva teatre din provincie. Devine actor și se înscrie la Facultatea de Litere a universității clujene. Joacă mult, în timp ce își scrie teza de doctorat despre viața și opera lui Gergely Csíky. Devine cunoscut la nivel național în cercurile literare și teatrale. La începutul secolului [al XXlea], este invitat să devină director al Teatrului din Szeged, de unde se întoarce la Cluj-Napoca în 1905, când este numit director al Teatrului Național [Maghiar] din Cluj-Napoca.
Astfel marchează începutul a trei decenii din viața sa. Noi și noi demersuri fac ca teatrul deja renumit al Clujului să capete și mai multă greutate. Deschide un nou teatru și creează în politica sa de programare o sinteză între teatrul clasic și cel modern. Se succed un ciclu de teatru antic, Shakespeare și dramaturgie maghiară, urmat de o serie de producții pentru tineret cum n-a mai făcut nimeni nici de atunci. Unele dintre montările sale - în special Tragedia omului și Bánk bán, prin inovația lor realistă au revoluționat punerea în scenă clasicistă, ponosită care caracteriza până la acel moment teatrului maghiar. Ca actor, a intrat în rândul marilor actori cu câteva roluri de excepție - Hamlet, Tartuffe, Biberach, Mandarinul. A mai avut timp și pentru realizarea unor portrete de actori, a unei istorii a teatrului (Teatrul de pe Ulița Lupilor) și a unei mari istorii a teatrului („Orientările teatrului maghiar”).
Ne amintim de omul care a fost expulzat pe nedrept din teatru în 1933 și care și-a pus forțele rămase în slujba socialismului în 1945. Pe piatra sa funerară, câteva fraze din monologul lui Hamlet din cimitirul clujean îi păstrează vie memoria: ...bărbatul care Primea lovirea
sau surîsul soartei Şi mulţumea la fel pentruamîndouă...
De-ar fi păstrată vie nu numai memoria sa, ci și
cunoștințele, determinarea, voința și perspectiva sa artistică!
Lajos Jordáky, În memoria lui Jenő Janovics, Korunk, 1970, Vol. 29, nr. 12
JANOVICS JENŐ
Tudjátok-e, hogy ez az ember egyszer mérhetetlen gazdag volt, és mosolyogva áldozta fel vagyonát a színházért, a szegény színészekért és minden kulturális célért, amiről tudomást szerzett. Az ő hősies erejéből mindenhová jutott, teremtő akarata hozta létre ezt az újjáépült intézményt is, ahol nyugodtan otthonra talált a kolozsvári magyar színészet. Ma nemcsak mi, de az egész magyar nyelvterületről minden szem erre tekint. Fogadjuk meg, hogy az utódai leszünk! Az örökkévaló építés titkát vigyük koporsója mellől vissza az életbe, és tartsuk meg emlékét mindörökre.
Știți că acest om a fost cândva extrem de bogat și și-a sacrificat cu zâmbetul pe buze averea pentru teatru, pentru actorii săraci și pentru orice cauză culturală la care s-a putut gândi. Forța lui eroică a ajuns peste tot. Astăzi, nu doar noi, ci ochii din întreaga lume vorbitoare de limbă maghiară privesc înspre această instituție. Haideți să ne angajăm să fim succesorii ei! Să readucem
la viață taina construcției veșnice de pe lângă sicriul său și să îi păstrăm vie amintirea pentru totdeauna.
Szentimrei Jenő beszéde Janovics temetésére (részlet)
Discursul rostit de Jenő Szentimrei la funeraliile lui Janovics (fragment)
DARADICS HANNAH, VÁTA LÓRÁND, BODOLAI BALÁZS, BÁCS MIKLÓS, ALBERT CSILLA
Naplójának megőrzött – és megtalált – része pontosan mutatja, hogy Janovics Jenő nem magánemberi naplót vezet; naplórészletében semmi nyoma magánemberi vonatkozásoknak, bejegyzéseknek, személyességnek, dilemmáknak.
döntéseket. Ugyanakkor naplóra jellemző részletek, megfigyelések sem tartoznak a szerző érdeklődési körébe. Csakis a közéleti figura szerepe, döntései, nyilvánosság előtti viszonyai.
(...)
Egy Nemzeti Színház vezetőjeként közember, és mint korának nemcsak nagy formátumú művésze – színész, rendező, igazgató, de színházépíttető, filmgyártó és -forgalmazó is egyben, tehát üzletember és vállalkozó (a kolozsvári Nemzeti Színház Fellner és
Helmer tervezte épületének kivitelezését maga irányítja 1906-ban) – tudatában van közéleti szerepének. A naplóból a személy lélektani folyamatai teljességgel hiányoznak, nem ábrázol vívódásokat, félelmeket, pusztán
Az 1918 decemberétől kezdődő események naplóban való rögzítését – hiszen Janovics tudatában van történelmi szerepének, amely
éppen fordulat előtt áll – akkor kezdi el veszély fenyegetni, amikor az igazgatót felszólítják, hogy tegye le az esküt az új (román) hatalomra, majd később arra, hogy adja át a színházat. Egyiket sem hajlandó teljesíteni. Az átadás ellen
úgy érvel, hogy őt magánjogi szerződés köti a magyar államhoz, és nem lehet szerződésszegő.
Magatartása – amellyel voltaképpen a színház
átvételét 9 hónapon keresztül, 1919 januárjától szeptember végéig el tudja halasztani – azonban az új hatalommal máris feszült viszonyt szül.
A bejegyzéseket – amelyeket ezeken az oldalakon kiemel a vélhetőleg igazgatása alatt folyamatosan írt naplóból, így a naplóírás talán haláláig is eltarthatott – 1940-ben veszi
elő: „Elővettem naplójegyzeteimet, amelyeket huszonkét éven át rejtegettem a házkutatók kopói
elől padlás porában, régi rongyokba burkoltan, pince odújában, fahasábokba ágyazva […].”
Új világ kezdődik, ám Janovics ekkor már nemcsak hogy nem igazgató – 1932-ben megvált a színháztól –, de voltaképpen már perifériára került, nem a közélet meghatározó szereplője. Az elrejtett napló elővételének gesztusával, amely több ponton a napló átírását is eredményezi 1940–41-ben, önvizsgálatot tart. A naplóhoz
olyan bevezetőt illeszt, amely retorikája alapján egyértelműen visszatekintés, emlékezés 1918 telének eseményeire, és nem kortárs rögzítés: 1918 decemberében Erdély magyar lakossága még sokáig átmenetinek, rövid időre szóló
„megszállásnak” gondolta az impériumváltást, holott a bevezetõ mást sugall.
Tompa Andrea, Az üres hely, Janovics Jenő feltételezett
naplójáról, Korunk, 33. évf. 3. sz. 2022. március
BÁCS MIKLÓS, IMRE ÉVA
KISS TAMÁS
Partea păstrată - și găsită - a jurnalului său arată
clar faptul că Jenő Janovics nu ținea un jurnal privat; în jurnalul său nu există nicio urmă de aspecte, însemnări, note personale sau dileme private.
unui jurnal nu prezintă nici un interes pentru autor. Doar rolul persoanei publice, deciziile sale, relațiile sale publice.
Ca director al unui Teatru Național, el este un om public, iar ca un mare artist al timpului său
- actor, regizor, director, dar și întemeietor și
constructor de teatre, producător și distribuitor de filme, om de afaceri și antreprenor (el însuși
s-a ocupat de construcția clădirii Teatrului
Național din Cluj proiectată de Fellner și Helmer în 1906) - el este deplin conștient de rolul său public. Jurnalul este complet lipsit de orice procese psihologice ale persoanei, nu descrie nici lupte interioare, nici temeri, ci doar decizii. În același timp, detaliile și observațiile tipice
(...)
Înregistrările de jurnal a evenimentelor care
încep în decembrie 1918 - întrucât Janovics
este conștient de rolul său istoric, care este în
pragul schimbării - sunt amenințate atunci când regizorul este chemat să depună jurământul de credință față de noua putere (română) și mai
apoi să predea teatrul. El refuză să le facă pe amândouă. El argumentează împotriva predării pe motiv că este legat de un contract privat cu statul maghiar și nu poate încălca contractul.
Cu toate acestea, comportamentul său, care îi permite de fapt să amâne preluarea teatrului
timp de nouă luni, din ianuarie 1919 până la sfârșitul lunii septembrie, creează deja o relație
tensionată cu noile autorități.
În 1940, el scoate însemnările - pe care le extrage
din jurnalul său, pe care se presupune că l-a
scris continuu în timpul administrației sale, astfel
încât scrierea jurnalului este posibil să fi durat
până la moartea sa - pe care le include în aceste
pagini: „Mi-am scos notițele de jurnal, pe care
le ascunsesem timp de douăzeci și doi de ani de detectivii care se ocupau cu perchezițiile în praful
din pod, învelite în cârpe vechi, în întunericul pivniței, încorporate în butuci de lemn [...]”. Începea o lume nouă, dar Janovics nu numai că
nu mai era regizor - părăsise teatrul în 1932 -, dar ajunsese de fapt deja la periferie, nu mai era un actor important al vieții publice. Prin gestul de
a scoate la lumina zilei jurnalul ascuns, care duce la rescrierea mai multor fragmente din jurnal în 1940-1941, el efectuează o introspecție. Din punct de vedere retoric, introducerea jurnalului arată că acesta este în mod clar o retrospectivă, o rememorare a evenimentelor din iarna anului 1918, și nu o înregistrare contemporană:
în decembrie 1918, populația maghiară din
Transilvania încă considera schimbarea de imperiu drept o „ocupație” temporară, de scurtă durată, deși introducerea sugerează contrariul.
Andrea Tompa, Locul gol, despre presupusul jurnal al lui
Jenő Janovics, Korunk, Vol. 33 Nr. 3, martie 2022
Dr. Zakariás Erzsébet
színháztörténésszel
Vizi Abigél beszélgetett
DR. ZAKARIÁS ERZSÉBET
Az erdélyi színháztörténetet vizsgálva, milyen
hatása volt Janovics Jenőnek a mai kolozsvári
színjátszásra? Mi az, ami tagadhatatlanul
Janovics öröksége?
A kolozsvári magyar színháznak 1792-től
Janovics igazgatói pozícióba való kerüléséig, 1905-ig, 112 év alatt mintegy 61 igazgatója volt.
Ezt követően Janovics 29 éven át vezette a színházat. Ez már magában is óriási teljesítmény,
tekintve az időszak alatt bekövetkezett politikai és gazdasági változásokat. És ha Janovics művészi ambícióit tekintjük, amelyeket ez
idő alatt rendkívül erős következetességgel érvényesített a színháza életében, mindenképp dicséretes megvalósítás az életműve.
Hogy ennek a mai kolozsvári színjátszásra lehetett-e valamiféle hatása, azt kétlem. De
ha figyelembe vesszük azt, hogy Janovics színházépítői ambíciója hozta létre a mai magyar színjátszás hajlékát, ahová a magyar társulat visszavonulhatott az 1919-es főhatalomváltás
után, amikor a szintén Janovics által építtetett
mai Nemzeti Színház épületéből a magyar színháznak ki kellett költöznie, és átadni azt a román színjátszás részére, akkor azt kell mondanom, hogy Janovicsnak a mai magyar kolozsvári színjátszás a folytonos létezését
köszönheti, de az is meglehet, hogy magát a létezését, hiszen nemcsak a társulat fizikai létét tette lehetővé az, hogy volt egy épület, ahol játszhattak, hanem a főhatalomváltás utáni időkben, amikor a magyar társulat nem kapott
a létezéséhez szükséges szubvenciót a román államtól, Janovics saját vagyonát áldozta fel arra, hogy fenntartsa a színházat.
Napjainkban miért fontos, vagy fontos-e, hogy ismerjük Janovics Jenő munkásságát?
Janovics nem volt tősgyökeres kolozsvári, de olyat, aki nála erősebben ragaszkodott volna Kolozsvárhoz és a kolozsvári színházhoz és színjátszáshoz, aligha találnánk. Ő mindenekelőtt a kolozsvári színjátszás nemes művészi hagyományait tisztelte, és igyekezett a színház múltjához méltó színházi életet teremteni. A beköszönő igazgatói beszédét azzal indította, hogy „Szentséges hódolattal, mélységes alázattal, hitemnek felmagasztaló rajongásával lépek e dicsőséges deszkákra.” És ezek a szavak a legbensőbb érzéseit tükrözték. Alázatos hódolattal szolgálta mindvégig a dicsőséges deszkákat. Az emberi hozzáállása mellett a művészi tisztánlátását és igényességét
kell kiemelnünk, és az örök újat kereső, az újításoktól nem félő, kísérletező, a maga idejében igen modern művészt. Janovics úgy volt hagyománytisztelő, hogy ezt mindig ötvözni tudta a legmodernebb és legigényesebb művészi látásmóddal. A művészi igényességében nem akadályozta az odaadó áldozatkészsége.
Színházvezetőként gondja, ideje és energiája
volt arra, hogy az ifjúsági előadásai révén színházba szoktassa a fiatal nemzedéket; hogy keresse és helyzetbe hozza a fiatal tehetségeket, legyenek azok színészek, rendezők, drámaírók vagy fordítók; hogy igen gyakori jótékony célú előadásaival más kulturális eseményeket, intézményeket vagy szociálisan rászoruló egyéneket, egyesületeket támogasson; hogy pontos könyvvezetéssel, feljegyzésekkel és nyilvántartásokkal dokumentálja színháza
életét. Gondolom mindezek a tények indokolják azt, hogy Janovics személyiségét ne engedjük feledésbe merülni.
Mi az ami igazán egyedivé és halhatatlanná tette
Janovics Jenőt?
Janovics összetett személyiségéből nehéz lenne
egy olyan jellemzőt kiragadni, amely egyedivé és halhatatlanná teszi őt. Személyiségének pozitív
komplexitása, minden új felé nyitott művészete és konok munkabírása az, amely követendő példaként állhat az őt követő nemzedékek előtt.
IMRE ÉVA, BÁCS MIKLÓS
Abigél Vizi în dialog cu Dr. Erzsébet Zakariás, istoric de teatru
Analizând istoria teatrului din Transilvania, ce influență a avut Jenő Janovics asupra teatrului clujean de astăzi? Care este moștenirea incontestabilă a lui Janovics?
Teatrul Maghiar din Cluj a avut aproximativ
61 de directori în 112 ani, din 1792 până când
Janovics a devenit director în 1905. Janovics a condus apoi teatrul timp de 29 de ani. Aceasta
este în sine o realizare enormă, având în vedere schimbările politice și economice care au avut loc în această perioadă. Și dacă luăm în considerare ambițiile artistice ale lui Janovics, pe care le-a urmărit cu mare consecvență în viața teatrului
său în această perioadă, munca sa de o viață
este cu siguranță o realizare lăudabilă. Dacă aceasta a avut vreo influență asupra teatrului
clujean de astăzi, mă îndoiesc. Dar dacă luăm
în considerare faptul că ambiția lui Janovics ca constructor de teatre a creat sediul teatrului
maghiar de astăzi, unde compania maghiară
s-a putut retrage după schimbarea de putere din 1919, când teatrul maghiar a trebuit să se mute din clădirea actualului Teatru Național, construită tot de Janovics, și să o predea teatrului
românesc, atunci trebuie să spun că este că lui
Janovics teatrul maghiar din Cluj îi datorează
existența sa continuă, sau poate chiar însăși
existența sa, deoarece nu numai că existența
fizică a companiei a depins de existența unei clădiri în care să se joace, dar în perioada de după schimbarea puterii, când trupa maghiară nu primea subvențiile de care avea nevoie de la statul român pentru a exista, Janovics și-a sacrificat propria avere pentru a menține teatrul în funcțiune.
De ce este opera lui relevantă astăzi, sau este oare important să cunoaștem creația lui Jenő
Janovics?
Janovics nu era originar din Cluj, dar ar fi greu
să găsești pe cineva cu un atașament mai
puternic decât el față de Cluj și față de teatrul și
dramaturgia clujeană. Mai presus de toate, el a respectat nobilele tradiții artistice ale teatrului din Cluj și a încercat să creeze o viață teatrală
demnă de trecutul său. Și-a început discursul
inaugural cu cuvintele: „Cu sfântă venerație, cu adâncă umilință, cu exaltat devotament față de credința mea pășesc pe aceste glorioase scânduri”. Și aceste cuvinte au reflectat
sentimentele sale cele mai profunde. El a slujit scândurile glorioase cu umilă reverență. Pe lângă abordarea sa umană, trebuie să subliniem
claritatea și exactitatea sa artistică, precum
și faptul că era un artist care căuta mereu
noutatea, căruia nu-i era frică de inovație, fiind experimental și foarte modern pentru vremea sa.
Janovics și-a demostrat fidelitatea față de tradiție prin faptul că a fost întotdeauna în măsură să o îmbine cu cea mai modernă și exigentă viziune
artistică. Rigurozitatea sa artistică nu a fost îngreunată de spiritul său de sacrificiu. În calitate de manager de teatru, și-a dedicat grija, timpul
și energia introducerii tinerei generații în teatru prin spectacolele sale pentru tineret; căutării și
plasării tinerelor talente, fie ei actori, regizori, dramaturgi sau traducători; sprijinirii altor evenimente culturale, instituții sau persoane și asociații cu nevoi sociale prin spectacolele sale caritabile atât de frecvente; documentării vieții teatrului său prin contabilitate, înregistrări și
evidențe exacte. Consider că toate aceste fapte justifică ideea de a nu permite ca personalitatea lui Janovics să fie dată uitării.
Ce l-a făcut pe Jenő Janovics cu adevărat unic și nemuritor?
Din personalitatea complexă a lui Janovics ar fi dificil să se distingă o singură caracteristică care îl face unic și nemuritor. Complexitatea pozitivă a personalității sale, deschiderea sa artistică și perseverența sa încăpățânată pot constitui un exemplu demn de urmat de generațiile ulterioare.
PÁNCZÉL LILLA, ANDRÁS GEDEON, BÁCS MIKLÓS, FARKAS LORÁND
A béke éveinek szépen termő gyümölcseit az első világháborút követő idők megpróbáltatásai majdnem megsemmisítették. Az igazi próbatétel ekkor következett, amikor a magyarul megszólaló színház mögött már nem sorakozott fel a kulturális küldetést támogató állam anyagi gondoskodása. Sőt, néha az intoleranciát bizonyító kedvezőtlen állami intézkedések ellenében kell színházat fenntartani, életképesen működtetni. És itt hirtelen óriási szükség lett Janovics Jenő diplomáciai képességeire, amelynek eredményességétől egy-egy konfliktusos helyzetben a tradíció folytatása függött. Nem mondunk nagy szavakat, amikor állítjuk: az erdélyi magyarság művelődésének sorsa is. A diplomáciai érzék – amelyet szerencsés adományként kapott Janovics a sorstól – nem hozott behódolást, kapitulációt: olykor éppen a következetes harcot feltételezte, máskor viszont a nyitás készségét olyan világok, horizontok felé, amelyekkel a színházi néző is gazdagabb lett.
Enyedi Sándor, Janovics örökségéről, Korunk, 1992, 11. sz.
Roadele anilor de pace au fost aproape distruse de greutățile epocii de după Primul Război Mondial. Adevăratul test a venit atunci când teatrul de limbă maghiară nu a mai fost sprijinit financiar de stat pentru misiunea sa culturală. De fapt, uneori, teatrul trebuie să fie menținut și să funcționeze viabil în pofida măsurilor adverse ale statului care demonstrează intoleranță. Și aici, deodată, abilitățile diplomatice ale lui Jenő Janovics s-au dovedit a fi indispensabile, căci de eficiența lor într-o asemenea
situație de conflict depindea continuarea tradiției. Nu exagerăm când afirmăm: de ele depindea soarta culturii maghiare din Transilvania. Simțul diplomatic - pe care Janovics l-a primit de la soartă ca pe un dar prielnic - nu a adus cu sine supunere sau capitulare: uneori a presupus o luptă consecventă, dar alteori a pretins disponibilitatea de a se deschide către lumi și orizonturi care au îmbogățit inclusiv publicul de teatru.
Sándor Enyedi, Despre moștenirea lui Janovics, Korunk, 1992, nr. 11
KISS TAMÁS, VÁTA LÓRÁND
FARKAS LORÁND, BÁCS MIKLÓS
Nem vagyok erdélyi, de a történelem kereke, amely végigrobogott rajtunk, összekovácsolt Erdéllyel, és szívem minden idegszálát kitéphetetlenül idegyökerezte. Hogy vállalhassam a magyar sorsot, büszkén és boldogan vallottam magam erdélyinek.
(...)
A kolozsvári színháznak 1792-től 1905-ig 112 év alatt 61 igazgatója volt, utána egyfolytában 28 és fél évig én állottam az élén. Nehéz 28 év volt: a régi, csaknem százéves színház bezárása két új színház építése és megnyitása, a világháború, a forradalom, új államkeretek között való elhelyezkedés, anyagi összeroppanás, világválság. A magyar színház e kísérteties idők földrengéseit anékül élte át, hogy kapuit bármikor is hosszabb időre be kellett volna zárnia. Nem az én érdemem ez, hanem a kolozsvári közönség rendíthetetlen hitének, a magyar intézményekhez való áldozatos ragaszkodásának elszánt akarásának érdeme.
1933 – Janovics levele a Színpártoló Egyesületnek (részletek)
Nu sunt transilvănean, dar roata istoriei care a trecut prin noi m-a unit cu Transilvania și înrădăcinândumi aici în mod inextricabil fiecare nerv din suflet. Pentru a-mi putea asuma destinul maghiar, m-am declarat mândru și bucuros transilvănean.
(...)
Din 1792 până în 1905, teatrul [maghiar] clujean a avut 61 de directori în 112 ani, după care i-am devenit director timp de 28 de ani și jumătate. Au fost 28 de ani dificili: închiderea teatrului vechi, aproape centenar, construirea și deschiderea a două teatre noi, Războiul Mondial, Revoluția, încadrarea un noul sistem de stat, colapsul financiar, criza mondială. Teatrul maghiar a supraviețuit cutremurelor acestor vremuri nefaste fără ca vreodată să trebuiască să-și închidă porțile pentru o perioadă îndelungată. Acesta nu este meritul meu, ci al credinței neclintite a spectatorilor clujeni, al atașamentului lor sacrificial față de instituțiile maghiare și al determinării lor.
1933 - Scrisoarea lui Janovics către Asociația Teatrală (fragmente)
ALBERT CSILLA, BÁCS MIKLÓS, DARADICS HANNAH, VÁTA LÓRÁND, GEDŐ ZSOLT, TŐTSZEGI ZSUZSA
ANDRÁS GEDEON, PÁNZCÉL LILLA, DARADICS HANNAH, VÁTA LÓRÁND, GEDŐ ZSOLT, TŐTSZEGI ZSUZSA, KISS TAMÁS, BIRÓ JÓZSEF, BODOLAI BALÁZS
Színházigazgatóként Janovics első nagy sikerű vállalkozása az 1911–1912-es évadban megrendezett drámaciklus volt, amely a magyar dráma történetének fontosabb darabjaiból válogatott, s amelynek keretei között a kolozsvári társulat egy év alatt huszonhat drámát adott elő. A sorozatból nem véletlenül hiányzott Madách világhírű műve. „ Az ember tragédiáját szándékosan hagytam ki, mert az a remekmű, a világirodalom egyik legnagyobb alkotása, a magyar dráma szerves fejlődésére semmi befolyással nem bír, nincsenek sem követői, sem előzményei a magyar drámaírásban. A jövő évben azonban nagy terveim vannak Az ember tragédiájával, új szcenáriummal, új alapokon akarom berendezni” – indokolta döntését Janovics. 1913-ban valóban színre is vitte a darabot, és a rendezés egyik radikális újítása éppen a mozgóképek színpadi használata volt. Janovics minden színhez és jelenethez új díszleteket építtetett, melyek szerves egységben álltak a filmvetítésekkel. A mozgóképeket elsősorban a víziók érzékeltetésére használta, de az addig csak nehezen ábrázolható részeket, a mennyországi jelenetet, az egyiptomi piramis építkezést és az űrben játszódó színt is mozgóképek segítségével oldotta meg. A megálmodott modern rendezés azonban nem hozta meg a várt sikert, „ezek csak jelentéktelen –részben sikerült, részben gyarlónak bizonyult – technikai megoldások voltak” – emlékezett vissza később a Tragédia rendezésére Janovics. A kezdeti kudarcok azonban nem szegték kedvét és lelkesedését, a mozgókép iránti szenvedélye továbbra is töretlen maradt.
Zágoni Bálint, Kurutz Márton: Janovics Jenő, A kolozsvári filmgyártás megteremtője, Nemzeti Filmintézet Közhasznú
Nonprofit Zrt. – Magyar Nemzeti Filmarchívum, 2024, 19 o.
Prima întreprindere de succes a lui Janovics ca director de teatru a fost lansarea ciclului dramatic din stagiunea 1911-1912, care a selectat cele mai importante piese din istoria dramaturgiei maghiare și în cadrul căruia trupa clujeană a jucat douăzeci și șase de piese într-un singur an. Nu întâmplător piesa de renume mondial a lui Madách a lipsit din această serie. „Am omis în mod deliberat Tragedia omului, deoarece această capodoperă, una dintre cele mai mari opere ale literaturii mondiale, nu are nicio influență asupra dezvoltării organice a dramaturgiei maghiare și nu are nici succesori, nici antecedente în scrierea dramatică maghiară. Anul viitor, însă, am planuri mari pentru Tragedia omului, vreau să o pun în scenă cu un nou scenariu și pe noi fundamente”, a spus Janovics, explicându-și decizia. În 1913 a pus într-adevăr în scenă piesa, iar una dintre inovațiile radicale ale punerii în scenă a fost utilizarea secvențelor proiectate pe scenă. Janovics a dispus construirea unor decoruri noi pentru fiecare tablou și scenă, care erau părți integrante ale proiecțiilor de film. Secvențele proiectate au
fost folosite în primul rând pentru a reda viziuni, dar și pentru a rezolva scene dificil de reprezentat anterior, cum ar fi scena din Rai, construcția piramidei egiptene și scena din spațiu. Cu toate acestea, abordarea modernă pe care o imaginase nu i-a adus succesul scontat: „Acestea au fost doar soluții tehnice nesemnificative - parțial reușite, parțial slabe”, își amintea Janovics mai târziu despre punerea în scenă a Tragediei. Eșecurile inițiale nu i-au diminuat însă starea de spirit și entuziasmul, iar pasiunea sa pentru cinematografie a rămas neschimbată.
Bálint Zágoni, Márton Kurutz: Jenő Janovics, Creatorul cinematografiei clujene, Institutul Național al Cinematografiei SRL nonprofit - Arhiva Națională de Cinematografie, Ungaria, 2024, p. 19.
GEDŐ ZSOLT
ANDRÁS GEDEON, VÁTA LÓRÁND, FARKAS LORÁND, PÁNZCÉL LILLA, BODOLAI BALÁZS
A filmvetítést legelőször színházi előadásban használta fel Janovics. Madách Imre drámai művét, Az ember tragédiáját rendezte és mutatta be 1913 márciusában. A dráma egyes jeleneteit mozgófilmekkel kombinálta. Janovics maga kéziratos művében megírja, hogy az előadás új színpadi formája mindenekelőtt „a technikai fejlődés által kínálkozó lehetőségeket használta ki”. A mennyország miszticizmusát a természet képei váltották fel. „Vetített, elvonuló, puha, napsugárban fürdő fehér felhők, majd a hangulat változása szerint villámok cikázásával áthasított, szilajul nyargaló fekete felhők érzékeltették sejtelmesen a mennyországot.” Az egyiptomi jelenetben a háttérben látszanak a „hajszolt rabszolgák” és a piramisok építése „filmvetítés formájában”. Először jelent meg – írja
Janovics – a film a színpadon, mint a „színészi játék kísérő, aláfestő és segítő tényezője”.
A film színpadi felhasználása közben végleg kialakult Janovics Jenőben az elhatározás a kolozsvári filmgyártás megteremtésére. Ekkor már Pesten kísérleteztek magyar filmgyártással. A pesti film azonban, amint Janovics írja, „nem volt más, mint a párizsi divat lélektani utánzása”. Épp ezért, talán kis túlzással állítja, hogy a „magyar film bölcsője Kolozsvár volt”.
Jordáky Lajos, Janovics Jenő és az erdélyi filmgyártás története, Utunk, 1970. október 23., 43. sz.
Prima utilizare a proiecției cinematografice a fost într-un spectacol de teatru al lui Janovics. Acesta a regizat și a prezentat în premieră opera dramatică a lui Imre Madách Tragedia omului în martie 1913.
El a combinat unele scene ale dramei cu imagini în mișcare. În manuscrisul său, Janovics însuși scrie
că noua formă scenică a spectacolului a fost mai presus de toate „o exploatare a posibilităților oferite de progresul tehnologic”. Misticismul cerului a fost înlocuit cu imagini din natură. „Nori proiectați, în retragere, de un alb moale, scăldați în lumina soarelui, și apoi schimbând starea de spirit, nori negri, traversați de fulgere, sugerau atmosfera Raiului”. În scena egipteană, „sclavii persecutați” și construcția piramidelor sunt văzute în fundal sub forma „proiecțiilor cinematografice”. Pentru prima dată, scrie Janovics, apare pelicula pe scenă drept un „element acompaniator, sugestiv care sprijină jocul actoricesc.”
Cu ocazia utilizării filmului pe scenă, Jenő Janovics a decis definitiv să înființeze un studio de producție cinematografică la Cluj. La acea vreme, producția cinematografică maghiară era deja în curs de experimentare la Budapesta. Cu toate acestea, după cum scrie Janovics, filmul de la Pesta nu era „decât o imitație psihologică a modei pariziene”. Acesta este motivul pentru care, poate cu puțină exagerare, el susține că „leagănul cinematografiei maghiare a fost Clujul”.
Lajos Jordáky, Jenő Janovics și istoria cinematografiei transilvănene, Utunk, 23 octombrie 1970, nr. 43
DARADICS HANNAH
PÁNCZÉL LILLA
Zágoni Bálint filmrendezővel, forgatókönyvíróval
Vizi Abigél beszélgetett
Janovics Jenő 1899-ben megrendezte Blumenthal-Kadelburg Mozgó fényképek című darabját, amelybe moziszkeccseket, azaz filmjeleneteket épített be. Milyen hatással volt ez
az erdélyi filmgyártásra?
Szerintem a Mozgó fényképek rendezése közvetlenül nem volt hatással az erdélyi filmgyártásra – 14 évvel az első játékfilm
forgatása előtt rendezte a darabot – viszont jól szemlélteti Janovicsnak az új kifejezési forma
iránti nyitottságát, úgy, ahogy Az ember tragédiája 1913-as rendezése is, amelyben több jelenetnél vetített hátteret használt.
Janovics Jenő mellett, még kiknek a neveit kell megemlítenünk, ha kolozsvári filmgyártás nemzetközi sikeréről beszélünk?
Janovics több neves filmrendezőt és színészt indított el filmes pályafutásán. Leggyakrabban
Kertész Mihály, illetve Korda Sándor nevét szokták említeni: Kertész dániai tanulmányútjáról
hazatérve 1914-ben szerződött Janoviccsal három játékfilm rendezésére, ez volt az első komoly lehetőség Kertész számára, hogy megfelelő körülmények között mutathassa meg filmes tehetségét. Hasonlóképp, Korda Sándor filmkritikusént, szerkesztőként volt ismert, illetve segédrendezőként vett részt forgatásokon,
amikor Janovics 1916-ban Kolozsvárra hívta, és több film rendezését rábízta. Mindkét alkotó később látványos karriert futott be, Kertész Hollywood egyik legelismertebb rendezője lett, 1944-ben Oscar-díjat nyert a Casablanca rendezéséért, a lovagi címmel kitüntetett Korda pedig az 1930-as években meghatározó szerepet játszott az amerikai filmek dömpingjétől
válságba került angol filmgyártás megújításában. Meg kell említenünk Várkonyi Mihályt is, Janovics társulatának színészét, aki első szerepeit Kolozsváron kapta, az 1910-es évek végén már
Berlinben és Bécsben forgatott, 1923-ban pedig Hollywoodba szerződött.
Janovics Jenő filmjeiben látványos volt-e az, hogy ő színész-rendező? Ha igen, milyen módon?
Janovics kevés kolozsvári filmben állt a kamera
elé, az ötven kolozsvári film közül pedig mindössze egy esetben, az 1916-os A gyónás szentségében játszotta el a film főszerepét.
Rendezőként határozott elképzelése volt arról, hogy mit akar látni a vásznon, és a fennmaradt
visszaemlékezések szerint nagyon jól tudott „előjátszani”, a színészeknek pontosan tudta megmutatni, megfogalmazni milyen gesztusokat kell eljátszanak a kamera előtt.
Abigél Vizi în dialog cu regizorul și scenaristul Bálint Zágoni
În 1899, Jenő Janovics a regizat piesa lui Blumenthal-Kadelburg, Fotografii în mișcare, în care a încorporat scene de film. Ce impact a avut acest lucru asupra producției cinematografice din Transilvania?
Nu cred că producția Fotografii în mișcare a avut un impact direct asupra cinematografiei transilvănene - a regizat piesa cu 14 ani înainte ca primul lungmetraj să fie realizat - dar ilustrează
deschiderea lui Janovics către noi forme de exprimare, asemenea producției sale din 1913 Tragedia omului, în care a folosit fundaluri proiectate pentru mai multe scene.
În afară de Jenő Janovics, pe cine ar mai trebui să menționăm atunci când vorbim despre succesul internațional al producției cinematografice clujene?
Janovics a lansat carierele cinematografice ale mai multor regizori și actori renumiți. Cele mai des menționate sunt numele lui Mihály Kertész [Michael Curtiz] și Sándor Korda [Alexander Korda]: Kertész s-a întors dintr-o călătorie de studii în Danemarca în 1914 și a semnat un contract cu Janovics pentru a regiza trei lungmetraje, prima ocazie serioasă pentru Kertész de a-și arăta talentul de regizor în circumstanțele potrivite. De asemenea, Sándor Korda era cunoscut ca critic de film, editor și
asistent de regie atunci când Janovics l-a invitat la Cluj-Napoca în 1916 și i-a încredințat regia mai multor filme. Kertész a devenit unul dintre cei mai apreciați regizori de la Hollywood, câștigând un Oscar în 1944 pentru Casablanca, în timp ce Korda, care a fost distins cu titlul de cavaler, a jucat un rol-cheie în renașterea cinematografiei
britanice în anii 1930, care intrase în criză din
cauza dumpingului de filme americane. Trebuie menționat și Mihály Várkonyi [Victor Varconi]
actor în compania lui Janovics, care a obținut primele roluri la Cluj-Napoca, a filmat la Berlin
și Viena la sfârșitul anilor 1910 și apoi a fost contractat la Hollywood în 1923.
A fost perceptibil în filmele lui Jenő Janovics
faptul că a fost actor-regizor? Dacă da, în ce fel?
Janovics a apărut în fața camerei de filmat în
puține filme realizate la Cluj, iar într-un singur
film din cele cincizeci realizate la Cluj a jucat rolul principal, în A gyónás szentsége [Sacramentul confesiunii](1916). Ca regizor, avea o idee clară despre ceea ce dorea să vadă pe ecran și, potrivit
memoriilor care i-au supraviețuit, era foarte bun la „preinterpretare”, arătând actorilor exact ce gesturi să facă în fața camerei.
GEDŐ ZSOLT, BÁCS MIKLÓS
TŐTSZEGI ZSUZSA
1919-től mindennapos küzdelemmé vált Janovicsnak a kolozsvári magyar társulat fenntartása. A Hunyadi téri épületből való kiköltözés után az igazgató tulajdonát képező berendezéseket, díszleteket, kelléket, jelmezeket nem vihették magukkal a Színkörbe. Egy ideig ezeket csupán kölcsönözhették a román társulattól, azonban az 1922-es évadtól már erre sem volt lehetőségük. Az igazgatónak számos tiltás mellett kellett összeállítania a programot: nem volt lehetősége bevezető előadásokat tartani, és számos darabot betiltott a cenzúra. Több alkalommal is az előadás napján derült ki, hogy nem játszhatják a tervezett darabot, de másba is beleszóltak. (...) Az 1926-ban bevezetett „jegyadó törvény” diszkriminatív módon a román előadásokra kivetett 10 százalékkal szemben 26 százalékban állapította meg a nem román nyelvű előadásokra kivetett adó mértékét, így ez csak tovább rontotta a magyar társulat reménytelen helyzetén. (...) Egy évvel később kilátástalan helyzetében nyilvánosan be is jelentette, hogy színházát nem tudja megmenteni az anyagi csődtől. Ezt végül a gróf Bánffy Miklós által vezetett Színpártoló Egyesület támogatásának köszönhetően sikerült elkerülniük. 1930 szeptemberétől átangedte a színház gazdasági vezetését a Színpártoló Egyesületnek, s három évig művészeti vezetőként még ő irányította a társulatot. Ekkor úgy érezte, hogy munkáját teljes mértékben ellehetetlenítették, így erről a pozíciójáról is lemondott. Zágoni Bálint, Kurutz Márton: Janovics Jenő, A kolozsvári filmgyártás megteremtője, Nemzeti Filmintézet Közhasznú Nonprofit Zrt. - Magyar Nemzeti Filmarchívum, 2024, 182 o.
Începând din 1919, întreținerea companiei maghiare din Cluj a devenit o luptă zilnică pentru Janovics. După mutarea din clădirea din Piața Hunyadi [astăzi Ștefan cel Mare], echipamentele, decorurile, recuzita și costumele aparținând regizorului nu au mai putut fi duse la Cercul de Teatru. Pentru o vreme, le puteau doar împrumuta de la compania română, dar începând cu stagiunea 1922 acest lucru nu a mai fost posibil. Directorul trebuia să organizeze programul spectacolelor sub o serie de constrângeri: nu avea voie să prezinte spectacole introductive, iar multe piese fuseseră interzise de cenzură. În mai multe rânduri, chiar în ziua spectacolului au aflat că nu se putea juca piesa planificată, dar au intervenit și în alte chestiuni. (...) „Legea impozitului pe bilete”, introdusă în 1926, a stabilit în mod discriminatoriu o cotă de impozitare de 26% pentru spectacolele jucate într-o altă limbă decât cea română, față de 10%, ceea ce nu a făcut decât să agraveze situația disperată a companiei maghiare. (...) Un an mai târziu, aflat într-o situație de maximă dificultate, acesta a anunțat public că nu poate salva teatrul de la faliment. Acest lucru a fost evitat în cele din urmă datorită sprijinului acordat de Asociația Teatrală condusă de contele Miklós Bánffy. Începând cu septembrie 1930, el a predat gestionarea economică a teatrului Asociației Teatrale, iar timp de trei ani a continuat să conducă compania în calitate de director artistic. În perioada respectivă a simțit că munca sa a devenit complet imposibilă și a demisionat și din această funcție.
Bálint Zágoni, Márton Kurutz: Jenő Janovics, Creatorul cinematografiei clujene, Institutul Național al Cinematografiei SRL nonprofit - Arhiva Națională de Cinematografie, Ungaria, 2024, p. 182.
A Kolozsvári Nemzetit 1919-ben zárták be, s huszonkét év múlva, 1941-ben nyílt meg újra. (A magyar honvédség 1940. szeptemberi észak-erdélyi bevonulását az úgynevezett Színkör épületében működő
kolozsvári Magyar Színház napokon át a magyar huszárokat és lobogót felvonultató János vitézzel ünnepelte.) 1919-ben a Hamlettel zárt a színház, és a folytatás és helyreállítás jegyében ’41-ben is a Hamlettel nyitott.
Az 1941-es megnyitó díszelőadás-ra Páka Jolán opera-énekesnő, az opera tagozat akkori társulati
tagja így emlékezik vissza 2002-ben: „A díszelőadáson a Himnusz eléneklése és Táray Ferenc igazgató ünnepi beszéde után Shakespeare Hamletjének részlete következett: a »Lenni vagy nem lenni« monológ hangzott el először a színpadon, az előadás ott folytatódott, ahol 1919-ben a hatalom félbeszakította.”
Tompa Andrea, Ami megszakad, Színház.net, 2013, szeptember, 10.
Teatrul Național [Maghiar] din Cluj a fost închis în 1919 și s-a redeschis douăzeci și doi de ani mai târziu, în 1941. (Teatrul Maghiar din Cluj, a sărbătorit timp de mai multe zile pătrunderea Armatei Maghiare în
Nordul Transilvaniei, în septembrie 1940, în așa-numita clădire Színkör cu piesa János Vitéz [Viteazul János], cu arborarea drapelului maghiar și defilarea soldaților maghiari.) Teatrul s-a închis cu Hamlet
în 1919 și, în spiritul continuării și restaurării acestuia, s-a redeschis tot cu Hamlet în '41.
Cântăreața de operă Jolán Páka, membră a companiei de operă la acea vreme, evocă în 2002 spectacolul de deschidere din anul 1941 astfel: „După intonarea Imnului Național și discursul directorului Ferenc
Táray, a avut loc prima reprezentație a piesei Hamlet de Shakespeare: monologul „A fi sau a nu fi” a fost primul care a fost jucat pe scenă, iar spectacolul a continuat acolo unde autoritățile îl întrerupseseră
în 1919”.
Andrea Tompa, Ceea ce a fost întrerupt, Színház.net, septembrie 2013, 10.
CS. KISS ZSUZSANNA, VÁTA LÓRÁND
BERECZ ISTVÁN, DARADICS HANNAH
NÉMETH NIKOLETT
MESTER DÁVID
NÉMETH NIKOLETT, MESTER DÁVID, KRIZBAY ERIKA, CS. KISS ZSUZSANNA, IFJ. VIDNYÁNSZKY ATTILA JR., DÁVID HELGA, ALBERT ENIKŐ
JANOVICS JENŐ ÉLETÉBŐL INSPIRÁLÓDVA, VECSEI H. MIKLÓS ÉS NÉMETH NIKOLETT
SZÖVEGE ÉS A TÁRSULAT IMPROVIZÁCIÓI ALAPJÁN
INSPIRAT DIN VIAȚA LUI JENŐ JANOVICS, PE BAZA UNUI TEXT DE MIKLÓS VECSEI H.
ŞI NIKOLETT NÉMETH, ȘI A IMPROVIZAȚIILOR ECHIPEI DE CREAȚIE
JANOVICS
Filmforgatás majdnem két részben
Filmare în aproximativ două părți
Szereplők | Cu:
Janovics direktor úr | Domnul director Janovics: BÁCS MIKLÓS
Méry bácsi, házi tűzoltó | Nenea Méry, pompierul teatrului: BÍRÓ JÓZSEF
Bürger Antal, öltöztető szabó | Antal Bürger, costumier și croitor: KARDOS M. RÓBERT
Poór Lili | Lili Poór, actriță: ALBERT CSILLA
Az előző rész tartalmából | Din precedenta ediție:
A lány | Fata: TŐTSZEGI ZSUZSA
Hang | Vocea: BODOLAI BALÁZS
Barbár B. | Barbarul B.: IMRE ÉVA
Továbbá ismert és ismeretlen történelmi figurák, egy filmes stáb, végül Ady Endre
Totodată, personaje istorice cunoscute și necunoscute, o echipă de filmare, iar în final Endre Ady:
VÁTA LÓRÁND, PÁNCZÉL LILLA, DARADICS HANNAH, GEDŐ ZSOLT, KISS TAMÁS, ANDRÁS GEDEON és FARKAS LORÁND
RO EN STÚDIÓTEREM | SALA STUDIO
Rendező | Regia: IFJ. VIDNYÁNSZKY ATTILA JR.
Díszlettervező | Decorul: CSÍKI CSABA
Jelmeztervező | Costume: CS. KISS ZSUZSANNA
Zene | Muzică: MESTER DÁVID
Koreográfus | Coregrafia: BERECZ ISTVÁN
Dramaturg | Dramaturgie: NÉMETH NIKOLETT
Rendezőasszisztens | Asistent de regie: DÁVID HELGA
Előadásvezető | Regia tehnică: ALBERT ENIKŐ
Előbemutató időpontja | Data avanpremierei: 2024. JÚLIUS 10. IULIE 2024
Bemutató időpontja | Data premierei: 2024. SZEPTEMBER 25. SEPTEMBRIE 2024
SZERKESZTŐK | REDACTORI: VIZI ABIGÉL, CSÉP ZOLTÁN, OZSVÁTH ZSUZSA,
PÁSZKA GÁSPÁR, SZEPESSY KATALIN
FORDÍTÁSOK | TRADUCERI: KÖPECZI JULIANNA
FOTO: BIRÓ ISTVÁN
DESIGN: BENEDEK LEVENTE
