A fájlcsere dilemma by ORAC Kiadó

IN FOKOM MUNIK ÁCIÓ ÉS JOG KÖNY VEK

MEZEI PÉTER

A FÁJLCSERE DILEMMA A perek lassúak, az internet gyors

Lap- és Könyvkiadó Kft.

Kézirat lezárva: 2012. május 11.

Készült a Szegedi Tudományegyetem megbízásából a „Kutatóegyetemi Kiválósági Központ létrehozása a Szegedi Tudományegyetemen című pályázat keretében

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon – kiadó engedélye nélkül közölni.

ISBN 978 963 258 157 6

Budapest, 2012 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., kiadása Internet: www.hvgorac.hu E-mail: info@hvgorac.hu Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Felelős szerkesztő: Dr. Gábor Zsolt Tipográfia és műszaki szerkesztés: Bors Kriszta A tördelés a HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadóban készült

A családomnak, a barátaimnak, a kollégáimnak, és mindazoknak, akik nyitottak a téma kritikus és konstruktív elemzése iránt.

Tartalom

Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 I. Rész – A fájlcserélés kontextusa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 1. FEJEZET – A TECHNOLÓGIA ÉS A SZERZŐI JOG SZIMBIÓZISA . . 14 1. A szerzői jog kialakulásának feltételei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 2. A technológia és a fogyasztói igények dominanciája a szerzői jog fejlődésében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 3. A szerzői jog és a digitális technológiák jövője: a Google Books könyvdigitalizálási projekt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 2. FEJEZET – A SZERZŐI JOG DOMINANCIÁJÁNAK MÍTOSZA . . . . . 28 1. A fájlcserélés a technológia fényében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29 1.1. A fájlcserélés, mint fogyasztói reflexió . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29 1.2. A fájlcserélés technológiai terminológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30 2. Mitikus jogi terminológia vagy csak egy álvita? . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34 2.1. A kalózkodás és a kalóz („piracy” és „pirate”) . . . . . . . . . . . . . . . . 35 2.2. A tulajdon, a lopás és a tolvaj („property”, „stealing”, „theft” és „thief”) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44 3. Hasonló, mégis más . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52 3.1. A szerzői jog szerepe az innovációban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54 3.2. A vagyoni jogok érvényesítésének eltérései . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56 3.3. Regisztráció és kártérítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58 3.4. Közös jogkezelés és privát jogvédelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60

II. Rész – A dinamikus fájlcserélés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65 3. FEJEZET – GENERÁCIÓS TIPOLÓGIA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67 1. Az első generációs fájlcserélő programok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67 2. A fájlcserélés második generációja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68 3. A fájlcserélés harmadik generációja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70 4. A generációs tipizálás eszközei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71 4.1. Technológiai sajátosságok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 72 4.2. Jogi jellegzetességek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74 5

5. Új generáció a láthatáron? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75 5.1. A tracker nélküli BitTorrent technológia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75 5.1.1. Technológiai észrevételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75 5.1.2. Jogi észrevételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 77 5.2. Internetes fájlcserélő televíziózás (P2PTV) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78 5.2.1. Technológiai észrevételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78 5.2.2. Jogi észrevételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 80 6. Összegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82 4. FEJEZET – NÉPSZERŰ FÁJLCSERE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86 1. Adatok a fájlcserélés térnyeréséről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90 2. Adatok a fájlcserélés pozitív hatásairól . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 92 3. Adatok a fájlcserélés negatív hatásairól . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96 4. Adatok Magyarországról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100 5. FEJEZET – AZ ÁTLAGOS FÁJLCSERÉLŐ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103 1. Nemzetközi információk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103 2. Magyar információk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 105

III. Rész – Fájlcserélés és jog: a végtelen történet . . . . . . . . . 109 6. FEJEZET – A TARTALOMSZOLGÁLTATÓK FELELŐSSÉGE . . . . . . . 112 1. A fájlcserélés első generációja: a centralizált modellek . . . . . . . . . . . . . 112 1.1. Napster, eDonkey és Aimster az Egyesült Államokban . . . . . . . . . 112 1.2. Napster és eDonkey a kontinentális jogrendszerekben . . . . . . . . . . 114 2. A fájlcserélés második generációja: a decentralizált modellek . . . . . . . . 115 2.1. A Grokster, a Morpheus és a KaZaA sorsa a common law jogrendszerekben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 115 2.2. Nehézségek a kontinentális jogrendszerekben . . . . . . . . . . . . . . . . 117 3. A fájlcserélés harmadik generációja: a BitTorrent modell . . . . . . . . . . . 122 3.1. Az isoHunt bukása az Egyesült Államokban . . . . . . . . . . . . . . . . . 122 3.2. The Pirate Bay és Mininova: aktív részvétel és felelősség . . . . . . . 123 4. Gondolatok az elektronikus kereskedelmi előírások alkalmazhatóságáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 126 7. FEJEZET – AZ EGYÉNI FELHASZNÁLÓK FELELŐSSÉGE . . . . . . . . . 132 1. A szerzői jog korlátozott jellege . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 134 1.1. A szerzői jog időbeli korlátozottsága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 135 1.2. A szerzői jog területi korlátozottsága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139 1.3. A szerzői jogok érvényesítésének korlátjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 140 1.4. A jogkimerülés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 144 1.5. A szabad felhasználások (röviden) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 146 1.6. A szabad művek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 146 2. A szabad felhasználások az európai jogrendszerekben . . . . . . . . . . . . . 147 2.1. A szabad felhasználás definíciója . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 147 2.2. A magáncélú többszörözés definíciója . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 152 6

3. A szabad felhasználások az Egyesült Államokban . . . . . . . . . . . . . . . . . 159 3.1. A fair use teszt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 159 3.2. A magáncélú többszörözés az Egyesült Államokban . . . . . . . . . . . 165 4. Miért nem szabad felhasználás a fájlcserélés… . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 167 4.1. …a kontinentális európai országokban? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 167 4.2. …az Egyesült Államokban? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 171 5. Elektronikus kereskedelmi szolgáltató-e az egyéni felhasználó? . . . . . . 178 6. A fájlcserélők büntetőjogi felelőssége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 179 8. FEJEZET – SZORUL A HUROK: CÉLKERESZTBEN AZ INTERNETSZOLGÁLTATÓK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 186 1. Az internetszolgáltatók felelőssége az elektronikus kereskedelmi normák fényében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 187 2. Három csapás a fájlcserélésre – az internetszolgáltatók érdekeltté tétele a fájlcsere elleni küzdelemben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 194 2.1. Privatizált modellek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 196 2.2. Törvényen alapuló modellek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 201

IV. Rész – A fájlcsere dilemma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 213 9. FEJEZET – SZEMET SZEMÉRT, FOGAT FOGÉRT: A FÁJLCSERE ÉVTIZED . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 216 1. Küzdelem a jog és a politika eszközeivel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 217 1.1. A jogérvényesítés eszközeinek változásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 217 1.1.1. Bevezető gondolatok a fájlcseréléssel szembeni szerzői jogérvényesítés fejlődéséről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 217 1.1.2. A Hamisítás Elleni Kereskedelmi Megállapodás (ACTA) . . . 220 1.1.3. Fájlcserélés és emberi jogok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 229 1.2. A politika és a lobbi hatása a fájlcseréléssel kapcsolatos retorikára 235 1.2.1. A tartalomipari lobbi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 235 1.2.2. A kalózmozgalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 237 1.2.3. A forradalmi gondolkodás kritikája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 238 2. Küzdelem a technológia eszközeivel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 244 2.1. A technológia a jogosultak oldalán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 244 2.2. A technológia a felhasználók oldalán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 246 10. FEJEZET – VAN-E MEGOLDÁS A FÁJLCSERÉLÉSRE? . . . . . . . . . . . 248 1. Az oktatás és a tájékoztatás fontossága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 249 2. A jogszerű üzleti modellek erősítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 252 3. A fogyasztók kiegyensúlyozott gondolkodása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 255 4. Fel lehet-e oldani a fájlcsere dilemmát jogi eszközzel? . . . . . . . . . . . . . 257

Konklúzió . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 270 Könyvek, tanulmányok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 275 Jogesetek, SzJSzT szakvélemények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 293 7

Előszó

„A fizikusoknak ezentúl, amikor a Kozmosz titkait mérlegelik, nemcsak az energiát és az anyagot és az időt kell számításba venniük, hanem valami nagyon újat és gyönyörűt: az emberi tudomást.”1 (Kurt Vonnegut)

Bár az emberré válás nagy valószínűség szerint a beszéd megjelenésének volt köszönhető, testünk törékenysége miatt az emberiség minduntalan törekedett az életünket segítő eszközök kifejlesztésére. A technológia ily módon a társadalom egészének változásaira is nyíltan hatást gyakorolt.2 Társadalmunk egyik izgalmas szegletét jelentik műveink, szellemi alkotásaink, kreatív elménk gyümölcsei. E kifejezések eszményi tartalma ellenére a védelmük története csatáktól hemzseg és sok áldozatot kívánt már eddig is. E fejlődéstörténet egyik legújabb állomását a digitális technológiák megjelenése szülte, amely akaratlanul is az eddigi talán legnagyobb kihívás elé állította az eddig mindannyiszor megújulni képes szerzői jogot. Az analóg eszközök világában a jogszerű és a jogellenes felhasználásokat egyaránt több körülmény szorította korlátok közé. A többszörözés időtartama, magas anyag- és munkaköltsége, a másolatok tárolásának és terjesztésének hasonlóan költségigényes volta, a másodpéldányok minőségének gyengülése mind ahhoz járult hozzá, hogy a (legális és illegális) piacra lépés csak egy szűkebb kör számára vált lehetővé. A digitális technológiák térnyerése azonban a feje tetejére állította az addigi erőviszonyokat, és a több hullámvölgyet túlélő szerzői jogot új meder irányába terelte. A digitális technológiák ugyanis tér, idő és energia hatékony többszörözést tesznek lehetővé, a terjesztést pedig (különösen az internetnek köszönhetően) végtelenül leegyszerűsítik. Mindezt a másolatok minőségének romlása nélkül, s a járulékos költségek minimálisra (szinte a nullára) történő csökkentésével éri el. Magától értetődik, hogy ezeket a feltételeket nem csupán az uralkodó szerzői jogi rezsim kedvezményezettjei igyekeznek kihasználni, hanem az azokhoz hozzáférő egyszerű fogyasztók is. Ez napjainkra már nem csupán az egyszerű „műélvezetet” jelenti, hanem a már meglévő szellemi javak újratermelését, átalakítását, avagy átalakítás nélküli terjesztését.3 Sokan érvelnek amellett, hogy a korábban létező anyagok kreatív újrahasznosítása és módosítása korunk kultúrájára is pozitív hatást gyakorolhat. Balkin szerint „nem csak a politikai, gazdasági és kulturális elit, hanem mindenki Kurt Vonnegut (ford.: Borbás Mária): Időomlás – Timequake, Kétnyelvű kiadás, Maecenas Kiadó, Budapest, 2010: p. 185. 2 Stefan Larsson: Metaphors and Norms – Understanding copyright law in a digital society, Lund Studies in Sociology of Law 36, Lund University, 2011: p. 23. 3 Lawrence Lessig a régi idők „read only” (csak olvasást engedő) kultúrájához képest a „read/write” (olvasást és írást/alkotást engedő) kultúra jellemzi korunkat, mely a jelenlegi szerzői jogi rezsimmel több kardinális ponton is ellentmond. Lessig „remix kultúráról” alkotott nézeteit lásd: Lawrence Lessig: Remix: Making Art and Commerce Thrive in a Hybrid Economy, Bloomsbury, London, 2008. 1

reális eséllyel vesz részt a kultúra létrehozásában, és azt képező ötletek és jelentések fejlesztésében”.4 A digitális technológiák a szerzői jog kedvezményezettjeit is a megújulás lehetőségével, új piacok meghódításával, következésképp a bevételek növelésével kecsegteti. Ennek egyik eshetősége az üzleti modellek digitális világra való átírása lehetne. Esetleg – ahogy Goldstein érvel – egy olyan „mennyei zenegép” létrehozásával, amelyen a fogyasztók gyakorlatilag mindent meghallgathatnak, mindezt fizetség ellenében.5 A digitális technológiák mindezek mellett a felhasználások összességének az ellenőrzésével is kecsegtetik a jogosultakat. A hatásos műszaki intézkedések bevezetése elvi szinten alkalmas arra, hogy a jogalkotó által felállított keretek között minden és mindenki nyomon követhetővé váljék, a szerzői jogilag releváns felhasználások pedig díjfizetés ellenében lehetővé váljanak. A „tökéletes” felhasználások, illetve e felhasználások tökéletes ellenőrzésének lehetőségét nevezte együttesen az évezredforduló tájékán az amerikai National Research Council „digitális dilemmának”.6 E dilemma aztán szolgáltatások miriádját, törvények (és nemzetközi normák) sokaságát, széles esetjogot, gyümölcsöző jogirodalmat szült. Sokak örömére és sokak bánatára. Mindezek közben egy fontos dolog történt: a szerzői jog előírásai és a társadalom szokásai, illetve véleménye minden addiginál távolabb került egymástól. Ez – persze több más körülmény mellett – leginkább a fájlcserélés jelenségének köszönhető. A jelen kötet – a digitális dilemma alapgondolatából kiindulva – a fájlcsere dilemmát állítja a vizsgálódások középpontjába. E dilemma röviden annyit tesz, hogy miközben a technológia nyújtotta lehetőség folytán az internet-hozzáféréssel rendelkező fogyasztók szerzői művek millióihoz férhetnek hozzá egy kattintással, addig a szerzői jog ezt jelenleg (engedélykérés és díjfizetés nélkül) nem teszi általánosan lehetővé. A fájlcsere dilemma a jog és a realitás ütközésére fókuszál: képes-e a jog adekvát választ adni arra, ami ténylegesen az interneten történik? Képes-e megoldást találni egy olyan jelenségre, mely a törvénykönyvek és bírósági ítéletek betűivel ellentétben áll ugyan, ám a társadalom nem ítéli el azt? E kérdések jelentősége óriási. Ha ugyanis a szerzői jog és a kreatív ipar nem lesz képes rövid időn belül a fogyasztói igényekhez a lehető legközelebb jutni, azzal magának a szabályrendszernek a létét is kockára teszi.7 A kötet nem lehet teljes. Több okból sem. Egyrészt a megismerés, következésképp a megszerzett ismeretek behatároltsága folytán kizárt, hogy egyetlen szerző valamennyi releváns információval rendelkezzék. S mivel valamennyi komparatív munka során szükséges az összehasonlítás területének („tertium comparationis”) lehatárolására,8 a jelen vizsgálódás is szükségképpen szűkebb kört ölel fel. Ugyanakkor Jack M. Balkin: Digital Speech and Democratic Culture: A Theory of Freedom of Expression for the Information Society, New York University Law Review, 2004: p. 4. 5 Paul Goldstein: Copyright’s Highway – From Gutenberg to the Celestial Jukebox, Revised Edition, Stanford University Press, Stanford, 2003. 6 National Research Council: The Digital Dilemma – Intellectual Property in the Information Age, National Academy Press, Washington D.C., 2000. A kérdés elemzését lásd még: Raymond Shih Ray Ku: The Creative Destruction of Copyright: Napster and the New Economics of Digital Technology, The University of Chicago Law Review, 2002: p. 270–276. 7 Peter K. Yu: Digital Copyright and Confuzzling Rhetoric, Vanderbilt Journal of Entertainment and Technology Law, 2011: p. 881–939. (Yu 2011a) 8 Peter K. Yu: Enforcement, Economics and Estimates, Occasional Papers in Intellectual Property Law, Intellectual Property Law Center, Drake University Law School, September 2011: p. 15. (Yu 2011b) 4

úgy érzem, hogy az alábbiakban sikerül majd igazolni az összehasonlító jogtan egyik klasszikus tételét, miszerint a jogrendszerek végső céljukban alapvetően azonosak, azonban az ennek megvalósítása során használt jogi technikák és megoldások országonként váltakozhatnak.9 Legyenek bármennyire is eltérőek a szerzői jogi hagyományok, illetve aktuális anyagi, eljárásjogi és jogérvényesítési szabályok az Egyesült Államokban avagy Európában, a technológia, valamint a hozzá kapcsolódó (elsősorban társadalmi) kihívások gyakorlatilag megegyeznek a világ bármely pontján. A végső választást egy objektív ténykérdés determinálta. A fájlcserélés jelensége többféle szemüvegen keresztül vizsgálható. Csupán néhány példával élve: szerzők és fogyasztók, termelő (exportőr) és fogyasztó (importőr) országok, gazdagok és szegények, magánjogászok és közjogászok, fiatalok és idősek. Tény, hogy az exportőr országok száma lényegesen alacsonyabb, mint az importőröké. Ezért az ezekben az államokban zajló jelenségek elemzése elhagyhatatlan. Az importőr/fogyasztó országok körének leszűkítése a nyelvi akadályoknak és a releváns jogi ismeretek hiányának köszönhetően önkényes. Igencsak álságos lenne azt állítani, hogy egy-egy távoli ország egy-egy jogesetén keresztül az adott állam szerzői joga, esetleg egész jogrendszere megismerhető lenne. Bár jó lenne „mindent” belevenni a kötetbe, ez lehetetlen és szükségtelen is egyszerre. Ezért teljes mértékben szubjektív szerzői döntésként kell felfogni, hogy a források rendkívül széles tárházából mely anyagok kerültek kiválasztásra és feldolgozásra.10 A teljesség hiányának másik oka, hogy rendkívül gyorsan változó területről beszélhetünk. A könyvben ismertetett tendenciák iránya akár már a kézirat lezárását követően egy nappal jelentősen módosulhat. Ráadásul bár a jelenség globális, rá globális szinten egyelőre elképzelhetetlen adekvát választ adni. A fájlcsere dilemma hatékony kezelése jelenleg csak nemzeti szinten kecsegtet sikerrel. A nemzeti válaszok részletes elemzése viszont túlzottan elaprózódottá tenné a könyvet. Végső soron tehát a kötet számára a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy igyekezzen hosszabb távon is elfogadható válaszokat adni egy rövidtávon is sokat változó jelenségre. Végül jogász létemre én is azt vallom, hogy a fájlcsere dilemmára adekvát jogi válasz nem adható. A jelenség változatosságát biztosító jogi, politikai, gazdasági, technológiai, társadalmi és pszichológiai vonatkozások egyben a kérdéskör bonyolultságát is megteremtik. Ebből következik, hogy összetett elemzésre volna szükség, melynek egy személy egyetlen könyve önmagában képtelen megfelelni. A kötet arra alkalmas, hogy a P2P fájlcserélés több mint tíz éves története alapján olyan általános megállapításokat tegyen, amelyek az elkövetkezendő talán fél évtizedben felmerülő elvi és gyakorlati kérdésekre adandó válaszok megtalálását segítik. A jelenség összetettsége, s az adekvát jogi válasz hiánya többek között annak is betudható, hogy a kérdést sokáig a jogász társadalom, illetve a tartalomipar (és lobbi) igyekezett kisajátítani. Ettől azonban a vita megoldása nem került reális közelségbe. Sőt a helytelen kommunikáció, a társadalom vehemens ellenállása, a szerzői Konrad Zweigert – Hein Kötz: Einführung in die Rechtsvergleichung, 3. Auflage, J. C. B. Mohr (Paul Siebeck) Tübingen, 1996: p. 33–35. 10 Az egyes importőr országok (például: Kína, Hollandia, Japán, Dél-Korea, Tajvan, avagy Hongkong) fájlcseréléssel kapcsolatos gyakorlata iránt érdeklődők mindenképpen lapozzák fel az alábbi kötetet: Alain Strowel (Szerk.): Peer-to-peer File Sharing and Secondary Liability in Copyright Law, Edward Elgar, Cheltenham, 2009. (A továbbiakban: Strowel 2009a.) 9

jogi kérdésekre adott „csípőből tüzelő” válasz szükségképpen a két érdekoldal eltávolodásához vezetett. Többek között ezért is bírt a kötet elkészítésekor kiemelkedő jelentőséggel az az elvárás, hogy a szöveg – döntően jogias tartalma ellenére – a közérthetőségre törekedjen. Mondhatni a törzsszöveg egyszerűbb megfogalmazása, az idegen kifejezések használatának mellőzése, illetve ahol ez mégis szükségesnek bizonyult, ott a kifejezések világos elmagyarázása, avagy az idézetek (többségének) magyarra történő fordítása mind azt a célt szolgálja, hogy az egyszeri (nem jogász, különösen nem szerzői jogász) olvasó is eligazodhasson a fájlcsere dilemma összetettségében. A téma felé tudományos igényességgel forduló olvasók számára pedig érdemes lehet a lábjegyzetek sűrű szövetét is áttanulmányozni. A kötet négy nagy részre és összesen 10 fejezetre osztható. Elsőként kontextusba kell helyezni a fájlcsere jelenségét. Az I. részből világossá válhat, hogy a fájlcserélés egyáltalán nem jelent újdonságot a szerzői jog fejlődéstörténetében. Valójában a technológia és a társadalmi igények optimális találkozásánál fogyasztói reflexióként született. A II. rész igyekszik kihangsúlyozni, hogy mely okokra vezethető vissza a fájlcserélés népszerűsége, illetve melyek a pozitív és negatív hatásai. E rész legfontosabb tanulsága, hogy ez utóbbi hatások valószínűsége ellenére az egyedi fájlcserélők magatartásában személyes preferenciáik bírnak döntő súllyal. A III. rész vállalkozik arra a nehéz feladatra, hogy az olvasóval megismertesse a fájlcserélés jogi környezetét. A kötet alcíméül választott, Steven Soderbergh rendezőtől származó idézet, vagy is hogy „a perek lassúak, az internet gyors”,11 kiválóan visszaadja azt az érzést, ami az olvasóban a III. rész végéig megerősödik. Képes lehet-e önmagában felvenni a harcot a szigorú jogérvényesítés a szerzői művek és szomszédos jogi teljesítmények illegális megosztásával szemben? A válasz pedig szerintem az, hogy nem. A IV. részben ezért körbe járom, hogy valójában miből fakad a fájlcsere dilemma, mely a szerzői jog mellett tagadhatatlanul negatívan hat a fogyasztói társadalomra is. A végső konklúzió nem feltétlenül lesz pozitív. Elég szkeptikusan ítélem meg a helyzet rendezésének lehetőségét. Optimista ember lévén mégis hiszek abban, hogy ha csak egy csekély lépéssel is, de közelebb visz e kötet a dilemmában érintett (illetve azt okozó) szereplők felelősségteljesebb gondolkodásának megalapozásához. A kötet elkészítésében nyújtott hasznos szakmai és stilisztikai tanácsaikért, illetve ha talán nem is vették észre, de a velük folytatott szóbeli vagy elektronikus beszélgetésekből fakadó ötletekért köszönet illeti (szigorúan ABC sorrendben) Békés Gergelyt, Bodó Balázst, Faludi Gábort, id. Ficsor Mihályt, Grad-Gyenge Anikót, Gyömbér Bélát, Gyurcsy Tibort, Hajdú Dórát, Halász Bálintot, Homoki-Nagy Máriát, Kőhidi Ákost, Munkácsi Pétert, Németh Lászlót, Polyák Gábort, Szalai Anikót, Szomora Zsoltot, Tóth Péter Benjámint, valamint egységesen a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán működő InfoCopy diákkör tagjait. A kézirat lezárásának, s valamennyi elektronikus forrás utolsó megtekintésének ideje: 2012. május 11. Idézi: Annemarie Bridy: Graduated Response and the Turn to Private Ordering in Online Copyright Enforcement, Oregon Law Review, 2010: p. 81. 11

I. Rész

• A fájlcserélés kontextusa

„A szerzői jogi törvények elavulttá válnak, amint a technológia idejétmúlttá teszi azokat a feltételeket, amelyeken a szerzői jog addig alapult.”12 (Jessica Litman)

Az I. Rész mottójául választott idézet a technológiai fejlődés és a szerzői jog rendszerének szoros összefonódását szimbolizálja. Ennek keretében legalább két tényt hűen tükröz. Egyrészt a szerzői jogvédelem és a technológia fejlődése hosszú múltra visszatekintő közös történet. A modern könyvnyomtatás feltalálása óta eltelt több mint fél évezredben kéz a kézben járt e két jelenség (habár napjainkban e séta erősen felgyorsult). Ebben a szimbiózisban a két részterület kihívásai folyamatos válaszlépésekre, fejlesztésekre késztették a másik területet, amely a legtöbb esetben jól, sikerrel zárult: a jogosultak és a társadalom egyaránt profitált belőle. A mottó másik tanulsága, hogy a két terület közül mindig is a szerzői jog volt a törékenyebb. Egyrészt azért, mert a jog előírásai a legtöbb esetben a technológiai vívmányokra adott válaszlépések voltak, másrészt pedig azért, mert a fogyasztók mindig is több lehetőséget láttak a technológia nyújtotta előnyökben, semmint a szerzői jog előírásainak követésében. A szerzői jog történetében mindeddig több kritikus pillanat is feljegyezhető volt, melyeket eddig mindig sikeresen (mondhatni úgy: megerősödve) vészelt át e jogterület. 1999 óta azonban egy minden eddiginél nagyobb árhullám tornyosul a szerzői jog fölé: az internetes fájlcserélés. Hogy ez is egy olyan kihívás lesz-e, melyből a kiút felfelé (a további erősödés felé) vezet, esetleg e veremből már nincs menekvés, egyelőre nem eldöntött kérdés. Az viszont biztos, hogy valamennyi eddigi problematikus technológiai fejlesztésre adott reakcióval szemben az elmúlt több mint egy évtized jogalkotói és szerzői jogosulti válaszlépései gerjesztették a legnagyobb feszültséget a társadalomban. Ez részben annak köszönhető, hogy ezúttal egy olyan technológia került a szerzői jog céltáblájába, amely alig egy-két évtized alatt életünk egyik legfontosabb területévé, kommunikációnk, vélemény-, szólás- és több más szabadságunk domináns megtestesítőjévé nőtte ki magát: ez pedig az internet. Az internet nyújtotta határtalan szabadsággal és az ebből kifolyólag mértéktelenül megnőtt fogyasztói akarattal szembeni részben megkésett, részben inadekvát jogi válaszlépések minden addiginál mélyebb szakadékot ütöttek a két érdekoldal – a jogosultak és a felhasználók – közé. E szakadék okainak megértéséhez szükséges a szerzői jog és a technológia viszonyrendszerének az áttekintése.

1. FEJEZET

A TECHNOLÓGIA ÉS A SZERZŐI JOG SZIMBIÓZISA 1. A szerzői jog kialakulásának feltételei A szerzői jogvédelem kialakulása alapvetően négy tényező szerencsés együttállásával magyarázható. Ezek közül az első, és leginkább ismert körülmény a könyvnyomtatás technikájának (európai) feltalálása, melynek köszönhetően a kézírással történő sokszorozást forradalmasítva jelentős mennyiségben váltak a könyvek előállíthatóvá és terjeszthetővé. Ezt a feltételt nevezte a klasszikus magyar szerzői jogtudomány tárgyi oldalnak, illetve technológiai vagy dologi körülménynek.13 Rudolf MüllerErzbach, az érdekkutató jogtudomány képviselője szerint a szerzői jogvédelem megszületését világosan determinálta a könyvnyomtatás technikájának kifejlődése, hiszen az addig jellemző, kézzel történő másolás nem hordozhatta magában az érdeket, hogy a kéziratokat megvédjék, hiányzott ugyanis az értékesíthetőség garanciája.14 A sokszorosítás lehetőségének megjelenésével azonban a szellemi alkotások értékesíthetővé váltak. Ahogy a szegedi Balás P. Elemér mondta: „a szellemi alkotás forgalomra képessé, vagyis áruvá válik”.15 Ennek köszönhetően a személyi és a szellemi érdekek megóvásának szükségessége is mindinkább előtérbe került.16 Mindezt, másodikként, egy eszmetörténeti körülmény, az individualizmus (vagyis az alanyi oldal) megjelenése tette igazán fontossá. A középkor művészeti alkotásait ugyanis még az anonimitás jellemezte, azonban a középkor végétől a művészek mind inkább arra törekedtek, hogy nevüket kortársaik mellett az utókor is megismerhesse. Jacob Burckhardt művészettörténész szavaival élve a reneszánsztól „teljes erejével feltámad a szubjektív elem, az ember szellemi egyéniség lesz és így ismer magára. (…) Senki sem idegenkedik attól, hogy feltűnjék, hogy más legyen és másnak tessék, mint a többi ember”.17 Harmadrészt leginkább az elmúlt két évszázadban vált különösen erőssé a fogyasztási oldal, vagyis az igény, hogy a társadalom tagjai szellemi produktumok birtokosai legyenek. Toldy (Schedel) Ferencz szerint „[h]ol a’ tudományos míveltség 13 Balás P. Elemér: Szerzői jog. In: Szladits Károly: Magyar Magánjog I., Grill Kiadó, Budapest, 1941: p. 664. 14 Nizsalovszky Endre: Fogalomkutató és érdekkutató jogtudomány, a szabadjogi iskola és a tiszta jogtan. In: Tanulmányok a jogról, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1984: p. 15. Lásd továbbá: Brander Matthews: The Evolution of Copyright, Political Science Quarterly, 1890: p. 586. 15 Balás 1941, p. 684. 16 Nizsalovszky 1984, p. 15. 17 Jacob Burckhardt: A reneszánsz Itáliában, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1978: p. 94.

és literaturai időtöltés még nem vált szükségessé, ott kelete sincs a’ szellemi munkáknak, ott az írói foglalkozás nem keresetág”.18 A szerzői jogvédelem kialakulása iránti igény tehát legkevesebb három körülmény megjelenését, illetve megerősödését feltételezte. Az (örök) népszerűségre és megélhetést biztosító bevételekre vágyó szerzők mellett az ő alkotásaikat papíron rögzítő nyomdagépekre (és kiadókra), valamint a műpéldányokért pénzt áldozni akaró fogyasztókra is szükség volt. E tényezők egyidejű megjelenése sem jelentett azonban garanciát arra, hogy a jogosultak (különösen a szerzők) érdekei törvényi szintű elismerésben részesüljenek. Ehhez negyedikként a mindenkori jogalkotási (politikai) környezetnek is optimálisnak, vagyis a könyvnyomtatás feltalálását követő két évszázad alatt kikristályosodó érdekek és ellenérdekek közötti rend megteremtésére nyitottnak kellett lennie. Kiválóan példázzák mindezt azok a történelmi körülmények, amelyek között a világ első szerzői jogi törvénye, az angol Statute of Anne, megszületett.19 A törvény 1710-es hatályba lépését megelőző időszakot a könyvek monopol keretek közötti kiadását elnyerő nyomdászok uralták a Stationers’ Company révén. E monopólium létét az uralkodó is örömmel támogatta, mivel a Stationers’ Company tagjai általi kiadás a cenzúra hatékony eszközeként szolgált. Az efféle cenzúra kialakulása elsősorban annak volt köszönhető, hogy mivel a könyvnyomtatás megjelenése nagyjából azonos időszakra esett a reformációval, valamint a nagy földrajzi felfedezésekkel, az európai emberek elméje – és maga a világ is – hirtelen (veszélyesen) kitágult. Az európai – köztük az angol – uralkodók nem örültek volna, ha a könyvek közvetlen eszközévé váltak volna a gondolatok szabad terjesztésének. Így Angliában a Stationers’ Company kiadói monopóliuma biztosította, hogy csak olyan kötetek lássanak napvilágot, melyek az uralkodó előjogait sem veszélyeztetik.20 A piacra lépést megnehezítő ilyesfajta akadályok árnyékából sokan csak engedély nélküli és gyengébb minőségű, következésképp olcsóbb utánnyomásokkal tudtak kitörni. Az ebből fakadó feszültséget pedig tovább fokozta a könyvek határokat nem ismerő engedély nélküli terjesztése. Különösen igaz volt ez skót–angol, ír–angol (illetve Anglián túl például belga–francia) viszonylatban.21 A nyomdászok érdekei és ellenfeleik törekvései mellett a tényleges szerzőkről sokan el is feledkeztek. Mindezekben jelentős változást hozott a XVII–XVIII. század fordulóján felerősödő jogalkotási szándék. Daniel Defoe sajtószabadság melletti érvelése képezte a szerző személyére is koncentráló jogvédelem legtermékenyebb táptalaját. Defoe úgy tartotta, hogy az egyébként nem túl hatékony cenzúrát azzal kell felszámolni, hogy a szerzők vállaljanak felelősséget alkotásaik/mondandójuk tartalmáért, melynek ellentételezéseként jogokat kell részükre biztosítani. Az 1709-ben megszövegezett statútum ezért a könyvek többszörözésében és terjesztésében kimerülő jogokat eredendően a szerző kezébe helyezte. E jogok ugyan átruházhatókká váltak, de a nyomdászok addigi monopóliumát felszámolva immáron bárki engedélyt szerezhetett egyegy kötet kiadására. A 14 (és egyszeri megújítás esetén további 14) évre biztosított védelmi idő bevezetésével a törvény elejét kívánta venni az egy-egy kötet esetén Toldy (Schedel) Ferencz: Néhány szó az írói tulajdonról, Athenaeum, 1838: p. 712. Az egy oldalas Statute of Anne elérhető a http://www.copyrighthistory.com/anne.html oldalról. 20 Matthews 1890, p. 589–590. 21 Uo., p. 599–601. 18

fennálló de facto monopóliumok kialakulásának (vagyis a védelmi idő lejártát követően bárki újra nyomhatta a köztulajdonba tartozó könyvet).22 A fenti angol példa természetesen a korszak, az ország, a szereplők, a környezet és minden más tényező fényében egyedinek tekinthető. A világ összes többi országa hasonló, a nemzeti jog megalkotásakor azonban az adott korszak – gazdasági (könyvpiaci), technológiai, szellemi, társadalmi és politikai – viszonyai között eltérő kihívásokkal nézett szembe. Ebből következik, hogy az egyes országok nemzeti szabályozásának nemcsak tartalma, de gyakran célkitűzése is jelentős eltérést mutatott egymástól. Az Amerikai Egyesült Államokban például az 1777-es Konföderációs Cikkelyek még a tagállamok hatáskörébe sorolták a szerzői jogok szabályozását. Az 1787-es Alkotmányozó Konvención azonban már arra tett javaslatot a virginiai James Madison és a dél-karolinai Charles Pinckney, hogy a kérdést a szövetségi Kongres�szus hatáskörébe utalják. Az előterjesztés sikerét és fontosságát mutatja, hogy a Kongresszus 17 konkrétan nevesített hatásköre közül az elsők között sikerült törvényt alkotni a szerzői jogról. Bár az Egyesült Államok 1790-es szerzői jogi törvényének tartalma Anna királynő statútumát tükrözte,23 megalkotásának körülményei – lévén az Egyesült Államok ekkoriban alapvetően agrártársadalom volt – jelentősen eltértek.24 Egy másik kiváló példával élve: az 1793-as francia szerzői jogi (ún. Chénier) törvény sem elsősorban a szerzőknek juttatandó szabadság vágyával született meg, hanem – Defoe érvelésével összhangban, mégis a francia forradalom ideológiája által átitatva – a kinyilvánított véleményért vállalt felelősség megteremtése céljából.25 Végül érdemes néhány szót ejteni hazánkról.26 A kizárólagos keretek közötti nyomtatást és terjesztést biztosító privilégiumok első példájaként a Johann Speiernek Velence városa által a Biblia nyomtatására adott monopóliumot szokás említeni. Hogy az első feljegyzett magyar kiváltságlevél 1584-re datálható,27 egyáltalán nem jelenti azt, hogy a szerzői jogvédelem hazai fejlődéstörténete érdemi lemaradásban lett volna az európai nagyhatalmakéhoz képest. L. Ray Patterson – Stanley F. Birch – Craig Joyce: A Unified Theory of Copyright – Chapter 2: The Copyright Clause and Copyright History, Houston Law Review, 2009: p. 244–256. A hazai jogirodalomból lásd különösen: Bodó Balázs: A szerzői jog kalózai – A kalózok szerepe a kulturális termelés és csere folyamataiban a könyvnyomtatástól a fájlcserélő hálózatokig, Typotex, Budapest, 2011: p. 55–79. 23 Lásd: http://www.copyright.gov/history/1790act.pdf. 24 Tyler Ochoa: Copyright Duration: Theories and Practice. In: Peter K. Yu (Szerk.): Intellectual Property and Information Wealth: Copyright and related rights, Greenwood Publishing Group, 2007: p. 142–143. 25 Anne Latournerie: Petite histoire des batailles du droit d’auteur, Multitudes n°5, May 2001. – Ochoa 2007, p. 141–142. 26 A szerzői jog hazai történeti fejlődését lásd részletesen: Mezei Péter: A szerzői jog története a törvényi szabályozásig (1884: XVI. tc.), Jogelméleti Szemle, 2004/3. szám (http://jesz.ajk.elte.hu/mezei19.html). Legújabban lásd: Nótári Tamás: A magyar szerzői jog fejlődése, Lectum Kiadó, Budapest, 2010. 27 Ekkor a nagyszombati főiskola szerezte meg a Corpus Iuris Hungarici kiadásának kizárólagos jogát. Lásd: Toldy (Schedel) Ferencz: Az írói tulajdonról, Budapesti Szemle, Kiadó: Heckenast Gusztáv, 1840: p. 192. 22

Annál nagyobb lemaradást tükröz a tény, hogy az első magyar szerzői jogi törvény megalkotására egészen 1884-ig várni kellett. A szerzői jog hazai szabályozásának kiindulópontjaként a Takács Ádám által a törvényhozókhoz intézett „felkiáltást” szokás említeni. Ebben a gönyi református lelkész arra hívta fel a helytartótanács figyelmét, hogy a halotti beszédeit kiadó Paczkó pesti nyomdász munkáját megbecstelenítve Landerer nyomdász az egész kötetet utánnyomta. Az ezzel okozott kár miatt Paczkó elállt attól, hogy a második kötetet is kiadja, félvén, hogy azt Landerer ismét elorozza.28 E „felkiáltás” a XVIII. század végén azonban „csak” osztrák királyi rendeletek kiadásához vezetett. Tagadhatatlan, hogy e rendeletek több modern jogi tételt is rögzítettek (többek között a védelem időbeli korlátozottságát és a köztulajdon intézményének elismerését), ennek ellenére mégsem eredményeztek egységes, kiforrott szabályozást. Az ezt követő közel egy évszázad alatt több kiváló és néhány kevésbé életképes törvénytervezet is született, többek között a témáról elsőként író Toldy (Schedel) Ferenc, a téma iránt hosszú időn át felelősséget érző Kisfaludy-társaság tagjai, a világlátott Szemere Bertalan,29 a tragikus sorsú Jászay Pál, a Magyar Képzőművészeti Társaság tagjai, a német mintát követő Kováts Gyula, végül a Kisfaludy-társaság támogatását maga mögött tudó Arany László tollából.30 Az első néhány törvényjavaslat sorsát azonban mindannyiszor megpecsételte a politika. Ennek legékesebb bizonyítéka, hogy az 1844-es, korához képest kirívóan modern és precíz Szemere koncepció sem kerülhette el a szabadságharc viharát. Az 1884es törvény (melynek gyökerei 1876-ig, a Kisfaludy-társaság reformbizottságának munkájáig nyúlnak vissza) megszületésekor azonban minden körülmény adott volt a sikerhez. A magyar nyomdaipar megerősödött, ám mint láttuk, az engedély nélküli utánnyomások is folyamatosan jelen voltak a piacon. Mindemellett egymás után jelentek meg a folyóiratok, sőt a magyar irodalom (és a színházak világa) is fénykorát élte. A sok erős szereplővel rendelkező piac rendezése mellett végül mindenki felsorakozott. Így, ha nem is olyan kalandos körülmények közepette, mint azt a Statute of Anne születése kapcsán láthattuk, végül az első magyar szerzői jogi törvény is elkészült.

2. A technológia és a fogyasztói igények dominanciája a szerzői jog fejlődésében A szerzői jog története kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a tárgyi, a személyi és a fogyasztási oldal közül a technológia fejlődése az, amely a legtöbb változást indukálta e jogterületen.31 Tökéletesen szimbolizálja ezt, hogy kezdetben a privilégiu28 Kelemen Mór: Adatok az írói tulajdonjog hazai történelméhez, Budapesti Szemle, 1869/XIV. kötet, kiadja: Ráth Mór, Pest, p. 311. – Arany László: Az írói és művészi tulajdonjogról, Budapesti Szemle, 1876/XX. kötet, kiadja: Ráth Mór, Budapest, p. 226. 29 A javaslattal részletesen foglalkozik: Balogh Elemér: A Szemere-féle szerzői jogi törvényjavaslat. In: Ruszoly József (Szerk.): Szemere Bertalan és kora, 1. kötet, Miskolc, 1991: p. 149–172. 30 Arany László javaslata később az azt előterjesztő Apáthy István igazságügy-miniszter neve alatt vált ismertté. 31 Bár e kötetnek nem célja az iparjogvédelemmel foglalkozni, érdemes megjegyezni, hogy ez az állítás még inkább helytálló a technológia változásától erősen függő, illetve az újítások folyamatos

mok,32 sőt még az első szerzői jogi törvények is csak a nyomtatott műveket részesítették védelemben. A privilégiumok révén klasszikusan a kiadók – a fejedelem vagy más személy felügyeleti joga mellett – monopol keretek között szereztek jogot meghatározott – elsősorban vallási témájú – könyvek nyomtatására és terjesztésére.33 Az első (XVIII. századi) törvények pedig „első vagyoni jogként” a nyomtatás és a nyomtatott példányok értékesítésének (terjesztésének) jogát határozták meg.34 Ebből következik az is, hogy a szerzői jogvédelem tárgya sokáig nem terjedt ki például a szobrokra, a festményekre, a tánckoreográfiákra, avagy az épületekre. Az ilyen, és más, az egyedi (és nem tömeges) értékesíthetőség garanciájával bíró alkotások csak idővel, a védelmükhöz szükséges érdekek (vagyis az alkotó tevékenység minél szélesebb körű elismerésének) megerősödésével kerültek fel a védett művek listájára. Ez utóbbi kör másrészt a technológiai újításokban rejlő üzleti és eszmei értékek felismerését követően bővültek tovább. Kiváló példa erre az audio és audiovizuális tartalmak, avagy relatíve friss példával élve a számítógépi programalkotások szerzői jogvédelmének a szabályozása. Tamura a szerzői jog és a technológia összefonódó fejlődéstörténetét három nagy „hullám” mentén rajzolja le. Tamura szerint az első hullámot a nyomdagép európai feltalálása, a szerzői jogvédelem kifejlődésének alappillérje jelentette. Ez az „eredeti szerzői jog” mindaddig, amíg a nyomdagépekhez való hozzáférés, illetve a nyomtatott művek reprodukálása komoly költségekkel járt, megbízhatóan védte az alkotókat a bitorlókkal szemben. A XX. század második felében azonban az analóg másoló készülékek (például a videomagnó) megjelenésével a társadalom mind nagyobb részének nyílt lehetősége a jogvédett tartalmak másolására. E második hullám az addig jogi keretek – különösen a vagyoni jogok és a védelmi idő – módosítását eredményezte. Végül a fejlődéstörténet harmadik hullámát a digitális technológiák és az internet elterjedése szülte. Mivel ezek révén világviszonylatban tömegeknek adatik meg a szerzői alkotásokhoz való hozzáférés, ez még a korábbiaknál is jelentősebb kihívások elé állítja a jogalkotókat és a jogosultakat.35 Litman egyenesen a nyomdamegjelenéséhez kötött szabadalmi jog vonatkozásában. Vö.: Lontai Endre – Faludi Gábor – Gyertyánfy Péter – Vékás Gusztáv: Magyar polgári jog – Szellemi alkotások joga, Eötvös József Könyv- és Lapkiadó Bt., Budapest, 2008: p. 15. 32 Knorr szerint a privilégiumok (vagy más szóval monopóliumok, illetve kiváltságok) „vagy a szerzőnek, vagy a kiadónak, de régibb időben kiválólag és rendszerint csak a kiadónak adattak.” Lásd: Knorr Alajos: A szerzői jog magyarázata, Ifj. Nagel Otto kiadása, Budapest, 1890: p. V. 33 Jogszabály hiányában a kiváltság-levelekben határozták meg, hogy mely művekre vonatkozik a privilégium (tipikusan a jövőre nézve mondták ezt ki, de korábbi alkotások többszörözése is megengedhető volt), mi a kiadó és a szerző között fennálló jogviszony tartalma, és a kiváltság időtartama is rögzítésre került. Lásd: Knorr 1890, p. V. A monopol kiadást biztosító kiváltságlevelek történetéről lásd továbbá: Matthews 1890, p. 587–589. – Kenedi Géza: A magyar szerzői jog, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat, Budapest, 1908: p. 7. – Patterson – Birch – Craig 2009, p. 246–248. 34 A Statute of Anne könyvek és egyéb írások nyomtatásáról, újranyomásáról és kiadásáról tesz említést. Az Egyesült Államok 1790-es szerzői jogi törvényének 1. szakasza a térképek, táblázatok és könyvek nyomtatására, újranyomására, kiadására és a példányok értékesítésére hatalmazta fel a szerzőt, vagy a szerzői jog gyakorlóját. A Chénier törvény értelmében a szerzők engedélyére volt szükség a sokszorosításhoz, az értékesítéshez és a nyilvános előadáshoz. Lásd: Vékás Lajos: Joseph Haydn „szerződésszegései” és a modern szerzői jogvédelem kezdetei, Magyar Tudomány, 2002/4. szám, p. 397. 35 E fejlődéstörténet „hullámairól” lásd: Yoshiyuki Tamura: Rethinking Copyright Institution for the Digital Age, WIPO Journal, 2009/1. szám, p. 66–68.