A KÚRIA és elnökei I. by ORAC Kiadó

BIBLIOTHECA CURIAE

A KÚRIA és elnökei I.

A kötetet szerkesztette: BÓDINÉ DR. BELIZNAI KINGA

BIBLIOTHECA CURIAE

A KÚRIA és elnökei I. A kötetet szerkesztette: BÓDINÉ DR. BELIZNAI KINGA

Lap- és Könyvkiadó Kft.

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy módon – a kiadó engedélye nélkül közölni. ISBN 978-963-258-235-1 Budapest, 2014 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása Internet: www.hvgorac.hu E-mail: info@hvgorac.hu Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

TARTALOM

Előszó (DARÁK Péter, a Kúria elnöke) [7] TUZA Csilla: Galánthai Fekete György pályafutása (1711–1788) [9] KULCSÁR Krisztina: Idegenként a Hétszemélyes Tábla élén. Albert szász-tescheni herceg elnöksége (1766–1781) [17] BÓDINÉ BELIZNAI Kinga: „Római fő Justitia székében” Székhelyi (ifj.) Majláth György pályája (1818–1883) [33] BÓDINÉ BELIZNAI Kinga: Perczel Béla (1819–1888) [65] BÓDINÉ BELIZNAI Kinga: Szabó Miklós életútja (1821–1907) [83] ZINNER Tibor: A nyilaskeresztesek kúriai elnöke, dr. Szemák Jenő (1887–1971) [99] KATONA Klára: A Kúria működése a második világháború után a Legfelsőbb Bíróság létrejöttéig (1945–1959) [144] ZINNER Tibor: Debreceni bíróból kúriai elnök. Adalékok dr. Kerekess István életútjához (1878–1958) [155] GAÁLNÉ BARCS Eszter: A Legfelsőbb Bíróság 1950 után [222]

Tisztelt Olvasó!

Ez évben indítjuk útjára a joggyakorlat-elemző csoportok összefoglaló jelentéseit bemutató kiadványsorozatot, amely a HVG-ORAC Kiadó gondozásában jelenik meg. E „kiskönyvtárban” időről-időre egykori kúriai elnökök életútját is bemutatjuk. A 2011. évi igazságszolgáltatási reform eredményeként Magyarország legmagasabb szintű, az ügyeket véglegesen eldöntő bírói fóruma visszakapta régi nevét, és feladatköre is jelentősen kibővült. Nem egyszerű névváltozásról van szó: a 2011. évi reform tudatosítja, hogy a magyar igazságszolgáltatás legmagasabb szintű szerve nem az 1949. évi XX. törvénnyel jött létre, hanem sokkal korábban, s ekként örököse annak a szakmai és erkölcsi mércének, amely a magyar bíráskodás egészére kihatott, s azt jogállamivá és európai színvonalúvá tette. Mendelényi László kúriai bíró 1929-ben írt tanulmányában rámutatott, hogy hazánknak „a Kúriában olyan legfelsőbb bírósága van, amely, ha nem is zavartalanul, megszakítás nélkül, de állandó jogi folytonosság mellett immár közel egy évezrede működik”1, vagyis működésének folyamatosságához és nemzetmegtartó szerepéhez nem fér kétség. E gazdag örökség arra indította a Kúria vezetését, hogy – a jövőbe tekintés, a XXI. század követelményeinek megfelelő ítélkező és jogegységi munka feltételeinek megteremtése mellett – tárja fel az elmúlt évszázadok magyar felsőbírósági hagyományait, és merítsen e tradíciókból. Mindez nem csupán a kutatás örömét, szellemi izgalmát kínálja: rengeteg erőt ad napi munkánkhoz annak tudata, hogy a törvények általánossága és az esetek konkrétsága között feszülő ellentmondásra, a jogértelmezés és a jogalkotás elhatárolása, vagy éppen a helyes bírói szerepfelfogás kérdéseire elődeink is keresték a megnyugtató válaszokat. Múltunk feltárásában hatalmas segítséget jelent a Magyar Nemzeti Levéltár és a Kúria között 2012 nyarán létrejött együttműködés, amelynek célja a Levéltárban lévő, jelentős mennyiségű felsőbírósági iratanyag közös szakmai-tudományos feldolgozása. Olyan intézményekről van szó, amelyek bár szerepükben különböznek, tevékenységük mégis hasonlóságot mutat. A Kúria ítélkező tevékenysége során a múltban megtörtént eseményeket értékel jogi szempontból, az ítélkezés egységének őreként pedig – a múlt tapasztalatait felhasználva – a bíróságokra kötelező jogegységi döntéseket hoz, hogy a jövőre nézve eligazodást nyújtson minden magyar bíró számára. Hasonlóképpen, a Magyar Nemzeti Levéltár munkája is a múltra irányul és egyúttal a jövőbe mutat: a múlt írásos emlékeit gyűjti össze, rendszerezi 1 MENDELÉNYI László: A Magyar Királyi Curia, Klny. a Jogállam 1929. november–decemberi számából, 18. o.

és őrzi annak érdekében, hogy azok a jövőben tanulságul szolgáljanak, eligazodási pontot jelentsenek nemzetünk számára. A közös munka eredménye a 2013 júniusában indult „Életutak-pálya képek” című konferenciasorozat, amelynek előadói nem csupán egy-egy kúriai elnök szakmai pályafutását mutatják be, hanem azt a történelmi korszakot is, amelyben e jeles férfiúk elnökként feleltek a Kúria vezetéséért, egyszersmind a magyar jogélet zavartalan fejlődéséért. Meggyőződésem, hogy példaképekre a XXI. század magyar jogásztársadalmának is szüksége van. Kiadványunkat annak reményében ajánlom a tisztelt Olvasó figyelmébe, hogy az hozzájárul az elnöki életutak közkinccsé válásához, a magyar jogászi tradíciók újrafelfedezéséhez. Budapest, 2014. április 11. Dr. Darák Péter a Kúria elnöke

GALÁNTHAI FEKETE GYÖRGY PÁLYAFUTÁSA1 (1711–1788)

Tuza Csilla

Galánthai Fekete György a 18. század egyik legérdekesebb személyisége: egy kisbirtokos köznemesi család sarjából, kinek apja még a Rákóczi-szabadságharcban törvényes uralkodója ellen lázadt, Magyarország egyik legnagyobb földbirtokosa, az ország harmadik, majd élete végén második legmagasabb közjogi méltósága, vagyonos ember, Mária Terézia megbízható személyes tanácsadója, a 18. századi jogtörténet meghatározó alakja lett. Ignaz Aurelius Feßler, aki 1792-ben megírta a magyarok történetét, még személyesen ismerte Fekete Györgyöt, és ilyen jellemzést ír róla munkájában: „Gróf Fekete György hihetetlen szellemi képességekkel és átfogó ismeretekkel megáldott ember, […], aki a jót bárhol megbecsülte és megtaGalánthai Fekete György lálta, anélkül, hogy átsiklott volna a dolgokban rejtező rossz felett.”2 Arneth, Mária Teréziáról szóló nagy munkájában Fekete Györgyöt szokatlanul képzett, átfogó ismeretekkel rendelkező embernek írja le, aki szerinte 1751-ben az országgyűlésen legalább olyan nagy szolgálatot tett a királynőnek, mint Grassalkovich 1741-ben.3 Jelen írásunkban, ennek a rendkívüli embernek az életpályáját, a magyar jogtörténetben játszott kiemelkedő szerepét próbáljuk meg felvázolni. Közéleti, jogászi tevékenysége azonban nem választható el magánéleti sikereitől sem, így ezeket is érintjük. Galánthai Fekete György Pápán született 1711. március 12-én id. Fekete György és Érsek Anna házasságából. Id. Fekete György ekkor Veszprém vármegye alispánja volt. A Rákóczi-szabadságharc idején Fejér vármegye főszolgabírájaként működött, 1706 elején csatlakozott a kuruc mozgalomhoz. A szatmári békekötés után egy ideig nem vállalt közszereplést, és csen1 Jelen előadás egy 2006-ban megjelent tanulmány (TUZA Csilla: Egy elfeledett 18. századi karrier. Galánthai Fekete György, Századok, 2006. 1519–1529. o.) rövidített és átdolgozott változata, melyben elsősorban Fekete György jogi pályafutására és a jogtörténet szempontjából maradandó értékű tevékenységére koncentráltunk. 2 FESLER, Ignaz Aurelius: Geschichte der Ungarn 1790/92, in: Gesammelte Werke 1809–1816, 10. 399. o. 3 ARNETH, Alfred Ritter von: Geschichte Maria Theresia’s, VII–X. kötet, Maria Theresia’s letzte Regierungszeit, 1763–1780, Wien, 1879. Wilhelm Braumüller, 110. o.

desen meghúzta magát a házassága útján tulajdonába került Veszprém megyei birtokain. Érsek Anna első férje révén megkapta a Csuzy család Somogy megyei birtokait is. Habár a Pozsony megyei Galántha ekkor már zálogban volt, de a család nem felejtette el a távoli rokonság útján birtokába került falut sem, hiszen a különböző birtokperek, birtokosztályok, és az öröklés miatt fontos volt, hogy számon tartsák ezeket a mégoly távoli rokoni kapcsolatokat is. 1510-ben Fekete Márton neje, Bessenyei Potentia révén közös birtokhoz jut a Pozsony vármegyei Galánthán a Bessenyei családdal, majd később a Bessenyei családdal házasság révén rokon Esterházyakkal.4 I. Rudolf 1590. november 21-én mindkét családnak a Galánthai előnevet adományozza.5 Így a galánthai Esterházy és a szintén Pozsony megyei birtokos Pálffy családokkal ápolt jó kapcsolatoknak köszönhetően az Esterházy család és Pálffy Miklós nádor ajánlására az uralkodó id. Fekete Györgyöt először kegyelemben részesíti a szabadságharc alatti magatartása miatt, megtarthatja birtokait, sőt, 1724-ben kinevezi a Helytartótanács tanácsosává, s ebben a tisztségében marad haláláig, 1736-ig. Ifj. Fekete Györgyre Pápán köszönt a békeidőszak, s itt kezdi el tanulmányait is 1720-ban. 1722-től 1724-ig Győrben tanul, majd visszatér a család ősi származási helyére, Pozsony vármegyébe, s Pozsony városában folytatja tanulmányait 1728-ig. Ez idő alatt kötött barátságot Eszterházy Miklóssal és Ferenccel, valamint Pálffy Miklóssal, s rajta keresztül a családdal. Ezek a kapcsolatok már sejtetni engedik, hogy Fekete György nem mindennapi karrierlehetőségek előtt áll. Később meg is hálálja a kapott támogatást, Esterházy Ferenc kancellársága idején alkancellárként, majd személynökként pedig a sztrecsényi uradalom perében segítette az Esterházy családot. 1729/1730-ban jogot és bölcsészettudományokat tanul a bécsi egyetemen, s ugyanitt baccalaureatust, majd doktori fokozatot is szerez. Ezekben az években a latin mellett már németül és franciául, később olaszul is ír, és beszél. A bécsi egyetem és nyelvtudása lehetőséget ad arra, hogy külföldi kapcsolatokat is kiépítsen, ill. Bécsben megismeri a modernebb osztrák jogrendszert, mely teljesen eltér a középkori szokásjogban gyökerező magyar jogrendszertől, s ilyen irányú tapasztalatait később az uralkodó jogi tanácsadójaként fel is használja. Tanulmányai végeztével Bécsből visszatér Pápára, ahol királyi ügyvédként működik, s emellett gondozza a családi birtokokat. A korban a királyi ügyvéd állása igen különleges volt. A több évszázados gyakorlat szerint peres ügyben bárkit fel lehetett kérni jogi képviseletre, aki nagykorú volt, ismerte a törvényeket, és nem állt fenn érdekellentét, gyermekek esetében pe4 Ifj. REISZIG Ede: Pozsony vármegye nemes családai, in: Magyarország vármegyéi és városai (főszerk. BOROVSZKY Samu), Pozsony vármegye, Budapest, 1895. Apollo Irodalmi Társaság, 689. o. Esterházy Ferenc édesanyja Galánthai Bessenyei Ilona, a család kihalása után az Esterházyak is így nőágon jutnak közös örökséghez a Fekete családdal. 5 MNL OL A 57 (Magyar Királyi Kancellária levéltára – Királyi Könyvek) IV. kötet, 666–667. o.

dig az anya is képviselhette a gyermekei érdekeit. Célszerű volt azonban mindenképpen ügyvédet vallani a per során, mert pl. ha az ügyvéd tévedett, akkor az ügyvédszó visszavonásával lehetőség volt jogi orvoslatot kérni, az ítéletet felülbírálni. A jogi képviseletet, az ügyvédvallás feltételeit a Tripartitum szabályozta.6 Ebből következik, hogy a maihoz hasonló jogi képviselet, ügyvédi képzés, ügyvédállítási gyakorlat nem volt. A királyi ügyvédnek azonban mindenképpen igazolnia kellett jogvégzettségét, és 1694 óta esküt kellett tennie hivatalba lépésekor, hogy igaztalan ügyet el nem vállal, az ellenféllel nem játszik össze, a titkokat megtartja, a pert szándékosan nem húzza, valamint, hogy az ország törvényeinek és szokásainak értelmében jár el.7 A királyi ügyvéd a királyi táblán működött, és kiváló jogi ismereteken túl jó kapcsolatokkal is kellett rendelkeznie ahhoz, hogy az állást megkaphassa. Fekete György királyi ügyvédként végzett kiváló munkájának, és jogi ismereteinek köszönhette, hogy Somogy megye táblabírájává választotta. Az 1741-es országgyűlésen már Somogy vármegye képviselőjeként jelent meg, követtársa Somsich Antal vármegyei alispán volt. Az országgyűlésen a magyar ügyek intézésével, a magyarok titkos tanácsi képviseletével kapcsolatos viták során tartott felszólalásával tűnt ki. Javaslata szerint az országgyűlésnek nem csak a főnemesek titkos tanácsi részvételéről kellene döntenie, vegyék be a tanácsba a köznemeseket is, hiszen ők sem alábbvalóak a főnemeseknél. Felszólalása népszerűvé tette az alsó táblán, s egyben nevet szerzett magának szónoki képességeivel és jogi ismereteivel is, és Mária Terézia is felfigyelt rá. Időközben megházasodott. Felesége Niczky Anna, akinek apja, Niczky György királyi jogügyigazgató, később a Hétszemélyes Tábla esküdtje, s ez az előkelő házasság nyilvánvalóan segítette Fekete György karrierjét, mint ahogy ezután ő is segítette a Niczky családot. A későbbiek folyamán sógora, Niczky Kristóf személynöki ítélőmestere lett, követte őt a kancelláriába is, majd később II. József idején futott be immár önálló, nagy karriert. De gyakorlatilag mind szűkebb, mind távolabbi atyafisága jogi képviseletét ellátta, így igen széles körű jogi ismeretekre és gyakorlatra tett szert. Valószínűleg az 1741-es országgyűlésen való szereplésének köszönhetően került be a Magyar Kancelláriába előadóként, s mint Grassalkovich Antal egy levelében megjegyezte, csodálkozik rajta, hogy a királynő Feketét „minden referenda nélkül” helyezte a Kancelláriára,8 vagyis már nem az Esterházyak támogatásával, hanem saját képességeinek köszönhetően ért el eredményeket és pozíciót. 6 HK II. rész 79–81. cím 7 A királyi ügyvédek és a királyi tábla működésére lásd: VARGA Endre: A királyi Curia 1780–1850, Budapest, 1974. Akadémiai Kiadó, 156–188. o. 8 MNL OL – E 584 (Magyar Kincstári Levéltárak – Királyi Jogügyigazgatóság Levéltára, Gróf Fekete család levéltára) 16. csomó Grassalkovich Antal levele

1748 fontos állomás Fekete György karrierjében. Az ezt megelőző időszakot az ismeretgyűjtés, a gyakorlati felkészülés, a kapcsolatépítések idejének tekinthetjük. 1748. május 27-én a Magyar Kancellária felterjesztette az uralkodóhoz a nevét, mint a személynöki poszt betöltésére legalkalmasabb személyt. Khevenhüller-Metsch főudvarmester naplójában azt olvashatjuk Fekete személynöki kinevezésével kapcsolatban, hogy Grassalkovich Antal, az aktuális személynök meglehetősen zokon vette elmozdítását. KhevenhüllerMetsch szerint Feketét az Esterházy család, elsősorban Esterházy Ferenc támogatta, s ugyancsak a család intézte el a királynőnél Grassalkovich kamaraelnöki kinevezését, mintegy kárpótlásként. Khevenhüller-Metsch Feketéről egyébként azt írja: „nagyon becsületes ember” volt.9 A Kancellária indoklásában természetesen jogi jártassága, királyi ügyvédként szerzett érdemei, kiváló emberi kvalitásai játsszák a döntő szerepet. (Ez utóbbira fényes bizonyíték az is, hogy Grassalkovichot nemcsak megbékítette, de őszinteségével, becsületességével később a barátságát is kiérdemelte.) Az előterjesztésben 3000 Ftos évi fizetést javasoltak neki. A személynöki kinevezéssel szinte egy időben Batthyány Lajos nádor is felterjesztéssel élt, melyben kérte, hogy tartós távollétére az uralkodó Fekete György személynököt jelölje ki Pest–Pilis–Solt vármegye főispáni adminisztrátorává. Megjegyzendő, hogy Fekete György apósa, Niczky György javaslatára több peres ügyben képviselte a nádort, aki igen elégedett volt Fekete jogászi képességeivel.10 Személynöki kinevezése után vásárolja meg a fóti uradalmat, valamint Somogy és Zala vármegyében is tovább gyarapítja a földbirtokát. A személynöki kinevezés azonban nemcsak tekintélyt és gazdagságot hozott Fekete Györgynek. A 18. század közepén a személynök a királyi tábla elnöke volt, első fokon ítélt hatalmaskodási perekben, a nemesek birtokosztály-, és örökösödési pereiben. Az országgyűlésen az alsó tábla elnökeként az uralkodó érdekeit kellett képviselnie, és ezt összhangba kellett hoznia a nemesek sérelmeivel és óhajaival. A felső táblára a személynök küldte át a felterjesztéseket, melyeket már jogilag szabatosan előkészítve kellett megfogalmaznia. 1769-től pedig a személynök felelt az ügyvédi szakvizsgák letételéért, az ügyvédi engedélyek kiadásáért. Mindezen kívül a személynöki városok felett ítélkezett, melyeknek száma a 18. századra ugyancsak megszaporodott, majd Mária Terézia még a bányavárosok feletti bíráskodást is az ő hatáskörébe utalta.11

9 KHEVENHÜLLER-METSCH, Rudolf–SCHLITTER, Hanns: Aus der Zeit Maria Theresias. Tagebuch der Fürsten Johann Josef Khevenmüller-Metsch kaiserlichen Obersthofmeisters, II. kötet 1745–1749, Wien–Leipzig, 1908. Holzhausen-Engelmann, 221–222. o. 10 MNL OL – E 584 15. csomó Batthyány családtagok levelei 11 A személynöki szék és tisztség története, bírósági gyakorlata sajnos a mai napig feldolgozatlan. Rövid, de hasznos áttekintést ad minderről: VARGA Endre–VERES Miklós: Bírósági levéltárak 1526– 1869, Budapest, 1989. Akadémiai Kiadó, 193–203. o.

1751-ben Grassalkovich Antal nyomába lépett ezúttal nemcsak már mint személynök, hanem mint Arad vármegye főispánja is. Főispáni teendőit igen komolyan vette, s számos oktatási, népjóléti intézmény felállítása köszönhető neki: 1751-ben Szentannán gimnáziumot alapított, 1752-ben Radnán a ferencesek teológiai és bölcsészeti tanfolyamot indítottak kezdeményezésére. 1753-ban a minorita rendnek 2 felső osztály indításában segédkezett, ami 1776-tól gimnáziumként működött tovább. 1774-ben egy nemesi konviktust állított fel Szentannán a nemes ifjak művelésére. Eközben birtokot is szerez Arad és Csanád megyében, melyekre Mária Terézia majorátusi jogot is adományozott Feketének. Később, 1773-ban ugyanezekre a birtokokra hitbizomány alapítását is engedélyezte a királynő. Birtokait kezdettől fogva fejleszteni igyekezett, a fent említett iskolaalapításokon túl utakat épített, határvitákat rendezett, folyószabályozási terveket készített, vízimalmokat telepített, vásártartási jogot szerzett.12 Birtokai gyarapodása mellett karrierje is egyre magasabbra ívelt, s ez nagymértékben köszönhető az 1751. évi országgyűlésen nyújtott teljesítményének. Különösen az adómegajánlás elfogadása körül játszott nagy szerepet. Nem kétséges, hogy ennek a szereplésnek köszönheti a fentebb említett Arad és Csanád megyei birtokait, valamint grófi címét 1758. november 26án, s ezzel egyidőben valódi titkos tanácsosi címet is kapott.13 Nem szabad azonban azt hinnünk, hogy Fekete György pusztán karrierista lett volna. Mária Terézia kedves emberének, megbízható munkatársának tartotta, kinek tanácsait nem egyszer kikérte a hétéves háború során, a visegrádi koronauradalmat érintően, és magánügyekben is. 14 Fekete György a királyné reformjainak mindvégig hű és munkás támogatója volt, majd II. József reformjai mellett is kiállt, és legjobb tudása szerint segítette azokat. Pontosan értette mindkét uralkodó céljait, s minden erejével ezen célok elérését mozdította elő. Ezt a törekvését látjuk az 1764–65-ös országgyűlésen, ahol pl. a nemesi adózás ügyét igyekezett az uralkodó céljaival összhangban képviselni. Fekete ezen az országgyűlésen már alkancellárként vett részt. Alkancellárnak még 1762. december 1-jén terjesztették fel, majd három nappal később már nemcsak kinevezését hagyja jóvá a királynő, de évi 8000 Ft-os fizetését is.15 1764-ben a Szent István-rend kommendátora címet is

12 Arad vármegyében végzett tevékenységéről lásd: MÁRKI Sándor: Aradvármegye és Arad szabad királyi város története I–III. kötet, Arad, 1895. Réthy L. és fia 13 MNL OL – A 57 45. kötet 51–55., az előterjesztést lásd: MNL OL – A 1 (Magyar Királyi Kancellári levéltára – Originales referadae) 1758. No. 24. 14 MNL OL – E 136 (Magyar Kincstári Levéltárak – Magyar Kamara Archívuma, Diversae instruc tiones) 16. tétel 1759. július 1.; MOL – E 136 16. tétel 1762. június 19.; MNL OL – P 910 Családi levéltárak – Fekete család iratai 15 Felterjesztését az alkancellári címre lásd: MNL OL – A 1 1762. No. 22.; valamint A 1 1763. No. 47.

megkapta,16 majd 1771-ben a Szent István-rend nagykeresztjével tüntette ki az uralkodó.17 Ugyanebben az évben királyi udvarmesteri rangot is nyert.18 1773-ban, a jezsuita rend feloszlatása után az egyetemi ügyek főigazgatójává nevezik ki, s feladata a nagyszombati egyetemi oktatás megreformálása, az egyetem Budára költözésének előkészítése. E minőségében 1784-ig dolgozott. 1773–1774-ben Ürményi József mellett a tanulmányi ügyek országos felügyelőjeként, a Helytartótanács tanulmányi bizottságának vezetőjeként a Ratio Educationis egyik előkészítőjét láthatjuk benne.19 Ugyancsak 1773-tól Mária Terézia országbírói tisztségre nevezi ki, s ezzel eléri pályája csúcsát: egy ismeretlen, nem túl vagyonos köznemes Magyarország egyik leggazdagabb földesura, és az ország második közjogi méltósága lett. Tisztét 1783-ig töltötte be, amikor betegsége miatt kénytelen volt lemondani. Országbírósága tíz éve alatt tevékenyen részt vett a Helytartótanács átszervezésében, II. József idején a Kamarával történt összevonás előkészítésében, habár egészségi állapotának fent említett romlása miatt 1783 után nem vállalt már tevékeny szerepet a politikai életben. Országbíróként jogi munkák tömkelegét jelentette meg20 a megyei joggyakorlatról, az országos joggyakorlatról, számos jogi értekezése és jogi tankönyve is megjelent. Legjelentősebb és leghosszabb utóéletű munkáját 1814-ben Csaplovics János adta ki Pozsonyban: Problema juridica seu questiones, in causis, per excelsam curiam regiam, anno 1777. (306 oldal, 8ad rét) cím alatt. Évtizedekig tankönyvként szolgált; összefoglalta mind a polgári, mind a büntetőperes eljárásokat, jogszokások alkalmazását, perek lefolytatásának módját stb. Ennek a jogi tankönyvnek eredetije ma az Országos Levéltárban van, címe: „Problematica in jus Hungaricum Leges et Con suetudines in Regno Hungariae usitari solitas commentatio juventutis usui proposita”, s hosszú ideig valóban tankönyvként szolgált; összefoglalja mind

16 Esterházy Ferenc kancellár egy 1764-ben írt levelében javasolja Mária Teréziának, hogy Fekete Györgyöt nevezze ki a rend magasabb tisztviselői közé, mivel alkancellárként gyakran helyettesítenie kell őt a rend ügyeiben is (a mindenkori magyar kancellár volt egyben a rend kancellárja is). A levelet lásd: KHEVENHÜLLER-METSCH, Rudolf–SCHLITTER, Hanns: Aus der Zeit Maria Theresias. Tagebuch der Fürsten Johann Josef Khevenmüller-Metsch kaiserlichen Obersthofmeisters, VI. kötet 1764–1767, Wien–Leipzig, 1917. Holzhausen–Engelmann, 324–325. o. 17 MNL OL P 1058 (Családok, testületek, intézmények levéltára – Szent István-rend iratai) 14. tétel Namenverzeichnis der Persönlichkeiten, die in den Jahren 1764–1914 mit dem kön. ungarischen St. Stephan-Orden ausgezeichnet worden sind, Budapest, 1914. 18 Az udvarmesteri kinevezés előterjesztését lásd: MNL OL – A 1 1766. No. 24., magát a kinevezést lásd: MNL OL – A 57 47. kötet 396–397. o. 19 Az oktatásügy reformjában, szervezésében játszott szerepéről lásd: KOSÁRY Domokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon, Budapest, 1996. Akadémiai Kiadó, 414., 500. o. 20 Ezek ma az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában találhatóak: a megyei joggyakorlatról Fol. Lat. 3944.; a magyarországi joggyakorlatról Fol. Lat. 3728.; Problemata juridica címen értekezések: Fol. Lat. 1737., Fol. Lat. 1738.; az egyetemi oktatási reformról Fol. Lat. 2991.; általános joggyakorlati kézikönyv Quart. Lat. 2971.

a polgári, mind a büntetőperes eljárásokat, jogszokások alkalmazását, perek lefolytatásának módját stb.21 Fekete munkáiban ekkor érik be az, hogy bécsi tanulmányai során idegen jogszokásokat és joggyakorlatot is megismert. A magyarországi perjog és joggyakorlat összefoglalása, a modernizálására tett javaslatok, a büntetőjog és a polgári jog szétválasztásának területén végzett munkálatai előkészítették II. József jogi reformjait, a Novus ordo juridicalis-t. Sajnos a Novus ordo gyakorlatba való átültetésében már nem vehetett részt. Gróf Galánthai Fekete György 1788. október 18-án Budán hunyt el. Nagy formátumú, érdekes személyiség tűnt el vele a politikai palettáról. Sokoldalú tevékenységét kiválóan kamatoztatta a jog, az oktatás területén, számos iskolaalapítása, oktatási reformelképzelése, egyetemi reformjai hosszú távon is meghatározták az oktatáspolitikát. Jogi tankönyvei a magyarországi jogképzést befolyásolták. Fekete György életét talán az a mondat jellemzi legjobban, mely egy szemtanú beszámolója szerint halálos ágyán, utolsó szavai gyanánt hangzott el: „Ez egy szép nap estéje.”22

21 MNL OL O 138 (Bírósági levéltárak) No. 13. 22 MNL OL E 584 (Magyar Kincstári Levéltárak – Királyi Jogügyigazgatóság Levéltára) Gróf Fekete György iratai No. 33.