A Kúria és elnökei II.

BIBLIOTHECA CURIAE

A KÚRIA és elnökei II.

A kötetet szerkesztette: BÓDINÉ DR. BELIZNAI KINGA

BIBLIOTHECA CURIAE

A KÚRIA és elnökei II. A kötetet szerkesztette: BÓDINÉ DR. BELIZNAI KINGA

Lap- és Könyvkiadó Kft.

© Bódiné Beliznai Kinga, 2015 © Kahler Frigyes, 2015 © Mikó Zsuzsanna, 2015 © Zinner Tibor, 2015

© HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2015

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy módon – a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISSN 2064-9525 ISBN 978-963-258-263-4 Budapest, 2015 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása Internet: www.hvgorac.hu E-mail: info@hvgorac.hu Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

TARTALOM

Előszó (DARÁK Péter, a Kúria elnöke) [7] BÓDINÉ BELIZNAI Kinga: 150 éve született Juhász Andor [9] ZINNER Tibor: Dr. Töreky Géza, a mindenkori hatalom őre?

[57] KAHLER Frigyes–ZINNER Tibor: Homo homini lupus – avagy a koncepciós ítélkezés jogállami álarcban [110] MIKÓ Zsuzsanna: A Legfelsőbb Bíróság politikai átalakítása (1953–1958) [183]

5

Tisztelt Olvasó!

Ez évben indítottuk útjára a Bibliotheca Curiae című kiadványsorozatot, amely a HVG-ORAC Kiadó gondozásában jelenik meg. A sorozat kötetei időről időre egykori kúriai, illetve legfelsőbb bírósági elnökök életútját ismertetik. Az életutak a Magyar Nemzeti Levéltár és a Kúria együttműködésének eredményeként, a Levéltárban fellelhető felsőbírósági iratanyag tudományos feldolgozása révén váltak megismerhetővé. A két intézmény munkatársai a szakmai pályafutás bemutatása mellett mindenkor törekedtek az adott történelmi korszak tárgyilagos ismertetésére is. Fontosnak tartották, hogy a szűken vett szakmai karrier: a jogi doktorátus megszerzése, a bírói hivatalba lépés és a hivatali előmenetel mellett az adott elnök személyisége, jellemvonásai is kitűnjenek. Az elnöki pályaívek nem lennének teljesek a kortársak visszaemlékezései, jellemzései nélkül.

A nyomtatásban megjelenő életrajzok előzményének tekinthető a 2013 júniusában indult, „Életutak-pályaképek” elnevezésű konferenciasorozat, amelynek előadói – a Levéltár és a Kúria munkatársai – az elnöki életutak mellett az adott kor kihívásaira adott válaszokat, a bírói szereppel kapcsolatos korabeli gondolatokat is ismertették. E rendezvénysorozat azt a célt szolgálta, hogy az elnöki életutak megismerésén keresztül az elmúlt másfél évszázad felsőbírósági hagyományai, magyar jogászi tradíciói is közkinccsé váljanak. A „kiskönyvtár” – melynek második kötetét tartja kezében az Olvasó – egyszerre kívánja megjeleníteni az ítélkező munka XXI. századi kihívásait és a múlt tapasztalatait.

A második kötetben szereplő elnökök valamennyien a XX. században viselték a legfőbb bírói tisztet. Nyugodt évtizedekről semmi esetre sem beszélhetünk, hiszen Magyarország sorsát alapvetően határozták meg a két világháború pusztításai, a deportálások, a nyilas diktatúra, majd a szovjet megszállás és az azt követő kommunista hatalomátvétel. Nem feledkezhetünk el a két világháború közötti időszakról sem: az 1919-es kommünt, a Trianonban aláírt békediktátumot követően hazánk nehézségeit fokozta a szegénységben élők mind nagyobb száma és a világgazdasági válság. Ez utóbbi, bizonytalan évtizedekre tehető két nagy hatású kúriai elnök, dr.

Juhász Andor és dr. Töreky Géza hivatali ideje. Pályájukat mindketten a „boldog békeidőkben” kezdték, és az érett férfikorba lépve nyerték el a nagy felelősséggel járó beosztást, egy olyan időszakban, amelyet jogtörténeti szempontból sem az állandóság jellemzett, hiszen számos új anyagi és eljárási jogszabály született. Joggal merül fel a kérdés, hogy mit tudtak a kor vezetői bírái mindezzel szembeállítani? Dr. Juhász Andor, akinek születése 150. évfordulóját idén ünnepeljük, a jó bíró eszményképét állította pályatár-

7

sai elé: „Jó bíró csak sokat tapasztalt, bölcs észjárású, embertársai sorsát szívén viselő, derült kedélyű, becsületes, erkölcsös, jó ember lehet. A jogi tudás magasabb mértéke nem pótolja a bíróban nélkülözhetetlen emberi jellemvonások egyikének vagy másikának a hiányát.” Dr. Töreky Géza a törvényes rend fenntartását, a társadalmi béke megőrzését tartotta az igazságszolgáltatás legfőbb feladatának, méghozzá a következetesség jegyében, azaz bármely politikai szélsőség oldaláról hatalomra törőkkel szemben. Felfogása szerint „a bíróságnak fölül kell emelkednie minden politikai és társadalmi áramlaton, de […] együtt kell élnie a nemzettel, amelynek szolgálatára rendeltetett”.

Jelen kötet a magyar igazságszolgáltatás történetéből követendő és elrettentő példákat egyaránt bemutat. Az ítéletalkotást a tisztelt Olvasóra bízom, meggyőződésem azonban, hogy a kötet által érintett történelmi időszakok mindegyikében adott volt az erkölcsi választás lehetősége.

Budapest, 2014. december 16.

Dr. Darák Péter, a Kúria elnöke

8

„Aki egy tiszteletreméltó bíróság ítéletét igazságtalannak mondja, olyan benyomást tesz rám, mint az a törzsvendég, aki a sörözőasztal mellett háborús ütközeteket bírálgat.”

(Hans Fehr: Recht und Wirklichkeit, 1927)

150 ÉVE SZÜLETETT JUHÁSZ ANDOR (1864–1941) Bódiné Beliznai Kinga Juhász Andort „bírói múltja, kiváló jogászi kvalitásai, fölényes életbölcsessége és elfogultságokon felülemelkedő, egyben nemesszívű ember meleg jóindulatától áthatott tárgyilagossága szinte ideálisan hivatottá tették a legmagasabb bírói méltóságra”.1 „[…] tudós, pallérozott elme, a pozitív jogszabályok kitűnő ismerője és alkalmazója, de emellett mély érzésű ember volt ő, aki a rideg paragrafusok útvesztőjében is megtalálta mindig a humanumot […]. Juhász Andorban, a bíróban, a szigorú jog, a római jog jus strictum-a, mindenkor egyesült a méltányosság, a jus aequum követelményeivel.”2

A család Juhász Andor 1864. szeptember 17-én született Kassán. Atyja, dr. Juhász Mihály (1829– 1888) ügyvéd, Abaúj-Torna vármegye tiszti főJuhász Andor 1917-ben ügyésze, a Kassai Ügyvédi Kamara elnöke, (Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár) 1875-től 1881-ig3 Kassa szabad királyi város országgyűlési képviselője, utóbb a pesti kir. ítélőtábla bírája, édesanyja Gazsik Anna (1837–1914), Gazsik Ferenc (1804–?)

1 Dr. Juhász Andor beiktatása a m. kir. Curia elnöki méltóságába, Klny. a Magyar Jogi Szemléből, Budapest, 1925. Pallas Nyomda, 3. o.

2 EÖTTEVÉNYI Olivér: Dr. Juhász Andor emlékbeszéd, Budapest, 1943. Felvidéki Egyesületek Szövetsége, 6. o. Eöttevényi beszéde a Felvidéki Egyesületek Szövetsége Juhász Andor emlékülésén hangzott el 1942ben. Erre az ünnepélyes alkalomra festette meg Bánovszky Miklós festőművész (1895–1995) Juhász Andor arcképét.

3 Más forrás szerint 1872–1878. között.

9

kassai városi ügyész és szenátor és Andujar Anna (1812–?) egyetlen leánya volt.

Testvérei közül Juhász Mariska (1866–1945) Hazai Samu (1851–1942) honvédelmi miniszter (1910–1917) felesége volt. Juhász Béla ügyvédként, majd a kassai kir. ítélőtábla bírájaként működött.

Juhász László (1871–?) a kassai 9. honvéd gyalogezred főhadnagya, a besztercebányai 16. gyalogezred alezredese, majd ezredese (1918). 1922-ben tábornokká nevezték ki. Az első világháborúban részt vett a galíciai harcokban, a gorlicei áttörésben, 1916 őszén a román harctérre került ezredének élén, többek között az ojtozi-szorosi harcokban küzdött. Horthy Miklós 1923. június 17-én kelt kormányzói elhatározása folytán vitézzé avatták. 1925. május 1-jétől altábornaggyá nevezték ki, 1925 júniusában a m. kir. honvédségről szóló 1921:49. tc. 18., illetve 37. §-a alapján szolgálati kötelezettségének lejártával nyugalomba helyezték.4 A Juhász család első ismert őse, Juhász István 1635. április 23-án testvérei-vel (Pál, Benedek és György) és fiaival (István, Mihály és János) együtt nemesi címet kapott II. Ferdinándtól. „Juhász Andor olyan családból származott, amely a magyar középosztály nemes hagyományait ápolta. A komoly munka, a vállalt kötelességek lelkiismeretes teljesítése s a magánélet keretén túl a közért való önzetlen tevékenykedés volt ennek a társadalmi rétegnek a hagyománya, melyet nem ejtett rabul az anyagiak utáni hajsza, ellenben amelynek az otthonába derűt varázsolt a családi élet melege” – mondta Eöttevényi Olivér a Felvidéki Egyesületek Szövetségének Juhász Andor tiszteletére rendezett emlékünnepélyén 1942-ben. 56 A Juhász család címere6 4 A magyar gyalogság. A magyar gyalogos katona története (szerk. DOROMBY József–REÉ László), II. rész, Az 1914–1918. évi világháború, Tábornokok, törzstisztek, főtisztek és zászlósok, Budapest, 1939. Reé László Könyvkiadó- és Terjesztővállalat, 13. o.

5 EÖTTEVÉNYI 1943. 4. o.

6 Kékben zöld alapon, kettős farkú oroszlán, jobbjában kard, sisakdísz, a pajzsalak növekvőben, takarók: kék-arany, veres-ezüst. A pajzs kék udvarában zöld téren, fészkén ülő fehér pelikán melle vérével fiait táplálja. J.(ohann) SIEBMACHER’s grosses und allgemeines Wappenbuch in einer neuen, vollständig geordneten und reicht vermehrten Auflage mit heraldischen und historisch-genealogischen Erläuterungen, IV. kötet 15. rész: Der Adel von Ungarn samt den Nebenländern der St. StephansKrone, bearbeitet von Géza von CSERGHEŐ, Nürnberg, 1893. Verlag von Bauer und Raspe, 276. o. és 208. tábla.

10

Ebbe a nyugodt és gondoskodó családi légkörbe enged betekintést Juhász Mihály levele, amelyet 1877. február 26-án írt fiának Budapestről: „Névnapod alkalmából fogadd édesatyád kézszorítását […] Az ember fiatalságában teszi le jövendőjének alapját, ez a szabály általános, de különösen egy szegény fiatalemberre feltétlenül kötelező: ha az alap rossz vagy gyenge, arra nagy s állandó épületet emelni nem lehet, ilyen az ember sorsa is.

Vesd meg tehát jövendődnek alapját s míveld lelkedet és szívedet s gyarapítsd ismereteidet, mert amit most elmulasztanál, azt többé soha helyre nem pótolhatod. […] ez ösztöndíj elnyerésére nagy befolyással volt szorgalmad, előmeneteled, kifogástalan magaviseleted s az igazgatónak mind ezt megerősítő jelentése; ezen az úton haladj tehát jövőre is, nem csak azért, mert ellenkező esetben a stipendiumot elvesztenéd, ami pedig kimondhatatlan szégyen lenne; hanem különösen azért, mert becsülete, előmenetele csak annak van, ki azt ki is érdemli.”7 Juhász Andor így írt gyermekkoráról 1889-ben leendő feleségének, Fleischer Etelkának: „Mint megboldogult atyám első fiúgyermeke s a család jövendő feje, sok gondot fordítottak nevelésemre s én nem is voltam hálátlan irántuk, mert úgy emlékszem, hogy jól viseltem magamat, s a könyvektől sem irtóztam. Így tartott a boldog gyermekkor úgy 13-14 éves koromig. Ekkorra már kisebb testvéreim is felnőttek s nékem egy felette nehéz szerep jutott feladatul a melyet csak jó kedélyem rovására játszhattam végig: mintául szolgálni a többieknek. A szerepet becsülettel végig is játszottam, úgy szólván mind a 8 gymnasiumot jeles eredménnyel elvégeztem. Kiállottam a jogi vizsgálatokat, és én lettem az első doctor iskolatársaim között. […] A szigorlatokat egy év alatt letettem s mint félig-meddig kész ember az életbe léptem.

Ekkor kezdtem csak eszmélni, ekkor jöttem csak arra a gondolatra, hogy talán mégsem az az ember egyedüli rendeltetése, hogy magába szedje azt a sok okos és bolond dolgot, amit mások a világ kezdete óta összefirkáltak, hogy úgy szóljunk és tegyünk, amint azt mások kívánják és jónak tartják, hanem talán az, hogy élvezzük s boldogan átéljük ezt a rövid földi életet, szóval, hogy a tanulás és a fáradozás csak eszköz, az igazi életcél csak a magunk és mások boldogítása lehet.”8

7 VLADÁR Gábor: Juhász Andor, Klny. a Magyar Jogászegyleti Értekezések és egyéb tanulmányok 1943. évi 1–2. számából, Budapest, 1944. Attila Nyomda Rt., 4. o.

Vladár Gábor m. kir. titkostanácsos, kir. kúriai tanácselnök, az Igazságügyi Minisztérium törvényelőkészítő osztályának vezetője, majd igazságügy-miniszter (1944) volt.

8 Juhász Andor levele Fleischer Etelkának (1889).

11

Középiskolai tanulmányait a jászóvári premontrei rend kassai főgimnáziumában végezte (1874–1882), jogot a kassai királyi jogakadémián (1882–1886) és a budapesti királyi tudományegyetemen (1885–1886) hallgatott, jogtudományi doktorrá Budapesten avatták 1887 júniusában.9 1889. december 28-án kötött házasságot Fleischer Etelkával (1867–1950), Fleischer Gusztáv szepességi származású kassai gépgyáros és Kardos A kassai királyi jogakadémia épülete9 Eszter leányával. Két fiuk született, Zoltán (1891–1976) és István (1894–1981).

Juhász Andor „megérte fiainak […] magasraszárnyalását és látta a haza védelmét szolgáló közismert munkásságuknak fényes sikerét”10.

Az első világháborút követően az okl. gépészmérnök Juhász fivérek Budapesten kezdtek vállalkozásba. 1921-ben vették át Dréger Károly, László Arthur és Braun Zsigmond 1920-ban szabadalmak értékesítésére, valamint mechanikai és elektrotechnikai tömegcikkek gyártására alapított üzemét.

1923-ban a cég új nevet kapott, és a Gamma Finommechanikai Gépek és Készülékek Gyára Rt., Magyarország egyik legjelentősebb nagyvállalata lett Juhász Zoltán elnök-igazgató és Juhász István vezérigazgató irányításával.11 Juhász Andor és családja 9 http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/kepek/varm-abauj-156.jpg [2014. június 13.]

10 TÖREKY Géza gyászbeszéde Juhász Andor temetésén (1941. szeptember 27.), MNL OL K 612. a) sorozat (Magyar Országos Tudósító, 1929–1948), 1941. szeptember. 27., 8. o.

11 A gyárat 1924-ben új telephelyre, a Fehérvári útra költöztették. A Gammában fogaskerekeket, mérnöki vonalzókat, rajzasztalokat, logarlécet és optikai eszközöket, távcsöveket, optikai távmérőket gyártottak, majd 1926-ban kísérleti és tudományos készülékek és berendezések előállítását, geodéziai műszerek gyártását, majd haditechnikai műszerek gyártását kezdték meg. A gyorsan fejlődő és terjeszkedő vállalat nevét 1939-ben Gamma Finommechanikai és Optikai Művek Rt.-re változtatták. Az 1930-as évek elejétől a cég a Gamma Műszaki és Színespapírok Gyára Kft. révén papírfeldolgozással is foglalkozott. 1940-ben létrehozták a Gamma Öntöde és Fémárugyár Kft.-t. Ebben az évben a teljes magyar gyáripar exportjának mintegy 10 százalékát a cég termékei adták. 1942-ben Juhász István megalapította az Ipari Szabadalmakat Értékesítő Rt.-t.

A Gamma Rt. világhírre szert tett terméke a Gamma–Juhász-féle lőelemképző, egy mechanikus elemekből felépített analóg célszámítógép volt, amelyet Ausztriának, Finnországnak, Norvégiának, Hollandiának, Argentínának, Kínának, illetve Perzsiának adtak el. A lőelemképzővel először a

12

Juhász Andor a Gamma Művek udvarán (1920-as évek vége)

Diósgyőri Gépgyárban svéd licenc alapján gyártott, 8 centiméteres Bofors légvédelmi ágyús ütegeket látták el. A svédországi igények kielégítésére 1937-ben Stockholmban is gyárat (Svenska Gamma Finmekaniska Verkstad) létesítettek.

1939-ben a Gamma Rt.-ben üzemi katonai parancsnokságot, majd 1941-ben hadiüzemi személyzeti parancsnokságot állítottak fel. Ennek fő feladatai közé tartozott a katonai megrendelések teljesítésének biztosítása, valamint az üzem dolgozóinak politikai és fegyelmi felügyelete. A cég ebben az időben olasz és német katonai megrendeléseket is teljesített. A frontvonal közeledtével 1944 végén a honvédelmi miniszter egy kisebb javító részleg Somlóvásárhelyre való kitelepítését rendelte el.

1944. november 14-én a nyilas kormányzat megállapodást írt alá a háború folytatása szempontjából fontos iparágak Németországba való kitelepítéséről. A Gamma is e gyárak közé tartozott, kitelepítésére azonban végül nem került sor.

A második világháború végén a gyár eladósodott, Juhász Istvánt 1945. július 25-én a háború alatti tevékenységet vizsgáló bizottság vezetői állás betöltésére alkalmatlannak nyilvánította. A Gamma 1947-ben állami tulajdonba került. 1948-ban a gazdasági rendőrség folytatott nyomozást a gyárban. „Kiderült, hogy az igazoltatásán vezető állásra alkalmatlannak ítélt Juhász István volt vezérigazgató vezette eddig a gyárat és Csonka Elemér, valamint Nedeczky László igazgatókkal összejátszva, súlyosan megkárosították az államot. […] A rendőrség forintkiajánlás, csempészet és jövedéki csalás miatt, valamennyiüket őrizetbe vette.” A budapesti uzsorabíróság 1948. október 29-én hozott ítéletet: „A vádlottak golyóscsapágyakat, öngyújtókat szállítottak külföldre és az áruért kapott pénzt kinn tartalékolták. Az uzsorabíróság tilos árukivitelért Juhászt másfél évi börtönre és 10 000 forint pénzbüntetésre, Nedeczkyt háromévi fegyházra és 5000 forint pénzbüntetésre ítélte.”

Juhász Istvánt a hatóságok ezt követően is gyakran zaklatták, és a légvédelmi lőelemképző megalkotása és gyártása miatt a „fegyvergyártó kapitalista” jelzővel illették. Élete hátralévő éveit visszavonultan töltötte, a Finommechanikai Orvosi Készülékgyár – Gyengeáramú Műszergyár (FOKGyem) nyugdíjas tanácsadójaként halt meg 1981-ben.

13

A Juhász fivérek, Zoltán és István12 12

A közszolgálati pálya kezdete (Kassa – Miskolc – Kassa) „[…] a Te választottad egy egyszerű, köznapi jogász, ki életfeladatául nem azt tűzte ki, hogy lefesse, megörökítse azt, ami szép, jó és nemes – (azt legfeljebb szívébe zárhatja) –, neki egy kevésbé megkapó, bár szintén tiszteletet érdemlő foglalkozás jutott osztályrészül: kutatni az igazat, elzárni szívét az anti- és sympathiák elől és csak a hideg ész és rideg tudás szavára hallgatva

Juhász Zoltán a háborút követően Svájcba távozott, majd Dél-Amerikában, Kolumbiában telepedett le családjával, és egyik XVIII. századi apai ági felmenőjének (Alfonso Andujar) nevét felvéve családi nevét Andujarra változtatta.

A Gamma Finommechanikai és Optikai Művek Rt. szakirányú iparostanonc-iskolája Juhász Andor nevét viselte. „Iskolánk abban a kitüntetésben részesült, hogy tiszteletteljes kérésünkre Őnagy­ méltósága megengedte köztiszteletben álló nevének iskolánk címébe való iktatását.” (1941) Központi Értesítő 1921–1947 (a cégjegyzékbe történt bejegyzések forrása); Magyarország a XX. században (főszerk. Kollega Tarsoly István), IV. kötet – Tudomány, 1. Műszaki és természettudományok, http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/766.html [2014. június 6.]; A Gamma Műszaki Rt. története, www.gammatech.hu [2014. június 6.]; Letartóztatták a Gamma-gyár három vezetőjét, Népszava, 1948. április 10., 76. évf., 83. szám, 9. o.; Másfél évi börtönre ítélték Juhász Istvánt, a Gamma volt vezérigazgatóját, Népszava, 1948. október 30., 76. évf., 251. szám, 6. o.; PAPP FABER, Erika: Gamma: From a Small Workshop to an International Entity, http://magyarnews.org/news.php?viewStory=995 [2014. június 3.]; dr. VARGA József: Juhász István (1894–1981), In: KOVÁCS Győző: 100 éve született Neumann János – Mérföldkövek a számítástechnika történetében, Technikatörténeti Monográfiák 1., Budapest, 2003. Országos Műszaki Múzeum, 53–57. o.; ÁBRAHÁM György: Jókai távcsövétől a színtévesztést korrigáló szemüvegig – A magyar optika története, http://www.sci-tech.hu/optika.sci-tech. hu/00home/01home.htm [2014. június 10.]

12 http://epa.oszk.hu/01400/01430/00025/pdf/EPA01430_MNO_12_apr.pdf [2014. június 7.]

14

kijelenteni a hozzá fordulókhoz, hogy: ez az igazság.” – írta Juhász Andor 1889-ben Fleischer Etelkának.13 A joggyakorlatot édesapja ügyvédi irodájában kezdte Kassán. 1886. szeptember 4-én lépett a bírói pályára, mint a kassai törvényszék joggyakornoka. „Nagy képességei és szorgalma biztosította előrehaladását.” 1888-ban a járásbírósághoz nevezték ki aljegyzővé, 1890. április 14-én pedig a miskolci kir. törvényszéknél foglalta el a jegyzői állást Ortvay Miksa elnöksége idején. A törvényszéknél főként „végtárgyalási” jegyzői teendőket látott el. „[…] alapos előkészültsége, a judikatura minden irányu fejlődésének állandó megfigyelése, […] a jogi szaklapokban elég sürün megjelent cikkei és értekezései legelsővé helyezték őt kortársai között […]”14 1889 szeptemberében „jogi alapvizsgálatok” letételére Budapestre utazott. „Mindenekelőtt megnyugtatom Etuskám – írta feleségének szeptember 17-én –, hogy a vizsgálatnál nincs okunk félni, mert az elnök egy áldott jó ember, a kérdések pedig oly egyszerűek, hogy szinte sajnálom az időt és fáradságot, amelyet az elkészülésre fordítottam. Frankó Istvánnal (szepsii aljegyző collegámmal) ma találkoztam a táblán s ő mondotta el nekem a mult szombati vizsga eredményét, illetőleg lefolyását.”

Szeptember 18-án is tudósított az aznap történtekről: „Most jövök az elnöktől, aki egy igen barátságos öreg úr, kezet szorított és biztatott, hogy csak bátran menjek neki a vizsgálatnak, a félelem különben igen távol áll tőlem. […] Kéler Józsival is beszéltem a kir. táblán s délután két órakor fel fogom keresni, hogy vele még egyet-mást megbeszéljek. A vizsgálóbizottság tagjai Hieronymi és Tikler kir. táblai bírák, meg akarom tudni Jóskától vajjon ezekhez is elmenjek-é, mert mindegyik nem szereti, ha a bemutatási ceremóniákkal zavarják.”

1891-ben a miskolci járásbírósághoz aljárásbíróvá nevezték ki, a polgári peres ügyek előadójaként járt el. 1892 nyarán – saját kérésére – visszakerült szülővárosába, Kassára, ahol 1893-ban tanácsjegyzőül a kir. ítélőtáblához rendelték be. 1894-ben az Oberschall Adolf15 ítélőtáblai elnök vezette polgári ügyek szakosztálya I. tanácsának (közpolgári, úrbéri, váltó-, kereskedelmi, csőd- és bányaügyek) tanácsjegyző albírája volt. 1895-ben a kassai kir. törvényszék bírája, 1898-ban a kassai kir. ítélőtábla elnöki titkára, 1901-ben pedig az ítélőtábla bírája lett. 1902-től az ítélőtábla fegyelmi bíróságának póttagja, majd 1905-től rendes tagja volt. „Fényesen igazolta a hozzáfűzött várakozást legott, hogy bírói székbe került. Minden egyes élethű fotografiája a felmerült jogesetnek, keresetlen szavakban felsorakoztatott, megmozdít13 Juhász Andor levele Fleischer Etelkának (1889).

14 BALÁS Elemér: Dr. Juhász Andor, Miskolci Jogászélet, 1925. szeptember, 1. évf. 9. szám, 1. o.

15 Oberschall Adolf (1839–1908) 1862-től ügyvéd, 1870-től a pesti kir. tábla pótbírája, 1872-től rendes tagja, 1885-ben kúriai bíró, 1886-tól a marosvásárhelyi, 1891-től a kassai kir. ítélőtábla elnöke, 1903-tól a Kúria másodelnöke, majd 1906-tól 1908-ig a Kúria elnöke volt.

15

A törvényszék épülete Kassán

hatatlan jogászi érveléssel és indoklással. A fiatal generáció tanult, az öreg jogász pedig okult az ő írásaiból.”16 Szülővárosában az új sommás eljárás életbeléptetésével átalakuló jogásznemzedék egyik irányítója lett. „Ezek az ifjú jogtudósok gyakran kerültek ellentétbe a régi jog szülötteivel, akik sokszor nem éppen hízelgő módon nyilatkoztak róluk. Juhász Andort a kisiklástól megvédte elsősorban harmonikus egyénisége. Nem kereste a túlzásokat, szertelenségeket. Nem kereste a feltűnést. Nem befolyásoltatta magát pillanatnyi ötletek által.

Mindenkor a másoknak jótakaró és az igazságot kereső ember varázsa áramlott belőle. Megóvta tudása is. Juhász Andor sokat tudott. Büntetőt épúgy, mint magánjogot. Különösen átfogók és mélyrehatók voltak azonban ismeretei a kereskedelmi jogi és váltójogi disciplinákban, úgyszintén a perjogban.

Juhász Andor nemcsak tudott, hanem tanított is. Kassaiak beszélik, hogy érdekes volt, miként vezette be […] nem csupán az ifjú nemzedéket, hanem különösen a már tanulni nem szerető öreg fiskálisokat […] az újabb kereskedelmi és kötelmi jogi ismeretek rejtélyeibe […].

Kassán bon mot-ként járta, hogy a Budapesti Közlönynek állandó Juhász Andor-rovata van; oly gyors egymásutánban jöttek a kineveztetései.”17

16 BALÁS 1925. 2. o.

17 Juhász Andor, Jogállam, 1925/7. 270–271. o.

16

1906 decemberében a Kúriához rendelték be, ahol kisegítő, majd előadóbíróként öt éven keresztül a IV. polgári tanácsban (váltó-, kereskedelmi és csődügyek) működött. Családja 1907-ben, az iskolaév végével szintén a fővárosba költözött.

A budapesti királyi törvényszék élén (1911–1915) Juhász Andor „igen nehéz időkben” volt elnöke a kir. törvényszéknek, a kir. ítélőtáblának, majd a Kúriának. „Háború, az azt követő forradalmak, ellenséges megszállás, infláció, devalváció, külföldi valuták esése, gazdasági világkrízis és mindaz, ami ezekkel jár, alkalmat nyújtottak neki igen bő tapasztalatokra szert tenni úgy a törvényhozás, mint pedig a bírói törvénykezés terén. A háborús jog egészen elüt a normális békebeli jogtól, mert […] nélkülözi a törvénykezés terén a megszokott állandóságot. […]

Juhász Andor elnökösködéseinek idejében a judikatúrára kimondhatatlan nehéz feladatok háramoltak. Akkor termelte ki a bírói joggyakorlat a gazdasági lehetetlenülés kérdését és még mielőtt meghozatott volna az átértékelésről szóló törvény18 a valorizációnak az elméletét. […] lavinaszerűen nőttek a perek és halmozódtak felsőbíróságainknál a restanciák, 1-2 éves restanciákról is volt szó. […] Különféle paillatív eszközöket ajánlottak a perlavinák feltartóztatására. Pl. a perlekedés nagymérvű megdrágítását. Habár ezáltal a perek száma bizonyára fogyott volna, Juhász Andor mégsem rokonszenvezett a perlekedés korlátozásának […] ilyetén való megvalósításával, mert nézete szerint […] a bíróságnak könnyen hozzáférhetőnek kell lenni mindenki számára.”19 Székely Ferenc igazságügy-miniszter 1911 elején a budapesti kir. törvényszék elnökévé kívánta kinevezni Juhász Andort, aki azonban nem akarta elhagyni a Kúriát.20 Később „mégis engedett az általános óhajtásnak”, és 1911. augusztus 23-i kinevezését követően, szeptember 4-én elfoglalta a törvényszék elnöki székét, amelyet négy éven át vezetett. Juhász Andort „kiváló jogászi qualitásai és egyéniségénél fogva minden jogász nagy örömmel lát e nagyfontosságú állásban. A magán-, valamint a kereskedelmi és váltójogban egyaránt szerzett nagy tudása és gyakorlata kiválóan alkalmassá teszik őt arra, hogy a perrendtartás [1911:1. tc.] életbelépésével egyesítendő nagy törvényszéket erélyes kézzel vezesse és annak gyakorlatára irányitólag hasson.”21 18 A magánalkalmazottak nyugdíjának, özvegyeik és árváik ellátási járandóságának átértékeléséről szóló 1926:16. tc.

19 Dr. PAP József: A bíró beszél, Pesti Napló, 1935. április 27., 86. évf., 95. szám, 2. o.

20 Juhász Andor, Magyar Országgyűlési Almanach 1927–1931 (szerk. SZEMARJAI DEÁK Imre), Budapest, 1927. 36. o.

21 A budapesti törvényszékek uj elnökei, Jogtudományi Közlöny, 1911. szeptember 1., 46. évf., 35. szám, 304. o.

17

A budapesti királyi törvényszék épülete

Törvényszéki elnökségének időszakában került sor a kir. kereskedelmi és váltótörvényszék beolvasztására a budapesti polgári kir. törvényszékbe, a budapesti központi kir. járásbíróság megszervezésére, az új polgári perrendtartás22 és az új ügyviteli szabályok életbeléptetésére. Ekkor épült a központi járásbíróság „impozáns palotája” is23, ő egyesítette a Duna-parti járásbíróságokat a Budapesti Központi Királyi Járásbíróságba (1913:25. tc.).

Székfoglaló beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy „A törvénykezés nem elszigetelt hivatali funkció, hanem a kultúra általános fejlődésével együtthaladásra hivatott legfontosabb megnyilatkozása az állami életnek. […]

A legsürgősebb és legfontosabb teendő kétségenkívül az, hogy tárjuk ki a törvénykezés csarnokának az ablakszárnyait az összes emeleteken, hogy azokon át teljes erejével hatolhasson be ide közénk a pezsgő élet friss levegője.

22 1914. március 7-én Juhász Andor az Országos Bírói és Ügyészi Egyesületben tartott előadást „A perrendtartás küszöbén” címmel. Az előadás szövege megjelent az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület Hivatalos Értesítőjében (1914/34. és 1914/35. 291–297. o.) és a Jogtudományi Közlönyben (1914. március 13., 49. évf., 11. szám, 101–104. o. és 1914. március 20., 49. évf., 12. szám, 115–118. o.).

23 Székely Ferenc igazságügy-minisztertől Jablonszky Ferenc építész kapott megbízást az építésre.

Juhász Andor az építkezés egész folyamatát figyelemmel kísérte, és az ő előrelátásának köszönhetően lett négyemeletes az eredetileg háromemeletesre tervezett bírósági épület. Az építési engedélyt 1912-ben kapták meg, az épület átadására pedig 1914-ben került sor.

18

Ebben az irányban a döntő lépés máris megtörtént. A nyilvánosságra, közvetlenségre és szóbeliségre alapított új polgári perrendtartás országos törvénytárunkba iktatva már csupán a gyakorlat szentesítésére vár. […]

A bíró felfogja ösmerhetni embertársainak jogsérelmét a maga természetes valóságában és ezen a megösmerésen át biztosabban meg fogja találni a törvényhozó bölcs szándékához vezető utat, mintha gondosan elzárt dolgozószobájában a jogtechnika műszereivel hasogatja elemeire a subtilis jogtételeket. A jogkereső felek előtt pedig tiszta körvonalakban fog kirajzolódni az igazi bírónak tiszteletet parancsoló egyénisége.”2425 A polgári perrendtartás életbelépéséről, „a Pp. nagy napjáról” beszámolt a Jogtudományi Közlöny is: „Juhász Andor törvényszéki elnök veJuhász Andor és Mennyey László villája zetése alatt az igazságügymi(XI., Orlay u. 4.) 25 niszter és a Pp. egész nagy vezérkarának jelenlétében ünnepélyesen a nagy reformhoz méltó módon folyt le csütörtökön [1915. január 28-án] a budapesti kir. törvényszék első perfelvételi tárgyalása26 a zsúfolásig megtelt esküdtszéki teremben.” 27 A törvényszék elnöke megnyitó beszédében arról beszélt, hogy „A közvetlenség és a nyilvánosság a bíró iránti bizalmat fokozni s az ítélkezés népszerűségét emelni van hivatva. A polgárság közvetlen közelről fog meggyőződhetni arról, hogy a bíró független, igazságos és pártatlan. Hogy a bíróság előtt lehullanak azok a válaszfalak, amelyeket a gyarló ember emel koronként változó helyeken és változó magasságra saját maga és embertársa közé s hogy a bírónak csak egy vezérlő csillaga van s ez a jogeszme uralma.

A jogszolgáltatás fejlődésének s új perrendtartásunk sikerének legfontosabb biztosítéka az igazságszolgáltatás szerveinek harmonikus összműködése.

24 A budapesti kir. törvényszék elnöki állásának elfoglalása alkalmával a kir. törvényszéknek 1911. évi szeptember hó 4. napján tartott teljesülésében elmondott beszéd, JUHÁSZ Andor: Beszédek, Budapest, 1935. Országos Bírói és Ügyészi Egyesület, 45. o.

25 Az épületet Löllbach Kálmán műépítész tervezte Juhász Andor és Mennyey László kúriai bíró megbízásából. Juhász Andor 1911-től haláláig, 1941-ig lakott itt. Magyar Építőművészet, 1911/7. 24. o.

26 Az első ügy a Magyar Építő Rt. pere volt a Magyar Agrár- és Járadékbank Rt., a Magyar Bank és Kereskedelmi Rt. és a Marostordai Helyiérdekű Vasút Rt. ellen jogviszony megállapítása, 1.095,413 korona 73 fillér és 713,560 korona névértékű értékpapír, továbbá biztosítéki váltók kiadása iránt.

Pesti Hírlap, 1915. január 29., 37. évf., 29. szám, 18. o.

27 A Pp. nagy napja, Jogtudományi Közlöny, 1915. január 29., 50. évf., 5. szám, 65. o.

19

Szociális gazdasági és technikai életünk mai fejlettsége és a modern jogrendszerek sokfelé ágazása mellett az igazság érvényesülésének nélkülözhetlen őre és előmozdítója, a jogát féltő, igazságáért küzdő embernek kellően meg nem becsülhető barátja és támasza a hivatása magaslatán álló ügyvéd.

A bírói és ügyvédi karnak egymást megbecsülve és támogatva, az apró félreértések mérgét össze nem gyűjtve, élethivatásuk súlyát és bajait átérezve és méltányolva, a közös nagy cél szeretetében kell egyesülnie ezekben a történelmi időkben. Mindakét hivatásnak nemcsak a törvényes, hanem a magasabb kvalifikációja is egységes. Jó bíró és jó ügyvéd egyaránt csak művelt, jellemes, sokat tapasztalt, mélyenérző jó ember lehet. A magyar jogszolgáltatás ügye csak az esetben arathat végleges győzelmet, ha annak lobogóját bíró és ügyvéd becsületes, erős kezekkel együttesen emelik magasra.”28 Az új törvényszéki elnök „művésze” volt a személyi politikának, amely egyrészt a munkakör meghatározásában, másrészt pedig annak a személyes kapcsolatnak a megteremtésében állt, amely az elnök és a bírák között kialakult „s amely hatását a bírák kölcsönös kapcsolataiban – tanácsvezető s tanácstag, tanácstag és tanácstag közt is éreztette.”29

A budapesti királyi ítélőtábla élén (1915–1925) 1915. július 18-án a budapesti kir. ítélőtábla elnökévé nevezték ki Juhász Andort. „Egy nagyszabású, nagy feladatok megoldására hivatott, modern gondolkodású jogász foglalja el […] a legmagasabb birói állások egyikét.”30 Beiktatására 1915. augusztus 7-én, a kir. ítélőtábla teljes ülésén került sor. Az ülést Sebess Dénes tanácselnök nyitotta meg, aki beszédében megemlékezett a nyugalomba vonuló elnökről, Csathó Ferencről. Ezután felolvasták Juhász Andor kinevezését, majd küldöttség ment az új elnökért, aki a teljes ülés előtt letette a hivatali esküt. Az új elnököt Sebess Dénes üdvözölte a kir. tábla bírói kara, fogalmazó személyzete és alkalmazottai nevében. „A magyar igazságszolgáltatás az ujabb időben bizonyos válságos átalakulás korszakába jutott. A bíró ma iparos és vállalkozó, bankár és 28 Dr. Juhász Andor megnyitóbeszéde az 1915. január 28-i perfelvételi tárgyaláson, Jogtudományi Közlöny, 1915. február 5., 50. évf., 6. szám, 78. o.

29 Sorix: Elnökbúcsú után, Jogtudományi Közlöny, 1934. október 27., 69. évf., 38. szám, 235. o.

30 Dr. GYOMAI Zsigmond: A budapesti tábla új elnöke, Juhász Andor, Pesti Napló, 1915. július 25., 66. évf., 205. szám, 19. o.

20

művész, és ki tudja elősorolni mindazokat az élethivatásokat, a melyek körében a bíró kell, hogy bevigye az »ars equi et boni« szellemét. Törvények lépnek hatályba és ezeknek sikere nagyrészben az igazságszolgáltatás kezelésétől függ. És törvények avulnak el. Manapság a törvények gyorsan elévülnek és éppen azért az ítélőbíró helyzete igen nehézzé vált” – mondta Sebess Dénes.31 Juhász Andor „lelkes ováció közben” foglalta el az elnöki széket, és „szép beszédben” köszönte meg az üdvözlést: „[…] A feladat nagysága nem csüggeszti, hanem lelkesíti, erőinek végső megfeszítésére készteti azt, aki hivatásának él. Nékem is erőt fog adni bírói pályám lelkes szeretete és a magyar igazságszolgáltatás fejlődésébe vetett megingathatatlan hitem és bizalmam. Felbátorít annak tudata is, hogy a budapesti kir. ítélőtábla mindenkoron és ezidőszerint is a bírói kar előkelőségeit, a magyar igazságszolgáltatás kipróbált harcosait egyesíti, akik a tudás, a tapasztalat és a lelkesedés hármas erényével felvértezve mindenkoron bátran szembe néztek azokkal a fokozódó kötelességekkel, amelyek erre az exponált bíróságra nehezedtek. […]

Ha végigtekintünk a világeseményeken, amelyek most Európát megrázkodtatják, úgy valóban nehéz kirajzolnunk azt a keretet, amelyben bíróságaink és az igazságszolgáltatás a jövőben elhelyezkedni fognak.

A világháború lángja élénken rávilágít a bíró magasztos hivatására.

A bíró a világégés, a kultúrértékek pusztulása közben is szívósan ragaszkodik törvénykönyvéhez és állhatatosan hirdeti, hogy mi a jog, mi az igazság, mi a méltányosság. És ez helyesen van így. A bíróságnak a vész napjaiban is gondosan kell őrködnie a kultúrának reábízott tőkéje, a jogeszme állandósága felett. […]

Vezetői működésemben […] amellett, hogy lelkes szószólója leszek a bírói kar és a bírósági-személyzet testületi és jogos magánérdekeinek, egész lelkemből arra fogok törekedni, hogy a felügyeletemre és vezetésemre bízott bíróságok önzetlen, buzgó és szakavatott munkásságuk révén állandóan részesei maradjanak a jogkereső közönség osztatlan bizalmának és tiszteletének; […] és […], hogy bírótársaimnál mindig ébren maradjon a hivatásszeretet és a benső kartársi szellem, hogy azután annak csodatevő erejével vihessük előre a magyar igazságszolgáltatást a fejlődés merészen emelkedő lejtőjén.”32 1915 őszén a Vaisz-féle alapítvány gondnokává nevezték ki Juhász Andort.33 31 Juhász Andor dr. székfoglalója, Budapesti Hírlap, 1915. augusztus 8., 35. évf., 219. szám, 19. o.

32 A budapesti kir. ítélőtábla elnöki állásának elfoglalása alkalmával a kir. ítélőtáblának 1915. évi augusztus hó 7. napján tartott teljesülésében elmondott beszéd, JUHÁSZ 1935. 47–48. o.

33 Dr. Vaisz József bölcseleti és jogi doktor, ügyvéd, majd magyar udvari ágens volt Bécsben. Az általa létrehozott alapítvány a Budapesten székelő kir. bíróságoknál alkalmazott joggyakornokokat részesítette „segélydíjakban” és fedezte szigorlati és vizsgadíjaikat. Az alapítvány létrehozásakor a joggyakornokokat jórészt díjazás nélkül alkalmazták, és csak alig egyharmaduknak volt 300 forint

21

1918 októberében Hadik János kijelölt miniszterelnök az igazságügyi tárcát Bizony Ákosnak, a függetlenségi párt elnökének ajánlotta fel, a jelöltek között említették még Platthy György Bizony-párti képviselő mellett Juhász Andort is.34 1918 novemberétől a bíróságok „a magyar népköztársaság nevében” gyakorolták az ítélkezési hatalmat. Az igazságügyi hatóságok elnevezéséből elmaradt a „királyi” szó; a törvényszék mellett működő ügyészség az „államügyészség”, az ítélőtábla melletti a „főállamügyészség”, a Kúria melletti pedig a „legfőbb államügyészség” nevet kapta. Az igazságügy-miniszter rendelete szerint az igazságügyi államszolgálatban állóknak újabb hivatali esküt kellett tenniük. A Kúria tagjai az új esküt 1918. november 18-án tették le a „demokrácia jegyében lefolyt” teljes ülésen.35 Az eskütételre egybehívott ülést Juhász Andor a következő szavakkal nyitotta meg: „Mindössze két nap választ el bennünket attól a történelmi pillanattól, amidőn a nemzetgyűlés a nép akaratából azt a döntést hozta és hirdette ki itt a törvényházunk előtt egybesereglett nép előtt, hogy Magyarország minden más országtól független és önálló népköztársaság. Mi, akik itt egybegyűltünk a forrongó nagy idők emelkedett érzéseivel lelkünkben nézünk a jövő elébe. Bennünket, függetlenséghez szokott magyar bírákat megértő örömmel tölt el hazánk függetlenségének büszke gondolata. Mint a törvény előtti egyenlőség állhatatos hirdetői pedig szívből üdvözöljük a teljes egyenlőség és testvériség korszakának a beköszöntését. A független magyar népköztársaság proklamálása egyelőre csak útjelző. Rámutat arra a merészen emelkedő, ezer akadályon át vezető ösvényre, amelyen népkormányunk minden magyar ember és intézmény támogatására joggal számítva, el akarja kalauzolni a pusztító vérözönből kikerült nemzetünket az igéret földjére.

Hazánk újraépítésének verejtékes munkájából mi magyar bírák és alkalmazottak is részt követelünk. Acélozza meg a Mindenható munkaerőnket, fokozza kitartásunkat, hogy a legválságosabb időkben is eredményesen hirdethessük a törvénytiszteletet és a jogegyenlőséget s biztosíthassuk a jogrend fenmaradását, amely nélkül nincs fejlődés, nincs evolúció. Abba az eskübe pedig, amelyet most készséggel leteendők vagyunk, foglaljunk bele egy csendes, de buzgó fohászt az egek Urához, édes magyar hazánk boldog fejlődéséért, könnyel és vérrel megszentelt földjének sértetlenségéért.” 36

a segélydíja. Az alapító szándéka az volt, hogy a „szegényebb sorsu jeles ifjaknak is megkönnyitessék a bírói pályára lépés”, amelyhez 500 forint segélydíjat biztosított az alapítvány, és a vizsgák díját is fedezte. Dr. Vaisz József, Jogtudományi Közlöny, 1897. július 23. 32. évf., 30. szám, 239. o.

34 Hadik gróf kormánya, A kabinet megalakítása, Budapesti Hírlap, 1918. október 31., 38. évf., 255. szám, 2. o.

35 „A magyar népköztársaság nevében”, Jogtudományi Közlöny, 1918. november 24., 53. évf., 47. szám, 357. o.

36 Uo. 358. o.

22

A Tanácsköztársaság alatt, 1919. március 28-án Juhász Andort állásából elmozdították, majd letartóztatták, és két héten át a Gyűjtőfogházban túszként fogva tartották.

1920. július 23-án a nemzetgyűlés alkotmányvédelmi bizottságának tagjává választották. 1922. február 21-én részt vett a kormányzó elnökletével megtartott Alkotmányjogi Értekezleten. Az értekezletet azért kezdeményezte Bethlen István miniszterelnök, hogy az új nemzetgyűlés összehívásáról való döntést megelőzően Horthy Miklós kormányzó hallgassa meg „a legfőbb bíróságok vezetőinek, továbbá az ország legkiválóbb jogi szaktekintélyeinek és közéletünk néhány más kitűnőséJuhász Andor 1917-ben gének véleményét”. A kormányzó megnyi(Országos Széchényi Könyvtár, tóját követően a miniszterelnök szólalt fel, Kézirattár) aki hangsúlyozta az értekezlet ankét jellegét és célját, azaz, hogy „alkalmul szolgáljon tekintéllyel bíró pártatlan szakvélemények megnyilatkozására”. Az értekezlet összehívása „voltaképen az 1891:XVII. tc. 9. §-a” alapján történt, amely kimondta, hogy „a bíróságok főnökei kötelesek az igazságügyminiszter kívánatára törvényhozási kérdésekben is véleményt nyilvánítani”. Az értekezleten megjelentek a következő négy kérdésben nyilvánítottak véleményt: „1. Az uj nemzetgyűlésnek az 1919. évi választójogi rendeletek alapján kell-e összeülnie; 2.

Módosithatók-e rendelettel az 1919. évi választójogi rendeletek; 3. Az 1. vagy 2. pont alá eső választójogi rendeletek alapján csak nemzetgyűlést lehet-e összehívni, vagy helyette országgyűlést is; 4. Az 1918:XVII. tc. alapján lehet-e országgyűlést összehívni.”37 Juhász Andor ítélőtáblai működésének egyik kiemelkedő ügye Károlyi Mihály hűtlenségi pere volt, amelyet másodfokon az ő elnökletével tárgyalt a kir. ítélőtábla. Első fokon a kir. törvényszék kimondta Károlyi bűnösségét, és elrendelte vagyonának elkobzását. A fellebbviteli tárgyalás 1923. június 11-én vette kezdetét, az ítélethozatalra június 29-én került sor – Károlyi távollétében. Az ítélőtábla a törvényszék ítéletét, amely kimondta, hogy Károlyi Mihály vagyona a hazaárulókról szóló törvény alapján az államra 37 MNL OL K 428. a) sorozat (Napi hírek / Napi tudósítások, 1920–1944), 1922. február 21., 9. o.

Az értekezleten megjelent 14 résztvevő közül 12-en úgy nyilatkoztak, hogy „az országgyűlés összehívása ez idő szerint nehézségekbe ütközik, ennél fogva új nemzetgyűlést kell összehívni. Az ennek alapjául szolgáló választójog szabályozása tekintetében a kormánynak teljesen szabad keze van,” mert a Friedrich-féle választójogi rendelet érvénye a nemzetgyűlés feloszlatásával megszűnt.

23

szálljon, helybenhagyta. Az indoklás szerint a magyar nép alkotmánytiszteletét „dicséri”, hogy a felségsértésre és hazaárulásra „nincs kiforrott judikaturánk”. A magyar büntető törvénykönyv szerint, aki az alkotmányt támadja meg, az magát az államot támadja, és, aki hazája ellen fegyvert fog vagy az ellenséget segíti, az „gonosz hazaáruló”. A hazaárulók felelősségéről szóló törvény szerint az állam igényének biztosítása érdekében zárlat alá veheti teljes vagyonát annak, aki kémkedéssel vagy más szolgálattal támogatta az ellenséget. Károlyi Mihály a háború legválságosabb idejében avatkozott a pacifizmus jelszavával a történelmi eseményekbe. Személyes része volt a nemzeti tanács megalakulásában, majd elnöke volt a köztársaságnak is. „A belgrádi katonai egyezmény a Diaz-féle szerződésben biztosított előnyök kétségtelen feladásával elősegítette az ország megszállását” és kimeríti a hűtlenség bűntettét azáltal, hogy az ellenségnek a magyar állam területére való jutását elősegítette. Károlyit közéleti szereplésében „mindenáron való érvényesülési vágy” vezette. Október 20-i proklamációjában felhívta a katonaságot, hogy ne használjon fegyvert. A háború alatt pedig lázítani igyekezett a népet az általános titkos választójog mellett. „A proletárdiktatúra után Károlyi romboló művét befejezettnek látta és külföldre ment, a hol jelenleg is az ugynevezett utódállamok vendégszeretetét élvezi és száműzetésben most is folytatja azt a romboló munkát, a melyet megkezdett.”38 Az ítélőtábla munkáját egy évtizeden keresztül irányította Juhász Andor. „A táblai elnöki székben való működése nem szorítkozott a kerület adminisztrálására, döntő faktor volt már ekkor igazságügyi kérdésekben.

A jogszolgáltatás minden tere érdekelte s a bírói kinevezéseknél az egyén alkalmasságát mindig szem előtt tartotta. Közszeretetben állott bírák, ügyvédek s a nagyközönség előtt. Mindenkinek örömmel állott rendelke38 A királyi tábla helybenhagyta Károlyi hűtlenségi pörében a törvényszék ítéletét, Budapesti Hírlap, 1923. június 29., 43. évf., 145. szám, 8. o.

1924. november 12-én Károlyi Mihály jogi képviselőinek felülvizsgálati kérelmére a Kúria első polgári tanácsa előtt megkezdődött Károlyi hűtlenségi, illetve vagyonelkobzási perének tárgyalása. A december 17-én hozott kúriai ítélet a felülvizsgálati kérelmet elutasította, és helybenhagyta az ítélőtábla vagyonelkobzást kimondó ítéletét. Az indoklásban a Kúria arra alapította a felségsértést és a hűtlenséget, hogy Károlyi az államforma erőszakos felforgatására törekedett, és az volt a célja, hogy a katonák fegyelmét és hűségét megingassa, és ezzel az ellenségnek szolgálatot tegyen. A Kúria megállapította, hogy Károlyi beszédei nagy hatással voltak a katonák fegyelmének meglazítására. A Nemzeti Tanács proklamációjából kitűnik, hogy a parlament eltávolítását követelte, a katonákhoz intézett proklamációban pedig megszűntnek nyilvánította a közös hadsereget és a monarchiát. IV. Károlyt akadályozta az uralkodásban, kikényszerítette miniszterelnöki kinevezését, amellyel elkövette a felségsértés bűntettét. Elkobozzák Károlyi Mihály gróf vagyonát, Budapesti Hírlap, 1924. december 17., 64. évf., 269. szám, 4. o.

Történészek ma már nem tartják jogosnak a bíróság ítéletét. Károlyi 1917-ben IV. Károly tudtával folytatott Genfben titkos tárgyalásokat az antant országaival, és semmiféle bizonyíték nincs arra, hogy állam- vagy hadititkokat adott volna át. ZUBOR Zalán: Hazaáruló imposztor lett volna? Tévhitek, legendák Károlyi Mihályról http://hvg.hu/itthon/20120410_karolyi_mihaly_tevhitek/# [2014. november 21.]

24

zésére.”39 1926. január 5-én az ítélőtábla évnyitó teljes ülésén Degré Miklós alelnök bejelentette, hogy Juhász Andor „képmását” Karlowszky Bertalan (1858–1938) festőművész elkészítette, és „a jól sikerült festmény az elnöki fogadótermet díszíti”40.

A Kúria elnöke (1925–1934) 1925. augusztus 11-én a m. kir. Kúria elnökévé nevezték ki Juhász Andort.

A Minisztertanács 1925. július 10-i ülésén dr. Pesthy Pál igazságügy-miniszter tett előterjesztést a Tőry Gusztáv nyugalomba vonulása miatt megüresedett kúriai elnöki szék betöltésére. Juhász Andor mellett Ráth Zsigmond, a Kúria másodelnöke és Bartha Richárd, a kabinetiroda főnöke voltak „kombinációba vehetők”. Az igazságügy-miniszter Juhász Andort „hozta javaslatba”, mondván „eddigi bírói működése komoly bizonyítéka annak, hogy a nevezett messze kimagaslóan rendelkezik mindazokkal az értékes tulajdonságokkal, amelyek a legmagasabb bírói tiszt viselőjétől méltán megkívánhatók. Széles körű elméleti és gyakorlati jogismerete, éles ítélőtehetsége és fáradhatatlan szorgalma, amelyekhez kitűnő adminisztratív képesség és megnyerő modor járul, egyaránt legalkalmasabbá teszik őt arra, hogy a kir. Kuria elnöki székébe emeltessék. Kiváló képességei már fiatal korában is kimagaslóan érvényesültek s mint ítélőtáblai elnöki titkár kellő adminisztratív ismeretekre is szert tett.”41 A jelölt pályájának, addig betöltött állásainak, kinevezéseinek és kitüntetéseinek ismertetését követően az előterjesztő utalt arra is, hogy Juhász Andor „[…] bírói múltja, törhetetlen jelleme, emelkedett hazafias gondolkodása és reprezentatív alkalmassága kétségtelenné teszik, hogy a kir. Kúria elnöki tiszte az ő személyében nemcsak a bírói kar, hanem az egész jogász társadalom legméltóbb reprezentánsával fog betöltést nyerni s bizonyos, hogy kinevezése osztatlan örömet és megnyugvást fog kelteni.”42 Juhász Andor kúriai elnöki beiktatására 1925. szeptember 12-én került sor. Az ünnepélyen a kúriai bírák mellett részt vett a kir. ítélőtábla küldöttsége Degré Miklós másodelnök vezetésével, a büntető törvényszék képviseletében Langer Jenő elnök és Töreky Géza másodelnök, a polgári törvényszék képviseletében Oswald István, valamint Vargha Ferenc koronaügyész, Halász Lajos főügyész, Sztrache Gusztáv a budapesti ügyészség elnöke. Az igazságügy-minisztériumi delegációt dr. Neubauer Ferenc államtitkár vezette.

39 Juhász Andor, Magyar Országgyűlési Almanach 1927–1931 (szerk. SZEMARJAI DEÁK Imre), Budapest, 1927. 37. o.

40 A budapesti kir. ítélőtábla évnyitó teljes ülése, Budapesti Hírlap, 1926. január 6., 46. évf., 4. szám, 13. o.

41 MNL OL K 27 (Minisztertanácsi jegyzőkönyvek, 1867–1944), 1925. július 10., 77. cs., 3. o.

42 Uo. 5. o.

25

A teljes ülést Ráth Zsigmond, a Kúria másodelnöke nyitotta meg. Felolvasta a kormányzó kinevező leiratát, majd Balogh György kúriai tanácselnök vezetésével háromtagú küldöttség ment Juhász Andorért, aki letette az esküt.4344 A beiktatási ceremónia alkalmával Juhász Andor tanúbizonyságot tett bírói hitvallásáról: „Én […] a mi tövises, de gyönyörű bírói pályánkat mindenekfölött szeretem. Szerettem már akkor is, amikor közel négy évtized előtt, mint joggyakornok a kassai kir. törvényszék érdemes elnöke [Kéler József] kezébe A Kúria új elnöke (1925)44 az első hivatali esküt letettem s a fiatal bírójelöltnek ez a mély vonzalma a jogszolgáltatás iránt az azóta eltelt évek és évtizedek alatt nem csökkent, sőt mint a kedvező talajból kisarjadzott élőfa törzse, folytonosan izmosodott, gyarapodott következetesen a hivatásszeretetnek egy-egy újabb évgyűrűjével. […]

A legfontosabb feladatomnak fogom tekinteni a jogegység biztosításának kimagasló munkája mellett keresni és rátalálni a kivezető útra, amelyen a m. kir. Kúriának jelenlegi túlterhelését – az igazságszolgáltatás főkövetelményeinek veszélyeztetése nélkül – meg lehetne szüntetni.

Nem hallgathatom el azonban azt a meggyőződésemet, hogy az igazságszolgáltatás zavartalanságához fűződő fontos érdekből az állami költségvetésnek a törvénykezésre vonatkozó része bizonyos kíméletet érdemelne és semmi esetre sem volna szabad az egyelőre annyira nélkülözhetetlen bírói székek egyikét sem felborítani, ha a megtakarítás más téren a közérdek kisebb sérelmével megtörténhetik.

Ez a kívánság azért is indokolt, mert a magyar igazságszolgáltatást eddigelé is példaszerű takarékosság és puritánság jellemezte. […] Aligha köztudomású […], hogy a m. kir. Kúria ítélőbíráinak […] sem titkárjuk, sem segédjük, sem gyorsírójuk, sem gépírójuk, sőt még hivatali szobájuk sincs, hanem szerény otthonukban, a magánlakás minden kényelmetlenségével küzdve s kizáróan saját szellemi és fizikai erejükre utalva dolgozzák fel a legapróbb 43 A Kúria új elnökének beiktatása, Budapesti Hírlap, 1925. szeptember 13., 45. évf., 205. szám, 5. o 44 http://filmhiradokonline.hu/keyframe/fo/mh-88-01.jpg [2014. július 17.]

26

részletekig a harmadfokú elbírálás alá kerülő, tehát a legsúlyosabb polgári és büntetőperek anyagát.

Ha majd a hivatali életnek egész vonalán uralkodóvá válik a szellemi munkának ez a közvetlensége és intenzitása, akkor lesz csak indokolható az a törekvés, hogy legfelsőbb bíróságunk költségvetésében is megtakarítások éressenek el. […]

A jogszolgáltatás a bírói és ügyészi kar vállain nyugszik. Minél jobban meg van alapozva a társadalmi súly és anyagi függetlenség tekintetében a bírói és ügyészi pálya, annál jobban meg van könnyítve eme testületek tagjai számára nehéz hivatásuk gyakorlása és a bírói tekintély megóvása. A helyesen berendezett bírói pálya vonzóerőt gyakorol a kívülállókra, ami ismét megkönnyíti az utódlásról való gondoskodást s ennek körében a gondos kiválasztást.

Hosszú idők óta az ítélőbírák és ügyészek külön státusáról szóló 1920:XX. tc. volt az első törvényünk, melynek megalkotásával törvényhozásunk valóban elhatározó lépést tett a bírói és ügyészi hivatás különleges természetének törvényi elismerése és a vagyoni függetlenség gyakorlati megvalósítása felé.

A bírói és ügyészi testületet fájdalmasan érintette, hogy ennek az alkotmánybiztosíték jellegével is bíró törvényünknek az elvei az állami alkalmazottak javadalmazásának mult évi rendezése alkalmával az addig fennállott rendelettel is ellentétben nem részesültek kellő méltánylásban. […] saját hatáskörömön belül minden rendelkezésre álló eszközt igénybe fogok venni arra nézve, hogy a szóbanforgó tc. rendelkezései a lehetőség és a méltányosság határain belül ismét érvényre emelkedjenek […] […] mindenkor híven és szigorúan alkalmazkodni fogok a m. kir. Kúria ősi tradícióihoz, amelyek végeredményükben arra irányulnak, hogy nemzetünknek minden egyes tagja állandóan meggyőződést meríthessen a m. kir. Kúria ítélkezéséből arról: hogy a magyar bíró hazafiasan érző, föl- és lefelé független, sokat tanult és tapasztalt, lelkiismeretes őre és gondozója hazánk jogrendjének, aki tiszteli a törvényt, de azért nem hódol bálványimádó módjára megkövesedett törvényszakaszoknak, hanem a törvénymagyarázat segélyével életet lehel a haldokló vagy elhalt normákba, hogy a magyar bíró magasan felette áll minden társadalmi és minden politikai áramlatnak és egy társadalmilag és politikailag meg nem szervezett nemzetfenntartó néprétegnek, a hazafias, becsületes és dolgos honpolgárokból álló néprétegnek az üterén tartja az egyik kezét, mikor a másikkal az ítéletet írja, hogy a magyar igazságszolgáltatás csarnoka, temploma a jogegyenlőségnek […].”45 45 A m. kir. Kúria elnöki állásának elfoglalása alkalmával a m. kir. Kúriának 1925. évi szeptember hó 12. napján tartott teljesülésében elmondott beszéd, JUHÁSZ 1935. 52–53. o.

27

„A civilis jogszolgáltatás irányítása”, a bíróság vezetésével járó, valamint törvényhozói teendői mellett főképpen az I. polgári (örökösödési) és a IV. polgári (hiteljogi) tanácsban fejtett ki ítélkező tevékenységet Juhász Andor.

Kúriai elnökként első ízben gróf Ferri (Ferry) Lipótné hagyatéki perében elnökölt és járt el a Kúria első polgári tanácsában 1926 tavaszán.

A grófné végrendeleti pere hosszú éveken át húzódott, a törvényes örökösök nagy küzdelmet vívtak a hatalmas vagyonért. Ferri Lipótné (szül.

Wodianer Anna) 1919 decemberében hunyt el Grazban. Halála után előkerült 1913-ban, Engelbert Schreiber grazi közjegyző előtt készült végrendelete, amelyben vagyonának egyedüli örököseként, egyik testvérének fiát, gróf Nemes Jánost nevezte meg. A hagyatékhoz egy magyarországi birtok és magyar értékpapírok is tartoztak. Ajándékozási szerződéssel az unokaöcs kapta meg a grófné Liszt Ferenc téri palotáját és a családi ékszereket is.

A grófné Borbála nevű nővérének gyermekei Bleyben Péterné (szül.

Wachtler Eleonóra) és Wachtler Lothar a végrendeletet megtámadták, mondván, hogy az nem érvényes, mivel a három végrendeleti tanú közül a harmadik aláírása csak utólag került az okiratra, illetve állításuk szerint Ferri Lipótné elmebeteg volt, így végrendelkezési képességgel nem rendelkezett.

A perben eljáró budapesti kir. törvényszék a felperesek indítványára számos tanút meghallgatott, akik előadták, hogy a grófné orvosain és az ápoló személyzeten kívül alig érintkezett valakivel, a külvilágtól teljesen elzárkózva élt grazi kastélyában. Annyira irtózott a nappaloktól, hogy csak éjszaka volt ébren, este nyolc órakor kelt, hajnali két órakor ebédelt és kora reggel nyugovóra tért. Nyáron is nyolc-tíz takaróba burkolózva üldögélt, takaróinak még nevet is adott. Óriási vagyonáról, amit édesatyjától, Wodianer Mórictól és bátyjától, Alberttől örökölt, pedig sejtelme sem volt, sőt mindig attól rettegett, hogy éhen fog halni. Háziorvosa és a lipótmezei elmegyógyintézet igazgatója, valamint a Schwartzer Elmegyógyintézet főorvosa is úgy nyilatkozott, hogy a grófné önrendelkezésre képtelen volt.46 A budapesti kir. törvényszék ítélete a végrendeletet alaki okokból megsemmisítette. Az ítélet ellen Nemes János és közjogi képviselői a kir. ítélőtáblához fellebbeztek. A budapesti tárgyalással párhuzamosan a grazi törvényszék is foglalkozott az üggyel. 1925 júliusában az osztrák bíróság a felperes törvényes örökösök keresetét elutasította, és a grófné végrendeletét mind alakilag, mind a végrendelkezési képesség szempontjából érvényesnek nyilvánította, és Nemes Jánost ismerte el végrendeleti örökösnek.47 A budapesti kir. ítélőtábla 1925. december 2-án hozott ítéletet az ügyben, és a kir. törvényszék ítéletének azt a részét, amely a végrendeletet alakilag érvénytelennek mondta ki, helybenhagyta, azt a részét viszont, amely a fi46 Ferri Lipótné grófné végrendelete, Budapesti Hírlap, 1923. március 4., 43. évf., 51. szám, 15. o.

47 Ferri grófné végrendelete, Budapesti Hírlap, 1925. június 19., 45. évf., 135. szám, 11. o.

28

ókvégrendeleteket is érvénytelennek jelentette, megváltoztatta.48 Felülvizsgálati kérelem alapján a Kúria 1926 áprilisában tárgyalta az örökösödési pert, Juhász Andor június 24-én hirdette ki a legfőbb ítélkező fórum ítéletét.

A Kúria elutasította a felperesek arra irányuló felülvizsgálati kérelmét, hogy a Kúria Ferri grófné fiókvégrendeleteit nyilvánítsa érvénytelennek. Helyt adott azonban Nemes János közjogi képviselői felülvizsgálati kérelmének, és kimondta, hogy a grófné 1913. április 5-én Grazban kelt végrendelete „alaki hiányok okából, érvénytelennek nem nyilvánítható”. Egyúttal a Kúria az ügyet visszautasította Juhász Andor 1926-ban a fellebbezési bíróságnak, a kir. ítélőtáblának, (Erdélyi Mór felvétele) azzal, hogy a felülvizsgálati bíróság a végrendeletet csak az alaki érvényesség tekintetében vizsgálta és hozott ítéletet, az anyagi érvénytelenség tárgyában, azaz, hogy Ferri grófné rendelkezett-e vagy sem szabad akarattal a végrendelet készítésekor, nem határozott.

Az ítélet indoklása szerint a Kúria elsődlegesen azt tette megfontolás tárgyává, hogy a végrendelet a magyar törvények szerint érvényes-e. Úgy találta, hogy ugyan fennállnak azok az alaki kellékek, amelyeket a magyar törvények a közjegyző előtt tett végrendelet érvényességéhez előírnak, a végrendelet a magyar jog szerint mégis érvénytelen alakilag, mivel a végrendelkező nem magyar hatóság, nem magyar, hanem osztrák közjegyző előtt végrendelkezett. A végrendelet mint magánvégrendelet is érvénytelen, mivel a végrendeletek, öröklési szerződések és halálesetre szóló ajándékozások alaki kellékeiről szóló 1876:16. tc. szerint az idegen kézzel írt végrendelet érvényességéhez négy tanú együttes jelenléte és aláírása szükséges.

Az 1876:16. tc. értelmében a külföldön alkotott végrendelet alakilag akkor is érvényes, ha a végrendelet alkotása helyén érvényes jogszabályoknak megfelel. Kérdés, hogy Ferri grófné végrendelete az osztrák jog szerint megfelel-e a köz- vagy a magánvégrendelet feltételeinek. A Kúria kimondta, hogy a végrendelet érvényes, mivel az osztrák szabályok szerint elegendő volt két tanú jelenléte.49 48 Ítélet Ferri grófné végrendelete ügyében, Budapesti Hírlap, 1925. december 3., 45. évf., 274. szám, 11. o.

49 Ferri Lipótné grófné végrendeletét a Kuria érvényesnek mondotta ki, Budapesti Hírlap, 1926. június 24., 46. évf., 140. szám, 13. o.

A budapesti kir. tábla 1926 októberében kezdte meg az ügy Kúria által elrendelt újabb tárgyalását.

Az elkövetkezendő években a per folytatódott, a hosszadalmas eljárás középpontjában az állt, hogy a grófné elmebeteg volt-e vagy sem a végrendelet készítésekor. A hagyatéki per osztrák része 1928ban lezárult. A grazi bíróságtól a bécsi főtörvényszékhez került az ügy, amely a végrendeletet ér-

29

Juhász Andor hozott ítéletet Molnár Ferenc perében is, amelyet a Vígszínház ellen indított. Keresetében az író azt kérte, hogy azokat a darabjait, amelyeket a színház már hosszabb ideje nem tűzött műsorára, ne is adhassa elő többé, és ő, a szerző szabadon rendelkezhessen a színművekkel.

A kir. törvényszék első fokon alaptalannak tartotta a keresetet, mert a Vígszínházzal kötött szerződés szerint a kérdéses darabok csak a Vígszínházban adhatók elő. Molnár Ferenc fellebbezését másodfokon a kir. ítélőtábla tárgyalta, amely a keresetet jogosnak ismerte el, és kimondta, hogy az ilyen szerződés célja az, hogy a darabok műsorra kerüljenek, és ha a színház hosszú ideig nem adja elő a darabot, elveszíti az előadáshoz való további jogát.

Az ítélőtábla ítélete ellen a Vígszínház felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához, amelynek első polgári tanácsa Juhász Andor elnökletével hozott ítéletet. Eszerint Molnár Ferenc keresete alapos volt. Így a színház a darabokat a szerző külön hozzájárulása nélkül a jövőben nem adhatta elő. A Kúria kimondta azt is, hogy az a színház, amely egy színdarabot öt évig pihentet, elveszti jogát az illető színmű további előadásaira.50 Juhász Andor az 1926 novemberében felállított Nyugdíjvalorizációs ügyek külön bíróságának elnöke lett. A magánalkalmazottak nyugdíjának, özvegyeik és árváik ellátási járandóságának átértékeléséről szóló 1926:16. tc. 8. §-a alapján külön bíróságot kellett létrehozni a Kúrián. A bíróság tagjai ténylegesen működő kúriai bírák és a pénzügyminiszter, ilA Sir Howard d’Egwille tiszteletére rendezett letve az igazságügyi miniszter díszlakomán kijelölése alapján közgazdasági 51 (1927. szeptember) szakférfiak lehettek.51

vénytelennek nyilvánította, mivel Ferri Lipótné elmeállapota a végrendelet megtételekor oly zavart volt, hogy érvényesen nem végrendelkezhetett. Nemes János az ítélet ellen fellebbezett, 1928-ban a bécsi legfőbb törvényszék helybenhagyta a törvényszéki ítéletet. Végleges ítélet a milliárdos Ferrihagyaték ügyében, Pesti Napló, 1928. április 6., 79. évf., 80. szám, 12. o.

50 Molnár Ferenc megnyerte perét a Vígszínház ellen, Pesti Napló, 1930. június 13. 81. évf., 132. szám, 15. o.

51 Sir Howard d’Egwille (1879–1965), az angol parlamenti szövetség (Empire Parliamentary Association) főtitkára (1.) politikai tanulmányúton járt Budapesten 1927 szeptemberében. A tiszteletére rendezett díszlakomán Juhász Andor mellett Nagy Emil volt igazságügy-miniszter (2.) és Sípőcz Jenő polgármester (4.) is részt vettek. Tolnai Világlapja, 1927. szeptember 28., 29. évf., 40. szám, 6. o.

30