A Kúria és elnökei IV. by ORAC Kiadó

BIBLIOTHECA CURIAE

A KÚRIA és elnökei IV.

A kötetet szerkesztette: BÓDINÉ DR. BELIZNAI KINGA

BIBLIOTHECA CURIAE

A KÚRIA és elnökei IV. A kötetet szerkesztette: BÓDINÉ DR. BELIZNAI KINGA

Lap- és Könyvkiadó Kft.

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy módon – a kiadó engedélye nélkül közölni. ISSN 2064-9525 ISBN 978-963-258-295-5 Budapest, 2016 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása Internet: www.hvgorac.hu E-mail: info@hvgorac.hu Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

TARTALOM

Előszó (DARÁK Péter, a Kúria elnöke) [7] BÓDINÉ BELIZNAI Kinga: Tőry Gusztáv – Kodifikátor és kúriai elnök (1857–1925) [11] BÓDINÉ BELIZNAI Kinga: Osvald István, a Kúria „derűs” elnöke (1867–1944) [52] NÉMETH László Sándor: Jogi performerek – Jahner-Bakos Mihály és Szalay József legfelsőbb bírósági elnökök életpályája [88] GARADNAI Zoltán: Szilbereky Jenő a Legfelsőbb Bíróság élén (1980–1990) – A Legfelsőbb Bíróság háttérszerepe a ’80-as évek második felében [118] SOLT Pál: A rendszerváltás Legfelsőbb Bírósága – Részben szubjektív megjegyzések [141]

Tisztelt Olvasó!

2014-ben indítottuk útjára a Bibliotheca Curiae című kiadványsorozatot, amely a HVG-ORAC Kiadó gondozásában jelenik meg. A sorozat kötetei időről időre egykori kúriai, illetve legfelsőbb bírósági elnökök életútját ismertetik. Az életutak a Magyar Nemzeti Levéltár és a Kúria együttműködésének eredményeként, a levéltárban fellelhető felsőbírósági iratanyag tudományos feldolgozása révén váltak megismerhetővé. A nyomtatásban megjelenő életrajzok előzményének tekinthető a 2013 júniusában indult „Életutakpályaképek” konferenciasorozat, amelynek előadói – a levéltár és a Kúria munkatársai – a szakmai pályafutás és az adott elnök személyiségének, jellemvonásainak bemutatása mellett mindenkor törekedtek az adott történelmi korszak tárgyilagos ismertetésére is. Az elnöki életutak nem lehetnek teljesek a kortársak visszaemlékezései, jellemzései nélkül. A tisztelt Olvasó a sorozat negyedik kötetét tartja a kezében, amely a XX. század első és második felének bírósági vezetői életútjai közül válogat. Az 1949 előtti időszakból két ragyogó tehetségű kúriai elnök, Tőry Gusztáv (1857–1925) és Osvald István (1867–1944) életútját ismerhetjük meg Bódiné dr. Beliznai Kinga jóvoltából. Tőry Gusztáv pályájának kezdetén rövid ideig, 1880-tól 1883-ig működött bírósági fogalmazóként a budapesti ítélőtáblán. Ezt követően több mint három évtizedet töltött az Igazságügyminisz tériumban, ahol 1912-től államtitkárként teljesített szolgálatot. A nemzetközi, majd a törvényelőkészítő osztály vezetőjeként „tolla alól egyik jeles törvényalkotás a másik után került ki […] Ügyelt még arra is, hogy a törvények és rendeletek magyaros kifejezéseikkel válhassanak még érthetőbbekké.” 1913-tól a magyar polgári törvénykönyv előkészítésével megbízott minisztériumi bizottság elnöke, álláspontja szerint az új kódexnek a jogbiztonság és a nemzeti jogegység mellett a társadalmi és gazdasági haladás biztosítékait is meg kell teremtenie. 1918-ban mintegy öt hónapig igazságügy-miniszter volt, ezt követően nyugalmazták, majd 1920-tól 1925-ig a Kúria elnöke. Beszédeiben többször hangsúlyozta a magyar igazságszolgáltatás nemzetmegtartó erejét és a királyi Kúria tradícióit, melyek felelevenítése „megóv a kishitűségtől”. Osvald István (1867–1944) 1890-ben szerzett jogi doktorátust, majd ugyanebben az évben a budapesti királyi törvényszék joggyakornokaként kezdte meg igazságügyi szolgálatát. 1896-tól albíró volt a budapesti IV. kerületi járásbíróságon, 1909-től a budapesti kir. ítélőtábla bírája, majd 1916-tól 1917-ig a pozsonyi kir. törvényszék elnöke. A derűs elnök székfoglaló beszédében a következő szavakkal biztatta bírótársait: „Uraim, […] a rendesnél jóval nagyobb teljesítményekben el kell fáradnunk, de semmi esetre sem szabad kifáradnunk.” 1918-tól 1926-ig a budapesti királyi törvényszék elnöke volt, vezetőként nagy

gondot fordított a bírói utánpótlás nevelésére, fiatal kollégáit igyekezett személyesen irányítani, tanácsokkal ellátni. 1926-ban kúriai tanácselnök, majd 1929-től a Kúria másodelnöke volt. Eskütételekor a következőképp válaszolt Juhász Andor kúriai elnök üdvözlő szavaira: „A jogéletnek etikai elemeit […] a kir. Kúria ősi hagyományként ítélkezésében mindig szem előtt tartotta és az így szolgáltatott igazságnak megadta azt az erőt, amely tiszteletet parancsol.” Osvald 1932től a Kúrián szervezett kartellbíróság elnökhelyettese. A Kúria elnökévé 1934. október 1-jén nevezték ki, székfoglaló beszédében az állami és társadalmi rend védelméről, az igazságszolgáltatás tisztaságának erkölcsi erejéről, a vitás elvi kérdések jogegységi tanácsban történő eldöntésének jelentőségéről szólt. Hangsúlyozta, hogy a Kúria nemes hagyományához tartozik az is, hogy az igazság kutatásában az ügyvédi hivatást magasra értékeli, az ügyvédi kart megbecsüli. A minisztériumi karriert befutó kodifikátor Tőry Gusztáv és a végig bírói, bírósági vezetői pályán működő Osvald közös vonása, hogy az őket körülvevő elismerés és nagyrabecsülés nem egyedül jogászi műveltségüknek, hanem szilárd erkölcsi alapállásuknak, a nemzet iránt érzett felelősségtudatuknak, s nem utolsósorban a magyar bíráskodás évszázados hagyományai iránti tiszteletüknek is szólt. Az 1949 utáni korszak két kiemelkedő „jogi performerét”, az ötvenes–hatvanas évek koncepciós pereinek aktív résztvevőit, Jahner-Bakos Mihályt és Szalay Józsefet mutatja be tanulmányában Németh László Sándor. A két elnök életútja sokban hasonlít: mindketten 1945 tavaszán kezdték pályafutásukat a budapesti népbíróságon, később mindketten igazságügyminiszterhelyettesi pozíciót töltöttek be, végül mindketten öt évig voltak a Legfelsőbb Bíróság elnökei. Jahner-Bakos Mihály elnöki kinevezését komoly szakmai karrierút előzte meg: jogi doktorátusát 1944-ben szerezte meg, 1945-től a budapesti népbíróság jegyzője, 1948-tól államügyész, 1949-től pedig hivatásos hadbíró tiszt. Rövid katonaiügyész-helyettesi kitérő után, 1950 júliusától a Budapesti Katonai Törvényszék bírája, 1951 októberétől a Katonai Felsőbíróság tanácselnöke, majd 1955 májusától a Legfelsőbb Bíróság katonai kollégiumának bírája volt. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után a vezetés hiánya miatt mind a bíróságok, mind az Igazságügyi Minisztérium munkája vontatottan indult meg, Jahner-Bakost ekkor bízták meg a minisztérium katonai főosztályának vezetésével. „Politikai szilárdságának” tanúbizonyságaként megszervezte a statáriális bíráskodást. Egy éven belül miniszterhelyettesi pozíciót kapott, majd 1958 áprilisában a Legfelsőbb Bíróság elnökévé nevezte ki az MSZMP Központi Bizottsága. Elnöki időszakára estek a legnagyobb 1956 utáni perek és a legsúlyosabb ítéletek, közöttük a Nagy Imre és társai elleni per, amelyben a vádat későbbi utódja, dr. Szalay József képviselte. Jahner-Bakos elnökségének a hatalom konszolidációja vetett véget: a pártvezetés az 1963. évi amnesztiarendelet

előkészítése mellett az igazságügyi apparátus megtorlásban részt vett tagjai nak felelősségét is napirendre tűzte. Dr. Szalay József 1937-ben szerzett jogtudományi oklevelet, majd többek között banktisztviselőként is dolgozott. 1945-től a budapesti népbíróságon teljesített szolgálatot, 1946-tól népügyész volt, 1947-ben letette az egységes bírói és ügyvédi vizsgát. 1948-tól államügyész, 1952-től a Legfőbb Állam ügyészség ügyésze, 1953-tól a Legfőbb Ügyészség főosztályvezető ügyésze volt. Pályájának „csúcsát” a Nagy Imre és társai elleni perben ellátott vádképviselet jelentette 1958-ban: az ügyben a legsúlyosabb büntetést kérte a vádlottakra. A karrieristának tartott Szalay 1960 júniusában az igazságügy-miniszter első helyettese lett. 1963-tól 1968-ig volt a Legfelsőbb Bíróság elnöke. Garadnai Zoltán tanulmányában a nyolcvanas évek legfelsőbb bírósági elnöke, dr. Szilbereky Jenő pályaívét ismerteti. Szilbereky 1939-ben szerzett jogi doktorátust, harcolt a második világháborúban, majd járásbírósági polgári peres bíróként, illetve a szegedi egyetem jogi karának oktatójaként folytatta pályáját. 1953-tól a Legfőbb Ügyészség polgári jogi osztályvezetője volt, az ügyészi polgári felügyelet kiépítését vezette. 1962-től 1980-ig, tehát tizennyolc éven keresztül tevékeny alakítója volt a magyar jogalkotásnak. Ebben az időszakban született meg az egységes bírósági szervezeti törvény, a szövetkezeti törvény, a szellemi alkotásokkal kapcsolatos törvények (szerzői, szabadalmi, illetve védjegy), valamint a gazdaság egyes ágazatairól (építésügy, vízügy, kül- és belkereskedelem stb.) szóló felsőszintű jogszabályok. Szalayt 1980-ban nevezték ki a Legfelsőbb Bíróság elnökévé, és az ő közbenjárásának köszönhetően költözhetett vissza a Legfelsőbb Bíróság az igazságügyi negyedbe, a Markó utcába. Elnökké választását akkor érthetjük meg, ha számításba vesszük a korabeli vezetés elvárásait: a „szocialista törvényesség” elvét, vagyis az egypártrendszer stabilitását és a gazdasági élet reformját egyaránt szolgáló jogalkotást és ítélkezésirányítást. Ehhez az ’56-os forradalom utáni megtorlásban részt nem vett, szakmailag magasan képzett jogászokra volt szükség. Szilbereky Jenő hivatali ideje alatt a Legfelsőbb Bíróságon aktív jogszabály-előkészítő tevékenységet végzett és intenzív nemzetközi kapcsolatépítésbe kezdett. Az 1988-ban meginduló reformfolyamat során a nagy horderejű változásokhoz, az alkotmányozási kérdésekhez óvatosan viszonyult, ugyanakkor Bírói Tanácsot hozott létre a Legfelsőbb Bíróságon, amelynek véleményét szakmai kérdésekben rendszeresen kikérte. 1989. július 6-án pedig történelmi jelentőségű esemény részesévé vált a Legfelsőbb Bíróság akkori elnöke: Szilbereky Jenő vezette ugyanis azt a héttagú büntetőtanácsot, amely – pár héttel újratemetésük után – Nagy Imrét és mártírtársait jogilag is rehabilitálta. A XX. századi magyar igazságszolgáltatás története nem lehet teljes a rendszerváltás, az 1990 utáni időszak ismertetése nélkül. A magyar felsőbíráskodás legújabb kori történetéről Solt Pálnak, a Legfelsőbb Bíróság 1990 és

2002 között hivatalban volt elnökének visszaemlékezése ad átfogó képet. Az 1989. november 29-i teljes ülést követően – ahol a Legfelsőbb Bíróság bírái esküt tettek a Magyar Köztársaság alkotmányára – új feladatoknak kellett eleget tenni: a Legfelsőbb Bíróság vezette a társadalmi szervezetek nyilvántartását, a közigazgatási bíráskodás megszervezésének részeként létrejött a Közigazgatási Kollégium. Solt Pál elnök úr szívügyének tekintette a bíráknak az igazságszolgáltatás presztízséhez méltó javadalmazását, az Emberi Jogok Európai Bíróságával való kapcsolatok kiépítését, az alsóbb szintű bíróságokkal való kapcsolat újjáélesztését, és nem utolsósorban a bírói talár bevezetését. A napjainkban is megszívlelendő gondolatokat tartalmazó visszaemlékezés utolsó része a közelmúltban elhunyt Göncz Árpád köztársasági elnök örök érvényű szavait idézi: „[…] minden értelmiségi munkának, minden valamirevaló munkának van hibaszázaléka. De nem lehet erkölcsi hibaszázaléka […] A tévedés jogát fenn lehet tartani, a tudatos igazságtalanság jogát, a befolyásolhatóság jogát el kell utasítanunk.” Ezzel az idézettel nyújtom át a kötetet a kedves Olvasónak, és kívánok megalapozott ítéletalkotást a XX. századi magyar bírósági vezetőkről! Budapest, 2015. december 21.

Dr. Darák Péter, a Kúria elnöke

„Nagy biró volt, mert igaz és bölcs biró volt.”

TŐRY GUSZTÁV – KODIFIKÁTOR ÉS KÚRIAI ELNÖK (1857–1925) Bódiné Beliznai Kinga

„Tőry nem politikus, nem szónok, nem ötletszerű reformer, csupán a jogalkotás és az igazságügyi igazgatás mestere.”1

A család Tőry Gusztáv 1857. október 24-én született Pesten. Édesapja Tőry (Spiesz) Gusztáv Adolf (1823. január 28. – Budapest, 1873. december 12.2), aki 1848 nyarán a Honvédelmi Minisztérium polgári biztossági, majd 1849 nyarától a minisztérium élelmezési osztályán volt fogalmazó. Édesanyja Kunig Róza (1830. január 23. – Budapest, 1890. november 9.). Testvérei Róza, Emil és József. 3

Tőry Gusztáv testvérei Tőry Róza 1859. március 29-én született, férje tutzingeni és szentmihályi Tichtl János (Temesvár, 1851. december 6. – Budapest, 1919. január 1.) miniszteri tanácsos, a kereskedelemügyi miniszter berlini szaktudósítója volt. Házasságukból három leány született Leona Róza, Izabella és Adrienne.4 Tőry Róza Budapesten halt meg 1882. december 19-én.

Tőry Gusztáv 1915-ben3

1 Tőry Gusztáv, Jogtudományi Közlöny, 1918. május 12., 53. évf., 19. szám, 145. o. 2 HU–BFL–IV.1411.b–1874–00019–Spiesz, Budapest Székesfőváros Árvaszékének iratai. Általános iratok, Spiesz Adolf hagyatéki ügye; Kempelen Béla szerint: 1869. június 22. Magyar nemesi évkönyv (szerk. KEMPELEN Béla), Budapest, 1913. A szerző kiadása, 197. o. 3 Vasárnapi Ujság, 1915. november 28., 62. évf., 48. szám, 779. o. 4 Leona Róza (Budapest, 1882. szeptember 17. – Budapest, 1909. december 26.) 1904. április 5-én kötött házasságot csurgói Kétly Károly (Budapest, 1879. május 28. – Budapest, 1946. december 7.) miniszteri tanácsossal, két leányuk (Erzsébet és Mária) született.

Tőry Emil (Pest, 1863. április 17. – Budapest, 1928. május 31.) a budapesti műegyetemen szerzett oklevelet 1887-ben, majd a berlin-charlottenburgi és a párizsi műegyetemen képezte magát tovább. Külföldi tanulmányainak befejezése után az okleveles műépítész építészirodát nyitott Budapesten. 1892. június 11-én kötött házasságot óbecsei Kollerich Margittal (Budapest, 1869. július 5. – ?). Gyermekeik Blanka (Budapest, 1893. július 23. – Budapest, 1949. március 4.) és Tibor (Budapest, 1894. szeptember 6. – ?).5 Tőry Emil 1897-től a budapesti műegyetem magántanára volt, 1906. március 7-én műegyetemi rendkívüli tanári címmel és jelleggel ruházták fel. A műegyetemen építészettörténetet oktatott, „előadásai mindig nagy látogatottságnak örvendtek”. Számos hazai és külföldi tervpályázaton díjat nyert. Önállóan tervezett műve többek között az erzsébetvárosi törvényszéki épület, a temesvári Délvidéki Kaszinó, az esztergomi főkáptalan budapesti Práter utcai bérházcsoportja, valamint a Homeopata Kórház. 1908-tól Pogány Móriccal társulva több nagyszabású épületet tervezett. Ezek egyike a torinói világkiállítás magyar háza volt, amely „oly nagy feltűnést keltett művészi körökben, hogy ennek alapján az Olasz Királyi Művészeti Akadémia mindkét építőművészt tagjává választotta”6, az újpesti állami főgimnázium, a volt Adria Biztosító Társulat székháza. 1913-ban az új Nemzeti Színház tervpályázatán közös tervük kapta meg az első díjat és az építési megbízást. A terv kivitelét azon-

Izabella 1900. szeptember 19-én kötött házasságot bereznai ifj. Hanskarl Sándor (1874 – Budapest, 1932. szeptember 5.) törvényszéki aljegyző, tartalékos honvéd huszárhadnaggyal, aki később kúriai bírói ranggal felruházott törvényszéki tanácselnök lett. Gyermekeik Marianne (Budapest, 1901. október 10. – ?) és Sándor (Budapest, 1902. október 31. – ?). Adrienn szintén 1900. szeptember 19-én kötött házasságot, férje csáford-jobbaházi Bolla Árpád (Olmütz, 1870. március 11. – ?), aki a budapesti és a bécsi egyetemen szerzett jog- és államtudori oklevelet. 1895-ben a kassai kir. törvényszék joggyakornokává nevezték ki. 1899-ben az Igazságügyminisztériumba rendelték. 1905-ben a pozsonyi kir. törvényszék, 1914-ben a kassai, 1915-ben a budapesti kir. ítélőtábla bírája lett. 1921-ben ügyvédi vizsgát tett, és kúriai bírói rangra emelték, a Kúria II. büntetőtanácsában ítélkezett. Gyermekeik Kálmán (Budapest, 1901. augusztus 6. – ?) és Lujza (1902. szeptember 8. – ?). 5 Blanka 1913. szeptember 10-én kötött házasságot vizeki Tallián Zsigmonddal (1863–1938). 1913. április 15–16-án a Nemzeti Lovardában megrendezett Lovasjáték egyik szereplője volt. Tibor okl. gépészmérnök volt, 1928 decemberében jegyezte el Navratil Alexát. 6 Meghalt Tőry Emil az új Nemzeti Színház egyik tervező műépítésze, Budapesti Hírlap, 1928. június 1., 48. évf., 123. szám, 5. o.

ban megakadályozta az első világháború.7 Építészeti szakirodalmi munkássága is kiemelkedő. 1918-ban a felsőoktatás és az építőművészet terén szerzett érdemeiért magyar királyi udvari tanácsosi méltósággal tüntette ki az uralkodó. 1911-ben nemességet kapott. Tőry József (Pest, 1865. április 15. – Budapest, 1929. február 26.) jogtudor, okleveles ügyvéd volt. Közszolgálatát 1889. október 8-án kezdte meg a m. kir. kincstári jogügyi igazgatóságnál, ahol mint fogalmazó-gyakornok, segédfogalmazó és fogalmazó működött 1898. március 20-ig. Ekkor az Igazság ügyminisztériumba nevezték ki fogalmazónak. 1896. február 4-én kötött házasságot Hegedűs Máriával8 (Sámson, 1878. augusztus 1. – ?). Gyermekeik Mária Magdolna (Budapest, 1902. február 15. – ?)9 és Miklós (Budapest, 1904. július 29. – ?). 1900. május 30-án miniszteri segédtitkár, 1905. július 14-én miniszteri titkár lett. 1909. április 13-án miniszteri osztálytanácsosi címmel és jelleggel ruházták fel. Az Igazságügyminisztérium „egyik legtehetségesebb és legszorgalmasabb tagja, a kit fáradságot nem ismerő ügybuzgalom és ügyszeretet, jeles jogászi müveltség és gyakorlati képzettség jellemeznek”.10 1911ben nemességet kapott. 1912 júniusától miniszteri osztálytanácsos, 1913-tól az Igazságügymi nisztérium IV. ügyosztályának vezetője volt. 1915 augusztusában miniszteri tanácsosi címmel és jelleggel ruházták fel. 1919-től a minisztérium IX. ügyosztályának (állami közjegyzői és ügyvédi ügyeket intéző osztály) főnöke. 1922 júliusában helyettes államtitkári címet és jelleget nyert. 1926 augusztusában a Fiatalkorúak Budapesti Felügyelő Hatóságának tagjává és tanácselnökévé választották. A Magyar Országos Lawn-tennis [gyepen játszott tenisz] Szövetség tanácstagja volt. 1895. február 18-án a Magyar Turista Egyesület Budapesti Osztályának választmányi ülésén alelnökké választották. Ezt megelőzően az Egyesület Budapesti Osztálya vigalmi bizottságának egyik elnöke volt.

7 LYKA Károly: Tőry Emil, Magyar Művészet, 1928. 4. évf., 336. o. 8 Házasságukat 1909-ben felbontották. Bontóperükben 1909. szeptember 28-án született ítélet. HU– BFL–VII.2.c–1909–V.0569, VII.2.c–Pesti (1875-től) Budapesti Királyi Törvényszék (1946-tól Budapesti Törvényszék) iratai. Polgári peres iratok. Tőry József utóbb ismét megnősült, 1917. július 17-én vette feleségül Putz Mariannt (Eibischwald, 1886. március 20. – ?). 9 Tőry Mária Magdolna a soproni állami leánylíceumban internátusi nevelőnő, majd internátusigaz gató volt, illetve helyettes, majd rendes tanár. 10 HU–MNL–OL–K20–1911–147–007, Előterjesztés dr. Tőry Gusztáv államtitkári czimmel és jelleggel felruházott igazságügyministeriumi ministeri tanácsos részére a magyar nemességnek legkegyelmesebb adományozása s ezen nemességnek testvéröccseire való kiterjesztése tárgyában.

Tőry Gusztáv családja Tőry Gusztáv 1887. január 22-én kötött házasságot Burián Arankával (Budapest, 1866. január 21. – ?) Burián János ügyvéd11 (Pozsony, 1819 – Budapest, 1889. május 8.) és Jálics Ilona (1832 – Budapest, 1892. január 31.) leányával. Házasságukból két leánygyermek született, Aranka és Edit(h). Tőry Aranka 1888. november 3-án született Budapesten. 1907. június 1-jén kötött házasságot12 pusztaszentgyörgyi és tetétleni Darányi Ferenc (Kecskemét, 1878. február 3. – Budapest, 1948. január 8.) kereskedelmi miniszteri fogalmazóval, majd titkárral. Három gyermekük született: Edit, Vera és Ferenc (Budapest, 1909. december 4. – Budapest, 2004. október 3.). 1941 és 1946 között Aranka az Universum Szállítmányozási és Ellenőrző Rt. igazgatósági tagja volt. Tőry Edit 1890. december 27-én született Budapesten. 1910. június 18-án kötött házasságot győri Gschwindt Ernő13 (Budapest, 1881. szeptember 27. – Budapest, 1932. augusztus 29.) gyárigazgatóval. Három gyermekük született: Edit, Edina és György. Gschwindt Edit (Budapest, 1911. szeptember 8. – Central Islip NY, 1982. június) az FTC teniszezője volt, 1933-tól pedig a Székesfehérvári Korcsolyázó Egyesület Tenisz szakosztályának elnöke. Férje Hadik Antal (Tornanádaska, 11 Burián János az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc kitörésekor belépett a nemzetőrségbe, Szalay László távozását követően őrmesteri ranggal Lipótváros kapitányává választották, majd a honvédségnél szolgált, őrnagyként Bem József hadsegéde volt. A világosi fegyverletételt követően fogságba került. Később – közlegényként – besorozták az osztrák gyalogezredbe, tizennégy hónapnyi szolgálat után fővárosi polgártársai gyűjtést rendeztek, és kiváltották a katonaságtól. Visszatért Pestre és ügyvédi irodát nyitott. 1875 februárjában a Budapesti Ügyvédi Kamara alakuló közgyűlésén választmányi tagjává választotta. A Budapesti Ügyvédi Kör elnöke volt. Részt vett a képviselőválasztási mozgalmakban is, mint a lipótvárosi Deák-párt, majd mint a Szabadelvű Párt elnöke. A fővárosi törvényhatósági bizottság tagja, valamint az V. kerületi iskolaszék és a kerületi jótékonysági egylet elnöke volt. Az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár igazgatósági tagja, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank jogtanácsosa. 1884-ben a közügyek terén szerzett érdemeinek elismeréséül királyi tanácsosi címmel tüntette ki az uralkodó. Burián János †, Ügyvédek Lapja, 1889. május 11., 6. évf., 19. szám, 1–2. o. 12 Az esküvőt a Szilágyi Dezső téri ev. ref. templomban tartották, Darányi Ignác földművelésügyi miniszter, a vőlegény édesapja és Julies Géza földbirtokos voltak a násznagyok. 13 Gschwindt Ernő a budapesti tudományegyetemen bölcsészetet hallgatott, majd a heidelbergi egyetemen kémiai tanulmányokat folytatott, és a kereskedelmi akadémiát is elvégezte. 1907-től az 1868ban alapított Gschwindt-féle Szesz-, Élesztő-, Likőr- és Rumgyár Rt. elnök-vezérigazgatója volt. „[…] egészen gyáriparos volt: tervelő, termelő, dolgozó férfi, aki tudta, hogy egy üzem vezetése egész embert kíván, reggeltől estig való építő munkát, állandó megfigyelését a gazdasági helyzet alakulásának, állandó alkalmazkodást ehez az üzem technikai berendezésében, kereskedelmi vezetésében, egész koncepciójában.” A Gyáriparosok Országos Szövetségének, a Vegyészeti Gyárosok Országos Egyesületének, a Szeszértékesítő Rt.-nek és a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak igazgatósági tagja, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara szeszipari szakosztályának pedig elnöke volt. Gschwindt Ernő, Magyar Gyáripar, 1932. szeptember, 23. évf., 9. szám, 1. o. 1922-től 1931-ig egységes párti nemzetgyűlési, majd országgyűlési képviselő. 1923 és 1931 között a Ferencvárosi Torna Club (FTC) sportegyesület elnöke volt.

„Fényes külsőségek között tartotta meg esküvőjét a Várkápolnában gróf Hadik Antal és Gschwindt Edit. […] A fiatal pár az esküvői szertartás után elhagyja a Várkápolnát.” 14

„A legszebb pesti lányt, Gschwindt Edinát eljegyezte ifj. Schmidt Richárd.”15

1902. május 11. – Santiago de Chile, 1986. október 24.) volt, akivel 1935. november 26-án kötöttek házasságot. 14 Gschwindt Edina (1917. november 14. – ?) 1936 októberében kötött házasságot ifj. Schmidt Richárd tőzsdetanácsossal. A harmadik gyermek, György Ernő Ede Gusztáv Mária (1920. október 22. – ?) Haggenmacher Mária Henriette Emma Margittal (Budapest, 1922. augusztus 10. – ?) kötött házasságot 1944. február 14-én.15 Tőry Editet férje halála után, 1932 szep temberében a Gschwindt-féle Szesz-, Élesz tő-, Likőr- és Rumgyár Rt. igazgatósági tagjává, illetve elnökévé választották, leánya, Edit a vezérigazgatói posztot töltötte be. A velencei közbirtokosság tagjaként uradalmi tehenészetet vezetett. Az 1930-as években szarvasmarha-tenyészete több alkalommal díjazásban, illetve dicséretben részesült az országos tejtisztasági versenyen.16

14 Tolnai Világlapja, 1935. december 4., 35. évf., 49. szám, 16. o. A fényes főúri esküvőről részletesen beszámolt a Budapesti Hírlap is. Az urak „pompás díszmagyarban” jelentek meg. A násznagy Zichy János gróf volt. Az esketési szertartást Nemes Antal címzetes püspök végezte. A ceremónia után a násznép a Nemzeti Kaszinóban villásreggelire gyűlt egybe, majd az ifjú pár Bécsbe utazott. Főúri esküvő, Budapesti Hírlap, 1935. november 27., 55. évf., 270. szám, 9. o. 15 Színházi Élet, 1936. június 7–13., 26. évf., 24. szám, 56. o. 16 1935-ben újbóli dicsérő oklevelet kapott. Az 1935. évi V. tejtisztasági verseny díjazási eredménye, Köztelek, 1936. március 15., 46. évf., 21–22. szám, 202. o. Az 1936/37. évi versenyen I. szövetségi [Felsődunántúli Szarvasmarhatenyésztő Egyesületek Szövetsége] tiszteletdíjat nyert. Az 1936/37. évi tejtisztasági verseny díjazási eredménye, Köztelek, 1938. március 13., 48. évf., 21– 22. szám, 209. o.

Az igazságügy-minisztériumi évtizedek (1883–1918) Tőry Gusztáv középiskolai és egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. Jogi ismereteit Németországban, Franciaországban, Angliában, Belgiumban, illetve Svájcban gyarapította. Az ügyvédi oklevél megszerzése után közszolgálatát 1880. november 22-én kezdte meg mint joggyakornok a budapesti királyi ítélőtáblán, ahol 1881. november 8-án tiszteletbeli segédfogalmazóvá nevezték ki. 1883. április 11-én segédfogalmazói rangban áthelyezték az Igazság ügyminisztériumba, ahol a törvényelőkészítő osztályon dolgozott. 1884. június 12-én miniszteri segédfogalmazóvá, majd 1886. október 27-én miniszteri fogalmazóvá nevezték ki. 1888. január 25-én miniszteri titkári címet és jelleget nyert, 1889. március 1-jén miniszteri titkár lett. 1892. március 18-án miniszteri osztálytanácsosi címmel és jelleggel ruházták fel. 1895. március 2-án miniszteri osztálytanácsossá nevezték ki. 1898. február 9-én miniszteri tanácsosi címet és jelleget nyert, majd 1902. június 19-én miniszteri tanácsos lett. 1906. november 16-án igazságügyi államtitkári címmel és jelleggel ruházták fel, 1912-ben pedig valóságos államtitkár lett. 1915-ben valóságos belső titkos tanácsosi méltósággal tüntették ki. 1883-ban a IX. magyar jogászgyűlés elé terjesztendő indítványok előkészítésére felállított állandó bizottság büntető anyagi és eljárásjogból a következő kérdéseket tűzte ki: „Első kérdés: A népelemnek a büntető jogszolgáltatás körébe vonásánál Magyarországban, ennek jogfejlődésénél és sajátos viszonyainál fogva nem volna-e czélszerü: állandóan, vagy tanácsos: legalább a mostani szakbirósági rendszerről való átmenetül, a vegyes bírósági rendszert alkalmazni? Ha igen: minő szervezettel és mily hatáskörrel és hatállyal?” 17 Az indítványok előadójának Werner Rezsőt18 kérték fel, míg a véleményezők között Tőry Gusztáv mellett dr. Barna Ignácz19, Beksics

17 A kilenczedik magyar jogászgyűlés, Jogtudományi Közlöny, 1883. április 27., 18. évf., 17. szám, 136. o. 18 Werner Rezső (Kalocsa, 1938. július 12. – Budapest, 1907. április 15.) gimnáziumi tanulmányait Kalocsán, Baján és mint papnövendék Pécsen végezte, majd két évet töltött Kalocsán a papneveldében. 1859-től joghallgató lett Pesten. 1865-ben a pécsi püspöki joglíceumhoz nevezték ki segédtanárnak, és ebben az évben avatták jogi doktorrá. 1866-ban rendkívüli, 1869-ben rendes tanárrá nevezték ki a bölcseleti és a jogtudományok előadására. 1873-tól a kassai kir. jogakadémián oktatott, 1875-től 1905-ig a kolozsvári egyetemen a jogbölcselet tanára volt. 1905-ben nyugalomba vonult, és haláláig „zárkózott, különcz életet élt”. 19 Barna Ignác (Rácalmás, 1854. szeptember 10. – Budapest, 1919. július 1.) jogi tanulmányainak befejezése után 1889-ben ügyvédi oklevelet szerzett. 1880-tól 1889-ig kereskedelmi és váltójogot oktatott a budapesti Kereskedelmi Akadémián. 1879-ben, 1882-ben és 1885-ben az országos jogászgyűlések szakosztályi jegyzője volt. 1899-ben budapesti kir. ítélőtáblai, majd 1911-ben kúriai bíró lett. Ebben a minőségében az Igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályába osztották be. Miniszteri tanácsosi rangot nyert. 1880-tól a Jogtudományi Közlöny munkatársa volt.

Gusztáv20, dr. Dell’Adami Rezső21, dr. Friedmann Bernát22, dr. Fayer László23, dr. Molnár Imre, Széll Farkas24 és Zoltán Géza szerepeltek. 20 Beksics Gusztáv (Gamás, 1847. február 9. – Budapest, 1906. május 7.) középiskoláit Kaposváron, Kecskeméten és Pécsen kezdte. Eleinte papi pályára készült, majd a pesti egyetemen jogot és bölcsészetet hallgatott. 1874-ben ügyvédi oklevelet szerzett, és 1884-ig a kir. táblán volt segédfogalmazó, majd fogalmazó. 1870-től a Pesti Napló, majd az Ellenőr, a Nemzeti Hírlap, illetve a Nemzet munkatársa volt. 1884-ben a sepsiszentgyörgyi választókerület képviselőjévé választották; az országgyűlés igazságügyi bizottságának tagja és jegyzője volt. 1894-től 1896-ig a miniszterelnökségnél miniszteri tanácsosként a közjogi és nemzetközi ügyosztály vezetője volt. Amikor 1896-ban ismét országgyűlési képviselővé választották, leköszönt állásáról. A Magyar Nemzet szerkesztője lett. 1905-ben a Budapesti Közlöny szerkesztőjévé nevezték ki. Politikai és publicisztikai írásai mellett írt színműveket és regényt, fordított verseket és drámákat is. 21 Dell’Adami Rezső (Pest, 1850. augusztus 31. – Budapest, 1888. május 20.) iskoláit Bécsben (1855–1858) és Pesten (1861–1869) végezte. 1869-től 1872-ig jogot hallgatott Pesten. A jogtudori oklevél megszerzése után joggyakorlatát egy ügyvédi irodában kezdte meg, 1875-ben ügyvédi vizsgát tett. Ezután franciául, angolul, németül, olaszul és spanyolul tanult, és hosszabb időt töltött tanulmányúton Belgiumban, Svájcban, Franciaországban, Németországban és Olaszországban. Hazatérve „a jogi szakirodalom művelésére adta magát”. Első cikkei a Törvényszéki Csarnokban és a Magyar Themisben jelentek meg. 1880-tól a budapesti tudományegyetem magántanára volt. Jeles szereplője volt a jogászgyűléseknek, nevéhez fűződik az ügyvédi rendtartás kidolgozása. 22 Friedmann Bernát (Nagyvárad, 1843. október 10. – Budapest, 1925. október 14.) gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte. Jogi doktor, ügyvéd, bűnügyi védő, egyike volt a legjobb kriminalistáknak. A XIX. század végén „alig volt nevezetesebb bűnpör, melyben mint védő ne szerepelt volna, s a védői szószéken elmondott beszédei mintaképei voltak a klasszikus törvényszéki szónoklatnak”. Egyik legnevezetesebb védői beszéde az 1883. évi tiszaeszlári perben hangzott el. Tagja volt az ügyvédvizsgáló bizottságnak, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökhelyettese. 23 Fayer (Feyer, Feuer) László (Kecskemét, 1842. június 2. – Budapest, 1906. november 9.) középiskolai tanulmányait a kecskeméti református gimnáziumban végezte, jogot Budapesten hallgatott. 1870ben jogi doktori oklevelet szerzett. 1874-től 1882-ig ügyvédként működött. 1873-ban a budapesti tudományegyetemen bűnvádi eljárásból magántanári képesítést, majd 1886-ban rendkívüli egyetemi tanári címet nyert. 1901-től 1906-ig a büntetőjog és a bűnvádi eljárás rendes tanára volt. „Tanitványai a legnagyobb érdeklődéssel hallgatták előadásait, a melyek valóban lelkesitő hatást gyakorolhattak, mert az ifjusag rajongó szeretettel csüggött mesterén.” Büntetőjogi szemináriumaival meghonosította a szemináriumi rendszert a jogi oktatásban. A klasszikus büntetőjogi iskola híve volt, a büntető igazságszolgáltatás alapelvének a bűnmegelőzést tartotta. A magyar büntetőjog kézikönyve és A magyar bűnvádi perrendtartás vezérfonala című művein kívül összegyűjtötte, bevezetéssel és magyarázatokkal látta el és kiadta az 1843. évi büntetőjogi javaslat anyaggyűjteményét. A Magyar Jogászegylet egyik alapítója és titkára, 1903-tól alelnöke volt. Gimnáziumi évei alatt magánszorgalomból megtanult gyorsírni, néhány évvel később – mint kész gyorsíró – vetette papírra Deák Ferenc Vigadóban tartott programbeszédét. Jegyzeteire felfigyelt a Pester Correspondenz szerkesztője, Lichtenstein Lajos, aki lapjánál tüstént alkalmazta őt. E munka révén ismerkedett meg Fenyvessy Adolffal, az Országgyűlési Gyorsíróiroda későbbi vezetőjével, és 1865 és 1885 között maga is országgyűlési gyorsíróként működött. 1866-ban a budapesti Magyar Gyorsíróegylet egyik alapító tagja. 1866-ban és 1867-ben kiadta a magyar gyorsírók évkönyveit, 1870-től a Gyorsírászati Lapok szerkesztője volt. 1870-től 1880-ig a Magyar Themis szerkesztője, majd a lapnak a Jogtudományi Közlönybe való beolvadása után szinte haláláig a Jogtudományi Közlöny főmunkatársa, illetve szerkesztője volt. 1894-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. 24 (bessenyei) Széll Farkas (Hódmezővásárhely, 1844. április 28. – Budapest, 1909. december 17.) gimnáziumi tanulmányait Debrecenben és Nagykőrösön folytatta, ahol Arany János tanítványa volt. Az ügyvédi oklevél megszerzése után, 1871-ben tiszteletbeli szolgabíró, 1874-ben kunszentmártoni járásbíró lett. 1878-tól karcagi kir. törvényszéki bíróként működött, 1882 és 1891 között budapesti kir. ítélőtáblai bíró volt. Előadója volt annak a fellebbviteli tanácsnak, amely az első felmentő ítélet után másodfokon határozott a tiszaeszlári perben. 1891-től 1907-ig debreceni kir. ítélőtáblai tanácselnök. Irodalomtörténeti tanulmányai és forráspublikációi főként a Századokban jelentek meg. „Egyik ked-

Tőry 1897-től a minisztériumban a nemzetközi, 1906-tól pedig a törvényelőkészítő osztály vezetője volt, és őt bízták meg a nemzetközi, a közjogi és a fiatalkorúak erkölcsi javítását irányító osztályok ügyeinek felülvizsgálatával.25 „[…] tolla alól egyik jeles törvényalkotás a másik után került ki. […] Mint kodifikátor bámulatos éleslátással terjeszkedett ki a legaprólékosabb szempontokra is. Ügyelt még arra is, hogy a törvények és rendeletek magyaros kifejezéseikkel válhassanak még érthetőbbekké.”26 Részt vett a polgári házasságról szóló 1894:31. tc. előkészítésében, valamint németországi és svájci kiküldetései, az ott folytatott tanulmányok alapján ő dolgozta ki az igazságügy-miniszter 27.243/95. I. M. számú utasítását a házasság kihirdetésénél, megkötésénél és anyakönyvezésénél követendő eljárás tárgyában, valamint a törvény végrehajtásához szükséges rendeletek legtöbbjének tervezetét. A gyermekek vallásáról szóló 1894:32. tc., az állami anyakönyvekről szóló 1894:33. tc. és a vallás szabad gyakorlásáról szóló 1895:18. tc. alapján kibocsátott rendeletek előkészítésében és meghonosításában szintén szerepe volt. 1895 áprilisában Lukács György27 belügyminiszteri titkárral Bajorországba utazott, ahol a polgári házasság, illetve az állami anyakönyvvezetés életbe léptetése céljából gyakorlati tanulmányokat folytattak, augusztus 21-től 24-ig az anyakönyvi kir. felügyelők tanfolyami képzésében vettek részt. Birtokrendezési kérdésekkel is foglalkozott, ő dolgozta ki a naszódvidéki községek birtokviszonyainak rendezéséről szóló 1890:18. tc.-t, valamint az erdélyi részek és a volt Partium területén követendő birtokrendezési eljárás novelláját (1892:24. tc.) az ehhez kapcsolódó rendeletekkel és utasításokkal egyetemben. Ő volt a szerzője a magyar főudvarnagyi bíráskodásról szóló 1909:16. tc. javaslatának. ves gondolata és terve” volt a régi magyar jogi és igazságszolgáltatási nyelvnek és kifejezéseknek az összegyűjtése. E kutató munka eredménye többek között A becstelenítés és a bíróság előtti megkövetés (Debrecen, 1897), valamint a Testi büntetések a Debrecen városi régi jogban (Debrecen, 1903) című tanulmányai. A legkiválóbb magyar könyvgyűjtők egyike volt. „Egyesülve volt benne az amateur szeretete és érzéke az egyes gyüjtések teljessége, és a tudományt szerető szakembernek érdeklődése nemcsak a könyvészeti oldal, hanem a tartalom iránt is.” 1888. február 3-tól egészen haláláig választmányi tagja volt a Magyar Történelmi Társulatnak 25 HU–MNL–OL–K20–1911–147–005, Előterjesztés dr. Tőry Gusztáv államtitkári czimmel és jelleggel felruházott igazságügyministeriumi ministeri tanácsos részére a magyar nemességnek legkegyelmesebb adományozása s ezen nemességnek testvéröccseire való kiterjesztése tárgyában 26 Tőry Gusztáv meghalt, Pesti Napló, 1925. október 31., 76. évf., 246. szám, 5. o. 27 (erzsébetvárosi) Lukács György (Nagyvárad, 1820 – Salzerbad, 1892. augusztus 25.) gimnáziumi és jogi tanulmányait (1835–1837) Nagyváradon folytatta. 1838-ban Bihar vármegyében, majd Pesten volt gyakornok a kir. ítélőtáblánál. 1839-ben ügyvédi vizsgát tett, és 1841-től 1848-ig ügyvédként működött. 1848-ban Szemere Bertalan miniszteri titkárnak hívta meg a Belügyminisztériumba. 1861-ben és 1867-ben Nagyvárad polgármesterévé választották, valamint a város képviselőjeként vett részt az országgyűlésben. 1875 októberében Tisza Kálmán belügyminiszter miniszteri tanácsosi állásra hívta meg a minisztériumba. 1885. június 13-án államtitkári címmel és jelleggel ruházták fel.

Tőry Gusztáv gyakran képviselte az Igazságügyminisztériumot más tárcáknál törvényalkotási kérdésekben. Így részt vett a közös haderő és a honvédség katonai bűnvádi perrendtartásáról, a véderőről és a honvédségről szóló 1912. évi törvények tervezetének kidolgozásában is. 1898-ban a M. Kir. Központi Statisztikai Hivatal szakvizsgálati bizottságának tagjaként működött. Részt vett a külföldi államokkal kötött kiadatási szerződések, konzuli egyezmények előkészítésében. Nevéhez fűződik a házasságokra és a kiskorúak gyámságára vonatkozó hágai nemzetközi egyezmények magyarországi törvénybe iktatása és hatálybalépése 1912-ben. E három nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatok „a mostoha belpolitikai viszonyok következtében” csak 1907 januárjában kerültek a magyar országgyűlés elé. A tervezetek rendelkező része csupán az adott egyezmény törvénybe iktatásának kimondására szorítkozott, anélkül, hogy az egyezményekben a hazai szabályozás számára meghagyott üres kereteket minden kétséget kizáró új rendelkezésekkel töltötte volna ki. A törvényjavaslatok rendelkező részének ezt a hézagosságát nagymértékben ellensúlyozták a terjedelmes indokolások, amelyek az egyezmények szokatlanul részletes magyarázatát foglalták magukban, és kimerítően tárgyalták az egyezményi rendelkezések viszonyát a hazai jog megfelelő szabályaihoz (a házassági jogról szóló 1894:31. tc. és a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877:20. tc.). Az indoklások Tőry Gusztáv a harmadik hágai nemzetközi magánjogi konferencia határozatairól 1901-ben Budapesten megjelent tanulmányának fejtegetéseit csaknem szó szerint tartalmazták.28 Tőryt „minden irányban kipróbált nagy munkaereje és képzettsége felette alkalmassá tették”, hogy több nemzetközi értekezleten és konferencián képviselje Magyarországot. Így 1900-ban és 1904-ben a hágai nemzetközi magánjogi konferenciákon, amelyeknek egyik alelnöke is volt, és fontos szerepet töltött be a bukaresti román béketárgyalásokon is. 1906. június 29-én a Nemzetközi Tengerjogi Magyar Egyesület igazgatójává választották az egyesület közgyűlésén. 1907. november 8-án a Közép-európai Közgazdasági Egyesület németországi, ausztriai és magyarországi képviselői nemzetközi csekkértekezletet tartottak Budapesten, a Tőzsdepalota tanácstermében. Wekerle miniszterelnök távollétében a kétnapos tanácskozást Tőry Gusztáv igazságügyi államtitkári címmel és jelleggel felruházott miniszteri tanácsos nyitotta meg és elnökölte.

28 Dr. KLUZSINSZKY Károly: A házasságokra és a kiskoruak gyámságára vonatkozó hágai nemzetközi egyezmények törvénybeiktatása és hatályba lépése Magyarországon, Jogtudományi Közlöny, 1912. január 5., 47. évf., 1. szám, 2. o.

1908 júniusában a Budapesten tartott nemzetközi párbajellenes kongres�szuson Tőry a kormány képviselőjeként vett részt.29 1908. szeptember 22–25. között a londoni székhelyű International Law Association – a Budapesti Ügyvédi Kamara, a Magyar Jogászegylet és a Budapesti Ügyvédi Kör meghívására – Budapesten tartotta XXV. jubileumi konferenciáját. A jubiláris tanácskozás programját összeállító az előkészítő bizottság munkáját Tőry Gusztáv, Nagy Ferenc30 egyetemi tanár, országgyűlési képviselő és Brüll Ignác31 udvari tanácsos, a Budapesti Ügyvédi Kamara alelnöke irányították.32 A rangos esemény üléseit a Magyar Tudományos Akadémia épületében tartották. Szeptember 21-én az előkészítő bizottság a résztvevőket „fogadó estélyen” látta vendégül a városligeti Műcsarnokban. Szeptember 22-én a konferencia megnyitóján az elnöki székben Tőry Gusztáv, mellette Lord Phillimore33, a londoni főtörvényszék bírája, az Egyesület elnöke, valamint Fülepp Kálmán34 főpolgármester, Nagy Ferenc egyetemi tanár, Szivák Imre35, 29 A kongresszusról részletesen l. BÓDINÉ BELIZNAI Kinga: Günther Antal, a „szürke ember”? (18471920), in: A Kúria és elnökei III. (szerk. BÓDINÉ dr. BELIZNAI Kinga), Bibliotheca Curiae, Budapest, 2015. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 85–87. o. 30 (verseghi) Nagy Ferenc (Verőce, 1852. március 17. – Röjtökmuzsaj, 1928. szeptember 8.) hazai és külföldi tanulmányok után 1875-ben szerzett jogi diplomát. 1877-től a budapesti tudományegyetemen a kereskedelmi és váltójog magántanára. 1879-től 1880-ig a nagyváradi jogakadémia, 1881-től a kolozsvári egyetem tanára. 1890-től 1928-ig a budapesti tudományegyetem tanára. 1898-tól 1899-ig, illetve 1914-től 1915-ig a jog- és államtudományi kar dékánja volt. 1900-től 1902-ig kereskedelemügyi államtitkár. 1900-tól országgyűlési képviselő, 1927-től a felsőház tagja. 1909-ben a Magyar Jogászegylet elnökévé választották. 1893-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1903-ban rendes tagjává választották. Magyarország képviselője volt a hágai Nemzetközi Bíróságon. 31 Brüll Ignác (Nagyvárad, 1848. november 12. – Budapest, 1918. október 22.) ügyvéd, Nagy-Britannia tiszteletbeli konzulja, m. kir. udvari tanácsos. A Budapesti Ügyvédi Kamara választmányi tagja, alelnöke, majd 1912-től elnöke volt. Az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet igazgatósági tagja, a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület jogtanácsosa, majd elnöke, a „Standard” Életbiztosító Társaság Edinburgh egyik elnöke, a Magyar Keleti Tengerhajózási Rt. igazgatósági tagja, a Magyar Jelzálog-Hitelbank felügyelőbizottságának tagja. 32 Különfélék. Az International Law Association, Jogtudományi Közlöny, 1908. szeptember 4., 43. évf., 36. szám, 287. o. 33 Hon. Sir Walter G. F. Phillimore (1845. november 21. – London, 1929. március 13.) jeles egyházjogász volt, aki 1897 és 1913 között a londoni főtörvényszék (High Court of Justice) bírája, 1913 és 1916 között pedig fellebbviteli bíró (Lord Justice of Appeal) volt. 34 Fülepp Kálmán (Ruszkabánya, 1851. április 10. – Budapest, 1919. szeptember 17.) tanulmányait Buda pesten végezte. 1873-ban ügyvédi irodát nyitott, 1877-ben a főváros szolgálatába lépett. 1900-ban tiszti főügyésszé, 1906. május 12-én főpolgármesterré választották. Főpolgármesteri programjának egyik jelentős újdonsága volt, hogy a nyereségesen működő közüzemek „községesítését”, azaz fővárosi kezelésbe vételét tervezte. 1912 májusában – a munkapárti Lukács László miniszterelnökké történt kinevezése után – lemondásra kényszerítették. Igazi szenvedélye az evezés volt. A Nemzeti Hajós Egyletbe fiatalon, 1877-ben lépett be, és élete végéig tagja maradt. Évtizedekig ő volt az Egylet igazgatója, majd elnöke. 35 (besényi) Szivák Imre (Kiskunfélegyháza, 1849. szeptember 8. – Budapest, 1912. március 20.) jogi tanulmányait Pesten végezte. 1872-től jászkun kerületi aljegyző. 1875-től Budapesten ügyvéd, 1902-től 1912-ig a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke. 1875-ben szabadelvű párti, 1905-ben alkotmánypárti, 1910-ben munkapárti programmal választották országgyűlési képviselővé. Számos törvényjavaslat előkészítésében vett részt, illetve azok előadója volt (többek között állami anyakönyvezés bevezeté-