A világ mi magunk vagyunk… by ORAC Kiadó

A világ

mi magunk vagyunk…

Liber Amicorum Imre Vörös

�

A világ

mi magunk vagyunk…

Liber Amicorum Imre Vörös �

Lap- és Könyvkiadó Kft.

© Sajó András, 2014 © Horváthy Balázs, 2014 © Ádám Antal, 2014 © Schweitzer Gábor, 2014 © Jakab András, 2014 © Balázs István, 2014 © Serák István, 2014 © Kecskés Gábor, 2014 © Bragyova András, 2014 © Sulyok Gábor, 2014 © Koi Gyula, 2014 © Burián László, 2014 © Szabó Sarolta, 2014 © Kreisz Brigitta, 2014 © Chronowski Nóra, 2014 © Szalai Ákos, 2014 © Kukorelli István, 2014 © Czoboly Gergely, 2014 © Szalma József, 2014 © Lamm Vanda, 2014 © Csaba László, 2014 © Szilágyi Emese, 2014 © Majtényi Balázs, 2014 © Dávid Lilla, 2014 © Szmodis Jenő, 2014 © Molnár Anikó, 2014 © Fazekas Judit, 2014 © Nagy Csongor István, 2014 © Tamás András, 2014 © Fekete Balázs, 2014 © Váradi Ágnes, 2014 © Nótári Tamás, 2014 © Ferenczy Endre, 2014 © Varga Csaba, 2014 © Pap András László, 2014 © Friedery Réka, 2014 © Várnay Ernő, 2014 © Papp Mónika, 2014 © Ganczer Mónika, 2014 © Vékás Lajos, 2014 © Gárdos-Orosz Fruzsina, 2014 © Péteri Zoltán, 2014 © Vincze Attila, 2014 © Prugberger Tamás, 2014 © Gombos Katalin, 2014 © Ziegler Dezső Tamás, 2014 © Raffai Katalin, 2014 © Halász Iván, 2014 © HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2014 Szerkesztők: FEKETE BALÁZS HORVÁTHY BALÁZS KREISZ BRIGITTA

A kötet borítóját Matzon Ákos alkotásai díszítik. Az első borítón a Könyvkép (vázlat, 46×60cm, akril, karton, relief, 2011), a hátsó borítón a Felhőkarcolóm című szobor (25×25×120cm, festett fa, 2012–2013) látható. A Vörös Imréről készült fényképet a Vasárnapi Hírek hozzájárulásával használtuk fel.

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon – a kiadó engedélye nélkül közölni. ISBN 978 963 258 255 9 Budapest, 2014 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., kiadása Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Internet: www.hvgorac.hu E-mail: info@hvgorac.hu Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

Tartalom

� Előszó.................................................................................................................................... 9 Ádám Antal Az alkotmányozásról................................................................................................... 15 Balázs István Az autonóm közigazgatási struktúrákról és a közigazgatási szervek önállóságának egyes kérdéseiről............................................................................... 29 Bragyova András Vázlat a modern alkotmány három ideáltípusáról................................................. 45 Burián László A csalárd kapcsolás a tagállami- és az uniós nemzetközi magánjogban............ 57 Chronowski Nóra A korlátozott alkotmánybíráskodásról..................................................................... 68 Czoboly Gergely Pergyorsító reformok Japánban................................................................................. 84 Csaba László A költségvetési és a bankunió dilemmái az EU-ban.............................................. 96 Dávid Lilla Javaslatok a fiatalkorúak pártfogó felügyeletének alkalmasabb intézkedéssé tételére.................................................................................................. 110 Fazekas Judit A lojális együttműködés elve, avagy a tagállamok kötelezettségei az uniós jog érvényesülésének szolgálatában............................ 123 Fekete Balázs A jéghegy csúcsa. Strukturális értékek az európai alkotmányok preambulumaiban...................................................................................................... 136 Ferenczy Endre A jogtudomány módszereiről.................................................................................. 148 Friedery Réka Ombudsman, európai ombudsman........................................................................ 166 Ganczer Mónika Az észt állampolgárság megszerzésének viszontagságai a függetlenné válást követően.................................................................................. 172 Gárdos-Orosz Fruzsina Az alkotmánymódosítás korlátairól – Vörös Imrének......................................... 184 Gombos Katalin A légiközlekedési joggal összefüggő igények érvényesítésének kollíziós jogalkamazási kérdései............................................................................. 199

Halász Iván–Schweitzer Gábor Variációk egy témára. Gondolatok Nagy Ignác és Ján Kalinčiak Tisztújítás című műveiről.......................................................................................... 210 Horváthy Balázs Környezetvédelmi és etikai szempontok metszéspontja a WTO gyakorlatában............................................................................................................. 224 Jakab András Jogállamiság és terrorfenyegetés. Az alkotmány normativitásának és az életmentő kínzás megengedhetőségének kérdése...................................... 240 Kecskés Gábor Az Európai Unió környezeti kárfelelősségi jogforrásai – csoportkép direktívákkal.......................................................................................... 263 Koi Gyula Lorenz von Stein Verwaltungslehre című fő művének helye a közigazgatás-tudományban.................................................................................. 274 Kreisz Brigitta A bankmentési célú állami támogatások helye és szerepe az uniós versenyszabályozásban............................................................................. 289 Kukorelli István Ki volt az alkotmányozó hatalom Magyarországon 1989-ben?......................... 300 Lamm Vanda A pergátló kifogások garanciális jelentősége a két nemzetközi bíróság joggyakorlatában........................................................................................................ 313 Majtényi Balázs Demokrácia deficit az Unióban és/vagy a tagállamokban.................................. 327 Molnár Anikó Az állami vagyon kezelésének egyes problémái a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. vagyoni körébe tartozó ingatlanoknál.................................. 338 Nagy Csongor István Szakmai tanácsok a lex dinnyekartell kapcsán, avagy hogyan szentesítsünk kartelleket EU-konform módon............................................................................... 347 Nótári Tamás Jogértelmezési lehetőségek Cicero Pro Caecinájában........................................... 364 Pap András László Kontrollelmélet újratöltve?........................................................................................ 378 Papp Mónika Európai Bizottság vagy Tanács? Adalékok az állami támogatások megítélésére vonatkozó uniós hatáskörök kérdéséhez........................................ 391 Péteri Zoltán Gondolatok és kérdőjelek a jövő jogfejlődésével kapcsolatban........................... 403 Prugberger Tamás Vitatható részek a munkajogi kártérítési felelősség új szabályainál.................. 409

Raffai Katalin Néhány gondolat a gyermek meghallgatási jogának érvényesüléséről az Európai Bíróság Zarraga-ügyben született döntése okán.............................. 418 Sajó András Alkotmányosság mint szabadság............................................................................ 432 Serák István A horizontális kartellek néhány elvi kérdése a magyar joggyakorlat alapján......................................................................................................................... 443 Sulyok Gábor Újabb visszatérés a nemzetközi jog és a belső jog viszonyának alaptörvényi szabályozásához.................................................................................. 453 Szabó Sarolta A kulturális javakkal kapcsolatos restitúciós perek és a külföldi állammal szembeni végrehajtás: a Chabad v. Orosz Föderáció ügy tanulságai................ 462 Szalai Ákos Az elmaradt vagyoni előny megtérítése................................................................. 478 Szalma József Az európai és a magyar kollíziós magánjog változásairól – Vörös Imre akadémikus tudományos munkásságáról..................................... 495 Szilágyi Emese Értelmezés kérdése a kampánytámogatás korlátozhatóságának megítélése az Egyesült Államok Legfelső Bíróságának esetjogában................. 506 Szmodis Jenő Adalékok a jogosultságok ontológiai problémáihoz............................................. 521 Tamás András Bölcsek köve és egyebek............................................................................................ 534 Váradi Ágnes A joghoz jutás esélyeinek bővítése a polgári perben. A rászorultság értelmezése a perköltség-kedvezmények rendszerében.......... 544 Varga Csaba Bizonyosság, bizonytalanság: az emberi tudás dilemmája................................. 558 Várnay Ernő A tagállamokkal szembeni kötelezettségszegési eljárásokban keletkezett dokumentumokhoz való hozzáférés néhány kérdése.......................................... 571 Vékás Lajos Az előkérdés a nemzetközi magánjogban.............................................................. 591 Vincze Attila Az alkotmánybíróság stratégiái az uniós és a belső jog viszonyának kezeléséhez.................................................................................................................. 597 Ziegler Dezső Tamás Nemzetközi öröklési jog az Európai Unióban....................................................... 612 Vörös Imre közleményei................................................................................................ 639

Előszó

� Nagy öröm Vörös Imrének liber amicorumot készíteni. Most nem egy szokványos és elkoptatott – szinte minden liber amicorumban szereplő – fordulattal kívánjuk lefutni az ilyenkor szokásos udvariassági köröket, hanem őszintén így gondoljuk. Óriási öröm és egyben felelősség is, mivel az Ünnepelt kisugárzó személyisége meghatározó hatást gyakorolt mindhármunkra; Imrében a főnök, a projektvezető, a kutató mellett egy – a szó valódi értelmében vett – igazi barátot ismertünk meg. Személyiségét – és ars poeticáját – hűen kifejezi a kötet címe, melyet magától az Ünnepelttől kölcsönöztünk. „A világ mi magunk vagyunk” – érvelt Imre Matzon Ákos kiállításának megnyitóján, vagyis nincs „világ an sich,” csak a „mi” világunk létezik, melyet mi magunk formálunk és alakítunk. Nehéz e ponton nem észrevenni Imre és a konstruktivista művészek lelkülete közötti rokonságot. Ahogyan a képarchitektúra sem akar objektívnek vélt mércéknek, az „úgynevezett esztétikai szépnek” (Kassák) megfelelni, Imre is elsősorban önmagával akart és akar mindig azonosulni. Ha ugyanis nem magunknak, hanem folyton-folyvást csak másoknak igyekszünk megfelelni, végül önmagunkból semmi sem marad, darabjainkra hullunk a külső, ránk kényszerített mércék között. E szemlélet lényege a szabadság élménye; az így felfogott alkotó tevékenység nem ismer határokat. Malevics megfogalmazásában: „Lényege szerint határtalan, mint maga az univerzum.” Imre ars poeticájának szubsztanciája ezért nem lehet más, mint a személyes és szellemi autonómia melletti feltétlen és kompromisszumok nélküli elkötelezettség; e – napjainkban sajnos különlegesnek számító – életterv lenyomata kutatói, egyetemi oktatói és alkotmánybírói munkássága. Illusztrációként szeretnénk néhány mozaikot feleleveníteni szakmai tevékenységéből. Nem lehet véletlen, hogy már egyetemi hallgatóként is elsősorban a polgári jog felé fordult; kutatói pályafutását is a magánautonómiára és a mellérendelt felek viszonyára épülő civilisztika berkein belül kezdte. Jelentős pillanat volt életében egy polgári jogi tárgyú tudományos diákköri dolgozat opponálása, amellyel a korszak megkérdőjelezhetetlen tekintélyű civilistájának, Eörsi Gyulának figyelmét is felkeltette. Az egyetemi éveket követően 1969-ben kezdett kutatóként dolgozni az MTA Jogtudományi Intézetében. Az ezt követő

évtizedekben kutatási tevékenysége számos úttörő jellegű eredményhez járult hozzá, ezek közül ki kell emelni azokat a törekvéseket, melyek a hazai modern versenyjogot alapozták meg. Ennek első állomásaként kandidátusi értekezésében (1979) – a nyugat-európai és amerikai piacgazdasági minták alapulvételével – a kartellekre vonatozó, valamint a domináns piaci magatartással összefüggő szabályozás modelljét dolgozta ki. Később minisztériumi felkérésre 1984-ben elkészítette az első magyar versenytörvény tervezetét és jogalkotói indokolását. A rendszerváltás időszakában, 1990-ben, a versenytörvény európai közösségi joggal konform szabályozási és intézményi reformjában is részt vett, mely megalapozásához az európai szabályozásokat áttekintő összehasonlító jogi kutatást szervezett. E reform eredményeképpen jöhetett létre – az általa már 1984-ben is javasolt – Gazdasági Versenyhivatal intézménye. Megkerülhetetlen több évtizedes oktatói tevékenysége, mely szervesen kapcsolódott a nemzetközi magánjog területén végzett kutatói munkásságához is. Az oktatásában általa bevezetett módszertan vezetett el a nemzetközi magánjog és nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának diszciplináris szétválasztásához és önálló dogmatikájának megalapozásához. A nemzetközi kollíziós magánjog mint jogág, valamint a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga mint jogterület lehatárolása és relatív önállóságának kifejtése két monográfiájának is tárgya, és ezeket jelenleg is számos hazai egyetemen használják tankönyvként. Köteteivel Imre joghallgatók generációinak szemléletét alapozta meg; és – összhangban autonómiáját sosem feladó személyiségével – felvállalta a bevett módszertani sémákkal szembeni küzdelmet is. Meg kell még említeni azt a kutatói és oktatói munkásságába beékelődött kilenc esztendőt, amelyet az Alkotmánybíróságon töltött. 1989-ben még vis�szautasította a jelölést, egy évvel később azonban már igent mondott a felkérésre. A rendszerváltozást fémjelző különleges jelentőségű ügyek tárgyalásában részt vett, autonómiáját még az alkotmánybírói talár sem korlátozta. Ezt szimbolizálja az alkotmánybírói különvéleményeiből összeállított önálló kötet. Dixi et salvavi, adta ugyan címül kötetének, de minden bizonnyal annak tudatában, hogy a különvélemény – műfajának természetéből fakadóan – „csendesen”, mintegy búvópatakként fejti ki hatását. Hamis képet sugallnának azonban e sorok, ha nem említenénk, hogy az autonómiára épülő ars poeticájának elválaszthatatlan része az annak megélést lehetővé tevő, nyugat-európai értelemben felfogott polgári attitűd. A szűkebb vagy tágabb közösségért való töretlen felelősségvállalás és civil kurázsi mindig is Imre sajátja volt. Ez visszatükröződik Imre közírói munkásságában és

néhány morálteológiai témájú írásaiban is. E szerepvállalásának egyik fontos – talán a szélesebb nyilvánosság által kevésbé ismert – pontja a Keresztény Iskolatestvérek szerzetes tanító rendhez fűződő viszonya. Személyesen is sokat tett azért, hogy a szerzetesrend 1995-ben a visszaszerzett budapesti iskolájában újrakezdhette magyarországi tevékenységét. Vörös Imrét saját „világa”: pályatársai, barátai, egykori és mostani munkatársai, valamint nem utolsó sorban tanítványai köszöntik ezzel a tanulmánykötettel hetvenedik születésnapján. Bármennyire is banális, ezzel szeretnénk boldog születésnapot és további eredményekben és sikerekben gazdag éveket kívánni neki: Kedves Imre, Isten éltessen! A kötet szerkesztői szeretnék köszönetüket kifejezni Jakab Andrásnak, az MTA TK Jogtudományi Intézet igazgatójának, aki a kötetet útjára indította és a megjelenéshez szükséges anyagi forrásokat biztosította, valamint köszönetet mondunk a szerzőknek tanulmányaikért és a példaértékű együttműködésükért. Külön köszönet illeti Matzon Ákos festőművészt, aki a kötet borítóján látható műalkotásokat készítette, és a kiadót a kötet igényes megjelenéséért. A szerkesztők

�

Tanulmányok �

Ádám Antal Az alkotmányozásról

� 1. Az alkotmányozó hatalomról Általános megfogalmazással alkotmányozó hatalomnak a legmagasabb szintű jogi normák megalkotására és érvényesítésére képes politikai erő és fórum minősül. Korszakunkban az alkotmányozás eljárási rendjét és eredményét tekintve lehet önkényes és demokratikus, a létrehozott alaptörvény pedig az ország adottságaihoz és a fejlődés irányaihoz viszonyítva lehet előretekintő, haladó, vagy a progressziót korlátozó, tehát korszerűtlen és regresszív. Ha ezt a tárgykört Magyarországra vonatkoztatjuk, akkor véleményem szerint nem tekinthetünk el sem a jelenlegi világfolyamatoktól, sem a magyar belső adottságoktól, amelyek között természetesen szoros összefüggés áll fenn. A Föld lakosságának létszáma folyamatosan növekszik, jelenleg meghaladja a 7,2 milliárdot. Ennek következtében több földrészen illetve országban sokan élelmezési és egyéb ellátási problémákkal küszködnek. Magyarországon is sok a nem megfelelően táplálkozó, siralmas körülmények közepette élő személy. A szegénység, a munkanélküliség, a szellemi, lelki és érzelmi leépültség olyan feszültségekkel és más hátrányokkal járó problémák, amelyeknek elmélyült feltárása, értékelése és megoldása nem mellőzhető. Hazánkban nem emelkedik a népszaporulat, de egyre több az idős ember, a nyugdíjrendszer fenntarthatósága nem megoldott. Feltárásra várnak az egészségügyi ellátási rendszer nehézségeinek megoldási lehetőségei és eszközei. Meghatározásra szorul az egyetemi és a szakképzésben résztvevők aránya. Egyre többen lesznek az olyan diplomások, akik nem kapnak a végzettségükhöz igazodó munkahelyet. Nem kielégítően rendezett a magyarországi nemzetiségek és más kisebbségek helyzete, lesz parlamenti képviseletük, de vitatható a képviseleti arány és a képviselők választásának módja is. Ezeket az általános, az emberiség nagy részét és a magyar nemzetet is közvetlenül érintő kérdéseket, megoldásuk érdekében a polgárok közreműködésével elmélyült, sokoldalú vizsgálatban kellene részesíteni. Az új alkotmány megalkotását csak azután érdemes elkezdeni, ha már hasznosítani lehet az egybehangzó szakmai és társadalmi állásfoglalásokkal DSc, professor emeritus, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Pécs. Nagyra becsüléssel köszöntöm a nálam 14 évvel fiatalabb Vörös Imre akadémikust, volt alkotmánybíró társamat, az igényes főszerkesztőt, a termékeny tudóst, a kritikus és felelős szemléletű közéleti szakembert, akihez hosszú idő óta töretlen tisztelet és baráti érzés fűz. Szívből kívánom, hogy személyiségének nemes jegyeit további sikerek és kellemes élmények gazdagítsák.

kialakított következtetéseket. Az említett és egyéb problémák össztársadalmi felmérésére és egyeztetett rendezésére építve figyelembe kell vennünk azokat az értékeket is, amelyeket korszakunk legfejlettebb alkotmányai mellőzhetetlennek minősítenek. Korszakunk modern, demokratikus közhatalmi rendszereiben az alkotmányozó hatalom és a törvényhozó hatalom maradéktalanul nem eshet egybe. Ha a törvényhozó hatalom gyakorolja az alkotmányozás jogát, akkor maga állapítja meg a saját szerepét és hatáskörét meghatározó normákat. Azt, hogy milyen legyen az alkotmányozó hatalom, hogyan alakuljon az alkotmányozás folyamata, nem kell kitalálni, mert számos fejlett országban már hosszabb ideje alkalmazzák ezeket. Többféle szervezeti és eljárási megoldást ismerünk. Chronowski Nóra, Drinóczi Tímea és Zeller Judit „Túl az alkotmányon…” című, a Közjogi Szemle 2010 decemberi számában publikált terjedelmes és gazdagon dokumentált tanulmányukban könnyen áttekinthető rendszerezésben sorakoztatják fel és értékelik számos fejlett ország és új demokrácia alkotmányában meghatározott módosíthatatlan alkotmányi értékeket, vagyis az ún. örökkévalósági klauzulákat, továbbá az alkotmánymódosítások és az új alaptörvények megalkotásának, elfogadásának, megváltoztatásának szervezeti és eljárási rendjét.1 Sokat ígérőnek tekinthetjük – megítélésem szerint – azt az eljárást, amelyben a törvényhozó hatalom tagjai közreműködhetnek az alkotmány előkészítésében, de nem kizárólagosan, hanem a társadalom sajátos rétegeinek és csoportjainak képviselőivel együtt. A magyar alkotmányozásban ideális lenne olyan nagy létszámú – pl. 1000–1500 fős – grémium munkássága, amelyben a parlamenti képviselőkön kívül részt vennének a társadalmi érdekcsoportok küldöttei, így főleg a gazdálkodó szervezetek, a tudományos és felsőoktatási intézetek, az egyházak, a nemzetiségi és etnikai csoportok, a szakszervezetek, a jelentősebb civil szervezetek képviselői. Ez a testület szakosított bizottsági rendszerben munkálhatná ki az alaptörvény koncepcióját és főbb tartalmi elemeit. Az alkotmányozó testület az alkotmányról azonban nem, csak annak tervezetéről dönthetne. Az alaptörvény elfogadásáról csak a népszuverenitás alanya, tehát a választópolgárok dönthetnek, mégpedig népszavazással. Így alakulhatna csak ki a valóban társadalmi megegyezésen nyugvó alkotmány, amely várhatóan hosszú távra határozhatná meg az ország törekvéseit, a polgárok jogait és kötelességeit, valamint a közhatalom gyakorlásának szervezeti kereteit és működési rendjét. Az ilyen alkotmány kiterjedt értéktartalommal és magas erkölcsi tekintél�lyel rendelkezne, tehát várható lenne értelmi és érzelmi elfogadottsága, társadalmi támogatottsága és megvalósulása. 1 Lásd Chronowski Nóra – Drinóczi Tímea – Zeller Judit: „Túl az alkotmányon…” Közjogi Szemle 2010/4. 1–12.; Chronowski Nóra – Drinóczi Tímea (szerk.): Európai kormányformák rendszertana (Budapest: HVG-ORAC Kiadó, 2007); Petrétei József: „Az alkotmányozó hatalomról” Jura 2008/1. 124–137.; Vö. Ádám Antal: „Észrevételek a magyar Alkotmányozáshoz” Jura 2011/1. 191–203.

2. Újszerű közhatalmi célok és feladatok 2.1. Korszakunk több pólusú, multikulturális világrendszerében egyidejűleg érvényesül a nemzetgazdaságok és a gazdasági tömörülések törekvéseinek egyeztetése, kölcsönös korlátozása, szabályozott és szabályozatlan, palástolt és nyílt, korrekt és inkorrekt versengése, a hátrányos helyzetű és fejletlen földrészek, országok és népek megrázó szegénységének humanitárius enyhítése, fejlődésének előmozdítása és esetenkénti korlátozása. A fejlett országok bizonyos összehangolt gazdasági akciói, valamint néhány jelentős világméretű vagy regionális pénzgazdálkodási koncentráció koncepciózusan ösztönző financiális aktivitása elismerést érdemel. Mindezek a folyamatok és akciók már az egyre erősödő egyetemesedés és egységesülés markáns szimptómái. Az előnyös és hátrányos folyamatok, fejlesztések és versengések, nagyrészt az élővilág fennmaradását fenyegető veszélyek és az ellenük folytatott küzdelem egységesülésének, vagy megsértésének megnyilvánulásai. A globális kormányzás (global governance) korszakában az EU tagjaként is szereplő kontinentális alkotmányos jogállam jogrendszere hármas – nevezetesen nemzetközi jogi, szupranacionális jogi és nemzeti alkotmányi – befolyásoltság illetve meghatározottság keretei között alakul. Magyarország számára ezt az adottságot lényegesen befolyásolják a rendszerváltozás kényszerű áldozatvállalásai, a gazdaságfejlesztés kereteinek, arányainak, méreteinek – különösen az államháztartás maximális éves költségvetési hiányának – uniós befolyásolása illetve meghatározása. Az EU egyrészt vállalja a versengés kényszerét az USA, Kína és néhány más ország olyan nemzetgazdaságával, amely nem fejt ki elvárható erőfeszítést a természeti környezet védelmére, másrészt koncepciózusan keresi, alkalmazza, illetve érvényesítteti az arányos, az egyensúlyozott és fenntartható fejlődés szolgálatában az élővilág és benne a jelenlegi és jövendő emberi nemzedékek életfeltételeinek biztosítása érdekében a legkorszerűbb növényi, állati és emberi egészségvédelem nem ritkán költséges és nem is kellemes megoldásait. A vázoltak alapján elengedhetetlennek tűnik, hogy a továbbfejlesztendő, illetve az új magyar Alkotmány a jelenleginél bővebben és korszerűbben határozza meg a közhatalmi rendszer alapvető célkitűzéseit és lényeges feladatait. Az alapvető állami célok között nem hiányozhat a fenntartható fejlődés, az egyensúlyozott nemzeti felemelkedés, a társadalmi igazságosság, az összetett (egyéni és közösségi) emberi biztonság szolgálata. A fenntartható fejlődés előmozdítása nem mellőzheti a jövőkutatásokra épülő távlati tervezést. Az előttünk álló évtizedek alakulását is kondicionáló, influáló és széles nyílásszögben determináló adottságként kell kezelnünk korszakunk interdependenciáinak egyre összetettebbé és bonyolultabbá válását, vala-

mint ennek következtében a kimenetek kiszámíthatóságának, előreláthatóságának nehézségeit. Ezeknek az interdependenciáknak ugyanis az a jellemzője, hogy az emberi társdalom minden korábbi korszakában érvényesülő ös�szefüggéseknél nagyobb a száma a hatást kiváltó faktoroknak, aktoroknak és attraktoroknak, továbbá egyre szövevényesebbek ezek kapcsolódásai. Bármennyire alaposabb is lesz a hatást kiváltó körülmények megismerése, a fel nem tárt és előre pontosan nem látható új faktorok születése és érvényesülése nem kizárt. A nem tervezett, ún. komplementer tényezők és hatások számának növekedése és jelentőségük fokozódása ugyancsak valószínűsíthető. Nem nélkülözhető feladata ezért a jövőkutatásnak, hogy a célzott, a tervezett erőfeszítések, a kiszámítható, a megalapozottan feltételezhető folyamatok, történések, megoldások körvonalazása mellett jelezze az elképzelhető, a lehetséges komplementer megnyilvánulásokat és számoljon az abszolút ismeretlen újszerűségekkel, a nem várt esetlegességekkel, a különös véletlenekkel. Megítélésem szerint elfogadhatjuk azt a tudományelméleti megállapítást, hogy a komplementer, a véletlen események, történések és megnyilvánulások is okozatosak, csak egyelőre, illetve előre nem láthatjuk, vagy legalábbis nem tárhatjuk fel megfelelően a rendkívül bonyolult oksági kapcsolataikat. Szerencsére azonban sok minden prognosztizálható, és a tudományok haladásával egyre több folyamat tudományos igényességgel valószínűsíthető. Azt különösképpen hangsúlyozandónak tartom, hogy a jövőkutatás elsődleges rendeltetése semmiképpen sem valami tudományos színezetű jóslás, hanem az ország illetve az emberiség jövőjének olyan körvonalazása, tudatos tervezése és befolyásolása, amely valós összefüggések feltárásán és az oksági folyamatok tudatos, előnyökkel járó alakításán nyugszik. 2.2. Földünk jelenlegi és közeljövőben élő generációit számos hagyományos és újszerű súlyos veszély fenyegeti. A veszélyek közül a természeti katasztrófák (pl. vihar, orkán, tornádó, tájfun, hurrikán, monszun, cunami, földrengések, vulkánkitörések, árvizek, klímaváltozás, ezen belül felmelegedés, aszályosulás, sivatagosodás, esőzés, az Északi Sark, Grönland és az An tarktisz jégtakarójának olvadása, esetleg összeroskadása vagy tengerbe csúszása, a tengerszint emelkedése, alacsonyan fekvő tengerparti lakott területek víz alá kerülése stb.) fenyegetése azért súlyosabb, mint a korábbi korszakokban, mert a nagy településeken illetve ezek agglomerációiban hatalmas létszámú népesség él együtt. A természeti környezet némely összetevőinek gátlástalan felhasználása és a tudományos-műszaki haladás következtében folytatott károsítása, különösen az üvegházhatást kiváltó, az ózonréteget sorvasztó mérgesgázok kibocsátási határainak, az ún. emissziós paramétereknek szigorú meghatározásával, illetve mérséklésével, a rohamosan szaporodó hulladékok gyűjtésével, cso-

portosításával, feldolgozásával, eltüntetésével – amint ezt néhány fejlett ország pozitív gyakorlata jelzi – eredményesen korlátozható.2 Az óriási méretekben használt hagyományos erőforrások – pl. a szén, a kőolaj, a földgáz – belátható időn belüli kimerülése új, illetve megújítható energiaforrások – nap-, szél-, víz-, geotermikus energia, különösen hidrogén, biomassza, biogáz, bioetanol, biodízel, hibrid üzemeltetés stb. – felfedezésével, előállításával, átalakításával pótolhatónak ígérkezik. A szakemberek megalapozottan figyelmeztetnek arra, hogy az átálláshoz nemcsak újszerű nagy beruházásokra van szükség, hanem mellőzhetetlen a települési, a kisközösségi, a családi, az egyéni fenntartású újszerű erőművek, napkollektorok, szélgenerátorok, hőszivattyúk stb. működtetése is. Az ivóvíz fogyása miatt különös gondosságra van szükség az iható víz biztosításához. Az emberiségnek számolnia kell a tengerek gyümölcseinek rohamos fogyásával, egyes országoknak, köztük Magyarországnak pedig a termőterületek nagymérvű csökkenésével is. Már napjainkban is halaszthatatlan a pazarló technológiák felváltása korszerű, takarékos megoldásokkal, valamint az ésszerű mértéktartás, a bölcs arányosság alkalmazása az egyéni és a közösségi élet bármely szférájában. Több, hosszabb ideje ismert, vagy újszerű gyógyíthatatlan, illetve fertőző betegséggel szembeni oltalom eredményessége kétséges. A szaporodó és súlyosbodó műszaki katasztrófák, közlekedési és egyéb akcidenciák, valamint a szenvedélybetegségek elleni sokrétű küzdelem fontossága növekszik, eszközrendszerének bővítése halaszthatatlan. Belátható időn belül sajnos kétséges a vallási és etnikai forrású helyi háborúk, valamint néhány nagyhatalom megelőző, büntető és „civilizációt” exportáló háborúinak kiiktatása. A szervezett bűnözéssel, a kibernetikai bűnözéssel, a terrorizmussal, a szegénységből, a munkanélküliségből, a szociális feszültségekből vagy más jellegű elégedetlenségből fakadó bűnözéssel, vandalizmussal a nemzetállamoknak és az államközösségeknek a kiváltó okok feltárásával és kezelésével, a megelőzés, a védekezés és büntetés eszközeivel a következő évtizedekben az eddigieknél körültekintőbben, nagyobb erőfeszítésekkel kell foglalkozniuk.3 2.3. A gyarapodó emberi és állampolgári alapjogok megvalósulásának előmozdítása és védelme, a népképviseleti és a közvetlen népi hatalomgyakorlás, a közérdekű aktivitás intézményeinek működése, a vázolt fenntartható fejlődés és a komplex biztonság szolgálata, valamint a szociális problémák korszerű kezelése mellett az egyéni, a közösségi, a társadalmi, a gazdasági és a kulturális életnek szinte nem létezhet olyan szelvénye, amellyel összeLásd különösen az Európai Bizottság által 1984 óta kiadott Zöld könyveket. http://europa.eu/documents/comm/green_papers/index_hu, valamint az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye és annak Kiotói Jegyzőkönyve végrehajtási keretrendszeréről szóló 2007. évi LX. törvényt. 3 Vö. Korinek László: Bűnözési elméletek (Budapest: Duna Palota és Kiadó 2006). 2

függésben az alkotmányos jogállam közömbös viszonyulást tanúsíthatna.4 A külső és belső összefüggések bonyolultságát és változásait figyelembe vevő, az ígéretes jövőt szolgáló közhatalmi erőfeszítés eszközrendszerében a körülmények alakulásához igazodó arányban indokolt igénybe venni a jogosító, a kötelező, a korlátozó és a tiltó szabályozás, az érdekeltségre ható ösztönzés, a közbeszerzések, a kht.-k, a zrt.-k, az alapítványok, a pályázatok, a közjogi és egyéb szerződések eszközeit, a felügyelet és ellenőrzés, valamint a felelősségérvényesítés, illetve a szankcionálás módozatait. Az alkotmányos jogállam eredményes funkcionálását a gazdasági vállalkozások, a tudományos, oktatási, nevelési, egészségvédelmi, szociális, egyházi, köztestületi, érdekképviseleti, civil szervezeti autonómiák, valamint az eseti polgári társulások tartalmas és előnyös öntevékenysége fémjelzi. A tudományos vizsgálati eredményekhez kötött, az érdekegyeztetésen és megállapodáson nyugvó, a politikai orientációjú, valamint az alkotmányosság és törvényesség szigorú követelményeihez igazodó közhatalmi aktivitást, nem különben az alkotmányos demokrácia összetevőinek működését, sőt a gazdálkodás és a társadalmi érintkezés alakzatait is egyre növekvő mértékben jellemzi az elektronikus tájékozódás és tájékoztatás, az elektronikus kapcsolattartás, illetve ügyintézés, tehát az e-kormányzás, az e-közigazgatás, az e-gazdálkodás, az e-közösségi kapcsolatrendszer, a hálózati társadalom, virtuális kapcsolatok eszközeinek és módozatainak alkalmazása. A közhatalmi és az említett egyéb szférák kölcsönös és folytonos kritikai, serkentő, javító, segítő kapcsolódásai lehetnek a problémák megoldásának, a körülmények javításának, vagyis a szellemi, erkölcsi, jóléti haladásnak elsődleges eszközei. E bonyolult mechanizmus hatékony funkcionálásának meghatározó mozgatórugója az érdekeltség, mellőzhetetlen biztosítéka pedig az emberi igényesség, az állandó tanulás, a tisztességes verseny és az érdemi felelősség lehet. A tapasztalatok ugyanis azt tanúsítják, hogy a vitatkozókonszenzuális demokrácia impozáns megnyilvánulásai mellett nem kizárt az irigység, a hamis érvekkel folytatott üres alkudozás, a tények csalárd minősítése, a populista hangulatkeltés, vagy a többségi pozícióval való visszaélés.5 Ezek bármelyike felesleges erőfeszítésekkel, anyagi vagy más hátrán�nyal, fájdalmas gyötrelemmel jár. 2.4. Mivel a gazdasági és egyéb törekvéseknek elsődleges hajtóereje az egyéni, a közösségi és egyéb érdekeltség, az emberiség felelős protagonistáinak, valamint a különböző fokozatú közhatalmi fórumoknak olyan érdekeltségi mechanizmusokat kell kimunkálniuk és érvényre juttatniuk, amelyek a súlyos veszélyek megelőzésére, elhárítására, a bekövetkezett anomáliák, vissza4 Pánovics Attila: „A jövő nemzedékek jogai” Fundamentum 2008/1. 55–58.; László Ervin: Világváltás – A változás harmonikus útja (Budapest: Nyitott Könyvműhely 2008). 5 Vö. Ádám Antal: „Az emberi irigységről, ellenszenvről és kajánságról” Bűnügyi Szemle 2009/4. 3–8.

élések, károk kiküszöbölésére serkentenek. A jövő alakítását nemcsak újabb tudományos-műszaki találmányok, igazgatási, adózási, közlekedési és egyéb normák, szellemi, vallási, erkölcsi, művészeti felfogások befolyásolják, hanem az emberek tudatának és magatartásának komplexé válása is. A tudati komplexitás az ismeretek gyarapításán kívül ösztöneink, érzelmeink, önkontrollunk, felelősségérzetünk, viselkedésünk alakításától is függ. Tudatában kell lennünk annak is, hogy az ún. kis, de tömeges negligenciák – pl. a hanyagság, a lustaság, a pazarlás, a szemetelés és más felelőtlenség – katasztrofális következményekhez vezethetnek. A társadalmi méretekben gyakorolt apró egyéni és közösségi erények – pl. a figyelmesség, az előzékenység, a segítőkészség, a szolidaritás, a jótékonyság, a jó modor, az udvariasság, a mérsékletesség – pedig kellemes, tartalmas és biztonságos társas életet teremthetnek. A bonyolult interdependenciák arra késztetnek, hogy körültekintően alakítsuk és alkalmazzuk a holisztikus értékszemléletet. Ennek keretében megfelelő arányban tartsuk tiszteletben az anyagi jólétet, a gazdasági fejlesztést és versengést, a szellemi, a lelki, az érzelmi és egyéb értékeket. A prioritás tárgyait és arányait pedig a körülmények folytonos alakulásához igazodva kell változtatnunk.

3. Az alkotmányi alapelvek Az alkotmányokban foglalt előírások tárgykörük és címzettjeik különbözősége mellett, illetve ahhoz igazodva jelentős eltérést mutatnak tartalmuk konkrétsége, a rögzített jogosultságok és kötelezettségek terjedelme és tételezettsége, valamint ezáltal a címzettek mérlegelési lehetősége, mozgástere szempontjából is. Az újabb korszerű alkotmányokban egyre növekvő számban megfogalmazott alapelvek széles nyílásszögben általános útmutatásokat, fő irányokat, vezérfonalat, elvárásokat tartalmaznak, és tág mozgásteret nyújtanak a címzettek számára a kivitelezés, a végrehajtás, az alkalmazás módozatainak alakításában. Az alapelvek nemcsak a jogalkotás, a jogalkalmazás, a jogkövetés részére tartalmaznak támpontokat, konkrét tartalommal kitöltendő kereteket, hanem determinatív szerepet töltenek be az Alkotmány teljes normaállománya és egyes rendelkezései autentikus és autoritatív, tehát hiteles és kötelező értelmezésének koherenciája számára is. Metaforikus hasonlattal élve azt is mondhatjuk, hogy a korszerű alapelvek az Alkotmány építményének vázát, szilárdságot biztosító tartószerkezetét képezik és arra hivatottak, hogy egyértelműen kifejezzék az alkotmányos rendszer alapvető jellegét, típusát és sajátos összetevőinek harmonikus egybekapcsolódásából fakadó egyedi arculatát.

Az Alkotmányba iktatható alapelvek körében megkülönböztethetjük a népesség egészéhez, vagyis a magyar társadalomhoz, az állam illetve államszervezet egészéhez, az állam, a társadalom és a társadalmi közösségek viszonyához, a jogrendszerhez, az állami szervek némely csoportjaihoz, továbbá meghatározott jogágazatokhoz kapcsolódó, valamint bizonyos alapjogokhoz illeszkedő, azokat erősítő vagy kifejezetten alapjogot fakasztó és az egyéb alapelveket. Az Alkotmányban rögzített hagyományos alapelveket (pl. a népszuverenitás, a demokrácia, a jogállamiság, az egyházak és az állam elválasztása, a bírói függetlenség, a nullum crimen sine lege – nulla poena sine lege elvét stb.) ki kellene egészíteni a hatalommegosztás és az államhatalmi ágak elválasztásának, a pluralitásnak, a toleranciának, a közhatalmi, társadalmi, közösségi és egyéni szolidaritásnak,6 a társadalmi igazságosságnak, a tisztességességnek és méltányosságnak (vagyis a bona fidesnek és az aequitasnak) elveivel. Az utóbb említett általános erkölcsi követelményeket azért kellene alkotmányi rangra emelni, hogy mind a közéletben, mind a magánszférában megkövetelhető legyen a becsületesség és alkotmányellenessé, üldözhetővé váljon az inkorrektség.

4. Az emberi és állampolgári alapjogok Az alapjogok az emberek, a polgárok, a közösségek alapvető szellemi, erkölcsi, politikai, élet- és egészségvédelmi, szociális ellátási, valamint anyagi lehetőségeit és védelmét garantálják, tehát számukra előnyös, kedvező hatásokat biztosítanak, ezért kétségtelenül jogi alapértékeknek minősülnek. Korszakunk egyik globális jellemzője az emberi és az állampolgári alapjogok gazdagodása, egyetemesedése és egységesülése. Ez a számottevő eredményekkel rendelkező folyamat elsősorban annak következtében bontakozott ki, erősödik és gyarapszik napjainkban is, hogy a háborúk, valamint a totalitárius, autoritárius diktatúrák kegyetlenkedéseinek tanulságaként, az állami és egyéb hatalmi visszaélések, az önkény kiküszöbölésére és megelőzésére, valamint az ember mindenoldalú fejlődésének előmozdítására, továbbá más egyéni és közösségi célok szolgálatában a népek, a nemzetek egyesített erőfeszítéssel nemzetközi jogi okmányokban (nyilatkozatokban, szerződésekben, egyezményekben, egyezségokmányokban, chartákban) határozták meg az alapvető emberi jogokat és polgári szabadságokat. A részes államok pedig vállalták és vállalják, hogy ezeket a jogokat alkotmányozással, törvényalkotással, valamint az állami jogalkalmazás és végrehajtás esz6 Vö. Chronowski Nóra: „A szolidaritás az alkotmányi értékek között” in Chronowski Nóra – Petrétei József (szerk.): Tanulmányok Ádám Antal professor emeritus születésének 80. évfordulójára. Studia Iuridica Auctoritate Universitatis Pécs Publicata 145. (Pécs: PTE ÁJK 2010) 19–35.

közeivel, továbbá képzéssel, neveléssel és a megvalósulási feltételek megteremtésére irányuló változatos akcióprogramokkal érvényre juttatják. Az alapjogok alkotmányi vagy törvényi katalógusa tehát univerzális és regionális nemzetközi okmányokba rögzítés révén túlnyomó részt nemzetközi és szupranacionális jogilag meghatározottá vált.7 Mindez nem zárja ki az emberi jogok és az ún. alapvető szabadságok alakzatainak alkotmányi szaporítását és tartalmi gyarapítását. A 2010 utáni négy év gyakori önkényes alkotmányozása révén több szociá lis és más alapjog megszűnt vagy egyszerű állami feladattá degradálódott. Ezek a hátrányos változtatások gondos revízióra szorulnak. Ezzel együtt intézményesíteni kellene a rászorultak fedélhez és létminimumhoz jutásának alapjogilag garantált rendjét. Megjegyzést érdemel, hogy e két nemes szociális jog alkotmányosságának indokait a magyar Alkotmánybíróság az emberi méltóság alapjogából és a szociális biztonság fogalmából már működésének első ciklusában levezette.8 A termelés és bizonyos szolgáltatások rohamosan terjedő önvezérelt automatikus folyamatai csökkentik az emberi munkaerő alkalmazását. A munkanélküliség tragikus terjedésének ellensúlyozása a fejlett országokban újszerű megoldásokat igényel. Ezek között ígéretesnek tűnik a megélhetést biztosító napi munkaidő jelentős mértékű csökkentése, amely révén növelhető lenne a foglalkoztatottak száma.

5. A komplex emberi biztonságról A XX. század két világháborújának és az önkényuralmi rendszerek tengernyi szenvedést okozó tragédiáinak katartikus tapasztalatai alapján az emberiség protagonistái, a demokratikus politikai és más erőcsoportok látványos szervezeti és működésrendi intézményeket építettek ki a háborús konfliktusok megelőzésére, a feszültségek, a kollíziók feloldására. A kialakult új világrend útkereséseiben egyre inkább előtérbe került az embert és az emberi közösségeket fenyegető valamennyi hagyományos és újszerű veszélyt figyelembe vevő, ös�szetett biztonságfogalom kimunkálása és alkalmazása. A „re-defining security” törekvés vezetett el az ENSZ keretében 1994-ben a „Redefining Security: The Human Dimension” című jelentéshez, amely megalapozta az ún. komplex humán biztonság tartalmi összetevőinek korántsem lezárult széleskörű kutatását, a leszűrt következtetések változatos megfogalmazását és valamilyen mérvű al7 Vö. Vörös Imre: Csoportkép Laokoónnal. A magyar jog és az alkotmánybíráskodás vívódása az európai joggal (Budapest: HVG-ORAC Kiadó, 2012) 127. Chronowski Nóra – Drinóczi Tímea – Petrétei József – Tilk Péter – Zeller Judit: Magyar alkotmányjog III. Alapvető jogok (Budapest–Pécs: Dialóg Campus 2006) 623. 8 32/1998. (VI. 25.) AB határozat.

kalmazását.9 Az összetett emberi biztonság fogalmának, tartalmi összetevői meghatározásának és megóvásának igénye lehetővé és egyben szükségessé teszi, hogy holisztikus szemlélettel az embert és az emberi közösségeket fenyegető valamennyi veszélyt és ártalmat figyelembe vegyük és ezeket interdepen densen kezeljük. A humán biztonság összetett fogalma a személyi biztonság, a vagyonbiztonság, a munkavégzési biztonság szolgálatán kívül feltételezi a közbiztonság, az állambiztonság, a nemzetközi biztonság, vagy kollektív biztonság követelményét és védelmét is. A humán biztonsághoz elválaszthatatlanul kapcsolódik a nemzetközi jog szinte már általánosan elismert új követelménye, a „Vorsorge”, vagyis az elővigyázatosság és a védelem, az ún. human security defence alkalmazása, valamint a megelőzést, elhárítást, helyreállítást is magában foglaló oltalom, a safety elérése. A holisztikus szemlélet, a komplex és koordinált megelőzés és elhárítás követelménye nem zárja ki, hanem logikusan magában foglalja a veszélyek változatainak közelségéhez és súlyosságához ésszerűen igazodó, ezért elkerülhetetlenül változtatandó prioritások érvényesítését. A humán biztonságnak illetve bizonyos elemeinek megfelelő tartalmú alkotmányi meghatározása azzal a következménnyel jár, hogy az ilyen biztonság alkotmányi értékké válik, és így tartalmi befolyást gyakorol a biztonság fenntartását és védelmét szolgáló törvényi és rendeleti szabályozásra. A biztonság megfelelő tartalmú alkotmányi szabályozása azt is eredményezi, hogy mint alkotmányi érték alkotmánybírósági és más közhatalmi védelemben részesül az alacsonyabb szintű jogi értékekkel és az értéknek nem minősülő veszélyekkel, ártalmakkal szemben. Ha pedig alkotmányossági vita merül fel az alkotmányi értéknek minősülő biztonság és más alkotmányi érték versengése vagy kollíziója tekintetében, végső fórumként az Alkotmánybíróság döntheti el, hogy az adott versengésben és kollízióban a biztonság milyen jellegű, tartalmú és arányú alkotmányos védettségben részesüljön. El kell ismernünk, hogy a terrorizmus és más veszélyek terjedése illetve súlyosbodása miatt éppen a kiemelkedő vívmánynak minősülő demokratikus és egyéb jogi alapértékek védelmében szükségessé válhat ezeknek a korábbinál erőteljesebb korlátozása. Érvényesíthető ilyenkor az az ősi ésszerűség, hogy a nagyobb rossz elkerülése érdekében megengedhető a kisebb rossz. Ezzel együtt elengedhetetlen azonban az is, hogy az erre hivatott közhatalmi szervek tartsák tiszteletben a rendkívüli körülmények között sem korlátozható jogokat – pl. a kínzás tilalmát –, folytonos körültekintéssel vizsgálják és alkalmazzák a szükséges9 Vö. Ádám Antal: „Biztonság, felelősség, kötelesség” Jogtudományi Közlöny 2005/7-8. 307–315.; Korinek László: „Objektív biztonság – szubjektív biztonság – félelem” Magyar Jog 1995/6. 321–326.; Száraz Enikő: „A nemzetközi biztonság felfogása a 21. században. A humán biztonság dimenziói” Acta Humana 2004/2. 7–23.; Kondorosi Ferenc: A világ végveszélyben? A nemzetközi jog új kérdései (Budapest: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó 2008).

ség, az alkalmasság, az arányosság, a kellő időtartam és az ésszerűség mértékét, ne sértsék meg az önkényesség tilalmát, érvényesítsék a mellőzhetetlen korlátozások rendszeres alkotmányossági és törvényességi ellenőrzését, halasztás nélkül oldják fel a szükségtelenné vagy aránytalanná vált korlátozásokat és végezzék el az indokolt egyéb korrekciókat.

6. Az alapvető tilalmakról Az Alkotmányban foglalt tilalmak azért minősülnek értéknek, mert más értékeket szolgálnak, védenek vagy keletkeztetnek. Az alkotmányi tilalmaknak címzettjeik, tehát kötelezettjeik és jogosítottjaik, valamint tárgykörük, tartalmuk, szerepük és hatásuk szerint több csoportját és számos alakzatát ismerjük. Tilalmakat nemcsak nemzetközi és szupranacionális normatív okmányokban, valamint állami alaptörvényekben találunk, hanem más normákban is. Jellegzetes példaként említhetjük a közlekedési, az egészségvédelmi, a környezetvédelmi, a tűzvédelmi, az egyéb katasztrófavédelmi, a rendészeti és az építészeti jogi szabályokat. A büntetendő magatartásokat, a szabálysértési és fegyelmi tényállásokat megállapító és büntetésüket, hátránnyal sújtásukat előíró jogszabályok nagyszámú és változatos tárgyú lényeges tilalmat tartalmaznak, illetve fejeznek ki. Jelentős tilalmakat írnak elő a vallási, az egyéb erkölcsi, a társadalmi szervezeti és az illemnormák, valamint a természeti-műszaki törvényszerűségek figyelembe vételét, alkalmazását előíró technikai és technológiai szabályok is. Az alapjogok, az alapkötelességek és az alaptilalmak alkotmányi meghatározásakor – szerintem – nem hagyható figyelmen kívül az Emberi Jogok 1948 december 10-én elfogadott Egyetemes Nyilatkozata 29. cikk (3) bekezdésének az a kikötése, hogy az alapjogokat és szabadságokat nem lehet az ENSZ céljaival és elveivel ellentétesen gyakorolni. Továbbra is hasznosítandónak tartom a Polgári és Politikai Jogok – 1966-ban az ENSZ keretében elfogadott – Egyezségokmánya 20. cikkének következő előírását: „Minden háborús propagandát törvényben kell megtiltani. Törvényben kell megtiltani a nemzeti, faji vagy vallási gyűlölet bármilyen hirdetését, amely megkülönböztetésre, ellenségeskedésre vagy erőszakra izgat”. A jog rendeltetésszerű gyakorlása kötelességének, valamint a tulajdon közcélokat is szolgáló és mások érdekeit is tiszteletben tartó jellegének rögzítése után, valamint a joggal való visszaélés általános tilalmán kívül, követve az alapjogok különböző csoportjairól szóló több nemzetközi egyezményt, rögzíteni kellene annak tilalmát, hogy az Alkotmány egyetlen rendelkezése sem értelmezhető akként, amely feljogosítana a benne foglalt vagy az országot kötelező nemzetközi okmányokban meghatározott alapjogok megsemmisítésére, megsértésére,

kijátszására, vagy az említett okmányokban megállapítottnál nagyobb mértékű korlátozására illetve szűkítésére. Számos jelenleg is kötelező nemzetközi egyezmény, több korszerű alkotmány és az Alkotmánybíróság 23/1990. (X. 31.) határozata figyelembe vételével az Alkotmánynak kellene megtiltania a halálbüntetés jogszabályi lehetővé tételét, valamint kiszabását és végrehajtását. Ezzel együtt meg lehetne határozni a jogos életvédelemnek más életének kioltásával járó feltételeit is. Az Alkotmányba illik a jogszabályok visszaható hatálya tilalmának olyan meghatározása, amely megfelelő megfogalmazásban utal a kedvezőbb tartalmú jogszabályi rendelkezés visszaható hatályának lehetőségére is. A szűk kivételekre utalással – szerintem – Alkotmányban is tiltani kellene annak lehetőségét, hogy a felettes, illetve központi szerv egyedi döntéssel az alárendelt vagy alsóbb fokozatú szerv hatáskörébe tartozó ügy elbírálását magához vonja. A magyar Alkotmányban is hasznosítandók az EU keretében 2000. december 7-én elfogadott, és a 2009. december 1-jén hatályba lépett Lisszaboni Szerződés 6. cikke által alapszerződési rangra emelt Alapjogi Chartának azok az újszerű rendelkezései, amelyek lényegesen bővítik a diszkrimináció tilalmának kritériumait és hatókörét. E dokumentum egyrészt kinyilvánítja, hogy az Unió tiszteletben tartja a kulturális, a vallási és a nyelvi többféleséget, a hagyományos (nemi, faji, bőrszín, etnikai és társadalmi származás, nyelv, vallás vagy hit, politikai vagy más vélemény, vagyon, születés) kritériumokon nyugvó hátrányos megkülönböztetésen túl pedig tiltja a genetikai tulajdonságokon (genetic features), az életkoron, a szexuális irányultságon (sexual orientation), valamint a szellemi vagy testi fogyatékosságon (disability) alapuló hátrányos megkülönböztetést is. Az orvostudomány és a biológia legújabb eredményeiből és lehetőségeiből származó veszélyek elhárítását célozzák a Chartának „A személyes integritáshoz való jog” című cikkében található tilalmak, amelyek az emberek szelekcióját célzó fajnemesítési gyakorlatokat (eugenic practices), valamint az emberi lények klónozással történő megismétlését (reproductive cloning of human beings) tiltják. Lényegesen kiterjeszti a hátrányos megkülönböztetés tilalmának hatókörét az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Védelméről Szóló Egyezmény 2000 november 4-én Rómában elfogadott Tizenkettedik Kiegészítő Jegyzőkönyve. Az Egyezmény eredeti 14.§-a csak az Egyezményben foglalt alapjogok tekintetében tilalmazta a felsorolt kritériumok alapján történő diszkriminációt. A 12. Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikke szerint az Egyezményben foglalt alapjogokon kívül bármely jogszabályban meghatározott jogok élvezetét is biztosítani kell a felsorolt szempontú megkülönböztetések nélkül. A Jegyzőkönyv a partnerállamok valamennyi hatóságával szembeni tilalomként és kötelességként állapítja meg, hogy azok nem alkalmazhatnak az 1. cikkben meghatározott jellegű hátrányos megkülönböztetést.