Alkotmányos tanok II. by ORAC Kiadó

Benkő Orsolya Bodnár Eszter Chronowski Nóra Kollarics Flóra Kukorelli István Lápossy Attila Lukonits Ádám

Mécs János Milánkovich András Pásztor Emese Pozsár-Szentmiklósy Zoltán Somody Bernadette Szalbot Balázs Vissy Beatrix

Alkotmányos tanok II. Szemelvények és kommentárok

Szerkesztette:

Bodnár Eszter Pozsár-Szentmiklósy Zoltán

Benkő Orsolya Bodnár Eszter Chronowski Nóra Kollarics Flóra Kukorelli István Lápossy Attila Lukonits Ádám

Mécs János Milánkovich András Pásztor Emese Pozsár-Szentmiklósy Zoltán Somody Bernadette Szalbot Balázs Vissy Beatrix

Alkotmányos tanok II. Szemelvények és kommentárok Szerkesztette:

Bodnár Eszter Pozsár-Szentmiklósy Zoltán

Lap- és Könyvkiadó Kft.

© Milánkovich András, 2018 © Pásztor Emese, 2018 © Pozsár-Szentmiklósy Zoltán, 2018 © Somody Bernadette, 2018 © Szalbot Balázs, 2018 © Vissy Beatrix, 2018 © Szerkesztők, 2018 © HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2018

Szerkesztők: Bodnár Eszter – Pozsár-Szentmiklósy Zoltán Szerzők: Alkotmány, alkotmányosság: Pásztor Emese – Bodnár Eszter – Pozsár-Szentmiklósy Zoltán Jogforrások: Lukonits Ádám – Chronowski Nóra A politikai közösség: Kollarics Flóra – Lápossy Attila Demokratikus hatalomgyakorlás: Mécs János – Bodnár Eszter Kormányzati rendszerek: Lukonits Ádám – Pozsár-Szentmiklósy Zoltán A törvényhozó hatalom: Milánkovich András – Pásztor Emese – Somody Bernadette A végrehajtó hatalom: Milánkovich András – Pozsár-Szentmiklósy Zoltán Az államfő: Benkő Orsolya – Vissy Beatrix Alkotmánybíráskodás: Milánkovich András – Lápossy Attila Igazságszolgáltatás: Szalbot Balázs – Bodnár Eszter A többségi hatalom további korlátai: Kollarics Flóra – Pozsár-Szentmiklósy Zoltán Alkotmánytörténeti áttekintés: Pásztor Emese – Kukorelli István Összehasonlító alkotmánytani alapok: Mécs János – Bodnár Eszter – Pozsár-Szentmiklósy Zoltán A tankönyv koncepcióját véleményezte: Dezső Márta Lektorálta: Gárdos-Orosz Fruzsina A kézirat lezárva: 2018. augusztus 31.

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos a kiadó engedélye nélkül közölni. ISBN 978 963 258 151 4 Budapest, 2018 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Internet: www.hvgorac.hu E-mail: info@hvgorac.hu Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

Tartalom Előszó az Alkotmányos tanokhoz...........................................................

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS .....................................................................................

1. Alkotmány, alkotmányosság (Pásztor Emese – Bodnár Eszter – Pozsár-Szentmiklósy Zoltán) ....................... 1.1. Az alkotmány fogalma ................................................................................... 1.2. Alkotmányozás és alkotmánymódosítás........................................................ 1.3. Alkotmányos alapelvek.................................................................................. 1.4. Állami szuverenitás és az állami szuverenitásból következő jogok gyakorlása...................................................................................................... 1.5. Alkotmányvédelem és alkotmányértelmezés.................................................

20 24

2. Jogforrások (Lukonits Ádám – Chronowski Nóra)....................................... 2.1. Jogforrástani alapfogalmak............................................................................ 2.2. A jogforrási rendszer összetevői.................................................................... 2.3. A jogszabályok érvényessége....................................................................... 2.4. A jogszabályok hatálya ................................................................................. 2.5. A jogalkotás jogállami követelményei............................................................. 2.6. A jogforrások kollíziójának esetei és azok feloldása......................................

27 27 28 34 42 44 48

3. A politikai közösség (Kollarics Flóra – Lápossy Attila).............................. 3.1. A politikai közösség határai és a nemzetfogalom........................................... 3.2. Az állampolgárság fogalma és alapelvei....................................................... 3.3. Az állampolgárság létrejötte és megszűnése................................................ 3.4. A nemzetiségek............................................................................................. 3.5. Egyéb jogi státusok........................................................................................

50 50 50 58 62 68

4. Demokratikus hatalomgyakorlás (Mécs János – Bodnár Eszter)...... 4.1. A demokratikus hatalomgyakorlás formái....................................................... 4.2. Politikai közösség és választójogosultság..................................................... 4.3. Választási alapelvek...................................................................................... 4.4. Választási rendszerek.................................................................................... 4.5. A közvetlen demokrácia intézményei.............................................................

75 75 78 85 91 102

5. Kormányzati rendszerek (Lukonits Ádám – Pozsár-Szentmiklósy Zoltán) . ................................................. 5.1. Államszervezési elvek és struktúrák.............................................................. 5.2. A parlamentáris kormányforma...................................................................... 5.3. A prezidenciális kormányforma...................................................................... 5.4. A félprezidenciális kormányforma.................................................................. 5.5. Atipikus kormányformák................................................................................

110 110 113 119 120 122

6. A törvényhozó hatalom (Milánkovich András – Pásztor Emese – Somody Bernadette)............................ 6.1. A parlament alkotmányos funkciói.................................................................. 6.2. A parlament működése.................................................................................. 6.3. A parlament szervezete................................................................................. 6.4. A képviselők jogállása.................................................................................... 6.5. A törvényalkotás............................................................................................ 6.6. A parlamenti ellenőrzés.................................................................................

123 123 124 129 134 137 145

11 11 13 16

7. A végrehajtó hatalom (Milánkovich András – Pozsár-Szentmiklósy Zoltán)............................................ 7.2. A kormány megalakulása és szervezete........................................................ 7.3. A kormány tevékenysége............................................................................... 7.4. A kormány politikai felelőssége...................................................................... 7.5. A kormány megbízatásának megszűnése.....................................................

149 149 157 158 160

8. Az államfő (Benkő Orsolya – Vissy Beatrix).................................................. 8.1. Az államfői hatalom funkciója . ...................................................................... 8.2. Az államfői tisztség keletkezése.................................................................... 8.3. Az államfő jogállása, jogi felelőssége............................................................ 8.4. Az államfő hatáskörei.................................................................................... 8.5. Az államfő helyettesítése............................................................................... 8.6. Az államfő megbízatásának megszűnése.....................................................

163 163 164 167 170 179 180

9. Alkotmánybíráskodás (Milánkovich András – Lápossy Attila).................. 9.1. Az alkotmánybíráskodás fogalma és funkciói................................................. 9.2. Az alkotmánybíráskodás kialakulása és modelljei......................................... 9.3. Az alkotmánybíróságok jogállási jellemzői . .................................................. 9.4. Alkotmánybírósági hatáskörök....................................................................... 9.5. Alkotmánybírósági eljárás és szervezet.........................................................

182 182 184 186 190 197

10. Igazságszolgáltatás (Szalbot Balázs – Bodnár Eszter)......................... 10.1. Az igazságszolgáltatás fogalma és funkciója............................................. 10.2. A bíróságok a hatalmi ágak rendszerében................................................. 10.3. A bíróságok függetlenségének személyi és szervezeti garanciái.............. 10.4. A bíróságokra és eljárásukra vonatkozó további alkotmányos követelmények....................................................................... 10.5. Az igazságszolgáltatáshoz kötődő más szervek........................................

204 204 204 206

11. A többségi hatalom további korlátai (Kollarics Flóra – Pozsár-Szentmiklósy Zoltán)................................................... 11.1. Transznacionális fórumok........................................................................... 11.2. A parlamenti ellenőrzés szakosított szervei............................................... 11.3. A közpénzügyek ........................................................................................ 11.4. A helyi önkormányzatok............................................................................. 12. Alkotmánytörténeti áttekintés (Pásztor Emese – Kukorelli István).... 12.1. A történeti alkotmány.................................................................................. 12.2. Az első polgári alkotmány és hatása......................................................... 12.3. A közjogi provizórium ................................................................................ 12.4. Az 1946. évi I. törvény, a „kisalkotmány”.................................................... 12.5. Az 1949. évi XX. törvény. A Magyar Népköztársaság kora (1949–1989)................................................................................................ 12.6. A rendszerváltozás és a Magyar Köztársaság........................................... 12.8. Az Alaptörvény........................................................................................... 13. Ö sszehasonlító alkotmánytani alapok (Mécs János – Bodnár Eszter – Pozsár-Szentmiklósy Zoltán)............................ 13.1. Az összehasonlító alkotmányjog jelentősége............................................. 13.2. Az alkotmányos kultúra szerepe................................................................ 13.3. Az összehasonlító alkotmányjog az alkotmányértelmezésben..................

217 219 225 225 229 232 235 239 239 240 241 241 242 243 248 250 250 253 256

Előszó az Alkotmányos tanokhoz Az Alkotmányos tanok az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar jogász hallgatói számára, az Alkotmányjog tantárgy oktatásához kapcsolódó tankönyvként készült, de más egyetemi képzésekben is használható, továbbá az alkotmányos intézmények működése, valamint az alkotmányos kultúra alapfogalmai iránt érdeklődők számára is közérthető, rendszerezett kiindulási alapot jelenthet. Az Alkotmányos tanok szerves folytatását jelenti – a szintén az ELTE ÁJK jogászképzésében használt – Alapjogi tanok című tankönyv. 2007-ben jelent meg utoljára alkotmányjogi tankönyv az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Az elmúlt 11 év rengeteg változást hozott nemcsak az alkotmányos rendszereket illetően, hanem a jogi oktatásban is, amelyekre ez a tankönyv reflektálni kíván. Alkotmányos tanok alatt azokat az elméleti fogalmakat, jogi követelményeket és rendszerszerű összefüggéseket értjük, amelyekkel leírhatók, vizsgálhatók és értékelhetők az egyes államok alkotmányos rendszerei – köztük a magyar közjogi rendszer is. Az alkotmányos tanok forrása ebben az értelemben az alkotmányjog-tudomány és az alkotmányos gyakorlat – elsősorban a közös európai alkotmányos hagyományt értve ez alatt. A tankönyv ebben a keretben mutatja be és értékeli a magyar alkotmányos rendszer alapvető elemeit, jogintézményeit is. Az alkotmányjog mint a közhatalom-gyakorlás kereteit és az alapvető jogok gyakorlásához kapcsolódó garanciákat szabályozó jogág nem tematikus jogszabályok zárt rendszereként, hanem komplex megközelítésben jelenik meg a tankönyvben. Az egyes fogalmak, jogintézmények szorosan kapcsolódnak más jogterületekhez, történeti előzményekhez, az összehasonlító jogi kontextushoz és az azt körülvevő valósághoz, az alkotmányos kultúrához – a tankönyv az alkotmányjog alapvető fogalmait e kapcsolódásokra figyelemmel mutatja be. Az alkotmányjog forrásaként az alkotmányszövegek, a nemzetközi egyezmények és a jogszabályi rendelkezések mellett a hazai és nemzetközi bírósági (alkotmánybírósági) gyakorlatra, valamint tudományos elemző munkákra támaszkodtunk. A fentieknek megfelelően, a tankönyv nem vállalkozik a hazai tételes jogi, alkotmányjogi tárgyú szabályozás részletes tárgyalására, hanem az alkotmányos tanokhoz sorolható alapelvek, fogalmak, követelmények és rendszerszerű összefüggések átfogó elemzésére és azokhoz kapcsolódóan a hazai szabályozás alapvonalainak bemutatására törekszik. Ebben a keretben bármely alkotmányjogi kérdés részletes elemzése önállóan elvégezhető, amelyhez a tankönyv az egyes fogalmakhoz kapcsolódó szemelvények és kommentárok formájában nyújt igazodási pontokat. A jogászképzésben a tankönyv tehát elsősorban a problémaorientált, az egyéni és kiscsoportos, önálló munkára is épitő, az esetjogot előtérbe helyező oktatási modellben használható – ezen oktatási modell iránt tanszékünk hosszú évek óta elkötelezett. Mivel a hallgatók jogi tanulmányaik legelején találkoznak az alkotmányjogi ismeretekkel, kiemelt jelentőségű, hogy kritikai gondolkodásmódot alakítsanak ki, és ezzel közelítsenek a későbbiekben is a jogi szabályokhoz, döntésekhez, jogtudományi munkákhoz. A tankönyv sajátos szerkezetet követ: két, egymást szervesen kiegészítő kötetből tevődik össze, amelyek együtt használandók. A két kötet felhasználása során az olvasó nem pas�szív befogadó, hanem aktív, tevékeny résztvevő. Az Alkotmányos tanok I. című kötet az alkotmánytani alapfogalmak és összefüggések részletes elemzését, az alapvető jogintézmények bemutatását tűzte ki célként. A könyv

az egyes jogintézmények funkciójára koncentrál, és azokat az európai alkotmányos követelmények kontextusában, összehasonlító jogi és esetenként jogtörténeti perspektívában vizsgálja, bemutatva és elemezve a hatályos magyar szabályozás alapvonalait, meghatározó jogintézményeit is. Az Alkotmányos tanok II. Szemelvények és kommentárok című, második kötet célja az első kötetben tárgyalt jogintézmények szövegalapú, „felhasználóbarát” részletes elemzése. Ennek megfelelően a második kötet az első kötetben tárgyalt témakörök szerinti bontásban, az egyes kiemelt jogintézményekhez kapcsolódóan szerkesztett szemelvényeket tartalmaz, rövid, a megértést segítő kommentárokkal. A szemelvények között megtalálhatóak nemcsak alaptörvényi és jogszabályi rendelkezések, hanem alkotmánybírósági és bírósági határozatok, az Emberi Jogok Európai Bíróságának döntései, az Európa Tanács Velencei Bizottságának ajánlásai, valamint más országok alkotmányszövegei, történeti dokumentumok, illetve külföldi és magyar szakirodalmi források is. A második kötetnek nem célja az egyes jogintézményekhez kapcsolódó joganyag teljes körű bemutatása: a bemutatott és elemzett szövegek az első kötetben tárgyalt fogalmak meghatározó jellemzőihez kapcsolódnak. A szemelvények elemzésének módja ugyanakkor a releváns, további joganyag önálló feldolgozásához is módszertani támpontot nyújt az olvasó számára. A szöveg technikai felépítése is azt hivatott elősegíteni, hogy az olvasó a legfontosabb összefüggésekre koncentrálhasson: a szöveget csak ritkán törik meg lábjegyzetek, és a legfontosabb fogalmak, jogintézmények margócímként vannak kiemelve. Az első kötetben a bekezdésszámokra utaló kereszthivatkozások könnyítik meg az egyes fogalmak összekapcsolását. A két kötet szövegei azonos margócímek alá tagozódnak, így az olvasó szabadon választhatja ki a számára legmegfelelőbb ismeretszerzési módot. Dönthet úgy, hogy előbb egy egész témakör elméleti hátterét ismeri meg az első kötetből, és utána foglalkozik a második kötet részleteivel, de akár margócímenként is összekapcsolhatja a két szöveget, mintegy hozzámérve a konkrét jogintézményi környezetet az első kötetben tárgyalt alkotmányos követelményekhez. A két kötet ismeretanyagát természetesen kiegészítik az előadások és szemináriumok, valamint az azok keretében feldolgozott feladatok, esetek. A tankönyv vállalt célja, hogy a jövendő jogászgeneráció, bármilyen jogterületen találja is meg a hivatását, beszélje az alkotmányos kultúra nyelvét, rendelkezzen átfogó tudással a legfontosabb alkotmányos alapértékekről, az egyéni szabadság garanciáiról, a jogállamiság, a demokrácia és a hatalommegosztás elvéről (későbbi tanulmányaiban az alapjogokról), és ezeket jogászként és szabadságszerető emberként egyszerre ténynek és programnak tekintse. A szerkesztők

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Az Alkotmányos tanok szerzői az ELTE ÁJK Alkotmányjogi Tanszék egykori és jelenlegi oktatói, akik az egyes fejezetek írása során nagyban építettek a Tanszék melletti, az oktatók, doktoranduszok és hallgatók közösségeként működő tudományos műhely munkájára és tapasztalataira. Köszönettel tartozunk az alkotmányjogi oktatást országosan megalapozó, korábbi alkotmányjogi tankönyv közreadásáért, valamint a kompetenciák fejlesztését előtérbe helyező oktatási koncepció elindításáért tanszékünk korábbi vezetőinek, Kukorelli Istvánnak és Dezső Mártának. A tankönyv koncepciójának kidolgozása, szerkesztése során mindkét munkára jelentős mértékben támaszkodtunk. Köszönjük a Tanszék melletti tudományos műhely tagjainak, doktoranduszainknak és hallgatóinknak, sokak mellett Bakos Bendegúznak, Burján Evelinnek, Bedő Renátának, Csatári Orsolyának, Cseh Kristófnak, Granyák Líviának, Harza Kingának, Kárász Marcellnak, Kührner Lászlónak, Morauszki Ritának, Mórocz Katalinnak, Schmidt Péternek, Stánicz Péternek, Tóth Áronnak, Varga Virág Kornéliának, hogy az egyes tankönyvi fejezetekhez kapcsolódó, 2018 tavaszán megrendezett, rendszeres műhelyvitákon aktív, kritikus és alkotó részvételükkel segítették az Alkotmányos tanok és az Alapjogi tanok elkészítését. Hasonlóképpen köszönjük a tankönyv technikai szerkesztésében részt vállaló doktoranduszok, Bedő Renáta, Granyák Lívia és Träger Anikó munkáját. Köszönet illeti meg Fazekas Jánost, Hoffman Istvánt, Kecső Gábort és Sonnevend Pált, akik a közjogi társtantárgyak tananyagaival történő összehangolás során voltak segítségünkre. Az esetleges hibákért a felelősség a szerkesztőket terheli. Örömmel fogadunk minden észrevételt, amelyek segítségével a tankönyv további kiadásainak szövegminősége, az önálló és kiscsoportos tanulást, kompetenciafejlesztést támogató funkciója erősíthető. A szerkesztők

1. Alkotmány, alkotmányosság 1.1. Az alkotmány fogalma Hans Kelsen: Tiszta jogtan (szerk. Varga Csaba). ELTE Bibó István Szakkollégium, az alkotmány fogalma Budapest, 41. A jogrend tehát nem mellérendelt, egyenlően egymás mellett álló jogi normák rendszere, hanem jogi normák különböző rétegeinek lépcsőzetes rendje. E normák egysége egy olyan összefüggésen keresztül jön létre, amely abból adódik, hogy egyik megalkotása – és így érvényessége – egy másikra vezethető vissza, melynek megalkotása ismét egy másik által meghatározott; e visszafelé haladás pedig végül az alapnormába torkollik, a hipotetikus alapszabályba, azaz a legfelsőbb érvényességi alapba, mely a jogalkotási összefüggés egységét biztosítja. Magyarország Alaptörvénye R) cikk (1) Az Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja. (2) Az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek. Az Alaptörvény a deklaratív alkotmányokkal szemben a normatív alkotmányok körébe sorolható, tartalma mindenkire kötelező és jogi eszközökkel kikényszeríthető. Az Alaptörvény magát nyilvánítja a jogrendszer alapjává, ami azt jelenti, hogy az Alaptörvény egy olyan, a törvénytől elkülöníthető, annál magasabb szinten elhelyezkedő jogforrás, amellyel semmilyen más norma nem lehet ellentétes. Az alacsonyabb szinten elhelyezkedő normák érvényességének feltétele a magasabb szintű normákkal való összhang, és ily módon az Alaptörvénynek mint a jogrendszer alapjaként szolgáló normának való megfelelés minden más norma érvényességének feltétele. Magyarország Alaptörvénye Nemzeti hitvallás MI, A MAGYAR NEMZET TAGJAI, az új évezred kezdetén, felelősséggel minden magyarért kinyilvánítjuk az alábbiakat: [...] Az Alaptörvény preambuluma, a Nemzeti hitvallás már az első sorban utal arra a szimbolikus erejű gondolatra, hogy az Alaptörvény egy olyan általános keret, amelyet a politikai közösség egésze fogad el, a politikai közösség együvé tartozásának alapnormájaként. Az Alaptörvény megalkotásának és elfogadásának folyamatára ugyanakkor nem volt jellemző a konszenzus, így a Nemzeti hitvallásban kifejezett szimbolikus gondolat inkább szándékra utal, mintsem megvalósult törekvésre. Magyarország Alaptörvénye

az alkotmány formai értelemben

R) cikk (1) Az Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja. (2) Az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek. Magyarország Alaptörvénye T) cikk (1) Általánosan kötelező magatartási szabályt az Alaptörvény és az Alaptörvényben megjelölt, jogalkotó hatáskörrel rendelkező szerv által megalkotott, a hivatalos lapban kihirdetett

jogszabály állapíthat meg. Sarkalatos törvény eltérően is megállapíthatja az önkormányzati rendelet és a különleges jogrendben alkotott jogszabályok kihirdetésének szabályait. (2) Jogszabály a törvény, a kormányrendelet, a miniszterelnöki rendelet, a miniszteri rendelet, a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete, az önálló szabályozó szerv vezetőjének rendelete és az önkormányzati rendelet. Jogszabály továbbá a Honvédelmi Tanács rendkívüli állapot idején és a köztársasági elnök szükségállapot idején kiadott rendelete (3) Jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel. Magyarország Alaptörvénye Záró és vegyes rendelkezések 2. Ezt az Alaptörvényt az Országgyűlés az 1949. évi XX. törvény 19. § (3) bekezdés a) pontja és 24. § (3) bekezdése alapján fogadja el. 121/2009. (XII. 17.) AB határozat (kivonat) A jogforrások szabályozása kizárólag az Alkotmány feladata; az Alkotmány éppen attól a jogrendszer alapja [Alkotmány 77. § (1) bekezdés], hogy a jogszabályok kötelező erejét és fajtáit maga határozza meg. Az Alkotmányban felsoroltakon kívüli jogforrás nem létezhet, ezekhez a Jat. [a jogalkotásról szóló törvény – szerk.] sem hozzá nem adhat, sem el nem vehet, mert mindkét esetben Alkotmányba ütközne. A jogszabályok kötelező erejének jogi forrása az Alkotmány. A Jat. így nem a jogforrásokat szabályozza, hanem, mint az Alkotmány mondja, a „jogalkotás rendjét”. 45/2012. (XII. 29.) AB határozat (kivonat) [116] A demokratikus jogállammal nem egyeztethető össze az, ha az Alaptörvény tartalma folyamatosan vitathatóvá válik, és így az Alaptörvény, mint alkotmánybírósági mérce tartalma is bizonytalan lesz. Az Alaptörvény közjogi érvényessége, alkotmányos legalitása és legitimitása megkérdőjelezhetetlen kell, hogy legyen, mind egészében, mind az egyes elemei tekintetében, ide értve a későbbi módosításait, kiegészítéseit is. Az Alaptörvény megkérdőjelezhetetlen legalitása elengedhetetlen ahhoz, hogy az egész jogrendszer lega litása is megkérdőjelezhetetlen legyen. Az alkotmányos legalitás követelményét sérti az, ha folyamatos vita tárgya lehet, hogy mi az Alaptörvény tartalma. A normatív és kikényszeríthető alkotmány legalitását formai értelemben az adja, hogy azt az alkotmányozó hatalom az erre irányuló eljárási rendben alkotta meg – erre utal a Záró és vegyes rendelkezésekben található utalás, amely az Alaptörvény elfogadását az előző alkotmány szabályaira vezeti vissza. Ennek súlyát az adja, hogy az Alaptörvény maga határozza meg a jogforrási rendszer egészét, és így az Alaptörvény legalitása a jogforrási rendszer egészének legalitására kihat. alkotmány tartalmi értelemben

Magyarország Alaptörvénye B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam. Magyarország Alaptörvénye C) cikk (1) A magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik. Magyarország Alaptörvénye I. cikk (3) Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.

Azt, hogy mit tekinthetünk alkotmánynak, nem az adott dokumentum címe, hanem annak tartalma határozza meg. Az Alaptörvény tartalmazza azokat az elemeket, amelyeket a modern alkotmányok tartalmi ismérveiként tartunk számon: a közhatalom gyakorlásának korlátait az államszervezet és az alapjogok által megkövetelt szempontok szerint is rögzíti. Ugyanakkor számos olyan rendelkezést is tartalmaz, amely törvényi szinten rendezendő kérdés inkább, illetve egyes alapjogok tartalmát szűkíti.

1.2. Alkotmányozás és alkotmánymódosítás Kiss László alkotmánybíró különvéleménye a 61/2011. (VII. 13.) AB határozathoz (ki- alkotmányozás vonat) A pouvoir constituant nem az alkotmányhoz kötött, hanem alkotmányteremtő hatalom. Ezzel szemben a konstituált államhatalmak (mint az alkotmánymódosító, a törvényhozó, a végrehajtó, az igazságszolgáltató, az államfői stb. hatalom) számára nemcsak az alkotmány elsőbbsége érvényes, hanem az alaptörvény fenntartása is. Ez utóbbiak úgy gyakorolhatók alkotmányos módon, ahogy azt az alkotmány meghatározza. A Magyar Köztársaság Alkotmányának preambuluma (1989) A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítése érdekében az Országgyűlés − hazánk új Alkotmányának elfogadásáig − Magyarország Alkotmányának szövegét a következők szerint állapítja meg: Pócza Kálmán: Alkotmányozási eljárások összehasonlító elemzése. In: Jakab András – Körösényi András (szerk.): Alkotmányozás Magyarországon és máshol. Új Mandátum, 2012, 132. [sz]emügyre kell venni az alkotmányozási eljárás konkrét fázisait. A szakirodalom hét ilyen fázist különít el egymástól. Többé-kevésbé időrendbe állítva ezek a következők: 1. előzetes konzultáció, amely során az alkotmány kialakításához szükséges ötleteket gyűjtik össze; 2. az alkotmányozó testület megválasztása; 3. alkotmányozás eljárási rendjének meghatározása; 4. konzultáció, amely során az alkotmányozó testület szakértőktől kér be véleményeket; 5. szövegezés; 6. vita; 7. elfogadás. A Velencei Bizottság véleménye Magyarország Alaptörvényéről (Opinion no. 621/2011) (kivonat) 144. Ezzel szemben sajnálatos, hogy az alkotmányozási folyamatra – beleértve az új alkotmány szövegezését és végleges elfogadását is – kihatott az átláthatóság hiánya, a kormánytöbbség és az ellenzék közötti párbeszéd hiányosságai, a megfelelő társadalmi vitára való elégtelen lehetőségek, és a nagyon szűk időkeret. A Bizottság reményét fejezi ki, hogy a végrehajtási jogszabályok elfogadásának folyamata átláthatóbb és inkluzívabb lesz, megfelelő lehetőséget biztosítva a számos jelentős, szabályozásra váró kérdésről szóló valódi vitára. A Bizottság felhív minden érintett pártot, hogy – a politikai hátterükön és irányultságukon túlmutatóan – alakítsanak ki egy nyílt és konstruktív hozzáállást, és működjenek együtt hatékonyan ennek a folyamatnak a során. Az alkotmányozás során az alkotmányozó hatalom nyilvánul meg, amely maga teremti meg az alkotmányt, ezért nem kötött az alkotmányhoz. Az alkotmányozás lega litását erősítheti a korábbi alkotmánnyal megteremtett kontinuitás, ez az összefüggés azonban nem kizárólagos – az alkotmányozás adott esetben kifejezett szakítás is lehet a megelőző alkotmányos rendszerrel. Az alkotmányozó hatalom gyakorlása függ az alkotmányozási helyzettől, amely az alkotmányozás formai és tartalmi kérdéseire, sőt, akár az alkotmányozás élettartamára is kihathat. Az alkotmányozás különböző fázisainak minőségi követelményeknek is meg kell felelniük, amelyek teljesülése közvetlenül is alkalmas az alkotmány legitimitásának befolyásolására.

alkotmánymódosítás

Magyarország Alaptörvénye S) cikk (1) Alaptörvény elfogadására vagy az Alaptörvény módosítására irányuló javaslatot a köztársasági elnök, a Kormány, országgyűlési bizottság vagy országgyűlési képviselő terjeszthet elő. (2) Alaptörvény elfogadásához vagy az Alaptörvény módosításához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. (3) Az elfogadott Alaptörvényt vagy az Alaptörvény elfogadott módosítását az Országgyűlés elnöke öt napon belül aláírja, és megküldi a köztársasági elnöknek. A köztársasági elnök a megküldött Alaptörvényt vagy az Alaptörvény megküldött módosítását a kézhezvételétől számított öt napon belül aláírja, és elrendeli a hivatalos lapban való kihirdetését. Ha a köztársasági elnök úgy ítéli meg, hogy az Alaptörvénynek vagy az Alaptörvény módosításának a megalkotására vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelményeket nem tartották meg, ennek vizsgálatát kéri az Alkotmánybíróságtól. Ha az Alkotmánybíróság a vizsgálata során nem állapítja meg e követelmények megsértését, a köztársasági elnök az Alaptörvényt vagy az Alaptörvény módosítását haladéktalanul aláírja, és elrendeli annak a hivatalos lapban való kihirdetését. A Német Szövetségi Köztársaság Alkotmánya (1949) 79. cikk [Az Alkotmány módosítása] (1) Az Alaptörvényt csak olyan törvény módosíthatja, amely az Alaptörvény szövegét kifejezetten megváltoztatja vagy kiegészíti. […] (2) Ilyen törvényhez a Szövetségi Gyűlés tagjai kétharmadának és a Szövetségi Tanács szavazatai kétharmados többségének jóváhagyása szükséges. (3) A jelen Alaptörvény olyan megváltoztatása, mely a Szövetség tartományokra való felosztását, a tartományok alapvető közreműködését a törvényhozásban vagy az 1. és 20. cikkekben megállapított alapelveket érintené, nem megengedett. Az 1958. évi francia alkotmány 89. cikk Az alkotmány módosításának kezdeményezési joga megilleti mind a köztársasági elnököt a miniszterelnök javaslata alapján, mind a Parlament tagjait. Az alkotmánymódosításra vonatkozó tervezetet vagy javaslatot, a 42. cikk harmadik bekezdésében foglalt kötött határidőn belül, a Parlament két házának azonos szöveggel kell megszavaznia. Az alkotmánymódosítás akkor végleges, ha népszavazás hagyta jóvá. Az alkotmánymódosítás tervezetét nem terjesztik népszavazásra, ha a köztársasági elnök úgy dönt, hogy azt a Kongresszusként összehívott Parlament elé terjeszti; ebben az esetben az alkotmánymódosítás tervezete csak akkor tekinthető elfogadottnak, ha az a leadott szavazatok háromötödös többségét megszerezte. A Kongresszus elnökségének feladatát ilyen esetben a Nemzetgyűlés elnöksége látja el. Nem indítható és nem folytatható olyan alkotmánymódosítási eljárás, amely érinti az állam területi integritását. A köztársasági államforma nem képezheti alkotmánymódosítás tárgyát. Az Olasz Köztársaság Alkotmánya 138. cikk (1) Az Alkotmányt módosító és egyéb alkotmányos törvényeket mindkét kamara két, legalább három hónapos szünettel tartott ülésen vitatják meg, és akkor tekinthető elfogadottnak, ha a második szavazásnál megkapják mindkét kamara tagjai szavazatának abszolút többségét. (2) Az ilyen törvényeket népszavazásra kell bocsátani, ha azt, annak közzétételétől számított három hónapon belül valamelyik kamara tagjainak egyötöde, ötszázezer választópolgár vagy öt régió tanácsa kéri. A népszavazásra bocsátott törvényt nem lehet kihirdetni, ha nem kapta meg az érvényes szavazatok többségét.

(3) Nincs helye népszavazásnak, ha a törvényt a második szavazásnál mindkét kamarában a tagok kétharmados többségével fogadták el. 139. cikk A köztársasági államforma nem lehet alkotmánymódosítás tárgya. Görögország Alkotmánya 110. cikk (1) Az Alkotmány rendelkezései módosíthatóak az állam alapjára és a parlamentáris köztársaságra mint kormányformájára vonatkozó rendelkezések, valamint a 2. cikk (1) bekezdés, a 4. cikk (1), (4) és (7) bekezdések, az 5. cikk (1) és (3) bekezdések, a 13. cikk (1) bekezdés és a 26. cikk rendelkezéseinek kivételével. (2) Az Alkotmány módosításának szükségességét parlamenti határozat állapítja meg, melyet legalább ötven képviselő kezdeményezhet, és az összes képviselő háromötödének szavazatával, két, legalább egyhónapnyi időkülönbséggel tartott szavazással hozható meg. Ezen határozat egyenként rögzíti a módosító rendelkezéseket. (3) Ha a Parlament elhatározta az Alkotmány módosítását, a legközelebbi Parlament dönt az első ülésszakában az összes képviselő abszolút többségével a módosítandó rendelkezésekről. (4) Ha az összes képviselő többsége hozzájárul az alkotmánymódosítási indítványhoz, azonban nincs meg a (2) bekezdésben meghatározott többség, a legközelebbi Parlament dönthet az első ülésszakában az összes képviselő háromötödös többségével a módosítandó rendelkezésekről. (5) Minden elhatározott alkotmánymódosítást az elfogadását követő tíz napon belül a Parlament kihirdeti a kormány hivatalos lapjában, és külön parlamenti határozat lépteti hatályba. (6) Nincs helye alkotmánymódosításnak az előző befejezésétől számított öt évnél korábban. Kiss László alkotmánybíró különvéleménye a 61/2011. (VII. 13.) AB határozathoz (kivonat) Az alkotmánymódosító hatalom (a „pouvoir constituant institué”), amelyik az alkotmány megváltoztatására hivatott, konstituált hatalom, vagyis az alkotmány által létrehozott, abból levezetett, általa szabályozott és intézményesített hatalom. Az alkotmánymódosító hatalom gyakorlására ugyanis az alkotmányozó hatalom által már elfogadott alaptörvény ad szabályozást, amit az alkotmánymódosító hatalomnak is tiszteletben kell tartania: e hatalom csak az alaptörvény előírásai szerint gyakorolható, az abban rögzített tartalmi és eljárási szabályok betartásával. Az alkotmányok módosítására Európa-szerte különböző szabályozási megoldások és gyakorlatok léteznek. Ezek a megoldások többféle eszközt felvonultatnak: találunk példákat örökkévalósági klauzulákra, az alkotmányozás folyamatát lassító időkorlátokra, különböző szervek együttműködését megkívánó szabályozási megoldásokra és egyéb technikára. A megoldások sokszínűsége eltérő stabilitású alkotmányokat eredményez. Sólyom László alkotmánybíró párhuzamos indokolása a 23/1990. (X. 31.) AB határo- alkotmány stabilitása zathoz (kivonat) Az Alkotmánybíróságnak folytatnia kell azt a munkáját, hogy értelmezéseiben megfogalmazza az Alkotmány és a benne foglalt jogok elvi alapjait, és ítéleteivel koherens rendszert alkot, amely a ma még gyakran napi politikai érdekből módosított Alkotmány fölött, mint láthatatlan alkotmány, az alkotmányosság biztos mércéjéül szolgál; és ezért várhatóan a meghozandó új alkotmánnyal, vagy jövőbeli alkotmányokkal sem kerül ellentétbe. Az Alkotmánybíróság ebben az eljárásában szabadságot élvez, amíg az alkotmányosság fogalmának keretén belül marad. Stumpf István alkotmánybíró párhuzamos indokolása a 45/2012. (XII. 29.) AB határozathoz (kivonat) [183] Az alkotmányvédelem hatékonysága a védendő Alaptörvény tartósságának garanciá ja is. Az alkotmány feladata, hogy a jogrend szilárd alapja és mindenki által tiszteletben

tartott mércéje legyen. Minél kevésbé képes az Alaptörvény valódi kontrollja lenni a törvényhozásnak, annál erőteljesebben vethető fel vele szemben, hogy képtelen a jogrend alapjaként funkcionálni. Másképpen, az Alkotmánybíróság minél kevésbé juttatja érvényre az Alaptörvény önvédelmi képességét, annál védtelenebbé teszi, és kiszolgáltatja azt a mindenkori többségnek. Az alkotmányosság védelme tehát nem feltétlenül egyenlő az Alaptörvény szövegének védelmével. Ezt, valamint az alkotmány belső törvényszerűségeit, koherenciáját pedig az alkotmánymódosító hatalomnak is tiszteletben kell tartania. Egy alkotmány csak akkor szolgálhat a jogrendszer alapjaként, tehát csak akkor töltheti be funkcióját, ha stabil és változatlan igazodási alapot jelent. Az alkotmány stabilitása annyit tesz, hogy az alkotmány nem célokhoz igazítható eszköz, hanem olyan mérce, amelyhez igazodni kell. Az alkotmánymódosító hatalom az alkotmányhoz kötött hatalom, gyakorlásának lehetőségei nem korlátlanok. Az alkotmánymódosító hatalom korlátozottsága a jogrendszer alapjaként szolgáló alkotmányt, és az alkotmányszövegen túlmutató alkotmányosságot védi.

1.3. Alkotmányos alapelvek demokratikus hatalomgyakorlás

Magyarország Alaptörvénye B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam. (3) A közhatalom forrása a nép. (4) A nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja. Magyarország Alaptörvénye VI. cikk (3) Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez. Magyarország Alaptörvénye IX. cikk (2) Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit. 39/2002. (IX. 25.) AB határozat (kivonat) A demokrácia elvén alapuló politikai rendszer elengedhetetlen feltétele a stabil, jogszerűen és kiszámítható módon működő választási rendszer. A választói akaratnak a választások révén való kifejezése ugyanis a közhatalmat gyakorló képviseleti szerveket „konstituálja, legalizálja és legitimizálja.” Az Alaptörvény Magyarországot független, demokratikus jogállamként jellemzi. A közhatalom forrása a politikai közösség, amelynek Alaptörvényben biztosított joga van a közhatalom gyakorlóinak megválasztására és elszámoltatására. Ennek garanciái a demokratikus közvélemény kialakulásának előfeltételeként szolgáló sajtószabadság, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog, és a demokratikus hatalomgyakorláshoz közvetlenül kapcsolódó, a választások és a népszavazások tisztaságát szavatoló eljárási biztosítékok.

hatalommegosztás

Magyarország Alaptörvénye C) cikk (1) A magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik.

28/1995. (V. 19.) AB határozat (kivonat) A hatalmi ágak elválasztásának elve ugyanis nem pusztán annyit jelent, hogy az egyik hatalmi ág nem vonhatja el a másik jogosítványait, hanem azt is jelenti: a demokratikus jogállamban korlátlan és korlátozhatatlan hatalom nincs, s ennek érdekében bizonyos hatalmi ágak szükségképpen korlátozzák más hatalmi ágak jogosítványait. 38/1993. (VI. 11.) AB határozat (kivonat) A törvényhozó és a végrehajtó hatalom „elválasztása” ma lényegében a hatáskörök megosztását jelenti a parlament és a kormány között, amelyek azonban politikailag összefonódtak. A parlamenti többséget alkotó pártok alakítanak kormányt, a parlament zömmel a kormány törvényjavaslatait szavazza meg. A „jog”, amely folyamatosan keletkezik, az élet minden területét a választáson győztes pártok politikai programjának megfelelően újra- és újra szabályozhatja. Ilyen körülmények között a bírói hatalom sajátossága az, hogy a másik két, „politikai” jellegű hatalmi ággal szemben állandó és semleges (akkor is, ha a politikai programokat megvalósító törvényeket és rendeleteket (is) alkalmazza). 36/1992. (VI. 10.) AB határozat (kivonat) [a]z Alkotmányban szabályozott szervek alkotmányos jelentőségű hatásköreiket jóhiszeműen, feladataik teljesítését kölcsönösen segítve és együttműködve gyakorolják. 62/2003. (XII. 15.) AB határozat (kivonat) A hatalommegosztás elvének megfelelően a hatalmi ágak egymás tevékenységét kölcsönösen ellenőrzik, ellensúlyozzák, érdemben korlátozzák; hatásköreik gyakorlása során az Alkotmányban meghatározott esetekben a hatalmi ágak együttműködésre kötelesek és tiszteletben kell tartaniuk az elválasztott hatalmi szervezetek döntéseit és autonómiáját. [...] Az ellensúlyozás és a kölcsönös ellenőrzés, az ellensúlyozó hatalmak és intézmények egymást korlátozó fékek és ellensúlyok bonyolult rendszerében egyetlen intézménynek sem lehet olyan domináns szerepe, amellyel a hatalomkorlátozásból hatalomelvonás keletkezik. A hatalommegosztás a hatalmi ágak merev elválasztásán túlmutatva az egymástól elkülönült törvényhozó, végrehajtó és igazságszolgáltatási hatalom között fennálló kölcsönös ellenőrzési kapcsolatot, de a feladatok teljesítését segítő együttműködését is feltételezi. Az elválasztás és az együttműködés különböző követelményeket támaszt a politikai és a semleges hatalmi ágakra nézve. Míg a bírói hatalom semleges, viszonyában a másik két politikai hatalmi ággal sokkal inkább az elválasztás, mint az együttműködés domináns. A törvényhozó és a végrehajtó hatalom jellegét tekintve politikai természetű – a két hatalmi ág határai képlékenyebbek, az elhatárolás alapja a gyakorolt hatáskörök eltérő természete helyett inkább praktikus szempontokon alapul, ezért az együttműködés is fokozottabb igényként jelentkezik. Magyarország Alaptörvénye

jogállamiság

B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam. 9/1992. (I. 30.) AB határozat (kivonat) A jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam – s elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is. Ezért alapvetőek a jogbiztonság szempontjából az eljárási garanciák. Csak formalizált eljárás szabályainak követésével keletkezhet érvényes jogszabály, csak az eljárási normák betartásával működnek alkotmányosan a jogintézmények.

11/1992. (III. 5.) AB határozat (kivonat) Magyarország jogállammá minősítése ténymegállapítás és program egyszerre. A jogállam azáltal valósul meg, hogy az Alkotmány valóban és feltétlenül hatályosul. A jog számára a rendszerváltás azt jelenti, és jogi rendszerváltás kizárólag abban az értelemben lehetséges, hogy a jogállami Alkotmánnyal összhangba kell hozni, illetőleg – az új jogalkotást tekintve – összhangban kell tartani az egész jogrendszert. Nemcsak a jogszabályoknak és az állami szervek működésének kell szigorúan összhangban lenniük az Alkotmánnyal, hanem az Alkotmány fogalmi kultúrájának és értékrendjének át kell hatnia az egész társadalmat. Ez a jog uralma, ezzel lesz az Alkotmány valóságossá. A jogállam megvalósítása folyamat. Az állami szervek számára alkotmányos kötelesség ezen munkálkodni. [...] Szemben a tulajdonjog korlátozhatóságával az alkotmányos büntetőjog alapintézményei legtöbb esetben fogalmilag sem relativizálhatók, s nem képzelhető el velük szemben mérlegelhető más alkotmányos jog vagy feladat. A büntetőjogi garanciák ugyanis már egy mérlegelés eredményét tartalmazzák azt, hogy a bűnüldözés sikertelenségének kockázatát az állam viseli. [Vö. 9/1992. (I. 30.) AB határozat.] Ezért az ártatlanság vélelmét már nem lehet más alkotmányos jog miatt korlátozni, de fogalmilag sem lehetséges nem teljesen érvényesíteni; az állam tétlensége folytán az elévülési idő leteltekor megszerzett büntethetetlenség az elévülés leteltének pillanatában teljesen beáll, és nem lehet utólag sem „csökkenteni”, sem feléleszteni; s nem lehet a nullum crimen sine lege feltételét sem például mások jogai védelmére irányuló valamely alkotmányos feladat ellátásával pótolni. Itt tehát egyszerűen nincs tere történelmi helyzet, igazságosság stb. figyelembevételének. Büntetőjogi garanciák alóli kivétel fogalmilag is csak a garanciák nyílt félretételével lenne lehetséges, ezt azonban a jogállam elve kizárja. 10/1992. (II. 25.) AB határozat (kivonat) Az Abtv. [az Alkotmánybíróságról szóló törvény – a szerk.] ugyanakkor lehetővé teszi, hogy az Alkotmánybíróság az ex nunc hatályon kívül helyezés szabályától eltérjen, ha az adott esetben egy más időpont jobban szolgálja a jogbiztonságot. Az Alkotmánybíróság például – a joghézag elkerülése céljából – a jövőbeni megsemmisítéssel gyakran időt hagy az új szabályozás megalkotására. Lehetősége van az Alkotmánybíróságnak ex tunc hatályon kívül helyezésre is, ugyanúgy, mint az alkotmányellenesség következményeinek alkalmazására az egyes jogviszonyokra. Az Alkotmánybíróság a törvény szerint szintén a jogbiztonság érdekében élhet ezekkel a jogosítványaival, illetve az indítványozó különösen fontos érdekére lehet tekintettel – az utóbbira nyilván alkotmányjogi panasz esetében. A lezárt jogviszonyokba való beavatkozást a törvény csak akkor írja elő, ha azt más, a jogbiztonsággal konkuráló jogállami elv megköveteli. Így az alkotmányos büntetőjog alapelveivel összhangban teszi az Abtv. 43. § (3) bekezdése kötelezővé jogerősen lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát az elítélt javára. Ez elvileg a jogbiztonság ellen hat. Az ellentmondást az Abtv. úgy oldja fel, hogy a 43. §-nak ez a rendelkezése csak arra az esetre vonatkozik, ha a büntetés hátrányos következményei még fennállnak. A jogállamiság több részelemből álló, összetett fogalom, amely legkönnyebben talán abban ragadható meg, hogy az állam szervei a jognak alávetetten működnek. A jogállamiság egyrészről számonkéri az állami szerveken a jogi normák tiszteletben tartását, másrészről viszont a belőle származó kritériumok magukra a normákra is visszahatnak: a jogállamiságból fakadó jogbiztonság a jogszabályok és az általuk megteremtett intézmények kiszámíthatóságát is megköveteli. A jogállamiságnak az egész jogrendszert, sőt az egész társadalmat át kell hatnia, vannak azonban olyan területek, amelyeken belül a követelmény érvényesülésének fokozott jelentősége van. Ilyen például az alkotmányos büntetőjog. A büntetőjog szabályai alapvető jogokat súlyosan korlátozó szankciókat rónak a bűncselekmények elkövetőire, korlátozhatják a tulajdont és a személyes szabadságot. Az alkotmányos büntetőjog azt jelenti, hogy a büntetőjogi garanciákon nem lehet átlépni, az ártatlanság vélelme és a nullum crimen sine lege abszolút, nem korlátozható és félre nem tehető garanciákat jelentenek, amelyek nem tűrik meg a mérlegelést, mivel akár egyetlenegy kivétel is a jogállamtól való teljes elszakadást jelentené.

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, preambulum (kivonat)

emberi jogok

Tekintettel arra, hogy az emberiség családja minden egyes tagja méltóságának, valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotja a szabadság, az igazság és a béke alapját a világon, Tekintettel arra, hogy az emberi jogok el nem ismerése és semmibevevése az emberiség lelkiismeretét fellázító barbár cselekményekhez vezetett, és hogy az ember legfőbb vágya egy olyan világ eljövetele, amelyben az elnyomástól, valamint a nyomortól megszabadult emberi lények szava és meggyőződése szabad lesz, Tekintettel annak fontosságára, hogy az emberi jogokat a jog uralma védelmezze, nehogy az ember végső szükségében a zsarnokság és az elnyomás elleni lázadásra kényszerüljön, [...] Tekintettel arra, hogy a tagállamok kötelezték magukat arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetével együttműködve biztosítják az emberi jogok és alapvető szabadságok általános és tényleges tiszteletben tartását, [...] a közgyűlés kinyilvánítja az emberi jogok egyetemleges nyilatkozatát mint azt a közös eszményt, amelynek elérésére minden népnek és minden nemzetnek törekednie kell abból a célból, hogy minden személy és a társadalom minden szerve, állandóan szem előtt tartva a jelen Nyilatkozatot, oktatás és nevelés útján előmozdítsa e jogok és szabadságok tiszteletben tartásának kifejlesztését, valamint azoknak fokozatosan megvalósuló hazai és nemzetközi jogszabályok útján történő általános és tényleges alkalmazását és elismerését mind a tagállamok népei között, mind pedig a joghatóságuk alatt álló területek népei között. Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvény Az aláíró Kormányok, az Európa Tanács Tagjai, figyelembe véve az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, amelyet az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 1948. december 10-én meghirdetett; figyelembe véve, hogy ez a Nyilatkozat a benne lefektetett jogok általános és hatékony elismerésének és megtartásának biztosítását célozza; figyelembe véve, hogy az Európa Tanács célja a tagjai közötti szorosabb egység megvalósítása és hogy e cél elérésének egyik módszere az emberi jogok és alapvető szabadságok megóvása és további fejlesztése; újra megerősítve mélységes hitüket azokban az alapvető szabadságokban, amelyek az igazság és a béke alapjai a világon és amelyek fenntartásának legjobb eszköze egyrészt a hatékony politikai demokrácia, másrészt azoknak az emberi jogoknak a közös felfogása és tiszteletben tartása, melyeken ezek a szabadságok alapulnak; abban az elhatározásban, hogy – mint az európai országok hasonló felfogású kormányai, melyek a politikai hagyományok, eszmények, a szabadság és a jog uralma közös örökségével rendelkeznek – megteszik az első lépéseket egyes, az Egyetemes Nyilatkozatban foglalt jogok közös biztosítására; az alábbiakban állapodtak meg: 1. Cikk – Kötelezettség az emberi jogok tiszteletben tartására A Magas Szerződő Felek biztosítják a joghatóságuk alatt álló minden személy számára a jelen Egyezmény I. fejezetében meghatározott jogokat és szabadságokat. [...] Magyarország Alaptörvénye I. cikk (1) AZ EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége. (3) Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata és az Emberi Jogok Európai Egyezménye az embereket emberi mivoltuknál fogva megillető, morális követelményekként létező emberi jogokról szólnak, amelyeket az Alaptörvény jogilag kikényszeríthető tartalommal bíró, kodifikált alapvető jogokként ragad meg. Az alapjogok állam és polgár viszonylatában érvényesülnek – az alapjogok tiszteletben tartására az állam vállal kötelezettséget a polgárral szemben. Az alapjogi jogviszonyban az állam minden esetben csak kötelezett lehet. Az alapjogok az állam mozgásterét jelölik ki a polgárokkal szemben, ezért az alapjogokra vonatkozó rendelkezések egy alkotmány meg nem kerülhető tartalmát képezik. Az alapjogok garanciáit az Alaptörvény Szabadság és felelősség című része tartalmazza.

1.4. Állami szuverenitás és az állami szuverenitásból következő jogok gyakorlása szuverenitás fogalma és formái

Magyarország Alaptörvénye B) cikk (3) A közhatalom forrása a nép. (4) A nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja. Magyarország Alaptörvénye B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam. 143/2010. (VII. 14.) AB határozat (kivonat) A szuverenitás belső oldala az állam önállóságát és azt a képességét fejezi ki, hogy alkotmányát és arra épülő jogrendjét, alkotmányos intézményeit maga alkotja meg és tartja fenn, valamint hogy főhatalmat gyakorol a területén élő személyek felett. A szuverenitás külső oldalát az állam függetlensége, teljes nemzetközi jog- és cselekvőképessége jelenti, vagyis hogy más államokkal való kapcsolatában szabadon, önállóan dönt. Magyarország Alaptörvénye 45. cikk (1) Magyarország fegyveres ereje a Magyar Honvédség. A Magyar Honvédség alapvető feladata Magyarország függetlenségének, területi épségének és határainak katonai védelme, nemzetközi szerződésből eredő közös védelmi és békefenntartó feladatok ellátása, valamint a nemzetközi jog szabályaival összhangban humanitárius tevékenység végzése. Magyarország Alaptörvénye Q) cikk (3) Magyarország elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait. A nemzetközi jog más forrásai jogszabályban történő kihirdetésükkel válnak a magyar jogrendszer részévé. A szuverenitás három megjelenési formája közül az Alaptörvényben valamennyi azonosítható. A népszuverenitás nyilvánul meg az Alaptörvény azon rendelkezésében, amely a politikai közösségről a közhatalom forrásaként szól, kimondva, hogy a közhatalom gyakorlása azokban az esetekben is a népre vezethető vissza, amikor a közhatalmat éppen nem a nép gyakorolja közvetlenül. A jogszuverenitás nem más, mint a B) cikk (1) bekezdésében rögzített jogállamiság-klauzula, amely a közhatalom gyakorlását a jog, és így az Alaptörvény alá rendeli. A hivatkozott alkotmánybírósági határozat az állami szuverenitás két különböző, külső és belső dimenziókra osztható megnyilvánulását fejti ki – az 45. cikk az állami szuverenitás belső, az államterület egységét és az afeletti főhatalmat kifejező, a Q) cikk pedig a külső, nemzetközi jogi értelemben vett szuverenitás egy-egy megnyilvánulására mutat példát.