Polgári jog I/VI. – Bevezető rendelkezések

KECSKÉS LÁSZLÓ, KŐRÖS ANDRÁS, MAKAI KATALIN, OROSZ ÁRPÁD, OSZTOVITS ANDRÁS, PETRIK FERENC

Polgári jog BEVEZETŐ ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK, AZ EMBER MINT JOGALANY, ÖRÖKLÉSI JOG harmadik, átdolgozott, bővített kiadás

Az új Ptk. magyarázata I/VI.

KECSKÉS LÁSZLÓ, KŐRÖS ANDRÁS, MAKAI KATALIN, OROSZ ÁRPÁD, OSZTOVITS ANDRÁS, PETRIK FERENC

Polgári jog BEVEZETŐ ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK, AZ EMBER MINT JOGALANY, ÖRÖKLÉSI jog harmadik, ÁTDOLGOZOTt, BŐVÍTETT kiadás

Az új Ptk. magyarázata I/VI. A sorozat főszerkesztője: Petrik Ferenc ny. kollégiumvezető A kötet szerkesztője: Wellmann György, a Kúria Polgári Kollégiumának vezetője A szerkesztő munkatársa: GElENCSÉR DÁNIEL kúriai főtanácsadó

Lap- és Könyvkiadó Kft.

© Kecskés László, 2018 © Kőrös András, 2018 © Makai Katalin, 2018 © Orosz Árpád, 2018 © Osztovits András, 2018 © Petrik Ferenc, 2018 © HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2018 A kézirat lezárva: 2018. szeptember 1.

KECSKÉS LÁSZLÓ – [Ptk.] Első Könyv KŐRÖS ANDRÁS – [Ptk.] Második Könyv Első és Második Rész MAKAI KATALIN – [Ptk.] Második Könyv Első és Második Rész OROSZ ÁRPÁD – [Ptk.] Hetedik Könyv OSZTOVITS ANDRÁS – [Ptk.] Nyolcadik Könyv PETRIK FERENC – [Ptk.] Második könyv Harmadik és Negyedik Rész

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISBN 978 963 258 396 9 Budapest, 2018 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Internet: www.hvgorac.hu E-mail: info@hvgorac.hu Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

5

ÁTTEKINTŐ TARTALOMJEGYZÉK A főbb rövidítések jegyzéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

19

BEVEZETÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

25

2013. ÉVI V. TÖRVÉNY A POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYVRŐL ELSŐ KÖNYV BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

45

MÁSODIK KÖNYV AZ EMBER MINT JOGALANY ELSŐ RÉSZ A JOGKÉPESSÉG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

I. CÍM: A JOGKÉPESSÉG KEZDETE ÉS MEGSZŰNÉSE . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

II. CÍM: A HOLTNAK NYILVÁNÍTÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

MÁSODIK RÉSZ A CSELEKVŐKÉPESSÉG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

III. CÍM: A CSELEKVŐKÉPESSÉG ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI . . . . . . . . . . . . . .

IV. CÍM: A KISKORÚSÁG MIATTI KORLÁTOZOTT CSELEKVŐKÉPESSÉG ÉS CSELEKVŐKÉPTELENSÉG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

V. CÍM: A NAGYKORÚ CSELEKVŐKÉPESSÉGÉNEK KORLÁTOZÁSA . . . . . . .

VI. CÍM: A GONDNOKSÁG ALÁ HELYEZÉSI ELJÁRÁST MEGELŐZŐ INTÉZKEDÉSEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

VII. CÍM: A GONDNOKSÁG ALÁ HELYEZÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

VIII. CÍM: A GONDNOKRENDELÉS; A GONDNOK JOGAI ÉS KÖTELEZETTSÉGEI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

IX. CÍM: A CSELEKVŐKÉPESSÉGET NEM ÉRINTŐ TÁMOGATOTT DÖNTÉSHOZATAL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

X. CÍM: RENDELKEZÉS A CSELEKVŐKÉPESSÉG JÖVŐBELI KORLÁTOZÁSA ESETÉRE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

85 85 90 94 94 97 114 128 131 148 160 164

HARMADIK RÉSZ SZEMÉLYISÉGI JOGOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 172 XI. CÍM: ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK ÉS EGYES SZEMÉLYISÉGI JOGOK . . . . 172 XII. CÍM: A SZEMÉLYISÉGI JOGOK MEGSÉRTÉSÉNEK SZANKCIÓI . . . . . . 212 NEGYEDIK RÉSZ SZERZŐI JOG ÉS IPARJOGVÉDELEM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 233

6

ÁTTEKINTŐ TARTALOMJEGYZÉK

HETEDIK KÖNYV ÖRÖKLÉSI JOG ELSŐ RÉSZ ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 237 I. CÍM: ÖRÖKLÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 237 II. CÍM: KIESÉS AZ ÖRÖKLÉSBŐL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 239 MÁSODIK RÉSZ VÉGINTÉZKEDÉSEN ALAPULÓ ÖRÖKLÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

III. CÍM: A VÉGRENDELET FAJTÁI, ÉRVÉNYESSÉGI FELTÉTELEI ÉRTELMEZÉSE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

IV. CÍM: A VÉGRENDELET TARTALMA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

V. CÍM: A VÉGRENDELET ÉRVÉNYTELENSÉGE ÉS HATÁLYTALANSÁGA . . .

VI. CÍM: ÖRÖKLÉSI SZERZŐDÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

VII. CÍM: HALÁL ESETÉRE SZÓLÓ AJÁNDÉKOZÁS. RENDELKEZÉS VÁRT ÖRÖKSÉGRŐL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

HARMADIK RÉSZ TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

VIII. CÍM: A TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉS ÁLTALÁNOS RENDJE . . . . . . . . . . . . . .

IX. CÍM: ÁGI ÖRÖKLÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

X. CÍM: AZ ÖRÖKBEFOGADÁSSAL KAPCSOLATOS ÖRÖKLÉSI JOGI SZABÁLYOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

XI. CÍM AZ ÁLLAM ÖRÖKLÉSE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

246 246 264 275 288 294 295 295 306 310 311

NEGYEDIK RÉSZ KÖTELESRÉSZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 313 XII. CÍM: JOGOSULTSÁG A KÖTELESRÉSZRE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 313 XIII. CÍM: A KÖTELESRÉSZ KIELÉGÍTÉSE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 324 ÖTÖDIK RÉSZ AZ ÖRÖKLÉS JOGHATÁSAI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

XIV. CÍM: AZ ÖRÖKSÉG MEGSZERZÉSE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

XV. CÍM: AZ ÖRÖKÖS JOGÁLLÁSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

XVI. CÍM: HAGYATÉKI TARTOZÁSOK ÉS KIELÉGÍTÉSÜK . . . . . . . . . . . . . . .

329 329 332 334

NYOLCADIK KÖNYV ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK ELSŐ RÉSZ ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 343 MÁSODIK RÉSZ HATÁLYBALÉPÉS ÉS ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK . . . . . . . . . . . . . . . 348 HARMADIK RÉSZ AZ EURÓPAI UNIÓ JOGÁNAK VALÓ MEGFELELÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . 372 Áttekintő táblázat a Ptk. módosításaihoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 375 Áttekintő táblázatok a Kúria elvi iránymutatásainak alkalmazásához 393

7

TARTALOM A főbb rövidítések jegyzéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

19

BEVEZETÉS (Kecskés László) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25 1. A magyar polgári jog kodifikációjának rövid története . . . . . . . . . . . . . . . 25 1.1. A kezdetektől az 1928-as Mtj.-ig terjedő időszak . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25 1.2. Az 1959. évi IV. törvény kodifikációja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27 1.3. Az 1977. évi IV. törvény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29 1.4. Az 1990. évi politikai rendszerváltozás utáni kodifikáció . . . . . . . . . . 30 1.5. Az új Polgári Törvénykönyv kodifikációjának megindulása és elakadása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30 1.5.1. Sólyom László köztársasági elnök első levele az Országgyűlés elnökéhez . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32 1.5.2. Sólyom László köztársasági elnök második levele az Országgyűlés elnökéhez . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33 1.5.3. Az Alkotmánybíróság 51/2010. (IV. 28.) számú határozata . . . . . 34 1.6. Az új Polgári Törvénykönyv elfogadása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40 1.7. A Ptk. módosításai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40 2. A Ptk. megalkotása során követett főbb szempontok . . . . . . . . . . . . . . . . . 40 2.1. A Ptk. társadalmi modellje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40 2.2. Hagyomány és újítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41 2.3. Külföldi példák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42 2.4. Az új Polgári Törvénykönyv kódexjellege és jelentősége . . . . . . . . . . 42 2.5. A Ptk. belső szerkezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43 2.6. A Ptk. nyelvezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44 2013. ÉVI V. TÖRVÉNY A POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYVRŐL ELSŐ KÖNYV BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK (Kecskés László) 1. Az alapelvek jelentősége a magyar magánjog fejlődésében . . . . . . . . . . .

2. Polgári jogi alapelvek a magyar jog „egypárti szocialista” korszakában . .

3. Az alapelvek reformja – a régi Ptk. 1991. és 1993. évi novellája . . . . . . . .

4. A Ptk. bevezető rendelkezései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4.1. A bevezető rendelkezések jelentősége általában . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4.2. A Ptk. bevezető rendelkezéseinek jellege . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4.3. A Ptk. alapelveinek köre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4.4. A Ptk. egyéb bevezető rendelkezéseinek köre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4.5. A Ptk. alapelveinek alkalmazási köre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1:1. § [A törvény hatálya] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1:2. § [Értelmezési alapelv] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1:3. § [A jóhiszeműség és tisztesség elve] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1. A jóhiszeműség és tisztesség elve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. A „venire contra factum proprium” tilalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1:4. § [Az elvárható magatartás elve. Felróhatóság] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

45 46 49 50 50 52 53 54 54 55 56 58 58 61 61

8

TARTALOM

1. Az elvárható magatartás elve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. A saját felróható magatartásra való hivatkozás tilalma . . . . . . . . . . . . . .

3. A felróhatóság fontosabb esetei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1:5. § [A joggal való visszaélés tilalma] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1. A joggal való visszaélés tilalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1.1. A joggal való visszaélés tartalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1.2. A joggal való visszaélés alkalmazási köre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. A jogszabály által megkívánt nyilatkozat bírósági ítélettel történő pótlása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1:6. § [Bírói út] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1. A bírósági úton történő igényérvényesítés általában . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. A választottbírósági úton történő igényérvényesítés . . . . . . . . . . . . . . . . .

2.1. A választottbíráskodásra vonatkozó magyar joganyag fejlődése a II. világháború után . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2.2. A választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény . . . . . . . . . .

2.3. A választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény . . . . . . . . . . . .

61 65 66 67 67 69 70 72 75 75 76 76 78 79

MÁSODIK KÖNYV AZ EMBER MINT JOGALANY ELSŐ RÉSZ A JOGKÉPESSÉG (Kőrös András – Makai Katalin) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

I. CÍM: A JOGKÉPESSÉG KEZDETE ÉS MEGSZŰNÉSE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2:1. § [A jogképesség] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1. Az ember általános, feltétlen és egyenlő jogképessége . . . . . . . . . . . . . . . .

2. Jogképesség és szerzőképesség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2:2. § [A jogképesség kezdete] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2:3. § [A magzat gyámja] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2:4. § [A jogképesség megszűnése] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

85 85 85 85 86 87 88 88

II. CÍM: A HOLTNAK NYILVÁNÍTÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2:5. § [A holtnak nyilvánítás] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2:6. § [A halál időpontjának meghatározása] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2:7. § [Változás a holtnak nyilvánítás alapjául vett körülményekben] . . . . . . .

90 90 91 91

MÁSODIK RÉSZ A CSELEKVŐKÉPESSÉG (Kőrös András – Makai Katalin) . . . . . . . . . . . . . . . .

III. CÍM: A CSELEKVŐKÉPESSÉG ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI . . . . . . . . . . . . . . .

2:8. § [A cselekvőképesség] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2:9. § [A cselekvőképtelen állapot] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

94 94 94 96

IV. CÍM: A KISKORÚSÁG MIATTI KORLÁTOZOTT CSELEKVŐKÉPESSÉG ÉS CSELEKVŐKÉPTELENSÉG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97 2:10. § [A kiskorúság] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97 1. A kiskorúság általában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 98 2. A kiskorú gyermek házasságkötésének jogkövetkezménye . . . . . . . . . . . 98 2:11. § [A korlátozottan cselekvőképes kiskorú] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99 2:12. § [A korlátozottan cselekvőképes kiskorú jognyilatkozata] . . . . . . . . . . . . 99 1. A törvényes képviselő hozzájárulásával érvényes jognyilatkozatok . . . . 100 2. A korlátozottan cselekvőképes kiskorú önálló jognyilatkozatai . . . . . . . . 100 2.1. A személyes jellegű jognyilatkozatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100

TARTALOM

2.2. A mindennapi élet szokásos ügyletei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2.3. A munkával szerzett jövedelemmel való rendelkezés . . . . . . . . . . . . .

2.4. A kizárólag előnyt jelentő szerződések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2.5. A szokásos mértékű ajándékozás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3. Az ingyenes juttatás visszautasításának joga . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4. A törvényes képviselő jognyilatkozata a korlátozottan cselekvőképes kiskorú nevében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2:13. § [A cselekvőképtelen kiskorú] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2:14. § [A cselekvőképtelen kiskorú jognyilatkozata] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1. A cselekvőképtelen kiskorú önállóan megtehető jognyilatkozatai . . . . . .

2. A cselekvőképtelen kiskorú véleményének figyelembevétele . . . . . . . . . . .

2:15. § [A gyámhatóság jóváhagyása a kiskorú törvényes képviselőjének jognyilatkozatához] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1. A kiskorú gyermek tartása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. A kiskorút öröklési jogviszony alapján megillető jog vagy kötelezettség . .

3. A kiskorú ingatlantulajdonának átruházása vagy megterhelése . . . . . .

4. A kiskorú gyámhatóságnak átadott vagyonáról való rendelkezés . . . . .

5. Jogszabályban meghatározott értékhatárt meghaladó értékű rendelkezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6. Bírósági vagy közjegyzői eljárásban elbírált törvényes képviselői nyilatkozatok mentessége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2:16. § [A kiskorú ellenérték nélküli kötelezettségvállalása] . . . . . . . . . . . . . . .

2:17. § [A kiskorú jognyilatkozatának relatív semmissége] . . . . . . . . . . . . . . . . .

2:18. § [A kiskorú cselekvőképességének korlátozása gondnokság alá helyezéssel] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . átmeneti rendelkezések a ptk. 2:18. §-ához (ptké. 2. és 3. §) . . . . . . . . . . . . . . .

V. CÍM: A NAGYKORÚ CSELEKVŐKÉPESSÉGÉNEK KORLÁTOZÁSA . . . . . . . .

1. A szabályozás előzményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. A cselekvőképesség korlátozásának új rendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . átmeneti rendelkezések a ptk. 2:19–2:30. §-ához (ptké. 4., 5. és 6. §) . . . . . . .

2:19. § [A cselekvőképesség részleges korlátozása] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1. Az ügycsoportok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. Választójogból kizárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2:20. § [A cselekvőképességében részlegesen korlátozott személy jognyilatkozata] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2:21. § [A cselekvőképesség teljes korlátozása] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2:22. § [A cselekvőképtelen nagykorú jognyilatkozata] . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2:23. § [A gyámhatóság jóváhagyásának szükségessége] . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2:24. § [A cselekvőképességében részlegesen korlátozott és a cselekvőképtelen nagykorú jognyilatkozatának relatív semmissége] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

VI. CÍM: A GONDNOKSÁG ALÁ HELYEZÉSI ELJÁRÁST MEGELŐZŐ INTÉZKEDÉSEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2:25. § [A zárlat elrendelése és a zárgondnokrendelés] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2:26. § [Az ideiglenes gondnokrendelés] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2:27. § [A zárlatra és az ideiglenes gondnokrendelésre vonatkozó közös szabályok] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

9 101 101 101 102 102 102 103 104 104 105 106 106 107 108 109 109 109 110 111 112 113 114 114 115 116 117 119 120 121 122 124 125 128 128 128 129 130

10

TARTALOM

VII. CÍM: A GONDNOKSÁG ALÁ HELYEZÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2:28. § [A gondnokság alá helyezés kezdeményezése] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1. A gondnokság alá helyezés iránti per megindítására jogosultak . . . . . . .

2. A gondnokság alá helyezés iránti per . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3. A gondnokság alá helyezési és a választójogból történő kizárás iránti keresetek összekapcsolása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4. A bizonyítási eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

5. A gondnokság alá helyezésre vonatkozó határozat . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6. A gondnokoltak nyilvántartása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2:29. § [A gondnokság alá helyezés kötelező felülvizsgálata] . . . . . . . . . . . . . . .

2:30. § [A gondnokság alá helyezés megszüntetése vagy módosítása] . . . . . . .

1. A gondnokság alá helyezés megszüntetése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. A gondnokság alá helyezés módosítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3. Átmeneti rendelkezések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

137 138 141 143 143 145 146 146 147

VIII. CÍM: A GONDNOKRENDELÉS; A GONDNOK JOGAI ÉS KÖTELEZETTSÉGEI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2:31. § [A gondnokrendelés] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2:32. § [Többes és helyettes gondnokrendelés] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2:33. § [A gondnoki tisztség megszűnése] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1. A gondnok felmentése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. A gondnok elmozdítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2:34. § [A gondnok tevékenysége] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1. A gondnok feladatai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. Az előzetes jognyilatkozat figyelembevétele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3. A gondnoki hatáskör túllépésének jogkövetkezményei . . . . . . . . . . . . . . .

2:35. § [A gondnok vagyonkezelése] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2:36. § [A gondnok tevékenységének felügyelete] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2:37. § [Számadás a gondnok vagyonkezeléséről] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1. A gondnok rendszeres számadási kötelezettsége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. A gondnok eseti számadási kötelezettsége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3. A gondnok végszámadási kötelezettsége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . átmeneti rendelkezés a ptk. 2:31–2:37. §-ához (ptké. 7. §) . . . . . . . . . . . . . . .

148 148 151 152 153 153 154 154 155 155 156 157 157 158 159 159 160

IX. CÍM: A CSELEKVŐKÉPESSÉGET NEM ÉRINTŐ TÁMOGATOTT DÖNTÉSHOZATAL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2:38. § [A támogató kirendelése] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1. A támogatott döntéshozatal a Ptk.-ban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. A támogatott döntéshozatalról szóló 2013. évi CLV. törvény . . . . . . . . . . .

3. A támogatott döntéshozatal bevezetésének kezdeti tapasztalatai . . . . . .

160 160 160 162 163

X. CÍM: RENDELKEZÉS A CSELEKVŐKÉPESSÉG JÖVŐBELI KORLÁTOZÁSA ESETÉRE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2:39. § [Az előzetes jognyilatkozat] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1. Az előzetes jognyilatkozat indokoltsága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. Az előzetes jognyilatkozat érvényességi feltételei, tartalma . . . . . . . . . . .

3. Az előzetes jognyilatkozat tételének nyilvántartása . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2:40. § [Az előzetes jognyilatkozat hatályossá válása] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1. A bíróság döntése az előzetes jognyilatkozat alkalmazásáról . . . . . . . . . .

2. Az előzetes jognyilatkozat alkalmazható rendelkezéseinek nyilvántartásba vétele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

131 131 132 133

164 164 164 165 166 167 168 169

TARTALOM

3. Hozzáférés az előzetes jognyilatkozatok nyilvántartásának adataihoz . . . .

2:41. § [Az előzetes jognyilatkozat felülvizsgálata] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1. A felülvizsgálat okai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. Az előzetes jognyilatkozat felülvizsgálata iránti per . . . . . . . . . . . . . . . . .

11 170 170 170 171

HARMADIK RÉSZ SZEMÉLYISÉGI JOGOK (Petrik Ferenc) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 172 XI. CÍM: ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK ÉS EGYES SZEMÉLYISÉGI JOGOK . . . . . .

1. Elvi alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. Alkotmányos alapjogok és polgári jogi személyiségi jogok . . . . . . . . . . .

3. A személyiségvédelem célja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4. A személyiségi jog személyessége, a közösséghez tartozás mint személyiségi jog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

5. Informatika és a személyiségi jog védelme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2:42. § [A személyiségi jogok általános védelme] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1. A személyiségi jogok általános védelme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. A személyiségi jog megsértésének jogellenessége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3. Az érintett személy hozzájárulása mint jogellenességet kizáró körülmény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2:43. § [Nevesített személyiségi jogok] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1. Az élethez, testi épséghez és az egészséghez való jog . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. A teljes családban éléshez fűződő személyiségi jog . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3. A személyes szabadság, a magánélet, a magánlakás megsértése . . . . . .

3.1. A személyes szabadsághoz való jog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.2. A magánszférhoz való jog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.3. A magánlakáshoz való jog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4. A véleménynyilvánítás szabadsága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

5. A személy hátrányos megkülönböztetése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2:44. § [Közéleti szereplő személyiségi jogának védelme] . . . . . . . . . . . . . . . . .

2:45. § [A becsülethez és jóhírnévhez való jog] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1. Jogi személy becsülete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. A büntetőeljárás alatt álló személy becsülete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3. A véleménynyilvánítás szabadsága és a becsület védelme . . . . . . . . . . . .

4. A véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása . . . . . . . . . . . . . . . . .

2:46. § [A magántitokhoz való jog] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1. A magántitok általános polgári jogi védelme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. A magántitok polgári jogi védelme és az adatvédelem . . . . . . . . . . . . . . .

2:47. § . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2:48. § [A képmáshoz és a hangfelvételhez való jog] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2:49. § [Névviseléshez való jog] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2:50. § [Kegyeleti jog] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

172 172 174 175

182 183 183 184 185 185 186 187 188 189 190 196 197 197 199 199 201 201 202 204 208 211 211

XII. CÍM: A SZEMÉLYISÉGI JOGOK MEGSÉRTÉSÉNEK SZANKCIÓI . . . . . . . .

2:51. § [Felróhatóságtól független szankciók] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . átmeneti rendelkezés a ptk. 2:51–2:54. §-ához (ptké. 8. §) . . . . . . . . . . . . . . . . .

1. A jogsértés bírósági megállapítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. Kötelezés a jogsértés abbahagyására és eltiltás a további jogsértéstől . . . .

3. Elégtétel adása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

212 212 213 214 214 215

177 178 179 179 181

12

TARTALOM

4. A sérelmes helyzet megszüntetése, a jogsértést megelőző állapot helyreállítása, a jogsértéssel előállított eszköz megsemmisítése, vagy jogsértő mivoltától való megfosztása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

5. Vagyoni előny átengedése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6. A szankciók alkalmazása közigazgatási jogkörben okozott személyiségi sérelem esetén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7. A Ptk. szankciórendszerének hatálya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2:52. § [Sérelemdíj] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1. Előzmények, viták . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. A sérelemdíj megállapítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3. Sérelemdíj egyes személyiségi jogok megsértése esetén . . . . . . . . . . . . . .

4. A sérelemdíj mértéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2:53. § [Kártérítési felelősség] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2:54. § [A személyiségi jogok érvényesítése] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1. A személyiségi jog személyessége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. A személyiségi jogi per alperese . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3. Az ügyész keresetindítási joga . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4. Közösséghez tartozással összefüggő személyiségi jog . . . . . . . . . . . . . . . .

216 216 217 217 217 218 219 226 227 228 228 229 229 230 230

NEGYEDIK RÉSZ SZERZŐI JOG ÉS IPARJOGVÉDELEM (Petrik Ferenc) . . . . . . . . . . . . . . . . . 233 2:55. § [Kisegítő alkalmazás] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 233 HETEDIK KÖNYV ÖRÖKLÉSI JOG (Orosz Árpád) ELSŐ RÉSZ ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 237 1. A Ptk. öröklési szabályainak időbeli hatálya általában . . . . . . . . . . . . . . . 237 átmeneti rendelkezés a ptk. hetedik könyvéhez (ptké. 57. §) . . . . . . . . . . . . . . 237 I. CÍM: ÖRÖKLÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:1. § [Öröklés] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:2. § [Öröklési igény] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:3. § [Az öröklés jogcímei] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

237 237 237 239

II. CÍM: KIESÉS AZ ÖRÖKLÉSBŐL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:4. § [Kiesés az öröklésből] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:5. § [Kiesés a haszonélvezeti jogból, a kötelesrészből, továbbá a hagyományból és a meghagyásból] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1. A kiesési okok rendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. Az örökös halála . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:6. § [Érdemtelenség] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:7. § [Lemondás az öröklésről] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:8. § [A lemondás személyi hatása] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:9. § [A lemondás terjedelme] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

239 239 240 240 241 242 243 243 243

MÁSODIK RÉSZ VÉGINTÉZKEDÉSEN ALAPULÓ ÖRÖKLÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 246 III. CÍM: A VÉGRENDELET FAJTÁI, ÉRVÉNYESSÉGI FELTÉTELEI, ÉRTELMEZÉSE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 246

TARTALOM

13

7:10. § [Végintézkedési szabadság] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:11. § [A végrendelet személyes jellege] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:12. § [Végrendelet] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:13. § [A végrendelet fajtái] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:14. § [Közvégrendelet] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:15. § [Írásbeli magánvégrendelet] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:16. § [Sajátkezűleg és más által írt végrendelet] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:17. § [Az írásbeli magánvégrendelet alaki érvényességi feltételei] . . . . . . . . .

7:18. § [Írásbeli magánvégrendelet tanúja] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1. Az írásbeli magánvégrendelet fajtái és a rájuk vonatkozó közös szabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. Az írásbeli magánvégrendelet egyes fajtáira vonatkozó különös szabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:19. § [Tanú vagy más közreműködő számára rendelt juttatás] . . . . . . . . . . . .

7:20. § [A szóbeli végrendelet kivételessége] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:21. § [A szóbeli végrendelet érvényességi feltételei] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:22. § [Szóbeli végrendelet tanúja] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:23. § [Közös végrendelet] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:24. § [A végrendelet értelmezése] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Átmeneti rendelkezés a Ptk. 7:10–7:24. §-ához (Ptké. 58. §) . . . . . . . . . . . . . . .

246 246 247 248 248 250 250 250 250

IV. CÍM: A VÉGRENDELET TARTALMA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:25. § [Örökösnevezés] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:26. § [Az örökrész meghatározása] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:27. § [Helyettes örökös nevezése] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:28. § [Utóörökös nevezése] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . átmeneti rendelkezés a ptk. 7:28. § (3) és (4) bekezdéséhez (ptké. 59. §) . . . . .

7:29. § [Kizárás az öröklésből] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:30. § [A végrendelettel ki nem merített hagyaték] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:31. § [Hagyományrendelés] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:32. § [Utóhagyomány rendelése] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:33. § [Meghagyás] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:34. § [A végrendeleti öröklés szabályainak alkalmazása a hagyományra és a meghagyásra] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:35. § [Növedékjog] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:36. § [Növedékjog hagyományon és meghagyáson] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

264 264 266 266 267 267 269 269 270 271 272

V. CÍM: A VÉGRENDELET ÉRVÉNYTELENSÉGE ÉS HATÁLYTALANSÁGA . . .

7:37. § [A végrendelet megtámadása] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . átmeneti rendelkezés a ptk. 7:37. § (4) bekezdéséhez (ptké. 60. §) . . . . . . . . . . .

7:38. § [Végrendeleti rendelkezések érvénytelensége] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:39. § [Gondnokság alatt álló személy végrendeletének érvényessége] . . . . . .

7:40. § [Az örökhagyó akarati hibája] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:41. § [A végrendelet visszavonása] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:42. § [Az írásbeli végrendelet megsemmisítése és megsemmisülése] . . . . . .

7:43. § [A közös végrendelet hatálytalansága és visszavonása] . . . . . . . . . . . . .

7:44. § [A közjegyzőnél letett végrendelet visszavétele] . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:45. § [Szóbeli végrendelet hatálytalansága] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . átmeneti rendelkezés a ptk. 7:20. és 7:45. §-ához (ptké. 61. §) . . . . . . . . . . . . .

7:46. § [Házastárs vagy élettárs javára tett végrendelet hatálytalansága] . . . .

275 275 276 278 279 279 281 282 284 285 286 286 287

250 253 255 257 259 259 261 262 264

273 274 274

14

TARTALOM

átmeneti rendelkezés a ptk. 7:46. § (ptké. 62. §) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 287 7:47. § [A végrendelet részleges érvénytelensége és részleges hatálytalansága] . . . 287 VI. CÍM: ÖRÖKLÉSI SZERZŐDÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:48. § [Öröklési szerződés] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . átmeneti rendelkezés a ptk. 7:48–7:52. §-ához (ptké. 63. §) . . . . . . . . . . . . . . .

7:49. § [Az öröklési szerződés érvényességi követelményei] . . . . . . . . . . . . . . .

7:50. § [Az örökség biztosítása] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:51. § [Házastársak közös öröklési szerződése] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:52. § [Öröklési szerződés módosítása és megszüntetése] . . . . . . . . . . . . . . . .

288 288 288 290 291 292 293

VII. CÍM: HALÁL ESETÉRE SZÓLÓ AJÁNDÉKOZÁS. RENDELKEZÉS VÁRT ÖRÖKSÉGRŐL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 294 7:53. § [Halál esetére szóló ajándékozás] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 294 7:54. § [Rendelkezés várt örökségről] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 294 HARMADIK RÉSZ TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 295 VIII. CÍM: A TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉS ÁLTALÁNOS RENDJE . . . . . . . . . . . . . . . .

7:55. § [Leszármazók öröklése] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:56. § [Osztályrabocsátási kötelezettség] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:57. § [Az osztályrabocsátás foganatosítása] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:58. § [Házastárs öröklése leszármazó mellett] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:59. § [A házastárs megváltási igénye] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:60. § [Házastárs öröklése szülő mellett] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:61. § [Házastárs egyedüli öröklése] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:62. § [Házastárs kiesése a törvényes öröklésből] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:63. § [Szülő és a szülő leszármazójának öröklése] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:64. § [Nagyszülő és a nagyszülő leszármazójának öröklése] . . . . . . . . . . . . .

7:65. § [Dédszülő és a dédszülő leszármazójának öröklése] . . . . . . . . . . . . . . .

7:66. § [Távolabbi felmenők öröklése] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

295 295 296 297 299 301 302 303 303 304 304 305 305

IX. CÍM: ÁGI ÖRÖKLÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:67. § [Ági vagyon] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:68. § [Ági örökösök] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:69. § [Házastárs haszonélvezeti joga ági vagyonon] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:70. § [Az ági öröklésből kivont vagyon] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:71. § [Az ági örökség] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

306 306 306 308 308 309

X. CÍM: AZ ÖRÖKBEFOGADÁSSAL KAPCSOLATOS ÖRÖKLÉSI JOGI SZABÁLYOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:72. § [Az örökbefogadott öröklése] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:73. § [Öröklés az örökbefogadott után] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . átmeneti rendelkezés a ptk. 7:72–7:73. §-ához (ptké. 64. §) . . . . . . . . . . . . . . .

310 310 310 310

XI. CÍM AZ ÁLLAM ÖRÖKLÉSE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 311 7:74. § [Az állam szükségképpeni törvényes öröklése] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 311

TARTALOM

15

NEGYEDIK RÉSZ KÖTELESRÉSZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 313 XII. CÍM: JOGOSULTSÁG A KÖTELESRÉSZRE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:75. § [Kötelesrészre jogosultak] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:76. § [A kötelesrészi igény elévülése] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:77. § [Kitagadás] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:78. § [Kitagadási okok] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . átmeneti rendelkezés a ptk. 7:78 és 7:82. §-ához (ptké. 65. §) . . . . . . . . . . . . . .

7:79. § [Megbocsátás] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:80. § [A kötelesrész alapja] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:81. § [A kötelesrész alapjából kivont adományok] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:82. § [A kötelesrész mértéke] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

313 313 314 314 315 315 317 320 322 323

XIII. CÍM: A KÖTELESRÉSZ KIELÉGÍTÉSE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:83. § [Betudás] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:84. § [Felelősség a kötelesrész kielégítéséért] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:85. § [A kötelesrészre jogosult és hozzátartozói korlátozott felelőssége] . . . .

7:86. § [A kötelesrész kiadása] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

324 324 325 326 327

ÖTÖDIK RÉSZ AZ ÖRÖKLÉS JOGHATÁSAI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 329 XIV. CÍM: AZ ÖRÖKSÉG MEGSZERZÉSE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:87. § [Az öröklés megnyílása] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:88. § [Haszonélvezeti joggal terhelt hagyatéki tárgy kiadása] . . . . . . . . . . . .

7:89. § [Az örökség visszautasítása] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:90. § [Lemondás a visszautasítás jogáról] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:91. § [A hagyomány és a meghagyás megszerzése] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

329 329 329 330 330 332

XV. CÍM: AZ ÖRÖKÖS JOGÁLLÁSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 332 7:92. § [Az örököstársak jogállása] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 332 7:93. § [Osztályos egyezség] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 333 XVI. CÍM: HAGYATÉKI TARTOZÁSOK ÉS KIELÉGÍTÉSÜK . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:94. § [Hagyatéki tartozások] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:95. § [A hagyatéki tartozások kielégítésének sorrendje] . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:96. § [Felelősség a hagyatéki tartozásokért] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:97. § [Az örököstársak felelőssége] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:98. § [Kielégítés az örökös által] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:99. § [A hagyományos felelőssége] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7:100. § [A hagyatéki hitelezők felhívása] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

334 334 335 335 338 338 339 340

NYOLCADIK KÖNYV ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK (Osztovits András) ELSŐ RÉSZ ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

8:1. § [Értelmező rendelkezések] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1. A hozzátartozó és a közeli hozzátartozó fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. A fogyasztó fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

343 343 343 344

16

TARTALOM

3. A vállalkozás fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4. A vagyontárgy fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

5. A szerződő hatóság fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6. A jogszabály fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7. A bírósági eljárás fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

8. A tőzsde fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

9. Az épület . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

8:2. § [Befolyás] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

8:3. § [A határidők számítása] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

MÁSODIK RÉSZ HATÁLYBALÉPÉS ÉS ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK . . . . . . . . . . . . . . .

8:4. § [Hatálybalépés] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

8:5. § [Átmeneti rendelkezések] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A Ptk. általános hatálya (Ptké. 1. §) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1. A Ptké. szabályozási rendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. A Ptk. Második Könyvéhez kapcsolódó átmeneti rendelkezések . . . . . . .

3. A Ptk. Harmadik Könyvéhez kapcsolódó átmeneti rendelkezések . . . . . .

3.1. A jogi személyek általános szabályai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.2. Módosításra nem kötelezett cégformák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.3. Speciális átmeneti szabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.3.1. Az egyesület és az alapítvány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.3.2. Gazdasági társaságok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.3.2.1. A korlátolt felelősségű társaság feltőkésítésére vonatkozó átmeneti szabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.3.2.2. A nyilvánosan működő részvénytársaságokra vonatkozó átmeneti szabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.3.3. A szövetkezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4. A Ptk. Negyedik Könyvéhez kapcsolódó átmeneti rendelkezések . . . . . . .

4.1. A házasság érvénytelensége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4.2. Házasság felbontása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4.3. Házassági vagyonjog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4.4. Élettársi tartás és lakáshasználat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4.5. Apai jogállást keletkeztető tények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4.6. Örökbefogadás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4.7. Szülői felügyelet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4.8. Szülői felügyelet szünetelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4.9. Külföldre vitel jogellenességének megállapítása . . . . . . . . . . . . . . . . .

4.10. A rokontartás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

5. A Ptk. Ötödik Könyvéhez kapcsolódó átmeneti rendelkezések . . . . . . . . .

5.1. Birtok és birtokvédelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

5.2. Felelős őrzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

5.3. A tulajdonjog tárgyai – földhasználat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

5.4. A túlépítés, hozzáépítés, átépítés, beépítés és ráépítés . . . . . . . . . . . .

5.5. Elidegenítési és terhelési tilalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

5.6. Elbirtoklás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

5.7. Zálogjog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6. A Ptk. Hatodik Könyvéhez kapcsolódó átmeneti rendelkezések . . . . . . . .

6.1. Képviselet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

344 344 344 345 345 345 345 346 346 348 348 348 348 349 351 353 354 354 355 355 355 357 358 359 360 361 361 361 362 362 363 363 364 364 364 365 365 366 366 366 366 367 367 367 368

TARTALOM

6.2. Határozatlan vagy öt évnél hosszabb időre adott általános meghatalmazások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6.3. Bírósági letét . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6.4. Biztosítási szerződés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6.5. Felelősség szerződésen kívül okozott kárért . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6.6. Az értékpapír . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6.7. Szerződésátruházás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7. A Ptk. Hetedik Könyvéhez kapcsolódó átmeneti rendelkezések . . . . . . . .

7.1. Utóöröklés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7.2. Végrendelet megtámadásának elévülése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7.3. Szóbeli végrendelet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7.4. Házastárs vagy élettárs javára tett végrendelet hatálytalansága . . . .

7.5. Kitagadási okok – köteles rész . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

17 368 368 369 369 369 370 370 370 371 371 371 371

HARMADIK RÉSZ AZ EURÓPAI UNIÓ JOGÁNAK VALÓ MEGFELELÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . 372 8:6. § [Az Európai Unió jogának való megfelelés] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 372 Áttekintő táblázat a Ptk. módosításaihoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 375 Áttekintő táblázatok a Kúria elvi iránymutatásainak alkalmazásához .

I. Á ttekintő táblázat az 1/2014. PJE határozathoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

II. Áttekintő táblázat a 3/2015. PJE határozat és az 1/2017. PJE határozathoz III. Áttekintő táblázat a 2/2015. BKMPJE és a 2/2017. KMPJE határozathoz IV. Á ttekintő táblázat a 3/2015. PJE határozat meghozatala után született elvi iránymutatásokról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

393 393 396 398 399

19

A FŐBB RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE Abtv. áf. Ákr.

Alapjogi Charta Alaptörvény

az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény állásfoglalás az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény az Európai Unió Alapjogi Chartája Magyarország Alaptörvénye

Be. a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény BH Bírósági Határozatok

konkrétan: BH 2002.329. (BH – szóköz – kiadás éve – pont – BH száma – pont) Bszi. a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi

CLXI. törvény régi Btk. 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről Btk. 2012. C. törvény a Büntető Törvénykönyvről CKOT a Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Tanácskozása Ctv. 2006. évi V. törvény a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról Csjt.

1952. évi IV. törvény a házasságról, a családról és a gyámságról CSJK A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény Családjogi Könyve EBH a Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteményében megjelent elvi határozat

konkrétan: EBH 2006.1538. (EBH – kiadás éve – pont – határozat száma – pont) EH a Kúria elvi határozata

konkrétan: EH 2012.G.4. (EBH – kiadás éve – szakág jele [B, G, K, M, P] – pont – a határozat száma – pont) EBD a Kúria által közzétett elvi döntés

konkrétan: EBD 2012.G.4. (EBD – kiadás éve – szakág jele [B, G, K, M, P] – pont – a határozat száma – pont) EUSz. az Európai Unióról szóló szerződés EUMSz. az Európai Unió működéséről szóló szerződés Eütv. az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény Gt. 2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról (2014. március 15-től nem hatályos) Gyer.

149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet a gyámhatóságokról valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról He. a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény ÍH Ítélőtáblai Határozatok

20 Infotv.

A FŐBB RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE

az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény Ket. a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló – már nem hatályos – 2004. évi CXL. törvény KGD Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytár LB Legfelsőbb Bíróság LÜ Legfőbb Ügyészség Mt. a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény régi Mt. a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény Mtj. az 1928-as Magánjogi törvényjavaslat Nmjtv. a nemetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvény Nmjtvr. a nemzeti magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet PED Polgári Elvi Döntés (1997. december 31-ig) PEH Polgári Elvi Határozatok – A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1988.

Pp. a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény régi Pp. a polgári perrendtartásról szóló, többször módosított 1952. évi III. törvény régi Ppé. a Pp. hatálybaléptetéséről és végrehajtásáról szóló 1952. évi 22. törvényerejű rendelet régi Ppék. a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény hatályba léptetése folytán szükséges rendelkezések tárgyában alkotott 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet Ptk. a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény régi Ptk. a Polgári Törvénykönyvről szóló – 2014. 03. 15-től nem hatályos – 1959. évi IV. törvény régi Ptk. a Polgári Törvénykönyv magyarázata 1–2. (szerk.: Gellért György), Magyarázata Complex, Budapest, 2007. régi Ptk. Polgári jog, Kommentár a gyakorlat számára (szerk.: Petrik Ferenc), Kommentár HVG-ORAC Kiadó, Budapest az 1959. évi IV. tv. a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény MagyarázaMagyarázata ta I–II. (szerk.: Osztovits András), OPTEN, Budapest, 2011.

Ptk.TT. az Új Ptk. Tanácsadó Testület véleménye régi Ptké. I. a [régi] Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. tvr. régi Ptké. II. a [régi] Polgári Törvénykönyv módosításáról és egységes szövegéről szóló 1978. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1978. évi 2. tvr.

Ptké.

2013. évi CLXXVII. törvény a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és fel­ hatalmazó rendelkezésekről

A FŐBB RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE

SZJ Sztv.

Tám. tv.

Vbt. régi Vbt. Vht.

21

Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez (szerk.: Vékás Lajos), COMPLEX, Budapest, 2008. a szövetkezetekről szól 2006. évi X. törvény a támogatott döntéshozatalról szóló 2013. évi CLV. törvény a választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény

ELSŐ Könyv

BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK

25

BEVEZETÉS 1. A magyar polgári jog kodifikációjának rövid története 1.1. A kezdetektől az 1928-as Mtj.-ig terjedő időszak Hosszú időn keresztül mintha átok ült volna a magyar polgári jog kodifikációjának ügyén. Történelmünk során tizenegy próbálkozásból 1959-ig tíz nem hozott törvénykönyvben megtestesülő eredményt. Sikertelenek voltak az 1486. évi, az 1498. évi, az 1500. évi, az 1514. évi, az 1848. évi, az 1900. évi, az 1905. évi, az 1913. évi, az 1915. évi, az 1928. évi kezdeményezések.

Már a magyar igazságszolgáltatás első korai reformere, az 1458. évi hatalomra kerülését követően új központosított igazságszolgáltatási szervezet kialakításához hozzákezdő és a korábbi konfliktusmegoldó jellegű törvényhozásunkat („a törvénykezést”) átfogóbb jogalkotási módszerekre áthangolni akaró Mátyás király sem volt teljesen sikeres. 1486. évi rendeletével, a „decretum maius”-szal széles értelemben vett polgári jogi törvényhozást kezdeményezett. Halálát követően aztán az 1498. évi országgyűlésen (VI. törvénycikk) kiküldték a rendek Horváth Ádám ítélőmestert a régi szokások összeírására. Ő azonban csak a perjogi természetű szabályanyag összegyűjtéséig jutott.

Az országgyűlés újabb megbízása, amelyet két év múlva a nyolcados törvényszék választott ülnökeinek adott (1500. évi X. törvénycikk), szintén sikertelen volt.

A rendek sürgetésére végül is a II. Ulászló által Werbőczy Istvánnak adott megbízás vezetett eredményre. Nem tudjuk pontosan, hogy mikor kapta a felkérést Werbőczy, de több éven át dolgozott munkáján, sőt alighanem már jóval a megbízás előtt gyűjtögette könyvének anyagát, amiről egy korabeli formuláskönyv is tanúskodik. A szerkesztésben segítségére voltak az ítélőmesterek és a királyi törvényszék ülnökei, akiket a király erre utasított. 1514-ben készült el a Hármaskönyv, amelyet Werbőczy benyújtott az országgyűlésnek megvizsgálás végett. Az országgyűlés erre bizottságot küldött ki, s az néhány nap múlva jelentette, hogy a munka az ország szokásjogával megegyezik, és felkérte a királyt, hogy hagyja azt jóvá, pecsétjével erősítse meg, és küldje meg a vármegyéknek kihirdetés végett, amivel az törvényerőre emelkedett volna. A király hamarosan ünnepélyes oklevélben megerősítette a Hármaskönyvet, kijelentvén, hogy tartalma az ország jogaival és szokásaival megegyezik, és elrendelte, hogy érvényes jog és törvény gyanánt fogadják el azt. Arról is értesítette II. Ulászló az Országgyűlést, hogy a könyvet megküldi a megyéknek, ami azonban nem történt meg, és így az nem emelkedett törvényerőre.

Nem tudjuk pontosan mi volt ennek az oka. A legenda szerint a főnemesi pártnak a királyi udvarban működő lobbistái hiúsították meg a királyi tervet. Előbb a vármegyék számára szánt példányok másolásával foglalatoskodó írnokokat lázították munkalassításra, így a mű nem lett időben lemásolva annyi példányban, hogy jusson belőle minden vármegyének, később pedig állítólag a király elől még a szentesítő pecsétet is elrejtették.

Werbőczy célszerűbbnek találta más úton biztosítani műve elterjedését. 1517-ben Bécsben Singreiner (Singrenius) nyomdájában kinyomatta saját kiadásában, és a könyv

26

BEVEZETÉS

gyorsan használatba került. Csakhamar közkedveltségnek örvendett, 1565-ben magyar, 1574-ben horvát nyelvre is lefordították, később a hazai görög kereskedők részére újgörögre is. A magyar törvénytár anyagait tartalmazó díszes könyvsorozatba, a Corpus Iuris Hungariciba is belekerült 1628-tól kezdve, s mint a jogi életben a törvényeknél is fontosabb és gyakrabban használt jogforrást a törvénygyűjtemény élére helyezték.

Rendkívüli elterjedtségét bizonyítja, hogy több mint negyven kiadásban jelent meg a századok során, versbe is foglalták, és a magyar jogászság lépten-nyomon hivatkozott rá.

Az 1848. évi XV. törvénycikk rendelte el aztán először „az ősiség teljes és tökéletes eltörlésének alapján polgári törvénykönyv” elkészítését, és „ezen törvénykönyv javaslatának a legközelebbi országgyűlés elibe” terjesztését. A rendelkezésére álló három hónapos határidőt a korabeli igazságügy-miniszter, Deák Ferenc nem tudta tartani. Pedig a törvény-előkészítő osztály élére a kiváló képességéről, rendkívüli jogászi műveltségéről és korlátlan munkabírásáról ismert Szalay Lászlót nevezte ki, és kijelentette, hogy szívesen fogadja minden honpolgár közreműködését, és készséggel fogadná a jól kidolgozott törvényjavaslatokat is. Szalay László a Pesti Hírlap 1848. július 18-i számában már arról tudósított, hogy a készülő Polgári Törvénykönyv kidolgozásánál a francia Code Civilt tekintik mintának. Mire azonban az igazságügyi minisztérium törvényelőkészítő osztálya összehangolta volna tevékenységét, az ott dolgozók többnyire már más feladatokat kaptak. Szalay Lászlót a kormány diplomáciai megbízatással előbb Frankfurtba, majd Párizsba küldte, titkára, Irányi Dániel kormánybiztos lett, a fogalmazó Székely József pedig bevonult katonának.

Az 1848-ban kitűzött három hónap helyett végül 112 év múlva ért véget a magyar Polgári Törvénykönyv kidolgozására irányuló kodifikációs munka. Közben tekintélyes tervezetek sora látott napvilágot. Egyes „szakférfiaknak” adott megbízások alapján több résztervezet is elkészült már 1871 és 1892 között. Ezek közül – a házassági jogról szóló 1894. évi XXXI. törvénycikk kivételével – egy sem emelkedett törvényerőre, sőt (az öröklési jog javaslatát leszámítva, amelyet a képviselőház igazságügyi bizottsága is végigtárgyalt, és az 1889. évben el is fogadott) még az előkészítés korai szakainál sem jutottak tovább.

A részleges kodifikáció sikertelensége következtében felmerült az egységes tervezet elkészítésének szüksége. A kezdeményező szerep ekkor Erdély Sándor igazságügy-miniszteré volt, ő fektette le az egységes kodifikáció programját, gondoskodott annak szervezetéről és biztosította az első szöveg előkészületeit. Az első lépés ebben az irányban az volt, hogy a tervezet elkészítése céljára az igazságügyi minisztériumon belül állandó bizottságot szerveztek. Ez a bizottság – az igazságügy-miniszter elnöklete alatt – szerkesztő, tanácskozó és segédtagokból állott. A bizottság szerkesztő és tanácskozó tagjai a bírói, ügyvédi, közigazgatási és jogtanári kar tagjaiból kerültek ki. A bizottság munkálatait mint vezető tag Vavrik Béla akkori királyi kúriai tanácselnök, azontúl pedig 1905. június havában igazságügy-miniszterré történt kinevezéséig, Lányi Bertalan akkori miniszteri tanácsos, az igazságügyi minisztérium törvény-előkészítő osztályának főnöke vezette. Ennek a bizottságnak és szerkesztő tagjainak 13 évi munkássága eredményeképpen a törvénykönyv tervezetének első szövegét Plósz Sándor igazságügyminiszter 1900. év november havában tette közzé. A tervezet bő anyaggyűjteménye termékenyítőleg hatott a magánjog irodalmára és a bírói gyakorlatra, mely számos tételét magáévá tette.

Az előkészítő bizottságra a tervezet első szövege indoklásának közzététele után az a feladat várt, hogy a tervezetet ért bírálat eredményeinek felhasználásával az első szöveget

BEVEZETÉS

27

részleteiben tárgyalja és szerkezetileg is egységes szöveggé dolgozza át. A tervezet ezen második szövegének kidolgozása előtt a bizottságnak „tüzetes bírálati anyagot” kellett szereznie, azután pedig a tervezet alapvető főkérdéseit bizottsági tárgyalással eldöntenie.

Ennek a munkának az eredményeit 1906. év elején a bizottság vezetősége kilenc kötetben „A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének további tárgyalását előkészítő főelőadmány és a tervezetre vonatkozó bírálati anyag” cím alatt tette közzé.

Ez a nagyszabású előkészítő munkálat a további tárgyalásnak csak egyik láncszeme volt, mert a benne foglalt rendkívül értékes anyag felhalmozása tette lehetővé, hogy a tervezet második szövege aránylag rövid idő alatt elkészüljön. Az ezt előkészítő bizottság 1908 végéig működött és azután közrebocsátotta a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének főkérdéseire vonatkozó bizottsági tárgyalások anyagát. Az előkészítő munkálatok befejeztével egyes előadók kaptak megbízást a tervezet második szövegének kidolgozására.

Ezt az anyagot véglegesítette a Székely Ferenc igazságügy-miniszter által készíttetett tervezet, az úgynevezett „bizottsági szöveg”, amelyet Balogh Jenő igazságügy-miniszter 1915. május 15-én terjesztett az országgyűlés képviselőháza elé. Az ötventagú országgyűlési különbizottság az általa a negyedik tervezetben végzett módosító munkálatokat azzal a javaslattal zárta, hogy azt az országgyűlés csak a világháború befejezése után vitassa meg.

Az I. világháború és Trianon után a törvénykönyv előkészítésének munkálatai 1922ben kezdődtek el újra. Ezek eredményeként született meg – ötödik szövegként – „Magyarország Magánjogi Törvénykönyvének Törvényjavaslata” (Mtj.), amely 1928. március 1-jén került az Országgyűlés Képviselőháza elé. Ebből a tervezetből sem lett azonban törvény. Az 1931. évi XXII. törvénycikk országos bizottság kiküldését rendelte el az Mtj. tárgyalására. Noha az Mtj. szakmai színvonalát általános elismeréssel illették, és számos megoldását a bírói gyakorlat kifejezetten is átvette, és szokásjogi úton alkalmazta, mégis – elsősorban általános politikai okokból – ebből a tervezetből sem lett törvény.

Főként azért nem, mert a magyar magánjog szokásjogként hatályban volt az I. világháborút követően az országtól elcsatolt területeken is, ha viszont e tervezetből törvény lett volna, akkor ennek a területi hatálya értelem szerint csak a Trianon utáni országhatárokig terjedhetett volna.

1.2. Az 1959. évi IV. törvény kodifikációja A II. világháborúban és az egypárti szocializmus bevezetése után a Minisztertanács 1953 decemberében 514/15/1953. IV I. T. számú határozatával létrehívta az igaz­ságügyminiszter vezetése alatt azt a kormánybizottságot, amely – az előkészítő anyagok alapján – a későbbi 1959. évi IV. törvény, a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) Tervezetének tartalmát megállapította.

A Kormánybizottság munkáját 1954 januárjában kezdte meg, és már az előkészítő munkálatokba széles körben bevonta a legkülönbözőbb állami és társadalmi szerveket, így mindenekelőtt a tudományos műhelyeket, mint például a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Bizottságát, valamint Állam- és Jogtudományi Intézetét, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, valamint a Szegedi és a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karát, a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem Jogi Tanszékét. Messzemenően igénybe vette a Legfelsőbb Bíróság, a Legfőbb Ügyészség, az egyes minisztériumok jogi osztályai, a Fővárosi Bíróság és más intézmények se-

28

BEVEZETÉS

gítségét. A Ptk. Tervezet egyes részeinek szövegeit a Kormánybizottság még folyamatos tárgyalásai alatt első észrevételezésre megküldte a bíróságoknak, az ügyvédi szervezeteknek és a Magyar Jogász Szövetségnek is. A Kormánybizottság, az Igazságügy­ minisztérium, és a felsorolt közreműködők együttes erőfeszítése eredményeként 1956 szeptemberére elkészült a Tervezet első változata. Ennek folytán a Kormánybizottság munkájáról szóló jelentést a Minisztertanács 2180/1956. (X. 18.) M. T. sz. határozatával tudomásul vette, majd pedig az 1080/1957. (IX. 13.) Korm. sz. határozatban az akkori Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány tudomásul vette, hogy a Kormánybizottság működését beszüntette.

Az igazságügy-miniszter által létrehívott szűkebb körű bizottság a Tervezet fontos kérdéseit 1957 tavaszán újból megvizsgálta. E munkálatok eredményeként készült el 1957 júniusára a Polgári Törvénykönyv Tervezetének az a változata, amelynek nyomtatásban is megjelentetett szövegét és indokolását az akkori Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 1957. szeptember hó 13-án kelt 3402/1957. (IX. 13.) Korm. számú határozatával széles körű vitára bocsátotta. A vita szervezésével és lebonyolításával a Kormány a Hazafias Népfrontot, az Igazságügy-minisztériumot és a Magyar Jogász Szövetséget bízta meg.

A vitában rendkívül nagy számban vettek részt elsősorban különböző jogi munkakörben dolgozók, de emellett nem csekély számban tettek észrevételt nem-jogász felszólalók is. A viták lefolyásáról az országos és a helyi sajtó gyakran részletes beszámolót közölt. A különböző ankétokon tett észrevételek mellett írásban küldte be a megjegyzéseit számos főhatóság és állami szervezet (az egyes minisztériumok, a Legfelsőbb Bíróság, az Országos Árhivatal, a Központi Döntőbizottság, az Állami Biztosítási Főigazgatóság stb.), valamint számos korabeli tanácsi szerv. A jogi szaksajtó is nagy teret szentelt a vitának. Nagyszámú tanulmány és vitacikk foglalkozott a Ptk. Tervezet egyes megoldásaival. Jelentős számban érkeztek továbbá az Igazságügy-minisztérium törvény-előkészítő főosztályához egyéni észrevételek is. Az észrevételek száma így több ezer volt.

A széles körű vita során beérkezett észrevételek feldolgozására az igazságügy-miniszter külön bizottságot hozott létre. Ennek állásfoglalásai alapján az Igazságügyminisztérium elkészítette a Tervezet módosított szövegét. Ezt az erre a célra létrehozott szövegezési bizottság is megvizsgálta, aminek eredményeképpen a korábbi Tervezet – ha nem is az alapvető jelentőségű kérdések körében – számos vonatkozásban módosult.

A gyakorlat igényeinek megfelelően bizonyos részletrendelkezésekkel bővült; bizonyos más vonatkozásokban – különösen az öröklési jogi részben – pedig egyszerűbbé vált.

Számos részletrendelkezés megváltozott, a szöveg is pontosabbá, csiszoltabbá vált. A Polgári Törvénykönyv Tervezetének így elkészített újabb szövege került az akkori Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány határozata alapján törvényjavaslatként az Országgyűlés elé. Nagymértékben támaszkodott a kodifikációs bizottság a legutóbbi évek bírói gyakorlatára is: a bírói gyakorlatban bevált, főleg az újabb elvi döntésekben is kikristályosodott megoldásokat számos kérdés eldöntésében alkalmazta. Ugyanakkor már a javaslatot előkészítő munkálatok is hatottak a bírói gyakorlatra.

A javaslat elkészítése során a Kormánybizottság felhasználta azokat a tapasztalatokat, amelyeket az OSZSZSZK 1923. évi polgári törvénykönyvéből és az az idő tájt folyamatban volt szovjet kodifikációs munkálatokból, a Csehszlovák Köztársaság 1950. évi polgári törvénykönyvéből, a Lengyel Népköztársaság 1955. évi Ptk.-tervezetéből, a Bolgár Népköztársaságnak a tulajdonjogról, valamint a kötelmi jogról szóló törvénykönyveiből lehetett meríteni. Figyelembe vette a korábbi szocialista jogtudomány eredményeit és dicséretes

BEVEZETÉS

29

módon – köszönhetően a kodifikációs munkában részt vevő korabeli híres jogászok, így különösen Eörsi Gyula, Gellért György és Kemenes Béla kimagasló általános és jogi intelligenciájának – összehasonlító tanulmányokat végzett a francia, német és más nyugateurópai polgári törvénykönyveket, kodifikációs munkálatokat illetően is.

A Kormánybizottságot az a cél vezette, hogy a jogtudomány és kodifikáció nemzetközi eredményeinek, valamint a régi magyar magánjogi intézményeknek figyelembevételével alakítsa ki a Polgári Törvénykönyv tervezetére vonatkozó javaslatát. Gondosan mérlegelte azt is, hogy a gyökeret vert magyar magánjogi intézmények – többnyire nagymértékben átalakítva – mennyiben voltak alkalmasak a társadalmi fejlődés szolgálatára, illetőleg teljes félretételük és formájukban is teljesen új intézményekkel való felváltásuk nem okozhatott-e esetlegesen előnytelen hatásokat.

A Polgári Törvénykönyv javaslatának előkészítése során az volt a Kormánybizottság törekvése, hogy a lehetőségekhez képest a polgári jog egész anyagát átfogja, és legalább elvi kereteiben a polgári jog valamennyi intézményét szabályozza, tekintet nélkül arra, hogy ezek az intézmények korábban a magánjog vagy a kereskedelmi jog keretébe tartoztak-e. Így tehát szabályozni kívánta az állampolgárok, valamint az állami, gazdasági és társadalmi szervezetek legkülönfélébb vagyoni és egyes, más jogterületekhez nem tartozó személyi viszonyait. Az egységes polgári jog jogági képe hatotta tehát át az 1959. évi IV. törvény kodifikációját is. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényt 1959. augusztus 11-én hirdették ki, és az 1960. május 1-jén lépett hatályba [ld.: Kecskés László: A civilisztikai és gazdasági jogalkotás irányairól, Magyar Jog, 1991/4. sz., 199–204. old.].

1.3. Az 1977. évi IV. törvény A Polgári Törvénykönyv szövegét 1960 és 1990 között mintegy 25 módosítás érintette. Ezek közül szakmailag alaposan előkészített csupán az 1977. évi IV. törvény volt, amelyet 1977. október 25-én hirdettek ki és 1978. március 1-jén lépett hatályba. Az 1977. évi Ptk. novella, azaz az 1977. évi IV. törvény megalkotásakor a törvényjavaslat általános indokolása szerint a jogalkotó abból indult ki, hogy a Ptk. megalkotásakor a fennállott társadalmi, gazdasági viszonyok alapján, de a további szocialista fejlődés követelményeit is figyelembe véve szabályozta a polgári jogi viszonyokat. A társadalmi fejlődés igényei és követelményei időközönként indokolttá tették egyes rendelkezéseinek módosítását, a jogi szabályozás korszerűsítését. E módosítások azonban nem érintették a Ptk. rendszerét és főbb elveit. 1977-ben az volt a jogalkotó álláspontja, hogy az 1960 óta a társadalom életében bekövetkezett változások nem indokolják egy új polgári törvénykönyv megalkotását.

A Polgári Törvénykönyvet módosító 1977-es novella a következő célokat tartotta szem előtt: a) Fenn kell tartani azt az elvet, hogy a Ptk. a vagyoni viszonyok egységes kódexe.

Ennek megfelelően a magánszemélyek és a jogi személyek legfontosabb polgári jogviszonyait, személyi és vagyoni jogait a Ptk.-ban kell szabályozni. Ezért az addig alacsonyabb szintű jogszabályokkal rendezett ilyen viszonyok alapvető kérdései a Ptk.-ba kerültek. b) Kifejezésre kell juttatni a jogok és kötelezettségek egységét, a különféle érdekek lehető legjobb összehangolásának követelményét a magasabb érdek elsődlegessége alapján. Biztosítani kell a jogok és törvényes érdekek következetes védelmét.

30

BEVEZETÉS

c) A tulajdoni viszonyok szabályozásával a társadalmi tulajdon minden formájának további erősítését és fejlesztését kell szolgálni, valamint biztosítani kell a különféle formák egyenrangúságát és fokozott oltalmát. Az Alkotmány által elismert körben kell biztosítani a személyi és a magántulajdon rendeltetésszerű birtoklását és használatát. d) A gazdasági élet minden területén elő kell segíteni a termelés, a forgalmazás és elosztás szocialista elvei érvényesítésének erősítését annak érdekében, hogy a különféle szerződések jól töltsék be szerepüket és a gazdálkodó szervezetek tevékenységében azok a tervszerű gazdálkodás hatékony eszközei legyenek, továbbá, hogy a szükségletek magasabb színvonalú kielégítését biztosítsák. Erősíteni kell a szerződési fegyelmet, hathatós védelmet kell biztosítani a szerződések nem megfelelő teljesítésével szemben. e) Kifejezésre kell juttatni az állampolgárok alkotmányos jogvédelmének sokoldalú követelményét. Ehhez megfelelő jogi garanciákat kell adni, nevelni szükséges az állampolgárokat a törvények tiszteletben tartására, a szocialista együttélés erősítésére, összhangban a fejlett szocialista társadalom építésének igényeivel és követelményeivel.

1.4. Az 1990. évi politikai rendszerváltozás utáni kodifikáció Az 1959. évi IV. törvény egy olyan korban (1953 és 1959 között) fogant és született meg, amely a lehető legszűkebb határok közé szorította vissza a magánjogi vagyoni forgalom természetes társadalmi feltételét, a magántulajdont. Érthető ezért, hogy az 1990-es politikai rendszerváltozás óta eltelt időszak mélyreható gazdasági és társadalmi változásait a törvényhozónak gyakori módosításokkal kellett megpróbálnia követni.

Az 1990-es évek első felében a magyar jogalkotás a folyamatosan szakaszos kodifikációs módszert, az úgynevezett „holland módszert” követte. Ennek eredményeként három alakalommal, 1991-ben (1991. évi XIV. törvény), 1993-ban (1993. évi XCII. törvény) és 1996-ban (1996. évi XXVI. törvény) a Polgári Törvénykönyv anyagának fontos tematikai egységei kerültek módosításra. Megtörtént a Ptk. szövegének depolitizálása, az állam előjogainak megszüntetése, az állam jogi személyiségének a visszaadása, az alapelvek átszerkesztése, a köztestület és az ingó jelzálogjog intézményeinek a bevezetése. Az Igazságügyi Minisztériumban folyó kodifikációs munkát támogató Kodifikációs Bizottság társelnökei Harmathy Attila és Vékás Lajos akadémikus professzorok lettek.

1.5. Az új Polgári Törvénykönyv kodifikációjának megindulása és elakadása A polgári jognak az áruviszony elvont kategóriájára szabott, és ezért absztrakt normái lényeges gazdasági és társadalmi változások túlélésére is képesek. Az 1990 óta lejátszódott folyamatok mégis olyan mértékű és horderejű változásokat eredményeztek a magánjogi viszonyok területén, hogy azok jogi rendezése átfogó reformot igényelt, és egy új Polgári Törvénykönyv megalkotását tette szükségessé. A régi Ptk. több mint száz kisebb-nagyobb módosításának négyötöde az 1990. évi politikai rendszerváltozás utáni időszakra esik. Egy új törvénykönyv megalkotása mindezek miatt elkerülhetetlenné vált.

A kodifikációs szakmai munka öt országgyűlési cikluson és hat miniszterelnöki hivatali időn ívelt át. A Kormány a polgári jogi kodifikációról szóló 1050/1998. (IV. 24.)

BEVEZETÉS

31

számú határozatával elrendelte „a polgári jog, ezen belül a Polgári Törvénykönyv átfogó korszerűsítésére irányuló munkálatok megkezdését”. A kormányhatározat szerint „a felülvizsgálat közvetlen célja egy korszerű, a nemzetközi gyakorlatnak és elvárásoknak megfelelő Polgári Törvénykönyv megalkotása, amely a gazdaság alkotmányaként a civilisztika alaptörvénye lesz”. A kormányhatározat kinevezte a Polgári Jogi Kodifikációs Főbizottság tagjait, és elrendelte Szerkesztőbizottság és munkacsoportok létrehozását. A kodifikációs munkálatokat Vékás Lajos akadémikus professzor irányította.

A munkacsoportok javaslataira támaszkodva a Szerkesztőbizottság kidolgozta az új Polgári Törvénykönyv Koncepcióját, és azt a Főbizottság vitára alkalmasnak találta. A Kormány 2002-ben a Koncepciót a Magyar Közlönyben közzétette, és szakmai vitára bocsátotta. A vitában megfogalmazott módosító javaslatokat a Szerkesztőbizottság 2002 folyamán megvitatta, és a Koncepciót átdolgozta. A Főbizottság 2002. november 18-án tartott ülésén tárgyalta meg a Szerkesztőbizottság előterjesztését, azt – néhány módosítással – elfogadta és a Kormány elé terjesztette. A Kormány jóváhagyta a Koncepciót, és határozata mellékleteként közzétette azt a Magyar Közlönyben. A Kodifikációs Főbizottság egyidejűleg elfogadott egy Tematikát, amely a Koncepció alapján a normaszöveg kidolgozásának vezérfonalául szolgált. A Koncepció és a Tematika együtt került közzétételre 2003 februárjában a Magyar Közlöny különszámában.

A Szerkesztőbizottság ezek alapján elkészítette a szakmai vitára szánt – és Vitatervezetnek nevezett – első tervezetet, és annak normaszövegét indoklással együtt a 2006 folyamán az Igazságügyi Minisztérium honlapján közzétette és vitára bocsátotta. 2007 első félévében számos fórumon – a Magyar Jogász Egylet és annak több megyei szervezete, a Magyar Ügyvédi Kamara, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara, a Pécsi Ítélőtábla, a Szegedi ítélőtábla, egyetemi jogi karok és más szervek rendezésében – megtartott viták keretében hangzottak el módosító észrevételek. Írásban – többek között – a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma, a Legfőbb Ügyészség, a Budapesti Ítélőtábla, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara, minisztériumok és más országos hatáskörű szervek, egyetemi jogi karok és magánszemélyek nyilvánítottak kritikai véleményt és tettek jobbító javaslatokat.

2007. augusztus 30-án – mielőtt a Szerkesztőbizottság a Vitatervezetre beérkezett észrevételeket és javaslatokat értékelni tudta volna, és annak alapján a Vitatervezetet átdolgozta és véglegesítette volna – az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium civilisz­ tikai szakállamtitkára a Kormánykabinet döntésére hivatkozva közölte a Főbizottság elnökével, hogy a Vitatervezet alapján a Kormánynak benyújtani kívánt Tervezetet az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium készíti el. A Kormány az 1050/1998. (IV. 24.)

Korm. határozatot nem helyezte ugyan hatályon kívül, de a Kormánykabinet döntése alapján a Szerkesztőbizottság elnökének és tagjainak felelőssége a kodifikáció további menetéért megszűnt.

A Szerkesztőbizottság vitatervezete normaszövegének és indoklásának szerzői ezt követően elhatározták, hogy – az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium által készített hivatalos tervezet munkálataival párhuzamosan – Szakértői Javaslatot készítenek.

Ebben a Javaslatban a szerzők figyelembe vették a Vitatervezetre tett nagyszámú szakmai észrevételt, és – erőik szerint – kijavították annak hibáit és hiányosságait. Tekintettel arra, hogy a Javaslat magántervezetnek számított, a szerzők a kidolgozás során nem érezték magukat kötve a Koncepcióhoz és a Tematikához, és azoktól eltértek néhány olyan helyen, ahol szakmai meggyőződésük más megoldást tartott szükségesnek.

A Javaslat könyv formában való közzétételének legfőbb célja ekkor csupán az volt, hogy

32

BEVEZETÉS

– hivatalos támogatást remélve – az a lehető legtöbb kérdésben jótékonyan befolyásolja a törvényhozás további menetét. Emellett azt is szándékolták, hogy egy közel évtizedes munka eredménye – amelyhez számtalan bíró, ügyész, ügyvéd, más gyakorlati jogász és egyetemen oktató kolléga adott felbecsülhetetlen hozzájárulást – ne maradjon ismeretlen az utókor számára. A tervezett könyv 2008 márciusában meg is jelent, és e hónap végén ünnepélyes bemutatójára is sor került.

A Kodifikációs Főbizottság helyett időlegesen az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium által befejezett kodifikáció eredményeként készült el a Polgári Törvénykönyvről szóló T/5949. számú törvényjavaslat, amit az Országgyűlés 2009. szeptember 22-i ülésnapján fogadott el. A Ház 191 igen, 168 nem szavazattal és négy tartózkodás mellett fogadta el a polgári törvénykönyvet. A jogszabályra az MSZP-frakció, hat SZDSZ-es képviselő és a Fideszes Kubatov Gábor, utóbbi vélhetően tévedésből, szavazott igennel.

Nem támogatta a törvény elfogadását a Fidesz, a KDNP, az SZDSZ-es képviselők többsége és a volt MDF-es politikusok. Katona Béla, az Országgyűlés elnöke a törvényt 2009. szeptember 28-án küldte meg Sólyom László köztársasági elnök részére kihirdetésre, sürgősségi kérelem nélkül.

1.5.1. Sólyom László köztársasági elnök első levele az Országgyűlés elnökéhez A köztársasági elnök azonban a törvénnyel és annak elfogadási módjával nem értett egyet, ezért élt az Alkotmány 26. § (2) bekezdésében biztosított jogkörével, és a törvényt a kihirdetésére megállapított határidőn belül 2009. október 13-ai keltezésű levelével, megfontolásra visszaküldte az Országgyűlésnek. Sólyom László köztársasági elnök levelében kifejtette, hogy „a mindenkori polgári törvénykönyv kiemelkedő jelentőségű jogszabálya a jogrendszernek. Nincsen még egy olyan törvény, mely a mindennapi élet annyi összefüggését érintené közvetlenül, mint ez a törvénykönyv. Nincsen még egy olyan törvény, amelyet olyan gyakran és olyan fontos életviszonyokban alkalmaznánk, mint ezt. Ezért a polgári törvénykönyvnek minden részletében átgondolt, zárt rendszert alkotó, időtálló törvénynek kell lennie. […]

Természetes és jogos törekvés, hogy a rendszerváltozás után húsz évvel a piacgazdaságnak és a mai életviszonyoknak a lehető legjobban megfelelő új polgári kódex szülessen. Ennek azonban csak akkor van értelme, ha az új törvény ellentmondásoktól mentesen, áttekinthetően igazítja el a jogkereső közönséget és a jogalkalmazókat. Ezért a polgári törvénykönyv megalkotására irányuló eljárásnak különösen gondosnak kell lennie, és a lehetőségekhez képest garantálnia kell a létrejövő jogszabály minőségét. A kihirdetésre megküldött Polgári Törvénykönyvről szóló törvény (Törvény) megalkotására irányuló eljárás, álláspontom szerint, ennek a követelménynek nem tett eleget.

A törvényjavaslatot 2008. június 5-én nyújtotta be az igazságügyi és rendészeti miniszter az Országgyűlésnek. A javaslat általános vitáját 2008. december 9-én zárta le az Országgyűlés, a benyújtott módosító javaslatokról 2009. március 30-án történt a szavazás. Ezek alapján az egységes javaslat 2009. április 9-re készült el, a törvény zárószavazására azonban végül nem került sor az Országgyűlés tavaszi ülésszakán.

2009. szeptember 4-én az igazságügyi és rendészeti miniszter két zárószavazás előtti módosító javaslatot (T/5949/415. és T/5949/416.) nyújtott be, 2009. szeptember 9-én pedig az Országgyűlés Alkotmányügyi Bizottsága nyújtott be zárószavazás előtti módosító javaslatot (T/5949/417.). Ezekről a javaslatokról 2009. szeptember 21-én szavazott az Országgyűlés. A Házszabály 107. § (1) bekezdése alapján zárószavazás előtti módosító javaslatot csak a már korábban megszavazott (tehát módosító indítvány révén az egységes javaslatba került) rendelkezésekhez kapcsolódóan lehet benyújtani, és csak akkor, ha az adott rendelkezés nincs összhangban az Alkotmánnyal vagy más törvénnyel, a törvényjavaslat már megszavazott rendelkezésével, vagy a törvényjavaslat módosítással nem érintett valamely rendelkezésével. Amíg a T/5949/415. és a T/5949/417. számú javaslat lényegében ez utóbbiak körébe tartozó jogszabály-szerkesztési és koherencia zavarokat orvosolt, a T/5949/416. számú javaslat – mely 235 pontból állt – több lényegi módosítást is végrehajtott az egységes javaslaton. Ez a módosító javaslat lényegesen és jelentős terjedelemben megváltoztatta

BEVEZETÉS

33

például a cselekvőképességgel összefüggő szabályokat vagy az alapítvány szabályozását, továbbá egyebek mellett korlátozás nélkül lehetővé tette a testvérnek a testvér vérszerinti leszármazójával való házasságkötését, bővítette a korlátozottan cselekvőképes házastársnak a házasság érvénytelenítése iránti per megindítására vonatkozó jogosítványát, törölte a közjegyző hatáskörét a házasság megszüntetésére, módosította a túlélő házastárs haszonélvezeti joga megváltásának szabályait, és részben megváltoztatta a törvényes öröklés rendjét. […]

Azon túl, hogy a T/5949/416. számú javaslat számos lényegi – nem a koherenciát vagy az alkotmányosságot szolgáló – módosítást javasolt, a tényleges koherencia-zavart elhárítani kívánó módosító javaslatok száma is igen nagy, és ez azt mutatja, hogy az egységes javaslat távolról sem volt kész jogszabályszövegnek mondható. Mindezen körülmények ellenére az Országgyűlés 2009. szeptember 14-én úgy döntött, hogy a záróvitát 4 óra 40 perces időkeretben folytatja le, a tényleges záróvita pedig végül egy óráig sem tartott.

A Törvénynek ilyen módon való elfogadása álláspontom szerint nem volt összeegyeztethető a Házszabály 107. §-ával, és nem garantálta ennek a kiemelkedő jelentőségű törvénynek a lehető legalaposabb megtárgyalását, és egy ellentmondásmentes, minden részletében átgondolt kódexnek a megalkotását. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a Házszabály megsértése önmagában nem eredményez alkotmányellenességet. Azonban szükségesnek tartom a Tisztelt Országgyűlés figyelmét felhívni arra, hogy a Törvény újratárgyalása során olyan eljárást alkalmazzon, mely érdemben biztosítja a megszülető törvény minőségét.

2. A Törvény szövege sajnálatos módon igazolja, hogy a Törvény javaslatának előterjesztője és az Országgyűlés nem tettek meg mindent, hogy ellentmondásoktól, esetlegességtől mentes, a gyakorlati jogalkalmazást segítő kódex jöjjön létre. A Törvényben számos szerkesztési hiba található, és ugyanígy számosak a koncepcionálisan átgondolatlan, a gyakorlatban igen nehezen alkalmazható rendelkezések is. Ezek megítélésén az sem változtat, hogy az aggályos szakaszok egy része a polgári törvénykönyvet előkészítő kodifikációs bizottság által közzétett szakértői javaslatban is szerepelt. A szakértői javaslat ugyanis készítői szerint vitaanyagnak volt tekintendő, melynek egyes részleteit még alapos átgondolásnak kellett volna alávetni.

A köztársasági elnöknek az Alkotmány 26. § (2) bekezdésében biztosított hatásköre nem teszi lehetővé, hogy egy törvény kodifikációjának hiányosságait maradéktalanul orvosolja. Szükségesnek tartom azonban néhány olyan hibára felhívni a figyelmet, melyek egyértelműen demonstrálják, hogy a normaszöveg a jelenlegi formájában nem méltó arra, hogy a Magyar Köztársaság polgári jogi kódexévé váljon. […]

A fentiek alapján kérem a Tisztelt Országgyűlést, hogy a Törvényt vesse ismételten alapos revízió alá, és javítsa ki a kodifikációs hibákat, melyekre a fentiekben a teljesség igénye nélkül hoztam fel példákat. Ugyancsak kérem, hogy fontolja meg a tartalmi kifogásaimat. Ezek kapcsán meg kell azt is említenem, hogy a jogász szakmán belül, a jogtudomány művelői és a bírák között is számos további tartalmi aggály és kétely felmerült, melyek kimerítő felsorolása és kifejtése meghaladná egy köztársasági elnöki vétó kereteit. Ezért kérem, hogy azon túl, hogy az Országgyűlés az újratárgyalás és a Törvény esetleges ismételt elfogadása során betartja a Házszabályt, orvosolja a jogászi szakma által felvetett aggályokat. Csak ezek a követelmények teljesítésével lehet ugyanis garantálni a kódex jobb minőségét.”

Az Országgyűlés csak kismértékben vette figyelembe a Sólyom László által jelzett aggályokat és 2009. november 9-én újra elfogadta a Polgári Törvénykönyvet.

1.5.2. Sólyom László köztársasági elnök második levele az Országgyűlés elnökéhez Az Országgyűlés 2009. december 14-ei ülésnapján 194 igen, 148 nem valamint 3 tartózkodás mellett fogadta el a Polgári Törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló törvényt (T/11074. számú törvényjavaslat).

Az Országgyűlés elnöke a törvényt 2009. december 17-én küldte meg Sólyom László köztársasági elnök részére kihirdetésre, sürgősségi kérelemmel.

A köztársasági elnök az elfogadott törvénnyel nem értett egyet, ezért ismét élt az Alkotmány 26. § (2) bekezdésében biztosított jogkörrel, és a törvényt, valamint a törvényhez szorosan kapcsolódó más jogszabályokat (a nagykorú személy döntéshozatalának és jognyilatkozata megtételének segítéséhez kapcsolódó polgári nemperes eljárásokról

34

BEVEZETÉS

szóló törvényt [T/11075. számú törvényjavaslat]; a gondnokoltak és gondnokaik, a támogatott személyek és támogatóik, valamint az előzetes jognyilatkozatok nyilvántartásáról szóló törvényt [T/11076. számú törvényjavaslat]; az alapítványok elektronikus nyilvántartásáról, valamint a nyilvántartásból történő adatszolgáltatásról szóló törvényt [T/ 11077. számú törvényjavaslat]) 2009. december 22-én a kihirdetésére megállapított határidőn belül, megfontolásra visszaküldte az Országgyűlésnek. A megfontolásra visszaküldés indokaként – miután ismertette az előzményeket és ismételten kifejezte egyet nem értését a 2009. évi CXX. törvény tartalmával és elfogadásának módjával – a köztársasági elnök az alábbiakat jelölte meg: „Az 1. § […] lényegében két lépcsőben lépteti hatályba a Ptk.-t: annak Első Könyve (Bevezető rendelkezések) és Második Könyve (Személyek) – kevés kivétellel – 2010. május 1-jén lépne hatályba, további könyvei (Családjog, Dologi jog, Kötelmi jog, Öröklési jog, Záró rendelkezések) pedig 2011. január 1-jén. Mindez egyrészt azt eredményezi, hogy az 1959. évi IV. törvény (a jelenleg hatályos Polgári Törvénykönyv) 2010. május 1-jén még hatályban lévő, de a teljes Ptk. hatálybalépésével hatályon kívül helyezni szándékozott szabályait a Ptk. Első Könyvében foglalt alapelvi rendelkezéseivel összhangban kellene majd értelmezni. Másrészt a Törvény számos helyen módosítja a jelenleg hatályos Polgári Törvénykönyvet, illetve a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvényt (Csjt.), hogy azok összhangban legyenek a Ptk. Második Könyvével. Ugyanakkor ezek a törvények a Törvény 209. § (2) bekezdése értelmében 2011. január 1-jén hatályukat vesztenék. Ez nem jelent mást, mint hogy az érintett területen a törvényhozó hét hónapos időtartamra alkot szabályozást, és a jogalkalmazók rövid időn belül két jogszabályösszesség-változással is szembesülnek. Azaz a jogalkalmazóknak és a jogkereső közönségnek is igen rövid időn belül két különböző ös�szefüggésben kell felkészülniük az új általános rész és a személyek jogának alkalmazására; egyszer a jelenleg hatályos Polgári Törvénykönyv, valamint a Csjt. kontextusában, de egyszersmind az új Ptk. teljes rendszerét tekintve is. Álláspontom szerint a mindenkori polgári törvénykönyv kódex jellege és a forgalom biztonsága megköveteli, hogy szabályai ne lépcsőzetesen, hanem egyetlen időpontban lépjenek hatályba. Ezzel szemben nem látszik olyan tartalmi-jogpolitikai szükségszerűség, mely a lépcsőzetes hatályba léptetést indokolná. Éppen ellenkezőleg: a Ptk. Második Könyve (Személyek) által bevezetett változások indokolnának egy hosszabb hatályba léptetési határidőt, mert ezek számos koncepcionális újdonságot vezetnek be. Ebben a szellemben hívta fel a Legfelsőbb Bíróság elnöke 2009. november 27-én kelt levelében az Országgyűlés figyelmét arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Ptk. hatályba léptetésének időpontját egységesen 2011. január 1. napjában tartja indokoltnak megállapítani.

A lépcsőzetes hatályba léptetés hátrányaira sajnálatos példát mutat az utaló magatartás jogintézményének szabályozása. Ezt a jogintézményt a jelenleg hatályos Polgári Törvénykönyv 6. §-a tartalmazza, amit azonban a Törvény 2010. május 1-ével hatályon kívül helyezne. Ugyanakkor a Ptk. 2011. január 1-jén, második lépcsőben hatálya lépő 5:569. §-a szabályozza az utaló magatartást. Ez a szabályozás azt eredményezné, hogy a magyar jogrendszerben több évtizedes hagyománnyal bíró utaló magatartás jogintézménye, úgy is, mint az egyik nevesített kötelem-keletkeztető tényállás 2010. május 1-től megszűnik, majd 2011. január 1-től újra alkalmazhatóvá válik. Ilyesfajta értelmetlen és a joggyakorlatot zavaró hibák elkerülhetők lennének a Ptk. egységes hatályba léptetésével.”

1.5.3. Az Alkotmánybíróság 51/2010. (IV. 28.) számú határozata Országgyűlési képviselői indítványra az Alkotmánybíróság 2010. április 28-án meghozott 51/2010. (IV. 28.) számú határozatával megállapította a Polgári Törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 2010. évi XV. törvény 1. §-a (1) bekezdésének, valamint 208. §-ának alkotmányellenességét és azokat megsemmisítette. A határozat előadója Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke volt. A határozathoz Kiss László alkotmánybíró párhuzamos véleményt, Bragyova András alkotmánybíró pedig különvéleményt csatolt.

BEVEZETÉS

35

Az Alkotmánybíróság a vizsgált jogszabályok alkotmányellenességét a következők szerint indokolta: „Az Alkotmánybíróság számos határozatot hozott, amelyekben a jogszabály hatálybalépése kapcsán az új rendelkezések alkalmazásához szükséges felkészülési idő biztosítását az Alkotmányból folyó követelményként határozta meg. [...]

A 28/1992. (IV. 30.) AB határozatában az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy a jogbiztonság követelménye azt a kötelezettséget hárítja a jogalkotóra, hogy a jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatároznia, hogy kellő idő maradjon – a jogszabály szövegének megismerésére; – a jogalkalmazó szervek számára a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez; – a jogszabállyal érintett szervek és személyek számára annak eldöntéséhez, hogy miként alkalmazkodjanak a jogszabály rendelkezéseihez. (ABH 1992, 155., 157.)

A 7/1992. (I. 30.) AB határozatban az Alkotmánybíróság kifejtette azt is, hogy a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez szükséges »kellő idő« megállapítása és biztosítása a jogalkotó felelősséggel terhelt mérlegelésének és döntésének függvénye. Az alkotmányellenesség csak a jogszabály alkalmazására való felkészülést szolgáló időtartam kirívó, a jogbiztonságot súlyosan veszélyeztető vagy sértő elmaradása, illetőleg hiánya esetén állapítható meg. Önmagában a kihirdetés és a hatálybalépés egybeesése sem feltétlenül sérti a kellő felkészülési követelményét, más esetekben viszont ez éveket is igénybe vehet [...].

Az Alkotmánybíróság a 25/1992. (IV. 30.) AB határozatában rámutatott arra, hogy »[a] jogállamiság egyik fontos alkotóeleme a jogbiztonság, amely egyebek között megköveteli, hogy – az állampolgárok jogait és kötelességeit a törvényben megszabott módon kihirdetett és bárki számára hozzáférhető jogszabályok szabályozzák, – meglegyen a tényleges lehetőség arra, hogy a jogalanyok magatartásukat a jog előírásaihoz tudják igazítani, ennek érdekében a jogszabályok a kihirdetésüket megelőző időre nézve ne állapítsanak meg kötelezettséget, illetőleg valamely jogszerű magatartást visszamenőleges érvénnyel ne minősítsenek jogellenesnek. A jogbiztonság e két alapvető követelménye közül bármelyiknek a figyelmen kívül hagyása összeegyeztethetetlen az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, s így alkotmányellenes« […].

Jóllehet 1992 óta a jogszabályok szövegének terjesztése, a jogszabályokhoz való hozzáférés, a jogszabályok megismerésének lehetősége, módosított jogszabálynál a módosító rendelkezések jogszabályba illesztése – a technikai lehetőségek változásával – nagymértékben könnyebbé vált, amit figyelembe kell venni, amikor az a »formai« kérdés merül fel a kellő idő szempontjából, hogy a kihirdetett jogszabály bárki számára hozzáférhető-e, a tartalmi alkotmányjogi kérdések azonban egy-egy ügy kapcsán a korábbiakkal azonosak maradtak.

Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során a felkészülési idő hiánya miatt akkor állapította meg valamely jogszabály alkotmányellenességét, ha az szerzett jogot korlátozott, a korábbihoz képest úgy állapított meg hátrányosabb rendelkezést, illetőleg oly módon hárított fokozott kockázatot a címzettekre, hogy a megismerés és a felkészülés lehetőségének hiánya sérelmet okozott az érintettek számára, akadályozta a jogalkalmazót a jogszabály alkalmazásában. [...]

A felkészülési idővel összefüggő gyakorlathoz tartozik, hogy […] nem lehet általános érvénnyel meghatározni, hogy mennyi a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez szükséges kellő idő, amit a jogszabály kihirdetése és hatálybaléptetése között feltétlenül biztosítani kell. Ezt minden egyes jogszabály megalkotásánál, a jogszabályba foglalt rendelkezések jellegének, mennyiségének, valamint a jogszabály végrehajtására (vagy az önkéntes jogkövetésre) való felkészülést befolyásoló egyéb tényezők alapulvételével, esetileg kell vizsgálni […].

Az indítvány alapján az Alkotmánybíróságnak […]

Egyrészt vizsgálnia kellett azt, hogy a jogszabály hatályba léptetése valóban a felkészülési idő hiányát eredményezte-e. Másrészt – mivel az Alkotmánybíróság ismertetett gyakorlata szerint önmagában a felkészülési idő hiánya nem elegendő az alkotmányellenesség megállapításához – vizsgálnia kellett azt is, hogy az adott esetben megállapítható-e a felkészülési idő elmaradása miatt a jogbiztonság súlyos sérelme, illetőleg veszélyeztetése. […].

Az Alkotmánybíróság […] először szembesül azzal az alkotmányjogi problémával, hogy adott jogágat, jogterületet átfogóan, reformszerűen szabályozó törvénykönyv (kódex) tekintetében – amely ennek megfelelően nagyobb terjedelmű és hatású, mint az átlagos törvények – a felkészülési idő hiánya és emiatt a jogbiztonság súlyos veszélyeztetése milyen szempontok szerint állapítható meg. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatában a felkészülési idő kérdése hasonló törvénykönyvvel kapcsolatban még nem merült fel. [...]

36

BEVEZETÉS

Nyilvánvaló, hogy más a »kellő felkészülési idő« megítélése a tartósság igényével megalkotott, általános, alapvető életviszonyokat érintő, a reformálás igényével fellépő, az egész jogrendszerre hatást gyakorló törvénykönyv hatálybalépésénél, mint az „átlagos” törvényeknél, vagy éppen a jogalanyok szűk körét érintő, eleve különleges szakmai felkészültség meglétét feltételező jogszabályoknál.

A kódexek közül különösen a polgári jogra vonatkozó kódexnek a jelentőségét mutatja az új Ptk. előkészítése is. […]

Kódex esetében – vagy más, a törvénykönyvekhez hasonló, átfogó változást tartalmazó törvénycsomagnál – általában több időt igényel már önmagában a jogszabály szövegének a megismerése, esetenként a hatályos jog megállapítása is, ami önmagában rendszerint még nem is elég az alkalmazáshoz való felkészüléshez. Több idő szükséges a jogalkalmazó szervek számára is a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez; több idő kell a törvénykönyvvel érintett szervek és személyek számára annak eldöntéséhez, hogy miként alkalmazkodjanak egy új megközelítésen alapuló szabályrendhez. Kisebb-nagyobb változásokkal, módosításokkal érintett, mégis több évtizeden keresztül alkalmazott kódex esetében, amelynek átfogó átalakítása a jog előkészítői számára is több mint egy évtizedet meghaladó időt vett igénybe, a „kellő felkészülési idő” a jogkereső, és jogalkalmazó társadalom számára is hosszabb terminust tesz szükségessé.

Alkotmányjogi szempontból részben hasonló ügyben, a 28/2005. (VII. 14.) AB határozat […] arra hívta fel a jogalkotó figyelmét, hogy »abban az esetben, hogy ha valamely rendszert radikálisan, alapvetően megváltoztat, úgy köteles azt oly módon tenni, hogy mind a keret-, mind az egyes részletszabályok olyan időben kerüljenek megalkotásra, hogy azok ne csak a jogszabályi (időbeliségre vonatkozó formai) feltételeknek feleljenek meg, hanem azokat az érintettek is megfelelő módon és ténylegesen megismerhessék, megérthessék és befogadhassák. Köteles továbbá fokozott figyelmet fordítani annak előzetes ellenőrzésére is, hogy az új rendszer alkalmazására az érintettek megfelelően felkészültek-e. Ez ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy a szükséges információk birtokában, tudatosan és a következményeket átlátva hozhassanak döntéseket. Az Alkotmánybíróság a jövőben – az arra irányuló, kellő időben érkezett indítvány esetén – megsemmisíti az olyan, új rendszer bevezetésére irányuló jogszabályokat, amelyek az új rendszerre való átállást, illetve annak tényleges megismerését és megértését – akár az időtényező, akár más egyéb szempont miatt – nem biztosítják megfelelően.« [...].

Habár a jelen ügynek nem az új Ptk. egyes szabályai tartalmi alkotmányellenességének utólagos vizsgálata a tárgya, a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez szükséges »kellő idő« vizsgálatához elkerülhetetlen áttekinteni az új Ptk. május 1-jei hatálybalépéssel érintett szabályait. Ez azért van így, mert a »kellő idő« hiányát az Alkotmánybíróság – az idézett döntések értelmében – akkor állapítja meg, ha a jogszabály szerzett jogot korlátozott, a korábbihoz képest úgy állapított meg hátrányosabb rendelkezést, illetőleg oly módon hárított fokozott kockázatot a címzettekre, hogy a megismerés és a felkészülés lehetőségének hiánya sérelmet okozott az érintettek számára, akadályozta a jogalkalmazót a jogszabály alkalmazásában. Vagyis a felkészüléshez szükséges idő csak a jogszabály tartalmára tekintettel vizsgálható, jóllehet ez a vizsgálat a jogszabály egyes rendelkezései tartalmi alkotmányellenességére ilyenkor nem terjed ki. […]

Az új Ptk.-t a Magyar Közlöny 2009. évi 165. számában 2009. november 20-án, a Ptké.-t a Magyar Közlöny 2010. évi 30. száma 2010. március 2-án hirdette ki.

A Ptké. kihirdetése és az új Ptk. egyes szabályainak hatálybalépése (május 1-je) között 60 nap telik el.

Maga a Ptké. összesen 211. §-ból áll, mintegy 750 bekezdést tartalmaz, összességében több mint ezer jogszabályhelyet módosít, amelyeknek jelentős része – a Ptké. 22. § (2) bekezdése, 80–206. §-a, 209. § (2) bekezdése, valamint 210. §-a kivételével – május 1-jén hatályba lép.

A Ptké. az új Ptk. Első és Második Könyve május elsejétől történő hatályba léptetéséről rendelkezik, bizonyos kivételekkel. Az Első Könyv Bevezető rendelkezéseket tartalmaz:[…]

A Második Könyv három részből áll: az ember mint jogalany (jogképesség, cselekvőképesség), a jogi személyek és az e nélküli jogalanyok (állam, alapítvány), és a személyhez fűződő jogok (nevesített személyhez fűződő jogok, a személyhez fűződő jogok megsértésének szankciói, szerzői jog és iparjogvédelem).

Az új Ptk. jelentősen módosítja a jogi személyekre és az alapítványra vonatkozó szabályozási kört.

Az új Ptk. – a május 1-jétől hatályba lépő részében – gyökeresen átalakítja a nagykorú személy cselekvőképességét érintő rendelkezéseket, a belátási képesség megváltozása esetére alapvetően változnak a döntéshozatalra és a jognyilatkozat tételére vonatkozó szabályok.

Az új Ptk. szabályai nagymértékű módosítást eredményeznek a személyiségi jogok hazai rendszerében is: a 2:93 és 2:94. §-ok gyökeres, előzményeket nem ismerő változásokat vezetnek be a jogkövetkezmények terén. Ebben a körben az egyik legjelentősebb változásként megszünteti a nem vagyoni kártérítés intézményét és bevezeti helyette a sérelemdíjat.

Az új Ptk. többi része – a 3–4–5–6. és 7. könyv – 2011. január 1-jén lép hatályba a Ptké. szerint.

BEVEZETÉS

37

[...] a jogalkalmazóknak néhány hónapon belül kétszer is igen terjedelmes jogszabály-változásra kellene felkészülniük.

Az új Ptk. első két könyve előbb a régi Ptk. többi részével, majd 8 hónap múlva az új Ptk. további könyveivel is együtt értelmezendő lesz, ami különösen a nem hatósági, nem hivatásos jogalkalmazókat összezavarhatja.

Az Alkotmánybíróság – megerősítve korábbi gyakorlatát – rámutat ezzel kapcsolatban, hogy a felkészülési idő tartamának megállapításánál nem kizárólag a jogalkalmazó hatóságok, hanem a jogi szabályozással érintett valamennyi természetes és jogi személy reális időszükségletét is figyelembe kell venni, amely mind a jogszabály áttanulmányozásához, mind az önkéntes jogkövetésre való felkészüléshez szükséges időt magában foglalja [...].

Bár az Alkotmánybíróság nem vizsgálja a cselekvőképességre vonatkozó, tagadhatatlanul alapjogi megközelítésre alapozó új szabályozás érdemét, ebben a körben különösen figyelembe kell venni, hogy az új Ptk. cselekvőképességre vonatkozó szabályozása alapvetően új szemléletet és megközelítést kíván bevezetni (nagykorúak esetében tagadja a belátási képesség hiányának, illetve korlátozottsága általános voltának a lehetőségét; lényegében megszűnik a kizáró gondnokság jogintézménye, az általános érvényű gondnokság alá helyezés, a gondnok törvényes képviselői minősége). Az új Ptk. a belátási képességükben korlátozott nagykorú személyek védelmére új jogintézményeket hoz létre, így a gondnokság alá helyezéssel összefüggésben a gondnok önálló eljárásra való feljogosítását, az előzetes jognyilatkozatot és a támogatott döntéshozatalt. […] Átalakulnak a korlátozó gondnokság alá helyezés feltételei. Az új szabályok érvényesíthetősége érdekében létre kell hozni az előzetes jognyilatkozatok nyilvántartását, át kell alakítani a gondnokoltak nyilvántartását. A gyámhatóság hatásköréből a bíróság hatáskörébe kerül a gondnok kirendelése, felmentése. Bírósági hatáskör lesz az előzetes jognyilatkozat hatálybalépésének megállapítása, a gondnok feljogosítása a gondnokolt képviseletére.

Mindezek a változások – jóllehet összességében a nem teljesen cselekvőképes nagykorú személy önrendelkezési jogának erősítése irányába hatnak – oly módon hárítanak fokozott kockázatot a címzettekre (különösen a gondnokokra, a támogató személyre és a gondnokolt személyekkel magánjogi viszonyba kerülő más személyekre), hogy a megismerés és a felkészülés megfelelő lehetőségének hiánya sérelmet okozhat az érintettek számára a jognyilatkozataik megtételénél.

Amíg a jogalanyok nem ismerik kellőképpen az új szabályokat, több »akarathibás«, vagy álképviselővel kötött, érvénytelen szerződés születhet.

Az Alkotmánybíróság akkor, amikor mérlegelte, hogy a felkészülési idő hiánya miatt a jogszabály alkotmányellenessége megállapítható-e abból az okból, hogy az az érintettekre oly módon hárít fokozott kockázatot, hogy a megismerés és a felkészülés lehetőségére mintegy két hónap állt rendelkezésre, figyelembe vette, hogy a cselekvőképességgel, gondnoksággal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2001. évi XV. törvény – amely a most szóban lévő hatálybaléptetéssel érintett szabályokhoz hasonló mélységű változást vezetett be – a kihirdetését követő hatodik hónap 1. napján lépett hatályba [15. § (1) bekezdés]. A felkészülési időt önmagában nem nyitja meg az, ha a jogszabály szövege ugyan megismerhető, de a hatálybalépés még kétséges vagy annak időpontja ismeretlen. A felkészülési idő a jogszabállyal bevezetett változások biztosra vehető hatálybalépésének megismerésekor kezdődhet, mert ekkor kerülnek a személyek abba a helyzetbe, hogy a jogszabály hatálybalépésével számolniuk kell, vagyis fel kell készülniük arra.

Zavaró lehet a fenti értelemben felfogott jogalkalmazás során az is, hogy az alapelvi rendelkezések hatályban maradnak a régi Ptk. elején is (1–7. §), s azok csak részben azonosak az új alapelvekkel.

A kétlépcsős hatálybaléptetéssel kapcsolatban megállapítható, hogy az új Ptk. Második Könyve részben – a cselekvőképesség szabályait illetően – átszövi a régi, eredetileg más fogalmi rendszerre épült Ptk. (dologi jogi, kötelmi, öröklési) szabályait, de – az új Ptk. 1:2. § (2) bekezdése folytán – szinte az egész jogrendszert is.

Megállapítható az is, hogy a Ptké. új Ptk.-t hatálybaléptető rendelkezése nem tartalmaz általános szabályt a régi Ptk. alatt, a régi Ptk. szabályai szerint keletkezett igények mikénti elbírálására, dacára annak, hogy számos helyen a »folyamatban lévő eljárásokban« és »ügyekben« előírja az új Ptk. alkalmazását.

Az ezzel összefüggő jogbizonytalanságra példa, hogy a Ptké. 1. § (1) bekezdése alapján május 1-jén hatályba lépő új Ptk. 2:93 és 2:94. §-ai mélyreható, előzményeket nem ismerő változásokat eredményeznek a személyiségi jogok hazai rendszerében. A 2:93. § új szabálya értelmében a sajtóval szemben semmilyen – tehát sem objektív, sem szubjektív alapú – igényt nem lehet érvényesíteni, ha a sajtó a személyiségi jogokat azzal sérti meg, hogy nyilvános rendezvényről tudósít szöveghűen az ott elhangzottakról; neki átadott nyilatkozatot tesz közzé; hivatalos eljárásokat, döntéseket vagy határozatokat ismertet.

Az új Ptk. 2:94. § (1) és (2) bekezdése a közhatalmat gyakorló, közfeladatot ellátó és egyébként közszereplőnek minősülő személyek jóhírnevének és becsületének – nemcsak a sajtó, hanem bárki által való – meg-

38

BEVEZETÉS

sértése esetére úgy rendelkezik, hogy akár az egyébként objektív, akár a szubjektív jogkövetkezmények ilyen esetben csak akkor alkalmazhatók, ha a jogsértő szándékosan vagy súlyosan gondatlan módon járt el.

Mindkét szabály a régi Ptk.-hoz képest igen terjedelmes kivételt konstituál az általános személyiségvédelem elve alól (»... mindenki köteles tiszteletben tartani...«). Ez azt jelenti, hogy a személyhez fűződő jogok egyes alanyai számára az új Ptk. hatálybalépése a korábbihoz képest hátrányosabb rendelkezést állapít meg.

A gyakorlatban ez azt jelentheti, hogy mindazok, akikkel szemben 2010. május 1-jéig az ismertetett módon személyiségi jogi jogsértést követtek el, és a régi Ptk. alapján perben érvényesíthető igényeik keletkeztek, a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazandó új rendelkezések folytán (sajtó-helyreigazítási igény, személyiségi jogok megsértésének objektív jogkövetkezményeihez fűződő igények, kártérítés és bírság, az elévülési időn belül) ezen igényeiket elveszíthetik.

Az Alkotmánybíróság 349/B/2001. AB határozatában hivatkozott arra, hogy létrejött jogviszonyok alatt az anyagi jog alapján létrejött, anyagi jogi jogviszonyokat érti, és e jogviszonyok védelme érdekében állapított meg alkotmányellenességet a visszaható hatályú jogalkotás tilalmának sérelme miatt […]. Ezért azt kell vizsgálni, hogy a hatályba léptető rendelkezés eredményeként a törvény új, korlátozó rendelkezései már létrejött, lezárt anyagi jogi jogviszonyokban idéztek-e elő változást. [...] A hivatkozott határozatban a testület megállapította, hogy a szabályozás csak abban az esetben visszaható hatályú – és alkotmányellenes –, amennyiben védelmet élvező anyagi jogi jogviszonyokban kíván kedvezőtlen változást előidézni. […]

Az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kellett, hogy az indítványban megjelölt hatálybaléptetési szabály korlátozza-e a kihirdetést megelőzően keletkezett igények érvényesítésének jogát, illetve a módosító rendelkezések az anyagi jog alapján létrejött jogviszonyokban kívánnak-e olyan változást előidézni, amelyhez az érintettek – felkészülési idő hiányában – nem tudnak alkalmazkodni. [...] A május 1-jei hatálybalépéssel érintett, említett ügyekben a bíróság döntése olyan okra lesz visszavezethető, amelyet a folyamatban lévő perekben az eljárás megindításakor a felek nem láthattak előre. A Ptké. 1. § (1) bekezdése a kihirdetését megelőző időre keletkeztet az anyagi jogi szabályok szerint létrejött jogviszonyok tekintetében a jogosultak számára kedvezőtlen, jogvesztést eredményező változást. A Ptké. 1. § (1) bekezdése ebből az okból is ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével. […] A Ptké. kihirdetése és az új Ptk. egyes szabályai hatálybalépése (május 1-je) között hatvan nap időtartam van. Az új Ptk. hatálybalépésének időpontja a Ptké. kihirdetésekor vált ismertté, a hatálybalépés időpontja körül kialakult bizonytalanságra tekintettel a felkészülés – a személyek számára – ekkor kezdődhetett meg.

A Ptké. ezen kívül nyolc hónapra átmeneti rendelkezések sokaságát – értelmező szabályokat, számos törvény, köztük magának a régi Ptk.-nak az átmenetileg hatályban maradó egyes rendelkezései módosítását – vezeti be. (Az új Ptk. tartalmi változásai szükségessé teszik számos kormányrendelet és miniszteri rendelet módosítását is, 2010. május 1-jétől.)

Ez annak a következménye, hogy az új Ptk. nem egyetlen időpontban, hanem szakaszosan lép hatályba.

Az új Ptk. további öt könyvének 2011. január 1-jei hatálybalépéséig, 8 hónapra, a régi Ptk. és az új Ptk. első két könyve lesz együtt alkalmazandó.

Az új Ptk. első két könyve, terjedelmét tekintve 115 szakasz, ami önmagában nem minősíthető jelentős mennyiségnek. Annak megítélésénél azonban, hogy a hatvannapos felkészülési idő alkotmányjogi szempontból elégséges-e, annak van jelentősége, hogy az új Ptk. a személyek személyi, családi és vagyoni viszonyaira vonatkozó alapvető szabályokat tartalmazza, továbbá a személyi, családi és vagyoni viszonyokat szabályozó törvényeket általában az új Ptk.-val összhangban kell értelmezni.

Vagyis az új Ptk. hatályba lépő első két könyve is a jogalanyok széles körének alapvető, mindennapi viszonyait szabályozó jogszabály. Ezen új szabályokra való felkészüléshez – a jogszabály egésze, valamint a részletszabályok nem csak teljes körű megismerésére, hanem azok megértésére és alkalmazásuk elsajátítására is – biztosított hatvannapos időtartam olyan kirívóan rövid, hogy az a jogbiztonságot súlyosan veszélyezteti. Az érintett jogalanyok széles köréhez képest másodlagos szempont, de ezt az álláspontot erősíti az, hogy a jogász szakma egyes képviselői már a hatálybalépés időpontjának – a Ptké. törvényjavaslat tervezetéből való – megismerésekor sem tartották elégnek a 2010. május 1-jéig terjedő időtartamot még ahhoz sem, hogy a jogi végzettséggel, szaktudással rendelkező jogalkalmazók megfelelően felkészülhessenek. Ezt tartalmazza többek között a Legfelsőbb Bíróság 2009. november 27-i álláspontja az új Ptk. hatálybalépéséről.

Az Alkotmánybíróság végül figyelembe vette azt is, hogy az új Ptk. zárószavazását az eredetileg tervezett, 2009. március végi időponthoz képest többször (egyszer júniusra, egyszer szeptemberre) elhalasztották. A Ptké. törvényjavaslatát T/11074. szám alatt 2009. október 30-án nyújtotta be a kormány. Az első két könyv és az új Ptk. többi könyveinek hatálybalépése elválasztására a törvényjavaslat benyújtása után egy

BEVEZETÉS

39

hónappal, 2009. november 30-án benyújtott indítvány alapján került sor: erről szól a T/11074/34. számú kapcsolódó módosító javaslat. A törvényjavaslat eredeti szövege [1. § (1) bekezdése] azt tartalmazta, hogy az új Ptk. – bizonyos szakaszok kivételével – egységesen, 2010. május 1. napján lép hatályba. Magának a Ptké.nek az eredetileg tervezett kihirdetése is jelentős, két hónapos késedelmet szenvedett: a törvényt az Országgyűlés először 2009. december 14-én, másodszor 2010. február 15-én fogadta el. Az új Ptk. és a Ptké. hatálybalépésére a törvényjavaslatban előírt 2010. május 1-jei határidő, a jogalkotási folyamat időközbeni több hónapos késedelme ellenére, – az első két könyv tekintetében – nem változott.

Az Alkotmánybíróság mindezekre figyelemmel a Ptké. 1. § (1) bekezdését alkotmányellenessé nyilvánította és megsemmisítette. [...] Az Alkotmánybíróság törvénykönyv vagy a törvénykönyvekhez hasonló hatású törvénycsomag hatálybalépéséhez szükséges felkészülési idővel kapcsolatban rámutat arra, hogy a jogszabály kihirdetése és hatálybalépése közötti „kellő idő” mértékét nem lehet minden esetre előre, konkrét időtartamban meghatározni. Ezért annak mértékét a jogszabálytervezet kidolgozójának, illetve a jogalkotónak esetileg kell vizsgálnia, az adott jogszabály jellegét, valamint a jogszabály végrehajtására, az önkéntes jogkövetésre való felkészülést befolyásoló egyéb tényezőket alapul véve. A kellő felkészülési idő követelményének érvényesüléséhez lehetővé kell tenni azt is az érintettek számára, hogy a helyzetükre vonatkozó, megváltozott jogszabályi környezethez – újabb döntésekkel – alkalmazkodjanak. A felkészülési idő nem önmagában való követelmény, hanem arra is szolgál, hogy a személyek, akik a régi jog alapján döntéseket hoztak, tudják azt korrigálni, és az új helyzethez igazodó döntéseket hozni. Amikor csak technikai felkészülésről van szó, a felkészülési idő nagyon rövid is lehet. Alkotmányossági szempontból az bírálható el az új szabályozás összefüggései alapján, hogy a felkészülésre szolgáló időtartam kirívó, a jogbiztonságot súlyosan veszélyeztető vagy sértő hiánya megállapítható-e. Nem feltétlenül alkotmányellenes valamely jogszabálynak a kihirdetéssel egyidejű hatálybaléptetése sem, de – a szabályozás tárgyi, alanyi összefüggései alapján – előfordulhat, hogy a felkészüléshez több hónapra, egy évre, vagy még ennél is hosszabb időre van szükség. Az Alkotmánybíróság szerint alkotmányos követelmény az, hogy törvénykönyv, vagy a polgárok széles körét érintő, nagy terjedelmű, átfogó és gyökeres változást tartalmazó törvénycsomag hatálybalépésénél a törvényhozó a változások terjedelméhez és tartalmához igazodóan biztosítsa, hogy a jogalanyoknak valós lehetőségük legyen felkészülni az új jogszabályhoz való alkalmazkodásra [...]. […] az Alkotmánybíróság a szoros tárgyi összefüggésre tekintettel kiterjesztette a vizsgálatát a Ptké.

208. § (3) bekezdésére is.

A Ptké. az új Ptk. hatálybaléptetését és végrehajtását szabályozza. Számos, az új Ptk.-hoz kapcsolódó értelmező rendelkezést tartalmaz [2. § 1–17. pont], továbbá hatályon kívül helyez olyan jogszabályokat [209. § (1) bekezdés 1–16. pont], amelyek helyébe az új Ptk. rendelkezései lépnek. Szerkezetét tekintve a Ptké. önmagában nem, csak az új Ptk. rendelkezéseivel együttesen, azokra tekintettel alkalmazható. A Ptké. 1– 79. §-a az új Ptk. első két könyvéhez kapcsolódik. A Ptké. 80–184. §-a az új Ptké. többi könyvének hatálybalépésével függ össze, a Ptké. 185–206. §-a pedig az új Ptk-ra tekintettel módosuló törvényekről szól. A Ptké. az új Ptk. hatálybalépésével összefüggő végrehajtási és átmeneti rendelkezéseket, törvénymódosításokat tartalmaz. Tartalmilag tehát a Ptké. nem önálló, hanem „végrehajtási törvény”, amely elválaszthatatlanul kapcsolódik az új Ptk.-hoz.

Jelen határozatában az Alkotmánybíróság a Ptké. 1. § (1) bekezdését alkotmányellenesnek találta és megsemmisítette. E szabály ex nunc megsemmisítésének az volna a joghatása, hogy az új Ptk. Első és Második Könyve 2010. május 1-jén nem lép hatályba, az azokat értelmező rendelkezések viszont – a Ptké. 208. §-a alapján – igen, ugyanakkor hatályukat vesztik azok a jogszabályok, amelyeket az új Ptk. hivatott felváltani.

Szoros tárgyi összefüggés okán az Alkotmánybíróság akkor semmisít meg indítvánnyal egyébként szövegszerűen nem támadott rendelkezéseket, ha azok a megsemmisítés folytán alkalmazhatatlanokká válnak [...]. Amennyiben az új Ptk. első két könyve nem lép hatályba 2010. május 1-jén, a Ptké. kapcsolódó szabályainak e naptól való alkalmazása nyilvánvalóan ellentétes lenne az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből következő jogbiztonság követelményével. Emiatt az Alkotmánybíróság a Ptké. 208. §-ának egészét alkotmányossági vizsgálat alá vonta, és azt a fentiekben kifejtett szoros összefüggés miatt megsemmisítette. […] A Tv. az új Ptk. által bevezetett, a nagykorú személyek védelmét szolgáló jogintézmények, így a gondnokság alá helyezéssel összefüggésben a gondnok önálló eljárásra való feljogosítása és a támogatott döntéshozatal feltételeinek polgári nemperes eljárásban való megteremtése érdekében tartalmaz szabályokat.

Ezek az új Ptk.-hoz szorosan kapcsolódó szabályozást tartalmaznak, ezért az Alkotmánybíróság a május 1-jei hatálybalépésükre vonatkozó 15. §-t – szoros összefüggés okán [...] – szintén megsemmisítette.”

40

BEVEZETÉS

1.6. Az új Polgári Törvénykönyv elfogadása A 2010. évi választást követően megalakult Kormány a 1129/2010. (VI. 10.) számú határozatával Vékás Lajos akadémikus professzor elnöklete alatt bizottságokat küldött ki az új Polgári Törvénykönyv előkészítésére. A kormányhatározat „korszerű, európai uniós tagságunkból származó kötelezettségeinknek megfelelő, a külföldi és a hazai jogtudomány és joggyakorlat eredményeit hasznosító, a civilisztika alaptörvényének szerepét betölteni képes” törvény megalkotását tűzte ki célul. Az új Kódexnek „meg kell újítania a személyi és a vagyoni viszonyok magánjogi szabályozását, növelnie kell a jogbiztonságot, meg kell könnyítenie a jogalkalmazók és a jogkeresők eligazodását a természetes és a jogi személyek mellérendeltségi viszonyait szabályozó joganyagban”. A kormányhatározat a Polgári Jogi Operatív Szakmai Bizottság feladataként az elvi kérdések kidolgozását és szövegtervezetek elkészítését, a Polgári Jogi Kodifikációs Szerkesztőbizottság feladataként pedig az elvi kérdésekben történő állásfoglalást, továbbá az Operatív Szakmai Bizottság által előterjesztett javaslatok elfogadását és azok összhangjának biztosítását jelölte meg.

Az Operatív Szakmai Bizottság tagjai voltak: Csehi Zoltán, tanszékvezető egyetemi docens (PPKE), Kemenes István, ítélőtáblai kollégiumvezető (Szeged), állandó meghívott, Kisfaludi András, egyetemi tanár (ELTE), Kőrös András, tanácselnök (Legfelsőbb Bíróság), Lábady Tamás, ítélőtáblai elnök (Pécs), Menyhárd Attila, tanszékvezető egyetemi docens (ELTE), Székely László, miniszteri biztos, igazgató (ELTE Jogi Továbbképző Intézet), Welmann György, kollégiumvezető (Legfelsőbb Bíróság).

A Kodifikációs Szerkesztőbizottság tagjai voltak: Harmathy Attila, akadémikus professzor, professzor emeritus (ELTE), Kisfaludi András, egyetemi tanár (ELTE), Lábady Tamás, ítélőtáblai elnök (Pécs), Petrik Ferenc, ny. kollégiumvezető (Legfelsőbb Bíróság), Sárközy Tamás, egyetemi tanár (Corvinus Egyetem), Székely László, miniszteri biztos, igazgató (ELTE Jogi Továbbképző Intézet), Weiss Emilia, professor emeritus (ELTE), Zlinszky János, professor emeritus (PKKE).

A bizottságok munkáját érdemben segítették: Boros Zsuzsanna (KIM), Gárdos Péter, ügyvéd (megbízás alapján), Szilas Péter (KIM).

Az új Polgári Törvénykönyv javaslatát, amelyet a Polgári Jogi Kodifikációs Főbizottság 2011. december 16-ai ülésén fogadott el, a Főbizottság nevében Vékás Lajos akadémikus professzor adta át a Kormánynak. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium a javaslatot 2012. február 15-én – változatlan formában – társadalmi vitára bocsátotta.

2013. február 11-én 245 igen, 43 ellenszavazattal, 35 tartózkodás mellett fogadta el az Országgyűlés az új Ptk.-t. A kormányoldal igennel voksolt, míg a Jobbik tartózkodott, az MSZP és az LMP pedig nemmel szavazott.

1.7. A Ptk. módosításai A Ptk. az elfogadása óta számos alkalommal módosult. A normaszöveg változásait – kitérve a módosítással érintett jogszabályhelyre, a módosító jogszabályra és a hatálybalépés időpontjára – a kötet végén található áttekintő táblázat tartalmazza.

2. A Ptk. megalkotása során követett főbb szempontok 2.1. A Ptk. társadalmi modellje A Ptk. Általános indokolása utal arra, hogy „Magyarországon 1990 óta követett társadalompolitikai célkitűzések és az azok megvalósítására elfogadott alkotmányos ga-

BEVEZETÉS

41

ranciák a mai fejlett Európában, mindenekelőtt az Európai Unióban tömörült államokban elfogadott társadalomképet, vagyis a szociális piacgazdaság társadalmi modelljét tekintik mintának. Ezt a célkitűzést kívánja szolgálni e törvény is. Abból indul ki, hogy az új Polgári Törvénykönyvben egy szociális elemekkel átszőtt, alkotmányosan védett piacgazdaság magánjogi feltételeit kell megteremteni. E törvény elsősorban a vagyoni forgalom viszonyainak jogi kereteit fekteti le. Ugyanakkor megfelelő jogi védelmet kíván nyújtani a személyeknek is: az emberi személyiségnek, a családon belüli személyi viszonyoknak és a szervezeti jogalanyok személyhez fűződő jogainak is.

Magyarország […] 1990-ben a magántulajdon és a szabad vállalkozás talajára épülő piacgazdaság társadalmi rendjét vezette be. Ezt a társadalomfejlődési irányt erősíti meg az Alaptörvény is. Az új társadalmi modell a tulajdonosok magánautonómiájának messzemenő elfogadását, mindenekelőtt a magántulajdon teljes körű elismerését és védelmét követeli meg. […] Mindehhez természetesen a magántulajdont terhelő szociális kötöttségek járulnak. A magánautonómia másik alapvető következménye a szerződési szabadság elvének elfogadása. A magánjognak ezt a pillérét csak ott és annyiban indokolt korlátozni, ahol és amennyiben ez a szociális igazságosság követelménye érdekében elengedhetetlenül szükséges, és a piaci verseny szabadságának feltételei között még lehetséges. A magánautonómia harmadik pillére az egyesülés és a társulás szabadsága, amelynek követelményeit e törvény – a magánjogi szabályozások bevált mintái nyomán – az egyesület és a társaságok intézményeivel kívánja szolgálni”.

2.2. Hagyomány és újítás A Ptk. Általános indokolása leszögezi, hogy „[e] törvény a létező, az élő jogból indul ki, és mértéktartóan csak ott és annyiban kíván változtatni, ahol és amennyiben az a gazdasági és a társadalmi viszonyok mai követelményei szerint szükségesnek mutatkozik. Ezen elvi jelentőségű módszertani kiindulópontnak megfelelően e törvény – ahol csak lehetséges – fenntartja a Ptk. szabályait, s azokat a külön törvények rendelkezé­ seinek integrálásával és a felsőbírósági gyakorlatot normatív formába öntésével egészíti ki. Kétség esetén e törvény tudatosan a létező jogot választja, és újító alternatív megoldásokat sem fogad el akkor, ha azok a jogrendszerben indokolatlan bizonytalanságot okoznának. Ezzel együtt e törvény tudatosan meg akarja újítani a magyar polgári jog eszköztárát. […] Azokban a kérdésekben hoz újításokat, amelyekre árnyaltabb dogmatikai szemlélettel helyesebb válaszok adhatók.”

A Ptk. Általános indokolása ennek kapcsán arra is utal, hogy „beépíti a [régi] Ptk. több évtizedes felsőbírói gyakorlatának maradandó mondanivalót hordozó, tételes jogi szabályozást kívánó, kodifikációra érett eredményeit. […] figyelembe veszi, hogy polgári jogunk reformját több területen közvetlenül befolyásolja az Európai Unió jogalkotása, ami közvetlenül érinti törvényhozásunkat, és – például a fogyasztóvédelmi szerződési jogban vagy a társasági jogban – szervesen be kívánja építeni a magánjogi uniós irányelvek kialakult magját. Tudatosan nem törekszik ugyanakkor arra, hogy az uniós magánjog egész anyagát a kódexbe építse. Ennek oka az, hogy az uniós irányelvek szabályozása túlságosan tagolt, kazuisztikus és sűrűn változó jellegű, minden részletében nem alkalmas egy hosszú távra tervezett kodifikáció célkitűzéseinek megvalósítására.

Ezért e törvény inkább a kisebbik rosszat választja azzal, hogy az irányelvek részletszabályait külön törvényekben hagyja”.

42

BEVEZETÉS

2.3. Külföldi példák A Ptk. Általános indokolása azt is kiemeli, hogy „nem választ külföldi modellt, de bőségesen merít külföldi kodifikációs példákból. A XX. század elején készített magyar tervezetek főleg az osztrák és a német törvénykönyv megoldásait vették figyelembe, az 1928-as Mtj.-nek pedig a svájci ZGB is mintákat szolgáltatott. Ezeknek a nagy klasszikus törvénykönyveknek a tanulságait többségükben a magyar magánjog már hasznosította. Az újabb nemzeti kódexek közül minden bizonnyal a holland törvénykönyv (Burgerlijk Wetboek) és a kanadai Québec tagállam magánjogi kódexe tekinthető a legmodernebbnek. Ezek a kódexek több szempontból (így mindenekelőtt a szabályozott életviszonyok köre és a törvénykönyv szerkezete szempontjából) mintául is szolgálhattak a magyar reform számára, de a kodifikáció egészét illetően szabályozási modellként nem jöttek figyelembe.

A nemzeti kódexeken kívül e törvény merít a nemzetközi jogalkotás eredményeiből is. Ezek közül mindenekelőtt a Bécsi Nemzetközi Vételi Egyezmény, az UNIDROIT Alapelvek (Principles of International Commercial Contracts, 2010), az Európai Alapelvek (The Principles of European Contract Law, 1999, 2002) és az utóbbiból kiindulva megalkotott európai modellszabályok (Draft Common Frame of Reference) kínáltak megfontolásra érdemes, esetenként követhető példákat a szerződési jog szabályozásánál. Ezek a színvonalas modelljavaslatok világszerte szakmai elismerést vívtak ki, és széles körben hatnak a jogalkotásra és a joggyakorlatra.”

2.4. Az új Polgári Törvénykönyv kódexjellege és jelentősége A Ptk. Általános indokolása szerint a Ptk. „kódex-jellegű törvénymű és ennek a jellegnek az előnyeit e törvény minél szélesebb körben érvényesüléshez akarja juttatni. Természetesen ez a módszer sem lehet öncélú. E törvény ezért számol azzal, hogy a legsikerültebb kodifikáció mellett is maradnak magánjogi szabályok a törvénykönyvön kívül. Ezeknek a normáknak a kódex szubszidiárius jellegű háttér-joganyagát kell, hogy adja. A külön magánjogi törvények tartalmi összhangját és terminológiai egységét magával a törvénykönyvvel természetesen a legnagyobb mértékben biztosítani kell. Ezért a kódex definícióinak a külön törvényekben is azonos tartalommal kell érvényesülniük.”

A Ptk. Általános indokolása a Ptk. tárgyi hatálya kapcsán kiemeli, hogy a jogalkotó „abból indul ki, hogy a törvénykönyv tartalmi határait elvben addig helyes tágítani, amíg a kodifikáció pozitív hatásai: az egységbefoglalt normák módszerbeli homogenitása, a terminológiai egység, a tömörítés és rövidítés lehetősége és más előnyök megkönnyítik a jogalkalmazást. A szabályok egyazon törvénykönyvbe foglalása addig célszerű tehát, amíg az összefoglalásra kerülő normák módszerbeli egysége fennáll, és amíg a rendszerbe illesztés a kodifikáció előnyeit: a rendszertani racionalitást, az egyszerűsítő és ellentmondásmentes törvényszerkesztést, a terminológia biztonságát, a világos és áttekinthető megoldásokat hozza magával. Mindezeket figyelembe véve e törvény a családjog anyagát beépíti a törvénykönyvbe. Az integrálás során ugyanakkor gondoskodik a családjogi viszonyok sajátosságainak megfelelő kifejezésre juttatásáról.

Ennek egyik jele az, hogy a Családjogi Könyv sajátos, csak e viszonyokra vonatkozó alapelveket fogalmaz meg.

E törvény az egyedi munkaszerződések jogi rendezését – szemben a korábbi elképzelésekkel – a Munka Törvénykönyvében hagyja, annak ellenére, hogy a munkaviszonyok

BEVEZETÉS

43

speciális rendezésének a Ptk., s azon belül is elsősorban a szerződések általános szabályai képezik a jogi hátterét. A munkaszerződés jogi szabályozásának azonban ma már annyi különleges vonása van, hogy nehéz volna ezt a normarendszert egy polgári törvénykönyvbe integrálni. A munkavállaló fogalmilag »gyengébb fél« jellege például megkülönböztető sajátosságként jelentkezik a szabályozásnál, és – emiatt – az európai közösségi jogi aktusok alakító hatása is sokkal intenzívebb itt, mint a magánjog egyéb területein.

E törvény a társasági anyagi jogi szabályok integrálását valósítja meg, és azokat az egyes jogi személyekre vonatkozó rendelkezések között, önálló részben tartalmazza. Ez a megoldás logikusan következik abból a koncepciós kiindulópontból, hogy azokra a jogi személyekre, amelyeknek belső és külső kapcsolatai polgári jogi jogviszonyok keretében bonyolódnak, a törvénykönyv adjon teljes körű szabályozást, mivel a szabályozási tárgy és a szabályozás módszere illeszkedik a kódex jellegéhez. A gazdasági társaságokról szóló szabályoknak az új kódexbe építése több előnnyel jár. Egyrészt ennek révén bővíthető a jogi személyekre vonatkozó általános szabályok köre, és így normák ismétlése válik elkerülhetővé. Ezen kívül a Ptk. normáinak háttér-jogszabály jellege (amit most a Gt. külön mond ki) evidenssé válik. Ezek miatt és hasonló kodifikációs előnyök miatt döntött annak idején a svájci, majd az olasz törvényhozó, legutóbb pedig a holland jogalkotó is a társasági jognak a magánjogi kódexben történő elhelyezéséről. Az integráció előnyeihez képest kisebb súllyal esnek latba a szokásosan megfogalmazott ellenérvek: a magánjogi és a közjogi normák vegyülése a gazdasági társaságok szabályozásánál, a Gt. egysége, megszokottsága stb. Ugyancsak a jogi személyekről szóló könyvben ad absztrakt keretszabályokat e törvény a szövetkezetre is, megalapozva ezzel az ágazati szabályozást a főbb (termelő-, szolgáltató-, hitelintézeti tevékenységet folytató) szövetkezeti típusokra.

Az iparjogvédelmi és szerzői jogi törvények anyagát e törvény – a [régi] Ptk.-hoz hasonlóan – nem integrálja, noha a szellemi tulajdon jogviszonyaiban keletkező alanyi jogok (és megsértésük szankcióinak többsége) egyértelműen magánjogi jellegűek. A külön törvények jogágazati szempontból vegyes normákat foglalnak magukba, de azokat – jellegük különbözősége ellenére – nem volna szerencsés szétbontani. E törvény súlyt helyez ugyanakkor arra is, hogy a szellemi alkotások és egyéb szellemi javak védelmének magánjogi természetét a kódex is kifejezze, és ezért megfogalmazza saját szabályainak a külön törvényekhez kapcsolódó háttér-norma jellegét.”

A Ptk. Általános indokolása hangsúlyozza, hogy „a Polgári Törvénykönyv nem egy a törvények közül. Kiemelkedő jelentőségét az általa közvetlenül szabályozott életviszonyok fontossága, szerteágazó volta önmagában is mutatja. A kódex hatása ugyanakkor jóval túlmutat a közvetlenül szabályozási körébe vont viszonyokon, kisugárzik valamennyi polgári jogi normával rendezett vagy rendezhető kapcsolatra, éspedig függetlenül attól, hogy az adott norma kifejezetten háttér-jogszabályaként jelöli-e meg a törvénykönyvet vagy sem”.

2.5. A Ptk. belső szerkezete A Ptk. könyvekre tagolódik; a törvénykönyv tartalmi határainak kiszélesítése miatt mennyiségi és tartalmi okokból a könyveken belül a szerkezeti egységek (Rész, Cím, Fejezet, szakasz) számozása újból kezdődik. A §-ok számozása a könyvek sorszámára történő utalással egészül ki.

44

BEVEZETÉS

A kódex könyvei a következők: – Első Könyv: Bevezető rendelkezések; – Második Könyv: Az ember mint jogalany; – Harmadik Könyv: Jogi személyek; – Negyedik Könyv: Családjog; – Ötödik Könyv: Dologi jog; – Hatodik Könyv: Kötelmi jog; – Hetedik Könyv: Öröklési jog; – Nyolcadik Könyv: Záró rendelkezések.

2.6. A Ptk. nyelvezete A Ptk. Általános indokolása szerint a Ptk. megalkotása során a jogalkotó „azt a célt tűzi maga elé, hogy egyértelműen fogalmazza meg a normákat, amelyekből kétségek nélkül meg lehet állapítani a rendelkezés tartalmát. Ezt szolgálja az a törekvés, hogy a szabályok nyelve – tömörsége, műnyelvi szakszerűsége mellett –szabatos, világos és lehetőleg a nem szakember számára is érthető legyen. Ennek érdekében […] – ahol lehet – az egyszerű kifejezést előnyben részesíti a szokatlan vagy elvont megfogalmazással szemben. Természetesen ennek a törekvésnek esetenként határt szab a magánjog sajátos terminológiája és fogalomkészlete.

A Ptk. Általános indokolása utal rá, hogy a Ptk. „– a [régi] Ptk-hoz és a korábbi tervezetekhez hasonlóan – nem tartalmaz tantételeket és fogalom-meghatározásokat, hanem a normaalkotást helyezi előtérbe az elméleti konstrukciókkal szemben. Kerüli a kazuisztikát is. A társadalmi és gazdasági változásokat jobban követni képes és ezért rugalmasabb – kellően általánosító szabályokat alkot, anélkül, hogy generálklauzulák indokolatlanul nagyszámú alkalmazásával a jogbizonytalanság veszélyét idézné fel.

E törvény csak ott alkalmaz utaló szabályokat, ahol ez a módszer rövidítéssel és a szószerinti ismétlés elkerülésével jár, és ezt az előnyt nem rontja le a rendelkezés homályossága vagy kétértelműsége. Tudatosan kerüli e törvény az utalásoknál is azt a megoldást, hogy egyszerűen a megfelelő §-ra történjék a hivatkozás. Egy ilyen megoldás nagyon megnehezítené ugyanis a törvény kezelését, alkalmazását. E törvény saját magát az »e törvény« kifejezéssel illeti.”

45

2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről ELSŐ KÖNYV

BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK 1. Az alapelvek jelentősége a magyar magánjog fejlődésében A magyar magánjogban hagyományai vannak annak, hogy az anyag részletező tételei mellett külön helyet foglalnak el az olyan általános, alapvető szabályok, amelyek hatnak a szabályozás egészére is. Ez a szerkezeti megoldás, jóllehet eltérő jogforrási rendszerek körülményei között, de folyamatosan jellemzi jogunkat a magánjogi kodifikációs gondolat XIX. századi, magyarországi jelentkezése óta [ld.: Kecskés László: A Ptk. újrakodifikálásának hatása polgári jogunk alapelveire. In: Polgári jogi tanulmányok (szerk.: Kecskés László), Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Pécs, 1995., 210. old.].

Szokásjogi alapú régi magánjogunkban a bírói gyakorlat erősen támaszkodott a korabeli jog általános tételeire. Ez a sajátosság azzal függött össze, hogy a magyar magánjog, a szokásjogi jellegére visszavezethető kétségtelen hasonlóságai ellenére, abban azért lényegesen különbözött az angol common law-tól, hogy bár „bíró alkotta jog” volt, mégis képződésében nem a korábbi ítéleteknek precedenserőt tulajdonító esetről esetre pontosan visszautaló „reasoning from case to case” módszer játszott szerepet. A bírók nem régmúlt jogesetek „ratio decidendi”-jeire vezették vissza ítéleteiket, hanem a régi bírósági gyakorlatban kialakult tendenciákra.

Az angol joggyakorlatban alkalmazott módszert már csak azért sem követhették, mert nálunk a korábbi ítéletek nem voltak olyan teljességgel nyilvántartva és rendszerezve, mint a common law országaiban. Ez a körülmény is közrejátszott abban, hogy a jogtételek többnyire a konkrét ítéletektől elkötődött módon alakultak, fejlődtek. Az általános magánjogi tételek, elvek így pedig különösen fontossá váltak az ítélkezési gyakorlat számára. „Jogtétel az, hogy…” – írta általában a magyar bíróság az ítélet szövegében, és ezt, a gyakorlatban többé-kevésbé kialakult tétel megfogalmazása követte, rendszerint arra való utalás nélkül, hogy a jogtétel mikor, milyen ügyekben alakult ki [ld.: Eörsi Gyula: A szocialista polgári jog alapproblémái, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965., 74. old.].

Van olyan álláspont is, ami szerint azért is volt népszerű a bíróságok gyakorlatában az alapelvekre támaszkodó ítélkezési stílus, mert ez a tényállás-megállapítás területén bizonyos könnyebbséget jelentett a bírók számára. Az általános, alapelvi tételen nyugvó ítélet ugyanis viszonylag lazább tényállás-megállapítás esetén is megállhat, mint az az ítélet, amely egy szorosabban körülírt törvényi tényálláson, vagy több ilyen szorosan körülírt törvényi tényálláson alapul [ld.: Eörsi Gyula: A szocialista polgári jog alapproblémái, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965. 74. old.; Kecskés László: A Ptk. újrako-