Büntetőjogi Szemle 2012/3. by ORAC Kiadó

I. ÉVFOLYAM, 2012/3. SZÁM

BÜNTETŐJOGI SZEMLE

Tartalom

Büntetőjogi Szemle 2012/3. szám

Dr. WEI Changdong PhD: The Hungarian Economic Criminal Law in the New Hungarian Criminal Code / 3 Dr. Fázsi László PhD: Egy „helytelen” törvényi tényállás az új Büntető törvénykönyv rendszerében / 6 Hati Csilla: A társadalomra veszélyességben való tévedés / 11 DR. Kancsal Kitti: Terrorizmus egykor és ma – avagy a büntetőjog eszközei a terrorizmus elleni harcban / 19 Dr. Kőhalmi László: A kóros elmeállapot és a beszámítási képesség büntetőjogi szabályozása / 29 DR. Pálvölgyi Ákos: A közérdekű munka büntetés kálváriája, avagy tehetetlenség kontra társadalmi igény, probléma és megoldás / 38

A szerkesztőbizottság elnöke: Dr. Gál István László A szerkesztőbizottság titkára: Dr. Kőhalmi László A szerkesztőbizottság tagjai: Dr. Belovics Ervin, Dr. Elek Balázs, Dr. Molnár Gábor, Dr. Tóth Mihály, Dr. Vókó György

ISSN 2063-8183 Kiadja HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Cím: 1137 Budapest, Radnóti M. u. 2. Telefon: 340-2304, 340-2305 Fax: 349-7600 E-mail: info@hvgorac.hu Internet: www.hvgorac.hu Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt Műszaki szerkesztő: Harkai Éva Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

Szerkesztői előszó Kedves Olvasó! A Büntetőjogi Szemle 2012. évi 3. számában immár egy neves külföldi szerző, Wei Changdong Professzor cikke is megtalálható. Rendkívül megtisztelőnek tartjuk, hogy a kínai kollégák érdeklődnek a magyar büntetőjog iránt. 2012 októberében alkalmam nyílott Nanjing-ban és Shanghai-ban is előadásokat tartani az új magyar büntetőjog rendszeréről, különös tekintettel a pénzmosás elleni magyar szabályozásra. Büszkeséggel töltött el, hogy a világ legnépesebb országa Magyarország irányába szeretne nyitni, legalábbis a bűnügyi tudományok témakörében. A most megjelenő lapszámban ismét tehetséges fiatal valamint tapasztalt, a gyakorlatban évtizedek óta dolgozó, a gyakorlatot formáló szerzők cikkeit közöljük. Várjuk a cikkeket a következő lapszámba is a gal.istvan@ ajk.pte.hu e-mail címre, legkésőbb 2013. március 20-ig. Terveink szerint hamarosan megjelenik a 2013. évi 1. szám. Az új Btk. immár kevesebb mint fél év múlva hatályba lép, ezért nem tétlenkedhetünk mi sem. A büntetőjogász szakma a tankönyvírás lázában ég, az első, kiváló színvonalú tankönyv már meg is jelent a HVG-ORAC Kiadó gondozásában, és nem kétséges, hogy újabbak fogják követni még ez év tavaszán. Szeretnék minden Kollégának, elméleti és gyakorlati büntetőjogásznak, valamint valamennyi Olvasónak a Szerkesztőbizottság nevében is boldog új évet, kitartó munkát, sok sikert kívánni az idei esztendőre. Dr. Gál István László főszerkesztő

Tájékoztató a folyóiratban való publikálásról A szerkesztőség a megjelentetni kívánt tanulmányokat a gal. istvan@ajk.pte.hu vagy a gabor.zsolt@hvgorac.hu e-mail címre várja. A megjelentetésről a lektorálást követően a Szerkesztőbizottság dönt. A Szerkesztőbizottság fenntartja a jogot a kéziratok korrigálására, szerkesztésére. A tanulmányokat MS Word formátumban, Times New Roman betűtípussal, 12 pontos betűnagysággal, másfeles sorközzel írva, sorkizárt igazítással és lábjegyzetmegoldással kell elkészíteni. A kéziraton kérjük a szerzőktől a név, az esetleges tudományos fokozat, a foglalkozás valamint a munkahely feltüntetését. A szerkesztőbizottság másodközlésre nem fogad el kéziratot. Terjedelmi korlát – lévén elektronikus folyóiratról van szó – nincsen. A Szerkesztőbizottság és a Kiadó

• i n Hungary, economic criminal law is constitu ted by criminal law (pri mary) norms and legal norms outside criminal law (secondary). Without exception, the primar y norms can be found in one law, Law Code of the year 2012, the New Hungarian Criminal Code. In this sense, Hungarian criminal law is a unified, codified criminal law; the Hungarian legal system do not acknowledge the judgemade law or only in a very narrow circle. The secondar y (noncriminal law) norms play a role mostly when the primary norms do not contain all the positive and negative conditions of culpability. In this case, the criminal law norm sets out only that frame which the secondary norm fills with concrete contents.3 This is necessary because the frequent modification of the criminal code is undesirable; criminal law has to show a relative stability. Secondary norms, on the contrary, can be modified dynamically. (This is supported by the fact that the code containing the primary norms can only be the source of law of the highest level, that is, a law, while the secondary norms can be decrees of different levels.)4 It is a recurring issue in Hungary whether a part of the criminal law requirements (e.g. criminal bankruptcy, tax fraud or the criminal acts protecting capital market conditions) should be included in specialist laws which also include the appropriate background materials. Hungarians consider the unified New Hungarian Criminal Code an achievement they do not want to give up primarily for reasons of security in law.

Dr. WEI Changdong PhD*

Opening remarks: the concept of the Hungarian economic criminal law The Chinese and Hungarian criminal law are much more similar, than we thought before beginning this research1. In the Hungarians’ view, just like the Criminal Code of China since 1997, the role of judge-made law is not more than the explanation of the law, or the clarification of certain concepts, but analogy has always been forbidden in Hungary: that is, the principle of “nullum crimen sine lege” is enforced.2 Economic criminal law in Hungary is the sum total of legal regulations within and outside criminal law that define which of the actions threatening the economic order (that is, the orderly operation of the economy) are considered criminal acts, how the perpetrators of these are to be held responsible, what sanctions can be applied against them and how. We can make the following conclusions on the basis of the above definition: • economic criminal law is a sub-area of criminal law; therefore, in a wider sense, it includes the procedural law regulations and the regulations of the execution of sentences which do not show marked differences from the general rules; therefore, we do not cover these; associate professor, Nanjing Audit University, China I would like to say thank you for my Hungarian colleague, Dr. Istvan Laszlo GAL, an associate professor of criminal law and director of the Hungarian Academy of Sciences, who gave me support to make this research with many articles in English and translating Hungarian language materials to English. 2 Gal Istvan Laszlo: The History and Present System of Anti-Money Laundering Regulation in Hungary (=Infracţionalitatea transfrontalieră, Timişoara 2006. 357 p.) *

Büntetőjogi Szemle 2012/3. szám

The Hungarian Economic Criminal Law in the New Hungarian Criminal Code

The New Hungarian Criminal Code Hungary was a socialist country before 1989. In 1989, the change of regime changed the fundamentals of the economy, and the economic criminal law, of course. The protection of the planned economy was no more the aim; the modified Hungarian criminal law protected the market economy system. The previous Hungarian Criminal Code, although 3 Gál István László: Gazdasági büntetőjog közgazdászoknak – Economic criminal law for economists (Akadémiai Kiadó, Budapest, 2007. 19. p.) 4 See Toth Mihaly – Gal Istvan Laszlo: The Fight against Money Laundering in Hungary (=Journal of Money Laundering Control Volume Eight, Number Two, December 2004., UK, London, 186–192. p.

Büntetőjogi Szemle 2012/3. szám

the socialist code, the IV. Law of 1978 that was modified more than a hundred times, could no longer serve the goals of the new economic system or the new social structure. The need for a new Criminal Code arisen immediately after the change of regime. Between 2001 and 2006 the codification process was managed and controlled by the Ministerial Commissioner, yet the approval of the new Code was always denied. Parlamentary elections are held every 4 years in Hungary since 1990, the date when the country shifted to democratic political structure. Since 1990, every party (current governments) have more or less worked on the codification of the criminal law, but only the current government, that has been elected in 2010 with two-thirds majority, could accomplish it within a record time of only one and a half year. The codification involved mostly criminal jurists, but the involved professionals of criminal law also included university instructors and module leaders as well. Young, talented professionals, represeinting the new generation of jurisprudence, like Kőhalmi László criminology professor, Head of Department, and Gál István László criminal law associate professor, and one of the directors of the Hungarian Academy of Sciences since 2012. In creating the New Hungarian Criminal Code, effectiveness, consistency, simplicity, and modernity were emphasized by the professionals. The law will take effect on July 1, 2013, and will provide a clearer, more transparent, and stricter regulation compared to previous codes, but will not change the concept of the IV. Law of 1978. Therefore the chinese and the hungarian criminal law will not further away from each other. The main characteristics of the New Hungarian Criminal Code are the following:

– stricter penalties on recidivists – reinforced criminal law protection of the children – stricter rules against corruption and economic crimes – a wider range of the legitimate self-defense, closer to the US regulations – more effective protection against the modernday slavery – enables more effective actions against hatredcrimes – stricter sanctions concerning traffic offenses – stricter penalties on the use of drugs and related crimes – the minimum lapse time changes from 3 to 5 years, and the number of crimes not subject to lapse are expanded – new types of sanctions in the hungarian criminal

From the 27 countries of the European Union, Hungary disposes of the most strict criminal law, since only this country applies life imprisonment (literally). This will remain in the new code as well.

Economic Crimes in the New Hungarian Criminal Code The previous Hungarian Criminal Code, the IV. Law of 1978, summarized the economic crimes in one chapter, namely in the XVII. chapter of the code5. Of course there were related crimes in other chapters (economic bribery for instance), but these did not conflict with the single regulatory concept. New crimes also appear in the regulation, for example the financing of terrorism.6 „In order to ensure the transparency of the economy, and with that the welfare of the society, the new Hungarian Criminal Code applies new rules and regulations. Those who will be involved in the registry of ownership of a business organization or an individual of whom no residence is given, or could not be found where stated, or is not the true owner of the registered business organization, will be held guilty for the failure to satisfy the obligation of the dissemination of economic information and will be indictable. The new hungarian Criminal Code updates the range of economic crimes, and those crimes not closely related to harming the prudent functioning of the economic life (like the computer crime and abuse) will be replaced in new chapters in the code. Those crimes that damage the economic budget will be distuinguished by replacing them in a separate chapter. Here belong crimes like the financial fraud that was created during the modification of the Criminal Code in 2011. Conrumer protection will also be emphasized as related crimes will be included in a new chapter. Bad quality products if marketed to the public (or to a wide range of consumers) will be flagged as crime, as well as in the case of harming the safety standards of the products. Misleading the consumers will be seen as an aggravation, if the product carries dangerous effects on health, the environment, or risks the safety of the consumer”.7

5 Kőhalmi László: A gazdasági és a szervezett bűnözés [The economic and the organized crime]. In: Bevezetés a bűnügyi tudományokba [Introduction in to the criminal sciences�� ] (eds.: Csemáné Váradi Erika). Bíbor Kiadó. Miskolc. 141.p. 6 James Park Taylor – Gal Istvan Laszlo: Financing Terrorism: Afghanistan and the Haqqani (=International Enforcement Law Reporter Volume 28 Issue 10. October 2012. USA, Washington, DC) 7 Sajtó háttéranyag: Elindul az új Büntető Törvénykönyv társadalmi egyeztetése [Ministerial discussions about complying the new Criminal Code with the social structure) Budapest, 2011. február 8. (Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Sajtó Főosztály)

Summary The new hungarian Criminal Code will take effect on July 1, 2013. We agree with Gál István László in that the stricter8 criminal law regulation will be the basis of the stricter legal regulation, generated by today’s economic crisis,9 in Hungary, and throughout the world. With the political-economic change of regime the market economy was created, but failed to create

10 Kőhalmi László: The fight against economic and political corruption in Hungary. In: Nové jevy v hospodářské kriminalitě ve světle reformy trestního práva. Acta Universitatis Brunensis Iuridica No 387. (eds.:. Fryšták Marek). Masarykova univerzita Brno, 2011. pp. 92.p. 11 Gál István László. A vagyonvédelmet érintő fontosabb jogszabályváltozások az új Büntető törvénykönyvben, különös tekintettel a jogos védelemre (=ÁRGUS Vagyonvédelmi és Biztonságtechnikai Szaklap 2012/4. szám 38. oldal)

Büntetőjogi Szemle 2012/3. szám

8 Kőhalmi László: Büntetőjogi eszközök a politikai korrupció elleni küzdelemben [Instruments of criminal law in the fight against corruption]. In: Politika és korrupció – A törvényesség és a törvénytelenség határai. Konferencia kötet [�� Politics and Corruption – Limits�� o�� f Lawfulness and Unlawfulness. Conference Volume�� .] (eds.: Csefkó, Ferenc – Horváth, Csaba). Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Kar, PTE ÁJK Politikatudományi és Társadalomelméleti Tanszék, Pécs-Baranyai Értelmiségi Egyesület, Pécs 2010. 301.p. 9 Gal Istvan Laszlo: The Impact of the Economic Crisis on the Criminal Law (Biennal International Conference 8th Edition Timişoara 2011. 361– 364. p.

the related ethical rules, behavior and norms. These rules will be adapted to only in the long run, till then we need to rely more on criminal law. Its role, to act in the background as a „last resort”10, could be fulfilled only after the change in the mentality and behavior norms of the people. At the moment, not liberalization but more consistent, more strict criminal policy, and a more effective criminal law regulation is needed.11 

hatályos Büntető Törvénykönyvbe [hatályos Btk.] a vagyon elleni bűncselek* mények körében, ahonnan az 1994. évi IX. törvénnyel került a gazdasági bűncselekmények közé. A törvényi tényállás 1994. évi módosításának leglényegesebb eleme az volt, hogy kikerült a törvényszövegből a csalárd módon való elkövetés, aminek következtében egyértelművé vált az, hogy a bűncselekmény eshetőleges szándékkal is megvalósítható. Ez a módosítás, valamint a bűncselekmény büntetési tételének – 3 évről 5 évre történő – felemelése, továbbá a büntethetőséget megszüntető tartozás kiegyenlítés lehetőségének időbeli szűkítése is a hitelezői érdekek fokozottabb büntetőjogi védelmére irányuló jogalkotói szándékot tükrözi. Ennek egyik üdvös következményét a korabeli bűnügyi statisztikai adatok is jelzik.

Büntetőjogi Szemle 2012/3. szám

Dr. Fázsi László PhD

Egy „helytelen” törvényi tényállás az új Büntető törvénykönyv rendszerében 1. Miről van szó A 2012. évi C. törvénnyel elfogadott új Büntető Törvénykönyv [Btk.] Különös Részének tartalomjegyzékét áttekintve legelőbb a hatályos kódexnél differenciáltabb törvényi konstrukció tűnik fel az embernek, ami mindenképpen dicséretes jogalkotói törekvést tükröz, hiszen ennek a jogszabályban való eligazodás megkön�nyítése mellett a rendszertani értelmezés alkalmazásának szükségessége esetén akár ügydöntő jelentősége is lehet más elhatároló ismérv hiányában. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy a jogalkotó milyen logikai rendszerben helyezi el az egyes törvényi tényállásokat. Ebből következően tartom kifogásolhatónak a tartozás fedezetének elvonását a hitelsértést is magában foglalva büntetendővé nyilvánító új törvényi tényállás szabályozását, amelynek indokait kívánom röviden megvilágítani a következőkben, kitérve néhány olyan megyémben hozott nem publikus döntés ismertetésére, amelyek reményeim szerint a jogtörténeti jelentőségükön túlmutatóan arra is felhívhatják a figyelmet, hogy miért nem érdektelen átgondolni még egy olyan egyszerűnek tűnő törvényi tényállás szabályozását sem, mint amilyen a tartozás fedezetének elvonása.

2. A tartozás fedezetének elvonása a jogalkotói koncepciók tükrében A tartozás fedezetének elvonását az 1987. évi III. törvény iktatta az 1978. évi IV. törvénnyel elfogadott

tanácselnök, Nyíreg yházi Törvényszék

Év 1989. 1990. 1991. 1992. 1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999.

Ismertté vált tartozás fedezete elvonásának bűntette 0 3 2 22 29 21 70 86 68 68 49

Táblázat Az ismertté vált bűncselekmények számának alakulásáról1

A törvénymódosítás eredményeként a hatályos Btk. 297. §-a a következő bűncselekményi tényállást tartalmazza. (1) Aki a gazdasági tevékenységből származó tartozás fedezetéül szolgáló vagyont elvonja, és ezzel a tartozás kiegyenlítését részben vagy egészben meghiúsítja, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) Az elkövető nem büntethető, ha a tartozást a vádirat benyújtásáig kiegyenlítik. 1 Forrás: A Belügyminisztérium és a Legfőbb Ügyészség által az egységes rendőrségi és ügyészségi bűnügyi statisztika adataiból kiadott éves tájékoztatók.

3. A Btk. szabályozása 3.1. A törvényi tényállás

3.2. A törvényi tényállás elemei 3.2.1. A bűncselekmény tárgya Tóth Mihály szerint a tartozás fedezetének elvonása „esetében voltaképpen sajátos, a szerződési fegyelmet közvetve erősítő deliktumról van szó, amelynek lényege a tartozás fedezeteként lekötött vagyon »elsikkasztásának« büntetéssel fenyegetése. A sajátossága abban áll, hogy a tettes lényegében még a saját vagyonrészét »sikkasztja el«, megakadályozva ezzel, hogy hitelezője a korábban kikötött biztosítékból kielégülést nyerjen.”2 Ez az álláspont véleményem szerint ma is minden elemében helytállónak tekinthető, mindazon által a bűncselekmény Btk. általi szabályozásának tükrében ma már a tárgyi oldal elemeinek megítélése is differenciált megközelítést igényel. A hatályos szabályozás alapján ugyanis egyértelműen eldönthető, hogy a bűncselekmény jogi tárgya a hitelezői érdek, az elkövetési tárgya pedig a gazdasági tevékenységből származó tartozás fedezetéül szolgáló vagyon. Ez a megközelítés azonban a jövőben az elkövetési tárgy mibenlétének meghatározását illetően nyilván módosításra szorul, mivel a Btk. 405. §-ának (1) bekezdésében meghatározott alapesetnél ennek az írásbeli szerződéses kapcsolat alapján fennálló tartozás fedezetéül szolgáló vagyont kell tekintenünk. Ez önmagában véve vitathatatlan jogalkotói álláspontot tükröz, aminek az egyedüli szépséghibáját az a körülmény képezi, hogy a szóban forgó bűncselekményi tényállás a gazdálkodás rendjét sértő bűncselekményeket meghatározó XLI. fejezetben szerepel a Btk. rendszerében, vagyis ott, ahol a jogi tárgy azonossága folytán sem 2 Tóth Mihály: Gazdasági bűncselekmények az alakuló joggyakorlatban. ELTE Jogi Továbbképző Intézet, Budapest, 1996, 148. oldal.

Büntetőjogi Szemle 2012/3. szám

A Btk. 405. §-a szerint: (1) Aki írásbeli szerződés alapján fennálló követelés fedezetéül szolgáló vagyont részben vagy egészben elvonja, és ezzel a tartozás kiegyenlítését részben vagy egészben meghiúsítja, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott cselekményt a gazdasági tevékenységből származó tartozás fedezetéül szolgáló vagyonra követi el, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (3) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményt különösen nagy vagy azt meghaladó értékre követik el. (4) Tartozás fedezetének elvonása miatt az elkövető nem büntethető, ha a tartozást a vádirat benyújtásáig kiegyenlíti.

lenne helye, miután az e fejezetben pönalizált magatartásokkal védeni kívánt gazdasági rendet aligha befolyásolhatja pl. az a körülmény, ha az áruvásárlási kölcsönnel LED televíziót vásárló polgár ennek részleteit nem tudja fizetni és a tartozás fedezetéül szolgáló készüléket pedig értékesíti. Erre tekintettel szerencsésebb kodifikációs megoldás lett volna, ha a jogalkotó a hatályos Btk. szerinti differenciált szabályozást alkalmazza a hitelezői érdek védelme céljából. Ennek figyelmen kívül hagyása azt eredményezte, hogy a Btk. 405. §-ának (1) bekezdésében meghatározott bűncselekményi tényállás kakukktojásként a gazdasági bűncselekmények közé került, noha tipikusan vagyon elleni bűncselekményről kell beszélnünk. Ezen az sem változtat, hogy a Btk. 405. §-ának (2) bekezdése minősített esetként szabályozza a gazdasági bűncselekményből származó tartozás fedezetéül szolgáló vagyon elvonását. Ennek kapcsán változatlanul kérdésként merülhet fel, hogy mi minősül gazdasági tevékenységnek, illetőleg tartozás fedezetéül szolgáló vagyonnak. Véleményem szerint a jogalkotói szándéknak a gazdasági tevékenység tág körű értelmezése felel meg, azaz minden olyan tevékenység idevonható, amely egy vállalkozás működtetésének, gazdálkodásának keretébe illeszkedik. Ennek megfelelően gazdasági tevékenységből származónak tekintendő minden olyan tartozás, amely a gazdaság normális működéséhez szükséges forrásigény kielégítésével összefüggésben keletkezett. Ilyen tipikusan az új vállalkozás létrehozásához vagy a meglevő bővítéséhez, korszerűsítéséhez vagy működőképességének fenntartása céljából folyósított kölcsön. Ennek megítélése tapasztalataim szerint a gyakorlatban általában nem jelent problémát, kivételesen azonban előfordul a kérdés téves eldöntése, ami konkrét ügyben a vádbeli cselekmény helytelen jogi minősítését is eredményezte a következő esetben. A városi bíróság által megállapított tényállás szerint az I. r. vádlott vállalkozói tevékenység megkezdéséhez 500 000 forint újrakezdési kölcsönt vett fel az egyik banktól tehergépkocsi és üzemanyag vásárlása céljából 1990-ben. A kölcsön fedezetét a bankhitelt biztosító zálogszerződés szerint az I. r. vádlott kiskorú sógorának takarékbetétkönyve, valamint a megvásárolandó tehergépkocsi képezte. A betétkönyv ténylegesen is átadásra is került a banknak, a gépkocsi forgalmi engedélyébe pedig utóbb bejegyzésre került a jelzálogjog. Az I. r. vádlott azonban a kölcsön törlesztését nem kezdte meg, mivel a magánfuvarozói tevékenysége nem bizonyult jövedelmezőnek. Ezért feleségével, a II. r. vádlottal közösen elhatározták a fedezetül szolgáló takarékbetétkönyv megszerzését. Ehhez a II. r. vádlott időközben nagykorúvá vált testvére takarékbetétkönyvének megsemmisítését kérte a közjegyzőtől, majd ennek eredményeként felvették a takarékbetétet. Ezt követően az I. r. vádlott előbb értékesítette az ugyancsak fedezetül lekötött tehergépkocsi motorját, majd [a forgalmi engedélynek a jelzálogjogra vonatkozó bejegyzést tartalmazó lapjának kitépése után]

Büntetőjogi Szemle 2012/3. szám

a karosszériát zálogba adta. Az I. r. vádlott tartozása az elsőfokú ítélet meghozatalakor is fennállt.3 Ilyen tényállás alapján a városi bíróság 1997. október 14-én meghozott ítéletével az I. r. vádlottat közokirathamisítás bűntettében és hitelsértés vétségében, míg a II. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett hitelsértés bűntettében mondta ki bűnösnek. Az ítélet első fokon jogerőre emelkedett, így a döntés jogi indokait a rövid indokolás nem tartalmazza. Ebben az ügyben a helyes jogi minősítés véleményem szerint – a vádnak megfelelően – az elkövetéskor hatályos Btk. 330/A. §-ának (1) bekezdésébe ütköző tartozás fedezete elvonásának bűntette lett volna, hiszen nyilvánvalóan gazdasági tevékenységből származó tartozás fedezetéül szolgáló vagyon elvonásáról volt szó és emellett az akkori szabályozás által megkívánt csalárd elkövetési mód is egyértelműen megállapítható. Ez a téves döntés azonban nyilván a Tóth Mihály által még 1996-ban is alakulóban levőként jellemzett joggyakorlat kezdeti bizonytalanságaira vezethető vissza. 3.2.2. A lekötés kérdése Lényeges kérdés, hogy a bűncselekmény csak a fedezetként szerződéssel lekötött vagyon elvonása által valósítható meg.4 Ezzel kapcsolatban ma már jogtörténeti érdekességként is felfogható, de azért [némileg a későbbiekben ismertetésre kerülő másodfokú döntés enyhítő körülményeként is] megjegyzendőnek tartom, hogy a pénzügyi szakirodalomban a tényállás teljesen téves értelmezésével is lehetett találkozni a másodszámlákon elhelyezett „elrejtett pénzek” problémájának egyik megoldási lehetőségeként. Ezen álláspont szerint büntetőeljárást lehet kezdeményezni az olyan sorban állást okozó gazdálkodó szervek vezetői ellen, akik a tartozások kiegyenlítése helyett pénzeszközeiket más pénzintézetnél helyezték el.5 Ez az első pillanatban morális szempontból mindenképpen szimpatikus álláspont azonban szerencsére nem jelent meg a jogalkalmazási gyakorlatban, hiszen ez a gazdasági folyamatok büntetőjogi eszközökkel való ellehetetlenítését eredményezhette volna.6 Egyetlen olyan konkrét elsőfokú döntéssel találkoztam, amely szellemében az idézett szakirodalmi álláspontnak felelt meg. Ebben az esetben a városi bíróság által megállapított tényállás lényege szerint az ügyvezetőként tevékenykedő vádlott az általa irányított és fizetésképtelenné vált Gy. K. Kft.-nek a családi kapcsolatok révén keresztérdekeltségű F. Kft.-ben levő üzletrészét jelentősen értékén alul értékesítette az utóbbi gazdasági társaság tagjaként szereplő anyjának. A városi bíróság tartozás fedezete elvonásának bűntette miatt ítélte el Nyíregyházi Városi Bíróság B. 72/1997. sz. ügye. Lásd Bírósági Határozatok 2000/4/140. sz. jogeset. 5 Lásd Göllner Ákos: A vállalati körbetartozásokról sokadszor. Bankszemle 1992/7. sz. 17. oldal. 6 Az már más kérdés, hogy a körbetartozások problémáját miért nem sikerült az egyébként okszerű felvetés óta eltelt 10 év alatt sem megoldani, még az olyan összefüggéseit érintően sem, amikor a finanszírozási forrásra tekintettel ez jogalkotási eszközökkel rendezhető lett volna. 3 4

a vádlottat.7 A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a jogi értékelést illetően annyiban változtatta meg, hogy a vádlott cselekményét csődbűntettnek minősítette. Ennek lényegi indoka az volt, hogy a vádlott által irányított Gy. K. Kft.-nek az F. Kft.-ben levő üzletrésze nem volt fedezetként lekötve. Ugyanakkor megállapítható volt az, hogy a vádlott az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétesen csökkentette a Gy. K. Kft. vagyonát, amikor az F. Kft.-ben levő 31 000 000 forint névértékű üzletrészét 1 000 000 forintért értékesítette, amivel részben meghiúsította a már fizetésképtelen gazdasági társaság hitelezőjének kielégítését.8 Erre a konkrét ügyre is tekintettel – Tóth Mihály álláspontját idézve – tartom szükségesnek kiemelni, hogy a bűncselekmény megvalósulása szempontjából „lényeges, hogy a lekötés ténye – megfelelő jogi formában – dokumentáltan megállapítható legyen. Röviden szólva: a lekötésnek szerződésen kell alapulnia.”9 Ebből következően nem tartom helyesnek a következő ügyben e körben kifejtett jogi álláspontot. A városi bíróság által megállapított tényállás lényeges szerint a húsipari Kft. bérbe vette a mezőgazdasági Szövetkezet húsüzemét, valamint olyan szerződést is kötöttek, amely szerint a Szövetkezet fogja élő sertéssel ellátni a húsüzemet. A Kft. a sertések ellenértékét nem egyenlítette ki, így néhány hónap alatt közel 20 000 000 forint tartozása keletkezett a Szövetkezettel szemben. Erre tekintettel a Kft. kezdeményezésére 1996. október 9-én olyan tartalmú megállapodás megkötésére került sor a Szövetkezettel, amely szerint a Kft. tartozását 1997. január 30-ig hitelként kezelik, amelynek fedezetét a Kft. mindenkori árukészlete képezte. A Kft. külön azt is vállalta, hogy árukészletét nem csökkenti 20 000 000 forint alá. A Kft. 1997. január 30-ig nem egyenlítette ki a tartozását, de a határidőt június 30-ig meghosszabbították. A Kft. azonban továbbra sem teljesített, ezért a Szövetkezet 1997. május 15-én felmondta a szerződést. Ebben az időben a Kft. csaknem 30 000 000 forint értékű árukészlettel rendelkezett. Az ügyvezető vádlott azonban a szerződés felmondásának kézhezvételét követően 160 000 forint értékű áru kivételével a teljes árukészletet elidegenítette [értékesítette, illetve tartozás kiegyenlítés céljából más cégnek átadta]. Az elsőfokú ítélet meghozatalakor a Kft.-nek 17 000 000 forint tartozása állt még fenn a Szövetkezet felé. A vádlott védekezésének lényege az volt, hogy az árukészlet lekötéséről rendelkező szerződés nem volt érvényes, mert azt csak a Kft. másik ügyvezetője írta alá és a társasági szerződésük együttes cégjegyzést írt elő. A városi bíróság ezt a védekezést nem fogadta el, mert az igen részletes bizonyítás eredményeként azt állapította meg, hogy a vádlottnak tudnia kellett a szerződésről és ismernie kellett annak tartalmát is. Ennek kapcsán kifejtette azt is, hogy a bűncselekmény megvalóKisvárdai Városi Bíróság B. 657/1996. sz. ügye. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság Bf. 352/1997. sz. ügye. 9 Tóth: i. m. 149. oldal. 7 8

3.2.3. A bűncselekmény elkövetési magatartása A bűncselekmény elkövetési magatartása a hatályos és az új Btk. szerint is a tartozás fedezetéül szolgáló vagyon elvonása. Ebből a szempontból a bűncselekménynek semmilyen sajátossága nincs. A vagyon fedezetkénti lekötése az adós, illetőleg a tulajdonos rendelkezési jogának korlátozásával jár: a fedezet tárgya kizárólag a tartozás kiegyenlítésére fordítható, amíg a tartozás fennáll. Ezért az ilyen vagyon bármilyen egyéb célra fordítása fedezet elvonásnak minősül és megvalósítja a bűncselekmény tényállását. Elidegenítés, elzálogosítás, megterhelés, elrejtés, eltitkolás vagy megsemmisítés által tehát egyaránt megvalósulhat a bűncselekmény. Erre figyelemmel csak azt jegyezném meg, hogy Tóth Mihály szerint „elvonásnak minősülhet, ha az adós Nyíregyházi Városi Bíróság B. 2252/1998. sz. ügye. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság Bf. 628/1999. sz. ügyben hozott határozata. 12 Busch Béla [szerk.]: Büntetőjog II. A 2012. évi C. törvény alapján. HVGORAC Kiadó, Budapest, 2012, 748. oldal.

ugyanazt a vagyontárgyat vagy vagyonrészt több hitelező részére is leköti, noha tudja, hogy valamennyi tartozását nem fedezi”.13 Az idézett szerző iránti nagy tiszteletem ellenére is úgy vélem, hogy ezen megállapításán azért el lehet gondolkozni, már csak azért is, mert ilyen esetben a korábbi hitelező vonatkozásában akkor lehetne elvonásról beszélni, amikor az őt követő hitelező realizálja a fedezetet, ilyenkor azonban a fedezetelvonás a vagyon átengedésével valósul meg. Ezért a felvetett esetben a büntetőjogi felelősséget inkább az újabb hitelező oldaláról lehetne vizsgálni és szóba jöhet a hatályos Btk. szerinti hitelezési csalás vagy esetleg a csalás megállapítása, amire Tóth Mihály is utal. 3.2.4. A bűncselekmény eredménye A tartozás fedezetének elvonása változatlanul eredmény bűncselekmény marad: megvalósulásának feltétele a tartozás kiegyenlítésének legalább részbeni meghiúsítása, amely a gyakorlatban legfeljebb bizonyítási problémát vethet fel. Ezért külön csupán arra utalok, hogy a kiegyenlítetlen tartozás összegének a megállapítására a nyomozás során és a bírósági eljárásban is figyelmet kell fordítani, s ennek rögzítése a vádiratban, valamint az ítéletben sem mellőzhető, különösen 2013 júliusát követően, amikortól [természetesen az időbeli hatálytól függően] ennek nem csupán büntetéskiszabási jelentősége lehet, hanem a különösen nagy vagy ezt meghaladó elkövetési érték minősítő körülményt is képez. 3.2.5. A bűncselekmény alanya és alanyi oldala A bűncselekmény alanyi oldalát illetően azt kell kiemelni, hogy szándékosan követhető el, amely lehet egyenes vagy eshetőleges, de lényeges, hogy a szándéknak az eredményre is ki kell terjednie. A bűncselekmény tettese pedig az lehet, aki a szerződéses kapcsolatból következő, illetőleg gazdasági tevékenységből származó követelés fedezetéül szolgáló vagyont elvonja, tehát bárki, akinek ilyen vagyon felett rendelkezési joga van.

Büntetőjogi Szemle 2012/3. szám

sulásának „nem feltétele az, hogy a vagyon lekötése szerződésben történjen”.10 Ezt az álláspontot határozatának indokolásában a másodfokú bíróság is megerősítette: „Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság azt, jogi indokolásában, hogy a tartozás fedezetének elvonása bűncselekmény elkövetéséhez nem feltétel, hogy a vagyon lekötése szerződéssel történjen.”11 Ráadásul mindkét határozat indokolása megkerülte a fő kérdést, amely nem az volt, hogy milyen jogi formában kerülhet sor a fedezet lekötésére, hiszen a szerződéskötés ténye megállapítást nyert, hanem az, hogy érvényes volt-e a szerződés; általánosságban pedig az, hogy az érvénytelen szerződéssel lekötött vagyon elvonásával megvalósítható-e a bűncselekmény. Véleményem szerint az érvénytelen szerződés alapján tartozás fedezetéül szolgáló vagyon esetében nem lehet annak elvonásáról beszélni, más szóval: a polgári jog szabályai szerint érvénytelen szerződés megszegésének büntetőjogi következményei sem lehetnek. Ezért utalhat Molnár Gábor Miklós arra, „hogy különös gonddal kell vizsgálnunk a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményeit is a fedezet lekötése körében”.12 Természetesen az érvénytelenséget a polgári jog szabályai szerint kell megítélni és a semmisség körén kívül csak a szerződés eredményes megtámadhatósága esetén lehet figyelembe venni. A szerződés érvényessége azonban előzetes kérdésként értelemszerűen nem merülhet fel, ezért ilyen okból az eljárás felfüggesztése sem jöhet szóba. A hivatkozott konkrét ügyben egyébként a szerződés megtámadásának feltételei nem álltak fenn, így a bűnösség megállapítására törvényesen került sor, a vádlottak büntetőjogi felelősségét egyedül a tévedés zárhatta volna ki. Az elsőfokú ítélet indokolásában kifejtettek szerint azonban a vádlott nem lehetett tévedésben abban, hogy az általa elidegenített árukészlet a szövetkezettel szemben fennálló tartozás fedezetét képezi.

3.2.6. A bűncselekmény minősített esetei Az új Btk. szabályozásának tükrében – Molnár Gábor Miklós álláspontjával14 egyetértve – nyilvánvalóan két alapesetről kell beszélnünk, miután a 405. § (1) és (2) bekezdése valójában két önálló deliktumot szabályoz egyazon törvényhely keretei között, amire tekintettel tulajdonképpen e dolgozat megírására vállalkoztam, mert jogalkalmazóként egyáltalán nem tartom üdvözlendő megoldásnak, mivel nem ad tiszta képet a bűncselekmény jellegéről, ami a gyakorlatban jogalkalmazási anomáliához is vezethet, gondoljunk csak a különös visszaesés változatlan szabályozására,15 miután ezáltal ilyen bűnismétlővé válhat az is, aki egyszer vagyon elleni másszor pedig gazdasági bűncselekményt

10 11

Tóth: i. m. 151. oldal. Busch: i. m. 747. oldal. 15 Lásd Btk. 459. § (1) bekezdés 31/a. pontja. 13 14

Büntetőjogi Szemle 2012/3. szám

követ el, ami a tartozás fedezetének elvonása és a hitelsértés közötti rokon vonások16 ellenére is zavaró összemosódását eredményezi a két bűncselekménynek. Az viszont legalább vitathatatlan, hogy a Btk. 459. § (6) bekezdésének d) pontjában foglaltakból következően „ötvenmillió-egy” forintot elérő fedezetelvonás a bűncselekmény súlyosabban minősülő formáját valósítja meg gazdasági tevékenységből származó tartozás esetén, legfeljebb azon lehetne meditálni, hogy vajon feltétlenül szükség volt-e a „vagy azt meghaladó értékre” kitétel beiktatására, aminek a külön kihangsúlyozása elég nehezen értelmezhető elgondolása a jogalkotónak, különösen akkor, ha a szabályozás koherenciáját is kodifikációs szempontnak tekintjük.

4. A törvényi tényállás egyéb kérdései 4.1. A speciális büntethetőséget megszüntető ok A gazdasági bűncselekmények körében változatlanul kizárólag a tartozás fedezetének elvonásánál találkozhatunk azzal a megoldással, hogy az előidézett vagyoni sérelem reparálása esetén az elkövető büntethetősége megszűnik. Lényegesnek tartom kiemelni, hogy Tóth Mihály szerint „a törvény szóhasználatából adódóan nem feltétlenül az elkövetőnek kell a tartozást kiegyenlíteni, a »kiegyenlíti« szó ugyanis egyértelműen arra utal, hogy azt bárki – akár a terhelt tudta vagy akarata ellenére is megteheti”.17 Úgy gondolom, hogy ezzel az okfejtéssel ma is egyet kell értenünk, hiszen a hitelezői érdek védelme akkor is érvényesül, ha a tartozást nem a fedezetet elvonó egyenlíti ki.

4.2. A halmazati és elhatárolási kérdések Több hitelezővel szemben fennálló tartozás esetén az elkülönülő vagyoni fedezetek elvonása a hitelezői jogviszonyok számának megfelelő rendbeli bűncselekmény megállapítását vonja maga után. Változatlanul kérdéses lehet azonban, hogy a több hitelezővel szemben fennálló tartozás fedezetéül lekötött ugyanazon vagyon elvonását egységként vagy többségként kell-e értékelni. Tóth Mihály szerint ugyanis ilyen esetben „pusztán a hitelezők száma nem indokolja halmazat megállapítását”.18 Ezen álláspont helyességét a magam részéről azért nem tartom vitathatatlannak, mert adott esetben a több hitelezővel szemben fennálló tartozást is fedező vagyon elvonása véleményem szerint többszörös hitelezői érdeksérelmet eredményez, ami megfontolandóvá teszi a halmazat megállapítását,

16 Lásd Gál István László: Gazdasági büntetőjog közgazdászoknak. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2007, 250. oldal. 17 Tóth: i. m. 152–153. oldal. 18 Tóth: i. m. 153. oldal.

mivel ilyen esetben nem vitás az, hogy több sértettje van a bűncselekménynek. Emellett szól véleményem szerint az is, hogy Tóth Mihály álláspontjának elfogadása esetén nem lehetne tiszta jogi megoldást találni arra az esetre, ha pl. az elkövető csak az egyik hitelezővel szemben fennálló tartozását egyenlíti ki a vádirat benyújtása előtt. A más bűncselekményektől való elhatárolással kapcsolatban [Tóth Mihály után] külön azt emelném ki, hogy míg a csődbűntett esetében az elkövetési magatartások a fizetésképtelenséghez tapadnak, addig a tartozás fedezetének elvonásánál a fizetési készség hiánya kerül előtérbe, ami természetesen fizetésképtelenséggel is együtt járhat. Ezért a tartozás fedezetéül szolgáló vagyon elvonása esetén vizsgálni kell azt is, hogy az elkövetési magatartás nem valósítja-e meg a csődbűntett törvényi tényállását is, mert ebben az esetben változatlanul az utóbbi bűncselekmény elkövetését kell megállapítani, hiszen egészében véve ez jelenti a cselekmény súlyosabb megítélését. [Gondoljunk a minősített esetek súlyosabb büntetési tételére vagy akár a büntethetőséget megszüntető speciális ok hiányára.] A csalástól való elhatárolás pedig véleményem szerint a gyakorlat oldaláról változatlanul nem dogmatikai, hanem bizonyítási kérdésként merülhet fel: a csalási szándék fennállásának bizonyíthatósága esetén természetesen továbbra is a csalás elkövetését kell megállapítani.

5. Mire jutottunk A hatályos Btk. a gazdasági tevékenységből származó tartozás fedezetéül szolgáló vagyon elvonásának bűncselekménnyé nyilvánításával véleményem szerint a piacgazdasági követelményekhez igazodó, differenciált büntetőjogi fellépést tesz lehetővé, amelyre szükség van és amely – különösen az 1994. évi módosítás után – a gyakorlatban is jól alkalmazható eszköze a gazdasági büntetőjognak, aminek a jelentősége nem mérhető pusztán az ilyen bűncselekmény miatt indult büntetőeljárások számával, hiszen tudjuk azt, hogy ez alapvetően a gazdasági élet szereplőinek a feljelentési hajlandóságán múlik, nem tudjuk viszont azt, hogy a büntetőjogi fenyegetettség hiányában mennyivel lenne gyakoribb az ilyen jellegű visszaélések gyakorisága. Érdemes visszautalni arra is, hogy az 1994. évi törvénymódosítás után milyen szembeszökő emelkedés következett be a bűnügyek számában. Ehhez képest a Btk. annyiban eredményez új helyzetet, amen�nyiben a bűncselekmény hatókörét a gazdasági tevékenység körén kívül eső szerződéses kapcsolatokra is kiterjeszti. Ez a kodifikációs megoldás azért kritizálható a jogalkalmazó részéről, mert talán joggal elvárhatja a jogalkotótól annak világossá tételét, hogy adott esetben történetesen gazdasági vagy vagyon elleni bűncselekményről beszélhetünk-e egyazon törvényi tényállás esetében. Ezért az új öszvér-tényállás egyik fejezetben sem igazán találhatja meg a helyét a Btk. rendszerében – vagyis: „helytelen”. 

elemét zárja ki. A jog a tévedés kategóriájába sorolja a nem tudást, a hiányos tu* dást és a rosszul tudást.2 A tévedés a bűnösséget, annak is csak a súlyosabb alakzatát, a szándékosságot kizáró ok. „Tévedésről beszélhetünk, ha valakinek a képzetei nem felelnek meg a valóságnak, de ő képzeteit valósághűnek tartja, illetve amikor valakinek nincs képzete valamiről. A valóság helytelen tükröződése az emberi tudatban azt eredményezi, hogy az ember olyan magatartás tanúsítására határozza el magát, amilyet a valóság ismeretében nem tanúsítana.”3 E büntethetőséget kizáró ok két alaptípusa jelenik meg az 1978. évi IV. Büntető Törvénykönyvben: a ténybeli tévedés és a cselekmény társadalomra veszélyességében való tévedés.4 A tévedés e két formája, illetve a jogi tévedés lényeges hatást gyakorol egymásra, nem határolhatóak el élesen egymástól. A társadalomra veszélyességben való tévedést eredményezheti ugyanis a jogi tévedés, a jogszabályok, jogi előírások nem megfelelő ismerete, de ezt eredményezheti a lényeges ténybeli tévedés is, ugyanis amennyiben az elkövető cselekménye jellegét tévesen értékeli, az hatással lehet a társadalomra veszélyesség tudatára is. Fontos tehát e formákat egymással való kölcsönhatásukban elemezni.

Hati Csilla

Az új Btk. az 1978. évi IV. törvénnyel egyezően szabályozza a tévedést, mint büntethetőséget kizáró okot. Úgy vélem, hogy ez alapot adhat arra, hogy a korábbi bírói gyakorlat eredményeit az új Btk. kapcsán is kövesse a jogalkalmazás. Éppen ezért nem érzem szükségtelennek a társadalomra veszélyességben tévedés kapcsán kialakult eddigi joggyakorlat bemutatását, különösen arra tekintettel, hogy a büntető jogszabályok változása mindig felveti azt a kérdést, hogy az új normák megismerése, ismerete men�nyiben várható el.

1. A tévedésről általában Egy cselekmény főszabály szerint tényállásszerűsége folytán büntethető. Nem büntethető tehát egy cselekmény, amennyiben bűnössége és társadalomra veszélyessége ellenére a tényállás bármely szükséges eleme hiányzik. Nem szankcionálható továbbá abban az esetben sem, amikor a diszpozíció ugyan hiánytalan, ám ahhoz valamilyen büntethetőséget kizáró körülmény csatlakozik. Erdősy Emil tanulmánya rámutat arra, hogy a büntethetőséget kizáró oknak a bűncselekmény tartalmi és formai struktúrájában is szükséges megjelenni. A tévedés, mint büntethetőséget kizáró ok esetén a bűncselekmény tartalmából hiányzik a társadalomra veszélyesség megléte ellenére a bűnösség, a tényállásból az alanyi oldalt megjelenítő bűnösség (szándékosság).1 A tévedés a büntethetőséget szubjektív alapon kizáró körülmény. Mint szubjektív körülmény, az egyénekre vonatkozik, azt a bűncselekmény elkövetőinél egyénileg kell vizsgálni. A tévedés a szándék tudati joghallgató, DEÁJK Erdősy Emil: Normaelemzések a büntethetőséget kizáró okok körében. Jogtudományi Közlöny, 2006. 4. sz. 127–129. o. *

Büntetőjogi Szemle 2012/3. szám

A társadalomra veszélyességben való tévedés

2. Társadalomra veszélyességben való tévedés Büntető Törvénykönyvünkben a társadalomra veszélyességben való tévedés a Vorsatztheorie-val rokon módon jelenik meg. Ezen elmélet alapján ugyanis egy cselekmény szándékos elkövetéséhez az elkövető tényszándékán túlmenően szükség van annak társadalomra veszélyességének tudatára is. Így amennyiben az elkövető a törvényi tényállást bár szándékosan valósította meg, azonban nem ismerte fel annak társadalomra veszélyességét, pedig felismerhette volna, gondatlan bűncselekmény miatt vonható felelősségre, amennyiben a törvény a bűncselekmény gondatlan 2 Wiener A. Imre: Büntetendőség, büntethetőség. KJK, MTA Állam- és Jogtudományi Intézet, Bp. 1999. 212–214. o. 3 Földvári József: Magyar büntetőjog. Általános rész. Osiris Kiadó, Budapest, 2006. 157. o. 4 1978. évi IV. törvény a Büntető törvénykönyvről 27. §

Büntetőjogi Szemle 2012/3. szám 12

alakzatát is büntetni rendeli. Ezzel szemben a Schuld theorie a szándékosságot csupán a tényszándékkal azonosítja, elegendő a társadalomra veszélyesség tudatának pusztán a lehetősége.5 Viski László álláspontja szerint a szándékos elkövetéshez szükséges a társadalomra veszélyesség tudata is. 6 A társadalomra veszélyesség tudatát jogirodalmi álláspontok szerint a cselekmény jogellenességének tudata, erkölcsellenességének tudata vagy pusztán a társadalmi helytelenítés tudata adhatja. Számos esetben nehézséget jelent a társadalomra veszélyesség tudatának, illetve annak hiányának igazolása. Tudatát közvetíti elsősorban, ha az elkövető tisztában van cselekménye jogszabályba, különösen a Btk.-ba ütközésével. Ez azonban igen ritkán igazolható. „A gyakorlat szerint az, aki tevékenységét nem tartja károsnak, viszont annak jogellenességével tisztában van, az nem téved a cselekmény társadalomra veszélyességében.” Másodsorban a tett társadalom részéről történő erkölcsi elítélése is igazoló tényezőként vehető számításba. „ Amennyiben az elkövető azt tudja, hogy tevékenysége káros, de nem tudja, hogy jogellenes, akkor sem hivatkozhat a társadalomra veszélyességben való tévedésre.” Amennyiben így sem igazolható, akkor a materiális, immateriális sérelem, kár, hátrány veszteség okozása is elegendő igazoló tényezőnek minősül. „Ha valaki jogi tárgyra nézve veszélyes tevékenységet végez és ebből káros következmény származik, akkor szintén megállapítják a társadalomra veszélyesség tudatát.”7 A cselekmény jogellenességének tudatánál nem szükséges, hogy az elkövetőnek a konkrét jogszabályi előírásokról pontos ismerete legyen, elegendő, ha magatartásának tilalmazott voltát felismeri. A társadalomra veszélyességben való tévedés három esetben jelenik meg leggyakrabban. A társadalomra veszélyesség tudatát kizárhatja, amennyiben az elkövető tévesen valamely társadalomra veszélyességet kizáró körülmény meglétét feltételezi. Ilyen körülmény lehet például, amikor a jogos védelmi helyzet vagy végszükség fennállását tévesen ismeri fel. A másik esetkör elsősorban gazdasági bűncselekmények esetén bír jelentőséggel, amikor ugyanis a keretjogszabályt kitöltő számos jogszabály ismeretének hiánya is alapot adhat a büntethetőség kizárására. A harmadik esetkör szerint pedig az is alapot nyújthat a bűnösség kizárására, ha az elkövető valamely hivatalos szervtől, személytől téves felvilágosítást kap. Varga Zs. András szerint erkölcsi tartalom alapján határolható el a releváns, illetve az irreleváns tilalomban való tévedés. Wiener e tétellel egyetértve kifejti, 5 Belovics Ervin – Békés Imre – Busch Béla – Domokos Andrea – Gellér Balázs – Margitán Éva – Molnár Gábor – Sinku Pál: Büntetőjog. Általános Rész, HVG-ORAC Kiadó, 2010. 171. o. 6 Viski László: A társadalomra veszélyesség tudatának tartalmi elemei. Büntetőjogi szakirodalom-gyűjtemény I. kötet (szerk.: Dr. Horváth Tibor – dr. Szük László. Tankönyvkiadó, Budapest, 1987. 419–424. o. 7 Wiener [1999]: i. m. 216. o.

hogy éppen emiatt értékelhető eltérően a társadalomra veszélyességben való tévedés a keretkitöltő igazgatási szabályok, illetve a nemzetközi jog alapvető normáival kapcsolatban. A nemzetközi jogi normáknak az igazgatási normákkal ellentétben van erkölcsi tartalma, így a társadalomra veszélyességben való tévedésre hivatkozás nem fogadható el. Ezzel ellentétes álláspontot fogalmazott meg Gellér Balázs, aki a társadalomra veszélyességben való tévedést a nemzetközi jogi normákkal kapcsolatban is elismeri.8 Wiener A. Imre a Btk. Általános Részének reformjához készített javaslata a ténytévedést és a tilalomban tévedést különbözteti meg. A tilalomban tévedés an�nyiban különbözik a társadalomra veszélyességben való tévedéstől, hogy itt nem a cselekmény konkrét megítélésében, hanem a cselekmény valamilyen normának való megfeleltetése tekintetében áll fenn a tévedés. „ A tilalomban tévedés megállapításához olyan társadalmi szokás vagy szakmai gyakorlat téves feltételezése kell, amely legalább megengedi a cselekmény elkövetését.” A téves feltételezéshez azonban itt is alapos ok szükséges.9

3. Jogi tévedés Gál István László megfogalmazása szerint a jogi tévedés az, amikor az elkövető nem tud a cselekmény jogilag tiltott voltáról, jogi minősítéséről, vagy a büntetés mértékét illetően téved.10 A Büntető Törvénykönyvben a jogi tévedés, mint önálló kategória, nem jelenik meg. A jogtudomány ismert tétele szerint a jog nem tudása nem mentesít a felelősség alól, így a jogi tévedés nem értékelhető büntetőjogi felelősségre vonás akadályaként. Az „ignorantia iuris neminem excusat” tarthatóságához azonban szükséges, hogy a jogalanyok előre megismerhessék a jogszabályokat. A jogszabály hatályba lépésének időpontját úgy kell megválasztani, hogy megfelelő idő álljon rendelkezésre a jogalanyok számára a jogszabály alkalmazásához való felkészülésre.11 Egyesek azonosítják a jogi tévedést a társadalomra veszélyességben való tévedéssel, míg mások elhatárolják tőle. Jogszabályok, előírások, követelmények ismeretének hiánya számos esetben a társadalomra veszélyességben való tévedést alapozhatja meg. Ezt a tételt fejti ki Földvári József is a következőkben: „A jog ismerete nem feltétele a szándékosság megállapításának, nélküle is van bűncselekmény. Abban 8 Wiener A. Imre: Elméleti alapok a Büntetőtörvény Általános Része kodifikálásához. MTA Jogtudományi Intézete Közlemények, Budapest, 2000. 94. o. 9 Wiener A. Imre: A Btk. általános része de lege ferenda. Az MTA Jogtudományi Intézetének kiadványa. Budapest, 2003. 110. o. 10 � Gál István László: Gazdasági büntetőjog közgazdászoknak. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2007. 41. o. 11 � Rácz Attila: A jogszabályok kötelező ereje – érvényessé válása, időbeli hatálya és alkalmazhatósága. Jogállam, Budapesti Jogi és Politikai Szemle, Joguralom Alapítvány, 1996. 73–75. o.

Társadalomra veszélyességben való tévedésre alapos okként szolgálhat az a körülmény, melyet a Legfelsőbb Bíróság ítéletében meg is állapított. E tény pedig, hogy az irodalomban és az ítélkezési gyakorlatban is vitatott egy adott törvényi tényállás értelmezése. Jelen esetben e vitatott törvényi rendelkezés a piramisjáték szervezésének bűntettével kapcsolatban merült fel a később bekapcsolódó játékos felelősségét illetően. Az büntetőeljárás során az elsőfokú bíróság jogi indokolásában a Complex CD Jogtárban az adott jogszabályi rendelkezéshez fűzött magyarázatot tette magáévá, a legfőbb ügyész azonban a Complex CD Jogtár jogmagyarázatával szemben más jogirodalmi álláspontokra alapította érvelését.14 A következő tényállás szerint a terhelt Törökországban hamis márkajelzéssel ellátott nagymennyiségű ruhaneműt vásárolt, azt értékesítés céljából az or-

szágba behozta, raktárában elhelyezte, viszont még nem árulta, csupán tárolta. E tényállás megállapítását követően a különböző fokon eljáró bíróságok eltérő álláspontra helyezkedtek a cselekmény bűncselekménnyé nyilvánítása tekintetében, a forgalomba hozatal, mint elkövetési magatartás értelmezése kapcsán. Az elsőfokú bíróság a terheltet áru hamis megjelölése bűntettének vádja alól tényálláselem hiánya miatt felmentette. A másodfokú bíróság a terheltet bűnösnek mondta ki áru hamis megjelölésének bűntette miatt. Ítéletét a bírói gyakorlat számára közzétett magyarázatokban megtalálható értelmezésre alapozta, forgalomba hozatal részének tekintette a közbenső forgalmazást (az országba behozatalt, a raktározást, a tárolást) is. A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyzete, a terheltet az ellne emelt vád alól felmentette. A bíróság a terhelt és a védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt helytállónak tartotta. Az indítvány szerint a másodfokú bíróság értelmezése a törvény meg nem engedett kiterjesztő értelmezését valósította meg. Az indítvány a társadalomra veszélyességben való tévedésre is hivatkozik, mivel az adott kérdésben a magyar anyanyelvű bíróságoknak is eltérő volt a véleménye, más szóval még az egyik bíróság is tévedésben volt, mely a terhelt tévedésének alapos okát igazolhatja. A török anyanyelvű terhelt az elvárható gondosság mellett sem tudhatta az adott jogszabályhely helyes értelmezését. A Legfelsőbb Bíróság előrebocsátotta azt is, hogy a bírói gyakorlat számára közzétett magyarázatok még a bírósági határozatok legitimációjával sem rendelkező irodalmi vélemények, érvényességük kizárólag tartalmuk helyességétől függ. Az ilyen hivatkozás félrevezető is lehet, mivel nem létező legitimáció látszatát keltheti.15 A Legfelsőbb Bíróság tehát szükségtelennek ítélte az „irodalmi véleményekre történő hivatkozást”. Alappal merülhetne fel ilyen esetekben az, hogy a társadalomra veszélyességben való tévedést az okozta, hogy egy neves szaktekintély megállapításaiban alappal bízott valaki. Fontosnak tekinthető azonban, hogy az irodalmi vélemények ismeretére, megfontolására, felhasználására a jövőben is sor kerüljön a jogalkalmazók részéről.16 A következő jogeset tipikus példája annak, amikor a társadalomra veszélyességben való tévedésre alapos okkal hivatkozhat az elkövető. A terhelt büntethetőséget kizáró tévedése büntetőjogi keretrendelkezést kitöltő adójogszabály vonatkozásában valósult meg, tévedésére alapos okként szolgálhatott az a körülmény, mely szerint a kérdésben az adóhatóság is bizonytalan. Ilyen körülmények között a terhelttől nem várható el – különösen büntetőjogi következmény terhe mellett –, hogy saját érdekével ellentét-

12 � Dr. Földvári József: Büntetőjogi alapismeretek. Pécsi Tudományegyetem Jogi Kar Továbbképző Központ Jogi Szekció. Pécs, 2003. 50. o. 13 � Wiener [2003]: i. m. 103–107. o. 14 � Legf. Bír. Bfv. III.151/2003/5.

Legf. Bír. Bfv. III.97/2000/5. Elek Balázs: Juris ignorantia non excusat? A jogi tévedés megítélése a gazdasági büntetőperekben. Rendészeti Szemle, 2009. 7–8. sz. 109. o.

4. Társadalomra veszélyességben való tévedés a gyakorlatban Btk. 27. § (2) Nem büntethető, aki a cselekményt abban a téves feltevésben követi el, hogy az a társadalomra nem veszélyes, és erre a feltevésre alapos oka van.

4.1. Társadalomra veszélyességben való tévedést megalapozó körülmények

15 � 16 �

Büntetőjogi Szemle 2012/3. szám

az esetben azonban, ha valaki azért nem tartja cselekményét társadalomra veszélyesnek, mivel nem tud annak büntetni rendeltségéről, nem büntethető ugyan, de nem jogi tévedés, hanem társadalomra veszélyességben való tévedés miatt – feltéve természetesen azt is, hogy erre a feltevésre alapos oka volt.”12 Wiener A. Imre 2003-ban megjelent művében az akkor hatályos külföldi büntető kódexeket is vizsgálat tárgyává tette, majd a jogban való tévedés vonatkozásában megfogalmazta azok legfőbb rendelkezéseit. 2003-ban hatályos francia Btk. a büntetőjogi felelősségét kizárta annak az elkövetőnek, aki a jogban való elkerülhetetlen tévedése miatt jogszerűnek hitte cselekményét. Az osztrák Btk. a jogi tévedést csupán akkor tekintette felróhatónak, ha a jogellenesség mindenki számára könnyen felismerhető volt, vagy ha a tettes olyan előírásokat nem ismert, amelyek ismeretére hivatásánál, foglalkozásánál fogva vagy egyébként a körülmények alapján köteles lett volna. A svájci Btk. szerint a büntetést korlátlanul enyhíteni vagy mellőzni lehetett, amennyiben az elkövető alappal feltételezte, hogy jogszerűen cselekszik.13

Büntetőjogi Szemle 2012/3. szám 14

ben cselekedjék. A tényállás szerint a terhelt a számára tartozás fejében szolgáltatott 56 millió forint névértékű közraktári jegyről, mint bevételről az adóhatóság részére bevallást nem adott. Az elsőfokú adóhatóság ezek alapján különösen nagymértékű jövedelemadó hiányt állapított meg az elkövető terhére. E határozatot a másodfokú adóhatóság megsemmisítette, kifejtve, hogy a közraktári jegyek birtokba vételével a terheltnek személyi jövedelemadó köteles bevétele nem keletkezett, így adóhiánya sem állapítható meg. Az elsőfokú bíróság a terheltet bűncselekmény hiányában az ellene emelt vád alól felmentette, a másodfokú bíróság viszont bűnösségét az adóbevételt különösen nagy mértékben csökkentő adócsalás bűntet tében állapította meg. A Legfelsőbb Bíróság a terheltet az ellene emelt vád alól társadalomra veszélyességben való tévedés címén felmentette.17 A korábbi jogesethez hasonlóan a következő esetben a védő szintén büntetőjogi keretrendelkezést kitöltő adójogszabály vonatkozásában hivatkozott az elkövető társadalomra veszélyességben való tévedésére. A terhelt tévedésre vonatkozó alapos okát több körülményre is alapozta. A tévedéshez alapos okként szolgálhatott, hogy az önellenőrzést végző könyvelő – tanúvallomása szerint – a vonatkozó jogszabályokat ugyanúgy értelmezte, ráadásul ugyanarra az értelmezésre jutott az első fokon eljárt bíróság is ítéletében. A tényállás szerint a terhelt a személyi jövedelemadó alapját képező bevételt naplófőkönyvében és bevallásaiban 2000. és 2001. évre vonatkozóan nem szerepeltette, így az adókötelezettség szempontjából jelentős tényt az adóhatóság előtt elhallgatta, az adóbevételt csökkentette. Ezt követően 2002 őszén a terhelt önellenőrzést végeztetett, mely során megállapított adóhiányok összegét pótlólagosan befizette. A Legfelsőbb Bíróság véleménye szerint a védő téves jogi érvelése összefüggött az ügyben eljárt bíróságok jogi tévedésével is. Mind a büntetőjogi szabályozással, mind a bírói gyakorlattal ellentétes az ítéletben kifejtett jogértelmezés, mely szerint az adóbevallást és a befizetést követően elvégzett önellenőrzés érinthetné a már befejezett adócsalás elkövetésének tényét. A pótlólagosan befizetett összeggel az okozott adóhiány nem mérsékelhető, enyhébb megítélésre alapul nem szolgálhat. Ebben az esetben tehát a jogi tévedés, (vagy legalább is a társadalomra veszélyességben való tévedés) a cselekmény anyagi jogi értékelésében relevanciával bír (EBH 2004. 1106.)18 A Legfelsőbb Bíróság a következő ítélet indokolásának részeként rámutatott arra, hogy az ítélkezési gyakorlat következetes abban, hogy a büntetőjogszabály létezésében, a büntetőjogi tilalomban való tévedés közömbös. E főszabály alól kivételt képezhet a büntetőjogi keretdiszpozíció tartalmát kitöltő igazgatási jogszabályt érintő tévedés, amely – az elkövetőtől várható ismeretekre és az elkövetés sajátos vi-

szonyaira figyelemmel – adott esetben értékelhető társadalomra veszélyességben való tévedésként.19 Megállapítást nyert, hogy olyan tényállások esetén, melyeknél a háttérjogszabály gyakran változik, nagyobb esély mutatkozik az elkövető társadalomra veszélyességben való tévedésére. Ezt a tényt támasztja alá az is, hogy ezekben az esetekben a különböző bíróságoknak is gyakran eltérő a véleményük. Ilyen esetekben tehát szintén nem feltétlenül várható el az elkövetőtől, hogy tisztában legyen a rá vonatkozó előírásokkal, elvárásokkal, kötelezettségekkel. Hasonló érvekkel találkozhatunk a másodfokú bíróság felmentő ítéletének indokolásában a Hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény módosításával összefüggésben.20 A Legfelsőbb Bíróság ítéletében szigorúan állást foglalt az ún. „keretfinanszírozás”, mint élő gyakorlat vonatkozásában. Egy cégbíró az ügyben tett tanúvallomásában megerősítette, hogy az adott megyében létezik a „keretfinanszírozás” gyakorlata az egyes felszámolók rendelkezése alatt álló gazdálkodó szervezetek között. Tény, hogy a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetek a bíróság tudtával egymásnak eszközt szoktak kölcsön adni és nincs is olyan rendelkezés a Csődtörvényben, amely ezt megtiltaná. A Legfelsőbb Bíróság azonban kimondta, hogy a büntetőbíróság nem szentesíthet egy olyan gyakorlatot, amely a Büntető Törvénykönyv szabályaiba ütközik. Az a körülmény, hogy e büntetőjog-ellenes gyakorlatot a gazdálkodó szervezetek adott helyen és időben valamely állami szerv tudtával folytatják, önmagában nem legalizálja az ilyen gyakorlatot. E körülmény azonban a büntetőügyekben eljáró hatóságoktól a társadalomra veszélyességben való tévedés körültekintőbb vizsgálatát igényelheti.21 Miért is feltételezhetnénk ugyanis az elkövető cselekményére vonatkozó társadalomra veszélyesség tudatát, vagyis annak jogellenességének, erkölcsellenességének, társadalmi helytelenítésének tudatát olyan esetben, amikor az adott gyakorlatot állami szerv tudtával folytatják. A következő tényállás alapján az I. r. terhelt, mint a Kft. műszaki igazgatója a sértett, mint a Kft. alvállalkozója részére a Kft. nevében átutalási megbízást teljesített a bankban II. r. terhelt, mint banki alkalmazott közreműködésével. A sértett az átutalt pénzt azonnal fel kívánta venni, azonban telefonhívás miatt az előkészített, felvenni szándékozott pénz nélkül a bankot elhagyta. Oda zárásig nem érkezett vissza, az I. r. terhelt kérte az átutalt, fel nem vett pénz visszautalását a Kft. bankszámlájára a sértettel való újbóli egyeztetés céljából a kifizetést illetően. II. r. terhelt a kérésnek eleget téve a korábban már teljesített átutalási megbízást a számítógépes rendszerbe belépve törölte. Az Legf. Bír. Bfv. III.843/2008/5. Legf. Bír. Bfv. III.1.161/2001/4. 21 � Legf. Bír. Bfv. II.763/2008/6. 19 �

Legf. Bír. Bfv. III.2.292/2003/5. 18 � Legf. Bír. Bfv. II.1.002/2006/6. 17 �

2 0 �

4.2. „Jog nem tudása” Büntető Törvénykönyvünk nem ismeri el a jogi tévedést a büntethetőséget kizáró okok rendszerében. A jogirodalomban ismert tétel szerint ugyanis a jog nem tudása nem mentesít a büntetőjogi felelősségre vonás alól. A jog nem tudása azonban összefüggésben lehet a cselekmény társadalomra veszélyességének tudatával, bár önmagában nem alapozza meg a társadalomra veszélyességben való tévedést. Számos jogesetben találkozhatunk olyan védői hivatkozással, mely lényegében a jog nem tudására alapozva hivatkozik a társadalomra veszélyességben való tévedésre. Ilyen hivatkozás jelenik meg például, amikor a védő álláspontja szerint a vádlott nem tudta azt, hogy nem lehet helyettesítési díjat fizetni. A II. r. jegyző vádlottnak, mint a törvényesség őrének lett volna kötelessége jelenteni a szabálytalanságot, az I. r. polgármester vádlottat „aki csak műszerész” tájékoztatnia kellett volna. Ez alapján a védő társadalomra veszélyességbeni tévedés címén indítványozta az I. r. vádlott felmentését. A tényállás szerint a vádlottak több éven keresztül valótlan tartalmú költségvetést terjesztettek a képviselőtestület elé abból a célból, hogy az önkormányzat költségvetésében tartalék képződjön. Az Ítélőtábla azonban kimondta az I. r. vádlott bűnösségét hivatali vis�szaélés bűntettében, hűtlen kezelés bűntettében, magánokirat-hamisítás bűntettében, felbujtóként elkövetett hivatalos személy által megvalósított közokirathamisítás bűntettében.23 A következő jogesetben hasonló védői hivatkozással találkozhatunk a társadalomra veszélyességben való tévedés kapcsán. A német állampolgárságú terheltek a németországi, majd a Magyarországon – a németországi vállalattal bérmunkaszerződésre – létre2 2 � 2 3 �

Legf. Bír. Bfv. II.797/2007/5. Fővárosi Ítélőtábla Bf. 5.179/2006/7.

hozott vállalat ügyvezetői voltak. Magyarországra történő alapanyag szállítás során a vámpapírok kiállítására, vagyis az ún. proforma számlák elkészítésére valótlan adatok felhasználásával került sor. Az elsőfokú bíróság megállapította a terheltek bűnösségét közokirat-hamisítás bűntettében. Bűnösségük megállapításához elegendőnek tartotta azt, hogy a cselekmény az érdekükben történt, függetlenül attól, hogy ők abban semmilyen formában nem vettek részt. A másodfokon eljárt bíróság a vádlottak bűnösségét magánokirat-hamisítás vétségében állapította meg. A jogerős határozatok ellen a védő által előterjesztett felülvizsgálati indítvány hivatkozott arra, hogy a vádlottak a magyar vámeljárás szabályait nem ismerték, arra munkakörükből adódóan nem is volt szükség, nem tudtak és nem is tudhattak a hamis okiratok tartalmáról, felhasználásáról, nem ők állították ki, nyújtották be, sőt azokról tudomásuk sem volt. Tévedtek abban, hogy a vámeljárás szabálytalanságokkal zajlik, mely tévedés számukra nem felróható, így megkérdőjelezi büntetőjogi felelősségük megállapíthatóságát. A Legfelsőbb Bíróság a terhelteket az ellenük emelt vád alól felmentette, álláspontja szerint az adott bűncselekmény esetén a vádlottak bűnösségének megállapításához a személyes érdekeltségen túl a személyes és tényleges közreműködés is szükséges. A vádlottak a bűncselekmény elkövetésében semmilyen formában nem vettek részt, a tévedésre történő hivatkozás is téves, ugyanis az csupán akkor jöhet szóba, amen�nyiben a terheltek cselekményüket – e tévedésük mellett – végrehajtották. Elkövetői magatartás hiányában a tévedés vizsgálata szóba sem jöhet.24

Büntetőjogi Szemle 2012/3. szám

elsőfokú bíróság az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki felbujtóként, jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettében. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A Legfelsőbb Bíróság az I. r. terheltet az ellene emelt vád alól társadalomra veszélyességben való tévedés címén felmentette. A bíróság utalt arra, hogy büntetőjogunk a szándékos elkövetés esetén a tényszándékon túl a társadalomra veszélyesség tudatát is megkívánja. A következőkben az I. r. terhelt társadalomra veszélyességre vonatkozó tudatát vizsgálta, amikor megállapítást nyert, hogy a terhelt, mint a bankfiók ügyfele úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, ahogy az a mindennapi életben szokásos. Alapos okkal feltételezte, hogy a banki alkalmazott II. r. terhelt ismeri és alkalmazza a hivatásszerűen gyakorolt tevékenységére vonatkozó alapvető szabályokat. A fentiekre tekintettel a terhelt társadalomra veszélyességben való tévedésére alapos oka volt.22

4.3. Körülmények, melyek önmagukban nem alapozzák meg a társadalomra veszélyességet Nem fogadta el a Legfelsőbb Bíróság a védő által benyújtott felülvizsgálati indítvány azon részét, mely szerint az adott, törvénynél alacsonyabb szintű jogforrás – jelen esetben kormányrendelet – ismerete a laikus állampolgártól nem várható el. Ez társadalomra veszélyességben való tévedéshez nem vezethet. Az irányadó tényállás szerint a terhelt a Kft. ügyvezetőjével megegyezve kifejezetten a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendeletben meghatározott előírások kijátszására alkalmas szisztémát alkalmazott, amikor úgy egyezett meg a telek-tulajdonosokkal házaik kizárólagosan támogatásból felépítésében, hogy azok hamis nyilatkozatot tesznek az önerő tekintetében, magasabb építési költség vonatkozásában, tévedésbe ejtve ezzel az érintett bankot. Ennek igazolásaként pedig a terhelt által biztosított hamis számlákat használnak fel. Fontos kiemelni az ítélet indokolásában megjelenő tételt, mely szerint a jogszabályban való esetleges té2 4 �

Legf. Bír. Bfv. II.580/2007/5.

Büntetőjogi Szemle 2012/3. szám 16

vedés a töretlen bírói gyakorlat szerint önmagában társadalomra veszélyességben való tévedést nem eredményezhet.25 A Legfelsőbb Bíróság indokolásában kifejtettek szerint a társadalomra veszélyességben tévedésre nem hivatkozhat az, aki tudatában van annak, hogy magatartása jogellenes vagy legalábbis társadalmilag helytelenített. Az adott tényállás alapján különösen nagy kárt okozó csalás bűntettét megvalósító terheltek az ügyletkötés alkalmával a gazdasági társaságot a fizetési készségük és képességük tekintetében haszonszerzés végett tévedésbe ejtették és ezáltal kárt okoztak. Ezen magatartás jogellenessége, társadalmilag helytelenített volta magától értetődő. Társadalmilag nem elfogadottnak, sőt helytelenítettnek kell tekinteni azt a magatartást – melynek a terhelt is tudatában volt –, hogy minden körültekintés nélkül, az okiratok áttekintése, tartalmának megismerése nélkül iratokat írjon alá valaki.26 Egy másik tényállás alapján a terhelt azzal a feltétellel engedélyezett hitelnyújtást, hogy a hitelért fordulók a terhelt által meghatározott jogi személy javára vagyoni juttatást teljesítenek, a hitel segítségével megvásárolt állami vagyon meghatározott hányadát, elemét ellenérték nélkül vagy jelképes összegért átruházzák rá. A terhelteket az elsőfokú bíróság az ellenük vesztegetés miatt emelt vád alól felmentette. A másodfokon eljárt Legfelsőbb Bíróság a társadalomra veszélyességben való tévedésre való hivatkozást nem tartotta alaposnak, ugyanis véleménye szerint a terheltek a jogszabályban meghatározottnál nagyobb ellenszolgáltatás kikötésének jogellenességével tisztában voltak. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvány társadalomra veszélyességben való tévedésre hivatkozó részét a következőkre alapozva nem tartotta megállapíthatónak. A cselekmény társadalomra veszélyességének felismerése értékelés eredménye, amelynél az elkövető számára az a meghatározó, hogy a társadalom többsége miként értékel bizonyos magatartást. Ennek legmegbízhatóbb forrása maga a jogszabály. Amennyiben tehát valamely cselekmény társadalomra veszélyességét jogszabály értékeli, a jogszabályt ismerő elkövető a társadalomra veszélyességet illetően nem lehet tévedésben. A társadalmi értékítélet kellő ismerete az eset vonatkozásában a közgazdasági egyetemi végzettséggel, magas szintű pénz- és hitelügyi szakismerettel, több évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkező terhelttől a legteljesebb mértékben elvárható lett volna. Jól mutatja a terheltek pontos ismeretét a hiteligénylők elé állított jogtalan feltételek vonatkozásában, hogy a megállapodás jogszabályba ütköző részét más társaság neve alatt külön szerződésben rögzítették, mely magatartás nyilvánvalóan a jogellenesség elfedésére szolgált.

Mindezen indokok alapján a terheltek társadalomra veszélyességben való tévedésére való hivatkozás nem alapos.27 Egy korábban már említett jogeset kapcsán a bíróság a keretfinanszírozás, mint büntető jogszabályba ütköző, állami szerv tudtával folytatott élő gyakorlat kapcsán tett megállapításokat. Rámutatott továbbá arra, hogy adott esetben az egyetemi végzettségű és 1994 óta felszámolóként dolgozó terhelt maga sem hivatkozhatott arra, hogy nem ismerte a foglalkozásának gyakorlásához nélkülözhetetlen jogszabály rendelkezéseit, illetve a jogszabály alkalmazása során nélkülözhetetlen joggyakorlatot. Tudnia kellett volna, hogy a pénzkölcsön nyújtása mindig tartalmaz kockázati elemet, veszélyezteti a hitelezőknek azt az érdekét, hogy a felszámolási eljárásban befogadott követelésüket a lehetséges legnagyobb mértékben kielégítsék. Ez a kockázat független a kikötött kamat mértékétől. A kölcsönnyújtás akkor is veszélyezteti a hitelezők érdekét, ha pozitív hozamot eredményez a futamidő végén megnövelve ezzel a hitelezői igények fedezetét. Különösen fokozza a kockázatot, ha a pénzkölcsön nyújtása felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet részére történik. Az objektív tényállást alapul véve tehát nem fogadható el a terhelt társadalomra veszélyességben való tévedésre történő hivatkozás.28 A korábban már említett azon jogesetben, melyben a Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy a bár az ítélkezési gyakorlat alapján a büntetőjogi tilalomban való tévedés közömbös, a büntetőjogi keretdiszpozíció tartalmát kitöltő igazgatási jogszabályt érintő tévedés alapul szolgálhat társadalomra veszélyességben való tévedés megállapításához. Ehhez azonban az elkövetőtől várható ismeretekre, az elkövetés sajátos viszonyaira kell tekintettel lenni. Az irányadó tényállás alapján a terhelt külföldi vadászaton vett részt, az elejtett farkas koponyáját és lenyúzott bőrét Magyarországra kívánta behozni, melyhez szükséges CITES engedéllyel azonban nem rendelkezett. Jelen esetben – vadászattal foglakozó, külföldi vadászatokon is gyakran részt vevő terheltnek a vadászatra vonatkozó szabályokat, előírásokat ismernie kell. A terhelt tehát nem hivatkozhat arra, hogy a CITES engedély beszerzését kötelezővé tevő jogszabályt nem ismerte, illetve arra sem, hogy e tekintetben legfeljebb csak gondatlanság terheli.29 Nem találta megalapozottnak a Legfelsőbb Bíróság a jogszabály ismeretének hiányára alapozott társadalomra veszélyességben való tévedésre történő hivatkozást abban a büntetőügyben sem, ahol érvelése szerint a társadalomra veszélyességben való tévedés megállapítására csak akkor nyílik mód, ha arra az elkövetőnek alapos oka volt. Ilyen indokra viszont a tényállásból nem lehet következtetni. Az úti holmi Legf. Bír. Bfv. X.16/1999/6. Legf. Bír. Bfv. II.763/2008/6. 2 9 � Legf. Bír. Bfv. III.843/2008/5. 2 7 �

Legf. Bír. Bfv. I.593/2006/5. 2 6 � BH 2003. 443. 2 5 �

2 8 �

terheltek súlyosan erkölcstelen indíttatásból, általuk ismert jogszabályi rendelkezések ellenére cselekedtek. Ennek megítélésén az sem változtat, hogy állami ügyintézők közreműködésével jártak el. A Legfelsőbb Bíróság mindezeken túlmenően szintén leszögezte, hogy a társadalomra veszélyességet nem az egyén értékítélete, hanem a jogi normához igazodó társadalmi közfelfogás alakítja. A terhelt életviszonyaira, iskolázottságára tekintettel társadalmi értékítélet ismerete a legteljesebb mértékben elvárható.32 Egy korábban már említett jogesetben a Legfelsőbb Bíróság a háttérjogszabály változása, és az ezzel gyakran együtt járó eltérő értelmezések ellenére nem tartotta megállapíthatónak az elkövető társadalomra veszélyességben való tévedését. Az irányadó tényállás szerint a terheltek rendszeresen különböző összegű készpénz kölcsönt folyósítottak havi 60–100%-os kamatra, több nehéz anyagi körülmények között élő család részére. A „behajtás érdekében” számon tartották, hogy a hitelt igénylők mikor milyen anyagi juttatásban részesülnek, meghatalmazást írattak alá velük a pénzösszegek átvétele érdekében, részletfizetést engedélyeztek, teljes szervezettség alakult tehát ki e tevékenység folytatásához. A Legfelsőbb Bíróság véleménye szerint téves a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, mely a terhelteket társadalomra veszélyességben való tévedés címén felmentette. A terheltek tudatában voltak tevékenységük üzleti vállalkozás jellegével az adott körülmények között, amikor is a pénzkölcsönzés rendszeres volt, annak folytatására szervezettség alakult ki, jelentős üzleti haszonnal járt, részben megélhetési forrásként is funkcionált a terheltek részére. Az uzsorakamatra történő pénzkölcsönzés – még a pénzügyi tevékenységre vonatkozó jogi szabályozás tételes ismerete nélkül is – az általános iskolát végzett terheltek által tudottan társadalmilag elítélt, tiltott tevékenység, így annak társadalomra veszélyességében nem lehettek tévedésben.33 A Fővárosi Ítélőtábla a következő esetben több, korábban már más jogesetekben is megfogalmazott körülmények figyelembevételével találta a vádlottnak, illetve védőjének a tévedésre vonatkozó hivatkozását alaptalannak. Megfogalmazása szerint a jogban való tévedés büntetőjogi megítélés szempontjából irreleváns. Nem lehet szó köztudott tény vonatkozásában a társadalomra veszélyességben való tévedés megállapítására sem. Köztudottnak tekinthető ugyanis, hogy senki sem vállalhat kezességet saját kötelezettségére. A társadalmi értékítélet, illetve a vonatkozó jogszabályok rendelkezéseinek ismerete az elkövető oldaláról teljes mértékben elvárható. Megállapítható továbbá, hogy a vádlott hivatalos, hatósági szervektől téves jogértelmezést sem kapott. Mindezek figyelembevételével a vádlott társadalomra veszélyességben való tévedése nem állapítható meg.34 Legf. Bír. Bfv. IV.1.549/1999/5. Legf. Bír. Bfv. III.1.161/2001/4. 3 4 � Fővárosi Ítélőtábla Bf. 5.1.017/2004/9. 32 �

Legf. Bír. Bfv.III.243/2004/5. 31 � Debreceni Ítélőtábla Bf.II.839/2011/10. 3 0 �

33 �

Büntetőjogi Szemle 2012/3. szám

fogalmának köznapi jelentése lényegét tekintve megegyezik a vámjogi fogalom-meghatározással. Egyértelmű, hogy a terhelt tisztában volt azzal, hogy a video kamera helyébe lépett más típusú videokamera vámjogi kötelezettségekkel jár, illetve azzal is, hogy a behozatal eltitkolása jogellenes, társadalomra veszélyes magatartás.30 A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokon eljárt bíróság az adott jogesetben megfogalmazta, a társadalomra veszélyességet nem az egyén értékítélete, hanem a jogi normához igazodóan a társadalmi közfelfogás alakítja ki. A társadalmi értékítélet ismerete jelen esetben a terhelt életviszonyaira, iskolázottságára tekintettel teljes mértékben elvárható. Az irányadó tényállás szerint II. r. terhelt megkérte régi ismerősét, I. r. terheltet, hogy nézzen utána a körözési információ rendszerben, hogy az általa megvásárolni kívánt személygépkocsit nem körözik-e. E kérésnek az I. r. terhelt eleget tett. Társadalomra veszélyesség tudatánál elegendő az elkövető részéről a cselekmény jogellenességének tudata, ha felismeri magatartásának tilalmazott voltát, azt nem kell feltétlenül tudnia, hogy a cselekmény a Büntető Törvénykönyvbe ütközik. A társadalomra veszélyességben való tévedésre hivatkozás nem megalapozott, ha a hivatalos ügyintézés megkerülésével történik az információ megszerzése. A vádlott erkölcstelen indíttatásból – azzal a céllal, hogy költség- és illetékmentesen jusson a szükséges információhoz – nem a hivatalos ügyintézési módot választotta.31 A következő tényállás alapján a vádlott vásárolt egy öröklakást, melybe állandó lakosként bejelentkezett, viszont ott sem életvitelszerűen, sem alkalmi jelleggel nem lakott. Fiktív bejelentkezésük célja a későbbi cserével vegyes adásvételi szerződés megkötéséhez szükséges feltételek biztosítása az ingatlan helyett két önkormányzati tulajdonban álló lakás bérleti jogának megszerzéséhez. Később kiderült, hogy a jogügylet érvényességéhez a bejelentkezéshez nem is lett volna szükség. Az elsőfokú bíróság megállapította a vádlott bűnösségét közokirat-hamisítás bűntettében. A másodfokon eljárt bíróság a vádlottat az ellen közokirathamisítás miatt emelt vád alól felmentette. Indokolása szerint a vádlott cselekménye társadalomra veszélyességét illetően tévedésben volt, mely tévedésre megfelelő alapot szolgáltatott az, hogy jogi képviselettel rendelkező ügyintézők kezdeményezték az ügylet részét képező bejelentkezéseket. A Legfelsőbb Bíróság e másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte, a másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra utasította. Álláspontja szerint a közreműködő ügyintézők – és így a terheltek is – csupán a mögöttes polgári jogviszony tekintetében tévedtek. A lakcímnyilvántartás közhiteles nyilvántartás, a lakhely valódiságát tekintve bizonyító erővel rendelkezik. A társadalomra veszélyesség hiánya jelen esetben fel sem merülhet, miután a

Egy korábban már említett jogeset kapcsán szintén fontos megállapítást tett a Legfelsőbb Bíróság a tévedés büntethetőséget kizáró okként való értékelése kapcsán. A tévedés ténye csak az elkövetéskor fennálló tévedések tekintetében bír relevanciával. A tévedés közömbös, irreleváns a már befejezett pénzügyi bűncselekményben való bűnösség megítélésében. A bíróság közömbösnek tartotta a befejezett bűncselekmény vonatkozásában azt, hogy utólag a terhelt megbízásából elvégeztetett önellenőrzés eredményeként kimutatott adóhiány kiegyenlítésével a terhelt az

adóbevétel csökkentését mérsékelte. Azzal tehát, hogy a terhelt utólag, a befejezett bűncselekménnyel okozott eredmény megváltoztatására törekszik, bűnössége megítélésében közömbös.35 Mindezen döntések, és érvelések vázlatos bemutatása után talán levonható az a következtetés, hogy igen szűk körben tartja a bírói gyakorlat a társadalomra veszélyességben való tévedésre történő hivatkozást elfogadhatónak, és valószínűleg ebben az új Btk. sem hoz majd változást. 

Büntetőjogi Szemle 2012/3. szám

35 �

Legf. Bír. Bfv. II.1.002/2006/6.

izmaelita szektát, amely „asszaszinek”4, vagyis „hasis-fogyasztók” néven vált * ismertté.5 A világ talán leggyilkosabb szervezete az 1326tól az 1835-ös betiltásig öldöklő „thug”-ok („orgyilkosok”) voltak, akik – a becslések szerint – 8 millió embert tettek el láb alól Indiában. A mai értelemben vett terrorizmus, mintegy 150 évvel ezelőtt bukkant fel, mikor az anarchista csoportok az állam megdöntésére, sőt megszüntetésére törekedve követtek el merényleteket. 1855-ben III. Napóleon, francia császár ellen követtek el merényletet. Ennek már nemzetközi jogi következményei is voltak (belga klauzula6).7

Dr. K ancsal Kitti

I. Bevezetés helyett: 1. A terrorizmus története „a terror nem más, mint gyors, szigorú és hajthatatlan igazságtétel, ezért tehát voltaképpen az erény megnyilvánulása…” „az erény, amely nélkül a terror végzetessé válik, s a terror, amely nélkül az erény tehetetlen”1 A terrorizmus, mint nemzetközi jelenség évezredes múltra tekint vissza, így akár a történelem állandó kísérőjelenségének is nevezhetnénk. Már az antik görög és római civilizációkban, majd a középkorban is találkozhatunk azzal a jelenséggel, hogy a tengeri államok merő „államérdekből” támogatták a kalózkodást.2 A „terror”3szó modern jelentése a francia forradalom rémuralmát (jakobinusok, Robespierre) fémjelző „la terreur”-ből ered, mindazonáltal maga a jelenség sokkal régebbi keletű. Legkorábbi megjelenési formái az egyének ellen elkövetett merényletek voltak (Ószövetség: Judit és Holofernesz története). Szervezett, felfegyverzett terrorista akciók elkövetésére kiképzett bandákról már a 11. századtól tudunk, a perzsa Hassan Ibn Sabbah létrehozott egy

jogász, PTE-ÁJK Maximilien Robespierre (1758–1794) 2 Szerk.: Tálas Péter: Válaszok a terrorizmusra, avagy van-e út az afganisztáni „vadászattól” a fenntartható globalizációig. Budapest, SVKH: CHARTAPRESS Kiadó, 2002. 13. o. 3 A terror főnév latinul ijedtséget, rémületet jelent. *

2. A terrorizmus kriminológiai megközelítésben „A terrorizmust valakik létrehozzák, nem az emberi természet része. Az öngyilkos merénylőket valaki kiképzi, nem úgy születnek. Lényegében, a terrorizmus olyan őrültek gyártmánya, akik mániákusan csak rombolni akarnak. És ezek az őrültek jellegzetesen olyan pszichiátriai és pszichológiai technikák termékei, amelyeket az elme és a viselkedés kontrollálására terveztek.”8 A darwinizmus több olyan erőszakos ideológiának is gyökere volt (kommunizmus, fasizmus), amelyek katasztrófába csábították az embereket a 20. században. Mindazok, akik a terrorizmust alkalmazzák a világon, ideológiai nézettől függetlenül darwinisták,

4 Annak érdekében, hogy a szekta követői elvetemült gyilkosokká váljanak, nem mindennapi „kiképzésben” volt részük. Először öntudatlanná lettek drogozva, aztán elvitték őket egy gyönyörű kertbe, amely tele volt luxussal és nőkkel. A cél az volt, hogy élvezzék a „gyönyöröket”, aztán ismét bedrogozták őket és visszatértek a „Nagy Mester”-hez, hogy felügyelje a felkészülésüket. Ő biztosította, hogy soha ne pártoljanak el tőle, hiszen csupán egy kis ízelítőt kaptak mindabból a paradicsomi világból, amely rájuk vár, miután sikeresen végrehajtották gyilkos megbízatásukat. 5 Kussbach Erich: Nemzetközi és európai büntetőjog, Budapest, Szent István Társulat Kiadó, 2005. 201–202. o. 6 III. Napóleon Belgiumba menekült merénylőit nem adták ki arra való hivatkozással, hogy politikai bűncselekmény történt, amelyre a kiadatás nem vonatkozik. Belgium azonban törvényt hozott – ez az ún. belga klauzula –, mely szerint külföldi államfő vagy családja ellen elkövetett merénylet nem tekinthető politikai bűncselekménynek, így tettese kiadható. A belga klauzulát számos kiadatási egyezmény, valamint a nemzetközi terrorizmus megelőzését és üldözését szolgáló többoldalú egyezmény is átvette. 7 Benke József: Fényes Ösvény, Szürke Farkasok, Fekete Szeptember – A nemzetközi terrorizmusról. Budapest, Magvető Kiadó, 1989. 14–16. o. 8 Jan Eastgate, az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért elnevezésű nemzetközi szervezet elnöke

Büntetőjogi Szemle 2012/3. szám

Terrorizmus egykor és ma – avagy a büntetőjog eszközei a terrorizmus elleni harcban

Büntetőjogi Szemle 2012/3. szám

hiszen a darwinizmus az egyetlen olyan filozófiai nézet, amely a harcot támogatja.9 Napjainkra, a terrorizmus fogalmára rengeteg meghatározás született, (egy angol kézikönyv 109 meghatározást gyűjtött egybe) nemzetközileg elfogadott érvénye azonban egyiknek sincs.10 Hogy miből fakad a meghatározás nehézsége? A válasz egyszerű: tulajdonképpen címkézésről van szó. Szinte egyetlen személy, illetve csoport sem nevezi magát önként terroristának, a megnevezést mások – főként az általuk megtámadott államok – ragasztják rájuk.11 Ha a terrorizmus fogalmát kriminológiai értelemben szeretnénk meghatározni, az egyik legátfogóbb definíciót Korinek László meghatározása adja: „A terrorizmus eltérő eszmerendszerekből merítő, sajátos logikának engedelmeskedő, változatos formákat öltő módszeres erőszak alkalmazás, vagy ezzel való fenyegetés, melynek célja politikai törekvések elérése azáltal, hogy az áldozatban, a nézőközönségben, az államban, a társadalomban megalkuvó magatartás alakuljon ki. A meghirdetett cél általában politikai, ideológiai, vallási, etnikai tartalmú radikális változás kikényszerítése, a cél elérésére alkalmazott cselekménysor. Az eszköz viszont jogi lényegét tekintve köztörvényes, erőszakos bűncselekmény.”12 Elkövetési módja rendkívül változatos, pl.: emberrablás, gáztámadás, bombamerénylet, repülőgép-eltérítés stb. Különösen nagy szerepe van a tömegtájékoztatásnak, és az általa megcélzott nyilvánosságnak (figyelemfelkeltés, a terrorszervezet céljainak megismertetése stb.) A terrorszervezetek főbb céljai: zavarkeltés, állami intézmények működésének megzavarása, a nyilvánosság figyelmének megnyerése, destabilizáció, megtorlás kiprovokálása, visszavágás, bosszú egy korábbi esemény miatt, állami illetve politikai engedmények kikényszerítése, az emberek sokkolása, rettegésben tartása stb. Ha ezeket a célokat nem anyagi haszonszerzés végett, hanem valamilyen távolabbi politikai törekvések megvalósítása érdekében kívánják elérni, illetve, ha ezek a célok a demokratikus, legitim államberendezkedés ellen irányulnak, akkor terrorista magatartásról beszélünk. A terrorizmus fajtái: 1. ideológiai indíttatású terrorizmus – célja: politikai előnyök elérése végett a társadalom destabilizálása, ill. hatalomátvétel i. szélsőbaloldali: a kommunista frazeológia hatásos jelszavainak és jelképeinek (vörös csillag, sarló, kalapács, AK 47-es géppisztoly)

9 Harun Yahya: A terrorizmus valódi ideológiai gyökere: a darwinizmus és a materializmus. http://www.azevolucioscsalas.com/ekbol.php 2010. 03. 03. 10 Benke, 1989 (i. m. 7) 17. o. 11 Charles Townshend: Terrorism, (magyar). A terrorizmus. (ford.: Nádori Attila). Budapest, Magyar Világ Kiadó, 2003. 9. o. 12 Gönczöl Katalin – Kerezsi Klára – Korinek László – Lévay Miklós: Kriminológia, Szakkriminológia. Budapest, Complex Kiadó, 2006. 447. o.

használata jellemzi tevékenységüket, pl.: a német Vörös Hadsereg Frakció (RAF), az olasz Vörös Brigádok, a perui Fényes Ösvény ii. szélsőjobboldali: sovinizmus, fajgyűlölet, fasizmus jellemzi, pl.: az olasz Fekete Rend, a Ku Klux Klán 2. etnikai, faji, vallási terrorizmus – célja: egy nemzeti kisebbség vagy népcsoport politikai és területi függetlenségének elérése, pl.: Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) 3. állami terrorizmus – lényege: a terrorszervezet valamely állam tudtával, engedélyével, segítségével, vagy annak megbízásából követ el merényleteket, célja – az állam által veszélyesnek tartott személyek, csoportok fizikai megsemmisítése, más államok destabilizálása, pl.: a lengyel titkosszolgálat meggyilkolta a rendkívül népszerű Jerzy Popieluszkó katolikus papot 1985-ben 4. a „kiválasztottak” terrorizmusa – olyan küldetéstudattal rendelkező fanatikus személyek, akik személyiségükben betegek, de a magányosan végrehajtott tettüket nagy körültekintéssel, magas intelligenciával tervezik meg és követik el, pl.: lépfene vírussal fertőzött levelek küldése az Amerikai Egyesült Államokban (USA), 2001-ben.13 Akaratlanul is felmerül a kérdés: kiből lesz terrorista? A válasz azonban elég összetett. A terroristák személyiségének a vizsgálata mindig is foglalkoztatta a pszichiátereket és más elmeszakértőket is. Dr. Adel Sadeq, az Arab Pszichiátriai Társaság elnöke 2002-ben a következőket nyilatkozta az öngyilkos merénylőkről: „Mint képzett pszichiáter, azt mondhatom, hogy a legnagyobb áldás akkor következik, amikor a vis�szaszámlálás befejeződik: tíz, kilenc, nyolc, hét, hat, öt, négy, három, kettő, egy. És ekkor megnyomjuk a gombot, ami által felrobbanunk.”14 Más szakértők szerint (Robius, Post) a terrorista lelki akaratát leginkább meghatározó pszichiátriai kórkép a paranoia. Hat alapvető kóros paranoiás tünetcsoportot mutattak ki különféle terroristák példáján, ezek: a bizalmatlanság, az elhivatottság, a nagyzási hóbort, a gyűlölet, az autonómiavesztéstől való félelem, a projekció, és a kényszerképzet. Valószínűleg az a legelfogadhatóbb nézet, amely szerint a terrorista lelki és társadalmi faktorok egyidejű hatásaként előálló sajátos személyiségszerkezet, mely pszichikumnak domináló eleme az elhivatott idealizmus, vagy egyenesen a fanatizmus. A terrorizmus mai megjelenési formáinak veszéGönczöl – Kerezsi – Korinek – Lévay, 2006 (i. m. 12) 447–450. o. Jan Eastgate: Zűrzavar és terrorizmus – a pszichiátria tevékenységének eredményeképpen. http://www.emberijogok.hu/letoltes/booklets/HUN-Terrorism.pdf 2010. 09. 14. 13 14

II. Nemzetközi terrorizmus 1. A nemzetközi terrorizmusról általában A terrorizmus és a nemzetközi terrorizmus fogalmára sok meghatározás született, ám nemzetközileg elfogadott érvénye egyiknek sincs. Nemzetközi értelemben vett terrorizmusról akkor beszélhetünk, ha a terrorizmus félelmet, pánikot, riadalmat kelt a nemzetközi közösség egészében, vagy annak egy részében. Nagyon leegyszerűsítve: a (nemzetközi) terrorizmus (nemzetközi) politikai bűntény ezért, mint bűn, büntetőjogi fellépést kíván, mint politika, politikai választ, s mint nemzetközi jelenség, csak a nemzetközi közösség együttese által oldható meg.17 Az 1970-es években a terrorizmus nemzetközi jelenséggé vált, amelyben nagy szerepe volt a legjellegzete-

Gönczöl – Kerezsi – Korinek – Lévay, 2006 (i. m. 12) 450–453. o. Townshend, 2003 (i. m. 11.) 7–8. o. 17 Benke, 1989 (i. m. 7.) 17., 21., 41–42. o. 15 16

sebb terrorcselekményekké vált repülőgép-eltérítéseknek,18 amelyek lényegüknél fogva nemzetköziek.19 A nemzetközi terrorizmus jellemzőire és motivációira vonatkozó egyik legátfogóbb összegzést az USAban, 1999-ben létrehozott „Terrorizmussal Foglalkozó Nemzetközi Bizottság”20 készítette el. A Bizottság a nemzetközi terrorizmusra vonatkozóan az alábbi főbb megállapításokat rögzítette: – megváltozott a nemzetközi terrorizmus jellege és célja, így a nemzetközi közösség részéről egyre nagyobb igény van az együttműködésre, – az állam még mindig támogatja a terrorizmust, ill. néhány esetben az állami politika részét képezi, – megváltozott a terroristaveszély jellege is, egyre veszélyesebbek és egyre nehezebb a felderítésük, – a terrortámadások egyre több halálos áldozatot követelnek, – a motivációk köre kibővült, – a fegyvereiket tekintve megnőtt a valószínűsége, hogy egyre nagyobb a törekvés vegyi, biológiai, radiológiai, vagy nukleáris anyagok beszerzésére.21

2. A fordulópont: 2001. szeptember 11. A nemzetközi terrorizmus az 1970-es évek végétől rendszeresen foglalkoztatja a nemzetközi kapcsolatokról szóló monográfiákat és tankönyveket, ám 2001. szeptember 11-ei támadás óta a kérdés új dimenzióba került: a nemzetközi politika egyik elsőszámú problémájává vált. A terrorizmus veszélye új minőséget kapott, Henry Kissinger szavaival élve: szeptember 11. nemcsak „szívszorító emberi tragédia, de egyben fordulópont is volt, amennyiben a felszíni jelenségeket elválasztotta a nem látható tendenciáktól, arra kényszerítve bennünket, hogy vessük el divatos és önelégült világképünket, és próbáljunk kialakítani egy másikat”. A támadás után mondott első beszédében Bush elnök is utalt rá, hogy „más ellenséggel állunk szemben, mint amilyennel eddig valaha is szemben álltunk”. A merénylet a terroristák nézőpontjából sikertörténetnek bizonyult: a terrorizmustól való félelem végigsöpört az egész világon.22 2001. szeptember 11-én 19 férfi, 4 géppel belerepült 3 épületbe, és ezzel 3315 ember halálát okozta. Erről a támadásról sok mindent megírtak már, a legapróbb 18 A repülőgép-eltérítések fő elkövetője a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) volt, amely szintén nemzetközinek nevezhető, amennyiben a magának követelt területet egy másik állam birtokolta. 19 Townshend, 2003 (i. m. 11.) 36–37. o. 2 0 A bizottságot a Kongresszus hozta létre 6 hónapos mandátummal, s azzal a feladattal, hogy vizsgálja meg a nemzetközi terrorizmus megelőzésével, és a vele szembeni eljárással kapcsolatos törvényeket, jogszabályokat, direktívákat, és szükség esetén tegye meg a változtatásra vonatkozó ajánlásait. 21 Szerk.: Tálas, 2002 (i. m. 2.) 93–94. o. 2 2 Egedy Gergely: Bevezetés a nemzetközi kapcsolatok elméletébe. Budapest, HVG-ORAC Lap-és Könyvkiadó Kft. 2007. 144. o.

Büntetőjogi Szemle 2012/3. szám

lyessége abban rejlik, hogy a hálózatba szervezett, de nagyfokú önállósággal működő laza csoportok rugalmas „franchise”- hoz hasonló rendszere globális ideológiai-politikai célok érdekében fellépve globális fronton harcol, önálló, aktív, nagyon korszerű, a világhálót használó médiapolitikával küzd, döntően korábban illegitimnek tekintett célpontokra csap le, módszerei a totális háború logikáját követik, és önállósodott anyagi eszközei nem származnak állami forrásokból. A terrorista cselekmények kapcsán kiemelkedő szerepet kap a média, hiszen az a céljuk, hogy a „tett propagandája” segítségével minél szélesebb körben tudassák létüket és céljaikat. Ha a merényletek társadalmi hatásait nézzük, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy kollektív traumát nem okoznak. Nem érintik a társadalmat annyira, mint ahogy azt a terroristák tervezték. Még senki sem figyelt meg olyan hatást, hogy egy terrorista támadás az állami intézményekbe vetett hit megingását, vagy a demokratikus életstílusból való kiábrándulást eredményezett volna, hiszen a terrorista merénylet után a lakosság inkább a kormányzat mögé tömörül. A legsúlyosabb szinte mindig a társadalmi-gazdasági kár.15 A terrorizmus tehát felkavarja az embereket, mégpedig szándékosan. Ez a célja, és ez az, ami miatt a 21. században újra a figyelem középpontjába került. 2001. szeptember 11-e után állandó és tartósnak ígérkező szükségállapotban találták magukat az emberek, és a „terrorizmus elleni háború” következményei épp annyira átláthatatlanok voltak, mint maga a terrorizmus.16

Büntetőjogi Szemle 2012/3. szám

részletekig kielemezték az akció természetét. A legtöbb kommentátor szemében ez az esemény példátlan és egyedülálló. Ez a megállapítás több szempontból is helytálló (okozott kár, kiváltott reakció), de a kivitelezés bonyolultsága és látványossága szempontjából tulajdonképpen a korábbi eseményeknek a betetőzését jelentette.23 George W. Bush elnök szeptemberi kongresszusi beszédében meghirdette a „terrorizmus elleni háborút”, amely az „al-Kaidával kezdődik, de nem ér véget, amíg le nem leplezünk, meg nem állítunk, és fel nem számolunk minden nemzetközi terrorista csoportot”. Kijelentette ugyanakkor azt is, hogy az USA üldözni fogja mindazon államokat is, amelyek segítséget, vagy menedéket nyújtanak a terroristáknak. A merénylet óta folyik a vita: vajon új történelmi korszak kezdődött-e 2001. szeptember 11-ével? A válasz nem egyértelmű, az azonban nem kétséges, hogy mind a terrorizmus, mind az ellene folytatott harc új szakaszába érkezett.24 „Obsta principi” – azaz minden rossz dolgot addig kell kezelni, amíg kicsi, viszont ha a terrorizmusról van szó, a probléma már egyáltalán nem kicsi.25

3. Terrorista szervezetek „Ölj meg egyet, hogy megfélemlíts tízezret!”– tartja az ősi kínai közmondás. De ez lehetne a jelszava a világ békéjét fenyegető terroristáknak is.26 A terrorizmus fogalmának meghatározásához hasonlóan, a terrorista csoportok lényegét is nehéz lenne megragadni egyetlen definícióban. Számos eltérés lehet egy-egy terrorista szervezet között, pl.: létszám alapján, felépítés alapján, ideológiai nézet szerint stb. A terrorista szerveződések legelső szintje a nagyvárosok névtelenségébe rejtőző magányos terrorista. Legfőbb jellemzői közé tartozik, hogy rendkívül kiszámíthatatlan, támadása szinte teljesen kivédhetetlen, előre nem látható. Az európai kisebb, illetve közepes nagyságú, hagyományosnak tekinthető terrorszervezetek létszáma a néhány tíz főtől a néhány száz főig terjedhet, pl.: palesztin, vagy egyéb közel-keleti és ázsiai terrorszervezetek. Az újabb típusú, nagyobb taglétszámmal rendelkező közel-keleti és ázsiai terrorista csoportok aktív tagjainak a száma akár a több ezer főt is elérheti, pl.: al-Kaida, Hezbollah, Hamasz. A terrorista szervezetek felépítése, illetve működése szintén vegyes képet mutat. Az azonban minden terrorista szervezetre igaz, hogy mindig olyan struktúrában működnek, amely alkalmazkodik ahhoz a kör-

nyezethez, amelyben a terrorista akcióikat akarják kivitelezni. A kisebb terrorista szerveződések tagjai általában ismerik egymást, vagy legalábbis a tagok nagy részét, a többiekről pedig információkkal rendelkeznek. A néhány száz aktív taggal rendelkező (közepes) hagyományos terrorista csoportok szervezeti felépítése és működése már bonyolultabb. Ahhoz, hogy a szervezet védelmét biztosítsák, általában a sejtszerű felépítést választják.27 Ez a fajta felépítés azonban nagymértékben megnehezíti az egész szervezet felszámolását, hiszen nemcsak a vezetőkhöz, de az egyes sejtekhez sem könnyű eljutni, még akkor sem, ha egy sejtet már sikerült megtalálni.28 A statisztikai adatok alapján 1970 és 1990 között több száz terrorista szervezet tevékenykedett aktívan. Így joggal vetődik fel a kérdés: létezik-e „euroterro rizmus”? A válasz nem teljesen egyértelmű, azonban a szakértői vélemények alapján kijelenthető, hogy bár vannak alkalmankénti együttműködések a különböző terrorista csoportok között, azonban nincs egységes (európai) terrorszervezet.29

4. Az Internet szerepe a terrorizmus megerősödésében A terroristák egyre nagyobb mértékben használják ki az információs technológia által nyújtott lehetőségeket, pl.: hálózatépítés. Az Interneten alapuló, úgynevezett hálózatos szervezeti formát egyre növekvő számú terrorista csoport alkalmazza, az újonnan alakuló szervezetek már megalakulásuktól kezdődően, míg a régebbiek fokozatos áttérés útján.30 A terrorizmus eme jelenkori megjelenési formájának napjainkra több elnevezése is elterjedt, mint pl.: számítógépes terrorizmus, virtuális dzsihád, cyberterrorizmus, kibernetikai terrorizmus stb. Legfontosabb módszerei: az elektronikus vezérlőrendszerekbe való behatolás, ezek manipulálása, és az ellenük való szabotázs (pl.: hacking, vírusfejlesztés stb.). Az eszköze természetesen a különböző számítógépek, illetve számítógépes rendszerek. A kibernetikai terrorizmus hatása meglehetősen nagy, az ellene való fellépés pedig elég nehéz.31 Az Internet számos előnnyel kecsegtet a terroristák számára: a világháló megfigyelése és korlátozása nem megoldható, a könnyű elérhetőség, a cenzúra hiánya, a hatalmas célközönség, a kommunikációs anonimitás, a gyors információáramlás, az olcsó kialakítás és 2 7

Jason Burke: Al-Queda (magyar) Al-Kaida – A terror árnyéka. (ford.: Árokszállásy Zoltán) Budapest, HVG Kiadó Rt. 2004. 43, 242. o. 2 4 Jonathan Barker: The no-nonsense terrorism, (magyar). A terrorizmus. (ford.: Árokszállásy Zoltán). Budapest, HVG Kiadói Rt. 2003. 17–19. o. 2 5 Lőrincz Miklós: Gondolatok a terrorizmusról. 2 3

http://www.hm.gov.hu/hirek/kiadvanyok/uj_honvedsesegi_szemle/ lorincz_miklos 2010. 09. 27.

2 6

IRA és ETA: terrorizmus Európában.

http://www.origo.hu/tudomany/tarsadalom/20011106iraes.html 2010.

03. 11.

Lőrincz Miklós: Gondolatok a terrorizmusról.

http://www.hm.gov.hu/hirek/kiadvanyok/uj_honvedsesegi_szemle/ lorincz_miklos 2010. 09. 27. 2 8

A terrorista szervezetek felépítése.

http://www.playhold.com/www.ckke.hu/index_10301036.php 2010.

03. 14. 2 9 Benke, 1989 (i. m. 7.) 30. o. 3 0 Dr. Haig Zsolt: Internet terrorizmus.

http://www.zmne.hu/dokisk/hadtud/terror/lekt_Haig_Zsolt.pdf 2010.

04. 28. 31 Gönczöl – Kerezsi – Korinek – Lévay, 2006 (i. m. 12.) 451. o.

III. A terrorcselekmény 1. A terrorcselekmény büntetőjogi szabályozásának története Az 1978. évi IV. törvény a büntető törvénykönyvről (Btk.) – amely 1979. július 1-jén lépett hatályba – új bűncselekményként szabályozta a 261. §-ban a terrorcselekményt. Az önálló bűncselekménnyé nyilvánítás oka az volt, hogy világszerte elszaporodtak az olyan bűncselekmények, melyek során az elkövetők egy vagy több személyt, illetve jelentős anyagi javakat kerítettek hatalmukba, majd állami szervhez zsaroló követelést intéztek. Emellett kikötötték, hogy ha nem teljesítik a követeléseiket, akkor az általuk fogva tartott személyeket megölik, illetve az anyagi javakat megsemmisítik.33 A terrorcselekmény pönalizálásának legfőbb indoka tehát az volt, hogy a szervezett bűnözés a kényszerítésnek és a zsarolásnak a korábbi időszakban ismerteknél minőségileg újabb formáját hozta létre. Korábban az elkövető, vagy elkövetők egy sajátos „alkupozíciót” (adok–kapok) létesítettek. Ha a címzett – vagyis az adott állami szerv – eleget tett a követeléseknek, remény volt arra, hogy a „túszokat” szabadon bocsátják, vagy az anyagi javakat sértetlenül hagyják. Napjaink terrorcselekményei azonban már nem így működnek, a terroristák nem törekszenek alkupozíDr. Haig Zsolt: Internet terrorizmus. http://www.zmne.hu/dokisk/hadtud/terror/lekt_Haig_Zsolt.pdf 2010. 04. 28. 33 Erdősy Emil – Földvári József – Tóth Mihály: Magyar büntetőjog Különös rész. Budapest, Osiris Kiadó, 2007. 321. o. 32

cióra, nem terjesztenek elő követelést, így nincs mit mérlegelni, („nem adnak, és nem kérnek kegyelmet”) céljaik elérése érdekében bármire képesek, akár saját életüket is feláldozzák.34 A terrorcselekmények lényegében a hadviselés új formájának tekinthetőek. A terrorista hadviselés a hagyományos háborúktól csupán abban különbözik, hogy nem államok és haditechnikák állnak egymással szemben, hanem világnézeti és gazdasági meggyőződésből eredő eszmék konfrontálódnak. Ez az eszmei meggyőződés azonban erős érzelmi telítettsége miatt gyakran fanatizmusba csap át.35 A terrorcselekmény kiemelt súlyosságát bizonyítja, hogy a tényállás megalkotásakor még a halálbüntetés36 is szerepelt a szankciók között. A bűncselekmény tényállását többször is módosítani kényszerült a jogalkotó, pl.: 2001-ben, 2003-ban és 2007-ben is.

2. A terrorcselekmény hatályos szabályozása A terrorcselekmény tényállásának jelenleg hatályos szövege tulajdonképpen a 2007-es Btk. módosítás eredménye. A bűncselekmény jogi tárgya az állami szervek, más államok és a nemzetközi szervezetek zavartalan működésében megnyilvánuló közbiztonság, vagyis az igény, hogy ezek a szervezetek a tevékenységük során saját, kényszermentes elhatározásukat tudják érvényesíteni.37 Az elkövetési tárgy tekintetében meg kell említeni a passzív alanyt, aki bárki lehet, akin a (9) bekezdésben meghatározott személy elleni erőszakos, közveszélyt okozó, illetve fegyverrel kapcsolatos bűncselekmények megvalósulnak. Ugyanakkor az elkövetési tárgyaivá válhatnak a tényállásban is meghatározott jelentős anyagi javak, továbbá azon dolgok, melyeken a közveszélyt okozó, vagy fegyverrel kapcsolatos bűncselekmények megvalósulhatnak.38 A terrorcselekményt megvalósító elkövetési magatartások: 1. – személy elleni erőszakos, – közveszélyt okozó, – fegyverrel kapcsolatos bűncselekmény elkövetése39 2. jelentős anyagi javak hatalomba kerítése feltétel kikötésével. Ez a tevékenység 2 szakaszból áll. Az első szakasz az idegen anyagi javak hatalomban tartásának általános formája, vagyis az elkövető számára lehetővé válik az 3 4 Blaskó Béla – Miklós Irén – Schubauer László: Büntetőjog Különös rész II. Budapest, Rejtjel Kiadó, 2006. 22–23. o. 35 Erdősy – Földvári – Tóth, 2007 (i. m. 33.) 321. o. 3 6 Egészen 1990-ig, amikor a 23/1990. (X. 31.) Alkotmány Bírósági (AB) határozat eltörölte a halálbüntetés lehetőségét. 37 Balogh Ágnes: Büntetőjog II. Különös rész. Pécs, Dialóg Campus Kiadó, 2005. 302. o. 3 8 Blaskó – Miklós – Schubauer, 2006 (i. m. 34.) 24. o. 39 Az ebbe a körbe tartozó bűncselekményeket a Btk. 261. § (9) bekezdése taxatíve felsorolja.

Büntetőjogi Szemle 2012/3. szám

az alacsony költségigény, a multimédiás környezet, illetve az is, hogy a hagyományos tömegmédia is egyre inkább forrásának tekinti az Internetet. A terrorista szervezetek honlapjai eltérő tartalommal működnek, úgymint: a szervezet története, társadalmi és politikai háttér, ideológia, jelentősebb végrehajtott akciók, a vezetők életrajza, alapítók és hősök (öngyilkos merénylők), politikai és ideológiai célok, naprakész információk stb. A világháló – a terroristák szempontjából – az alábbi feladatokra lehet alkalmas: pszichológiai hadviselés, nyilvánosság és propaganda tevékenység, adatbányászat, hálózatépítés, információ megosztás, vezetés (tervezés, koordináció), adománygyűjtés, toborzás és mozgósítás, rejtett és kódolt üzenetek továbbítása, kézikönyvek terjesztése stb. A terrorista weboldalaknak 3 nagy célcsoportja van: egyrészt a jelenlegi és potenciális támogatók, másrészt a nemzetközi közvélemény, és végül – de nem utolsó sorban – az ellenséges nyilvánosság. Sajnálatos, és egyben megdöbbentő, hogy a célközönség között megtalálhatóak a gyermekek is, pl.: Hamasz gyermek weboldala, hiszen idővel belőlük lesznek a jövő terroristái.32

Büntetőjogi Szemle 2012/3. szám

anyagi javak ellenőrzése, elvitele, megrongálása és megsemmisítése (eszközcselekmény). Az anyagi javak lehetnek ingók és ingatlanok is, a lényeg az, hogy jelentősek legyenek. A jelentősség kitétel értelmezhető mennyiségileg és minőségileg is. Mennyiségi szempontból az értéknagyság40alkalmazandó, minőségileg pedig a fontosság szerepe kerül előtérbe, pl.: középület, repülőtér, híd, pályaudvar, gyár stb. A második szakasz: a követelés intézése az állami szervhez, vagy nemzetközi szervezethez (célcselekmény). A követelés címzettje az a szervezet, amelyiknek módjában áll a követelés teljesítése.41 A terrorcselekmény immateriális bűncselekmény, vagyis a (9) bekezdésben taxatíve felsorolt bármely bűncselekmény elkövetésével – ha a célzat fennáll – a bűncselekmény befejeződik, tehát nem feltétel, hogy a címzett a követelést teljesítse.42 A bűncselekmény alanya bárki lehet, jellemző a társtettesi minőség. Ha a bűnösséget nézzük – a célzatra tekintettel – kizárólag egyenes szándékkal követhető el a cselekmény. Az elkövető célját az (1) bekezdés a)–c) pontja határozza meg: – állami szerv, más állam, vagy nemzetközi szervezet kényszerítése aktív, vagy passzív magatartásra, – a lakosság megfélemlítése, – más állam alkotmányos, társadalmi, vagy gazdasági rendjének megváltoztatása vagy megzavarása, illetve nemzetközi szervezet működésének megzavarása. A terrorcselekmény előkészülete is büntetendő. A (4) bekezdés sajátos sui generis előkészületi magatartást határoz meg, valamennyi „hagyományos” előkészületi magatartás mellett büntetni rendeli a terrorcselekményhez anyagi eszközök szolgáltatását és gyűjtését is. A büntetés korlátlan enyhítésének, illetve a büntethetőséget megszüntető oknak a lehetőségét kriminál politikai megfontolások indokolják.43 A bűncselekmény privilegizált alakzata a terrorcselekmény elkövetésével való fenyegetés. A tényállás (8) bekezdése a feljelentési kötelezettséget tartalmazza, amely mindenkire vonatkozik (a hozzátartozót is beleértve), akinek hitelt érdemlő tudomása van arról, hogy terrorcselekmény elkövetése készül. Ha a halmazati kérdéseket vizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy a terrorcselekményt a (9) bekezdésben meghatározott bűncselekményektől a célzat határolja el, vagyis azokkal az alaki halmazat csupán látszólagos.44 A terrorcselekmény tényállásának jövőjét illetően fontos módosítás van kilátásban. Jelenleg ugyanis a terrorizmus finanszírozása [Btk. 261. § (4)–(5) bekezAz értéknagyságot a Btk. szabályozza az értelmező rendelkezései körében (138/A. §), amely szerint jelentős az érték, ha kétmillió forintot meghalad, de ötvenmillió forintot nem halad meg. 41 Erdősy – Földvári – Tóth, 2007 (i. m. 33.) 324. o. 42 Balogh, 2005 (i. m. 37.) 302. o. 43 Erdősy – Földvári – Tóth, 2007 (i. m. 33.) 325–326. o. 4 4 Balogh, 2005 (i. m. 37.) 304. o. 4 0

dés] habár önálló tettesi alapcselekménynek minősül, viszont nem képez önálló bűncselekményt, csupán a terrorcselekmény egyik alakzatát alkotja. A kodifikációs törekvések azonban egyre inkább afelé irányulnak, hogy a terrorizmus finanszírozásának szabályozása módosuljon. Erre kétféle lehetőség is kínálkozik, miszerint: e cselekmény szabályozását be lehetne építeni a pénzmosás tényállásába, vagy a másik verzió szerint önálló sui generis tényállás lehetne a gazdasági bűncselekmények körében.

IV. A terrorizmus elleni harc 1. A terrorizmus elleni harcról általában A terrorizmus napjaink állandó veszélyforrása lett, hiszen a terrorcselekmények kiszámíthatatlanok, megelőzésük elvileg ugyan lehetséges, azonban ennek a valószínűsége sokkal kisebb, mint a háborúk esetében.45 A terrorizmus elleni fellépés mindig magában hordozza annak a veszélyét, hogy az állam a terroristák céljaival egybevágóan hagyja magát provokálni, és a válaszlépésekkel belép egy fölöttébb bizonytalan, öngerjesztő folyamatba. A terrorizmus elleni harc tulajdonképpen befejezhetetlen, mert a szélsőség sem jogi, sem politikai eszközzel nem számolható fel. Az antiterrorista stratégia legfontosabb elemei: 1. törekedni kell a terrorizmust kiváltó társadalmi, politikai, etnikai, vallási feszültségek demokratikus módon való megszüntetésére 2. növelni kell a biztonsági erők létszámát, ill. erősíteni kell kiképzettségüket és technikai felszereltségüket 3. csökkenteni kell a társadalmi mozgástér kockázatait 4. fokozottan kell ellenőrizni a társadalom tagjait 5. ésszerű önkorlátozást kell elfogadtatni a médiával, annak érdekében, hogy a terroristák nehezebben juthassanak a kívánt nyilvánossághoz 6. különleges antiterrorista törvényeket kell alkotni 7. erősíteni kell a nemzetközi együttműködést 8. a lehetséges terrorista célpontok védelmét fokozni kell 9. szét kell rombolni a terroristák anyagi bázisait 10. egyesíteni kell a nemzeti adatbázisokat.46 A statisztikai adatok szerint: 2001 és 2006 között 20310 terrorcselekményt vitték véghez, amely 34 824 45

Hadnagy Imre József: A háború és a terrorizmus.

http://www.zmne.hu/kulso/mhtt/hadtudomany/2005/1/2005_1_2. html 2010. 03. 03. 4 6

Gönczöl – Kerezsi – Korinek – Lévay, 2006 (i. m. 12.) 457–459. o.

áldozatot követelt. Kétségtelen ténnyé vált, hogy világviszonylatban nagymértékben romlott a helyzet mind a cselekmények, mind az áldozatok számát tekintve.47

rista támadások lehetnek, 6. fel kell ismerni azokat a tényezőket, amelyek a terroristák megerősödéséhez hozzájárulnak, 7. támogatni kell a harmadik világ országait a terrorizmus elleni hatékonyabb harcban.51

2. A terrorizmus elleni harc eszközei a világban

3. A terrorizmus elleni harc hazánkban

Tálas Péter: A nemzetközi terrorizmus és a szervezett bűnözés hatása a nemzetközi biztonságra és Magyarország biztonságára. Budapest, 2007. 47

http://www.mtaki.hu/docs/all_in_one/talas_peter_nemzetkozi_terrorizmus.pdf 2010. 03. 03.

Szerk.: Tálas, 2002 (i. m. 2.) 59–64. o. Townshend, 2003 (i. m. 11.) 147. o. Dr. Boda József: A nemzetközi terrorizmus és az ellene való összefogás szükségessége, lehetőségei. http://www.zmne.hu/dokisk/hadtud/osszefogas.pdf 2010. 09. 07. 4 8 49

5 0

Magyarország nem tartozik a terrorizmus által közvetlenül veszélyeztetett országok közé. A Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) szerint csekély az esélye, hogy Magyarország terrorista célponttá váljon, ennek ellenére nem lehet teljesen kizárni egy esetleges támadás lehetőségét.52 A 2001. szeptember 11-i terrortámadás új megvilágításba helyezte a nemzetközi terrorizmust és az ellene folytatott küzdelmet. Ennek hatása alól a nemzetközi politika egyetlen résztvevője sem vonhatta ki magát, így természetesen Magyarország sem. Hazánk részt vesz a nemzetközi terrorizmus kockázatainak közös elemzésére, értékelésére és kezelésére szolgáló különféle nemzetközi kezdeményezésekben.53 A terrorizmus elleni küzdelem megköveteli, hogy az ország védelmi, elhárító és reagáló képessége megfelelően hatékony és magas szintű legyen. A hatékonyság kulcsa: a terrorellenes harcban részt vevő magyar szervek működésének összehangolása a közös stratégiai célok elérése érdekében. A belföldi összhang kialakítása mellett egyre hangsúlyosabb a nemzetközi együttműködés hatékonyságának fejlesztése is. Ez magában foglalja a nemzetbiztonsági szolgálatok és a rendvédelmi szervek kétoldalú kapcsolatai mellett a multilaterális együttműködéseket is (EU, NATO).54 A terrorizmus elleni küzdelem összkormányzati tevékenység, amelyben a rendészeti szervek és a nemzetbiztonsági szolgálatok mellett más intézmények is részt vesznek. 2003 őszén a kormány Nemzetbiztonsági Kabinetjének döntése alapján megalakult a Terrorellenes Koordinációs Bizottság (TKB): az NBH, az Információs Hivatal (IH), a Katonai Biztonsági Hivatal (KBH), a Katonai Felderítő Hivatal (KFH), a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat, az Országos Rendőr-főkapitányság, illetve a BM (Belügyminisztérium) határőrség részvételével. A TKB tulajdonképpen az érintett szervek együttműködésének hatékonyabb összehangolását hivatott biztosítani. Hazánk – bár nem tartozik a muzulmán szélsőségesek elsőszámú célpontjai közé – ahhoz a politikai, kulturális és gazdasági közösséghez tartozik (EU-, NATO-tagság), amelyet a muzulmán szélsőségesek ellenségnek tartanak.55 51

Büntetőjogi Szemle 2012/3. szám

Amióta megjelent a CNN-n az „America’s new war” felirat, és főként miután az ENSZ Biztonsági Tanácsának (BT) határozata „a nemzetközi békét és biztonságot fenyegető cselekménynek” minősítette az Amerikát ért terrortámadásokat, és elismerte az USA jogát „az egyéni vagy kollektív” önvédelemre, azóta nem lehet kétséges, hogy a terrorizmus elleni küzdelmet totális és komplex háborúnak kell tekinteni. Totális és komplex, mivel eszközeiben és módszereiben radikálisan szakít a hagyományos háborúval, s egyszerre vet be rendészeti-adminisztratív-jogi, hírszerzési-titkosszolgálati, politikai-diplomáciai, gazdasági-pénzügyi, társadalompolitikai, katonai és kommunikációs eszközöket.48 A terrorizmus elleni harcban kiemelt szerepet játszanak a különböző nemzetközi egyezmények, pl.: ENSZ egyezmények. A hatékony nemzetközi fellépés eszményi módja egy egységes, globális érvényű jogszabály lenne, amely egyelőre utópiának tűnik.49 A nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben egyre több nemzetközi szervezet vállal szerepet: Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO), Nemzetközi Bűnügyi Rendőri Szervezet (INTERPOL), Európai Unió (EU), Európai Rendőri Hivatal (EUROPOL), Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ), Rendőrfőnökök Nemzetközi Szervezete (IACP), Nemzetközi Polgári Repülésügyi Szervezet, Vámigazgatások Világszervezete, Egyetemes Posta Unió, Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, Délkelet-európai Együttműködési Kezdeményezés, Amerikai Államok Szervezete, Afrikai Egység Szervezet, illetve a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége.50 A felsorolt nemzetközi szervezetek közül a legfontosabb szerepet a NATO, ill. az EU játssza. A terrorizmus elleni harcban az EU hét fő alapelvet követ: 1. a nemzetközi törekvéseket erősíteni kell a terrorizmus elleni harcban, 2. a terroristákat meg kell gátolni abban, hogy anyagi eszközökhöz hozzájussanak, 3. az EU kapacitását növelni kell a nyomozások és vádemelések terén, 4. védeni kell a nemzetközi szállítás biztonságát és az EU határait, 5. erősíteni kell a koordinációt a tagállamok között az olyan ügyletek megelőzésében, amelyeknek következményei terro-

A bűnözés és a terrorizmus elleni harc.

http://www.eu4journalists.eu/index.php/dossiers/hungarian/C45/197/

2010. 03. 03. 52 NBH évkönyv 2002 – Terrorizmus: A Nemzetbiztonsági Hivatal fő tevékenységi irányai. http://www.nbh.hu/oldpage/evk2002/terror.htm 2010. 09. 14. 53 A Magyar Köztársaság Információs Hivatala: Terrorizmus. http://www.mkih.hu/feladatkorok_terrorizmus.shtml 2010. 03. 03. 5 4 NBH évkönyv 2005: A terrorizmus. http://www.nbh.hu/oldpage/evk2005/05-0041.htm 2010. 09. 07. 55 A Magyar Köztársaság Információs Hivatala: Terrorizmus. http://www.mkih.hu/feladatkorok_terrorizmus.shtml 2010. 03. 03.

V. A terrorizmus finanszírozása

Büntetőjogi Szemle 2012/3. szám

1. A terrorizmus finanszírozásának fogalma és a vonatkozó magyar büntetőjogi szabályozás

A terrorakciók végrehajtásához jelentős anyagi javak szükségeltetnek. Ha a terroristáknak nincs elegendő anyagi forrásuk, akkor azt valamilyen módon elő kell teremteniük. Ha ebben valaki segédkezik, vagyis támogatja a terroristákat, illetve a terrorszervezeteket, akkor ezzel bűnsegédi jellegű magatartást valósít meg. Hazánkban ugyan a magyar Btk. 2003 óta önálló tettesi alapcselekménynek minősíti ezt a fajta magatartást, de még nem képez önálló bűncselekményt, csupán a terrorcselekmény egyik alakzatát alkotja.56 A magyar Országgyűlés a terrorizmus finanszírozásának visszaszorításáról szóló New York-i egyezményt a 2002. évi LIX. törvénnyel hirdette ki. Az egyezmény rögzíti a részes államok együttműködésének kötelezettségét meghatározott bűncselekmények megelőzésében, illetve leszögezi azt is, hogy milyen intézkedések szükségesek az elérni kívánt cél érdekében. Az egyezmény és a ráépülő irányelv célja az volt, hogy a terrorizmus pénzügyi alapjait gyengítsék. A terrorizmus finanszírozása tehát a hatályos magyar Btk. 261. § (4) és (5) bekezdése szerint bűncselekménynek minősül. A terrorcselekmény kiemelt súlyára tekintettel a törvény minden állampolgár számára előírja a feljelentési kötelezettséget, vagyis kötelezővé teszi az állampolgárok számára, hogy a még előkészületi stádiumban lévő terrorcselekményt feljelentsék. Ugyanakkor a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvény (Pmt.) szerint: a terrorizmus finanszírozására utaló gyanús körülményeket éppúgy be kell jelenteni, mint a pénzmosás gyanúját. Így tehát kétfajta kötelezettség is megjelenik a terrorcselekménnyel összefüggésben: egy feljelentési és egy bejelentési, melyek közül a feljelentési kötelezettség elmulasztása a súlyosabb bűncselekmény. Hazánkban terrorizmus finanszírozása miatt még nem ítéltek el senkit. Magyarországon mindezidáig kevés bejelentést tettek terrorizmus finanszírozásának gyanúja miatt, és e kevés bejelentésről is kivétel nélkül kiderült, hogy véletlen névazonosság miatt szerepelt az illető a tiltólistán. Ennek két oka lehetséges: az optimista magyarázat szerint hazánk kevésbé fertőzött területnek számít e tekintetben, míg a pesszimista verzió a látenciát jelöli meg okként.57 5 6 Gál István László: A terrorizmus finanszírozása. Pécs, PTE Állam- és Jogtudományi Kar Gazdasági Büntetőjogi Kutatóintézete. 2010. 5. o. 57 Gál István László: Bejelentés vagy feljelentés? A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel kapcsolatos feladatok és kötelezettségek. Pécs, Penta Unió, 2009. 47–49. o.

2. Költségei, forrásai és technikái A terrorista támadások költségeit két oldalról vizsgálhatjuk: egyrészt a terroristák oldaláról (finanszírozási igény), másrészt a társadalom oldaláról (károk és áldozatok). A terroristák oldaláról szemlélve a költségek három nagy csoportja jelentkezik: a műveleti költségek, az adminisztratív költségek és a merénylők családtagjainak adott dotáció. A műveleti költségek tökéletesen igazolják azt, hogy a terrorista merényletek kivitelezése elképesztően alacsony költségvetéssel megoldható, míg az akció által okozott károk óriási méreteket ölthetnek.58 Az adminisztratív, vagyis a működési költségek teszik ki a terroristák oldalán jelentkező költségtényezők nagy százalékát, pl.: az al–Kaida a bevételeinek 90%-t fordítja erre. A legérdekesebb költségtényező azonban az öngyilkos merénylők családtagjainak fizetett anyagi dotáció, illetve életjáradék. Ez azonban nem növeli meg jelentősen a terrorszervezetek költségeit, mivel a merénylők jelentős hányada gazdag, illetve a „sikerdíj” nem minden esetben a terroristák költségeit terheli. A társadalmi költségeknek két nagy csoportja van: a személyi jellegű (halottak, sebesültek, egészségkárosodás), és az anyagi jellegű (különböző pénzügyi többletkiadások, amelyeket a terrorizmus generál).59 A szükséges anyagi javak megteremtésének módjai három nagy csoportot képeznek: 1. bűncselekmények elkövetése: kábítószer-kereskedelem, embercsempészet, prostituáltak futtatása, emberkereskedelem, emberrablás, pénzmosás;60 2. adományok: készpénz, számlapénz, értékpapír, nemesfémek, drágakövek vagy egyéb értékkel rendelkező forgalomképes vagyontárgyak ingyenes, ellenszolgáltatás nélküli átadása terroristák, vagy terrorszervezetek részére;61 3. legális gazdasági tevékenységek: egyre nagyobb szerepet töltenek be a terrorizmus finanszírozásában, hiszen mind a magánszemélyek, mind pedig a legális vállalkozások szabadon rendelkeznek a vagyonukkal.62 Összegezve tehát, a terrorizmus finanszírozása, mint „háttéripar” a legnyilvánvalóbb kapcsolat, amely a köztörvényes bűnözés és a terrorizmus között fennáll.63

5 8 Pl.: a 2004-es madridi bombatámadást 10 000 USD költségvetéssel tudták kivitelezni, míg a mérleg másik oldalán 191 halott és több mint 1500 sebesült volt, a 2005-ös londoni támadás terroristák oldaláról jelentkező költsége mindössze 15000 USD volt, míg a társadalmat ért kár hatalmas: 700-an megsérültek és 38-an meghaltak. 59 Gál, 2010 (i. m. 56.) 10–19. o. 6 0 Gönczöl – Kerezsi – Korinek – Lévay, 2006 (i. m. 12.) 456–457. o. 61 Gál, 2009 (i. m. 57.) 78. o. 62 Gál, 2010 (i. m. 56.) 23–26. o. 6 3 Gönczöl – Kerezsi – Korinek – Lévay, 2006 (i. m. 12.) 457. o.

VI. Összegzés

Irodalomjegyzék

Könyvek/monográfiák 1. Balogh Ágnes: Büntetőjog II. Különös rész. Pécs, Dialóg Campus Kiadó, 2005. 427 o. 2. Benke József: Fényes Ösvény, Szürke Farkasok, 6 4

Hadnagy Imre József: A háború és a terrorizmus.

http://www.zmne.hu/kulso/mhtt/hadtudomany/2005/1/2005_1_2. html 2010. 03. 03. 65

Publikon Szerkesztőség: A terrorizmus fogalma és története

http://www.publikon.hu/htmls/cikkek.html?ID=23&articleID=345

2010. 03. 03.

4. 5. 6. 7. 8.

10. 11. 12. 13.

Büntetőjogi Szemle 2012/3. szám

Mindent egybevetve leszögezhetjük, hogy a világ nyugodt, békés élete ennek a gyilkos kórnak a gyógyításával, a kóros állapot megelőzésével lesz elérhető. Először is: ismerni kell a terrorizmus természetrajzát. Ez alapjában véve is nehéz dolog, de az ellene való hatékony fellépés még nehezebb. Hiszen ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk fellépni ellene: fel kell tárni a kiváltó okait, egyértelművé kell tenni az ellene való harc elkerülhetetlenségét, a lehető legtöbb államot meg kell nyerni ehhez a küzdelemhez, meg kell teremteni a szoros együttműködés feltételeit, létre kell hozni a terrorizmus elleni leghatékonyabb eszközrendszert, illetve fel kell készülni a viszontválaszra, a terrorista akciók megelőzésére, és a terroristák „váratlan csapásainak” elhárítására.64 A „mit hoz a jövő?” kérdésre pontos válasz ugyan nem adható, de a terrorizmus egy minden eddiginél pusztítóbb formájának veszélye már most is reális kihívást jelent. Ez az NBVT, vagyis a nukleáris, biológiai és vegyi terrorizmus veszedelme. Sajnos eljutottunk odáig, hogy a szakértők és az elemzők már nem azt a kérdést teszik fel, hogy bevetnek-e a terroristák nukleáris fegyvert, hanem azt, hogy mikor.65 Hazánk szerencsére a terrorizmus szempontjából kevésbé fertőzött területnek számít. A terroristák találkozóhelyként és pénzügyi tranzakciók lebonyolítási helyeként használják. Azonban nem szabad „elkényelmesednünk”, hiszen a terrorizmus csírái már Magyarországon is kezdenek megjelenni. Ennek egyik legjobb példája manapság a különböző televízió csatornák által sokat emlegetett „Magyarok Nyilai Nemzeti Felszabadító Hadsereg”. Nem szabad félvállról venni a védekezés fontosságát, hiszen a terrorizmus folyamatosan terjed a világban. Fontos, hogy minél szorosabban együttműködjünk a különböző terrorelhárító szolgálatokkal és a terrorizmus ellen is küzdő nemzetközi szervezetekkel, melyeknek tagjai vagyunk, pl.: ENSZ, Európa Tanács, NATO, Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, és az EU.

Fekete Szeptember – A nemzetközi terrorizmusról. Budapest, Magvető Kiadó, 1989. 239 o. Blaskó Béla – Miklós Irén – Schubauer László: Büntetőjog Különös rész II. Budapest, Rejtjel Kiadó, 2006. 343. o. Charles Townshend: Terrorism (magyar). A terrorizmus (ford.: Nádori Attila). Budapest, Magyar Világ Kiadó, 2003. 172. o. Egedy Gergely: Bevezetés a nemzetközi kapcsolatok elméletébe. Budapest, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 2007. 236. o. Erdősy Emil – Földvári József – Tóth Mihály: Magyar Büntetőjog Különös rész. Budapest, Osiris Kiadó, 2007. 549. o. Gál István László: A terrorizmus finanszírozása. Pécs, PTE Állam- és Jogtudományi Kar Gazdasági Büntetőjogi Kutatóintézet, 2010. 64. o. Gál István László: Bejelentés vagy feljelentés? A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel kapcsolatos feladatok és kötelezettségek. Pécs, Penta Unió, 2009. 112. o. Gönczöl Katalin – Kerezsi Klára – Korinek László – Lévay Miklós: Kriminológia, szakkriminológia. Budapest, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. 2006. 708. o. Jason Burke: Al-Queda (magyar). Al-Kaida – A terror árnyéka. (ford.: Árokszállásy Zoltán) Budapest, HVG Kiadó Rt. 2004. 323. o. Jonathan Barker: The no-nonsense terrorism (magyar). A terrorizmus (ford.: Árokszállásy Zoltán). Budapest, HVG Kiadói Rt. 2003. 155. o. Kussbach Erich: Nemzetközi és európai büntetőjog. Budapest, Szt. István Társulat Kiadó, 2005. 453. o. Szerk.: Tálas Péter: Válaszok a terrorizmusra, avagy van-e út az afganisztáni „vadászattól” a fenntartható globalizációig. Budapest, SVKH: CHARTAPRESS Kiadó, 2002. 335. o.

Internet 1. A bűnözés és a terrorizmus elleni harc.

http://w w w.eu4journalists.eu/index.php/ dossiers/hungarian/C45/197/ 2010. 03. 03.

2. A Magyar Köztársaság Információs Hivatala: Terrorizmus.

http://www.mkih.hu/feladatkorok_terrorizmus.shtml 2010. 03. 03.

3. A terrorista szervezetek felépítése.

http://www.playhold.com/www.ckke.hu/index_10301036.php 2010. 03. 14.

4. Dr. Boda József: A nemzetközi terrorizmus és az ellene való összefogás szükségessége, lehetőségei.

http://www.zmne.hu/dokisk/hadtud/osszefogas. pdf 2010. 09. 07.

5. Dr. Haig Zsolt: Internet terrorizmus.

http://www.zmne.hu/dokisk/hadtud/terror/ lekt_Haig_Zsolt.pdf 2010. 04. 28.

6. Hadnagy Imre József: A háború és a terrorizmus.

11. NBH évkönyv 2002 – Terrorizmus: A Nemzetbiztonsági Hivatal fő tevékenységi irányai.

h t t p : // w w w. z m n e . h u / k u l s o / m h t t / hadtudomany/2005/1/2005_1_2.html 2010. 03.

03. 7. Harun Yahya: A terrorizmus valódi ideológiai gyökere: a darwinizmus és a materializmus.

http://www.azevolucioscsalas.com/ekbol.php

h t t p : // w w w. o r i g o . h u / t u d o m a n y/ tarsadalom/20011106iraes.html 2010. 03. 11.

Büntetőjogi Szemle 2012/3. szám

2010. 03. 03. 8. IRA és ETA: terrorizmus Európában.

http://www.nbh.hu/oldpage/evk2002/terror. htm 2010. 09. 14.

12. NBH évkönyv 2005: A terrorizmus.

http://www.nbh.hu/oldpage/evk2005/05-0041. htm 2010. 09. 07.

13. Publikon Szerkesztőség: A terrorizmus fogalma és története.

ht t p://w w w.publ i kon . hu / ht m l s/c i k kek . html?ID=23&articleID=345 2010. 03. 03.

9. Jan Eastgate: Zűrzavar és terrorizmus – a pszichiátria tevékenységének eredményeképpen.

14. Tálas Péter: A nemzetközi terrorizmus és a szervezett bűnözés hatása a nemzetközi biztonságra és Magyarország biztonságára. Budapest, 2007.

http://www.emberijogok.hu/letoltes/booklets/ HUN-Terrorism.pdf 2010. 09. 14.

10. Lőrincz Miklós: Gondolatok a terrorizmusról.

http://www.hm.gov.hu/hirek/kiadvanyok/uj_ honvedsesegi_szemle/lorincz_miklos 2010. 09.

27.

http://www.mtaki.hu/docs/all_in_one/talas_ peter_nemzetkozi_terrorizmus.pdf

2010. 03. 03. 

Megemlíteném továbbá a javaslatnak az alapelveit, amelyekben – bár vitatha* tóan – szintén akár a kóros elmeállapotra is vonatkoztatható megállapítások került. Így a bűntettek beszámítását és a cselekményt taglaló részben az olvasható, hogy: „senkinek nem lehet semmiféle cselekményt felróni, csak akkor, ha azt szabadon követte el és értette, vagy legalábbis megérthette, hogy mit cselekszik… Minél nagyobb volt az elkövető szabadsága a törvényben meghatározott cselekményekben és minél jobban megsértette azokat, annál nagyobbnak kell lenni a bűntett beszámításának is.”4

Dr. Kőhalmi László

A kóros elmeállapot, mint a bűncselekmény alanyává válásának condito sine qua non-ja már igen korán megjelent a kodifikált magyar büntető anyagi jogi normákban.1 Természetesen a kóros elmeállapot kifejezés több elnevezésbeli változáson ment keresztül, míg a mai megnevezése kialakult. Az alábbi fejezetben a kóros elmeállapot szabályozási fejlődése kerül bemutatásra, kitérve az új Büntető Kódex jogtechnikai megoldására is.

I. 1792-i javaslat Az 1792-i javaslat a beszámíthatóságnak két egymásba fonódó ágát különbözteti meg: egyrészt, amikor a tettes nem cselekszik szabadon; másrészt, amikor nem tudta, nem is tudhatta, mit cselekszik.2

II. 1795-ös Büntető Kódex-tervezet Az 1795-ös Büntető Kódex-tervezet fogalmazta meg először a beszámításra vonatkozó tételeket. A javaslattevő Szirmay Antal az eljárási részben téri ki ennek vizsgálatára, a bírósági tárgyalás, a bírói mérlegelés szabályainál. A teljes akaratképesség-hiányt az elmebetegeknél, a pillanatnyi elmezavarban szenvedőknél, az akarati képességet teljesen megbénító szellemi és testi betegségben szenvedő személyeknél, alvóknál és holdkórosoknál állapítja meg a tervezet.3

III. Az 1843-as Büntetőjogi Javaslatok Az 1843-as Büntetőjogi Javaslatok már szabályozta a beszámíthatóság kérdését. A beszámítástól és a büntetéstől „menten maradás” okait a javaslat 73. §-a hat pontban5 foglalta össze, melyek a következők voltak: az őrültség; a betegség miatt büntethetőségük felfogására ideiglenesen a szükséges eszmélettel nem rendelkezés ténye; a tompaelméjűség; siketnémaság, amennyiben a bűnösségi képességet kizárja; az erőszak vagy fenyegetés; a végszükség; valamint a jogos védelem.6 Finkey a 43-i büntetőjogi javaslatokat kapcsán megjegyzi, hogy az a „magyar jogfejlődés végtelen kárára örökre csak javaslatok maradtak. Találóan mondta Fayer László, e javaslatok leglelkesebb rajongója, hogy sokszor voltak azon a ponton, hogy törvénnyé váljanak vagy más úton lépjenek életbe, de valami fátum üldözte őket, egy-két kérdésen mindig elcsúsztak.”7

Büntetőjogi Szemle 2012/3. szám

A kóros elmeállapot és a beszámítási képesség büntetőjogi szabályozása

IV. A Csemegi kódex Az 1878. évi V. törvény (a Csemegi kódex) VII. fejezetében (76. §) szabályozta a beszámítási képességet kizáró vagy enyhítő okokat.8 A kor jogalkotója ezek közé sorolta az öntudatlan állapotot, az elmetehetség Hajdu (1971), 391–392. o. Az 1843-iki Büntetőjogi Javaslatok Anyaggyűjteménye. (Szerkeszti: Fayer László) I. kötet, Magyar Tudományos Akadémia. Budapest, 1896. 27. o. 6 Fehér (1993), 67. o. 7 Finkey (1942), 46. o. 8 Kőhalmi (2005), 91. o. 4

tanszékvezető, PTE Állam- és Jogtudományi Kar, Kriminológiai és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszék 1 Dósa (1995), 327. o. 2 S. (1899), 353. o. 3 Domokos (2005), 1. o. *

Büntetőjogi Szemle 2012/3. szám 30

zavartságát, az ellenállhatatlan erőt, a fenyegetést, a jogos védelmet és a végszükséget. A beszámíthatóságot kizáró okokat Vámbéry Rusztem három csoportra osztja: fiziológiai okok, lélektani okok és pathologikus okok9. Ez utóbbi alá tartozik nézete szerint az elmetehetség megzavarodása, amely csak azzal a feltétellel zárja ki a beszámíthatóságot, ha a cselekvő emiatt akaratának szabad elhatározási képességével nem bírt.10 Elmetehetség megzavarása alatt szerinte a törvény elsősorban elmebetegséget értett, de az nem szűkíthető le pusztán a patologikus esetekre, hanem ide sorolandó a veleszületett gyengeelméjűség (imbecilitas) és a tompaelméjűség (idiotismus) is. Álláspontja az, hogy nem a büntetőjog, hanem az elmekórtan körébe tartozik az elmebetegség nemeinek és ismertető jeleinek meghatározása. A kor nagy büntetőjogásza, Irk Albert a beszámítási képességet az alábbiak szerint definiálta: „az embernek az a tulajdonsága, melynél fogva cselekedeteit erkölcsileg és jogilag értékelni tudja és ennek megfelelően cselekedni képes.”11 Irk szerint az „elmetehetség megzavarodása” egy tág kategóriát jelent, amely alatt az elmebetegség orvostudományilag megállapított különböző nemei értendők. A betegségeknek egymástól való elhatározása a psyhiatria terrénumába tartozik, de már a jogot továbbfejlesztő és a gyakorlatot irányító jogtudományok kötelessége, hogy az érintkező szaktudományok eredményeit a gyakorlat kincsévé tegye.12 A beszámítási képesség Finkey Ferencz értelmezésében a „büntetőjogban a testi, értelmi és erkölcsi fejlettségnek azt a legkisebb mértékét jelenti, amellyel a cselekmény elkövetőjének bírnia kell, hogy tettéért büntetőjogilag felelősségre vonhassuk.”13 Finkey szerint jóllehet a Btk. nem „elmebetegséget”, nem „elmezavart” említ ugyan, de az „öntudatlan állapot” és az „elmetehetség megzavarodásának” megkülönböztetéséből kétségtelen, hogy a jogszabály az elmebetegséget tekinti és nyilvánítja a beszámítást kizáró oknak. Véleménye szerint, hogy miben áll az elmebetegség és milyen alakzatai vannak, mindez orvostudományi kérdés, mellyel a büntetőjog szakszerűen nem foglalkozhat, de mivel az elmebetegség sok bűntett előidézője, továbbá az elmebetegséget az épelméjűségtől sokszor igen nehéz megkülönböztetni – ugyanis a bűnelkövetők gyakran elmebetegséget színlelnek, hogy megmeneküljenek a büntetőjog felelősségre vonás elől –, a büntetőjognak, az orvostudomány megállapításai alapján határozott álláspontot kell elfoglalnia az itt felmerülő kérdésekben.14 Angyal Pál szerint a psychopatikus közveszélyeseknek a „szellemi egészségét támadta meg valamely Vámbéry (1913), 190–195. o. Vámbéry i. m. 194. o. 11 Irk (1933), 92. o. 12 Irk: i. m. 105. o. 13 Finkey: i. m. 166. o. 14 Finkey: i. m. 184. o.

öröklött vagy szerzett betegség, mely kisebb-nagyobb mértékben az idegrendszer ingerlékenységét fokozza, s egyúttal a különböző behatásokkal szemben a szellemileg egészséges egyéneknél meglévő ellentálló képességet tartósan csökkenti.”15 A Csemegi kódex az elmetehetség megzavarodásában, s emiatt az akarat szabad elhatározási képességének hiányában állapította meg a büntetőjogi felelősséget kizáró elmebetegséget. E két ismérv közül az első orvosi16, míg az utóbbi jogi jellegű. Fayer László szerint a „büntetőjognak legkritikusabb része az, hogy mi értendő az elmetehetség megzavarása alatt. Először is megállapítandó, hogy a BTK. 76. §-a ide vágó határozmányának értelme: elmetehetsége meg volt zavarva és e miatt akaratának szabad elhatározási képességével nem bírt. És azután fel kell tüntetnünk, hogy mily értelmezést nyert e szabály a gyakorlatban.”17 Werner E. Rezső elmezavar alatt azt érti, amikor az „elmetehetség normalis működése meg van zavarva, úgy, hogy a rendes, következetes és összefüggő gondolkodás lehetetlenné válik. De nem minden elmezavar tartozik ide, hanem csak az, mely adott esetben a szabad önelhatározási képességet kizárja…”18 Illés Károly interpretációjában a „törvény második tétele kizárja a beszámítást, ha a tettes elmetehetsége meg volt zavarva, s e miatt akaratának szabad elhatározási képességével nem bírt. Mely betegségek azok, melyek az elmetehetséget megzavarják?... Az őrültség, a hülyeség, a téboly, a mánia, az idiotizmus, a fólia, mindez, s ezeknek egyes alosztályai, az orvosoknak saját szaktudományuk szerinti meghatározásának tárgyául maradnak fenn.”19 Löw Tobias beszámításon a tettes felelősség tételét érti. „A beszámítás egyértelmű bűnösséggel, úgy, hogy midőn az mondatik ki, hogy valamely tett valakinek beszámítható: ezzel van kimondva, hogy azon személy a kérdéses cselekmény elkövetésében bűnös.”20 Hacker Ervin a Csemegi kódex szabályozását ún. vegyes módszerűnek tartja, azaz két szempont együttes fennállása alapján lehet az elkövetővel szemben a beszámítási képességének a hiányát megállapítani: egyrészt ha az „elmetehetség” meg volt zavarva (biológiai ok), másrészt, ha e miatt akaratának szabad elhatározási képességével nem rendelkezett (lélektani hatás). Véleménye szerint az elmebetegség fennforgásának megállapítása orvosi kérdés, ennek elbírálása orvos-szakértői kompetencia, ugyanakkor annak megítélése, hogy a „már megállapított elmetehetség megzavarodása olyan természetű-e, hogy e miatt a bűntettes akaratának szabad elhatározási képességével Angyal (1911), 83. o. Finkey F.: i. m. 186–187. o.; Finkey (1933), 5. o. 17 Fayer (1905), 320. o. 18 Werner (1898), 60. o. 19 Illés (1882), 205. o. 2 0 Löw (1880), 501. o.

Hacker (1936), 192. o. Sándor (1899), 14. o. 2 3 Zemplén (1938), 372. o. 2 4 Finkey: i. m. 187. o. 2 5 Szasz, (2002), 315. o. 2 6 Irk: i. m. 106. o. 2 7 Vámbéry: i. m. 195. o. 2 8 Ajtai (1882), 141–159. o. 2 9 Fehér: i. m. 68. o. 3 0 Coprus Juris Complex DVD – az 1948. évi XLVIII. törvénycikk a büntetőtörvények egyes fogyatékosságainak megszüntetéséről és pótlásáról 1–13. §-ok. 31 Nagy (1984), 577. o.; Angyal: i. m. 89. o.; Moravcsik (1911), 94. o.; Várady (1911), 98. o. 32 1948. évi XLVIII. törvénycikk a büntetőtörvények egyes fogyatékosságainak megszüntetéséről és pótlásáról. 33 Györgyi (1984), 28–29. o. 3 4 Schäfer (1948), 219. o. 35 Schäfer: i. m. 220. o. 21

2 2

V. A Btá. 1950. évi II. törvény (Btá.) nem használja a beszámíthatóság kifejezést. A Btá. „kivonja” a büntetőjogi felelősségre vonás36 alól az olyan elkövetőt, aki elmebeteg, vagy öntudatzavarban követte el a cselekményt illetve aki a bűntette kényszer vagy fenyegetés hatása alatt követte el, ha ez akaratának megfelelő magatartásra képtelenné tette. A Btá., az 1948. évi XLVIII. tc.-hez hasonlóan rendelkezett a biztonsági őrizet37 intézményéről, bár annál rugalmasabban szabályozta azt. Szabó András egyik korabeli tanulmányában már jelezte, hogy a beszámíthatóság, illetőleg a beszámíthatatlanság és a korlátolt beszámíthatóság kodifikációs rendezése mielőbb szükséges, mivel a Btá. 10. §-ának az orvosi-pszichiátriai kritériumokat felsoroló rendelkezéseit az orvostudomány fogalomrendszerével kell összhangba hozni.38

VI. Az 1961. évi V. törvény A 1961. évi V. törvény a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről büntethetőséget kizáró okként szabályozta a 21. §-ban az elmebetegséget, a gyengeelméjűséget és a tudatzavart.39 A törvényhozó nem definiálta a „beszámíthatóság” kifejezést, ezért e fogalom kidolgozása az elméleti jogtudomány művelőire hárult.40 Békés Imre a törvény kommentárjában a következőket írja: „A beszámítási képesség ugyanis az ember három irányú képességének a komplexuma: 1. képesség a tevés vagy mulasztás lehetséges következményeinek előrelátására (ún. felismerési képesség), 2. a felismerésnek megfelelő akarat kialakítására s az akarat szerinti magatartás tanúsítására (ún. akarati képesség, továbbá 3. képesség a cselekmény társadalmi jelentőségének – társadalomra veszélyes, erkölcstelen – jellegének a felismerésére (ún. értékelési képesség).”41 Károly Endre szerint „a beszámítási képesség felöleli a magatartás lehetséges következményeinek, előrelátására vonatkozó felismerési képességet, a felismerésnek megfelelő akarat kialakítására és az akarat szerinti magatartás kialakítására, tanúsítására vonatkozó akarati képességet, valamint a magatartás társadalomra veszélyes erkölcstelen voltának felismerését lehetővé tevő értékelő képességet”;

Büntetőjogi Szemle 2012/3. szám

nem bírt, már a bírónak a feladata és jogi következtetésnek a tárgya.”21 Sándor Aladár pedig annak hívja fel a figyelmet, hogy az elmebeteg „bűnelkövetők” tanulmányozása nemcsak tudományos, hanem nagyon is gyakorlatias probléma és fennáll annak a veszélye, hogy a bíróság könnyen „az agybeteg embert tébolyda helyett, a börtönbe küldi.”22 A kor jogtudósainak véleménye egyöntetű23 abban, hogy az elmebetegség megállapítása orvosi kérdés24, azonban az orvosszakértői vélemény a bíróságot nem köti25, azt szabadon mérlegelheti26, a jogi felelősségre vonatkozó következtetéseit maga vonja le.27 Ajtai K. Sándor törvényszéki orvosi szempontból beszámítási képesség hiányának négy esetét különbözteti meg: az üldöztetési őrültséget; a búkór, heveny rohamot; az állítólagos bárgyúságot és az állítólagos értetlenséget.28 Az 1878. évi V. törvény legkirívóbb fogyatékosságait volt hivatva orvosolni, a szabályozást a büntetőjogi fejlődés irányvonalába igazítani és a megváltozott társadalmi-gazdasági viszonyokhoz alakítani az 1948. év XLVIII. törvénycikk (III.Bn.).29 E jogszabály első fejezete30 rendelkezett az elmebeteg bűnözők biztonsági őrizetbe31 vételéről.32 A III. Bn. tehát új elemmel gazdagította a büntetőjogi szankciórendszert. Az intézményt a XIX. század végének reformirányzatai óta hazai irodalmunkban is számosan pártfogolták beszámítási képességgel bírók tekintetében is, de hát a magyar büntetőjog még 1948-ban sem ismerte a korlátozott beszámítási képesség fogalmát.33 Schäfer István szerint a biztonsági őrizet létjogosultságát még a klasszikus iskola objektív szemléletének hívei sem tagadhatják, hiszen a bűntettes elmebeteg felmentő ítélet esetén további bűnözésre nyer jogosítványt, s mindez a társdalom rendjére nézve rendkívül veszélyes.34 Schäfer a novellát lényegében az elmebeteg bűntettesek ártalmatlanná tételét szolgáló normának tekinti.35

Nagy (1978), 44. o. 1950. évi II. törvény a büntetőtörvénykönyv általános részéről 49. §. 3 8 Szabó (1956), 142. o. 39 1961. évi V. törvény Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvé3 6 37

ről

4 0 41

Fehér: i. m. 70. o. Békés (1968), 134. o.

Büntetőjogi Szemle 2012/3. szám

majd így folytatja a meghatározást: „beszámítási képességgel rendelkezik, aki felismeri, akarni és akaratlagosan cselekedni, valamint értékelni képes.”42 Budavári Róbert szerint az 1961. évi V. törvény kizárta azt a paradox helyzetet, hogy egyesek „bűncselekményük elkövetéséhez »bátorságot« ihassanak, mások „pedig alibiként” fogyasszanak szeszes italt, és esetleges tettenérésük, elfogatásuk során ezen céltudatosan előidézett ittas állapottal tetteik következményei alól részben vagy teljesen mentesülhessenek.”43 Kádár Miklós és Kálmán György szerint a szocialista büntetőjogban bűncselekmény alanya csak beszámítási képességgel bíró, bizonyos korhatárt elért fizikai (természetes) személy lehet.44 A kor egyik meghatározó anyagi büntetőjogi dogmatikusa, Losonczy István joggal állapította meg egyik tanulmányában, hogy bár a beszámítási képesség tudományos definíciói meglehetősen eltérnek egymástól, mégis egy közös eredő megjelölhető bennük, konkrétan az, hogy a beszámítási képesség az embert általában jellemző; beszámítási képessége általában minden embernek van, aki „normális.”45 A beszámítási képesség természettudományos oldalról elsősorban az idegrendszernek, illetőleg az agyvelőnek alkati és működési normalitását jelenti. Mindez büntetőjogi nyelvezettel akként fogalmazható meg, hogy a beszámíthatóság: „az embernek az az állapota, amelyben magatartását teljesen kifejlődött, teljes és ép alkatú elméjének értelmi, értékelő és céltudatos akarati tevékenysége határozza meg.”46 Szabó András szerint az 1961. évi V. törvény a beszámítási képesség és a korlátozott beszámítási képesség szabályozásával, illetve a részleges normalitás fogalmának bevezetésével paradox helyzetet teremtett, mivel „az elmebeteget, gyengeelméjűt és a tudatában zavart elkövetőt is büntethetővé tette, ha az adott cselekmény vonatkozásában fennáll a felismerési és akarati képesség. Ugyanakkor a beszámíthatatlan elmebeteg kényszergyógykezelését lehet elrendelni preventív okból, ha a gyógykezelés szükséges. A büntethető elmebetegeknél azonban az adott cselekmény vonatkozásában fennforgó beszámítási vagy korlátozott beszámítási képesség nem teszi az elkövetőt normálissá. Az önhibáján kívüli pathológiás állapot a részleges normalitás ellenére is folyamatosan fennálló állapot.”47 Berkes György kritikával illette az 1961. évi V. törvény 21. § (2) bekezdését, illetve annak gyakorlati alkalmazhatóságát. Az orvos szakértők ugyanis a korlátozott beszámíthatóság három esete (enyhe, közepes és súlyos fokú) közül szokták valamelyiket megállapí-

tani és ez Berkes szerint teret adhat a túlzott orvosi szubjektivizmusnak.48 Tokaji Géza kéziratában a beszámítási képességet a társadalomra veszélyességnek a felismerési és e felismerésnek, illetve akaratnak megfelelő magatartás tanúsítási képességként határozza meg. Tokaji értelmezésében a beszámítási képességnek két oldala van: a cselekmény társadalomra veszélyességére vonatkozó felismerési-értékelési képesség és az akarati képesség.49

VII. A hatályos büntető anyagi kódex Az 1978. évi IV. törvény, a Büntető Törvénykönyv 24. §-a szabályozz a a kórós elmeállapotot. A Btk. miniszteri indokolása szerint a beszámítási képességet kizáró okokat a jogszabály a „kórós elmeállapot” gyűjtőfogalomban50 foglalja össze. Az öt felsorolt ok nem meríti ki a kóros elmeállapot körébe tartozó valamen�nyi biológiai okot51, mert vannak más olyan pathológiás esetek is, amelyek a beszámítási képességre ugyancsak kihatnak. Földvári József professzor, a korábbi pécsi büntetőjogi tankönyv szerzője szerint a beszámítási képesség „az embernek azon testi-pszichikai állapota, amelynél fogva képes cselekményét megfelelő társadalmierkölcsi értékelésben részesíteni és ezen értékelésnek megfelelően cselekedni.”52 A beszámítási képesség feltétele az értelmi képesség53 és az akarati képesség.54 Békés Imre egyik három évtizede megjelent munkájában így fogalmaz: „A beszámítási képessége az ember kétirányú képességének gyűjtőfogalma. Felöleli a magatartás lehetséges következményeinek előrelátását magában foglaló »felismerési képességet«, továbbá a felismerésnek megfelelő akarat kialakítására és akarat tanúsítására vonatkozó »akarati képességet«. Beszámítási képességgel tehát az rendelkezik, aki felismeri, magában akaratot képezni és akaratának megfelelően cselekedni képes.”55 Belovics Ervin büntetőjogi tankönyvében a beszámítási képességről a következőket írja: „A beszámítási képességnek két összetevője van, a felismerési és az akarati képesség. A felismerési képesség a cselekmény következményeinek, az előre látása… Az akarati képesség azt jelenti, hogy a felismerési képességgel ren-

Berkes (1977), 1050. o. Tokaji (1976), 43. o. Az 1978. évi IV. törvény (BTK) előkészítése. II. kötet, (Szerk.: László Jenő) Igazságügyi Minisztérium, Budapest, 1985. 55–56. o. 51 Bagi – Berkes – Kádár – László – Moldoványi (1979), 115. o. 52 Földvári (2003), 116. o. 53 Földvári: i. m. 115. o. 5 4 Földvári: i. m. 116. o. 55 Békés (1980), 156–157. o. 4 8 49

5 0

Károly (1973), 167. o. Budavári (1974), 231. o. 4 4 Kádár – Kálmán (1966), 349. o. 45 Losonczy (1967), 233. o. 4 6 Losonczy: i. m. 235. o. 47 Szabó: i. m. 179. o. 42 43

Belovics (2003), 139. o. Berkes (2005), 61. o. Blaskó (2003), 176. o. 59 Nagy (2004), 234. o. 6 0 Lassó (2004), 109. o. 61 Wiener (2003), 61. o. 62 Wiener (2000), 218. o. 6 3 Papp (2001), 38. o. 6 4 Mohácsi – Szeder (1996), 63–63. o.

Fehér Lenke a beszámíthatóságot a bűnösségnek (a felróhatóságnak) a szándékossággal, illetve gondatlansággal vagy az elvárhatósággal egyenrangú elemként értelmezi, annak ellenére, hogy a beszámítási képesség hiánya kizárja a bűnösséget.65 Árvay József szerint a büntetőjogi beszámítási képesség az elkövetőnek az a képessége, amely az értelemmel, az akarattal és a viselkedéssel oksági működésben lévő egyéb tudati, pszichikai és személyiségei tényezőket integrálja és ennek következtében az elkövető felismeri a bűncselekmény következményeit, és erre a felismerésre építve képes az akaratának és elhatározásának megfelelő irányított viselkedés kifejtésére. A beszámítási képességnek két faktora van: a tudati és a pszichikai.66 Balogh Ágnes a beszámítási képesség alatt – mely meghatározást magunk is osztom – az elkövető felismerési képességét – a cselekmény következményeinek előrelátására kiterjedő képességét – és az akarati képességét érti.67 Sántha Ferenc szerint a beszámítási képességnek két összetevője van: a felismerési és az akarati képesség, de mindez természetesen jogtudományi és nem kódexbeli definíciónak tekintendő.68 Tokaji Géza a beszámítási képességet a bűnösséget kizáró okok között tárgyalja tankönyvében. Ezzel a dogmatikai koncepcióval a magam részéről azonosulni nem tudok.69 Tokaji Géza egyébként bírálta a hatályos kódexnek a kóros elmeállapotra vonatkozó szabályozási megoldását. Szerinte hatályos büntető törvénykönyvünk a felismerési képtelenség viszonylatában helytelenül „törölte” azt, hogy annak a „társadalomra veszélyes” következményekre kell vonatkoznia. „Büntetőjogi értelemben éppen az a beszámíthatatlan, aki a cselekménye társadalomra veszélyességének a felismerésére, vagy az e felismerésnek megfelelő magatartása képtelen. Vannak persze esetek, amikor a kóros elmeállapotú elkövető a cselekménye ténybeli oldalát sem képes felismerni. Ám az is lehet, hogy pl. egy gyengeelméjű a tényekkel tisztában van, de annak társadalmi jelentőségét nem képes felismerni. Igaz, hogy ez utóbbi esetre a társadalomra veszélyességben való tévedésről szóló rendelkezések is alkalmazhatók lennének, de a példa szerinti gyengeelméjű cselekményét a pszichiátriai jellegénél fogva mégis a kóros elmeállapot alapján indokolt megítélni. Az ilyen és a hasonló esetek általánosításából pedig az következik, hogy az új szövegezésnek érdemi jelentőséget tulajdonítani nem szabad.”70

Büntetőjogi Szemle 2012/3. szám

delkező személy szabadon alakíthatja ki az akaratát és annak megfelelő magatartást tud tanúsítani.”56 Berkes György – a már jogtörténeti intézménynek számító Legfelsőbb Bíróság volt büntető kollégiumvezetője – a Btk. kommentárban a beszámítási képességet a bűnösség egyik elemeként értelmezi.57 Blaskó Béla tankönyvében a beszámítási képesség két konjunktív feltételét emeli ki: a felismerési és az akarati képességet. Beszámítási képességgel rendelkezik – nézete szerint – az, „aki képes arra, hogy a felismeréshez viszonyítva akaratának megfelelő magatartást tanúsítson. Az elkövető több más feltétel megléte esetén is csak akkor büntethető, ha legalább korlátozott beszámítási képességgel rendelkezett az elkövetési magatartás tanúsításakor.”58 Nagy Ferenc szerint „beszámítási képességgel az rendelkezik, aki képes a cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek a felismerésére, és képes az e felismerésnek, illetőleg az akaratának megfelelő magatartás tanúsítására. A beszámítási képességnek tehát két oldala van: a felismerési-értékelési képesség, valamint az akarati képesség. A beszámítási képességhez a két oldalnak egyaránt meg kell lennie.”59 Lassó Gábor a beszámítási képességet az alannyá válás egyik feltételének, s egyben a bűnösség egyik elemének tekinti.60 Wiener A. Imre a budapesti büntetőjogi tankönyvben61 a következőket írja: „A beszámítási képességről a törvény szintén a büntethetőséget kizáró körülmények között rendelkezik. A beszámítási képességet nem, csak annak hiányát határozza meg. A beszámítási képesség hiánya sem zárja ki minden esetben a büntetőjogi szankció alkalmazását. Bizonyos bűncselekmények elkövetése kapcsán a kényszergyógykezelést, mint intézkedést a beszámíthatatlannak személlyel szemben is lehet alkalmazni.”62 Papp László szerint „beszámítási képességgel az rendelkezik, akinek felismerési és akarati képessége van. A beszámítási képességet zárhatja ki a kóros elmeállapot.”63 Mohácsi Péter és Szeder Gyula értelmezésében „a beszámítási képességet a felismerési vagy akarati képesség avagy mindkettő hiánya zárja ki. A felismerési képesség a tények tudatának értékelésének általános képességét jelenti. Az akarati képesség a törvény megfogalmazása szerint az e felismerésnek megfelelő cselekvésre való képesség. A felismerési és akarati képességet belső okból zárja ki az elmeműködés kóros állapota.”64

5 6 57

5 8

Fehér: i. m. 84. o. Árvay (1993), 30. o. 67 Balogh (2003), 101. o.; Balogh (2010), 135. o. 6 8 Sántha (2007), 203. o. 69 Tokaji (1993), 94. o. 70 Tokaji (1984), 278–279. o.; Nagy (2004), 237. o. 65

6 6

Büntetőjogi Szemle 2012/3. szám

VIII. Az új Btk. (2012. évi C. törvény) A kóros elmeállapot fogalmát rendkívül nehéz71 definiálni.72A kóros elmeállapotúak helyzetét a büntetőjog soha nem autonóm módon szabályozta, hanem mindig a kor mentalitásának megfelelően.73 A normalitás – abnormalitás rendkívül nehezen megállapítható, viszonylagos fogalom, az adott társadalmi berendezkedés és kultúra értékrendével addicionális relációban van.74 Fehér Lenke joggal hívja fel arra a figyelmet, hogy a kóros elmeállapotúakat a közhiedelem ruházza fel mindenféle extrém, feltűnő, veszélyes tulajdonságokkal, amelyeknek csupán a töredéke igaz.75 Az új Btk. a következőképpen rendelkezik a kóros elmeállapotra vonatkozó szabályokról: „17. § (1) Nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában követi el, amely képtelenné teszi cselekménye következményeinek a felismerésére, vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen. (2) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az elmeműködés kóros állapota az elkövetőt korlátozza a bűncselekmény következményeinek a felismerésében, vagy abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen. 18. § A 17. § nem alkalmazható arra, aki a bűncselekményt önhibájából eredő ittas vagy bódult állapotban követi el.” A hatályos Btk.-tól eltérően az új büntető anyagi kódex tehát nem nevesíti76 a kóros elmeállapotot megalapozó fiziológiai rendellenességeket. A törvény büntethetőséget kizáró okként szabályozza azt, ha a kóros elmeállapot képtelenné teszi az elkövetőt arra, hogy felismerje a cselekményének következményeit illetve, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. A törvény szövegezése egyértelműen rögzíti, hogy a cselekmény tényállásszerű és társadalomra veszélyes, azonban a kóros elmeállapotú személy bűnössége hiányzik. Ennek megfelelően a törvény a „büntetendő cselekmény” kifejezést használja. Ha a kórós elmeállapot nem zárta ki teljesen, csupán korlátozta az elkövetőnek azt a képességét, hogy felismerje a cselekményének következményeit illetve, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék, akkor az elkövetőnek nem lehet büntetlenséget biztosítani. A korlátozottan beszámítható elkövető beszámítható és a bűnösen elköTörő (1986), 12. o. Fehér (1982), 791. o.; Jobbágyi (1986), 240. o. 73 Szabó (1985), 521. o. 74 Fekete (2012), 53. o. 75 Fehér (1989), 12. 630. o.; Fehér (1991), 7–8. o. 76 Belovics (2012), 227. o. 71

vetett büntetendő cselekménye bűncselekmény. A cselekményét azonban ilyen esetben is enyhébben kell elbírálni. Ezt teszi lehetővé a 17. § (2) bekezdés, amely ilyen esetekben – a hatályos Btk.-val megegyezően – lehetőséget ad a bíróságnak a büntetés korlátlan enyhítésére.77 Kulcsár Gabriella szakmai álláspontja úgy tűnik meghallgattatásra talált a jogalkotónál, mivel már évekkel ezelőtt azon a véleményen volt, hogy a kóros elmeállapot törvényi felsorolása nem teljes, és nem teljes mértékben felel meg a pszichológusok és pszichiáterek által használt terminológiának.78 A szerző argumentációjában kitér arra, hogy a DSM-IV (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders – Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve), illetve BNO-10 kódok (betegségek nemzetközi osztályozásának 10. módosított változata) a büntető anyagi kódextől eltérően, illetve más terminológiát használ az elmeműködés zavarainak megjelölésére. Példaként említi, hogy a pszichiátria nem használja kifejezetten az elmebetegség kategóriáját, hanem helyette a „szkizofrénia és egyéb pszichotikus zavarok”, illetve a „hangulatzavarok” megnevezésekkel ír le egy-egy kórképet.79 Hasonló a helyzet a pszichopátia esetében is, mely kórképet inkább „antiszociális személyiségzavar” megnevezés alatt tárgyalja a releváns szakirodalom.80 A kóros elmeállapot egyes formáinak leírását jelen tanulmányunkban mellőzzük, inkább arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy egyrészt a Btk. megalkotása óta az orvostudomány e tárgykörű ismeretei jelentősen bővültek, s mindennek a napi jogalkalmazásban is le kell vonni a megfelelő konzekvenciáit. A problémák kiküszöbölésére megvizsgálandó, hogy a kóros elmeállapot vonatkozásában esetleg egy új módszertani levél kiadása indokolt-e vagy sem. Az új kódex az elkövető büntethetőségét és a cselekmény büntetendőségét kizáró vagy korlátozó okok (2012. évi C. törvény 15. §) között helyezte el a kóros elmeállapot szabályait. A törvény szövege tehát nem ad egzakt útmutatást a jogalkalmazónak abban a vonatkozásban, hogy a kóros elmeállapot az elkövető büntethetőségét vagy a cselekmény büntetendőségét zárja-e ki illetve korlátozza-e? A 15. §-hoz fűzött indokolás ugyan tesz distinkciót a fentiek vonatkozásában, de véleményem szerint ezt a jogalkotónak magának kellett volna megtennie. Az indokolás szerint az elkövető büntethetőségét és a cselekmény büntetendőségét kizáró vagy korlátozó okok olyan körülmények, amelyek miatt a cselekmény már az elkövetéskor sem büntetendő, vagy amelyek miatt a büntetendő cselekmény elkövetője már az el2012. évi C. törvény indokolása Kulcsár (2007), 159. o. 79 Kulcsár: i. m. 160. o. 8 0 Kulcsár (2006), 201–202. o.: „A probléma az, hog y az »antiszociális személyiségzavar« címszó alatt bevezetett kritériumok a pszichopátiaként ismert zavar tüneteinek csupán eg y részét fedik le, mégpedig főként a viselkedés jellemzőit.” 7 7 78

Nagy: i. m. 236. o.; Nagy (2001), 27. o. és 32. o. Kónya (2012), 61. o. 8 3 Földvári (2003), 133. o. 8 4 Erdősy (2004), 44–45. o. 8 5 Erdősy: i. m. 45. o. 8 6 Erdősy: i. m. 47. o. 8 7 Erdősy: i. m. 48. o. 81

8 2

mészetes cselekményt bűncselekménnyé nyilvánító jogalkotó is figyelembe vette, több törvényi rendelkezésből határozottan kitűnik (pl. a kísérlet büntethetősége, az erős felindulás, az önkéntes elállás, a mulasztás stb.).”88 Megjegyzem továbbá, hogy a külvilágnak a kóros elmeállapotú személyhez köthető hátrányos megváltoztatása nem is tekinthető cselekménynek, legfeljebb csak annak látszik. Nem véletlen egyébként az sem, hogy a joggyakorlatban ilyen esetekben igazságügyi elmeorvos(ok) bevonásával indul a büntetőeljárás. Az új szabályozás tehát előrevetíti azt, hogy felértékelődik az igazságügyi elmeorvos szakértők szerepe a büntetőeljárásban, s gyakrabban kerülhet majd sor olyan helyzetre, amikor is az ellentétes szakvéleményeket fel kell oldani. Megfontolandó akár a büntetőügyekben eljáró bírák továbbképzése igazságügyi elmeorvosi ismereteket nyújtó tanfolyam keretében. Összegezve: a jogalkotó helyesen döntött amellett, hogy az igazságügyi pszichiátria kutatási eredményeit elfogadva, nagyobb teret enged a kóros elmeállapoti kórképek szakértői vizsgálati eredményeinek megállapíthatósága terén. Szakirodalom

Ajtai K. Sándor (1882): A bűnügyi beszámítási képesség négy esete, törvényszéki orvosi szempontból. Orvosi-Természettudományi Értesítő I. orvosi Szak. 7. évf. 4. kötet (1882). 2. füzet. 139–160. o. Angyal Pál (1911): Dr. Angyal Pál jogtanár véleménye. In: Az 1911-ik évi Országos Jogászgyűlés irományai. Első kötet. Vélemények. Magyar Jogászegylet. Budapest. 1911. 81–90. o. Árvay József (1993): Bizonytalanságok a büntetőjogi beszítási képesség körül. Rendészeti Szemle 1993. 8. 30–38. o. Bagi Dénes – Berkes György – Kádár Krisztina – László Jenő – Moldoványi György (1979): Az új Büntető Törvénykönyv egyes rendelkezéseiről. Az új Btk. I–III. fejezetéhez. Magyar Jog, 1979. 2. 103– 118. o. Balogh Ágnes – Kőhalmi László (2003): Büntetőjog I. Általános Rész. Dialóg Campus Kiadó. Budapest– Pécs, 2003. Balogh Ágnes – Gál István László – Hornyák Szabolcs – Kőhalmi László – Nagy Zoltán – Tóth Mihály (2010): Magyar Büntetőjog – Általános Rész (Szerk.: Balogh Ágnes – Tóth Mihály). Osiris Kiadó. Budapest, 2010. Békés Imre (1968): A kóros elmeállapot. In: Halász Sándor (Szerk.) (1968): A büntető törvénykönyv kommentárja, első kötet. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1968. Bodgál Zoltán – Györgyi Kálmán – Károly Endre – Molnár József – Pintér Jenő – Szük László (1973): 8 8

Erdősy: i. m. 48. o.

Büntetőjogi Szemle 2012/3. szám

követésekor sem büntethető. Ennek megfelelően ezek az akadályok két csoportba oszthatók. Az első csoporthoz tartozó okok a cselekmény büntetendőségét zárják ki (objektív kizáró okok), míg az okok másik része az elkövető büntethetőségét zárja ki (szubjektív kizáró okok). Az indokolás szerint a cselekmény büntetendőségének hiánya (pl. jogos védelem, végszükség, jogszabály engedélye) automatikusan kihat minden elkövetőre, ezért ezek az okok a büntetőjogi felelősség objektív akadályai. A szubjektív kizáró okok (pl. gyermekkor, kényszer, fenyegetés, tévedés) az elkövető bűnösségét zárják ki, vagy korlátozzák, s ide sorolandó a kóros elmeállapot is. Szemben az objektív okokkal, a szubjektív ok fennállását elkövetőnkként, egyedileg kell vizsgálni. (A Különös Részben meghatározott bűncselekményre vonatkozó kizáró okok – pl. a fedett nyomozó és a megengedhetőségi vizsgálatot folytató személy vonatkozásában – fennállását a szubjektív okokhoz hasonlóan elkövetőnkként kell vizsgálni.) A fenti kategorizálás nem más, mint annak a jogirodalmi felfogásnak (Nagy Ferenc81, Kónya István82) a jogalkotói lecsapódása, mely – véleményem szerint – vitatatóan a kóros elmeállapotot a bűnösséget kizáró okok közé sorolja. A magam részéről a Földvári József83 és Erdősy Emil által képviselt rendszertani koncepciót tekintem mértékadónak, mely a kóros elmeállapotot az alannyá válást kizáró okok közé sorolja, pontosabban szólva tényállásszerűséget kizáró oknak tekinti. Egyetértek továbbá Erdősy Emillel abban, hogy a bűncselekmény fogalmának elméleti jogi értelmezése életidegen (és joggyakorlat-idegen) tudományos koncepciók megalkotásához vezetett.84 A bűncselekményfogalom a jelenség-tulajdonság; tartalom-forma kategóriák alkalmazásával határozható meg. A bűncselekmény a tartalmát illetően a jelenség, amelynek objektív tulajdonága a társadalomra veszélyesség, szubjektív jellemzője (tulajdonsága) a bűnösség, formai jellemzője (attribútuma) a tényállásszerűség – állapítja meg Erdősy.85 Mindebből levonható az a következtetés, hogy külön „büntetőjogi cselekvés” nem létezik86, illetve az, hogy a cselekmény a társadalmi valóságban az objektív és szubjektív jellemzők szétválaszthatatlan egysége87. „Ennél fogva a cselekmény objektív jellegzetessége (pl. különös kegyetlenség) a szubjektív tulajdonságot is kifejezésre juttatja. Ez az egység megfordítva is igaz. Azt a tényt, hogy a cselekmény objektív és szubjektív tulajdonsága a teljes cselekményfolyamatban megbonthatatlan egységet alkot a ter-

Büntetőjogi Szemle 2012/3. szám 36

Büntetőjog Általános Rész I. kötet. (Szerk.: Pintér Jenő) ELTE Állam- és Jogtudományi Kar. Tankönyvkiadó. Budapest, 1973. Békés Imre – Bodgál Zoltán – Györgyi Kálmán – Károly Endre – Molnár József – Pintér Jenő – Szük László (1973): Büntetőjog Általános Rész I. kötet. (Szerk.: Pintér Jenő) ELTE Állam- és Jogtudományi Kar. Tankönyvkiadó. Budapest, 1973. Békés Imre – Földvári József – Gáspár Gyula – Tokaji Géza (1980): Magyar Büntetőjog – Általános Rész. (Szerk.: Földvári József) BM Könyvkiadó. Budapest, 1980. Belovics Ervin – Békés Imre – Busch Béla – Molnár Gábor – Sinku Pál – Tóth Mihály (2003): Büntetőjog – Általános Rész. 2. hatályosított kiadás. (Szerk.: Békés Imre) HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2003. Belovics Ervin (2012): A kóros elmeállapot. In: Belovics Ervin – Gellér Balázs – Nagy Ferenc – Tóth Mihály: Büntetőjog I. Általános Rész. (A 2012. évi C. törvény alapján) HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 2012. Berkes György – Kiss Zsigmond – Kónya István – Molnár Gábor – Rabóczki Ede (2005): Magyar Büntetőjog – Kommentár a gyakorlat számára. 2. kiadás. (Szerkesztő/lektor: Berkes György) HVGORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2005. Berkes György (1977): A beszámíthatóság és az ittasság büntetőjogi értékelésére vonatkozó kodifi kációs elgondolások. Magyar Jog 1977. 12. 1049– 1055. o. Blaskó Béla (2003): Magyar Büntetőjog – Általános Rész. Tankönyv, második, átdolgozott kiadás. Rejtjel Kiadó. Budapest, 2003. Budavári Róbert (1974): A Btk. 21. §, 22. § és az orvosszakértői véleményadás problémái. Jogtudományi Közlöny 1974. 4. 231–232. o. Domokos Andrea (2005): A bűntevő elmetehetségről. A kóros elmeállapot megítélésnek változásai az idők során. Jogtörténeti Szemle 2005. 3. 1–6. o. Dósa Ágnes (1995): Az elmebetegek gyógykezelésének jogi kérdései. Magyar Jog 1995. 6. 327–333. o. Erdősy Emil (2004): Megjegyzések a hazai bűncselekmény-koncepciókhoz. Különnyomat. Studia Iuridica Auctoritate Universitatis Pécs Publicata 133. Emlékkönyv Ferencz Zoltán egyetemi adjunktus halálának 20. évfordulójára. Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara. Pécs, 2004. 43–53. o. Fayer László (Szerk.) (1896): Az 1843-iki Büntetőjogi Javaslatok Anyaggyűjteménye. I. kötet, Magyar Tudományos Akadémia. Budapest, 1896. Fayer László (1905): A Magyar Büntetőjog Kézikönyve. Harmadik bővített kiadás. Első kötet. Franklin-Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda. Budapest, 1905. Fehér Lenke (1982): A kóros elmeállapotok szociológiai, pszichiátriai és büntetőjogi megközelítésének

néhány aspektusáról. Jogtudományi Közlöny 1982.10. 790–798. o. Fehér Lenke (1989): Kényszergyógykezelés: a patológia terápiája, avagy a terápia patológiája? Jogtudományi Közlöny 1989.12. 630–637. o. Fehér Lenke (1991): A beszámíthatóság hiánya és korlátozottsága a büntetőjogban. Kandidátusi értekezés. Budapest, 1991. Fehér Lenke (1993): Elmebetegség – Büntetőjog – Beszámíthatóság. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó – MTA Állam- és Jogtudományi Intézete. Budapest, 1993. Fekete Mária (2012): A normalitás – abnormalitás és a mentális zavarok. In: Fekete Mária – Grád András: Pszichológia és pszichopatológia jogászoknak. Második, bővített és átdolgozott kiadás. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2012. 53–53. o. Finkey Ferenc (1933): Adatok a bűntettesek jellemcsoportjainak megállapitásához. Értekezések a Filozófiai és Társadalmi Tudományok köréből. AM.TUD. Akadémia II. Osztályának rendeletéből. (Szerk.: Fináczy Ernő). IV. kötet. 5. szám. Magyar Tudományos Akadémia. Budapest, 1933. 1–49. o. Finkey Ferenc (1942): Az 1843-i büntetőjogi javaslatok száz év távlatából. Értekezések a Filozófiai és Társadalmi Tudományok köréből. A M.TUD. Akadémia II. Osztályának rendeletéből. (Szerk.: Lukinich Imre). V. kötet. 9. szám. Magyar Tudományos Akadémia. Budapest, 1942. 1–51. o. Földvári József (2003): Magyar Büntetőjog – Általános Rész. 7., átdolgozott kiadás. Osiris Kiadó. Budapest, 2003. Györgyi Kálmán (1984): Büntetések és intézkedések. Közgazdasági és Jogi Köny vkiadó. Budapest, 1984. Hacker Ervin (1936): A magyar büntetőjog tankönyve – Általános Rész. Ludvig István Könyvnyomdája. Miskolc, 1936. Hajdu Lajos (1971): Az első (1795-ös) magyar büntetőkódex-tervezet. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1971. Illés Károly (1882): A bűntettekről, vétségekről és kihágásokról szóló Magyar Büntető-Törvénykönyvek magyarázata. I. kötet. kiadja: Zilahy Sámuel. Budapest, 1882. Irk Albert (1933): Irk Albert tanulmányai a büntetőjog és a nemzetközi jog köréből. Összegyűjtötték: tisztelői, barátai, tanítványai. Haladás Nyomda részvénytársaság. Pécs, 1928. Jobbágyi Gábor (1986): Elmegyógyászati gyakorlat és polgári jog. Jogtudományi Közlöny 1986. 5. 238– 245. o. Kádár Miklós – Kálmán György (1966): A büntetőjog általános tanai. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1966. Kis Norbert – Papp László (2001): A büntetőjog alapjai. Második, átdolgozott kiadás. Unió Lap- és Könyvkiadó Kereskedelmi Kft. Budapest, 2001.

Nagy Ferenc (2004): A Magyar Büntetőjog Általános Része. Átdolgozott, bővített kiadás. Korona Kiadó. Budapest, 2004. Nagy Ferenc – Tokaji Géza (1993): A Magyar Büntetőjog Általános Része. (Szerk.: Nagy Ferenc) József Attila Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Kar. Szeged. 1993. S. (1899): Az 1792-iki javaslat vezérlő eszméi s általános része. Jogtudományi Közlöny 1899. 49. sz. (1899. deczember.8.) 353–355. o. Sándor Aladár (1899): Bűnös elmebetegek. Jogtudományi Közlöny 1899. 2. (1899. január 13.) 13–14. o. Sántha Ferenc (2007): A kóros elmeállapot. In: Görgényi Ilona – Gula József – Horváth Tibor – Jacsó Judit – Lévay Miklós – Sántha Ferenc – Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános Rész. (Szerk.: Horváth Tibor) Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest, 2007. 203–208. o. Schäfer István (1948): Biztonság vagy gyógyítás? Jogtudományi Közlöny 1948, 14. szám (1948. július 20.). 219–220. o. Szabó András (1956): A beszámíthatóság és a korlátolt beszámíthatóság kodifikációs kérdései. Jogtudományi Közlöny 1956. 3. 138–150. o. Szabó András (1985): Az elmebetegek helyzete a magyar büntetőjogban. Jogtudományi Közlöny 1985. 10. 521–526. o. Szasz, Thomas S. (2002): Az elmebetegség mítosza. Akadémiai Kiadó. Budapest, 2002. Tokaji Géza (1976): Fejezetek a büntetőjog általános része köréből. (Második, bővített kiadás). Kézirat gyanánt. Szeged, 1976. Tokaji Géza (1984): A bűncselekménytan alapjai a magyar büntetőjogban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1984. Törő Károly (1986). Az elmebetegekkel szemben alkalmazott kényszerintézkedésekkel kapcsolatos bírósági eljárás. Jogtudományi Közlöny 1986. 1. 12–20. o. Vámbéry Rusztem (1913): Büntetőjog. Grill Károly Könyvkiadóvállalata. Budapest, 1913. Várady Zsigmond (1911): Dr. Várady Zsigmond ügyvéd, orsz. képviselő véleménye. In: Az 1911-ik évi Országos Jogászgyűlés irományai. Első kötet. Vélemények. Magyar Jogászegylet. Budapest. 1911. 95– 101. o. Wiener A. Imre (2003): A BTK Általános Része de lege ferenda. Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézete. Budapest, 2003. Wiener A. Imre – Ligeti Katalin – Györgyi Kálmán – Palánkai Tiborné (2000): Büntetendőség – Büntethetőség – Büntetőjogi tanulmányok. Átdolgozott kiadás, (Szerk.: Wiener A. Imre) KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft, Budapest. 2000. Werner E. Rezső (1898): A Magyar Büntetőjog Kézkönyve. Hornyánszky Viktor Bizománya. Budapest, 1898. Zemplén Elemér (1938): A büntetőjogi beszámítás kérdéséhez. Jogállam 1938. IX. 

Büntetőjogi Szemle 2012/3. szám

Kónya István (2012): A kóros elmeállapot. In: Akácz József – Berkes György – Belegi József – Katona Sándor – Kónya István – Márki Zoltán – Mészár Róza – Molnár Gábor – Rabóczki Ede: Magyar Büntetőjog – Kommentár a gyakorlat számára. 2. kiadás. (Szerkesztő/lektor: Rabóczki Ede – Berkes György). HVGORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2012. 61– 71. o. Kőhalmi László (2005): A kóros elmeállapot megítélése a magyar anyagi büntetőjogban. IN: orvosok és jogászok a büntető igazságszolgáltatásban – Dezső László Emlékkönyv. (Szerk.: Tremmel Flórián – Mészáros Bence – Fenyvesi Csaba). Studia Iuridica Auctoritate Universitatis Pécs Publicata 137. Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Kar. Pécs, 2005. 91–99. o. Kulcsár Gabriella (2006): A pszichopátia jellemzői és jogi aspektusai. IN: Tanulmányok dr.Földvári József professzor 80. születésnapja tiszteletére. (Szerk.: Gál István László – Hornyák Szabolcs) Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Kar. Pécs, 2006. 201–211. o. Kulcsár Gabriella (2007): A kóros elmeállapot szabályozásával kapcsolatos egyes problémák. Rendészeti Szemle 2007. 7–8. 159–164. o. Lassó Gábor (2004): A kóros elmeállapot. In: Kiss Sándor – Lassó Gábor – Konnertné Huba Szilvia – Máziné Szepesi Erzsébet – Ruzsás Róbert – Szebeni László – Székely Ákos – Varga Zoltán – Vaskuti András: A Büntető Törvénykönyv magyarázata 1. (Szerk.: Jakucs Tamás). KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó kft. Budapest, 2004. 108–117. o. László Jenő (Szerk.) (1985): Az 1978. évi IV. törvény (BTK) előkészítése. II. kötet. Igazságügyi Minisztérium, Budapest, 1985. Losonczy István (1967): A korlátozott beszámítási képesség néhány kérdése a törvény és a gyakorlat szempontjából. In: Jubileumi tanulmányok (Szerk.: Pap Tibor). Pécsi Tudományegyetem. Pécs, 1967. 233–268. o. Löw Tobias (1880): A Magyar Büntetőtörvény a bűntettekről és vétségekről (1878: 5 tcz.) és teljes anyaggyűjteménye. Első kötet. Pesti könyvnyomda-részvénytársaság. Budapest, 1880. Moravcsik Ernő Emil (1911): Dr. Moravcsik Ernő Emil egyetemi tanár véleménye. In: Az 1911-ik évi Országos Jogászgyűlés irományai. Első kötet. Vélemények. Magyar Jogászegylet. Budapest. 1911. 91–94. o. Nagy Ferenc (1978): Szociálterápiai intézmények, mint a büntetési célok elérésnek eszközei egyes európai országokban. Jogtudományi Közlöny 1978. 1. 37–45. o. Nagy Ferenc (1984): A büntetőjogi intézkedések igazolásáról, indokoltságáról. Jogtudományi Közlöny 1984. 10. 575–581. o. Nagy Ferenc (2001): A büntethetőségi akadályok szabályozása az új Büntető Törvénykönyvben, különös tekintettel a jogellenességet kizáró okokra. Büntetőjogi Kodifikáció 2001/1. 26–32. o.

végrehajtása során kisebb nagyobb megszakításokkal bv. intézetben volt. Az el* ítélt szabadlábon tartózkodása alatt folyamatosan a korábban kiszabott km büntetéseit töltötte, melyek eredményesen teltek le. Jelen büntetését a korábban kiszabott km büntetés teljesítése miatt megkezdeni nem tudta. Az iratanyag ismételt áttanulmányozása alapján megítélésem szerint az elévülést félbeszakító utolsó érdemi intézkedés a Fővárosi Bíróság 1. Bvk. 1175/04/3. Számú 2006. 10. 13. napján kelt, 2006. 12. 05. napján jogerőre emelkedett munkahely kijelölő végzése. (…)”2 „(…) Nevezett személyt a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 9.B.III. (…)/2008/ (…). számú, 2009.11.04. napján jogerőre emelkedett ítéletében 25 nap közérdekű munka büntetésre ítélte. Javaslatomat az indokolja, hogy az ítélet jogerőre emelkedése után az ügy elévült. Az elévülés időtartamának kezdő napja: 2009. 12. 23. Az iratanyag 2009. 11. 30-án érkezett meg Hivatalunkhoz. Az elítélt 2009. 05. 16-án bv. intézetbe került, ezért 2009. 12. 23-án kioktatást tartalmazó felhívást küldtem részére, a Budapesti Fegyház és Börtönbe. Nevezettet, a BVOP jelzése szerint, 2013. 04. 09-én helyezhetik szabadlábra. Az utolsó elévülést megszakító intézkedés – a 2009. 12. 23-án kiküldött felhívás – foganatosítása óta 3 év eltelt, ezért javaslom a végrehajtást kizáró ok megállapítását. (…)”3 „(…) Nevezett személyt a Pesti Központi Kerületi Bíróság 13.B. (…)/2005/(…). számú 2006. 05. 26. napján kelt, 2006. 05. 30. napján jogerőre emelkedett ítéletében 30 nap közérdekű munka-büntetésre ítélte. Javaslatomat az indokolja, hogy az ítélet jogerőre emelkedése után: Az ügy elévült. Az elévülés időtartamának kezdő napja: 2009. 09. 11. Az ügy végrehajtását nehezítette, hogy az elítélt kisebb nagyobb megszakításokkal (2006. 03. 01. – 2006. 09. 13., 2007. 04. 01. – 2009. 08. 19., 2009. 09. 11. – 2012. 10. 26.) folyamatosan bv. intézetben tartózkodott. Büntetése töltését nem kezdte meg. 2009. 09. 11. napján szolgálatunknál személyesen jelent meg ekkor figyelmeztető jegyzőkönyv felvételére került sor (lásd 16-os alszám). Nevezett ezt követően bv. intézetbe került, ahová az ügygazda 2010. 02.17. napján kioktatást

Büntetőjogi Szemle 2012/3. szám

Dr. Pálvölgyi Ákos

A közérdekű munka büntetés kálváriája – avagy tehetetlenség kontra társadalmi igény, probléma és megoldás

„(…) A Btk. 66. §-ára tekintettel, alább nevezett elítélt ügyében javaslom a közérdekű munka büntetés (hátralevő része) végrehajtását kizáró ok megállapítását. (…)”: „(…) Nevezett személyt a IV. és XV. Ker. Bíróság IV. (…)/2002/(…). számú, 2003. 09. 22. napján kelt, 2003. 09. 23. napján jogerőre emelkedett ítéletében 40 nap közérdekű munka-büntetésre ítélte. Javaslatomat az indokolja, hogy az ítélet jogerőre emelkedése után: Az ügy elévült. Az iratanyag beérkezésekor az elítélnek volt már folyamatban lévő ügye Hivatalunkba. Nevezett az ügy végrehajtása során kisebb nagyobb megszakításokkal bv. intézetben volt. Az elítélt szabadlábon tartózkodása alatt folyamatosan a korábban kiszabott km büntetéseit töltötte, melyek eredményesen teltek le. Jelen büntetését a korábban kiszabott km büntetés teljesítése miatt megkezdeni nem tudta. Az iratanyag ismételt áttanulmányozása alapján megítélésem szerint az elévülést félbeszakító utolsó érdemi intézkedés a Fővárosi Bíróság 1. Bvk. 256/03/3. számú 2006. 10. 13. napján kelt, 2006. 12. 05. napján jogerőre emelkedett munkahely kijelölő végzése. (…)”1 „(…) Nevezett személyt a PKKB 19.B.XIV. (…)/2003/ (…). számú, 2004. 10. 19. napján kelt, 2004. 10. 19. napján jogerőre emelkedett ítéletében 30 nap közérdekű munka-büntetésre ítélte. Javaslatomat az indokolja, hogy az ítélet jogerőre emelkedése után: Az ügy elévült. Az iratanyag beérkezésekor az elítélnek volt már folyamatban lévő ügye Hivatalunkba. Nevezett az ügy * 1

I. évf. PhD-hallgató, Pécsi Tudományeg yetem Állam- és Jogtudományi Kar Forrás: Budapest Főváros Kormányhivatala, Igazságügyi Szolgálat.

Forrás: Budapest Főváros Kormányhivatala, Igazságügyi Szolgálat. Forrás: Budapest Főváros Kormányhivatala, Igazságügyi Szolgálat.

2 3

Forrás: Budapest Főváros Kormányhivatala, Igazságügyi Szolgálat. Forrás: Budapest Főváros Kormányhivatala, Igazságügyi Szolgálat. 6 Forrás: Budapest Főváros Kormányhivatala, Igazságügyi Szolgálat. 4 5

lői Osztályán volt folyamatban. A hat ügy hat különböző elkövető ügye, pontosabban hat jogerős közérdekű munka büntetésre ítélt büntetésének végrehajtásával kapcsolatos aktája. Az elítéltek különböző személyek, az ügyükben – a büntetésen kívül – egy közös vonás felfedezhető. Hogy mi az? Nos, arra a cikkem vége felé visszatérek. A büntetőjog rendszere alapvetően a bűncselekményre, a büntetésre épül.7 Nem hagyható figyelmen kívül véleményem szerint a büntetés-végrehajtása8 sem, hiszen a szándékos vagy gondatlanságból elkövetett társadalomra veszélyes cselekmény 9 hátrányos jogkövetkezményeinek tényleges alkalmazása, ezáltal a büntetés elsődleges céljának10 eléréshez vezető út a végrehajtáson keresztül vezet. Továbbmegyek, véleményem szerint a büntetőjog rendszerének vizsgálatakor a büntetőjogi alapelvekre kiterjedően kell eljárni, ráadásul úgy, hogy nem választjuk el egymástól az eljárás- és anyagi jogi területet, hanem azokat egy komplex rendszer alkotóelemeiként kezeljük. Ezzel a holisztikus megközelítéssel nemcsak a rendszer hibáit, de azok megoldásait is megtalálhatjuk. Nem ezt mondja ki, de mégis hivatkozom Vígh József tényközlésére, melyben azt a nemzetközi trendet mutatja be, amely már túlmutat a bűncselekmény és a büntetés szorosan vett kettősségén, és nyit az áldozat, tágabb értelemben a társadalom felé.11 7 „A büntetőjog két alappillére a bűncselekmény és a büntetés; utóbbiról kapta a nevét is. A mai büntetési elméletek sokszínűséget mutatnak az utóbbi évtizedek túlzásai és kudarcai ellenhatásaként, keresve a hatékonyságot a jogállamiság keretein belül. Az érdem, a megfizetés, az elrettentés, a reszocializáció, a helyrehozatal és a pótlás teóriája, a semlegesítést célzó büntetés, a társadalmi teóriák és a konszenzuselmélet tételeiben az időszerű racionalitások ebből a szempontból felfedezhetők. Sokakat foglalkoztat; hogyan lehet hatékony a büntetés egy demokráciában, mennyiben kielégítőek a XXI. század eleji értelmezések Európában. A helyreállító igazságszolgáltatás komponensei (törvény, sértett, elkövető) újraértékelése vált szükségessé és annak újraértelmezése, mit is jelent napjainkban a büntetés.” (dr. Vokó György: A büntetési teóriák raciona litásai, Büntetőjogi Szemle 2012/1. szám, 36. oldal) 8 E törvényerejű rendelet célja az, hogy szabályozza a büntetések és intézkedések (Btk. IV. fejezet) végrehajtását, meghatározza az elítéltek kötelezettségeit és jogait, előmozdítsa a büntetés és intézkedés céljának megvalósítását (a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr.). 9 A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 10. §. 10 A büntetés a bűncselekmény elkövetése miatt a törvényben meghatározott joghátrány. A büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el. (A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi. IV. törvény 37. §) 11 „(…) A szakemberek másik csoportja azonban új utakat keresett, új, emberibb és igazságosabb elvek kidolgozásában és azok alkalmazásában vélte megvalósítandónak a korszerű igazságszolgáltatást. Ezért a bűncselekmények áldozatai felé fordultak, mondván, hogy a korszerű igazságszolgáltatás nem elégedhet meg azzal, hogy konstatálja a bűncselekmény elkövetését, megállapítja a tettes(ek) személyét, kiszabja a »méltó« büntetést, s azt megfelelő módon végrehajtatja, hanem az áldozatot is bevonja az igazságszolgáltatásba, hiszen őt terheli a bűncselekménnyel okozott kár, ő viseli a cselekmény okozta sérelmeket. A mai nyelven ez többek között azt jelenti, hogy az igazságszolgáltatás csak akkor tekinthető igazságosnak, ha a megfelelő ítélet mellett az áldozatnak is igazságot szolgáltat, vagyis biztosítja az okozott kár megtérítését, orvosolja a bekövetkezett sérelmeket. Magyarországon például jelenleg a vagyonelleni bűncselekményekkel okozott károk alig 10%-a térül meg, azaz az igazságszolgáltatás e vonatkozásban az esetek túlnyomó többségében igazságtalannak tekinthető. Különösen rontja az igazságszolgáltatás tekintélyét, ha a kárjóvátétel, a sérelmek kompenzálása magánszemélyek ellen elkövetett bűncselekmények esetén marad el. A bűncselekmények áldozataival és az igazságszolgáltatás megreformálásával ma már több nemzetközi és nemzeti szerv foglalkozik. Az ENSZ-nek, az Európai Tanácsnak különböző határozatai ösztönzik

Büntetőjogi Szemle 2012/3. szám

is tartalmazó felhívást intézett, amely az elévülési időt nem szakítja meg, mert ismételt kioktatás, figyelmeztetés valósult meg az ügy előbbre vitelét nem szolgálta. A fentiekre tekintettel javaslatomat megküldöm a Tisztelt Bíróságnak az elévülés megállapításának megfontolása végett. (…)”4 „(…) Nevezett személyt a PKKB 18. Fk. (…)/2004/(…). számú, 2004. 09. 30. napján kelt, 2004. 09. 30. napján jogerőre emelkedett ítéletében 20 nap közérdekű munka-büntetésre ítélte. Javaslatomat az indokolja, hogy az ítélet jogerőre emelkedése után: Az ügy elévült. Az elítélt jegyzőkönyvi meghallgatása 2006. 05. 16. napján megtörtént. 2006. 11. 15. napján Hivatalunkba megérkezett nevezett nem jogerős munkahely kijelölő végzése a Főváros Bíróság Bv. Csoportjától, mely szerint nevezett részére kétszer kísérelte meg kézbesíteni a végzést, eredménytelenül. A BVOP írásos tájékoztatása szerint nevezett 2007. 04. 08. napjától bv. intézetben tartózkodik. Részére a pártfogó felügyelő 2007. 05. 03. napján postázott kioktatást is tartalmazó felhívást az elítélt bizonyíthatóan átvette a bv. intézetben. Ezt követően más érdemi, a közérdekű munka-büntetést félbeszakító intézkedés nem történt, mivel az elítélt 2007. 05. 03. napja óta folyamatosan bv. intézetben tartózkodik (várható szabadulása 2010. 07. 02.) A fentiekre tekintettel javaslatomat megküldöm a Tisztelt Bíróságnak az elévülés megállapításának megfontolása végett. (…)”5 „(…) Nevezett személyt a Pesti Központi Kerületi Bíróság 19. B. X.(…)/2004/(…). számú 2005. 11. 11. napján kelt, 2005. 11. 11. napján jogerőre emelkedett ítéletében 35 nap közérdekű munka-büntetésre ítélte. Javaslatomat az indokolja, hogy az ítélet jogerőre emelkedése után: Az ügy elévült. Az elítélt jegyzőkönyvi meghallgatása 2006. 05. 16. napján megtörtént. 2006. 11. 15. napján Hivatalunkba megérkezett nevezett nem jogerős munkahely kijelölő végzése a Főváros Bíróság Bv. Csoportjától, mely szerint nevezett részére kétszer kísérelte meg kézbesíteni a végzést, eredménytelenül. A BVOP írásos tájékoztatása szerint nevezett 2007. 04. 08. napjától bv. intézetben tartózkodik. Részére a pártfogó felügyelő 2007. 05. 03. napján postázott kioktatást is tartalmazó felhívást az elítélt bizonyíthatóan átvette a bv. intézetben. Ezt követően más érdemi, a közérdekű munka-büntetést félbeszakító intézkedés nem történt, mivel az elítélt 2007. 05. 03. napja óta folyamatosan bv. intézetben tartózkodik (várható szabadulása 2010. 07. 02.) A fentiekre tekintettel javaslatomat megküldöm a Tisztelt Bíróságnak az elévülés megállapításának megfontolása végett. (…)”6 A fentiekben hat ügyből idéztem, hat ügyből, amely Budapest Főváros Kormányhivatala, Igazságügyi Szolgálatának Felnőttkorú Bűnelkövetők Pártfogó Felügye-

Büntetőjogi Szemle 2012/3. szám 40

Jelen cikkemben elsősorban nem az áldozatoknak a büntetőjog rendszerében betöltött szerepére, hanem az áldozatokon keresztül megjelenő társadalmi igén�nyel, az igénynek és a jogszabályi környezetnek a találkozásával vagy éppen a találkozás elmaradásával, foglalkozom meghatározott jogintézmény tükrében. Alapvetésként kezelem, hogy a hatályos anyagi büntetőjog a bűncselekményt akként definiálja, hogy az a társadalomra veszélyes cselekmény. A büntetőtörvény ezzel a megfogalmazással egyrészt a védendő érték legáltalánosabb fogalmát adja meg12, másrészt véleményem szerint megteremti annak a lehetőségét, hogy a társadalom érdekének védelmét, ezen keresztül a társadalomnak a büntetés végrehajtásához fűzött érdekét büntetőjogi alapelvi szintre emelje. Álláspontom megalapozásaként néhány büntetéselméleti példát, pontosabban azok kivonatát illetőleg fogalom meghatározást idézek fel, hogy azokból a hatályos jog gyakorlatán keresztül jussak el ahhoz a megoldáshoz, amelyet arra a problémára kínálok fel, amikre a cikkem elején hivatkozott esetekből mutatok ki: Történeti kialakulásukat tekintve a megtorlási elméletek megelőztek minden más felfogást a büntetésről. A „szemet szemért, fogat fogért” tétele a legősibb kifejezése a megtorlási büntetés gondolatának. Vallási, majd erkölcsi parancsként megfogalmazva, évszáza dokon, ha nem évezredeken keresztül gyakorolt hatást a büntetéssel kapcsolatos gondolkodásra és a társadalmi gyakorlatra.13 A gyakorlati jogalkalmazást tekintve, véleményem szerint elmondhatjuk, hogy a büntetőjog rendszerét14 ma is a megtorló – a retributív – elméletek mozgatják a legmeghatározóbb módon. Ez alatt azt is kell érteni, hogy a megtorlási elméletek lényegében három, egymással összefüggő kérdésre adnak választ: az első a büntetés fogalma, a második a büntetés alapjának, jogosságának kérdése, a harmadik pedig az, hogy a büntetést hogyan, milyen szempontokra tekintettel kell kiszabni ahhoz, hogy megfeleljen az igazságos megtorlás követelményének.15 a tagállamok kormányit a bűncselekmények áldozatainak támogatására, az igazságszolgáltatásba történő bevonásukra. Sokat tesznek az áldozatok támogatása érdekében az egyre erősödő nemzetközi és nemzeti társadalmi szervezetek is. (…)” (Vigh József: A büntető igazságszolgáltatás néhány alapelve, Jogelméleti Szemle, 2002/4. szám) 12 „A védett érdekek, értékek meghatározása a büntető-jogalkotás során történik meg. A büntetőtörvény 10. § (2) bekezdése meghatározza a társadalomra veszélyes cselekmény fogalmát, amely egyben a védett jogi tárgyaknak a legáltalánosabb felfogása. A jogalkalmazók számára mutatja, hogy az adott törvényhely milyen társadalmi érdeket, értéket véd. (…) Az igaz, hogy a Btk. Különös Része fejezetekre oszlik. A fejezetcímek azonban nem azonosak a jogvédte érdekekkel, ezért a jogi tárgy vizsgálatát nem lehet befejezni ezeknél a címeknél. Minden cselekménynél külön kell elemezni, hogy milyen társadalmi érdeket, értéket véd az adott törvényi tényállás, tehát milyen társadalmi tartalom van mögötte.” (Büntetendőség Büntethetőség, Büntetőjogi tanulmányok, szerkesztette Wiener A. Imre, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, MTA Állam- és Jogtudományi Intézet, Budapest 1999, 13–14. oldal). 13 Horváth Tibor: A büntetési elméletek fejlődésének vázlata, Akadémia Kiadó Budapest 1981., 98. oldal. 14 Vö.: dr. Vokó György: A büntetési teóriák racionalitásai, Büntetőjogi Szemle 2012/1. szám, 36. oldal. 15 Horváth Tibor: A büntetési elméletek fejlődésének vázlata, Akadémia Kiadó Budapest 1981., 98. oldal.

Hasonlóan a retributív elméletekhez, a büntetés céljául a bűnözés megelőzését tekintő elméletek kezdetei is a klasszikus görög filozófia korába nyúlnak vissza. Protagorasz fellépése óta az igazságos megtorlást hirdető nézetekkel szemben áll az a gondolat, hogy a büntetésnek racionális célokat kell szolgálnia, mindenekelőtt a bűnözés megelőzését. A megelőzés célját szolgáló büntetés a XVIII. – XIX. század folyamán Nyugat – Európában az elmélet és a büntető törvényhozás részévé vált. Beccaria fellépése nyomán a szakirodalom megelőzési célkitűzések között aszerint különböztet, hogy a büntetés hatása az adott bűnelkövetőre vagy általában a társadalom egészére irányul-e.16 Hasonlóan a retributív elméletekhez, az általános megelőzés elmélete szintén ősrégi társadalmi tapasztalatot fogalmaz meg. Nevezetesen azt, hogy a büntetéssel való fenyegetésnek, illetve a büntetés alkalmazásának az állampolgárok bizonyos rétegeit, csoportjait illetően van általános megelőző, visszatartó hatása. A büntetésnek az a tulajdonsága ugyanis, hogy a bűntettesre és a környezetére megelőző hatást gyakorol, magának a büntetésnek objektív sajátossága, immanens tulajdonsága. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az általános megelőzés nem annyira a büntetéshez általában, mint inkább a büntető igazságszolgáltatás működéséhez fűződik.17 A magyar XX. századi büntetési elméletek közül mindenképpen meg kell említeni Pikler Gyula és Somló Bódog büntető-jogbölcseletét, valamint Finkey Ferenc elméletét.18 Pikler a büntetésnek három elvét vezeti le, amelyből a legfontosabbnak témámra tekintettel azt tartom, hogy büntetni nemcsak szabad, hanem kell is, ha a 16 Horváth Tibor: A büntetési elméletek fejlődésének vázlata, Akadémia Kiadó Budapest 1981., 111. oldal. 17 Beccara nyomán Lenin úgy fogalmazta meg, hogy „(...) a büntetés korántsem azáltal lesz preventív jellegűvé, hogy szigorú, hanem azáltal, hogy elkerülhetetlen. (...)” Horváth Tibor, A büntetési elméletek fejlődésének vázlata, Akadémia Kiadó Budapest 1981., 121. oldal. 18 „(…) Pikler kritikai észrevételei is jelzik, hogy a jogbölcselet feladatának a jog fejlődése és működése objektív törvényszerűségeinek, a jog társadalmi előfeltételeinek és társadalmi hatásának a kutatását tekintette, és a pozitivizmus természettudományos [V-41.] tudományeszményének megfelelően ezt úgy fogalmazta meg, hogy „a jogbölcselet a jognak tulajdonképpeni tudománya, ugyanolyan értelemben, mint a természettudomány a többi természetnek”. (…) Az államot és a jogot is a társadalom tagjainak természete határozza meg, és semmiféle nagyobb változás nem állhat be az állami életben, mielőtt az emberek természete megváltozott volna. (…)Az emberek szükségleteik kielégítése érdekében olyan megoldásokat keresnek és olyan eszközöket alkalmaznak, amelyeket ebből a szempontból a leginkább alkalmasnak tartanak. Ezért a jogot más társadalmi intézményekhez és a különféle közösségekhez hasonlóan alapvetően az emberek célszerűségi belátása hozta létre, bár kivételesen – a célszerűségben való tévedés következtében – más tényezők is hatnak. (…) Belátásos elmélete alapján fejti ki büntetéselméletét is, amelynek tengelyében a büntetések igazságosságának, hasznosságának és célszerűségének az azonosítása áll, ami föltételezi, hogy a büntetés további bűncselekmények megakadályozása által nagyobb rosszat hárít el, mint amennyit maga okoz. Mindebből Pikler a büntetésnek három elvét vezeti le, amelyeket a hatékony büntetés szükségessége, a minimális büntetés és az arányos büntetés elveinek nevezhetünk. Az első esetében arról van szó, hogy a bűncselekmények elkövetését és ezáltal az emberek szenvedését csökkentő büntetéseket kell alkalmazni; a második elv szerint azt a legkisebb büntetést kell alkalmazni, amelyiknek még bűntetteket csökkentő hatása van; a harmadik szerint pedig a legkisebb büntetést is akkor kell alkalmazni, ha kisebb rosszat ró az emberekre, mint amekkorától őket megóvja. (http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/1183.html, V-39, Jogbölcselet).

19 Horváth Tibor: A büntetési elméletek fejlődésének vázlata, Akadémia Kiadó Budapest 1981., 207. oldal. 2 0 Horváth Tibor: A büntetési elméletek fejlődésének vázlata, Akadémia Kiadó Budapest 1981., 208. oldal. 21 Már a CIC 1917 büntetőjogában is, akárcsak a kánonjogi szerzőknél, megfigyelhető a világi büntetőjogi elméletek hatása. Az igazságosság elvére épülő (megtorlási) elmélet szerint a büntetés végső soron öncél: elégtétel az igazságosság megsértéséért. Ez persze nem zárja ki, hogy az igazságos büntetés a megzavart társad. egyensúly helyreállítását is szolgálja. A célszerűségi elméletek a büntetés jogát a hasznosságra alapítják. Ezek közül egyesek az ált. megelőzés szempontjából minősítik igazolhatónak a büntetést, mert az a maga elrettentő hatásával erkölcsalakító erőként jelentkezik; mások az egyéni megelőzés oldaláról indokolják, vagyis a büntetés fő céljának a tettes megjavítását tekintik. Nem hiányoznak az olyan rendszerek sem, amelyek a különböző szempontokat kombinálják. A kánonjog azonban – hasonlóan a modern büntetőjogi rendszerekhez, de az Egyh. sajátos természetére és hivatására tekintettel – mint láttuk, különleges módon ezek egyikét sem teszi teljesen magáévá. E. P. (http://lexikon.katolikus.hu/B/büntetés célja.html) 2 2 Tulajdonképpen ide kívánkozik még Földvári József összegzése is, miszerint: „a büntetés jogalapja, a bűnelkövető felelősségének tulajdonképpeni alapja tehát a büntetés szükségességében van: az elkövető megbüntetésére személyisége pozitív irányú alakítása, a társadalmi követelményekhez való alkalmazkodás biztosítása végett van szükség.” (Horváth Tibor: A büntetési elméletek fejlődésének vázlata, Akadémia Kiadó Budapest 1981., 236. oldal).

egyet kell előre lépnem ahhoz, hogy kijelentsem, hogy a büntetés végrehajtásához társadalmi igény fűződik, amely egyrészt társadalom érdekének védendőségéből, másrészt a személy (az áldozat) mint a társadalom „alkotóeleme” jogos vagy jogosnak vélt érdekei sérelmének a helyreállításához fűződik. Természetesen érdemes azon is elgondolkodni, hogy a társadalmi igény ahhoz is fűződik, hogy a helyreállítás keretében, annak esetleges pozitív externáliájaként a bűnelkövetőt sikerül visszavezetni társadalomba és ezáltal annak hasznos tagjává tenni. Ha tehát elfogadom, hogy a társadalmi érdek a büntető jog által legáltalánosabban védendő érdek23, akkor az is elfogadhatónak tűnik, hogy a társadalmi érdek, ezen keresztül az igény alapelvként jelenjen meg a büntetőjog rendszerében. A következőkben tehát a közérdekű munka büntetést fogom a végrehajthatósága vonatkozásában elemezni, érintőlegesen kitérve a történeti előzményekre, a ma hatályos, illetőleg a jövőben hatályba lépő szabályozásra is. Példán keresztül igyekszem rámutatni a jogintézmény hiányára, és felkínálni a lehetséges megoldást. A magyar büntetőjogba először a büntetőtörvénykönyv általános részéről szóló 1950. évi II. tv. (a továbbiakban: Btá.) hozta be az első ilyen típusú intézkedést, a javító-nevelő munkát. Alkalmazásának akkor volt helye, ha a büntetés célja szabadságelvonás nélkül is elérhetőnek látszott, és a törvény ötévi szabadságvesztésnél meg nem haladó börtönnel büntette az adott cselekményt. Az intézkedés egy hónaptól két évig tartott, és az elítélt csökkentett munkadíjban részesült. Kiszabni csak állami vállalatnál, illetve állami gazdaságnál munkaviszonyban lévő személyekkel szemben lehetett. A Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1961. évi törvény (a továbbiakban: MNBtk.) a főbüntetések között helyezte el a javító-nevelő munkát. A Különös Részben több helyen fordult elő, mint alternatív büntetés, és a büntetés enyhítése kapcsán is alkalmazható volt. Legrövidebb tartama 3 hónap, leghosszabb tartama halmazati és összbüntetés esetén is csak 2 év volt. 1971-ben az 1971. évi 28. tvr. rendelkezett ugyan a javító-nevelő munka speciális munkatelepen való végrehajtásáról, de ez a gyakorlatban sosem érvényesült, ráadásul maga a munkabüntetés is egyre inkább teret vesztett. Maga az 1978-as Btk. is fenntartotta hatályában a korábbi, egyre kevésbé alkalmazott büntetést. Érdemi változás az 1987. évi III. törvénnyel történt, amely a javító-nevelő munka mellett bevezette a közérdekű munka fogalmát. A Btá. 48. § (1) bekezdése szerint, ha az elkövető társadalmi helyzetére, a bűntett elkövetésének okaira és általában az eset körülményeire tekintettel feltehető, hogy a büntetés célja szabadságelvonás nélkül is elérhető, a bíróság az elkövetőt börtönbüntetés ki2 3 Vö.: (Büntetendőség Büntethetőség, Büntetőjogi tanulmányok, szerkesztette Wiener A. Imre, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, MTA Állam- és Jogtudományi Intézet, Budapest 1999, 13–14. oldal).

Büntetőjogi Szemle 2012/3. szám

büntetés célszerű, azaz a bűncselekmények elkövetését és ezáltal az emberek szenvedését csökkenti.19 Somló Bódog szerint „a büntetés célja beilleszkedik a jog helyes céljába és ezt azáltal igyekszik elérni, hogy a társadalmat megvédelmezi a bűntettektől. E cél elérhető az összes polgárok elrettentése, a bűntettesek speciális elrettentése, úgyszintén a bűntettesek javítása, ártalmatlanítása és kiválasztása útján”. Finkey büntetési elmélete a közvetítő irányzatnak azon oldalához tartozik, amely abból indul ki, hogy a büntetésnek csak a tartalma a megtorlás, a célja ellenben a megelőzés, illetőleg a társadalom védelme, ami a bűntettesek különböző csoportjaihoz képest az elrettentésben, a javításban, az ártalmatlanná tételben, végső fokon pedig a nevelésben áll.20 Az elméleti áttekintés körében, megalapozásként végül de nem utolsó sorban utalnék a büntetés kánonjogi megközelítésével, mely szerint a büntetés a megzavart társadalmi egyensúly helyreállítását is szolgálja.21 A fentiekben megpróbáltam kronológiai rendben22, nemzetközi és magyar elméletekkel egyetlen fontos mozzanatra rámutatni, amit azt hiszem – nekem is érdekesnek, sőt szokatlannak tűnik –, de Lenin szavaival tudok összefoglalni: „a büntetés korántsem azáltal lesz preventív jellegűvé, hogy szigorú, hanem azáltal, hogy elkerülhetetlen.” Eléreztem ahhoz a ponthoz, amikor – úgy gondolom a kellő megalapozás birtokában – a büntetés elkerülhetetlenségének szükségességét összeköthetem a társadalmi igény kiszolgálásának szükségességével, illetőleg rámutathatok a magyar büntetőjogi jogalkotás olyan hiányosságára, amely véleményem szerint – a végrehajtás során – tehetetlenségbe torkollott, és a mai napig – bár a lehetőség meg lenne rá – ezt a hiányosságot nem sikerült teljes egészében pótolni. Véleményem szerint a fentiekben nemcsak arra sikerült rámutatni, hogy a büntetés lényege önmagában annak elkerülhetetlensége, hanem arra is, hogy az általánosan, alapvetően védendő érdek, a társadalmi érdek. Ha ezt kiinduló pontnak tekintem, csupán

Büntetőjogi Szemle 2012/3. szám 42

szabása helyett egy hónaptól két évig terjedő időre meghatározott természetű munka végzésére kötelezheti. A (4) szerint, ha a munka végzésére kötelezett kötelezettségének igazolatlanul nem tesz eleget, vagy a munkafegyelmet súlyosan sértő magatartást tanúsít, a javító-nevelő munka még hátralévő tartamával azonos tartamú börtönbüntetést kell rajta végrehajtani. Az (5) szerint, ha a javító-nevelő munka alkalmazásának nincs helye, ha a törvény a bűntettre öt évet meghaladó börtönt rendel. Az MNBtk. 42. § (1) bekezdése szerint a javító-nevelő munkára ítélt köteles a bíróság által meghatározott természetű munkát végezni, személyi szabadsága egyébként nem korlátozható. A 44. § (1) bekezdés szerint, ha az elítélt munkakötelezettségének alapos ok nélkül nem tesz eleget, vagy a munkafegyelmet súlyosan sértő magatartást tanúsít, a bíróság a javító-nevelő munkának e körülmények bekövetkeztekor még hátralevő részét szabadságvesztésre változtatja át. A (2) bekezdés szerint a javító-nevelő munkának szabadságvesztésre átváltoztatása esetében két napi javító-nevelő munka egy napi szabadságvesztésnek felel meg. Ilyenkor a szabadságvesztés harminc napnál rövidebb is lehet. A hatályos, a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 49. § (1) bekezdése szerint a közérdekű munkára ítélt köteles a részére – a bíróság ítéletében – meghatározott munkát végezni. Az elítélt személyi szabadsága egyébként nem korlátozható. Az 50. § (1) bekezdése szerint ha az elítélt a munkakötelezettségének önként nem tesz eleget, a közérdekű munka, illetőleg ennek hátralévő része helyébe szabadságvesztés lép. Ezt a szabadságvesztést fogházban kell végrehajtani. Általánosságban elmondható, hogy a Btá., az MNBtk., illetőleg a Btk. ugyanazon az elven szabályozta, illetőleg szabályozza a javító-nevelő munkát és a közérdekű munka büntetést annak nemteljesítése esetén. Valamennyi jogszabály a büntetés önkéntes letöltésének – az elítéltnek – felróható magatartásból eredő elmaradását szankcionálja a büntetés átváltoztatásával. Elmondható, hogy a jogalkotás közel hatvanöt éves hagyomány szerint szabályozta a büntetést, amely hagyománnyal a jogalkotó részben, csak a 2012. évben szakított. Világossá vált, hogy jelen cikkemben a büntetéshez fűzött társadalmi igény érvényesülésével foglalkozom, és most érkeztem el ahhoz a pillanathoz, hogy a hivatkozott élő példákon keresztül rávilágítsak egy olyan gyakorlati problémára, amely adott esetben egy egyébként haladó szellemű, és eredményes végrehajtása esetén, a társadalmi érdekeket nagymértékben szolgáló és védő jogintézmény kudarcát jelentheti. Utaltam rá, hogy a hivatkozott példák tulajdonképpen közérdekű munka büntetés-végrehajtási ügyek,

ahogyan arra is, hogy az ügyek természetesen különbözők, azonban – a kiszabott büntetést nem tekintve – egy, azonos alapon nyugvó körülmény közös bennük: – nem az elítélt személyében rejlő tulajdonság miatt – végrehajthatatlanság miatt elévültek, az ügyeket elévülésre tekintettel, a büntetés végrehajtása nélkül meg kellett szüntetni. Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy a jogerősen kiszabott büntetést az állam nem hajtotta végre, nem érvényesítette a végrehajtó hatalmát, a büntetés elkerülhetővé vált, és végső soron a végrehajtáshoz fűzött társadalmi igény súlyosan sérült. Mindennek az oka pedig, ahogyan arra utaltam, egy több évtizedes hagyománnyal rendelkező szabályozás, amely nyitva hagyja az utat arra, hogy egyébként, a végrehajtás, és a társadalmi érdek szempontjából megalapozatlan okból, a büntetés – elévülés miatt – elkerülhető legyen. Valamennyi hivatkozott ügyben az elévülés oka az, hogy a jogerősen közérdekű munkára ítélt a közérdekű munkára ítélését megelőzően, vagy azt követően elkövetett újabb bűncselekmény miatt büntetés-végrehajtási intézetbe került, ami miatt a közérdekű munka büntetést az elévülési időn belül nem lehetett végrehajtani, vagyis azzal, hogy a terhelt súlyosabb bűncselekményt követett el, amely miatt szabadságvesztés büntetés kiszabásának van helye, a közérdekű munka büntetés végrehajtása elmaradhat. A jogalkotó felismerte ezt a körülményt, és a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényben (a továbbiakban: új Btk.) szakított a régi hagyomán�nyal: „A közérdekű munka végrehajtását nehezíti, ha az elkövetővel szemben utóbb végrehajtandó szabadságvesztést szabnak ki. Ezért az Előterjesztés úgy rendelkezik, hogy ha az elítéltet a közérdekű munkára ítélés után elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, és a közérdekű munka büntetést még nem hajtották végre, a közérdekű munkát, illetve annak hátralévő részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni.”24 Az új Btk. 48. § (1) bekezdése szerint, ha az elítélt a számára meghatározott munkát önhibájából nem végzi el, a közérdekű munkát vagy annak hátralévő részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Az új Btk. 49. § szerint, ha az elítéltet a közérdekű munkára ítélés után elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, és a közérdekű munka büntetést még nem hajtották végre, a közérdekű munkát vagy annak hátralévő részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni úgy, hogy négy óra közérdekű munkának egynapi szabadságvesztés felel meg. Az átváltoztatás után fennmaradó közérdekű munkának egynapi szabadságvesztés felel meg. A jogalkotó nagyon lényeges változtatást vezetett be, azonban álláspontom szerint a módosítás, illetőleg újraszabályozás nem fogja beváltani a hozzáfűzött reményeket. Indokolás a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényhez.

2 4

2 5 A szerző jelenleg Budapest Főváros Kormányhivatala Igazságügyi Szolgálatának, a közérdekű munka büntetés végrehajtásáért felelős szakigazgatási szerv vezetője (a szerző).

Lehetséges jó megoldást találni? Természetesen. Ha csak az új Btk. Próbára bocsátás intézkedésre vonatkozó szabályait tekintem, rá kell jönnöm, hogy a megoldást ugyanaz a jogszabály kínálja, mint amelyik elvetette.26 Javaslatom szerint a végrehajtás előtt az utat teljes egészében meg kell nyitni az alábbi szabályozással: Ha az elítéltet a közérdekű munka büntetésre ítélése után, a végrehajtás befejezése előtt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, a közérdekű munka büntetést, illetőleg hátralevő részét a szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Ezzel a szabályozással a jogalkotó – a büntetőpolitikai célok és a büntetőjogi alapelvekre, és az elítélt személyében rejlő okokra figyelemmel – biztosítaná a végrehajtást arra az esetre, ha az elítélt bármely okból büntetés-végrehajtási intézetbe kerül, és a közérdekű munka esetleg végrehajthatatlanná válhatna. 

2 6 65. § (1) A bíróság a vétség, valamint a háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett miatt a büntetés kiszabását próbaidőre elhalaszthatja, ha alaposan feltehető, hogy a büntetés célja intézkedés alkalmazásával is elérhető. (2) Nem bocsátható próbára a) a visszaeső, b) aki a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, c) aki a szándékos bűncselekményt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése előtt követte el, vagy d ) aki a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt követte el. (3) A próbaidő tartama egy évtől három évig terjedhet, a tartamot években, vagy években és hónapokban kell meghatározni. (4) A próbára bocsátott pártfogó felügyelet alá helyezhető. Ha a próbára bocsátott a pártfogó felügyelet magatartási szabályait megszegi, a próbaidő egy alkalommal, legfeljebb egy évvel meghosszabbítható. 66. § (1) A próbára bocsátást meg kell szüntetni, és büntetést kell kiszabni, ha a) a próbára bocsátottat a próbára bocsátás előtt elkövetett bűncselekmény miatt a próbaidő alatt elítélik, b) a próbára bocsátottat a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt elítélik, vagy c) a próbára bocsátott a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegi. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott eseteken kívül a próbaidő elteltével az elkövető büntethetősége megszűnik.

Büntetőjogi Szemle 2012/3. szám

Felismerte, hogy a Btk. szabályozása, bár az önhibából eredő nemteljesítést – azaz azt a körülményt, amikor az elítélt ténylegesen ki akarja kerülni a végrehajtást – az átváltoztatás útján szankcionálja, nem tudja kezelni azt az esetet, amikor ugyan objektív körülmény – büntetés-végrehajtási intézetbe kerülés – miatt nem tudja megkezdeni, illetőleg befejezni a büntetés kitöltését az elítélt, azonban ez az objektív körülmény a szubjektum cselekvőségén vagy mulasztásán alapszik. (újabb bűncselekmény elkövetése). Tovább kell mennem, hiszen azt állítom, hogy nemcsak, hogy nem tudta kezelni, de a végrehajtás során a büntetőjog tehetetlenné vált, és az elítéltek nagy része a végrehajtást „törvényes úton” elkerülve, adósságot hagyva maguk után a társadalommal szemben. Ezzel szemben az új Btk. szabályozása figyelemmel van erre a körülményre, de csak részben, amit a gyakorlat kíméletlenül alátámaszt. A cikkem elején hivatkozott ügyek mindegyikére jellemző, hogy az elítéltek azokat a bűncselekményeket, amelyek miatt büntetés-végrehajtási intézetbe kerültek korábban követték el, mint azt a bűncselekményt, amely miatt a közérdekű munka büntetésre ítélték. Az új Btk. 49. § alkalmazásában ezekben az esetekben nem lehet helye automatikus átváltoztatásnak, vagyis fennáll a lehetősége annak, hogy az ilyen esetekben a közérdekű munka büntetés végrehajtása ismét elmarad. A jogalkotó tehát egyfelől elvarrta a szálat, és biztosította a végrehajtás előtt az utat, azonban csak félmunkát végzett, és meghagyta az indokolatlan és megalapozatlan lehetőséget a végrehajtás elkerülésének. Álláspontom szerint ebben az esetben a jogalkotó feleslegesen korlátozta a végrehajtást, amire tekintettel az adósságát csak részben törlesztette a társadalmi igénnyel szemben. A gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy a jövőben is azok az esetek lesznek nagyobb számban, amikor az automatikus átváltoztatás törvényileg kizárt. A várakozás – véleményem szerint – a végrehajtás oldaláról egyelőre nem nagy.25