Büntetőjogi Szemle 2013/1-2

II. ÉVFOLYAM, 2013/1–2. SZÁM

BÜNTETŐJOGI SZEMLE

Szerkesztői előszó

Tartalom

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

ELEK BALÁZS: Egy dogmatikai vita feltámadása. A csalás eredményének értelmezése / 3 GRÓSZ TAMÁS: A szakértői bizonyítás megújításának kísérlete Angliában és Walesben / 9 HÁGER TAMÁS: A másodfellebbezés joghatálya, a felülbírálat terjedelme és a tényálláshoz kötöttség a harmadfokú bírósági eljárásban / 19 HUFF ENDRE BÉLA PHD: A korrupció háromszereplős logikai modellje / 30 MÁNDI VERONIKA: Alkotmányossági aggályok a szabálysértési őrizetbe vétel gyakorlata kapcsán / 42 SZÉP ÁRPÁD: A menedékjog mint a büntetőjogi felelősségre vonás akadálya / 48

A szerkesztőbizottság elnöke: Dr. Gál István László A szerkesztőbizottság titkára: Dr. Kőhalmi László A szerkesztőbizottság tagjai: Dr. Belovics Ervin, Dr. Elek Balázs, Dr. Molnár Gábor, Dr. Tóth Mihály, Dr. Vókó György

2

ISSN 2063-8183 Kiadja HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Cím: 1037 Budapest, Montevideo u. 14.

Telefon: 340-2304, 340-2305 Fax: 349-7600 E-mail: info@hvgorac.hu Internet: www.hvgorac.hu Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt Műszaki szerkesztő: Harkai Éva Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

Tisztelt Olvasó!

2013. július 1-jén hatályba lépett Magyarország új Büntető Törvénykönyve, a 2012. évi C. törvény, amelynek a megalkotásában a Büntetőjogi Szemle munkatársai közül Kőhalmi László és Elek Balázs kollégámmal együtt hárman részt vettünk. 2013 eleje óta a „tankönyvírás lázában” ég a büntetőjogász szakma egy része, így a Büntetőjogi Szemle Szerkesztőbizottságának a tagjai is. Emiatt a 2013-as (dupla) szám csak most tud megjelenni.

Hazánk negyedik Btk.-ja az 1979. július 1-jén hatályba lépett 1978. évi IV. törvényt váltotta fel, amely 34 évig volt hatályban, és ezalatt több mint 120 módosítást ért meg. A korábbi kódex az előző társadalmi és politikai berendezkedés terméke volt, de ennek ellenére nem tekinthető rosszul sikerült jogszabálynak. Kisebb-nagyobb módosításokkal, novellákkal a rendszerváltozás után is be tudta tölteni feladatát, az egymást váltó kormányok váltakozó kri­ minálpolitikai célkitűzéseit is szolgálva alkalmas volt arra, hogy a társadalom védelme érdekében kellő visszatartó hatással legyen a potenciális bűnelkövetőkre. A 2008-ban kirobbant gazdasági válság azonban nyilvánvalóvá tette, hogy a jogi szabályozás, és ezen belül a büntetőjogi szabályok szigorítása nélkül a válság következményei súlyosbodhatnak. Emiatt már 2009-ben az előző, majd 2010 nyarán a jelenlegi kormány is szigorított a büntető jogszabályokon.

Ennek következtében a magyar büntetőjog a 27 tagállamú Európai Unió legszigorúbb büntetőjogává vált. (Hosszabb indokolás nélkül elég csak a „három csapás” törvényre utalni, vagy arra, hogy az EU-n belül az úgynevezett valódi életfogytig tartó szabadságvesztést csak hazánkban alkalmazzák a bíróságok a gyakorlatban.)

A 2010-ben megindult, pontosabban újraindult kodifikáció eredményeként 2011 végére elkészült az új kódex tervezete. Álláspontom szerint az új Btk. szakmai jogszabály lett, de természetesen találhatók ebben a büntető kódexben is olyan elemek, amelyek az aktuális kormányzat kriminálpolitikai koncepciójának a végrehajtását szolgálják. A szükséges szigorítások egy részét azonban már a megelőző kormány elvégezte 2009-ben, így kijelenthető, hogy a 2012. évi C. törvény nagyjából 80%-ban megegyezik tartalmilag a korábbi törvénnyel. Néhány jelentős módosítás azonban feltétlenül említést érdemelne, ezekről azonban nem a jelen előszó, hanem a mostani és a következő számok szerzőinek tanulmányai fognak szólni.

Budapest, 2013. július 1.

Dr. Gál István László főszerkesztő

Tájékoztató a folyóiratban való publikálásról A szerkesztőség a megjelentetni kívánt tanulmányokat a gal.istvan@ ajk.pte.hu vagy a gabor.zsolt@hvgorac.hu e-mail címre várja.

A megjelentetésről a lektorálást követően a Szerkesztőbizottság dönt.

A Szerkesztőbizottság fenntartja a jogot a kéziratok korrigálására, szerkesztésére.

A tanulmányokat MS Word formátumban, Times New Roman betűtípussal, 12 pontos betűnagysággal, másfeles sorközzel írva, sorkizárt igazítással és lábjegyzetmegoldással kell elkészíteni.

A kéziraton kérjük a szerzőktől a név, az esetleges tudományos fokozat, a foglalkozás valamint a munkahely feltüntetését.

A szerkesztőbizottság másodközlésre nem fogad el kéziratot.

Terjedelmi korlát – lévén elektronikus folyóiratról van szó – nincsen.

A Szerkesztőbizottság és a Kiadó

Elek Balázs*

A Csemegi Kódex megoldása

Egy dogmatikai vita feltámadása.

A csalás eredményének értelmezése Bevezetés Az Alkotmánybíróság határozataiban a jogállam alapvető, nélkülözhetetlen elemeként következetesen megjelenik a jogbiztonság, ami az állam – és elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. A jogbiztonság megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon. Nem állapítható meg a jogállamiság és annak részét képező jogbiztonság sérelme pusztán amiatt, hogy az adott normaszöveg a jogalkalmazás során értelmezésre szorul. A jogbiztonság elvéből nem következik a jogalkotónak olyan kötelezettsége, hogy minden fogalmat minden jogszabályban külön meghatározzon. A normavilágosság sérelme miatt az alkotmányellenesség akkor állapítható meg, ha a szabályozás a jogalkalmazó számára értelmezhetetlen, vagy eltérő értelmezésre ad módot, és ennek következtében a norma hatását tekintve kiszámíthatatlan, előre nem látható helyzetet teremt a címzettek számára, illetőleg a normaszöveg túl általános megfogalmazása miatt teret enged a szubjektív, önkényes jogalkalmazásnak.1 A jogszabály eltérő értelmezéséből adódó ellentétes irányú döntésekkel azonban még az egyik leggyakoribb, és legrégebbi vagyon elleni bűncselekménynél, a csalásnál is találkozhatunk, holott joggal feltételezhetnénk, hogy kialakult, és letisztult a bírói gyakorlat.

Habil, e. docens, tanácselnök bíró Debreceni Ítélőtábla 9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65., 26/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 135, 142., 71/2002. (XII. 27.) AB határozat, ABH 2002, 417., 1160/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 607, 608.; 10/2003. (IV. 3.) AB határozat, ABH 2003, 130, 135–136.; 1063/B/1996. AB határozat, ABH 2005, 722, 725–726.; 381/B/1998. AB határozat, ABH 2005, 766, 769., 56/2010.

(V. 5.) AB határozat

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

A csalás eredményének helyes értelmezéséről már a Csemegi Kódex idején sem volt egységes a jogirodalom. Angyal Pál álláspontja szerint nem csupán a tényleges kár (damnum emergens), hanem az elmaradt haszon (lucrum ces­ sans) is beletartozik a csalás eredményébe.2 Angyal a vagyoni kárt mint a vagyont érő mindennemű hátrányt határozta meg. A vagyon fogalma pedig átfoglalja a javakat és közelebbről nem csak a dolgokat s jogokat, hanem a szükségletkielégítésre alkalmas és felhasználható helyzetet, sőt a várományt is tekintet nélkül arra, hogy az pénzben kifejezhető-e vagy sem. Vagyoni kár lesz így „valamely dolog feletti tulajdonjognak vagy birtoknak az elvesztése, csere vagy vételügyletnél a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti értékkülönbségből eredő veszteség, valamely követelési jognak az elvesztése, a szolgáltatás elmaradása annak ellenére, hogy megfelelő ellenszolgáltatás teljesíttetett, kötelezettségvállalás (pl. valamely okirat aláírása által, melynek tartalma tekintetében az aláíró tévedésbe ejtetett), követelés elengedése, már kifizetett tartozása újra kifizetése.”3 Angyal a vagyoni kár fogalmával kapcsolatos vitás kérdések között említi, hogy a várható haszon elmaradása is beletartozik-e. Utal arra az irodalmi álláspontra, amely a várható haszon elmaradását csak akkor minősíti vagyoni kárnak, ha a váromány „jogigényen” alapszik. Más vélemények általában minden váromány elmaradást vagyoni kárnak tekintenek, mert a lucrum cessans éppúgy csökkenti a vagyont, mint a damnum emergens. Angyal az utóbbival ért egyet azon oknál fogva, hogy a magánjogi kárfogalomnak ez a megközelítés felel meg a legjobban. A kártérítési felelősség a teljes kárra kiterjed, tehát az adós mindazért a kárért felelős, mely a károsult vagyonának csökkenésében áll, mind pedig azért a kárért, amely abban nyilvánul meg, hogy a károsult vagyonának bizonyos növelési lehetőségétől elesett.4 A többféle értelmezésnek az is lehetett az oka, hogy a Csemegi Kódex nem definiálta a kár fogalmát, és annak miniszteri indokolása sem elemezte mélységében a problémát.5

*

1

2 Angyal Pál: A csalás. A magyar büntetőjog kézikönyve. 16. Budapest, Attila-Nyomda Részvénytársaság kiadása, 1939, 72–81. o.

3 Angyal uo.

4 Angyal uo. 78–79. o.

5 Lásd: Madai Sándor: A csalás büntetőjogi értékelése. HVG-ORAC Lapés Könyvkiadó Kft., Budapest, 2011, 133. o.

3

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

Az 1978. évi IV. törvény a Btk. nyomán kialakult joggyakorlat Az 1978. évi IV. törvény a büntető törvénykönyvről (Btk.) a 318. §-ban a csalást úgy definiálja, hogy „aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tart, és ezzel kárt okoz”. A Btk. látszólag egyértelműen fogalmaz, amikor a kár fogalmát úgy határozza meg, mint „a bűncselekménnyel a vagyonban okozott értékcsökkenés”. Az elmaradt vagyoni előnyt a vagyoni hátrány fogalmában találjuk, ami „a vagyonban okozott kár és az elmaradt vagyoni előny”. A csalás tényállása a kár fogalmát tartalmazza, így a jogalkotó a kár bekövetkeztében határozza meg a bűncselekmény eredményét, és nem a vagyoni hátrányban. Madai úgy fogalmaz, hogy a büntetőtörvény „függetlenítette magát a polgári jog fogalomrendszerétől, s egy saját koherens definíció kialakítását tűzte ki célul.”6 Ez azért is állítható, mert a polgári jogban a kár eleme a vagyonban bekövetkezett értékcsökkenésen túl az elmaradt vagyoni előny, másfelől a felmerült indokolt költség.

Közzétett döntésekben ez a kárfogalom sokáig következetesen megjelent. A közműfejlesztési díj befizetésének elmulasztása esetén a csalást például azért nem látta megállapíthatónak a bíróság, mert nincs kár, nincs vagyonban bekövetkezett értékcsökkenés.7 Hasonló következtetésre jutott a bíróság telefonszolgáltatás jogosulatlan igénybevétele és ki nem fizetése kapcsán is.8 A csalás és az adócsalás elhatárolása körében az 1/2006. Büntető jogegységi határozat ezt az ítélkezési gyakorlatot erősítette meg.9 Az indokolás második pontja ugyanis elvi éllel kimondja, hogy nem elfogadható és a Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlatával is ellentétes a kárnak az olyan értelmezése, amely a vagyonban bekövetkezett értékcsökkenésként fogná fel a megtévesztés folytán meg nem fizetett és be nem hajtott követelést. Büntetőjogi értelemben vett kár a vagyonban bekövetkezett értékcsökkenés, figyelembe nem véve a szolgáltatás ellenértékének nem teljesítéséből eredő elmaradt vagyoni előnyt.

Ehhez a bírói gyakorlathoz képest hozott változást a BH 2011/127 szám alatt közzétett döntés. A Legfelsőbb Bíróság döntése szerint ugyanis csalást valósít meg a terhelt, aki a sértettet tévedésbe ejtve, fizetési szándék nélkül vesz igénybe szállodai szolgáltatást, amelynek meg nem fizetése vagyonban bekövetkezett értékcsökkenésnek (kárnak) és nem elmaradt vagyoni előnynek tekintendő.

Az ügy terheltje alkalmi hölgyismerősével megjelent egy panzióban, ahol két főre vett ki szobát egy Madai uo. 134. o.

BH 1998/416 8 BH 1998/523 9 Molnár Gábor Miklós: Az adócsalás a költségvetési csalásban. HVGORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2011, 198. o.

6 7

4

éjszakára. A terheltnek a szobát másnap délig kellett elhagynia, így délelőtt 11 órára kérte a reggelit. Figyelemmel arra, hogy a vádlott anyagi helyzete nem tette lehetővé a szállás és az ahhoz tartozó egyéb szolgáltatás ellenértékének a kifizetését, kihasználva a lehetőséget, hogy a reggeli kért időpontjáig nem keresik, másnap délelőtt 9 óra 30 perc körül fizetés és az alkalmazottak értesítése nélkül az ismeretlen személyazonosságú hölggyel eltávozott a panzióból. A terhelt a fizetőképességét és készségét illetően is megtévesztette a sértettet. Már a szállás elfoglalásának időpontjában sem állt szándékában a szállásdíjat és a mini­ bárból történő fogyasztás ellenértékét kifizetni.

A terhelt és ismerőse az éjszaka folyamán a szobához tartozó minibárból összesen 8800 forint értékben fogyasztott italokat és édességet. A szállás díja a két személyre vonatkozó idegenforgalmi adóval együtt összesen 12 694 forint volt. A terhelt csalárd magatartásával jogtalan haszonszerzés végett a szállás és a kiegészítő szolgáltatás díjának meg nem fizetésével a panziót üzemeltető Kft.-nek, mint sértettnek összesen 21 494 forint kárt okozott, amely nem térült meg.

(A húszezer forintot meghaladó bűncselekményi értékhatár miatt valósulhatott meg a bűncselekmény.)

A felülvizsgálati indítvány szerint a tényállásban írt cselekményével csupán 8800 forint kárt okozott. A bíróságok tévesen minősítették kárnak a meg nem fizetett 12 694 forint összegű szállásdíjat, mert az valójában nem kár, hanem elmaradt haszon. A ténylegesen felmerült kár összegére figyelemmel a cselekmény szabálysértésként minősülhet, ezért a terhelt felmentése indokolt.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvány elbírálása során abból indult ki, hogy a vagyon fogalmi körébe a következetes felfogásnak megfelelően a követelések és a vagyoni értékű jogok is beleértendők.

A különböző szállítási, éttermi, szállodai szolgáltatások vagy a lakásbérlet egyaránt piaci értékkel bírnak.

Attól függetlenül, hogy a szerződési szándék valós, avagy ezek valamelyikét az elkövetők jogtalan haszonszerzés végett, fizetési szándék nélkül szerzik meg, az annak ellenértékét képező díjra a sértett jogosultságot szerez. Az ellenérték megfizetésének elmaradása pedig a tényleges teljesítéssel megterhelt vagyonban értékcsökkenésként, és nem elmaradt haszonként jelentkezik. „Ennek megfelelően a bírói gyakorlat következetesen kárt okozó magatartásnak, ekként tényállásszerű csalás bűncselekményének (vagy szabálysértésének) tekinti a jogtalan haszonszerzés végett a sértetteket tévedésbe ejtő azon cselekményeket, amikor valamely terhelt fizetési szándék nélkül, e tekintetben a sértettet tévedésbe ejtve éttermi szolgáltatást, vasúti vagy más közforgalmú járművön személyszállítást vagy éppen szállodai elhelyezést vesz igénybe (BJD 1323)”. Az igénybe vett szolgáltatás meg nem fizetése – ha a csalás törvényi tényállásának további elemei is megvalósultak – a csalás bűncselekménye szempontjából a vagyonban bekövetkezett értékcsökkenésnek (damnum

tékelés felől. Egységes értékelésről azonban az adott kérdés kapcsán ugyancsak nem lehet beszélni, hiszen a mindenki (elsősorban minden szakember) számára elérhető szakirodalomban egymással ellentétes, egymást kizáró értelmezések jelentek meg. A jogszabály tartalmában való tévedésre alapozott társadalomra veszélyességben való tévedés megállapítását a jogalkalmazó szervek döntései, illetve tájékoztatása alapozhatja meg. Az uralkodó értelmezést rendszerint a közzétett jogalkalmazó gyakorlat közvetíti.12 Bonyolítja azonban a kérdést, ha a közzétett, és uralkodó értelmezést közvetítő határozatokban ellentétes döntések kerülnek közzétételre. Álláspontom szerint a társadalomra veszélyességben való tévedésre még ebben a helyzetben sem hivatkozhatna sikerrel az elkövető a csalás eredménye kapcsán. Valójában meglehetősen ritkán állapítja meg a bírói gyakorlat ezt a büntethetőséget kizáró okot.13 A cselekmény társadalomra veszélyességének tudatát a cselekmény jogellenességének, erkölcs ellenességének vagy egyébkénti társadalmi helytelenítésének tudata adhatja. Ha a tett erkölcsi elítélése sem igazolható a társadalom részéről, akkor is megállapítható, ha materiális vagy immateriális sérelmet, kárt, hátrányt, veszteséget okoz. A jogellenesség tudatánál nem feltétlenül kell tudni azt, hogy a cselekmény a büntető törvénykönyvbe ütközik. Az elkövető felismeri magatartásának jogilag tilalmazott voltát, és elég, ha annyit tud, hogy valamilyen jogszabályt sért. A szállodai szolgáltatás fizetés nélküli igénybevétele jogellenes, erkölcsellenes, és materiális sérelmet is okoz, így ezen a jogcímen a felelősségre vonás nem lenne elkerülhető.

Legf. Bír. Bfv. II. 927/2009, EBH 2010/2124 Hati Csilla: A társadalomra veszélyességben való tévedés. Büntetőjogi Szemle, 2012. 3. szám 11–18. o.

Legfelsőbb Bíróság Bfv. II. 13/2009/5. szám Gál István László: Gazdasági büntetőjog közgazdászoknak. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2007, 41. o.

10 11

A 2012. évi C. törvény az új Büntető Törvénykönyv

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

emergens) és nem elmaradt vagyoni előnynek (lucrum cessans) tekintendő. Utóbbiról esetleg akkor lehetne szó, ha valamely terhelti magatartás következtében a sértett egy újabb szerződés megkötésétől, más megszerezhető jövedelemtől esik el. Mindezek alapján úgy ítélte meg, hogy a terhelt bűnösségének megállapítása – és cselekményének minősítése – ekként mindenben megfelel a büntető anyagi jog szabályainak.10 Érdekes jogi helyzet adódhatna, ha a leendő terhelt jogi tanácsot kér ügyvéd, jogtanácsos, vagy ügyész ismerősétől, aki megnyugtatja, hogy a szolgáltatás jogtalan igénybevétele büntetőjogi értelemben kárnak nem tekinthető, és az 1/2006-os jogegységi határozatra hivatkozva magyarázná el, hogy „a Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlatával is ellentétes a kárnak az olyan értelmezése, amely a vagyonban bekövetkezett értékcsökkenésként fogná fel a megtévesztés folytán meg nem fizetett és be nem hajtott követelést”. Felmerülhetne a társadalomra veszélyességben való tévedésre hivatkozás, hiszen közzétett bírósági határozat alapján kapott korábban jogi szakembertől tanácsot.

A cselekmény társadalomra veszélyességében való tévedésnél a tévedésben lévő személy nincsen tisztában a cselekmény jogellenességével, illetve társadalmi helytelenítettségével. A társadalomra veszélyesség tudata akkor adott, ha az elkövető akár magatartásának jogilag tilalmazott volta, akár erkölcstelen jellege, akár veszélyessége ismeretében hajtja végre cselekményét.

A társadalomra való veszélyesség tudatát a jogellenesség tudata, az erkölcsellenesség tudata, illetve a cselekmény veszélyességének a tudata közvetíti, ami szerény iskolázottságú személyeknél is megállapítható.11 Szükséges utalni arra a bírói gyakorlatra, hogy a szakirodalomban megjelenő jogi okfejtésre való hivatkozás a társadalomra veszélyességben való tévedés megállapítását önmagában nem eredményezheti.

A tévedés megállapításának ugyanis elsőrendű feltétele az elkövetéskori tudattartalom vizsgálata. Ehhez képest a szakirodalomra, mint a tévedést megalapozó körülményre hivatkozás minimális feltétele annak a valószínűsítése, hogy az elkövető a cselekménye előtt találkozott olyan szakirodalommal, amelyben foglaltakat értékelve az élet adott területén az általa is helyesnek ítélt magatartást kialakította. A büntetőjogi válasz mindig értékelés eredménye. A tudományos válasz ismerete az olyan elkövető esetén, akivel szemben – a fentiek szerint – fokozottabb elvárások támaszthatóak önmagában akkor sem alapozza meg a társadalomra veszélyességben való tévedés megállapítását, ha igazolja, hogy a cselekménye előtt körültekintően vizsgálta az elérhető szakirodalmat. További feltétel esetében, hogy a megismerhető vélemények lényege azonos legyen, tehát ne hagyjon kétséget az adott időszakban elfogadott (uralkodó) ér-

Az új Büntető Törvénykönyv a korábbiakhoz képest új helyzetet fog eredményezni. Az új Btk. 373. § (1) bekezdése a csalás korábbi fogalmán nem változtat: „Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt vagy tart, és ezzel kárt okoz, csalást követ el.”

A (7) bekezdés alapján azonban a csalás alkalmazása szempontjából kárnak kell tekinteni az igénybe vett szolgáltatás meg nem fizetett ellenértékét is.

Az új Btk. alapján talán következetes ítélkezési gyakorlat alakulhat ki, de az új törvény befolyással lehet a korábbi Btk. hatálya alatt indult büntetőeljárásokra is. Nem fogadta el például az ítélőtábla az ügyészi érvelést arra nézve, hogy az előtte folyamatban lévő büntetőügyben a sértett Kft. sérelmére további 1 rb., a Btk. 318. § (1) bekezdésben meghatározott, de az (5) bekezdés a) pontja szerinti csalás bűntette is megvalósult a szerződött szolgáltatás díjának meg nem fize12 13

5

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám 6

tése miatt. A vádhatóság a minősítésváltoztatás indokaként arra is utalt, hogy a „kibővített kár” fogalmi értelmezésénél a kár fogalmába nemcsak a dolgok, vagyontárgyak értéke, hanem pénzben kifejezhető vagyoni értékű jogok és kötelezettségek sérelme is beletartozik. A csalás jogi tárgya nemcsak a tulajdon, a dolog elleni, hanem létező, vagy a jövőben keletkező jog elleni támadás is lehet.

Az ítélőtábla a csalás eredményének meghatározása során abból indult ki, hogy a kár megfogalmazásából következik, hogy annak nem képezi részét az elmaradt haszon. A csalás tényállása a kárról rendelkezik, nem pedig a vagyoni hátrányról, ezért az elkövetéskor hatályos törvény helyes értelmezése szerint a vagyoni hátrány körébe tartozó elmaradt vagyoni előny, csalási kárként nem értékelhető.

Az alkalmazandó törvény helyes nyelvtani értelmezése szerint tehát csalási kárként kizárólag, szigorúan a vagyonban bekövetezett értékcsökkenés értékelhető. A büntetőjogban a norma kiterjesztető értelmezésének nincs helye az alapvető jogelvek, például a nullum crimen sine lege elvének biztosítása érdekében. Az kétségtelen a határozat indokolása szerint, hogy figyelemmel kell lenni az „élő jog”-ra, ami alatt a jogszabály értelmezett és alkalmazott tartalmát együttesen kell érteni, de a törvény által konkrétan meg nem határozott eredmény a törvényi tényállás körébe nem vonható.14 Ezen túlmenően utalt arra az ítélőtábla, hogy ezt a jogértelmezést támasztják alá az 1/2006-os számú Büntető Jogegységi Határozatban foglaltak, a BH 1998/416, és a BH 1998/523 számú döntésben foglaltak.

Az ítélőtábla határozata rámutatott arra is, hogy az ügyész jogi álláspontja a kár fogalmával összefüggésben valójában az új Btk. rendelkezésein alapul. A 2012. évi C. törvény a büntető törvénykönyvről 2013. július 1-jén lép hatályba. Az új törvény a 373. §-a (7) bekezdésében, a korábbi szabályozástól eltérően külön meghatározza, hogy a csalás szempontjából kárnak kell tekinteni az igénybe vett szolgáltatás meg nem fizetett ellenértékét is. Az új Btk. indokolása rögzíti, hogy a gyakorlatban problémát okozott azon csalásszerű cselekmények megítélése, ahol a kár valamely igénybe vett szolgáltatás ellenértékeként merült fel (pl. szállodai szolgáltatás igénybevétele, fizetés nélküli lakásbérlések). „Erre figyelemmel a törvény kifejezetten kiterjeszti a kár fogalmát az igénybe vett szolgáltatás ellenértékének haszonszerzési célból, megtévesztéssel történő meg nem fizetésének eseteire is, kimondva, hogy ezáltal büntethetővé válnak azok a cselekmények, amelyek a csalás tényállási elemeit megvalósítják, azonban az eredmény nem kifejezett kárként, hanem összegszerűen meghatározható vagyoni előnyként jelenik meg.”15 A jogalkotó tehát új tényállási elemként foglalta az elmaradt vagyoni előnyt a kár fogalmába, korábban 14 15

57/1991. (XI. 8.) AB határozat A 2012. évi C. törvény indokolása

a törvény szerint csalásként nem büntetendő törvényi tényállási elemet konkrétan kriminalizálva. Ezt jól érzékelteti az indokolásnak az „ezáltal büntethetővé válnak” megfogalmazása is. A még nem hatályos törvény értelemszerűen nem alkalmazható a korábban indult büntetőügyekben, de a büntetendőség körének bővítése és az új törvény indokolása is egyértelműen azt támasztja alá, hogy a régi Btk. szerint kárként az elmaradt vagyoni előny nem vehető figyelembe.16 Az új Btk. 373. § (7) bekezdésének szabálya az eddigi részbeni törvényrontó gyakorlatot építette be a törvénybe. Ilyen szolgáltatás például a szállodai, éttermi szolgáltatás, taxi igénybevétele, vagy fodrász, telefon, internet szolgáltatás. Nem zárható ki az új tényállás alkalmazása jogszerűen igénybevett prostituált szolgáltatása esetén sem. A kibővített kárfogalom azonban csak „igénybe vett szolgáltatás díjának” meg nem fizetésére vonatkozik, így fordított esetben nem jöhet szóba, ha valaki nem teljesíti azt az ígéretét, hogy testét nemi vágyának kielégítésére másnak átengedi.

A vagyoni kárnak nem kell tartósnak lenni, a későbbi megtérítést mint magánjogi kártérítést lehet figyelembe venni, de az nem lesz büntethetőséget megszüntető ok. Ez az új kárfogalom kapcsán nyilvánvalóan komoly bizonyítási nehézségeket fog egyes esetekben okozni, mert a büntetőjogi felelősség alóli mentesülés érdekében kézzelfoghatónak tűnik az a védekezés, hogy valójában polgári jogi természetű elszámolási vita, hibás teljesítés, fizetési képesség hiánya volt a nemfizetés hátterében.

Nem tekinthető igénybe vett szolgáltatás meg nem fizetett ellenértékének az ún. reménybeli váromány.

Angyal erre példaként hozza fel azt, ha az elkövető a vásárlásra indulót tévesztéssel az üzlettől visszatartja.17 Ilyen tévedésbe ejtés lehet az, hogy a másik kereskedő nincsen nyitva, vagy megszűnt.

Nem követ el csalást az, aki az örökhagyót a már kiszemelt örökös személyi viszonyai felől tévedésbe ejti, és arra veszi rá, hogy ne, vagy kisebb mértékben jutasson számára az örökségből, mert ebben az esetben is csak reménybeli váromány beállását akadályozza meg.

Angyal szerint nem reménybeli váromány, így már csalás valósul meg, ha a bérgépkocsi-vezető (azaz taxis vállalkozó) megtévesztéssel a megrendelt vezető helyett jelentkezik, mert az már bizonyossági váro­ mánynak szegi útját, és kárt okoz a megrendelt vezetőnek, mert az nem jut a fuvardíjhoz. Az új Btk. kárfogalma mellett sem látom azonban a csalást ilyen esetben megállapíthatónak.

16 Debreceni Ítélőtábla Bf. II. 422/2012/38. sz. (A részletezett okok folytán ezért a kárérték elsőfokú bírósági megállapítása törvényes és a cselekmények minősítése is megfelelt a büntetőtörvénynek, a vádlottak bűnösségét további vagyon elleni bűncselekményben a megállapított tényállás alapján nem mondta ki.)

17 Angyal: i. m. 72–81. o.

A bírósági úton nem érvényesíthető követelések

A korlátozottan cselekvőképes kiskorúak szerződései A polgári jog szabályai szerint korlátozottan cselekvőképes az a kiskorú, aki tizennegyedik életévét már betöltötte és nem cselekvőképes.20 Kiskorú az, aki tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, kivéve, ha házasságot kötött.21 Korlátozottan cselekvőképes lehet az a nagykorú is, akit ilyen hatállyal a bíróság gondnokság alá helyezett.

Az új Btk. 378. § (7) bekezdésének értelmezésére azért van szükség külön a fiatalkorú elkövetőkre nézve, mert ők szükségszerűen korlátozottan cselekvőképesek (kivéve, ha házasságkötés révén nagykorúságot szereztek). A büntetőjogi fenyegetettség értelmezése így el is válhat hasonlóan a kiskorú veszélyeztetése bűncselekmény tényállásához, ahol jelentősége van annak, hogy az elkövető csak nagykorú lehet, de korántsem biztos, hogy betöltötte a 18. életévét.

A korlátozottan cselekvőképes személy a törvényes képviselőjének közreműködése nélkül is tehet olyan személyes jellegű jognyilatkozatot, amelyre jogszabály feljogosítja, megkötheti a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körébe tartozó kisebb jelentőségű szerződéseket, rendelkezik a munkával szerzett keresményével, ha jogszabály kivételt nem tesz, keresménye erejéig kötelezettséget is vállalhat, végül megköthet olyan szerződéseket, amelyekkel kizárólag előnyt szerez. A korlátozottan cselekvőképes személy javára és terhére jognyilatkozatokat általában a törvényes képviselője teszi meg. Azokban az esetekben, amikor a törvényes képviselő beleegyezése vagy utólagos jóváhagyása szükséges, az szükségszerűen egy Angyal: i. m. 73–81. o.

Ptk. 12. § (1) bekezdés 21 A kiskorúság, gyermekkor, fiatalkor büntetőjogi és büntetőeljárási értelmezéséről lásd bővebben: Herke Csongor: Lehet-e tanú gyermekkorú vagy fiatalkorú. In: Tanulmányok Tóth Mihály professzor 60. születésnapja tiszteletére. PTE ÁJK, Pécs, 2011, 281–292. o.

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

Újra kell értelmeznie a bírói gyakorlatnak a dogmatikai megoldást arra az esetre, ha az igénybe vett szolgáltatás meg nem fizetett ellenértékét bírósági úton nem lehet érvényesíteni. Vannak ugyanis a polgári jog szerint olyan követelések, amelyeknek a teljesítése nem kényszeríthető ki, de a teljesítés egyébként joghatályos. Az ebbe a körbe tartozó szerződések kötése nem tiltott, ám a jog nem nyújt segítséget azok lebonyolításához, azok jelentősége azt nem teszi indokolttá. A Ptk. 204. § (1) bekezdése szerint nem lehet érvényesíteni bírósági úton a játékból vagy fogadásból eredő követeléseket, kivéve, ha a játékot vagy fogadást állami engedély alapján bonyolítják le. Ugyancsak nem érvényesíthetőek bírói úton a kifejezetten játék vagy fogadás céljára ígért vagy adott kölcsönből eredő követelések. A polgári törvénykönyv indokolása is kiemeli azt, hogy a megengedett játéknak vagy fogadásnak nincsen olyan gazdasági vagy erkölcsi célja, amely indokolttá tenné a teljes védelemben részesítést. A Ptk. éppen ezért zárja ki az ilyen szerződésekből eredő követelések érvényesítését.18 Különbözőek lehetnek a vélemények, hogy büntetőjogi értelemben kárként foghatóak-e fel a jó erkölcsbe ütköző, jogellenes, vagy jogilag ki nem kényszeríthető (például kártyaadósság) szolgáltatások elmaradása.

A lehetséges egyik válasz szerint a jogrendbe ütköző szolgáltatás kikényszeríthető jogi igényt nem teremt, és nem lehet tárgya a jogvédelemnek, és elmaradása kárnak sem tekinthető. Amit a jog nem ismer el, az a büntetőjog védelmén is kívül esik. Lehet érvelni amellett, hogy ilyenkor megtévesztés sincsen, mert a sértett is tudja, hogy a másik fél nem kötelezheti magát az ellenszolgáltatásra.

A másik nézet szerint a csalás megállapíthatósága szempontjából a tévedésbe ejtett személy moralitása nem jöhet figyelembe, és ha vagyoni értéket kiadott, akkor is kárt szenved, ha ezt erkölcstelen, sőt jogba ütköző cél elérése érdekében tette. Ebből a gondolatmenetből az is következhet, hogy csalást követ el a lopás elkövetője, ha tévedésbe ejti a bűntársát az eltulajdonított értékek elosztását illetően.

Angyal idézi azt a példát, amelyben a bíróság csalásban mondta ki bűnösnek azt, aki egy terhes nőnek magzatelhajtásra teljesen alkalmatlan szert adott el.

A döntés érvelése szerint a vagyon fogalmának nem ismérve, hogy az jogilag védett legyen, és a jogrend nem kívánja meg feltétlenül a jogalapot nélkülöző viszonyoktól a védelmet, így a tolvajt is védi a dolog birtoklásában a jogosulatlan önhatalommal szemben.

Ebben az esetben a büntetés nem a szerződésszegés-

hez, hanem a károkozáshoz kapcsolódik.19 Ebbe a körbe tartozik az is, ha valaki illegális terjesztésből vásárol gyógyszert, potencianövelőt vagy valamilyen szolgáltatást.

A polgári jog megoldása a büntetőjogi választ is kétségtelenné teszi álláspontom szerint. Abban az esetben, ha a polgári jogi szerződésből eredő követelés érvényesítésére a polgári jogi szabályok szerint bírósági úton nincs lehetőség, akkor ezt megkerülve sem lehet büntetőjogi úton érvényesíteni ugyanazt a követelést. A büntetőjogi fenyegetettség mellett nyilvánvalóan felmerülhetne a kibővített kárfogalom szerinti összeg érvényesítése polgári jogi igény útján, de a közvetítői eljárásban történő teljesítés sem lenne kizárható. Mindez azonban élesen ellenkezne azzal az igén�nyel, hogy ugyanarra az élethelyzetre a különböző jogágak teljesen eltérő választ ne adjanak.

19

2 0

18 Gellért György (szerk.): A polgári Törvénykönyv magyarázata. KJK, Bp., 1993, 510–513. o.

7

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

időbeli eltolódást, különbséget feltételez. A beleegyezés a szerződés létrejöttét megelőzi, míg a jóváhagyás azt követi. Valójában ilyenkor egy függő jogi helyzet áll elő, a törvényes képviselő nyilatkozatától függően, anélkül a szerződés érvényessé nem válhat.

Nem kívánja meg a jog a hozzájárulást a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körébe tartozó kisebb jelentőségű szerződésekhez. A mindennapi élet adott körülményei azonban a korlátozottan cselekvőképes személy és képviselője társadalmi és vagyoni helyzetétől, életvitelétől, szokásaitól is függ.

A kisebb jelentőség azt kívánja meg, hogy az adott társadalmi rétegen belül az adott szerződés nem nagy összegű, nem nagy jelentőségű legyen.

A fiatalkorúakra mint korlátozottan cselekvőképesekre így alig lehet az új kibővített kárfogalmat alkalmazni, hiszen a büntetőjogi fenyegetettség nem függhet attól, hogy azt a törvényes képviselő utólag jóváhagyja-e, de nem lenne szerencsés az sem, ha a fiatalkorú társadalmi helyzetétől lenne függővé téve. Ez ugyanis azt jelentené, hogy egy nagyobb lakoma, vagy masszázs, amire a tizenhét éves fiú meghívja barátait,

egyiknél büntetendő lenne, akinél nem szükséges társadalmi helyzeténél fogva a szülői jóváhagyás, míg a másiknál nem, holott ugyanazt követte el, azaz egy szolgáltatást fizetés, és fizetési szándék nélkül igénybe vett.

Egy felnőtt, aki a csalás egyéb tényállási elemeit megvalósítva igénybe veszi jogszerűen egy prostituált szolgáltatásait, akár elkövetője lehet a csalásnak, ha fizetési szándékát és képességét illetően a szolgáltatás nyújtóját tévedésbe ejti. Kétséges azonban, hogy van olyan fiatalkorú, akinél a mindennapi élet szokásos szükségletei körébe egy ilyen szolgáltatás mint kisebb jelentőségű ügylet beleférne, vagy elvárható lenne az utólagos jóváhagyása a törvényes képviselőnek.

Mindezekből megítélésem szerint az következik, hogy a leghelyesebb az lenne, ha fiatalkorú elkövetőknél a csalást a jövőben is a kibővített kárfogalom nélkül, azaz a vagyonban bekövetkezett értékcsökkenésként értelmezhetné a bírói jogalkalmazói gyakorlat.

Ezt az értelmezést azonban érdemes lenne a konkrét normaszövegben is egyértelművé tenni úgy, hogy a csalási kár kibővített fogalma a fiatalkorúak elleni büntetőeljárásokban nem alkalmazható. 

A két kötet együttes ára: 20 000 Ft

BÜNTETŐJOG I. – Általános Rész

www.ujbtk.hu

A 2012. évi C. törvény alapján

SZERZŐK: Belovics Ervin, Gellér Balázs, Nagy Ferenc, Tóth Mihály LEKTOR: Busch Béla

Az új Büntető Törvénykönyv elfogadása arra sarkallta négy jogi kar büntetőjogi tanszékvezetőjét, hogy mostanáig példátlan módon, közös szakkönyvet írjanak. A szerzők kimagasló elméleti felkészültségük mellett több évtizedes, az igazságszolgáltatás különböző területein szerzett szakmai tapasztalatokkal is rendelkeznek. E komplex ismeretek ötvözése garancia arra, hogy a kötet a jogásztársadalom körében nélkülözhetetlen szakirodalommá váljon.

BÜNTETŐJOG II. – Különös Rész A 2012. évi C. törvény alapján

SZERZŐK: Belovics Ervin, Molnár Gábor Miklós, Sinku Pál SZERKESZTŐ-LEKTOR: Busch Béla

Teljesen megújult kiadványként jelent meg a Különös Rész tényállásait átfogóan elemző, korábban kilenc kiadásban napvilágot látott, a szakmai körökben rendkívül népszerű szakkönyv. A változatlan szerzői csapatból ketten a Legfőbb Ügyészség vezető munkatársai, egyikük pedig a Kúria büntetőbírája, míg a kötet szerkesztőlektora egyetemi tanár.

ES MEG

NDELÉ RE

WEB

A kötetek megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

–5%

S

8

* HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 1384 Budapest, Pf.: 797 p (36-1) 349-7600 q(36-1) 340-2304 h info@hvgorac.hu  www.hvgorac.hu

sét, költségvetésüket, jövőbeni igényeiket és prioritásaikat, valamint a külön* böző szakterületek (pl.: ujjnyomat vizsgálat, lőfegyver vizsgálat, írásszakértés) gyakorlatát, a szakvélemények tárgyaláson való felhasználásának kérdését, annak személyi és tárgyi feltételeit stb4. A megállapításaikról és a javaslataikról Strengthening Forensic Science in the United States: A Path Forward címmel jelentés is készült, amelyet 2009. év februárjában publikáltak. A jelentés az alkalmazott kriminalisztikai módszerek közül a DNS vizsgálatok megbízhatóságát emelte ki, arra hivatkozással, hogy kizárólag e területen lehetséges következetesen és a bizonyosság magas fokán az azonosítás5. Gary Edmond ausztrál jogtudós olvasata szerint, mint lényegében tudománytalan, empirikusan nem alátámasztott és a kiterjedt elfogultság miatti sebezhetőség okán a NAS által kritizált számos, hanem a legtöbb törvényszéki módszer, eljárás és vélemény mégis használatos a nyomozásokban és rutinszerűen elismertek az angol büntetőeljárásokban is6.

A NAS generális kritikáját elfogadva nem tűnhet véletlennek az, hogy az angol büntető igazságszolgáltatás az utóbbi években több, a szakértői bizonyításra visszavezethető hibás döntést hozott, amelyet felismerve a jogalkotó lépéskényszerbe került. Mike Redmayne professzor már a 2001-ben megjelent Expert Evidence and Criminal Justice című művében figyelmeztetett bizonyos szakterületeken készült bizonyítékok megbízhatatlanságára7. Természetesen nehéz lenne meghatározni, hány téves döntést eredményezett a rossz szakértői bizonyítás (is), de 2002 és 2010 között legalább 11 hibás ítélet alapult a vád által előterjesztett megalapozatlan szakvéleményen8, amelyek közül az alábbiak a legismertebbek:

Grósz Tamás

I. Bevezetés Az utóbbi évek, évtizedek igazságügyi tévedései, vitatott bírósági döntései az angolszász jogterületeken – előbb az Egyesült Államokban, majd Angliában és Walesben1 – felkeltették a büntetőeljárásokban folytatott szakértői bizonyítás felülvizsgálatának igényét.

Előbb, 2005 novemberében a Kongresszus a törvényszéki szakértés felülvizsgálatára hatalmazta fel a Na­ tional Academy of Science-t (NAS). Feladata szerteágazó volt, kiterjedt – többek között – a törvényszéki közösség, ideértve a szövetségi és helyi bűnügyi laborok, orvosszakértők és halottkémek jelenlegi és jövőbeni erőforrás igényeinek felmérésére a minőség és következetesség biztosítása, illetőleg a törvényszéki módszerek és technikák hatékonyabb kihasználása érdekében, a leginkább bevált gyakorlatok és iránymutatások összegyűjtésére és elemzésére a törvényszéki módszerek, technikák alkalmazása során, avagy a bűnügyi laborok számára elérhető, képzett törvényszéki szakértők számának emelésére vonatkozó programokra való javaslattételre.2 A NAS által erre a feladatra létrehozott független bizottság a 2006 januárjától 2008 novemberéig tartó tevékenysége során a törvényszéki szakértés számos hiányosságát tárta fel3.

Széles körű vizsgálatuk érintette a törvényszéki módszerek és technológiák felmérését, a törvényszéki analízis pontosságát és hibahatárait, a szakértői interpretációk emberi hibáit, a törvényszéki oktatás és képzés aktuális helyzetét, a bűnügyi laborok, a halottkémek és orvosszakértői rendszerek felépítését és működéDoktorandusz hallgató 1 Továbbiakban: Anglia.

2 Committee on Identifying the Needs of the Forensic Sciences Community, National Research Council, Strengthening Forensic Science in the United States: A Path Forward, National Academies Press, Washington DC, 2009, 1–2.

3 Az eljáró bizottság tudósokból, mérnökökből, orvos kutatókból, statisztikusokból, pszichológusból, ügyvédből, jogprofesszorból és bíróból állt. *

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

A szakértői bizonyítás megújításának kísérlete Angliában és Walesben

1. Dallagher-ügy9: az emberöléssel vádolt terhelt elítélése lényegében a fülnyomat összehasonlításról 4 Committee on Identifying the Needs of the Forensic Sciences Community, National Research Council, Strengthening Forensic Science in the United States: A Path Forward, National Academies Press, Washington DC, 2009, 3.

5 Committee on Identifying the Needs of the Forensic Sciences Community, National Research Council, Strengthening Forensic Science in the United States: A Path Forward, National Academies Press, Washington DC, 2009, 7. o.

6 Edmond, Gary, Is reliability sufficient? The Law Comission and expert evidence in international and interdisciplinary perspective (Part 1), http://www.law.unsw.edu.

au/sites/law.unsw.edu.au/files/docs/posts/edmond_part_1.ijep_.2012.

16.1.391.pdf. 2012, 43–44. (letöltés: 2013. április 27.)

7 Pl.: kézírás összehasonlítás, hangazonosítás bizonyos esetei. Redmayne, Mike, Expert Evidence and Criminal Justice, Oxford University Press, Oxford, 2001, 98–99.

8 The Law Commission, Expert Evidence in Criminal Proceedings in England and Wales, London, 2011, 170.

9 R. v. Mark Dallagher [2002] EWCA Crim 1903; [2005] 1 Cr App R 12.

9

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

szóló, utóbb megalapozatlannak minősített szakvéleményeken alapult. A tárgyaláson a vád egyik szakértője „teljes meggyőződéssel” állította azt, hogy a szellőztető ablakon talált fülnyomat Dallagher-től származik, míg a másik szakértő „csekély esélyét” látta annak, hogy valaki más hagyta volna azt a helyszínen. A határozott nyomszakértőkkel szemben a megismé­telt eljárásban lefolytatott DNS vizsgálat kizárta Dallagher-t, rávilágítva ezzel a korábbi elítéléshez vezető bizonyítékok megbízhatatlan jellegére. A tévedés okát utóbb abban látták, hogy a fülnyomat összehasonlítás megállapításai nem objektíven ellenőrzött mérési technikákon, hanem nagymértékben szubjektív tényezőkön, elégtelen adatokkal alátámasztott, és így kétes – a fülnyomatok egyediségére épülő hipotézisen – alapultak.

2. Cannings-ügy10: a vádlott két csecsemőkorú gyermeke megölése miatti elsőfokú elítélése egy olyan ellentmondást nem tűrő, dogmatikus szakvéleményen alapult, amely szerint önmagában a két vagy több megmagyarázhatatlan csecsemőhalál ugyanabban a családban – eltérő okot nem találva – csak azt jelentheti, hogy gyilkosság történt. Az újabb vélemény szerint a többszörös halálesetnek lehet genetikai oka is, és utalva a legnagyobb, ilyen tragédiákat megélt családok utánkövetéses vizsgálatára, megállapította, hogy azok előfordulása általában természetes okokra vezethető vissza11. A Court of Appeal végül megváltoztatta az elsőfokú döntést.

3. Clark-ügy12: a vád oldalán fellépő gyermekorvos által adott, statisztikai bizonyítékokra alapított szakvélemény bizonyult megalapozatlannak. Az orvos­ szakértő, aki nem volt statisztikus, csupán feltételezte, hogy a két gyermek halála nem genetikai, vagy környezeti okokra vezethető vissza. Állítása szerint 1 a 73 millióhoz az esélye annak, hogy ugyanabban a családban két, természetes módon bekövetkező gyermekágyi haláleset következzék be. Ezen ügyben azonban nyilvánvaló kellett volna legyen, hogy a statisztikai bizonyítás kívül esett az orvos kompetenciáján. Másrészt a fellebbviteli bíróság álláspontja szerint a számadatok erősen megtévesztőek voltak a természetes halálokok valószínűségi arányát illetően hozzátéve azt, hogy ha a statisztikai adatok erősen kétségesek, úgy az eredményes terhelti fellebbezés alapjául szolgálhat. A másodfok sajnálatosnak tartotta, hogy az elsőfokú bíró nem szentelt kellő figyelmet arra, hogy e bizonyíték egyáltalán elfogadható-e13. Megjegyezte továbbá, hogy az a mód, ahogy a szakértő megfogalmazta állításait, erősen befolyásolhatta az esküdtszék mérlegelését14.

[2004] EWCA Crim 1; [2004] 1 WLR 2607.

Indokolás 141.

[2003] EWCA Crim 1020; [2003] 2 FCR 447.

13 Indokolás 173.

14 Indokolás 94.; 178.

10 11

10

12

4. Harris és társai ügy15: az idegenkezűség, és így a bűnössé nyilvánítást – a korábbi 40 éves gyakorlattal egyezően – döntően a sértett által elszenvedett (három, koponyán belüli) sérülés jellegére, azok együttes jelenlétére alapozták, amely sérülésfajták a tudomány állása szerint egyidejűleg nem származhattak balesetből. Erre a – szűk adatbázison végzett kutatásokon álló – megállapításra alapított szakvéleményre támaszkodott kizárólag a vád, amely diagnózis elégtelen vizsgálaton és empirikus kutatási adatokon alapult ahhoz, hogy alátámasszon egy határozott szakértői állítást.

A fellebbviteli bíróság mégis úgy vélte: ugyan az igazságszolgáltatás nem volt képes ellenőrizni és kezelni a szakértői bizonyítást, e téren mégsem szükséges – az eddigi kialakított kötelezettségeket, elvárásokat tartalmazó –, hatályos rendelkezések mellett új irányelveket megfogalmazni16. 17 A szakvélemények mechanikus, kritikátlan felhasználása (laissez-faire attitűd), és az ebből adódó hibás döntések vezettek el ahhoz a 2009-ben indult reformfolyamathoz, amelynek elsődleges célja olyan javaslatok megfogalmazása, amelyek biztosíthatják a kizárólag megalapozott, megbízható szakvélemények felhasználását. Minthogy a szakértői bizonyítás szabadjára engedése mellett a magyar joggyakorlat is elhanyagolta a kiszámítható és hatékony szempontrendszer kialakítását és így annak hatékony számon kérhetőségét, talán tanulságos lehet annak a transzparens kísérletnek a módja és közbenső eredménye, amely Angliában 2009-től kezdődően zajlik.

II. A konzultáció kezdete – a vitairat Az 1965-ös Law Commission Act alapján az angol és a wales-i jog legkülönbözőbb területeinek a felülvizsgálatára, egyszerűsítésére, megújítására és a szükséges reformjavaslatok megfogalmazására jött létre a Law Commission England and Wales elnevezésű független testület18. Tevékenysége során tett javaslatainak döntő többségét törvénybe iktatták; jelentősége a 2009-es törvény módosítással tovább nőtt, mert a Kormány képviselője útján immár indokolni köteles, ha a Bizottság valamely javaslatát nem implementálja19.

A Bizottság20 – a House of Commons’ Science and

[2005] EWCA Crim 1980; [2006] 1 Cr App R 5.

Indokolás 269.; 273.

17 Nem hagyhatjuk ki az ítélet utolsó, 275. pontjának megemlítését, amelyben a bíróság háláját fejezte ki(!) az eljárás különböző résztvevői (jogászok, szakértők) felé azért a „csodálatos értékű” munkáért és időért, amit a fellebbviteli eljárásra szántak elismerve azt, hogy a bíróság nagyban függ mások szakmai segítségétől, ezért tisztelettel adózik erőfeszítéseikért.

18 Továbbiakban: Bizottság.

19 Law Commission Act 1965 3A cikk. (1) bekezdés.

2 0 Tagjai a konzultáció kezdetén: The Rt Hon Lord Justice Etherton (elnök), Elizabeth Cooke professzor, David Hertzell, Jeremy Horder professzor, Kenneth Parker a Királynő Tanácsadója; igazgató Mark Ormerod.

15 16

21 Az angol parlament alsóházában működő „Tudományos és Technológiai Bizottság”.

2 2 The Law Comission, The Admissibility of Expert Evidence in Criminal Proceedings in England and Wales – A New Approach to the Determination of Evidentiary Reliability – A Consultation Paper, London, 2009, 8–17.

23 The Law Comission, The Admissibility of Expert Evidence in Criminal Proceedings in England and Wales – A New Approach to the Determination of Evidentiary Reliability – A Consultation Paper, London, 2009, 24–47.

24 The Law Comission, The Admissibility of Expert Evidence in Criminal Proceedings in England and Wales – A New Approach to the Determination of Evidentiary Reliability – A Consultation Paper, London, 2009, 48–69.

szimplán alkalmazkodnak a szakértő álláspontjához.

Azaz a szakértői bizonyíték gyakorlati meggyőző ereje, a „tévedhetetlenség aurája” és annak valószínűsége, hogy azt az esküdtek saját vélemény kialakítása nélkül elfogadják, valószínűsíthetően függ az érintett szakterület komplexitásától. Mindez a kevésbé ellenőrzött szakterület újszerűsége, a módszer érvényességének kétségessége, vagy egyéb ok miatt növeli annak a veszélyét, hogy a szakvélemény megbízhatóságával kapcsolatban jogos kételyek fogalmazhatók meg. E probléma különösen akkor aggasztó, ha az adott szakterületen nincs más szakértő, aki adott esetben kritikát tudna megfogalmazni. További problémakánt jelentkezett az ellenőrző szakértők tevékenységének hatástalansága, és a módszertani hibák esküdtek előtti megvitatásának képessége is. A bevezetőben említett esetek ezen probléma létezését alátámasztották, de a Bizottság szerint csak a jéghegy csúcsát jelentik, mert félő, hogy az érintetteken túl több más szakterület sem megbízható, ami jelentős kockázatot jelent, és a reform szükségességét jelzi. Összegezve: kétséges megbízhatóságú szakértői bizonyítékokat túl szabadon használnak fel, túl gyenge az ellen oldal ellenőrzése és túlságosan kritikátlanul fogadja el az egyes véleményeket az esküdtszék. A Court of Appeal felismerte azt, hogy a szakvéleménynek megbízhatónak kell lennie ahhoz, hogy alkalmas legyen arra, hogy az esküdtszék figyelembe vegye. Ugyanakkor az elsőfokú bírónak kevés iránymutatása van ahhoz, hogy az elfogadhatóság kérdésében dönteni tudjon. Az elmélet és a gyakorlat körében már megelőzően széles körű egyetértés volt a szakértői bizonyítékok vizsgálatának új alapokra helyezéséről annak érdekében, hogy csak megbízható bizonyítékokat vegyenek figyelembe az esküdtek. Erre a következtetésre jutott a Bizottság is, amikor megfogalmazta reformjavaslatát. Ennek kiindulópontja az, hogy a szakértői bizonyítéknak ki kell elégítenie a bizonyító erő minimális szintjét ahhoz, hogy a büntetőeljárásban felhasználhassák. A bizonyító erő vizsgálatának menetére nézve 4 lehetséges módszert kínáltak:

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

Technology Committe21 felkérése nyomán – a büntetőeljárásbeli szakértői bizonyítás elfogadhatóságával és megértésével kapcsolatos – ily módon első alkalommal való – megújításának szándékával 2009 áprilisában egy széles körű konzultációs folyamatot indított el. A Bizottság kezdeti elképzelése szerint a büntető igazságszolgáltatás legkülönbözőbb kulcsszereplői együttműködése révén egy új, a szakértői bizonyíték büntetőeljárásban való felhasználását meghatározó teszt kerülne kidolgozásra. Ennek érdekében egy széleskörű vitára szánt javaslat csomagot hirdettek meg, amelyre 2009. április 7. és 2009. július 7. napja között lehetett reagálni, javaslatokat és kritikát megfogalmazni, majd azt elküldeni a Bizottság részére.

A konzultációs irat részét képezte egy rövid, a gyakorlati lebonyolítás elveit tartalmazó „kódex”, amely – egyebek mellett – rögzítette a kialakított válaszok alapos vizsgálatának, és a válaszadókkal való kapcsolattartás kötelezettségét. A vitaindító irat 6 fő részből állt; a bevezetést követően a – néhány újabb jogeseten keresztül érzékeltetett – probléma azonosítására került sor. A 3. rész a problémákhoz vezető gyakorlat kritikáját tartalmazta, amelyet a különböző, új megközelítéseket tartalmazó álláspontok leírása követett.

Mindezekből adódóan fogalmazta meg a Bizottság vitaindító következtetéseit és azok magyarázatait a két befejező fejezetben. Az irat mellékletében szerepelt még a megfogalmazott javaslatokhoz kapcsolódó hatásvizsgálat is, amely a költség/haszon elemzéstől a szükséges képzések megfogalmazásán keresztül, a lehetséges kockázatok számbavételét fogta át. Jelen fejezetben a Bizottság problémafelvetését22 részletezem, amelyet követően a lehetséges megoldási modellek felsorolása23, és a legfontosabb részletszabályokra vonatkozó vitaindító álláspontok24 ismertetése követ. A konzultáció résztvevőinek reakciói nyomán, a konzultáció eredményeképp megfogalmazott legfontosabb végleges javaslatokat a IV. fejezetben taglalom, néhány alternatív megoldás és kritika felvillantásával.

Az egyes büntetőeljárásokban a szakértők rendelkeznek azzal a szakértelemmel, amely az esküdtek és a bírák döntéshozatalában relevánsnak tekinthető tények megítéléséhez bizonyos esetekben szükséges lehet. A Common Law területén elviekben a szakértő feladata az esküdteknek a releváns bizonyíték értékeléséhez szükséges tájékoztatása. Bizonyos, különösen nehezen érthető (például magas fokú matematikai, statisztikai tételek előzetes megértését igénylő) szakterületeket érintő esetekben azonban az esküdtek

1. Kizárólagos diszkréció, iránymutatás nélkül: a szakértő bizonyíték ugyanolyan értékelés alá esne, mint minden egyéb bizonyíték, azaz felhasználását csak akkor lehetne megtagadni, ha fennáll annak a veszélye, hogy felhasználása megtévesztené, összezavarná az esküdteket.

2. Kizárólagos diszkréció iránymutatással: az előzővel egyező alaptétel azzal kiegészítve, hogy az elsőfokú bíró segítségképpen speciális útmutatással bír a megbízhatóság kérdésében való döntéshez.

3. Az adott szakterület képviselőinek megegyezését bíró elfogadhatósági szabály: egy előzetes elfogadhatósági teszt, amely az ún. Frye-teszttel egyezően szakértői konszenzuson alapul. A Frye-teszt két tényező figyelembevételét követeli meg: először, a bíró-

11

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

ságnak azonosítania kell a szakértő szakismeretét az adott speciális tudományterületen, majd annak megállapítása, vajon a szakértő módszerei, elméletei és következtetései megfelelnek-e az „általános elfogadottság” szabályának25. Az eljáró bíró lényegében alkalmazkodik az érintett szakterület képviselői által elfogadottakhoz, ami ellentétes azon kívánalommal, hogy a bíró viselje a döntés felelősségét (ún. Bonythonteszt), másrészt feltétlenül az adott szakterület (nagyfokú) homogenitásával számol.

12

4. A felkínált bizonyítékok megbízhatóságának elsőfokú bíró általi felmérését megkövetelő elfogadhatósági szabály: az ún. Daubert-teszttel egyező teszt meghatározza az alkalmazott módszer és a szakvéleményt alátámasztó hipotézisek validitását. A Supreme Court kidolgozta teszt nem kimerítő jelleggel az alapul szolgáló elmélet teszteltségét, felülvizsgálatnak való alávetettségét, publikáltságát, a lehetséges hibaarány ismertségét, valamint a releváns tudományos közösségben az elmélet általánosan elfogadottságát határozta meg.

A Bizottság megítélése szerint a lehetséges megközelítések közül a Daubert típusú megbízhatósági teszt – megfelelő szakmai (tovább)képzéssel – a legalkalmasabb a megbízhatatlan szakvélemények kizárására26.

A probléma meghatározása, és a lehetséges megoldási modellek mellett a részletszabályokat négy fő kérdéskörben bocsátották konzultációra: 1. a Daubertügyből ismert „kapuőr” szerep és a megbízhatóságon alapú elfogadhatósági teszt; 2. a meggyőzés terhe; 3. a bíróság által alkalmazott szakértő igénybevétele; 4. képzés és akkreditáció.

1. A Supreme Court 1993-as döntése szerint az eljáró bíró dönt mérlegelési jogkörében eljárva arról, hogy elfogadja-e a szakértői véleményt. E „kapuőri” funkció a szakértői bizonyíték elfogadhatóságának esetről-esetre való értékelését követeli meg27. Ilyen feladatot tartottak szükségesnek a Bizottság tagjai az angol bíróságok számára is, amelynek – meglátásuk szerint – egy meghatározott teszt végrehajtásával tehetnének eleget. Elsődleges vizsgálatuk tárgya az kellene legyen, hogy a bizonyíték releváns-e az ügyben, érdemi segítséget jelent-e az esküdteknek, valamint a szakértő kvalifikáltsága az adott területen megfelelő-e, és képes-e pártatlan véleményt adni. Ha a bizonyíték bármelyik okból elbukik az előzetes szűrőn, nem használható fel az ügyben. Az elsődleges teszt pozitív eredményét követné a már említett „kapuőri” 25 Legfőbb hátránya, hogy nem hagyott teret az új, vagy szokatlan tudományos elméleteknek, amelyek alátámaszthatják valamelyik fél állítását. Matson, Jack V. – Daou, Suha F. – Soper, Jeffrey G., Effective Expert Witnessing (Practices for the 21st Century) Fourth Edition, CRC Press, Boca Raton, 2004, 14–15.

26 The Law Comission, The Admissibility of Expert Evidence in Criminal Proceedings in England and Wales – A New Approach to the Determination of Evidentiary Reliability – A Consultation Paper, London, 2009, 47.

2 7 Matson, Jack V. – Daou, Suha F. – Soper, Jeffrey G., Effective Expert Witnessing (Practices for the 21st Century) Fourth Edition, CRC Press, Boca Raton, 2004, 17.

szerep, a szakértői bizonyíték megbízhatóságának, az alapul szolgáló módszernek a vizsgálata. A Bizottság eredeti javaslata szerint a szakvélemény akkor elfogadható, ha a felállított hármas szűrő eredményeképp a megbízhatósága megfelelő, azaz: megalapozott elveken, technológián és feltételezéseken alapul; ezen elvek, technológiák és feltételezések adekvátan alkalmazhatók az adott ügyben; és a bizonyítékot ezen elvek, technológiák és feltételezések alátámasztják.

A Bizottság megkülönböztette a tudományos-, és a (nem tudományos) tapasztalaton alapuló szakvéleményeket28. Ezen megkülönböztetés nyomán konkrét szempontokat határozott meg a módszer megalapozottságának vizsgálata körében a két csoportra különkülön. Az elsőfokú bíró hatáskörébe utalta annak megállapítását, hogy egy adott szakterületen alapuló bizonyíték melyik csoportba tartozik. Második lépcsőben a megalapozottnak talált módszer adott ügy tényeire vonatkozó alkalmazását kell vizsgálnia. Relatíve kisebb hibák még elfogadhatók, a mérlegelés körében értékelendők, de ha az alkalmazás alapjaiban hibás, mert pl. a vizsgálatban ténybeli pontatlanságok és megalapozatlan feltételezések szerepelnek, a bizonyíték, mint elfogadhatatlan nem kerülhetne az esküdtek elé. A teszt harmadik lépcsője a szakértői következtetéseket megalapozó okfejtések vizsgálatát követeli meg, azaz logikailag összhangban van-e az alkalmazott elvekkel, módszerrel, feltételezésekkel. E bírói vizsgálatnak azonban nem tárgya az, hogy a szakértői következtetések helyesek-e, mert ez az esküdtszék kompetenciájába tartozik.

2. A konzultációra bocsátott irat szerint az ellenérdekű fél, vagy a bíró által támasztott kétely esetén nem szükséges speciális bizonyítási szabályt felállítani a megbízhatóság igazolására. Annak a félnek, aki szakvéleményt kíván felhasználni, legyen az akár a vád, akár a védelem, kell igazolnia azt, hogy a bizonyíték kellőképpen megbízható ahhoz, hogy a tényállás megállapításánál figyelembe vegyék. A Bizottság e körben nem tartott szükségesnek bármifajta kedvezményt a védelem számára. Ugyanakkor lényeges különbségnek látta azt, hogy az esküdtszék akkor alapíthatja megállapításait a vád szakvéleményére, ha annak helytállósága felől nincs kétsége, míg ha a védelem szakvéleménye csupán ésszerű kételyeket támaszt, úgy a vádlottat fel kell mentenie. Ami praktikusan azt jelenti, hogy a bírónak az elfogadhatóság körében kevésbé kritikusan kell szemlélnie a védelem, mint a vád szakvéleményét, azonban ez nem okozhatja azt, hogy a védelem megbízhatatlan véleményekkel tévessze meg az esküdteket. A Bizottság e kérdésnek különöse jelentőséget tulajdonított.

3. A Bizottság eredeti javaslata szerint annak megállapításánál, hogy a szakvélemény megbízható-e, különösen bonyolult megítélésű szakterület esetén indokolt a bíró számára kivételesen biztosítani független szakértő igénybevételét. A Bizottság szerint a termé2 8

Utóbbi kategóriába sorolta pl.: a könyvvizsgálat, az írásszakértés területét.

29 Az Egyesült Királyságban hagyományosan nem alakult ki átfogó akkreditációs rendszer, vagy szakértői reguláció. Leveson, Lord Justice, http:// www.judiciary.gov.uk/Resources/JCO/Documents/Speeches/speech-by-ljleveson-kcl-expert-evidence-161110.pdf. 2010, 18. (letöltés: 2013. május 22.)

3 0 The Law Comission, The Admissibility of Expert Evidence in Criminal Proceedings in England and Wales – A New Approach to the Determination of Evidentiary Reliability – A Consultation Paper, London, 2009, 68. (A reform lehetséges hatásaira nézve külön kérdéssort állítottak fel.)

További felvetés tárgyát képezte azon elképzelés, miszerint: – az elsőfokú bíró – kivételes esetekben – a szakértői bizonyíték bizonyító erejének meghatározásához javasolt teszt alkalmazásában való segítségnyújtáshoz igénybe vehessen egy független törvényszéki szakértőt; továbbá – a szakvélemény bizonyító erejének kérdéséről minden esetben az esküdtszék eskütétele előtt döntsenek-e, közbenső fellebbezés lehetőségének biztosításával.

III. A konzultáció résztvevői A Bizottság által elindított folyamat a kezdetektől nyilvános, minden érdeklődő számára megismerhető.

Minden releváns anyag, így a fentebb részletezett konzultációs irat hozzáférhető, ahogy azon szereplők névsora is, akik végül szakmai hozzászólásukkal gazdagították a reformfolyamatot. Sőt az egyes kérdéskörökkel kapcsolatban kifejtett álláspontok is megismerhetők. A Bizottság által nyilvánosságra hozott „stáblista” a közel 100 szereplőjével lenyűgöző. A szakértői bizonyítás lényegében minden érintettjének több képviselője is részt vett a konzultációban, szakmai érvekkel hozzászólt az egyes kérdésekhez; oly mértékű véleménytömeg állt a Bizottság rendelkezésére, amely alkalmas lehetett megalapozott javaslatok megfogalmazására. Természetes-, és jogi személyek egyaránt kifejtették álláspontjukat; az igazságszolgáltatás klasszikus résztvevői mellett a szakértői közösség képviselői, különböző egyetemek, tudományok professzorai és képviselői. A büntetőeljárás három oldalából mind az ügyészi oldal (pl.: The Crown Prosecution Service), a védelem (pl.: Criminal Bar Association), és a bíróság (pl.: Council of HM Circuit Judges) is jelen volt. Példaértékű, hogy egy alapvetően jogi folyamathoz a különböző tudományágak képviselőinek szervezetei ily nagy mértékben csatlakoztak; talán épp ez az interdiszciplinaritás teszi a szakértői tevékenységet a bizonyítás legizgalmasabb részévé. Nemcsak a szakértői alapszervezetnek számító The Academy of Experts, hanem az egyes szakterületek szerveződései, így a British Medical Association, a The British Psycho­ logical Society, vagy a Royal College of Paediatrics and Child Health egyaránt felbukkantak; ahogy a különböző kutatóhelyek – köztük magáncégek is – (pl.: Forensic Science Service, The Forensic Institute) is észrevétették magukat. De a szakértői bizonyítás fejlődési irányait jelzi a British Standards Institution, a United Kingdom Accreditation Service, vagy a The Royal Statistical Society megjelenése is. Az angol jog sajátosságaiból adódóan a résztvevők más országokból is bekapcsolódtak, pl.: Gary Edmond, az ausztrál New South Wales-i egyetem professzora, vagy Pierre Margot a lausanne-i egyetem tanára. Emellett szép számmal vettek részt angol (jog)tudósok is, pl.: David

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

szetes igazságérzet ugyan megkívánná azt, hogy e személy elérhető legyen a felek számára, neki kérdéseket tehessenek fel, és értékelhessék az álláspontját, azonban az eredeti elképzelés szerint nem adna szakvéleményt (szolgáltatna bizonyítékot), csak tanácsot a megbízhatóság kérdésében. (Habár ez burkoltan megtörténhet.) Fellépése kivételes, feladata pedig csak annak meghatározása lenne, hogy a szakvélemény tudományosnak és megbízhatónak tekinthető-e; a végső döntés a bíróé maradna.

4. Habár konkrét javaslatokat nem fogalmazott meg a Bizottság az oktatás és az akkreditáció tárgyában, de kiemelte a képzés fontosságát különösen a tudományos módszertan, a statisztika, illetőleg a gyakorlatorientált szakterületek megbízhatóságának meghatározása terén29. A vitairat szerint a bíráknak nem kell tudóssá válniuk, de képesnek kell lenniük arra, hogy kritikus szemlélői legyenek az eléjük kerülő szakterületeknek. Az akkreditáció, ezen belül a szakértők kötelező regisztrációjának előnyét a megalapozatlan bizonyítékok korai kiszűrésében látta. Egy szakértő, ha néhány alkalommal megbízhatatlannak bizonyul, elveszíti akkreditációját, és ezzel jogát arra, hogy az egyes ügyekben eljárjon. Ennek ellenére a kötelező regisztrációt nem tekintették praktikusnak, mert a szakértői bizonyítás gyakoribbá válásával járna, ami indokolatlan költségeket generálna. Mindazonáltal a nem kötelező regisztráció, mint a magasabb megbízhatóság biztosítéka, az értékelés egyik szempontja lehet a bíró számára.

Mindezen okfejtések eredményeképp a Bizottság széles konzultációra szánt legfőbb javaslatai/alapkérdései az alábbiak voltak30: Egyetért-e (azon javaslattal, hogy) – szükség van egy kötelező erejű tesztre a szakértői bizonyíték büntetőeljárásbeli elfogadhatóságával kapcsolatban?

– a bírák számára biztosítani kell-e a szakértői bizonyítékok bizonyító erejének meghatározására vonatkozó irányelveket?

– a tapasztalaton alapuló (nem tudományos) szakértői bizonyítás részére megfogalmazott (konkrét) irányelvekkel?

– amennyiben szükséges a felek – akár az ügyész, akár a vádlott – kötelesek-e, az általuk felajánlott szakértői bizonyíték megalapozott megbízhatóságát demonstrálni, mielőtt az az esküdtszék elé kerül?

– egyéb szempontokból a szakértői bizonyítás büntetőeljárásbeli elfogadhatóságának hatályos jog szerinti igazgatása kielégítő-e? Ha igen, ezen szabályokat ún. elsődleges jogforrásban szükséges-e kodifikálni?

13

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

Tim orvosprofesszor, David Hand a statisztika profes�szora, vagy Paul Roberts nottingham-i jogászprofes�szor. Összességében a legkülönbözőbb irányból származó szempontok, érvek és magyarázatok álltak a Bizottság rendelkezésére...

A 12 hetes időtartamban megszabott konzultáció mellett, illetőleg azt követően különböző konferenciákon és élénk szakirodalmi diskurzuson keresztül tovább folytatódott a vita, a párbeszéd. A Bizottság megfogalmazta véglegesnek szánt ajánlásait, kidolgoztak egy törvényjavaslatot, majd annak gyakorlati alkalmazhatósága érdekében újabb konzultációs körök következtek31 több, mint 40 résztvevővel; végül 2011. március 22. napján megjelent a Bizottság jelentése32 Expert Evidence in Criminal Proceedings in England and Wales címen.

IV. A konzultáció eredménye – az egyes javaslatok A 211. oldalas Jelentés a hatályos gyakorlat főbb elemeinek ismertetését követően részletes és alapos elemzését adja a felvetett problémáknak, utal a legfontosabb hozzászólásokra, és természetesen tartalmazza a Bizottság indokolással ellátott javaslatait. Valós és kitalált eseteken keresztül kitér a megfogalmazott javaslatok gyakorlati alkalmazhatóságára, konkrét törvény- és törvénymódosító javaslatokat tartalmaz, valamint a lehetséges költségek felmérésétől a fenntartható fejlődéssel való kapcsolatáig elemzi a reform lehetséges hatásait.

A reformfolyamat kiindulópontja az a konkrét ügyekben tükröződő problémafelismerés volt, amely szerint a szakértői bizonyítékok büntetőeljárásbeli felhasználására – elégtelen vizsgálat után – túlságosan könnyedén kerül sor, így fennáll a veszélye annak, hogy az esküdtek pusztán alkalmazkodnak a felajánlott szakvéleményekhez33. Másfelől az ügyészek nem minden esetben kérdezik ki teljes alapossággal a szakértőket, amely során hatékonyan kiszűrhetnék a szakértői módszertanban, adatokban, és érvelésben rejlő esetleges hibákat34. A The Criminal Bar Association szerint a hatályos gyakorlat jelentős számú hibás döntéshez járult hozzá, a kockázat változatlanul fennáll, ezért sürgős változásra van szükség35. Az egyik állás-

31 The Law Commission, Expert Evidence in Criminal Proceedings, http:// lawcommission.justice.gov.uk/areas/expert-evidence-in-criminal-trials.htm (letöltés: 2013. május 9.)

Továbbiakban: Jelentés.

The Law Commission, Expert Evidence in Criminal Proceedings in England and Wales, London, 2011, 4.

32 33

14

3 4 The Law Commission, Expert Evidence in Criminal Proceedings, http:// lawcommission.justice.gov.uk/areas/expert-evidence-in-criminal-trials.htm (letöltés: 2013. május 9.)

3 5 The Law Commission, Expert Evidence Consultation Responses, http:// l awcom m ission .just ice.g ov.u k/docs/c p19 0 _ E x per t _ Ev idence _ Consultation_Responses.pdf. 21.

pont szerint36 magasabb szintű szakmai sztenderdek alkalmazásával és a hatályos szabályok kikényszerítésével javítható az ítélkezési gyakorlat, míg többek szerint a kialakult helyzet egy új „felhasználási kultúra” kialakítását igényli. A Bizottság kiindulópontként rögzítette, hogy a szakértői bizonyítás a bizonyítási eljárás külön szegmense, amely speciális szabályozást igényel. E szabályozásnak pedig az kell legyen a célja, hogy a szakértői bizonyítékok elfogadhatósága magasabb színvonalon történjen annak érdekében, hogy csökkentsék a megbízhatatlan szakvélemények esküdtek elé kerülésének kockázatát. A Bizottság a megoldás kulcsát egy új, törvénybe foglalt megbízhatósági tesztben látta, ami a magasabb szakmai színvonal eszköze lehet úgy a szakértők körében, mint az egyes büntetőeljárásokban. A Bizottság szerint a konzultáció során igen nagy számban, de nem teljes körűen támogatott új elképzelésnek törvényi formát kell kapnia, amely a büntetőeljárásban felmerülő szakvélemények lehető legszélesebb körét fogná át37. Erre egy olyan keretszabályozást találtak megfelelőnek, amely keresztezve a szakvélemény tartalmának és annak megfogalmazásának szempontjait, hivatkozási alapul szolgál minden szakvélemény értékelése során, és amely biztosítja azt, hogy csak akkor használják fel a szakvéleményt, ha az kellőképpen megbízható. Az elsőfokú (hivatásos) bíró által – indokoltság esetén – minden esetben, illetőleg a konkrét ügy sajátosságai szerint figyelembe veendő szempontokat38 a következő oldalon lévő táblázat szemlélteti.

A bíró csak korlátozott mértékben tekinthet el a teszt alkalmazásától, szükségtelenül, vagy puszta rutinból nem kell alkalmaznia, de ezzel a jogával nem élhet vissza. További diszkréciós joga az is, hogy az ellenérdekű fél kifogásának hiányában is (hivatalból) dönthet úgy, hogy alkalmazza a tesztet, avagy ellenkezőleg, kifogás ellenére sem. A javaslat szerint az általános vélelem a megbízhatóság lenne, amely azonban megdől, ha a bíróság szerint alapos kétségek fogalmazhatók meg, vagy a vélelem mellőzését külön szabályok írják elő39. Mindez az eddigi gyakorlat felülvizsgálatát, a hosszú ideje elfogadott módszerek új szempontok szerinti értékelését igényli. Ugyancsak mellőzendő a teszt teljes körű alkalmazása a nyomozó hatóság tagja által adott felvilágosítás esetén (kvázi szaktanácsadó).

Ekkor csak azt kell igazolni, hogy a nyilatkozó rendelkezik az állítását alátámasztó szakismerettel és képzettséggel. Egy példán illusztrálva: nem indokolt a megbízhatóság vizsgálata akkor, ha a nyomozó hatóság tagja arról nyilatkozik, hogy a drogdílerek általában milyen eszközöket használnak, de akkor igen, ha 3 6 Academy of Experts; The Law Commission, Expert Evidence Consultation Responses, http://lawcommission.justice.gov.uk/docs/cp190_Expert_ Evidence_Consultation_Responses.pdf. 27. o.

37 The Law Commission, Expert Evidence in Criminal Proceedings in England and Wales, London, 2011, 58.

3 8 The Law Commission, Expert Evidence in Criminal Proceedings in England and Wales, London, 2011, 60–61.; 65–66.

39 The Law Commission, Expert Evidence in Criminal Proceedings in England and Wales, London, 2011, 70.; 73.

Általános szempontok Elfogadás feltételei • •

• • •

• •

a bizonyíték teljesen megalapozott; a vélemény bizonyító ereje garantált tekintettel azokra az alapokra, amelyeken nyugszik;

•

olyan hipotézisen alapul, amelyet nem vettek alapos vizsgálat alá, vagy elbukott ezen vizsgálat során; • ha igazolhatatlan feltevésen, vagy hibás adatokon alapul; • olyan vizsgálatra, technológiára, módszerre, vagy eljárásra épül, amelyek megfelelően nem hajthatók végre, vagy az adott esetben nem alkalmazható megfelelően; • olyan következtetésre, konklúzióra épít, amelyhez a szakértő nem juthatott el Különös szempontok (kétség felmerülése esetén; adott ügyhöz válogatva) az adatok mennyisége és minősége, amelyeken a vélemény alapul, és a módszer érvényessége, amelyből nyerték azokat; megfelelő magyarázatot ad-e a szakértő a megállapításokra vonatkozóan; a szakvélemény megfelelően figyelembe veszi-e az olyan kérdéseket, mint a pontosság mértéke, a bizonytalanság határa, ezen eredmények a pontosságra, vagy a megbízhatóságra gyakorolt hatása; a szakvélemény más szakértő által mennyiben felülvizsgált, és mi e szakértő véleménye; a szakvélemény alapjául szolgáló kérdések mennyiben esnek a szakértő kompetenciáján kívülre; a szakértő által elérhető releváns adatok teljessége, és a szakértő által ténylegesen figyelembe vett adatok mértéke; vajon van-e több szakértői vélemény a kérdéses témában, és ha van, e szakértői vélemények milyen helyzetben irányadók, valamint, vajon előnyben részesítik-e a szakértő által felkínált és teljes mértékben kifejtésre került véleményét; a szakértő által alkalmazott módszer követi-e az általános gyakorlatot, és ha nem, az eltérés oka megfelelően indokolt-e; minden egyéb, relevánsnak tűnő tényező

1. számú táblázat: értékelési szempontok

állítása szerint a terheltnél talált kábítószer több, mint amit a személyes fogyasztás indokolna40. A konzultáció résztvevői általában kedvezően fogadták az új megbízhatósági teszt, illetőleg a kapcsolódó iránymutatások alkalmazásának a bevezetését. Egyetértésük mellett szóltak fenntartásaikról is, hangsúlyozták a szakértők és/vagy a bírák képzésének, az akkreditációnak a fontosságát, a teszt rugalmas, indokolt esetekre korlátozódó alkalmazását, valamint figyelmeztettek a gyakorlati nehézségekre. A kevés ellenzők egyike, a Forensic Science Service szerint a teszt a kételyek esetről-esetre történő ismétlődéséhez, biztosnak tartott módszerek megkérdőjeleződéséhez vezetne, és nem praktikus a bíróságot tudományos ismeretekkel felvértezni41. Ehhez kapcsolódik az az ellentétes irányú kritika, miszerint a teszt hatékony alkalmazásához azonban nem volna elégséges, ha a bírák csupán passzív módon, az alapokra szorítkozva próbálnák megérteni a felmerülő szakkérdéseket42. A kérdés úgy tűnik változatlanul az, hogy mennyire kell elmennie egy szakmai kérdés megítélésében a jogalkalmazónak? Mennyire kell megismerni és értenie a különböző tudományos megismeréseket?43 Végül e körben megemlítendő, hogy az irányelvekkel kapcsolatban a konzultáció nyomán a Bizottság revideálta korábbi álláspontját, és a vizsgálati szempontok elvi alkalmazását valamennyi szakvélemény esetében lehetségesnek tartotta.

Széles körű konszenzus övezte azt az álláspontot, hogy a szakvélemény megbízhatóságának igazolása The Law Commission, Expert Evidence in Criminal Proceedings in England and Wales, London, 2011, 81.

41 The Law Commission, Expert Evidence Consultation Responses, http:// 4 0

lawcommission.justice.gov.uk/docs/cp190_Expert_Evidence_Consultation_ Responses.pdf. 30.

Edmond, Gary – Roberts, Andrew, The Law Commission’s Report on Expert Evidence in Criminal Proceedings, The Criminal Law Review, Sweet & Maxwell, London, 2011/1. 850. o.

43 Lásd: Grósz Tamás, A szakvélemény analitikus értékelése a büntetőeljárásban, Magyar Jog, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2011/12., 732.

42

azt a felet kötelezze, aki azt fel akarja használni az eljárásban. E körben kérdésként merült fel, hogy mindkét felet egyenlő kötelezettség terhelje az általa felkínált szakvélemény kapcsán. Egyik álláspont a teljes szimmetria mellett volt, míg a másik – az ártatlanság vélelme nyomán – némi könnyebbséget engedett volna a vádlott által ajánlott véleménnyel kapcsolatban. És volt olyan is, aki egyértelműen az aszimmetria pártján állt44. Ide kapcsolódik a gyakorlatban főképp a védelem oldalán fellépő The Forensic Institute nevű magáncég azon általános megállapítása, miszerint lényeges különbség áll fenn egy tudományos elmélet megerősítése és cáfolata között45. Nem teljesen egyértelmű ugyanakkor a Bizottság álláspontja, mert habár a fenti tétel megfogalmazása a teljes egyenlőséget sugallja azzal az indokkal, hogy az ártatlanság vélelme nem hatalmazza fel a vádlottat arra, hogy az esküdtek félrevezetése érdekében megbízhatatlan szakvéleményt használjon fel46, a Jelentésben is megjelenik az eltérő bánásmód lehetősége, így pl. elfogadható lenne részéről a szakvélemény akkor is, ha az alkalmazott módszert az adott terület szakembereinek többsége nem támogatja, de az megalapozott. A fentebb már hivatkozott Gary Edmond 2012-ben megjelent tanulmányában az ártatlanság vélelmével és a hibás elítélések veszélyével indokolta azt, hogy a vádlott újszerű és kockázatos módszeren alapuló szakvéleményt használhasson fel47. A Jelentés egyik okfejtése szerint a vé-

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

• • • •

Elfogadást kizáró okok

4 4 William O’ Brian professzor szerint, a két félnek eltérő lehetőségei (erőforrásai) vannak a szakvéleményeik megalapozására, illetőleg ugyanaz a vélemény elégtelen lehet az elítéléshez, de elégséges a felmentéshez.

45 http://www.theforensicinstitute.com/PDF/Response%20to%20 the%20Ministry%20of%20Justice.pdf. 5.o. (letöltés: 2013. május 21.)

4 6 The Law Commission, Expert Evidence in Criminal Proceedings in England and Wales, London, 2011, 36.

47 Edmond, Gary, Is reliability sufficient? The Law Comission and expert evidence in international and interdisciplinary perspective (Part 1), http://www.law.unsw.

edu.au/sites/law.unsw.edu.au/files/docs/posts/edmond_part_1.ijep_.

2012.16.1.391.pdf. 2012, 60. (letöltés: 2013. április 27.)

15

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

delem szakértőjének csupán azt kell kimutatnia, hogy az ő magyarázata okszerű, megalapozott alternatíva.

Sőt, ha csak a vád szakvéleményének lehetséges hibáira hívja fel a figyelmet anélkül, hogy alternatív véleményt adna, a megbízhatósági teszt alkalmazására egyáltalán nincs lehetőség48.

A konzultáció során felvetett további kérdés volt a megbízhatóság kérdésében hozott bírói döntéssel szembeni jogorvoslat lehetősége. A Bizottság a megbízhatóság kérdését jogkérdésnek tekintette, és ennek megfelelő hatáskört tartott szükségesnek a fellebbviteli bíróság számára. Szemben az ún. Daubert-teszttel, amely széles mérlegelést biztosít az elsőfokú bírónak, és így szűk mozgásteret a másodfoknak, az angol megoldás szerint a nem ügy-specifikus, hanem az alkalmazott módszer alapvető kérdéseiről szóló döntést a fellebbviteli bíróság teljes körűen felülvizsgálhatja49.

A széles körben támogatott javaslat szerint, ha a fellebbviteli bíróság konklúziója szerint az elsőfokú döntés rossz, akkor azt megváltoztatja. Megoszlottak az álláspontok azonban abban, hogy e jogorvoslatra a tárgyalás előtt, külön volna-e lehetőség; a Bizottság a bíróságok felől érkező javaslatot fogadva el, a külön jogorvoslat mellőzése mellett foglalt állást50. Míg a Council of HM Circuit Judges elfogadott álláspontja szerint egy közbenső jogorvoslat lehetősége szétdarabolhatja az eljárást51, az ellenérvek szerint egy átlagos bíró a döntéshozatal kontextusában nehezen mellőzne (hagyna figyelmen kívül) egy elfogadhatatlan bizonyítékot, ezért egy közbenső jogorvoslattal kisebb volna a későbbi hibázás valószínűsége52. Számos esetben a fellebbviteli bíróságok megállapították, hogy a szakvéleményt ki kellett volna rekeszteni, mindamellett a marasztaló döntést helybenhagyták. Egyes szerzők szerint, néhány olyan esetben, amikor a fellebbviteli bíróság helybenhagyta az elsőfokú döntést, az inkriminált szakvélemény nélkül az esküdtek felmentő döntést hoztak volna. Kutatások szerint ennek oka az, hogy egy komplex döntéshozatal során az esküdtek (és feltehetően a bírák) nagy valószínűséggel nyugszanak bele a szakvéleményben foglaltakba, még ha az hibás is53. Éppen ezért a közbenső jogorvoslat lehetősége alkalmasabb a megbízhatatlan szakvélemények kirekesztésére, így a hibák elkerülésére.

A konzultáció további tárgyát képezte annak felvetése is, hogy a megbízhatósági teszt alkalmazásából 4 8 The Law Commission, Expert Evidence in Criminal Proceedings in England and Wales, London, 2011, 37.; 39.

49 The Law Commission, Expert Evidence in Criminal Proceedings in England and Wales, London, 2011, 83.

5 0 The Law Commission, Expert Evidence in Criminal Proceedings in England and Wales, London, 2011, 84.

51 The Law Commission, Expert Evidence Consultation Responses, http://

lawcommission.justice.gov.uk/docs/cp190_Expert_Evidence_Consultation_ Responses.pdf. 68.

52 Edmond, Gary, Is reliability sufficient? The Law Comission and expert evidence in international and interdisciplinary perspective (Part 1), http://www.law.unsw.edu.

au/sites/law.unsw.edu.au/files/docs/posts/edmond_part_1.ijep_.2012.

16.1.391.pdf. 2012, 52. (letöltés: 2013. április 27.)

16

53 Edmond, Gary – Robert, Andrew, The Law Commission’s Report on Expert Evidence in Criminal Proceedings, The Criminal Law Review, Sweet & Maxwell, London, 2011/1. 856.

eredő problémák megoldására az elsőfokú bíró – kivételes esetekben – igénybe vehessen-e független törvényszéki szakértőt. A független jelző itt azt jelentené, hogy e személyt nem a felek, hanem közvetlenül a Crown Court bírája hívja fel közreműködésre. Feladata az eljáró bíró hatékony segítése a különösen komplex tudományos (pszichológia, pszichiátriai, statisztikai) bizonyítékok megbízhatóságának meghatározásában, de a döntés joga természetesen a bíróé maradna. A konzultáció során a vélemények megoszlottak, a többség alapvetően támogatta (pl.: the British Psychological Society, the Royal College of Psychiatrists), volt aki gyakorlati kérdéseket fogalmazott meg, és volt aki teljes elutasította e lehetőséget. Előnyként fogalmazták meg – egyebek mellett – e szakértő eredendő pártatlanságát, a kétes tudományok és „szakértőik” háttérbe szorulásának elvi lehetőségét, a megalapozottabb döntés valószínűségét54. Többen gyakorlati nehézségeket fogalmaztak meg; így pl. Susan Weston, aki szerint vitás tudományos kérdésekben nehéz „pártatlan” segítséget találni, vagy Paul Roberts, aki a szakértő kiválasztásának módját, díjazását és annak forrását feszegette55. A kiválasztás módja kulcskérdésnek tűnt, a lehetséges személyek körében az új módszerek és az elfogulatlanság egyidejű biztosítását látták problematikusnak (Forensic Access Ltd.)56, ahogy az is, hogy a kiválasztás az eljárás minden résztvevője számára átlátható legyen (Law Society) 57. A Criminal Bar Association mindezek érdekében egy szakértői jegyzék felállítását javasolta. A javaslat ellenzői egyrészt a kapcsolódó költségekre, másrészt arra hivatkoztak, hogy a szakértőknek el kell tudni magyarázniuk saját módszerüket úgy, hogy azt nemcsak a bíró, hanem más jogász is megértse (Criminal Cases Review Commission)58, ennélfogva magában a bíróban kell megbíznunk (Bruce Houlder QC)59, illetőleg veszélyes, ha egy „segítő” döntő hatással van az elfogadhatóságról való döntésre. (London Criminal Court Solicitors’ Association)60.

A Bizottság kimunkált javaslata61 szerint, a bíró törvényben rögzített joga lenne az effajta szakértő igény5 4 The Law Commission, Expert Evidence in Criminal Proceedings in England and Wales, London, 2011, 93–94.

55 The Law Commission, Expert Evidence Consultation Responses, http://

l awcom m ission .just ice.g ov.u k/docs/c p19 0 _ E x per t _ Ev idence _ Consultation_Responses.pdf. 58.

5 6 The Law Commission, Expert Evidence Consultation Responses, http:// l awcom m ission .just ice.g ov.u k/docs/c p19 0 _ E x per t _ Ev idence _ Consultation_Responses.pdf. 59.

5 7 The Law Commission, Expert Evidence Consultation Responses, http:// l awcom m ission .just ice.g ov.u k/docs/c p19 0 _ E x per t _ Ev idence _ Consultation_Responses.pdf. 62.

5 8 The Law Commission, Expert Evidence Consultation Responses, http:// l awcom m ission .just ice.g ov.u k/docs/c p19 0 _ E x per t _ Ev idence _ Consultation_Responses.pdf. 62.

59 The Law Commission, Expert Evidence Consultation Responses, http:// l awcom m ission .just ice.g ov.u k/docs/c p19 0 _ E x per t _ Ev idence _ Consultation_Responses.pdf. 60.

6 0 The Law Commission, Expert Evidence Consultation Responses, http:// lawcommission.justice.gov.uk/docs/cp190_Expert_Evidence_Consultation_ Responses.pdf. 61.

61 The Law Commission, Expert Evidence in Criminal Proceedings in England and Wales, London, 2011, 105–106.

62 The Law Commission, Expert Evidence in Criminal Proceedings in England and Wales, London, 2011, 154.

6 3 The Law Commission, Expert Evidence in Criminal Proceedings in England and Wales, London, 2011, 95.

6 4 The Law Commission, Expert Evidence in Criminal Proceedings in England and Wales, London, 2011, 92.

65 The Law Commission, Expert Evidence in Criminal Proceedings in England and Wales, London, 2011, 107–123.

gával kapcsolatos információk mielőbbi megosztását.

A szakvélemény megalapozottságát az eddigieknél több tartalmi elem kötelező előírásával igyekezne biztosítani, amelyek a szakértő személyével kapcsolatos bizalom, illetőleg a bizonyíték meggyőző erejét növelhetik, így például: a szakértő szakértelmére, pártatlanságára vonatkozó információk; rövid és közérthető összefoglalását azon korábbi eseteknek, bírósági döntéseknek ahol a szakértő szakvéleményei – az új megbízhatósági teszt alapján – megbízhatónak, avagy megbízhatatlannak minősültek; arra vonatkozó nyilatkozatot, hogy a vélemény alapjául szolgáló információk milyen mértékben esnek kívül a szakértő kompetenciáján; az alternatív lehetőségek valószínűségének a felvázolását stb. Ugyancsak a fentebb írtak technikai megvalósítása érdekében indokolt a felek és a szakértő(k) aktív részvételével tartott, a bíró vezette, tárgyalást megelőző találkozó lehetőségének kifejezett eljárásjogi biztosítása, amelynek célja a szakkérdések megvitatása, a vitatott pontok tisztázása, elősegítve így a tárgyalási szakasz hatékonyságát. Ha a szakvélemény ekkor megbízhatatlannak találtatna, azt az esküdtek nem ismerhetnék meg. A The Criminal Bar Association javaslatán alapul azon további megfontolás, miszerint azon esetekben, ha az ügy körülményei alapján, a vád alapvetően egy – egyébként vitatott – szakvéleményen alapul, az eljáró bíró a tárgyaláson figyelmezteti az esküdteket a szakvélemény (szakterület) megbízhatóságának határaira és lehetséges hibaértékeire.

V. Összegzés

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

bevétele, figyelemmel a kérdéses szakvélemény ügybeli relevanciájára, a bizonyíték, vagy annak megbízhatósága komplexitására, avagy egyéb lényeges szempontra.

További korlátot jelentene az is, hogy e szakértő igénybevételére – a lehetőséget a magisztrátusi bíróságokra is kiterjeszteni kívánó Court Prosecution Service javaslata ellenére – csak a Crown Court elsőfokú bírája lenne jogosult. A konkrét törvényjavaslat szerint – a felek jogait biztosító transzparencia érdekében – e szakértő kiválasztására egy, a Lord Chancellor által létrehozott jegyzékben szereplő személyek közül kerülne sor, díjazása pedig a bíróság központi költségvetéséből történne62. A pártatlanságot egy bonyolult kiválasztási eljárási renddel, az általában egy irányba tevékenykedő szakértők mellőzésével, vagy a felek egyetértése, mint feltétel mellőzésével biztosítanák63. A felek együttes javaslatát a bíró figyelembe veheti, de az nem kötelezi, a végső döntés így a bíróé, amely ellen a felek kifogással élhetnek.

Lényeges változás, hogy e szakértő igénybevételére már a tárgyalást megelőző szakban lehetőség lenne.

A szakértő a bíróság kérdéseivel együtt megkapná az eljárás résztvevői által előterjesztett szakvéleményeket, majd az előzetes véleményét a bíróság a felekkel is közölné. Ezt követően a bíróság – a felek és a „szakértője” jelenlétében – még a tárgyalás előtt meghallgatást tartana, ahol – bírói kontroll mellett – előbb a kifogásolt szakvéleményt előterjesztő fél igazolná annak megbízhatóságát, majd az ellenérdekű fél igyekezne cáfolni azt, mindketten akár saját szakértőjük segítségével. Ennek során előbb a bíróság, majd a felek kérdezhetnék a bíró által felkért szakértőt. Végül a felek előadnák álláspontjaikat, majd mindezeket, így a felkért szakértő álláspontját is mérlegelve (azaz kritikátlanul el nem fogadva), mindig a bíró döntene a kifogásolt megbízhatóság kérdésében64. A Bizottság elismeri az eljárások elhúzódásának, és a költségek növekedésének lehetőségét, de úgy véli az intézmény kivételessége, és megfelelő eljárásbeli ütemezése esetén ezeket a hátrányokat felülmúlják a potenciális előnyök.

A szakértői bizonyítás felismerten a bizonyítás speciális területe, amely speciális szabályokat igényel.

Széles körű vizsgálata során ezért a Bizottság kitért a reformjavaslatok hatályos eljárási szabályokra gyakorolt hatására, és az esetleges további módosítások szükségességére65, és így konkrét javaslatokat fogalmazott meg a 2010-es eljárási törvény módosítására is. Kiemelt hangsúlyt kapott a megbízhatósági teszt alkalmazása szempontjából releváns információk tárgyalás előtti kölcsönös közzététele. Ugyanígy előírandónak tartotta a szakértő személyével, esetleges elfogultsá-

A hibás bírósági döntések képesek a büntető igazságszolgáltatásba vetett közbizalom gyengítésére, ezért minden (jog)állam elemi érdeke, hogy a büntető felelősségre vonásra valamennyiünk számára átlátható és megalapozott módon kerüljön sor. E szándék vezette a fentebb részletezett folyamat résztvevőit, amikor megfogalmazták, majd szintetizálták a szakértői bizonyítással kapcsolatos gondolataikat. Alapproblémaként, mint más angolszász országokban is, a szakértői bizonyítékok megbízhatóságának értékelése merült fel, amelynek oka lehet a kötelező akkreditáció – és így az ex lege létrejövő bizalom – hiánya, avagy – Finszter professzor szerint – a nyomozás kifejezetten előkészítő funkciója, és így a bírósági szak, – ezen belül a tárgyalás – akkuzatórius eljárás keretében folytatott bizonyításban játszott elsődleges, meghatározó szerepe66. A megújulás központi eleme egy olyan objektív szempontrendszer felállítása volt, amely az egyes szakvélemények kritikusabb vizsgálatára pres�szionálja a jogalkalmazókat. Még ha el is fogadjuk azt a kritikát, miszerint a „kellően megbízható” kategória 6 6 Finszter Géza ELTE ÁJK levelező tagozatán, 2013. április 27. napján tartott előadása.

17

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

felállítása csupán a létező szokásjogi küszöbmérték rögzítése, a következetesség igénye miatt semmiképp nem tűnik feleslegesnek, pláne „kényszerzubbonynak”67 a szakértői bizonyítékok mérlegeléséhez szükséges keret – akár jogszabályban történő – rögzítése.

De a hazai gyakorlatot szemlélve látható az is, hogy önmagában a kodifikáció sem garancia az elgondolások gyakorlati alkalmazására, ezért az ismertetett kísérlet igazi jelentőségét sem abban látjuk, hogy a közreműködők az ún. elsődleges, azaz a parlament által alkotott jogforrásba kívánják foglaltatni az egyelőre az angol kormány előtt lévő javaslataikat, hanem a kiszámíthatóság iránti elvárásában megjelenő egységes kritikai szemlélet előmozdításában. Ugyanakkor a jogalkalmazási kérdések vélt, vagy valós rendezése mellett a jogalkotás számára talán az a mód szolgálhat igazán mintaként, ahogy Angliában – immár nem először – a probléma észlelésétől a potenciális eljárásjogi megoldásokig eljutottak.

Bibliográfia • Committee on Identifying the Needs of the Forensic Sciences Community, National Research Council, Strengthening Forensic Science in the United States: A Path Forward, National Academies Press, Washington DC, 2009; • Edmond, Gary, Is reliability sufficient? The Law Comission and expert evidence in international and interdisciplinary perspective (Part 1), www. law.unsw.edu.au/profiles/publicationis/1229

2012; • Edmond, Gary – Roberts, Andrew, The Law Commission’s Report on Expert Evidence in 67 Wilson, Adam, The Law Commission’s Recommendation on Expert Opinion Evidence: Sufficient reliability? http://webjcli.ncl.ac.uk/2012/issue3/wilson3.html 2012, (letöltés: 2013. május 20.)

Criminal Proceedings, The Criminal Law Review, Sweet & Maxwell, London, 2011/1.; • Grósz Tamás, A szakvélemény analitikus értékelése a büntetőeljárásban, Magyar Jog, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2011/12.; • http://www.theforensicinstitute.com/PDF/ Response%20to%20the%20Ministry%20of%20 Justice.pdf.; • Leveson, Lord Justice, http://www.judiciary.gov. uk/Resources/JCO/Documents/Speeches/ speech-by-lj-leveson-kcl-expert-evidence-161110. pdf. 2010;

• Matson, Jack V. – Daou, Suha F. – Soper, Jeffrey G., Effective Expert Witnessing (Practices for the 21st Century) Fourth Edition, CRC Press, Boca Raton, 2004; • Redmayne, Mike, Expert Evidence and Criminal Justice, Oxford University Press, Oxford, 2001; • The Law Commission, Expert Evidence in Criminal Proceedings, http://lawcommission. justice.gov.uk/areas/expert-evidence-in-criminaltrials.htm;

• The Law Commission, Expert Evidence Con­ sultation Responses, http://lawcommission. justice.gov.uk/docs/cp190_Expert_Evidence_ Consultation_Responses.pdf.;

• The Law Commission, Expert Evidence in Criminal Proceedings in England and Wales, London, 2011; • The Law Comission, The Admissibility of Expert Evidence in Criminal Proceedings in England and Wales – A New Approach to the Determination of Evidentiary Reliability – A Consultation Paper, London, 2009; • Wilson, Adam, The Law Commission’s Re­ commendation on Expert Opinion Evidence: Sufficient reliability? http://webjcli.ncl.ac. uk/2012/issue3/wilson3.html 2012; 

BTK. FORDÍTÓKULCS SZERKESZTŐK: Czine Ágnes, Fiedler Laura

90 69 a: Ár

A könyv első felében az összehasonlítás megkönnyítése érdekében az első hasáb az új Btk. szövegét tartalmazza annak eredeti sorrendjében, a második hasábban pedig a ’78-as Btk. rendelkezései találhatóak az új Btk. szabályainak megfelelő rendben. Így az Olvasónak nem kell keresnie, hogy az új Btk. egyik szabályának a ’78-as Btk. melyik rendelkezése felel meg. A könyv második felében található feldolgozás pedig a ’78-as Btk. eredeti törvényi sorrendjét követi és ahhoz rendeli az új Btk. szabályait.

A Fordítókulcs különös jelentőségét azok az esetek adják majd, amikor a bűncselekményt a ’78-as Btk. hatálya alatt követték el, de a bíróság 2013. július 1. után bírálja el, és az új Btk. enyhébb szabályt tartalmaz, tehát az utóbbi törvénykönyvet kell alkalmaznia.

WEB

18

* HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 1384 Budapest, Pf.: 797 p (36-1) 349-7600 q(36-1) 340-2304 h info@hvgorac.hu  www.hvgorac.hu

ES MEG

NDELÉ RE

Bízunk benne, hogy kiadványunk hasznos segítséget nyújt az új Büntető Törvénykönyv megismeréséhez és az alkalmazására való áttéréshez minden jogalkalmazó és érdeklődő számára.

Megjelenés: 2013. július

–5%

S

Ft

Ez a kiadvány a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (’78-as Btk.) és a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (új Btk.) összehasonlítását tűzi ki céljául, annak érdekében, hogy az Olvasó számára könnyebbé tegye az új Btk. rendelkezéseinek megismerését és az alkalmazásukra történő felkészülést.

Háger Tamás*

A kétfokú jogorvoslati rendszer kialakulása

A másodfellebbezés joghatálya, a felülbírálat terjedelme és a tényálláshoz kötöttség a harmadfokú bírósági eljárásban „In poenalibus causis benignius interpretandum est” (Büntetőügyben a jóindulatú értelmezés a követendő.

Paulus D.50,17,155,2.)1

Bevezetés A harmadfokú büntetőeljárás a legújabb kori magyar büntetőper viszonylag fiatal jogintézménye, de a Legfelsőbb Bíróság, illetve a Kúria iránymutató tevékenysége folytán már kialakulóban van a bírói gyakorlat. Ennek ellenére teljesen egységes ítélkezésről nem beszélhetünk, sok esetben még az is vita tárgyát képezi, és jogértelmezést igényel, hogy milyen esetben van helye joghatályos másodfellebbezésnek, azaz a másodfokú bíróság ítélete elleni jogorvoslatnak a harmadfokú bírósághoz. Indokoltnak látom ezért a kétfokú jogorvoslati rendszerrel, a harmadfokú bírósági eljárással kapcsolatos egyes főbb jogkérdések beható elemzését, szem előtt tartva a jogtudomány álláspontjait, valamint a felsőbíróságok iránymutató döntéseit, állásfoglalásait. A jelenleg hatályos kétfokú fellebbezési rendszer történeti alakulásának vázlatos áttekintése után a harmadfokú eljárás olyan fő elemeit kívánom vizsgálni, mint a fellebbezés joga és hatálya, a felülbírálat terjedelme, és a tényálláshoz kötöttség.

* A Debreceni Ítélőtábla bírája, a Debreceni Eg yetem Állam és Jogtudományi Kar Büntető Eljárásjogi Tanszékének meghívott előadója 1 Nótári Tamás: A jognak asztalánál…1111 jogi regula és szentencia latinul és magyarul. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2008, 79. o.

2 Dr. Angyal Pál: A magyar büntetőeljárás tankönyve. Atheneaum Kiadó, Budapest, 1915, 205–206. o.

3 Bp. 426. § 2.

4 Bp. 426. § 4.

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

A hazai büntető eljárásjogban a kétfokú perorvoslati rendszer már a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896. évi XXXIII. törvénycikkben (Bp.) megjelent. A törvény második jogorvoslatként a semmisségi panaszt vezet­te be.

A semmisségi panasz francia eredetű perorvoslat. Egyes elemei a XIV. Lajos által alkotott 1670. évi Ordonnance Criminelleben is feltűntek, mely szabályok megengedték, hogy a király a királyi tanács útján a legfelső bíróságok ítéleteit törvénysértés miatt megsemmisíthesse. Utóbb az e célra létrehozott semmitőszékek (cour de cassation) csak kasszatórius jogkörrel bírtak. A jogfejlődés során a későbbi büntetőeljárási kódexek anyagi és alaki semmisségi okok esetén már lehetőséget adtak a reformációra, azonos volt azonban a szabály a különböző törvényekben, hogy a semmisségi panasz ténykérdést sohasem érinthetett, a felsőbíróság ítéletét az alsóbb fokú bíróság által megállapított tényekre volt köteles alapítani.2 A Bp.-ben semmisségi panasznak volt helye többek között a királyi törvényszék olyan ítélete ellen, melyre nézve a fellebbezés ki volt zárva,3 valamint a királyi ítélőtáblának, mint másodfokú bíróságnak az ítélete ellen alaki és anyagi semmisségi okok alapján.4 A másodfokú bíróság ítélete ellen a perorvoslat lehetőségének megteremtése vitathatatlanul a kétfokú jogorvoslat alapjainak lerakását jelentette. Utalni kell azonban rá, hogy a Bp. eredeti rendelkezése szerint – hasonlóan az európai jogfejlődéshez – a semmisségi panasz ténykérdést sohasem érinthetett. Az alaki semmisségi okoknál is megszorítás volt tapasztalható, mert olyan alaki semmisségi okot, melyet a másodfokú eljárásban nem érvényesítettek, a semmisségi panaszban sem lehetett kifogásolni, mint ahogy a másodfokú bíróság által megvizsgált és alaptalannak talált semmisségi ok sem nyithatta meg a másodfokú bíróság ítélete elleni jogorvoslatot. Az anyagi semmisségi okok tekintetében ugyan ilyen korlátozás nem állt fenn, tekintettel arra, hogy a másodfokú eljárásban fel nem

19

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

hozott anyagi semmisségi ok is érvényesíthető volt a semmisségi panaszban.5 Különösen jelentős volt a perorvoslati jog korlátozása a törvényszék által másodfokon elbírált ügyekben, mert itt alaki semmisségi ok miatt semmisségi panaszra egyáltalán nem volt lehetőség és az anyagi semmisségi okok is csak korlátozottan nyitották meg a harmadfokon döntő bíróság eljárásának lehetőségét, mert csak szabadságvesztéssel büntetendő vétségre, vagy ilyen vétség mellett más vétségre, illetőleg kihágásra vonatkozó ügyben volt helye a vádlott javára, ha a bíróság a törvényt nem alkalmazta vagy tévesen alkalmazta abban a kérdésben, hogy a vád tárgya megállapítja-e a bűncselekmény tényálladékát, illetőleg a beszámíthatóság és büntethetőséget kizáró okok tekintetében; a vádlott terhére pedig ha a törvényszék olyan bűncselekményt, amely a törvény szerint bűntett, vétségnek, vagy kihágásnak minősített.6 Az 1949. évi XI. törvény által bevezetett egyfokú fellebbviteli rendszer a semmisségi panasz intézményét megszüntette. A büntetőeljárás jogalkotása egészen a XX. század végéig, az új Be. megszületéséig nem tért vissza a Bp. által már szabályozott kétfokú jogorvoslatra.

Az 1998. március 23-án kihirdetett 1998. évi XIX. törvény viszont felülvizsgálat elnevezéssel a törvény XV. Fejezetében ismét bevezette a kétfokú jogorvoslatot a harmadfokú bírósági eljárás megalkotásával. Eltérően a jelenleg hatályos normáktól, a másodfokú bíróság ítélete ellen megkötés nélkül, azaz a büntetőjogi főkérdések elsőfokú és másodfokú elbírálásának tartalmától (azonosságától vagy eltérésétől) függetlenül a törvény lehetővé tette a másodfokú bíróság ügydöntő határozata ellen a rendes perorvoslatot, felülvizsgálat néven.7 A harmadfokú eljárásnak az ítélet tekintetében a teljes körű kétfokú jogorvoslatot valóban biztosító szabályai azonban nem léptek hatályba. A 2003. július 1-jétől hatályos normák egészen 2006-ig csak az egyfokú rendes jogorvoslati rendszert ismerték.

A 2006. évi LI. törvény rendelkezései által 2006. július 1-jétől a jogalkotó azonban ismét bevezette a kétfokú jogorvoslati rendszert és részletesen szabályozta a harmadfokú bírósági eljárást. Az 1998-ban elfogadott törvényhez képest viszont jelentősen szűkítette a másodfellebbezés lehetőségét.

A másodfokú bíróság ítélete ellen a rendes fellebbezés jogát ugyanis csak azon esetben engedte meg, 5

Dr. Kardos Sándor: A harmadfokú bírósági eljárásról. w w w.

debreceniitelotabla.hu, 2008, 1. o. (2012. április 15.)

Angyal: i. m. 207. o.

A kihirdetett, de hatályba nem lépett Be. 388. § szerint a másodfokú bíróság ügydöntő határozata ellen a harmadfokú bírósághoz felülvizsgálati indítványnak volt helye, ha I . az elsőfokú, illetve másodfokú bíróság határozatának meghozatalára a 373. § II–IV. pontjában meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor, I I . a másodfokú bíróság a büntetőjog szabályainak megsértésével a vádlott bűnösségét megállapította, illetőleg kényszergyógykezelését rendelte el, a vádlottat felmentette, vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette, a cselekményt törvénysértően minősítette, vagy törvénysértő büntetést szabott ki, illetőleg büntetés helyett alkalmazott intézkedést törvénysértően állapított meg, vagy azt törvénysértően nem alkalmazta.

6 7

20

ha az elsőfokú és a másodfokú bíróság eltérően foglalt állást a büntetőjogi felelősség, a bűnösség kérdésében.8 Mindez a kihirdetett törvényhez képest nyilvánvalóan nem teljes, csak részleges kétfokú jogorvoslati rendszert jelent.

A harmadfokú eljárás kardinális részét képező, a fellebbezés jogára és hatályára vonatkozó, jelenleg is hatályos szabályokat a 2009. évi LXXXIII. törvény alakította ki 2009. augusztus 13-tól. A novella a gyakorlatban felmerült problémákra választ adva egy új másodfellebbezési okot vezetett be, mely szerint a másodfokú bíróság ítélete ellen akkor is helye van fellebbezésnek a harmadfokú bírósághoz, ha a másodfokú bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével olyan cselekmény miatt állapította meg a vádlott bűnösségét, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett.9 A kétfokú jogorvoslati rendszer kialakításával kapcsolatban indokolt rá utalni, hogy az európai államok többségében egyfokú jogorvoslati rendszer működik.

Kétfokú fellebbezésre van viszont lehetőség Németországban, Ausztriában, Hollandiában, Romániában és Csehországban. A skandináv államokban pedig a Legfelsőbb Bíróság határoz arról, hogy elfogadja-e a másod jogorvoslati kérelmet.10

A másodfellebbezés joghatálya A másodfellebbezés joghatályának tárgyalása előtt szükséges kiemelni azon alapvető rendelkezést, hogy a harmadfokú bírósági eljárásban a másodfokú bírósági eljárásról szóló XIV. fejezet rendelkezéseit, a harmadfokú eljárást szabályozó XV. fejezetben foglalt eltérésekkel kell értelemszerűen alkalmazni.11 A harmadfokú eljárásban a fellebbezési okokból, a perorvoslat hatályából, a súlyosítási tilalom szabályaiból és az eljárási formákból, a döntési lehetőségekből kifolyólag számos speciális, a másodfokú büntetőeljárástól különböző szabály érvényesül.

A harmadfokú eljárás központi kérdése, hogy ki és milyen esetekben jogosult fellebbezés bejelentésére a másodfokú bíróság ítélete ellen.

A másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésre jo8 A 2006. évi LI. törvény 168. §-a a következők szerint szabályozta 2006. július 1-jétől a másodfellebbezés jogát és hatályát a Be. 386. §-ában: A má­ sodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz, ha a másodfokú bíróság a büntető anyagi jogszabály megsértésével a) olyan vádlott bűnösségét állapította meg, illetőleg olyan vádlott kényszergyógykezelését rendelte el, akit az elsőfokú bíróság felmentett, vagy vele szemben az eljárást megszüntette, b) az első fokon elítélt vádlottat felmentette, vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette.

9 A 2009. LXXXIII. törvény 41. §-a a Be. 386. § (1) bekezdésének b) ponttal történő kiegészítéséről, a korábbi b) pont c) pontra módosításáról.

10 Dr. Balla Lajos: A harmadfokú eljárás néhány aktuális kérdése. A Magyar Bíróképző Akadémián 2010. január 18-án előadott előadás szerkesztett változata. www.debreceniitelotabla.hu 2010, 3. o. ( 2012. április 15)., https:// e-justice.europa.eu/content_ordinary_courts-18-de-hu.do (2013. május 3.)

11 Be. 385. §

Be. 367/A. § (1), (2) bekezdés Farkas Ákos – Róth Erika: A büntetőeljárás. Complex Kiadó, Budapest, 2012, 388. o.

14 Be. 324. § (1) bekezdés a)–h) pont 15 Be. 367/A. § (3) és (4) bekezdés 16 Debreceni Ítélőtábla Bhar.II.332/2012., Bhar.II.178/2013.

12

madfokú eljárásra.17 Nem vitásan a joghatályosságnak a kiemelteken túl feltétele, hogy a perorvoslat határidőben kerüljön benyújtásra, ellenkező esetben ugyanis elkésettség miatt a fellebbezést el kell utasítani és nem kerülhet sor érdemben harmadfokú eljárásra.

A fellebbezésre jogosult személyeket követően tekintsük át a másodfellebbezés három fő okát.

A másodfokú ítélet ellen fellebbezésnek van helye egyrészt a harmadfokú bírósághoz, ha a másodfokú bíróság a büntetőjog szabályainak megsértésével olyan vádlott bűnösségét állapította meg, illetőleg olyan vádlott kényszergyógykezelését rendelte el, akit az elsőfokú bíróság felmentett, vagy vele szemben az eljárást megszüntette [Be. 386. § (1) bekezdés a) pont].

A harmadfokú bírósági eljárást bevezető törvény hatályba lépését követő hónapokban a fellebbezés joghatályát illetően a bírói gyakorlatban bizonytalanság volt tapasztalható. Egy kiskorú veszélyeztetése miatt indult harmadfokú büntetőügyben az ítélőtábla a fellebbezés joghatályossága kapcsán kifejtette, hogy a törvény helyes értelmezésének megfelelően álláspontja szerint a Be. 386. § (1) bekezdésére alapítottan akkor van helye másodfellebbezésnek, ha az elsőfokú és a másodfokú bíróság alapvetően egyező tényállás alapján jut eltérő következtetésre a vádlott bűnösségét, vagy ártatlanságát illetően. A harmadfokú eljárás a jogalkotói szándékból következően ugyanis elsősorban jogkérdések felülbírálatára irányul. A másodfokú határozat megalapozottsága, a másodfokú eljárásban végzett bírói mérlegelés önmagában fellebbezési okot nem képez.18 Az eseti döntésben foglaltak, figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság, illetve a Kúria iránymutatásaira, ma már nem tarthatók, a büntetőjogi felelősségről hozott eltérő döntés – függetlenül a tényállás változásától, vagy változatlanságától – a követett gyakorlat szerint joghatályosan megnyitja a harmadfokú bírósági eljárás lehetőségét. A döntés említését mégis indokoltnak tartom, egyrészt a jogintézmény értelmezésének alakulása miatt, másfelől azért, mert a korábbi álláspont is igazolja, hogy a törvényszöveg eltérő jogértelmezésekre is alapot adhat. Az ítélőtábla hivatkozott határozata egyébként a Bp. szellemével összhangban vezette le érvelését, rámutatva, hogy a harmadfokú eljárás alapvetően és eredendően jogkérdések felülvizsgálatára irányul.

A jelenleg követett bírói gyakorlatot elsősorban a Legfelsőbb Bíróság már hivatkozott, 1/2007. BK véleménye alapozta meg, mely véleményt 2008-ban a BKv. 63., 2009-ben pedig a BKv. 73. számú vélemények egészítettek ki. A Legfelsőbb Bíróság iránymutatása szerint a tényállástól, a tényállás változtatásától függetle-

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

gosult a harmadfokú bírósághoz a vádlott, az ügyész, a pótmagánvádló, a védő a vádlott hozzájárulása nélkül is, a vádlott örököse a polgári jogi igénynek helyt adó rendelkezés ellen, a kényszergyógykezelés elrendelése ellen – a vádlott hozzájárulása nélkül is – a nagykorú vádlott törvényes képviselője, házastársa vagy élettársa.12 Az ügyész a vádlott terhére és javára is élhet fellebbezéssel. Amint Farkas Ákos és Róth Erika is rámutatott, a másodfokú ítélet elleni fellebbezés esetén – hasonlóan az elsőfokú ítéletet támadó perorvoslathoz – az ügyészi fellebbezési joga a legszélesebb. A pótmagánvádló fellebbezési joga szűkebb, mert csak a vádlott terhére fellebbezhet.13 A másodfellebbezésre jogosultak köre is korlátozottabb az elsőfokú ítélet elleni jogorvoslathoz képest,14 mivel a másodfokú ítéletet a vádlott örököse a polgári jogi igénynek helyt nem adó, a magánfél a polgári jogi igényt érdemben elbíráló, az egyéb érdekelt pedig a reá vonatkozó rendelkezés ellen fellebbezést nem terjeszthet elő.

A fellebbezés előterjesztésével kapcsolatban kell utalni rá, hogy azt a határozat kihirdetését követően az eljárási cselekményen jelenlévő jogosultak szóban, a többi jogosult a kézbesítéstől számított nyolc napon belül jelenthetik be a másodfokú bíróságnak. A fellebbezést az ügyésznek és a védőnek írásban indokolni kell, az indokolást a fellebbezésre nyitva álló határidő alatt a másodfokú bíróságnál kell előterjeszteni.15 A másodfellebbezés kötelező indokolása kapcsán megjegyzendő a gyakorlati tapasztalatok alapján, hogy az ügyész minden esetben eleget tesz indokolási kötelezettségének, a védelmi oldalról azonban előfordul a perorvoslat indokolásának elmulasztása, elsősorban kirendelt védő eljárásakor.16 Ilyen esetben a harmadfokú bíróság tanácsának elnöke tehet intézkedést a hiányosság pótlására, de úgy vélem a védelem jogának teljes körű érvényesüléséhez, a fegyverek egyenlősége elvének biztosításához feltétlen szükséges –, hogy a védő, legyen akár meghatalmazott, akár kirendelt – eleget tegyen fellebbezés indokolási kötelezettségének a törvény kötelező előírása szerint. Ennek nem csak elvi jelentősége van, mert a harmadfokú bíróság területén eljáró ügyész indítványára kihathat a védői perorvoslat indokolása és nyilvánvalóan befolyással van a harmadfokú bíróság eljárására is.

A fellebbezésre jogosultság vizsgálata a konkrét ügyben mellőzhetetlen, mert fő szabályként a másodfokú bíróság ügydöntő határozata elleni fellebbezés akkor joghatályos, ha az arra jogosult, a számára biztosított irányban [Be. 367/A. § (2) bekezdés], illetve keretben [Be. 386. § (1) bekezdés] jelentette be, és a másodfokú rendelkezés alapján törvényi lehetőség nyílik a har-

13

17 Legfelsőbb Bíróság 1/2007. BK. vélemény az 1998. évi XIX. törvény egyes rendelkezései értelmezéséről B.II.2.

18 Ítélőtáblai Határozatok (ÍH) 2007. 9.

21

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

nül másodfellebbezésnek van helye, ha a másodfokú bíróság az első fokon felmentett vádlott bűnösségét megállapítja, vagy kényszergyógykezelését rendeli el.

Ebből következően nincs helye másodfellebbezésnek, ha a másodfokú bíróság az első fokon felmentett vádlott esetében az eljárást megszünteti, vagy megszüntetett eljárás esetén a vádlottat felmenti. Utóbbi két esetben ugyanis az elsőfokú és másodfokú bíróság egyezően, bár eltérő okból nem állapította meg a vádlott bűnösségét.19 Gyakorlati példaként említem, hogy az ítélőtábla egy szerteágazó cselekményű, több vádlottas gazdasági ügyben az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és az elévülés miatt eljárást megszüntető rendelkezések helyett egyes vádlottaknál felmentő rendelkezést hozott, mely eljárásjogi helyzetben a büntetőjogi felelősségről szóló döntés érdemi azonossága miatt másodfellebbezésnek nem volt helye.20 A Legfelsőbb Bíróság kifejtette továbbá, hogy harmadfokú eljárásra akkor kerülhet sor, ha a másodfokú bíróság ügydöntő határozatának eltérő rendelkezése a büntető anyagi jog szabályát sérti. Ez azonban nem a fellebbezés joghatályosságának, hanem már az érdemi elbírálásnak a feltétele.21 Úgy gondolom a törvényszöveg e körben sem teljesen egzakt és részletes, ezért csak jogértelmezés útján alkalmazható megfelelően.

Egy cselekményes ügyben általában nem jelent jogértelmezési problémát a másodfellebbezés joghatálya.

Többcselekményes perben, a cselekményeknek csupán egy részét érintő eltérő másodfokú rendelkezésnél azonban körültekintő vizsgálat szükséges annak megállapításához, hogy van-e helye fellebbezésnek a harmadfokú bírósághoz. A másodfellebbezés joghatálya szempontjából közömbös, hogy a jogosult nem sérelmezi az eltérő rendelkezést, hanem más ítéleti rendelkezést támad.22 Kérdésként lehet persze feltenni, hogy valóban ez volt-e a jogalkotó szándéka.

A részletezett iránymutatások a felsőbírósági döntésekben is megjelennek. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a másodfokú bíróság ítélete elleni fellebbezés akkor is joghatályos, ha a fellebbezésre jogosult nem a harmadfokú eljárást lehetővé tevő rendelkezést kifogásolja.23 A másodfellebbezés joghatályával kapcsolatban nagyon fontos iránymutatás fogalmazódik meg egy elvi bírósági döntésben, amelyben kifejtésre került, hogy nincs helye harmadfokú eljárásnak, ha az elsőfokú bíróság ítéletének felmentő rendelkezése a vád tárgyává tett tények teljes körű értékelése mellett minősítési tévedésen alapszik, ehhez képest a másodfokú bíróság a cselekmény törvényes minősítése helyett bűnös-

1/2007. BK vélemény II.1.a.

Debreceni Ítélőtábla Bf.II.140/2012. sz. ügy 1/2007. BK vélemény II.1.b.

2 2 1/2007. BK vélemény II.2.b.

2 3 BH 2009/203.

19

2 0

22

21

séget állapít meg abban a körben, amelyben az elsőfokú bíróság felmentő rendelkezést hozott.24 E jogértelmezésnek megfelelően döntött már korábban a Legfelsőbb Bíróság az emberrablás bűntette miatt indult harmadfokú eljárásban, amikor a védelmi másodfellebbezést elutasította. Határozatában kifejtette, hogy a másodfokú bíróság ugyan részben eltérő döntést hozott, amikor az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a vádlott bűnösségét emberrablás bűntettében is megállapította, azonban a bűnösség körében nem foglalt eltérően állást. A csupán a jogi minősítés körébe tartozó eltérő jogi értékelés a harmadfokú eljárás lefolytatását nem alapozza meg. Külön a bűnösséget megállapító rendelkezés szükségtelen volt, csak minősítési kérdés merült fel, az érintett tényállási ponttal összefüggésben valamennyi cselekvőség a bűnösség kimondásával zárult.25 Ilyen jogi álláspont fogalmazódott meg egy másik harmadfokú eljárásban is, melyben a táblabíróság a rablás bűntette és közokirattal-visszaélés miatt indult ügyben elutasította a védelmi másodfellebbezést.

A másodfokú bíróság változatlan tényállás mellett, eltérően az elsőfokú bíróságtól, csak egy elvett okiratra látta megvalósulni a bűncselekményt, ezért további három okirat kapcsán felmentő rendelkezést hozott, mivel e körben nem látta igazoltnak a tartós birtokban tartási szándékot. A harmadfokú bíróság megállapította, hogy a szükségtelen részfelmentés ellenére a vád tárgyává tett valamennyi cselekmény (rablás, testi sértés és okirattal visszaélés) bűnösség kimondásával zárult. A másodfokú bíróság akkor járt volna el helyesen az okirattal visszaélés alaki halmazatának megítélésekor, ha a cselekményt nem négyrendbeli, hanem csupán egy rendbeli vétségnek minősíti. Egyértelműen minősítési kérdésként kellett volna dönteni e körben, ezért a felmentés indokolatlan volt, érdemben eltérő állásfoglalásra nem került sor, ezért a másodfellebbezés nem lehetett joghatályos.26 Láthatjuk, hogy az alaki halmazattal kapcsolatos eltérő minősítési álláspontok olykor tévesen vezetnek felmentő rendelkezéshez, vagy ellenkezőleg, szükségtelenül kerül sor a bűnösség kimondására. Ilyen esetekben a harmadfokú bíróság a vázolt gyakorlat szerint elutasítja a fellebbezést. Amint már kiemeltem, a jogértelmezésnek itt is nagy jelentősége van, mert szigorúan a törvényszöveget tekintve a harmadfokon egyébként tévesnek ítélt másodfokú felmentés, vagy 2 4 EBD 2012.B.15. Az elvi bírósági döntésben kifejtésre került, utalva a Legfelsőbb Bíróság Bhar.I.707/2017/14. számú határozatára is, hogy a másodfellebbezés akkor lehet joghatályos, ha a bűnösség kérdésében eltérő tartalmilag az elsőfokú és a másodfokú bírósági döntés. Amennyiben nem változik a bűnösség köre, pusztán a cselekmények eltérő anyagi jogi megítéléséről van szó, úgy nincs helye harmadfokú eljárásnak. Mindez csak az alaki halmazatban álló cselekmények esetén kerülhet szóba, amikor egy elkövetési magatartás több bűncselekmény törvényi tényállásába illeszkedhet, azaz heterogén alaki bűnhalmazat létesül. Az alaki halmazatban álló cselekmények eltérő minősítése esetén nincs helye felmentő, illetőleg bűnösséget megállapító rendelkezés meghozatalának, ilyenkor a cselekmény eltérő minősítését kell megállapítani (Debreceni Ítélőtábla Bhar.III.171/2011.)

2 5 Legfelsőbb Bíróság Bhar.I.707/2007/14.

2 6 Debreceni Ítélőtábla Bhar.II.309/2010/6.

elítélés, mint ellentétes döntés az elsőfokú ítélettől, formailag megnyithatná a harmadfokú eljárást, ugyanakkor a felsőbírósági jogértelmezés e körben nyilvánvalóan szűkíti a perorvoslati jog gyakorlását. Megítélésem szerint nem minden esetben könnyű annak elhatárolása, hogy az alaki halmazat mikor indokol eltérő minősítést, illetve mikor merül fel olyan perjogi helyzet, mely részfelmentés, vagy elítélés esetén már valóban joghatályos másodfellebbezést tesz lehetővé.

A 2009-es módosítással a törvénybe emelt új perorvoslati ok megteremtését az indokolta, hogy a korábban hatályos törvény nem szabályozta azt az esetet, amikor az elsőfokú bíróság nem rendelkezett a terhelt bűnösségéről, a másodfokú bíróság viszont bűnösnek mondta ki a vádlottat. Ilyen eljárásjogi helyzet valódi anyagi bűnhalmazatnál fordul elő, amikor a bíróság nem mondja ki bűnösnek a vádlottat, de a bűnösséget egyébként megalapozó cselekményrészt rögzíti a tényállásban.27 A terhelt bűnösségének megállapítására először ilyen esetben másodfokon kerül sor és nem vitatható, hogy a büntetőjogi felelősség kérdésében érdemben eltérő döntésről van szó.

A harmadik fő másodfellebbezési ok, ha a másodfokú bíróság a büntetőjog szabályainak megsértésével az első fokon elítélt vádlottat felmentette, vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette [Be. 386. § (1) bekezdés c) pont].

E törvényi oknál az elsőként taglalt másodfellebbezési októl eltérően a másodfokú bíróság hoz felmentő vagy eljárást megszüntető rendelkezést a vádlottal szemben. A fellebbezés joghatálya, fontos tartalmi elemei és a bírói gyakorlat kapcsán kifejtettek értelemszerűen a fellebbezési ok jellegéből adódó eltérésekkel irányadók e részben is.

A Legfelsőbb Bíróság a BKv. 63. számú véleményben pontosította a korábbi jogértelmezési álláspontot és megállapította, hogy az iránymutatás idején, 2008-ban hatályos Be. 386. § (1) bekezdés a) és b) pontjának alkalmazásában „az eljárást megszüntette” fordulat eltérő törvényi rendelkezés hiányában magában foglalja az eljárás megszüntetésének azon esetét is, amikor a bíróság az eljárást olyan bűncselekmény miatt szünteti meg, amelynek a vád tárgyává tett jelentősebb súlyú bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége.28 Ennek megfelelően, ha az elsőfokú bíróság bűnösséget megállapító rendelkezését megváltoztatva a másodfokú bíróság a jelenték2 7 2 8

A 2009. évi LXXXIII. törvény 41. §-ához fűzött indokolás Be. 332. § (2) bekezdés

2 9 BKv. 63. sz. vélemény az 1/2007. BK vélemény B.II.1–2. részének kiegészítéséről 3 0 BH 2009/351.

31 BH 2010/180.

32 Szolnoki Törvényszék 1/2012. (IX. 27.) számú büntető kollégiumi ajánlás

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

A második alapvető fellebbezési ok, ha a másodfokú bíróság a büntetőjog szabályainak megsértésével, olyan cselekmény miatt állapította meg a vádlott bűnösségét, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett [Be. 386. § (1) bekezdés b) pont].

telennek ítélt bűncselekmény miatt az eljárást megszünteti, megnyílik a másodfellebbezés joga.29 Megállapíthatjuk a jogértelmezésnek megfelelően, hogy az eljárást megszüntető okok között – kivéve az ügyészi vádelejtés folytán történt megszüntetést – nincs érdemi különbség a másodfellebbezés joghatálya tekintetében.

Az eljárást megszüntető okok vonatkozásában, konkrét ügyben is kifejtésre került, hogy másodfellebbezésnek van helye a másodfokú bíróság olyan határozata ellen, amely az elsőfokú bíróság döntésével szemben az eljárást a bűncselekmény jelentéktelen volta miatt megszüntette.30 Hasonló tartalommal foglalt állást a legfőbb bírói fórum abban az ügyben, melyben megállapította, hogy a másodfokú bíróság ítélete ellen a vádelejtés kivételével valamennyi megszüntetési okra alapított eljárás megszüntetésével kapcsolatos rendelkezés esetén fellebbezésnek van helye. E fellebbezés joghatályossága szempontjából pedig közömbös, hogy a fellebbezés jogosultja a másodfokú bíróságnak az eljárást megszüntető rendelkezését nem sérelmezi.31 Külön ki kell térni arra a kérdésre is, hogy miként alakul e másodfellebbezési oknál a vádlott és a védő fellebbezési joga egy cselekményes ügyben, amikor a másodfokú bíróság az első fokon elítélt vádlottat felmentette, vagy vele szemben az eljárást megszüntette.

Az 1/2007. BK vélemény már idézett rendelkezése szerint ugyanis a joghatályos perorvoslatnak feltétele, hogy a jogosult a számára biztosított irányban terjes�sze elő a fellebbezést. A védelmi oldal a vádlott terhére nem fellebbezhet, ezért kérdés, hogy egy cselekményt elbíráló ügyben a másodfokú felmentő ítéletet támadhatja-e a vádlott és a védő. Úgy gondolom, hogy magát az érdemi döntést, a vádlott felmentésének tényét a vádlott és a védő nem sérelmezheti joghatályosan, mert ez nyilvánvalóan a terhelt terhére szóló jognyilatkozatnak minősülne, mely a perjog szerint kizárt.

A felmentő ítéletnek azonban lehetnek olyan rendelkezései (bűnjelek, bűnügyi költség, polgári jogi igény stb.), melyek kifogásolása nem a vádlott terhére szól, hanem számára esetleg előnyösebb joghelyzet létrehozását célozza. Ilyen esetben úgy gondolom joghatályos lehet a védelmi másodfellebbezés. A legfelsőbb bírósági gyakorlatra figyelemmel törvényszéki büntető kollégiumi ajánlás külön megállapította, hogy a Be. 386. § (1) bekezdés c) pontjában írt feltétel teljesülése esetén a határozat ellen az ügyész, a vádlott és a védő is fellebbezhet.32 A felmentés vagy az eljárás megszüntetés jogcímének, azaz a másodfokú ítélet indokolásának támadása azonban úgy vélem nem tekinthető joghatályos másodfellebbezésnek.

E körben hangsúlyos, hogy a harmadfokú bírósági eljárás lehetőségét a bűnösség kérdésében hozott el-

23

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám 24

térő döntés alapozza meg. Kizárólag a felmentés jogcímének, okának sérelmezése nem teremt lehetőséget a másodfellebbezés jogának gyakorlására. E jogértelmezési álláspontot harmadfokú bírósági eseti döntések is alátámasztják. A hűtlen kezelés bűntette és más bűncselekmények miatt indult ügyben a városi bíróság döntésétől eltérve a törvényszék a vádlottat a számvitel rendjének megsértése miatt emelt vád alól felmentette, egyéb, bűnösséget megállapító és büntetést kiszabó részében az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A másodfokú ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a részfelmentés jogcímét kifogásolva, álláspontja szerint ugyanis a hatályszabályok helyes alkalmazásával a vádlottat bűncselekmény hiányában és nem bizonyítottság hiánya miatt kellett volna felmentenie a másodfokú bíróságnak. Az ügyész tehát nem az eltérő döntést, hanem annak indokait vitatta. A harmadfokú bíróság a másodfellebbezést nem találta joghatályosnak és a perorvoslatot elutasította. Okfejtése szerint a „vádlott felmentése miatt” történő fellebbezési ok helyesen akként értelmezhető, hogy az ügyész az elsőfokú döntéstől érdemben eltérő határozatot, a bűnösség elsőfokú megállapítása ellenére a vádlott másodfokú felmentését kifogásolja, függetlenül attól, hogy a vádló a vádlott terhére és javára is fellebbezhet. Az ítélőtábla jogértelmezése szerint az ügyész joghatályosan azt támadhatta volna, hogy a másodfokú bíróság részben felmentette a vádlottat, az indokolást, a felmentési jogcím helyességét azonban nem, mivel ilyen másodfellebbezési okot a törvény nem tartalmaz.33 A döntéssel egyezően foglalt állást a másodfellebbezés joghatályával kapcsolatban az ítélőtábla másik tanácsa,34 valamint felsőbírósági kollégiumvezetői feljegyzés is.35 A harmadfokú bíróság álláspontja osztható, mert az indokolás helyességének támadására irányuló fellebbezés joghatályosnak elfogadása már olyan kiterjesztő jogértelmezés lenne, melyre a büntető perrend szigorú szabályai nem adnak lehetőséget. E körben szükséges felidézni Erdei Árpád gondolatait, miszerint az ítélkezési gyakorlat nem hivatott a jogalkotási hiányosságok korrigálására, joghézagok kitöltésére.36 A harmadfokú bírósági eljárás vonatkozásában úgy gondolom meglehetősen széles körben kap szerepet a felsőbíróságok jogértelmezése, ami rávilágít arra, hogy szükséges lenne a jogalkotó részéről a fellebbezés joghatályosságának kérdésében olyan részletesebb szabályok megalkotása, melyek különösebb értelmezés nélkül egyértelmű eligazítást adnak e rendkívül fontos kérdésben. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, 33 Debreceni Városi Bíróság 53.B.2156/2006/52., Debreceni Törvényszék 2.Bf.477/2010/19., Debreceni Ítélőtábla Bhar.II.261/2012/5.

3 4 Debreceni Ítélőtábla Bhar.III.613/2007/11. A harmadfokú bíróság az ügyben a vádlott másodfellebbezését azért utasította el, mert a felmentés okán bejelentett perorvoslat kizárólag a felmentés jogcímét érintette, mely az ítélet jogi indokolásának része, ebből következően nem nyílik meg joghatályosan a harmadfokú eljárás.

35 Debreceni Ítélőtábla Büntető Kollégiumának Vezetője 2012.El.II.C.29. sz.

3 6 Erdei Árpád: Tanok és tévtanok a büntető eljárásjog tudományában.

ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2011, 109. o.

hogy a perorvoslati rendszer pontos szabályozása törvényhozói kompetenciába tartozik és úgy vélem nem a bíróság feladata a norma olyan szerteágazó és olykor kiterjesztő értelmezése, mely által a jogalkalmazó már mondhatni jogalkotási kérdésekben foglal állást.

A harmadfokú bíróság eljárás tekintetében akként látom, hogy ilyen helyzet alakult ki.

A harmadfokú bíróság jogkérdésben döntő bíróság, ténybírósági szerephez rendszerint nem juthat, ami megállapítható abból a szabályból is, hogy a fellebbezésben bizonyítást indítványozni, új tényt állítani, vagy új bizonyítékra hivatkozni nem lehet.37 Amint Farkas és Róth kifejtette, a harmadfokú eljárás a másodfokú eljárástól eltérően csak jogkérdésben teszi lehetővé a másodfokú ítélet elleni fellebbezést, mindez következik az új tény állításának és az új bizonyíték felhozatalának tilalmából is.38 A megállapítást teljes mértékben osztom, hiszen a törvényben meghatározott fellebbezési okok kizárólag jogkérdést taglalnak, a tényállás megalapozatlanságára, az indokolás hibáira nem terjednek ki. Ugyanakkor valósan fennálló jogi másodfellebbezési oknál arra természetesen van perjogi lehetőség, hogy a vád vagy a védelem vitassa a tényállás megalapozottságát és szükség szerint megalapozatlanság miatt hatályon kívül helyezésre tegyen indítványt.

A fellebbezés hatályához kapcsolódó további lényeges szabály, hogy ha az ügyész, illetőleg a pótmagánvádló az elsőfokú bíróság ügydöntő határozata ellen a vádlott terhére nem jelentett be fellebbezést, a másodfokú bíróság ítélete ellen csak a vádlott felmentése vagy az eljárás megszüntetése miatt fellebbezhet.39 Ha a vádlott terhére tehát a jogosult az elsőfokú bíróság ítélete ellen nem fellebbezett, a másodfokú bíróság ítélete ellen csak akkor élhet perorvoslattal a törvényi előfeltételek fennállása esetén, ha a vádlott felmentésére vagy az eljárás megszüntetésére kerül sor. Ilyen perjogi helyzetben a súlyosítási tilalom speciális szabálya szűkíti a fellebbezés jogát. A bűnösséget megállapító első döntésben megnyugvó vádló a másodfokú döntést már csak a felmentés és az eljárás megszüntetése miatt kifogásolhatja, súlyosabb büntetést nem indítványozhat, súlyosításra a harmadfokú bíróságnak sincs törvényi lehetősége.40

A felülbírálat terjedelme A fellebbezés joghatályához is kötődik, de már átvezet a felülbírálat terjedelmével kapcsolatos jogterületre az a szabály, amely szerint a fellebbezés a másodfokú ítélet jogerőre emelkedését abban a részében függeszti fel, amelyet a harmadfokú bíróság a fellebbezés folytán felülbírál.41 Ez a részjogerő esete Be. 386. § (2) bekezdés Farkas – Róth: i. m. 389. o.

39 Be. 386. § (3) bekezdés 4 0 Büntető Eljárásjog Kommentár a gyakorlat számára Második kiadás.

HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Budapest, 2006, II. kötet 7. pótlás 995. o.

41 Be. 386. § (4) bekezdés 37

3 8

1/2007. BK vélemény 8. e) BKv. 81.3. sz. vélemény 4 4 Be. 335. § (2) bekezdés, hatályos a 2009. évi LXXXIII. törvény 38. §-a által 2009. augusztus 13-tól 45 Be. 387. § (1) bekezdés 4 6 Elek Balázs: A jogerő a büntetőeljárásban. Debreceni Egyetem Állam és Jogtudományi Kar Büntető Eljárásjogi Tanszéke, Debrecen, 2012, 111. o.

42

a másodfokú, mind az elsőfokú eljárást felülbírálja és nem csak a perorvoslattal támadott részében, hanem az eljárás törvényessége, az eljárási szabályok megtartása, valamint a másodfokú bíróság által elfogadott tényállás tekintetében is.47 A harmadfokú bíróságnak ennek megfelelően a nyomozási eljárás törvényessége tükrében is, vizsgálnia kell az elsőfokú bíróság perrendjét, az első fokú ítélet bizonyítását, a másodfokú eljárás szabályait, valamint a másodfokú ítélet által helyesnek tartott tényállást, természetesen az elsőfokú bírósági ténymegállapításokra is tekintettel. Csak e teljes körű felülbírálat teszi lehetővé, hogy a harmadfokú bíróság megalapozott döntést hozzon, azaz a másodfokú ítélet helybenhagyásáról, megváltoztatásáról, vagy hatályon kívül helyezéséről, esetlegesen mindkét ítélet hatályon kívül helyezéséről döntsön, mely feltétlen eljárási szabálysértések, vagy súlyos, nem orvosolható megalapozatlanság esetén elkerülhetetlen.

A törvényesség sérelme, a perjogi és megalapozatlansági hibák értelemszerűen csak mindkét korábbi eljárás egészének felülvizsgálata által lehetséges.

Amint már történt rá utalás a részjogerőnél, ha a másodfokú bíróság ítélete több bűncselekményről rendelkezett, a fellebbezés folytán a harmadfokú bíróság az ítélet minden rendelkezését felülbírálja, kivéve a másodfokú bíróság által az elsőfokú bíróság ítéletének felmentő, vagy eljárást megszüntető rendelkezését helybenhagyó részét.48 E törvényi rendelkezés értelmében a harmadfokú bíróság valamennyi [nem csupán az eltérő – a Be. 386. § (1) bekezdése szerinti – rendelkezéssel érintett] bűncselekményre vonatkozó másodfokú rendelkezést felülbírálja. Kivételt képez ez alól a másodfokú határozatnak az elsőfokú bíróság ítéletének felmentő, vagy eljárást megszüntető rendelkezését helybenhagyó része, melynek a harmadfokú felülbírálatára nincs törvényi lehetőség. Ebben az esetben ugyanis az elsőfokú és a másodfokú bíróság az adott bűncselekmény tekintetében egyaránt nem állapította meg a vádlott bűnösségét, tehát nincs eltérő döntés a büntetőjogi felelősség kérdésében.49 A többcselekményes ügyekben a harmadfokú felülbírálat kereteit illetően egységes és konzekvens a bírói gyakorlat. Elvi bírósági határozat is rögzíti, hogy több bűncselekmény esetén, ha a másodfokú bíróság ítélete tartalmaz olyan rendelkezést, amely a másodfellebbezés és a harmadfokú eljárás lehetőségét megnyitja, a harmadfokú bíróság a vádlott valamennyi bűncselekményére vonatkozóan bírálja felül a másodfokú bíróság ítéletét.50 Szintén elvi határozatot fejtette ki, hogy ha a harmadfokú eljárás lehetőségét a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bírság felmentő vagy eljárást megszüntető rendelkezését megváltoztató és a bűnösséget kimondó

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

a harmadfokú eljárásban, tekintettel arra, hogy a másodfokú bíróság határozatának a fellebbezés folytán felül nem bírált része jogerőre emelkedik. Az idézett norma szorosan kapcsolódik azon szabályhoz, hogy ha a másodfokú bíróság ítélete több bűncselekményről rendelkezett, a fellebbezés folytán fő szabályként a harmadfokú bíróság az ítélet minden rendelkezését felülbírálja, kivéve a másodfokú bíróság által az elsőfokú bíróság ítéletének felmentő, vagy eljárást megszüntető rendelkezését helybenhagyó részét [Be. 387. § (2) bekezdés].

A Legfelsőbb Bíróság a harmadfokú eljárást taglaló első kollégiumi véleményében még akként foglalt állást, hogy a harmadfokú bíróság nem bírálhatja el a polgári jogi igényt, vagy a szülői felügyeleti jog megszüntetésére irányuló indítványt, amelynek érvényesítését az első- vagy a másodfokú bíróság egyéb törvényes útra utasította.42 Ezen értelmezés szerint tehát fenti kérdésekben szintén beáll a részjogerő. Később a jogszabályi környezet változására hivatkozva ezt az álláspontot már nem tartotta fenn,43 figyelemmel a polgári jogi igény érvényesítésével kapcsolatos novelláris módosításra, mely szerint, ha a bíróság ítéletében megállapítja a bűncselekménnyel okozott kár, vagyoni hátrány, adóbevétel-csökkenés, vámbevételcsökkenés összegét, illetve a bűncselekmény elkövetési értékét, ezen összeg mértékéig az előterjesztett polgári jogi igényt érdemben el kell bírálni.44 Az előbbiekben részletezettektől eltekintve a harmadfokú eljárásban fő szabályként teljes revízióra kerül sor. A harmadfokú bíróság ugyanis a fellebbezéssel megtámadott ítéletet és az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárást – függetlenül attól, hogy ki fellebbezett – felülbírálja abból a szempontból is, hogy az eljárási szabályokat az elsőfokú, illetőleg a másodfokú bírósági eljárásban megtartották-e, valamint, hogy a másodfokú ítélet megalapozott-e.45 Amint Elek Balázs46 kifejtette, a teljes körű harmadfokú felülbírálat kötelmének több anyagi és eljárásjogi indoka van. A legfőbb anyagi jogi indok, hogy a Btk. 85. § (1) bekezdésére tekintettel bűnhalmazat esetén egy büntetést szab ki a bíróság. A büntetőjogi következmények meghatározására pedig csak egységesen kerülhet sor. Osztom az álláspontját, mely szerint téves a követett gyakorlat tükrében az olyan jogértelmezés, ami szerint kizárólag csak az eltérő döntést támadó részben nyílik meg a harmadfokú felülbírálat lehetősége. E jogi álláspont helyességét a már idézett felsőbírósági döntések is teljes mértékben alátámasztják.

A harmadfokú eljárásban a teljes revízió elve sajátosan érvényesül, a harmadfokú bíróság ugyanis mind

43

47 Herke Csongor – Fenyvesi Csaba – Tremmel Flórián: A büntető eljárásjog elmélete. Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs, 2012, 346. o.

4 8 Be. 387. § (2) bekezdés 49 1/2007. BK vélemény II. 3.a)–b).

5 0 EBH 2007.1595.

25

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

rendelkezése nyitotta meg, a teljes körű felülbírálat követelményére figyelemmel a harmadfokú bíróság a bűnösség törvényes megállapítása esetén sincs elzárva attól, hogy a cselekmény jogi minősítése vagy a jogkövetkezmények alkalmazása körében észlelt anyagi jogszabálysértést az esetleges súlyosítási tilalom korlátai között a másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával orvosolja.51 Értelemszerűen az elsőfokú bíróság ítéletének felmentő vagy eljárást megszüntető rendelkezését helybenhagyó másodfokú döntés felülbírálatára nincs lehetőség.52 E rendelkezés tárgyalása során szükséges arra is utalni, hogy ha a másodfokú bíróság, az elsőfokú bírósághoz képest több bűncselekmény tekintetében felmentő rendelkezéseket hoz, de ezek közül az ügyész csupán egy miatt jelent be másodfellebbezést, a harmadfokú eljárás felülbírálati kereteire az eljárási törvény 387. §-a és nem a 348. § vonatkozik. Eszerint a harmadfokú bíróság a Be. 387. § szerint jár el, és a másodfokú ítéletnek valamennyi bűncselekményre vonatkozó rendelkezését felülbírálja, így azokat a felmentő rendelkezéseket is, amelyeket az ügyészi fellebbezés nem érintett. Utóbbi felmentő rendelkezése felülbírálata azonban csak a Be. 397. §-ában felhívott súlyosítási tilalom korlátai között érvényesülhet.53

A járulékos kérdések önmagukban szintén nem képeznek önálló másodfellebbezési okot.56 A járulékos kérdések felülbírálatára csak akkor kerülhet sor, ha a Be. 386. § (1) bekezdése szerinti valamely okból joghatályos másodfellebbezéssel a másodfokú ítéletet megtámadták. Ha a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletnek kizárólag a járulékos kérdésekre vonatkozó részét bírálta felül, akkor határozata ellen nincs helye fellebbezésnek.57 Az összefüggő okkal kapcsolatos lényeges szabály végül a felülbírálat terjedelmét érintően, hogy ha a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel nem érintett vádlottra vonatkozó részét hatályon kívül helyezi, vagy a fellebbezéssel nem érintett vádlottat felmenti, és a másodfokú bíróság által e vádlott tekintetében kiszabott büntetést összbüntetésbe foglalták, a harmadfokú bíróság az összbüntetési ítéletet is hatályon kívül helyezi.58 E szabály által gyorsan és hatékonyan kiküszöbölhetők a jogerő feltörésével, felmentéssel végződött, vagy megsemmisített ítélettel kiszabott szabadságvesztések törvénysértő következményei.

Ha a fellebbezés kizárólag a kényszergyógykezelés elrendelése vagy mellőzése ellen irányul, a felülbírálat az ítélet felmentő rendelkezéseire is kiterjed.54

A tényálláshoz kötöttség elve, hasonlóan a másodfokú eljáráshoz, a harmadfokú bírósági eljárásban is érvényesül a következők szerint. A harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amelynek alapján a másodfokú bíróság a megtámadott ítéletet meghozta, kivéve, ha ez a tényállás megalapozatlan.59 A törvényi rendelkezés alapján tehát fő szabályként a harmadfokú bíróság a határozatát a másodfokú bíróság által elfogadott, irányadónak tekintett tényállásra alapítja. Következik ez részben az elsőfokú bíróság ténybíróság jellegéből, valamint abból is, hogy a harmadfokú bíróság tisztán jogkérdéseken alapuló fellebbezési okok alapján járhat el és jogkérdésben dönt. Király Tibor ugyan még a másodfokú eljárás kapcsán fejtette ki, de értelemszerűen irányadók a harmadfokú tényálláshoz kötöttség szabálya kapcsán is gondolatai, melyek szerint a fő szabály az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás alapulvétele, a kivétel pedig részben az, ha a tényállás megalapozatlan.60 Természetesen a harmadfokú eljárásban a másodfokú bíróság által elfogadott tényállás határozza meg

Ez a szabály arra az esetre vonatkozik a Legfelsőbb Bíróság iránymutatása szerint, ha az elsőfokú bíróság a vádlottat kóros elmeállapota miatt felmenti, de a kényszergyógykezelést nem rendeli el, a másodfokú bíróság pedig a felmentés helybenhagyása mellett rendelkezik a vádlott kényszergyógykezeléséről, vagy az első fokon elítélt vádlottat a másodfokú bíróság kóros elmeállapot miatt felmenti és kényszergyógykezelését akár elrendeli, akár mellőzi az intézkedést. Az ítéleti rendelkezések eltérő volta folytán a másodfokú ítélet ilyen esetekben joghatályos fellebbezéssel támadható.

Nincs helye viszont fellebbezésnek, ha az elsőfokú bíróság a vádlottat kóros elmeállapota miatt felmenti és a kényszergyógykezelését elrendeli, a másodfokú bíróság pedig a kényszergyógykezelés elrendelését mellőzi, mert ilyenkor az ítéleti rendelkezés nem eltérő. Mint ahogy nincs helye értelemszerűen másodfellebbezésnek abban az esetben sem, ha az elsőfokú bíróság a vádlottat kóros elmeállapota miatt felmenti és kényszergyógykezelését rendeli el, a másodfokú bíróság pedig a vádlottat más okból menti fel.55

EBH 2012.B.1.

BH 2009/203.

BKv. 73. sz. vélemény 5 4 Be. 387. § (3) bekezdés 55 1/2007. BK vélemény II.1.c) 51

52

26

53

Kötöttség a felülbírált ítélet tényállásához

Be. 387. § (4) bekezdés 1/2007. BK vélemény II.1.d) 5 8 Be. 387. § (5) bekezdés. E törvényi rendelkezés a 2009. évi LXXXIII. törvény 42. §-a által 2009. augusztus 13-tól hatályos és bevezetése a Be. 349. § módosításával függ össze. A rendelkezés a másodfokú bíróság jogköréhez hasonlóan, a harmadfokú bíróság számára is megteremti annak lehetőségét és egyúttal kötelezettségét is, hogy a fellebbezéssel nem érintett vádlott fel­ mentése, vagy az ítélet reá vonatkozó részének hatályon kívül helyezése esetén az őt érintő, időközben hozott és jogerőre emelkedett összbüntetési ítéletet hatályon kívül helyezze.

59 Be. 388. § (1) bekezdés 6 0 Király Tibor: Büntetőeljárási jog. Osiris Kiadó, Budapest, 2007. 462. o.

5 6 57

Az ún. keretdiszpozíciókat tartalommal kitöltő jogszabályok megjelölése, értelmezése azonban nem ténykérdés, attól a felülbírálatot végző bíróság szabadon eltérhet.66 Nem képezi a tanulmány tárgyát részleteiben a tényállás megalapozatlansága és a megalapozatlanság orvoslása, a harmadfokú eljárásban is érvényesülő tényálláshoz kötöttséggel kapcsolatban azonban nem mellőzhető a megalapozatlansági okok és megszüntetésük módjainak vázlatos áttekintése a harmadfokú eljárás speciális szabályainak megfelelően.

A Be. 385. § rendelkezésére tekintettel a megalapozatlansági okokat alapvetően a másodfokú eljárás normáinak tükrében lehet vizsgálni a harmadfokú eljárásban is. A megalapozatlanság kiküszöbölésével és a harmadfokú bíróság érdemi döntési lehetőségeivel kapcsolatban azonban a különös normák megelőzik az általános szabályt.

Az ítéleti tényállás megalapozott egyfelől, ha a bíróság a törvényesen lefolytatott bizonyítási eljárást követően a vád tárgyává tett eseményeket a valóságnak megfelelően, helyesen és hiánytalanul állapította meg, másfelől ha megalapozatlansági hibában nem szenved.67 Megalapozatlan viszont az ítélet, ha a tényállás nincs felderítve, nem került sor tényállás megállapítására, vagy hiányos a tényállás, ha a megállapított tények ellentétesek az iratok tartalmával, valamint ha az eljárt bíróság a megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett.68 A jogtudomány,69 valamint az ítélkezési gyakorlat is megkülönbözteti a megalapozatlanság két fokát, a részleges vagy a teljes megalapozatlanságot. A tényállás rendszerint részlegesen megalapozatlan, ha részben nincs felderítve, kisebb mértékben hiányos, részben eltér az iratok tartalmától vagy egyes ténybeli következtetések helytelenek. A részleges megalapozatlanság csak a tényállás egyes részeit érinti. Ezzel szemben teljes a tényállás megalapozatlansága, ha a bíróság nem állapított meg tényállást, vagy releváns büntetőjogi főkérdéseket meghatározó tények tekintetében felderítetlen, súlyos fokban hiányos, vagy alapvetően helytelen ténybeli következtetésen nyugszanak a főbb ténymegállapítások.

A teljes megalapozatlanság sem a másodfokú, sem a harmadfokú eljárásban nem orvosolható, ilyen esetekben a fellebbezési bíróság kasszációs jogkörét gyakorolja. A részbeni megalapozatlanság, eltérően a másodfokú eljárástól, ha felderítetlenségen alapul, a harmadfokú eljárásban nem küszöbölhető ki, mert a felderítetlenség jellemzően bizonyítási hibából, hiáBH 2007/218.

Háger Tamás: Az ítéleti tényállás megalapozottságával kapcsolatos egyes kérdések a büntetőperben. Jogelméleti Szemle 2013.1. szám ( http://jesz.ajk. elte.hu/, 2013. április 19.)

6 8 Be. 351. § (2) bekezdés a), b), c) és d) pont 69 Herke – Fenyvesi – Tremmel: i. m. 335. o.

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

a tényálláshoz kötöttséget, de az szorosan kapcsolódik az elsőfokú bíróság ténymegállapításaihoz is.

Amint már hivatkozás történt rá, a harmadfokú bírósági eljárásban nincs helye bizonyításnak. Ha az a tényállás, amelynek alapján a másodfokú bíróság a megtámadott ítéletet meghozta, megalapozatlan, és a helyes tényállás az iratok tartalma alapján megállapítható vagy a helytelen ténybeli következtetés az iratok alapján kiküszöbölhető, a harmadfokú bíróság a tényállást kiegészítheti, vagy helyesbítheti.61 A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ugyanakkor az új tény állításától és a bizonyítás tilalmától függetlenül célszerűségi szempontból nem kifogásolható a vádlott személyi körülményeinek lényeges megváltozására vonatkozó iratok ismertetése és figyelembevétele.62 Az eljárások gyorsítását, a másodfokú ítéletek hatályon kívül helyezésének számát nyilvánvalóan csökkentő jogértelmezéssel egyet lehet érteni. Nem mellőzhető azonban arra utalni, hogy a terhelti személyi körülményekben bekövetkezett változásokat vagy a vádlott vallomása, vagy pedig okiratok bizonyíthatják, mely bizonyítási eszközök által hordozott új adatok még nem álltak a másodfokú bíróság rendelkezésére. A vádlotti vallomás felvétele és az okiratok tárgyalás anyagává tétele nem vitásan bizonyításnak minősül, ezért kérdéses, hogy helyes lehet-e a törvény kiterjesztő értelmezésével olyan gyakorlat kialakításának, amely lehetőséget teremt a harmadfokú eljárásban az iratok ismertetésére és értékelésére.

Célszerűségi, pergazdasági szempontból egyértelműen igenlő a válasz, a büntető perjog konkrét normái azonban úgy vélem ilyen „bizonyításra” nem teremtenek alapot. A megfelelő megoldás az lenne álláspontom szerint, ha a törvény kifejezetten lehetővé tenné a vádlott személyi körülményeivel kapcsolatos speciális bizonyítást a harmadfokú eljárásban, hasonlóan a másodfokú nyilvános üléshez.63 Érdemi kérdésekben nyilvánvalón nem kerülhet sor bizonyításra. Amint a Legfelsőbb Bíróság is megállapította, a harmadfokú eljárásban nincs helye bizonyításnak. Ezért a harmadfokú bíróságnak hatályon kívül kell helyeznie a megalapozatlan másodfokú határozatot a Be. 399. § (5) bekezdés értelmében, ha a megalapozatlanságot bizonyítás nélkül nem lehet kiküszöbölni.64 Egy másik ügyben az ítélőtábla rámutatott, hogy megalapozatlan és érdemi felülbírálatra alkalmatlan a másodfokú bíróság ítélete, ha a vádlott bűnösségét megállapító elsőfokú ítéletben rögzített tényállástól ténybeli következtetés útján eltérő tényállást állapít meg és a vádlottat felmenti, de határozatának indokolásában nem ad számot arról, hogy milyen tényekből vont az elsőfokú bíróság ítéletétől eltérő következtetéseket, illetve állapított meg eltérő tényállást.65

6 6

Be. 388. § (2) bekezdés 62 1/2007. BK vélemény II.4.

6 3 Be. 361. § (1) bekezdés b) pont 6 4 BH 2009/103.

65 BH 2007/366.

61

67

27

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

nyosságból, vagy a bizonyíték felhasználásakor lényeges eljárási szabálysértésből fakad. E hibák csak bizonyítás által szüntethetők meg, a harmadfokú eljárásban pedig a bizonyítás felvételét a törvény kizárja.

Harmadfokon általában a kisebb hiányosságok, iratellenesség, esetleges téves következtetések korrigálására van lehetőség.

A tényálláshoz kötöttséggel összefüggésben szükséges vizsgálni, hogy a harmadfokú eljárásban sor kerülhet-e eltérő tényállás megállapítására, s ha igen milyen körben, irányban. A Be. 388. §-a nem tartalmaz rendelkezést arról, hogy a harmadfokú bíróság eltérő tényállást állapíthatna meg. A jogszabály csak a tényállás kiegészítését és helyesbítését említi. Figyelembe kell venni azonban a kérdés eldöntésénél, hogy a Be. 385. §-a szerint a másodfokú bírósági eljárásról szóló rendelkezéseket is értelemszerűen alkalmazni kell, ha nem eltérő a harmadfokú speciális szabály. Az nem kétséges, hogy a harmadfokú eljárás normái a korábban eljárt két bíróság tényállásától eltérő tényállás megállapítását nem szabályozzák. A szabályozás hiánya ugyanakkor nem jelenti feltétlen azt, hogy ellentétes a másodfokú és harmadfokú norma, ezért mellőzhetetlen a vonatkozó másodfokú szabályt összevetni a harmadfokú eljárás szabályaival.

A másodfokú eljárás kardinális szabálya szerint, megalapozatlanság esetében a másodfokú bíróság az iratok tartalma, ténybeli következtetés, vagy a felvett bizonyítás alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállást állapíthat meg, ha a vádlott felmentésének (részbeni felmentésének) vagy az eljárás megszüntetésének (részbeni megszüntetésének) van helye. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fenti esetben az eltérő tényállás alapján bírálja felül.70 A másodfokú per e központi szabálya szerint az egyértelmű, hogy a harmadfokú bíróság a vádlott terhére nem állapíthat meg eltérő tényállást. Nincs mód ezért eltérő ténymegállapítások után a vádlottat felmentő másodfokú ítélet megváltoztatására és harmadfokon történő elítélésre. Jogértelmezést igényel azonban, hogy a vádlott javára van-e lehetőség eltérő tényállás megállapítására a harmadfokú eljárásban és ezen eltérő tények alapján, a másodfokon elítélt vádlott felmentésére. A már idézettek szerint a Be. 388. §-ból ez nem következik, de részletes szabályozás hiányában a felhívott másodfokú perjogi norma viszont erre lehetőséget teremthet.

A vádlott javára eltérő tényállás megállapítására értelemszerűen a harmadfokú eljárásban ténybeli következtetés, vagy másodfokú eljárási szabálysértés útján rögzített tények mellőzése által kerülhet csak sor, mert a bizonyítás kizárt, az iratok tartalma alapján történő kiegészítések és helyesbítések pedig úgy gondolom eltérő tényállást nem alapozhatnak meg.

28

70

Be. 352. § (1) bekezdés b) pont

Lehetséges egy másik jogértelmezés is, mely az elsőfokú bíróság ténybírósági jellegét helyezi előtérbe, s nem lát lehetőséget a harmadfokú bíróság részéről nagyreformációra a tények körében, azaz eltérő tényállás megállapítására.

Ilyen értelmezés szerint nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a harmadfokú bíróság nem ténybíróság, reformációs jogköre ténykérdésekben korlátozott. A harmadfokú eljárásban a tényállás hiányos megállapítása, az iratellenesség és a helytelen ténybeli következtetés küszöbölhető ki a tényállás kiegészítése vagy helyesbítése útján. Erre pedig csak akkor van mód, ha a helyes tényállás az iratok tartalma alapján megállapítható, vagy a helytelen ténybeli következtetés az iratok alapján kiküszöbölhető. Érdemi, megváltoztató döntést tehát csak a tényállás megalapozatlanságának orvoslása, megalapozott tényállás mellett hozhat a harmadfokú bíróság.

A harmadfokú bíróság jogbírósági jellege, korlátozott reformációs lehetőségei alapján így olyan jogkövetkeztetés is levonható, mely nem lát perrendszerű alapot a harmadfokú bíróság részéről az eltérő tényállás megállapítására és ez alapján a másodfokú ítélettől érdemben eltérő döntés meghozatalára a vádlott javára sem.

A két jogértelmezési mód közül álláspontom szerint az elsőként elemzett nem ütközik perjogi normába és levezethető a törvény általános elvei alapján, másrészt feltétlen az ítélkezés időszerűségét javítja és a hatályon kívül helyezések számát csökkentheti, ami olyan alapvető, társadalmi, igazságszolgáltatási érdek, melynek biztosítása érdekében a Kúria széles körű vizsgálatot folytatott 2012-ben a hatályon kívül helyezési gyakorlat problémáinak feltárása érdekében.71 A vádlott javára az eltérő tényállás megállapítása egyértelműen a vádlottnak nyújtott kedvezmény elvéből (favor defensionis) származik. Az alapelvek, garanciális szabályok általában áthatják az egész törvényt s kiterjednek az általános és a speciális rendelkezésekre is. Úgy gondolom, hogy a Be. 388. § (2) bekezdésének a tényállás helyesbítésével kapcsolatos szabálya, valamint a harmadfokú eljárásban az eltérő tényállás megállapítása leírásának hiánya nem jelenti azt, hogy az idézett törvényi rendelkezés olyan speciális szabály, mely a Be. 385. §-ra figyelemmel kizárná a másodfokú eljárás tényálláshoz kötöttséggel kapcsolatos, a vádlott javára szóló feloldásával járó szabályait. A másodfokú ítélet megalapozatlansága esetén ezért, ha a megalapozatlanság okának elhárítása nem igényel bizonyítást, megítélésem szerint helyes ténybeli következtetéssel, illetve a másodfokon a tényálláshoz kötöttséggel kapcsolatban megvalósult eljárási szabálysértés orvoslása mellett a vádlott javára a harmadfokú bíróság is megállapíthat eltérő tényállást, mely a másodfokon elítélt vádlott felmentéséhez vezet. Megjegyzendő, hogy az első foktól eltérő tényállás alapján másodfokon az elítélés a Be. 352. § (1) bekezdés b) pontjába ütköző lé71

Kúria Büntető Kollégium Joggyakorlat-elemző csoport 2012.El.II.1/6.

72

Be. 375. § (1) bekezdés

azt is, hogy a vádlottnak nyújtott kedvezmény elvéből következően a harmadfokú eljárásban is van lehetőség a vádlott javára az eljárási szabálysértéssel, vagy megalapozatlanul másodfokon megállapított tényállás megváltoztatására.73

Záró gondolatok Amint nyomon követhető, a hatályos Be. viszonylag új jogintézményei, a harmadfokú eljárás, a kétfokú jogorvoslati rendszer számos jogértelmezési kérdést vetnek fel. A Legfelsőbb Bíróság, illetve ma már Kúria kollégiumi véleményeiben és elvi jelentőségű eseti döntéseiben biztosítja a jogegységet és széles körű jogértelmezéssel választ ad a törvénynek a nem teljesen részletes és pontos szabályaival kapcsolatban felmerült kérdésekre. Tekintettel arra, hogy több mint fél évszázadig nem éltek a perjogban a kétfokú jogorvoslat szabályai, a harmadfokú eljárás bevezetése vitathatatlanul egy olyan új eljárási helyzetet teremtett, mely jelentős jogértelmezési feladatot rótt a felsőbíróságokra, különösen a Legfelsőbb Bíróságra, illetőleg Kúriára. Úgy ítélem meg azonban, egyetértve Erdei Árpád már hivatkozott gondolataival, hogy a bírói jogértelmezés lehetőségei korlátozottak. A minden kérdést részleteiben, megfelelő módon tisztázó szabályozás megteremtése ugyanis az államhatalmi ágak elválasztásának elvéből is fakadóan a jogalkotó feladata.

Indokolt lenne meglátásom szerint a másodfellebbezés joghatályával kapcsolatos szabályok pontosítása, figyelembe véve a jogalkalmazásban kialakult gyakorlatot, esetlegesen részkérdésekben – mint a vádlott személyi körülményei – a bizonyítás felvételének megengedése, a tényálláshoz kötöttséggel kapcsolatban részletesebb, a harmadfokú eljárás specialitását kifejező normák megalkotása. 

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

nyeges relatív eljárási szabálysértés72, melynek kiküszöbölése, ha lehetséges, a harmadfokú bíróság részére is kötelezettséget teremt. Ugyanakkor az eltérő tényállás megállapítása nem abszolút hiba, mely alapján a harmadfokú bíróságnak a másodfokú, vagy mindkét ítéletet hatályon kívül kellene helyeznie.

Nem lenne célszerű a vádlottnak nyújtott kedvezmény elvét kizárni a harmadfokú ítélkezésben, mert a terhelt javára az eltérő tényállás megállapítása garanciális jogokat nem sérthet és ilyen eljárásjogi eszköz mellőzése az eljárások elhúzódásához vezetne a hatályon kívül helyezések által. Azzal egyet kell érteni, hogy a harmadfokú bíróság nem ténybíróság és reformációs lehetőségei szűkebbek a másodfokú bíróságénál, nem látok azonban a törvényben olyan konkrét, egzakt rendelkezést, mely a Be. 352. § (1) bekezdés b) pontjának alkalmazását kizárná a harmadfokú perben. Ezt a jogértelmezést már felsőbírósági döntés is megerősíti. Egy harmadfokra került ügyben a városi bíróság a zaklatás vétsége miatt emelt vád alól a vádlottat bizonyítottság hiánya miatt felmentette. A tényállást ennek megfelelően a vádlott részéről a vád szerint elhangzott fenyegető kijelentéseket mellőzve állapította meg. Az ügyészi fellebbezés folytán másodfokon eljáró törvényszék ezzel szemben egy széles körű bizonyítás felvételét követően azt állapította meg, hogy a vádlott megfenyegette a sértettet, és az új tényállás alapján a vádlottat bűnösnek mondta ki zaklatás vétségében. A védelmi másodfellebbezések után harmadfokon eljáró ítélőtábla megállapította, hogy a tényálláshoz kötöttség szabályainak megsértésével került sor a vádlott terhére eltérő tényállás megállapítására. Egyben lehetőséget látott a tényállás módosítására és alapvetően a megalapozott elsőfokú tényállás elfogadására, melyben nem voltak olyan adatok, melyek a vádlott büntetőjogi felelősségét igazolták, ezért az első fokú ítélettel egyezően a harmadfokú bíróság felmentő rendelkezést hozott. Rögzítve

73 Sátoraljaújhelyi Városi Bíróság 10.B.196/2012/2., Miskolci Törvényszék 2.Bf.1250/2012/5., Debreceni Ítélőtábla Bhar.II.234/2013/6.

AZ ADÓCSALÁS A KÖLTSÉGVETÉSI CSALÁSBAN

–5%

S

* HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 1384 Budapest, Pf.: 797 p (36-1) 349-7600 q(36-1) 340-2304 h info@hvgorac.hu  www.hvgorac.hu

NDELÉ RE

WEB

Ár

a:

45

00

Ft

SZERZŐ: Molnár Gábor Miklós Angyal Pál 1930-ban megjelent műve óta nem készült átfogó, elemző monográfia az adócsalás témakörében. Az immár 20 éves hazai piacgazdaságunkban – különösen a legutóbbi évek stabilizálódó adóhatósági és bírósági gyakorlata alapján – mára jelentős tapasztalatok halmozódtak fel, amelyek összefoglalása időszerű volt.

A gazdasági válságokkal terhes időszakban a költségvetési hiány csökkentése, valamint a költségvetési bevételek maradéktalan beszedése a kormányzat kiemelt célkitűzése, ezért az Országgyűlés 2010-ben új tényállást alkotott a költségvetést károsító cselekmények hatékonyabb üldözése érdekében. Az adócsalás és más bűncselekmények helyébe lépő költségvetési csalás (Btk. 310. §) tényállása 2012. január 1. napján lépett hatályba. A változó jogszabályi környezetben az eddigi elméleti és gyakorlati tapasztalatok összegzésének kiemelkedő jelentősége lehet az új gazdasági bűncselekmény dogmatikájának kialakítása során is. A szerző, aki a Kúria bírájaként a joggyakorlat alakításában aktívan közreműködik, e gondolatok szellemében tárja az olvasó elé több évtizedes jogalkalmazói, ES MEG egyetemi oktatói és tudományos kutatásainak eredményeit.

29

Bölcsek Tanácsa (a magukat nem túl szerényen ekképpen megnevező testület) Szárny és teher c. ajánlása. (Csemely–Foror–Joly.

2009) Való igaz, egyszerűbb etikai (morális) problémaként beállítani, egyszerűbbnek a jog eszközeiben bízni, mint a korrupciós késztetés okait felszámolni. (Huff. 2006) G a zda ság t a náva l, és pénzügyi ellenőrzésének kérdéseivel nem ebben a tanulmányban foglalkozunk. Az már az Etikai kontroll tárgykörébe tartozik.

(Huff. 2011) Továbbiakban a diagnózis felállítását segítő modellről lesz szó. Háromszereplős modellről, melynek értelmében bizonyítást nyer, hogy korrupt esemény megvalósításához legalább három szereplőre van szükség: korrumpálóra, korrumpáltra, és a korrupció megvalósulása következtében kirekesztettek körére, valamint – adott esetben – a korrupt szereplők egymásra találását segítőre. Rávilágítunk néhány ontológiai problémára, elválasztva egymástól a korrupt és nem korrupt jellegű vétséget, bűnelkövetést, elválasztjuk egymástól a kriminális és nem kriminális korrupt cselekményeket.

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

Huff Endre Béla, PhD*

30

A korrupció háromszereplős logikai modellje Előzetes megjegyzések A tanulmány célja egy használható diagnózis felállítása, hogy segítse a korrupció kérdéseivel foglalkozó szakembereket e speciális probléma azonosításához.

Komplex társadalmi jelenségről lévén szó, a probléma feltárása, és kezelése is komplex társadalomtudományi módszereket igényel, az érintett szakmák – kriminológia, jogi, kriminalisztika, szociológia, pszichológia, kommunikációelmélet, etika, pedagógia, gazdaság és pénzügytan, ellenőrzéstan és mások – együttműködésére.

• A korrupció társadalmi szinten csapdákat eredményez (Hankiss 1983. 75–139. old.), makrogazdasági viszonylatba az államháztartás hatékony működészavaraival áll szoros kapcsolatban. Specialitása, hogy egyéb gazdasági vétségekkel, bűncselekményekkel ellentétben beazonosítása is nehézkes. Leginkább közvetett információk állnak rendelkezésre, mértékét csak megbecsülni tudjuk. Az elmaradt nemzetgazdasági bevételek alapján ez a magyar GDP 25–40%-a között lehet.

Néhány évvel ezelőtt az ÁSZ Kutatóintézete számára készített elemzés kimutatta, hogy a korrupció akár radikálisan is csökkenthető lenne prevencióval. Ehhez képest az illetékes döntéshozók a korrupció kriminalizálását, a büntetési tételek fokozását erőltetik, aminek következményeként a korrupció szintje nem csökken, inkább növekszik. Ezt nevezzük transzparencia-paradoxonnak.

(Huff. 2007) • Az átlagember, és politikai hovatartozástól függetlenül a politikusok is, a probléma kriminalizálását, a felderítés színvonalának, valamint a büntetési tételek további emelését tekintik célravezetőnek. Annak idején erre tett javaslatot Sólyom László köztársasági elnök kezdeményezésére a *

Főiskolai docens, Szolnoki Főiskola

I. MODELLEK „Korrupció az, amiből kihagytak.” (Hofi Géza) Hofi Géza meghatározása a lényegre utal. A diagnózis felállítását segíti, modellértéke van. Adottak a korrupt szereplők, és a korrupció révén hátrányos helyzetbe került személyek, társadalmi csoportok. Megnyilvánulási formái változatosak. Gazdasági, kulturális és jogi környezet egymástól igencsak különböző megnyilvánulásokat teremt. Jellemezhető mértéke, nagysága, elterjedtsége alapján. Nemzetközi összehasonlíthatóságát biztosító mérőszáma a Transparency International (TI) által kezelt CPI, korrupcióérzékelési index. Ez megmutatja, hogy az adott országban mekkora valószínűséggel válik valaki az áldozatává.

A korrupció érzékelésének szintjét (CPI) úgy is olvashatjuk, hogy nagyságát a korrupt magatartásra késztető körülmények ereje határozza meg. (Hankiss. 1983.

131. old.; Huff. 2011. 260. old.) Modellezni csak azt a viselkedést tudjuk, amit a társadalom korrupcióként érzékel. Azt a pillanatot kell megragadjuk, amikor a korrupt szereplők egymásra találnak, és részükről a kirekesztés (kriminológiai értelemben a jogfosztás) megtörténik.

Sorban állás-modell (Korrupció, mint megkerülés)

1 Kornai János kimutatta, hogy a sorban állást generáló hiány a gazdasági viszonyokból – a szocializmus politikai gazdaságtanából, és politikai struktúrájából – vezethető le. „Hiány-társadalom” alakult ki. (A szocialista országok között a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok rendszerét meghatározó KGST sem volt egyéb, mint ennek a strukturális hiánynak a nemzetközi szintre emelése.) A hiány által generált sorok méretével arányosan nő a korrupció. Kornai erről a következőképp fogalmaz: A korrupció „figyelmeztetés.” Az összes érintettel megtanította, hogy hol a helye, mihez tartsa magát. Megtanította, hogy az eredményes gazdálkodás érdekében a költségek tervezésekor a korrupció extra kiadásaival is kalkulálniuk kell. Az eladó a vevők között szelektál. (Kornai. 1989. 91–93. old.)

2 Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatai szerint: csípőprotézis műtétre országosan átlag: 410 napot kell várni (Észak-kelet Magyarországon 214, Dél-Dunántúlon 616 napot), térdprotézis műtétre országos átlag: 574 napot [Észak-közép Magyarországon 260, Nyugat-Dunántúlon 1139 (!) napot].

Nyitott szívműtétre a várakozás: országos átlagban 234 nap (Észak-Alföldön 134 nap, Délközép-Magyarországon 284 nap). ( https://varolista.oep.hu Letöltve: 2012-08-22)

3 Akinek anyagi lehetőségei adottak, tehát van pl. térdprotézis műtétre (térdenként) 8 millió forintja, számukra rendelkezésre áll a magán orvosi praxis

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

Sorban állás a szocializmus idején ugyanolyan rendszer-specifikus jelenség volt, mint következménye, a korrupció is. Már annak idején is igaz volt, hogy nem a korrupció következtében alakultak ki az üzletek előtt kanyargó sorok, hanem épp ellenkezőleg!1 Korrupció a hiány természetes következménye. Az 1990-es társadalmi struktúraváltással ezek megszűntek, a korrupció megmaradt. Az áruhiány által generált korrupció szerepét a töke-hiányos korrupció vette át.

Orvoshoz megyünk. Úgy gondolnánk, érkezési sorrendben következünk. De nem! A bejárati ajtóra ki van írva: Az orvos nem érkezési sorrendben fogad.

• Tekintettel kell lenni orvos-szakmai szempontokra, súlyosabb eseteket előbb kell ellátnia.

• Szintén előbb megy be, aki telefonon időre bejelentkezett.

• Amennyiben telefonon sürgősnek ígérkező beteghez kihívják, ő mindannyiuknál előbb kerül „sorra.”

• Az érkezési sorrend csak ezek után jön számításba.

Igen sok országban, arra való hivatkozással, hogy a társadalombiztosításra fordított kiadásokat csökkenteni kell, kialakítottak ún. volumenkorlátos finanszírozási rendszert. Az egészségügyi intézmények nem kapacitásaik, és nem a jelentkező betegek igényei (kezelésük jellege, és orvos-szakmai szükségletei) alapján, kizárólag a TB (OEP) kassza szigorú pénzügyi megfontolásai alapján láthatják el feladatukat. A volumenkorlátos rendszer következtében sorban állás alakul ki. Tervezett műtétek, sőt diagnosztikai célú vizsgálatok esetén is hosszú várakozásra kell felkészülni.

• Sorállásra kényszerülnek azok is, akik nem pusztán ún., szépészeti beavatkozásra várnak, de azok is, akik az életminőségüket alapvetően javító műtétre. Pl. Csípőprotézis, vagy térdprotézis beültetésre – intézményenként eltérően – több mint három évet is várakoztathatják a beteget. Nyitott szívműtétre is több hónapos a sorállás.2 (Meg kell azért jegyezni, hogy a várakoztató listát a rendszer félreteszi, amennyiben a betegnek életmentő

beavatkozásra van szüksége. A beavatkozást ilyen esetben volumenkorlátozástól függetlenül OEP támogatja, és azonnal elvégzik.)

• Sorállásra kényszerülnek azok is, akik képalkotó diagnózisra várnak. (CT, PET, MR) Életveszélyben lévő, balesetet szenvedettnek természetesen ez esetben is azonnal biztosítják a hozzáférést. Mindenki másnak várakoznia kell, akár több hónapon keresztül. Átlag: 2–6 hónapot. (Lásd: www.daganatok.hu Letöltve: 2012-08-22) Tumor diagnosztikában, ahol az időfaktornak döntő szerepe van, e várakozás következtében, mire az illető sorra kerül, és diagnosztizálják a rosszindulatú elváltozást, egyes daganatok esetén már érdemben segíteni nem lehet.

• A volumenkorlátozó finanszírozási rendszerre jellemző, hogy azt az orvost, egészségügyi részleget (osztályt), intézményt (korházat, rendelőintézetet), ahol átlépik a rendelkezésre álló keretet – mondván, önhatalmúan látta el, gyógyította a beteget – a finanszírozó hatóság (OEP) megbünteti, nem fizeti ki a ráeső költségeket. Állami finanszírozott ellátásban legálisan a sorban előrekerülni nem lehet. Az OEP által finanszírozott beavatkozások és diagnosztikus célú vizsgálatok várakoztató listái nyilvánosak. Kontroll alatt állnak, ezzel is csökkentve a korrupciós kockázatot. Az érintett (sorban álló) betegek legálisan nem tehetnek ellene semmit. Akik megengedhetik maguknak, az interneten tájékozódnak, és magánklinikák lehetőségeit veszik igénybe.3 Felmérés szerint a kialakult helyzetet az érintettek elfogadhatatlannak tartják, diagnosztikai célú vizsgálatra maximum egy hónapos várakoztatást viselnének el. Tehetősebbek reálisnak tartanák, hogy méltányos fizetség fejében a sorban előrébb kerüljék.

(Lásd: www.daganatok.hu Letöltve: 2012-08-22) Ezt részükről értékelhetjük úgy is, hogy korrupciós hajlandóságuk (!) tehetősségük, és egészségi problémáik mértékének függvényében nő.

Korrupcióra késztető körülmények mindenhol kialakulhatnak, ahol sorállás van.

Magas presztízsértékű termékek, szolgáltatások piaca kevéssé árérzékeny piac. Az Operaház közönségére a minőségérzékenység. (Az Operaház példája a továbbiakban inkább a probléma jelzésére szolgál, természetesen nem konkrét példa.) Bérlethez jutni a korlátozott befogadóképesség miatt szinte csak „kihalásos” alapon lehetséges. Érdekesebb előadásokra szólójegyhez jutni szintén nehéz. A korrupciós késztetettség tehát magas.

• Jegyhez, bérlethez normálesetben érkezési sorrendben lehet jutni. Aki időben érkezik, kap. A később érkezőknek kevesebb az esélyük.

• Akik végig állják sorukat, morálisan elfogadhatóan viselkednek, viszont azzal a kockázattal,

31

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám 32

hogy nem jutnak bérlethez, kurrens előadás jegyeihez.

• Azok, akikben a késztetettség elég nagy, és morális elvárásokkal is hajlandóak szembemenni nagyobb eséllyel jutnak jegyhez.

• A korrupcióra is hajlandó jegyigénylőnek csak abban az esetben van esélye elérni célját, ha a pénztáros részéről is van kellő elszántság a morális elvárásokkal szemben a korrupt viselkedésre.

A sorban állás modellünk rámutat a késztetettség szerepére, mint ami fokozza a korrupciós cselekmények elkövetésére irányuló hajlamot. Az igények/lehetőségek függvényében.4 Az összes érintett szereplő érzékeli a feszültségkeltő helyzetet, függetlenül attól, hogy vállal e korrupt szerepet, vagy sem.

Hofinak igaza van: Korrupció az a sajátos sorállás, ahol nem az érkezési sorrend számít, ahol a korrupt szereplők jutnak többletlehetőséghez.

Titkos szövetség modell A korrupciós cselekmények megelőzése egyszerűbb, mint kialakulását követően a felderítése. A feladat igen összetett, a feltárásban érintett összes szakma együttműködését igényli.

• Másként kell hozzáállni, amikor a sorállás megkerülése érdekében a korrupt szereplők között pénzmozgás történik. Vizsgálni lehet a korrumpált személy (személyek) vagyongyarapodását, a korrumpáló személy (vagy cég) extra előnyökhöz jutásának jogszerűségét. Felderítésének nehézségét az adja, hogy a feltételezések szerint korrupt szereplők, a tőlük telhető módon minden jogszabályt, előírást igyekeznek betartani, megkeresve a nyitva hagyott kiskapukat.

• Másként kell hozzáállni, amikor az adott esetet a törvény markánsan szabályozza, másként, amikor a jogszabályalkotó is bizonytalan.

Jellemzően ilyen a szívességi munkakapcsolat, amikor az érintettek kalákamunkájukkal spórolnak extra munkabért, adót, közterhet. Kapcsolati tőkéjüket használják ki, hogy némi anyagi előnyhöz jussanak. Szintén hasonlóan bizonytalan lehet az ún. uram-bátyám viszony, vagy a kis kedveskedés pl. egy csokor virág, hízelgő szép szavak megítélése a korrupció vonatkozásában. Külön is érdekes az anonim prostitúció (melyben pénzmozgás nem történik) társadalmi megítélése. Inkább etikai természetű ítéletet mondunk felettük, azt is csak akkor, ha lelepleződik. Törvényekkel, jogszabályokkal többségük kezelhetetlen.

4 Az igények/lehetőségek függvénye a korrupciós késztetettség mértékét (rátáját) mutatja. Mikro- és makrogazdasági viszonylatban egyaránt. A korrupció mértékét közgazdasági olvasata szerint egyfajta egyensúlytörvények alakítják.

• Korrupciós késztetettség mértéke = Igények / reális lehetőségek • Igények = Reális lehetőségek + Hiány mértéke • Igények = Reális lehetőségek • Korrupciós késztetettség mértéke • Reális lehetőségek = Igények / Korrupciós késztetettség mértéke A korrupciós egyensúlyok nemzetközi viszonylatokban is működnek.

A lehetőségek mértékét GDP (GNP) – arányosan az adott térség (ország) gazdasága függvényében határozzuk meg, mert ez adja meg a korrupciós késztetettség mértékét. (Huff. 2011. 260–264.old.)

• Jelentős felderítési kockázattal jár (szinte lehetetlen feltárni), amikor a társadalom – illetve a vizsgált társadalmi csoport, etnikai, vallási, kulturális közösség – nem támogatja a felderítőt. Amikor értékrendjükbe az adott korrupciós cselekmény nem ütközik, nem tekintik azt üldözendőnek. Jellemzően ilyenek a jövedéki termékek köréhez kapcsolódó kriminálisan korrupt cselekmények.5 Egyes közösségek szigorúbban, mások megengedőbben viszonyulnak hozzá.6 Felderítést megkönnyíti (könnyebbé teheti), hogy a társadalom alapvetően idegenkedik a korrupciótól.

Azok után segítenek igazán, ha felismerik érintettségüket, kiderül a számukra, hogy kárvallottak, hogy őket kerülték meg. Az egyre hatékonyabb felderítés jellemző következménye, hogy a korrupt szereplők is egyre hatásosabban védekeznek. A korrumpáló és a korrumpált között szoros szövetségesi viszony kovácsolódik, ők is tisztában vannak azzal, hogy cselekményük morálisan és/vagy jogilag elfogadhatatlan.7 (Vállalják a kockázatot. Magukat gyakran fel is mentik a morális természetű vádak alól, hiszen valamilyen kényszer vezérli őket a korrupt együttműködés felé.) Titkos szövetségkötésük a megkerülés hatásfokát emeli.

A korrupciós cselekmények művelői titkos szövetségesi kapcsolatokat alakítanak ki és működtetnek.

A szociológiai kutatásának, kriminológiai, kriminalisztikai feltárásnak is arra érdemes irányulnia, hogy ezt a titkos kapcsolatot leleplezze, hogy bemutassa működését, kárvallottjait, és azokat a technikákat, melyeket a titkos szövetségesek alkalmaznak.

A kriminális korrupció (K korrupció )szereplői formálisan és funkcionálisan hárman vannak: • Korrumpáló fél, aki a korrupciót kezdeményezi, veszteget, lekötelez.

K korrupció (x) • Korrumpált fél, aki enged a korrumpáló csábításának, elfogadja a felkínált előnyöket, hagyja magát megvesztegetni, lekötelezetté válik.

K korrupció (y) 5 Gazdasági nyomozóhatóságoknak ilyen esetekre is megvannak az eszközei, de könnyebb eredményeket elérni társadalmi támogatás mellett.

6 A korrupciós kultúra gyakorlatilag egyidős a civilizáció történetével. Már az ókor nagy birodalmai ismerték, üldözték, egyes módozatait elnézték. A Római Birodalom vezető tisztségviselői elvárták, hogy az eléjük járulók őket korrumpálják. Róma szenátorainak, a kései korban kialakultak előre szabott tarifái. A korrupciós kultúrának változatos formái alakultak ki napjainkra. A mediterrán országokban teljesen elfogadott a baksis, a „kis boríték,” a kapcsolati tőke nyújtotta előnyök elterjedt alkalmazása. Skandináv országokban a korrupciónak enyhébb változatait is elítéli a közvélemény. Jellemző különbségek mutatkoznak az ún. Észak–Dél ellentét mentén. (Huff. 2007.)

A kulturális különbségek figyelmen kívül hagyása egyfajta paradoxonhoz vezet: minél intenzívebben lépnek fel ellene, annál nagyobb mérték terjed.

(Huff. 2011. 245–252. old.)

7 Maga a korrupció kifejezés is vétségre, elítélendő dologra utal. Corruptió (lat.) = romlott, feslett állapot. Hamurabbi, Mózes, majd Pál apostol istentelennek, tehát üldözendőnek tekintik. A latinok azért megengedőbbek voltak. „Corruptio optimi passima” (megromlik /még/ a legjobb is) – mondják.

Tehát az emberi természetből következőnek tekintették. „ E l mond h ató, hogy ma már minden civilizált államban, bizonyos, a ,korrupció’ fogalomkörébe eső cselekmények büntetőjogi tilalom alá esnek.”

(Bócz. 1998) Korrupció elítélése során eredetileg a vesztegető szerepét súlyosabban ítélték, és szankcionálták. A magyar jogban a Csemegi Kódex (1878) érdeme, hogy mindkét korrupt szereplőt azonosként ítélik meg, és el.

• Korrupció révén megkerült fél, aki a korrupt felek együttműködése következtében a korrumpáló fél számára rendelkezésre álló lehetőségektől megfosztottá, kirekesztetté válik. ~K korrupció (z)

• Aki a pénztárban ül (y), tisztában van vele, hogy kurrens szolgáltatás fölött rendelkezik. Adott esetben korrupt viszony vállalása révén megszerezhető extra előnyök (pénzben, esetleg közvetlenül nem pénzben kifejezett dolgok, javak) értéke meghaladja azt a kockázatot, melyet hozzá vállalnia kell.

Maga a pénztáros (y) is vállalhat kezdeményező szerepet. Jelez a sorban állók felé (részéről is ez kommunikációs technika, korrupciós kultúra kérdése8) jelzést ad a sorban álló potenciális szövetségese felé, nem fogja visszautasítani annak korrupt közeledését. Pénztárosunk korrumpáló szereplőként nyilvánul meg: y ⇔ K korrupció (x) A korrupcióra kész pénztárosunk (y) mindaddig, míg el nem fogadta a jegyigénylő korrumpáló kezdeményezését, addig korrupcióról nem is lehet szó. Hiányzik hozzá a titkos szövetség. Megvan rá az esély, hogy azt ő elutasítsa.9 Ha beleegyezik, ezen döntésével válik korrupttá: y ⇒ (K korrupció /y/ v ~K korrupció /y/)

8 Korrupciós kultúra esetünkben azokat a technikai ismereteket tar­ talmazza, ahogyan a korrupcióra kész szereplők képesek egymásra találni, szövetségesi kapcsolatot kialakítani. Kultúra-szociológiai vonatkozásban a kultúra által determinált eltérő hozzáállást tanulmányozhatjuk.

Magyarország – történetileg, a Kárpát-medence – korrupciós kultúrájának jellegzetessége, hogy nem egységes. Egyszerre van jelen legkülönbözőbb korrupciós kultúra. A témát részletesen az ÁSZ FMI számára összeállított tanulmány tárgyalja. (Huff. 2006.)

9 Logikai, és kriminológiai szempontból mindegy, hogy erkölcsi, morális, jogi, vagy anyagi megfontolásból teszi. Ha a korrumpáló fél értékarányos ellenértéket ajánl, vállalja a korrupciót. Amennyiben alacsonyabbat, úgy elzárkózik. Azt a látszatot kelti [mind morális, mind jogi (!) szempontból], hogy ő erkölcsileg feddhetetlen. Miközben hajlamos a korrupcióra, legfeljebb nem korrumpálták elégség hatékonyan.

(K korrupció /x/ & K korrupció /x/) v ~ K korrupció (z) Ha elutasítja a korrumpáló ajánlattevőközeledését (mert részéről alacsony a korrupciós késztetettség – esetleg nincs is benne) innentől sem kriminológiai, sem logikai értelemben nem beszélhetünk korrupciós eseményről. Sorban állók közül nincs, aki a sor élén állókat (~K korrupció /z/) megkerülje.

~K korrupció (y) ⊃ (~ K korrupció /x/ & ~K korrupció /y/) A korrumpáló felet a továbbiakban csak morális, vagy erkölcsi alapon lehet megítélni, csak ha egyéb feltételek is adottak, akkor lehet büntetőjogilag elítélni.10 • Azok a sorban állók, akik tudják, hogy kurrens termékért, szolgáltatásért állnak sorba, érdemes arra is felkészüljenek, hogy őket akár meg is kerülhetik. Magas korrupciós késztetettség mellett nehéz. A korrupcióra hajlamos felek titkos szövetséget épp ennek érdekében hoznak létre. Amen�nyiben ügyesen konspirálnak, a sorban állók, még ha jó eséllyel is jutnának jegyhez, bérlethez, le-

10 Szereplőink korrupt viselkedése igazolásának egyetlen módja, ha modellünk segítségével szerepeiket körbe tudjuk határolni. Ennek hiányában kriminalizálhatatlan. Jellemük (erkölcsi alapértékeik) és késztetettségük mértékének ismeretében legfeljebb feltételezhetjük, hogy hajlamosak rá. Szereplőnk (K korrupció /x/) lehet, hogy készen áll rá, és várja, hogy potenciális partnere (K korrupció /y/) korrumpálja őt, de amíg az nem kezdeményez, szerepe szerint – mind morálisan, mind jogilag – feddhetetlennek számít. Korrupciós késztetettségnek ellenálló félnek számít akkor is, ha miközben elfogadná a csábítást, de azt valamilyen megfontolásból mégsem teszi. A korrumpáló fél (y) szerepe a döntő. Korrumpálódásra kész szereplőnk (x) csak annyit tehet, hogy óvatosan jelzi hajlandóságát. Ha tehát a korrumpálandó (x), vagy korrumpáló (y) felek bármelyike ellenáll a kísértésnek, pusztán egyikük akaratából korrupt szövetség nem alakulhat ki.

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

A titkos szövetséges viszony logikájából következik, hogy e szövetségesek – még, ha ellenkező előjellel is – a kölcsönös előnyök megszerzése érdekében alakítják kapcsolataikat.

• Aki a sor végén áll (x), korrupt viselkedés hiányában nem jut hozzá az áhított jegyhez, bérlethez.

Egyrészt többletáldozatot kell vállaljon, valamiképp érdekeltté kell tegye a pénztárost abban, hogy őt előnyben részesítse. Másrészt korrumpálóan kell viselkedjen.

Korrupcióra készen közelít (x) potenciálisan korrupt partnere (y) felé (x→y), számára felkeltve a szövetségesi viszony lehetőségét. Egészen addig nem lehet benne biztos, hogy elérte célját, amíg a pénztáros ezt megfelelő gesztusokkal nem igazolja számára vissza. Titkos szövetség alakítása ezután jön létre.

K korrupció (x) ⇒ (K korrupció /y/ v ~K korrupció /y/)

• Aki a pénztárban ül (y), a korrupció háromszereplős logikai modellje tekintetében kulcsszereplő. Ha elfogadja a korrumpáló ajánlatát, megvalósul a korrupció háromszereplős logikai modellje, és titkos szövetséget köt a korrumpáló a korrumpálttal.

~K kor r u p c i ó (y) ⊃ (K korrupció /x/ → ~K korrupció /x/) ~K kor r u p c i ó (x) ⊃ (K korrupció /y/ → ~K korrupció /y/) A k kor változik meg a korrumpáló (K korrupció /x/) fél logikai, kriminológiai, és jogi megítélése, ha pénztárosunk (~K korrupció /y/), aki korrupt együttműködésre vele nem hajlandó, feljelentést tesz ellene, és bizonyítani is tudja (!) a korrumpálási szándékot. E tekintetben hatékony módszer lehet „pénztárosunk” tisztességes jövedelemhez juttatása, a korrupciós késztetettség mértékének csökkentése segítségével. ~ K kor r u p c i ó (y) → K korrupció (x) A korrupcióra hajlamos pénztáros is lelepleződhet, ha a jegyigénylő leplezi őt le, és bizonyítani tudja annak korrupt viselkedését. Antikorrupciós kommandó „álvásárlása” és dokumentálása hatékony lehet. Korrupt közlekedési rendőrök leleplezésére már alkalmaznak hasonlót. ~K kor r u p c i ó (x) → K korrupció (y) A korrumpálási szándék egyértelmű bizonyítása ezek ellenére igen nehéz.

A korrupciós kultúrára szocializálódott szereplőnk, amennyiben technikáját elsajátította, és azt ügyesen alkalmazza, gyakorlatilag leleplezhetetlen.

Megtanulta a korrupt közeledés, a titkos szövetség létesítésének, és fenn­ tartásának technikáit.

33

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

maradnak róla. Észre sem veszik, hogy őket megkerülték. ~K korrupció (z)

A korrupció szereplőit kriminális tartalom alapján két csoportba sorolhatjuk, bűnelkövetőkre, és áldozatokra.

• Vétséget elkövető felek. Akik a cselekményt elkövetik, korrumpálnak K korrupció (x) és korrumpáltak K korrupció (y). Titkos együttműködés alakul ki közöttük. Tisztában vannak azzal, hogy közös érdekük a lelepleződés elkerülése. Ha egyikük lebukik, magával rántja a másikat is.

• Vétséget elszenvedő fél az, akit (akiket) sorállás közben megkerülnek. ~K korrupció (z) A korrupt szereplők titkos szövetségalkotásának, és technikáiknak éppen az a célja, hogy a korrupció révén megkerült fél lehetőleg észre se vegye, hogy őt valamitől megfosztottak Azzal, hogy két csoportba soroljuk a szereplőket: elkövetőkre (K/x/ & K/y/), és áldozatokra (K/z/), arra szolgál, hogy világosan láthatóvá váljon a korrupció szerkezeti önállósága, egyéb gazdasági bűnelkövetési formákhoz képest. Logikai műveleteket is könnyebb úgy végezni, ha világossá tesszük a normakövető, és normaszegő magatartás ellentétét, a bűnelkövető és az áldozat szerepét.

Kétszereplős a lopás, a rablás, a sikkasztás, biztosítási csalás, csőd bűntett, adócsalás és egyebek.11 A zsarolás lehet kettő, és háromszereplős.12 Sajátos módon háromszereplős az orgazdaság.13 A háromszereplős modellünket fel nem bontja, de kibővítheti egy viszonylag új szereplőnek a „brókernek” megjelenése. Szerepe szerint közvetít a korrupcióra hajlandó, egymást nehezen megtaláló felek között. (Korrumpáló – Bróker – Korrumpált) Természetesen a nagy értékű korrupciós ügyletekben telekspe11 A lopás (furtum), rablás (raptus), vagy sikkasztás (peculatus), és elkövetői viszonylag könnyen azonosíthatók (legalábbis logikailag) az áldozat (~K/z/), és a rovására elkövetett káresemény, és mértéke ismeretében.

K lopás (x) v ~K(z); K rablás (x) v ~K(z); K sikkasztás (x) v ~K(z). K adócsalás (x) v ~K(z).

1 2 A zsarolás (repetundarum) abban az esetben írható le kétszereplős bűnelkövetésként, ha a zsaroló (K zsarolás /x/) bűnelkövető szerepével szembeállítjuk a megzsarolt, tehát áldozatszerepét (~K zsarolás /z/). Nem hagyhatjuk figyelmen kívül hagy a zsaroló őt valamilyen normaszegő cselekményre bírja rá. Megzsarolt „áldozatunk” egyúttal kriminális szereplővé (K zsarolás /z/) válik. Modellünk a megzsarolt áldozattal, aki időközben kriminális szereplővé vált (~K zsarolás /zs/), háromszereplősnek tekintendő. Korrupcióra emlékeztet, miközben nem az. Hozzá hiányzik a zsaroló és a megzsarolt felek közötti érdekközösség.

K zsarolás (x) v ~K zsarolás (z).

K zsarolás (x) v (~K zsarolás /z/ & ~K zsarolás /zs/). ( K zsarolás /x/ & K zsarolás /z/) v ~K zsarolás (zs).

34

A megzsarolt fél státusa ellentmondásos. Bűnös, és/vagy áldozat?

Büntetőjogi megítélése is ellentmondásos. (Btk. 323. §) 13 Az orgazdaság (occultator) beazonosítási nehézségeire már a latin jelentéskörnyezete is utal: egyaránt jelent közvetítést, elrejtést, pénzmosást, ahogy titkolást. Tevékenysége logikailag megtévesztő. Tolvajok, rablók partnereként bűnelkövető arcot mutat: K lopás (x) & K orgazda (y). A lopásból, rablásból, vagy egyéb módon származó javakat közvetítőként ügyfelei számára becsületes partner arcot: ~K orgazda (y) & ~K(z). Tevékenysége logikailag akkor azonosítható be pontosan, ha a korrupció háromszereplős modelljéhez hasonlatosan írjuk le. Ügyfelei előtt ugyanolyan ügyesen elrejti bűnöző arcát, miként a korrupció szereplői a kirekesztettek elől. ( K lopás /x/ & K orgazda /y/) v ~K(z).

kulációk, közbeszerzési eljárások, hazai, nemzetközi, vagy EU pályázatok elnyerése vonatkozásában veszik igénybe. Janics Dávid hívta fel arra a figyelmet, hogy a közvetítők igénybevétele a korrupciós ügyletek gördülékeny lebonyolítását teszi lehetővé. (Janics. 2012) • Nagyértékre elkövetett korrupciós cselekmények korrupt szereplők különösen nehéz helyzetben vannak akkor, ha egymásra akarnak találni. Különösen, hogy a kölcsönös bizalmatlanságuk miatt lebukási kockázatuk nagy.

• Korrumpálásra hajlandó K korrupció(x) szereplők leggyakrabban a szükséges kapcsolatokkal (kapcsolati tőkével) nem rendelkeznek. Számára jelent megoldást a brókerek bevonása.

• Korrupció elfogadására kész magas beosztású döntéshozó K korrupció(y) számára a biztonság, és diszkréció a legfontosabb. Számára is a bróker jelenti a biztonságot.

• Korrupciós bróker K korrupciós-bróker(w) elsősorban kapcsolati tőkéjét és a korrupciós kapcsolat „szakmailag korrekt”, és „jogi szempontból támadhatatlan,” biztonságos működtetését viszi az ügyletbe. Gyakran ügyvédek ők, akiket hivatkozhatnak titoktartási kötelezettségükre.

Háromszereplős modellünket a bróker úgy alakítja négyszereplősség, hogy a korrupció animátora. Ismeri a szereplőket, össze tudja őket hozni. A többi már rajtuk múlik. {(K korrupció/x/ → K korrupciós-bróker/w/) & (K korrupciós-bróker/w/ ← K korrupció/y/)} ⇒ ⇒ (K korrupció /x/ & K korrupció /y/) v ~K korrupció (z) Brókerünk a korrupciónak, magának az aktusnak közvetlenül nem részese, de nélkülözhetetlen szereplője. Szerepe potenciálisan akár annak a lehetőségét is hordozza, hogy a kriminális korrupció leleplezőjévé váljon.14 Összefoglalásképp megállapítható: háromszereplős modellünk a korrupció jellegzetes logikai képletét mutatja. A kétszereplős modellhez hozzá kapcsolja a sorállás, és a titkos szövetség képleteit.

A kriminológiai vétséget (K), korrupciós cselekményt (K korrupció) elkövető(k): • Korrumpáló szereplő(k). K korrupció (x) • Korrumpált szereplő(k). K korrupció (y) • Korrupt felek között adott esetben közvetítő „bróker.” K korrupciós-bróker (w) A kriminológiai vétség áldozata(i) (~K): • A korrupt szereplők együttműködésének következtében kirekesztetté váltak köre. K korrupció(z)

14 Ha ugyanis a korrupció titkos szövetséges viszonyban valósul meg, úgy feltárásához, és leleplezéséhez is érdemes igénybe venni titkos módszereket, bevonva érintett „brókereket”

II. KORRUPCIÓS KÉSZTETETTSÉGRŐL A korrupciós döntés meghozatala

DE = k

E

(DE ⇔ D~K )

Az a normaszegő (a-nomiás) döntés a következőképp néz ki: DK = k

K

(DK ⇔ D~E )

Az alternatívák (k) sokaságából csak kettőt, a 15 Döntés = /lat:/decizitas (D). A kifejezés latin eredetije eldöntést és elhatározást egyaránt jelent.

16 Definíció szerint etikusnak tekintjük az etikai tartalommal rendelkező viselkedést.

Et i k a i tartalom = etikum (E). Nem árt tudni, hogy az etikai tartalom kettős természetű. Az etika (ta hJika) tárgya az etikum (etikai tartalom) amely – Szókratész nyomán Arisztotelész szerint – megnyilvánulhat morális (to eJoz) és erkölcsös (to hJoz) viselkedésként (Arisztotelész. 1987): • to eJoz = Morál, mely egyaránt jelenti egy kisebb nagyobb közösség, társadalmi csoport által kialakított szokást, normát, és ezen szokások szerint megnyilvánult, öröklött állapotot.

• to hJoz = Erkölcs, mely jellemzően emberi tulajdonság, az illető egyén érzelme, jellemes/jellemtelen megnyilvánulása, viselkedésének ka­ raktere.

E zen kettősségre vezethető vissza, hogy „az erkölcsnek van többes száma.

Sőt tulajdonképpen csak többes száma létezik. Az éthosznak (morálnak) lényegét tekintve nincs.” (Ancsel. 1981. 34. old.)

17 Ehrenberg eredetileg a fogyasztók vásárlói aktivitását, és mögöttük a pszichológiai tényezőket vizsgálta. Adott maga a vásárlási szándék (I), a kínálat, mint döntési alternatíva (k), és maga a vásárlási szándék (V), ami vagy realizálódik, vagy nem. Tehát: V = k√ I Belátható, hogy a vásárlási döntést racionális mérlegelés mellett egyéb (pszichológiai) tényező befolyásolja (Garai.

2003. 100–103. old.), közöttük az az (E) etikai tartalom, ami az eredeti képletben nincs benne, de a pszichológiai tényezők között megtalálható.

A kriminális és nem kriminális késztetettségről Kriminálisnak tekintjük azokat a normaszegő cselekményeket, melyeket a társadalom oly mértékben tart elítélendőnek, hogy őket a törvény erejénél fogva üldözendőnek rendeli. Vannak azonban olyan normaszegő viselkedések, melyeknek társadalmi veszélyessége vita tárgyát képezi, kriminológiai megítélésük sem egyértelmű, őket nevezzük nem kriminális (anonim, vagy áldozat nélkülinek19 is nevezett) normasze18 A gazdasági realitások mellett az alternatívák közötti választást jelentősen befolyásolja, hogy az adott egyén milyen gazdasági környezetben él, milyen gazdasági és korrupciós kultúrát (erre korábban már utaltunk) sajátított el. A korrupciós késztetettség ténye, és mértéke ugyanúgy realitás, miként az a gazdasági és politikai környezet, amely katalizálja.

A gazdasági és nem gazdasági körülményeknek a korrupció érzékelhető nagyságára gyakorolt hatását a szakirodalom elismeri. A TI által évről-évre készített nemzetközi összehasonlítás index mégis csak a korrupció érzé­ kelésének mértékével, az adott térségre jellemző reálgazdasági környezettel, társadalmi (szociológiai és szociális) körülményekkel nem. Pedig az indexet kidolgozó Johann Graf Lambsdorff annak idején odafigyelt a „nem gazdasági hátterű” (Cng) korrupcióra. (Sebestyén. 2005. 4. sz.)

A döntési alternatívák (k /K; E/) közötti választás vonatkozásában velük számolni kell.

19 Az „áldozatnélküliség” kifejezést a kriminológia használja, de sze­ rencsétlen módon. Szokták ide sorolni a tiltott szerencsejátékot, koldulást, kábítószer használatot, mondván, az áldozat is közreműködik saját áldozattá válásában. (Adler – Mueller – Laufer. 2005. 61. old.)

A kriminális cselekmények logikai modellezése ezzel szemben azzal a tanulsággal jár, hogy áldozatok nélküli vétség sincs. Etikai és ontológiai szempontokat mérlegelve korrekten erre utal Ancsel Éva, amikor az anonim és nem anonim vétségeket különített el. Anonimnek tekintve a társadalom részéről szankcionálhatatlan bűnöket, melyeket az adott konkrét esetek vonatkozásában csak az elkövető lelkiismerete (erkölcsi érzéke) tekint vétkesnek. Paradox módon, mintegy ő teremti a bűn fogalmát. (Ancsel. 1981.

43. old.) Émile Durkheim szociológiailag (logikai megfontolásokat még nem mérlegelve) szintén arra jutott, hogy vétkes normaszegés nincsen áldozat nélkül.

Még az öngyilkosságnak is – melyet egyszemélyes cselekményként tekint – van áldozata (x), aki elköveti önmaga ellen az erőszakot, ami által, egyszerre kriminális és nem kriminális szereplő. (Köngyilkos/x/⇔~Köngyilkos/x/) Csele­ kedetével alapvető emberi normát szeg meg (a-nomikus cselekmény), még akkor is, ha vele valamifajta kiváltó okra, ellehetetlenült anyagi körülményeire, feloldhatatlannak vélt válsághelyzetre stb. reagál. (Durkheim. 1967.) Nincs ez másként a kettő, vagy háromszereplős vétségek megítélése esetén sem. Attól még, hogy a vétkest egyben áldozatnak is tekintjük, nem szerencsés „áldozatnélküliségről” beszélni.

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

A korrupció elkövetése, vagy kerülése az érintett személy/személyek döntésén múlik. A megfontolások erkölcsi tartalmát a gazdaságpszichológiából ismert Ehrenberg-képlet felhasználásával vizsgáljuk meg.

A döntés (D)15 előtt álló szereplőink a lehetséges (k) döntési alternatívák közül választhatják a társadalmilag kívánatosnak, normakövetőnek (~K), tehát etikusnak (E)16 tekintett alternatívát, vagy a kriminális (K), tehát etikai szempontból elutasítandó (~E) alternatívát: k(K; E) A korrupció tekintetében érintett összes szereplő (x, y, z) amikor döntési kényszer elé kerül sorban állóként (kényszerhelyzetétől, korrupciós késztetettségének nagyságától függetlenül), választhatja a korrumpálástól mentes sorállást. (DE) (Akár annak kockázatával is, hogy a tumor diagnózisa ideje későn születik meg, vagy vágyott jegyhez, bérlethez nem jut hozzá.)

A hivatali döntéshozó is, jelleme erejénél fogva, elutasíthatja a korrupciós kezdeményezéseket, ill. maga sem kezdeményez korrupt cselekmény. (DE) (Vállalja, hogy lemond azokról az – anyagi, vagy egyéb – extra javakról, melyeknek megszerzésére különben semmi esélye nincs.) Ellenkező esetben a korrupt viselkedés mellett dönt (DK), vállalva a kriminalitás összes kockázatát.

A társadalmilag konform, normakövetés Ehrenberg képlete alapján a következőképp alakul17:

„k(K; E)” emeltünk ki, miközben számos más pszichológiai természetű megfontolás is motiválja a döntést.

Lehet, hogy tudatosan átgondolt elvi természetű, miként az is elképzelhető, hogy valami tudat alatti késztetés alapján, mintegy érzelmi alapon cselekedett.

(Garai. 2003. 100–103. old.) Jelenlegi vizsgálatunkhoz elégséges csak a kriminális és normakövető alternatívát nézni. Kriminológiailag a következő kérdést érdemes vizsgálni: az adott egyén milyen döntést hoz (K v ~K), és ezt a társadalmi normák viszonylatában (E v ~E) miként teszi. Egyéb pszichológiai tényezőkkel, és motivációkkal most nem foglalkozunk.

Képletünk segítségével kiderült, hogy a kriminális korrupció alternatívája – függetlenül a korrupciós késztetettség nagyságától – reális alternatíva. Legyen akármekkora a késztetettség mértéke, a kriminális cselekmények kerülése mindig megmarad a döntési alternatívák között. Ezt az is mutatja, hogy szinte sosem esik teljesen egybe a korrupciókerülés a megvalósult korrupcióval.18

35

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám 36

géseknek. A korrupciós cselekmények vonatkozásában hasonlóképpen beszélhetünk nem kriminális viselkedésről: nem kriminális korrupcióról.

• A teljesség igénye nélkül ezek a következők: kalákamunka, protekció, kapcsolati tőke érvényesítése, lobbizás, prostitúció, előnyösen házasodni.

A nem kriminális korrupciót kriminológiailag az is felismerhetővé teszi, hogy az érintett szereplők korrupt, vagy korrupcióval szembehelyezkedő döntésének eredményeként alakul ki. Tanulmányozásukat megkönnyíti a háromszereplős korrupciós modellünk, és a módosított Ehrenberg-képlet használata.

Döntési alternatívák az érintettek számára mindig rendelkezésre állnak, függetlenül a korrupciós késztetettség mértékének nagyságától. Cselekményük megítélését nem a hatályos törvények, jogszabályok, hanem az adott társadalom kisebb-nagyobb csoportjainak, értékformáló közösségeinek értékszemlélete (morálja) határozza meg. A korrupció problémájával szembenéző egyének morális döntése (D) kerül a középpontba. Ismerik a kriminális (K) és nem kriminális (~K) alternatívákat, közülük azt választják, mellyel képesek azonosulni.20 Morális-etikai értékeik (E) szerint a korrupcióval kapcsolatos döntési alternatívák a következők: D~K ⇒ k (K; ~K) = ~K (~K ⇔ E) DE ⇒ k (~E; E) = E (E ⇔ ~K) Az alternatívák közötti választást (D) tovább bonyolítja, ha nemcsak a morális-etikai elveket, de erkölcsietikai (!) elvek szerinti döntésekre (D) is odafigyelünk.

Gondoljunk bele annak az illetőnek a helyzetébe, aki a tumor diagnosztikai laboratórium előtt áll sorba, és több hónap múlva kerül sorba. A korrupciós késztetettségének mértéke óriási, és még inkább az, ha csaH a áldozatnélküli cselekménynek neveznénk a kábítószer használatot, akkor a kábítószert használó személyt kriminalizálni sem volna szabad. (~K kábítószer fogyasztás/x/) Gyógykezelést fel lehet számára ajánlani, de oda a törvény szigorával nem volna szabad beutalni, hiszen cselekedetének egyéb áldozata nincs, mint önmaga. Úgy kellene kezelni, mint az önmaga ellen erőszakot elkövető öngyilkost. Viszont vele ellentétben, mind a társadalom igazságérzete (moralitás), mind pedig törvényesített akarata, (több európai országhoz hasonlatosan) vétkes cselekedetként ítéli meg, és el a kábítószer terjesztését és a fogyasztását egyaránt, hiszen van áldozata (K kábítószer fogyasztás/x/⇔~Kkábítószer fogyasztás/x/). A kábítószer fogyasztó, mint speciális kriminológiai helyzetben lévő áldozatot együttműködésre lehet kényszeríteni. Ezáltal, egyrészt meg­ mentve életét, kimenekítve őt a kábítószer rabságából, másrészt megszüntetve további kriminalizálását.

Hasonlóan érdemes eljárni a koldulás vétségét elkövetőkkel szemben.

Feltéve, hogy az adott jogrendszer ezt a törvény erejénél fogva üldözendőnek tekintik. Magyarországon a kérdés kezelése politikai viták tárgya. (Ld. Budapest, józsefvárosi népszavazás, köztestületének döntése (2011), és az ebből kavarodó politikai viták.) (K koldulás/x/⇔~K koldulás/x/) Tiltott szerencsejátékban résztvevők a játékokat szervezők áldozatai, mert reális nyerési esélyük nincs, egyértelműen áldozatok. (Lottójátékban sincs sok esélye a játékosnak, de az legalább legális, és korrekten szervezetten zajlik) A játék (Itt a piros, hol a piros? Pilótajátékok stb.) szervezője egyértelmű, hogy kriminális (K tiltott szerencsejáték/x/), miként játékosa azzal együtt is áldozata, hogy önként vállalta a játékban résztvevő szerepet. A tiltott játék szervezője minden esetben megtévesztésekkel buzdítja játékra áldozatait. (~K tiltott szerencsejáték/z/) 2 0 Ne tévesszük össze ezt a döntési helyzetet azzal, amikor a döntési alternatívként a törvényekkel összhangban meghozott konform, vagy azzal szembehelyezkedő diszkonform (korrupt) döntési alternatívák között kellett választani, félretéve egyéb morális elveket: (Dkorrumpáló⇒k/E;K/⇒/DK⇔D~E/) & (Dkorrumpált⇒ k/E;K/⇒/DK⇔D~E/) & & (Dkorrumpciókerülő⇒k/E;K/⇒/D~K⇔DE/)

ládtagja sorát próbálja korrupt módon lerövidíteni.

Motivációinak ismeretében kriminális tettének társadalmi megítélése bizonyosan módosul. Az erkölcsietikai tartalmú döntés kriminológiai megítélése ezek után vált igazán ellentmondásossá: a társadalmi és jogi megítélése egyértelműen elítélése (D K-Protekció⇒k/ KProtekció;E/⇒K Protekció) (K Protekció⇔~E) ellenére az érintettek etikai elvekre is hivatkozva, tettüket nem tartják elvetendőnek.

A nem kriminalizált korrupcióval kapcsolatos társadalmi vélekedésre sokkal inkább jellemző a bizonytalanság, mint az iménti példa esetén.

Kalákamunka Szívességi munka, melynek lényege (tartalmilag) egyrészt baráti, családi szálak mozgósítása valamilyen konkrét feladat elvégzésére, későbbi viszonzás reményében, másrészt (közpénzügyi megközelítésben) az anyagi források racionalizálása, a kalákamunka közterheinek megspórolásával. A kalákamunkát kezdeményezők, illetve benne résztvevők fejében a közpénzügyi megfontolások nem merülnek fel, baráti, és családi kapcsolataikra számítanak, amennyiben más tagjaik szorulnak segítségre. A kalákamunka alapvetően nem kriminális tevékenység, amennyiben az adott törvények azzá nem minősítik, illetve, amennyiben valóban szívességi-munkakapcsolatról, és nem, mondjuk rabszolgamunka az adott tevékenység.

A kalákamunka korrupcióra épül. A meghatározó három szereplői a következők: • Szívességi munkát igénybe vevő (x) szereplő • Szívességi munkát végző (y) szereplők • Hivatalosan, munkajogi szempontból is korrekt munkavégzés esetén, a konkurens (z) vállalkozó munkadíjat számol fel, és megfizeti a felmerülő közköltségeket, adót, járulékot. Hasonlóképpen megkerült (z) szereplőnek számít az adó- és járulékbevételeitől ekképp megfosztott állam és önkormányzat.

Korrupt tevékenységük kriminalizálása még úgy is nehéz, hogy pontosan be tudjuk határolni a megkerült szereplőket, és elmaradt hasznukat. Az együttműködő – korrupt – szereplők kapcsolata (normális körülmények között) nem titkos szövetség, hanem ősi morális értékek mentén kiforrott szívességi kapcsolat. (~K kalákamunka/x/ & ~K kalákamunka/y/) ⇔ (Ekalákamunka/x/ & Ekalákamunka/y/) A kalákamunka kriminalizálása nagyon szerencsétlen lépés az állam, és önkormányzatok részéről. Szerencsétlen akkor is, ha arra próbálnak hivatkozni, hogy csak a közpénzek mozgását kívánják legális keretek közé szorítani. Akkor is az, ha céljuk az állami, önkormányzati bevételek növelése általa. A kalákázás annyira mélyen gyökeredzik a munkakultúrában, hagyományaiban, morális-etikai értékeiben, hogy minden olyan lépés, amit felszámolása érdekében tesz, ellenkező hatást, bumeránghatást vált ki. Az addig le-

gálisan együttműködő felek kapcsolata titkos szövetséggé, korrupt együttműködéssé alakul.

(K protekció /x/ & K protekció /y/) v ~K protekció (z) A jelenség kriminalitásának megítélése közben legfeljebb akkor bizonytalanodunk el, ha az érintett korrupt szereplők döntései mögötti motivációikat is megismerjük. (Ezért is tárgyaljuk itt, a nem kriminális korrupció között.) Még, ha tisztában vannak is vele, hogy törvénytelen dolgot művelnek, igazságérzékük egyfajta ősi morál alapján a családi, és/vagy baráti köteléket erősebbnek tekintik a jogkövető magatartásnál.

DE⇒k(Protekció; E)⇒Protekció (E/erkölcsi meg­g y őződés/⇔Protekció) (?) (~K protekció /x/ & ~K protekció /y/) v ~K protekció (z) (?)

Konfucius, Arisztotelész, Mohamed, néhányan azon szerzők közül, akik a protekciót kisebb/nagyobb mértékben elfogadhatónak tartották.21 A modern polgári 21 Az ősi morális értékeit, az ősök, a család tiszteletét az ember a pre­ hisztorikus ősi időből örökölte. Elvi (filozófiai szintű) megfogalmazása, és követése nem okozott problémát. Megfogalmazásának ideológiai tartalma, és a történelem során alakult változatos formái jelentenek csupán némi eltérést.

Konfucius (latin átírással szemben kínaiul: Kugn-fu-ce) (Kr.e. 551–479) egyrészt az állami (Kuo) érdekeket szolgáló nemes emberi erények (értsd: polgári erények) megfogalmazását, másrészt a vidék (Kai) emberének ősi (!) erényeit fogalmazta meg. Nemes erényként ajánlotta: „Sose tedd másokkal, amit magadnak nem kívánsz. Ez az állami alkalmazott erénye legyen! Nem

Kapcsolati töke érvényesítése A kapcsolati tőke által generált korrupció a személyes ismeretség alapján generálódik, a protekció elemzésekor megismert módon. A gazdasági, üzleti, illetve a hivatalos viszonyok között használják ki a kapcsolatban rejlő lehetőségeket. Erre hivatkozva kérhetnek kisebb-nagyobb szívességeket, és jutnak előnyökhöz.22 Meghatározó szereplői a következők: • Szívességet kérő (x), aki kihasználja, hogy személyes kapcsolatban áll befolyással rendelkező (y) emberekkel.

• Befolyással rendelkező notabilitás (y), akihez a szívességet kérőnek (x) módjában van közel kerülni.

• Befolyásos kapcsolatokkal nem rendelkező (z), aki ez által magát kirekesztettnek érezheti.

A HR szakma teljesen legálisnak tekinti a kapcsolati tőke érvényesítését. Normakövető formái nem kriminálisak, miként a kapcsolódó társadalmi vélekedés is elfogadó. (~K, E) Természetesen súlyosabb formái lehetnek kriminálisak is.23 A személyes kapcsolatban rejlő előnyt az adja, hogy megkönnyíti a notabilitás (y) megszólítását, nem kell az azonnali elutasítás kockázatával számolni. Nem szükséges hozzá kommunikációs trükkökhöz folyafognak zúgolódni.” (Konfuciusz. 1980. II/12.) Az ősi hagyományok követéseként a Szolgálat – Tisztelet – Szeretet erényét (hsziao-t) emelte ki különösen fontosnak. A Szülőtisztelet könyve tanulságaként. Ahogy a gyereknek szolgálnia kell szüleit, a szülőknek a nagyszülőket, azokkal közösen az ősöket, és mindenkit, akivel egy nemzetségbe tartozik! „Így hát az anya (szolgálata) az iránta való szeretetből fakad, az úr szolgálata a tiszteletből, az apa szolgálata pedig mindkettőből egyszerre.” (Konfuciusz. 2003) A családi, illetve etnikai összetartozást szolgáló protekcionizmus, mint meghatározó premodern erény kerül szembe modern értékeinkkel.

Arisztotelész a gazdasági és üzleti kapcsolatokban az igazságosság erényeit emelte ki. Igazságos az, ha egyenlő mércével mérünk. A Nikomakhoszi etikában mondja ki a kamatszedési tilalomról szóló tételét: „görög a görögtől kamatot ne szedjen,” hisz ezzel megsérti az igazságosság erényét. (Arisztotelész. 1987.

V. könyv.) Nem más ez sem, mint a kínai hagyomány szerint ismert nemzeti protekcionizmus.

Hasonló megállapításra jutott a bibliai Mózes is. Számára is egyfajta igazságosságelv, az isteni kinyilatkoztatásra alapozott tálió-elv volt a kiindulópont. Ezt sérti meg a kamatszedés, amely a zsidók között teljesen elfogadhatatlan. „Ha a népemből való szegénynek, aki közötted él pénzt kölcsönzöl, ne viselkedj vele szemben uzsorás módjára. Ne követelj tőle kamatot!” (Mózes. Kivonulás könyv. 22.24) Mohamed próféta által hirdetett gazdasági etikája Mózeshez hasonlóképp elítélte a kamatszedést, miként a korrupt összefonódásokat is. Elsősorban a követői között kialakult viszályok alakították az iszlámot korrupttá. Protekciót a tanításra (a Korán tekintélyére hivatkozva) meglehetős szigorral ítélték el a későbbiekben is. Egyedül azzal nem tudtak (nem tudnak ma sem) mit kezdeni, ami a bazáron belül történik. Ami ott történik, az gyakorlatilag szabályozhatatlan.

A közélet kevéssé, de a felügyelő Kádi (bíró) könnyedén megvesztegethető.

2 2 Szólások, közmondások is ismertetik a kapcsolati, ismertségi viszonyok előnyeit, miként hátrányait is: „Légy a tűz közelében!” „Csurran, cseppen.” „Madarat tolláról, embert barátjáról!” „Mit akar? Nem voltunk osztálytársak!” „Nem cseresznyézek vele közös tálból.”

2 3 A kapcsolati tőke kriminalizálódott formája a bűnszövetségek alakítása.

(Leginkább kétszereplős modellként alakulnak.) Ad hoc formában jönnek össze régi ismerősök, pl. „börtöniskolába” járt haverok. Bűnszövetkezet tipikus mediterrán alakzata a maffia, melyben a Családi szövetségekbe tömörült kettő, vagy három szereplő alakít ki kriminális korrupt viszonyt.

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

Protekció Anyagi, vagy nem anyagi természetű előnyök megszerzésére a rokoni, ismeretségi kör segítsége által.

Társadalmi veszélyességét bizonytalan megítélése adja. Abban az esetben kriminalizálódik, ha kiderül, hogy vannak, akik e protekció következtében érdemtelenül hátrányos helyzetbe kerültek. A protektor és protezsált között lehet rokoni, családi kötelék. Baráti viszonyon alapuló protekcióban egyfajta szívességi kapcsolat működteti a protekciót: „ma én segítek, holnap te.” A magyar korrupciós kultúra ezt nevezi: „urambátyám viszonynak.” Kialakulhat közvetlenül anyagi természetű érdekeltség is protezsált és protektor között, de ez már jobban emlékeztet a „klasszikus” kriminális korrupcióra. A protekció meghatározó szereplői a következők: • Protezsált (x), aki a protekciót (a protektor közbenjárását) kéri.

• Protektor (y), aki a közvetlen előnyt biztosítja, vagy személyes kapcsolatai révén közbenjár a protezsált érdekében.

• Protekció áldozata (áldozatai) (z), akit a protezsált és a protektor kapcsolata miatt anyagi, vagy nem anyagi természetű hátrány (hátrányok) ér.

Az elmondottak alapján a protekció egyértelműen kriminális természetű. A háromszereplős modellünk korrupt szereplői között azért alakul ki titkos szövetség, hogy a protezsált számára hatékonyan biztosíthassa az előnyöket, feltűnésmentesen tudja kirekeszteni a sorban (legálisan) következő (~Kprotekció/z/) érintettet/érintettek.

jogfilozófia megjelenésével alakultak ki követ­ke­ze­ tes(ebb) viszonyok e kérdés megítélésében. Nem legálisan azonban fennmaradt, még a korrupciós tekintetben tisztaként elkönyvelt skandináv országokban, a protestáns északon is.

37

modni. Ugyanakkor kriminalizálására sem kell számolni. Azt ui. nem lehet büntetni, hogy x és y valahonnan (iskolapadból, régebbi munkahelyről, üzleti partnerként, esetleg kutyasétáltató, vagy teniszpartnerként) ismerik egymást.

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

(~K kapcsolati tőke /x/ & ~K kapcsolati tőke /y/) v ~K kapcsolati tőke (z) Lobbizás Társadalmi, gazdasági, szakmai – adott esetben egyéb, pl. kulturális – érdekcsoportok (lobbi csoportok) képviselete döntéshozó testületek előtt. Csoportérdekeik általában periférikusak, ezért kénytelenek e lobbi-csoportok kijáró embereket, lobbistákat igénybe venni. Lobbizás lényegét úgy is összefoglalhatjuk: a hatékony kapcsolatokat (kapcsolati tőkét) pótolni képes tevékenység.24 Lobbizás, mint korrupt tevékenység, leginkább a kapcsolati tőke érvényesítésével hasonlatos. Meghatározó szereplői a következők: • Lobbycsoport (x), aki érdekeinek képviseletével bízza meg a lobbistát (y).

• Lobbista (y), aki rendelkezik megfelelő politikai kapcsolatokkal, valamint e kényes feladat ellátásához szükséges tapasztalattal.

• A sem befolyásos kapcsolatokkal, sem hatékony érdekérvényesítő képességgel nem rendelkező (z) csoportok, akiket ezért az erős lobbycsoport(ok) kirekeszt(enek).

Lobbizás alapesetben nem kriminális tevékenység (~K lobbizás), de tagadhatatlan, hogy a kriminális korrupció határain jár. Kriminálisnak akkor minősül, ha az érdekérvényesítést szabályozó rendelkezéseket megszegik. Egyéb esetekben legális. Tehát, nem jogi, inkább etikai természetű problémákat vet fel.

Lobbycsoport és lobbista egymásra találásában, az érdekérvényesítés eredményes megszervezésébe törvényességi szempontból nehéz belekötni. A lobbista nem tesz egyebet, mint működteti azt a kapcsolatrendszert, ami rendelkezésére áll, és ugyanúgy nem vétkes, mint a már bemutatott kapcsolati tőkéjét kihasználó egyén, vagy csoport. (~K lobbizás /x/ & ~K lobbizás /y/) ⇔ (~K kapcsolati tőke /x/ & ~ K kapcsolati tőke /y/) Még akkor is ez a legális helyzet, ha belátható, hogy ennek következtében rivális alacsonyabb lobbyerejű csoportok hátrányos helyzetbe kerülnek, (~K lobbizás /x/ & ~K lobbizás /y/) v ~K lobbizás (z) Mi biztosítja számukra a legalitást? Magyarországon a törvényi szabályozás egészen új, és előzménynélkülinek mondható. Jól mutatja a lobbizás szakmai-etikaijogi természetének képlékenységét, hogy az Európai

38

2 4 Lobby (amerikai angol eredetű kifejezés) kifejezés klasszikus jelentése a kijáró tevékenységre utal – amint erre a Nyelvművelő kéziszótár (szerk.: Grétsy és Kemény) felhívja a figyelmet. Az Amerikai Képviselőház folyosójára beengedett lobbisták megszólíthatták a politikai döntéshozókat. Más nyelvekbe szélesebb jelentéssel került be. A magyar köznyelvbe a lobbizás egyenesen a korrupció szinonimájaként van jelen, bizonyára azért, mert a lobbisták szakmai önérdek érvényesítő képessége még gyenge.

Unió is a jogi szabályozás helyett etikai kódexüket (FELPA. 1998) ismeri el irányadóként. A Lobbyszervezetek Európai Szövetsége önszabályozó kódexet dolgozott ki. Ennek értelmében, elfogadják az érvényes Uniós jogot, szabályait, irányelveit. (Kégler. 2004.) Kódexükben ezen felül 12 pontba szedve és szigorúbban fogalmazzák meg a lobbistákkal szembeni elvárásaikat. Közöttük szerepel a korrumpálás tilalma, és a szakmai feddhetetlenség elvárása.25 Az érdekkijárás kriminális-korrupciós tartalma azzal valósul meg, ha a befolyással rendelkező notabilitás irányába anyagi, vagy anyagiakban is kifejezhető értékmozgás is megfigyelhető. Ez egyaránt korrupttá minősíti a lobbistát, sőt képviseltjeit is. Nehezen elképzelhető ui., hogy a lobbista a saját költségére korrumpálja a döntéshozót.

(K lobbizás /y/ ⊃ K v~K lobbizás (z)

lobbizás

/x/) & Korrumpált politikus

A nem kriminális korrupció is felvet súlyos etikai, és a demokrácia működését érintő kérdéseket. A döntéshozók – akik a képviselőház folyosóin, vagy azon kívül fogadják a lobbistákat – miután tájékozódtak a lobbycsoport érdekei és értékeiről, tudnak-e elfogulatlanul, tisztességesen dönteni. Nyilván nem. Miközben pozíciójukat a választópolgáraik szavazatának, és nem a lobbycsoportoknak köszönhették. Kriminológiai szempontból akkor is fontos e problémával számolni, ha a lobbizás során a törvényi és etikai feltételeket betartják (tehát az adott lobbizás nem kriminálisan korrupt), mert demokratikus deficitet okoz, és ezáltal egyéb (már kriminális) korrupciókhoz vezet!

Magas lobbyértékű csoportok korrupciós nyomása nagyobb, mint az alacsonyabb értékűeké, akiket megkerülnek. (~K lobbizás /x/ & ~K lobbizás /y/) ⇔ (E lobbizás /x/ & E lobbizás /y/) v ~K lobbizás (z) (?)

Prostitúció Prostitúció lényegét a háromszereplős modellünk a következőképpen definiálja: Prostituáló és prostituált között kialakított üzletszerű, pénzben – vagy egyéb anyagiakban – kifejezhető kirekesztő, tehát korrupt kapcsolat,26 melyben eredendően nem anyagi termé2 5 Kódex 11. pont: „Tartózkodnia kell minden olyan cselekedettől, amely megengedhetetlen eszközökkel helyezi nyomás alá az eurokratákat!”

Kódex 12. pont: „Csak olyan személyt alkalmazhatnak, aki betartja a közösségi intézmények szabályait, és titokvédelmi előírásait!”

26 „Üzletszerű” kapcsolatnak tekintik, mert az üzleti élet fogalmaival is leírható, bizonyos mértékig, üzleti mechanizmusok jellemzik. Kereslet–kínálat törvénye meghatározza a felek közötti ár/érték arányokat. A prostituált mint árucikknek minőségét a McCarthy féle marketing-mix (4 P.) szerint is jellemezhetjük. A prostituáló mint kuncsaft szerepe olyan, mint bármi egyéb szolgáltatás vásárlása esetén. Kapcsolatuk természete szerint szimmetrikus, kölcsönösen ki kell egymást elégíteniük. A prostituáló szexuális kielégítést, a prostituált anyagi természetű kielégítést kap, egyenlő mértékben.

A hatályos büntetőjogi kódex a prostitúciót felnőtt ügyfélkapcsolatban nem kriminalizálja, de korábban még „üzletszerű kéjelgést” kriminálisnak tartotta.

(A z üzletszerű szexuális kapcsolat jogi megítélése mára – bizonyos keretek között – normálisnak minősíttetik. A Btk. a prostitúcióra kényszerítést,

erőszakot, kitartottságot, és kerítést kriminalizálja. (Btk. 197. §, 198. §, 201. §, 202. §, 202/A. §, 205. §, 206. §, 207. §)

A madame megítélése – amennyiben pusztán a találkahely biztosítására szorítkozik – azonos kell legyen a prostituálttal, egyébként mind etikailag, mind a jogilag kriminális (Btk. 207. §) szerepet játszik. /Kprostitúció(y)⇔ ~Eprostitúció(y)/) Szexuális természetű prostitúció megítélése egyaránt lehet legális (~K) és kriminális (K). A rendszerváltást követően változott meg a megítélése, a korábban üldözött tevékenységet – nemzetközi mintákra hivatkozva27 – bizonyos korlátozások mellett, de le­ galizálták. A prostitúcióra régen is, ma is hierarchikus viszonyok28 jellemezték, és jellemzik ma is. Legális és illegális viszonyok, és bűnözői körökkel kialakuló összefonódásaik miatt marad fenn kriminális megítélésük. A prostitúció de-kriminalizálásában a bűnüldöző szervek ugyanúgy csak részsikereket érhetnek el,29 miként tevékenységük társadalmi (morális) megítélése továbbra is negatív. Tehát attól még, hogy maga a tevékenység időközben szabaddá vált, korrupt jellege nem szűnt meg. A hierarchia legalján tevékenykedő utcai prostituáltak megítélése változott kevésbé. Jogszabályokkal az ő tevékenységüket korlátozzák legerőteljesebben. A társadalom ui. az utcai prostitúciót látja, ezért ellenük tiltakozik a leghatározottabban. Etikailag-morálisan ezt utasítja el leghatározottabban.30 2003-ban még társadalmi mozgalom is létrejött a prostitúció nélküli Magyarorszá2 7 Elsősorban is ki kell emelni a New York-i Egyezményt, amely miközben nem tiltja, szigorú keretek közé szorítja. „Egyezmény az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomásáról.” (New Yorki Egyezmény.

1955. évi 34. tv.)

28 A legmagasabb körök prostitúciójáról nem igazán lehet képünk, mert tökéletesen rejtett. Esetleg maga az érintett „üzletfél” sem tudja, hogy prostituálttal van dolga. A hierarchia csúcsán az előkelő körök meghívásainak eleget tévő szervízhálózattal (legálisan hostess-szolgálatként működő ügynökséggel) kapcsolatban álló „luxusprostituált” tevékenykedik. Értéküket növeli magas kvalitásuk, műveltségük, vagy médiaismertségük, és az elvárt diszkréciójuk.

Többségükről a közvélemény nem is feltételezi, hogy prostituáltak. Lehetnek ismert színészek, műsorvezetők, újságírók is. Hozzájuk képest alacsonyabb szinten állnak a „call girl-ök.” Közöttük is a többség iskolázott, akit magasabb körök vendégeiként lehet kiközvetíteni. Ebbe a körbe tartoznak az erotikus televízió csatornákon, és interneten bemutatkozó hölgyek, akikhez közvetítőkön keresztül lehet hozzáférni.

A masszázsszalonok, és bárok prostituáltjai az alsóbb szinten tevékenykednek.

Vendégkörük vegyes, és szinte sosem exkluzív. Legális bordélyházak hiányában azok szerepét is pótolják. Országutak, utcák mentén, és kamionparkolóknál tevékenykedők a hierarchia legkevésbé megbecsült, legkiszolgáltatottabb rétege.

A társadalom perifériájáról verbuválódott, alacsonyan iskolázott csoportja.

Amennyiben tiltott helyen „dolgoznak” úgy a rendőrség őket kriminalizálja.

A legkönnyebben ők válnak bűncselekmények áldozataivá, illetve elkövetőivé.

2 9 A prostitúció korrupt természetének teljes körű feltérképezése a hierar­ chikus felépítése miatt nehéz. Benne minden társadalmi osztály megjelenik.

(Adler – Mueller – Laufer. 2005. 479. old.) A legmagasabb és legalacsonyabb társadalmi körökből egyaránt kikerülnek prostituáltak, akik a maguk szintjén szolgálják ki kuncsaftjaikat. A hierarchia nem átjárható. A Rákóczi térről már ’70-es években sem lehetett átkerülni a Gellért szálló exkluzív világába. Noha akkoriban üldözendő tevékenység volt mindkét terepen, a korrupciós kultúráik mégis eltérők voltak. Előbbinél a recepciós, utóbbinál a strici közvetítő szerepére volt szükség a titkos szövetség kialakításához. Ráadásul a Rendőrség Erkölcsrendészete is képben volt.

3 0 A közvélemény a prostitúció tényét még elfogadná – nem is tudná tagadni – de hogy lakóhelye közelében alakítsanak ki türelmi zónát (mint 1999ben ez történt), az ellen tiltakozik. Budapesten a Józsefváros, a Rákóczi tér és a „kocsisor” (József utca és környéke) úgy híresült el, mint a prostitúció által leginkább fertőzött terület. Türelmi zónákat végül úgy alakították, hogy az a Józsefvároson kívül kerüljön. A többi kerület is hasonlóképp járt el. Csak olyan külső területeken kaptak szabad területet, melyet a prostituáltaknak, és ügyfeleik tekintettek elfogadhatatlannak, viszont ők hatásosan, és legálisan nem tudtak ellene tenni.

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

szetű kapcsolat alakul át üzletszerű viszonnyá. Jellemzően ilyen a szexuális, a politikai, vagy diplomáciai kapcsolatok, képességek, lehetőségek értékesítése.

Szélesebb értelemben prostituáltnak tekintünk minden olyan érdekkapcsolatot, amikor pénzért (egyéb anyagi előnyökért) valaki képes megalázó módon kiszolgáltatni magát. Hajlandó prostituálttá válni. A „pénzért bármit!”-elvét követve olyat tesz, amit morális elvei, jellembéli értékei szerint különben nem tenne meg.

A prostitúció meghatározó szereplői a következők: • Prostituáló (x), aki pénzt, vagy más anyagiakban is kifejezhető előnyt ajánl.

• Prostituált (y), aki értékesíti szexuális adottságait, politikai, diplomáciai, vagy egyéb extra lehetőségeit.

• Kirekesztett szereplő (z), aki a prostituáló és prostituálta szereplők egymásra találása következtében rekesztenek ki, miattuk hátrány ér.

• (Közvetítő/közvetítők szerepének, logikai természetének meghatározása összetett feladat. A szexuális természetű prostitúció vonatkozásában közvetítői szerepet lát el a prostituált ún. védelmezője: a strici. Kriminális összefüggésben egyrészt kitartott, másrészt kvázi orgazda. Szintén közvetítőszerepet lát el a prostituált és kun­ csaft(ok) között a találkozás(ok)nak helyet biztosító madame. Kriminális összefüggésben mindannyian kvázi orgazdaként viselkedik. (Közvetítőként még sokan mások is szerepet játszanak a prostituált munkájában, az állandó taxisok, kozmetikusok, fodrászok, a „bárcáját” kiállító orvos, még a prostituáltak érdekvédelmi szervezete is.)

A hatályos törvények szerint a stricik tevékenysége egyértelműen kriminális, hiszen kitarttatja magát a prostituálttal. (Btk. 206. §) Jellegzetessége, hogy (szexuálistermészetű) rabszolgamunkára kényszeríti a prostituáltat, és mint ilyen személy is megítélendő. (Btk. 174. §) Háromszereplős modellünkben a közvetítő szerepe közvetlenül kapcsolódik a prostituált tevékenységéhez. Alapesetben. tevékenysége logikailag tőle nem választható el, ezért azonos szereplőként kezeljük. Amennyiben nem tekintünk kriminálisan a prostituáltra, úgy védelmezőjére sem.

Feltéve, hogy valódi védelmet biztosít számára, és nem szex-rabszolgaként használja. /~Kprostitúció (y)⇔Eprostitúció(y)/ Amennyiben a törvény kriminalizálja tevékenységét (Btk. 206. §), de érdemi védelmet ad és nem használja ki a prostituáltat, úgy a kriminális – tehát jogszerű – meg- és elítélésével egyidejűen az erkölcsi-etikai megítélése ellenkezővé válik, válhat. /Kprostitúció(y)⇔Eprostitúció(y)/ (?) Minden egyéb esetben elfogadhatatlan, tehát etikátlan is, kriminális is a strici tevékenysége. /Kprostitúció(y)⇔ ~Eprostitúció(y)/

39

gért.31 (E prostitúció/x/&E prostitúció/y/) A nem kriminális prostitúció kárvallotti köre is természetes partnere a morális elítélésnek

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

((~Kprostitúció/x/)⇔(~Eprostitúció/x/) & (~Kprostitúció/y/)⇔(~Eprostitúció/y/)) v ~Kprostitúció(z)

40

A nem szexuális természetű prostitúció mutat rá minden másnál jobban az „üzleti,” és anyagiak által motivált érdekviszonyaira.

• Az állami, önkormányzati döntéshozót pénzzel (esetleg egyéb módon) befolyásoló gazdasági, üzleti felet prostituáló szereplőként tekintjük. A kriminálisan korrupt prostituáló viselkedését, a jogrendszer és a közvélemény morális érzéke egyaránt elítéli. (Kprostitúció/x/)⇔(~Eprostitúció/x/) • A döntéshozatali pozícióban lévő állami, önkormányzati hivatalnokok, akik személyes érdekeik mentén döntenek, hoznak hivatalos határozatot, prostituálttá válnak. A kriminálisan korrupt prostituált viselkedést a jogrendszer és a közvélemény morális alapon szintén elítéli. (Kprostitúció/y/)⇔ (~Eprostitúció/y/) • A prostitúció által kirekesztett szereplő (~Kprostitúció/z/) általában tisztában van vele, hogy kirekesztették, de nemigen tudja vélelmezett tettüket rájuk bizonyítani. A prostituáló és prostituált még alapos gyanú esetén is hatásosan eljárási szabályokra, kiskapukra, vagy egyszerűen letagadja az érdek összefonódásuk tényét. ((Kprostitúció/x/)⇔(~Eprostitúció/x/) & (Kprostitúció/y/)⇔ (~Eprostitúció/y/)) v ~Kprostitúció(z) Az imént bemutatott szereplők kriminális viselkedése ellenére az államháztartás, és közpénzügyek működtetése vonatkozásában kriminálisan korrupt prostitúcióról érdemben csak akkor beszélhetünk, amen�nyiben gazdaságjogilag lelepleződik. Miután bebizonyosodott – akár bűnüldözési módszereket is igénybe véve – az összefonód ténye. A közbeszerzési eljárások, PPP beruházások odaítélése, a privatizáció és vagyonkezelések, az önkormányzati, állami, valamint EU támogatások, különösen a legnagyobb volumenű beruházások (autópálya tenderek, járműbeszerzések stb.) odaítélése prostitúciós tekintetben a legfenyegetettebbek. Még a leggondosabb ellenőrzőhatósági munka (NAV, rendőrségi és NAV nyomozóhatóság, ÁSZ) mellett is megmarad az ún. ellenőrzési kockázat, érintettek részéről a jogszabályok kijátszásának lehetősége.32 31 A Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalmat életre hívó nőszervezetek, szociológusok, és aktivisták érvei a New-York-i Egyezményre, a közvélemény erejére, és morális értékekre hivatkoztak. „Értetlenül állunk azelőtt, hogy e határozott tiltakozás ellenére is csupán a szervezett bűnözői körök, és egy kilétét nem vállaló szűk férficsoport érdekei érvényesülnek az egész népességgel szemben.” ( http://www.prostitucio.hu/mozgalom. felhivas.2003.08.23htm Letöltve: 2012-09-01) 32 Nem előzménynélküli a helyzet. Az ’80-as évek végén, a rendszerváltás előestéjén már egymásra talált a gazdasági, üzleti és politikai elit A ’90-es évek elejére kiépítették, és működtetni tudták korrupciós hálózataikat, prostituálva környezetüket. (Lengyel. 1998.) Lengyel nagy vitát kiváltott állítása szerint: kialakult minden közhivatalnak, döntési pozícióban lévő hivatalnokok, politikusok „ára.”

Előnyös házasodás Az előnyös házasodást, a „házasodj jól!” jelszava ismeretében, a szociológia nem véletlenül tekinti a társadalmi mobilitás eszközeként. Előnyös házasodás eredményeként az illető egyén magasabb társadalmi helyzetbe kerül. Nem új jelenségről van szó. Régen még határozottabban odafigyeltek a házasság mobilizáló szerepére. Legdirektebben a kasztrendszer, mert csak a horizontális mobilitást engedélyezte, a kasztok közötti (vertikális) házasodást tiltotta. Feudalizmus a társadalom struktúraalkotó nagycsoportok (szabad–szolga, nemes–jobbágy, arisztokrácia– plebsz) közötti átjárást tiltotta, akár törvényekkel.

Modernkorunk polgári (akár paraszt–polgári) viszonyai között a házasságkötésekből leépítették az anyagi(as) érdekviszonyokat, előtérbe helyezve az érzelmi viszonyt. Miközben felerősödtek az anyagi(as) jellegű érdekek látszólag megszűntek. A házasfelek, és szüleik mindent megtesznek az anyagias természetű látszat elfedése érdekében. Esetleges lelepleződésük korrupt érdekházassággá, egyfajta prostitúcióvá minősítené kapcsolatukat. Ez nemcsak az érdekből házasodó (korrumpáló) felet, de házastársát is kínosan érintené.

Az előnyös házasodás korrupciós szerkezete a lelepleződéssel válik láthatóvá.33 Ekkor derül ki, hogy az előnyösen házasodó fél valójában érdekházasságot kötött. Viselkedését a közvélemény tisztességtelennek tartja (~Eházasság/x/), miközben cselekedete kriminális szempontból indifferens.34 (~K házasság/x/) Aki a „Házasodj jól/!/” – értsd: anyagilag előnyösen – figyelmeztetés nevében hozza meg házassági döntését, az prostituáltként (~Kprostitúció/y/⇔~K házasság/y/) viselkedik, míg partnere, legalábbis szerepe szerint, olyan mintha prostituáló lenne (~Kprostitúció/x/⇔~K házasság/x/), aki kihasználja anyagi helyzetét, arra hogy prostituáltat vásároljon. Az érdekházasság és prostitúció közti lényeges különbség abban van, hogy míg a prostitúcióban a felek tisztában vannak korrupt viszonyukkal, házassági vonatkozásban csak az érdekből házasodó fél viselkedik korrupt módon, kvázi korrumpálva partnerét.

Az előnyös házasságkötés meghatározó szereplői a következők: • Anyagi biztonságot, jó körülményeket teremteni képes (x) szereplő, eltartó, kvázi: prostituáló fél.

• Extra jó adottságokkal, mint csereértékkel rendelkező, érdekből házasodó (y) szereplő, kitartott, kvázi prostituált fél.

• Sem extra anyagi lehetőségekkel, sem extra jó 33 Anélkül, hogy a magánügyeik részleteivel tisztában lennénk, logikai tartalma szerint korrupt házasságkötésre utaló jegyekre találunk, amikor valakit a partnere akkor hagy el, ha annak hivatali karrierje meredeken zuhanni. kezd.

Amikor P. P., a sikeres bankár, az ismert művésszel, M. G.-vel össze­ házasodott, nem számíthatott rá, hogy férjét néhány évvel később meghurcolják.

Miután ez bekövetkezett, M. G. elhagyta férjét.

3 4 Egyetlen kriminális formája van: a házasságszédelgés, mert bizonyítottság esetén csalásnak számít. Házasodás ígéretével anyagi előnyök kicsikarása. [Érvényes rá a csalás tényállása, mert „jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz.” (Btk. 318. §)]

adottságokkal, mint csereértékkel nem rendelkező (z) szereplő ((~Kprostitúció/y/)⇔(~Eprostitúció/y/) ⇒ (~ Kprostitúció/x/) ⇔(Eprostitúció/x/)) v ~K házasság(z) Összefoglalásként a következő megállapítások tehetők:

(K korrupció/x/& K korrupció/y/) v ~K korrupció(z) Korrupció kriminális és nem kriminális természetének specialitása, hogy kriminális (K) és társadalmi, etikai tartalma (E) nem feltétlenül esik egybe. Mérlegelést igényel. A korrupciós késztetettség mértékét méltányolható érdekeltségi viszonyok is nagyban befolyásolják.

(K korrupció/x/& K korrupció/y/) ⇔ ((~Ekorrupció/x/ & ~Ekorrupció/y/) v (Ekorrupció/x/& Ekorrupció/y/))

(?)

Háromszereplős logikai modellünket alkalmazva különböző korrupciós problémák bemutatására, kiderült, hogy nemcsak a kriminális, de még nem kriminális események korrupciós tartalmainak bemutatására is alkalmas. A nem kriminális eseményekre is érvényesek a korrupciós törvényszerűségek, amen�nyiben felismerjük x és y szereplő érdekszövetségét, összefogva a harmadik, z szereplő ellen, Remélhetőleg sikerült azt is belátni, hogy Hofi Gézának igaza volt, amikor a korrupció lényegét a sértett fél, a harmadik szereplő olvasatában fogalmazta meg: Való igaz: „Korrupció az, amiből kihagynak.”

• Adler, F. – Mueller, G. O. V. – Laufer, W. S. (2005): Kriminológia. Osiris Kiadó • Ancsel Éva (1981): Írás az éthoszról. Kossuth Könyvkiadó.

• Arisztotelész (1987): Nikomakhoszi etika. Európa Könyvkiadó.

• Bócz Endre (1998): A kriminális korrupció a magyar büntetőjogban. In. Gombár Csaba – Hankiss Elemér – Lengyel László (szerk.): Írások a korrupcióról. Helikon – Korridor Kiadó.

• Csermely Péter – Fodor István – Joly, E. (2009): Szárny és teher. Ajánlás a nevelés-oktatás rendszerének újjáépítésére és a korrupció megfékezésére. Bölcsek Tanácsa Alapítvány • Durkheim, É. (1967): Az öngyilkosság. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.

• FELPA (1998). Greenwood: Regulating lobbyng in the European Union, in Parlamentary Affairs.

Vol 54, No 4, October 1998. Oxford University Press.

• Garai László (2003): Identitásgazdaságtan. Gazdaságpszichológia másképpen. Tas kiadó.

• Hankiss Elemér (1983): Társadalmi csapdák. Diagnózisok. Magvető Kiadó.

• Huff Endre Béla (2006): A korrupció gazdaságietikai tartalma. ÁSZ FEMI Kézirat. 127 p.

• Huff Endre Béla (2007): Transzparencia és állami döntések. ÁSZ FEMI Kézirat. 92 p.

• Huff Endre Béla (2011.): Etikai kontroll az államháztartás és közpénzügyek tervezésében, vitelében, ellenőrzésében. Nemzetközi Tankönyvkiadó.

376. p.

• Jancsics Dávid (2012): Beágyazva. Figyelő. (38).

24–25. p.

• Kégler Ádám (2004): A lobbizás etikai szabályai az Európai Unióban. Politikatudományi Szemle.

(1–2. szám) • Konfuciusz (1980): Beszélgetések és mondások.

In: Tőkei Ferenc (szerk.): Kínai filozófia. Akadémiai Kiadó. (Első kötet.)

• Konfuciusz (2003): A szülői tisztelet könyve. In: P. Szabó Sándor: A kínai erkölcs és a szülők tisztelete. Kossuth Kiadó • Kornai János (1989): A hiány. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.

• Lengyel László. (1998): Esszé a politikai korrupcióról. In: Gombár Csaba – Hankiss Elemér – Lengyel László (szerk.): Írások a korrupcióról. Helikon – Korridor Kiadó.

• Sebestyén Tibor (2005): Korrupciós trendek a magyar és nemzetközi adatok tükrében. Polgári Szemle. 3. és 4. sz.) 

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

A korrupcióról akkor beszélhetünk, ha felismertük három szereplőjét, és őket azonosítani tudjuk. (Egyéb más gazdasági bűneseményt elegendő kétszereplős modellként leírni.) Ha és amennyiben korrupcióként találkozunk valamely eseménnyel, és nem találjuk a harmadik szereplőt, úgy az bizonyosan nem korrupciós esemény.

Formalizált modellünk a szimbolikus logika apparátusát felhasználva a legminimálisabb logikai összefüggésekre mutatott rá. Bebizonyítottuk, hogy az alapséma mindegyik esetben azonos: Vannak korrupt szereplők (Kkorrupció/x/& Kkorrupció/y/), akik titkos szövetséget kötnek egymással a harmadik fél (Kkorrupció/z/) kirekesztése, és kölcsönös előnyeit biztosítása érdekében.

IRODALOM

41

cselekményként definiálja a szabálysértéseket. Ezzel a megközelítéssel kvázi-trichotóm rendszer jött létre, a szabálysértési jogot egyértelműen a büntetőjog felé közelítve.

Ez a közeledés az áldozat szempontjából pozitívan értékelhető, mivel számára a szabálysértés és a bűncselekmény megélése között nincs jelentős különbség olyan szempontból, hogy mindkét esetben ő szenvedi el a kriminális cselekmény hátrányos következményeit.3 Az elzárással is sújtható szabálysértések esetében – a feltételek fennállása esetén – a törvény lehetőséget biztosít a gyorsított bíróság elé állítás lefolytatására. A gyorsított bíróság elé állításos eljárás törvényi feltétele az, hogy a szabálysértés elkövetője szabálysértési őrizetbe kerüljön.

Az utóbbi fél év bírósági tapasztalatai azt mutatják, hogy számottevően megnőtt az elzárással is sújtható szabálysértések tetten ért elkövetőinek válogatás és mérlegelés nélküli szabálysértési őrizetbe vétele és ezzel együtt a tömeges gyorsított bíróság elé állítása.4 Ugyan érthető és elfogadható az a társadalmi igény, hogy az állampolgárokat közvetlenül érintő tulajdon elleni szabálysértések elkövetőit a lehető leggyorsabban vonják felelősségre, azonban fel kell tenni a kérdést: Valóban az őrizetbe vétel szolgálja a legmegfelelőbben ezt a célt? Minden tetten ért elkövetőt szabálysértési őrizetbe kell venni? A három fiatalkorú fiút, akik összesen 500 forint értékű fát loptak el 2013 januárjában?5 Vagy a 76 éves férfit, aki egy 99 forint értékű túrós kiflit evett meg az egyik hipermarketben?6 Esetleg azt a két, épphogy 14. életévét betöltött fiút, aki összesen 632 forint értékben lopott csokoládét az áruházból? 7 Vagy azt a 14 éves fiút, aki egy fél kókuszrudat evett meg az áruházban, 349 forint értékben?8 Akkor is, ha a felsoroltak büntetlen előéletűek és szabálysértés elkövetése miatt két éven belül nem voltak felelősségre vonva?9 A gyakorlatban – sajnálatos módon igen sok esetben – pusztán a jogszabály szövegén, de nem szellemisé-

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

Mándi Veronika* Alkotmányossági aggályok a szabálysértési őrizetbe vétel gyakorlata kapcsán Mindenki lop?!

Kutatási eredmények azt igazolják, hogy majdnem minden gyermekkorú vagy fiatalkorú elkövetett már valamilyen szabálysértésnek vagy bűncselekménynek tekinthető cselekményt. – Az ilyen esetek legnagyobb százaléka azonban olyan jelentéktelen, hogy a hatóságok nem is szereznek róla tudomást.1 Az elzárással is sújtható szabálysértések közül leggyakrabban előforduló tulajdon elleni szabálysértések azok, amelyek közvetlenül érintik az állampolgárokat, megingatva az alapvető biztonságba vetett hitet. A jogalkotót elsősorban nem az elméleti bizonytalanságok, hanem a mindennapok során megoldandó problémák vezérlik, mikor egy-egy jogterületet újraszabályoz.

Ilyen megoldandó napi probléma a mindannyiunk életét meghatározó rendetlenség, zűrzavar. A jogalkotó támogatandó célja ezen rendetlenségérzés felszámolása, a társadalom „rend” iránti igényének a kielégítése. A társadalomban meglévő rendetlenségérzés okozta frusztráció ma meghatározó élménye mind az állampolgároknak, mind a jogalkalmazóknak, mind a jogalkotónak.2 A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Szabs. tv.) annak a társadalmi elvárásnak igyekszik megfelelni, amely ezen kisebb súlyú, de a sértettnek sok bosszúságot okozó cselekmények gyors, hatékony elbírálását igényli.

A törvény preambuluma és 1. §-a egyaránt kriminális, törvény által büntetni rendelt, társadalomra veszélyes Titkár, Debreceni Járásbíróság Elek Balázs: Diákcsíny vagy bűncselekmény? – Büntetőjogi kézikönyv diákoknak, szülőknek és tanároknak Pedellus Tankönyvkiadó, 2008. 4. o.

2 Nagy Marianna: Quo vadis domine – Elmélkedések a szabálysértések helyéről a 2012. évi szabálysértési törvény kapcsán Jogtudományi Közlöny, 2012. május 217–226. o. * 1

42

3 A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény és az azzal összefüggő egyes törvények módosításáról, valamint a katasztrófavédelemmel kapcsolatos egyes törvényi rendelkezések módosításáról szóló 2012. évi XXXI. törvényhez fűzött kommentár, Complex jogtár 4 Mándi Veronika kutatása a Debreceni Járásbíróságon 2012. november 12. és 2013. március 1. között lefolytatott gyorsított bíróság elé állításos szabálysértési eljárások vizsgálata. /kézirat/ 5 Debreceni Járásbíróság 79.Sze.2254/2013.

6 Debreceni Járásbíróság 71.Sze.6651/2013.

7 Debreceni Járásbíróság 71.Sze.7074/2013.

8 Debreceni Járásbíróság 71.Sze.6648/2013.

9 Mándi Veronika kutatása a Debreceni Járásbíróságon 2012. november 12. és 2013. március 1. között lefolytatott gyorsított bíróság elé állításos szabálysértési eljárások vizsgálata

gén alapul a szabálysértési őrizetbe vétel – amely álláspontom szerint súlyosan sérti a személyi szabadsághoz fűződő alapvető szabadságjogot.

A szabadsághoz és a személyes biztonsághoz való jog és annak korlátai

Őrizetbe vétel a büntetőeljárás során A személyi szabadsághoz fűződő jog egyik korlátozásának minősül a jogerős ítélet meghozatala előtti, szabadságelvonással járó kényszerintézkedés, az őrizetbe vétel. A büntetőeljárás során, az őrizet elrendeléséről a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 126. § (2) bekezdése rendelkezik. E szerint az őrizetbe vétel szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény megalapozott gyanúja – különösen tettenérés – esetén rendelhető el, feltéve, hogy a terhelt előzetes letartóztatása valószínűsíthető.

Az őrizetbe vétel a terhelt személyi szabadságát a leg10 Chronowski Nóra – Drinóczi Tímea – Kocsis Miklós – Zeller Judit: Válogatott Alapjogi Esetek II. Szabadság és egyenlőség 1. Pécs 2010 6–7. o.

11 Chronowski Nóra – Drinóczi Tímea – Kocsis Miklós – Zeller Judit: Válogatott Alapjogi Esetek II. Szabadság és egyenlőség 1. Pécs 2010 13. o.

12 uo. 16. o.

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

A személyi szabadsághoz és biztonsághoz való jog elismerése és biztosítása számos más alapjog gyakorlásánál előfeltételnek számít, mert csakis a magát szabadnak tartó, külső kényszerektől és korlátozásoktól mentes személy képes a társadalmi és politikai folyamatokba való aktív bekapcsolódásra, és legkülönfélébb érdekeinek megalapozott képviseletére, érvényesítésére, védelmére.10 A szabadsághoz és személyi biztonsághoz való jog rendkívüli és szükségállapotban, valamint veszélyhelyzetben sem korlátozható. A szabadságtól való megfosztás okait, a követendő eljárást törvényben kell meghatározni. A személyi szabadság alkotmányos alapjoga tehát nem abszolút jog, minthogy törvényes feltételek mellett korlátozható. A személyi szabadsághoz való jog korlátozásának az olyan intézkedések minősülnek, amelyek az egyént cselekvési és mozgásszabadságában egyidejűleg, meghatározott ideig bizonyos fokban gátolják. Az érintettnek a szabadságelvonás időtartama alatt a kijelölt – általában zárt – helyen kell tartózkodnia, speciális szabályokhoz (kezeléshez) alkalmazkodnia, és tűrnie kell magatartásának erre feljogosított személyek által történő felügyeletét.11 A személyi szabadság leggyakoribb jogszerű korlátozása abból fakad, hogy az államnak, illetve az állam szerveinek az Alkotmány rendelkezéseiből levezethető joga és egyben kötelezettsége van az állami büntetőhatalom gyakorlására, a büntetőigény érvényesítésére.12

súlyosabban korlátozó, azaz azt teljesen elvonó, ugyanakkor csak relatív rövid ideig igénybe vehető büntetőeljárási kényszerintézkedés. Éppen ezért mind időtartama, mind alkalmazásának feltételei és elrendelésének módja szigorú garanciális szabályokhoz kötöttek. Az őrizetbe vétel egyik kötelező feltétele a szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény megalapozott gyanúja. Nem kötelező, de külön nevesített lehetséges feltétele a kényszerintézkedés elrendelésének a tettenérés.

A kényszerintézkedés másik feltétele, hogy a terhelt előzetes letartóztatása valószínűsíthető legyen. Az előzetes letartóztatás általános feltétele a megalapozott gyanú, ebben tehát megegyezik az őrizetbe vétel egyik alapfeltételével. Az őrizetbe vételhez annak valószínűsítése szükséges, miszerint a terhelt előzetes letartóztatásának egy vagy több különös feltétele fennáll, és így a konkrét esetben – amennyiben ilyen kényszerintézkedés iránti előterjesztésre kerül sor – a bíróság várhatóan el fogja azt rendelni.

A törvényes letartóztatási okok mellett a jogtudomány megkülönböztet ún. apokrif letartóztatási okokat is, amelyek a döntést hozó bírót befolyásolják az előzetes letartóztatás elrendelésekor, azonban ezekre a határozatot alapozni nem lehet (mivel ezek az okok a törvényben nem szerepelnek). Ilyen lehet például a beismerés kicsikarása, a terhelt pszichikai befolyásolása, a végrehajtás veszélye, az előzetes letartóztatás előrehozott büntetésként való alkalmazása, az eljárás megkön�nyítése, a terhelt rendelkezésre állásának biztosítása, a nyilvánosság megnyugtatása, a nevelési célzat.13 Általános követelmény az arányosság tiszteletben tartása, vagyis az, hogy alkotmányos jogot korlátozó bármely kényszerintézkedés, így az előzetes letartóztatás is csak kivételes legyen.14

A gyorsított bíróság elé állításos szabálysértési ügyek A gyorsított bíróság elé állításos szabálysértési eljárásról a Szabs. tv. 124. § (1) bekezdése rendelkezik, amely kimondja, hogy a szabálysértési elzárással is büntethető szabálysértés miatt őrizetbe vett személyt a rendőrség a gyorsított bírósági eljárás lefolytatása céljából a bíróság elé állítja. A bíróság elé állítás feltételeit szigorúan kell értelmezni. Ha a törvényi feltételek közül akár egy is nem teljesül, az ügyet vissza kell adni a gyorsított eljárást kezdeményező szervnek. Ellenőrizni kell azt, hogy a sértett értesítése megtörtént-e, gondoskodott-e a rendőrség arról, hogy az ös�szes, az ügy megítélése szempontjából jelentős bizonyíték a rendelkezésre áll-e, közölték-e az eljárás alá vont személlyel, hogy milyen szabálysértés miatt és milyen bizonyítékok alapján állítja bíróság elé, a ki13 Herke Csongor: Az előzetes letartóztatás elrendelése a terhelt várható magatartása alapján. Jogtudományi Közlöny, 2002. év január, 13–26. o.

14 Holhós-Kovács Szilárd: Előzetes pro és kontra a bírósági eljárás és végzések tükrében. Bírák Lapja, 2011, 1–2. sz. 130–145. o.

43

rendelt védő jelen van-e, az eljárás alá vont személy őrizetben van, annak feltételei fennállnak és az őrizetbe vételtől a hetvenkét óra még nem telt el.

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

A szabálysértési őrizet

44

A szabálysértési őrizetnek – mivel a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedésnek minősül – alapvető garanciáknak kellene megfelelnie. A Szabs. tv. 73. § (1) bekezdése értelmében azonban, a rendőrség szabálysértési elzárással is büntethető szabálysértés esetén a tetten ért eljárás alá vont személyt gyorsított bírósági eljárás lefolytatása céljából őrizetbe veheti. A tettenérésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni akkor is, ha a szabálysértés helyszínéről elmenekült elkövetőt a rendőrség az elkövetéstől számított negyvennyolc órán belül elfogja.

A szabálysértési őrizetbe vételnek így tehát a törvényi előírások alapján pusztán annyi előfeltétele van, hogy az eljárás alá vont személyt a cselekmény elkövetésekor tetten érjék. Ebből az a következtetés is levonható, hogy a csekélyebb fokban veszélyes cselekményekhez súlyosabb kényszerintézkedés járul minimalizált eljárási garanciákkal.15 Az Alkotmánybíróság már többször kifejtette, hogy az Alkotmány „bűncselekmény” terminusa a kriminális szabálysértéseket is magában foglalja. Ezt nemcsak a szabálysértések („kihágások”) történeti eredete – a bűncselekmények hármas felosztása indokolja, hanem különösen az, hogy az elzárással is sújtható szabálysértések mind „szabályos bűncselekmények enyhébb (bagatell) alakzatai. A személyi szabadság korlátozása szempontjából egyébként is mindegy, milyen a szabadságkorlátozásra okot adó cselekmény jogi minősítése: a szabálysértési őrizetbe vett ugyanabba a rendőrségi fogdába kerül, mint a bűncselekmény elkövetésének gyanúja miatt őrizetbe vettek.16 Az Alkotmánybíróság a 38/2012. (IX. 14.) számú határozatában áttekintette az Emberi Jogok Európai Bíróságának (Bíróság) a közigazgatási, ezen belül a szabálysértési szankciók megítélésével kapcsolatos gyakorlatát. A Bíróság számos ítéletében értelmezte a büntetőügy, a büntetőjogi vád fogalmát. A Bíróság kialakult gyakorlata szerint az Egyezménynek17 a büntetőügyekre irányadó szabályai szerint ítél meg olyan jogellenes magatartásokat is, amelyek a nemzeti jog szerint nem minősülnek bűncselekménynek, hanem más, fegyelmi vagy szabálysértési eljárás alapjául szolgálnak.

A Bíróság a vizsgált cselekmény kriminális jellegének megítélése során általában három tényezőt vesz alapul. Elsősorban a nemzeti jogból indul ki, s azt vizsgálja, hogy az eljárás tárgyát képező jogellenes maga15 Nagy Marianna: Quo vadis domine – Elmélkedések a szabálysértések helyéről a 2012. évi szabálysértési törvény kapcsán Jogtudományi Közlöny, 2012. május 223. o.

16 3/2007. AB határozat 17 Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény (kihirdetve: 1993. évi XXXI. tv.)

tartás az adott állam jogrendszerében bűncselekménynek minősül-e. Ennek a szempontnak azonban csak relatív értéket tulajdonít.18 Ha a vizsgált jogellenes cselekmény a nemzeti jog szabályai szerint nem minősül bűncselekménynek, a Bíróság a cselekmény minősítése során az elkövetett jogellenes cselekmény jellegét, valamint a kilátásba helyezett, illetőleg alkalmazott szankció jellegét és súlyát veszi figyelembe.19 A Bíróság gyakorlatában – ha e szempontoknak megfelelnek – büntetőügynek minősülnek közigazgatási jogi, szabálysértési szankciók is.

Az ügy büntetőjogi jellegének megítélésében a Bíróság gyakorlatában nagy szerepet kap az alkalmazott szankció funkciója és súlya. A Bíróság büntetőügyként ítéli meg az ügyet, ha a felelősség a bűnösségen alapul és a kiszabható szankció természetét tekintve a büntetőjogi szankciókhoz hasonlóan represszív, megtorló jellegű.

A Szabs. tv. mind felelősségi dogmatikájában, mind az eljárás szabályozásában büntetőjogi és büntető eljárásjogi megoldásokat alkalmaz. Minthogy a Szabs. tv. a szabálysértést kriminális cselekményként értékeli, szabályozását a „bagatell büntetőjog” irányába tolta el.

Mindezeket figyelembe véve megállapítható, hogy a szabálysértés elveszítette a közigazgatás-ellenes magatartások szankcionálásában betöltött szerepét, és a „bagatell büntetőjogi” jellege vált dominánssá.20 Az Alkotmánybíróság több határozatában foglalkozott a szabálysértési eljárással szemben támasztott alkotmányos követelményekkel. Következetesen érvényesített álláspontja szerint a szabálysértési eljárás, bár jelentős mértékben eltér a büntetőeljárástól, tartalmilag azonban azzal rokonságot mutat. „A szabálysértési eljárás a büntetőeljáráshoz képest egyszerűbb, nem érvényesülnek benne maradéktalanul a büntetőeljárás alapelvei sem. (…) A bűncselekmények és a szabálysértések súlyukat, társadalomra veszélyességüket, továbbá szankciós rendszerüket illetően sem állíthatók egymással párhuzamba. Nem kezelhetők a szabálysértések ugyanolyan igénymércével, mint a bűncselekmények, illetve a büntetőeljárás során érvényesülő garanciális szabályok.”21 Az Alkotmánybíróság ugyanakkor – összhangban az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatával – arra is rámutatott, hogy a szabálysértési eljárás kriminális jellegéből következik, hogy a büntetőeljárással szemben támasztott, Alkotmányban meghatározott követelményeknek ennek az eljárásnak is meg kell felelnie.22 Magyarország Alaptörvényének IV. cikke rendelkezik a személyes szabadság elvonásának lehetőségeiről.

Mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi 18 Kadubec v. Slovakia, judgment of 2 September 1997, Reports 1997-V. p.

1830 § 51.

19 Engel and Others v. the Netherlands judgment of 8 June 1976, Series A no. 22., Öztürk v. Germany judgment of 21 February 1984, Series A no. 73., Demicoli v. Malta judgment of 27 August 1991, Series A no. 210, §§31–34.

2 0 38/2012. (XI. 14.) AB határozat 21 1284/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 562, 563–564.

2 2 63/1997. (XII. 12.) AB határozat

látozhatja. A személyes szabadságnak jogszerű (törvényes) elvonása is okozhat alaptalan sérelmet. Az egyes korlátozó rendelkezések csak akkor fogadhatók el alkotmányszerűnek, ha az általuk elérni kívánt és alkotmányosan elismert célhoz képest a korlátozás szükségszerű és arányos. Az arányosság értékeléséhez hozzátartozik az is, hogy a korlátozás folytán esetleg bekövetkező és eleve ki nem küszöbölhető sérelmek elfogadható mérvű enyhítésére garanciák legyenek.25 Az Alkotmánybíróság a 20/2005. (V. 26.) AB határozatában arra is rámutatott, hogy az egyes jogintézmények és döntési eljárások szabályozásakor célszerűségi és gazdaságossági szempontok érdekében a jogalkotó nem mondhat le az alkotmányi garanciák érvényesítéséről. Ebből következően az eljárás időszerűségére és a kényszerintézkedések alkalmazására vonatkozó szükségesség-arányosság követelménye sem versenghet egymással.

Mégis, ennek ellenére, számos olyan esetben is szabálysértési őrizetbe vételre került sor, amikor az eljárás alá vont személy büntetlen előéletű volt (az őrizetbe vettek több, mint fele), szabálysértés elkövetése miatt két éven belül nem volt felelősségre vonva (a nem elzárással sújtható szabálysértés elkövetése miatt két éven belül felelősségre vontakkal együtt az őrizetbe vettek fele), együttműködött a rendőrséggel (beismerte a cselekmény elkövetését), illetőleg figyelmeztetés intézkedés került vele szemben kiszabásra (az őrizetbe vettek 44%-ánál).26

Szabálysértési őrizet és a büntetőeljárás során alkalmazott őrizetbe vétel a Kúria joggyakorlatában

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

biztonsághoz. Senkit nem lehet szabadságától másként, mint törvényben meghatározott okokból és törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani. Tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés csak szándékos, erőszakos bűncselekmény elkövetése miatt szabható ki. A bűncselekmény elkövetésével gyanúsított és őrizetbe vett személyt a lehető legrövidebb időn belül szabadon kell bocsátani, vagy bíróság elé kell állítani.

A bíróság köteles az elé állított személyt meghallgatni és írásbeli indokolással ellátott határozatban szabadlábra helyezéséről vagy letartóztatásáról haladéktalanul dönteni. Az Alaptörvényhez fűzött jogalkotói indokolás szerint az előzetes letartóztatás és az őrizetbe vétel tehát a habeas corpus magyar intézménye. Ennek szabályait a büntetőeljárási törvények határozzák meg. A törvénytelen, illetve alaptalan fogva tartás szabályait az Alkotmánybíróság is vizsgálta és megállapította, hogy a személyes szabadságot érintő korlátozásoknak meg kell felelniük a szükségességi-arányossági tesztnek. A habeas corpus a szabadságtól való önkényes megfosztás elleni jogi biztosíték, amely szimbolikus jelentőséget kapott a polgári szabadságjogok elismeréséért folytatott küzdelmek során. A mai alkotmányok és nemzetközi szerződések ezt az angolszász jogrendszerből származó terminust általában nem használják, de az intézmény lényegét kisebb-nagyobb eltérésekkel általánosan garantálják. A lényege pedig nem más, mint az, hogy a szabadságától őrizetbe vétel vagy letartóztatás folytán megfosztott személynek joga van olyan eljáráshoz, amelynek során bíróság ésszerű időn belül dönt fogvatartásának törvényességéről, illetve törvénysértés esetén szabadlábra helyezéséről.23 Az Alkotmánybíróság működésének kezdetén, a 2/1990. (II. 18.) határozatában kimunkálta az azóta is következetesen alkalmazott „szükségességi-arányossági tesztet”, melynek lényege az, hogy az állam akkor nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha másik alapvető jog és szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos érték védelme más módon nem érhető el. Az alapjog korlátozásának alkotmányosságához tehát önmagában nem elegendő, hogy az másik alapjog vagy szabadság védelme vagy egyéb alkotmányos cél érdekében történik, hanem szükséges, hogy megfeleljen az arányosság követelményeinek: az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyen egymással. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni. Alkotmányellenes a jog tartalmának korlátozása, ha az kényszerítő ok nélkül, önkényesen történik, vagy ha a korlátozás súlya az elérni kívánt célhoz képest aránytalan.24 A személyes szabadság alkotmányos alapjogát törvény – a büntető jogszabály – az Alaptörvény megengedő rendelkezése folytán [IV. cikk (2) bekezdés] kor-

A Kúria több elvi bírósági határozatban fejtette ki álláspontját a tettenérés feltételeiről a büntetőeljárás során.

A Be. 127. § (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy a bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt bárki elfoghatja, köteles azonban őt a nyomozó hatóságnak haladéktalanul átadni, ha erre nincs módja, a rendőrséget értesíteni. Tettenérésnek az az eset minősül, ha az elkövető részben vagy egészben szemtanú jelenlétében viszi véghez a cselekményt és eközben vagy közvetlenül a végrehajtás után a szemtanú vagy az ő felhívására más személy a helyszínen vagy nyomon üldözés, menekülés során fogja el az elkövetőt anélkül, hogy szem elől tévesztette volna. A cselekmény elkövetése után a helyszínről észrevétlenül eltávozó elkövető utólagos felkutatása és elfogása tettenérésként nem értékelhető.27 66/1991. (XII. 21.) AB határozat Mándi Veronika kutatása: A Debreceni Járásbíróságon 2012. november 12. és 2013. március 1. között lefolytatott gyorsított bíróság elé állításos szabálysértési eljárások vizsgálata (kézirat) 2 7 EBH 2006.1496 2 5

2 6

Chronowski Nóra – Drinóczi Tímea – Kocsis Miklós – Zeller Judit: Válogatott Alapjogi Esetek II. Szabadság és egyenlőség 1. Pécs 2010 8–9. o.

2 4 30/1991. (V. 26.) AB határozat 2 3

45

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

A törvény a tetten ért személy elfogásának módját nem határozza meg. Az „elfogás” kifejezés azonban értelemszerűen magában foglalja a tetten ért személy mozgási, cselekvési szabadságának korlátozását, ellenállásának leküzdéséhez, menekülésének megakadályozásához szükséges és elégséges erőszak alkalmazását. Nyilvánvaló, hogy a cselekmény jogszerűsége csak addig állhat fenn, amíg a cél elérése érdekében elkerülhetetlenül szükséges.28 Kétségtelen, hogy a szabálysértési jog anyagi és eljárási szabályai egységes és önálló rendszert alkotnak.

A szabálysértési felelősség azonban büntetőjogi jellegű és az eljárási szabályok is a büntetőeljárásra jellemző vonásokat mutatnak. A szabálysértések elbírálása során is alkalmazni kell azokat a büntető anyagi és eljárási fogalmakat, szabályokat, amelyekről a szabálysértési törvény kifejezetten nem rendelkezik ellentétesen.29 Ezen esetek tükrében megállapítható, hogy a bűncselekményeknél a jogalkotó és a jogalkalmazó egyaránt szigorú követelményeket támaszt a tettenérés fogalmának meghatározása, illetve a tetten ért elkövető elfogása esetén, míg a szabálysértések esetén a jogalkotó jóval tágabb mozgásteret hagy a tettenérés szabályainak kitágításával, amely így a szabálysértési őrizetbe vételt jelentősen megkönnyíti.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlata a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések terén Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 5. cikke deklarálja a szabadsághoz és a biztonsághoz való jogot, taxatíve felsorolja a szabadságtól való megfosztás törvényes okait.30 Szabadságától bárkit megfosztani csak az Egyezményben felsorolt esetekben és törvényben meghatározott eljárás szerint lehet. Ez a bizonyos eljárás a tagállamok belső jogával szembeni követelményként jelentkezik, miszerint a szerződő államoknak egy olyan belső szabályozást kell kiépíteni, ami összhangban van az Egyezmény rendelkezéseivel, ugyanakkor kellően világosnak, pontosnak, egyértelműnek kell lenni ahhoz, hogy semmiféle jogalkalmazói önkénynek ne hagyhasson teret, mert ez a tagállamok elmarasztalásához vezethet. Az Emberi Jogok Európai Bírósága a hozzá érkező kérelmek esetén vizsgálja, hogy a tagállami bíróság eljárása nem volt-e önkényes, a legalapvetőbb anyagi és eljárási szempontból törvényes volt-e.31 Az Egyezmény 5. cikke kimerítő és részletes felsorolását adja a személyi szabadságtól meg-

fosztás okainak, összekapcsolva azokat az eljárási jogok által biztosítandó garanciákkal kizárólag az őrizet azon hat csoportja ismerhető el törvényesnek, amelyet az 5. cikk 1. pontja felsorol.32 A „szabadság azonban a szabály”, a szabadságtól megfosztás a kivétel, (W. Svájc elleni ügye, EJF 1997/2.) Ez az 5. cikk szerinti védelem lényege. Azt jelenti, hogy megfelelő egyensúlyra van szükség a demokratikus társadalmak közérdekből való védelme és az egyén jogainak védelme között. A szabályt és a megfelelő egyensúlyt semmilyen eljárás sem veszélyeztetheti. A kivételeknek a szabadságtól/biztonságtól megfosztások eseteinek felsorolásakor tehát szigorúan meghatározott taxációt kell képezniük, s ezek a kivételek sem adhatnak alapot tág értelmezésre.33 Az Egyezmény 5. cikkének c) pontja értelmében az alábbi esetben lehet megfosztani valakit személyes szabadságától: törvényes letartóztatás vagy őrizetbe vétel abból a célból, hogy e bűncselekmény elkövetése alapos gyanúja miatt az illetékes hatóság elé állítsák, vagy amikor ésszerű oknál fogva szükséges, hogy megakadályozzák bűncselekmény elkövetésében vagy annak elkövetése után a szökésben. A személyi szabadság korlátozását vagy elvonását igazoló „állami érdek” fennállását a nemzeti jogszabályok megalkotásakor, illetve a konkrét esetben is szigorúan és megszorítóan kell értelmezni. Az őrizet okaira vonatkozó, az 5. cikkben foglalt átfogó felsorolásból következően e cikk hatálya irányadó a büntetőeljárás keretén belül és az azon kívül elrendelt fogvatartásra és kiterjed az eljárás valamennyi résztvevőjére.34 A Bíróság döntéseiből kitűnően a személyi szabadsághoz való jog csupán célszerűségi, vagy „ésszerűnek tűnő” okból nem korlátozható. Erre csak a szükségesség és az arányosság feltételeinek teljesülése mellett van mód. A terhelt csak akkor helyezhető az ítéletig őrizetbe, ha a körülmények feltétlenül szükségessé teszik. Az ítéletet megelőző őrizet ezért kivételes intézkedésnek tekintendő, soha nem lehet kötelező és nem alkalmazható büntetési célokból. Az ítéletet megelőző őrizet csak akkor rendelhető el, ha alapos gyanú forog fenn arra nézve, hogy az érintett személy elkövette az állított bűncselekményt, és ha valós okai vannak azon vélekedésnek, hogy az alábbi indokok közül egy vagy több fennáll: – szökés veszélye, – beavatkozás veszélye az igazságszolgáltatás menetébe, – súlyos bűncselekmény elkövetésének veszélye. Általános elv tehát, hogy a bűnösség bizonyításáig ártatlannak vélelmezett, de a bűncselekménnyel vádolt személy csak akkor helyezhető az ítéletig őrizetbe/ előzetes letartóztatásba (a továbbiakban: előzetes letartóztatásba), ha a körülmények feltétlenül szükségessé teszik azt.35 104/2007. (XII. 13.) AB határozat Misi László: Európai mérce a büntetőeljárásban – IV/A. rész Ügyészek Lapja 2007. 5. szám 59–69. o.

3 4 104/2007. (XII. 13.) AB határozat 35 Misi: i. m. 59–69. o.

32

EBH 2000.287 2 9 EBH 2000.292 3 0 EJEE 5. cikk 1. bek. a)–f) pontok 31 104/2007. (XII. 13.) AB határozat 2 8

46

33

Amikor az őrizet elrendelhető, a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a fogva tartás elkerülhető-e alternatív intézkedés alkalmazásával.36 A Bíróság szerint a terhelt folyamatos fogva tartása csak a társadalom jól felfogott- az előzetes letartóztatott személyi szabadságának tiszteletben tartásánál jelentősebb – érdekein alapulhat. A szabadságelvonás kérdéseiben döntési jogkörrel rendelkező nemzeti bíróságoknak ezért ilyen „kényszerítő társadalmi szükségleteket” kell megjelölniük határozataikban.37

Összegzés

3 6 Dr. Czine Ágnes – Dr. Szabó Sándor – Dr. Villányi József: Strasbourgi ítéletek a magyar büntetőeljárásban HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2008 260–261. o.

37 Barfuss Csehország elleni ügye 2000. július 31. napján hozott ítélet

Felhasznált irodalom Chronowski Nóra – Drinóczi Tímea – Kocsis Miklós – Zeller Judit: Válogatott Alapjogi Esetek II. Szabadság és egyenlőség 1. Pécs, 2010 Dr. Czine Ágnes – Dr. Szabó Sándor – Dr. Villányi József: Strasbourgi ítéletek a magyar büntetőeljárásban HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2008 Elek Balázs: Diákcsíny vagy bűncselekmény? – Büntetőjogi kézikönyv diákoknak, szülőknek és tanároknak Pedellus Tankönyvkiadó, 2008 Herke Csongor: Az előzetes letartóztatás elrendelése a terhelt várható magatartása alapján Jogtudományi Közlöny 2002. év január, 13–26. o.

Holhós-Kovács Szilárd: Előzetes pro és kontra a bírósági eljárás és végzések tükrében. Bírák Lapja, 2011, 1–2. sz. 130–145. o Mándi Veronika: a Debreceni Járásbíróságon 2012. november 12. és 2013. március 1. között lefolytatott gyorsított bíróság elé állításos szabálysértési eljárások vizsgálata. (Kézirat) Misi László: Európai mérce a büntetőeljárásban – IV/A. rész Ügyészek Lapja 2007. 5. szám, 59–69. o.

Nagy Marianna: Quo vadis domine – Elmélkedések a szabálysértések helyéről a 2012. évi szabálysértési törvény kapcsán Jogtudományi Közlöny, 2012. május, 217–226. o. 

MAGYAR BÜNTETŐJOG I–III. KOMMENTÁR A GYAKORLAT SZÁMÁRA

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

Megfigyelhető, hogy a személyi szabadsághoz való jog, valamint ezen szabadságot korlátozó kényszerintézkedéseknél az Emberi Jogok Európai Bírósága által évtizedek óta kimunkált joggyakorlatot a magyar Alkotmánybíróság számos határozatában átvette és értelmezte a magyar jogszabályok tükrében. A büntetőeljárásról szóló törvénynek az őrizetre és az előzetes letartóztatásra vonatkozó rendelkezései összhangban vannak az európai standardokkal, és megfelelő eljárási garanciákat nyújtanak a terhelt részére.

A Szabs. tv. azonban – a tettenérés szabályainak az elkövetéstől számított 48 órára történő kiterjesztésével – ezen eljárási garanciákat minimálisra csökken-

tette, teret nyitva ezzel a jogszabály a törvényesség határán mozgó, de nem igazságos alkalmazásának.

(a 2012. évi C. törvény, az új Btk. kommentárja) Harmadik kiadás SZERZŐK:

Akácz József, Belegi József, Katona Sándor, Kónya István, Márki Zoltán, Mészár Róza, Molnár Gábor Miklós, Soós László SZERKESZTŐ:

MEGJE

LENÉS

Ára:

2013 J

Kónya István, a Kúria Büntető Kollégiumának vezetője ÚLIUS

ÁBAN!

• 23 000 Ft (most 39 000 Ft helyett, előfizetés a harmadik kiadásra nyomtatott formában, a további pótlapok ára: 38 Ft/oldal) • 33 000 Ft (/év, most 49 900 Ft helyett, e-könyvtárban, az évközi frissítéseket is magában foglaló átalánydíj) • 16 500 Ft (/év, most 24 950 Ft helyett, e-könyvtárban, Jogkódex/Jegyzőkódex előfizetőknek, az évközi frissítéseket is magában foglaló átalánydíj)

Tisztelt Ügyfeleink!

WEB

NDELÉ RE

A Kúria várhatóan 2013. július elején fogad el néhány olyan jogegységi határozatot, melyek az új Btk.-val kapcsolatosak.

A szerzők és a kiadó ezeket feltétlenül be kívánják építeni a harmadik kiadásba. Emiatt tájékoztatjuk Önöket, ES MEG hogy az új Btk.-ról szóló kiadás 2013. július második felében jelenik meg. Kérjük szíves megértésüket!

–5%

S

* HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 1384 Budapest, Pf.: 797 p (36-1) 349-7600 q(36-1) 340-2304 h info@hvgorac.hu  www.hvgorac.hu • www.ujbtk.hu

47

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

Szép Árpád* A menedékjog mint a büntetőjogi felelősségre vonás akadálya 1.

Bevezető

2.

Alapvetés

A modern menedékjog kialakulásának hajnalán, 1951. június 13-án deklarálta a Nemzetközi Bíróság az ún. Haya de la Torre-ügyben,1 hogy „alapelvi szinten a menedékjog nem akadályozhatja az igazságszolgáltatás működését. A menedékjogból eredő biztonság nem jelenthet védelmet a jogszabályok rendes alkalmazásával és a jogszerűen felállított törvényszékek ítélkezésével szemben.”

Ez a jogelv megjelent a mai menedékjogi szabályozás gerincét alkotó, a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi július hó 28. napján elfogadott egyezmény (a továbbiakban: Genfi Egyezmény)2 szabályai között. A Genfi Egyezmény 1. cikk F pontja a következőképpen rendelkezik: „Az egyezmény rendelkezései nem alkalmazhatók az olyan személyre, akiről alapos okkal feltételezhető, hogy a) béke elleni, háborús-, vagy emberiség elleni, az ilyen bűncselekményekről rendelkező nemzetközi okmányokban meghatározott bűncselekményt követett el; b) a menedéket nyújtó országon kívül, az országba menekültként történő befogadását megelőzően súlyos, nem politikai bűncselekményt követett el; c) az Egyesült Nemzetek céljaiba és elveibe ütköző cselekményekben bűnös.”

Ebből látható, hogy alig másfél hónappal az ítélet meghozatala után az abban foglalt elvi jellegű megállapítás konkrét jogszabályi formát öltött, ami a jogkövetkezmény (az egyezmény alkalmazhatatlansága, tehát a menekült jogállás meg­tagadása) mellett felsorolta azokat a cselekményeket, amelyek elkövetése összeegyeztethetetlen a menedékjoggal. Kérdés ugyanakkor, hogy

Szükséges mindenekelőtt leszögezni, hogy a menekültek jogsérelem, sok esetben bűncselekmények elszenvedői, tehát büntetőjogi szempontból sértetti pozícióban helyezkednek el. Ez nem jelenti azonban azt, hogy akár a menekültek, akár a menedékkérők között ne lehetnének, illetve ne lennének olyanok, akik maguk is elkövetőnek minősülnek egy vagy több bűncselekmény szempontjából. Szomorú tény például, hogy a 191 ember halálát és mintegy 1500 sérültet okozó 2004-es madridi vonatrobbantásos merénylet egyik elkövetője is hónapokat töltött álnéven, menedékkérőként Magyarországon.3 Hogy a probléma most is aktuális, jelzi, hogy e tanulmány kéziratának lezárása előtt pár nappal egy olyan pakisztáni állampolgár kért hazánkban menedékjogot, aki kérelmét arra alapozta, hogy többször megfordult egy tálib kiképzőtelepen, majd ezt követően társával együtt egy buszon bombát helyezett el, amely több embert megölt. Ezt követően, amikor újabb merénylet elkövetésével akarták megbízni, apja tanácsára inkább külföldre távozott.

E tanulmány a hasonló jogi helyzetű – menedéket kérő bűnelkövető – személyekre, ugyanakkor semmiképpen nem célja azt sugallni, hogy a menekültek, menedékkérők többsége, vagy akár csak jelentős része bűncselekmény elkövetője lenne.

Doktorandusz (PPKE-JÁK) Nemzetközi Bíróság: Hava de le Torre-ügy (Kolumbia/Peru) Forrás: http:// www.icj-cij.org/docket/files/14/1937.pdf (letöltés ideje: 2012. május 2.)

2 Magyarországon – az 1967. január 31. napján kelt kiegészítő jegyzőkönyvével együtt – kihirdette az 1989. évi 15. tvr. *

1

48

akár ezen, akár más – esetleg kevésbé súlyos – bűncselekmények esetében hogyan alakulhat a büntetőjogi felelősségre vonás, ha a tágabb értelemben vett hagyományos büntetőjogi eszközrendszer mellett a menedékjogi szabályokat is érvényre kell juttatnia az állami szerveknek? Ezt kívánja megválaszolni ez a tanulmány, egyes konkrét jogeseteken keresztül kitérve a büntetőjogi felelősségre vonást akadályozó jogszabályi és gyakorlati problémákra.

3 A. B. marokkói állampolgár A. M. A. szír állampolgárként kért menedéket Magyarországon 2004. április 15-én. Valós személyazonosságát és a terrortámadásban való érintettségét eltitkolta. Az eljárás folyamán állampolgárságára való nyilatkozatát akként módosította, hogy ő valójában palesztin. A me­ nekültügyi hatóság 2004. július 12-én elutasította a kérelmet. A döntéssel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmet a Fővárosi Bíróság 2005. február 25-én jogerősen elutasította. A terrorista támadás egyik elkövetője nagyjából egy év magyarországi tartózkodás után Szerbiába távozott, ahol elfogták, azonosították, mint a terror-támadás elkövetésével gyanúsított személyt, majd kiadták Spanyolországnak. Madridi robbantót adott ki Belgrád Spanyolországnak (http://www.origo.hu/nagyvilag/20050925madridi.html; letöltés ideje: 2012. november 15.)

3.

Alapfogalmak

terminust nem tartalmi, hanem formai szempontból alkalmazom, azokra a személyekre, akik menedékjogot kértek és az erre vonatkozó eljárás keretében meg is kapták (II.).

3.1. Menedékkérő, menekült

3.2. Menedékjog, a menekülttől eltérő, más védelmi formák

Sajnos tipikusnak mondható, hogy a köznyelv – de számos esetben a szaknyelv is – egymás szinonimájaként használja a menekült és a menedékkérő terminusokat, annak ellenére, hogy a két fogalom értelmezési tartománya leginkább két egymást metsző halmazként képzelhető el.

4 Genfi Egyezmény 1. cikk A pont (2): [Menekült az] aki faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása, illetve meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása, avagy politikai meggyőződése miatti üldözéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldözéstől való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni; vagy aki állampolgársággal nem rendelkezve és korábbi szokásos tartózkodási helyén kívül tartózkodva ilyen események következtében nem tud, vagy az üldözéstől való félelmében nem akar oda visszatérni.

5 Így az Eurostat adatai szerint a 2011-ben az Unió tagállamaiban meghozott 237 410 döntésből 177 895 (75%-uk) elutasító volt, a maradék 25%-nyi pozitív döntés magában foglalja a menekülteket, valamint a kiegészítő jellegű védelmi formákban, valamint az egyéb, humanitárius védelemben részesítetteket. ( http://epp.eurostat.ec.europa.eu/statistics_explained/index.php?

t it le=Fi le:Fi rst _ i nst a nce _ dec isions _ on _(non-EU-27 )_ asylu m _ appl icat ions, _ 2 011_(nu mber, _ rou nded _f ig u res).png&f i let i mest amp=20121012123318; letöltés ideje: 2012. november 19.)

A menedékjog a Met. 2. § c) pontja alapján jogcím a Magyarország területén való tartózkodásra, és egyidejűleg védelmet jelent a visszaadással, a kiutasítással és a kiadatással szemben. Függetlenül attól, hogy a törvényi definíció nem terjed ki rájuk, tartalmilag megfelelnek ennek azok a személyek is, akik a nemzetközi védelem egyes formáiból kizártak, de esetükben a visszaküldés tilalma fennáll. Mely esetek tartozhatnak ide? A visszaküldés tilalma (ún. non-refoule­ment)7 nem a menedékjogi rezsimből, hanem – az Emberi Jogok Európai Egyezményének és az Európai Unió Alapjogi Chartájának megfelelően – a halálbüntetés8 és a kínzás, kegyetlen, embertelen, megalázó bánásmód vagy büntetés9 kivételt nem tűrő, abszolút tilalmából ered. Ennek 6 Met. 3. § (2): A Magyarország által menekültként, oltalmazottként, valamint menedékesként elismert személy menedékjogot élvez.

7 Met. 45. § (1): A visszaküldés tilalma fennáll, ha az elismerését kérő származási országában faji, illetve vallási okok, nemzeti hovatartozása, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozása, avagy politikai meggyőződése miatt üldöztetés veszélyének vagy halálbüntetésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek lenne kitéve, és nincs olyan biztonságos harmadik ország, amely befogadja.

8 Az Európai Unió Alapjogi Chartája 2. cikkének (2) bekezdése: „Senkit sem lehet halálra ítélni vagy kivégezni.”

9 Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 4. cikke, az Emberi Jogok Európai Egyezményének 3. cikke: „Senkit sem lehet kínzásnak, embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni.”

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

Az egyik részhalmazt (I.) alkotják azok a menedékkérők, akikre nem érvényesek a menekült-definíció4 tartalmi elemei. Az utóbbi évek tapasztalatai szerint az Európai Unió tagállamaiban menedéket kérő személyek kb. 70–80%-a5 ebbe a kategóriába esik. A két halmaz metszetét (II.) azok alkotják, akik menedéket kérnek és menekültkénti elismerésükre sor is kerül.

A harmadik részhalmaz (III.) azokat a személyeket foglalja magában, akikre teljesülnek a menekültdefiníció tartalmi elemei (leegyszerűsítve: a meghatározott okok miatt üldözik a hazájukban), ugyanakkor valamilyen oknál fogva nem kérnek menedéket. Ilyen ok lehet az, hogy az adott személy más módon tudja rendezni a tartózkodását a „menedék” országában, és ezért nem fordul a hatóságokhoz védelemért; hogy nem tud a menedékkérelem előterjesztésnek lehetőségéről, ezért elmulasztja azt; hogy nem bízik a hatóságokban, és az illegális tartózkodás következményeit is vállalva, inkább nem fordul védelemért hozzájuk.

Utóbbi csoport méretéről, arányáról az említett okok miatt becslések sem készülnek, hiszen az ide tartozó személyek az állami szervek számára „láthatatlanok”. Épp emiatt a látencia miatt a továbbiakban a menekült

A magyar jogszabályi környezetre vonatkoztatva a fentieket, érdemes kiemelni, hogy menedékjogot Magyarországon nem csak a menekültek élveznek, hanem a vonatkozó magyar jogszabály, a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Met.) 3. § (2) bekezdése értelmében az oltalmazottak és a menedékesek is.6 A korábban említett halmaz-analógiáját folytatva, a második halmazt át kell keresztelni menedékjogot élvezőkre, amely három, a menedékkérők halmazával metszetet alkotó részhalmazra kell osztani. E három részhalmaznak felel meg a három védelmi kategória: a menekült, az oltalmazott és a menedékes jogállás.

Utóbbi kategória jelenleg pusztán elvi lehetőségként létezik, nincs egyetlen személy sem, aki Magyarországon ilyen jogállást élvezne. Ennek megfelelően a továbbiakban menedékjogot élvező személyek alatt a menekülteket és az oltalmazottakat értem.

49

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

megfelelően olyan személyek esetében is fennáll, akik pl. súlyos bűncselekmény elkövetése miatt a bevezetőben említetteknek megfelelően a menekültként történő elismerésből, vagy a nemzetközi védelem bármely más formájából kizártak, ugyanakkor a származási országba való visszatérésük esetében – akár épp ezen bűncselekmények, akár más okok miatt – halálbüntetésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó bánásmódnak, vagy büntetésnek lennének kitéve.

Azokat a személyeket, akik Magyarországon menedéket kérnek, de ki vannak zárva a menekült, oltalmazott, illetve menedékes jogállásból, ám esetükben fennáll a visszaküldés tilalma, a Met. 45. § (5) bekezdése alapján az idegenrendészeti hatóság befogadottként ismeri el.10 E három jogállást, a menekült, az oltalmazott és a befogadott státuszt egységesen kezelem, a nemzetközi védelemben részesített fogalom alatt.11 E tanulmány ugyanakkor elsődlegesen nem rájuk kíván fokuszálni, hanem a menedékkérőkre, tehát azokra a személyekre, akik kinyilvánították nemzetközi védelem iránti igényüket, azonban ügyükben a döntés – hogy a védelemre jogosultak-e és ha igen, annak melyik fajtájára – még nem született meg. A téma szempontjából ugyanis a nemzetközi védelmi státusz a menekültügyi eljárás végeredménye, amit a büntetőjogi relevanciájú körülmények értékelésének függvényében biztosítani, vagy megtagadni, esetleg visszavonni kell.12

4.

Menedékjog és a büntetőjogi felelősségre vonás A menedékjogi szabályozásban érvényesülő ún. kizáró okok – ide értve a Bevezetőben említetteket is – a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából nem játszanak szerepet, hiszen a kizáró ok megléte „csupán” azt jelenti, hogy az adott személy menekültként, oltalmazottként, vagy épp menedékesként nem ismerhető el, ugyanakkor szükségszerűen a visszaküldés tilalmának egyidejű megállapításával, és a fentieknek megfelelően, befogadottkénti elismeréssel jár együtt.

Emiatt az érintett személy a származási országba nem küldhető vissza, így a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából a helyzetük – két esetkör kivételével – azonos a nemzetközi védelemben részesítettekkel:

50

10 Met. 45. § (5) [A] (…) tilalom fennállása esetén a menekültügyi hatóság javaslatára az idegenrendészeti hatóság a külföldit befogadottként ismeri el.

11 A befogadott jogállása jelenleg Magyarországon többféle úton megszerezhető, itt azonban csak azt az esetet tárgyalom, amikor egy menedékkérő esetében a menekültügyi hatóság állapítja meg a visszaküldés tilalmát, és ennek eredményeképpen ismerte el befogadottként az idegen­ rendészeti hatóság. Nem kerül tárgyalásra a menekültügyi eljárástól függetlenül, kizárólag idegenrendészeti eljárás keretében megszerzett befogadott jogállást.

12 E körben jelentősége van annak, hogy az adott bűncselekményt mikor követék el, mikor jutott ez a hatóságok tudomására, illetve milyen súlyú bűncselekményről van szó. E tényezők befolyásolják a menedékjog megadását, vagy visszavonását, ugyanakkor ennek a tanulmánynak nem témája a bűncselekmények menekültügyi hatásának vizsgálata.

külföldön elkövetett esetleges bűncselekménye miatt a származási országban nem vonhatók felelősségre.

Ez nem jelent automatikusan mentesülést a felelősségre vonás alól, a büntetőjogi igény érvényesítésének elvi szinten három további lehetősége van: a) ún. biztonságos harmadik országnak való kiadatás révén; b) nemzetközi büntető törvényszéknek való átadás révén; c) a menedék országában, esetünkben tehát Magyarországon.

4.1. Biztonságos harmadik ország Az első esetkör jogilag nem foglal magában sok specialitást, az egyetlen vonatkozó szabály – a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvény 14. § (2) bekezdése13 – csupán megerősíti a fentiekből logikusan következő szabályt: ha a visszaküldés tilalma fennáll, tehát az érintett befogadott jogállású, a származási országának nem lehet kiadni. A harmadik ország esetében a kiadatás általános szabályai érvényesülnek, ami sok esetben kedvezőbb lehet, mint a származási országnak való kiadatás, hiszen jellemzően nem érvényesül az ún. kapcsolat-felvételi tilalom (ld. később!).

Ezzel együtt könnyű belátni, hogy viszonylag szűk az a kör, amikor „A” ország állampolgára „B” országban menedéket kér és – legalább a kiadatás megtagadásának erejéig – meg is kapja, majd „C” ország kéri az illető kiadatását „B” országtól, adott esetben az „A” ország területén elkövetett cselekmények miatt és ehhez „B” ország hozzá is járul. Bár egy ilyen eset messze nem elképzelhetetlen, a harmadik országnak való kiadatás nem tekinthető a büntetőjogi felelősségre vonás reális megoldásának.

4.2. Nemzetközi Büntetőbíróság Sajnos hasonló mondható el a nemzetközi büntető törvényszékeknek való átadásról is. Bár a Nemzetközi Büntető Törvényszék statútuma 17. cikkének a) pontja kimondja, hogy az elé utalt ügy elfogadhatatlan, ha az ügyben nyomoz, vagy vádat emel az állam, amelynek joghatósága van felette, kivéve akkor, ha az állam nem tudja, vagy nem hajlandó érdemben lefolytatni a nyomozást, vagy vádeljárást. Eszerint tehát, ha az adott állam nem képes lefolytatni az eljárást, elvileg a Nemzetközi Büntetőbíróság érdemben foglalkozhat az üg�gyel. A probléma ugyanakkor az, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság egyrészt nem rendelkezik univerzális joghatósággal, másrészt csak bizonyos bűncselekmények, így a népirtás, az emberiesség elleni bűncselekmények, a háborús bűncselekmények, és az agresszió tartozik a hatáskörébe.14 E két tényező együttes hatása 13 A nemzetközi bűnügyi együttműködésről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény 14. § (2): A menedékes, a befogadott, valamint a menekültkénti, illetőleg menedékeskénti elismerését kérő külföldi annak az államnak, ahonnan elmenekült, nem adható ki.

14 A Nemzetközi Büntetőbíróság alapokmánya

miatt ez sem valós megoldás a gyakorlatban arra, hogy a büntetőjogi felelősségre vonás megtörténhessen.

4.3. A menedék országa

5.

A menedékkérők által elkövetett bűncselekmények csoportosítása A téma szempontjából elsődlegesen nem annak van jelentősége, hogy az adott személy élet, vagy éppen nemi erkölcs elleni bűncselekményt követett el. Ennél sokkal lényegesebb az a körülmény, hogy a kérelmező – illetve büntetőjogi szempontból: elkövető, illetve terhelt – a cselekményét hol követte el: belföldön, vagy külföldön?

A menedékkérő ugyanis a fogalmából adódóan mindenképpen külföldi személy, így a csoportosítás úgy is elvégezhető, hogy a külföldi által belföldön, vagy a (Forrás: http://untreaty.un.org/cod/icc/statute/99_corr/cstatute.htm; letöltés ideje: 2012. december 7.)

15 Iráni Büntető Törvénykönyv (Forrás: http://www.unhcr.org/refworld/country,LEGAL,,LEGISLAT ION,IRN,4562d8cf2,4d384ae32,0.html; letöltés ideje: 2012. december 7.)

5.1. A menedékkérő által belföldön elkövetett bűncselekmények Ennek a kérdéskörnek a megítélése egyszerűbb, hiszen az általános szabály szerint16 a menedékkérő egyértelműen magyar joghatóság alá tartozik, viszonylag kevés speciális szabály érvényesül. Ezek egy része annak köszönhető, hogy a menedékkérő szükségszerűen külföldi személy, így nem követhet el olyan bűncselekményt, amelyet kizárólag magyar állampolgár követhet el, mint amilyen a hazaárulás,17 vagy a hűtlenség.18 Ebből a szempontból nincs érdemi különbség a menedékkérők és a más külföldiek által elkövetett cselekmények megítélése között.

Az egyetlen különbséget e kategórián belül a menedékjogi szabályozás a menedékhez való hozzáférés érdekében egy speciális körülmény, az országba való bejutás kapcsán teremti meg. A Genfi Egyezmény 31. cikkének (1) bekezdése szerint „a Szerződő Államok az országba való jogellenes belépésük, vagy tartózkodásuk miatt nem sújtják büntetéssel azokat a menekülteket, akik közvetlenül olyan területről érkeztek, ahol életük, vagy szabadságuk az 1. cikkben foglalt meghatározás értelmében veszélyeztetve volt, és akik engedély nélkül lépnek be területükre, illetőleg tartózkodnak ott, feltéve, hogy haladéktalanul jelentkeznek a hatóságoknál és kellőképpen megindokolják jogellenes belépésüket, illetőleg jelenlétüket.”

Az országba való jogellenes belépés, vagy tartózkodás cselekményét veszi ki – álláspontom szerint büntetőjog-dogmatikailag büntethetőséget kizáró okként – a Genfi Egyezmény az egyébként büntethető és büntetendő cselekmények köréből, ami a gyakorlatban a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (szabálysértési törvény) 204. § (1) bekezdése19 szerinti tiltott határátlépés vagy ugyan16 Btk. 3. § (1) bekezdésének első fordulata: A magyar törvényt kell alkalmazni a belföldön elkövetett bűncselekményre.

17 Btk. 144. § (1): Az a magyar állampolgár, aki abból a célból, hogy Magyarország függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét sértse, külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bűntettet követ el, és öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

18 Btk. 145. §: Az a magyar állampolgár, aki állami szolgálatával vagy hivatalos megbízatásával visszaélve külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, és ezzel Magyarország függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét veszélyezteti, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig, háború idején öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

19 Szabálysértési törvény 204. § (1): Aki Magyarország államhatárát engedély nélkül vagy meg nem engedett módon lépi át, vagy ezt megkísérli, szabálysértést követ el.

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

Valós esélyt a jogos büntetőjogi igény kielégítésére a menedék országában való felelősségre vonás jelentheti, amely azonban, mint látni fogjuk, számos esetben komoly akadályokba ütközik.

Mindezeknek megfelelően a továbbiakban a menedékkérők által elkövetett bűncselekményekkel, és a menedék országában, tehát esetünkben Magyarországon történő felelősségre vonásukkal, annak eszközeivel és lehetőségeivel kívánok foglalkozni, kiemelve a menedékjogi szabályozásból eredő specialitásokat.

Célszerű leszögezni, hogy a magyar jog szerint bűncselekménynek minősülő esetek kerülnek a vizsgálódás középpontjába, hiszen a menedékkérők származási országában bűncselekménynek minősülő cselekedet elképzelhető, hogy a magyar jog szempontjából nem hogy nem bűncselekmény, de még csak nem is jogellenes. Ez esetben a származási ország „jogos” büntetőigénye megvalósíthat üldöztetést és kifejezetten a nemzetközi védelemben részesítés indoka lehet. Így például az iráni Büntető Törvénykönyv 82–93. cikkei értelmében a házasságtörés „Isten elleni bűncselekmény”, amely nőtlen/férjezetlen elkövetők esetében korbácsütésekkel, házas elkövető esetében azonban halálra kövezéssel büntetendő.15 Ilyen esetben, ha a házasságtörő személy sikeresen elmenekül Iránból Magyarországra, majd a származási ország kéri a kiadatását annak érdekében, hogy „jogos” büntető igényét érvényre juttassa, nem csak a kiadatás megtagadására kerül sor, de a büntetőjogi igény még meg is alapozza a nemzetközi védelmi szükségletet.

külföldi által külföldön elkövetett bűncselekményekről van-e szó. Egyes jól körülhatárolható esetekben komoly büntetőjogi relevanciája van a menedékjogi szabályok érvényesülésének, ahogy a büntetőjogi szabályok is súlyos menedékjogi következményekkel – mindenekelőtt a menedékjog megtagadásával – járhatnak bizonyos esetkörben.

51

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám 52

ezen jogszabályhely (2) bekezdése20 szerinti úti okmánnyal kapcsolatos szabálysértés, illetve a Btk. 274. §-a szerinti közokirat-hamisítás,21 esetleg a Btk. 214. §-a szerinti beutazási és tartózkodási tilalom vétsége22 kapcsán fordulhat elő. Érdemes megemlíteni, hogy a Genfi Egyezmény nem menedékkérőkre, hanem menekültekre vonatkozik, ráadásul tartalmi és nem formális szempontból kezeli a kérdést. Ennek megfelelően a büntethetőségi akadály bizonyos szempontból visszamenőlegesen érvényesül, függő jogi helyzetet teremtve mindaddig, amíg az adott menedékkérőről ki nem derül, hogy valóban menekült-e. Amennyiben ugyanis menekültkénti elismerésére sor kerül, úgy a Genfi Egyezmény által támasztott büntethetőséget kizáró ok érvényesül.

Amennyiben azonban a menedékjog iránti kérelem jogerős megtagadására került sor, akkor az adott külföldi nem tekinthető menekültnek, és így nem vonatkozik rá a Genfi Egyezmény és értelemszerűen az abban foglalt büntethetőségi akadály sem. Ezt a jogértelmezést követi a Legfőbb Ügyészség is, amely szerint a nemzetközi védelemben részesített személyek esetében megállapítható a Btk. 22. § i) pontja szerinti23 büntethetőséget kizáró ok.24 Annak ellenére, hogy megfelelő védelmet biztosít a menekülteknek, ezt a jogértelmezést számos kritika érte a múltban a Magyar Helsinki Bizottság és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság részéről. Álláspontjuk szerint a Genfi Egyezmény 31. cikkével az lenne összhangban, ha ilyen esetekben büntetőeljárás sem indulna, nem csupán az eljárás felfüggesztésére kerülne sor mindaddig, amíg a menekültügyi eljárás be nem fejeződik.

Megjegyzendő, hogy a magyar jogalkalmazás meglehetősen megengedő abból a szempontból, hogy a Genfi Egyezmény 31. cikke két feltételének teljesülését – a veszélyes területről való közvetlen érkezést és a hatóságoknál való haladéktalan jelentkezést – általában nem követeli meg ahhoz, hogy a büntethetőséget kizáró ok megállapításra kerüljön. Erre utal az is, 2 0 Szabálysértési törvény 204. § (2): Aki az úti okmánnyal kapcsolatos jogszabályi rendelkezéseket megszegi, szabálysértést követ el.

21 Btk. 274. § (1): Aki a) hamis közokiratot készít, vagy közokirat tartalmát meghamisítja, b) hamis vagy hamisított, illetőleg más nevére szóló valódi közokiratot felhasznál, c ) közreműködik abban, hogy jog vagy kötelezettség létezésére, megváltozására vagy megszűnésére vonatkozó valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot foglaljanak közokiratba, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában meghatározott közokirathamisításra irányuló előkészületet követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Aki az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott közokirat-hamisítást gondatlanságból követi el, vétség miatt pénzbüntetéssel büntetendő.

2 2 Btk. 214. §: Az a kiutasított vagy beutazási és tartózkodási tilalom hatálya alatt álló külföldi, aki külön engedély nélkül tartózkodik Magyarország területén, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

2 3 A büntethetőséget kizárja a törvényben meghatározott egyéb ok.

2 4 ENSZ Menekültügyi Főbiztosság – Magyar Helsinki Bizottság – Országos Rendőr-főkapitányság: A határmegfigyelő program 2008–2009-ben; 25– 26 . old. ( ht t p://he l s i n k i . hu/w p - cont e nt/uplo a d s/ b o ok s/hu/ Hatatmegfigyelo-program-2OO8-2OO9.pdf; letöltés ideje: 2012. május 3.)

hogy a Legfőbb Ügyészség a Btk. 22. § i) pontjára („törvényben meghatározott egyéb ok”) hivatkozik, annak ellenére, hogy álláspontom szerint a Genfi Egyezmény megszövegezése a g) pontban említett végszükségi helyzetre vonatkoztatható, azzal a kitétellel, hogy kétségkívül a végszükség fogalma „közvetlen veszély” elemének esetleges kiterjesztését tehetné szükségessé.

A Genfi Egyezmény idézett jogszabályhelye ugyanis kettős feltételt támaszt a büntethetőségi akadály életre hívásához: egyrészt azt, hogy a menekültnek „közvetlenül olyan helyről kell érkeznie, ahol élete vagy szabadsága (…) veszélyeztetve volt, másrészt azt, hogy a menekültnek haladéktalanul jelentkeznie kell a hatóságoknál. Az első feltételben foglaltak megfeleltethetőek a végszükség büntető törvénykönyvi fogalmának, miszerint „nem büntethető, aki a saját (…) személyét (…) közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből menti, (…) feltéve, hogy a veszély előidézése nem róható a terhére, és a cselekménye kisebb sérelmet okoz, mint amelynek elhárítására törekedett”.

A magyar gyakorlat azonban jellemzően nem követeli meg a végszükségi helyzetet ahhoz, hogy a korábban hivatkozott büntethetőségi akadály érvényesüljön. Amennyiben a menedékkérő nemzetközi védelemben részesítésére sor kerül, egyéb feltételektől függetlenül mentesül az illegális határátlépés, vagy tartózkodás miatti felelősségre vonás alól.

5.2. A menedékkérő által külföldön elkövetett bűncselekmények A Haya de la Torre-ügyben megfogalmazott elv érvényesülése jellemzően a menedékkérők által külföldön, elsősorban származási országukban elkövetett cselekmények kapcsán vetődik fel. Ez a kérdéskör hagyományosan a nemzetközi bűnügyi együttműködés, illetve a kiadatás terrénuma, de egyes esetekben ebbe a rendszerbe „belezavar” a menedékjogi szabályozás. Azon probléma, hogy ilyen esetekben hogyan vonható felelősségre az adott személy, első ránézésre könnyen feloldható, hiszen a nemzetközi védelmi szükséglet fennállása, vagy fenn nem állása a felelősségre vonás szempontjából elvileg az alábbi helyzeteket idézheti elő: a) ha nincs nemzetközi védelmi szükséglet – a büntetőjogi felelősségre vonás a származási országban indokolt, a kiadatás jogintézménye életre hívható; b) ha van nemzetközi védelmi szükséglet – a büntetőjogi felelősségre vonás a menedéket nyújtó országban indokolt, bizonyos korlátok között a büntetőeljárás átvétele lehetséges, eljárási jogsegély egyidejű igénybevételével.

5.2.1. A kiadatás működése

Egyes esetekben a helyzet valóban a fenti sémához igazodó, viszonylag egyszerű. Ilyenkor a menedékjog iránti kérelem a büntetőjogi igény érvényesítése szempontjából jelentős szerepet nem játszik, legfeljebb arra

adatást diplomáciai garancia-vállaláshoz kötni,27 ahogy ez történt az alábbi esetekben is.

J. D. C.-t, az Amerikai Egyesült Államok állampolgárát 2010. április 13-án vették őrizetbe Magyarországon nemzetközi elfogató-parancs alapján, amelyet egy Kentucky-i bíróság adott ki „gyermek-pornográf anyag birtoklása és terjesztése” miatt. Április 15-én az ügyfél ideiglenes letartóztatásba került. A kiadatásra 2010. május 28-án került volna sor, azonban az ügyfél egy nappal előtte, 2010. május 27-én menedékjog iránti kérelmet terjesztett elő, ideiglenesen megakadályozva ezzel a kiadatás végrehajtását.

A menekültügyi hatóság a menedékjog iránti kérelmet 2010. július 6-án elutasította. A döntéssel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmet a Fővárosi Bíróság 2010. október 7-én jogerősen elutasította.

B. V. V. orosz állampolgár 2007. október 20-án érkezett Magyarországra, majd ideiglenes kiadatási letartóztatásba, később kiadatási letartóztatásba került az Interpol Moszkvai Irodája által az ügyféllel szemben banditizmus28 kísérlete és emberölés miatt kiadott elfogató parancs alapján. Az orosz hatóságok már a kiadatási kérelemben garanciát nyújtottak arra, hogy az ügyfelet sem kínzásnak, sem embertelen bánásmódnak nem vetik alá, illetve vele szemben halálbüntetést nem szabnak ki. Erre tekintettel az igazságügyi miniszter a kiadatáshoz 2008. március 4-én hozzájárult. A végrehajtás április 11-re volt megszervezve, de a végrehajtás megakadályozása érdekében az ügyfél 2008. április 10-én menedékjog iránti kérelmet nyújtott be, amit a menekültügyi hatóság 2008. április 30-án kelt döntésében elutasított. Felülvizsgálati kérelemben az ügyfél – egyebek mellett – az oroszországi börtönkörülményekre hivatkozott.

A Fővárosi Bíróság a felülvizsgálati kérelmet az orosz diplomáciai garanciavállalást elfogadva, 2008. július 4-én jogerősen elutasította.

Az ügyfél – a kiadatási őrizet maximális időtartamára is tekintettel – július 7-én ismételt kérelmet terjesztett elő, ami az akkor hatályos jogszabályok értelmében szintén akadályát képezte a kiadatásnak. A menekültügyi hatóság, mint azonos ténybeli alapon előterjesztett ismételt kérelmet, 2008. július 23-án elfogadhatatlanként elutasította, amellyel szemben az ügyfél július 28-án felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A kérelmet a Fővárosi Bíróság 2008. augusztus 5-én nemperes eljárás keretében jogerősen elutasította.

Az ügyfél tehát sikerrel elodázta a kiadatást, az nem valósulhatott meg május 28-án, a kiadatás végrehajtásának lehetősége csupán négy hónappal később, a jogerős bírósági döntést követően, október 7-étől nyílt meg újra. Hasonló történt nem sokkal később egy másik esetben: P. L. G. spanyol állampolgárt 2011. december 23-án fogták el Magyarországon nemzetközi elfogató-parancs alapján, amelyet egy kolumbiai bíróság adott ki „pornográfia 18 évnél fiatalabb személlyel” bűncselekmény miatt. December 25én az ügyfél kiadatási letartóztatásba került, a kiadatás tényleges végrehajtásának 2012. február 4-ig kellett volna megtörténnie, de az ügyfél 2012. január 20-án menedékjog iránti kérelmet terjesztett elő, amelyre tekintettel a Fővárosi Törvényszék az ideiglenes kiadatási letartóztatást a menekültügyi eljárás befejezésétől számított 40 napig, de legfeljebb 2013. december 23-ig meghosszabbította.

A menekültügyi hatóság a menedékjog iránti kérelmet 2012. február 14-án elutasította. A döntéssel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmet a Fővárosi Törvényszék 2012. március 1-jén jogerősen elutasította.

Utóbbi ügyfél a menedékjog iránti kérelmével an�nyit ért el, hogy kiadatását legalább másfél hónappal – február 4-től március 1-jéig – elodázta, önmagában azonban a menedékjog iránti kérelem előterjesztése nem gátolta volna meg a büntetőjogi igény érvényesíthetőségét. Hogy a kiadatás végül mégsem valósult meg, annak egyéb, a menedékjogtól független okai voltak.26 Egyes esetekben a kiadhatóság kérdése nem annyira egyszerű, mint a fentiekben, ilyenkor indokolt a kiLd. 13. lábjegyzet! hvg.hu: Magyarország szabadon engedte a szökött gyerekpornóst; (http://hvg.hu/vilag/20120919_pablo_lapiedra_kiadatas; letöltés ideje: 2012. november 19.)

2 5

26

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

alkalmas, hogy a kiadatást késleltesse.25 Erre példa a magyar menekültügyi gyakorlatból az alábbi eset:

Az ügy fenti körülményeiből egyértelműen megállapítható, hogy az ügyfél a kiadatás meghiúsítása érdekében nyújtotta be két egymást követő menedékjog iránti kérelmét, az elsőt mindössze egy nappal a kiadatás megszervezett időpontja előtt.

Kevésbé kiszámítottan, de szintén a már engedélyezett kiadatás meghiúsítása érdekében nyújtotta be menedékkérelmét az alábbi ügyfél: P. J. orosz állampolgár a ’90-es évek elején érkezett Magyarországra. 2002. február 27-től 2005. február 27-ig előzetes letartóztatásban volt emberrablás és súlyos testi sértés miatt. 2004ben újabb vádiratot nyújtottak be vele szemben 2 7 A nemzetközi bűnügyi együttműködésről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény 7. §: A jogsegély iránti megkeresés teljesítését a miniszter, illetőleg a legfőbb ügyész megfelelő garanciákhoz kötheti, a garanciavállalás elutasítása esetén pedig megtagadja a teljesítést, ha feltételezhető, hogy a külföldön folyó eljárás, a várható büntetés vagy annak végrehajtása nincs összhangban az Alaptörvénynek, továbbá a nemzetközi jognak az emberi jogok védelmére vonatkozó rendelkezéseivel és alapelveivel.

2 8 Tartalmilag: szervezett fegyveres bűnözői csoport létrehozása

53

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

zsarolás és kényszerítés miatt. Az orosz Legfőbb Ügyész 2004. március 8-én, emberölés és halált okozó testi sértés miatt kiszabott 15 év szabadságvesztés letöltése céljából megküldött kiadatási kérelme alapján a Fővárosi Bíróság 2005. február 10. napján elrendelte a nevezett kiadatási letartóztatását. Az orosz hatóságok garanciát vállaltak arra, hogy P. J. élvezni fogja a védelemhez szükséges összes eljárási garanciát, ide értve a jogi tanácsadást, nem lesz kitéve kínzásnak, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek, és hogy a kiadatás megvalósulása esetén halálbüntetést nem szabnak ki az érintettre.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság a nevezettet zsarolás miatt 2008. március 17-én 6 év szabadságvesztésre, a Fővárosi Bíróság önbíráskodás miatt 2009. január 29-én 2 év börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Az ügyfél 2009. február 5-én menedékjog iránti kérelmet terjesztett elő, amelyet a menekültügyi hatóság 2009. május 12-én elutasított.

A döntéssel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmet a Fővárosi Bíróság 2009. november 17én jogerősen elutasította.

Az ügyfél 2011. április 11-én ismételten menedékjog iránti kérelmet terjesztett elő, amelynek azonban az akkor hatályos jogszabályok szerint már nem volt halasztó hatálya a kiadatás végrehajtására. Az ügyfelet 2011. április 29-én Magyarország kiadta Oroszországnak, erre tekintettel a menekültügyi hatóság az eljárását megszüntette.

Néha a diplomáciai garanciavállalás sem elegendő ahhoz, hogy a kiadatás megvalósulhasson. Erre rendkívül friss, nagy port kavaró példa az alábbi eset. Az Egyesült Királyság Különleges Bevándorlási Fellebbviteli Bizottsága29 úgy döntött, hogy a Jordániában terrorizmussal vádolt Abu Qatada nem adható ki a származási országnak. A Bizottság bírája nem volt meggyőződve arról, hogy a jordániai bíróság előtt teljesülne a tisztességes eljárás elve, és hogy nem használnának fel a vádlottal szemben kínzással megszerzett bizonyítékot.30 Tette ezt mindannak ellenére a brit

Y. I. I. O. azeri állampolgár 1995 októberében érkezett Magyarországra, állítása szerint azért, mert katonaként részt vett az elnök elleni sikertelen puccskísérletben. 2003-ig álnéven élt Magyarországon, ezalatt kétszer folyt ellene Magyarországon elkövetett cselekmények miatt büntetőeljárás. 2002. augusztus 13-tól őrizetben, majd előzetes letartóztatásban volt különböző bűncselekmények elkövetésének gyanúja miatt.

2003. szeptember 29-én kiadatási letartóztatásba helyezték, az azeri ügyészség 1995. március 31-én kelt elfogatóparancsa alapján, amit lőfegyver, lőszer és robbanóanyag lopása miatt bocsátott ki az ügyféllel szemben. Az azeri hatóságok 2003-ban kérték az ügyfél kiadatását, a kérelem azonban nem terjedt ki az elfogatóparancsban foglalt valamennyi bűncselekményre. Az igazságügyi miniszter 2003. november 17-én hozzájárult az ügyfél kiadatásához, azonban kizárólag a kiadatási kérelemben foglalt bűncselekmény kapcsán.

Az ügyfél 2004. április 13-án menedékjog iránti kérelmet nyújtott be, majd kérelmét vis�szavonta, így eljárását a menekültügyi hatóság megszüntette. A Pest Megyei Bíróság az ügyfelet – már saját nevén – 2004. július 6-án társ­ tettesként elkövetett emberrablás és súlyos testi sértés, valamint közokirat hamisítás miatt 4 év szabadságvesztésre ítélte és 7 évre kiutasította Magyarország területéről. (A Fővárosi Ítélőtábla a döntést 2005. október 6-án kizárólag annyiban változtatta meg, hogy a kiutasítás időtartamát 10 évre növelte.) Az elsőfokú bírósági ítéletet követően az ügyfél 2004. szeptember 13-án ismételten menedékjogot kért, amit a hatóság 2004. október 22. napján elutasított.

Az ügyfél a hatóság döntését megtámadta.

Az azeri hatóságok kiegészítő kiadatási kérel-

Special Immigration Appeals Commission BBC News: Abu Qatada wins appeal against deportation; Forrás: http:// www.bbc.co.uk/news/uk-20295754; (letöltés ideje: 2012. november 14.)

31 Emberi Jogok Európai Bírósága: Othman (Abu Aqtada) v. United Kingdom; Forrás: http://hudoc.echr.coe.int/sites/eng/pages/search. aspx?i=001-108629 (letöltés ideje: 2012. november 15.)

A fentiek jó példák arra, amikor a menedékjogi szabályozás nem lehetetleníti el, legfeljebb késlelteti a nemzetközi bűnügyi együttműködést, s azon belül is a kiadatást. Ugyanakkor jól látszik, hogy csak olyan országok esetében alkalmazható, amelyek biztonságosságával, jogállamiságával kapcsolatban nem vetődik fel aggály, vagy olyan diplomáciai garanciát nyújtanak, amely kellő biztosítékot jelent az emberi jogok védelmére. Egyes esetekben azonban ezek nem teljesülnek.

5.2.2. A kiadatás diszfunkciója

54

bíró, hogy Jordánia diplomáciai garanciát vállalt a tisztességes eljárás elveinek betartására. Az ügy érdekessége, hogy korábban az Emberi Jogok Európai Bírósága ugyanennek a személynek az ügyében úgy döntött, hogy a Jordániába való kiadatás nem sértené az Emberi Jogok Európai Egyezményének 3. (kínzás tilalma) és 5. (szabadsághoz és biztonsághoz való jog) cikkeiben foglalt jogokat, ugyanakkor sérülhetnek a 6. cikkben foglalt, a tisztességes tárgyaláshoz való joga.31 Utóbbi jog azonban – a 3. cikkben foglaltakkal ellentétben – nem abszolút jellegű, a visszaküldés tilalmát elvileg nem alapozza meg.

Még rosszabb a helyzet, ha a kiadatást kérő állam nemhogy garanciát nem vállal, de kifejezetten fenntartja büntetőjogi igényét azon cselekményekre is, amelyekre a kiadatási hozzájárulás nem terjed ki. Erre példa a következő jogeset:

2 9

3 0

A kiadatás tehát – emberi jogi szempontból teljes mértékben helyesen – meghiúsult, ami ugyanakkor azzal járt, hogy az ügyfél származási országában esetlegesen elkövetett bűncselekményei büntetlenül maradtak.

A fenti eset rávilágít arra, hogy még ha a külföldi menekülési története alapján – ami nem egy esetben a büntetőjogi felelősségre vonás előli menekülésre korlátozódik – a nemzetközi védelem nem lenne biztosítható, akkor is előfordulhat az, hogy az elkövető végül a származási országba nem utasítható, vagy adható ki; kizárólag azért, mert ott nem biztosított a tisztességes büntetőeljárás, az európai standardoknak nem megfelelő (pl. testcsonkító) büntetéseket, esetleg halálbüntetést alkalmaznak, vagy a standardoknak egyébként megfelelő büntetést olyan körülmények között hajtják végre, amelyek elmaradnak az elvárható minimum-szinttől. Ilyenkor tehát mégis a menedéket biztosító országban kell érvényre juttatni a büntetőjogi igényt.

5.2.3. A büntetőjogi igény érvényesítése Magyarországon

A korábban ismertetett esetek közös jellemzője, hogy a kiadatási kérelem megelőzte – valójában indukálta – a menedékjog iránti kérelem benyújtását. Másként megfogalmazva: a kiadatást kérő ország hamarabb tudott arról, hogy az érintett személy vádolható a bűncselekmény elkövetésével és hogy Magyarországon tartózkodik, minthogy az ügynek menekültügyi relevanciája lett volna.

A nemzetközi bűnügyi együttműködés rendszere 32 A nemzetközi bűnügyi együttműködésről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény 12. § a) pont: Nincs helye a kiadatásnak, ha az a bűncselekmény, illetőleg az a büntetés, amely miatt a kiadatást kérik, akár a megkereső államban, akár Magyarországon elévült;

nem kínál megoldást a fordított esetre, azaz arra, amikor az ügyfél hamarabb kér menedékjogot, minthogy a származási országa egyáltalán tudomást szerezne a hollétéről. A lehetőség, hogy a menedék országa értesítse a származási országot, hogy az kérje az érintett személy kiadatását,33 ekkor pusztán elvi jellegű, ugyanis egy speciális menedékjogi szabály akadályozza a menedékkérők esetében a büntetőjogi felelősségre vonást: a származási ország hatóságaival való kapcsolat felvételének tilalma. Ezen, a Genfi Egyezményben foglalt védelmi kötelezettségből fakadó, és az ún. eljárási irányelv34 22. cikkében35 megjelenő előírás a Met. 42. § (1) bekezdésében36 került átültetésre.

A jogintézmény célja, hogy védje a menedékkérőt – mint potenciális menekültet – esetleges üldözőjével szemben, egyben védelmet nyújtson az otthon maradt családtagjai számára. Ez ugyanakkor számos esetben egyértelmű akadálya lehet a jogos büntetőeljárás lefolytatásának.

A kapcsolat-felvételi tilalom abszolút abból a szempontból, hogy valamennyi hatóságot és bíróságot köti (így a nyomozóhatóságokat és büntetőbíróságokat is), relatív viszont annyiban, hogy feltételtől függő: csak akkor érvényesül, ha az üldözők ezáltal tudomást szereznének a menedékjog iránti kérelem előterjesztésének tényéről, valamint akkor, ha ezáltal a menedékkérő és/vagy családtagja veszélybe kerülne.37 Ez a veszély, amennyiben fennállt a menekültügyi eljárás alatt, nem szűnik meg akkor sem, amikor az eljárás befejeződik, és a külföldi elveszti menedékkérői jogállását. Az eljárás végeztével a kapcsolat-felvételi tilalom csak akkor szűnik meg, ha a menedékjog iránti kérelem teljes (tehát a visszaküldési tilalom fennállását sem megállapító) elutasítására kerül sor, de ebben

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

met terjesztettek elő, amihez csatoltak egy 2005. január 27-én kelt letartóztatási parancsot is. A Fővárosi Bíróság kiadatási ügyben eljáró tanácsa 2006. október 16-án kelt végzésében megállapította, hogy a kiadatás feltételei nem állnak fenn, mert a kiegészítő kiadatási kérelem olyan cselekményekre is kiterjed, amelyek egyrészt politikai cselekménynek minősülnek, másrészt olyanokra, amelyek a magyar jog szerint már elévültek.32 A Fővárosi Bíróság 2007. augusztus 31-i döntésében a menekültügyi hatóság döntését megváltoztatva megállapította a visszaküldés tilalmának fennállását, arra tekintettel, hogy álláspontja szerint az azeri szervek válasza alapján nyilvánvaló, hogy olyan cselekmények tekintetében is le kívánják folytatni a büntetőeljárást, amelyekre a kiadatási hozzájárulás nem terjedt ki, valamint arra, hogy az ügyfél hazatérése esetén a várható börtönkörülmények olyanok, amelyek a kínzás, kegyetlen, embertelen bánásmód, illetve büntetés tilalmába ütköznek.

Ahogy az történt a fent említett esetek közül a P. L. G.-ügyben.

A Tanács 2005/85/EK irányelve (2005. december 1.) a menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimum­ szabályairól 35 22. cikk: Az egyedi esetek megvizsgálása során a tagállamok számára tilos: a) a menedékjog megadására vonatkozó egyedi kérelemmel kapcsolatos információnak vagy azon ténynek a menedékkérő állítólagos üldözője (üldözői) számára való közvetlen felfedése, hogy ez irányú kérelem benyújtására került sor; b) az állítólagos üldöző(k)től oly módon megszerezni bármely információt, amely azt eredményezné, hogy az üldöző(k) közvetlen tájékoztatást kapnak arról, hogy az érintett kérelmező menedékjog iránti kérelmet nyújtott be, továbbá amely a kérelmező és/vagy eltartottjai fizikai épségét, vagy a még a származási országban élő családtagjainak szabadságát és biztonságát veszélyeztetné.

3 6 42. § (1) Magyar hatóság, illetve bíróság nem léphet kapcsolatba a) az elismerését kérő származási országával, b) olyan országgal, amelyről feltételezhető, hogy információt továbbít a származási országba, c) olyan személlyel vagy szervezettel, akiről vagy amelyről feltételezhető, hogy az elismerését kérőt üldözte, üldözné vagy információt továbbítana az elismerését kérő üldözőinek, h a a kapcsolatfelvétel eredményeként az üldözők tudomást szereznének arról, hogy az elismerését kérő elismerés iránti kérelmet nyújtott be, vagy a kapcsolatfelvétel következtében az elismerését kérő, illetve valamely családtagja testi épségét vagy az elismerését kérő származási országában élő családtagjának szabadságát vagy biztonságát veszély fenyegetné.

37 A Met.-hez fűzött indokolás értelmében: „Magyar hatóság csak akkor veheti fel a kapcsolatot az elismerését kérőt üldöző állammal, szervezettel vagy személlyel, ha meggyőződött arról, hogy a kapcsolatfelvétel nem vezet arra, hogy az említettek tudomást szereznek a kérelemről, illetve nem teszi ki az elismerését kérőt vagy családtagját veszélynek.”

55

33

3 4

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám 56

az esetben a kiutasítást végre lehet hajtani és elvileg38 nincs akadálya a származási országban a büntetőeljárás lefolytatására. Amennyiben azonban legalább a visszaküldési tilalom fennáll a kérelmező esetében, a kapcsolat-felvételi tilalom tovább érvényesül. Könnyű belátni, milyen nehéz lenne a nyomozóhatóságoknak a külföldi származási országában elkövetett bűncselekménye ügyében eljárni úgy, hogy a származási ország hatóságaival a kapcsolatot nem vehetik fel, mert ezzel például veszélybe sodornák a külföldi otthon tartózkodó családtagjait.

Ha a származási országgal való kapcsolatfelvételt nem tiltja a menedékjogi szabályozás, akkor is olyan, gyakorlati jellegű akadályok gördülhetnek a büntetőjogi eljárás lefolytatásának útjába, mint a viszonosság, illetve a bűnügyi együttműködés hiánya. Hogy ez mennyire nem elméleti jellegű, hanem nagyon is valós probléma a menedékjogi gyakorlatban, azt jelzik az alábbi jogesetek:

fejlesztésére így lehetőség nincs, ezért a rendelkezésre álló személyi és okirati bizonyítékok alapján a cselekmények elkövetése kétséget kizáróan nem bizonyítható.”

Az ügyfél esetében a visszaküldés tilalmát az alapozta meg, hogy a menekültügyi hatóság ország-információkon alapuló értékelése szerint az afgán kormányzat bár jogosan, de meg nem engedhető eszközökkel lépne fel vele szemben, az ország egyes részeit de facto uralmuk alatt tartó tálibok pedig „árulása” miatt fordulnának vele szembe. A védelmet, a visszaküldés tilalmát közvetve az általa elkövetettnek elfogadott bűncselekmények alapozzák meg, ugyanakkor büntetőjogi felelősségre vonása elmaradt.

Nem sokkal később egy másik ügy – büntetőjogi szempontból – hasonlóan megoldatlan maradt:

G. H. afgán állampolgár 2009. június 6-án érkezett illegálisan Magyarország területére. Előállítását követően menedéket kért, majd ismeretlen helyre távozott. 2009. augusztus 27-én került vissza Magyarországra, majd ismételten menedéket kért. Eljárása során úgy nyilatkozott, hogy három és fél évig a táliboknak dolgozott, mert szimpatizált velük. Ezalatt az idő alatt üzemanyag-szállító magánjárműveket aknázott alá, harcolt az afgán rendőrök és az amerikai katonák ellen. Magánszemélyeket többször foglyul ejtettek váltságdíj érdekében. Több fegyveres támadásban részt vett, nagy valószínűséggel ölt embert, de nem tudja mennyit. A tálibokat azért hagyta ott, mert nem tetszett neki, hogy ártatlan embereket ölnek, így viszont a hatóság emberein kívül már ők is vadásznak rá. A menekültügyi hatóság a kérelmet a 2009. december 7-én kelt határozatában elutasította és megállapította, hogy a visszaküldés tilalma fennáll.

A menekültügyi hatóság feljelentése alapján a Legfőbb Ügyész 2010. március 26-án terrorcselekmény bűntett és más bűncselekmények elkövetésének gyanúja miatt nyomozást rendelt el.

A Nemzeti Nyomozó Iroda azonban 2011. január 21-én megszüntette a nyomozást, arra tekintettel, hogy „a nyomozás megnyugtató módon történő lezárásához elengedhetetlenül szükséges lenne az afgán hatóságokkal történő kapcsolatfelvétel annak megállapítása végett, hogy a G. H. által elmondott cselekmények az általa tett nyilatkozatokban megjelölt helyen, időben és módon megtörténtek-e, illetve az afgán hatóságok folytatnak-e büntetőeljárást nevezettel szemben.

Tekintettel azonban arra, hogy Afganisztán és Magyarország között hatályos jogsegélyegyezmény nem létezik, a bizonyítás ez irányú tovább-

W. M. Y. pakisztáni állampolgár 2010. február 14-én illegálisan érkezett Magyarországra, majd másnap idegenrendészeti eljárása során menedéket kért. Eljárása során úgy nyilatkozott, hogy öt éven keresztül egy 15–20 főből álló tálib csapat vezetője volt, ő kezelte a szervezet bankszámláját is. A szervezeten belüli, nemzetiségi alapon kirobbant ellentét miatt hagyta el hazáját. Később megerősítette a fentieket és kiegészítette többek között azzal, hogy az ellenség elfogott katonáit kivégezték, ő maga is hajtott végre ilyen cselekedetet, de csak parancsra. A menekültügyi hatóság 2010. április 30-án feljelentést tett a Legfőbb Ügyészségen, majd 2010. június 17-én a menedékjog iránti kérelmet elutasította a visszaküldési tilalom megállapítása mellett. Az ügyfél felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a döntéssel szemben, majd 2010. augusztus 14-én ismeretlen helyre távozott. Tekintettel arra, hogy a per első tárgyalásán nem jelent meg, a Fővárosi Bíróság a pert 2010. november 23-án megszüntette.

A Nemzeti Nyomozó Iroda 2011. január 28-án a nyomozást megszüntette arra tekintettel, hogy „a nyomozás megnyugtató módon történő lezárásához elengedhetetlenül szükséges lenne az afgán és pakisztáni hatóságokkal történő kapcsolatfelvétel annak megállapítása végett, hogy a W. M. Y. által elmondott cselekmények az általa tett nyilatkozatokban megjelölt helyen, időben és módon megtörténtek-e, illetve az afgán, vagy pakisztáni hatóságok folytatnak-e büntetőeljárást nevezettel szemben.

Tekintettel azonban arra, hogy Afganisztán, Pakisztán és Magyarország között hatályos jogsegélyegyezmény nem létezik, a bizonyítás ez irányú továbbfejlesztésére így lehetőség nincs, ezért a rendelkezésre álló személyi és okirati bizonyítékok alapján a cselekmények elkövetése kétséget kizáróan nem bizonyítható.”

Gyakorlatilag ez nem mindig érvényesül, számos országba egyszerűen lehetetlen az elrendelt jogerős, akár bíróság által elrendelt végrehajtása.

Tehát függetlenül attól, hogy az ügyfél saját bevallása szerint is súlyos bűncselekményeket követett el,

3 8

amelyek közvetett eredményeképpen Magyarországon maradhatott, jogsegélyegyezmény hiányában az elkövetett cselekményei büntetlenül maradtak.

Még ha a büntetőeljárás meg is indul az elkövetővel szemben, az eljárás hatékonysága akkor is erősen megkérdőjelezhető, függetlenül attól, hogy az érintett személy esetleg terrorista-cselekmények szervezésével gyanúsítható.

Ilyen körülmények között nehezen elképzelhető a büntetőeljárás hatékony lefolytatása, illetve az elkövető eredményes felelősségre vonása, annak ellenére, hogy – ellentétben a korábban ismertetett esetekkel – a gyanúsításra nem a menedékkérő saját nyilatkozatai adtak alapot.

Hogy a büntetőjogi igény sajnos nem csak háborús körülmények között, harcoló felek valamelyikeként elkövetett cselekmények esetében maradhat kielégítetlen, arra jó például szolgálnak az alábbi esetek: J. Z. afgán állampolgár 2010. február 26-án érkezett Magyarországra illegálisan, majd március 10-én menedékjogot kért. Meghallgatásán úgy nyilatkozott, hogy azért jött el Afganisztánból, mert a barátaival megerőszakoltak egy 15 éves lányt, akinek az egyik bűntársa beadott valamilyen szert. Az erőszakra akkor került sor, amikor a lány egyedül tartózkodott a saját otthonában. Kifejezetten csak a felelősségre vonás elől menekülve hagyta el hazáját.

A menekültügyi hatóság az elismerés iránti kérelmet szavahihetőségi aggályok miatt 2010. május 11-én elutasította. A döntéssel szemben előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján a Fővárosi Bíróság a döntést megváltoztatva az ügyfél szavahihetőségét elfogadva 2011. novem-

Hasonlóan a korábban említett G. H. és W. M. Y. ügyekhez tehát az elkövetett bűncselekmény – pontosabban: az amiatti, magyar büntetőjogi standardokkal össze nem egyeztethető felelősségre vonás veszélye – alapozta meg azt, hogy az ügyfél nem küldhető vissza a származási országába, ugyanakkor az elkövetett cselekmény miatti felelősségre vonás elmaradt, a csoportos nemi erőszakot elkövető személlyel szemben eljárás sem indult.

Okulva a korábban említett sorozatos kedvezőtlen tapasztalatokból az alábbi, gondatlanul elkövetett emberölésnek minősíthető esetben feljelentést sem történt: A. S. A. afgán állampolgár és családja 2011. december 24-én érkezett Magyarországra, majd december 28-án kért menedékjogot. A kérelmet arra alapozták, hogy a családfő egy építkezésen szóváltásba keveredett, amiből verekedés alakult ki. Ennek részeként véletlenül kilökött egy férfit az erkélyről, aki kórházba szállítás után életét vesztette. Az elhunyt fia, aki korábban katonaként szolgált, halálosan megfenyegette az ügyfelet, aki emiatt családjával együtt elmenekült hazájából.

A menekültügyi hatóság a kérelmet 2012. április 25-én elutasította, az ügyfél a döntéssel szemben felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A Debreceni Törvényszék – felettébb vitatható módon, hiszen a családfő vonatkozásában fennáll a bevezetőben is említett kizáró okok egyike – a hatóság döntését megváltoztatva az egész családot menekültként ismerte el 2012. szeptember 24-én.

Az elkövető ez esetben tehát nem csak a felelősségre vonást kerülte el, hanem – álláspontom szerint vitatható bírói döntés eredményeként, ellentétesen a Genfi Egyezmény és a Met. szabályaival – a legmagasabb szintű nemzetközi védelmet is megszerezte. Értelemszerűen viszonylag ritkán értesülnek a magyar hatóságok a külföldi külföldön elkövetett bűncselekményeiről, ez a menekültügyi eljárás keretében általában akkor következik be, ha a menedékkérő maga számol be a cselekményről. Meglehetősen ritka az S.-ügyhöz hasonló eset, amikor az ügyféltől függet-

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

S. afgán állampolgár 2010. július 8-án érkezett illegálisan Magyarországra, majd idegenrendészeti őrizetben 2010. augusztus 31-én menedékjogot kért. A menekültügyi eljárásban szakhatóságként eljáró Alkotmányvédelmi Hivatal állásfoglalása szerint „nevezett személy – szélsőséges nézetei, fegyveres harcra történt kiképzése, valamint korábbi afganisztáni ellenálló csoportban való részvétele, illetve feltáratlan európai kapcsolati köre alapján – magyarországi tartózkodása nemzetbiztonsági érdeket sért, kockázati tényezőt jelent mind hazánk, mind más EU-, illetve NATO-tagországok biztonsági helyzetére.” A menekültügyi hatóság az elismerés iránti kérelmet 2010. december 2-án elutasította.

A menekültügyi hatóság feljelentése alapján a külföldi 2011. január 5-től előzetes letartóztatásban volt, majd a Szegedi Városi Bíróság 2011. október 3-án a büntetőeljárás folytatásáról döntött a külföldi szabadlábon hagyása mellett. A külföldi ezt követően ismeretlen helyre távozott, 2011. december 19-én Ausztriában kért menedékjogot.

ber 4-én megállapította a visszaküldés tilalmának fennállását.

A menekültügyi hatóság a bírósági ítéletre figyelemmel 2012. január 16-án feljelentést tett az ügyben. A Legfőbb Ügyészség 2012. január 31-én kelt levelében tájékoztatta a hatóságot, hogy nem kíván az ügyben büntetőeljárást indítani, tekintettel arra, hogy a hazai büntetőeljárás bizonyítékok hiányában előreláthatólag nem járna eredménnyel. J. Z. önmagára tett terhelő vallomásának ellenőrzésére nemzetközi jogsegély útján sincs mód, és az általa előadottakra más bizonyíték sem szerezhető be.

57

Büntetőjogi Szemle 2013/1–2. szám

len forrás deríti ki, erősíti meg azt, hogy az ügyfél bizonyos bűncselekmények elkövetésével gyanúsítható.

Ennek megfelelően az alapvetés szem előtt tartása mellett – miszerint a menedékkérők általában jogsérelem áldozatai és nem okozói – is le kell szögezni, hogy lehetetlen akár csak megbecsülni is, hogy a menedéket kérő személyek között milyen számban, arányban vannak olyanok, akik hazájukban súlyos bűncselekményt követtek el.

Ami igazán elgondolkodtató azonban, hogy még azokban az esetekben is elmarad a büntetőjogi felelősségre vonás, amikor a magyar hatóságok tudomást szereznek a menedékkérő által elkövetett bűncselekményről, ami a társadalom igazságérzete mellett csorbítja a Nemzetközi Bíróság által megfogalmazott elv érvényesülését is. Csak az elmúlt néhány év magyar joggyakorlatát áttekintve nyilvánvalóvá válik, hogy elkerülték a felelősségre vonást olyan személyek, akik alaposan gyanúsíthatók különböző háborús bűncselekmények, emberölés, emberrablás, erőszakos közösülés, vagy épp terrorcselekmények elkövetésével.

Ráadásul a menedékkérők egyre nagyobb számban és arányban érkeznek olyan országokból,39 amelyek esetében az ott elkövetett cselekmények miatti felelősségre vonás esélye a fentiek alapján nulla.

6. Összegzés Vékony határmezsgyén mozog a jogalkalmazó, amikor egyszerre kell érvényt szereznie a menedékjog által is védett emberi jogoknak és az állam büntetőjogi igényének. Nem könnyíti meg a feladatot, hogy a két jogterület a bizonyítási skála két végpontján helyezkedik el: a büntetőjogi felelősség megállapításához minden kétséget kizáró bizonyítottság kell, a nemzetközi védelem megszerzéséhez azonban elég, ha a menedékkérő valószínűsíti, hogy esetében az elismerés feltételei fennállnak. Könnyű ebből arra következtetni, hogy mintha a menedékjogi igény előnyt élvezne a büntetőjogi igénnyel szemben. Némi általánosítással élve: mintha a menedékkérő egyéni érdeke megelőzné a társadalom érdekét.

39 Az afgán kérelmezők aránya 2010-ben 33%, 2011-ben 38% volt, ami az idei adatok alapján tovább nőtt 41%-ra. Még radikálisabb mértékben emelkedett a pakisztáni állampolgár kérelmezők száma és aránya. Míg 2010-ben az összes kérelmező mindössze 2%-át alkották, addig arányuk 2011-ben meghaladta a 7%-ot, idén pedig a 15%-ot. 2012-ben e két állampolgársági kategóriába tartozott a kérelmezők több mint fele, ami éves szinten mintegy 1000 főt jelent.

58

A két jogterület ezen elvi jellegű különbözőségén túl nagyon is gyakorlati akadályok gátolják a felelősségre vonást. Magában a kiadatásban, a nemzetközi bűnügyi együttműködés talán legfontosabb eszközében olyan immanens gátak vannak, amelyek képesek megakasztani a tágabb értelemben vett – a nyomozati szakra is kiterjedő – büntetőeljárást. Egyrészt a kérdéses bűncselekménynek el kell érnie egy bizonyos súlyosságot,40 másrészt a származási országnak kérnie kell a kiadatást, harmadrészt pedig a származási ország teljes igazságszolgáltatási rendszerének meg kell felelnie a Magyarországon elvártaknak, ellenkező esetben a Y. I. I. O.-ügyhöz hasonlóan meghiúsul a kiadatás. Ezen túlmenően a jogsegélyegyezmények hiánya is akadályát képezheti a büntetőjogi felelősségre vonásnak.

Pedig a kockázat jelentős. A társadalmi igazságérzet mellett ugyanis alapvető nemzet- és közbiztonsági érdekek sérülhetnek, ha a speciális prevenció bizonyos személyi kör esetben nem alkalmazható. Elég csak a fenti esetek közül a B. V. V., a P. J., vagy a Y. I. I. O-ügyekre nézni, hogy lássuk, a származási országban elkövetett bűncselekményeket a menedék országában elkövetett bűncselekmények követték, a szándékos bűncselekmények elkövetőinek esetében a bűnismétlés veszélye pusztán statisztikai alapon is reális eshetőségnek tűnik.

Mi lehet tehát a megoldás? A fenti problémák jelentette kihívásra adott egyfajta állami válaszként lehet tekinteni az Egyesült Államok 2001 óta gyakorolt politikájára: bizonyos cselekmények, illetve az állam bizonyos mértékű fenyegetettsége esetén a biztonsági érdek felülírja akár az emberi jogok – az egyéni érdekek – érvényesülését is. Még ha ennek az erősen vitatható és sokak által joggal kritizált útnak a követésére lenne is szándék az Európai Unióban és azon belül Magyarországon, a jelenlegi nemzetközi és uniós jogi keretek között nincs rá lehetőség.

Az egyetlen reális megoldási lehetőséget legfeljebb a nemzetközi büntetőjogi együttműködés szélesítése (pl. más állam hatóságai által az ügyfél származási országában elvégzett nyomozati munka elfogadása és felhasználása) jelenthetné, illetve olyan személyek és szervek (pl. összekötő tisztek) bevonása a nyomozási tevékenységbe, amelyek, vagy akik jelenleg nem rendelkeznek ilyen jogkörrel.  4 0 A nemzetközi bűnügyi együttműködésről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény 11. § (2): Büntetőeljárás lefolytatása érdekében kiadatásnak csak akkor van helye, ha a cselekmény a kiadatást kérő országban egy évet meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő.