Büntető eljárásjog

BELOVICS ERVIN, TÓTH MIHÁLY

Büntető eljárásjog

Második, aktualizált kiadás

BELOVICS ERVIN, TÓTH MIHÁLY

Büntető eljárásjog Második, aktualizált kiadás

Szerkesztő-lektor:

TÓTH MIHÁLY

Lap- és Könyvkiadó Kft.

© Dr. Belovics Ervin, 2015 © Dr. Tóth Mihály, 2015 © HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2015 Szerzők: BELOVICS ERVIN 10–16. fejezetek TÓTH MIHÁLY 1–9., 17. és 18. fejezetek Szerkesztő-lektor: TÓTH MIHÁLY A kézirat lezárva: 2015. november 1.

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy módon – a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISBN 978 963 258 284 9 Budapest, 2015 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása Internet: www.hvgorac.hu E-mail: info@hvgorac.hu Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

5

Tartalom Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 Előszó a 2015. évi kiadáshoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

17 1. A büntetőeljárás alapfogalmai, a magyar büntető eljárásjogi törvény rendszere, értelmezése és hatálya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 1.1. A büntetőeljárás és a büntető eljárásjog fogalma . . . . . . . . . . . . . . 19 1.2. A büntető eljárásjog kialakulása, önállósodásának szakaszai . . . . 20

1.2.1. A büntető eljárásjog mint önálló tudomány és stúdium . . . . 20

1.2.2. Nézetek az anyagi jog és az eljárásjog viszonyáról . . . . . . . . 21 1.3. A büntető eljárásjog forrásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 1.4. A büntető eljárásjog kapcsolata más jogágakkal . . . . . . . . . . . . . . . 24 1.5. A büntető eljárásjogi előírások hatálya és értelmezése . . . . . . . . . . 25

1.5.1. Az Alkotmánybíróság és a Kúria szerepe az értelmezésben . . 26 1.6. A büntetőeljárás rendszerei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29

1.6.1. Vádelv, nyomozó elv, vegyes rendszerek . . . . . . . . . . . . . . . . 29

1.6.2. Az eljárás klasszikus rendszerei ún. „tiszta” mivoltukban . . 29

1.6.3. A két rendszer közeledése, a hagyományok

és a változások harca . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30

1.6.4. Nemzetközi tendenciák a büntető eljárásjog területén . . . . . 31 1.7. Az 1998. évi XIX. törvény felépítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33 1.8. A törvény hatálya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34 2. A magyar büntetőeljárás történeti vázlata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35 2.1. A korai középkor bűnvádi perjoga . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35 2.2. A Tripartitumtól az első kódexig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36 2.3. A Bűnvádi Perrendtartás (1896. évi XXXIII. tc.)

és a kor igazságügyi szervezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40 2.4. A második világháború utáni fejlődés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42 2.5. Az új évezred folyamatos reformjai, előkészületek és kódexek. . . . 43 3. A büntetőeljárás alapelvei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45 3.1. Az alapelvek fogalma és csoportosítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45 3.2. A hivatalból folytatandó eljárás elve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48

3.2.1. A büntetőeljárás megindításának feltételei . . . . . . . . . . . . . . 49 3.3. Jog a (tisztességes) bírói eljáráshoz és a jogorvoslati jog . . . . . . . . 50 3.4. Az eljárási feladatok megoszlása és a vádelv . . . . . . . . . . . . . . . . . 51 3.5. Az ártatlanság vélelme és a kapcsolódó elvek . . . . . . . . . . . . . . . . 52

6

Tartalom

3.5.1. Az elv gyökerei, történeti kialakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54

3.5.2. A nemzetközi egyezmények, az Alkotmánybíróság

és a strasbourgi bíráskodás gyakorlata . . . . . . . . . . . . . . . . . 55 3.6. A védelem jogának alapelve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58 3.7. A büntetőjogi felelősség önálló elbírálása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59 3.8. Az anyanyelv használatának joga . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60 4. A büntetőeljárás szervezetrendszerének alanyai: a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóságok . . . . . . . . . . . . . . . . 62 4.1. Néhány elvi kérdés az alanyok és jogviszonyaik kapcsán . . . . . . . 62

4.1.1. Az alanyok jogképessége és cselekvőképessége . . . . . . . . . . 62

4.1.2. Az alanyok csoportosítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64 4.2. A bíróság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65

4.2.1. A bírói szervezet, a bíróságok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65

4.2.2. A bíróság összetétele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67

4.2.3. A bíróság hatásköre és illetékessége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68

4.2.4. Kitekintés: a Nemzetközi Büntetőbíróság

és az Emberi Jogok Európai Bírósága . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71 4.3. Az ügyész . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75

4.3.1. Viták az ügyészség alkotmányjogi helyzetéről . . . . . . . . . . . 75

4.3.2. Az ügyész feladatai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 77

4.3.3. Az ügyész hatásköre illetékessége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78 4.4. A nyomozó hatóságok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79 4.5. A hivatásos alanyokat érintő kizárási szabályok . . . . . . . . . . . . . . . 83 5. A büntetőeljárás résztvevői . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 87 5.1. A büntetőeljárás „individuális” alanyai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 87 5.2. A terhelt (Be. 43. §) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88

5.2.1. A terhelt jogai4 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88

5.2.2. A terhelt kötelességei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 89 5.3. A védő és a védelem (Be. 44–50. §) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90

5.3.1. A védő személye, kizárása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91

5.3.2. Meghatalmazás, kirendelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 92

5.3.3. A védői jogállás, jogok és kötelességek . . . . . . . . . . . . . . . . 94

5.3.4. A védelem joga és az Emberi Jogok Európai Bíróságának

gyakorlata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95 5.4. A sértett (Be. 51. §) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97

5.4.1. A magánvádló (Be. 52. §) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99

5.4.2. A pótmagánvádló (Be. 53. §) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99

5.4.3. A magánfél (Be. 54. §) és a polgári jogi igény . . . . . . . . . . . 102

5.4.3.1. A bűncselekmény sértettje kárának állami enyhítése . . 103 5.5. Egyéb érdekelt, képviselők, segítők (Be. 55–58. §) . . . . . . . . . . . . . 105

Tartalom

7

6. Az eljárási cselekmények alaki szabályai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 107

6.1. Az eljárási cselekmények fogalma és csoportosítása . . . . . . . . . . . 107 6.2. Az eljárási cselekmények általános szabályai, a szignalizáció . . . . 109 6.3. Az egyes fontosabb alaki szabályok (Be. 64–74. §) . . . . . . . . . . . . 110 6.4. A sajtó és a közvélemény tájékoztatása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 120

7. A bizonyítás a büntetőeljárásban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 122 7.1. Néhány adalék a perbeli bizonyítás kezdeteiről . . . . . . . . . . . . . . . 122 7.2. A bizonyítás lényege, célja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 124 7.3. A bizonyítási rendszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125 7.4. A bizonyítás alapvető elvi, fogalmi kérdései . . . . . . . . . . . . . . . . . . 126

7.4.1. Tények, bizonyítási eszközök és bizonyítékok . . . . . . . . . . . . 126

7.4.2. A bizonyítékok csoportosítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 127

7.4.3. A közvetett bizonyítás elméletei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 129 7.5. A bizonyítás tárgya, törvényessége, a bizonyítási tilalmak . . . . . . 132 7.6. Személyi bizonyítási eszközök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 134

7.6.1. A tanú és a tanúvallomás, illetve ennek akadályai

(Be. 79–97. §) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 134 7.6.1.1. A tanúvédelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139

7.6.2. A szakértő és a szakvélemény (Be. 99–114. §) . . . . . . . . . . . 147

7.6.3. A tolmács . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 150

7.6.4. A pártfogó felügyelői vélemény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 151

7.6.5. A terhelt vallomása (Be. 117. §) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 152 7.7. A tárgyi bizonyítási eszközök és az okirat (Be. 115–116. §) . . . . . . 153 7.8. A bizonyítási eljárások (Be. 119–125. §) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 154 8. A kényszerintézkedések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 157 8.1. A kényszerintézkedések csoportosítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 157 8.2. A személyi szabadság korlátozása, és az ennek kapcsán alkalmazható kényszerintézkedések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 159

8.2.1. Személyi szabadság legális elvonása közigazgatási jellegű

eljárásokban, illetve bárki által . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 159

8.2.2. A bűnügyi őrizet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 160

8.2.3. Az előzetes letartóztatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 162

8.2.3.1. A letartóztatás fogalma, célja, törvényessége . . . . . 163

8.2.3.2. Az előzetes letartóztatás feltételei . . . . . . . . . . . . . . 165

8.2.3.3. A letartóztatás elrendelése és meghosszabbítása . . 168

8.2.3.4. A letartóztatás végrehajtása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 172

8.2.3.5. Az óvadék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 173

8.2.4. A lakhelyelhagyási tilalom és a házi őrizet . . . . . . . . . . . . . . 174

8.2.5. A távoltartás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 176

8.2.5.1. A távoltartás fogalma, lényege . . . . . . . . . . . . . . . . . 176

8

Tartalom

8.2.5.2. A távoltartás elrendelése, tartama,

megszegésének szankciói . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 178

8.2.6. Az ideiglenes kényszergyógykezelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 180 8.3. Egyéb jogokat sértő kényszerintézkedések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 181

8.3.1. A házkutatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 182

8.3.2. A motozás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 185

8.3.3. A lefoglalás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 186

8.3.3.1. A lefoglalás fogalma, tárgya, korlátai . . . . . . . . . . . 186

8.3.3.2. A lefoglalás elrendelése, végrehajtása,

a lefoglalt dolog sorsa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 188

8.3.4. A zár alá vétel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 190

8.3.5 Információs rendszerben tárolt adatok megőrzésére

kötelezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 194

8.3.6. Elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tétele . . . . . 196 8.4. Az eljárás rendjével kapcsolatos kényszerintézkedések . . . . . . . . . 198

8.4.1. A rendbírság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 199

8.4.2. Az elővezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 202

8.4.3. A testi kényszer alkalmazása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 203 8.5. A kényszerintézkedések összefoglaló táblázata . . . . . . . . . . . . . . . . 204 9. A nyomozás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 207 9.1. A nyomozás néhány elvi kérdése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 207

9.1.1. A nyomozás gyökerei, „nyomozás” és a „vizsgálat” . . . . . . . 207

9.1.2. A nyomozás fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 209

9.1.3. A nyomozás helye a büntetőeljárásban . . . . . . . . . . . . . . . . . . 210

9.1.4. Az ügyész és a nyomozó hatóság kapcsolata . . . . . . . . . . . . . 211

9.1.5. A nyomozási cselekmények rögzítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . 212

9.1.6. A nyomozás során hozott határozatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . 213 9.2. A nyomozás menete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 215

9.2.1. A büntetőeljárás megindítása nyomozással . . . . . . . . . . . . . . 215

9.2.1.1. A nyomozás megindítása feljelentés alapján . . . . . . 216

9.2.1.2. A feljelentés kiegészítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 217

9.2.1.3. A magánindítvány, az eljárás feltételéül szolgáló

feljelentés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 217

9.2.2. A feljelentés elutasítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 218

9.2.3. A nyomozás lefolytatása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 221

9.2.3.1. A nyomozás határideje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 221

9.2.3.2. A nyomozó hatóság egyéb adatszerző tevékenysége . . 222

9.2.3.3. A gyanúsított kihallgatása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 224

9.2.3.4. A tanú kihallgatása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 226

9.2.3.5. Szaktanácsadó, hatósági tanú közreműködése . . . . 226

9.2.3.6. A nyomozási cselekményeknél való jelenlét . . . . . . . 227

9.2.3.7. A nyomozás részbeni mellőzése és felfüggesztése . . 229

Tartalom

9

9.2.4. A nyomozás megszüntetése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 231

9.2.5. A nyomozás iratainak megismerése . . . . . . . . . . . . . . . 233

9.2.6. Jogorvoslat a nyomozás során . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 234

9.2.6.1. A panasszal kapcsolatos rendelkezések . . . . . . 234

9.2.6.2. A felülbírálati indítvánnyal kapcsolatos

rendelkezések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 236 9.3. Az ügyészi vagy bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzés . . 237 9.4. A nyomozási bíró eljárása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 244 9.4.1. A nyomozási bíró feladata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 244 10. A vádemelés szakasza . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 248 10.1. A vádelv magyar fejlődésének sajátosságai . . . . . . . . . . . . . . . . 248 10.2. A vádelv tartalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 249 10.3. A vád törvényességének kérdése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 251 10.4. A vádemelésre jogosultak köre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 251 10.5. A vádemelés feltételei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 253 10.6. Az ügyész döntési lehetőségei az iratok ismertetése után . . . . . 254 10.7. A vád formái, a vádirat fogalma, tartalma és szerkezete . . . . . . 260

10.7.1. A vád formái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 260

10.7.2. A vádirat fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 260

10.7.3. A vádirat tartalma és szerkezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . 261 10.8. A vádirat benyújtása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 266 10.9. Tájékoztatás a vádemelés tényéről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 268 10.10. A vádemelés részbeni mellőzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 268

10.10.1. A vádemelés részbeni mellőzésének indoka . . . . . . . . . 268

10.10.2. A vádemelés részbeni mellőzésének feltételei . . . . . . . 269 10.11. A közvetítői eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 270 10.12. A vádemelés elhalasztása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 279

10.12.1. A vádemelés elhalasztásának általános esete . . . . . . . . 280

10.12.2. A vádemelés elhalasztásának kivételes esete . . . . . . . . 282

10.12.3. A vádemelés elhalasztásának speciális esetei . . . . . . . . 283

10.12.4. Meghallgatás a közvetítői eljárásra utalás

és a vádemelés elhalasztása előtt . . . . . . . . . . . . . . . . . 284

10.12.5. Magatartási szabályok megállapítása

a vádemelés elhalasztása esetén . . . . . . . . . . . . . . . . . . 286

10.12.6. Eljárás a vádemelés elhalasztása után . . . . . . . . . . . . . . 290

10.12.6.1. Az eljárás megszüntetése . . . . . . . . . . . . . . . 291

10.12.6.2. Vádemelés a vádemelés elhalasztása sikertelensége miatt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 292 10.13. Jogorvoslat a vádemelés szakaszában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 294 10.14. A pótmagánvádló fellépése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 297

10

Tartalom

11. A tárgyalás előkészítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 308 11.1. A tárgyalás előkészítésének szerepe . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 308 11.2. Az elsőfokú bírósági tárgyalás előkészítésének formái . . . . . . . 309 11.3. Az elsőfokú bíróság tárgyalásának előkészítése

a hatályos törvény rendelkezései alapján . . . . . . . . . . . . . . . . . . 311 11.4. A tárgyalás előkészítése körében hozott határozatok . . . . . . . . . 311

11.4.1. Az áttétel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 311

11.4.2. Egyesítés elkülönítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 313

11.4.2.1. A feltételek mérlegelésén alapuló döntés . . . . . 313

11.4.2.2. Az egyesítés kötelező esetei . . . . . . . . . . . . . . . 315

11.4.3. Az eljárás felfüggesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 317

11.4.3.1. Az eljárás felfüggesztésének kötelező esetei . . . 317

11.4.3.2. A felfüggesztés lehetséges esetei . . . . . . . . . . . . 320

11.4.3.3. A felfüggesztés speciális esetei . . . . . . . . . . . . . 321

11.4.4. Az eljárás megszüntetése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 323

11.4.5. Intézkedés eljárási cselekmény végzése iránt . . . . . . . . . 330

11.4.6. Határozat kényszerintézkedésekről . . . . . . . . . . . . . . . . 333

11.4.7. A vádtól eltérő minősítés lehetősége . . . . . . . . . . . . . . . 334

11.4.8. A bíróság tanácsa elé utalás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 336

11.4.9. Öttagú tanács elé utalás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 336 11.5. Döntési kompetenciák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 337

11.5.1. A tanács elnökének jogköre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 337

11.5.2. A bíróság tanácsának jogköre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 338

11.5.3. Az előkészítő ülés jogköre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 339 11.6. A vádirat közlése, a tárgyalás kitűzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 342 11.7. A jogorvoslat kizárása a tárgyalás előkészítése során . . . . . . . . . 348 12. Az elsőfokú bírósági tárgyalás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 349 12.1. A bíróság eljárásának formái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 349

12.1.1. A tárgyalás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 353

12.1.1.1. A tárgyalás nyilvánossága . . . . . . . . . . . . . . . . 354

12.1.1.2. A tárgyaláson részt vevő személyek . . . . . . . . . 356

12.1.2. A nyilvános ülés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 358

12.1.3. Az ülés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 359

12.1.4. A tanácsülés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 359 12.2. Az elsőfokú bíróság tárgyalásának szakaszai . . . . . . . . . . . . . . . 359

12.2.1. A tárgyalás megnyitása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 359

12.2.2. A tárgyalás megkezdése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 367

12.2.3. A bizonyítási eljárás lefolytatása . . . . . . . . . . . . . . . . . . 368

12.2.4. A váddal való rendelkezés a tárgyaláson . . . . . . . . . . . . 391

12.2.5. A pótmagánvádló fellépése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 393

12.2.6. A bizonyítási eljárás befejezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 395

12.2.7. Perbeszédek és felszólalások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 395

Tartalom

11

12.2.8. Tárgyalás tartása zártcélú távközlő hálózat útján . . . . . . 399 12.3. A határozathozatal, az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatai

és a határozat kihirdetése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 401

12.3.1. Az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatai . . . . . . . . . . . 403

12.3.1.1. A bűnösséget megállapító ítélet . . . . . . . . . . . . 405

12.3.1.2. A felmentő ítélet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 407

12.3.1.3. Az eljárást megszüntető végzés . . . . . . . . . . . . 409

12.3.2. Egyéb döntést igénylő kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 414

12.3.2.1. A polgári jogi igény elbírálása . . . . . . . . . . . . 414

12.3.2.2. A szülői felügyeleti jog megszüntetése . . . . . . . 415

12.3.2.3. A szabálysértés elbírálása . . . . . . . . . . . . . . . . 416

12.3.2.4. A bűnügyi költség viselése . . . . . . . . . . . . . . . . 416

12.3.3. A pervezető végzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 418 12.4. A határozatok írásba foglalására, közlésére vonatkozó

szabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 419 12.5. A jogorvoslati nyilatkozatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 420 12.6. Határozat a kényszerintézkedésekről

és az összbüntetésbe foglalásról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 422 12.7. Az elsőfokú bíróság és az ügyész teendői a fellebbezést

követően . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 423 12.8. A pótmagánvádlóra vonatkozó eltérő rendelkezések . . . . . . . . 425 13. A másodfokú bírósági eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 427 13.1. A jogorvoslat fogalma, fajtái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 427 13.2. Kötőerő jogerő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 431 13.3. A jogorvoslat elbírálásának fórumrendere . . . . . . . . . . . . . . . . 434 13.4. A másodfokú bíróság jogosultságai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 435 13.5. Az elsőfokú bíróság határozata elleni fellebbezési jog

és a fellebbezés hatálya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 437 13.6. A fellebbezésre jogosultak köre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 440 13.7. A másodfokú bírósági eljárás általános szabályai . . . . . . . . . . . 442

13.7.1. A felülbírálat terjedelme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 442

13.7.2. Kötöttség az elsőfokú bíróság ítéletének tényállásához . . 446

13.7.3. Bizonyítás a másodfokú bírósági eljárásban . . . . . . . . . 451

13.7.4. A súlyosítási tilalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 452 13.8. A másodfokú bírósági eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 457

13.8.1. Az iratok felterejesztése a másodfokú bírósághoz . . . . . 458

13.8.2. A fellebbezési eljárás formái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 460 13.9. A másodfokú bíróság határozatai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 466

13.9.1. Az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása . . . . . . 467

13.9.2. Az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása . . . . . . 468

13.9.3. Az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése 471 13.10. A másodfokú bíróság teendői a határozat meghozatala után . . 484

12

Tartalom

14. A megismételt eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 487 14.1. Az elsőfokú bírósági eljárás megismétlése . . . . . . . . . . . . . . . . 487 14.2. A másodfokú vagy a harmadfokú bírósági eljárás

megismétlése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 490 15. A harmadfokú bírósági eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 491 15.1. A másodfokú bíróság ítélete elleni fellebbezési jog

és a fellebbezés hatálya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 491 15.2. A fellebbezésre jogosultak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 494 15.3. A felülbírálat terjedelme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 496 15.4. Kötöttség a felülbírált ítéleti tényálláshoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . 497 15.5. A fellebbezés elintézése és az elintézés formái . . . . . . . . . . . . . . 498 15.6. A harmadfokú bíróság határozatai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 500 16. A rendkívüli jogorvoslatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 505 16.1. A rendkívüli jogorvoslatok közös jellemzői . . . . . . . . . . . . . . . . 505 16.2. A perújítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 506

16.2.1. A perújítás okai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 506

16.2.2. A perújítás iránya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 512

16.2.3. A perújítási eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 515 16.3. A felülvizsgálat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 519

16.3.1. A felülvizsgálattal megtámadható határozatok . . . . . . . . 521

16.3.2. A felülvizsgálat okai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 522

16.3.3. A felülvizsgálat jogosultjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 527

16.3.4. A felülvizsgálati eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 529

16.3.5. A Kúria felülvizsgálati eljárás során hozott határozatai . 534 16.4. Eljárás alkotmányjogi panasz esetén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 536 16.5. Jogorvoslat a törvényesség érdekében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 537 16.6. Jogegységi eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 541 17. A külön eljárások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 545 17.1. A külön eljárások fogalma, csoportosítása . . . . . . . . . . . . . . . . . 545 17.2. Az eljárás egyszerűsítését, illetve gyorsítását célzó

külön eljárások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 546

17.2.1. A bíróság elé állítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 547

17.2.1.1. A bíróság elé állítás fogalma, feltételei . . . . . . . 547

17.2.1.2. Az eljárás fontosabb szabályai . . . . . . . . . . . . . 549

17.2.2. Lemondás a tárgyalásról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 551

17.2.2.1. A jogintézmény fogalma, célja, feltételei . . . . . 551 17.2.2.2. Az ügyész és a bíróság eljárásának

fontosabb szabályai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 553

Tartalom

13

17.2.3. A tárgyalás mellőzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 555

17.2.3.1. A jogintézmény fogalma, célja, feltételei . . . . . 555

17.2.3.2. A bíróság döntése, jogorvoslat,

tárgyalás tartása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 557

17.2.4. Eljárás távol lévő terhelttel szemben . . . . . . . . . . . . . . . . 559

17.2.4.1. A jogintézmény fogalma, célja, feltételei,

az eljárási garanciák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 559

17.2.4.2. A nyomozás, az ügyész és a bíróság eljárása . . . 563

17.2.4.3. A külföldön tartózkodó terhelt távollétében

történő eljárás speciális szabályai . . . . . . . . . . 566

17.2.5. A kiemelt jelentőségű ügyek eljárási szabályai . . . . . . . . 567

17.2.6. Eljárás határzárral kapcsolatos bűncselekmények esetén 570 17.3. A vádlott személyével kapcsolatos külön eljárások . . . . . . . . . . 571

17.3.1. A fiatalkorúak elleni büntetőeljárás . . . . . . . . . . . . . . . . 572 17.3.1.1. Az eljárás személyi és tárgyi hatálya,

speciális alanyai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 572 17.3.1.2. Bizonyítási, eljárási sajátosságok . . . . . . . . . . . 574

17.3.2. A katonai büntetőeljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 576

17.3.2.1. A katonai büntetőeljárás személyi és tárgyi

hatálya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 576

17.3.2.2. Speciális eljáró hatóságok, fontosabb,

az általánostól eltérő szabályok . . . . . . . . . . . . 577

17.3.2.3. Katonai vétség elbírálása fegyelmi jogkörben . . 579

17.3.3. Eljárás mentességet élvező személyek ügyében . . . . . . . 580 17.4. A bűncselekmények jellegére tekintettel szabályozott

külön eljárás, a magánvádas eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 582

17.4.1. A magánvádló jogai, kapcsolata az ügyésszel,

az eljárás megindulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 583

17.4.2. A személyes meghallgatás mint sajátos

„közbenső eljárás” és a tárgyalás . . . . . . . . . . . . . . . . . . 585 17.5. A bűncselekményből származó előnyök felderítését

és biztosítását célzó „párhuzamos eljárás”:

a vagyon-visszaszerzési eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 586 18. A különleges eljárások, a végrehajtás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 589 18.1. A különleges eljárások fogalma, célja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 589

18.1.1. A különleges eljárások közös szabályai . . . . . . . . . . . . . . 590

18.1.2. A különleges eljárások csoportosítása . . . . . . . . . . . . . . . 590 18.2. Egyes különleges eljárások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 591

18.2.1. A kényszergyógykezelés felülvizsgálata . . . . . . . . . . . . . 591

18.2.2. Eljárás próbára bocsátás esetén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 592

18.2.3. Az elkobzásra, a vagyonelkobzásra, az elektronikus

adat végleges hozzáférhetetlenné tételére és a lefoglalt

dologról történő rendelkezésre irányuló eljárás . . . . . . . 593

14

Tartalom

18.2.4. Az összbüntetésbe foglalás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 594

18.2.5. A bírósági mentesítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 596

18.2.6. A biztosíték . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 596

18.2.7. A kártalanítás, a visszatérítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 598 18.3. A határozatok végrehajtása, a kegyelmi eljárás . . . . . . . . . . . . . 601

18.3.1. Intézkedés a büntetés végrehajtásának biztosítására . . . . 601

18.3.2. A kegyelmi eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 602 Irodalomjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 605

15

Előszó A nagy elődök bölcsessége szerint tankönyvet csak az írjon, aki biztos benne, hogy jobbat ír, mint a korábbiak. Nem hiszem, hogy lenne szerző, aki nem ezzel az ambícióval fog munkához, s az ítész ezúttal is az olvasó lesz. A megalapozott ítélet érdekében azonban néhány gondolat elöljáróban indokolt lehet.

Az időzítés máris magyarázatra szorul. Kérdés, hogy most, miután elkezdte munkáját az új Büntetőeljárási törvény megalakulására létrehívott kodifikációs bizottság – tehát megkezdődtek az új kódex formába öntésének előkészületei – időszerű-e új tankönyv megjelentetése. Úgy véljük, igen.

Nehezen hihető, de igaz: a Büntetőeljárási törvény alig 10 éves hatályban léte alatt több mint ötven alkalommal módosult, s a változtatások több mint egyharmada 2009-ben, harmadik kiadásban megjelent korábbi tankönyvünk után lépett hatályba. A módosítások számos koncepcionális kérdést is érintettek – pl. a „kiemelt ügyek” szabályozását, vagy az új Btk. által meghonosított intézmények eljárásjogi vetületeit. A tankönyv megjelenésével egy időben újabb, terjedelmes Novellát fogadott el az Országgyűlés, s ennek rendelkezéseire is igyekeztünk figyelemmel lenni. Az előttünk álló három-négy évben tehát – amíg az új törvény hatályba lép – szükségessé vált a változások számbavétele, egységes, követhető szerkezetbe foglalása, megmagyarázása.

Ahol jónak láttuk, támaszkodtunk a korábbi tankönyvre, de részben szerkezetében, részben tartalmában többször el is tértünk tőle. A cél arányosabb, a lényeget kiemelő, azt minél többször szemléltető, jól áttekinthető anyag összeállítása volt.

Felismerhetőek helyenként a kommentárok elemei, de alapvetően inkább a kódex rendelkezéseivel ismerkedő, s az új írott tananyagot szintén sürgető hallgatók igényeire voltunk figyelemmel. A törvény szövegét csak a szükségesnek vélt helyeken és részletességgel idéztük, s a bírói gyakorlatnak is csak a legfontosabb aktusait foglaltuk a magyarázatba.

Helyenként utaltunk más szerzők gondolataira. A tankönyv műfaja nem tette lehetővé a pontos hivatkozást, de a kötet végén, az irodalomjegyzékben megtalálhatóak és azonosíthatóak a felhasznált művek.

Bízunk abban, hogy olyan tankönyvet készítettünk, amely érdemben segítheti a törvény sokszor bonyolult összefüggéseinek feltárását, s hozzájárulhat a jogalkotó szándékainak megértéséhez.

Budapest, 2013 novembere a szerzők

17

Előszó a 2015. évi kiadáshoz Folyik az új büntető eljárásjogi kódex kodifikációja, ám az új törvény hatálybalépése még évekig várat magára.

Az időközben elfogyott tankönyv új kiadását az is indokolja, hogy az utóbbi közel két évben a törvényt több alkalommal módosították. Szükségessé vált többek között az új Bvtv. és az új Ptk. hatálybalépéséből adódó változásokat átvezetni, s eljárásjogi rendelkezések áttekintését, elfogadását is indokolták bizonyos súlyos pénzügyi visszaélések, a megelőző pártfogás új rendszere, valamint a határzárral kapcsolatos anyagi jogi rendelkezések kodifikálása. Emellett megjelent néhány fontosabb, az elvi irányítás körébe tartozó döntés. Igyekeztünk azokra a koncepcionális kérdésekre is röviden kitérni, amelyek az új kódex előkészítése során máris körvonalazódni látszanak, így tankönyvünk a következő években remé­nyeink szerint jól tükrözi a büntetőeljárás elméletének és gyakorlatának aktuális helyzetét.

Budapest, 2015 szeptembere a szerzők

19

1. A büntetőeljárás alapfogalmai, a magyar büntető eljárásjogi törvény rendszere, értelmezése és hatálya 1.1. A büntetőeljárás és a büntető eljárásjog fogalma 1.2. A büntető eljárásjog kialakulása, önállósodásának szakaszai

1.2.1. A büntető eljárásjog mint önálló tudomány és stúdium

1.2.2. Nézetek az anyagi jog és az eljárásjog viszonyáról 1.3. A büntető eljárásjog forrásai 1.4. A büntető eljárásjog kapcsolata más jogágakkal 1.5. A büntető eljárásjog hatálya és értelmezése

1.5.1. Az Alkotmánybíróság és a Kúria szerepe az értelmezésben 1.6. A büntetőeljárás rendszerei

1.6.1. Vádelv, nyomozó elv, vegyes rendszerek

1.6.2. Az eljárás klasszikus rendszerei ún. „tiszta” mivoltukban

1.6.3. A két rendszer közeledése, a hagyományok és a változások harca

1.6.4. Nemzetközi tendenciák a büntető eljárásjog területén 1.7. Az 1998. évi XIX. törvény felépítése 1.8. A törvény hatálya

1.1. A büntetőeljárás és a büntető eljárásjog fogalma A büntetőeljárás olyan eljárási cselekmények sorozata, amelyek annak feltárására irányulnak, hogy megvalósult-e a valamely büntetendő cselekmény, ha igen, azt ki követte el, s miként, milyen formában, milyen keretek között alkalmazható a terheltre a büntető anyagi jog.

A szabályozott rendben folyó processzus során tehát azt kell eldönteni, megállapíthatóak-e bűncselekmény és az elkövetéséért felróható felelősség kritériumai, bűnös vagy ártatlan-e a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható (megvádolt) személy.

A büntetőeljárást, kialakulásának és önállósodásának időszakában, a XIX. században még „alaki büntetőjognak”, vagy – hasonlóan a polgári eljárásjog szabályozásához – „bűnvádi perrendtartásnak” nevezték, később azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a büntetőügyekben a felelősség megállapítására vagy kizárására zajló eljárás nem kizárólag „perben” történik; meghatározó jelentősége lehet pl. az előkészítő eljárásnak, a nyomozásnak is. Azóta elfogadott az általánosabb „eljárásjog” megnevezés.

A büntetőeljárás az igazságszolgáltatás meghatározó része, a bűnügyek eldöntésének színtere.

Ezt az eljárást is az állam folytatja le, erre szakosodott szervei útján.

A büntetőeljárásnak azonban – szemben a polgári perjoggal – alapvető jellemzője, hogy a perbeli felek rendelkezési joga korlátozott.

Ez akkor is elmondható, ha azt látjuk, hogy ma számos új vagy modernizált jogintézmény a felek nagyobb szerepét, befolyását igyekszik érvényre juttatni a

20

A büntetőeljárás alapfogalmai, a magyar büntető eljárásjogi törvény rendszere, értelmezése és hatálya

büntetőeljárásban is. Különösen jelentős bővülésen ment keresztül az ügyészi jogosítványok rendszere, de általában bővültek azok a megegyezésen, konszenzuson alapuló eljárási formák, amelyek a terhelt hozzájárulásának figyelembevételével is determinálhatják az eljárások kimenetelét.

A büntetőeljárás feladatait tradicionálisan – az anyagi büntetőjog érvényre juttatásában, – a törvényesség biztosításában és – az igazság elérésében szokták megjelölni.

A büntető eljárásjog az említett célok elérése érdekében alkalmazott eljárási cselekmények jogi szabályozása, ezen belül az eljárás elveinek, garanciáinak, az eljárás résztvevői hatáskörének, illetékességének, jogainak és kötelezettségeinek, valamint az eljárási cselekmények rendjének rögzítése.

Minthogy alapvető jelentőségű szabályrendszerről van szó, a büntetőeljárást a legmagasabb szintű jogforrás, törvény szabályozza.

1.2. A büntető eljárásjog kialakulása, önállósodásának szakaszai Hosszú folyamat eredményeként vált a büntető eljárásjog a tudományok művelésének önálló részévé, a többi jogággal összefüggő, de eltéveszthetetlen sajátosságokkal színezett területté.

1.2.1. A büntető eljárásjog mint önálló tudomány és stúdium A jogi egyetemeken a korai középkorban „ius utrumque” néven kánonjogot és római jogot tanítottak, a jogászok is e két jogágat művelték. Mindkettő tartalmazott bizonyos kezdetleges perrendi szabályokat, ám ezeket más rendelkezésekkel összefüggésben kezelték. A római jog a XV. századtól önállósodott, ezen belül a „ius criminale” az eljárás fontosabb rendelkezéseit is felölelte.

A büntetőjog mint önálló diszciplína kialakulását a kutatók többsége a Constitutio Criminalis Carolina (1532) elfogadásától számítja. Ez nálunk nagyjából egybeesik a szétszórt perrendi szabályokat is tartalmazó Hármaskönyv születésével (1514).

A ius patrium (a hazai jog) önállósodása a XVIII. század elejétől figyelhető meg, bár kezdetben nyilván csupán formai , szerkezeti különválásról beszélhetünk.

A büntetőjog anyagi és alaki jogra történő felosztása csak a XIX. században történt meg, ettől kezdve a tankönyvek, segédanygok is „anyagi” és „alaki” büntetőjogra bontva tárgyalták a kriminális matériát.

Végül a tartalmi szétválás, az önálló büntető eljárásjog kialakulása és fejlődése gyakorlatilag csak a múlt század közepétől, fokozatosan ment végbe.

Addig a most tárgyalt jogágat az anyagi jog „szolgálólányának”, érvényre juttatójának tekintették. Önállósodását az emberi jogok védelme, a jogállamiság elve alapján megfogalmazott igények is indokolták.

A büntetőeljárás alapfogalmai, a magyar büntető eljárásjogi törvény rendszere értelmezése és hatálya

21

Az eljárási szabályokat minden hatalom könnyebben és ezért szívesebben értelmezi saját felfogása szerint, mint a szűkebb mozgásteret kínáló, tradicionálisabb anyagi jogi alapelveket (nullum crimen, nulla poena sine lege, analógia tilalma, visszaható hatály tilalma). Az eljárásjog ugyanakkor inkább „szervezet-” és „intézményfüggő” terület, mint az anyagi jog, s nyilván ez az oka annak, hogy a processzuális rendelkezések, kiváltképpen az utóbbi évtizedekben koncepcionálisabb kérdéseket illetően is sűrűbben változtak.

1.2.2. Nézetek az anyagi jog és az eljárásjog viszonyáról A büntető jogszabályok és az eljárás viszonyát jól jellemezheti néhány szemelvény is különböző korszakok gondolkodóinak írásaiból.

Ezek – mint látni fogjuk – fokozatosan a kölcsönös függőségre, az egymásra utaltságra helyezik a hangsúlyt.

Karl Marx: „Az anyagi jognak megvan a maga szükségszerű, veleszületett performája. Egy szellemnek kell lennie annak, amely a pert és a törvényeket áthatja, mert a per csak a törvény életmódja, tehát belső életének megjelenése.’’

Az egység hangsúlyozása mellett meghatározó tehát a tartalom, mert a „a formának nincsen értéke, ha nem a tartalom formája” (1842).

Francesco Carrara: „A büntetőeljárás (ítélet) azon harmadik tény, mely által a büntető hatalom, miután szabályozta a tiltást és a tiltás kötelező erejét, a tudomány elveihez képest kifejlődik és kiegészítést nyer. E harmadik tárgy fontosabb a két elsőnél, mert ez hozza az élő és érző lényekkel összeköttetésbe a tiltó és büntetőtörvény szavát” (1859).

Finkey Ferenc: „Az anyagi jog magában holt anyag, az alaki jog önt bele életet, ez valósítja meg, ez alkalmazza annak szabályait,, az eljárási jog pedig magában üres gép lenne, az anyagi jog nélkül, ez ad neki tárgyat, anyagot” (1914).

Mommsen: „Büntetőjog büntető eljárás nélkül, késnyél penge nélkül, és büntető eljárás büntető jog nélkül penge késnyél nélkül” (Römisches Strafrecht, 1899).

Vámbéry Rusztem: „A büntető eljárási jog (másként alaki büntetőjog) úgy viszonylik az anyagi büntetőjoghoz, mint a tett az akarathoz: eszköze és biztosítéka az anyagi Btk.-ban kifejezett akarat megvalósításának” (1915).

Király Tibor: „A büntetőjog parancsa, amely szerint a bűncselekmény elkövetőjét érdeme szerint büntetőjogi szankcióval kell sújtani, egyedül és kizárólag a büntetőeljárásban valósítható meg. Semmilyen más hatósági eljárásban […] büntetőjog (büntetőigény) nem érvényesíthető. Ez a szoros kapcsolat az anyagi jog (büntetőjog) és az eljárás között szinte egyedülálló a jogrendszerben” (2000).

Bócz Endre: „Minden anyagi büntetőjogi szabály annyit ér, amennyire érvényt lehet szerezni neki a büntetőeljárásban, ez pedig döntően azon múlik, mennyire sikerül alkalmazásának ténybeli előfeltételeit bizonyítani” (2001).

Mára tehát világossá vált a két jogág szoros összefüggése; önállóságuk és kölcsönös egymásrautaltságuk is. Egyetérthetünk abban, hogy anyagi jog és eljárásjog egymás nélkül értelmezhetetlen, az egyik feltételezi a másikat. Ám az anyagi jog olykor puszta létével is hat, tehát nem kizárólag az eljárás „önthet bele lelket”. Az anyagi jog tehát a jogkövető magatartást önmagában is

22

A büntetőeljárás alapfogalmai, a magyar büntető eljárásjogi törvény rendszere, értelmezése és hatálya

erősítheti. Mára megfigyelhető, hogy számos anyagi jogi intézmény, bűncselekmény nem is annyira az alkalmazandóság igényével, inkább a jogalkotó társadalom számára küldött üzeneteként került a Btk.-ba.

A bűnözés azonban a társadalmi valóság része, s a bűncselekmények elkövetőinek felderítése, felelősségre vonása pontosan szabályozott eljárást követel.

Mindkét tárgy a bűnügyi tudományok szerves része, részben azonos, részben eltérő fogalomrendszerrel. Törvényszerűségeik külön diszciplína keretében vizsgálhatók, ám mindig figyelemmel egymásra, valamint a társtudományokra és azok aktuális fejlettségi szintjére.

1.3. A büntető eljárásjog forrásai A büntető eljárásjogot determináló és alkotó különböző szintű jogforrásokat a teljesség igénye nélkül a következőkben vázolhatjuk: a) Alapvető előírásokat találunk az Alaptörvényben is.

Ezek nem csupán az igazságszolgáltatás szervezetét érintik (pl. a X. fejezet – a bíróságról, a XI. fejezet – az ügyészségről), hanem olyan alapvető jogokat és kötelezettségeket is szabályoznak (pl. a XII. fejezetben), amelyek a büntetőeljárással is szoros kapcsolatban állnak.

Vizsgálódásunk szempontjából meghatározó jelentőségű a Büntetőeljárási törvény (1998. évi XIX. tv.), a 2003 nyarán hatályba lépett Be., amely több mint 30 év után váltotta fel a korábbi, 1973. évi I. törvényt.

Az 1998. évi XIX. törvényt rövid fennállása alatt is számos módosítás érintette.

A nagyobb terjedelmet érintő módosítások a következőek voltak: 2015. évi XXXI. törvény; 2014. évi LXXII. törvény; 2013. évi CCLII. törvény; 2013. évi CCXLV. törvény; 2013. évi CLXXXVI. törvény; 2012. évi CCXXIII. törvény; 2011. évi LXXXIX. törvény; 2010. évi CLXXXIII. törvény; 2010. évi CLXI. törvény; 2009. évi LXXXIII. törvény; 2009. évi LXXX. törvény; 2007. évi XXVII. törvény; 2006. évi LI. törvény; 2005. évi CLXXXIV. törvény; 2005. évi XLVII. törvény; 2004. évi CXXXI. törvény; 2004. évi LVII. törvény; 2003. évi CXXX. törvény; 2003. évi LXXX. törvény; 2003. évi II. törvény; 2002. évi I. törvény;

A büntetőeljárás alapfogalmai, a magyar büntető eljárásjogi törvény rendszere értelmezése és hatálya

23

1999. évi CX. törvény; 1999. évi LXXV. törvény; 1999. évi LXIX. törvény.

E jogszabályok – részben még a törvény hatálybalépése előtt – egyebek mellett bevezették a tanúvédelem intézményrendszerét, megteremtették a fedett nyomozó eljárásának feltételeit, új rendkívüli jogorvoslatokat vezettek be, kiegészítették a kényszerintézkedések sorát, létrehozták a büntető eljárásjogi mediáció feltételeit és – szűk körben – a harmadfokú eljárás lehetőségét. Bővült és változott a külön eljárások köre, és az időközben hatályba lépő nagyobb terjedelmű és fontosabb törvények (Ptk., Bvtv.) szintén változásokat indukáltak.

Látni fogjuk, hogy számos eljárásjogi rendelkezés úgyszólván értelmezhetetlen az anyagi jogi háttér nélkül, így a 2012. évi C. törvényt (Btk.) is bízvást az eljárásjog forrásai közé sorolhatjuk.

Ezenkívül még több fontos jogszabály hozható szoros kapcsolatba a büntetőeljárással. Íme néhány példa: – 2013. évi CCXL. törvény a büntetések, intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról, – 1996. évi XXXVIII. törvény a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről, – 2012. évi CLXXX. tv. az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről (az európai elfogatóparancsról és a tagállamokkal büntetőügyekben folytatott eljárási jogsegélyről), – 2001. évi XVIII. tv. a személy- és tárgykörözésről, – 2011. évi CLXI. törvény a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról – 2011. évi CLXII. törvény a bírák jogállásáról és javadalmazásáról, – 2011. évi CLXIII. tv. az ügyészségről, – 2011. évi CLXIV. törvény a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról, – 1994. évi XXXIV. törvény a rendőrségről, – 1998. évi XI. törvény az ügyvédekről, – 2001. évi LXXXV. tv. a büntetőeljárásban részt vevők, az igazságszolgáltatást segítők Védelmi Programjáról, – 2005. évi XLVII. törvény az igazságügyi szakértői tevékenységről, Egyéb rendeletek, utasítások elsősorban egyes, a büntetőeljárásban közreműködő szervek tevékenységének részletszabályait taglalják, vagy módszertani kérdéseket érintenek.

Ilyenek pl.: – 25/2013. (VI. 24.) BM rendelet a Rendőrség nyomozó hatóságainak hatásköréről és illetékességéről, – 273/2010. (XII. 9.) Korm. rendelet a Nemzeti Adó- és Vámhivatal szervezetéről és egyes szervek kijelöléséről, – 11/2003. LÜ. sz. utasítás az ügyész nyomozásfelügyeleti tevékenységről és a vádemeléssel kapcsolatos feladatairól, – 12/2003. LÜ. sz. utasítás az ügyész vádképviselettel kapcsolatos feladatairól, – 7/2002. (III. 30.) IM rendelet a pártfogó ügyvéd és a kirendelt védő részére megállapítható díjról és költségekről,

24

A büntetőeljárás alapfogalmai, a magyar büntető eljárásjogi törvény rendszere, értelmezése és hatálya

– 14/2003. IM rendelet a bírósági eljárásban az eljárási cselekmények jegyzőkönyv helyett más módon való rögzítéséről, – 22/2003. (VI. 25.) IM rendelet a tárgyalás zártcélú távközlő berendezés útján történő megtartásáról stb.

1.4. A büntető eljárásjog kapcsolata más jogágakkal a) Alkotmányjog Az Alaptörvény és a büntetőeljárás között fennálló szoros kapcsolatra a forrásoknál már kitértünk.

A büntető eljárásjog alapvető rendelkezései alkalmazott alkotmányjogként is felfoghatóak.

Az Alaptörvény szervezeti és elvi kereteket teremt a büntető eljárásjognak is, emellett maga is deklarál bizonyos elveket, pl.

– a személyi szabadságtól történő megfosztás törvényességének követelményét, – az ártatlanság vélelmét, – az igazságszolgáltatás kizárólag bíróságok útján történő gyakorlását, vagy – a tárgyalás nyilvánosságát.

Az alkotmányossági elvek szorosan összefüggenek a büntetőeljárás tradicionális jogállami követelményrendszerével, és a hatályos törvény később tárgyalandó alapelveivel. b) Közigazgatási jog Kapcsolata elsősorban a szervezeti jogszabályok révén van, de összekötő kapcsot jelent pl. a szabálysértések büntetőeljárások során történő elbírálása is.

A hatályos törvény szerint a bíróság a szabálysértést elbírálja, ha a tárgyalás eredményéhez képest úgy látja, hogy a vád tárgyává tett cselekmény szabálysértés, és ezért a vádlottat felmenti. c) Polgári jog – polgári eljárásjog Ide elsősorban a polgári jogi igény elbírálásának szabályai tartoznak, de szoros a kapcsolat a kártalanítás szabályai folytán is.

Ha a polgári jogi igény érvényesítésével kapcsolatos eljárási kérdésről a Be. nem rendelkezik, a polgári eljárás szabályait kell alkalmazni, feltéve, hogy azok a Be.vel, illetőleg a büntetőeljárás jellegével nem ellentétesek.

A bíróság egyezségkötést nem kísérelhet meg, egyezséget nem hagyhat jóvá, a terhelt a magánféllel szemben követelést nem érvényesíthet, beszámítási kifogással nem élhet. Részletesebben mindezt a sértett jogállása kapcsán vizsgáljuk meg.

Látni fogjuk, hogy a büntetőeljárásban ártatlanul elszenvedett sérelmek miatti kártalanítás anyagi jogi háttere a Ptk., ugyanakkor az eljárás a Pp. szabályai szerint zajlik. d) Nemzetközi jog A nemzetközi joghoz való kapcsolódás elsősorban a nemzetközi bűnügyi együttműködés rendszerén keresztül érvényesül.

A már említett 1996. évi XXXVIII. tv. a más államokkal folytatott bűnügyi együttműködés hagyományos kérdéseit szabályozza.

Ez olyan ügyekben, amelyekben még nem történt vádemelés, a legfőbb ügyész, ahol már történt, az igazságügyért felelős miniszter hatáskörébe tartozik.

A büntetőeljárás alapfogalmai, a magyar büntető eljárásjogi törvény rendszere értelmezése és hatálya

25

Sajátos „kiegészítő” törvényként funkcionál: csak nemzetközi szerződés hiányában, vagy csak a szerződéssel nem érintett kérdésben alkalmazandó, bizonyos nemzetközi vonatkozású kérdésekkel (az európai elfogatóparanccsal és a tagállamokkal büntetőügyekben folytatott eljárási jogsegéllyel) pedig a jogforrásoknál már szintén említett, az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. tv. rendelkezik.

A nemzetközi bűnügyi együttműködés jogi rendszere mellett a másik kapcsolódási pont a nemzetközi szerződések révén a magyar büntetőeljárást is érintő előírások transzformálása.

Ez két lépcsőben történik: – megfelelő szintű kihirdetés, – a belső jog ennek megfelelő átalakítása.

Ilyen szerződések pl.

– a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmánya (1976. évi 8. tvr.); – az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (1993. évi XXXI. tv.); – A Strasbourgban 1987. november 26-án kelt, a kínzás és embertelen vagy megalázó bánásmód megelőzéséről szóló európai egyezmény (1995. évi III. tv.).

A nemzetközi normáknak másik csoportjába tartoznak a közvetlenül nem transzformált, de az egyes elvek és intézmények fejlődését nagyban befolyásoló Európa tanácsi dokumentumok, elsősorban az egyes Ajánlások.

Közülük a következőket emeljük ki: – R (81) 7. számú Ajánlás az igazságszolgáltatás igénybevételét megkönnyítő eszközökről; – R (86) 12. számú Ajánlás a bíróságok túlterheltségének megelőzésére és csökkentésére vonatkozó egyes intézkedésekről; – R (87) 18. számú Ajánlás a büntető igazságszolgáltatás egyszerűsítéséről, – R (94) 12. számú Ajánlás a bírák függetlenségéről, szerepéről és az ítélkezés hatékonyságáról; – R (97) 13. számú Ajánlás a tanúk megfélemlítéséről és a védelemhez való jogról.

A korábbi Kerethatározatokat – amelyek az előírt instrumentumok megvalósítását tekintve lényegében kötelezőek voltak, csak a megvalósítás módját bízták a tagállamokra (pl. a sértett jogállásáról szóló, 2001. március 15-én kelt 2001/220/ IB kerethatározat) – fokozatosan felváltják az uniós Irányelvek.

1.5. A büntető eljárásjogi előírások hatálya és értelmezése A személyi és területi hatályt illetően a szabályozás elve azonos a Btk. elveivel. (lényege: a hatály magyar állampolgárokra bárhol, magyar területen bárkire kiterjed, külföldire, külföldön elkövetett cselekmény kapcsán kivételesen). Az időbeli hatály szabályozása eltér az anyagi jog szabályaitól: egységesen az elbíráláskori törvény alkalmazandó. Ez tehát azt jelenti, hogy az új vagy módosító büntető eljárásjogi rendelkezéseket – ezzel ellentétes átmeneti rendelkezések hiányában – folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell. Eszerint az új büntető eljárásjo-

26

A büntetőeljárás alapfogalmai, a magyar büntető eljárásjogi törvény rendszere, értelmezése és hatálya

gi rendelkezéseknek főszabályként visszaható hatálya van. Ez abban az esetben is irányadó, ha a hatálybalépést követően bármikor sor kerül az eljárási törvény újabb módosítására és a jogalkotó e módosítás kapcsán az eddigiektől eltérő hatálybaléptető rendelkezés meghozatalát nem tartja szükségesnek (EBH 2014. B.19.).

Gondot okozhat, hogy az új törvény bizonyos eljárási cselekményeket a korábbitól teljesen eltérően szabályoz, esetleg meg is szüntet. Ezért a Be. 605. § (2) bekezdése a következő előírást tartalmazza: Az e törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásban az ezt megelőzően, a korábbi jogszabály szerint végzett eljárási cselekmény akkor is érvényes, ha ezt a törvény másként szabályozza.

A törvény értelmezése során különböző alapokról indulunk ki, ám azonos céllal: a jogszabály helyes tartalma feltárásának érdekében.

Ez persze sokszor evidens – helyeselhető, ha a törvény világos, egyértelmű, a köznyelvi jelentéssel azonos fogalmakat használ, jól áttekinthető nyelvtani szerkezetben. A törvény különböző helyein szereplő azonos fogalmak eltérő jelentéssel nem ruházhatóak fel. Némelykor a jogalkotó tényleges szándéka azonban mégis értelmezésre szorul. Ennek különféle módszerei ismeretesek: A nyelvtani értelmezés tehát a szavak grammatikai jelentéséből, a lingvisztika elfogadott szabályaiból, a helyes szókapcsolatok és mondatszerkezetek rendszeréből indul ki.

A logikai értelmezés a helyesnek vélt indokokat, s a norma ezzel adekvát formális szerkezetét tekinti rendező elvnek.

A rendszerszemléletű elemzés a norma jogszabályban elfoglalt helyét, a szabály más szabályokkal való kölcsönhatását vizsgálja.

A történeti értelmezés az előzményekből, a rendelkezést érintő módosítások indokaiból vonja le következtetéseit.

Napjainkban ismét szerepet kaphat a korábban háttérbe szorult teleologikus értelmezés, amely a jogi norma rendeltetéséből, a „józan ész”, a felismerhető jogalkotói szándék tartalmából indul ki.

Az Alaptörvény 28. cikke szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.

Valamennyi értelmezési mód együtt hatékony, nem szerencsés, de előfordul, hogy különféle módszerekkel különböző eredményre jutunk. Ennek észlelésekor a Kúria jogértelmező szerepe kerülhet előtérbe, végső soron azonban a problémát a jogalkotásnak kell korrigálnia.

1.5.1. A z Alkotmánybíróság és a Kúria szerepe az értelmezésben Az Alkotmánybíróság és Kúria szerepét – jóllehet mindkettő befolyásolhatja a normák tartalmát és hatókörét – célszerűbb az értelmezés, s nem a jogforrások körében tárgyalni.

Az Alkotmánybíróság – értelmezésként is felfogható tevékenysége kereti között – jogosult a törvény konkrét előírásának alaptörvény-ellenességét megállapí-

A büntetőeljárás alapfogalmai, a magyar büntető eljárásjogi törvény rendszere értelmezése és hatálya

27

tani, és az adott rendelkezést megsemmisíteni, illetve mulasztásban megnyilvá­ nuló alkotmánysértést megállapítani.

Számos lényeges kérdésben született ilyen alkotmánybírósági döntés, pl.

– a letartóztatási okok pontosítása kapcsán [26/1999. (IX. 8.) AB határozat], – az ügyész nélküli tárgyalás alkotmánnyal való összeegyeztethetetlenségéről (991/B/2006. AB határozat), – a titkos adatszerzés egyes feltételeinek bizonytalan tartalmáról [2/2007. (I. 24.)

AB határozat], vagy – a kiemelt ügyekben a védelem jogának korlátozásáról (1149/C/2011. AB határozat).

A sajátos rendkívüli jogorvoslatként funkcionáló (s részleteiben ott tárgyalt) alkotmányjogi panasz keretében jogosult továbbá az Alaptörvény 24. cikke (2) bekezdésének c) és d) pontjai alapján egyedi bírói döntések alkotmányosságának megítélésére is.

A Kúria elvi irányító – az értelmezést segítő – szerepe körében elsősorban a jogegységi döntéseknek, az elvi határozatoknak és elvi döntéseknek, valamint a kollégiumi véleményeknek van meghatározó szerepe.

A jogegységi döntések kötelezőek a bíróságokra [Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdés].

A jogegység fogalmát illetően figyelemre méltó szempontokat fogalmaz meg a 40/2007. (VI. 20.)

AB határozathoz fűzött különvélemény: „A jogalkalmazás egységét – amely az alkotmányos egyenlőség érvényesülésének és a jogállamnak is nélkülözhetetlen feltétele – a bíróságok rendszerint minden külső beavatkozás nélkül biztosítják. A bírák elméleti és gyakorlati szakmai képzettsége hasonló, ezért az általuk elfogadott szakmai érvelési szabályok – elsősorban a helyes jogértelmezés módszereiről vallott felfogásuk, jogdogmatikai fogalmaik, az általuk elfogadott jogi következtetési és igazolási szabályok – is azonosak, vagy hasonlóak. Így a bírák által elfogadott, általános jogi meggyőződéssé váló állandó bírói gyakorlat, a szakirodalom és nem utolsósorban a közzétett (nem kötelező) bírósági határozatok tekintélye együttesen a legtöbb jogi kérdésben »maguktól« létrehozzák és fenntartják a bírói gyakorlat, azaz »a jogalkalmazás« egységét. Minden bírói döntés szükségképpen valamilyen módon kapcsolódik más bírók döntéseihez. Igaz az az állítás, hogy a bírák számára a helyes bírói ítélet az a döntés, amelyet a többi bíró hozna ugyanabban az ügyben. […]

A joggyakorlat egységének biztosítására tehát akkor van (és csak akkor lehet) szükség, ha a joggyakorlat egysége nem alakul ki az előbb vázlatosan leírt módon, a bíróságok – azaz a bírói döntések – folyamatos értelmező – jogfejlesztő tevékenysége révén.”

A jogegységi döntések kötelező jellegét olykor vitatják, a magyar jogrendszert vizsgálva ilyen tartalmú kifogásokat fogalmazott meg a Velencei Bizottság is.

Már a második világháború előtti kommentárok kiemelték, hogy „a kötelező hatály ellen felhozható kifogásokat, hogy ti. az sérti a bírói függetlenséget, és megbénítja a jogélet fejlődését”, meggyőzően meg lehet cáfolni. „[h]a a döntés sértené az ítélőbíró függetlenségét, akkor a Kúrián sem lehetne döntvényt alkotni, mert elvégre a Kúria bírájának függetlensége sem lehet kisebb, mint a törvényszék vagy a járásbíróság bírájáé. Ami pedig a másik érvet illeti, amelyre a kötelező hatály kiterjesztése ellen hivatkoznak, hogy ti. megköti a jogéletet és akadályozza a jog szabad fejlődését: ezt a szempontot a törvényalkotás ellen is fel lehetne hozni. Miként a jogszolgáltatás egyöntetűsége és a jogállapot biztosítása megkívánja a jogviszonyoknak törvénnyel szabályozását, éppúgy szükségessé teszi a döntvényalkotási jogot is.”

A jogalkalmazás során érvényesülő iránymutató aktusok szabályozása az idők folyamán több változáson ment keresztül. Ezeket és az aktuális helyzetet a következő táblázat szemlélteti

28

A büntetőeljárás alapfogalmai, a magyar büntető eljárásjogi törvény rendszere, értelmezése és hatálya

1997-ig 1998-tól 2012-ig A bíróságokról szóló 1972. évi A bíróságok szervezetéről és IV. tv. igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. tv.

Jogegységi döntések (BJE) Irányelvek (15. irányelv) és Elvi döntések (III., IV. BED) eseti döntések Kollégiumi Állásfoglalások (BK 1–170.) később eseti döntések (Eseti döntéseket a mai napig közöl a Bírósági Határozatok tára.

Ezek olyan, az iránymutatás szándékával közzétett, a bírói szervezet különböző szintjein született határozatok, amelyek valamely a konkrét ügy jelentőségén túlmutató tanulsággal járhatnak.

A közzétett eseti döntések nyilván nem kötelezőek, de gyakran hivatkoznak rájuk).

2012. VII. 1-jétől A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény Jogegységi döntések (BJE) a) a joggyakorlat továbbfejlesztése vagy az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében elvi kérdésben jogegységi határozat meghozatala, korábban Kollégiumi vélemények meghozott jogegységi határo(BKv – 1–101. stb.) zat megváltoztatása vagy hatályon kívül helyezése szükséges, Pl.: BKv 68. – gyermekkorú tanú vagy b) a Kúria valamely ítélkező BKv 74. – titkos tanácsa jogkérdésben el kíván információgyűjtés BKv 81. – polgári jogi igény térni a Kúria másik ítélkező tanácsának elvi bírósági hatáBKv 90. – pótmagánvád rozatként közzétett határozatáBKv 92. – a tárgyalás tól vagy közzétett elvi bírósági előkészítéséről BKv 93. – nyomozási bíró – döntéstől. előzetes letartóztatás Az Alaptörvény szerint kötelezőek a bíróságokra, a Magyar Közlönyben közzéteszik.

Elvi határozat A társadalom széles körét érintő vagy a közérdek szempontjából kiemelkedő jelentőségű ügyben elvi kérdésekre is kiterjedő kúriai határozat.

Elvi döntés Ugyanaz alsóbb fokú bíróság esetében.

Kollégiumi vélemények A kollégium, valamint a közigazgatási és munkaügyi regio­ nális kollégium az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében figyelemmel kíséri a bíróságok gyakorlatát, és véleményt nyilvánít a vitás jogalkalmazási kérdésekben, valamint a joggyakorlat-elemző csoport vezetőjének felkérésére közreműködik a joggyakorlat-elemző munkában.

Joggyakorlat-elemző csoport véleményei Eseti döntések