BÜNTETŐJOGI KÉRDÉSEK AZ INFORMÁCIÓK KORÁBAN

MISKOLCZI BARNA SZATHMÁRY ZOLTÁN

BÜNTETŐJOGI KÉRDÉSEK AZ INFORMÁCIÓK KORÁBAN

MESTERSÉGES INTELLIGENCIA, BIG DATA, PROFILOZÁS

MISKOLCZI BARNA SZATHMÁRY ZOLTÁN

BÜNTETŐJOGI KÉRDÉSEK AZ INFORMÁCIÓK KORÁBAN

MESTERSÉGES INTELLIGENCIA, BIG DATA, PROFILOZÁS

Lap- és Könyvkiadó Kft.

© Miskolczi Barna, 2018 © Szathmáry Zoltán, 2018 © HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2018 A kötet alapjául szolgáló szakértői tanulmány a Digitális Jólét Program a „digitalizáció nyomán megjelenő jövőbeni, társadalmilag káros magatartások kezelésének és szankcionálásának lehetőségei a hazai jogrendszerben” tárgyú projektje keretében készült.

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon – a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISBN 978 963 258 428 7

Budapest, 2018 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása Internet: http://www.hvgorac.hu E-mail: info@hvgorac.hu Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva A szedés a HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadóban készült

Tartalom Bevezető..............................................................................................................9

ELSŐ RÉSZ TECHNOLÓGIA ÉS TÁRSADALOM

I. Fejezet: Az információs társadalom technológiai szemlélete................................................................................................. 17 1. PC-től a digitális konvergenciáig................................................... 17 2. A kommunikáció átalakuló környezete..................................... 19 3. A felsejlő virtuális jövő......................................................................20 4. A jövőkép..................................................................................................21 II. Fejezet: A technológiai fejlődés társadalmi aspektusai.....23 1. A gazdasági szféra...............................................................................23 1.1. A gazdasági szféra változásai....................................................23 1.2. Büntetőjogi vonatkozások...........................................................26 2. Közszféra..................................................................................................27 2.1. A közszféra változásai...................................................................27 2.2. Büntetőjogi vonatkozások..........................................................29 3. A magánszféra.......................................................................................30 3.1. A magánszféra változásai............................................................30 3.2. Büntetőjogi vonatkozások..........................................................31 4. Big Data, platformtársadalom........................................................32

MÁSODIK RÉSZ MESTERSÉGES INTELLIGENCIA

III. Fejezet: A Mesterséges Intelligencia.....................................39 1. Az MI és a szingularitás....................................................................42 2. Az MI a szingularitást elutasító narratívában........................43 3. Általános felelősségi kérdések az MI kapcsán........................46

5

Tartalom

3.1. Az Európai Parlament jelentése................................................47 3.2. A lehetséges szabályozás irányai.............................................50 4. Pillanatkép egy funkcionális eszközről és egy lehetséges jövőkép................................................................. 51 4.1. „Tőzsdei robotok”............................................................................ 51 4.2. A jogi személyek és az MI összeolvadása..............................56 IV. Fejezet: Az MI-vel kapcsolatos büntetőjogi felelősségi kérdések...........................................................................57 1. Mi a MI? Van-e definíciós kényszer?............................................57 2. Az MI-vel kapcsolatos felelősségi rendszerek.........................58 2.1. Az MI mint az elkövetés eszköze...............................................61 2.2. Az MI mint veszélyes üzem..........................................................63 2.3. Az MI mint önálló elkövető..........................................................64 V. Fejezet: Az MI cselekményeinek ontológiai kérdései.....66 1. A döntés és cselekvés technológiai alapjai .............................. 67 1.1. Az emberi elme és az MI...............................................................67 1.2. Az MI működési mechanizmusai..............................................69 2. Az önálló döntés és cselekvés jogi értékelése ........................ 74 2.1. Az MI cselekménye .........................................................................74 2.2. Az MI cselekményének tényállásszerűsége..........................78 3. A z MI és az ember újszerű kapcsolata a jogi felelősség szempontjából .....................................................................................81 VI. Fejezet: Az MI önálló felelősségi rendszere.....................85 VII. Fejezet: Az MI és a szankciók kérdése...................................90 1. A büntetőjogi szankciók elvi alapjai............................................91 2. Lehetséges szankciók.........................................................................94 VIII. Fejezet: Az MI hibrid felelősségi modellje.......................98 1. A hibrid rendszer elemei...................................................................98 2. További dogmatikai kérdések..................................................... 100 2.1. A túllépés.......................................................................................... 100 2.2. Az MI mint passzív alany.......................................................... 101 3. Az MI hibrid felelősségi rendszerének alkotórészei......... 102

6

Tartalom

HARMADIK RÉSZ A KIBERTÉR

IX. Fejezet: A kibertér büntetőjogi kérdései......................... 107 1. A kibertér fogalma............................................................................ 107 2. Joghatóság és az elkövetés helye a kibertérben.................. 111 2.1. Az elkövetés helyének megállapításának hazai gyakorlata........................................................................... 111 2.2. Az elkövetés helyének megállapítása a kibertérben.... 119

NEGYEDIK RÉSZ ANYAGI JOGI KÉRDÉSEK

X. Fejezet: A büntetőjogi felelősségre vonás akadályai......125 1. J ogos védelem, végszükség, vagy a jogszabály engedélye....125 1.1. Támadás a kibertérben..............................................................125 1.2. Az elhárítás és aktív védekezés a kibertérben, valamint a „hacking back”.......................................................129 1.3. Javaslat „hacking back” problémára...................................133 2. Sértetti beleegyezés........................................................................ 135 XI. Fejezet: A személyes adatokkal visszaélés új módjai.................................................................................................... 137 1. A profilalkotás.................................................................................... 138 2. Hiányzó védelmi szintek: profilozás, deepfake................... 140 3. Az akarat hajlításának új dimenziója, nudge.........................142 4. Megoldási javaslatok........................................................................ 144 XII. Fejezet: Új vagyonelemek............................................................ 146 1. Elektronikus pénz technikai háttere....................................... 146 2. Elektronikus pénz jogi háttere................................................... 151 3. A kriptovaluták technikai háttere............................................ 154 4. A kriptovaluták közgazdasági és jogi kérdései................... 157 5. A kriptovaluták büntetőjogi vonatkozásai.............................161 6. Új vagyoni értékek és átalakuló dolgok.................................. 164 XIII. Fejezet: A Cyberbullying........................................................... 166

7

Tartalom

ÖTÖDIK RÉSZ ELJÁRÁSJOGI KÉRDÉSEK

XIV. Fejezet: Kihívások a büntetőeljárás előtt................... 175 1. Adatvesztés...........................................................................................176 2. Új eszközök a bűnözői oldalon.................................................... 177 2.1. Titkosítás okozta problémák.................................................. 177 2.2. A hatósági hacking...................................................................... 179 3. Határok a kibertérben.................................................................... 181 3.1. Joghatósági kérdések.................................................................. 181 3.2. Büntetőjog a védelmi stratégiák árnyékában.................186 3.3. Jogi keretrendszerek...................................................................188 3.4. Az állami és a magánszektor kapcsolatának új alapokra helyezése.................................................................188 XV. Fejezet: Lehetőségek a büntetőeljárás előtt.............. 190 1. Az MI jogalkalmazók általi hasznosítása............................... 190 2. Automatizált adatelemzés............................................................ 192 2.1. A Rasterfahndung ....................................................................... 192 2.2. A hazai intézményesítés lehetőségei.................................. 195 3. A szakértő mesterséges intelligencia...................................... 197 3.1. Hitelességi kérdések.................................................................... 199 3.2. A gépi bizonyítékok intézményesítése................................201 3.3. A bizonyítékok értékelésének eredménye.........................203 Zárszó............................................................................................................. 205 Függelék........................................................................................................ 209 Irodalomjegyzék....................................................................................... 215

8

Bevezető Az információs társadalom legszembetűnőbb jellemzőjeként a mindent körülvevő infokommunikációs eszközök számának, sokféleségének és komplexitásának növekedését szokták kiemelni.1 A technológia mélyülő társadalmi beágyazottsága a felszínen tapasztalható változásoktól jóval komplexebb átalakulást is eredményez. A technológia befogadásával kölcsönhatásban, így annak megismerésével, alkalmazásával, fogyasztói igények szerinti fejlesztésével a befogadó közeg, a társadalom is valamennyi szférájában megváltozik, a környezeti változások pedig egyúttal a jogalkotást és a jogalkalmazást is alkalmazkodásra kényszerítik. Minden üdvös hozadéka mellett a digitális világ mássága a korábbi „analóg” világhoz képest olyan jelenségeket, változásokat mutat, amelyeket akkor is vizsgálni kell, ha azok előnyös vagy káros voltáról megoszlanak a vélemények.2 A jogalkotás számára több okból is alapvető kihívást jelent e változó közegben a szabályozási stratégiák, jogalkotási tervek kialakítása. A jogalkalmazás és a jogalkotás nehezen küzd meg olyan helyzetekkel, amikor egy jogterületen már kiérlelt dogmatikai rendszer konzisztenciájának megőrzése mellett válik szükségessé egy-egy új élethelyzet jogi leképezése, és annak érdekében a jogi fogalmak komolyabb átértelmezése. Még nagyobb a tanácstalanság, ha a technológiai és társadalmi viszonyok átalakulásának eredményeként olyan minőségileg is új jelenségek tűnnek fel, amelyek az addig jogi fogalmi rendszerekben egyál1

2

Kincsei Attila: Technológia és társadalom az információ korában. In: Balogh G. (szerk.) Az információs társadalom, Gondolat – Új Mandátum, Budapest 2007. 47. o.

Digitális Jólét Projekt 2.0 Tanulmány – Vezetői összefoglaló 18. o. Forrás: http://www.kormany.hu/download/6/6d/21000/DJP20%20Strat% C3%A9giai%20Tanulm%C3%A1ny.pdf [2018-10-18].

9

Bevezető

talán nem tárgyalhatók. Ilyen helyzetekben nem jelent megoldást az analógiák alkalmazása, ha a szabályozás tárgyai a már megreformált jogi kategóriákat is szétfeszítik. Félő, hogy egyegy ilyen új jelenséget a jog egyáltalán nem is képes kezelni.

Nehéz eldönteni, hogy ez csak a jogrendszerrel szemben támasztott eddigi elvárásainkhoz képest tekinthető defektusnak, és „csupán” egyfajta paradigmaváltásra lenne szükség, vagy a dolgok – ideértve a jog, azon belül a büntetőjog funkcióját is – végleges megváltozásának vagyunk tanúi. Az információs társadalom jogtudományi területén aktív kutatói szerint a technológia, különösen az ún. internetes platformok és a mesterséges intelligencia kapcsán a jog által a meglévő fogalmi keretrendszerben megfelelően nem kezelhető jelenségekről van szó.3 Egyetértünk ezzel az észrevétellel. Hatványozottan igazak a fenti félelmek a természeténél fogva merev és legkevésbé innovatív anyagi büntetőjog esetében. Hogyan lehet ilyen körülmények között megfelelő választ adni a felmerülő kérdésekre?

A tanulmány első célja a jelenben már csírázó és várhatóan a közeljövőben felerősödő büntetőjogi kihívások feltárása, azonosításuk mellett a lehetséges megoldási tervek felvázolása.

Kiinduló tételünk, hogy a korunk gazdasági és társadalmi viszonyait alapvetően meghatározó digitális ökoszisztéma újszerű társadalomra veszélyes anomáliákat hív életre. Ezek egy része ma is látható, tapasztalható (1). Másik részük még csak csírájában látható (2), és lesznek olyanok, amelyek még nem láthatók (3). A közeljövő büntetőjogi kihívásaira való felkészülést szolgáló stratégiai dokumentumoknak ezért úgy kell a lehetséges válaszokat meghatároznia, hogy lehetőleg mind a három anomáliacsoportra tartalmazzanak elemzést.

3

Pl. Ződi Zsolt: Platformok, robotok és a jog. Gondolat Kiadó, Budapest, 2018. 21. oldal, vagy büntetőjogi kérdéseket illetően Ulrich Sieber: Legal Aspects of Computer-Related Crime in the Information Society. Forrás: http://www.edc.uoc.gr/~panas/PATRA/sieber.pdf [2018-09-06].

10

Bevezető

ad 1. A ma is látható anomáliák jellegzetessége, hogy a digitális technológia csupán a hordozóként, közvetítő közegként értelmezhető. Leegyszerűsítve: olyan bűncselekményekről van szó, amelyeket „offline” is el lehet követni, de immár az „interneten” is, vagy jellemzően ott követik el, ráadásul nagyobb hatásfokkal (pl. bullying, gyermekpornográfia, bizonyos csalás típusok stb.)

Az ilyen bűncselekményekre a büntetőjogunk a már kialakult dogmatika mentén adekvát választ tud adni, esetleg – ha annak jelentőséget tulajdonít – internetes elkövetés esetén bevezet egy új minősített esetet, felemelt büntetési tételekkel.

ad 2. A még csak csírájukban látható anomáliák esetében a büntetőjog „elbizonytalanodik”, a blockchain technológiát például megérteni sem egyszerű egy nem informatikus jogász számára. E körben a büntetőjog jelenleg legfeljebb azokat a jelenségeket képes értelmezni, amelyek offline is létezhetnek (pl. pénzmosás stb.). A technológia azonban ismét csak mint hordozó közeg jelenik meg, holott pl. a blockchain lehetőségei ezen messze túlmutatnak. Ez az értelmezési réteg már alkalmas arra, hogy a hagyományos, az eddig ismert dogmatikai rendszerben nem, vagy nehezen kezelhető kihívásokat tárjon fel. Erre példa továbbá a joghatósági kérdések rendezése a kibertérben elkövetett bűncselekmények esetén. ad 3. A ma még nem látható anomáliák a büntetőjogászok számára is „láthatatlanok”, illetve csupán jósolhatók, valószínűsíthetők. Kodifikátori tapasztalattal, az információs társadalom fejlődése mentén kialakult büntetőjogi rendelkezések evolúciójának ismeretében azonban a digitális ökoszisztéma azon új élethelyzetei is modellezhetőek, amelyek büntetőjogi választ igényelhetnek.

Ez tulajdonképpen a jövőkutatás egy sajátos területe, amely a stratégiai jövőképeknek és így a bátor kreativitásnak a terepe.

Ilyen kérdéseket vetnek fel a mesterséges intelligencia hasznosításai, a blockchainre épülő intelligens szerződések, és a Big Data környezetében megjelenő új társadalmi érdekek.

11

Bevezető

A tanulmány másik célja a megoldáskeresés. Ennek során továbbra is irányadónak tekintjük Ulrich Siebernek a (büntető)jogi szabályozással szemben felállított három fő követelményét.4 Az egyik a nemzetköziség, hiszen az információ szabad áramlásának nemzeti szabályozása és megszorítása kudarcra lenne ítélve azáltal, hogy a nemzetközi számítógépes hálózatokon átfutó adatok mennyisége tartalmi ellenőrzésüket egyrészt lehetetlenné, másrészt társadalmilag nemkívánatossá teszik. A másik az átfogó megoldások kidolgozása: a felmerülő problémák nem jogi eszközökkel történő orvoslása – mint a technológia, az oktatás és a gazdaság önszabályozása – gyakran sokkal hatásosabbak lehetnek, mint a büntetőjogi rendelkezések szigorítása, amely – főleg az eljárásjog területén – alkalmas lehet a polgári szabadságjogok megsértésére. Sieber kiemeli, hogy „minden megoldásnak specifikusnak is kell lennie, tekintettel a materiális és szellemi javak közötti különbségre. Ez különösen fontos a jogi beavatkozásoknál: az információ egy olyan új, jól elhatárolható érték, melynek védelme megvalósíthatatlan a fizikai tárgyak védelmének analógiájára.

A tanulmányt ezért egymásra épülő szerkezeti egységek alkotják. Az előttünk álló kihívások felméréséhez és a lehetőségeink felismeréséhez, azaz a jogalkotás előtt álló feladatok tervezéséhez a szabályozandó közeg megértése elemi fontosságú.

A fejlődő technológiai-társadalmi környezet rövid ismertetése – utalva a folyamatok irányára – már csak azért sem mellőzhető, mert ennek révén felismerhetővé válik, hogy a büntető jogalkotás és a joggyakorlat jelenlegi útkeresései olykor a technikai fejlődésnek egy már meghaladott állapotára próbálnak reagálni.

A tanulmány nem kíván ebbe a hibába esni, ezért jóllehet hos�szabb szerkezeti egységnek tűnik, feltétlenül szükséges a technológia és társadalom éppen zajló „fúziójának” körvonalazása.

4

Sieber, Ulrich: Legal Aspects of Computer-Related Crime in the Information Society. 4. o. Forrás: http://www.edc.uoc.gr/~panas/ PATRA/sieber.pdf [2018-09-06].

12

Bevezető

Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a büntetőjogi jogalkotásra és jogalkalmazásra alapvetően a reaktív, míg a büntető eljárásjog működésére a retrospektív szemlélet a jellemző. A kriminalizációt megelőző szükségességi-arányossági vizsgálat ideális esetben csak a már megértett folyamatokra épülhet, ezért empirikus értékelést kívánna annak meghatározása, hogy melyek a társadalmilag káros és a más jogágak eszközeivel már nem szankcionálható jelenségek. Ám ez a módszer jelenleg nem megfelelő.

Még ha vannak is e szemléletet próbára tevő óvatos törekvések, a büntető anyagi és eljárásjog funkcióinak megváltoztatása egyes technológia teremtette lehetőségek megjelenése ellenére sem kívánatos. Így a tanulmányban képviselt proaktív megközelítés jóllehet idegennek tűnhet a büntetőjogi jogalkotástól, de annak előkészítésétől nem. A jövő társadalmi rendjét veszélyeztető jelenségeket a jelen trendjeiből kiindulva úgy ahogy meg lehet jósolni, a konkrét büntetőjogi válaszok kidolgozásánál azonban indokolt kellő megfontolással eljárni. Nem szabad feledni, a büntetőjog alapvetően nem primer szabályozó jogág, a társadalmi rend fenntartásában eredményessége nagyban függ a társadalmi viszonyokat elsődlegesen szabályozó normaanyag minőségétől. Ennek tiszteletben tartása mellett is úgy hisszük, hogy a tanulmányban megfogalmazott egyes provokatív, vagy tabudöntő gondolatok vitát generálva serkentőleg hathatnak a felmerülő számtalan kérdés helyes válaszainak megtalálásában.

A tanulmányban tett ajánlások többszintűek. Konkrét jogszabálytervezetre vonatkozó javaslatot csak azokban az esetekben fogalmazunk meg, amikor a szabályozást magát helyes iránynak véljük. Emellett meggyőződésünk, hogy az információs társadalom működését nem kizárólag a jogalkotónak, hanem a jogalkalmazóknak is érteniük kell. Ha egy adott helyzet a meglévő fogalmi rendszer rugalmas értelmezésével vagy tartalmi fejlesztésével a joggyakorlatban kezelhető, a jogalkalmazók orientálását elégségesnek véljük. Végül a hazai jogalkotással nem szabályozható területeken legfeljebb a kívánatos jogpolitikai irányokra tehetünk ajánlást.

13

ELSŐ RÉSZ

TECHNOLÓGIA ÉS TÁRSADALOM

I. Fejezet Az információs társadalom technológiai szemlélete (Szathmáry Zoltán)

1. PC-től a digitális konvergenciáig

A folyamat kiindulópontja a gazdaság, a tudomány és a társadalom egésze számára hozzáférhető, az adatok automatizált feldolgozását, továbbítását, tárolását lehetővé tevő számítógép megjelenése volt, amely lehetővé tette az emberi szellemi tevékenység kiváltását, illetve hatékonyabbá tételét, ezzel új, hozzáadott értékű szolgáltatások és javak teremtését biztosító kapacitáshoz juttatva a felhasználókat. Hangsúlyozni kell, hogy bár e megállapítás közhelyesnek tűnhet, ezen alapvető funkciója azóta is változatlan, a mesterséges intelligencia megalkotására való törekvések korában is. Ennek figyelmen kívül hagyása a tudományos alapokat nélkülöző, fiktív élethelyzetekre reagáló, hipotetikus normaalkotáshoz vezetne. Döntő szakasza volt a fejlődésnek, hogy a katonai és tudományos élet területéről kitörve az egyre kisebb méretű, egyre könnyebben kezelhető, ám több perifériát csatlakoztatni képes és olcsóbb számítástechnika egyre több ember számára vált hozzáférhetővé.

A következő szint a korábban elszigetelt, önálló egységek hálózatban történő összekapcsolása és az internet megjelenése volt.

A világháló a kliens-szerver architektúrák világméretű kiépülése mellett a különféle p2p hálózati rendszerek, gridrendszerek, és hiperszámítástechnikai rendszerek megjelenésével fejlődött tovább, az újabb fejlesztéseknek meghatározó technológiai alapjává, megannyi szolgáltatás önálló platformjává válva. Közben a

17

Az információs társadalom technológiai szemlélete

személyi számítógépek mellett az emberi környezet egyre több elemében jelentek meg infokommunikációs eszközök (pl.: gépkocsik fedélzeti számítógépe, háztartási berendezések, ún. intelligens otthonok rendszerei), amely egy korszak, a desktop-szá­ mítógépek dominanciájának lezárulását eredményezte. A technológia fejlődésének irányát a miniatürizáció, mobilizáció, a funkciók konvergenciája, a hálózati működés, valamint mindezek szabványosítása határozzák meg, amelyek hatására újabb és újabb infokommunikációs eszközök váltak minden ember számára elérhetővé (pl.: laptop, okostelefonok, tabletek stb.).5 A komplex személyi hírközlési eszközök integrálták a mobil távközlés, a kép- és mozgóképrögzítés, a hang- és videoalapú szórakoztatás, a navigáció funkcióit, a különböző szolgáltatásokhoz tartozó személyazonosító kártyákat, az elektronikus aláírást, és fizetési módokat. A folyamat egyik kulcsfogalma tehát az infokommunikációs konvergencia, amelynek bár nincs pontos, általánosan elfogadott használata a szakirodalomban, a téma szempontjából különböző hálózati platformok azon képességét jelenti, hogy alapvetően hasonló szolgáltatási fajtákat hordoznak, de olyan fogyasztói eszközök összefonódását is jelöli, mint például a telefon, televízió és a személyi számítógép. Meghatározó technológiai alapja a digitalizáció, amely műszaki megoldás lehetővé teszi, hogy ugyanaz a tartalom a korábban egymástól elkülönült hálózatokon is átvihető legyen.6 A tapasztalható változás úgy jellemezhető, hogy az információk megjelenési formája kompatibilissé vált, ennek következtében az információhoz különböző kommunikációs eszközök közvetítésével (internet, telefon, televízió) hozzájutva elmosód-

5

6

Lásd erről részletesen: Dömölki Bálint (szerk.): Égen-földön informatika.

Typotex, Budapest, 2008. 9–101. o.

Tóth András: Az elektronikus hírközlés és média gazdasági szabályozásának alapjai és versenyjogi vonatkozásai, HVG-ORAC Kiadó Budapest, 2008.

57. o.

18

Az információs társadalom technológiai szemlélete

nak a határok mind a tömeg- és az egyéni kommunikáció, mind pedig az elosztó és közvetítő médiumok között.7 A digitalizáció a tartalmak platformfüggetlen közvetítésének fejlődésével a korábban elkülönült gazdasági ágazatok, úgymint az informatika, a távközlés és a média közeledését, összeolvadását is elindította. Maga a konvergencia tehát nem egységes jelenség, egy időben zajlik a szűkebben vett technikai fejlődés, a gazdasági struktúrák változása, valamint a fogyasztói viselkedések szintjén. E folyamat figyelemmel kísérésére többek között azért van szükség, mert meghatározza az informatikai bűncselekmények elkövetésének környezetét.

2. A kommunikáció átalakuló környezete

A kommunikáció nemcsak személyek között zajlik, hanem egyre inkább a technikai környezet és az ember között is. Az embergép interakcióját tekintve az egyre több intelligens vonást mutató, számítástechnikai eszközök által behálózott környezetben a felhasználó személyre szabott módon tudja szervezni életét, folytatni kommunikációját, biztosítva a fizikai lét kiterjesztését egy „online” jelenlétre. E területen folyamatosan zajlik a környezettel történő interakciók lebonyolítására szolgáló szenzorok (érzékelők) és aktuátorok (beavatkozók) fejlesztése, amelyek az emberi gesztusok, hangok érzékelése alapján hajtják végre az adott számítástechnika rendszer funkcióját. A felhasználó cselekedeteit és interakcióit támogató virtuális környezet (intelligencia) egyre inkább a hétköznapi élet szerves része.

A vezeték nélküli, önkonfiguráló hálózatokká alakuló, tárolóés feldolgozókapacitással rendelkező apró eszközök, amikben a számítógép beágyazott célhardver formájában van jelen, fizikai 7

Koppányi Szabolcs: Hírközlési jog az európai közösségben és Magyarországon, Osiris Kiadó Budapest, 2003. 23. o.

19

Az információs társadalom technológiai szemlélete

tereinket benépesítve egyre fontosabb szerepet kapnak. Az embert, a felhasználót e tárgyakba épített „intelligens” interface-ek veszik körül, a személyre szabott technikai környezet szinte észrevétlenül felismeri jelenlétünket és reagál rá. Ez az „intelligens” felhasználói felület lehetővé teszi a környezettel való természetes, például hang vagy gesztusok általi, referenciáinknak és a kontextusnak megfelelő – személyre szabható – interakciót (például: közlekedési, helymeghatározási rendszerekre, helyváltoztatással kapcsolatos egyedi alkalmazásokra, vagy testbe épített implantátumokra lehet gondolni).8

3. A felsejlő virtuális jövő

Az intenzívebb interakciók folytán megnövekvő terhelés miatt a hálózati rendszerek hatékonyságának növelésére, az egyes rendszerelemek közötti koordináció és szinkronizáció lebonyolítására az ún. köztes szoftverek fejlesztése jelenti az egyik üzleti irányzatot. Felhasználói oldalon a növekvő alkalmazások és szolgáltatások okozta terhelés miatt az infrastruktúra hatékonyságának javítása érdekében alapvető érdek, hogy az informatika számára a prioritásokat ne a mindenkori technológiai adottságok átláthatatlan fejlesztése, hanem egyre inkább az üzleti igények és az igényelt szolgáltatás minősége határozza meg.9 Ezért a fejlődés újabb szintje az adat- vagy informatikai központok virtualizálódása, azaz olyan központok létrehozása (pl. az ún. felhőszolgáltatások), ahol az egyes rendszerelemek helye, belső vagy külső volta, konkrét típusa egyre kevésbé játszik szerepet. A virtualizáció eredményeképpen a rendszer kifelé mutatott viselkedése, külső kapcsolatai és funkciói függetlenné válnak a rendszer belső architektúrájának fizikai felépítésétől, az

8 Dömölki Bálint (szerk.): i. m. 61. o.

9 Krauth Péter: Közműszerű IT-szolgáltatás. in. Dömölki Bálint (szerk.): Égen-földön informatika. Typotex, Budapest, 2008. 358–359. o.

20