Büntetőjog I. - Általános Rész

BELOVICS ERVIN

Büntetőjog I. ÁLTALÁNOS RÉSZ MÁSODIK, HATÁLYOSÍTOTT KIADÁS

BELOVICS ERVIN

Büntetőjog I. ÁLTALÁNOS RÉSZ MÁSODIK, HATÁLYOSÍTOTT KIADÁS

Lektorálta: VÓKÓ GYÖRGY

Lap- és Könyvkiadó Kft.

© Dr. Belovics Ervin, 2018 © HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2018

Lezárva: 2018. november 1.

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy módon – a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISBN 978 963 258 432 4

Budapest, 2018 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Internet: www.hvgorac.hu • E-mail: info@hvgorac.hu Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

5

TARTALOM

ELŐSZÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 JELMAGYARÁZAT ÉS RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE . . . . . . . . . . . . . 17 1. BEVEZETÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 1.1. A büntetőjog fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 1.2. A büntetőjog kialakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 1.3. A büntetőjog és az erkölcs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 2. A BÜNTETŐJOG TÖRTÉNETE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 2.1. A büntetőjog európai fejlődéstörténete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 2.2. Anglia jogfejlődése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28 2.3. A magyar büntetőjog története . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29 2.3.1. Szent István törvényeitől az 1843-ik évi javaslatig . . . . . . . . . . 29 2.3.2. A Csemegi Kódex . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31 2.3.3. A Csemegi Kódex módosításai, illetve

a büntetőjog-alkotás 1945-ig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33 2.3.4. Az 1945 utáni büntetőjog-alkotás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35 3. A BÜNTETŐJOG TUDOMÁNYA ÉS A SEGÉDTUDOMÁNYOK . . 42 3.1. Büntetőjogi iskolák Európában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43 3.1.1. A klasszikus iskola . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43 3.1.2. A kriminológiai jellegű irányzatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46 3.1.3. A közvetítő iskola . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49 3.1.4. Új társadalomvédelmi irányzat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50 3.1.5. A két nyomtávú büntetőteória . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50 3.1.6. A neoklasszikus iskola . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51 3.2. A magyar büntetőjog-tudomány legjelesebb képviselői . . . . . . . . . . 51 3.2.1. A magyar büntetőjog tudomány kialakulása . . . . . . . . . . . . . . 51 3.2.2. A szabadságharc leverésétől az 1945-ig terjedő időszak . . . . . 53 3.2.3. A XX. század második felének büntetőjogtudósai . . . . . . . . . . 55 3.3. A büntetőjog segédtudományai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56 3.3.1. A kriminológia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56 3.3.2. A kriminalisztika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57

6

TARTALOM

4. A JOGÁLLAMI BÜNTETŐJOG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59 4.1. Jogbiztonság kontra igazságosság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61 4.2. A törvényesség elve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71 4.2.1. A nullum crimen sine lege elve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73 4.2.2. A nulla poena sine lege elve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74 4.3. A nullum crimen sine culpa elve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75 4.4. A súlyosabb büntetőrendelkezés visszaható hatályának tilalma . . . . 76 4.5. A büntetőjog ultima ratio jellege . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 77 4.6. A büntetőtörvény meghatározottságának követelménye . . . . . . . . . . 78 4.7. Az elkövető terhére alkalmazott analógia tilalma . . . . . . . . . . . . . . . 79 4.8. A ne bis in idem elve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 80 5. A BÜNTETŐPOLITIKA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82 5.1. A büntetőpolitika fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 83 5.2. A büntetőpolitika kialakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84 5.3. A büntetőpolitika magyar sajátosságai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88 5.4. Az általános és a szakmai büntetőpolitika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93 5.5. Nemzetközi követelmények a büntetőpolitikában . . . . . . . . . . . . . . . 95 6. JOGSZABÁLYTAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97 6.1. A büntetőjog forrásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97 6.2. A büntetőtörvények rendszere és szerkezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 104 6.3. A büntető jogszabály szerkezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 107 6.4. A büntetőtörvény értelmezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 112 6.4.1. Az értelmezés rendeltetése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113 6.4.2. Az értelmezés fajai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 115 6.4.2.1. Az értelmezés módja szerinti csoportosítás . . . . . . . . 115 6.4.2.2. Az értelmezés alanyai szerinti csoportosítás . . . . . . . 119 6.4.2.3. Az értelmezés eredménye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 122 7. A BÜNTETŐTÖRVÉNY HATÁLYA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125 7.1. A hatályról általában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125 7.2. Az időbeli hatály . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 127 7.2.1. Az időbeli hatállyal kapcsolatos általános tételek . . . . . . . . . . 127 7.2.2. Az új törvény visszaható ereje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 131 7.3. A területi és személyi hatály . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 141 8. A BŰNCSELEKMÉNY TANA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 149 8.1. A bűncselekmény fogalmának fejlődése

az európai gondolkodásban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 150 8.2. A bűncselekmény-fogalom fejlődése

a magyar büntetőjog-tudományban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 153 8.3. A bűncselekmény legális fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 156 8.3.1. A bűncselekmény mint cselekmény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 157 8.3.2. Tényállásszerűség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 161 8.3.3. Társadalomra veszélyesség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 164 8.3.4. Bűnösség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 173

TARTALOM

7

9. A TÖRVÉNYI TÉNYÁLLÁS TANA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 175 9.1. A védett jogtárgy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 177 9.2. A törvényi tényállás tárgyi oldala – az objektív tényállási elemek . . 179 9.2.1. Elkövetési tárgy – passzív alany . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 179 9.2.2. Az elkövetési magatartás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 181 9.2.3. Az eredmény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 183 9.2.4. Az okozati összefüggés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 185 9.2.5. A szituációs elemek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 189 9.2.6. Az objektív büntethetőségi feltétel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 191 9.3. A bűncselekmény alanya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 191 9.4. A bűncselekmény alanyi oldala – a szubjektív tényállási elemek . . . 193 9.4.1. Szándékosság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 193 9.4.1.1. A szándékosság értelmi-tudati oldala . . . . . . . . . . . . . . 195 9.4.1.2. A szándékosság akarati-érzelmi oldala . . . . . . . . . . . . 197 9.4.2. Gondatlanság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 198 9.4.2.1. A tudatos gondatlanság (luxuria) . . . . . . . . . . . . . . . . . 198 9.4.2.2 Hanyag gondatlanság (negligencia) . . . . . . . . . . . . . . . 200 9.4.3. A vegyes bűnösség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 202 9.4.4. A motívum és célzat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 204 10. A BŰNCSELEKMÉNY SÚLY SZERINTI FELOSZTÁSA . . . . . . . 206 11. A BÜNTETŐJOGI FELELŐSSÉGRE VONÁS AKADÁLYAI . . . . 211

11.1. Az akadályokról általában, és rendszerük . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 211

11.2. A büntethetőséget kizáró vagy korlátozó okok . . . . . . . . . . . . . . . . 214

11.2.1. A beszámítást kizáró okok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 217

11.2.1.1. A gyermekkor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 217

11.2.1.2. A kóros elmeállapot . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 221

11.2.1.3. Az ittas vagy bódult állapotban elkövetett

bűncselekményekért való felelősség . . . . . . . . . . . . 227

11.2.1.4. A kényszer és a fenyegetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 231

11.2.2. A bűnösséget kizáró okok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 233

11.2.2.1. A tévedés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 233

11.2.2.1.1. A ténybeli tévedés . . . . . . . . . . . . . . . . . 235

11.2.2.1.2. A cselekmény társadalomra veszélyességében való tévedés . . . . . . . 237

11.2.2.2. Az elöljáró parancsa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 240

11.2.3. A cselekmény társadalomra veszélyességét kizáró okok . . . 241

11.2.3.1. A jogos védelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 241

11.2.3.2. A végszükség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 261

11.2.3.3. Jogszabály engedélye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 265

11.2.4. A Btk. Különös Részében szabályozott egyes

bűncselekményekre vonatkozó kizárási okok . . . . . . . . . . . . 268

11.2.4.1. A sértett beleegyezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 269

11.2.4.2. A fegyelmezési jog gyakorlása . . . . . . . . . . . . . . . . 275

11.2.4.3. A megengedett kockázatvállalás . . . . . . . . . . . . . . 277

8

TARTALOM

11.3. A büntethetőséget megszüntető okok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 278

11.3.1. Az elkövető halála . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 278

11.3.2. A büntethetőség elévülése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 278

11.3.3. A kegyelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 288

11.3.4. A tevékeny megbánás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 290

11.3.5. A törvényben meghatározott egyéb ok . . . . . . . . . . . . . . . . . 295

11.4. Az eljárás lefolytatásához szükséges feltétel hiánya . . . . . . . . . . . . 296

11.4.1. A magánindítvány hiánya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 296

11.4.2. A feljelentés hiánya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 302

11.4.3. A legfőbb ügyész döntésének hiánya . . . . . . . . . . . . . . . . . . 302

11.4.4. A mentelmi jog, illetve a mentelmi jog felfüggesztésének hiánya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 303

11.4.5. Diplomáciai és nemzetközi jogon alapuló egyéb mentesség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 305 12. A BŰNCSELEKMÉNY MEGVALÓSULÁSI SZAKASZAI . . . . . . 306

12.1. A bűncselekmény megvalósulási szakaszairól általában . . . . . . . . . 306

12.2. A befejezett bűncselekmény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 311

12.3. A kísérlet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 314

12.3.1. A kísérlet fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 314

12.3.2. A kísérlet fajtái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 319

12.3.3. A kísérlet büntetése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 320

12.3.4. Az alkalmatlan kísérlet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 321

12.3.5. Az önkéntes visszalépés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 327

12.4. Az előkészület . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 331

12.4.1. Az előkészület büntetendősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 332

12.4.2. Az előkészület elkövetési magatartásai . . . . . . . . . . . . . . . . 333

12.4.3. Az önkéntes visszalépés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 336 13. A BŰNCSELEKMÉNY ELKÖVETŐI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 339

13.1. Az elkövetőkről általában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 339

13.2. A tettesség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 343

13.2.1. A tettes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 344

13.2.2. A társtettes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 351

13.3. A részesség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 356

13.3.1. A részesség járulékos jellege . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 356

13.3.2. A felbujtó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 359

13.3.3. A bűnsegéd . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 362

13.4. A bűnkapcsolatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 365

13.4.1. A bűnpártolás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 366

13.4.2. Az orgazdaság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 367

13.4.3. A feljelentési kötelesség elmulasztása . . . . . . . . . . . . . . . . . 367

13.4.4. A pénzmosás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 367

13.4.5. A zendülés megakadályozásának elmulasztása . . . . . . . . . . 368

13.5. A társas bűnelkövetési alakzatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 368

TARTALOM

9

13.5.1. A bűnszövetség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 369 13.5.2. A bűnszervezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 373 13.5.3. A csoportos elkövetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 382

14. BŰNCSELEKMÉNYI EGYSÉG, TÖBBSÉG, BŰNHALMAZAT . . 385

14.1. Az egység, a többség, valamint a bűnhalmazat általános kérdései . . 386

14.2. A bűncselekményi egység . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 388

14.2.1. A természetes egység . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 388

14.2.2. A törvényi egység . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 392

14.3. A bűnhalmazat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 409

14.3.1. Alaki bűnhalmazat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 409

14.3.2. Anyagi bűnhalmazat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 413 15. A BÜNTETŐJOGI JOGKÖVETKEZMÉNYEK TANA . . . . . . . . . . 416

15.1. A büntetőjogi jogkövetkezmények elvi kérdései . . . . . . . . . . . . . . . 416

15.1.1. A jogkövetkezmény fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 417

15.1.2. A büntetés jogalapja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 420

15.1.3. A büntetés célja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 421

15.1.3.1. Az abszolút teóriák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 422

15.1.3.2. A relatív teóriák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 424

15.1.3.3. A vegyes elméletek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 427

15.1.3.4. A közelmúlt legfontosabb büntetéstani irányzatai . . 427

15.1.4. A büntetőjogi jogkövetkezmények sajátosságainak

jogállami kritériumrendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 428

15.1.5. A jogkövetkezmények rendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 430

15.1.5.1. A jogkövetkezmények rendszerezési lehetőségei . . . 430

15.1.5.2. A Btk. jogkövetkezményeinek rendszere . . . . . . . . 432

15.2. Az egyes jogkövetkezmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 434

15.2.1. A halálbüntetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 434

15.2.2. Hatályos jogkövetkezmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 442

15.2.2.1. Büntetések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 442

15.2.2.1.1. A szabadságvesztés . . . . . . . . . . . . . . . . 442

15.2.2.1.2. Az elzárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 470

15.2.2.1.3. A közérdekű munka . . . . . . . . . . . . . . . 472

15.2.2.1.4. A pénzbüntetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 481

15.2.2.1.5. A foglalkozástól eltiltás . . . . . . . . . . . . . 488

15.2.2.1.6. A járművezetéstől eltiltás . . . . . . . . . . . 494

15.2.2.1.7. A kitiltás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 501

15.2.2.1.8. A sportrendezvények látogatásától való eltiltás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 503

15.2.2.1.9. A kiutasítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 505

15.2.2.2. Mellékbüntetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 510

15.2.2.2.1. A közügyektől eltiltás . . . . . . . . . . . . . . 510

15.2.2.3. Intézkedések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 513

15.2.2.3.1. A megrovás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 517

10

TARTALOM

15.2.2.3.2. A próbára bocsátás . . . . . . . . . . . . . . . . 519 15.2.2.3.3. A jóvátételi munka . . . . . . . . . . . . . . . . 523 15.2.2.3.4. A pártfogó felügyelet . . . . . . . . . . . . . . . 526 15.2.2.3.5. Az elkobzás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 531 15.2.2.3.6. A vagyonelkobzás . . . . . . . . . . . . . . . . . 537 15.2.2.3.7. Az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele . . . . . . . . . . . . 549 15.2.2.3.8. A kényszergyógykezelés . . . . . . . . . . . . 551 15.2.2.3.9. A jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló törvény szerinti intézkedések . . . . . . . . 554

16. A BÜNTETÉS KISZABÁSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 535

16.1. A büntetés céljának törvényi meghatározása . . . . . . . . . . . . . . . . . 535

16.2. A büntetés kiszabásának elvei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 556

16.3. A halmazati büntetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 566

16.4. A büntetés enyhítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 574

16.5. A büntetés kiszabása egyezség esetén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 577

16.6. A szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése . . . . . . . . . . . 578

16.7. A különös, a többszörös és az erőszakos többszörös visszaesőkre

vonatkozó rendelkezések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 584

16.8. A bűnszervezetben történő elkövetésre vonatkozó rendelkezések . . 592

16.9. Az előzetes fogva tartás, a bűnügyi felügyelet, a szabálysértési

büntetések és a már végrehajtott büntetés, intézkedés beszámítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 593

16.10. Az összbüntetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 595 17. A JOGI SZEMÉLY BÜNTETŐJOGI FELELŐSSÉGE . . . . . . . . . . 602

17.1. A jogi személy büntethetőségének indokai, a büntethetőség

megteremtésének elméleti problémái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 606

17.2. A jogi személy szankcionálhatóságának szabályai . . . . . . . . . . . . . 608 18. AZ ELÍTÉLÉSHEZ FŰZŐDŐ HÁTRÁNYOS KÖVETKEZMÉNYEK ÉS A MENTESÍTÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . 614

18.1. A mentesítés intézményének kialakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 614

18.2. A mentesítés a hatályos jogban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 617

18.2.1. A mentesítés lényege, fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 617

18.2.2. A mentesítés hatálya, módjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 617

18.2.2.1. A törvényi mentesítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 622

18.2.2.2. A bírósági mentesítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 624

18.2.2.3. A kegyelmi mentesítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 626

18.2.3. A mentesítés egységessége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 626

19. A FIATALKORÚAK BÜNTETŐJOGA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 628 19.1. A fiatalkorúak büntetőjogának hazai fejlődése . . . . . . . . . . . . . . . . 628

TARTALOM

11

19.2. A fiatalkorúakkal kapcsolatos nemzetközi egyezmények . . . . . . . 631

19.3. A fiatalkorúakra vonatkozó hatályos rendelkezések általános jellemzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 634

19.3.1. Alapvető rendelkezések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 634

19.3.2. A tevékeny megbánás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 636

19.3.3. A fiatalkorúval szembeni jogkövetkezmények . . . . . . . . . . 636

19.4. A fiatalkorúakkal szemben alkalmazható intézkedések

speciális szabályai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 639

19.4.1. A próbára bocsátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 639

19.4.2. A jóvátételi munka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 640

19.4.3. A pártfogó felügyelet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 640

19.4.4. A javítóintézeti nevelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 641

19.5. A fiatalkorúakkal szemben alkalmazható büntetések

speciális szabályai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 645

19.5.1. A szabadságvesztés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 645

19.5.2. Az elzárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 647

19.5.3. A közérdekű munka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 648

19.5.4. A pénzbüntetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 648

19.5.5. A kitiltás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 650

19.5.6. A kiutasítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 650

19.5.7. A közügyektől eltiltás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 651

19.5.8. A halmazati és az összbüntetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 651

19.5.9. Egységes intézkedés, a büntetés kiszabása egyezség esetén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 654

19.5.10. Az előzetes fogvatartás és a bűnügyi felügyelet beszámítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 656

19.5.11. A mentesítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 656 20. A KATONÁKRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK . . . . . . . . . . 658

20.1. Az elkövetők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 659

20.2. Más állam katonája ellen elkövetett bűncselekmény . . . . . . . . . . . 661

20.3. A büntethetőséget kizáró okok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 663

20.4. A büntethetőséget megszüntető ok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 664

20.5. A katonai fogda . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 665

20.6. Összbüntetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 666

20.7. A közérdekű munka kiszabásának kizárása . . . . . . . . . . . . . . . . . . 666

20.8. A katonai büntetések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 667

20.8.1. A lefokozás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 668

20.8.2. A szolgálati viszony megszüntetése . . . . . . . . . . . . . . . . . . 668

20.9. A katonai mellékbüntetések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 668

20.9.1. A rendfokozatban visszavetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 669

20.9.2. A várakozási idő meghosszabbítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . 669

20.9.3. Mentesítés a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól . . 670

13

ELŐSZÓ

A könyv, amelyet a Tisztelt Olvasó a kezébe vett, a büntetőjog általános részéről szól, azt a maga folyamában, komplexitásában és sokszínűségében mutatja be. Így a jogalkalmazásra és jogkövetésre irányadó szabályait, az alkalmazás nehézségeit és ellentmondásait, a gyakorlati megvalósulást, a fejlődési irányt. Szól mindazokhoz, akik a büntetőjog iránt érdeklődnek, de mindenkit megszólít. Ez a mű nemcsak a büntetőjog oktatását szolgáló tankönyv, hanem a büntetőjogról való részletesebb tájékozódás, sőt tudományos kutatás kiindulópontjául szolgálhat.

A tankönyvben azok az ismeretek találhatók meg kellő útmutatással ellátva, amelyek elvezethetik a Tisztelt Olvasót ennek az alapvető jelentőségű, a későbbi jogi tanulmányokat is meghatározó diszciplínának – ami egyben jogi szakvizsgatárgy is – a mélyebb megismeréséhez. Egyértelműen kifejezésre juttatja a többi jogágtól való ezt a különbözőséget, hogy a büntetőjog általános része több ezer éves történelmi előzményekre, fejlődési folyamatokra épülő, két erős lábon álló védőjog. Ez a két erős lába pedig a bűncselekmény tana és a büntető jogkövetkezmények tana. Az utóbbiról kapta is a nevét.

Szerző a jogi fogalmak jelentéstartalmának logikailag ellentmondásmentes rendszerezését valósította meg művében.

A tudományos felismerések létrejöttét befolyásoló környezet, a fejlődésük szerinti rangsorba állítása az egységes szemléletű modern mondanivaló kifejtéséhez vezet. Bemutatja a nemzetközi jogfejlődésbe ágyazottan a magyar büntető jogtudomány történelmi kapcsolatát,a jogállami büntetőjog kifejlődését és elveit, a bűncselekmény tanának és a büntetés tanának filozófiáját és dogmatikáját. Érzékelteti a történelem, a nagy elődök szellemi gazdagságát, s hogy a mű egységes szemlélete érdekében válogatott, ugyanakkor nyitva hagyta a további gondolkodásnak, szemlélődésnek is a kaput, kit miért emelt ki, mert nem lehet mindenkit megemlíteni az arányos szerkezet biztosítása érdekében sem.

Felismerhető Angyal Pál, Finkey Ferenc, valamint az újabb időkből Békés Imre hatása, de mégis ezektől eltérőt, egy újat, egy mást olvashatunk. Sokkal könnyebb megérteni, olvasni az egy szerző által írt könyveket, mint amikor azokat több szerző írta, írja. Mindegyiknek más és más a stílusa, gondolkodásmódja, tudományos felkészültsége, kutatási területe, tapasztalata, egyéni ízlése. A hangsúlyokat is ennek megfelelően helyezik el az általuk írt szövegekben, amit tapasztalhattunk az eddigi tankönyvek jelentős részében.

14

ELŐSZÓ

A jelen tankönyv igen fegyelmezett és logikus, arányos szerkezetű az egységes szemléletűsége mellett. Sikerült kiküszöbölni belőle az ismétléseket, a nem szükségszerű hivatkozásokat. Nehéz feladat a büntetőjognak az Általános részét úgy összefogni, hogy az ismeretek egymásra épülése, a történelmi fejlődésük folyamata a mai kor fejlettségének színvonalán, ismétlésekbe bocsátkozás nélkül valósuljon meg.

Az arányos szerkezet megtartása sem engedhette meg a már több hivatkozást.

A terjedelmi korlátok, a mű szerkezete, tananyagként funkcionálása nyilvánvalóan nem tették lehetővé, hogy még több ismeretet mutasson be a szerző. A kiindulópontok kiválasztása ebből a megközelítésből is jól sikerült. A mű felismerhető komplexitása irányt is mutat. Olyan összefüggésrendszerbe helyezi az egyes fogalmakat, amelyből azoknak könnyen érthetővé válik a szerepe, jelentősége az egész rendszerben.

A tudománytól a tájékozódást is szolgálni alkalmas műveket igényel a társadalom, nemcsak elvont, spekulatív törvényszerűségek, általános elvek kutatását és kritikáját, jogszabályok dogmatikus elemzését; hanem a jogintézmények, az eddigi ismeretek rendszerbe foglalásával, fejlődésüket bemutató világos leírásával kell a jog exkluzív birodalmát, egy-egy részterületét lehetőleg mindenki számára hozzáférhetővé tenni.

A mű ezt az igényt kielégíti, amit olvasmányos stílusa elősegít.

Az elméleti fejtegetésekhez jól kapcsolódik a legújabb tételes jog anyagának, az arra épülő joggyakorlatnak a bemutatása.

A gyakorlati kérdések felismerése a tudomány művelőit, a jogalkotókat és jogalkalmazókat a szakmai kérdések megoldására ösztönzi. Ebben a magas szintű oktatásnak is fontos feladatai vannak. Fokozottan szükség van az értékek és a kockázat mérlegelésére. Az egyetemi hallgatók hivatásukra felkészítésének is ez nélkülözhetetlen eszköze.

A bűnözés, a bűnelkövetés ismerete és helyes megítélése a büntető igazságügyi szervek egyik alapvető feladata, hiszen ennek ismeretében kell a társadalom, az egyes állampolgár védelmére szolgáló eszközöket felhasználni, esetleg újakat kialakítani. A társadalom, az egyes ember védelme szempontjából nem szabad eltűrni, hogy következmény nélküli legyen a normasértés, a bűncselekmény által megbolygatott szabadságkorlátokat és védelmi köröket újból meg kell erősíteni; mégpedig a hatékonyság érdekében gyorsan és nyilvánosan.

A műből a jövő emberközpontú büntető igazságszolgáltatásának feltételei és formái kirajzolódnak, így az is, hogy a büntetőjogra a társadalom, az egyén és az állam védelme érdekében nagy szükség van. Az igazság erő nélkül, az erő igazság nélkül nem sokáig létezhet.

E könyv nemcsak az egyetemi hallgató, a jogi szakvizsgára készülő, a jogkereső, a büntetőjog iránt más érdeklődő számára hasznos segítő, útmutató, hanem a korunknak is tanúja lesz akkor, amikor az utánunk jövők, az utókor tagjai olvassák, tudományos kutatásukhoz majd felhasználják.

A könyv szerzője elismert, kiváló gyakorlati vezető szakember, emellett a büntető-jogtudomány kiemelkedő művelője, tudományos kutatója, több évtizedes

ELŐSZÓ

15

egyetemi oktatói tapasztalattal is rendelkezik. Értékes, hiteles művet alkotott, amelyet bizalommal vehet kézbe minden olvasója.

Fogadja hát e könyvet, tankönyvet szeretettel a kedves Olvasó, és felhasználásával tanulmányozza a büntetőjog általános részét. Kívánom, hogy a befektetett munka és fáradozás hozza meg a gyümölcsét.

Budapest, 2018. november 1.

Prof. emeritus Dr. Vókó György DSc; a Magyar Tudományos Akadémia Doktora lector

17

JELMAGYARÁZAT ÉS RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE

A szövegben való eligazodást az adott szövegrész tartalmát tükröző szimbólumok segítik, az alábbiak szerint:

& ajánlott irodalom

h jogtörténet vagy jogtudomány-történet  nemzetközi kitekintés

Q elméleti alapvetés a hatályos joganyag elemzése

; joggyakorlat Rövidítések: I. Bn.

első büntető novella, az 1908. évi XXXVI. törvénycikk

II. Bn.

második büntető novella, az 1928. évi X. törvénycikk

III. Bn.

harmadik büntető novella, az 1948. évi XLVIII. törvény

1961. évi Btk.

1961. évi V. törvény a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről

Be.

1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról

új Be.

2017. évi XC. törvény a büntetőeljárásról

BED

a Legfelsőbb Bíróság Büntető Elvi Döntése

BG

Német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság (Bundesgerichtshof)

BH

Bírósági Határozatok

BJD

Büntetőjogi Döntvénytár

18

JELMAGYARÁZAT ÉS RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE

BJE

a Legfelsőbb Bíróság Büntető Jogegységi Határozata

BK

a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma

BKv.

a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának véleménye

Bn.

büntető novella

Btá.

1950. évi II. törvény a Büntető Törvénykönyv Általános Részéről

Btk.

2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről

Btké.

a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejű rendelet

bv. büntetés-végrehajtás Bv.tv.

2013. évi CCXL. törvény a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról

Csemegi Kódex 1878. évi V. törvénycikk EJEB

Emberi Jogok Európai Bírósága

Eütv.

1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről

Hvt.

2011. évi CXIII. törvény a honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről

Ja. tv.

2010. évi CXXX. törvény a jogalkotásról

Jsz. tv.

2001. évi CIV. törvény a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről

Kbtk.

1879. évi XL. tc. a kihágási büntető törvénykönyvről

korábbi Btk.

1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről

KRESZ

1/1975. (II. 5.) KPM–BM együttes rendelet a közúti közlekedés szabályairól

Ktbtk.

1930. évi II. törvénycikk a katonai büntető törvénykönyvről

StGB.

Strafgesetzbuch (büntetőtörvénykönyv)

Szabs. tv.

2012. évi II. törvény a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről

19

1. BEVEZETÉS

& Angyal Pál: A magyar büntetőjog tankönyve (A büntetőjogi előadások átdolgozott és rövidített

második kiadása). Budapest, 1909. Angyal Pál: A magyar büntetőjog tankönyve (teljesen átdolgozott harmadik kiadás) Budapest, 1920. Battlay Imre: A büntetendő kísérlet és a bevégzés. Kassa, 1892. Bárd Károly – Gellér Balázs – Ligeti Katalin – Margitán Éva – Wiener A. Imre: Büntetőjog Általános Rész. Budapest, 2002. Beccaria, Cesare: Bűntett és büntetés. Budapest, 1967. Belovics Ervin – Békés Imre – Busch Béla – Molnár Gábor – Sinku Pál – Tóth Mihály: Büntetőjog Általános Rész Második, hatályosított kiadás. Budapest, 2003. Belovics Ervin – Gellér Balázs – Nagy Ferenc – Tóth Mihály: Büntetőjog I. A 2012. évi C. törvény alapján. Budapest, 2012. Belovics Ervin – Nagy Ferenc – Tóth Mihály: Büntetőjog I. Általános Rész Harmadik hatályosított kiadás. Budapest, 2015. Békés Imre – Bodgál Zoltán – Györgyi Kálmán – K ároly Endre – Molnár József – Pintér Jenő – Szűk László: Büntetőjog Általános Rész. Budapest, 1973. Békés Imre – Földvári József – Gáspár Gyula – Tokaji Géza: Magyar büntetőjog általános rész. Budapest, 1980. Finkey Ferenc: A magyar büntetőjog tankönyve. Budapest, 1902. Földvári József: Magyar Büntetőjog Általános Rész. Budapest, 2003. Gellér Balázs József: A magyar büntetőjog tankönyve I. Általános Tanok.

Budapest, 2008. Herbert, Hart: A jog fogalma. Budapest, 1995. Nagy Ferenc: A Magyar Büntetőjog Általános Része II. átdolgozott kiadás. Budapest, 2010. 1973. Vámbéry Rusztem: Büntetőjog.

Budapest, 1913. Wiener A. Imre: Büntetendőség Büntethetőség. Büntetőjogi tanulmányok, átdolgozott kiadás. Budapest, 2000, R awls, John: Az igazságosság elmélete. Budapest, 1997. Roxin, Claus: Strafrechtliche grundlagen – probleme. Berlin.

1.1. A büntetőjog fogalma A büntetőjog-tudomány tágabb és szűkebb értelemben is használja a büntetőjog Qfogalmát.

A tág értelemben vett büntetőjog mint szabályösszesség magában fog-

lalja a büntető anyagi jog, a büntetőeljárásjog, valamint a büntetés-végrehajtási jog normarendszerét.

A büntető anyagi jog azoknak a szabályoknak az összessége, amelyek meghatározzák, hogy mely cselekmények minősülnek bűncselekménynek, ezek megvalósítóinak milyen feltételekkel kell rendelkezniük, hogy büntetőjogi felelősségre vonásukra sor kerülhessen, a deliktumokat elkövető személyek milyen büntetéssel sújthatók, vagy velük szemben milyen intézkedések alkalmazhatók, valamint hogy milyen akadályai vannak a büntethetőségnek, illetve a büntetendőségnek. A büntető anyagi jog tehát arról rendelkezik, hogy ki, miért és mivel büntethető.

A büntetőeljárás-jog a büntetőjogi felelősségre vonás rendjét szabályozza, azaz arról szól, hogy mely szervek rendelkeznek felhatalmazással arra, hogy megállapítsák történt-e bűncselekmény, ennek érdekében mely hatóságok folytathatnak

20

1. BEVEZETÉS

nyomozást, ki emelhet vádat és ki dönthet a vádról. A büntetőeljárás-jog rögzíti azt is, hogy a büntetőeljárással érintett személyeknek, de különösen a terheltnek és a védőjének, továbbá a sértettnek milyen jogosultságaik és kötelezettségeik vannak. A büntetőeljárás-jog tehát arra hivatott, hogy az általa szabályozott eljárás lefolytatásának eredményeként a nyomozó hatóság, az ügyészség és a bíróság juttassa érvényre az állam büntetőjogi igényét, azaz, hogy bűn ne maradjon büntetlen, de ugyanilyen fontos követelmény, hogy ártatlan személy elítélésére ne kerülhessen sor.

A büntetés-végrehajtási jog azokat a szabályokat tartalmazza, amelyek meghatározzák, hogy miként kell foganatba venni, illetve végrehajtani a bűncselekmény elkövetése miatt kiszabott büntetést vagy az alkalmazott intézkedést, hogy a végrehajtás folyamatában mely szervekre milyen feladat hárul, továbbá hogy az elítélteknek milyen jogaik, illetve kötelezettségeik vannak. A büntetés-végrehajtási jog tehát azt szabályozza, hogy a jogerősen kiszabott büntetések vagy az alkalmazott intézkedések végrehajtására milyen körülmények között kerüljön sor.

A szűk értelemben vett büntetőjog fogalma alatt az anyagi büntetőjogot kell érteni és jelen tankönyv is ennek a jogterületnek a bemutatására törekszik.

A jog és ebből következően a büntetőjog is olyan szabályok összessége, amely a külvilágban megjelenő lehetséges emberi magatartásokra vonatkozik. A jogszabályok megalkotói az emberi cselekvést kívánják befolyásolni oly módon, hogy meghatározzák a szükséges vagy követendő, illetve tiltott tevékenységek körét. A büntetőjognak is alapvető jellemzője tehát, hogy az emberi cselekvésre kíván hatni, főszabályként egy tilalom megjelenítésével, így például az emberölés (Btk. 160. §) törvényi tényállásában a „ne ölj!” parancs manifesztálódik. A tilalmak mindig meghatározzák azoknak a magatartásoknak a körét, amelyektől a polgároknak tartózkodniuk kell, viszont ebből az is következik, hogy amennyiben egy magatartás kifejtését a büntetőjog nem tiltja, az megengedett, azaz annak tanúsítása büntetőjogi felelősség megállapítását nem eredményezheti. Megjegyzem, a jogrend egységének az elvéből fakadóan, ha bármely jogág bármely jogszabálya egy magatartás tanúsítását megengedi, az engedélynek megfelelő cselekvés büntetőjog-ellenes sem lehet. Kivételesen a büntetőjog nem tilt, hanem annak normarendszere egy magatartás tanúsítását követeli meg, így például a segítségnyújtást (Btk. 166. §) akkor, amikor valaki megsérült vagy valakinek az élete, illetve testi épsége közvetlen veszélyben van. Ebben az esetben a büntetőjog az általa elvárt cselekvés elmaradását rendeli büntetni.

A büntetőjog tehát egy megvalósított cselekményt vagy egy elvárt magatartás kifejtésének a hiányát pönalizálja.

A büntetőjogi tilalom, illetve a parancs megszegése képez bűncselekményt.

Bűncselekménynek viszont csak az olyan magatartás minősülhet, amely sért vagy veszélyeztet valamilyen értéket vagy érdeket.

A büntetőjog – amint azt már az elnevezés is megjeleníti – azonban nem csupán a bűncselekménynek minősülő tevékenységeket tartalmazza, hanem a tilalom vagy parancs megszegéséért járó hátrányos jogkövetkezmények körét is meghatározza. A bűn és a büntetés olyan alapfogalmak, amelyek a büntetőjog alappillérei, hiszen bűncselekmény elkövetése nélkül büntetés kiszabására nem kerülhet

1. BEVEZETÉS

21

sor, továbbá egy deliktum megvalósításának szükségszerűen joghátrány alkalmazását kell eredményeznie. A hátrányos jogkövetkezmény tehát éppúgy lényegadó sajátossága a büntetőjognak, mint a bűncselekmény.

A jogrendszeren belül hagyományosan két nagy terület határolható el egymástól. Az egyik a jogalanyok mellérendeltségi viszonyán alapuló magánjog, míg a másik a közjog. Ez utóbbi jogterület differencia specifikája a hierarchikus viszony, melynek legfőbb sajátossága, hogy az állam, illetve annak szervei a jogosultságaiknak akár hatalmi eszközzel is érvényt szereznek. Amint arra Finkey Ferenc (1870–1949) rámutatott, a büntetőjog közjogi jellegű, mert a bűncselekmény – még akkor is ha egy magánszemély ellen irányul – elvileg „mindig úgy tekintendő, mint az állam által fenntartott és védett jogrend megsértése, a büntetés pedig mint a bűncselekmény jogi következménye, vagyis a bűncselekmény elkövetőjére az állam által igazságosan és czélszerűen alkalmazott jogeszköz”. A büntetőjog a kifejtettekre figyelemmel egyértelműen a közjoghoz tartozó jogág.

A büntetőjog tehát a jogrendszer egyik közjogi jellegű ága, amely azokat a tevékenységeket tartalmazza, amelyek sértik vagy veszélyeztetik a fennálló hatalmi, gazdasági struktúrát, a polgárok személyét vagy jogait, és amely jogág jogkövetkezmények kilátásba helyezésével tilalmazza a sértő vagy veszélyeztető magatartások megvalósítását vagy az elvárt magatartások elmulasztását.

1.2. A büntetőjog kialakulása

h Az emberi közösségek létrejöttével egyidejűleg születtek meg azok a magatar-

tási normák, amelyek az együttélést kívánták szabályozni, illetve amelyek a közösségi létezés során jelentkező konfliktusok rendezésére voltak hivatottak.

Battlay Imre (1843–1895) megfogalmazása szerint „Volt idő, amikor saját panaszos ügyének illetékes bírája maga a sértett fél volt, s megtorló ítéletét is önmaga hajtotta végre”. Az emberiség történetének kezdetétől a másik ember érdekeinek megsértése reakciót váltott ki, előbb a sérelmet szenvedett egyén vagy családja, később pedig a társadalom részéről. A társadalmi fejlődés kezdetleges szakaszában az egyéni elv érvényesült, az egyén által kifejtett magatartás miatt az egyén feladata volt elégtételt venni, azaz az érdeksértés és a sérelmet okozó magatartás tanúsítójával szembeni fellépés egyaránt magánügy volt. Így a magánbosszú keretei között a sértett vagy halála esetén annak családja a sérelmet okozón torolta meg a történteket. Bosszúnak viszont csak akkor volt helye, ha az egyént sérelem érte, azaz a sérelem volt az ok és a bosszú az okozat. Az elv gyakorlati érvényesülését akadályozta meg azonban, ha a sérelmet előidéző – tartva a magánbosszútól – elmenekült. Ezért alakult át fokozatosan a magánbosszú vérbosszúvá, amelynek lényege szerint a sértett, illetve családja már nemcsak a támadóval, hanem a sérelmet okozó családtagjával szemben tanúsított megtorló jellegű magatartással is elégtételt kaphatott. A vérbosszú azonban nemcsak joga volt a sértettnek és családjának, hanem egyben kötelessége is, sőt a közösségek kialakulásával, az együttélés feltételrendszerének fejlődésével már maga a közösség segítette annak

22

1. BEVEZETÉS

végrehajtását, illetve őrködött azon, hogy a bosszúra jogosult teljesítse a kötelezettségét. A vérbosszúban egyértelműen megmutatkozott a sértett nemzetségének a szolidaritása, a közösség tagjainak segítőkészsége. A jogsértőt és családjának, majd nemzetségének tagjait korukra és nemükre való tekintet nélkül meg lehetett ölni, őket minden szempontból ellenségnek tekintették. A felelősség tehát kollektív jellegű volt, azaz az elkövető nemzetségének viselnie kellett a vérbosszú következményeit. Kezdetben minden sérelmet meg lehetett bosszulni, utóbb azonban a vérbosszú lehetősége csak a legsúlyosabb cselekményekre, az emberölésre, a testi sértésre vagy a nőrablásra korlátozódott.

Az eddig kifejtettek azonban csak akkor érvényesültek teljeskörűen, ha a sérelmet előidéző egy másik nemzetséghez, egy másik törzshöz tartozott. A törzsön belüli sérelem okozásakor ugyanis különbséget tettek a közösség egészét vagy csupán egyik tagját érintő cselekmények között. Annak, aki a közösség léte vagy biztonsága ellen vétkezett, így például az ellenséges törzsnek elárulta a saját nemzetségét, a legsúlyosabb következményekkel kellett számolnia. Az ilyen személyt megölték vagy kitaszították, ami ugyancsak az egyén pusztulásával járt. Ezzel szemben a közösség egyik tagja ellen irányuló magatartás következménye az okozott sérelem jellegétől függött. A kisebb sértések, így például a törzs egyik tagjának a bántalmazása miatt az elkövető elvesztette közössége megbecsülését, tiszteletét, míg a jelentősebb vétkeknek, például az emberölésnek, szintén kitaszítás volt a következménye.

A közösségek közötti háborúskodás, a vérbosszú, valamint a közösségen belüli, főként a közösség egészét sértő cselekmények előidézőivel szembeni leszámolások jelentős mértékben gyengítették a törzsi társadalmat. Ezért a különböző nemzetségek egyre inkább a közbéke megteremtésére törekedtek, és felismerték azt is, hogy ezt a célt akkor képesek elérni, ha nagyobb egységbe rendeződnek.

Az állam kialakulásának kezdetekor a közbéke fenntartása érdekében létfontosságú kérdéssé vált a vérbosszú háttérbe szorítása, amire a talio elvének érvényre juttatása látszott alkalmasnak. A talio a „szemet szemért, fogat fogért” elvet jelenítette meg, azaz a jogsértőt ugyanolyan sérelemmel sújtották, mint amilyen sérelmet okozott. Mindezt igen szemléletesen fogalmazza meg Mózes III. könyve: „Ha egy szabad ember szemét elpuszította; pusztítsák el az ő szemét. Ha egy szabad ember csontját törte el; törjék el az ő csontját […] Ha szabad ember vele egyenrangú szabad ember fogát ütötte ki; üssék ki az ő fogát”.

Az anyagi javak jelentőségének felértékelődésével egyidejűleg jelent meg a kompenzáció, amely által a támadó vagyoni értékek juttatásával vásárolhatta meg a mentességét. A kompenzáció keretei között a sérelmet okozó lehetőséget kapott arra, hogy anyagi javak biztosításával mentse meg magát, és amennyiben azt a sértett vagy családja elfogadta, további megtorlásra nem került sor. A sérelmet szenvedett személynek vagy a családtagjainak történt vagyoni juttatások által valósult tehát meg az előidézett sérelem reparálása. Ez természetesen azt is eredményezte, hogy minden sértésnek – így az élet kioltásának vagy a testi sértésnek – megvolt a maga ellenértéke, és ezek az ellenértékek egy adott térségben egy idő után azonossá váltak.

1. BEVEZETÉS

23

Az állam megszilárdulásával az említett intézmények egyre inkább háttérbe szorultak és az egyéni jogérvényesítést felváltotta az állami fellépés. Ennek egyik első megnyilvánulási formája volt, hogy a sértettet a kompenzáció elfogadására kötelezték, aminek eredményeként, ha a sérelmet okozó eleget tett fizetési kötelezettségének, közösségi védelemben részesült, míg ha nem fizetett vagy megszökött, kiközösítették, ami azt eredményezte, hogy bárki büntetlenül megölhette. A további fejlődés során a kompenzáció egy része már a közösséget illette meg.

Kezdetben azon a címen, hogy a sérelem okozóját az anyagi juttatás teljesítésére figyelemmel védelemben részesítették, később viszont már a kompenzáció egészére igényt tartott maga az állam, arra tekintettel, hogy az egyént ért sérelem valójában a közösség egészét sértette, illetve hogy fokozatosan az állam meghatározott szerveinek feladatává vált az elkövetők felkutatása, megtalálása, és a jóvátétel megfizetésének kikényszerítése is.

A jog, ezen belül is a büntetőjog létrejöttével megszülettek azok a legrégibb büntető törvénykönyvek, mint például a sumer Úr-Nammu, az indiai Manu vagy a babilóniai Hammurapi törvénykönyve, amelyek már számos büntető anyagi jogi rendelkezést tartalmaztak. A Hammurapi-féle törvénykönyv például szigorúan büntetni rendelte az uralkodó biztonsága ellen elkövetett cselekményeket, a magántulajdon elleni vétkeket, de a hamis tanúzást és a vesztegetést is. Manu törvénykönyve – melynek két fejezete is büntetőjogi vonatkozású – a szankciók tekintetében már különbséget tett a vallási és a jogi jellegű joghátrányok között.

Drakón vagy Szolón törvényei pedig teljességgel visszaszorították az egyéni önkényt és a bűncselekmények megvalósítását az állam rendelte büntetni.

Ennek a folyamatnak az eredményeként pedig létrejött a központi hatalomnak alávetett igazságszolgáltatási rendszer, amikor is a sértettnek már kérnie kellett az arra hivatott szervektől vagy személyektől a sérelmet előidéző felelősségre vonását.

1.3. A büntetőjog és az erkölcs erkölcs azoknak a szabályoknak az összessége, amelyek az egy kultúrkörQhöz,Azegy közösséghez tartozó emberek számára kívánnak irányt szabni, meghatá-

rozva az elvárt, illetve a tilalmazott magatartásokat. Az egyes kultúrkörök tekintetében kialakult erkölcsi normák egy része fedi egymást, egy része különbözik.

Valamennyi erkölcsi szabály alapvető jellemzője azonban, hogy azok elfogadása belső indíttatásból fakad, követésükre az önkéntesség jegyében kerül sor, és azok megsértése az adott közösség rosszallását váltja ki.

Amint arra Immanuel Kant (1724–1804) – aki az erkölcsöt tekintette kategorikus imperativusnak – emlékeztetett, „cselekedj ama maxima szerint, amelyet követve egyúttal azt is akarhatod, hogy maximád” legyen a törvény.

A büntetőtörvény pedig olyan, az állam jogalkotó szerve által létrehozott normák összessége, amelyek megszegése szankció kiszabását vonja maga után, mely joghátrány foganatosítását az állam szervei garantálják.

24

1. BEVEZETÉS

A kérdés, ami tisztázást igényel, hogy van-e összefüggés, létezik-e közös területe a büntetőjognak és az erkölcsnek.

A problémakörrel kapcsolatban a XIX. század végén két irányzat alakult ki. Az egyik irányzat hívei – így Georg Jellinek, Hugo Hälschner, Émile Durkheim – szerint az erkölcs és a büntetőjog között rendkívül szoros összefüggés van, mert a büntetőjogban tilalmazott tevékenységek mindig erkölcstelenek is, azaz az erkölcstelenség a bűncselekmény fogalmi eleme. Georg Jellinek megfogalmazása szerint, bár nem minden morális kötelezettség válik jogi kötelezettséggé, a büntetőjog az erkölcsi minimum. Mindebből az is következett, hogy ezen felfogás képviselői szerint a büntetés nem más, mint erkölcsi rosszallás.

A másik irányzat képviselői – így Franz von Liszt, Karl Binding, Karl von Birkmeyer – szerint, bár a bűncselekmények egy része erkölcsellenes cselekmény, azonban nem tekintették releváns problémának a büntető jogszabályok és az erkölcsi normák összefüggésének vizsgálatát.

A kérdésre – álláspontom szerint – egyértelmű válasz adható, nevezetesen hogy számos büntetőjogi rendelkezés leképezi az erkölcsi tilalmakat, elvárásokat, azaz az erkölcs jelentős mértékben determinálta a büntetőjogot. Bár Hans Kelsen (1881–1973) a „Tiszta jogtan” című művében elválasztotta a jogi norma fogalmát, az erkölcsi normáétól, kifejtve, hogy a jog nem a tartalmánál fogva érvényes, hanem csupán azért, mert meghatározott szabály szerint alkotják meg. Nem lehet kétséges, hogy az úgynevezett klasszikus bűncselekmények – mint például az emberölés vagy a lopás – törvényi tényállásai olyan – már a Tízparancsolatban is megfogalmazott – tilalmakat jelenítenek meg, amelyek erkölcsi normák által is tilalmazottak. Erre tekintettel véli úgy számos szerző, hogy a büntetőjogi tilalmak erkölcsi alapon is igazolhatóak, azaz a bűncselekmények mindig immorális jellegűek és ebből fakadóan az egész közösségnek okoznak sérelmet, függetlenül attól, hogy a bűncselekmény konkrétan egyetlen személy ellen irányult. Ez a gondolat jelenik meg Patrick Devlin (1905–1992) okfejtésében, aki szerint a büntetőjog meghatározó szerepet játszik az erkölcsi normák kikényszerítése körében, sőt számos cselekmény büntetendőségének az alapját az erkölcsi elvek érvényre juttatása iránti cél adja. Patrick Devlin szerint azonban ebben a körben a közerkölcsnek van determináló szerepe, amely közerkölcs nem véletlenszerűen egymás mellé sodródó normák halmaza, hanem egy büntetőjogilag is védendő koherens rendszer. Patrick Devlin egy listát is összeállított azokról a cselekményekről, amelyek esetében – okfejtése szerint – a társadalom többségének a büntetőjog eszközeivel is jogában áll rákényszerítenie az általa követett erkölcsi normákat a kisebbségre.

Ebbe a körbe sorolta az eutanáziát, az abortuszt, a szerencsejátékot, a szodómiát, a kitartottságot, a házasságtörést vagy az iszákosságot. Azt gondolom, hogy Patrick Devlin gondolatai annyiban helytállóak, hogy az erkölcs és a büntetőjog között az alapvető hasonlóságot az képezi, hogy mindkettő tartalmaz konkrét parancsokat, illetve mindkettő meghatároz bizonyos elvárásokat, valamint hogy számos büntetendő cselekmény alapul erkölcsi normákon. Azonban amint arra Herbert Hart (1907–1992) rámutatott, az erkölcstelenség bűncselekménnyé nyilvánításának alapvető feltétele annak igazolása, hogy a magatartás sérelmet okoz másoknak, mert nem lehet mindent büntetni, ami erkölcstelen. Így például egy

1. BEVEZETÉS

25

szexuális cselekménynek a morális megbélyegzése még nem szolgálhat elégséges alapul a büntetőjogi tiltásnak. Egy férj és a felesége közti szexuális kapcsolat nem tekinthető erkölcstelennek és nem is minősülhet büntetőjog-ellenesnek. Ellenben, ha arra nyilvános helyen kerül sor, a mások érdekeinek sérelme miatt a közszemérem megsértéséért történő felelősségre vonásra már indokoltan kerül sor. Herbert Hart szerint tehát „bár a jog és az erkölcs között számos különböző esetleges kapcsolat létezik, tartalmuk között még sincs semmilyen szükségszerű fogalmi ös�szefüggés; így az erkölcsileg teljesen elfogadhatatlan rendelkezések is lehetnek érvényes jogszabályok és jogelvek”. A büntetőjog szempontjából vizsgálva a kérdést, Herbert Hart annak a véleményének adott hangot, hogy bár az emberölés bűncselekménnyé nyilvánítása erkölcsileg egyértelmű, számos olyan új bűncselekmény található a büntetőtörvényben, amelyek tekintetében már nem ilyen egyértelmű a helyzet.

Léteznek tehát olyan erkölcsi elvárások, mint például a rászorulók segítése, a gyengék támogatása, amelyeknek nincs büntetőjogi leképeződése, illetve vannak olyan bűncselekmények, amelyeknek nincs erkölcsi háttere, mint például a nemzetközi gazdasági tilalom megszegésének (Btk. 327. §). Alaptalan ezért azoknak a szerzőknek az aggodalma, akik szerint az erkölcs és a büntetőjog normarendszerének összeolvadása miatt „végül alig lehet megvonni a határt” a két terület között.

A büntető jogszabályok nem tükrözik teljességgel az erkölcsi normákat, mert nyilvánvalóan lehetetlen valamennyi erkölcsi követelmény megsértését büntetőjogilag tilalmazni. A lehetetlenség már önmagában az erkölcsi pluralizmusból fakad, hiszen még egyetlen egy ország különböző közösségei is követhetnek egymástól jelentős mértékben eltérő erkölcsi normákat.

Ugyancsak jelentős különbség, hogy míg az erkölcsi normák megsértése nem eredményez állami beavatkozást, a büntetőjogi normasértés viszont ilyen következménnyel jár.

Azt lehet tehát mondani, hogy a büntetőjog, illetve az erkölcs elkülönült egymástól, egyes erkölcsi normák büntetőjogi tilalommá váltak, viszont bizonyos büntetőjogi tilalmaknak nincs erkölcsi háttere. Amint azt John Rawls megfogalmazta, a büntetőjog rendeltetése nem más, mint azoknak az alapvető erkölcsi kötelezettségeknek „a megerősítése, amelyek megtiltják, hogy kárt okozzunk mások életében és testi épségében, vagy hogy megfosszunk másokat szabadságuktól vagy tulajdonuktól”.

Megjegyzem, hogy a jog alkalmazásával kapcsolatos erkölcsi dilemmák ös�szegzésére a Radbruch-formula tárgyalásakor kerül sor.