Csalás büntetőjogi értékelése by ORAC Kiadó

Madai Sándor

A CSALÁS BÜNTETŐJOGI ÉRTÉKELÉSE

Madai Sándor

A CSALÁS BÜNTETŐJOGI ÉRTÉKELÉSE

Lap- és Könyvkiadó Kft.

A kézirat lezárva: 2010. augusztus 31. A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon – a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISBN 978 963 258 119 4 Budapest, 2011 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása Internet: http://www.hvgorac.hu E-mail: info@hvgorac.hu Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezető igazgatója Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

TARTALOM

Bevezetés helyett – A csalás fogalmának értelmezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

II. 1. 2. 3. 4. 4.1. 4.1.1. 4.1.2. 4.1.3. 4.1.4. 4.2. 5. 6.

A csalás magyar szabályozásának előzményei . . . . . . . 13 Szent Istvántól a Tripartitumig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 Az 1795-ös büntetőtörvénykönyv-javaslat . . . . . . . . . . 22 Az 1843-as büntető anyagi jogi javaslat . . . . . . . . . . . . 30 A Csemegi-kódex . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36 A csalás alaptényállásának szabályozása . . . . . . . . . . . 38 A csalás jogi tárgya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38 A csalás elkövetési magatartása . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39 A csalás elkövetési módja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42 A csalás eredménye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46 A csalás minősített esetei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47 Az I. Büntető novella . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48 Az 1961. évi V. törvény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53

III. 1. 2. 2.1. 2.1.1. 2.1.2. 2.1.2.1. 2.1.3. 2.1.3.1. 2.1.3.2.

A csalás hatályos magyar szabályozása . . . . . . . . . . . . 57 Az 1978. évi IV. törvény kodifikációja során felmerülő kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57 A csalás tényállásának szabályozása . . . . . . . . . . . . . . . 59 A csalás alaptényállása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61 A csalás jogi tárgya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61 Az elkövetési tárgy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65 Elkövetési tárgy: személy – vagy mégsem? . . . . . . . . . 66 A csalás elkövetési magatartása . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68 Értelmezési problémák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68 A tévedésbe ejtés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71

6 2.1.3.3. 2.1.3.4. 2.1.3.5. 2.1.4. 2.1.4.1. 2.1.5. 2.1.5.1. 2.1.5.2. 2.1.5.3. 2.1.5.4. 2.1.6. 2.1.6.1. 2.1.6.2. 2.1.6.2.1. 2.1.6.2.1.1. 2.1.6.2.1.2. 2.1.6.2.2. 2.2. 2.2.1. 2.2.2.

Tartalom A tévedésben tartás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84 Megtévesztéssel történő elkövetés: csalás vagy lopás? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91 A tévedés ismérvei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96 Az okozati összefüggés jelentősége . . . . . . . . . . . . . . . 103 Az okozati öszefüggés és a passzív alany szubjektuma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 106 A vagyoni rendelkezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 112 A vagyoni rendelkezés mint döntési szabadság . . . . . . 116 A vagyoni rendelkezés közvetlensége . . . . . . . . . . . . . . 120 A rendelkezés jellege a passzív alany tudattartalma szerint . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 122 A vagyoni rendelkezés megnyilvánulási formái . . . . . . 126 A bűncselekmény eredménye: a kár . . . . . . . . . . . . . . . 129 A kár megközelítésének lehetőségei . . . . . . . . . . . . . . . 129 A kárfogalom hazai tartalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 133 A kár mértékének jelentősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 136 A kármérték meghatározásának problematikája . . . . . . 137 A kár mértékének és a büntethetőség elévülésének kapcsolata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143 A kár realizálódása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 144 A csalás minősített esetei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 149 Az okozott kár nagysága mint minősítő körülmény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 150 A káron kívüli minősítő körülmények . . . . . . . . . . . . . 152

IV. A csalás német szabályozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1. A csalás rendszertani elhelyezése . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. A csalás alaptényállása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.1. A megtévesztés és annak tárgya . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2. A közvetítő cselekmény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3. A csalás és a lopás elhatárolása a német álláspont szerint . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.4. A kár kérdése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.5. A bűnösség problematikája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.6. A gazdagodás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. A csalás minősített esetei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

159 159 160 162 164 167 168 173 175 178

Tartalom 3.1. Az üzletszerű és a bűnszövetségben történő elkövetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.2. A nagymértékű kár okozása, illetve sok ember vagyonának veszélyeztetése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.3. Gazdasági szükséghelyzet előidézésével történő elkövetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.4. A hivatalos személy által történő elkövetés . . . . . . . . . 3.5. A biztosítási esemény színlelésével elkövetett csalás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7 179 181 182 183 184

V. 1. 2. 2.1. 2.2. 2.3. 2.4. 3. 4. 5.

A csalás osztrák szabályozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 185 A csalás rendszertani elhelyezése . . . . . . . . . . . . . . . . . 185 A csalás tényállása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 186 A megtévesztés tartalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 187 A tévedés következménye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 191 A vagyoni kár értelmezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 193 A bűnösségi struktúra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 196 A súlyos csalás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 198 Az üzletszerű csalás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 202 A szükségcsalás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 203

VI. 1. 2. 3. 3.1. 3.2. 4. 5.

A csalás néhány kriminológiai aspektusa . . . . . . . . . . . 207 A csalás rendszertani elhelyezése a kriminológia tudományában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 207 Kriminálpszichológiai pillanatfelvétel . . . . . . . . . . . . . 210 Az okság kérdései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 216 Az okság jellemzői az elkövetői oldalon . . . . . . . . . . . . 216 Az okság jellemzői a sértetti oldalon . . . . . . . . . . . . . . 222 Csalás bármi áron – az ingatlanokkal kapcsolatos csalások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 224 Kriminálstatisztikai jellemzők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 228

VII. 1. 2. 2.1.

A csalás közösségi dimenziója . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A büntetőjog európai síkja mint a büntetőjog új megközelítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme . . . . . . A megoldás jogi lehetőségei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

231 231 235 235

Tartalom

2.2. 2.3. 2.4.

A büntetőjogi szemléletű előzmények . . . . . . . . . . . . . . 237 Az Európai Unió pénzügyi érdekei ellen elkövetett csalás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 240 Egy tagállami variáció – a magyar megoldás . . . . . . . . 245

VIII.

A csalás perspektívái – de lege ferenda . . . . . . . . . . . . 251

Felhasznált irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 255

I. BEVEZETÉS HELYETT – A CSALÁS FOGALMÁNAK ÉRTELMEZÉSE

A nyelv: teremtett entitás. Minden valamelyest, akár a legminimálisabban szocializálódott állati vagy emberi társulás ahhoz, hogy az adott közösségben kontaktust, s majd ideális esetben együttműködést tudjon kialakítani, valamilyen jelrendszert kénytelen megalkotni. Igaz ez tehát az emberek csoportjaira – modern fogalmunkkal: társadalom – is. A nyelv mint jelrendszer az adott társadalom által, annak igényszintje, képességei, lehetőségei és számos más, akár belső, akár külső befolyásoló körülmény által determináltan kialakított csatorna, s ilyen értelemben teremtett rendszer. A jog: szintén teremtett entitás. A társadalom egy meghatározott fejlettségi fokán kénytelen bizonyos életviszonyokat szabályozni, vagyis a társadalom tagjai, illetve résztvevői közötti viszonyrendszert absztrahálni, s a jogalkotó által elvárt minta követésére késztetni, kényszeríteni a jogalanyokat. Az adott társadalom szóbeli korszakában ez a minta, vagyis az elvárt magatartások rendszere, a jogalkotásban részt vevők vagy hozzájuk közelállók számára elérhető. Az így alkotott – teremtett – jog feltételezi tehát a nyelvet, mint olyan közeget, amely közvetít a jogalkotó és a jogalanyok között. Ebből következik az, hogy a jog létének előfeltétele a nyelv, hiszen anélkül nem válna megismerhetővé a jogként létrehozott magatartási szabály.1 Az így létező normarendszer, a jog – mint szűk körben ismert követelményrendszer – komoly ellenérzést is kiválthat a társadalom bizonyos tagjaiból, hiszen nem tudják magatartásukat tervezni, viszonyítani a jogalkotó által elvárt mintához. A társadalmi fejlődés következő állomása tehát a jog írásba foglalása, amely újabb kihívást jelent a jogalkotó és a jog1 E megállapítás alól létezik szabályt erősítő kivétel. A szokásjog például nem szükségképpen feltételezi a nyelv mint közvetítő közeg meglétét. A modern értelemben vett, államilag kikényszeríthető norma azonban nem képzelhető el nyelv nélkül, hiszen nem lenne olyan közvetítő rendszer, amely segítségével megismerhető lenne a jog.

I. Bevezetés helyett – A csalás fogalmának értelmezése

alanyok számára egyaránt, és ennek alapvető oka szintén a nyelv.2 Miért is tekinthető a nyelv e tekintetben akadályozó tényezőnek? A joggal mint egyre inkább önállósuló területtel szakemberek, erre a területre specializálódott személyek – jogászok – kezdtek foglalkozni. Mint minden önállósuló társadalmi csoport, megpróbálták – a jelek szerint sikerrel – a saját nyelvi közegüket kialakítani, erősítve az összetartozás érzését, s megnehezítve a kívülállók bepillantását e közegbe. A jog terminológiája tehát egyre inkább elvált a hétköznapok terminológiájától, s a korábban az ös�szekapcsolásra hivatott nyelv egyre inkább annak gátja, akadályozó tényezője lett. E körülmény a jogtudomány további differenciálódásával, vagyis a jogágak kialakulásával egyre inkább erősödött, s újabb és újabb nyelvi jelenségek váltak az adott tudományterületet művelők mindennapjainak részévé. Miért is említjük a csalással összefüggésben a fentieket? A büntetőjog terrénumán belül számos terminus technicus található, amely sehol máshol, az élet egyetlen más területén sem fordul elő. Vannak azonban olyan kifejezések, amelyeket a büntetőjog – teljesen logikus módon – a hétköznapokból, a köznyelvből emelt át a büntetőjogi terminológiába, s új, az eredetitől részben – vagy egészben – eltérő tartalmat kölcsönzött neki. A csalás fogalma ilyen kifejezésnek tekinthető. Egy általunk – a tudományos igényt és a reprezentativitást nélkülöző, pusztán kíváncsiságból – végzett „felmérés” során, amelynek résztvevői kizárólag jogi végzettséggel nem rendelkező, bár jogászok körében megforduló személyek voltak, arra a megállapításra jutottunk, hogy a csalás viszonylatában eltérő motívumok dominálnak a jog terminológiáját nem vagy kevésbé ismerők és a jogi végzettséggel rendelkezők között. Az előbbi csoportba tartozókat megkértük a csalás fogalmának definiálására. A válaszok között a megkérdezettek általában – szinte kivétel nélkül – a megtévesztő, csalárd jellegű magatartást említették („átverés”, „becsapás”), s nem is tartották szükségesnek a kár bekövetkeztét, vagy ha mégis, akkor értették alatta a nem vagyoni kárt is („megalázó”). A jog megismerése iránti vágy (is) sarkallta például az ókori Rómában a plebejusokat arra, hogy különböző lépésekkel kikényszerítsék a jog hozzáférhetővé tételét. Gondoljunk csak a secessio in montem sacrum korára, de e küzdelem egyik – és a jogtörténetből már tudjuk – rendkívül meghatározó momentuma, eredménye például a XII táblás törvények. 2

I. Bevezetés helyett – A csalás fogalmának értelmezése

A fentiekből talán látható, hogy önálló vizsgálódás tárgyát képezheti mind a csalás köznyelvi, mind büntetőjogi fogalmának változása. Jelen disszertáció a csalás büntetőjogi fogalmának, jelentéstartalmának vizsgálatára koncentrál, s nem kívánja a köznyelvi tartalom változásait bemutatni, mivel annak tárgyalása – mint említettük – külön kutatás tárgyát képezheti, s jelentősen meghaladná jelen dolgozat kereteit. Vizsgálódásunk a múlt, a jelen és a jövő triászát kívánja megcélozni, különös hangsúlyt helyezve arra, hogy létezik-e, s ha igen, milyen pontokon kontinuitás a csalás korábbi hazai szabályozása és napjaink megítélése között. E kérdésben természetesen nem nélkülözhető a magyar jogászi gondolkodásra széles körben jelentős hatást gyakorló osztrák, illetve német megoldások áttekintése sem. Szintén nem mellőzhető a közös múltból táplálkozó és közös jövőre készülő, európai szinten szankcionálni szándékozott csalárd magatartások elleni fellépés vázolása. A munka – terjedelmi okokból – nem vállalhatja fel a csalárd, megtévesztő típusú magatartások átfogó elemzését, csupán az azok kiindulópontjának tekinthető csalás értelmezésére koncentrál. Központi és egyben kiemelt témája az egyes problémakörök teoretikus, ugyanakkor gyakorlatorientált vizsgálata. E célkitűzések elérése érdekében teret engedünk a történeti módszer segítségével megvalósuló értékelésnek, különös hangsúlyt helyezve a Csemegi-kódex korszakának áttekintésére, értve ezalatt az elméleti megfontolások taglalása mellett, azt kiegészítendő, a gyakorlati – curiai szintű – fejtegetésekre történő utalást. A disszertáció a csalás hatályos szabályozását illetően összehasonlító szemléletre törekszik. A magyar szabályozás gyakorlatorientált szemléltetése mellett gyakran találkozhatunk a külföldi s magyar álláspontok ütköztetésével is. Tekintettel azonban arra, hogy a csalás tényállását illetően adódnak eltérések a magyar szabályozáshoz képest, indokoltnak véltük a német és az osztrák – mint a magyar szabályozásra legnagyobb befolyást gyakorló – megoldásokat önálló fejezetben tárgyalni, természetesen nem mellőzve a kapcsolódási pontokra történő utalást. Mindemellett érvényesítjük a leíró és az elemző módszert is. Mindhárom (magyar, német, osztrák) vizsgált jogrendszerben megkerülhetetlen a jogalkalmazás áttekintése. Ennek érdekében minden esetben törekedtünk a kapcsolódó bírói gyakorlat bemutatására, hiszen a csalás különböző eseteinek tipizálhatatlansága miatt a tényállás értelmezése kapcsán jelentős szerep hárul a praxisra.

I. Bevezetés helyett – A csalás fogalmának értelmezése

Szintén nélkülözhetetlennek gondoltuk a csalás közösségi dimenziójának és tagállami konzekvenciájának elemzését. Ez azonban már a kezdetek kezdetén komoly értelmezési problémákat generálhat, amelyek elsősorban a szuverenitáskonfliktusnak köszönhetőek, vagyis annak, hogy milyen mértékben jogosult – illetőleg jogosult-e egyáltalán – az Európai Unió büntetőjog alkotásra. Mindezen nehézségek ellenére azonban úgy véljük, hogy a közösségi érdekeket sértő csalás tárgyalása nélkülözhetetlen. A többsíkú összehasonlító módszer alkalmazása, a magyar szabályozás korábbi, illetve hatályos megoldásai, valamint a magyar és a külföldi szemlélet összevetése lehetőséget nyújt olyan de lege ferenda javaslatok megfogalmazására, amelyek még hatékonyabbá s – talán ami még ennél is fontosabb – reményeink szerint igazságosabbá tehetik az igazságszolgáltatást.