Emberi jogi enciklopédia by ORAC Kiadó

EMBERI JOGI ENCIKLOPÉDIA Szerkesztette: Lamm Vanda

Emberi jogi enciklopédia_korvonalas.indd 1

2018.05.30. 11:51:16

Emberi jogi enciklopĂŠdia_korvonalas.indd 2

2018.05.30. 11:51:16

EMBERI JOGI ENCIKLOPÉDIA Szerkesztette: Lamm Vanda

Lap- és Könyvkiadó . Kft.

Emberi jogi enciklopédia_korvonalas.indd 3

2018.05.30. 11:51:16

SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Bragyova András, Kardos Gábor, Lamm Vanda LEKTOROK: Kukorelli István, Lévay Miklós

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon – a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISBN 978-963-258-345-7

Budapest, 2018 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása Internet: www.hvgorac.hu E-mail: info@hvgorac.hu Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva A szedés a HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadóban készült

Emberi jogi enciklopédia_korvonalas.indd 4

2018.05.30. 11:51:16

Tartalom

Előszó............................................................................................................................ 9 Adatvédelmi jog (Hegedűs Bulcsú)............................................................................. 11 Alapjogok – emberi jogok fogalma (Bragyova András).............................................. 19 Alapvető jogok korlátozása (Gárdos-Orosz Fruzsina)................................................ 26 Alkotmánybíráskodás és emberi jogok (Lápossy Attila).............................................. 33 Áldozatvédelem/áldozatsegítés (Fehér Lenke)............................................................ 38 Állampolgársághoz való jog (Ganczer Mónika).......................................................... 44 Állati jogok kérdése (Majtényi Balázs)........................................................................ 52 Ártatlanság vélelme (Tóth Mihály).............................................................................. 57 Betegek jogai (Dósa Ágnes)......................................................................................... 64 Békéhez való jog (Sulyok Gábor)................................................................................ 70 Bíróhoz való jog (Kadlót Erzsébet)............................................................................. 76 Egészséges környezethez való jog (Majtényi Balázs)................................................. 83 Egészséghez való jog (Dósa Ágnes)............................................................................ 89 Egyenlő bánásmód követelménye (Pap András László)............................................. 95 Egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazáshoz való jog (Rácz Zoltán)......................... 102 Egyesülési jog (Hajas Barnabás)................................................................................ 109 Egyezségokmányok (Lamm Vanda)............................................................................. 117 Ember és Polgár Jogainak Nyilatkozata (1789) (Bragyova András)........................... 128 Emberi Jogi Bizottság (Ganczer Mónika).................................................................... 133 Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága és Emberi Jogok Amerikaközi Bírósága (Kajtár Gábor – Kecskés Gábor)............ 139 Emberi Jogok Arab Kartája (Kovács Ildikó)................................................................ 145 Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (Lamm Vanda) .............................................. 152 Emberi Jogok Európai Bírósága (Gárdos-Orosz Fruzsina – Weller Mónika)............. 160 Emberi Jogok Európai Egyezménye (Weller Mónika)................................................. 167

Emberi jogi enciklopédia_korvonalas.indd 5

2018.05.30. 11:51:16

tartalom

Emberi jogok regionális védelme az ázsiai és a csendes-óceániai régióban (Kecskés Gábor).................................................... 173 Emberi jogok története és elméleti kérdései (Fekete Balázs)...................................... 179 Emberi jogok védelmének afrikai rendszere (Kecskés Gábor).................................... 190 Emberi jogok védelmének amerikaközi rendszere (Kajtár Gábor – Kecskés Gábor)...... 196 Emberi méltósághoz való jog (Zakariás Kinga).......................................................... 203 Emberkereskedelem (Fehér Lenke)............................................................................. 210 ENSZ emberi jogi intézmények (Ganczer Mónika).................................................... 217 ENSZ emberi jogi szerződési bizottságok (Lamm Vanda)......................................... 225 Etnikai profilalkotás (Pap András László)................................................................... 232 Európa Tanács emberi jogi tárgyú egyezményei (Weller Mónika).............................. 236 Európai Szociális Karta (Zaccaria Márton Leó)......................................................... 241 Európai Unió Alapjogi Chartája (Friedery Réka – Horváthy Balázs)......................... 248 Európai Unió alapjogvédelmi rendszere (Friedery Réka – Horváthy Balázs – Ziegler Dezső Tamás).................................... 258 Élelemhez való jog (Szemesi Sándor).......................................................................... 266 Életfogytig tartó szabadságvesztés és annak tényleges formája (Tóth Mihály)........... 272 Élethez való jog (Zakariás Kinga)............................................................................... 279 Faji alapú diszkrimináció tilalma (Szajbély Katalin)................................................... 286 Fejlődéshez való jog (Kardos Gábor).......................................................................... 294 Fogvatartottak jogai (Vókó György)............................................................................ 298 Fogyasztói jogok – fogyasztóvédelemhez való jog (Fazekas Judit)............................ 304 Fogyatékossággal élők jogai (Kellner Szilvia)............................................................. 309 Gazdasági jogok (Kardos Gábor)................................................................................ 318 Genocídium tilalma (Lamm Vanda)............................................................................. 325 Gyermeki jogok (Szeibert Orsolya)............................................................................. 333 Gyülekezési jog (Salát Orsolya).................................................................................. 343 Gyűlöletbeszéd (Dinók Henriett)................................................................................. 350 Halálbüntetés tilalma (Tóth Mihály)............................................................................ 355 Harmadik generációs emberi jogok (Sulyok Gábor)................................................... 363 Hátrányos megkülönböztetés tilalma (Szemesi Sándor).............................................. 368 Házassághoz és családhoz való jog (Szeibert Orsolya)............................................... 375 Helyi önkormányzáshoz való jog (Balázs István)....................................................... 385 Hontalanság (Molnár Tamás)....................................................................................... 391 Humanitárius intervenció (Sulyok Gábor)................................................................... 400

Emberi jogi enciklopédia_korvonalas.indd 6

2018.05.30. 11:51:16

TARTALOM

Információszabadság (Kerekes Zsuzsa)....................................................................... 405 Jogképesség – cselekvőképesség (Sárközy Tamás)..................................................... 413 Jövő nemzedékek jogai (Szabó Marcel)...................................................................... 418 Kegyeleti jogok (Dósa Ágnes)..................................................................................... 425 Kínzás és más embertelen vagy megalázó bánásmód tilalma (Sántha Ferenc).......... 430 Közhivatal viseléséhez való jog (Gajduschek György)............................................... 438 Külföldiek jogai (Tóth Judit)....................................................................................... 445 Lakhatáshoz való jog (Macher Gábor)........................................................................ 456 Lelkiismereti és vallásszabadság (Schweitzer Gábor)................................................. 463 Magánélethez való jog (Balogh Csilla Tünde)............................................................ 470 Menedékjog (Molnár Tamás)....................................................................................... 476 Menekültek jogai (Nagy Boldizsár)............................................................................. 483 Mozgásszabadság (Pap András László)....................................................................... 495 Munkához való jog (Rácz Zoltán)................................................................................ 503 Művelődéhez való jog (Koi Gyula).............................................................................. 509 Ne bis in idem (Karsai Krisztina)................................................................................ 515 Nemzeti kisebbségek védelme (Szalai Anikó)............................................................. 523 Nemzetközi büntetőbíróságok (Ádány Tamás Vince).................................................. 530 Népek önrendelkezési joga (Kajtár Gábor).................................................................. 539 Non-refoulement elve (Molnár Tamás)....................................................................... 546 Nők jogai (Balogh Lídia)............................................................................................. 554 Nullum crimen (nulla poena) sine lege (Hollán Miklós)............................................. 562 Nyelvi jogok (Láncos Petra Lea)................................................................................ 568 Oktatáshoz való jog (Szamel Katalin).......................................................................... 574 Ombudsman (Somody Bernadette).............................................................................. 582 Orvosbiológiai kutatások és emberi jogok (Dósa Ágnes)............................................ 589 Őslakos népek jogai (Marinkás György)..................................................................... 595

Emberi jogi enciklopédia_korvonalas.indd 7

2018.05.30. 11:51:16

tartalom

Petíciós jog (Bódi Stefánia)......................................................................................... 601 Pihenéshez való jog (Turzó Timea).............................................................................. 608 Polgári és politikai jogok (Bragyova András)............................................................. 616 Rabszolgaság és kényszermunka tilalma (Hajdú József)............................................. 622 Sajtószabadság (Polyák Gábor)................................................................................... 628 Szabadsághoz és a személyi biztonsághoz való jog (Chronowski Nóra).................... 636 Szakszervezeti jogok (Kenderes György).................................................................... 643 Személyiségi jogok védelme (Sárközy Tamás) .......................................................... 650 Szexuális irányultság és emberi jogok (Polgári Eszter).............................................. 655 Szociális jogok (Szamel Katalin)................................................................................. 663 Sztrájkjog (Rácz Zoltán).............................................................................................. 671 Tisztességes eljáráshoz való jog (Kadlót Erzsébet)..................................................... 678 Titokvédelem (Bodzási Balázs)................................................................................... 690 Tudomány szabadsága (Tóth Judit)............................................................................. 697 Tulajdonhoz való jog (Andorkó Imre).......................................................................... 707 Választójog (Halász Iván)............................................................................................ 715 Véleménynyilvánítás szabadsága (Simon Éva)............................................................ 726 Vízhez való jog (Szappanyos Melinda)....................................................................... 735 Általános és gyűjteményes művek válogatott bibliográfiája (Összeállította: Elek Judit)....................................................................................... 741 Utalószavak jegyzéke.................................................................................................... 745

Emberi jogi enciklopédia_korvonalas.indd 8

2018.05.30. 11:51:17

Előszó Az emberi jogok államon belüli és nemzetközi védelme a második világháború után indult soha nem látott fejlődésnek; nem utolsósorban annak következtében, hogy az ENSZ célul tűzte ki „az emberi jogok és az alapvető szabadságok mindenki részére, fajra, nemre, nyelvre vagy vallásra való tekintet nélkül történő tiszteletben tartásának” előmozdítását és támogatását. Az elmúlt több mint hét évtized alatt nemcsak az emberi jogokra vonatkozó belső jogi, alkotmányos és törvényi szabályok, valamint a nemzetközi jogi normaanyag nőtt meg rendkívüli mértékben, de létrejöttek a jogok védelmének és betartásának nemzetközi és államon belüli eszközei és intézményei. A fejlődés egyik legnagyobb eredménye, hogy az emberi jogok ügye többé nem tekinthető az államok belső szuverenitásába tartozó kérdésnek, és a nemzetközi közösség felé az államok felelősséggel tartoznak az emberi jogoknak állampolgáraik és a területükön tartózkodó külföldiek számára történő biztosításáért. Kötetünk az emberi jogok témaköréből írott százkét tanulmányt tartalmaz, amelyek felölelik nemcsak az első, második és harmadik generációs emberi jogokat, hanem az emberi jogok kialakulásának történetét, az eszmetörténeti előzményeket, a jogok védelmének szervezeti és intézményi kereteit, egyes kiemelkedő jelentőségű szerződéseket, dokumentumokat, továbbá az emberi jogok témaköréhez kapcsolódó jogi fogalmakat; de megtalálhatók a kötetben egyes tradicionálisnak nem minősülő jogok, illetve vitatott alapjogok, sőt olyan kérdésről is szó van, mint az állati jogok problematikája. Az emberi jogokkal kapcsolatban gyakran alkalmazott különféle csoportosítási szempontok helyett – az enciklopédikus feldolgozásából adódóan – a kötetben a tanulmányok ábécérendben találhatók. Az egyes jogok kapcsán az írások a nemzetközi normákból indulnak ki, s foglalkoznak a hazai szabályozással, a nemzetközi bírói fórumok és különféle bizottságok, továbbá az Alkotmánybíróság gyakorlatával. Az enciklopédia hatvanhét szerző közös munkájának az eredménye. Ilyen nagy létszámú szerzői gárda esetén természetes, hogy a tanulmányok sokszínűek, ami részben a szerzői szabadságnak, részben pedig a különféle jogokkal kapcsolatos szakmai vitáknak is köszönhető. Az egyes írásokon belül, amennyiben olyan jog, fogalom, intézmény kerül említésre, amelyről a kötetben önálló tanulmány található, úgy arra a dőlt betűs szó előtti → utal. Minden tanulmány végén néhány tételből álló irodalomjegyzék segíti az olvasót a téma további tanulmányozásában. Szintén az olvasónak az emberi jogokkal kapcsolatos tájékozódását hivatott elősegíteni a kötet végén található, a témakör egészével összefüggő kommentárokat, összefoglaló munkákat tartalmazó bibliográfia. Miután vannak olyan emberi jogi fogalmak, szervezetek, intézmények, dokumentumok stb., amelyekről önálló tanulmányok nem készültek, azonban az egyes írásokban ezekről is szó van, így az azokra való rákereséshez a kötet végén található utalószavak jegyzéke ad útbaigazítást. Az enciklopédia szerkesztője valamennyi szerző nevében köszönetét szeretné kifejezni a kötet két lektorának, Kukorelli István és Lévay Miklós professzoroknak. Szintén köszönetet szeretne mondani a szerkesztőbizottság tagjainak, Bragyova András és Kardos Gábor professzoroknak, nélkülük ez az enciklopédia nem jöhetett volna létre. Lamm Vanda

Emberi jogi enciklopédia_korvonalas.indd 9

2018.05.30. 11:51:17

Emberi jogi enciklopĂŠdia_korvonalas.indd 10

2018.05.30. 11:51:17

Adatvédelmi jog Hegedűs Bulcsú* 1

Az emberi társadalom kezdete óta a hatalom gyakorlásához szükségszerűen párosult az informáltság, annak ismerete, hogy a jogokat ki és mi felett kell gyakorolni. De nem csupán az államnak, hanem a különböző magánszemélyeknek, szervezeteknek is szükségük van döntéseikhez adatokra, legyen az egy hitelt nyújtó bank, szolgáltatást végző gazdasági társaság, vagy a munkahelyen az érintett felett munkáltatói jogkört gyakorló személy. Azonban a nem megengedhető célból kezelt, gyűjtött, felhasznált információ a jogszerű eszközből az egyén magánszféráját (→ magánélethez való jog) súlyosan korlátozó önkénnyé alakulhat át. Így az ún. „információs hatalom” olyan nyomasztó túlsúlyt jelenthet, melyben az azzal rendelkező személy képes a másik személy akaratát elhajlítani, és olyan magatartásra kényszeríteni őt, amelyet önszántából nem tenne meg, és erre alkotmányosan elfogadott felhatalmazása sincs. Az adatvédelmi jog az információs hatalom (→ információszabadság) korlátozására és a technika fejlődésére adott válaszreakcióként jött létre. E jog fejlődésének egymástól elhatárolható lépcsőit, szabályozási irányait „generációkra” szokás osztani, melyek a következőkben foglalhatók össze.

1. Az adatvédelmi jog generációi, főbb nemzetközi jogforrásai A második világháborút követően, a szociális jóléti állam működtetéséhez egyre több adatra volt szükség, az óriási információtömeg feldolgozására a korábbi papír alapon működő nyilvántartások pedig egyre inkább nehézkesnek bizonyultak. Az adatok kezelésében – mennyiségben és kereshetőségben – új távlatokat nyitó számítógép az 1960-as évekre vált elérhetővé, és kezdetekben igen komoly beruházási költséget jelentett, melyet csak a nagy költségvetéssel dolgozó állami adatkezelők, illetőleg kevés magánvállalat tudott alkalmazni. Az újfajta adatkezelési forma lehetővé tette, hogy az adatokat erre szakosodott intézmények kezeljék, létrehozva így több állami és magánszervet is kiszolgáló „adatbankokat”, melyek az üzemeltetési költségeket jelentősen csökkentették. A központosított adatbankok nem csupán kényelmi, illetve pénzügyi szempontból jelentettek változást, hanem újfajta lehetőségeket teremtettek. A különböző célból kezelt adatok összekapcsolása ugyanis lehetőséget biztosítottak arra, hogy az érintettre vonatkozó részletes személyiségprofilt készíthessenek, mely az információs hatalom önkényének veszélyével járhatott. Erre már igen korán, az 1960-as években rámutattak amerikai kutatók. * 1

Címzetes docens, Szegedi Tudomány Egyetem; adatvédelmi szakértő.

Emberi jogi enciklopédia_korvonalas.indd 11

2018.05.30. 11:51:17

HEGEDŰS BULCSÚ

Az első generációs adatvédelmi normák az állami digitális adatkezelésekre fókuszálva, az állam és az egyén viszonyában szabályozták, korlátozták a személyes adatok kezelését. [Elsőként Németország Hessen tartományában fogadtak el adatvédelmi törvényt (1970), majd Svédországban (1973), az Amerikai Egyesült Államokban, (1974), Németországban (1977), Franciaországban (1978), Ausztriában (1978), Norvégiában (1978), illetve Luxemburgban (1979)] E korszak legfontosabb nemzetközi jogforrása az Európa Tanács 1981-ben elfogadott adatvédelmi egyezménye, mely a személyes adatok gépi feldolgozásával kapcsolatos védelemről rendelkezett (az egyezményt Magyarország a volt szocialista országok közül elsőként 1993. május 13-án írta alá, és az 1998. évi VI. törvénnyel emelte be a magyar jogrendbe). Meg kell említenünk továbbá a Német Alkotmánybíróság (→ alkotmánybíráskodás és emberi jogok) 1983-as határozatát, mely a népszámlálásról szóló törvény alkotmányosságát vizsgálta. A határozat az állami adatkezelés alkotmányos határait határozza meg úgy, hogy az adatvédelmi jogot egyúttal alkotmányos rangra emelte. Az 1980-as évek elején ismerték fel, hogy az egyén magánszféráját nem csupán az állami, hanem az információs technológiákat egyre hatékonyabban felhasználó magánszférában működő adatkezelőkkel szemben is védelemben kell részesíteni. E szféra adatkezelői kezében ugyanis az egyének adatai többek között gazdasági értéket képeznek, szereplői legalább annyi, ha esetenként nem több adattal rendelkezhetnek az egyénről, mint maga az állam. (A munkáltató, a hitelt vagy folyószámlát biztosító bank, a biztosítók, a magánfenntartásban lévő egészségügyi, oktatási intézetek, a távközlési szolgáltatók olyan jellegű adatokat is kezelhetnek, melyeket egyébként az állam legitim célból nem.) Világossá vált továbbá, hogy a digitális adatkezelések mellett a manuális vagy papíralapú nyilvántartásokra is ki kell terjeszteni az adatvédelmi szabályokat, mivel az ilyen adatbázisok összekapcsolása – bár technikailag igen nehézkes – szintén az érintett jogainak sérelmével járhat. A második generációs adatvédelmi jogszabályok a jogvédelem hatályát kiterjesztették, és azok már egyaránt vonatkoztak az automatizált, a félig automatizált és a manuális adatkezelésekre, illetve az állami és a magán-adatkezelésekre is. E generáció legjelentősebb, az egyes államok jogalkotására hatást gyakorló nemzetközi jogi dokumentuma a Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezete (Organization for Economic Cooperation and Development – OECD) által elfogadott a Magánélet védelmét és a személyes adatok határátlépő áramlását szabályozó irányelv volt (OECD Guidelines Governing the Protection of Privacy and Transborder Date Flows of Personal Data, 1981). A második generációs fejlődés révén, az adatvédelmi szabályoknak nem csupán az egyén védelmét, hanem a gazdasági élethez szükséges adatok akadálytalan áramlását is biztosítania kell. Ez utóbbi a jogbiztonságból következik, és az egyes jogviszonyokat szabályozó szektorális adatvédelmi szabályok érthető, átlátható és alkalmazható kialakításának követelményét jelenti. Az adatvédelmi jogot klasszikusan szabadságjognak (→ polgári és politikai jogok) tekintjük, de e jog érvényesülése szükségessé teszi az intenzív, részletes, és az egyre bővülő tételes szabályozást. (Tipikusan ex ante formában, vagyis amikor a szabályozás megelőzi a vonatkozó élethelyzetet, és nem arra reagál. Ez a szabályozás az előre meghatározott jogi keretek közötti szabad mozgást, és így az adatkezelők önszabályozását igényli, eredményezi.) Csak a gazdasági szereplők által is átlátható, alkalmazható adatvédelmi normák jelenthetnek valódi biztonságot az érintett oldalán, mivel ennek hiányában fennáll annak a kockázata, hogy az adatkezelők tevékenysége átláthatatlanná, és a szándéktól függetlenül jogsértővé válna. Az 1990-es évek elejére számos európai ország elfogadta a saját adatvédelmi törvényeit [Olaszország (1981), Egyesült Királyság (1984), Finnország (1987), Írország (1988), Portugália (1991), Spanyolország (1992), Görögország (1992), Belgium (1992), Svájc

Emberi jogi enciklopédia_korvonalas.indd 12

2018.05.30. 11:51:17

Adatvédelmi jog

(1992)]. Az így létrejövő nemzeti szintű adatvédelmi jogszabályok azonban nem vették figyelembe az információ államok közötti akadálytalan áramlását, így azt gátolták. Ez okból fogadta el az Európai Parlament és a Tanács 1995. október 24-én a Személyes adatok kezelése vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló irányelvet (a továbbiakban: adatvédelmi irányelv). Az adatvédelmi irányelv megalkotásának deklarált célja az unión belüli jogegységesítés, a belső piac akadálytalan adatáramlásának a kialakítása, melyben a Római Szerződés 7/A. cikkének megfelelően biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlása. Az adatvédelmi jog nemzetközi adatáramlást biztosító, nemzeti szintről uniós szintre kerülő szabályozása jelenti az adatvédelmi jog harmadik generációját. Az Európai Unió hatályos jogában, az adatvédelmi irányelv mellett, mint jogforrást meg kell említeni az → Európai Unió Alapjogi Chartájának a 8. cikkét, mely szerint mindenkinek joga van a rá vonatkozó adatok védelmére. Az infokommunikációs technológiák gyorsuló fejlődése miatt, az adatvédelmi irányelv elfogadása óta egyre több, új aspektusokat jelentő adatvédelmi kérdés merül fel. Ezek közül ki kell emelni az internetet, melyet létrehozó eredeti szándék az anonim adatmegosztás („jogmentes tér” mítosza) volt, azonban az anonimitás nagyrészt megszűnt, de a felhasználók mégis úgy gondolják, hogy ez a közeg védelmet ad nekik a különböző szolgáltatások használata során. Napjainkra világossá vált, hogy az internet alkalmazásakor a felhasználó „virtuális lábnyomok” hátrahagyásával egyfajta virtuális személyiségét hoz létre, mely az idő előrehaladtával egyre többet árul el a valós személyről, és függetlenné is válik az érintett szándékától, halálát követően is „tovább él”. Az internet térben és időben egyaránt új dimenziókat nyitott meg az információáramlás terén, a közzétett adat azonnal, a világ bármely pontján megismerhetővé válik (eltekintve azokat az országokat, ahol az internet-hozzáférést államilag korlátozzák), és nem veszítik el aktualitásukat sem, mivel a keresőprogramok újra és újra kiadják azokat. Az internettel kapcsolatos kezdeti idealista nézeteket folyamatosan felváltotta az az álláspont, hogy jogi szabályozása megkerülhetetlen, illetőleg soha nem is volt jogmentes tér, hisz a szerverek, és az azokat működtető szolgáltatók egy-egy nemzeti jogrend hatálya alá tartoznak, annak előírásait be kell tartaniuk. Részben az újfajta problémák szabályozásának a szükségessége indokolta, hogy az Európai Unió felülvizsgálta az adatvédelmi irányelvet, és a tagállamok adatvédelmi szabályozásainak egységesítésének céljából 2016 tavaszán az Európai Parlament és a Tanács elfogadta a 2016/679 számú rendeletét (2016. április 27.) a Természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (a továbbiakban: adatvédelmi rendelet).

2. Az adatvédelmi jog magyar fejlődése, sajátosságai A magyar jogban az első adatvédelmi tárgyú szabályozás az 1973. október 12-én kihirdetett statisztikáról szóló 1973. évi V. törvényben jelent meg, majd a Polgári Törvénykönyv 1977. évi módosítása során bekerültek a nevesített személyiségi jogok (→ személyiségi jogok védelme) közé a személyes adatok gépi feldolgozására vonatkozó rendelkezések. Jóllehet a korabeli társadalmi és politikai környezetben ezek a szabályozások még nem jelentettek hatékony védelmet, de intenzív tudományos munka indult meg az 1980-as évek elején a Központi Statisztikai Hivatalban (KSH), melynek célja az adatvédelmi szabályok kialakítása volt. Első alkalommal 1981-ben, informatikai törvény címen a Neumann János Számítástudományi Társaság elnöke javasolta az adatvédelmi törvény meg-

Emberi jogi enciklopédia_korvonalas.indd 13

2018.05.30. 11:51:17

HEGEDŰS BULCSÚ

alkotását, majd a KSH-s kutatások eredményeként, 1988-ban született meg az első adatvédelmi törvény tervezete, melyet Sólyom László készített el. Ezt a tervezetet a kormány jóváhagyta, és arra kötelezte az igazságügy-minisztert, hogy 1990. december 31-éig terjessze a parlament elé. A minisztérium azonban ezt nem teljesítette, így a törvényt csak később fogadták el. A nemzetközi tendenciától némileg eltérően, 1980-as évekbeli kutatások során jelent meg az a felfogás, hogy az adatvédelmi jog testvérpárja az információszabadság, közösen alkotják az információs jogokat. A két jog együtt képezi a demokratikus államberendezkedés információs alapjait. A rendszerváltás előtti korszak jellemzője volt, hogy míg az állam az egyénről szinte mindent megtudhatott, addig az egyén az állam működéséről vajmi keveset. Ezt az információs hatalmi önkényt változtatták meg az információs jogok azzal, hogy az adatvédelmi jog az egyént részesíti védelemben az állammal szemben, az információszabadság pedig az állam működését teszi átláthatóvá az egyén számára. Az egyén az állam szempontjából tehát átláthatatlan, az állam pedig az egyén oldaláról átláthatóvá vált. Az 1989-ben, az Alkotmányban rögzített új alapjogok között szerepelt a személyes adatok védelméhez való jog, tartalma azonban az akkor hatályos törvényekben nem került kibontásra, ez a feladat az Alkotmánybíróságra maradt. Az Alkotmánybíróság adatvédelemmel kapcsolatos első döntése a 2/1990. (II. 18.) AB határozat volt, melyben az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény ajánlószelvényekre vonatkozó szabályozását tartották alkotmányellenesnek. Az Alkotmánybíróság azonban a vonatkozó törvényi rendelkezést nem minősítette alkotmányellenesnek. Az Alkotmánybíróság az adatvédelmi jog lényegi tartalmát az elvi jellegűnek is tekintett, 15/1991. (IV. 13.) AB határozatban, az ún. „személyi szám” döntésben bontotta ki. Ebben lényegében meghatározta az akkor még kodifikálás alatt álló adatvédelmi törvénytervezet főbb elveit. A határozat alkotmányellenesnek minősítette az állami nyilvántartásokban általánosan használt személyi szám használatát, az Alkotmánybíróság ezzel az 1989 előtti totális állami megfigyelés, az egyének állam által kezelt személyes adatainak az összekapcsolása ellen lépett fel. A határozat értelmében az adatvédelmi jog az információs önrendelkezési joggal azonos, és tartalma az, hogy az érintett szabadon eldöntheti, hogy személyes adatát ki, milyen célból, mennyi időn keresztül kezelheti. Személyes adatot általában csak az érintett hozzájárulása esetén lehet kezelni, és törvény csak kivételesen rendelheti el kezelését. Az Alkotmánybíróság az információs önrendelkezési jog korlátozásával kapcsolatosan kifejtette: a személyes adatok védelméhez való jog nem abszolút jog, kivételesen törvény elrendelheti a személyes adat kötelező kiszolgáltatását, és előírhatja a felhasználás módját is. A személyes adat kezelését elrendelő törvény minden esetben korlátozza a személyes adatok védelméhez való jogot. E jogkorlátozásnak többféle alkotmányos követelménynek kell megfelelnie, egyrészt formai követelményeknek (így például a normavilágosság követelményének), másrészt Alkotmánybíróság által kialakított ún. alapjogvédelmi tesztnek. Az adatvédelmi törvény tervezete végül 1992 tavaszán került az Országgyűlés elé, mely azt egy igen részletes szakmai vitát és számos módosítást követően fogadott el. Az első adatvédelmi törvény (1992. évi LXIII. törvény a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról) szabályozása túllépett a mintául vett nemzetközi forrásokon, és a legtöbb nemzeti szinten elfogadott szabályozáson is. A törvény egyszerre, egymásra tekintettel szabályozta a személyes adatok védelméhez való jogot, és az információszabadságot. Ezt a közös szabályozási megoldást a későbbiekben más államok is mintául vették saját jogszabályaik megalkotásakor.

Emberi jogi enciklopédia_korvonalas.indd 14

2018.05.30. 11:51:17

Adatvédelmi jog

2011-ben a jogalkotó az adatvédelmi irányelvvel történő nagyobb fokú harmonizáció címén az adatvédelmi törvény újabb módosítása helyett egy új törvény megalkotása mellett döntött, és 2011 tavaszán az Országgyűlés elfogadta az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvényt, mely 2012. január 1. napján lépett hatályba, egyúttal hatályon kívül helyezve az első adatvédelmi törvényt. A törvény újításai közül kiemelendő, hogy az → ombudsmani modellben működő adatvédelmi biztos intézményét megszüntetve, egy új, szélesebb hatósági jogosítványokkal rendelkező intézményt, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságot hozva létre.

3. Az adatvédelmi jog főbb fogalmai, garanciális szabályai Az adatvédelmi jog alanya az érintett (vagy más megnevezésben: adatalany), akivel az adat kapcsolatba hozható, az adatkezeléssel az ő információs jogát korlátozzák. Gyakori – gondoljunk itt egy levelezés tartalmának megismerésére –, hogy egy adatkezelésnek több érintettje is lehet. Az adatkezelő az a személy, aki jogilag felelős az adatkezelés törvényességéért. Az adatvédelmi jog egyik fontos garanciális elve a felelősség meghatározása, ezért a kötelező adatkezelések esetén személyét mindig törvény határozza meg. Amennyiben az adatkezelést nem törvény rendeli el, az adatkezelő személye az lesz, aki dönt arról, és meghatározza annak célját. Az adatkezelőtől jogilag elkülönült személy az adatfeldolgozó, aki csak adatfeldolgozást végezhet, vagyis nem dönthet az adatok sorsa, és az adatkezelés célja felől. Feladata, hogy az adatkezelő megbízásából technikai műveleteteket (előre meghatározott célú feldolgozás, tárolás stb.) hajtson végre. Önálló felelőssége nincs, ilyen tevékenységéért az adatkezelő felel. Az ismertetett nemzetközi dokumentumok alapján, az adatvédelmi jog tárgya a személyes adat, amely az érintettel kapcsolatba hozható adat, valamint az abból levonható, az érintettre vonatkozó következtetést jelenti. Személyes adatnak minősül bármilyen információ, mely lehet valós, vagy a valóságnak nem megfelelő is. Személyes adata csak élő természetes személynek lehet, jogi személynek nem. Kivételesen már elhunyt személyek adatait is védelemben részesítheti a jog, ilyen szabályt tartalmaz például az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény. A személyes adatok szűkebb köre, mely az egyén magánszféráját mélyebben érinti, a különleges személyes adat [vagy más néven „szenzitív adat” – ilyen például a politikai véleményre, pártállásra vagy az egészségügyi állapotra vonatkozó adat (→ betegek jogai)]. Ezen adatok kezelésére szigorúbb garanciális szabályok vonatkoznak, így például a magyar jog szerint az érintett csak írásban járulhat hozzá a kezeléséhez, illetőleg a törvény csak az adatvédelmi törvényben meghatározott célból rendelheti el ilyen adatok kezelését. Az adatkezelés az alkalmazott eljárástól függetlenül az adatokon végzett bármely művelet, vagy a műveletek összességégét jelenti. A „művelet” fogalom széles értelemben vett technikai eljárást jelent, nem csupán az adatok tárolását, rögzítését. Korábban vitatott volt például, hogy a felvett képek rögzítése nélkül, a kamera működtetése adatkezelésnek minősül-e. A kérdést az Alkotmánybíróság döntötte el, amikor is a 35/2002. (VII. 19.) AB határozatában adatkezelésnek minősítette a kamerák működtetését (kiterjesztve tehát a műveleti szó tartalmát), később ez a jogértelmezés az adatvédelmi törvénybe is bekerült.

Emberi jogi enciklopédia_korvonalas.indd 15

2018.05.30. 11:51:17

HEGEDŰS BULCSÚ

Az adatkezeléstől elkülönül az adatfeldolgozás, mely szorosan véve a személyes adatokon végzett technikai műveleteket takarja. Azt a felhatalmazást, mely alapján az adatkezelő személyes adatot kezelhet, az adatkezelés jogalapjának nevezik. Alapvetően kétfajta jogalap lehetséges, a személyes adatok kezeléséhez egyrészt maga az érintett járul hozzá – vagyis információs önrendelkezési jogával él –, másrészt törvény rendeli el. A hozzájárulás lényegi eleme, hogy önkéntes, megfelelő tájékoztatáson alapul, és határozott, félreérthetetlen beleegyezéssel jár. Az érintett hozzájárulását megadottnak kell tekinteni a közszereplés során, vagy azzal összefüggésben nyilvánosságra hozott adatok kezeléséhez. Az érintett hozzájárulásához mint jogalaphoz áll közel továbbá, hogy ha az érintettel kötött szerződés teljesítéséhez, vagy létfontosságú érdekének érvényesítéséhez szükséges, akkor adatai kezelhetők. Utóbbi esetben vélelmezhető, hogy az érintett az adatkezeléshez a hozzájárulását megadná, de arra valamilyen oknál fogva nem képes. Az adatvédelmi törvény által biztosított jogalapok közé tartozik, hogy a közfeladatok ellátásával kapcsolatos adatok nyilvánosak; továbbá az uniós irányelv és rendelet szerint személyes adatok kezelhetők, ha az adatkezelőre vonatkozó jogi kötelezettségnek teljesítéséhez szükséges; az adatfeldolgozás közérdekből elvégzendő feladat végrehajtásához vagy az adatkezelőre, illetve az adatokról tudomást szerző harmadik félre ruházott hivatali hatáskör gyakorlásához szükséges; vagy az adatfeldolgozás az adatkezelő, vagy az adatokat megkapó harmadik fél, vagy felek jogszerű érdekének érvényesítéséhez szükséges, kivéve, ha ezeknél az érdekeknél magasabb rendűek az érintettnek a magánszféra védelméhez fűződő érdekei. Az adatvédelmi jog garanciális elveket határoz meg, melyeknek egyesével, az adatkezelés jogalapja mellett is érvényesülniük kell. A legfontosabb a célhoz kötött adatkezelés elve, mely szerint személyes adat kizárólag meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében kezelhető. Csak olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas. Személyes adat csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig kezelhető. Az Alkotmánybíróság személyi szám határozatában definiálta a célhoz kötött adatkezelés ellentétét, a „készletre történő adatgyűjtést”, mely akkor valósul meg, ha az adatok kezelésének nincsen konkrét célja. A célhoz kötött adatkezelésből további két nevesített elv is következik, az adatminimalizálás elve, illetőleg a felejtés joga. Előbbi azt jelenti, hogy ha lehetséges, olyan megoldással kell elérni a kívánt célt, amely egyáltalán nem, vagy a minimális személyes adat kezelésével jár. A felejtés joga pedig az internet azon sajátosságára vonatkozik, miszerint az oda felkerült adatok nem kerülnek törlésre, így nem „felejtődnek el”, az érintettel kapcsolatos események, megfelelő kereséssel bármikor újra megtalálhatók. (Gondoljunk ezzel kapcsolatosan a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesülés problematikájára.) Ez az új elv arra kötelezi az adatkezelőket, hogy bizonyos idő elteltével gátolják meg az adatok elérhetőségét, nyilvánosságát. Az adatminőség elve általános garanciális elv, mely többek között az adatkezelés tisztességességét követeli meg. Ezt a garanciát gyakran alkalmazzák abban az esetben, ha az adatkezelő formailag betartja a törvényi szabályokat, ugyanakkor az adatkezelés mégis sérti az egyén érdekeit. Az adatbiztonság garanciája a jogtalan megismerés, módosulás, megsemmisülés ellen védi a személyes adatokat. Fontos megemlíteni, hogy a személyes adatok kezelése nemegyszer az érintett érdekében történik (gondoljunk itt például a nyugdíjbiztosítási nyilvántartásokra). Az adatok módosulása vagy törlése éppen ezért az érintett jogait is sérthetik.

Emberi jogi enciklopédia_korvonalas.indd 16

2018.05.30. 11:51:17

Adatvédelmi jog

Bár a magánszférát erősítő technológiák alkalmazásának a követelménye a jogirodalomban régebb óta ismert (például a privát szférát erősítő technológiák – a PET-ek, vagy a privacy by design – PbD szabályai), a tételes jogban csak az utóbbi időben jelent meg. Eszerint az adatkezelőnek olyan technikai eljárásokat, rendszereket, eszközöket kell alkalmaznia, melyek a leginkább biztosítják az érintett magánszférájának védelmét. Ez lényegében azt is jelenti, hogy az adatkezelő köteles folyamatosan felülvizsgálni saját tevékenységét, és azt hozzá kell igazítania a technikai változásokhoz. Az adatkezelés átláthatósága mind a nemzetközi jogforrásokból, mind az Alkotmánybíróság személyi szám határozatából következik. Ennek értelmében az érintettet olyan helyzetbe kell hozni, hogy átláthassa személyes adatainak kezelését, és módjában álljon élni az információs önrendelkezési jogával. Önálló szabályok vonatkoznak a személyes adatok harmadik személy részére történő átadására, valamint nyilvánosságra hozatalára. Utóbbi azt jelenti, hogy konkrétan meg nem határozható személyek ismerhetik meg az adatokat. Az adattovábbítás legszigorúbb formája, ha azt olyan harmadik ország területére továbbítják, amelynek jogszabályait az Európai Unió nem minősítette megfelelő szintűnek. Ilyen esetekben az adattovábbítás elnehezülhet, korlátozva a gazdasági folyamatokat is. Ezzel az Európai Unió célja, hogy ösztönözze az ilyen államokat, léptessenek érvénybe olyan adatvédelmi szabályokat, amelyek biztosítják az érintett magánszférájának védelmét. Az információs önrendelkezési jogból következő garanciális elv, hogy az érintett személyes adatainak kezelését átláthassa, azzal kapcsolatos jogait érvényesíthesse. Ilyen jog, hogy tájékoztatást kérhet az adatkezelésről, kérheti, hogy személyes adatainak kezelését szüntessék meg vagy pontosítsák. Amennyiben ezt nem teljesítik, biztosítani kell számára a megfelelő jogorvoslati utat. Végezetül szükséges ismertetni az adatvédelmi jog intézményesített védelmi rendszerét, mely három szinten valósul meg. A vonatkozó normák több adatkezelő (például hitelintézetek, országos hatáskörű államigazgatási szervek) esetében kötelező jelleggel írják elő, hogy olyan belső adatvédelmi szabályzatot kell alkotniuk, mely átláthatóvá teszi az adatkezelést az érintett előtt is. A megfelelő adatkezelést pedig független belső adatvédelmi felelősöknek kell felügyelniük. Ez a jogvédelem reaktív, vagyis célja, hogy az adatkezelő az önszabályozás és önkontroll útján biztosítsa a személyes adatok védelmét. Nemzeti szinten működnek az uniós adatvédelmi jog alapján kötelezően felállítandó, független adatvédelmi hatóságok, melyek többek között egyes konkrét kérdésekben iránymutatásokat adnak ki az adatkezelők számára, és kivizsgálják a hozzájuk beérkezett panaszokat. Magyarországon 2012-ig az adatvédelmi biztos, azt követően pedig a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósága látja el ezt a feladatot. Végül, az Európai Unió szintjén a nemzeti adatvédelmi hatóságok tagjaiból álló testület (az ún. 29. számú adatvédelmi munkacsoport) feladata többek között, hogy a tagállami joggyakorlatok egységesítse céljából általános és konkrét adatkezelésekre vonatkozó munkadokumentumokat bocsásson ki. Irodalom Henkin, Louis: Privacy and Autonomy. Columbia Law Review, 1974. 74. 1410–1431. Jóri András: Adatvédelmi kézikönyv. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. Jóri András – Hegedűs Bulcsú – Kerekes Zsuzsanna (szerk.): Adatvédelem és információszabadság a gyakorlatban. Wolters Kluwer Kft., Budapest, 2010.

Emberi jogi enciklopédia_korvonalas.indd 17

2018.05.30. 11:51:17

HEGEDŰS BULCSÚ

Majtényi László: Információs szabadságok. Complex Kiadó, Budapest, 2006. Prosser, William L.: Privacy. California Law Review, 48. (1960) 383–423. Solove, Daniel – Rotenberg, Marc: Information Privacy Law. New York, Aspen, 2003. Sólyom László: Az adatvédelem és információszabadság jogi előtörténete Magyarországon. In: Majtényi–Molnár–Petri Lukács–Szabó (szerk.): Az elektronikus információszabadság. Eötvös Károly Intézet, Budapest, 2005. 178–179. Szabó Máté Dániel: Az információs hatalom alkotmányos korlátai. Miskolci Egyetem, Miskolc, 2012.

Emberi jogi enciklopédia_korvonalas.indd 18

2018.05.30. 11:51:17

Alapjogok – emberi jogok fogalma Bragyova András* 2

1. Az emberi jogok fogalma Az emberi jogok terminus többjelentésű, ezért először el kell határolni különböző jelentéseit, melyek közül a főbbek külön tárgyalandók. Emberi jogokon ma több mindent értünk, és a mindennapi, különösen a politikai szó- és fogalomhasználatban ezek gyakran keverednek, illetve felváltva használatosak. Az emberi jogok mindenképpen mércét jelentenek, szembeállítva a társadalmi tényekkel: a fennálló jogi vagy politikai berendezkedéssel. Emberi jogokon minden embert feltétlenül megillető jogokat értünk, függetlenül attól, hogy a jogok alapjának (eredetének) mit tekintünk. Az emberi jogok fogalmában mindenképpen jelen van az univerzalitás – mindenkire és mindenütt érvényesség – igénye. Az emberi jogok fogalma mindig univerzális érvényességű, függetlenül az emberi jogok katalógusától, vagyis az emberi jogok terjedelemétől és tartalmától. Az emberi jogok érvényessége feltétlen, azaz nem függ semmilyen tény fennállásától, vagy feltétel teljesítésétől, vagy akár az egyes ember érdemétől, értékétől vagy viselkedésétől sem. Az emberi jogok általános fogalmán belül az emberi jogok elméletei és rendszerei nagyban különböznek az emberi jogok érvényességének alapja és az emberi jogok tartalma, továbbá az emberi jogok kötelezettjei tekintetében. Az emberi jogok fogalmának alapvető eleme az alanyi jog fogalma. Az emberi jogok alanyi jogok, amennyiben minden embert egyenként, külön-külön megillető jogok. Az emberi jogok nem kollektív jogok, mert alanyuk minden egyes ember, és nem valamely egyénekből álló csoport. Az alanyi (szubjektív) jogon az egyén számára – jogilag vagy másként – biztosított cselekvési (magatartási) lehetőséget értünk; ezért a jog gyakorlása mindig az ember döntésén múlik. Az emberi jogok így egyben szabadságjogok, mert minden jog valamilyen cselekvés vagy magatartástípus szabadságát biztosítja [például a → lelkiismereti és vallásszabadságát, vagy a szólás szabadságát (→ véleménynyilvánítás szabadsága)]. Az emberi jogok fogalma ezért nagyban függ az alanyi jog fogalmától, ezen belül különösen attól, hogy az alanyi jog fogalma mennyiben tételezi fel szükségképpen a neki megfelelő kötelezettséget. Ha az emberi jogok mindegyikének megfelel valaki más kötelezettsége, kérdeznünk kell, ki a kötelezett. Az erre adott választól sok függ, csakúgy, mint attól, hogy miben áll ez a kötelezettség: lehet elismerés, tartózkodás (nem tevés) és lehet cselekvési (előmozdítási vagy tevési). Az emberi jogok fogalmának szintén alapvető eleme az egyenlőség: az emberi jogok nemcsak mindenkit megillető, hanem egyenlő jogok. Az emberi jogok nem ismernek kü* DSc, tudományos tanácsadó, MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont; egyetemi tanár, Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar. 2

Emberi jogi enciklopédia_korvonalas.indd 19

2018.05.30. 11:51:17

BRAGYOVA ANDRÁS

lönbséget emberek között. Az egyenlőség az emberi jogok tartalmi eleme, mert minden emberi jog mindenkit egyenlően illet meg. A fenti négy elem: az emberi jog alapja, tartalma (katalógusa), kötelezettje és a kötelezettség mibenléte szerint különböztethetők meg az emberi jogok különböző fogalmai. Az emberi jogok fogalma még nem határozza meg közelebbről az emberi jogok tartalmát (a védett jogokat), vagyis az emberi jogok katalógusát. Minden állítás, amely szerint valami minden embert a fenti négy feltételnek megfelelően megillető jog, ezért emberi joginak tekinthető. Az emberi jogok katalógusa – az emberi jognak minősülő jogok felsorolása – időben és térben is sokféle volt és lehet. Általánosságban az emberi jogi katalógus bővülése figyelhető meg; a szabadságjogoktól a társadalmi-gazdasági és kulturális jogokon át, a politikai célokat vagy értékeket emberi joggá tételéig [például.: jog a vízhez (→ vízhez való jog) a környezethez (→ egészséges környezethez való jog), a fejlődéshez (→ fejlődéshez való jog) stb.] Az emberi jogok alapvető kérdése az emberi jogok mibenléte. Az emberi jogok terminus jelölhet eszmét, az eszmét igazoló filozófiai elméletet, jogi, erkölcsi, politikai vagy természetjogi normákat. Az emberi jogok mint eszme megvalósítandó vagy megvalósításra érdemes társadalmi-politikai-jogi állapotot jelöl, melyet a politikai, erkölcsi és jogi eszmék részletesebben kifejtenek. Az emberi jogok megjelenése a jogrendszerben, a társadalomban ezeket követi. Az emberi jogok: normák. Az emberi jog mindig – jelenben érvényes, kívánatos avagy kötelező – normatartalmat jelent. Ezt implicite minden emberi jogi vagy alapjogi elmélet elismeri. Ha ugyanis az emberi jognak, ahhoz hogy alanyi jog lehessen, normának kell lennie. Az emberi jogi állítások – például mindenkinek joga van X-re – csak akkor értelmesek, ha van egy norma, amely szerint mindenkinek joga van X-re, és mindenki más (vagy valakik) kötelesek tiszteletben tartani ezt a jogot. Nem kétséges, hogy minden emberi jogi állítás (létező, kötelező, ideális stb.) normára hivatkozik, mert csak akkor lehet igaz, helytálló, érvényes, elfogadható. Az emberi jogi állítások – röviden az emberi jogok – között lényeges különbség van aszerint, hogy mire alapítják az emberi jogi normák érvényességét. Ezért beszélhetünk az emberi jogokról mint természetjogról, mint morális jogról, mint nemzetközi jogi normákról és így tovább.

2. Az emberi jogok mint természetjogok Az emberi jogok eszméje először természetjogként jelent meg. Természetjogon a fennálló pozitív (tételes, alkotott) jogtól függetlenül érvényes jogot értjük: alapja lehet isteni kinyilatkoztatás vagy az emberi ész, az emberi „természet”. Az emberi jogok fogalma kialakulásában meghatározó a racionális természetjog volt, amely a XVII. századtól kezdve az egyén jogai megalapozására törekedett. Ez a később poszesszív individualizmusnak nevezett irányzata (Hobbes, Grotius, Locke), és az észjogi iskola (Leibniz, Pufendorf, Wolff) eltérő érveléssel, de az egyén „életét, szabadságát, tulajdonát” – vagy ezek egyikét – tekintették az állam és jogrend alapjának. Az emberi jogok modern értelemben vett fogalma azonban véglegesen a XVIII. században alakul ki, a felvilágosodás természetjogában (Holbach, Helvétius, Vattel, Kant). Ebben az időben jelenik meg az emberi jogok modern katalógusa (amely később az emberi jogok első generációja nevet kapja), amely elsősorban az abszolutista visszaéléseinek megszüntetése (és megelőzése) miatt kapja történetileg ismert alakját. Innen a vallásszabadság és a személyi szabadság, valamint a tulajdon alapvető szerepe az emberi jogok katalógusában.

Emberi jogi enciklopédia_korvonalas.indd 20

2018.05.30. 11:51:17

Alapjogok – emberi jogok fogalma

3. Az emberi jog mint morális jog Az emberi jogok megalapozásának a modernitásban – a különösen a XX. sz. második felétől kezdve – legelterjedtebb vagy legelfogadottabb változata az emberi jogok morális megalapozása. A morális elmélet szerint az emberi jogok morális jogok, amelyeknek tiszteletben tartása ennek megfelelően morális (erkölcsi) kötelezettség. Az emberi jogok e felfogás szerint ugyanazon alapon nyugszanak, mint az általános emberi morál. Az emberi jogok mint morális jogok tana és elmélete tekinthető tág értelemben természetjoginak, de nem hagyományos értelemben. Az emberi jogokra minden embernek morális igénye (követelése) van, tehát mindenki követelheti mindenkitől, hogy emberi jogait ismerje el, és tartsa tiszteletben. Az emberi jogok morális elmélete így nagyobb igénnyel lép fel, mint a természetjogi elméletek, mert kiterjeszti az emberi jogok érvényességét (és ezzel kötelező erejét) az államon és a közhatalmon túl az emberek egymás közötti kapcsolatára is. Az emberi jogok kötelezettje már nemcsak az állami hatalom, hanem a minden ember, hiszen a morál mindenkit kötelez. Az állam és a jogrendszer csak morális kötelezettségét teljesíti, amikor elismeri és kikényszeríti az emberi jogokat. Ugyanakkor az emberi jogok morális felfogásának jelentése és tartalma nagyban múlik a morál jelentésén. A morál univerzális felfogásával kozmopolita emberi jogi felfogásra jut, ha azonban – mint rendesen – az emberi jogokat a politikai morál részének tekinti, az emberi jogok jóval szűkebben, az emberi jogok univerzalizmusával ellentétesen határozza meg az emberi jogok alanyait és kötelezettjeit.

4. Emberi jog és társadalmi szerződés Az emberi jogok racionális – észjogi – megalapozásának legnagyobb hatású elmélete a szerződéselmélet. Ennek modern változatai, különösen a diskurzuselmélet és Rawls nagy hatású politikai liberalizmusa máig meghatározó. A társadalmi szerződés elméletek akként kerülnek kapcsolatba az emberi jogokkal, hogy felmerül a kérdés: a társadalmi szerződés (mint a politikai hatalom és a társadalmi rend igazolása) biztosítja-e és mennyiben az emberi jogokat. A társadalmi szerződés jelentheti minden, vagy majdnem minden, jogról való lemondást a szuverén javára, azaz az egyén jogainak (elsősorban szabadságának) átruházását a szuverénre. De jelentheti a szerződés előtti vagy nélküli „természetes állapotban” – amely a társadalom- és az államnélküliség inkább elgondolt, mint tényleges vagy a múltban előfordult állapota – mindenkit egyenlően megillető jogokból az állam és a társadalom létezéséhez szükségesek feladását, és a többi jog megtartását és megerősítését.

5. Az emberi jog és politikai kötelezettség A politikai kötelezettség (a hagyományos magyar politikai nyelven: az alattvalói engedelmesség) az állam és az egyén közötti viszonyt tekinti. Az emberi jogok más elmélete szerint (amely Hobbesra és Locke-ra megy vissza) az államhatalomnak és a jognak engedelmeskedés feltétele az emberi jogok tiszteletben tartása a jogrendszerben és az állam gyakorlatában. E felfogás előzménye az ellenállási jogként ismert, de nem emberi jogként megfogalmazott, jellemzően feudális kori (rendi) doktrína.

Emberi jogi enciklopédia_korvonalas.indd 21

2018.05.30. 11:51:17

BRAGYOVA ANDRÁS

Az emberi jogok ekként az állammal szemben politikai követelések megfogalmazásának eszközei. Jellemző ezért, hogy emberi jog lehet bármi, ami fontos politikai követelés: a nemzeti önrendelkezés (→ önrendelkezési jog), a fejlődés, a környezetvédelem – tekintet nélkül arra, hogy ezek mennyiben felelnek meg az emberi jogok fogalmának. Az alapvető emberi jogok tömeges megsértése esetén az államhatalommal szembeni engedetlenség, tiltakozás („ellenállás”) ezzel emberi jogi igazolást kap. Az emberi jogok így adott esetben a forradalom vagy az állammal szembeni más ellenállás, esetleg az államhatalom külső megdöntésének (→ humanitárius intervenció) igazolására is alkalmasak lehetnek. Az emberi jogok katalógusa ezzel az állam legitimitásának, vagy a társadalom igazságosságának feltételeivel azonos. Az emberi jogok így kritériumok összességét jelentik, amelyek alapján megállapítható egy állam (esetleg a társadalmi berendezkedés) elfogadhatósága, helyessége. Ebben az értelemben az emberi jogok a politikai igazságosság kritériumaival azonosak vagy ennek részét alkotják.

6. Emberi jogok és pozitív jog Az emberi jogok eredeti jelentésük szerint nem voltak a pozitív jog részei: éppenséggel a fennálló joggal szemben fogalmaznak meg (tételeznek) másik rendet, azaz jogtartalmat. Az emberi jogok eszméje – megjelenésekor mindenképpen – a fennálló jogi és társadalmi rendszer kritikája volt, és mint eszme (ideál), mely tökéletesen nem valósítható meg, az is maradt. Az emberi jogok megjelenése pozitív jogban – mint a pozitív (érvényes) jog forrásai vagy a pozitív jogforrásba foglalt normák – azonban változtat ezen. Az emberi jogi tartalom pozitív joggá válva törvény, gyakran alkotmányos jog vagy alapjog lesz. Ezzel az emberi jog háttérbe szorul és a pozitív jogrendszer részeként érvényesül, mindaddig, amíg a pozitív jog nem kerül ellentétbe az emberi jogokkal. A modern alkotmányos államokban az emberi jog terminus (szintagma) mindenesetre az alapjogi katalógus egy részét vagy egészét is jelentheti. Főleg azokban az államokban (például Nagy-Britannia, Ausztria, Hollandia) fordul ez elő, amelyek alkotmányában nincs alapjogi katalógus; ők nemzetközi („emberi jogi”) egyezményekkel, kivált az → Emberi Jogok Európai Egyezményével helyettesítik – jellemzően az alkotmány külön szabálya alapján – az alkotmányból hiányzó alapjogokat. Ezek ténylegesen alapjogként érvényesek, mert végső soron az alkotmány rendelkezése alapján alapjogok (Ld. Human Rights Act 1998).

7. Emberi jog és alkotmányos (alap)jogok Az alapjog (vagy alapvető alkotmányos jog) az állam alkotmányában mindenkit – vagy legalább minden állampolgárt – az alkotmány alapján megillető (mindenkire érvényes) jogokat és más egyén jogi helyzeteket biztosító normákat jelenti. Az alapjog terminus német hatásra (Grundrecht) terjedt el, nem csak a magyar jogi terminológiában. Az alapjogok tartalma az alkotmánytól függ: egyes alkotmányok több, mások kevesebb alapjogot biztosítanak. Különösen nagy az eltérés az egyes alkotmányok között a szociális jogok alapjogi garanciáját illetően. Az alapjogok, szemben az emberi jogokkal, a pozitív jog részét alkotják: az alkotmány alapján rendszerint törvények részletezik és védik őket. Van-

Emberi jogi enciklopédia_korvonalas.indd 22

2018.05.30. 11:51:17

Alapjogok – emberi jogok fogalma

nak alkotmányok, amelyek különböző okokból nem (vagy nagyon hiányosan) tartalmaznak alkotmányos alapjogokat. Ennek ellenére alkotmányos államnak csak az tekinthető, amelyben az emberi jogok valamiképpen – nem feltétlenül alkotmányos jogként, hanem törvényekben – biztosítottak. A modern alkotmányokban az alkotmányos (alap)jogok katalógusa a legtöbb általánosan elismert emberi jogot tartalmazza, de nem emberi, hanem alkotmányos – tehát az állam jogrendszerében biztosított – jogként. Az alapjogok tartalma rendszerint nagyrészt egybeesik az emberi jogként a nemzetközi jogban védett jogokkal, különösen az → Emberi jogok egyetemes nyilatkozatával és Emberi Jogok Európai Egyezményével; egyes újabb alkotmányok kifejezetten utalnak is ezekre. A nemzetközi jogban emberi jognak tekintett jogoknak azonban nem kell mindig egyben alapjognak lenniük, lehetséges, hogy egyeseket közülük bizonyos államokban rendes törvények védenek. A védelem módja a nemzetközi jogban közömbös: a szerződés végrehajtásában – a jogok biztosításában – minden állam saját alkotmányos szabályai szerint jár el. Előfordul, hogy az alapjogok közül a mindenkit megilletőket nevezik emberi, a csak állampolgároknak fenntartott – különösen politikai – jogokat pedig állampolgári jognak. E különbségtételnek nincs köze az emberi jogok univerzális vagy nemzetközi jogi fogalmához, mivel az állampolgári jogok biztosítása is nemzetközi emberi jogi kötelezettség (például a → választójogé), éppúgy mint a velük szembeállított mindenkit megillető emberi jogoké. Az alapjogok és az emberi jogok között a legnagyobb különbség védelmük módjában van. Az alkotmányos alapjogok védelme sok jogrendszerben a rendes vagy alkotmánybíróságok (→ alkotmánybíráskodás és emberi jogok) feladata; ezt szokás alapjogi bíráskodásnak nevezni. Az alapjogok bírói védelme többnyire az alapjogokat biztosító és gyakorlásukat szabályozó törvények alapjogi védelmükre tekintettel lévő értelmezésében és alkalmazásában áll. Az alkotmánybíráskodás ezenfelül meg is semmisítheti az alapjogokat korlátozó törvényeket és más jogszabályokat. Az emberi jogok érvényesülésének legfőbb biztosítéka az alapjogok alkotmányos védelme.

8. Emberi jog és nemzetközi jog Az emberi jogok megjelenése a nemzetközi jogban modern jelenség, kevés előzmény után a második világháború után jelent meg. Addig a nemzetközi jog nem szabályozta az állam és polgára közötti viszonyt, hanem az államok közötti kapcsolatokat szabályozta, benne a → külföldiek jogait, melyeket nem tekintett kifejezetten emberi jogoknak. A nemzetközi jog történetileg a természetjogból vált ki, amelyben voltak minden embert megillető (emberi) jogok, de nem mint az államok közötti kapcsolatok normái. A mai nemzetközi jogban az emberi jogi szabályok jogi természete sokban különbözik a más nemzetközi jogi szabályoktól, mert az államok kötelezettsége az emberi jogok tiszteletben tartására más államokkal kapcsolatban nem álló, saját állami magatartását, különösen jogrendjét, szabályozza, eltérően a nemzetközi jogi szabályok többségétől. Ezért az emberi jogok tiszteletben tartásának pozitív nemzetközi jogi kötelezettségéről akkor lehet szó, ha nemzetközi bíróság vagy legalább független nemzetközi bizottság ellenőrzi az államok emberi jogi kötelezettségeinek betartását (→ emberi jogi szerződési bizottságok). A nemzetközi bíróságok határozatainak teljesítése az állam nemzetközi jogi kötelezettsége. Idesorolhatók a → nemzetközi büntetőbíróságok, amelyek jellemzően az emberi jogi szerződésekben biztosított legalapvetőbb (legfontosabb) jogok megsértéséért bün-

Emberi jogi enciklopédia_korvonalas.indd 23

2018.05.30. 11:51:17

BRAGYOVA ANDRÁS

tethetnek rendszerint állami döntéshozókat, akiknek magatartása miatt államok sértettek meg emberi jogokat. Az emberi jogok tiszteletben tartásának nemzetközi szerződésen vagy nemzetközi szokásjogon alapuló kötelezettségének a fent mondottak miatt nincs a nemzetközi jogban, különösen a nemzetközi szerződések jogában szabályozott jogkövetkezménye (szankciója). A nemzetközi jog a szerződést megsértő állammal szemben a sértett államnak lehetővé teszi akár a szerződés megszüntetését is. Ezt azonban az emberi jogi szerződésekre nem lehet észszerűen alkalmazni, mert eredménye csak a jogsértő (vagy annak tartott) állam mentesülése lehet az emberi jogok tiszteletben tartására vállalt kötelezettségétől. Ezenfelül a sértett állam sem állapítható meg, mert az emberi jogok tiszteletben tartására vállalt nemzetközi jogi kötelezettség tartalma szerint az állam saját állampolgáraival (és más, a joghatósága alatt állókkal) szembeni bánásmódot ír elő, más államok nemzetközi jogban biztosított jogait, jogos érdekeit nem sérti. Az emberi jogi kötelezettségvállalások általános nemzetközi jogi következménye, hogy a szerződésekben foglalt kötelezettségek – bizonyos emberi jogok tiszteletben tartása – már nem tekinthető kizárólag az állam belső joghatóságába tartozó jogi kérdésnek („belügynek”). Ezzel mindenképpen jogilag megengedett az emberi jogok megsértésének bírálata más államok vagy nemzetközi szervezetek részéről, az állam felszólítása az emberi jogok tiszteletben tartására (a jogsértés abbahagyására). Az emberi jogi tárgyú nemzetközi szerződés megkötésével a szerződő államok kölcsönösen elfogadják, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása a többi állam számára nem közömbös. Megjegyzendő, hogy ilyen nemzetközi szerződés az ENSZ Alapokmánya, amely preambulumában (valamint 1. cikke 3. pontjában és 55. cikkében) a szervezet céljai és feladatai közé sorolja az emberi jogok tiszteletben tartását. Az emberi jogok védelmének (vagy tiszteletben tartásának) nemzetközi jogi kötelezettsége a nemzetközi jog mint az államok kapcsolatait szabályozó jog számára különleges intézmény, mert nem államok viszonyát rendezi. A második világháború végéig nem is merült fel az emberi jogok átfogó vagy akár regionális nemzetközi jogi védelmének gondolata [a kisebbségek védelmét kivéve (→ nemzeti kisebbségek védelme)]. Addig az állam és polgárai viszonyát a nemzetközi jog nem szabályozta, ellentétben az állam területén tartózkodó vagy vele másként kapcsolatba kerülő külföldiek (más államok polgárai) kapcsolatával. Az emberi jogi nemzetközi szerződések ugyanakkor fontos szerepet játszanak az egyes államok jogában („belső jogban”). Először, jogállam nem állíthatja, hogy nemzetközi szerződésben vállalt – rendszerint törvényben kihirdetett – kötelezettségét nem kívánja tiszteletben tartani. Ez megengedheti az emberi jogi nemzetközi szerződések figyelembevételét egyes saját jogi normák értelmezésében (alkotmányjogban, családjogban, büntető eljárásjogban). Továbbá a nemzetközi kötelezettségvállalás az állam nyilvános politikai elkötelezettségét jelenti az emberi jogok tiszteletben tartására. Másrészt az emberi jogi szerződések az állam alkotmányos (jogforrási) szabályaitól függően lehetnek az állam saját, belső jogában érvényes, közvetlenül alkalmazandó normák. Ez azt jelenti, hogy vagy az alkotmány kifejezett rendelkezése alapján (például Nagy-Britannia, Ausztria), vagy a nemzetközi szerződéseket jogforrásként elfogadó (ún. monista) jogrendszerekben (például Hollandiában) az emberi jogi szerződések a törvényeket, néha az alkotmányt is megelőző jogforrások, így alkotmányos jellegűek. Ez rendesen akkor fordul elő, ha az állam alkotmánya nem tartalmazza az alkotmányos alapjogok – az emberi jogokkal nagyban egyező – felsorolását.

Emberi jogi enciklopédia_korvonalas.indd 24

2018.05.30. 11:51:17

Alapjogok – emberi jogok fogalma

9. Univerzalizmus és relativizmus az emberi jogokban Az emberi jogok fogalmilag minden embert megillető jogok, ugyanakkor az európai kultúrából származnak. Innen a feszültség az emberi jogok tartalma és érvényességi köre között, mivel más civilizációk és kultúrák vagy nem ismerik az emberi jogokat, vagy más tartalommal ismernek el az európai emberi jogokhoz hasonló tartalmú jogokat minden ember számára, ezért számos emberi jogot nem ismernek el, vagy éppen nem tartanak igényt rájuk (nem kívánnak élni velük), esetleg egyeseket el is utasítanak. Hasonló különbségek az európaiak között sem ismeretlenek. Az emberi jogok univerzalizmusa a megalapozás univerzalitása. Ha a megalapozás helyes, az emberi jogok azokat is megilletik, akik nem értenek velük egyet, nem fogadják el őket vagy egy részüket. Az emberi jogok tiszteletben tartása mindig lehetséges, függetlenül attól, hogy valaki igényli-e vagy sem. Az emberi jogok univerzalizmusa a gyakorlatban akkor kérdés, amikor egyes államokon vagy kultúrákon számon kérik olyan emberi jogok betartását, amelyet ők nem ismernek el (sem emberi jogként, sem másként). Ilyen a nők egyenlő jogai (→ nők jogai), a lelkiismereti szabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága. Ez annyiban igaz, hogy az emberi jogok teljes körű elismerése bizonyos fajta társadalmat kíván, amellyel egyes társadalmakban meglevő (vagy tényleg fel nem számolt) viszonyok – például a kasztrendszer, vallási jogok – nem férnek össze. Irodalom Az emberi jogok dokumentumokban. Szerk. Kovács István, Szabó Imre. 2. Kiadás Közgazdasági és Jogi, 1978. Clapham, Andrew: Human Rights. A Very Short Introduction. Oxford University Press, 2007. Cranston, Maurice: What Are Human Rights? Basic Books 1963/Bodley Head 1973. Kis János: Vannak-e emberi jogaink? Stencil Kulturális Alapítvány, Budapest, 2003. Moyn, Samuel: The last utopia: human rights in history, The Belknap Press, of Harvard University Press, Cambridge, Massachusetts, London, 2010. Nomos XXIII Human Rights. Ed. Pennock–Chapman, New York University Press, 1981. The Cambridge Companion to Human Rights Law. Conart Gearty, Costas Douzinas (eds.). Cambridge, University Press, 2012. Tönnies, Sybille: Die Menschenrechtsidee.Verlag fü r Sozialwissenschaften, Wiesbaden, 2011.

Emberi jogi enciklopédia_korvonalas.indd 25

2018.05.30. 11:51:18