Eu-jog és jogharmonizáció

Kecskés László

EU-JOG ÉS JOGHARMONIZÁCIÓ

Kecskés László

EU-JOG ÉS JOGHARMONIZÁCIÓ Bővített, negyedik kiadás

Lap- és Könyvkiadó Kft.

© Dr. Kecskés László, 2011 © HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2011

Budapest, 2011 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezető igazgatója Internet: www.hvgorac.hu E-mail: info@hvgorac.hu ISBN 978 963 258 123 1 A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy módon – a kiadó engedélye nélkül közölni.

Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

Tartalom

5

TARTALOM

Előszó az „EU-jog és jogharmonizáció” című könyv bővített, negyedik kiadásához (2011) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 Előszó az „EU-jog és jogharmonizáció” című könyv bővített, harmadik kiadásához (2009) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 Előszó az „EU-jog és jogharmonizáció” című könyv bővített, második kiadásához (2005) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 Előszó az „EU-jog és jogharmonizáció” című új könyvhöz (2003) . . . . . . . 17 Előszó az „EK-jog és jogharmonizáció” című korábbi könyv első kiadásához (1995) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 Az Európai Közösség intézményi alapjainak kialakulása és fejlődése . . . . 21 Az európai egységgondolatok jelentkezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 Az egységgondolatok konkrétabbá válása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34 Robert Schuman és Jean Monnet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40 Az EGK szerveződése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52 Az Európai Gazdasági Közösség alapító szerződése (A Római Szerződés) . . . 56 A közösségi szervezeti intézményrendszer korai alakulása . . . . . . . . . . . . . . . . 60 Az Európai Parlament . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61 A Tanács . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62 A Bizottság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64 Az Európai Bíróság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67 A Gazdasági és Szociális Bizottság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70 A Számvevőszék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70 Az Európai Tanács . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71 Nehézségek: Anglia, De Gaulle, Luxemburgi Kompromisszum . . . . . . . . . . . . 72 „Közösségek” vagy „Közösség”? Vagy már „Unió”?

Szerződés vagy Szerződések? – avagy a könyv módszertani kulcsa . . . . . . . 75 Válságok és reformok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79 Reformokra pedig szükség van . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82 A Fehér Könyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86 Az Egységes Európai Okmány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90 A Delors-terv és a Cecchini Jelentés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93 A Maastrichti Szerződés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95 A három EFTA-ország csatlakozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 107 Az Amszterdami Szerződés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 108 A maastrichti pillérek gyengéi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 108 Az Amszterdamhoz vezető folyamat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109 Intézményi reformok az Amszterdami Szerződésben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113

6

Tartalom

Közös kül- és biztonságpolitika Amszterdam után (az Európai Unió második pillére) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113 Az Amszterdami Szerződés hatása a bel- és igazságügyi együttműködésre, az EU harmadik pillérre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 116 Az Európai Unió amszterdami alapelvei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118 Az uniós polgárság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 119 Az Európai Unió szervezeti-intézményi szabályai Amszterdam után . . . . . . . . 120 Az Európai Parlament . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 120 A Tanács . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 122 A Bizottság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 124 A Bíróság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 126 A Számvevőszék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 130 Több intézményre vonatkozó közös rendelkezések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132 A Gazdasági és Szociális Bizottság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 135 A Régiók Bizottsága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 136 Az Európai Beruházási Bank . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 137 A Nizzai Szerződés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139 Előzmények: a három bölcs jelentése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139 Az intézményi reformok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 142 A Tanács . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 142 Az Európai Parlament . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 146 A Bizottság összetétele és szervezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 149 További módosítások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 151 Egyéb intézmények és szervek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 151 Az együttdöntési eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 153 Szorosabb együttműködés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 153 Az EU Szerződés 7. cikkének módosítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 154 Közös védelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 154 Nizza tanulságai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 155 Ír ellenkezés és intézményi reform Nizza után . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 156 A Nizzai Szerződés által hozott fontosabb változások az EU szervezeti-intézményi szabályaiban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 157 A Nizzai Szerződés által hozott fontosabb változások az Európai Parlamentre vonatkozóan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 157 A Nizzai Szerződés által hozott fontosabb változások a Tanácsra vonatkozóan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 158 A Nizzai Szerződés által hozott fontosabb változások a Bizottságra vonatkozóan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 158 A Nizzai Szerződés által hozott fontosabb változások a Számvevőszékre vonatkozóan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 161 A Nizzai Szerződés által hozott fontosabb változások a Gazdasági és Szociális Bizottságra vonatkozóan . . . . . . . . . . . . . . . . . . 161 A Nizzai Szerződés által hozott fontosabb változások a Régiók Bizottságára vonatkozóan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 162 A Nizzai Szerződés által hozott fontosabb változások az Európai Beruházási Bankra vonatkozóan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163 Az Európai Konvent . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 164 Az Európai Konvent létrejötte . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 164 A Konvent felépítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 166

Tartalom

7

A Konvent tevékenysége és elképzelései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 168 A Konvent belső konfliktusai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169 Az Európai Alkotmányos Szerződés előzetes tervezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 171 A Konvent vitáinak lezárása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 182 Az Európai Alkotmány tervezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 188 Szerződés egy Európai Alkotmány létrehozásáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 190 Az Európai Alkotmány elfogadása és aláírt (I. és II. Részek) szövege . . . . 212 Az Európai Alkotmány ratifikációjának folyamata és válsága . . . . . . . . . . 273 A Lisszaboni Szerződés előkészítése, aláírása és ratifikációjának elakadása 277 Alkotmány helyett Reformszerződés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 277 Az Európai Tanács júniusi ülése Brüsszelben és a 2007. évre összehívott kormányközi konferencia mandátuma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 278 A 2007. évi kormányközi konferencia. A Reformszerződés szövegezése . . . . . 284 A Lisszaboni Szerződés aláírása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 287 A Lisszaboni Szerződés tartalmáról röviden . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 289 A ratifikációs folyamat megindulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 293 A magyar diplomáciai törekvésekről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 294 A ratifikáció elakadásának oka: az ír „nem” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 296 A Lisszaboni Szerződés ratifikációs folyamata az ír „nem”-től a cseh „igen”-ig 306 Lisszaboni Szerződés az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról . . . . . . . . . . . 314 Az Európai Unió szervezeti-intézményi szabályai a Lisszaboni Szerződés alapján . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 459 Az Európai Parlament . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 459 Az Európai Tanács . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 459 A Tanács . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 460 Az Európai Bizottság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 461 Az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 462 Az Európai Unió Bírósága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 462 Az Európai Központi Bank . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 463 A Számvevőszék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 464 A Gazdasági és Szociális Bizottság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 466 Az Európai Közösség jogáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 467 Jogösszehasonlítás, jogközelítés és jogegységesítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 467 Az Európai Közösség – sajátos nemzetközi szervezet, sajátos jogrendszer . . . . 474 Az EK jogi jellegének erősödése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 476 Nemzetközi jog – EK-jog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 477 Az EK jogforrásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 480 Az EK másodlagos jogalkotása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 482 Az EK másodlagos jogának jellege . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 484 Az Európai Bíróság joggyakorlata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 486 Az Európai Bíróság jogértelmezésének módjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 489 Szó szerinti és történeti értelmezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 490 Rendszertani és célkutató értelmezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 493 Az Európai Bíróság jogfejlesztő szerepe . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 494 A precedens szerepe az Európai Bíróság ítélkezésében . . . . . . . . . . . . . . . . . 498

8

Tartalom

Az Európai Bíróság felépítése és működése 1953-tól 1994-ig . . . . . . . . . . . . 499 Az Európai Bíróság adminisztrációs tevékenysége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 507 Az Európai Bíróság hatásköre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 508 Az Európai Bíróság eljárásának rendje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 510 A Bíróság ügymenete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 510 Írásbeli eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 512 Bizonyításfelvétel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 514 Szóbeli tárgyalás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 515 Eljárási költségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 516 Eljárási költségkedvezmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 517 Peren kívüli elintézés és a kereset visszavonása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 518 Kézbesítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 518 Határidők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 518 Az eljárás felfüggesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 519 A végrehajtás felfüggesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 519 Az eljárást akadályozó bejelentések és a közbenső vita . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 520 Egyeztetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 521 Mulasztási ítélet és ellentmondás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 522 Az ügyek tanács elé utalása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 522 Harmadik személy ellentmondása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 523 Perújítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 523 Az ítéletek értelmezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 524 Az előzetes eljárás és más értelmezési eljárások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 524 Szakvélemények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 525 Az Európai Közösségek elsőfokú bíróságának döntései elleni jogorvoslat . . . . . . . . . . . . 526 A Nizzai Szerződés rendelkezései az Európai Bíróságról . . . . . . . . . . . . . . . 528 Az Európai Bíróság statútuma a Nizzai Szerződést követően . . . . . . . . . . . . . . . . . 530 Az Európai Bíróság statútuma az Európai Alkotmány elfogadását követően (Jegyzőkönyv az Európai Unió Bíróságának alapokmányáról) . . . . . . . . . . . . . . . . 541

Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 553 Az Európai Bíróság előzetes határozathozatali eljárásáról . . . . . . . . . . . . . . 555 Az előzetes határozathozatali eljárás funkciójáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 555 Az Európai Bíróság és a nemzeti bíróságok kapcsolata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 557 Az értelmezhető joganyag . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 563 A „tagállam bírósága” fogalom értelmezése az Európai Bíróság joggyakorlatában 564 Az előzetes határozat szükségességének kérdése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 567 Az előzetes határozat kérésének kötelező esetkörei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 571 Az előzetes határozatokra vonatkozó statisztika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 572 Az EK-jog közvetlen hatálya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 578 Doktrínák összefüggése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 578 A „Szerződések” közvetlen hatálya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 580 A rendeletek közvetlen hatálya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 586 A határozatok közvetlen hatálya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 590 Az Európai Közösség által kötött nemzetközi szerződések közvetlen hatálya . 600 Az irányelv közvetlen alkalmazhatósága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 601 Az értelmezési kötelezettség doktrínája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 605 Az irányelvek és a „záróhatás” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 610 Az EK-jog elsődlegessége (szupremácia, primátus) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 612

Tartalom

9

A jogalkotási hatáskörök megosztása az EK és a tagállamok között . . . . . 618 A közösségi jog, mint „jog” és „jogi folyamat” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 618 A hatáskörök átszármaztatása és a hatalmi ágak megosztása . . . . . . . . . . . . . . 619 Kizárólagos jogalkotási hatáskörök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 623 Párhuzamos jogalkotási hatáskörök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 626 A Lisszaboni Szerződés hatása a jogalkotási hatásköröknek az Unió és a tagállamok közötti megosztására . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 629 A Lisszaboni Szerződést elfogadó kormányközi konferencia zárónyilatkozatához csatolt nyilatkozat a hatáskörök elhatárolásáról . . . . . . 630 Jogalkotási hatáskörök „visszaszármaztatása” közösségi szintről nemzeti szintre („retransfer”) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 631 Párhuzamos jogalkotási hatáskörök kizárólagossá tétele a Közösség által . . . . 634 Pre-emption záradékok a közösségi rendeletekben és irányelvekben . . . . . . . . 635 A közösségi jogalkotás és a tagállami jogalkotás közötti „elsődlegességi” és „elsőbbségi” problémák differenciálódása az Európai Bíróság gyakorlatában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 636 A szabályozási terület elfoglalásán alapuló közösségi elsőbbség . . . . . . . . . . . . 640 A pre-emption gondolatának jelentkezése a közösségi jog elméletében . . . . . . 642 A Cross-féle pre-emption-analízis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 644 A „konfliktuselsőbbség” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 646 A Lisszaboni Szerződést elfogadó kormányközi konferencia zárónyilatkozatához csatolt nyilatkozat az uniós jog elsőbbségéről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 651 Az EK jogharmonizációról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 652 Fogalmak, terminológiák, eszközök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 652 A jogharmonizáció két stílusa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 655 A tagállamok jogharmonizációs kötelezettségének tartalma . . . . . . . . . . . . . . . 656 Az EK jogharmonizációs programjának indulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 657 „Cassis de Dijon”, kölcsönös elismerés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 658 A Cassis de Dijon dogma alaptételének átrendeződése. A Keck, a Hünermund, a Familiapress, a Heimdienst és a Gourmet ügyekben hozott ítéletek hatása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 662 A jogharmonizáció intenzívebbé válása az Egységes Európai Okmány hatására 668 Az Egységes Európai Okmány másik hatása: a nemzeti jogrendszerek „védelme” a közösségi joggal szemben . . . . . . . . . 672 A Lisszaboni Szerződés hatása a jogharmonizációra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 673 Milyen jogforrási szinten történjen a harmonizálás? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 679 Az EK-tagállamok jogharmonizációs kötelezettségszegéseinek típusai . . . . . . 679 A jogharmonizációs kötelezettségszegések a tagállamok nemzeti jogalkotási tevékenysége során . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 680 Az irányelvek átvételével kapcsolatos kötelezettségek megszegése . . . . . . . . . . . . 680 A rendeletek „honosításával” kapcsolatos jogsértések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 683 A közösségi jogot sértő nemzeti jogalkotás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 684 A dereguláció elmulasztása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 686 Az EK Szerződés megsértése a tagállam közigazgatási szerveinek tevékenységével . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 687 Az EK Szerződés megsértése a tagállam bíróságainak tevékenysége során 687 Magánszervezetek tevékenysége is megalapozhatja a tagállam felelősségét 694

10

Tartalom

Az Európai Bíróság törekvése a tagállamok jogharmonizációs kötelezettségének kikényszerítésére . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 695 A 169-es levéltől a Francovich-jelenségig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 695 Az állami kárfelelősség megjelenése az Európai Bíróság gondolkodásában a tagállamok jogharmonizációs kötelezettsége teljesítésének javításáért . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 706 A jogalkotásért és a jogharmonizációért való kárfelelősség összekapcsolódása 706 Az állami kárfelelősség megalapozása a nemzetközi jogban, az Európa Tanács és az Európai Közösség jogában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 707 Az Európai Bíróság kiindulási pontja: a Schöppenstedt-formula . . . . . . . . . . . 709 A Közösség és a tagállamok konkurens felelőssége – szétválasztás és összekapcsolás. Az 1970-es évek közepéig csak a fórum kérdése tisztázódott . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 714 Az Európa Tanács 1984. évi ajánlása az állami kárfelelősségről . . . . . . . . . . . . 717 Az Európai Bíróság látványos doktrínája a tagállamok jogharmonizációs fegyelmének szigorításáért: az „egyéni közösségi jogok védelmének” elve . 718 A Schöppenstedt-formula meghaladása az Európai Bíróság által: a Francovich-ítélet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 719 A Post-Francovich jelenség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 723 A Post-Francovich jelenség kialakulása az Európai Bíróság joggyakorlatában . 723 A Brasserie ügyben felvetett kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 724 A Brasserie közvetlen előzménye: a Debus ügy ítélete (1992) – a Cassis de Dijon és a Simmenthal II. ítéletek főbb tételeinek megerősítése . . . . . . . . 727 A Factortame III. ügyben felvetett kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 731 A Factortame I. ügy ítélete (1989) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 732 Az Európai Bíróság ítélete az egyesített Brasserie és Factortame III. ügyekben (1996) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 736 A jogharmonizációért való állami kárfelelősség kritériumainak differenciálódása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 737 A British Telecommunications ügyben hozott ítélet (1996) . . . . . . . . . . . . . . 737 A Hedley Lomas ügyben hozott ítélet (1996) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 738 A Dillenkofer ügyben hozott ítélet (1996) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 740 A Norbrook Laboratories ügyben hozott ítélet (1998) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 743 A Rechberger ügyben hozott ítélet (1999) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 746 A Haim ügyben hozott ítélet (2000) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 752 A Köbler ügyben hozott ítélet (2003) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 756

Az osztrák Verwaltungsgerichtshof előtti alapügy és az Európai Bíróság tájékoztató közreműködése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 757 Gerhard Köbler kártérítési ügye az osztrák Landesgericht für Zivilrechtssachen előtt és az Európai Bíróság előtt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 760 Az Európai Bíróság előzetes határozati válaszai Gerhard Köbler kártérítési ügyében 769

Az EK újabb jogharmonizációs filozófiája: a szubszidiaritás . . . . . . . . . . . 780 A Maastrichti Európai Uniós Szerződés a szubszidiaritásról . . . . . . . . . . . . . . . 780 A szubszidiaritást nem Maastrichtban találták ki . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 783 Szubszidiaritás az EK Maastricht előtti történetében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 785 Szubszidiaritás a jogharmonizáció elméletében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 786 Miként hat a szubszidiaritás az Európai Közösség magatartására? . . . . . . . . . . 791

Tartalom

11

A Lisszaboni Szerződéshez csatolt jegyzőkönyv a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 797 Már magyar szemmel is . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 801 Az EK–magyar kapcsolatok alakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 801 EK–magyar jogharmonizáció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 812 A csatlakozási tárgyalásokhoz kapcsolódó magyar jogharmonizációs fejlemények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 824 A csatlakozási szerződésben érvényesített magyar derogációs kérelmek . . . . . 848 Munkavállalók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 848 Tőkeáramlás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 849 Mezőgazdaság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 849 Szolgáltatások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 850 Versenypolitika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 850 Közlekedés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 851 Környezetvédelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 852 Adózás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 852 Vámunió . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 853 A jogalkalmazás is része a jogharmonizációs folyamatnak . . . . . . . . . . . . . 854 A magyar eljárási jogászok késve reagáltak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 855 Az „előzetes döntéshozatali” eljárás szabályozása a magyar jogban . . . . . . . . . 860 A „két első” magyar előzetes határozathozatal iránti kérelem az Európai Bírósághoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 870 A legelső magyar előzetes határozathozatali eljárás iránti kérelem . . . . . . . . . . 872 A másik „első” magyar határozathozatali eljárás iránti kérelem . . . . . . . . . . . . 879 A magyar bíróságok élénk aktivitása az előzetes határozathozatali eljárásokban 887 Az előzetes határozathozatali eljárás magyar újraszabályozása az Európai Bíróság Cartesio ügyben hozott ítéletének hatására . . . . . . . . . . 894 A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának és Közigazgatási Kollégiumának 1/2009. (VI. 24.) PK–KK közös véleménye az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése körében hozott végzések elleni fellebbezések elbírálásáról és a kezdeményezési kötelezettségről . . . . . . . . 895 Magyar vonatkozású közvetlen keresetek az Európai Bíróság előtt . . . . . . . . . . 899 Integrációs szempontú jogszabály-előkészítés (jogalkotási folyamat) . . . . . 901 Sportban egy évvel korábban történt Magyarország csatlakozása – a Kolpak ügyben hozott ítéletével az Európai Bíróság kiterjesztette a Bosman-ítélet liberalizáló tételét . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 910 Magyarország EU-csatlakozásának alkotmányossági problémái és a szükségessé vált alkotmánymódosítás folyamata . . . . . . . . . . . . . . . . 936 Megkésetten reagált a magyar közjogi gondolkodás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 936 Az Alkotmánybíróság 4/1997. (I. 22.) AB határozata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 939 Az Alkotmánybíróság 30/1998. (VI. 25.) AB határozata . . . . . . . . . . . . . . . . . . 943 Az Alkotmánybíróság dogmát teremtett . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 948 Az EU-csatlakozás miatti alkotmánymódosítás gondolata már 2000-ben felvetődött az Igazságügyi Minisztériumban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 952 A 2002. évi alkotmánymódosítás előkészítésének politikai felgyorsítása versus szakmai fékpróbák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 954

12

Tartalom

Felvetések, amelyek végül nem kerültek be a 2002. évi alkotmánymódosításba 960 A csatlakozási klauzula metamorfózisa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 963 Az alkotmánymódosítás elfogadásáról és a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló 2002. évi LXI. törvény szabályairól . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 965 A Magyar Köztársaság Alkotmánya EU-vonatkozású szabályainak továbbfejleszthetőségéről. Javaslat a 2002. évi alkotmánymódosítás után, egy EU-konform Alaptörvény megalkotásához . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 971 Nemzetközi jog–belső jog viszonyának rendezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 971 Az állami szuverenitás klasszikus fogalmának megbontása . . . . . . . . . . . . . . . 972 Az állami szuverenitás megbontása a népszuverenitási elmélet alapján . . . . . . 973 Az állami szuverenitás megbontása az alapvető szuverenitási követelmények mentén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 974 Az állami szuverenitás megbontása: az alkotmánymódosítási tilalmak technikája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 975 Az állami szuverenitás megbontása: szuverén hatáskör-átruházás alkotmánymódosítás nélkül a reciprocitásra tekintettel . . . . . . . . . . . . . . . . . 976 Monista és pluralista tendenciák az EU-jog fejlődésében . . . . . . . . . . . . . . . . . 976 A 2003. évi Európai Alkotmánytervezet egy „új/második” jogi kapcsolatot is telepít az EU és a tagállamok közé . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 977 A „csatlakozási klauzula” továbbfejlesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 978 Az uniós jog elsődlegességének tükröztetése a magyar Alkotmányban . . . . . . 982 A magyar Alkotmánybíróság pozíciója . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 983 Egyéb, esetleg alkotmányi szabályozást igénylő kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . 984 Magyarország 2012. január 1-jétől hatályos Alaptörvényének az Európai Unióra vonatkozó rendelkezései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 986 A civilisztikai jogalkalmazást érintő újabb EU-jogalkotással kapcsolatos néhány elméleti kérdés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 990 Halványodó jogági képletek – a szakmai elnevezésekre azonban illik ügyelni 992 Polgári ügyek v. polgári és kereskedelmi ügyek.

A „civilisztikai ügyek” terminológia nagyobb jogterületet egyértelműbben lefed 995 A magyar igazságügyi diplomácia próbálkozásai, bizonytalankodásai . . . . . . . 997 A 44/2001/EK Tanácsi rendelet sajátos természete és a magyar nemzetközi magánjogi kódex . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 999 A közrend védelmének közösségi jogi dimenziója is van!

Magyar közrend – nemzetközi közrend – közösségi közrend . . . . . . . . . . 1009 Lehet-e közrendbe ütköző, ami nem jogellenes? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1009 A belső közrend és a nemzetközi közrend védelmi síkjai . . . . . . . . . . . . . . . . . 1017 A közrend az Európai Unió közösségi jogában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1026 A közrendbe ütközés, mint a külföldi ítéletek elismerésének korlátja a Brüsszeli Egyezményben (és a 44/2001/EK rendeletben) . . . . . . . . . . . . . . 1027 Közösségi versenyszabályokkal ellentétes választottbírósági ítélet közrendbe ütközése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1035 A felhasznált fontosabb művek jegyzéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1039 Melléklet: Cikkszámváltozások a Szerződésekben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1059

Előszó

13

Előszó az „EU-jog és jogharmonizáció” című könyv bővített, negyedik kiadásához (2011)

Az Európai Unió joganyagában alapvető változás következett be 2009. év végén.

Elhúzódó jogalkotási kísérletsorozat régen várt eredményeként 2009. december 1-jén hatályba lépett a 2007. december 13-án elfogadott Lisszaboni Szerződés, az EU elsődleges jogának alapvető dokumentuma és törzsanyaga. A könyv mostani bővítése tételes jogi szemléletű. Okot erre a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése adott. Szerző ugyanakkor megtartja azt az eddigi kiadásokon is átívelő szerkesztési elvét, hogy a könyvben feldolgozott korábbi anyagokat bizonyos szinten, helyenként némileg rövidítve, megpróbálja megőrizni. Ily módon is lehetőséget szeretne biztosítani Olvasóinak arra, hogy az EU-jog fejlődését, annak egymásra épülő szakaszait, történeti alapon tudják áttekinteni.

Az új kiadás tételes jogi bővítéseként új fejezetként jelenik meg a Lisszaboni Szerződés két egysége, az Európai Unióról szóló Szerződés, valamint az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés teljes szövege. Az említett Szerződésekhez csatolt jegyzőkönyvek és nyilatkozatok közül csak a könyv tematikájához szorosan kapcsolódó anyagok szerepelnek, mégpedig a tárgy szerinti fejezetekben. „A Lisszaboni Szerződés ratifikációs folyamata az ír »nem«-től a cseh »igen«-ig” című új fejezet vezeti el az Olvasót az új joganyag hatályosulásáig.

A könyv jelen kiadásának előkészítésében, újraszerkesztésében a Szerző volt tanítványa, dr. Kovács Kolos, PhD-hallgató segítségére számíthatott, akinek értékes közreműködését ezúton is köszöni.

Pécs, 2010. május a Szerző

14

Előszó

Előszó az „EU-jog és jogharmonizáció” című könyv bővített, harmadik kiadásához (2009)

Ennek a könyvnek a különböző korábbi kiadásaihoz fűzött „Előszó” című szerzői magyarázkodásoknak két állandó eleme van. Az egyik, hogy a könyv anyaga állandóan bővül, a másik pedig, hogy az Európai Unió működésén a válság jelei mutatkoznak.

Mindkét visszatérő szerzői megállapítás kritikus határértékhez közelít. Ha e könyv anyaga a mostani bővített, harmadik kiadáshoz képest tovább nőne a jövőben, akkor már két könyvhöz, vagy legalább is két kötethez kell Szerzőnek ajánlást fűznie. Ha pedig az Európai Unió válsága a jelenlegihez képest is mélyül, akkor ki tudja hány ilyen tárgyú könyvre lesz egyáltalán szükség.

A kutatómunka laposabb hangulatú szakaszaiban jelentkező fásultságot feledve, a Szerző azért persze örül annak, hogy monográfiájának tematikája tovább szélesedett. Ez a kötet a korábbi, 2005. évi kiadásához képest három teljesen új fejezetet és a korábbi fejezetekhez fűzött négy bővítő szövegrészletet is magában foglal. Az új fejezetek címei a következők: „A Lisszaboni Szerződés előkészítése, aláírása és ratifikációjának elakadása”, „A civilisztikai jogalkalmazást érintő újabb EU jogalkotással kapcsolatos néhány elméleti kérdés”, „A közrend védelmének közösségi jogi dimenziója is van!

Magyar közrend – nemzetközi közrend – közösségi közrend”. A bővítések pedig a következő anyagrészeket érintették: az „előzetes határozathozatal” és az „előzetes döntéshozatal” jogi szakkifejezésekkel kapcsolatos magyar jogalkotói félreértés, a határozatok közvetlen hatályának problémája, a magyar bíróságok élénk aktivitása az előzetes határozathozatali eljárásokban és a magyar vonatkozású közvetlen keresetek az Európai Bíróság előtt, valamint a magyar sportjogi joggyakorlat közösségi jogi vonatkozású félreértései. Ebben a kiadásban új elemként egy halvány transzatlanti összehasonlító viszonylat is megjelenik: néhány federalista alapú jogintézmény európai és amerikai megoldásainak vázlatos egymásra vetítésével.

A Szerző köszönetet mond a jelen kiadás előkészítésében fontos segítséget nyújtó volt tanítványainak, mostani kollégáinak, dr. Csöndes Mónika egyetemi tanársegédnek, dr. Metzinger Péter ügyvéd, PhD-jelöltnek és dr. Nemessányi Zoltán egyetemi adjunktusnak.

Pécs, 2009. január a Szerző

Előszó

15

Előszó az „EU-jog és jogharmonizáció” című könyv bővített, második kiadásához (2005)

2005 közepén, amikor az „EU-jog és jogharmonizáció” című monográfia bővített, második kiadásának kézirata lezárásra kerül, az Európai Unió működését rendkívül nehéz körülmények övezik. A válság jelei tagadhatatlanok.

Gyakran hivatkozott emlék az európai jogi jogirodalomban az, hogy amikor a híres professzor, Konrad Zweigert az 1960-as évek közepén az európai integráció eddigi legnagyobb válsága idején – amit aztán a Luxemburgi Kompromisszum oldott fel – beköszöntő tanulmányt írt az akkor induló Europarecht című német Európa-jogi folyóirathoz, ekként polemizált: „Úgy tűnhet temetni jön ez a folyóirat a Közös Piacot.

Ha így volna, ha nem mást, legalább szép temetést tudunk neki rendezni. Az Európai Gazdasági Közösség integrációs folyamata ugyanis már annyira előrehaladt, hogy szétbontása is sok jogi feladatot róna ránk.” Természetesen Zweigert sem ebben a hangnemben folytatta beköszöntőjét. A fenti indítást inkább annak szánta, hogy a politikai közösség gyors elérésének álma helyett a realitásokra hívja fel a figyelmet, és ehhez kívánt az Europarecht is hozzájárulni.

Zweigert hivatkozott gondolatai ma különösen aktuálisak. Bármit is hoz a jövő, az Európai Unió jogának léte ma már megkerülhetetlen, figyelmen kívül hagyhatatlan tény.

A jelen könyv bővített, második újrakiadása megőrzi a korábbi szerkesztésmódot, a történetileg rétegelt felépítést. Az Európai Unió jogi életében 2003, a könyv korábbi kiadása óta végbement változásokat a történeti előzmények mellé állítva tárgyalja tehát a monográfia anyaga. Értelem szerint a „Szerződés Európai Alkotmány Létrehozásáról” elnevezésű elfogadott és aláírt dokumentumot is tartalmazza a bővített kiadás. Ennek az az oka, hogy bárhogy is alakul az Európai Alkotmány ratifikálásának sorsa, az nyilvánvaló, hogy annak tartalma valamilyen módon hatással lesz az Európai Unió jogának alakulására. A ratifikáció teljes kudarca esetén elképzelhető, hogy az „elveszett alkotmány” szövegének egyes részei feldaraboltan beépítésre kerülnek az EU úgynevezett elsődleges joganyagába. De ettől függetlenül is mint egy sajátos szokásjogi természetű joganyagot, az Európai Alkotmány szövegét az Európai Bíróság figyelembe veheti majd ítélkezése során, hiszen mégiscsak egy, a tagállamok által elfogadott és aláírt jogi dokumentumról van szó.

A bővített, második kiadás a korábbi kiadás tartalmát megőrizve egyebek és a fentiek mellett még a következő témákkal bővül: Magyarország EU-csatlakozásából adódó hazai alkotmányozási problémák és feladatok, az Európai Bíróság legújabb joggyakorlata a Post-Francovich jelenséggel kapcsolatban (a jogalkotási károkért és a bírói károkozásért való felelősség problémái, a tagállam felróhatóságának kérdése), az Európai Bíróság joggyakorlata sport tárgyú ügyekben és ennek hatása az európai

16

Előszó

sportéletre, az első magyar bírói kérelmek az Európai Bírósághoz előzetes döntéshozatal iránt. A korábbinál részletesebb, kiterjedtebb elemzéseket tartalmaz ez a kiadás az áruk szabad mozgásával kapcsolatos joggyakorlatra és az igazságszolgáltatásra vonatkozóan.

A kézirat bővítésében és újraszerkesztésében a Szerző ezúttal is számíthatott Garam­ völgyi Róbert és Nemessányi Zoltán egyetemi tanársegédek segítségére, akiknek ezúton is köszönetet mond.

Pécs, 2005. július a Szerző

Előszó

17

Előszó az „EU-jog és jogharmonizáció” című új könyvhöz (2003)

Nyolc éve annak, hogy 1995-ben a Közgazdasági és Jogi Kiadónál megjelent az „EK-jog és jogharmonizáció” című könyv, amely 1997-ben kismértékben átdolgozott újabb kiadást és sok utánnyomást élt meg. Az a könyv tudományos igénnyel készült, a Szerző akadémiai doktori disszertációjának anyagára épült. Az „EU-jog és jogharmonizáció” című, most a HVG-ORAC kiadónál megjelenésre kerülő mű elemzéseinek középpontjában továbbra is az európai integráció jogának, jogi életének vizsgálata és a jogharmonizációs tevékenység elemzése áll, nagyobb figyelmet kapnak viszont az Európai Bíróság jogfejlesztő tevékenységének és a közösségi jog konzisztenciájának kérdései.

Nyolc év alatt annyi minden történt az Európai Közösség és Unió életében, valamint az európai integráció és Magyarország kapcsolatrendszerében, hogy már az időközbeni fejlemények puszta nyomon követésével és kommentálásával is szétfeszültek a korábbi írás keretei. Az aktualizálás, a jelentős tematikai bővítés és a magyar vonatkozású fejlemények nagyobb hangsúlya miatt lényegében új könyvet vehet kezébe az Olvasó.

Az egyetemi oktatás és a joggyakorlat praktikus igényeit szem előtt tartva helyenként a kézikönyvekre jellemző anyagrészeket is tartalmaz a jelen írás, bár a kézirat továbbfejlesztésénél fontos szempont volt a korábbi tudományos kutatások továbbvitele is. A Szerző reméli, hogy új könyvének a pozíciója az Európa-jog időközben kiterebélyesedett magyar nyelvű jogirodalmában ugyanaz lesz, mint korábbi művéé.

A kézirat gondozásában, továbbfejlesztésében Nemessányi Zoltán egyetemi tanársegéd működött közre, az anyag aktualizálásának számítástechnikai munkálatait Garamvölgyi Róbert tanszéki demonstrátor végezte. Önzetlen munkájukat ezúton is köszöni a Szerző.

Pécs, 2003. június

a Szerző A magyar jogrendszer fejlődési-fejlesztési iránya soha nem volt annyira egyér-

18

Előszó

Előszó az „EK-jog és jogharmonizáció” című korábbi könyv első kiadásához (1995)

telmű, mint manapság, amikor Magyarország az Európai Közösségekkel és annak tagállamaival kötött – 1991. december 16-án aláírt és 1994. február 1-jén hatályba lépett – Társulási Megállapodás értelmében már „jogilag is kötelezett” arra, hogy jogszabályait közelítse az Európai Közösség jogához.

A kialakulóban lévő Európai Unióhoz való csatlakozásunknak nincs más reális alternatívája, hiszen hazánk földrajzilag is és kulturálisan is Európa része. A kérdés inkább az, hogy az Európai Unió mikor és milyen feltételek alapján hajlandó befogadni minket, illetve hogy Magyarországnak milyen csatlakozási időpont áll érdekében, és hogy ehhez milyen kritériumrendszert szabad elfogadnia. Egyértelműnek látszik, hogy a magyar jogfejlődés meghatározó vonzáspólusa az Európai Közösség joga lesz a következő évtizedekben. Így egyre lényegesebbé válik, hogy a magyar jogászi szakma és a magyar társadalom is lehetőleg minél többet megismerjen az Európai Közösség hatalmas terjedelmű joganyagából. Fontos, hogy amikor eljutunk majd odáig, hogy Magyarország tagja lesz az Európai Uniónak, akkor a magyar jogászok már ne mint „külföldi jogra” csodálkozzanak a közösségi jogra. Addig persze még sok a teendő.

A „közelítéshez” szükséges jogalkotási lépések megtételén kívül jogi kultúránkon is „igazítanunk” kell. Mindennek pedig előfeltétele az Európai Unió és az Európai Közösség jogának alapos megismerése.

Az EK-jog anyagának tanulmányozása egyáltalán nem könnyű feladat. A dolog bonyolultságát az a részlet is mutatja, hogy már ezen néhány bevezető sorban is olyan, egymásnak látszólag ellentmondó fogalmak kerültek egymás mellett papírra, mint: „Európai Közösségek”, „Európai Unió” és az „Európai Közösség joga”. Bővebb magyarázatokat és az EK története logikájának segítségül hívását igényli már az is, hogy az ezen fogalmak közötti ellentéteket feloldjuk. De erről majd később, a részletes elemzéseknél.

Mondják azt is az EK jogáról, hogy az eltérően tükröződik a különböző nemzetiségű jogi szakírók írásaiban. Helyenként úgy tűnik az olvasónak, mintha más anyagokról volna szó „EK-jog” cím alatt akkor, ha mondjuk francia, német vagy angol szerzők könyveit veszi egymás után kezébe. Kétségtelen, hogy a jogi szakírók nemzeti jogi kultúrája által szűrten némileg eltérő képet mutat a közösségi jog. Ez az írás az EK jogáról úgy próbál általános elemzést adni, hogy az EK jogharmonizációs tevékenységének problémáit állítja középpontba. Magyar szerzőtől ez az első ilyen kísérlet.

Az Európai Közösség jogával foglalkozó szakirodalomnak az is érdekes jellemzője, hogy a rövidebb terjedelmű tanulmányok és cikkek mellett többnyire tankönyv jellegű, „tankönyvízű” művekből áll. A monográfiák szerzői mintha megelégednének azzal, hogy tájékoztassanak, ismereteket rendszerezzenek és így, az ilyen hosszabb terjedelmű írásokban viszonylag kevés a kritikai él. Az EK jogáról szóló rövidebb tanulmányok-

Előszó

19

ban és cikkekben viszont már kritikusabbak szoktak lenni a Közösség intézményeivel szemben a szerzők. Azok is, akik a nyugodtabb hangvételű, semlegesebb tartalmú monográfiákat is írják. A közösségi jog fejlesztésére irányuló javaslatokat is általában a rövidebb terjedelmű írásokban fogalmazzák meg. A közösségi joggal kapcsolatos vitáknak is többnyire a tanulmányokat és cikkeket tartalmazó EK- jogi folyóiratok adnak helyet. Egy EK-jogi monográfiát író magyar jogász ezért – aki olyan államnak a polgára, mely belátható időn belül csatlakozni szeretne az Európai Közösséghez, illetve a kialakulóban lévő Európai Unióhoz – érthetően nem léphet túl a kialakult tudományos szokásokon, és illik igazodnia ahhoz, hogy a kritikai észrevételeknek megvan a maguk helye az EK jogirodalmában.

Ennek ellenére – a tudományos illendőség és a „közösségi illendőség” határain belül – ez az írás is tartalmaz a közösségi intézményekkel és a közösségi joggal szemben kritikai észrevételeket. Fő célja azonban mégis inkább az, hogy már magyar szemmel is elemezze az EK jogának fejlődésvonalát és azon belül a jogharmonizációs program alakulását. Fontos célja az is, hogy kitérjen azokra a problémákra is, amelyekkel a magyar jogalkotás és magyar jogalkalmazás hamarosan szembesül Magyarországnak az EK-val szemben fennálló jogharmonizációs kötelezettségének teljesítése során.

Ez a monográfia tulajdonképpen kétszer kezdődik. Első fejezete az Európai Közösség intézményi alapjainak kialakulásáról és fejlődéséről ad képet, a kezdetektől egészen napjainkig. A második fejezettől aztán az ezen munkát mindvégig jellemző történeti vizsgálódási vonal újból kezdődik, de ettől kezdve már az Európai Közösség jogi kérdései állnak az elemzések középpontjában. A második fejezet az Európai Közösség jogával és annak jogforrási rendszerével foglalkozik. A harmadik fejezet tárgya az EK-jog közvetlen hatálya. A negyedik fejezet témája a jogalkotási hatásköröknek az EK és a tagállamok közötti megoszlása. Az ötödik fejezettől kezdődően már kimondottan az EK jogharmonizációs programjának alakulására koncentrál a szerző. A hatodik fejezet az EK-tagállamok jogharmonizációs kötelezettségének kikényszeríthetőségét elemzi. „A 169-es levéltől a Francovich jelenségig” címmel az ezen a területen megfigyelhető szigorodási tendenciáról számol be. A hetedik fejezet pedig az EK új jogharmonizációs filozófiáját, a szubszidiaritási elvet ismerteti. A nyolcadik fejezet, mint címe is jelzi, már kimondottan „magyar szemmel” készült.

Ebben a fejezetben az EK–magyar jogharmonizáció módszertani alapkérdéseiről van szó és Magyarország EK jogharmonizációs programtervezetének, a „magyar Fehér Könyvnek” a vázlata is megjelenik az utolsó lapokon.

A monográfia anyagának összegyűjtése és megírása során szerző az EK jogának külföldi és magyar szakirodalmát, az EK-jog elsődleges és másodlagos jogforrásainak anyagait, valamint az Európai Bíróság ítélkezési tevékenységének dokumentumait hasznosította. Segítségére voltak azok a tapasztalatok is, amiket az elmúlt évek során az EK vezetőivel és jogászaival folytatott konzultációin szerzett. Felhasználhatónak látszik ez az írás a magyar jogászok EK-jogi ismereteinek bővítésére és célja az is, hogy módszertani segítséget nyújtson azok számára, akik Magyarország EK jogharmonizációs programjának megvalósításában részt vesznek. Elméleti fejtegetéseivel és megállapításaival a szerző arra is törekedett, hogy az EK jogával kapcsolatos néhány fontos jogtudományi kérdés továbbgondolására, illetve újragondolására ösztönözze a hazai és a nemzetközi jogirodalmat.

Az Európai Közösség intézményi alapjainak kialakulása és fejlődése

21

Az Európai Közösség intézményi alapjainak kialakulása és fejlődése

Az európai egységgondolatok jelentkezése „Ravasz dolog a múlt. Olyan sokágú, sokszínű, hogy minden áramlat, amely ezt ambicionálja, igazolást meríthet belőle magának.”1 Nehéz a múltat előre látni... – mondhatnánk Orwell-lel2. Az európai ügyekkel foglalkozó tudósok, politikusok és kommentátorok manapság sokszor hangsúlyozzák a kontinens növekvő egységét, önazonosságát. Ezeket a minőségeket gyakran a múltra is visszavetítik, és így is megpróbálnak történelmi támaszkodókat és érveket találni a jelenlegi és a szándékolt jövőbeli integrációs folyamatok mélyebb összefüggéseinek magyarázatára, indokolására.

Az Európa jövőjéről gondolkodók egyrésze a jövőbeli fejlődés meghatározóit is a múltbeli gyökerekre vezeti vissza. Az európai integráció támogatói és szószólói közül többen is abból indulnak ki, hogy Európa már hosszú ideje létező „egyedülálló és azonosítható entitás”3. Ennek bizonyítékaként gyakran érvelnek azzal, hogy Európa volt a modern civilizáció bölcsője. Walter Hallstein az Európai Közösség Bizottságának későbbi első elnöke is tipikus képviselője volt ennek a nézetnek. Az „Europe in the Making” című munkájában azt fejtegette, hogy Európa nem egy új kreáció, hanem azt csupán újra fel kell fedezni. Hallstein szerint az európai egység hívei építhetnek arra, hogy Európa kialakult közös értékekkel rendelkezik. Közös értékítélete van Európának azzal kapcsolatban, hogy mi a jó és mi a rossz, hogy az embernek milyen jogai és kötelezettségei vannak, hogy miként kell berendezkednie a társadalomnak, – hogy mi a boldogság és mi a szerencsétlenség. „Európa sok dologban osztozik: azokban az emlékekben, amelyeket történelemnek nevezünk, azokban a teljesítményekben, amelyekre büszke lehet és azokban az eseményekben, amelyek szégyent hoztak reá, az örömeiben és a szenvedéseiben és nem utolsósorban a holnapjaiban.”4 Krisztus születésének idején Európa még nem volt több, mint a Földközi-tenger medencéjében kialakuló, lenyűgöző eredményeket létrehozó civilizáció „barbár hátországa”, ahonnan rabszolgák és nyersanyagok érkeztek a fénykorát élő Római Birodalomba. Európa Eurázsia erdőkkel borított félszigete volt, ahol az ember viszonylag későn, Kr. e. mintegy harmincötezer évvel jelent meg. Kontinensünk Afrika és Ázsia felől népesült be, gyűjtögető és vadászó ősemberekkel, és az első primitív mezőgazdasági kultúrák csak Kr. e. 7500 körül jelentek meg. Akkor, amikor az ókori Mezopotámiában és Egyiptomban már birodalmak létesültek5. „Semmi sem utalt arra, hogy Európa olyan földrész lesz, ahonnan fontos kulturális újítások indulnak majd ki.

1 Lásd: Eörsi Gy.: Összehasonlító polgári jog. Budapest, 1975. 345. old.

2 Lásd: Eörsi Gy.: Összehasonlító polgári jog. Budapest, 1975. 346. old.

3 Lásd: Nugent, N.: The Government and Politics of the European Community. 2. kiadás. London, 1991. 12. old.

4 Lásd: Hallstein, W.: Europe in the Making. London, 1972. Idézi: Nugent, N.: i. m. 12. old.

5 Lásd: Pelle János: Az európai identitás gyökerei. In: Valóság 2003. évi 3. szám. 75. old.

22

Az Európai Közösség intézményi alapjainak kialakulása és fejlődése

Adottságai azonban lehetővé tették, hogy lakói könnyen alkalmazkodjanak a változásokhoz, s a régészet tanúsága szerint a területén kialakult kultúrák nagymértékben egységesek voltak az Atlanti-óceántól az Urálig. Az egyenlőtlen fejlődés ellenére, amely a különböző éghajlati és egyéb körülményekkel magyarázható, lakói gyorsan képesek voltak behozni lemaradásukat, s ez a jó közlekedési viszonyoknak volt köszönhető. Mindez nagymértékben megkönnyítette a Római Birodalom imperializmusának egységesítő törekvéseit a történelem hajnalán” – olvasható egy Európa történetének szentelt háromkötetes francia monográfiában6.

Európa fogalma a Kr. e. V. században született: akkor különböztették meg először földrészünket Ázsiától és Afrikától (az utóbbit akkoriban Líbiának nevezték). A „történetírás atyja” Hérodotosz osztotta fel a világot három földrészre, de eredetükről nem árult el semmit. Ógörög kortársa Hippiasz viszont leírta azt a mítoszt, hogy Ázsia és Európa Óceán legidősebb lányai voltak, s ők adtak nevet a földrészeknek. A másik közismert mítosz, amelyre Homérosz is utalt, arról szól, hogy a bika (Zeusz bika képében) által Főnícia partjainál elrabolt Európé ártatlan királylány volt, Mínosznak, Kréta királyának szülőanyja, vagyis a földközi-tengeri civilizációk legrégebbi ága ered tőle. A legenda megörökítette, hogy az európai civilizáció gyökerei a nagy ókori öntözéses birodalmakhoz kötődnek: a kultúra az egyiptomi fáraók vonzáskörzetéből került Krétára és az Égei-tenger többi szigetére. Az antik Hellász és az ókori Egyiptom közötti szoros kapcsolatra utal egy másik mitológiai történet is: Európé fivérének, Kadmosznak tulajdonították a görögök, hogy elrabolt húgát keresve bejárta a földet, és így juttatta el az írás művészetét Görögországba7.

Az Európa-fogalomnak az eredete tehát a görögökig nyúlik vissza. Számukra azonban Európa pusztán földrajzi fogalom volt és ez a későbbi korokra hagyományozott felfogás uralkodott a kora középkor első feléig, egészen a VII. századig. Az Európa szóhoz az ókorban sem a görögök, sem a rómaiak esetében nem kapcsolódott olyasfajta többletjelentés, amely kulturális vagy politikai identitásra utalt volna8.

A VII. században azonban a földrajzi jelentés mellett a kifejezés kezdett már vallási-kulturális tartalmat kapni: „Ami az Európa-fogalomnak alapot, fontosságot és tartósságot adott, az Róma vagy inkább a római egyház és annak feje, a pápa volt.”9 Európa kezdett összefonódni a nyugati egyházzal. Pedig akkoriban nem állt a pápák rendelkezésére olyan centralizált, nagy létszámú és hatékony igazgatási apparátus, amelynek révén hatalmukat érvényesíteni tudták volna. Ez csak a gregorián reform (VII. Gergely pápasága) nyomán, a XII. század közepére alakult ki. Előtte nem is tartották szükségesnek az ilyen jellegű egyházi adminisztrációt. A pápa egyházfői hatalma így, a XII. század előtt jószerével csak elméletben létezett, s elvétve érvényesült a gyakorlatban10.

A nyugati keresztény területek jó részét a VIII. század végére a frankok hódításai 6 Lásd: Histoire générale de l’Europe. Presses universitaires de France. Párizs, 1980. I. kötet 83. old.

Idézi: Pelle János: Az európai identitás gyökerei. In: Valóság 2003. évi 3. szám. 75. old.

7 Lásd: Pelle János: Az európai identitás gyökerei. In: Valóság 2003. évi 3. szám. 75–76. old.

8 Lásd: Hay, D.: Europe the emergence of an idea. Edinburgh, 1957. 4. old. Idézi: Sashalmi Endre: Az Európa-eszme változása a kora középkortól a XVIII. század végéig. In: Valóság 2003. évi 5. szám. 32. old.

9 Lásd: Leyser, K.: Concepts of Europe in the early and high Middle Ages. Past and Present. 1992.

30. old. Idézi: Sashalmi Endre: Az Európa-eszme változása a kora középkortól a XVIII. század végéig.

In: Valóság 2003. évi 5. szám. 32. old.

10 Lásd: Tellenbach, G.: The Church in Western Europe from the tenth to the early twelth century.

Cambridge University Press. Cambridge, 1993. Idézi: Sashalmi Endre: Az Európa-eszme változása a kora középkortól a XVIII. század végéig. In: Valóság 2003. évi 5. szám. 32. old.

Az Európai Közösség intézményi alapjainak kialakulása és fejlődése

23

kovácsolták össze egy nagy politikai szervezetbe, a frank birodalomba: Nagy Károly császárrá koronázása 800-ban ezt volt hivatott kifejezni. Akkoriban kezdett az addig ritkán használatos Európa kifejezés divatba jönni. Nem sokkal a longobárdok legyőzése (774) után arra buzdította Nagy Károlyt egy dicsőítő szerző, hogy adjon hálát Istennek, amiért neki adományozta „Európa királyságá”-t (regnum Europae). Egy másik forrás röviddel császárrá koronázása előtt, az „Európa atyja” (pater Europae) címmel tüntette ki az uralkodót. Már a 790-es években „keresztény birodalom”-ként (imperium Christianumként) emlegették a Károly által uralt területeket. „A 800-as császári cím tehát csak fokozta és megerősítette azokat az eszméket, amelyek már a 790-es években jelen voltak.” Az Európa szó a XI. században mindinkább „a dicsőí­tés toposzává, kulturális szimbólummá” vált az írástudók számára. A Karoling-birodalom felbomlásával, valamint a nyugati kereszténység kelet (Csehország, Lengyelország, Magyarország), illetve észak (Skandinávia) felé való kiterjesztése folytán a kifejezés a XI. században a nyugati kereszténységhez tartozó népeket jelölte. E közösséget azonban egészen a XV. századig sokkal gyakrabban illették olyan, a kora középkorból örökölt elnevezésekkel, mint „keresztény nemzetközösség” (respublica christiana), vagy „keresztény világ” (orbis christianus, Christianitas)11. Érthetően, hiszen e közösségnek, amelynek későbbi megnevezése a XII. század első felében megjelenő „latin világ” (latinitas) volt12, a latin egyház adta az összetartó erejét. A „latin világ” azokat az országokat ölelte fel, amelyek egyházi ügyekben elfogadták a pápaság immár valóságosan érvényesülő felsőbbségét, s „liturgikus és kulturális nyelvük a latin volt”13.

Nemcsak az önmeghatározásban volt azonban döntő a latinság; az ortodox világ is latinoknak hívta a nyugati egyház kebelébe tartozókat.14 Az Európa szó igazi karrierje a XV. században a humanistákkal kezdődött. Ők a latin egyház országait értették e kifejezésen, s a „respublica christiana” szinonimájaként használták. Azért kedvelték annyira ezt a szót, mert antik eredetű volt15. Ugyanakkor még az európai (europaeus) melléknevet útjára indító II. Pius pápa is gyakrabban használta a „respublica christiana” kifejezést, mint az Európa szót16. Abban az időben, tehát a XV. század közepén az Európa kifejezés „még mindig a tudósok szava volt, egy évszázaddal később azonban a mindennapi beszéd része lett”17. A XVI–XVII. 11 Lásd: Hay, D.: Europe the emergence of an idea. Edinburgh, 1957. 28. old. Idézi: Sashalmi Endre: Az Európa-eszme változása a kora középkortól a XVIII. század végéig. In: Valóság 2003. évi 5. szám.

33. old.

12 Lásd: Bartlett, R.: The making of Europe. London, 1993. 44. old. Idézi: Sashalmi Endre: Az Európa-eszme változása a kora középkortól a XVIII. század végéig. In: Valóság 2003. évi 5. szám. 33. old.

13 Lásd: Guenée, B.: States and rulers in later medieval Europe. Basil Blackwell. Oxford, 1985.

2–3. old. Idézi: Sashalmi Endre: Az Európa-eszme változása a kora középkortól a XVIII. század végéig.

In: Valóság 2003. évi 5. szám. 33. old.

14 Lásd: Leyser, K.: Concepts of Europe in the early and high Middle Ages. Past and Present. 1992.

32–46. old. Idézi: Sashalmi Endre: Az Európa-eszme változása a kora középkortól a XVIII. század végéig. In: Valóság 2003. évi 5. szám. 33. old.

15 Lásd: Guenée, B.: States and rulers in later medieval Europe. Basil Blackwell. Oxford, 1985.

3. old. Idézi: Sashalmi Endre: Az Európa-eszme változása a kora középkortól a XVIII. század végéig.

In: Valóság 2003. évi 5. szám. 33. old.

16 Lásd: Hay, D.: Europe the emergence of an idea. Edinburgh, 1957. 86–87, 96. old. Idézi: Sashalmi Endre: Az Európa-eszme változása a kora középkortól a XVIII. század végéig. In: Valóság 2003. évi 5. szám. 33. old.

17 Lásd: Guenée, B.: States and rulers in later medieval Europe. Basil Blackwell. Oxford, 1985.

3. old. Idézi: Sashalmi Endre: Az Európa-eszme változása a kora középkortól a XVIII. század végéig.

In: Valóság 2003. évi 5. szám. 33. old.

24

Az Európai Közösség intézményi alapjainak kialakulása és fejlődése

században a két kifejezést egymás mellett használták. A kereszténység összetartó erejét jelzi, hogy csak a XVIII. század elejére váltak meghaladottá olyan, a közös hitre utaló kifejezések, mint a „respublica christiana”18. A földrajzi felfedezések, a gyarmatosítás és a felekezeti megosztottságot teremtő reformáció ugyanis nem kedvezett a vallási összetartozásra utaló kifejezéseknek. Az egyes államok külpolitikáját is egyre nehezebb volt összhangba hozni a lakosság felekezeti hovatartozásával19. A vallási háttér és az államok külpolitikájának szétválasztódásával az Európa szó politikai tartalma került előtérbe. Érthető tehát, hogy mindezek az okok a közös hitre alakilag nem utaló, fogalmilag pedig mindinkább szekularizálódó és egyben politizálódó Európa szót helyezték előtérbe20.

Az integráció aktuális kategóriáinak és gondjainak magyarázatánál sokszor még a vallástörténet egyes részletei is megelevenednek. A vallási tradíció vizsgálatára 1992 elején létrejött Brüsszelben egy kutatócsoport, melynek egyik meghatározó vezetője Marc Luyckx, a louvaini Katolikus Egyetem teológusprofesszora. A csoport vizsgálódásai során rendkívül tanulságos összefüggésekre hívta fel a figyelmet, ami az európai integráció folyamatait illeti21. Mindenekelőtt arra, hogy a Maastrichti Európai Uniós Szerződéssel kapcsolatos francia népszavazáson az európai integráció további fázisaira „igen”-nel szavazók kis különbségű győzelme elsősorban a legkatolikusabb régióknak (Bretagne, Elzász stb.) volt köszönhető. Ezzel szemben, a dániai népszavazás „nem”-jében jelentős szerepet játszott az integrált Európával, mint valamiféle „katolikus monstrumnak” tekintett hatalmas gépezettel szembeni bizalmatlanság.22 De a katolikus–protestáns megosztottság más nyomokat is hagyott az Európai Közösség történetében. A Közösség kialakítását inkább valójában, a protestáns hagyományú államok (Dánia, Nagy-Britannia vagy Norvégia, amely 1972-ben, majd 1995-ben népszavazáson vetette el a csatlakozást) hátráltatták. Bizalmatlan és távolságtartó magatartásuk a közösségi tervek tekintetében nem annyira egy politikai értékválasztás vagy az egyházak eltökélt akaratának a következménye, hanem egy történetileg beágyazott protestáns kultúra terméke, melyet több évszázad ülepített le a mai társadalmak tudati alapjaihoz.23 A protestáns hagyomány a szolidaritás követelményére a szabadság követelményével válaszol, s az érzelemmel és a szenvedéllyel szemben az értelmet részesíti előnyben. Ez a hagyomány, továbbá a gazdasági és a politikai szféra szétválasztására törekvés „a demokratikus fellendülést favorizálja és az autonómia valamennyi formáját privilegizálja”.24 Az EU alkotmánytervezetének felvázolására hivatott, működését 2002-ben megkez18 Lásd: Hay, D.: Europe the emergence of an idea. Edinburgh, 1957. 96, 115–116. old. Idézi: Sashalmi Endre: Az Európa-eszme változása a kora középkortól a XVIII. század végéig. In: Valóság 2003. évi 5. szám. 33. old.

19 Lásd: Sashalmi Endre: Az Európa-eszme változása a kora középkortól a XVIII. század végéig.

In: Valóság 2003. évi 5. szám. 33. old.

20 Lásd: Sashalmi Endre: Az Európa-eszme változása a kora középkortól a XVIII. század végéig.

In: Valóság 2003. évi 5. szám. 33–34. old.

21 Lásd: Csizmadia S.: Katolikus vagy protestáns Európa? Új Dunántúli Napló 1993. július 3.

6. old.

22 Lásd: Csizmadia S.: Katolikus vagy protestáns Európa? Új Dunántúli Napló 1993. július 3.

6. old.

23 Lásd: Csizmadia S.: Katolikus vagy protestáns Európa? Új Dunántúli Napló 1993. július 3.

6. old.

24 Lásd: Csizmadia S.: Katolikus vagy protestáns Európa? Új Dunántúli Napló 1993. július 3.

6. old.

Az Európai Közösség intézményi alapjainak kialakulása és fejlődése

25

dett európai Konventben is felvetődött, hogy hivatkozzon-e az alakuló EU alkotmány a keresztényi tradíciók meghatározó szerepére vagy sem. A Konventnek szembesülnie kellett azzal a ténnyel, hogy 133 európai parlamenti képviselő írásban tiltakozott az ellen, hogy az alkotmánytervezetben Istenre utalás történjen25. Ezen protestálás eredménye is volt talán, hogy a Konvent által 2003. május végén közzétett alkotmánytervezet preambuluma nem említi sem Istent, sem a kereszténységet. Ehelyett csak általánosságban utal Európa kulturális, vallási és humanista örökségére, amiben a görög és római civilizációkat, és a felvilágosodás filozófiai áramlatait látja célszerűnek megemlíteni.26 A tervezet napvilágra kerülését követően a pápa több alkalommal is sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy „kétségessé vált Európa identitása”. „Európa találj önmagadra, légy önmagad, éleszd fel gyökereidet” szólított fel II. János Pál pápa egy 2003 májusában Madridban elmondott beszédében.

A Konvent küldötteinek egy része azt szerette volna, ha Istenről és a vallásról az alkotmánynak az unió alapértékeit felsoroló pontján történne említés. A magyar Szájer Józsefen kívül főként német, holland és osztrák konventtagok által aláírt, a lengyel alkotmány megfelelő passzusain alapuló javaslat szerint az EU alkotmánya a következő formulát tartalmazhatná: az Európai Unió tagállamai és állampolgárai tudatában vannak történelmük, az egyetemes és oszthatatlan emberi méltóság értékeinek, a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás, valamint Európa spirituális és hitbéli örökségének. A kompromisszumos megoldásra törekvő indítvány szerint „az unió értékeihez hozzátartoznak mindazok értékei, akik hisznek Istenben, mint az igazság, az igazságosság, a jó és a szép forrásában, valamint mindazoké, akik e hitet nem osztják, és eme egyetemes értékeket más forrásból eredeztetik”. Az előterjesztők egy része által „túlzottan puhának” minősített javaslat szerint tehát Isten nyitott fogalomként jelenhetne meg az unió alaptörvényében, említése nem kötődne egyik felekezethez sem.27 A hitbeli tradíciók EU alkotmánybeli említése mellett kiállók körében hangsúlyos érv az is, hogy „az Európai Unió 81%-a keresztény” és hogy „a tervezetben üresség tátong a megemlített görög-római civilizáció és felvilágosodás között”.28 A „mindenható Istennek” semmi keresnivalója az EU alkotmányában – vélte az Európai Parlament brit liberális képviselője, Andrew Duff. Az Istenre történő hivatkozás ellenzői – főként az állam és az egyház elválasztását rendkívül komolyan vevő franciák, valamint a konvent baloldala – attól tartanak: egy ilyen alkotmány az unió lakosait hívőkre és nem hívőkre, keresztényekre és nem keresztényekre osztaná, s bizonyos esetekben utóbbiak kirekesztését eredményezné. Ahogy a támogatók között akadt néhány szocialista, úgy az ellenzők között is található volt konzervatív politikus – Dominique de Villepin francia külügyminiszter, Valéry Giscard d’Estaing konventelnök és Michel Barnier, a konvent elnökségének tagja is az utóbbiak csoportjába tartozik.

Barnier szerint a „keresztény értékekről” folyó vita nem csupán Európán belül válthat 25 Lásd: Izsák Norbert: Isten az EU alkotmányában, Egy bekezdés lelkéért. In: HVG, 2003. június 28-i szám, 75. old. Benke József: Glossza az EU Alkotmányos Szerződésének „dekrisztianizált” preambulumához. Európai Jog 2005. évi 1. szám 29–38. old.

26 Lásd: Izsák Norbert: Isten az EU alkotmányában, Egy bekezdés lelkéért. In: HVG, 2003. június 28-i szám, 75. old.

27 Lásd: Marinov Iván: Kinek az Istene szerepeljen az EU alkotmányában? In: HVG, Szemle – Internet archívum 2003. május 8.

28 Lásd: Izsák Norbert: Isten az EU alkotmányában, Egy bekezdés lelkéért. In: HVG, 2003. június 28-i szám, 76. old.

26

Az Európai Közösség intézményi alapjainak kialakulása és fejlődése

ki indulatokat, hanem az EU pozícióit is gyengítheti a világ nem keresztény részében.29 Az Istenre történő alkotmányi hivatkozást ellenzők gyakran élcelődve idézték az egyébként katolikus Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke vallási szakreferensének, a katolikus teológus Michael Weningernek 2002 őszén az angliai Newcastle Egyetemen tartott előadását, amelyben kijelentette, hogy „az egyház és az állam következetes elválasztásának elve és a szekuláris állam koncepciója működésképtelen”.

Weninger szerint, az európai integráció mára egy harmadik korszakhoz érkezett, s most a Szén és Acél Közösség, majd a Gazdasági Közösség után, „itt az ideje, hogy létrejöjjön egy új vallási dimenziójú unió”30 A Konvent tagjai közül többen azt is felvetették, hogy lehet-e, s ha igen, milyen mértékben lehet kizárólagosan európainak tartani a zsidó–keresztény kultúrkört, különös tekintettel arra, hogy földrészünkön immár több mint tízmillió muzulmán él.31 A közösségi konstrukciót Európában egyébként valóban a katolikus befolyás határozta meg az integráció kezdeteinél. Azt a hat országot ugyanis, amely 1951-ben létrehozta az Európai Szén és Acél Közösséget, majd az 1957-es Római Szerződésekkel az Európai Gazdasági Közösséget, és az EURATOMOT, kereszténydemokrata vezetés irányította. Persze, távolról sem egy új vallásháború kifejeződései a „katolikusok” és a „protestánsok” közötti ellenkezések az integráció körül, hanem azok sokkal inkább Európa alapvetően különböző történeti és kulturális felfogásából származnak. A protestánsok sem ellenzik teljesen a közös Európát, hanem csupán másképpen képzelik el azt. Ezzel kapcsolatban, sokszor idézik még mindig az angol BBC egy néhány éve híressé vált adását, amely azzal vádolta a brüsszeli EK Bizottságot, hogy „Európát a katolikus fogalmak szerint akarja felépíteni”32.

A szubszidiaritás, azaz a „kiegészítőség” elvének a Maastrichti Európai Uniós Szerződésben való szerepeltetése részben már ezeknek a kritikáknak a következménye is. A szubszidiaritás elve korlátozza ugyanis a Közösség beavatkozási lehetőségeit.

Ezen elv szerint a döntéseket az állampolgárhoz legközelebbi szinten kell meghozni, a döntéseknek összhangban kell lenniük a kívánt hatékonysággal és ki kell fejezniük az adódó problémák jelentőségét.33 Történelmének tanúsága szerint Európát inkább az elkülönülések, megosztottságok, feszültségek és konfliktusok jellemezték, mintsem valamiféle közös cél vagy szellem harmóniája. A tagoltságnak elsősorban nyelvi, etnikai, kulturális, vallási és gazdasági okai voltak,34 de a jogi szabályok partikularitása is közrehatott a tagolt szerkezet kialakulásában és hosszú időn keresztül megfigyelhető fennmaradásában.

Az európai egység eszméje ugyanakkor valóban meglehetősen régóta foglalkoztatja a jövőre tekintő gondolkodókat. Richard Zouche oxfordi professzor például már a XVII. század közepén azt javasolta, hogy az uralkodók küldjenek ki megbízottakat, és ők együtt vitassák meg a közös ügyeket. Az ugyancsak angol William Penn pedig 29 Lásd: Marinov Iván: Kinek az Istene szerepeljen az EU alkotmányában? In: HVG, Szemle – Internet archívum 2003. május 8. Benke József: Glossza az EU Alkotmányos Szerződésének „dekrisztianizált” preambulumához. Európai Jog 2005. évi 1. szám. 29–38. old.

30 Lásd: Izsák Norbert: Isten az EU alkotmányában, Egy bekezdés lelkéért. In: HVG, 2003. június 28-i szám, 76. old.

31 Lásd: Pelle János: Az európai identitás gyökerei. In.: Valóság 2003. 3. szám 74. old.

32 Lásd: Csizmadia S.: Katolikus vagy protestáns Európa? Új Dunántúli Napló 1993. július 3. 6. old.

33 Lásd: Palánkai T.: Az európai gazdasági integráció fejlődésének jellemzői. Európajogi tanulmányok 1. (szerkesztette: Mádl F.) Budapest, 1993. 186. old.

34 Lásd: Nugent, N.: i. m. 5. old.

Az Európai Közösség intézményi alapjainak kialakulása és fejlődése

27

1693-ban az európai parlament gondolatával is foglalkozott. A kontinensen is sorolhatók a nevek: Dante, Comenius, Sain Pierre abbé, Alberoni kardinális, a filozófus Immanuel Kant és az író Victor Hugo.35 Utóbbi már 1849-ben használta az Európai Egyesült Államok kifejezést.36 Az oszmán veszély hívta életre az első európai egységtervet a XV. században.

Szerzője Podjebrád György cseh király volt. A „Szövetségi és konföderációs szerződés XI. Lajos, Podjebrád György és Velence között a török ellen” című tervezet az egész keresztény közösségnek (a keletinek és a nyugatinak) három hatalom – Franciaország, Csehország és Velence – köré tömörülő összefogását sürgette „a keresztény hit megvédésére a szörnyűséges törökkel szemben”. Podjebrád György ebből a valójában kontinentális szövetségből (lehet annak nevezni, bár az Európa szó nem fordul elő a szövegben) kizárta a kor két legbefolyásosabb hatalmasságát, a német-római császárt és a pápát, ami nagymértékben hozzájárult a terv sorsának megpecsételéséhez. XI. Lajos francia király nem mutatott különösebb érdeklődést, a pápa pedig kiátkozta a cseh uralkodót.37 Ezen történelmi események tükrében paradoxonnak tűnhet, hogy ugyanebben a században éppen egy pápa, II. Piusz beszélt először Európáról úgy, mint az ott lakó népek közös hazájáról. Ő is az oszmán veszélyt hangsúlyozta, így erősítve a kereszténység és az európaiság azonosságát: „Most meg magában Európában, vagyis hazánkban, saját házunkban, székhelyünkön támadnak és gyilkolnak bennünket”. Ő azonban a keleti keresztényeket nem ismerte el igazi keresztényeknek, csak a római katolikusokat.38 Maximilien de Béthune, ismertebb nevén Sully, IV. Henrik francia király minisztere a XVII. század elején az igazságos egyensúlyi állapot, az európai béke megteremtése érdekében készítette el „nagy tervét”. A béke fenntartását úgy kívánta elérni, hogy a hatalmak egymás érdekeit figyelembe véve megegyeztek volna Európa felosztásában.

A később felmerülő vitákat egy általuk létrehozott Főtanácsban tárgyalások útján rendezték volna. Ez a terv sugallta először az európai államok (s nem a keresztény népek) konföderációjának gondolatát.

Az egységtervek megalkotói sorában mindenképpen kitüntetett hely illeti meg abbé de Saint-Pierre-t (Charles Irénée Castel de Saint-Pierre, 1658–1743), a „jó abbét”, ahogyan kortársai nevezték. Az „Örökbéke-tervezet foglalata” (Projet de paix perpétuelle) című művének átdolgozott rövidített formája 1712 és 1734 között ötször jelent meg. Ezenkívül számos kiadást ért meg angol és más európai nyelveken is.39 Abbé de Saint-Pierre olyan intézményrendszert vázolt fel béketervezetében, amely kereteket teremtene arra, hogy „elégséges biztonságot” garantáló feltételek mellett az uralkodók, a hatalmak tárgyalások útján oldják meg a vitás kérdéseket. Ezt az Általános Szerződés öt alapcikkelyének elfogadása biztosítaná. Közülük az első azt mondta ki, hogy az uralkodók között állandó, örökké tartó szövetség jön létre, amelynek célja – lényegében – a status quo fenntartása. A második a Szövetség anyagi fenntartásáról intézkedett, miszerint a tagországok anyagi hozzájárulása biztosítja a működést. A harmadik a szövetségesek kötelezettségvállalását tartalmazta: nézeteltéréseik esetén lemondanak a fegyveres megoldásról, és a vitás ügyek rendezésére a tárgyalásos mód35 Lásd: Gazdag F.: Európai integrációs intézmények. Budapest, 1992. 15–16. old.

36 Lásd: Brugmans, H.: L’Idée Européenne. 1920–1970. Bruges, 1970., Mathijsen, P. S. R. F.: A Guide to European Community Law. London, 1990. 5. old.

37 Lásd: J. Nagy László: Az európai integráció politikai története. Szeged, 2003. 10. old.

38 Lásd: J. Nagy László: Az európai integráció politikai története. Szeged, 2003. 10. old.

39 Lásd: J. Nagy László: Az európai integráció politikai története. Szeged, 2003. 11–12. old.

28

Az Európai Közösség intézményi alapjainak kialakulása és fejlődése

szert választják. Ha ez sem vezet eredményre, elfogadják a Szövetség Állandó Közgyűlésének szavazás útján hozott döntését. A negyedik a szerződésszegő hatalommal szembeni fellépés lehetséges eljárásait – köztük a fegyveres kényszert – tartalmazta.

Az ötödik a szavazási eljárás módozatait tisztázta. Megkülönböztette a többségi szavazással hozott döntést és a vétójogot.40 A kor jelentős gondolkodói (Voltaire, Leibnitz stb.) kétkedéssel, pontosabban gúnyolódva fogadták Abbé de Saint-Pierre tervezetét, amely sikerét, ismertségét tulajdonképpen ennek a körülménynek is köszönhette. Rousseau is nagy érdeklődéssel – s némi szkepszissel – tanulmányozta a „Jó abbé” tervezetét. Előbb publikálta egy rövidített változatát (1769-ben), majd 1782-ben „Vélemény az örök békéről” címmel saját tervezetét is közzétette. A francia filozófus szerint a nemzeti érdekre alapozott államok föderációja biztosíthatja a békét földrészünkön. Osztotta ezt a nézetet Immanuel Kant is, de az 1795-ben publikált „Az örök béke” című művében túl is lépett azon, amikor úgy foglal állást, hogy az örök békét csak a republikánus berendezkedésű államok tudják megteremteni, „mert a Köztársaságban a háborúhoz meg kell szerezni az állampolgárok beleegyezését is”.41 A francia forradalom, bár közvetlen módon nem törekedett az egységes Európa megteremtésére, azzal azonban mégiscsak hozzájárult földrészünk egységeszméjének formálásához, hogy a Bastille lerombolásával kezdődő és Waterloonál végződő időszakban az egész kontinens figyelmét Párizsra szegezte. A nemzetállam és a demokrácia eszméjének, az emberi jogoknak, a civilizációnak a terjesztésével (ez utóbbi volt egyik célja Napóleon egyiptomi hadjáratának) jelentős mértékben befolyásolta kontinensünk sorsának alakulását. A forradalmi és napóleoni háborúkat lezáró s az új európai rendet megteremtő bécsi kongresszusnak az volt a célja, hogy e két eszme terjedésének útját állja a tradicionális dinasztiák legitimitásának helyreállításával biztosítottnak vélt egyensúly megteremtésével. A bécsi kongresszus idején Franciaország és Anglia politikusai számára szerkesztette meg Saint-Simon az „Európai államok újjászervezéséről” című tervezetét. Saint-Simon szerint Európa békéjét és stabilitását csak Franciaország és Anglia szövetsége képes biztosítani. Javasolta, hogy a két nemzet – félretéve ellentéteit – közös parlamentet hozzon létre, és ez a példa ösztönözheti egy összeurópai parlament megteremtését is. Az angol–francia konföderációhoz csatlakozhatna Saint-Simon szerint a nagy jövő előtt álló német nemzet is, de csak akkor, ha „szabad kormánya lesz”.42 Gyakorlatiasabb elképzelései voltak az olasz Mazzininek, aki a „Nemzetek Szent Szövetségének” a megalapítását szorgalmazta, s ezért 1834-ben megalapította az Ifjú Európa nevű szervezetet. Mazzini terve szerint az egyes nemzeti szervezeteknek egy testvériségokmányt kell aláírniuk, olyant amely „a Szabadság, Egyenlőség, Haladás elvein alapulna”. Az itáliai hazafi Mazzini lényegében tehát a nemzetállam demokratikus koncepcióján nyugvó összeurópai szervezet eszméjét vázolta fel. Ezt a reményt az 1848–49-es forradalmak is táplálták. A kontinens jelentősebb fővárosaiban – elsősorban Párizsban – az újságok 1848 tavaszán „európai konföderáció” tervéről szóló cikkeket közöltek. 1849 augusztusában Párizsban a liberálisok és pacifisták képviselői angol kezdeményezésre háromnapos tanácskozásra ültek össze. Ők javasolták a nemzeti karaktert megőrző, a konfliktusokat békés eszközökkel kezelő Európai 40 Lásd: J. Nagy László: Az európai integráció politikai története. Szeged, 2003. 12. old.

41 Lásd: J. Nagy László: Az európai integráció politikai története. Szeged, 2003. 12–13. old.

42 Lásd: J. Nagy László: Az európai integráció politikai története. Szeged, 2003. 13–14. old.

Az Európai Közösség intézményi alapjainak kialakulása és fejlődése

29

Testvériség nevű szervezet létrehozását. Az elnöklő Victor Hugo az Amerikai Egyesült Államokkal szoros kapcsolatot kialakító Európai Egyesült Államok megteremtéséért szállt síkra. Reményét fejezte ki, hogy egy napon az ágyúgolyókat majd a szavazócédulák s egy szuverén Szenátus fogja helyettesíteni, amely azt a szerepet tölti be Európában, mint Angliában a Parlament. S nem lesz más csatatér, mint „a kereskedelem előtt megnyíló piac s az eszmékre kitárulkozó emberi szellem”.43 A témára vonatkozó legnagyobb hatású írások közül kiemelésre érdemes José Ortega y Gasset spanyol társadalomtudósnak 1930-ban megjelent „A tömegek lázadása” című könyve. Ő ebben a munkájában egyebek mellett azt fejtegette, hogy míg az európai fejlődés anyagi értelemben rohamosan halad előre, addig a kontinens múltból örökölt intézményei a haladás gátjává váltak. Felesleges szerinte ezeket az intézményeket folyton reformálgatni, hisz’ élükön maga a nemzetállam áll. Európa lelassult vérkeringésébe új életet csak egy nagyszabású, közös elhatározás vihet. Ennek a szándéknak arra kell irányulnia, hogy a kontinens népeiből egy nagy nemzetet hozzon létre.44 Az első világháború megrázó eseményei lerombolták a korábbi „belle époque” nyugodt korszakát, a fejlődés töretlenségébe vetett hitet. Hanyatlásérzet jellemezte az európai értelmiség jelentős részének gondolkodását. A kétkedő, pesszimista állapotnak a legnagyobb hatású kifejezője, Oswald Spengler „A Nyugat alkonya” című munkája (1918, 1922), mely hatalmas siker volt. Ugyanakkor a háború tragikus élménye és a világban végbement hatalmi átrendeződés az értelmiségiek és a politikusok egy másik csoportját (Jules Romains, Carlo Sforza, Aristide Briand) arra ösztönözte, hogy az európai népek egyesülésének útját keressék. A Népszövetség például 1922-ben létrehozta az Értelmiségi Együttműködés Nemzetközi Bizottságát, amelynek elnökévé Henri Bergsont választották.45 Ennek az irányzatnak a képviselői közül is kiemelkedik Richard CoudenhoveCalergi gróf (1894–1972), a páneurópai egység első, koherens megfogalmazója, aki egyben az első gyakorlati lépéseket is megtette terve realizálása érdekében. Származása, családi körülményei is nemzetek feletti, internacionális mozgalom megszervezésére predesztinálták. Calergi már születésénél fogva igazi „világpolgár” gróf volt, hiszen ereiben krétai, görög, japán, osztrák vér csörgedezett46. Tokióban született, édesanyja japán, akit a Monarchia diplomatájaként szolgáló csehországi származású édesapja ott vett feleségül. A család eredete Flandriába (Coudenhove) és Krétára (Calergi) nyúlik vissza. Richard Coudenhove-Calergi a bécsi egyetemen szerzett filozófiai doktorátust, és itt alapította meg 1922-ben a Páneurópai Uniót. Egy évvel később ugyancsak az osztrák fővárosban publikálta kiáltvánnyal felérő „Páneurópa” című könyvét.47 Elképzelései népszerűsítésére megalapította – ugyanilyen című – több nyelven megjelenő újságját. Nagy támogatója volt a korabeli cseh elnök, Masaryk is. A „Páneurópa” című könyv 1923 októberében jelent meg Bécsben. Borítóján egy vörös kereszt és egy aranyló Nap volt látható. A szerző így magyarázta a szimbólumokat: „A középkor keresztesháborúinak vörös keresztje a szupranacionális európai unió legrégibb szimbóluma. Ma a nemzetközi humanizmus jelképe. A Nap az egész világot besugárzó 43 Lásd: J. Nagy László: Az európai integráció politikai története. Szeged, 2003. 14. old.

44 Lásd: Gazdag F.: i. m. 16. old.

45 Lásd: J. Nagy László: Az európai integráció politikai története. Szeged, 2003. 15. old.

46 Lásd: Coudenhove-Calergi, R. N.: Paneuropa. Wien, 1923., Gazdag F.: i. m. 16. old., Mathijsen, P. S. R. F.: i. m. 5. old., Fischer, P.–Köck, H. F.: Europarecht einschliesslich des Rechtes supranationaler Organisationen. Eisenstadt 1986. 15. old.

47 Lásd: Coudenhove-Calergi, R. N.: Paneuropa. Wien, 1923.

30

Az Európai Közösség intézményi alapjainak kialakulása és fejlődése

európai szellemet jelképezi.”48 Calergi kiindulási álláspontja megegyezett az „europesszimistákéval”: a kontinens lehanyatlott, anarchikus állapotba került, a lemaradás élménye kerítette hatalmába.

Calergi szerint ez volt akkor Európa egyik fő problémája. A másik pedig a szociális helyzet. Kívülről is két irányból jelentkeztek veszélyek Európára. Keletről és az Atlanti-óceán túloldaláról. A veszély elhárítására Európa államainak össze kell fogniuk.

Ellenkező esetben vagy a Szovjetunió, vagy az Egyesült Államok igázhatja le, az előbbi politikailag és katonailag, az utóbbi pedig pénzügyileg és gazdaságilag. Európának elsősorban – mivel hanyatlásának oka is politikai – a politikai rendszerét kell radikálisan átalakítania. A világháború után csak a térkép változott, de a rendszer nem.

Földrészünk továbbra is a múltba tekint, nem a jövőre. Az európai államok szövetségébe – merőben más okok miatt – sem Nagy-Britanniát, sem a Szovjetuniót nem hívta volna meg Calergi. Az előbbit azért nem, mert az lényegében egy interkontinentális birodalom, szorosabban kötődik a birodalmához, mint földrészünkhöz. De nem is taszította volna el teljesen. Azt javasolta, hogy a majdani európai szövetség kössön Angliával egyezményt és tartson vele szoros baráti kapcsolatokat. A Szovjetunióval megítélése szerint más volt a helyzet. Ezt az országot elsősorban azért nem vonta volna be az európai szövetségbe, mert a bolsevikok hatalomra jutásával szakított a demokráciával. Sok, Európa jövőjéért aggódó kortársához hasonlóan Calergi is úgy látta, hogy az európai egység legfőbb akadálya a francia–német ellentét. A két nép kibéküléséhez azonban elengedhetetlennek tartotta a demokratikus és republikánus Németország megteremtését.49 Az Európa egységére leselkedő másik nagy veszélyt a nemzeti-kisebbségi kérdés megoldatlanságában látta Calergi. A békeszerződések erővel oldották meg a kisebbségi kérdést Kelet-Európában. Ez a háború csíráját rejtette magában, és azt is látta, hogy a háború orosz hegemóniához vezethet a térségben. A megoldást szerinte nem

48 Lásd: J. Nagy László: Az európai integráció politikai története. Szeged, 2003. 15. old.

49 Lásd: J. Nagy László: Az európai integráció politikai története. Szeged, 2003. 15–16. old.