Az Európai Unió joga a gyakorlatban – második kiadás

Blutman László

Az Európai Unió joga a gyakorlatban Második, átdolgozott kiadás

Blutman László

Az Európai Unió joga a gyakorlatban Második, átdolgozott kiadás

Lap- és Könyvkiadó Kft.

© Dr. Blutman László, 2013 © HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2013 A kézirat lezárva: 2013. július 1.

Második, átdolgozott kiadás

A HVG-ORAC a LexisNexis csoport partnere

Budapest, 2013 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Internet: http//www.hvgorac.hu E-mail: info@hvgorac.hu ISBN 978 963 258 202 3 A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy módon – a kiadó engedélye nélkül közölni.

A könyvben foglaltak nem minősülnek jogi tanácsnak.

Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

5

Előszó a második kiadáshoz Ha valaki tájékozódni kíván arról, hogy hogyan is működik a gyakorlatban az Európai Unió jogrendszere, ehhez az egyik legjobb magyar nyelvű forrást tartja a kezében.

A tájékozódás, pedig mindenki számára ajánlott, hiszen az uniós jog mindennapi életünk egyre több területét szövi át. Így ha valaki tudni akarja milyen eljárásban, milyen keretek között és elveket követve születnek meg az uniós normák, amelyek lényegesen befolyásolják életünket, bátran támaszkodhat e munkára.

Blutman László könyvének második kiadása jelentősen bővíti a korábbi változatban már tárgyalt témákat. Foglalkozik a gazdasági és monetáris unió új intézményeivel, az Alapjogi Charta alkalmazásának különféle problémáival. Áttekintést ad a legfrissebb uniós normaváltozásokról. Bemutatja a „komitológia” új rendszerét és az Európai Külügyi Szolgálat működését. Részletesebben elmagyarázza a jogharmonizáció, a jogközelítés és a jogegységesítés viszonyát. Tárgyalja az uniós polgársággal kapcsolatos legújabb fejleményeket, a gazdasági szabadságjogok alapjogi korlátait és még számos kérdést, amelyek a legutóbbi években lényegesen átalakították az Unió belső jogrendjét.

A könyv egyik legnagyobb erénye az uniós bírósági joggyakorlat átfogó ismertetése és elemzése. Közel ezer ítéletet és határozatot dolgoz fel az EU Bíróságának és Törvényszékének eddig megszületett több mint húszezer döntéséből. Ismerteti az összes mérföldkőnek számító ítéletet. Ezzel átfogó képet ad a joggyakorlat leglényegesebb elemeiről s egyúttal lehetővé teszi az olvasó számára a legfontosabb ítélkezési tendenciáknak, az ítéletekben megjelenő alapvető értékeknek a felismerését. A könyv tanulmányozása sokat segíthet abban, hogy az Unió működését ésszerűbbnek és kiszámíthatóbbnak érezhessük. Forgatását az Unió ügyei iránt érdeklődő valamennyi olvasónak ajánlom.

Luxembourg, 2013. július 12.

Prof. Dr. Czúcz Ottó az Európai Unió Törvényszékének tanácsvezető bírája

7

Előszó az első kiadáshoz Aki ezt a könyvet elolvassa, sokat fog tudni az Európai Unióról és az uniós jogról, talán többet, mint én magam, pedig már csaknem hat éve az Európai Unió Bíróságának bírája vagyok, és korábbi pályafutásom nagy részét is az európai integráció témájának szenteltem. Persze a mű, amelyet kezünkben tartunk, nem könnyű olvasmány, így – bár ezt javaslom – lehet, hogy teljes áttanulmányozására nem minden olvasó lesz kész. Miután azonban kézikönyvként is szolgálhat, előnye az, hogy mindenkinek képes az őt érdeklő kérdésben útmutatást adni.

A szerző hatalmas és alapos munkát végzett. Ugyanakkor ez „bátor” vállalkozás is, hiszen szembemegy a közélet jelenlegi fő áramlatával, amely az Európai Unióval kapcsolatos kérdésekben megengedi a tényleges ismeretek nélküli nyilatkozatokat és vitát. Sajnos túl gyakran lehet tapasztalni, hogy a közélet szereplője az Európai Unió valamely szabályáról vagy intézkedéséről véleményt mond, holott nem túl nagy szakértelem mellett is látható, hogy nem vette a fáradságot annak elolvasására. Szükségünk van ilyen munkára, hogy ez a jelenség lassan visszaszoruljon.

Magyarország immár hat éve az Európai Unió tagállama. A tagság az ország, annak valamennyi állampolgára, így különösen a jogi szakma képviselői számára kötelezettségekkel jár, de egyben lehetőségeket és jogokat kínál, illetve garantál. Nem lebecsülve az eddigi eredményeket, azt hiszem, hogy ehhez az új helyzethez még nem alkalmazkodtunk megfelelő módon, lehetőségeinket még nem használtuk ki teljesen.

Magyarország sikeres uniós tagsága tehát továbbra is cél, de tény, hogy ez erőfeszítéseket, így intellektuális erőfeszítéseket is igényel. Bízom abban, hogy Blutman László munkája a maga szakmai területén az uniós jogi kultúra terjesztésével és erősítésével hozzájárul e cél megvalósulásához.

Luxembourg, 2010. február 25.

Dr. Juhász Endre az Európai Unió Bíróságának bírája

9

Áttekintő tartalomjegyzék Rövidítések és források . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27 1. fejezet Az Európai Unió – bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31 2. fejezet Az Európai Unió szervezeti keretei és az uniós bíráskodás . . . . . . 73 3. fejezet Az uniós hatáskörök és fő együttműködési területek . . . . . . . . . . . 119 4. fejezet Az uniós jogi aktusok megalkotása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 188 5. fejezet Uniós jogszabályok és egyéb jogi aktusok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 238 6. fejezet Az uniós jogi aktusok bírósági felülvizsgálata . . . . . . . . . . . . . . . . 298 7. fejezet Az uniós jog a tagállamok belső jogában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 338 8. fejezet Az uniós jogon alapuló igények érvényesítése a belső jogban . . . . 395 9. fejezet Az előzetes döntéshozatali eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 431 10. fejezet A tagállamok felelőssége az uniós jog megsértése miatt . . . . . . . . 458 11. fejezet Az Unió jogi felelőssége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 487 12. fejezet Az alapjogok védelme az Európai Unióban . . . . . . . . . . . . . . . . . . 516 13. fejezet Az uniós polgárság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 566 14. fejezet A személyek szabad mozgása az Unióban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 614 15. fejezet A belső piac joga . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 649 Hivatkozott bírósági határozatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 753 Irodalomjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 779 Név- és tárgymutató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 789

11

Tartalom Előszó a második kiadáshoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 Előszó az első kiadáshoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Áttekintő tartalomjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 Tartalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Rövidítések és források . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27 1. fejezet Az Európai Unió – bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31 1.1. Az Európai Unió és előzményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1.1.1. Az Európai Közösségek létrehozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések más európai integrációs szervezetekről . . . . . . . . . . . .

1.1.2. Az Európai Unió létrehozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1.1.3. Az Amszterdami és Nizzai Szerződések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1.1.4. Lisszaboni Szerződés: az Európai Unió „közösségiesítése” . . . . . . . . .

Megjegyzés az Európai Atomenergia Közösségről . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1.2. Az integráció alapértékei és céljai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1.3. Az Európai Unió jogi alapjai és jogrendje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1.3.1. Az alapító szerződések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1.3.1.1. Az alapító szerződések időbeli hatálya . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1.3.1.2. Az alapító szerződések területi hatálya . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1.3.1.3. Az alapító szerződések módosítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1.3.1.4. A tagság az Unióban: csatlakozás, felfüggesztés, megszűnés . . .

1.3.2. Az uniós jog három rétege . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1.3.3. Az Európai Unió jogrendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1.3.4. Az uniós jogrendszer általános jogelvei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1.3.5. Az uniós vívmányok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1.3.6. Az uniós jog érvényesülésének tagállami szolidaritásból fakadó biztosítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Bizottság v Olaszország („Támogatás levágott tehenekért”) . . . . . . . .

1.3.7. Rugalmas integráció vagy széteső szabályozás? . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1.4. Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1.4.1. A csatlakozás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1.4.2. A csatlakozási szerződés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések az átmeneti eltérésekről (derogációk) . . . . . . . . . . . . . .

1.4.3. Az uniós jog fogadásának alkotmányos feltételei

és az Európa-klauzula . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzés a csatlakozást előkészítő alkotmánymódosításról . . . . . .

1.4.4. Az uniós jog helye a magyar jogrendben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1.4.5. Az uniós jog időbeli hatálya Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Ynos Kft. v Varga János . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

31 31 32 33 35 37 38 39 40 43 43 45 45 46 47 48 49 52 55 55 56 58 61 63 63 64 65 66 68 69 71 72

12

tartalom

2. fejezet Az Európai Unió szervezeti keretei és az uniós bíráskodás . . . . . . . . . . . . . . 73

Megjegyzések néhány szervezeti kérdésről . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2.1. Az Európai Parlament . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2.1.1. A Parlament összetétele és szervezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2.1.2. A Parlament feladatai és hatásköre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2.1.3. Az európai ombudsman . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2.2. Az Európai Tanács . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2.3. Az Európai Unió Tanácsa (Tanács) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2.3.1. Összetétele és szervezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2.3.2. A Tanács feladatai és hatásköre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2.3.3. Szavazás a Tanácsban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2.4. Az Európai Bizottság (Bizottság) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2.4.1. A Bizottság összetétele és szervezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2.4.2. A Bizottság feladatai és hatásköre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzés a Számvevőszékről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzés az uniós tisztségek betöltéséről . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2.5. Magyarország kormányzati képviselete az uniós intézményekben . . . . . . .

2.5.1. A tárgyalási álláspont kialakítása és képviselete . . . . . . . . . . . . . . .

2.5.2. Az Országgyűlés szerepe . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések az Unió szerveiről és hivatalairól . . . . . . . . . . . . . . .

2.6. Az Európai Unió Bírósága és az uniós bíráskodás . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2.7. Az Európai Unió Bíróságának szervezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2.7.1. A Bíróság szervezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2.7.2. A Törvényszék szervezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2.7.3. A Közszolgálati Törvényszék szervezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2.7.4. Ítélkező testületek az Európai Unió Bíróságán . . . . . . . . . . . . . . . .

2.8. Az Európai Unió Bíróságának hatásköre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2.8.1. Eljárási formák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2.8.2. A hatáskör megosztása a bíráskodás három szintje között . . . . . . . .

2.9. Az uniós bíróságok eljárása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzés Magyarország képviseletéről az uniós bíróságok előtt . . .

2.10. Az uniós bíráskodás szerepe . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések a bírósági határozatok jelöléséről . . . . . . . . . . . . . .

2.11. Az Európai Bíróság jogértelmezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

CILFIT és Lanificio di Gavardo SpA v Ministry of Health . . . . . . .

Megjegyzés az uniós jogszövegekről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2.11.1. Az értelmezés módszerei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Moulijn v Bizottság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2.11.2. A Bíróság által követett értelmezési elvek és technikák . . . . . . . . .

Klöckner-Werke AG v Bizottság (II) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

73 74 74 76 77 77 78 79 80 81 82 82 84 85 85 87 87 89 90 94 95 95 96 97 97 98 99 102 102 104 106 107 108 109 110 110 111 112 113 114 115 117

tartalom

13

3. fejezet Az uniós hatáskörök és fő együttműködési területek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 119 3.1. Az Unió hatáskörei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.1.1. A hatáskörök fajtái az Unió működésében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.1.2. A megosztott hatáskörök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.1.2.1. Szomszédos hatáskörök és egymást átfedő (versengő)

hatáskörök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.1.2.2. A megosztott (versengő) hatáskör és az előfoglalás . . . . . . . . .

3.1.3. Külső és belső hatáskör az uniós tevékenységeknél . . . . . . . . . . . . . . .

3.1.4. A külső hatáskör gyakorlása: uniós eljárás nemzetközi

szerződések kötésére . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.1.5. Az Unió külső hatáskörének határai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Bizottság v Tanács („AETR-ERTA”) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.1.6. Szomszédos megosztott külső hatáskör és a vegyes szerződések . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.1.7. Beleértett uniós hatáskörök („implied powers”) . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Németország és társai v Bizottság („Migrációs politika”) . . . . . . . . . .

3.1.8. Általános, szubszidiárius uniós hatáskör . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.1.9. Az uniós tevékenység átfogó, központi területei . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.2. A belső piac . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.3. A gazdasági és monetáris unió . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.3.1. A monetáris politika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.3.1.1. Az uniós monetáris politika és az euróövezet . . . . . . . . . . . . .

3.3.1.2. Csatlakozás az euróövezethez . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.3.1.3. A monetáris politika szervezeti háttere: a KBER és az EKB . . .

3.3.2. A monetáris politika háttere: a gazdaságpolitikák összehangolása . . . .

3.3.3. A 2008-as válság kihívásai és a gazdasági koordináció mélyítése . . .

3.3.3.1. Az új szabályozórendszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.3.3.2. Pénzügyi támogatási mechanizmusok . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.4. A szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség . . . . . .

3.4.1. A schengeni együttműködés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.4.2. A szabadság térségének kialakítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.4.2.1. A belső határokon a határellenőrzés megszüntetése . . . . . . . .

3.4.2.2. A schengeni külső határ ellenőrzése és a közös vízumpolitika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.4.2.3. A közös menekültügy kialakítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.4.2.4. Közös bevándorláspolitika

(idegenrendészeti jogharmonizáció) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.4.3. A biztonság térségének kialakítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.4.3.1. Rendőrségi együttműködés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.4.3.2. Igazságügyi együttműködés büntetőügyekben . . . . . . . . . . . .

3.4.4. A jog érvényesülésén alapuló térség kialakítása

(igazságügyi együttműködés polgári ügyekben) . . . . . . . . . . . . . . . . .

119 119 121 122 123 125 125 126 127 128 130 131 133 134 134 135 136 137 137 137 138 140 141 143 143 147 148 150 153 156 157 157 159 162 164 166 166 168 173

14

tartalom

3.5. A közös kül- és biztonságpolitika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.5.1. Az Unió külkapcsolatai és a közös kül- és biztonságpolitika . . . . . . .

3.5.2. A döntéshozatal alapvető jellemzői . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.5.3. A közös biztonság- és védelmi politika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.5.4. Közös kül- és biztonságpolitika: az együttműködés tartalma

és formái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.5.5. A főképviselő és az Európai Külügyi Szolgálat . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

177 178 179 181 182 182 184 186

4. fejezet Az uniós jogi aktusok megalkotása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 188 4.1. A jogi aktusok megalkotására irányuló döntéshozatali eljárások . . . . . . . . .

4.2. Jogalkotási eljárások: döntéshozatal a Parlament közreműködésével . . . . .

4.2.1. A rendes jogalkotási eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4.2.2. Különleges jogalkotási eljárások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4.2.2.1. Az Unió éves költségvetésének elfogadása . . . . . . . . . . . . . . .

4.2.2.2. Az egyetértési eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4.2.2.3. A konzultációs eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4.2.2.4. A Parlament részvételi joga . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Roquette Frères v Tanács . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések a Gazdasági és Szociális Bizottságról,

és a Régiók Bizottságáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4.3. Nem jogalkotási eljárások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4.3.1. A Parlament részvétele nem jogalkotási eljárásokban . . . . . . . . . . . . .

4.3.2. Nem jogalkotási eljárások a Parlament részvétele nélkül . . . . . . . . . . .

4.3.3. A Bizottság eljárása végrehajtási aktusok elfogadására . . . . . . . . . . . .

4.3.3.1. A komitológia lényege: a feltételesen átruházott hatáskör gyakorlása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4.3.3.2. A komitológia a Lisszaboni Szerződés után . . . . . . . . . . . . . . .

4.3.3.3. A komitológia rendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4.4. Jogi aktus elfogadásának kezdeményezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4.5. A jogi aktusok megalkotására irányuló hatáskörök ütközése . . . . . . . . . . . .

4.5.1. Intézményi hatáskörök ütközése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4.5.2. Hatáskörök torlódása: az uniós jogi aktus jogalapjának megválasztása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Parlament v Tanács („Erdővédelmi rendeletek”) . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4.6. A jogi aktusok megalkotására irányuló hatáskörök gyakorlásának korlátai . . . .

4.6.1. A szubszidiaritás és arányosság elve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4.6.1.1. A 2. Lisszaboni Jegyzőkönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4.6.1.2. A szubszidiaritás elve, mint érvényességi szempont . . . . . . .

British American Tobacco (Investments) Ltd and Imperial

Tobacco Ltd. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

188 189 189 191 192 193 194 195 195 196 197 198 199 200 201 201 205 206 208 209 211 211 212 213 215 216 216 217 219 219 220

tartalom

4.6.1.3. Az arányosság elve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Schräder v Hauptzollamt Gronau . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4.6.2. A jogbiztonság elve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4.6.2.1. A jogszabályok világos szövege . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4.6.2.2. A jogszabályok visszaható hatályának kérdése . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4.6.2.3. A jogos várakozások védelme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Magyarország v Bizottság („Kukorica fajsúlykövetelménye”) . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4.6.3. A hatáskörrel való visszaélés tilalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Franco Giuffrida v Tanács . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4.6.4. Az indokolási kötelezettség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Technische Universität München v Hauptzollamt München-Mitte . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4.6.5. A magasabb rendű jogszabályokkal való összhang követelménye . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15 221 222 223 224 224 225 226 227 228 230 230 231 232 232 234 234 236

5. fejezet Uniós jogszabályok és egyéb jogi aktusok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 238 5.1. Az alapító szerződések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

5.2. Általános jogelvek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

5.3. A nemzetközi jog szabályai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

5.3.1. Az Unió (Európai közösség) által kötött nemzetközi szerződések . . . .

5.3.2. A nemzetközi jog általánosan elismert szabályai

(nemzetközi szokásjog) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Anklagemyndigheden v Poulsen és a Diva Navigation . . . . . . . . . . . .

5.3.3. A tagállamok nemzetközi szerződései az uniós jogrendben . . . . . . . .

5.3.4. A nemzetközi jog becsatornázódása az uniós jogrendbe . . . . . . . . . . .

5.3.5. Az uniós nemzetközi szerződések a magyar jogrendben . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

5.4. Az uniós intézmények, szervek jogi aktusai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

5.4.1. Az uniós jogi aktusok típusai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

5.4.2. Az uniós jogi aktusok formái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

5.4.3. A rendeletek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Zerbone Snc v Amministrazione delle finanze dello Stato . . . . . . . . . .

5.4.4. Az irányelvek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Bizottság v Németország („Levegő ólomtartalma”) . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

5.4.5. A határozatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

5.4.6. A vélemények és ajánlások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

5.4.7. A múlt maradványai: második és harmadik pilléres aktusok . . . . . . .

5.4.8. A jogi aktusok formájának megválasztása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

5.4.9. Az uniós jogi aktusok hatálybalépése, kihirdetése

és megismerhetősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Skoma-Lux v Celní ředitelství Olomouc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

238 238 239 239 241 242 243 249 250 253 254 255 257 260 260 262 264 266 267 268 268 269 270 271 272

16

tartalom

5.4.10. A másodlagos uniós jogi aktusok hierarchiájának kérdése . . . . . . . .

5.5. Az uniós szabályozási technikák és a jogharmonizáció . . . . . . . . . . . . . . . .

5.5.1. Az uniós szabályozási technikák – általában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

5.5.2. A jogharmonizáció (jogközelítés) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések a jogharmonizációról (jogközelítésről) . . . . . . . . . . . . .

5.5.3. A kölcsönös elismerés elve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Rewe-Zentral AG v Bundesmonopolverwaltung („Cassis de Dijon”) . . .

Megjegyzés a notifikációs (bejelentési) eljárásokról . . . . . . . . . . . . . .

5.5.4. Jogharmonizációs jogalkotás Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzés a jogharmonizációs záradékokról . . . . . . . . . . . . . . . . . .

5.6. Az uniós bíróságok határozatai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

5.6.1. Az Európai Bíróság határozatainak személyi hatálya . . . . . . . . . . . . .

5.6.1.1. Érvénytelenségről döntő határozatok hatálya . . . . . . . . . . . . .

5.6.1.2. Jogértelmezést tartalmazó határozatok hatálya . . . . . . . . . . . .

Rheinmühlen-Düsseldorf v Einfuhr- und Vorratsstelle

für Getreide und Futtermittel (II) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Amministrazione delle finanze dello Stato v Ariete SpA . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

5.6.2. Az Európai Bíróság határozatainak időbeni hatálya . . . . . . . . . . . . . .

5.6.2.1. Az értelmező határozatok időbeni hatálya . . . . . . . . . . . . . . . .

Amministrazione delle Finanze dello Stato v Salumi . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

5.6.2.2. Az érvénytelenséget megállapító határozat időbeni hatálya . . .

5.6.3. A magyar bíróságok és az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata . . . .

Legf. Bír. Kfv. I. 35.055/2007. (Gépjármű-regisztrációs adó) . . . . . . .

273 275 275 277 278 280 280 283 284 285 286 286 287 287 288 289 291 292 292 292 294 295 295 296

6. fejezet Az uniós jogi aktusok bírósági felülvizsgálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 298 6.1. Az uniós jogi aktusok érvényességének bírósági felülvizsgálata . . . . . . . . .

6.1.1. Érvénytelenségi igények érvényesítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6.1.2. Az igényérvényesítési eljárások összefüggései . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6.1.3. A hármas rendszer ellentmondásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

TWD Textilwerke Deggendorf GmbH v Németország . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6.1.4. Egy uniós aktus érvénytelenségének alapja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6.2. A megsemmisítés iránti per . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6.2.1. A felülvizsgálható jogi aktusok köre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

IBM v Bizottság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6.2.2. A lehetséges felperesek köre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6.2.3. Közvetlen érintettség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Alcan Aluminium Raeren és mások v Bizottság . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6.2.4. Személyes érintettség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6.2.4.1. A Plaumann-teszt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Plaumann & Co. v Bizottság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

298 298 299 300 300 302 303 304 305 306 306 307 309 310 310 312 312 313

tartalom

6.2.4.2. Amikor a Plaumann-teszt is teljesíthető . . . . . . . . . . . . . . . . .

Extramet Industrie SA v Tanács . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6.2.4.3. Támadások a Plaumann-teszt ellen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6.2.5. A „rendeleti jellegű jogi aktusok” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6.2.5.1. Rendelet vagy határozat? A nem rendeleti jellegű rendelet . . . .

Koninklijke Scholten Honig NV v Tanács és Bizottság . . . . . . . . . . . . .

6.2.5.2. Mitől rendeleti jellegű egy jogi aktus? . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6.2.5.3. Mikor nem von maga után végrehajtási intézkedést

a megtámadott aktus? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6.3. Előzetes döntéshozatali eljárás – érvénytelenség kérdésében . . . . . . . . . . . .

ICC v Amministrazione delle Finanze dello Stato . . . . . . . . . . . . . . . .

6.4. Az érvénytelenségi kifogás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Simmenthal v Bizottság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6.5. A mulasztási per . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6.5.1. A mulasztási per jellemzői . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6.5.2. A magánfél kereshetősége mulasztási perben . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Dumez v Bizottság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6.5.3. A kötelezettség valamely intézkedésre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Parlament v Tanács (Közlekedési politika) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

17 314 315 315 316 318 318 319 321 323 324 325 326 327 327 329 330 330 332 334 335 335 337

7. fejezet Az uniós jog a tagállamok belső jogában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 338 7.1. Az uniós jog közvetlen hatálya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7.1.1. A közvetlen hatály alapja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

van Gend & Loos v Netherlands Inland Revenue Administration . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7.1.2. A közvetlen hatály feltételei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7.2. Az egyes uniós jogszabályok közvetlen hatálya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7.2.1. Az alapító szerződések rendelkezései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7.2.2. Az Unióra kötelező nemzetközi szerződések rendelkezései . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7.2.3. A rendeletek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7.2.4. A határozatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Franz Grad v Finanzamt Traunstein . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7.2.5. Az irányelvek kivételes közvetlen hatálya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . van Duyn v Home Office . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Tullio Ratti . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7.3. Az uniós normák vertikális és horizontális hatálya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7.3.1. A rendeletek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7.3.2. Az alapító szerződések rendelkezései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

338 338 339 340 341 343 345 345 345 349 350 351 351 352 353 354 357 358 359 359

18

tartalom

7.3.3. Az irányelvek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7.3.3.1. A Marshall/Foster/Dori-doktrína . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Faccini Dori v Recreb Srl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7.3.3.2. Az irányelvek járulékos, horizontális joghatásai . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7.4. Az uniós jog elsőbbsége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7.4.1. Az uniós jog elsőbbségének alapja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Flaminio Costa v E.N.E.L. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7.4.2. Az uniós joggal ellentétes belső jogszabály alkalmazásának

mellőzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Amministrazione delle Finanze dello Stato v Simmenthal SpA . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7.4.3. Az uniós jog elsőbbsége a tagállamok belső jogában . . . . . . . . . . . . . .

7.4.4. Az uniós jog elsőbbsége és a magyar gyakorlat . . . . . . . . . . . . . . . . .

7.4.5. Az uniós jog elsőbbsége – Lisszabon után . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7.5. Közvetlen hatály és közvetlen alkalmazhatóság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7.5.1. Mi a közvetlen hatály és a közvetlen alkalmazhatóság? . . . . . . . . . . .

7.5.2. Közvetlen és közvetett hatály, illetve alkalmazhatóság . . . . . . . . . . . .

7.5.3. Van-e közvetlenül alkalmazható, de közvetlenül

nem hatályos norma? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7.6. A közvetlen hatállyal nem bíró uniós normák joghatásai . . . . . . . . . . . . . . .

7.6.1. A közvetett hatály: tagállami jog uniós joggal összhangban való

értelmezésének kötelezettsége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Habermann-Beltermann v Arbeiterwohlfahrt, Bezirksverband Ndb./Opf. e.V. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7.6.2. Irányelvek kizáró joghatása magánfelek közötti jogvitákban . . . . . . .

Megjegyzések a kizáró joghatásról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7.7. Irányelvek joghatásai a belső jogalkalmazásban – összefoglalás . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

360 360 362 363 364 366 366 366 368 369 370 371 373 375 377 378 379 380 381 382 384 385 387 390 391 393

8. fejezet Az uniós jogon alapuló igények érvényesítése a belső jogban . . . . . . . . . . . . . 395 8.1. Az uniós jogon alapuló igények és a tagállamok jogszabályai . . . . . . . . . . .

8.1.1. Általános uniós követelmények az igényérvényesítés biztosításánál . . .

8.1.2. Az uniós jogon alapuló igények néhány formája . . . . . . . . . . . . . . . . .

8.2. Az eljárások egyenértékűségének elve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Edis v Ministero delle Finanze . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

8.3. Az uniós jog hatékony érvényesülésének elve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

8.3.1. A hatékony érvényesülés elvének általános tartalma . . . . . . . . . . . . . .

Marshall v Southampton and South-West Hampshire Area Health

Authority (II) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

R v Sutton . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

8.3.2. A hatékony érvényesülés elvének korlátai a belső jogokban . . . . . . . .

396 396 398 399 399 401 402 402 403 405 406

tartalom

8.3.2.1. Az igényérvényesítés időbeni korlátai

(elévülés, jogvesztő határidők) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

8.3.2.2. Az igényérvényesítés különleges korlátai . . . . . . . . . . . . . . . .

8.3.2.3. Teljes jóvátétel és hatékony szankciók biztosítása

(kártérítés, kamat) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

8.4. A két elv belső eljárásokat általánosan alakító vetületei . . . . . . . . . . . . . . . .

8.4.1. Bírósághoz fordulás joga az uniós igények érvényesítésénél . . . . . . . .

Johnston v Chief Constable of the Royal Ulster Constabulary . . . . . .

8.4.2. Hatáskör biztosítása az uniós jogon alapuló egyéni jogok

ideiglenes intézkedések útján történő védelmére . . . . . . . . . . . . . . . . .

Zuckerfabrik Süderdithmarschen v Hauptzollamt Itzehoe . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

8.4.3. Az igény elbírálásának biztosítása az uniós jog megsértéséből fakadó

állami kártérítési felelősség esetén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

8.4.4. Kötelezettség az uniós joggal ellentétes belső jogszabály mellőzésére . . .

8.4.5. Az igények elbírálása az uniós bíróságok döntéseivel összhangban . . . .

8.4.6. Az uniós jog hivatalból történő felhívása – az igények látens alapja . . .

van Schijndel és van Veen v Stichting Pensioenfonds . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

8.4.7. Az előzetes döntéshozatal kezdeményezésének kötelezettsége . . . . . .

19 406 409 411 413 417 417 417 419 421 424 425 425 425 426 427 429 430

9. fejezet Az előzetes döntéshozatali eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 431 9.1. Az előzetes döntéshozatali eljárás általános jellemzői . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzés a sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárásról . . . . . . . .

9.2. A Bíróság hatásköre az előzetes döntéshozatal során . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Di Felice v Institut national d’assurances pour travailleurs indépendants . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

9.3. A tagállami bíróságok előterjesztési kötelezettsége . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

9.3.1. A szükségesség feltétele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

CILFIT és Lanificio di Gavardo SpA v Ministry of Health . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

9.3.2. A jogorvoslat kizártsága, mint a kötelezettség előfeltétele . . . . . . . . . .

Kenny Roland Lyckeskog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

9.3.3. Nem jogerős határozatot hozó bíróságok előterjesztési kötelezettsége . . .

9.4. A tagállami bíróságok joga az előterjesztéshez . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

9.4.1. Az előterjesztés szabadsága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Cartesio Oktató és Szolgáltató Bt. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

9.4.2. Szempontok az előterjesztés jogának gyakorlásához . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

9.5. Mely szerv minősül tagállami bíróságnak? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Almelo v NV Energiebedrijf Ijsselmij . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

431 432 433 434 435 437 437 438 440 441 441 443 444 444 444 445 447 447 448 449 450

20

tartalom

9.6. Az előterjesztésben feltett kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

9.6.1. A kérdés feltevése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

9.6.2. A tájékoztatási kötelezettség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

9.6.3. Az előterjesztés időzítése az eljárás során . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Jämställdhetsombudsmannen v Örebro . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

451 452 452 453 454 455 456

10. fejezet A tagállamok felelőssége az uniós jog megsértése miatt . . . . . . . . . . . . . . . . . 458 10.1. A tagállamok jogsértő magatartása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

10.1.1. Az állami egység elve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

10.1.2. A tagállami jogsértések néhány típusa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

10.2. Bizottság versus tagállam: kötelezettségszegés megállapítása iránti per . . .

10.2.1. A kötelezettségszegés megállapítása iránti per jellemzői . . . . . . . .

Bizottság v Németország („Tartózkodási engedélyek”) . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

10.2.2. Az alperesi védekezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Bizottság v Belgium („Gépjárművek és mezőgazdasági gépek”) . . .

Bizottság v Luxemburg és Belgium („Tejtermékek adója”) . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

10.2.3. A Bíróság ítélete, és annak kikényszerítése . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

10.2.4. Eljárás jogellenes állami támogatás esetén . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

10.3. Tagállam versus tagállam: kötelezettségszegés megállapítása iránti per . . . .

10.4. Magánfél versus tagállam: kártérítési igények érvényesítése . . . . . . . . . . .

10.4.1. A tagállam kártérítési felelőssége magánféllel szemben . . . . . . . . .

Francovich és Bonifaci v Olaszország . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések magánfelek uniós jogon alapuló kártérítési

felelősségéről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

10.4.2. A kártérítési felelősség feltételei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Brasserie du Pêcheur és Factortame Ltd . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

10.4.3. Felelősség a tagállami bíróságok uniós joggal ellentétes döntéseiért . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Köbler v Ausztria . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

458 458 459 460 461 461 462 463 465 465 466 467 468 470 471 472 473 474 474 475 476 478 478 479 481 483 484

11. fejezet Az Unió jogi felelőssége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 487 11.1. Mikor alapul egy jogvita szerződésen? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 488 11.2. Az Unió szerződésen alapuló felelőssége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 490

tartalom

11.2.1. A joghatósággal rendelkező bíróság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Cebag BV v Bizottság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

11.2.2. A szerződéses jogvitára irányadó normák . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Bizottság v CO.DE.MI. SpA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

11.3. Az Unió felelőssége szerződésen kívül okozott károkért . . . . . . . . . . . . . .

11.3.1. A jogsértő magatartás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

11.3.1.1. Felelősség jogsértő, egyedi, igazgatási határozatokért . . .

Krohn v Bizottság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

11.3.1.2. Felelősség jogalkotásból fakadó kárért . . . . . . . . . . . . . .

Bayerische HNL v Tanács és Bizottság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

11.3.1.3. Nem kellően súlyos versus kellően súlyos jogsértés . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

11.3.2. Okozati összefüggés és kár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

GAEC v Tanács és Bizottság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

11.3.3. Kártérítési felelősség jogellenes magatartás nélkül . . . . . . . . . . . .

11.3.4. Kártérítési igények: uniós vagy tagállami jogorvoslat? . . . . . . . . .

De Boer Buizen v Tanács és Bizottság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

21 490 491 492 492 494 494 495 496 497 499 500 503 504 505 506 508 509 511 513 514

12. fejezet Az alapjogok védelme az Európai Unióban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 516 12.1. Az alapjogok védelmének kialakulása az Unióban . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

12.1.1. Alapjogok védelmének kialakítása az Európai Bíróságon . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

12.1.2. Alapjogok védelme az uniós jogalkotásban

a Lisszaboni Szerződésig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

12.1.3. Fordulat a Lisszaboni Szerződésben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

12.1.4. Az Európai Unió Alapjogi Chartája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Vajnai Attila . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Melloni v Ministerio Fiscal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

12.1.5. Csatlakozás az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez . . . . . . . . .

12.1.6. Alapjogok védelme – az uniós tevékenység során . . . . . . . . . . . . .

Bizottság v Lisrestal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

12.1.7. Az uniós alapjogok szerepe a tagállami aktusoknál . . . . . . . . . . .

DEB v Németország . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

12.1.8. A Kadi(I)-ítélet: a luxemburgi „Solange(I)-határozat”? . . . . . . . . .

Megjegyzések az Európai Unió Alapjogi Ügynökségéről . . . . . . . .

12.2. Az egyenlőség elve – a hátrányos megkülönböztetés tilalma . . . . . . . . . . .

12.2.1. A hátrányos megkülönböztetés tilalma az uniós jogalkotás szintjén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

516 517 519 521 523 523 524 525 530 532 535 536 537 539 541 546 547 549 550 551

22

tartalom

12.2.2. Az egyenlőség elvének tartalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Caisse régionale d’assurance maladie de Lille v Palermo . . . . . . .

12.2.3. Az egyenlőség elve és az egyenlő bánásmódot előíró tételes

jogi rendelkezések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

P v S és Cornwall County Council . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

12.2.4. Egyenlőség elve: a hatékony jogvédelem előmozdítását szolgáló

eljárási eszközök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

12.2.5. Pozitív megkülönböztetés: hátrányos helyzetű csoportok

előnyben részesítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Briheche v Ministre de l’Intérieur és mások . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

553 554 556 558 560 562 563 565

13. fejezet Az uniós polgárság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 566 13.1. Az uniós polgárság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

13.1.1. Uniós polgárság: ideológia vagy integrációs eszköz? . . . . . . . . . . .

13.1.2. Az uniós polgárság jellemzői . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

13.1.3. Az uniós polgársághoz kapcsolódó jogok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

13.1.4. Az uniós polgárság és a tagállami állampolgárság viszonya . . . . .

13.1.4.1. A tagállami állampolgárság megszerzésének

és elvesztésének uniós jogi korlátai . . . . . . . . . . . . . . . . . .

13.1.4.2. A Micheletti-doktrína: az uniós polgárság joghatásainak biztosítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Micheletti v Delegacion del Gobierno en Cantabria . . . . . . . . . . .

13.1.4.3. Többes tagállami állampolgárság:

a meghatározó állampolgárság kérdése . . . . . . . . . . . . . . .

Carlos Garcia Avello v Belgium . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

13.2. Az uniós polgárok választójoga más uniós államban . . . . . . . . . . . . . . . . .

13.2.1. Helyhatósági választások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

13.2.2. Európai parlamenti választások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

13.2.3. Milyen feltételekkel korlátozható az uniós polgárok választójoga? . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

13.3. Hozzáférés uniós dokumentumokhoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

13.3.1. Az uniós dokumentumokhoz való hozzáférés jogi keretei . . . . . . .

13.3.2. A hozzáférést célzó kérelmek elbírálása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

13.4. Az uniós polgárok petíciós joga . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

13.5. Az uniós polgárok és az uniós hivatali ügyintézés . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

13.5.1. Panaszjog az európai ombudsmannál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

13.5.2. A megfelelő, gondos ügyintézés elve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

13.5.3. Az uniós polgárok megkeresései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések panaszokról és petíciókról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

13.6. Uniós polgárok védelme harmadik államokban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

13.6.1. Védelemre és segítségnyújtásra okot adó helyzetek . . . . . . . . . . . .

13.6.2. A védelemre és segítségnyújtásra vonatkozó kötelezettség hatóköre . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

566 566 568 569 572 572 573 573 575 577 579 580 581 583 584 587 588 589 591 594 595 597 597 601 604 605 607 608 610 611

tartalom

23

14. fejezet A személyek szabad mozgása az Unióban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 614 14.1. A szabad mozgáshoz való jogról – általában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

14.2. A szabad mozgáshoz való jog rétegei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

14.3. A szabad mozgáshoz való jog jogosultjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzés a nem uniós polgárok helyzetéről . . . . . . . . . . . . . . . .

14.4. Idegenrendészeti jogok és szabályok (2004/38/EK irányelv) . . . . . . . . . . .

14.4.1. A kiutazás joga . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

14.4.2. A fogadó államba való belépés joga . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

14.4.3. A tartózkodási jog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

14.4.4. Az uniós tagállamban való maradás joga . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

14.4.5. A családtagok és az idegenrendészeti szabályok . . . . . . . . . . . . . . .

14.4.6. Nem uniós polgár családtagok tartózkodási joga . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

14.5. Az idegenrendészeti szabályok megszegése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

14.6. Korlátozások közegészségi, közrendi és közbiztonsági okok miatt . . . . . .

14.6.1. A korlátozás indokai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Rutili v Ministre de l’intérieur . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

14.6.2. A korlátozás indokainak használhatósága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

14.6.3. A korlátozás elvei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

14.7. Az uniós polgárok szabad mozgása és a schengeni együttműködés . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

14.8. A szabad mozgás általános joga (EUMSz 21. cikk) . . . . . . . . . . . . . . . . . .

14.8.1. A szabad mozgáshoz kapcsolódó járulékos jogok . . . . . . . . . . . . . .

María Martínez Sala v Freistaat Bayern . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

14.8.2. A szabad mozgás feltételei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

14.8.3. Az elegendő anyagi forrás követelménye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Grzelczyk v Centre public d’aide sociale . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

14.8.4. Az egyenlőtlen bánásmód igazolhatósága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Bidar v London Borough of Ealing . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

614 616 617 619 619 620 620 620 622 623 624 625 626 627 628 629 630 631 633 634 636 636 636 638 640 642 644 645 646

15. fejezet A belső piac joga . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 649 15.1. Az áruk szabad mozgása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15.1.1. A vámok és azzal azonos hatású díjak alkalmazásának tilalma . . .

15.1.1.1. A vámmal azonos hatású díj . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Bizottság v Olaszország (Statisztikai illetékek) . . . . . . . . . . . . . . . .

15.1.1.2. Az áru . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Bizottság v Olaszország (Műkincsek) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15.1.2. A diszkriminatív és piacvédő adóztatás tilalma . . . . . . . . . . . . . . .

15.1.2.1. Vámmal azonos hatású díj és az adó . . . . . . . . . . . . . . . .

15.1.2.2. Az EUMSz 110. cikk alkalmazása . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Bizottság v Franciaország (Alkoholadó I) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

650 651 651 651 654 654 655 657 657 658 659

24

tartalom

15.1.2.3. A diszkriminatív adóztatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15.1.2.4. A piacvédő adóztatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15.1.2.5. A gépjárművek lépcsőzetes adóztatása . . . . . . . . . . . . . . .

Nádasdi és Németh v Vám- és Pénzügyőrség . . . . . . . . . . . . . . . . .

15.1.3. Mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedések tilalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15.1.3.1. A mennyiségi korlátozás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15.1.3.2. A mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedések . . .

Procureur du Roi v Dassonville . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Du Pont de Nemours . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Rewe-Zentral (Cassis de Dijon) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Keck és Mithouard . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15.1.3.3. A mennyiségi import- és exportkorlátozások viszonya . . .

15.1.3.4. A korlátozó intézkedéseket igazoló körülmények . . . . . . .

Smanor SA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15.1.3.5. Az EUMSz 34. és 35. cikkének hatálya . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések a kereskedelmi monopóliumokról . . . . . . . . . . . . . .

15.2. A munkavállalók szabad mozgása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15.2.1. A munkavállaló és a munkaviszony . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15.2.1.1. Ki a munkavállaló? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Lawrie-Blum v Land Baden-Württemberg . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15.2.1.2. Kiegészítések a munkavállaló fogalmához . . . . . . . . . . . .

15.2.1.3. Az uniós munkavállalók munkavégzésre vonatkozó jogai . . .

15.2.1.4. A hazai munkavállalókkal egyenlő bánásmód

a munkához jutásnál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Groener v Minister for Education . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15.2.1.5. A hazai munkavállalókkal egyenlő bánásmód

a munkaviszony fennállása alatt . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Schöning-Kougebetopoulou v Freie und Hansestadt Hamburg . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15.2.3. Az uniós munkavállalók családtagjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15.2.3.1. Munkavállaláshoz való jog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15.2.3.2. Egyenlő bánásmód bizonyos képzésekre történő felvételnél . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Casagrande v Landeshauptstadt München . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15.2.3.3. Egyenlő bánásmód szociális juttatások terén . . . . . . . . . .

Office national de l’emploi v Joszef Deak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15.2.4. Az EUMSz 45. cikk alkalmazásának egyes feltételei . . . . . . . . . . .

15.2.4.1. Kivétel a közszolgálati állásoknál . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15.2.4.2. Határon átnyúló elem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15.2.4.3. Gazdasági célú tevékenység végzése . . . . . . . . . . . . . . . .

15.2.4.4. Az EUMSz 45. cikk közvetlen hatálya . . . . . . . . . . . . . . .

15.2.4.5. A szabad mozgás korlátozásának igazolása . . . . . . . . . . .

660 662 663 664 665 666 667 668 668 670 671 673 676 678 679 680 681 685 687 688 689 689 689 691 692 692 693 694 694 697 698 698 698 699 699 700 700 701 701 702 703 703 704

tartalom

15.3. A letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadsága . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15.3.1. A letelepedés szabadságának lényege és a jogosultak . . . . . . . . . . .

15.3.2. A szolgáltatásnyújtás szabadságának alapvető vonásai . . . . . . . . .

15.3.3. A letelepedés és szolgáltatásnyújtás elkülönítése . . . . . . . . . . . . .

Gebhard v Consiglio dell’Ordine . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15.3.4. A 2006/123/EK irányelvről („szolgáltatási irányelv”) . . . . . . . . . . .

15.3.5. A letelepedés szabadsága – a védelem jellege és határai . . . . . . . .

15.3.5.1. Az állampolgárságon alapuló közvetlen

megkülönböztetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15.3.5.2. A közvetett, burkolt megkülönböztetés kérdése . . . . . . . .

15.3.5.3. Az egyenlően alkalmazandó intézkedések

jogszerűségének feltételei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Gebhard v Consiglio dell’Ordine . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15.3.5.4. A letelepedés járulékos körülményei . . . . . . . . . . . . . . . .

Meeusen v Hoofddirectie van de Informatie . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15.3.5.5. Az esetjog korlátai és a harmonizációs kényszer . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15.3.6. A szolgáltatásnyújtás szabadsága – a védelem jellege és határai . . .

15.3.6.1. Állampolgárságon alapuló megkülönböztetés

és az egyenlően alkalmazandó intézkedések . . . . . . . . . . van Binsbergen v Bestuur van de Bedrijfsvereniging . . . . . . . . . . .

15.3.6.2. A szolgáltatásnyújtás tipikus tagállami korlátozásai . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15.3.6.3. A szolgáltatás igénybevételének szabadsága . . . . . . . . . . .

Wirth v Landeshauptstadt Hannover . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15.3.6.4. A szolgáltatásnyújtás járulékos körülményei . . . . . . . . . .

15.3.7. A szolgáltatásnyújtás és letelepedés szabadsága: közös kérdések . . . .

15.3.7.1. Gazdasági tevékenység . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15.3.7.2. Határon átnyúló elem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15.3.7.3. Kivétel közhatalom gyakorlására irányuló tevékenységnél . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15.3.7.4. Alapjogi korlátok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15.3.7.5. A jogok közvetlen hatálya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések magánfelek uniós igényéről saját államukban . . . . .

15.4. A más tagállamban szerzett szakmai képesítések elismerése . . . . . . . . . . .

15.4.1. A Vlassopoulou-elv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Vlassopoulou v Ministerium für Justiz, Bundes- und Europaangelegenheiten . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések: a harmonizáció lépései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15.4.2. A 2005/36/EK irányelv a szakmai képesítések elismeréséről . . . . .

15.4.2.1. Az irányelv hatálya és szabályozási rendszere . . . . . . . . .

15.4.2.2. A határon átnyúló szolgáltatásnyújtás . . . . . . . . . . . . . . .

15.4.2.3. A letelepedés jogával élők szakmai képesítésének elismerése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

25 705 706 707 707 708 709 709 710 711 711 713 713 714 715 716 717 718 719 720 720 722 725 726 727 728 729 729 730 730 731 733 734 735 736 736 737 738 739 739 740 740

26

tartalom

15.4.3. A Vlassopoulou-elv és a harmonizáció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15.5. A tőke szabad mozgása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15.5.1. Mi a tőkemozgás? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15.5.2. A tőkemozgást korlátozó tagállami intézkedések . . . . . . . . . . . . . .

Trummer és Mayer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15.5.3. A tőkemozgás korlátozása az EUM-Szerződés külön

rendelkezései alapján . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

743 745 745 746 747 748 749 751

Hivatkozott bírósági határozatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 753 Irodalomjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 779 Név- és tárgymutató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 789

27

Rövidítések és források A könyvben használt gyakoribb rövidítések a következők. (A könyv egyes fejezeteire korlátozódó rövidítéseket az adott résznél magyarázom.) []

ÁFA Amszterdami Szerződés Bíróság vagy Európai Bíróság COREPER EBB EBHT ECHA ECOFIN EFTA EGK EGT EJEE EJEB EK EKB EK-Szerződés EKSz EKTB ENSZ ESZA ESZAK

a bírósági ítélet szövegében: vagy az értelmet magyarázó, de az ítéletben nem szereplő szó vagy kifejezés, vagy a hivatkozott szerződéses rendelkezés jelenleg hatályos cikke, mely az eredeti hivatkozásban még más számon szerepelt az Amszterdami vagy Lisszaboni Szerződésben foglalt átszámozás miatt általános forgalmi adó Amszterdami Szerződés az Európai Unióról szóló szerződés, az Európai Közösségeket létrehozó szerződések és egyes kapcsolódó okmányok módosításáról (Amszterdam 1997/1999) az Európai Unió Bíróságán belül a legmagasabb szintű ítélkező szervezet Állandó Képviselők Bizottsága Európai Beruházási Bank Európai Bírósági Határozatok Tára (magyar nyelvű) Európai Vegyianyag-ügynökség Gazdasági és Pénzügyi Tanács Európai Szabadkereskedelmi Társulás Európai Gazdasági Közösség (1993-tól Európai Közösség) Európai Gazdasági Térség Emberi Jogok Európai Egyezménye (Róma, 1950) Emberi Jogok Európai Bírósága (Strasbourg) Európai Közösség (1993-ig Európai Gazdasági Közösség) Európai Központi Bank Az Európai Közösséget létrehozó szerződés (Róma 1957) – (1993-ig az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés) Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Szociális Alap Európai Szén- és Acél Közösség

28 ESZAK-Szerződés EU EUMSz EUM-Szerződés Euratom Euratom-Szerződés Europol EUSz EU-Szerződés FRA FRONTEX GATT GSZB HL KBER KKBP l.

NATO Nizzai Szerződés OHIM OLAF per AG SIS v WTO -0000

rövidítések és források

Szerződés az Európai Szén- és Acélközösség létrehozásáról (Párizs 1951) Európai Unió Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (Róma 1957) – (korábban, 2009. december 1-jéig az Európai Közösséget létrehozó szerződés, EKSz) Európai Atomenergia Közösség Szerződés az Európai Atomenergia Közösség létrehozásáról (Róma 1957) Európai Rendőrségi Hivatal Szerződés az Európai Unióról (Maastricht 1992) Európai Unió Alapjogi Ügynöksége Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény Gazdasági és Szociális Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapja Központi Bankok Európai Rendszere közös kül- és biztonságpolitika lássa/lásd Észak-atlanti Szerződés Szervezete Nizzai Szerződés az Európai Unióról szóló szerződés, az Európai Közösségeket létrehozó szerződések és egyes kapcsolódó okmányok módosításáról (Nizza 2001) Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) Európai Csalásellenes Hivatal főtanácsnok (bírósági határozathoz fűzött) indítványa a jogeset megjelölésében Schengeni Információs Rendszer „versus” (jogesetek megjelölésénél az ellenérdekű felek nevének elválasztására szolgáló rövidítés) Kereskedelmi Világszervezet Európai Bírósági Határozatok Tárának oldalszáma helyén olyan határozatoknál, melyet még nem tettek közzé

rövidítések és források

29

Az uniós jogszabályok az Európai Unió Hivatalos Lapjában (az Unió közlönyében, korábbi elnevezése az Európai Közösségek Hivatalos Lapja volt) jelennek meg, az L sorozatban (a C sorozat a közleményeket tartalmazza). A jogszabályok elektronikus úton hozzáférhetők az Európai Unió szerverén, az EUR-LEX adatbázisban (http:// eur-lex.europa.eu/).

Az uniós bíróságok határozatainak hivatalos kiadványa az Európai Bírósági Határozatok Tára (EBHT). A határozatok elektronikusan hozzáférhetők az Európai Unió Bíróságának honlapján (http://curia.europa.eu/). Az EBHT magyar nyelven 2004-ben, a csatlakozás után jelent meg, az első magyar nyelvű kötet a 2004. évi 5/6. kötet volt. Így csak e kötettől (2004-től) lenne pontos az Európai Unió Bíróságának jogeseteinél az EBHT, mint forrásmegjelölés használata; a korábbi jogesetek forrása a döntvénytár idegen nyelvű, valamelyik hivatalos uniós nyelven megjelenő változata (pl. angol nyelven ECR – European Court Reports). Azonban az egységes jelölés végett minden, korábbi jogesetnél is, az EBHT megjelölést használom, amely így a 2004. évi 5/6. kötet előtt az ECR, mint forrás fordításának tekintendő, míg utána már közvetlen és hivatalos magyar nyelvű forrásmegjelölésként. Az Európai Bíróság határozatainak idézett magyar nyelvű szövegénél az Európai Bíróság honlapján megjelenő magyar fordításokat vettem alapul (akkor is, ha a fordítással esetleg nem értek egyet). Az itt magyar nyelven fel nem lelhető jogeseteknél, a fordítást magam végeztem el elsősorban angol, részben francia szövegek alapján, mely fordításban egyes esetekben segítségemre voltak a korábbi Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (jelenleg Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium) honlapján megjelent fordítások. Az Európai Unió Bírósága határozatainak hivatkozásait részben a szövegben helyeztem el, hogy megakadályozzam a lábjegyzetek számának túlzott felszaporodását. A magyar bírósági határozatok forrásául a Complex Döntvénytárat használtam.

Az Uniót (korábban Közösségeket) alapító szerződések rendelkezéseit részben a Maastrichti Szerződés, de az Amszterdami Szerződés és a Lisszaboni Szerződés is átszámozta. Ráadásul a Maastrichti Szerződés az Európai Gazdasági Közösséget alapító szerződést is átnevezte (Európai Közösséget alapító szerződésre), és ezt újra megtette a Lisszaboni Szerződés is. Éppen ezért a Lisszaboni Szerződés hatályos rendelkezésére való hivatkozásnál, a szöveg egyes részeiben, zárójelben utalok a megelőző számozásra, amennyiben nem új rendelkezésről van szó. Az uniós bíróságok határozataiban előforduló, hivatkozott szerződéses rendelkezések régi számozását változatlanul hagytam, de utána szögletes zárójelben jelöltem a későbbi, illetve a jelenleg hatályos számozást is a jobb követhetőség végett.

A szakirodalmi munkák hivatkozásánál, a szövegben, illetve a lábjegyzetekben csak a rövidített megjelölést használtam, a szerző(k) nevével, a mű kiadási évével, és az oldalszámmal. A részletes bibliográfiai adatok az „Irodalomjegyzék”-ben lelhetők fel. A három vagy többszerzős műveknél a második és további szerzőkre az et al. (és mások) rövidítéssel utalok.

31

1. fejezet

Az Európai Unió – bevezetés Az Európai Unió egy elkülönült szervezeti rendszerrel rendelkező európai nemzetközi szervezet. Eredetileg három gazdasági célú nemzetközi szervezetre, a három európai „közösségre” épült rá, és foglalta azokat magában: ezek az Európai (Gazdasági) Közösség, az Európai Atomenergia Közösség, és a 2002-ben megszűnt Európai Szén- és Acélközösség. Mára, egy egységesebb Unió alakult ki, mely mellett csak egyetlen „közösség” működik, ez az Euratom. A tagállamok együttműködése kezdetben a gazdaságra összpontosult, azonban ezen fokozatosan túlléptek. Ma már egy értékelvű, széles integrációról beszélhetünk, mely kiterjed a társadalmi élet sok szegmensére. Az „együttműködés” sokféle tevékenységet takarhat: közös, uniós szinten irányított intézmények bevezetése (közös valuta, közös kereskedelempolitika és vámunió); minden tagállamra kötelező, közös jogszabályok elfogadása az együttműködés területein; az egyes tagállami jogszabályokban foglalt feltételek összehangolása, közelítése.

Ennek megfelelően az Unióban nagy szerepe van a jognak. A célul kitűzött együttműködés túlnyomórészt szabályozott, jogi keretek között, jogi eszközök segítségével valósul meg. A tagállamok döntései uniós szinten, legtöbbször jogi formában jelennek meg. A jog az uniós együttműködés vivőanyaga. A jogszabályoknak, a jogi irányításnak és jogalkalmazásnak egy meglehetősen bonyolult rendszere alakult ki a szervezetben, mely jelentősen befolyásolja a tagállamok jogának működését is. A következőkben az uniós jog működésébe nyerünk bepillantást.

1.1. Az Európai Unió és előzményei 1.1.1. Az Európai Közösségek létrehozása Az együttműködés szervezeti modellje, és egyben az első „közösség”, az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) volt, melyet a francia kormány 1950. május 9-i javaslata nyomán (a francia külügyminiszter nevéről elnevezett Schuman-terv) hat nyugateurópai állam alapított ötvenéves időszakra. A szervezetet alapító államok: Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, (Nyugat-)Németország és Olaszország. Az ESZAK az 1951-ben megkötött Párizsi Szerződés (ESZAK-Szerződés) hatálybalépésével, 1952-ben alakult meg. Fő célja az volt, hogy a szén- és acéltermelés nemzetközi felügyelet alá helyezésével, a szén, és az acéltermékek nemzetközi kereskedelmének akadálymentesítésével, az export ösztönzésével, növelje az iparág hatékonyságát, a II. világháború utáni újjáépítést elősegítve. A szervezet újdonsága egy szupranacionális (nemzetek feletti) szerv, a független, szakmai alapon működő Főhatóság volt (első elnökként élén az európai integráció egyik élharcosa a francia Jean Monnet). A Főhatóság a tagállamokra kötelező döntéseket hozhatott az együttműködés területén.

Az ESZAK eredményei (és egyben az ennek mintájára tervezett Európai Védelmi Közösség létrehozásának elmaradása) tolták előtérbe az általános gazdasági integráció ügyét. A kezdeményezés a Benelux államoktól indult ki, melyek már 1948 óta

32

Az Európai Unió – bevezetés

gazdasági uniót alkottak, és élére álltak az új közösség szervezésének (l. Spaakjelentés). A kezdeményezéshez csatlakozott az ESZAK másik három alapító tagállama is, és az 1957. március 25-én, a hat állam által aláírt Római Szerződések nyomán (EGK-Szerződés és Euratom-Szerződés), 1958. január elsején, az ESZAK mellett két új közösség született: a gazdasági szektorokat általánosan átfogó Európai Gazdasági Közösség (EGK), valamint a szűk, behatárolt területen működő Európai Atomenergia Közösség (Euratom).

Az EGK központi célja egy olyan, vámuniót magában foglaló közös piac megalakítása volt, ahol a közösségen belül az árukereskedelem akadályait eltávolítják, és emellett a munkaerő, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgását is biztosítják a gazdasági hatékonyság és az életszínvonal emelése végett. Emellett cél volt közös politikák (tkp. közös szabályozási rendszerek) elfogadása a mezőgazdaságban és a közlekedés területén, a közös piacon a versenytorzító tényezők kiküszöbölése, a közös piac megfelelő működéséhez a tagállamok jogszabályainak közelítése.

A két új közösség szervezeti felállása igen hasonlatos volt az ESZAK szervezetéhez. Azonban az ESZAK-ban központi szerepet betöltő Főhatóság mintájára kialakított Bizottság hatáskörét részben áttették a tagállamok miniszteri szintű képviselőiből álló Tanácshoz, mint legfőbb döntéshozó és jogalkotó szervhez, megőrizvén a tagállami ellenőrzést a szabályalkotás felett. A tagállami érdekek megjelenésének színhelyéül szolgáló Tanács, és a közösségi érdekeket érvényesítő Bizottság mellett, a tagállamok parlamentjeinek delegált képviselőiből összeálló Közgyűlés (később Európai Parlament) is megalakult, meglehetősen gyenge hatáskörrel, ugyanis eredetileg a jogalkotásban pusztán véleményező szerepet töltött be. A Bíróságot a közösségi jogszabályok alkalmazásával kapcsolatos viták fórumaként alapították. A három közösség (együttes elnevezése: Európai Közösségek) szervezete az 1965-ben megkötött (hatályban: 1967. július 1.) Egyesülési Szerződéssel („fúziós szerződéssel”) egységes lett.1 A három közösség tevékenysége azonban továbbra is külön szerződések és jogszabályok alapján folyt. A hatvanas években a leglátványosabb eredmény az volt, amikor a tervezett idő előtt, 1968. július 1-jén felállt a közös külső vámhatár, és egyben a tagállamok közötti vámokat eltörölték (a vámunió megvalósulása).

Megjegyzések más európai integrációs szervezetekről 1. Az Európai Közösségek létrehozása természetesen nem vonatkoztatható el az általános európai integrációs folyamatoktól. Különösen fontos e tekintetben megemlíteni, az Európa Tanács létrejöttét. Az Európa Tanács az Európai Unió mellett és attól függetlenül jelenleg is létező, másik nagy európai integrációs szervezet, melyet 1949-ben alapítottak a nyugat-európai államok, Strasbourg (Franciaország) székhellyel. Legfőbb szerve a Miniszteri Bizottság, valamint a nemzeti parlamentek által delegált képviselőkből álló Parlamenti Közgyűlés. Céljai nem a gazdasághoz kötődnek. A szervezet egyik elsőrendű feladata a jogállamiság és az emberi jogok védelmének elősegítése és biztosítása, a jogi, kulturális, tudományos, közigazgatási, regionális együttműködés kialakítása és fenntartása a tagállamok között. Az Európa Tanácsnak (Magyarországot is beleértve) Európa csaknem összes (jelenleg negyvenhét) állama, ezen belül az Unió összes tagállama tagja. Az Európa Tanács nagyszámú nemzetközi egyezményt kezdeményezett és fogadott el, melyek a társadalmi élet legkülönbözőbb kérdéseiben közelítik a tagállamok tevékenységét (pl. emberi jogok védelme, jogsegély, sport, telekommunikáció stb.). Az emberi jogok érdekében a tag1

HL L 152., 1967.7.13., 1. o.

Az Európai Unió – bevezetés

33

államok 1950-ben Rómában elfogadták az Emberi Jogok Európai Egyezményét (számos kiegészítő jegyzőkönyvvel együtt, Magyarországon kihirdetve az 1993. évi XXXI. tv-ben). Ez lett a nemzetközi jog történetében az első olyan nemzetközi szerződés, mely átfogóan, nemzetközi szinten védi az emberi jogokat a részes államok vonatkozásában, és egyéni, nemzetközi panaszlehetőséget alakított ki azok számára, akiknek emberi jogait vélt vagy valós sérelem érte. A gazdasági, szociális és kulturális jogok biztosítására pedig megalkották 1961-ben Torinóban a Szociális Kartát (Magyarországon kihirdetve az 1999. évi C. tv-ben).

Az Európa Tanács és az Európai Unió tevékenysége egyes területen fedheti egymást, különösen az utóbbi tevékenységi körének és hatáskörének fokozatos kiterjedésével (l. pl. alapjogok védelme, 12. fejezet). A két szervezet viszonya e területeken nem teljesen tisztázott, tevékenységük elhatárolása szabályozási szinten nem megoldott. L. Benoit-Rohmer-Klebes (2005) 127–134. o.

2. Az Európai Közösségekből különböző okok miatt kimaradó nyugat-európai államok („a Hetek”) is kialakítottak egy sokkal lazább gazdasági együttműködést, az 1960-ban megalakuló Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) keretében. A hét alapító tagállam a Stockholmi Szerződésben csupán egy szabadkereskedelmi övezet kialakítására vállalt kötelezettséget, mely ráadásul nem terjedt ki az összes gazdasági szektorra sem. Az együttműködés egyik legnagyobb eredménye, hogy 1977-re az ipari termékek vámját teljes egészében megszüntették egymás közötti kapcsolataikban. Az alapító államok nagyobb része az idők folyamán az Európai Közösségek tagjává vált (Egyesült Királyság, Dánia, Ausztria, Svédország, Portugália), jelenleg az alapító tagok közül csak Svájc, és a Közösségekhez való csatlakozást népszavazáson kétszer is elutasító Norvégia maradt tagja, valamint tag még az 1970-ben csatlakozó Izland, és az 1991-ben csatlakozó Liechtenstein. Az EFTA-tagállamok (Svájc kivételével) megkötötték az Európai Közösséggel és annak tagállamaival az Európai Gazdasági Térségről szóló egyezményt (Porto, 1992 – hatályban 1994. január 1., Magyarországon kihirdetve a 2006. évi CXXVI. tv-ben). A szerződés egy belső piac megteremtésének szándékával jelentősen könnyíti az áruk, személyek, szolgáltatások és tőke szabad mozgását a két államcsoport között, és a gazdasági együttműködésük alapkövét jelenti. Ugyanakkor az EGT-Szerződés nem terjed ki olyan fontos területekre, mint mezőgazdaság, halászat, és nem teremt vám- vagy pénzügyi uniót. (A négy EFTA-tagállam ezenfelül számos más állammal kötött szabadkereskedelmi megállapodásokat.)

1.1.2. Az Európai Unió létrehozása Az Európai Közösségeket (és az Európai Uniót is) a tagállamok által kötött nemzetközi szerződések alapították. Az uniós jog legmagasabb szintű jogszabályaiként, e szerződések képezik jogi keretét a szervezet működésének. Bár az uniós szervek által végzett jogalkotás folyamatos, az uniós jog történetének alapvonala e szerződések módosításaira és kiegészítéseire fűzhető fel. Ezek változtatták meg időről időre azt a jogi teret, melyben a szervezeti tevékenység folyik. A szervezetet alapító szerződések módosításait tartalmazták a közösségi tagállamok körének bővítését szol­gáló csatlakozási szerződések, a következők szerint (aláírás, illetve hatálybalépés időpontjával):2

2

A csatlakozási szerződések forrásai sorrendben: az első csatlakozási szerződés tekintetében HL L 73., 1972.3.27., 1. o., a másodiknál HL L 291., 1979.11.19., 1. o., a harmadiknál HL L 302., 1985.11.15., 5. o., a negyediknél HL C 241., 1994.8.29., 7. o., az ötödiknél HL L 236., 2003.9.23., 17. o., a hatodiknál HL L 157., 2005.6.21., 11. o., és a hetediknél HL L 112., 2012.4.24., 7. o.

34

Az Európai Unió – bevezetés

Csatlakozó államok Dánia, Egyesült Királyság és Írország csatlakozási szerződése Görögország csatlakozási szerződése Portugália és Spanyolország csatlakozási szerződése Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozási szerződése Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia, Szlovénia csatlakozási szerződése Románia, Bulgária csatlakozási szerződése Horvátország csatlakozási szerződése

Aláírás

Hatálybalépés

1972 1979

1973. január 1.

1981. január 1.

1985

1986. január 1.

1994

1995. január 1.

2003 2005 2011

2004. május 1.

2007. január 1.

2013. július 1.

E szerződések elsősorban szervezeti módosulásokat hoztak (pl. a közösségi szervek létszámában), illetve azon átmeneti szabályokat tartalmazták, melyekkel a csatlakozók, illetve a közösségi tagállamok eltértek a fennálló közösségi szabályoktól.3 Az 1958-ban felálló rendszer első átfogó megváltoztatása az Egységes Európai Okmánnyal következett be (1986/1987. január 1.)4 Miután több kísérlet kudarcot vallott, hogy egy mélyebb és döntésképesebb integrációvá fejlesszék a Közösségeket (l. az Európai Parlament 1984-es tervezetét az európai unióról), a tagállamok a közös nevezőt a közös piac továbbfejlesztésében találták meg. A szerződés létrehozatalának fő célja a közös piacon belül a négy szabadság (áru, személyek, szolgáltatások és tőke szabad áramlása) megvalósulásának felgyorsítása volt egy olyan időszak után, melyet az integrációs folyamatok lelassulása és döntésképtelenség jellemzett. A Bizottság által kibocsátott 1985-ös „Fehér Könyv” hívta fel a figyelmet arra és összegezte azt, hogy milyen sok akadály létezik még a tagállamok között a négy szabadság megvalósulásának útjában, és ez milyen hátrányt jelent a gazdasági fejlődés szempontjából. Az ennek nyomán létrejövő szerződés részletes tervet és időrendet tartalmazott arra vonatkozóan, hogy a kitűzött 1992. december 31-i időpontig, milyen döntéseket kell meghozni a belső piac kialakítása végett. A célok kivitelezése érdekében a Tanácson belül a gyakorlatban a legtöbb területen érvényesülő egyhangú szavazás helyett, ezután elsősorban a minősített többséggel lehetett már döntéseket hozni, jogszabályokat elfogadni. Egyúttal, a jogalkotásban az „együttműködési eljárás” bevezetésével, az Európai Parlament sok kérdésben nagyobb szerepet kapott a korábbi véleményező hatásköréhez képest. Az Okmány Európai Tanács elnevezéssel intézményesítette a tagállamok állam-, kormányfőinek rendszeresen, legalább félévente tartott csúcstalálkozóit.

A belső piac 1992-re szabályozási szinten nagyrészt megvalósult. Ez a lendület, melynek fenntartásában nagy szerepe volt a Jacques Delors elnök vezette Bizottságnak, elégnek tűnt ahhoz, hogy a tagállamok bővítsék együttműködésük körét. Míg az Okmány a régi célok intenzívebb megvalósítását szolgálta, tere nyílt annak, hogy új 3

Míg a három közösség fennállt, a csatlakozás mindegyikhez külön-külön történt formailag. Váradi részletesen kimutatta, hogy a három közösséget alapító három szerződésben foglalt csatlakozási klauzulák között (és így a bővítési jogalapok között), több lényeges különbség volt, amit csak a gyakorlat simított össze, l. Váradi (2013) 15–20. o.

4 HL L 169., 1987.6.29., 1. o.

Az Európai Unió – bevezetés

35

célok kitűzésével szélesebb körű együttműködést teremtsenek. Ennek szervezeti és eljárási keretét a létrehozott Európai Unió adta.

A Maastrichti Szerződés (1992 / 1993. november 1., melynek részét képezte a „Szerződés az Európai Unióról” – EU-Szerződés) alapította meg az Európai Uniót. Az Unió keletkezésekor három pilléren (főbb szabályozási, együttműködési terület) nyugodott.5 Az első, a közösségi pillér a három létező gazdasági közösséget foglalta magában (Európai Közösségek), és egyben az Európai Gazdasági Közösség elnevezése Európai Közösségre változott. A közösségeken kívül, hagyományos államközi (kormányközi) együttműködés formájában vetették meg a közös kül- és biztonságpolitika (második pillér), és az igazságszolgáltatási és belügyi együttműködés (harmadik pillér) alapját.

Az „uniós jog” ekkor magában foglalta a három Közösség jogát (a közösségi jogot), valamint a második és harmadik pillér szabályait. A szerződés a második és harmadik pillér működtetésére alapvetően a közösségi szervek (elsősorban a Tanács) hatáskörét terjesztette ki, egyben bevezette az uniós polgárság fogalmát és jogállását, a tagállamok állampolgárai részére. A Maastrichti Szerződés az alapító római szerződéseket jelentősen módosította, és ezzel az Európai Közösség hatásköre jelentősen nőtt, például az oktatás, kultúra, fogyasztóvédelem területén. Különösen látványos volt a gazdasági és pénzügyi unió megalapozása, a közös valuta és egy európai központi jegybank tervével. A szerződés bevezette a jogalkotásban az ún. „együttdöntési eljárást”, mely az Európai Parlamentet a Tanács mellett társjogalkotóvá emelte azon a területeken, ahol ezen eljárást alkalmazva lehetett jogszabályt elfogadni.

Szervezeti szempontból, a Maastrichti Szerződéssel, a tagállamok a közösségi szervek hatáskörét terjesztették ki a létrejövő Unió új területeire, e területek igazgatására.

A szervezeti egység mellett, közös elvek és jogelvek érvényesültek számos vonatkozásban az egész Unió (így ezen belül a Közösségek) működésére, már létezett általános uniós költségvetés, léteztek általános uniós szabályok (pl. uniós polgárokra vonatkozó szabályok), áthatván az egyes pillérek külön szabályait, így a közösségi szabályokat is. Ennek ellenére, a közösségi pillér, valamint a másik két pillér jogi alapjai különböztek egymástól. A három pillérben a jogi szabályozás eltérő formái alakultak ki, eltérő volt a jogalkotás rendje, az egyes intézmények hatáskörei, a jog érvényesülésének feltételei.

1.1.3. Az Amszterdami és Nizzai Szerződések Az Unió megteremtése után, továbbra is nagy kihívások álltak az új szervezet előtt.

A létrejött struktúra nehezen átlátható, bonyolult volt, hamar napirendre került annak egyszerűsítése. Immár számolni kellett a demokratikus átalakulást felmutató közép- és kelet-európai államok csatlakozásával, melyek sorban adták be 1994-től kezdve csatlakozási kérelmeiket (elsőként Magyarország). Az együttműködésen intézményi értelemben repedések is keletkeztek: a tagállamok egy csoportja a személyek szabad mozgását biztosítandó, a közösségi együttműködésen kívül, 1990-ben elfogadta a második Schengeni Szerződést, mely rendelkezett a személyek vonatkozásában is a határellenőrzések megszüntetéséről. Másrészről, az Egyesült Királyság, Dánia (és a később csatlakozó Svédország) viszont nem kívánt belépni a gazdasági és pénzügyi unióba.

5

HL C 191., 1992.7.29., 1. o.

36

Az Európai Unió – bevezetés

Az EU-Szerződés működésének első nagyobb revízióját az Amszterdami Szerződés (1997 / 1999. május 1.) végezte el.6 Bár nem sikerült bevezetni olyan intézményi reformot, mely az Uniót alkalmassá tette volna nagyobb számú csatlakozó állam befogadására, néhány területen új irányt adott az integrációnak. A Schengeni Szerződésekkel kapcsolatos jogi szabályozást bevonta és beillesztette az Európai Közösség jogrendszerébe. Bár néhány állam, például az Egyesült Királyság és Írország ezen kívül maradt, de lehetőséget kaptak az egyes konkrét jogszabályok külön elfogadására (opt-in klauzula). Az Unió harmadik pilléréből az első, közösségi pillérbe tette át a belügyi és igazságügyi együttműködés néhány területét (pl. menekültpolitika, vízumpolitika). A harmadik pillér egyben új nevet kapott: rendőrségi és igazságügyi együttműködés büntetőügyekben. A délszláv válság során esetenként hiányzó közös külpolitikai álláspont indította a tagállamokat a második pillér erősítésére, és egyben e területen egy közös főképviselő kinevezésére. A „többsebességes Európa” képét veti fel „megerősített együttműködés” intézményének bevezetése, mely lehetőséget ad a tagállamok egy csoportjának, hogy bizonyos feltételek esetén, az Unión belül külön szabályozással szorosabb együttműködést valósítsanak meg egyes kérdésekben.

Az Amszterdami Szerződés az egyszerűsítés jegyében átszámozta az alapító szerződések rendelkezéseit (cikkeit), amely nem kis nehézséget okoz a bírósági joggyakorlat, valamint a korábbi jogszabályok felhívásánál és elemzésénél.

Az Unió a nagyobb számú állam csatlakozását a Nizzai Szerződésben (2001 / 2003. február 1.) hozott változásokkal kívánta szervezetileg lehetővé tenni.7 A szerződés (a változás bevezetését időben szakaszolva, részben a csatlakozástól függővé téve) megváltoztatta a Tanácsban a szavazatok súlyát, jelentősen kiterjesztette azon kérdések körét, melyekben minősített többséggel lehet elfogadni döntéseket, újraosztotta az Európai Parlament helyeit, a Bizottság létszámát a tagállamok számában korlátozta, és a közösségi bíróságok tekintetében is szervezeti változásokat irányzott elő. Szükségessé vált az uniós alapjogvédelem átfogó megjelenítése a jogalkotás szintjén is, ami ekkor még nem sikerült. Így a Tanács, a Parlament és a Bizottság, jogi értelemben nem kötelező közös nyilatkozatban tett hitet az alapjogok érvényesítése mellett a 2000. decemberi nizzai csúcstalálkozón (az Európai Unió Alapjogi Chartája).

A tagállamok állam-, kormányfőiből és a Bizottság elnökéből álló Európai Tanács 2001. decemberi laekeni csúcstalálkozója döntött arról, hogy egy konventet (alkotmányozó gyűlést) kell összehívni, mely az Európai Unió új alkotmányát kidolgozza.

Lényeges cél volt a létező uniós szerződésrendszer egyszerűsítése egy egységes alkotmányos szerződés kidolgozásával, a jogalkotás átláthatóbbá és egyszerűbbé tétele. A Konvent 2002 februárjában ült össze, tagjai a tagállami kormányok és parlamentek, valamint a Bizottság és az Európai Parlament képviselői, elnöke Giscard d’Estaing volt francia köztársasági elnök volt. A Konvent 2003 júniusában fejezte be a működését, miután kidolgozta az alkotmányos szerződés tervezetét, és azt az Európai Tanács elé terjesztette. A szerződés végleges szövegét a tagállamok Rómában 2004. október 29-én aláírták, de mindegyik tagállamnak külön kellett azt megerősítenie (ratifikálni), a belső alkotmányos követelményeik szerint. Számos tagállamban megtörtént a megerősítés [Magyarországon l. az Országgyűlés a 133/2004.

(XII. 23.) OGY határozatát]. Azonban 2005 közepén Franciaországban és Hollan6 7

HL C 340., 1997.11.10., 1. o.

HL C 80., 2001.3.10., 1. o.

Az Európai Unió – bevezetés

37

diában a megerősítés előfeltételét jelentő népszavazáson a szavazók többsége elutasította szerződést. Erre az eredményre több tagállam felfüggesztette a ratifikálási folyamatot.

Hosszas habozás után, a zsákutcából a tagállamok úgy vélték megtalálni a kiutat, hogy egy reformszerződést fogadnak el, mely ugyan egyszerűsíti az Unió szervezetét és döntéshozatalát, és kitér lényeges, addig nem szabályozott kérdésekre is, azonban nem foglalnak bele olyan általános változásokat, melyeket az alkotmányos szerződés tartalmazott volna. A 2007. évben tartott kormányközi konferencia elfogadta a szerződéstervezetet, melyet a tagállamok legmagasabb szintű képviselői 2007. december 13-án Lisszabonban aláírtak. A Lisszaboni Szerződés megerősítése sem volt problémamentes, hiszen Írországban a megerősítéshez szükséges népszavazás 2008 őszén azt elutasította, és csak a megismételt népszavazáson, 2009 októberében fogadta el az írek többsége. Csehország utolsó tagállamként 2009 no­ vemberében letétbe helyezte a ratifikációs okmányt, így a szerződés 2009. december 1-jén hatályba lépett.8

1.1.4. Lisszaboni Szerződés: az Európai Unió „közösségiesítése” A Lisszaboni Szerződés (2007 / 2009. december 1., Magyarországon kihirdetve a 2007. évi CLXVIII. törvényben)9 egy általános módosító szerződés, melynek rendelkezései beépültek az Európai Unió alapító szerződéseibe, azonban e módosítások teljesen új formát adtak az egész szervezetnek. A szerződés megszüntette az Európai Unió hárompilléres szerkezetét, viszonylag átfogóan egységesítette a jogalkotást, a döntéshozatalt, a jogi aktusok formáit a korábbi, három pillérhez tartozó területeken, mely szabályozás modelljét a korábbi közösségi jogi (Európai Közösség) szabályozás adta. Ilyen értelemben az Unió egészét „közösségiesítette” a Lisszaboni Szerződés: az EU-Szerződés új 1. cikk (2) bekezdése ennek megfelelően szól arról, hogy az Unió az Európai Közösség helyébe lép. Az uniós jogon belül speciális szabályozású területként azonban fennmaradt a közös kül- és biztonságpolitika. A Lisszaboni Szerződés az Európai Unióról szóló szerződést jelentősen módosította, cikkeit átszámozta.

Mivel az Európai Unió az Európai Közösség helyébe lépett (ez utóbbi tkp. felolvadt az Unió­ban), az Európai Közösséget alapító szerződés jelentős módosulással, az Európai Unió működéséről szóló Szerződés (EUM-Szerződés, EUMSz) nevet kapta, és korábbi rendelkezéseit átszámozták. A módosítás az Uniót önálló jogi személyiséggel ruházta fel, és egyben az Európai Közösség jogutódjának számít. Fennmaradt viszont az Európai Atomenergia Közösség (Euratom) különállása, az alapító szerződése (Euratom-Szerződés) kisebb módosuláson ment át. A Lisszaboni Szerződés rögzíti az uniós alapértékeket (emberi méltóság, szabadság, demokrácia, egyenlőség, jogállamiság és az emberi jogok tisztelete) és előírja, hogy az Unió csatlakozzon az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez, valamint az Alapjogi Chartát beemeli az elsődleges uniós jogba.

A Lisszaboni Szerződés intézményi szintre emelte az Európai Tanácsot és az Európai Központi Bankot, és létrehozott két fontos tisztséget is: az Európai Tanács ál8 9

L. erre Csöndes és Kecskés (2008) 3. o., Kovács (2009) 3. o.

HL C 306., 2007.12.17., 1. o.

38

Az Európai Unió – bevezetés

landó elnökét, valamint az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét.

A szupranacionalitás erősítéseképpen, általános szabályként az Európai Unió Tanácsa minősített többséggel dönt, kivéve, ha ettől az alapító szerződések eltérően rendelkeznek. Megerősödött az Európai Parlament társjogalkotói szerepe, hiszen az együttdöntési eljárás átalakult „rendes jogalkotási eljárássá”, amit eltérés hiányában, főszabályként alkalmazni kell a jogalkotás során. Mivel a módosítások nyomán a korábbi közösségi modell érvényesül többé-kevésbé az egész Unió működésében, ez azzal járt, hogy a korábbi harmadik pillérhez tartozó szabályozási területeken jelentősen bővült az Európai Parlament és az Európai Unió Bíróságának hatásköre. Az Unió és a tagállamok közötti viszonyrendszerben, a Lisszaboni Szerződés világosan megkülönbözteti az uniós hatáskörök három típusát, és hozzárendeli az együttműködésnek azon részeit amelyekben egyik vagy másik érvényesül. A Szerződés nyomán nő a nemzeti parlamentek szerepe, különösen fontos szerep jut nekik annak ellenőrzésénél, hogy a szubszidiaritás elvét az Unió jogalkotó szervei betartják-e.10 A fenti változások nyomán jelen időben „közösségi jogról” csak az Euratom esetében beszélhetünk. Más vonatkozásban az uniós jog a helyes megnevezés. Ugyanígy, a „közösségi” jelző más esetben is (pl. intézményeknél) „uniós” jelzőre változott.

Célszerű azonban az Európai Unió előzményeit, korábbi szervezetét is szem előtt tartanunk. Ennek több oka is van. A változások a másodlagos jogforrásokat lényegileg nem érintették, a 2009. december 1-je előtt meghozott jogi aktusok továbbra hatályban maradnak és megtartják eredeti (pl. még harmadik pilléres jogszabályként kapott) elnevezéseiket.11 Ilyen értelemben, egy ideig még a második és harmadik pilléres jogrend maradványai is fennmaradnak a korábbi formákban megjelenő jogi aktusok képében (pl. a harmadik pilléres kerethatározatok). A jogbiztonság elve, és a visszaható hatályú szabályozás korlátai miatt, az Európai Unió Bírósága 2009. december 1-je után is alkalmazhatja az ekkor hatályon kívül került jogszabályokat, amennyiben a jogvita tényállása ezen időpont előtti időkre nyúlik vissza. A Bíróságnak a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését megelőző ítéletei, a tagállamok bíróságain született, uniós tárgyú ítéletek, vagy a korábbi szakirodalmi munkák is, érthetően és természetesen az uniós jogrend korábbi állapotára utalnak vissza (pl. közösségi jogról beszélnek, az alapító szerződések megváltozott, hatályon kívül került rendelkezéseire utalnak stb.).

Megjegyzés az Európai Atomenergia Közösségről A Lisszaboni Szerződés az Atomenergia Közösséget alapító 1957-es Euratom-Szerződést alig érintette. Noha ez a Közösség korábban az Európai Unió első, közösségi pillérébe tartozott, a Lisszaboni Szerződéssel ez megváltozott. Az EU-Szerződés 1. cikke értelmében az Unió az Európai Közösség helyébe lépett és annak jogutódjává vált. Az Európai Közösség és az Euratom korábban is különálló, autonóm jogterületeket képeztek, az EK-Szerződés és Euratom-Szerződés egymástól független jogforrások voltak, melyek a jogforrási piramis csúcsán álltak az adott közösségben. A Bíróság gyakorlatából egyértelműen kitűnik, hogy a jogi értelemben autonóm közösségek között nincs „átjárás”, az egyik alapszerződés szabálya nem alkalmazható egy másik közösségen belül keletkező ügyben, pl. 16/62 és 17/62 Confédération nationale des producteurs de fruits et légumes és társai v Tanács [1962] EBHT 0901.

10 11

Általános áttekintésre l. Craig (2008) 137. o.

L. az EU- és EUM-Szerződéshez csatolt 36. számú Lisszaboni Jegyzőkönyv 9. cikkét.

39

Az Európai Unió – bevezetés

Mivel ugyanez érvényes az Unió és az Euratom, mint elkülönülő jogterületek közötti viszonyra is, az Európai Unió jogához nem tartozik hozzá az Euratom joga, így ezzel a továbbiakban nem foglalkozunk. (Ezt a világos képet némileg zavarja a horvát csatlakozási szerződés részét képező Csatlakozási Okmány 1. cikke, mely szerint az Okmány alkalmazása során Unió alatt esetenként az Euratomot is érteni kell.) Nem szabad viszont figyelmen kívül hagyni, hogy szervezetét tekintve az Euratom kapcsolódik az Unióhoz, mivel az uniós intézmények egyben az Euratom szerveiként is működnek, természetesen az Euratom-Szerződésben meghatározott hatáskörökkel és módon.

Megjegyzések 1. Az előzőekből látható, hogy az alapító szerződések elnevezése többször is változott, de a szerződéses rendelkezések is elszenvedtek két nagy átszámozást: az Amszterdami és a Lisszaboni Szerződéssel. E változások követése sokszor nem egyszerű a régebbi, de hatályos uniós jogszabályok utalásainál, vagy az Európai Unió Bíróságának régebbi jogeseteinek olvasása során. Így példáként az Európai Unió Bíróságának egyik fontos eljárását (előzetes döntéshozatali eljárás) szabályozó, korábban közösségi szerződéses rendelkezés az alábbi változásokon ment át (lényeges tartalmi módosítás nélkül):

1958. január 1. és 1993. október 31. között (a Maastrichti Szerződés hatálybalépéséig) 1993. november 1. és 1999. április 30. között (az Amszterdami Szerződés hatálybalépéséig) 1999. május 1. és 2009. december 1. között (a Lisszaboni Szerződés hatálybalépéséig) 2009. december 1-jétől

EGK-Szerződés 177. cikke EK-Szerződés 177. cikke EK-Szerződés 234. cikke EUM-Szerződés 267. cikke

2. A 2009. december 1-jétől az Európai Unió alapját képező két Szerződés felépítése és tartalma az alábbiak szerint néz ki. Az EU-Szerződés felépítése a következő.

Preambulum I. cím Közös rendelkezések II. cím A demokratikus elvekre vonatkozó rendelkezések III. cím Az intézményekre vonatkozó rendelkezések IV. cím A megerősített együttműködésre vonatkozó rendelkezések V. cím Az Unió külső tevékenységére vonatkozó általános rendelkezések és a közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó különös rendelkezések VI. cím Záró rendelkezések

1–8. cikkek 9–12. cikkek 13–19. cikkek 20. cikk 21–46. cikkek 47–55. cikkek

40

Az Európai Unió – bevezetés

Az EUM-Szerződés felépítése a következő.

Preambulum I. rész Alapelvek 1–17. cikkek II. rész A megkülönböztetés tilalma és az uniós polgárság 18–25. cikkek 26–197. cikkek III. rész Az Unió belső politikái és tevékenységei Címenként: belső piac; az áruk szabad mozgása; mezőgazdaság és halászat; a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása; a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség; közlekedés; a versenyre, az adózásra és a jogszabályok közelítésére vonatkozó közös szabályok; gazdaság- és monetáris politika; foglalkoztatás; szociálpolitika; Európai Szociális Alap; oktatás, szakképzés, ifjúság és sport; kultúra; népegészségügy; fogyasztóvédelem; transzeurópai háló­ zatok; ipar; gazdasági, társadalmi és területi kohézió; kutatás, technológiai fejlesztés és űrkutatás; környezet; energia; idegenforgalom; polgári védelem; igazgatási együttműködés.

IV. rész V. rész

VI. rész VII. rész

A tengerentúli területek és országok társulása Az Unió külső tevékenysége. Címenként: általános rendelkezések; közös kereskedelempolitika; együttműködés harmadik országokkal és humanitárius segítségnyújtás; korlátozó intézkedések; nemzetközi megállapodások; az unió kapcsolatai nemzetközi szervezetekkel és harmadik országokkal valamint az Unió küldöttségei; szolidaritási klauzula.

Intézményi és pénzügyi rendelkezések Általános és zárórendelkezések

198–204. cikkek 205–222. cikkek

223–334. cikkek 335–358. cikkek

1.2. Az integráció alapértékei és céljai Korábban az Európai Közösségek céljai eredendően gazdasági jellegűek voltak, de már ezek megvalósítására is általánosabb társadalmi célok érdekében törekedtek a tagállamok. Az Európai Unió létrejöttekor túllépett a gazdasági megközelítésen, és az integráció általános szerepét hangsúlyozta az „Európa népei közötti egyre szorosabb egység létrehozásában”. Az európai népek közötti egységre az Unió az alapító szerződésekben meghatározott alapértékek és célok alapján törekszik.

(1) Az Unió alapító szerződései bizonyos alapvető értékekre már a Lisszaboni Szerződés előtt is utaltak. Ezek megfeleltek az európaiság lényegét és alapjait képező értékeknek [l. pl. az EUSz korábbi 6. cikk (1) bekezdését, mely a demokrácia, jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásának elveit határozta meg]. Azt, hogy az integráció, kifejezetten értékközösséget is megjelenít, világossá tette az Európai Tanács 2001. decemberi ülése (Laeken), az Unió jövőbeni víziójával ös�szefüggésben:12 12 Presidency Conclusions – Laeken European Council (14 and 15 December 2001), Annex I. Laeken Declaration on Future of the European Union. Point I. SN 300/1/01 REV 1. Elérhető: a <http://www.consilium.europa.eu/> honlapon.

Az Európai Unió – bevezetés

41

Mi Európa szerepe ebben a megváltozott világban? Most, hogy véglegesen egységesült, nem vár-e Európára egy vezető szerep, amit be kell töltenie egy új világrendben, egy hatalomé, mely egyaránt képes világszerte stabilizáló szerepet játszani, és mutatni az utat sok országnak és népnek? Európa, mint az emberi értékek, a Magna Charta, a Jogok Törvénye, a francia forradalom és a berlini fal lerombolásának kontinense; a szabadság, a szolidaritás kontinense, és mindenekelőtt a sokszínűségé, mely tiszteletet jelent mások nyelve, kultúrája és hagyományai iránt. Az egyetlen nyomvonal, melyet az Európai Unió követ, a demokráciáé és az emberi jogoké. Az Európai Unió csak azon országok felé nyitott, melyek olyan alapvető értékekre épülnek, mint a szabad választások, a kisebbségek tisztelete és a jogállamiság tiszteletben tartása.

Az uniós alapértékeket, a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével, az EU-Szerződés 2. cikke sorolja fel. Idetartozik az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása (beleértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait). Ezek az értékek közösek egy olyan társadalomban, melyet pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség jellemez. Bár ez a rendelkezés tartalmában deklaratív jellegű, bizonyos korlátozott, de konkrét joghatásai lehetnek. Így hivatkozási alapul és háttérként szolgálhat más uniós jogszabály értelmezésénél, különös jelentőséget kaphat az uniós alapjogvédelemnél, a jogi kötőerővel felruházott Alapjogi Charta értelmezésénél és alkalmazásánál.

Ettől eltekintve, az uniós alapértékek érvényesítésének elmaradása, súlyos megsértése inkább politikai jellegű döntések alapja lehet, melynek az EU-Szerződés mégis jogi keretet ad. Egyrészt az EUSz 49. cikke értelmében, csak olyan állam csatlakozhat az Unióhoz, amely ezeket az értékeket tiszteletben tartja, és elkötelezett érvényesítésük mellett. A csatlakozási tárgyalások megkezdését, folytatását, lezárását, illetve a csatlakozást érintő döntések vonatkozásában ez lényeges szempontként szerepel. Másrészt, a tagállamok tekintetében az EUSz 7. cikk alapján a tagsághoz fűződő egyes jogok felfüggesztéséhez vezethet, ha egy tagállam súlyosan és tartósan megsérti ezeket az értékeket. Ez az eljárás nehézkes, és igen nagy egyetértésnek kell fennállnia ahhoz, hogy a folyamat eljusson egy tagállam uniós jogainak felfüggesztéséhez. Már ahhoz is a Tanács tagjainak négyötödös többsége és a Parlament egyetértése kell, hogy a tagállamok egyharmada, a Parlament vagy a Bizottság kezdeményezésére megállapítsák, miszerint egyértelmű veszélye áll fenn annak, hogy egy állam súlyosan megsérti az uniós alapértékeket.13 Arról, hogy egy tagállam súlyosan és tartósan megsérti az alapértékeket az Európai Tanács csak egyhangúlag határozhat a tagállamok egyharmada vagy a Bizottság kezdeményezésére, és a Parlament egyetértésével. (Az egyes uniós jogok gyakorlásának felfüggesztéséről az Európai Tanács már minősített többséggel határoz.)

(2) Az uniós jogszabályok értelmezésénél hasonló szerepet tölthetnek be az Unió kinyilvánított célkitűzései, melyeket az EUSz 3. cikke sorol fel:

13

Az érintett állam nem vehető figyelembe az egyharmad, illetve négyötöd számításakor (EUMSz 354. cikk).

42

Az Európai Unió – bevezetés

„(1) Az Unió célja a béke, az általa vallott értékek és népei jólétének előmozdítása.

(2) Az Unió egy belső határok nélküli, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló olyan térséget kínál polgárai számára, ahol a személyek szabad mozgásának biztosítása a külső határok ellenőrzésére, a menekültügyre, a bevándorlásra, valamint a bűnmegelőzésre és bűnüldözésre vonatkozó megfelelő intézkedésekkel párosul.

(3) Az Unió egy belső piacot hoz létre. Az Unió Európa fenntartható fejlődéséért munkálkodik, amely olyan kiegyensúlyozott gazdasági növekedésen, árstabilitáson és magas versenyképességű, teljes foglalkoztatottságot és társadalmi haladást célul kitűző szociális piacgazdaságon alapul, amely a környezet minőségének magas fokú védelmével és javításával párosul. Az Unió elősegíti a tudományos és műszaki haladást. Az Unió küzd a társadalmi kirekesztés és megkülönböztetés ellen, és előmozdítja a társadalmi igazságosságot és védelmet, a nők és férfiak közötti egyenlőséget, a nemzedékek közötti szolidaritást és a gyermekek jogainak védelmét. Előmozdítja a gazdasági, a társadalmi és a területi kohéziót, valamint a tagállamok közötti szolidaritást. Az Unió tiszteletben tartja saját kulturális és nyelvi sokfélesé­ gét, továbbá biztosítja Európa kulturális örökségének megőrzését és további gyarapítását.

(4) Az Unió egy gazdasági és monetáris uniót hoz létre, amelynek fizetőeszköze az euró.

(5) A világ többi részéhez fűződő kapcsolataiban az Unió védelmezi és érvényre juttatja értékeit és érdekeit, és hozzájárul polgárainak védelméhez.

Hozzájárul a békéhez, a biztonsághoz, a Föld fenntartható fejlődéséhez, a népek közötti szolidaritáshoz és kölcsönös tisztelethez, a szabad és tisztességes kereskedelemhez, a szegénység felszámolásához és az emberi jogok, különösen pedig a gyermekek jogainak védelméhez, továbbá a nemzetközi jog szigorú betartásához és fejlesztéséhez, így különösen az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt alapelvek tiszteletben tartásához.”

Az EU-Szerződés jelentős hangsúlyeltolódást hoz a korábbi célokhoz képest, mely a célok szintjén egyben a gazdasági dimenzió további térvesztését is jelenti. Az EUSz 3. cikk (3) bekezdése ugyan a belső piac megteremtésének lényegi céljával indul, azonban a társadalmi szolidaritás és egyenlőség célkitűzései, valamint a szociális piacgazdaság célként való megjelölése kiszorította a szabad verseny érvényesítésének korábbi, még az Alkotmányos Szerződésben is szereplő, ötven évig változatlan és megkérdőjelezhetetlen szempontját. Minderre az Alkotmányos Szerződést elutasító francia és holland népszavazás eredménye vezetett, ahol az elutasítás egyik fő indokát az Unió aránytalan versenypártiságában látták.14 A Lisszaboni Szerződés végül a szociális és szolidaritási szempontokat erőteljesen megjelenítette az uniós együttműködés alapjait érintő rendelkezésekben.

14

Horváth és Ódor (2008) 71. o.