Fogyasztóvédelem és büntetőjog by ORAC Kiadó

KARSAI KRISZTINA

Fogyasztóvédelem és büntetőjog

KARSAI KRISZTINA

Fogyasztóvédelem és büntetőjog

Lap- és Könyvkiadó Kft.

A könyv megjelenését az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram (OTKA K 72692) támogatta A HVG-ORAC a LexisNexis csoport partnere

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon – a kiadó engedélye nélkül közölni. ISBN 978 963 258 138 5 Budapest, 2011 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása Internet: www.hvgorac.hu E-mail: info@hvgorac.hu Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezető igazgatója Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt Tipográfia és műszaki szerkesztés: Bors Kriszta

TARTALOMJEGYZÉK Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 Módszertani összefoglaló . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 I. Fejezet ELMÉLETI ALAPVETÉSEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 I.1.

A fogyasztói társadalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23

I.2.

A fogyasztóvédelem és annak joga . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28

I.2.1. I.2.2. I.2.3.

A fogyasztóvédelmi jog elvi alapjai . . . . . . . . . . 28 A fogyasztóvédelmi jog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31 A fogyasztóvédelem nemzetközi/európai aspektusai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33

I.3. Jogtárgyak a fogyasztóvédelem büntetőjogi megközelítésében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37

I.3.1. I.3.2. I.3.3. I.3.4.

I.4.

Az egyes jogtárgyak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52

I.4.1. I.4.2. I.4.3. I.4.4.

A büntetőjogi jogtárgy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40 Fogyasztói érdekek jogtárggyá transzformálása . 44 Ultima ratio? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46 A jogtárgyharmonikus értelmezés . . . . . . . . . . . 50 A fogyasztók egészségének, életének védelme . . 52 A fogyasztók gazdasági érdekeinek védelme . . . 55 A fogyasztók tájékoztatáshoz való joga (megtévesztés elleni küzdelem) . . . . . . . . . . . . . 61 Horizontális jogtárgyak avagy a fogyasztóvédelmi jogtárgyak „nagy családja” . 65

TARTALOM

II. Fejezet A BŰNCSELEKMÉNYI ÉRTÉKHATÁROK A BTK.-BAN . . . 69 III. Fejezet A FOGYASZTÓI ÉRDEKEKET SÉRTŐ BŰNCSELEKMÉNYEK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE . . . 75 IV. Fejezet ROSSZ MINŐSÉGŰ TERMÉK FORGALOMBA HOZATALA . 81 IV.1. Szabályozástörténet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 83 IV.2. Bűncselekményi értékhatár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85 IV.3. Jogi tárgy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86 IV.4. Első alapeset – Btk. 292. § . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 87 IV.4.1. IV.4.2. IV.4.3.

Objektív tényállási elemek – az elkövetési tárgy 87 Objektív tényállási elemek – az elkövetési magatartások és stádiumok . . . . . . . . . . . . . . . . . 88 Szubjektív tényállási elemek és a tettesség . . . . . 91

IV.5. Második alapeset – Btk. 293. § . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91

IV.5.1. Objektív tényállási elemek és stádiumok . . . . . . 91 IV.5.2. Szubjektív tényállási elemek és az elkövetők . . . 93

IV.6. Elhatárolások és halmazatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93 IV.7. Joggyakorlat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96

IV.7.1. Kutatásban szereplő ügyek . . . . . . . . . . . . . . . . . 96 IV.7.2. Bírósági Határozatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100

IV.8. Részösszegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 102 V. Fejezet MINŐSÉG HAMIS TANÚSÍTÁSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103 V.1. Tényállás elemzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 105 V.2. Minőségtanúsítvány felhasználása és az okirat-hamisítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 108 V.3. Részösszegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109

TARTALOM

VI. Fejezet A FOGYASZTÓ MEGTÉVESZTÉSE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 111 VI. 1. Szabályozástörténet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113 VI.2. Objektív tényállási elemek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 115

VI.2.1. Elkövetési tárgy és magatartás . . . . . . . . . . . . . . 115 VI.2.2. Lényeges tulajdonságok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118 VI.2.3. Nagy nyilvánosság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 121

VI.3. Szubjektív tényállási elemek és az elkövetők . . . . . . . . . . 122

VI.3.1. Célzat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 122 VI.3.2. Elkövetők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 123

VI.4. Elhatárolások és halmazatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 124 VI.4.1. VI.4.2. VI.4.3. VI.4.4.

Csaláshoz való viszonya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 124 Áru hamis megjelölése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 126 Mögöttes joganyag? Tpvtv. 8. § és Btk. 296/A. § kapcsolata . . . . . . . . . . . . . . . . . 127 A megtévesztésre alkalmas árujelző . . . . . . . . . . 130

VI.5. Joggyakorlat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132

VI.5.1. A fűszerpaprika ügyek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 133 VI.5.2. A simogatós Buddha . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 138

VI.6. Részösszegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 142 VII. Fejezet VISSZAÉLÉS ÁRTALMAS KÖZFOGYASZTÁSI CIKKEL . . 143 VII.1. A tényállás elemzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 145 VII.2. Elhatárolások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 148 VIII. Fejezet EGY KÜLÖNLEGES JOGTÁRGY-HALMAZ: A TISZTESSÉGES KERESKEDELEM IDEÁJÁNAK BÜNTETŐJOGI VÉDELME . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 149 VIII.1. A tisztességtelen kereskedelem elleni küzdelem büntetőjogon kívüli eszközei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 151

TARTALOM

VIII.1.1. Uniós jogfejlődés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 152 VIII.1.2. A tisztességtelenség elleni fellépés hatályos rendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 156 VIII.1.3. Jogsértő magatartások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 156 VIII.2. A tisztességtelen kereskedelem büntetőjogilag releváns attribútumai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 159 VIII.2.1. Feketelistás cselekmények . . . . . . . . . . . . . . . . . 160 VIII.2.2. Az üzletfél (korábban fogyasztó) tisztességtelen befolyásolása . . . . . . . . . . . . . . . . 162 IX. Fejezet EXKURZUS: ÁRU HAMIS MEGJELÖLÉSE . . . . . . . . . . . . . . 163 IX.1. Szabályozástörténet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 165 IX.2. Objektív tényállási elemek – elkövetési tárgy . . . . . . . . . . 171

IX.2.1. Áru . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 171 IX.2.2. Jellegzetes tulajdonságok . . . . . . . . . . . . . . . . . . 171 IX.2.3. Meghamisítás és összetéveszthetőség . . . . . . . . . 173

IX.3. Objektív tényállási elemek – elkövetési magatartások . . . 175 IX.4. Objektív tényállási elemek – elkövetési mód . . . . . . . . . . 176

IX.4.1. Szakirodalmi álláspontok . . . . . . . . . . . . . . . . . . 177 IX.4.2. Külföldi versenytárs? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 178 IX.4.3. Beleegyezés hiányának vélelmezése . . . . . . . . . . 179 IX.4.4. Kritika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 180 IX.4.5. In dubio pro reo? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 181

IX.5. Szubjektív tényállási elemek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 183 IX.6. Bűncselekményi értékhatár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 184

IX.6.1. Elkövetési értékek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 188 IX.6.2. Bűncselekményi értékhatár átlépése . . . . . . . . . . 189

IX.7. Stádiumok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 191 IX.8. Rendbeliség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 192 IX.9. Elhatárolások más bűncselekményektől . . . . . . . . . . . . . . 194

TARTALOM

IX.9.1. Csalás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 194 IX.9.2. Rossz minőségű termék forgalomba hozatala . . . 195 IX.9.3. Fogyasztó megtévesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . 196 IX.9.4. Szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 197 IX.9.5. Iparjogvédelmi jogok megsértése . . . . . . . . . . . . 198 IX.9.6. Összefoglalóan az elhatárolási és minősítési problémákról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 199 IX.10. Felsőbírósági döntések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 199 IX.11. A kiszabott szankciókról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 203 IX.12. Szakértői tevékenység a vizsgált ügyekben . . . . . . . . . . . 204

IX.12.1. Kérdések a szakértőnek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 204 IX.12.2. Hamisítvány-e? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 206 IX.12.3. Szakvélemények kritikája . . . . . . . . . . . . . . . . . . 207

IX.13. Jogtárgyak és „harmonikus” értelmezésük . . . . . . . . . . . . 208 IX.13.1. A jogi tárgy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 208 IX.13.2. Szimbolikus fogyasztás és a büntetőjogi jogtárgyak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 209 IX.13.3. Hamis áruk kereslete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 213 IX.13.4. Jogtárgyak – de lege ferenda . . . . . . . . . . . . . . . . 214 IX.14. Szimbolikus fogyasztás a büntetőeljárásban . . . . . . . . . . . 215 X. Fejezet A JOGTÁRGYVÉDELEM GYENGÍTÉSE: PASSZÍV HATÓSÁGOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 217 X.1. Versenytanács joggyakorlatának vizsgálata . . . . . . . . . . . 220 X.2. Néhány példa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 223 X.3. Részösszegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 228 XI. Fejezet A FOGYASZTÓ ÉS FOGALMA A BÜNTETŐJOGI VÉDELEM KÖRÉBEN . . . . . . . . . . . . . . . . 229 XI.1. A fogyasztó-fogalom funkciói . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 231

TARTALOM

XI.2. A fogyasztó mint zsinórmérték . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 234

XI.2.1. Jogtárgyhordozóként a Btk. 296/A. §-ban? . . . . . 235 XI.2.2. Átlagfogyasztó a büntetőjogban? . . . . . . . . . . . . 238 XI.2.3. Tényállási zsinórmérték a Btk. 296. §-ban? . . . . 244

XI.3. A büntetőjogi védelem szempontjából mindenki fogyasztó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 244 XI.4. A szakirodalom kritikája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 245 XII. Fejezet ÖSSZEGZÉS ÉS EREDMÉNYEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 247 XII.1. A fogyasztóvédelmi büntetőjog fogalmáról . . . . . . . . . . . 249 XII.2. Az elemzett bűncselekmények tárgyi súlya . . . . . . . . . . . 251 XII.3. Tézisek a fogyasztóvédelem és a büntetőjog köréből . . . . 253 XII.3.1. Általában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 253 XII.3.2. Rossz minőségű forgalomba hozatala . . . . . . . . . 255 XII.3.3. Minőség hamis tanúsítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . 255 XII.3.4. A fogyasztó megtévesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . 255 XII.3.5. A tisztességtelen kereskedelemmel kapcsolatosan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 256 XII.3.6. Áru hamis megjelölése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 257 Tárgymutató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 259 Irodalomjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 265

ELŐSZÓ Amikor Karsai Krisztina – számos előzményi közös munkát követően – megkérdezte tőlem, volna-e kedvem a fogyasztóvédelmi büntetőjogra vonatkozó munkájának alapjául szolgáló adatgyűjtésben és az esetjogi értékelésben bírói minőségemben részt venni, nyomban igent mondtam. Most utólag vallom be, némi félelem motoszkált bennem a felkérés után, egyfajta kétség, bizonytalanság – van-e egyáltalán ilyen, hogy „fogyasztóvédelmi büntetőjog”?* Töprengésem és az akkor még csak tervezett tanulmány koncepciójának megismerése egyre több meggyőző érvet csalogatott elő. Már a kérdést magát ellenkező irányból kell először is feltenni: amennyiben van fogyasztóvédelem, és hatályos büntető anyagi jogunk törvényi tényállásai között vannak olyanok, melyek speciálisan csak a fogyasztó sérelmére követhetők el, vagy egyes generális deliktumok – ez már inkább kriminológiai attitűd – tipikusan az áru-, vagy a szolgáltatás fogyasztójának sérelmére követtetnek el, miért nincs mai napi büntetőjog-felfogásunkban, és büntetőjog-kultúránkban ilyen összefoglaló kategória? Az kétségtelen ugyanis, hogy a hatályos Btk. fejezeteiben majd címeiben számos „csoport-deliktum” fedezhető fel a védett elsődleges, illetve mögöttes jogtárgyak konszonanciájában. Mióta a büntető anyagi jogi dogmatikában elismert helyet kapott – mert indokolt rangot vívott ki magának – a teleologikus (célratartó, jogtárgy-harmonikus) jogértelmezés, pontosan ezt kellene a jogtudo * Érdekességképpen jegyzem meg, az EU jogi terminológia angol nyelvi változatban nem is így nevezi meg, hanem konzekvensen „consumer law” kifejezéssel illeti, mintha a „protection” ott sem lenne.

ELŐSZÓ

mánynak számon kérnie a jogalkotótól: miért nem alkotott olyan komplementer rendszert eddig, ami kellően kifejezné, hogy a fogyasztók javait vagy érdekeit sértő-, vagy veszélyeztető deliktumok egy tipikusan fogyasztói társadalmat felrajzoló, gigantikus méreteket mutató világrendben egyenesen önálló deliktum-csoport körvonalazásában, majd de lege ferenda pozitív megrajzolásában kell, hogy érdekelt legyen. Karsai Krisztina meggyőzött tehát arról, hogy a fogyasztóvédelmi büntetőjognak igenis kellene, hogy legyen egyfajta anyagi jogi-rendszerbeli önállósága, mert kellően monolitikus; tipizálható és tipizálandó, sajátképi bűncselekmények, de akár generáldeliktumok speciális elkövetési magatartási formákkal vagy speciális móddal, különlegesen megcímzett sértettet feltételezve kiegészítve vonhatók ebbe a körbe. Ilyen lehet például „ha a cselekményt kereskedelmi forgalmazás, vagy szolgáltatás-nyújtás körében” vagy „kifejezetten áru, vagy szolgáltatás fogyasztójának sérelmére követik el.” Ezek persze csak kedvcsináló vázlatok, miután a büntető anyagi jog sohasem függetlenítheti magát az újabban előretörő, a társadalmi-gazdasági gyűjtőfolyamatok eredményeképpen radikálisan megsokasodó, vagy addig szunnyadt és éppen kitörő negatív magatartások kriminalizációjának össztársadalmi igényétől, sőt követő-jogként, azzal organikus összefüggésben állva éppen ezt a „szolgáltatást” kellene nyújtania, így adva választ a provokatív kihívásokra. Éppen ezért jellemezhető a szerző gondolati portfoliója lehengerlő professzionalista műként, hiszen gyakorlatilag eddig, ilyen mély elemzésben monográfia még nem született ebben a tárgyban. Ezért ajánlom őszinte meggyőződéssel e kiválóságot a jogirodalmi olvasóközönség szíves figyelmébe. Szeged, 2011. augusztus Dr. Katona Tibor bíró Szegedi Ítélőtábla

BEVEZETÉS A fogyasztóvédelem legáltalánosabb megközelítésben a kereskedők (termelők) visszaélése elleni küzdelmet jelenti, s mint ilyen, az árutermelés és kereskedelem kialakulásával együtt jelent meg; hiszen tulajdonképpen a tisztességtelen kereskedelem is egyidős az emberiséggel. A fogyasztóvédelemnek mint komplex szempontrendszernek, amely a gazdasági élet szinte minden területén kifejti hatását, a jogrendszerben a gazdaságot szabályozó jogágakban mindenhol szükségképpen meg kell jelennie. A büntetőjogi szabályozásnak az is feladata, hogy a gazdasági élet legsúlyosabb jogsértéseit – így a fogyasztók sérelmére elkövetett jogsértéseket is – a maga eszközeivel szankcionálja. A „fogyasztóvédelmi büntetőjog” tehát ezen tárgyú jogsértésekre adott büntetőjogi fellépés lehetséges megnevezése. A jogrendszer a fogyasztóvédelem komplex szempontjait a lehető legtöbb ponton (magánjog, versenyjog, szabálysértési jog, közigazgatási jog) igyekszik védelmezni, fontos tehát pontosan kijelölni a büntetőjogi fellépés korlátait, mivel a büntetőjogi szankcionálás jár a legsúlyosabb következményekkel, amit csak a legsúlyosabb jogsértések esetén lehet alkotmányos módon alkalmazni. A monográfia célkitűzése a fogyasztóvédelem büntetőjoggal kapcsolatos vetületeinek önálló és innovatív feldolgozása, amelynek során a Btk.-ban szereplő speciális gazdasági bűncselekmények (rossz minőségű termék forgalomba hozatala, minőség hamis tanúsítása, áru hamis megjelölése, fogyasztó megtévesztése) és bizonyos vagyon elleni bűncselekmények (csalás, vásárlók megkárosítása) elemzésére dogmatikai-elméleti, jogtárgyszempontú, valamint gyakorlati nézőpontból kerül sor, s ezek mellett az adott bűncselekmények miatt lefolytatott büntetőeljárások vizsgálatával – a „diagnózis” felállítását

BEVEZETÉS

követően – olyan irányvonalak felrajzolására is vállalkozom, amelyek a gyakorlat számára is azonnal alkalmazható modelleket tartal maznak. A fogyasztóvédelemmel összefüggő büntetőjogi kérdések elméleti megalapozásához elengedhetetlenül szükséges a szűken vett büntetőjogi koordinátarendszert elhagyni, ezért kerül sor a büntetőjogon kívüli jogi eszközrendszer említésére (I.2.), s ezért áll itt egy szélesebb merítésű, jogon kívüli társadalomtudományi horizont is (I.1.). A fogyasztóvédelem jogának rövid, horizontális áttekintése azt a célt szolgálja, hogy a jogtárgyak vizsgálata és különösen az ultima ratio elv érvényesülésére nézve megállapításaim megalapozottak legyenek. Az I.2. alcímben tehát a későbbi büntetőjogi vizsgálat és elemzés megalapozása érdekében szükségesnek tartom összefoglalni a hazai szakirodalmi eredményeket (a joganyag vázlatos áttekintése mellett) a büntetőjogon kívüli fogyasztóvédelem kérdéskörében. Az áttekintés során annyiban a teljességre törekszem, hogy a fogyasztóvédelem lehető legtöbb, jelenleg elismert aspektusát fel szeretném fűzni a vizsgálatom fonalára, hogy aztán a hatályos (és megkívánt) büntetőjogi védelem elemeit a lehető legteljesebb módon legyek képes megvizsgálni. Az elméleti fejezetben a fogyasztóvédelem körében felmerülő különböző érdekeket is megvizsgálom, amelyek végső soron büntetőjogi jogtárgyakká transzformálódtak, s ebben a körben a bűncselekmények jogtárgyharmonikus értelmezésének módszerét használom. A későbbi fejezetekben, a konkrét bűncselekményi tényállások vizsgálata körében ezeket az elemzéseket fogom alapul venni a ténylegesen érvényesülő büntetőjogi védelem (ítélkezési gyakorlat) értékelése és a jövőbeni lehetséges irányok feltérképezése körében (I.3–4.). A témakörhöz tartozó általános kérdéseket, így a statisztikai áttekintést (II.) és a bűncselekményi értékhatárral kapcsolatos álláspontomat (III.) külön fejezetben helyeztem el. Ezt követően a könyv a releváns bűncselekmények törvényi tényállásának analízisét fejezetekre bontva tartalmazza (IV– VII., IX.). A kutatásaim során észlelt hatósági passzivitással kapcsolatos megállapításaimat a X. fejezet tartalmazza. Mivel korábban használtam a „fogyasztóvédelmi büntetőjog” kifejezést, azonban jelenleg azt nem támogatom, érdemes a megváltozott álláspontom indokát adni (XII.), mint ahogy a fogyasztó esetleges büntetőjogi fogalmát is megvizsgálom (XI.).

BEVEZETÉS

E monográfia alapjául szolgáló kutatást az OTKA K 72692 nyilván tartási számú („Fogyasztóvédelmi büntetőjog” 2008–2011) kutatási program révén folytattam le. Ennek eredményeképpen néhány korábbi nézetemet felülbíráltam és az ezt megelőző időben közölt álláspontomhoz képest e könyv lapjain eltérő véleményt képviselek. Az egyértelműség, a követhetőség és a szakmai tisztesség okán külön jelzem, ahol korábbi nézeteimet a kutatás eredményeinek fényében megváltoztattam. A munka a magyar jogra és a releváns európai normákra fókuszál, külföldi államok belső jogi rendelkezéseinek összehasonlító vizsgálata nem képezi e kötet részét.1

1 Irányadó szakirodalom Spanyolországról Martínez (2005), Nagy-Britanniáról Cartwright (2001), Németországról Otto (1984), Hecker (2001) és Vergho (2009), Ausztriáról K ert (2004).

MÓDSZERTANI ÖSSZEFOGLALÓ A monográfia megírása során módszereim főszabály szerint nem különböztek a társadalomtudományi, jogtudományi kutatások módszereitől. Fontosnak tartottam azonban a kutatás során a szakirodalom eredményei mellett jelentős számú büntetőügy feldolgozását is. Több megyére kiterjedően büntetőügyek aktáinak vizsgálatát folytattam le, s az így észlelt eredmények is részét képezik jelen munkának. Köszönettel tartozom kutatótársamnak dr. Katona Tibornak (táblabíró, Szegedi Ítélőtábla), aki gyakorló bíróként pótolhatatlan szakmai segítséget nyújtott az akták elemzése és feldolgozása során. A kutatásba kerülő ügyeknél arra törekedtem, hogy a Btk. hatálybalépésétől kezdődően minden ügyet feldolgozzak, ez azonban nem volt lehetséges. Ehelyütt röviden összefoglalom azokat a problémákat, amelyekkel a kutatás első fázisában, az „iratfeltalálás” során szembesültünk kutatótársammal. A kutatás meghatározó iránya pontosan körülírta azt a bűncselekményi kört, amelyben meghozott jogerős ítéleteket tartalmazó iratokat szükségképpen meg kellett vizsgálni. A kutatott anyagi jogi környezet eljárásjogi vetülete volt, hogy ezeket az ügyeket a Be. (új és régi) vonatkozó rendelkezései kizárólagos illetékességi körbe telepítették, mégpedig akként, hogy elbírálásukra a megyei (fővárosi) bíróság székhelyén működő helyi bíróságot jelölték ki.2 Csupán egy esetben észlelte még az érdemi tárgyalás előtt a bíró illetékességének hiányát és így áttette az ügyet a székhelyi helyi bíróságra. Az iratok kigyűjtését kivétel nélküli kollegiális odaadással végezték a bírósági vezetők utasítását végrehajtó igazságügyi alkalmazottak. Az anyagmennyiség hiánya, vagy helyesebben bizonyos kontinuitási prob2

1973. évi I. törvény 29. § (3) bek. és 1998. évi XIX. törvény 17. § (6) bek.

MÓDSZERTANI ÖSSZEFOGLALÓ

lémák azonban tapasztalhatóak voltak. Ennek egyik oka az volt, hogy a bírósági iratkezelés szabályozása jelentős fejlődésen ment keresztül az elmúlt húsz évben, de nem eredményezte egyben a visszamenőleges nyilvántartások nagyfokú pontosságát. A hazai jogi adatbázis tüzetes átfésülése után nyugodtan kijelenthető, hogy az irattározási-selejtezési praxis gyakorlatilag csupán 2003. július 1. napjától követhető biztonsággal. A gyakorlat alapjául szolgáló 4/2002. OIT szabályzatnak megtalálható ugyan a jogforrási elődje, de csupán a szabályzat hatálybalépésétől kezdődően követhető megalapozottan az iratok sorsa, míg a megelőző időszakra nézve kizárólag arra hagyatkozhattunk, hogy az adott székhelyi, illetve megyei bíróságok milyen irattározási-selejtezési gyakorlatot alakítottak ki. Erre visszavezethetően egyes megyékben még a kilencvenes évek elejéről származó, kutatható iratokat is találtak, míg másutt ilyen időre már nem tudtak visszamenni. Másik okként lehetne említeni, hogy az iratkezelés informatikai hátterének fejlődése sem volt egységes az ország bíróságain. Meglepően hangzik, de el kell fogadni, hogy a hazai bíróságokon az elektronikus nyilvántartási rendszerek alkalmazására attól függően került sor, hogy az adott megyei bíróság elkötelezte-e magát a kilencvenes évek elején spontán elkezdődött, amolyan autodidakta e-lajstromozás bevezetése iránt. Amennyiben igen, a feltalálható iratok száma jelentősen megnövekedett, s ezzel együtt annak valószínűsége is lecsökkent, hogy további releváns, de meg nem talált akták rejtőzhetnek az irattárban. Meghatározó szempont volt az innováció iránti elkötelezettség mint szubjektív tényező mellett az is, hogy az adott megyei bíróságnak volt-e forrása a korszerű informatikai beruházásokra, vagy sem. Így fordulhatott elő, hogy például a Csongrád Megyei Bíróságon az említett időszakban az elnök és a szakmai vezetés elkötelezettsége és a rendelkezésre álló megfelelő forrás, valamint a kívülről bevont informatikai csapat munkájának köszönhetően kifejezetten korszerű számítástechnikai háttér alakult ki, amely egyszersmind lehetővé tette az e-lajstromozás elkezdését is. Az igazi lökést a „régi” Büsz. 1994. január 7-től hatályos rendelkezése adta meg,3 tekintve azonban a szövegezés eshetőleges módban 3 123/1973. (IK 1974. 1.) IM utasítás a bírósági ügyvitel szabályairól: 51/A. § (1) A megyei bíróság elnöke elrendelheti, hogy – ahol a feltételek erre adottak – a bíróság a lajstromot és a mutatókönyvet számítógépen vezesse. Ebben az esetben kizá-

MÓDSZERTANI ÖSSZEFOGLALÓ

történt megfogalmazását, egészen egyszerűen nem lehetett számítástechnikai „nyomot” találni a megyei bíróságok túlnyomó részében, olyat, amelyre a kigyűjtést alapítani lehetett volna, a papír alapú lajstromok pedig csak hellyel-közzel álltak rendelkezésre. A megkeresett bíróságok közül egyedül a Pesti Központi Kerületi Bíróságon válogattam az ügyek közül, ott a rendelkezésre bocsátott listából kiválasztottam évenként három ügyet. Ez csak az áru hamis megjelölésére vonatkozott. Mivel a teljes körű vizsgálatról a fentiekből kifolyólag le kellett mondani, illetve, mivel – eredetileg – nem lehetett megbecsülni, hogy a kigyűjtésből mennyi ügy maradhatott ki, nem lett volna érdemes a válogatásból kimaradt ügyeket is megvizsgálni. A jellemző tendenciákat ennyi adat alapján is meg lehet állapítani, a többi ügy legfeljebb a finomítási célokat szolgálhatta volna, ezt azonban e helyütt nem tartottam elengedhetetlennek. A többi itt vizsgált bűncselekménynél igyekeztem minden fellelhető akták megvizsgálni. A kutatásban nyolc megye büntetőügyeinek aktáit dolgoztam fel, amelyek a vizsgált „fogyasztóvédelmi” bűncselekmények miatt történt vádemeléssel kerültek bírói szakba, így összesen 229 aktát érintett a kutatás. Emellett áttekintettem az anonimizált bírósági határozatok gyűjteményét is, valamint a BH-kban közzétett döntéseket is, és találat esetén ezeket is feldolgoztam. Így mindösszesen 240 ügyet vontam be a vizsgálati körbe. A jelen kötetben a feldolgozott büntetőügyek tanulságaiból kibontott eredményeket ismertetem. Kiindulópontnak az alapos, a pontos és a jogszabályoknak megfelelő bírói (ügyészi) tevékenységet tekintettem, ami főszabály szerint érvényesült a megvizsgált büntetőeljárásokban is. Nem meglepő értelemszerűen az sem, hogy olykor hiányosságokat és ellentmondásokat is lehetett észlelni, hiszen az emberi tevékenység nem lehet mentes a tévedésektől. A tény azonban, hogy amennyiben egy-egy ügyben téves jogértelmezés vagy a büntetőjog téves alkalmarólag az Igazságügyi Minisztérium által jóváhagyott számítógépes program használható. (2) Számítógépen vezetett lajstrom és mutatókönyv esetében az adatok védelme érdekében a kezelőiroda naponta két példányban köteles az adatokat számítástechnikai adathordozóra menteni és a két példányt egymástól elkülönítetten, az eredeti adatbázis tárolási helyétől eltérő helyen, a bíróságon tárolni.

MÓDSZERTANI ÖSSZEFOGLALÓ

zása, esetleg büntetőeljárási hiba jelentkezett (amit e helyütt meg is említünk), ez önmagában nem jelenti azt, hogy az itt megvizsgált ítélkezés egésze kifogásolható vagy kritizálható lenne, hiszen a meg nem említett ügyek, így tehát az ügyek jelentős része megfelelő elbírálásban részesült. Nagymértékben aggályos azonban, ha az említett diszfunkciók bármelyike is a vádlott büntetőjogi felelősségének megalapozását vagy annak fokozódását, illetve az eljárási joghelyzet lényeges romlását idézte elő, de akár az is, ha a felelősség enyhítését vagy a mentesülést eredményezte. Ha pedig az is megállapítható, hogy a kritizált bírói tevékenység tendenciózus vagy kialakult gyakorlatot követ, mindenképpen síkra kell szállni a helyesnek tartott eltérő megoldás elfogadtatása érdekében.

I. FEJEZET

Elméleti alapvetések

I.1. A FOGYASZTÓI TÁRSADALOM A fogyasztói társadalom4 egyfajta retorikai varázsszó, mindenki kedvére használja a fogyasztással kapcsolatos – általában – kritikai észrevételeinek megfogalmazására:5 egy „gumifogalom, mindig a vizsgált tárgynak és a közelítésmódnak megfelelően változik, és ezek függvényében mindig más oldalára kerül a hangsúly.” Hiányzik tehát belőle a „koherens analitikus tartalom.”6 Abban mindenki egyetért, hogy ma a nyugati társadalmak fogyasztói társadalmak (is). A fogyasztói piac bővülését a létfenntartáshoz szükséges jövedelmi szint felett megjelenő vásárlóerő és a tartós fogyasztási javak növekvő kínálata tették lehetővé, ami új életstílust, új szokásokat hívott életre és a korábban luxuscikknek számító javak és termékek mindenki számára elérhetővé váltak. Simányi 2005-ös kiváló tanulmányában bemutatja, hogy a társadalomtudományokban hogyan jelent meg a fogyasztással való önálló foglalkozás: a szociológiában a fogyasztás „kétféle módon volt csak jelen: vagy az »igazi« társadalmi folyamatok melléktermékeként, mely önmagában nem is érdemel figyelmet, vagy pedig a fogyasztói társadalom-elméletekben mint kritika tárgya. Nem véletlen, hogy a fogyasztás iránt a posztmodernnek nevezett elméletek előretörésével növekedett meg a szociológiai érdeklődés: az individuális és különcnek tartott fogyasztás kiváló terepnek bizonyult a töredékes, plurális, társadalmi kötöttségektől elszakadt posztmodern állapot illusztrálására. (…) A fo4 Válogatott külföldi szakirodalom: Baudrillard (1998), Belk (1995), Fine (2002), Goodwin et al. (1997), Hayward (2004), Miller (1987), Smart (2010). Magyar irodalmi válogatás: Fazekas (2007) 65–67. p., Hetesi (2004), Hetesi et al. (2007), Prónay (2008), Simányi (2005), Törőcsik (2006) 5 Simányi (2005) 165. p. 6 Fine (2002) 155. p.

I. FEJEZET

gyasztás egyre inkább társadalmi, kulturális és politikai jelenségként, »igazi« szociológiai tárgyként jelenik meg, melynek tanulmányozása elengedhetetlen a társadalmi és kulturális rendszerek, a társas kapcsolatok és hatalmi viszonyok megértéséhez.”7 Mindezekből azonban az is következik, hogy a fogyasztás maga, illetve a köré épülő fogyasztói társadalom értelmezése eltérő társadalomelméleti irányokat követ, a szakirodalomban tehát egymástól alapjaiban különböző fogalmakat és értelmezéseket találunk. „A fogyasztásról szóló vita korántsem ártatlan, mindig az adott gazdasági, társadalmi, kulturális kontextus formálja, és minden elmélet mögött egy adott csoport érdekei és értékei jelennek meg.”8 Miller egyenesen azt állítja, hogy a fogyasztást közvetlenül vagy közvetetten érintő kutatások mind a mai napig a ’80-as években kialakult, tudományosan meg nem alapozott vagy nem bizonyított tévhiteken alapulnak, így aztán azok meg nem cáfolásáig objektív elemzésekbe és a tényleges mozgatórugók felderítésébe nem kezdhetünk.9 A tévhitek négy nagy mítosz köré csoportosulnak, így a) hogy a tömegfogyasztás globális homogenizációt vagy globális heterogenizációt okoz; b) hogy a fogyasztás ellentétes az emberi kapcsolatokkal; c) hogy a fogyasztás szemben áll a hitelességgel (ti. hogy a fogyasztói társadalom mesterkélt) és d) hogy a fogyasztás a társadalmi lét sajátos fajtáját hozza létre (individualistább, kérkedő fogyasztók, státusért folytatott küzdelem fontossága, utánzás stb.). A fogyasztói kultúra tekinthető a másik hasonló varázsszónak, amit a társadalomtudósok és mindenki más nagy előszeretettel használ mai viszonyaink kritizálására. E fogalom lényege, „hogy a fogyasztás logikája átterjed az élet többi területére, és az egész kultúra domináns elvévé válik.”10 Míg a „fogyasztás” az emberiség történetében – szükségképpen – végig jelen van, a „konzumerizmus” vagy a „fogyasztói kultúra” inkább modern jelenség, ami elsősorban a nyugati társadalmakban alakult ki a 17–18. század fordulóján.11 Tehát nem csupán a XX. századi fogyasztási boom vezetett a mai társadalmi viszonyainkhoz. Simányi (2005) 165. p. Simányi (2005) 190. p. 9 Miller (1994) és (2005) 239–240. p. 10 Simányi (2005) 175. p. 11 Smart (2010) 7. p., részletesen lásd Strasser (2003). 7 8

ELMÉLETI ALAPVETÉSEK

A konzumerizmus12 (a fogyasztói kultúra) tehát egy különösen egyedi, modern életmód (distinctive modern way of life).13 Ezzel kapcsolatosan kezdetben azok az elméletek virágoztak, amelyek a fogyasztást gazdasági logikán alapulónak tekintették,14 majd pedig azon elméletek is erőre kaptak, melyek szerint a fogyasztást kulturális logika vezérli.15 Az előbbiek szerint a fogyasztás mint a gazdasági racionalitás megtestesítője kiszorít minden más logikát, így „a műalkotások önálló, tökéletességre törekvő értékeit, és a műalkotások fogyasztási cikké válva a kizsákmányoló domináns ideológia eszközeiként szolgálnak. Ebben az értelmezésben a fogyasztói kultúra egy silányabb, alacsonyabb rendű kultúra megjelölésére szolgál, melyben a korábbi értékeket kiszorítja a tömegtermelés mechanikus, egységesítő, profithajhász logikája.”16 Simányi szerint a „tömegkultúra-kritikák mögött tehát a legtöbb esetben egy kimondatlan előfeltevés áll, mely szerint a »valódi« értékek, amelyek szerint élni kellene, a magas kultúrában vannak jelen, míg a populáris kultúra képviselte minta sekélyes és értéktelen.” Mivel a magas kultúra élvezete és értése általában egy szűk elit monopóliuma, az ilyen kritikai elméletek e réteg hatalmi törekvéseként is felfoghatók. Az ezzel ellentétes nézetek egyik iránya szerint a fogyasztás éppen a kulturális logika szerint működik, ami abból indul ki, hogy „a javak érzékelésében és fogyasztási döntéseinkben egyre inkább esztétikai elvek dominálnak: szép–csúnya, izgalmas–unalmas, különleges–átlagos. (…) [A]z esztétikai befogadás válik a valóság észlelésének és értelmezésének rendező elvévé. (…) A tárgyakhoz való megváltozott esztétikai viszony túlmutat a fogyasztáson, és tágabban a mindennapi élet esztétizálásához vezet: fokozatosan mindent esztétikai szempontok szerint fogadunk be (már az indiai nyomornegyedben is a legmegfelelőbb fotótémára lesünk).”17 Egy ehhez kacsolódó másik irányzatban 12 A történeti kialakuláshoz lásd különösen Smart (2010) 7–9. p., Fazekas (1995) 34. p. 13 Smart (2010) 5. p. 14 Slater, Horkheimer, Adorno Gans, Benjamin vonatkozó kutatásait és írásait idézi Simányi (2005) 176–177. p. 15 Douglas, Isherwood, McCracken, Wessely, Shield, Hofmeister-Tóth, Törőcsik, Lury eredményeit idézi Simányi (2005) 178–180. p. 16 Simányi (2005) 178. p. 17 Simányi (2005) 179. p.

I. FEJEZET

a fogyasztás szimbolikus tevékenységként jelenik meg,18 s kiindulópontja, hogy „a javak használatán keresztül termeljük újra a kultúrát, azaz azokat az értelmezési rendszereket és gyakorlatokat, amelyek alapján saját magunkat, a társadalmat és a világot elképzeljük. (…) Ebből a szempontból minden fogyasztás (…) szimbolikus-kulturális tevékenységként jelenik meg, a javak elsődleges funkciójaként pedig azon képességük, hogy alkalmasak jelentések kommunikációjára, tágabban a világról alkotott elképzelések megjelenítésére, azaz a kultúra újratermelésére.”19 Slater szerint a fogyasztói kultúra olyan rendszert jelöl, amelyben „a fogyasztást az áruk fogyasztása dominálja, és amelyben a kultúra újratermelése elsősorban a szabad egyéni döntés révén, a mindennapi élet magánszférájában valósul meg.”20 Speciális a modern fogyasztói kultúra abból a szempontból, hogy a fogyasztás (és a kultúra) újratermelődése egyéni szinten, önálló döntések keretében zajlik, másrészt pedig azért, mert az ehhez szükséges javakat pénzért vásároljuk (nem mi termeljük, nincs csere, nem kapjuk).21 A két fő irányzat közötti közvetítő elméletet Miller dolgozta ki,22 amelynek nagy hatása van mind a mai napig a fogyasztói társadalomról való gondolkodásban. Véleménye szerint a minket körülvevő anyagi világot kizárólag a fogyasztáson keresztül (javak kiválasztása, megvásárlása, használata, eldobása is) tudjuk magunkévá tenni, azaz „képesek vagyunk saját magunkat és világszemléletünket kifejezni és meghatározni olyan javak fogyasztása révén is, amelyeket alkotójuk teljesen más céllal és jelentéssel bocsátott rendelkezésünkre. (…) a kultúra azáltal jön létre, hogy anyagi formában megjelenik.”23 Miller szerint a fogyasztó a „globális diktátor” (global dictator), mivel az ő kezében van a hatalom, akinek mindennapos döntései államokat, termelőket vagy akár politikai tényezőket is befolyásolnak.24 A tömeges fogyasztói döntés nagy jelentőséggel bír, így az – amen�nyiben tudatos – „csődre ítélhet vagy felvirágoztathat egész országokat, Erről lásd még K arsai–Prónay (2010) Simányi (2005) 180. p. 20 Slater (1997) 8. p. 21 Simányi (2005) 181. p. 22 Miller (1987). 23 Millert idézi Simányi (2005) 186., 187. p. 24 Miller (1995) 8. p. 18 19

ELMÉLETI ALAPVETÉSEK

vagy tudatossá válva például megbüntethet etikátlan vállalatokat.”25 A fogyasztásban rejlő progresszív lehetőségek megvalósításához tehát arra van szükség, hogy az emberek felismerjék a tudatos döntések hatalmát.26 Slater a fogyasztói kultúrát egyetemesnek és egyben személytelennek is tartja, ez az egész közösséget is kiszolgálja, így azt a pozitív üzenetet is közvetíti, hogy mindenki beletartozik. S bár kétségtelen, hogy az árukhoz való hozzáférést a pénz jelentős mértékben behatárolja, az áruk fogyasztása elvileg az egész lakosság tevékenysége. „Formálisan mindannyian szabadok és egyenlők vagyunk, amikor piaci szereplőként jelenünk meg, nem vagyunk korlátozva választásainkban jogilag rögzített státusok vagy kulturális tilalmak által. Továbbá a fogyasztói kultúra egyetemesnek tűnik abból a szempontból is, hogy a kényelem és a gazdagság demokráciájaként tünteti fel magát. Úgy tűnik, mintha a modernitás által biztosítva lenne számunkra a szabad fogyasztáshoz való alapvető emberi jog, valamint az arra irányuló gyakorlati képesség, hogy tudjunk jól fogyasztani: a modern nyugati szubjektum veleszületett ideológiai előjoga a fogyasztói léthez való jog és képesség.”27 Fine is elismeri, hogy a fogyasztás „demokratizálódott” és mindenki jogot kapott a fogyasztásra (universal franchise to con sume).28 Fontos megállapítása Slaternek még az is,29 ami egyébként a fogyasztóvédelem terjedelmét is alapvetően befolyásolja, hogy örök vita van Simányi (2005) 188. p. A fogyasztás mint „politikai tevékenység” is megjelenik a globális társadalomban: a társadalomtudományokban egyre elterjedtebb az a nézet, miszerint a fogyasztás és a fogyasztói gyakorlat maga is egyfajta politika. Politikai fogyasztásról akkor beszélhetünk, ha a fogyasztó tudatosan válogat a termelők és termékek közt, azért, hogy döntésével támogassa a nem kívánatos intézményi, piackörnyezeti, politikai vagy etikai gyakorlat megváltoztatására irányuló törekvéseket. A fogyasztás ezáltal azon törekvések részévé válik, melyek célja a globális jólét elérése. (…) A politikai fogyasztás felébreszti és megtartja az állampolgár igazság- és integritás-érzetét, és kifejezi azon szükségletét, hogy felelősséget vállaljon a fogyasztás nyomán keletkező igazságtalanságokért mind hazájában, mint külföldön. Micheletti–Follesdal (2007) 168., 175. p. 27 Slater (2005) 200. p. 28 Fine (2002) 172. p. Fine–Leopold (2005) fordításában „univerzális szabadságjog” szerepel, ez azonban nem épp a legszerencsésebb fordítás. 29 Slater (2005) 204. p. 25

I. FEJEZET

arra nézve a szociológiai irodalomban, hogy „vajon a fogyasztás a ma nipuláció vagy szabadság szférája-e, hogy vajon a fogyasztó uralkodó vagy alattvaló, aktív vagy passzív, kreatív vagy külső tényezők által meghatározott-e.” Ez a vita két ellentétes hatású tételből fakad. Egyfelől a társadalmi szubjektum önmagát meghatározó felfogása összefonódott a fogyasztáson keresztül történő önmegalkotással, azzal, hogy részben a javak és szolgáltatások használatán keresztül határozzuk és jelenítjük meg magunkat és társadalmi identitásunkat. A fogyasztás a magánszféra, az önállóság és a szabadság terepe. Másrészről azonban a társadalmi identitáshoz tartozó jelentések nagyon fontossá válnak a gazdasági versenyben és a gazdasági racionalitás mezsgyéjén is, mivel az ezen működő szervezetek (vállalkozások) stratégiai cselekvésének tárgyává válnak, amik az önállóságot és a fogyasztói szabadságot állandó fenyegetésnek teszik ki.30 Ehhez még az is hozzátartozik, ahogy Bauman fogalmaz, hogy a fogyasztói társadalomban „a választás szabadsága jelenti a társadalmi ranglétrát, (…) minél több szabadsága van az egyénnek a választásra, és mindenekelőtt, minél több választást tud szabadon meghozni, annál (…) több társadalmi elismerésre és önbecsülésre számíthat, annál közelebb kerül a »jó élet« ideáljához. (…) A jólét és a jövedelem elsődleges jelentősége a választások palettájának kiszélesítésében áll.”31 A fogyasztás tehát életünk része, elvileg mindenki fogyasztó, aki döntéseivel (azzal, hogy mit választ fogyasztása során) hatalmat gyakorol. Ha pedig ez így van, akkor ezt védelmezni kell a jog eszközeivel is.

I.2. A FOGYASZTÓVÉDELEM ÉS ANNAK JOGA I.2.1. A fogyasztóvédelmi jog elvi alapjai A fogyasztóvédelem a fogyasztói preferenciáknak a gazdaság szabályozása útján történő érvényre juttatása, Fazekas tömör definíciója szerint.32 A fogyasztói preferenciák érvényre juttatása pedig legáltalánosabb megközelítésben azt jelenti, hogy a kereskedők (termelők) Slater (2005) 204. p. Bauman (2005) 228. p. 32 Fazekas (2007) 62. p. 30 31