Gazdasági bűncselekmények by ORAC Kiadó

DR. MOLNÁR GÁBOR

GAZDASÁGI BŰNCSELEKMÉNYEK

DR. MOLNÁR GÁBOR

GAZDASÁGI BŰNCSELEKMÉNYEK

Lap- és Könyvkiadó Kft.

Kézirat lezárásának napja: 2009. november 10.

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon – a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISBN 978 963 258 077 7 Budapest, 2009 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása Internet: http://www.hvgorac.hu E-mail: hvgorac@hvgorac.hu Felelős kiadó a kft. ügyvezető igazgatója Felelős szerkesztő: dr. Bíró Ildikó Judit Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

TARTALOM

Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 Első rész A GAZDASÁGI BŰNCSELEKMÉNYEK EGYES KÉRDÉSEIRŐL ÁLTALÁBAN Bevezető . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 I. ANYAGI JOGI KÉRDÉSEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 A) Bűncselekmény-alanyiság a gazdasági bűncselekmények körében . . . . . . . . . . 13 B) Tévedés a jogszabály tartalmában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 C) A gazdasági és a vagyon elleni bűncselekmények elhatárolása . . . . . . . . . . . . . 17 D) Az időbeli hatály szabályának alkalmazása a kerettényállások körében . . . . . . 19 E) Elkobzás, vagyonelkobzás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 II. ELJÁRÁSI JOGI KÉRDÉSEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 A) A büntetőjogi felelősség önálló elbírálása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 B) A cselekményegység és a perújítás kapcsolata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 Útmutatásul az egyes gazdasági bűncselekmények tanulmányozásához . . . . 28 Második rész AZ EGYES GAZDASÁGI BŰNCSELEKMÉNYEK I. A PIAC SZEREPLŐINEK BÜNTETŐJOGI VÉDELME . . . . . . . . . . . . . . . 35 A) Rossz minőségű termék forgalomba hozatala . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37 B) Minőség hamis tanúsítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43 C) Áru hamis megjelölése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48 D) Fogyasztó megtévesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55 A fogyasztó fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61 E) A kartelltilalom megsértésének büntetőjogi üldözése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63 Versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési és koncessziós eljárásban . . 67 II. A HITELEZŐK BÜNTETŐJOGI VÉDELME . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 89 A) Tartozás fedezetének elvonása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90 B) Hitelezési csalás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 105 C) Tőkebefektetési csalás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 112

Tartalom

D) A gazdálkodó szervezetek tulajdonosainak és hitelezőinek védelme . . . . . . . . 120 1. Gazdálkodó szervezet vezető állású személyének visszaélése . . . . . . . . . . . 122 2. Saját tőke csorbítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 128 E) Büntetőjogi védelem a csődjog területén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 137 Csődbűncselekmény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 138 A csődbűncselekmény alanyát meghatározó értelmező rendelkezés . . . . . . 155 III. A GAZDÁLKODÁSI KÖTELESSÉGEKET SÉRTŐ BŰNCSELEKMÉNYEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 159 A) A számviteli rend biztosításának büntetőjogi védelme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 159 A számvitel rendjének megsértése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 161 B) A külkereskedelmi tevékenységre vonatkozó gazdasági jogszabályok büntetőjogi védelme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 175 Engedély nélküli külkereskedelmi tevékenység . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 176 C) A közhiteles nyilvántartások büntetőjogi védelme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 177 Gazdasági adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása . . . . . . . . . . . . . . . . 178 IV. GAZDÁLKODÁS RENDJÉT SÉRTŐ BŰNCSELEKMÉNYEK . . . . . . . . 200 A) Az állami és az uniós támogatáspolitika büntetőjogi védelme . . . . . . . . . . . . . 200 1. A jogosulatlan gazdasági előny megszerzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 201 Értelmező rendelkezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 202 2. Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek megsértése . . . . . . . . . . . . . . 207 Melléklet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 214 B) A prudenciális szabályokhoz kötött pénzügyi tevékenységek büntetőjogi védelme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 219 Jogosulatlan pénzügyi tevékenység . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 220 C) A tőkepiac védelme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 237 Bennfentes kereskedelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 239 D) Piramisjáték szervezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 244 E) Titokvédelem a gazdasági élet területén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 256 Gazdasági titok megsértése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 258 F) Árdrágítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 269 V. SZÁMÍTÓGÉPES BŰNCSELEKMÉNYEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 276 A számítógépes rendszer fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 281 A) Számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény . . . . . . . . . . . . . . 282 B) Számítástechnikai rendszer védelmét biztosító technikai intézkedés kijátszása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 292 Melléklet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 295 VI. A Z ÁLLAMHÁZTARTÁSI BEVÉTELEK BÜNTETŐJOGI VÉDELME . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 301 A) Az adó büntetőjogi védelme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 304 1. Adócsalás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 304 2. Adalékok az offshore-jelenség büntetőjogi értékeléséhez . . . . . . . . . . . . . . . 345 3. A vagyonosodási vizsgálatokról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 350 4. Munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás . . . . . . . . . . . . . . . . . . 354

Tartalom

B) A jövedéki rend büntetőjogi védelme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 364 1. Visszaélés jövedékkel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 372 2. Jövedéki orgazdaság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 400 3. Jövedékkel visszaélés elősegítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 406 C) A vámbevételek büntetőjogi védelme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 416 A csempészet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 418 VII. A PÉNZFORGALOM BIZTONSÁGÁNAK BÜNTETŐJOGI VÉDELME . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 449 A) A pénz és bélyeghamisítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 450 1. A pénzhamisítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 450 2. Pénzhamisítás elősegítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 467 3. Hamis pénz kiadása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 468 4. Bélyeghamisítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 469 B) A készpénz-helyettesítő fizetési eszközök büntetőjogi védelme . . . . . . . . . . . . 478 1. A bankkártya és a készpénzhelyettesítő fizetési eszköz fogalma . . . . . . . . . 480 2. Készpénz-helyettesítő fizetési eszköz hamisítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 488 3. Készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 491 4. Készpénz-helyettesítő fizetési eszköz hamisításának elősegítése . . . . . . . . . 502 Melléklet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 503 VIII. PÉNZMOSÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 508 A) Pénzmosás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 514 B) A pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztása . . . . . . . . . 524 Záró gondolatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 534 Felhasznált irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 536 Felhasznált weblapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 537

ELŐSZÓ

E könyv szerzője gyakorló jogász, aki emellett egyetemi oktatói és tudományos tevékenységet végez. 25 évig dolgozott az ügyészi szervezetben és fiatalon került a Legfőbb Ügyészségre, ahol a Legfelsőbb Bíróság melletti ügyészi feladatokat látott el. A gazdasági bűnügyekben korábban szerzett tapasztalataira és ezirányú érdeklődésére is figyelemmel a Legfőbb Ügyészségen kezdettől fogva feladatát képezte a gazdasági bűnügyekben – s ezen belül is az adócsalás, a deviza és a vámbűncselekmények miatt indított ügyekben – folytatott országosan egységes ügyészi gyakorlat elmozdítása, kialakítása. 1990-től 2000-ig a Fővárosi Főügyészség instruktoraként felügyelte a Fővárosi Főügyészség Gazdasági Bűnügyek Osztályának és Büntetőbírósági Osztályának a tevékenységét és továbbra is megmaradtak feladatai a Legfőbb Ügyészség gazdasági bűnügyekben folytatott gyakorlatának a kialakításában. Ez utóbbi szakterület azután is kiemelt feladatát képezte, hogy magasabb vezetői beosztásokba került. 2005–2006-ban az Igazságügyi Minisztérium büntetőjogi és kegyelmi ügyekért felelős főcsoportfőnökeként a gazdasági bűncselekmények újraszabályozása során érvényesíthette a gyakorlatban szerzett tapasztalatait és elméleti munkásságának eredményeit. 2007-től legfelsőbb bírósági bíróként közvetlenül is részt vehet a Legfelsőbb Bíróság gazdasági bűnügyekben folytatott joggyakorlatának a kialakításában. A piacgazdaság jogrendszere és a védelmét szolgáló büntető jogszabályok rendszere az elmúlt másfél-két évtizedben fokozatosan alakult ki. Az új gazdasági büntetőjogi szabályok alkalmazására a gyakorlat nem készülhetett fel. A jogalkalmazóknak szinte minden egyes ügyben úttörő jellegű gyakorlatot kellett folytatniuk. Ebben az időszakban a szerző a nyomozó hatóságok, az ügyészségek és a bíróságok munkatársainak – gyakran heti rendszerességgel – tartott előadásokkal igyekezett elmozdítani a gazdasági bűncselekmények egységes jogalkalmazását. Oktatóként részt vett a feketegazdaság elleni küzdelem hatékonyságának fokozása érdekében a bűnüldöző és igazságszolgáltatási szervek munkatársainak két ízben is megszervezett egy-egy éves speciális gazdasági képzést nyújtó tanfolyamok lebonyolításában. Az ELTE Büntetőjogi Tanszékének oktatójaként részt vett az ELTE Jogi Továbbképző Intézetében Magyarországon első ízben beindított gazdasági büntetőjogi szakjogászképzés megszervezésében, az oktatási program kidolgozásában és e képzésben azóta is közreműködik. A Legfelsőbb Bíróság bírái 1998-ban felkérték arra, hogy az általuk írt büntetőjogi kommentár Gazdasági fejezetre vonatkozó részét megírja és gondozza. A szerző azóta évenként több alkalommal is átdolgozta, korszerűsítette e fejezett kommentárszövegét. 2001-ben jelent meg első ízben a HVG-ORAC Könyvkiadó gondozásában az a Büntetőjog, Különös részi tankönyv, amelynek szerzőtársaként annak a gazdasági fejezetre vonatkozó részét (is) megírta. E könyv – miután ez évben már a nyolcadik átdolgozott kiadása is megjelent – valamennyi budapesti jogi karon a hivatalos tananyag. A szerző ilyen előzmények után – a kiadó felkérésére – vállalkozott arra, hogy a gazdasági bűncselekmények joganyagát önálló monográfiában megjelentesse. Miután az újonnan kialakított szabályozási környezetben a kommentátor szerző magyarázatait létező joggyakorlat ismertetésére csak igen csekély mértékben alapozhatta, a gazdasági bűncselekmények területén sajátosan fordított tendencia érvényesült az elmúlt másfél évtizedben. Az új bűncselekmények dogmatikáját a kommentátor dolgozta ki, jelentette meg és a joggyakorlat – többnyire egyéb mankó hiányában – legtöbbnyire csak arra hivatkozhatott, illetve – igény szerint – azzal vitatkozhatott. Az érdemi visszacsatolásra – bár továbbra is csupán igen szűk körben és kevés számú bűncselekmény kapcsán – csak az elmúlt években nyílt lehetőség. Az utóbb években azért már születtek olyan bírósági döntések, amelyekre, mint bírósági gyakorlatra is hivatkozni lehet. A szerző e könyvben foglalta össze mindazokat az eredményeket, amelyeket a gazdasági bűncselekmények dogmatikája terén az elmúlt másfél-két évtizedben kimunkált, és amelyeket immár – ha szűk körben is – bírósági gyakorlattal is alátámaszthat. A gazdasági büntetőjog területére az elmúlt időszakban az volt a jellemző, hogy a dogmatika kidolgozásában nem a jogalkotás és nem az elmélet, hanem a gyakorlat járt az élen. Az elmélet képviselői – Tóth Mihály professzor urat (aki tapasztalatait elsősorban ugyancsak ügyészként szerezte) munkásságát ide nem értve –

Előszó

nem vállalkoztak arra, hogy teljes körűen foglalkozzanak a gazdasági bűncselekmények elméleti kérdéseivel. Többnyire legfeljebb egy-egy bűncselekmény bizonyos részterületeinek a vizsgálatára szorítkoztak, de elméleti okfejtéseik alapját – saját konkrét kutatás, tapasztalat hiányában – ilyenkor is a gyakorló jogászok által megjelentetett, a gyakorlat tapasztalatait ismertető írások jelentették. Mindezek folytán e könyv az elérhető szakirodalomra csak annyiban hivatkozik, amennyiben az abban kifejtett gondolatok a szerző megállapításait érintették, befolyásolták. Ez az összefoglaló mű – azon túlmenően, hogy felvázolja az utat, amely a jelenleg hatályos jogi szabályozás kialakulásához vezetett – a büntetőjogi dogmatika eszköztárának a felhasználásával teljes körűen feldolgozza a Btk. XVII. Fejezetében szabályozott gazdasági bűncselekményeket. Hasznos kézikönyv lehet a gyakorló jogász számára, előmozdíthatja a gazdasági bűncselekmények hatékonyabb egyetemi oktatását és mindemellett tudományos elemzések kiindulópontjául is szolgálhat. A szerkesztő

11 ELSŐ RÉSZ

A GAZDASÁGI BŰNCSELEKMÉNYEK EGYES KÉRDÉSEIRŐL ÁLTALÁBAN Bevezető A gazdasági bűncselekmények kriminológiai fogalma szélesebb, mint a büntetőjogi fogalom. Általában ide sorolják a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó vagyon elleni bűncselekményeket, a gazdasági korrupciós bűncselekményeket, illetve az ún. környezetvédelmi büntetőjog körébe tartozó cselekményeket. E könyv a XVII. Fejezetben jelenleg szereplő bűncselekmények feldolgozását tűzte célul. A piacgazdaságra történő átmenetet kísérő büntető jogalkotás lényegében mindvégig folyamatos volt. Különösen annak első évtizedében (értsd az 1990-es évek) alig volt olyan Btk.-módosítás, amely ne érintett volna egy vagy több gazdasági bűncselekményt. 1990-től hosszú ideig – 1993-ig – vajúdott az első Btk.-novella megalkotása, amely – bizottsági módosító indítványokkal – már érintett egyes, a Gazdasági fejezet körében meghatározott bűncselekményt. Látható volt azonban, hogy a Btk. XVII. Fejezetében szabályozott bűncselekményeket kodifikációs igénnyel át kell gondolni. Ezért 1992 márciusában az Igazságügyi Minisztérium kezdeményezésére és irányításával megalakult az a kodifikációs bizottság, amelynek a feladata a Btk. XVII. Fejezetében foglalt bűncselekmények átfogó újraszabályozásának a megalapozása és – szükség szerint – a megfelelő törvénymódosító javaslat előkészítése volt.1 E kodifikáció részeredményeit már az 1993. évi XVII. tv. is tartalmazta (főként azokat, amelyeket a törvényjavaslat már folyamatban lévő vitájában módosító indítvánnyal technikailag még egyáltalán be lehetett illeszteni), de a bizottság munkájának összegzéseként került a Parlament elé az 1994. évi IX. törvénnyel elfogadott javaslat.

Attól kezdve – kisebb-nagyobb intenzitással – a gazdasági bűncselekmények anyaga lényegében állandó mozgásban volt és van. Az Igazságügyi Minisztérium – az EU-s csatlakozást követően – az alakuló joggyakorlat tapasztalatainak a felhasználásával a 2005–2006-os években lényegében teljes körűen átdolgozta (valójában újrakodifikálta) a Btk. XVII. Fejezetét.2 A gazdasági bűncselekmények újraszabályozásának eredményeként született meg a 2005. évi XCI. tv., valamint a 2007. évi XXVII. tv., és ehhez az időszakhoz kapcsolódik a 2003-ban hatályba lépett Be. átfogó módosítása is az 1996. évi LI. törvénnyel. Azóta – tehát a 2006– 2010-es parlamenti ciklusban – a gazdasági bűncselekmények szabályozásában változás gyakorlatilag nem történt.

Az alábbiak fejezetek olyan, a gyakorlat igényei által felvett általános kérdéseket tárgyalnak, amelyekben már formálódott a joggyakorlat és amelyeket – többnyire – iránymutató felsőbírósági döntések is megerősítettek.

I. ANYAGI JOGI KÉRDÉSEK

E könyv szerzője – mint a Legfőbb Ügyészség képviselője – is tagja volt a kodifikációs bizottságnak.

Azokban az években – eltérően a megelőző és azt követő évektől – az Igazságügyi Minisztérium évente egy-egy jogszabályba foglalta össze a büntető anyagi jogszabályok módosítására irányuló javaslatait. Ezeket a munkálatokat az Igazságügyi Minisztérium büntetőügyekért (is) felelős főcsoportfőnökeként e könyv szerzője irányította és vezette.

A) Bűncselekmény-alanyiság a gazdasági bűncselekmények körében A Btk. XVII. Fejezetében meghatározott valamennyi gazdasági bűncselekmény elkövetésének korábban sem volt az a feltétele, hogy a gazdasági tevékenység körében kövessék el. Könnyű ezt belátni pl. a pénzhamisítás és bélyeghamisítás, az adócsalás, a jövedéki bűncselekmények, a készpénzhelyettesítő fizetési eszközökre elkövetett bűncselekmények, a számítógépes bűncselekmények stb. esetén ahol nem érvényesült soha az a feltétel, hogy csak a gazdálkodás alanya követheti el. Az ilyen gazdasági bűncselekmények esetén a bűncselekmény-alanyiságnak nincs is speciális vonása. A Btk. 315. §-ának (2) bekezdése szerint, e fejezet alkalmazásában gazdasági tevékenység a bevétel elérése érdekében vagy azt eredményező módon saját kockázatra rendszeresen végzett termelő, kereskedelmi vagy szolgáltató tevékenység. A tulajdonképpeni gazdasági bűncselekményeket tettesként értelemszerűen csak az ilyen értelemben meghatározott gazdasági tevékenységet folytató személy követheti el. Ide sorolható pl. a hitelezési csalás (297/A. §) vagy a csődbűncselekmény (290. §). Van azután olyan bűncselekmény is, amely ugyan kizárólag gazdasági tevékenységhez kapcsolódóan valósulhat meg, tettese azonban nem feltétlenül gazdasági tevékenységet folytató személy. Ilyen lehet a tartozás fedezetének elvonása (297. §) ahol a fedezettel rendelkezni jogosult személy, aki a fedezet elvonásával a bűncselekmény elkövetési magatartását tanúsíthatja és eredményét előidézheti, nem feltétlenül folytat gazdasági tevékenységet. A hatályos Büntető Törvénykönyv sem a gazdasági bűncselekmények, sem pedig a szervezet keretében megvalósuló bűncselekmények tetteseire nem tartalmaz speciális rendelkezést. Valamely gazdasági tevékenységet folytató szervezet kétféle struktúrában működhet: hierarchizált szerkezetben, avagy testületi vezetése alatt. Hierarchizált struktúrában egyszerűbb lehet megtalálni a gazdasági bűncselekményt tettesként megvalósító elkövetőt. A különféle gazdaságirányítási jogszabályok a vezetőre telepítik azokat a jogokat és kötelezettségeket, amelyek gyakorlása körében e bűncselekmények rendszerint megvalósulhatnak. Ha pedig az adott szervezet differenciált sruktúrájából fakadóan különböző vezetési szinteket hoztak létre, akkor a szervezet belső szabályzata (ügyrendje) igazíthatja el a jogalkalmazót a tettesként felelősségre vonható személy kiválasztása során. A társadalombiztosítási, egészségbiztosítási vagy nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség megsértése bűncselekményének (310/B. §) 1993. V. 15-étől 2005. IX. 1-jéig hatályban volt tényállása az (5) bekezdésében úgy rendelkezett, hogy amennyiben a fizetésre kötelezett nem természetes személy, az (1)–(3) bekezdésben meghatározott bűncselekményt tettesként a járulékfizetés teljesítéséről rendelkezni jogosult személy követheti el. Ez a rendelkezés valamennyi, hierarchizált vezetés mellett működő szervezet keretében elkövetett bűncselekmény tettesének kiválasztásakor alkalmazható lehetett. Indokolt lett volna már korábban is nem csupán a 310/B. §-hoz, hanem valamennyi gazdasági bűncselekményhez

A gazdasági bűncselekmények egyes kérdéseiről általában

hozzárendelni. A gyakorlat ugyanezen elv alapján választja ki a tettest valamennyi kapcsolódó esetben a tételesjogi rendelkezés hiányában is. Lényegesen eltérő elvek alapján választható ki a tettes vagy tettesek személye a testületi vezetés (igazgatóság, igazgatótanács, felügyelő bizottság, önkormányzati testület stb) mellett működő szervezetek esetében. Az ilyen testületek tagjaként elkövetett cselekmény büntetőjogi értékelésének alapja mindig az, hogy a testület tagja a testületben kifejtett tevékenységéért a polgári jog vagy a munkajog szabályai szerint anyagilag is felelős. Már az 1988. évi VI. tv. (első Gt.) kimondta, hogy a vezető tisztségviselők, a felügyelő bizottság tagjai és a könyvvizsgálók az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal kötelesek eljárni. Kötelezettségeik megszegésével a gazdasági társaságnak okozott kárért a polgári jog általános szabályai szerint felelősek akkor is, ha a gazdasági társasággal munkaviszonyban állnak. E rendelkezés legalapvetőbb eleme tehát, hogy ilyen esetben a kárfelelősség a Ptk.-nak a szerződésen kívüli károkért való felelősség szabályaihoz igazodik, amely súlyosabb, mint a szerződéses kárfelelősség. Ezt a rendelkezést egészítették ki az 1992-ben elfogadott alapvető munkajogi törvények Mt., Kjt., Kat.), amelyek – meghatározott személyi és tárgyi körben – ugyancsak lehetővé tették a teljes kárért való magánjogi felelősség érvényesítését. Ettől kezdve – a speciális büntetőjogi feltételek fennállása (tényállásszerű társadalomra veszélyes és bűnönös magatartás) esetén már nincs akadálya a testület tagjaként kifejtett tevékenység miatt történő személyes felelősségre vonásnak. Azóta e körben már ki is alakult a gyakorlat és ma már alappal senki nem hivatkozhat arra, hogy a döntést nem ő maga, hanem a testület hozta.

B) Tévedés a jogszabály tartalmában Figyelemmel a gazdasági bűncselekmények kerettényállás szerkezetű szabályozására, a keretet kitöltő igazgatási normák bonyolultságára, gyakori változására – különösen, ha még a szakhatóságok vagy a hivatalos szervek is téves tájékoztatást adtak – a terhelt sikeresen védekezhet a – Btk. 27. §-ának (2) bekezdésére alapozott – társadalomra veszélyességben való tévedésre hivatkozással. Az erre történő gyakori hivatkozásra is figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság legfrissebb gyakorlatából az alábbi döntések érdemelhetnek külön figyelmet: 1. A Bfv. II. 13/2009/5. számú felülvizsgálati ügyben a Legfelsőbb Bíróság a védő felülvizsgálati indítványa alapján járt el. Aszerint az ügy joghallgató terheltje a jogi egyetemi tankönyve alapján abban a tévedésben volt, hogy a terhére rótt – keretdiszpozícióként meghatározott – bűncselekmény csak aktív magatartással követhető el, ezért javára a Btk. 27. §-ának (2) bekezdése szerinti társadalomra veszélyességben való tévedés megállapítható. A Legfelsőbb Bíróság az indítvány kapcsán mindenekelőtt abból indult ki, hogy a szakirodalomban megjelent jogi okfejtésre való puszta hivatkozás a tévedés megállapítását önmagában nem eredményezheti. A tévedés megállapításának ugyanis elsőrendű feltétele az elkövetéskori tudattartalom vizsgálata. Ehhez képest a szakirodalomra, mint a téve-

Anyagi jogi kérédések

dést megalapozó körülményre hivatkozás minimális feltétele annak legalább a valószínűsítése, hogy az elkövető a cselekménye előtt találkozott olyan szakirodalommal, amelyben foglaltakat értékelve az élet adott területén az általa is helyesnek ítélt magatartását kialakította. A védő a vádemelést követően, az elsőfokú bírósági eljárás szakaszában csatolt be egy fénymásolatot, amelyről azt állította, hogy a joghallgató II. r. terhelt egyetemi tankönyvéből származik. A Legfelsőbb Bíróság a becsatolt fénymásolatból megállapította, hogy az a Belovics– Molnár–Sinku: Büntetőjog, Különös Rész egyetemi tankönyv (HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó kiadásában megjelent) ötödik, átdolgozott kiadásának a 255–256. oldaláról származik. Ez a könyv – amint az az ismertetőjéből is megállapítható – 2005 őszén jelent meg. Ezt követően nyílt meg annak az elméleti lehetősége, hogy a terhelt a tartalmát megismerhesse, és ahhoz igazítsa a cselekvését. Az irányadó tényállás szerint azonban a terhelt 2003. október hó 15. napjától 2006. május hó 22-éig nem teljesítette a jogszabály által előírt kötelezettségeit. Ezért valójában az állapítható meg, hogy a terhelt és védője a megindult büntetőeljárásban a védekezés előkészítése, felépítése keretében tanulmányozta a szakirodalmat, és az abban feltalált ellentétes jogértelmezést, mint az eredményes védekezés egyik lehetséges változatát tárta a bíróság elé. A Legfelsőbb Bíróság azonban a védelem álláspontját egyéb okból sem osztotta. A védelem érvelésének lényege tehát az, hogy a joghallgató II. r. terhelt a tanulmányai során az egyetemi tankönyvéből speciális ismeretekhez jutott, amelyet az általa irányított gazdasági táraság ügyvezetőjeként hasznosított. A Legfelsőbb Bíróság szerint az ilyen speciális szakértelemmel rendelkező személyek esetén a jogszabályok tartalmában és ehhez igazodóan a cselekmény társadalomra veszélyességében való tévedés megállapítása körében fokozottabb követelményeket kell támasztani. Egy joghallgató a tanulmányai során rendszeresen azzal találkozik, hogy valamely életbeli (társadalmi) jelenségre a jogtudomány képviselői egymástól eltérő jogi, büntetőjogi választ adnak. Magának a jog oktatásának is az az egyik legfontosabb eleme, hogy – ellentétben a természettudományos válaszokkal – a jogi válasz soha nem kizárólagos, hanem mindig értékelés eredménye. Ennél fogva azonos jelenségek egymástól alapvetően eltérő kezelése és értékelése is lehetséges és ismeretes. A büntetőjogi tanulmányokat például végigkíséri az objektív és a szubjektív, vagy tett, illetve a tettes központú megközelítés, amelyek eredménye látványosan eltér egymástól, szembeállítható egymással, és az ilyen eltérő kiindulópontú megközelítéseket rendszerint követik az eltérő megoldások között kialakuló kompromisszumos (közvetítő jellegű) megoldások. A büntetőjogi válasz tehát mindig értékelés eredménye. A tudományos válasz ismerete az olyan elkövető esetén, akivel szemben – a fentiek szerint – fokozottabb elvárások támaszthatóak önmagában akkor sem alapozza meg a társadalomra veszélyességben való tévedés megállapítását, ha igazolja, hogy a cselekménye előtt körültekintően vizsgálta az elérhető szakirodalmat. További feltétel esetében, hogy a megismerhető vélemények lényege azonos legyen, tehát ne hagyjon kétséget az adott időszakban elfogadott (uralkodó) értékelés felől. Egységes értékelésről azonban az adott kérdés kapcsán ugyancsak nem lehet beszélni, hiszen a mindenki (értsd elsősorban minden szakember) számára elérhető szakirodalomban egymással ellentétes, egymást kizáró értelmezések jelentek meg. A jogszabály tartalmában való tévedésre alapozott társadalomra veszélyességben való tévedés megállapítását a jogalkalmazó szervek döntései, illetve tájékoztatása alapozhatná

A gazdasági bűncselekmények egyes kérdéseiről általában

meg. Az uralkodó értelmezést rendszerint a közzétett jogalkalmazó gyakorlat közvetíti, ám a vizsgált bűncselekmény körében erről sem beszélhetünk. A Legfelsőbb Bíróság mindezekre figyelemmel a Btk. 27. §-ának (2) bekezdésében foglalt társadalomra veszélyességben való tévedésre történő hivatkozást nem találta alaposnak. 2. A Btk. 288. §-ában szabályozott jogosulatlan gazdasági előny megszerzése, valamint a 314. §-ban meghatározott Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek megsértése csak a tényállásban meghatározott forrásokból származó támogatásokkal, illetve más pénzügyi előnyökkel összefüggésben követhető el. A nemzeti (vagy az európai uniós) gazdasági támogatások igénylése során az igénylő többnyire nem közvetlenül a támogatás nyújtójával áll kapcsolatban, hanem valamely a támogatás bonyolításával megbízott szervvel. Ilyen bonyolító nem csupán állami hivatal, hanem pl. valamely pénzügyi intézmény (bank), alapítvány vagy e célra létrehozott közhasznú szervezet is lehet. A bonyolításban közreműködő szervezetek gyakran többféle és különböző forrásokból finanszírozott gazdasági támogatás folyósításában is közreműködhetnek. A támogatást igénylők oldaláról értelemszerűen mindig annak a gazdasági, társadalmi célnak van meghatározó jelentősége, amit támogatásban részesítenek (pl. gabonatermelés, energiatakarékosság, privatizáció stb.). Számukra rendszerint teljesen közömbös, hogy a támogatás fedezetét konkrétan milyen forrásból biztosítják, azaz ki finanszírozza (pl. az állami költségvetés vagy valamely elkülönített állami pénzalap; állami és önkormányzati, illetőleg hazai és uniós forrás vegyesen stb.). Gyakran előfordulhat ezért, hogy aki a feltételek tudatos megszegésével vagy kijátszásával szerzi meg a gazdasági támogatást, nem tud arról, hogy ezzel kinek (mely szervnek vagy szervezetnek) a támogatáspolitikáját sérti meg. Okkal merül fel a kérdés, hogy amennyiben az elkövető nem tudja, hogy a Btk. 288. §-ának (1) bekezdésében [avagy a 314. §-ának (1) bekezdésében] meghatározott melyik hazai (vagy uniós) intézmény támogatás-politikájának a sérelmével követi el a tényállásszerű cselekményét, javára a Btk. 27. §-a szerinti tévedés bármely fordulata alkalmazható-e vagy sem. Jelenlegi gyakorlatunkban az 5/2007. számú Büntető jogegységi határozattal hatályon kívül helyezett BK 128. számú állásfoglalás helyébe lépett 45. BK vélemény részletezi ezt a problémát. A BKv. a II. pontjában kimondja, hogy az azonos vagy különböző sértettet érintő vagyoni jogokat sértő vagy veszélyeztető bűncselekmények esetében az elkövető tudatától független tárgyi tényezőknek van meghatározó jelentősége annak eldöntése szempontjából, hogy a folytatólagosság tárgyi feltétele megvalósult-e, vagy a bűnhalmazat megállapításának van-e helye. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy ez a gyakorlat érvényesül a csalás és a csalásszerű bűncselekmények körében is függetlenül attól, hogy ez utóbbiakat vagyon elleni bűncselekményként szabályozták, avagy a Btk. XVII. Fejezetében elhelyezett gazdasági bűncselekményként határozták meg. Tény, hogy a Btk. 288. §-ának és a 314. §-ának az (1) bekezdése meghatározza, hogy mely szervek (szervezetek) által nyújtott támogatás sérelmével követhető el bűncselekmény. E két tényállás azonban egyrészről teljes körűen felsorolja azokat a szervezeteket, amelyek által nyújtott támogatások kijátszását büntetőjogi szankcióval fenyegeti a törvény, ezen felül pedig a két tényállás között átfedés is van. A 288. § (1) bekezdésének b) pontjában megjelölt nemzetközi szervezet elvileg az Európai Unió is lehetne. Ezért rendelkezik úgy a 288/A. § második mondata, hogy a 288. § nem alkalmazható, ha a bűncselekményt az Európai Közösségek által vagy nevében kezelt pénzalapokból származó tá-

Anyagi jogi kérédések

mogatásokkal, illetőleg az Európai Közösségek által vagy nevében kezelt költségvetésbe történő befizetésekkel kapcsolatban követik el. A kifejtettekre figyelemmel sem a Btk. 288. §-ában meghatározott jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének, sem a 314. §-ában meghatározott az EK pénzügyi érdekei megsértésének a megállapítását nem gátolja, ha a terhelt az elkövetési magatartás tanúsításakor nem tudja, nincs tisztában vele, hogy ki a sértettje a cselekményének, illetve, hogy éppen melyik sértett sérelmére követi el bűncselekményt, vagy e kérdésben netán tévedésben van. A cselekmény véghezviteli magatartásának kifejtése időpontjában az elkövető tudatának nem kell átfognia a sértett személyét. A sértett objektív, az elkövető tudatától független kategória, ezért e körben a ténybeli tévedés szabályai nem alkalmazhatók (EBH 1854).

C) A gazdasági és a vagyon elleni bűncselekmények elhatárolása A gazdasági büntetőjog változása a jogalkalmazást számtalan új feladat elé állította. Nem csupán az új tényállások tucatjainak jogalkalmazói gyakorlatában kellett utat törni, hanem ki kell alakítani az új gazdasági bűncselekmények és a hagyományos vagyon elleni bűncselekmények kapcsolatára vonatkozó rendező elveket. Az elhatárolást nehezíti, hogy az egyes gazdasági és vagyon elleni bűncselekmények védett jogi tárgya – részben – fedi egymást. Egyaránt védik a tulajdont és a tulajdonból folyó egyes részjogosítványokat. A különbség – nagyon általánosan – talán elsősorban abban ragadható meg, hogy a vagyon elleni bűncselekmények elsősorban egy statikus helyzet, egy állapot védelmét szolgálják. A gazdasági bűncselekmények meghatározása során ezzel szemben nem a tulajdon, illetve az abból folyó jogosítványok védelme az elsődleges és e bűncselekmények többnyire a vagyon működtetése körében követhetőek el. A vagyon a gazdasági életben olyan jószágként jelenik meg, amelynek működtetése, kezelése, hasznosítása önálló érték. A gazdasági bűncselekmények tényállásaiban részben ehhez az értékteremtéshez, értékmegóváshoz fűződő társadalmi érdek domborodik ki, részben pedig az értékteremtés, értékmegóvás garanciális szervezeti és működési feltételeinek biztosításához fűződő érdek. A vázolt helyzetből – a védett társadalmi-gazdasági érdekek átfedéséből – adódik, hogy visszatérő gondot okoz a vagyon elleni, illetve a gazdasági bűncselekmények elhatárolása. A gazdasági és a vagyon elleni bűncselekmények védett jogi tárgyának kapcsolatát a következő ábra szemléltetheti: Ha a tettazonosság keretébe tartozó cselekmény egyaránt megvalósítja valamely, a XVIII. Fejezetben meghatározott vagyon elleni és a XVII. Fejezetben szabályozott gazdasági bűncselekmény tényállását, akkor a – részben – azonos jogtárgysértés a valódi alaki halmazat megállapítását kizárja. Ilyen esetekben a látszólagos alaki halmazat felol-

A gazdasági bűncselekmények egyes kérdéseiről általában

dására kialakult elvek, megoldások (specialitás, szubszidiaritás, alternativitás, konszump ció) segíthetik a jogalkalmazót a megfelelő bűncselekmény kiválasztására. A gyakorlatban a vagyon ellen és gazdasági bűncselekmény elhatárolásának az igénye a csalás (318. §) és a csalásszerű gazdasági bűncselekmények körében merülhet fel. Ha e két bűncselekmény a speciális és a generális viszonylatában áll, akkor értelemszerűen csak a speciális gazdasági bűncselekmény megállapítására kerülhet sor. A rendszerinti probléma azonban akkor és azért merül fel, mert a gazdasági bűncselekmény valójában nem speciális a csaláshoz képest. A specialitás ugyanis csak az egymást az általános elemek tekintetében fedő tényállások tekintetében állapítható meg. A csalás három alapvető eleme a haszonszerzési célzat, a megtévesztés és a károkozás. A gazdasági bűncselekmények ebből – kifejezett rendelkezéssel – rendszerint csak a megtévesztést tartalmazzák. Emellett a haszonszerzési célzat – rendszerint – a gazdasági bűncselekmények immanens tényállási elemének tekinthető. A kár azonban a legtöbb gazdasági bűncselekménynek már nem a tényállási eleme. Ilyenkor pedig a specialitás elve nem alkalmazható. Figyelemmel arra, hogy egyrészről a csalás, másrészről pedig az a gazdasági bűncselekmény, amely mind a haszonszerzési célzat, mind a megtévesztés tényállási elemét tartalmazza egymást fedő tényállás, ebből kiindulva kikövetkeztethető, hogy mire irányult a jogalkotó szándéka. Nem kétséges, ugyanis, hogy amennyiben valamely gazdasági bűncselekmény elkövetőjét már akkor is pl. három évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti, ha cselekményével nem okoz kárt, úgy a csalás három évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűntetti alakzata helyett ezt a bűncselekményt kell megállapítani. A jogalkotó ugyanis az azonos absztrakt fenyegetettséghez kevesebb feltételt szabott. Ha a gazdasági bűncselekmény kár hiányában is három évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűntett, akkor az nem vitásan egyfajta előbbre hozott büntetendőséget jelent.

Anyagi jogi kérédések

Ilyenkor a csalás csak akkor konszumálja a gazdasági bűncselekményt, ha a büntetési tétele súlyosabb (tehát a vizsgált esetben legalább öt évig terjedő szabadságvesztés). A gazdasági bűncselekmények jogalkalmazói gyakorlata ma már rendszerint követi a vázolt elvet, amelynek megvalósulását az egyes tényállások elemzése külön is érinti.

D) Az időbeli hatály szabályának alkalmazása a kerettényállások körében Kerettényállásként szabályozott gazdasági bűncselekmény esetén a büntető jogszabály változásának vizsgálatát nem lehet önmagában elvégezni, hanem csupán a büntetőjogi normát tartalommal megtöltő igazgatási normák dinamikus változásának a függvényében. Ennél fogva a bíróságnak a büntető jogszabály időközi változása folytán külön-külön meg kell megvizsgálnia egyrészről a büntető jogszabály, másrészről pedig az igazgatási jogszabály változásának a jelentőségét a terhelt terhére rótt bűncselekmény minősítése körében. A kerettényállás egyes elemeit kitöltő igazgatási norma változása – a következetes ítélkezési gyakorlatot megalapozó 1/1999. BJE határozat szerint – akkor és csak akkor alapozhatja meg a Btk. 2. §-ának 2. mondatában részletezett elbíráláskor hatályos büntetőtörvény visszaható hatályú alkalmazását, ha a kötelezettség megszüntetésével vagy a tilalom feloldásával az addigi büntetőjogi védelmet megszünteti. Miután a terhelt által behozott vámáru (illetve nem közösségi áru) után mind az elkövetéskor, mind pedig az elbíráláskor hatályos igazgatási jogszabályok szerint vámterhet kellett fizetni, az a körülmény, hogy annak mértéke (pl. az áfa adókulcsok módosítása folytán) időközben változott, a Btk. 2. §-ának visszamenőleges hatályú alkalmazását – miután a cselekmény az elbíráláskori vámbevétel-csökkenés figyelembevételével is kétségtelenül bűncselekménynek minősül – nem alapozza meg. A kerületi bíróság a terheltet folytatólagosan, különösen nagy értékű vámárura, üzletszerűen elkövetett csempészet bűntettében bűnösnek mondta ki. A tényállás szerint a terhelt az izraeli székhelyű cég ékszerkereskedelemmel foglalkozó magyarországi leányvállalatának az értékesítési igazgatója. Utóbbi közvámraktárt működtet, ahová a cég által külföldről behozott ékszerek betárolásra kerülnek. A Magyar Köztársaság területére behozott és e közvámraktárban elhelyezett áruk után a cégnek, amennyiben azokat belföldön nem hozza forgalomba, hanem a későbbiekben kiviszi az ország területéről, nem kell vámot fizetnie. A terhelt 2003. június 24. napján 18 762 679 Ft, 2003. július 10. napján 18 896 698 Ft, míg 2003. július 24. napán 46 359 602 Ft értékű, a cége által üzemeltetett közvámraktárból kitárolásra került ékszer kiléptetését kérte a Budapest, XVIII. kerületi Nemzetközi Repülőtér 2. számú Repülőtéri Vámhivatalánál, majd ennek megtörténtét követően valamennyi esetben kilépésre jelentkezett az általa kiléptetett árukkal a repülőtársaság járatára. Röviddel a beszállást megelőzően valamennyi esetben közölte, hogy csak egy későbbi géppel kíván elutazni és a tranzitterületről a már kiléptetett ékszerekkel, azokat a vámellenőrzés alól elvonva a zöld folyosón visszatért a Magyar Köztársaság területére. 2004. május 1. napja előtt az Izraelből Magyarországra behozott termékek vámáru-

A gazdasági bűncselekmények egyes kérdéseiről általában

nak minősültek, s ha rendelkezésre állt az EUR 1-es okmány, akkor kedvezőbb vámtétellel lehetett vámkezelni. A terhelt valamennyi esetben „papíron” kivitte az országból az ékszereket, majd azokat visszacsempészte az országba, és így nem kellett vámot fizetnie. A másodfokú bíróság kiegészítette a tényállást azzal, hogy a 2003. június 24-ei 18 762 679 forint értékű vámárura 14 750 935 forint; a 2003. július 10-ei 18 896 698 forint értékű vámárura 14 640 387 forint; míg a 2003. július 24-ei 46 395 602 forint értékű vámárura 14 130 562 forint volt a vámteher. Így a terhelt büntetőjogi felelősségét megalapozó három esetben összesen 84 054 979 forint értékű vámárura vonatkozó vámteher összege 43 504 884 forint volt. A cselekmény elkövetésekor hatályban volt Btk. 312. §-a (1) bekezdésének a) pontjára figyelemmel a terhelt a vámáru vámellenőrzés alóli elvonásával valósította meg a bűncselekményt. A 2007. június hó 1. napján hatályba lépett és a másodfokú határozat meghozatalakor hatályos Btk. 312. §-a már nem a „nem közösségi áru” értékét, hanem a vámbevétel csökkenés nagyságát tette a minősítés alapjává. A másodfokú bíróság által kiegészített tényállás alapján az összesen 43 504 884 forint vámteher figyelembevételével a terhelt cselekménye az elbíráláskor hatályos Btk. 312. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (4) bekezdésének b) pontja szerint minősülő vámbűncselekményt valósítana meg, amelynek büntetési tétele változatlanul két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés. Tekintettel arra, hogy mind az elkövetéskor, mind az elbíráláskor hatályos Btk. 312. §-a kerettényállás, a másodfokú bíróság vizsgálta azt is, hogy az igazgatási jogszabályokat érintően történt-e olyan jogszabályváltozás, amely az addigi büntetőjogi védelmet megszüntette, és a Btk. 2. §-ának második mondatára figyelemmel az elbíráláskor hatályos büntetőjogi szabályozás visszaható hatályú alkalmazását megalapozza. A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény 37. §-a írta elő a vámáru kapcsán a bejelentési és a bemutatási kötelezettséget. Időközben az 1995. évi C. törvény hatályát vesztette. A közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXI. törvény lépett hatályba, amelynek 74. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozását – 2004. május 1-jét – követően csak a nem közösségi árukat kell vámárunak tekinteni. A vámellenőrzésre vonatkozó, a büntető jogszabály keretrendelkezéseit kitöltő részletes szabályokat az uniós Vámkódex tartalmazza, amelynek 37., illetve 40–42. cikke rendelkezik a nem közösségi áru Közösség területére való behozatalakor a vám elé állítási kötelezettségről. Mivel mindezek alapján nem történt a kedvezőbb elbírálást lehetővé tévő büntető anyagi jogszabályváltozás, ezért a bűncselekményt a másodfokú bíróság is az elkövetéskor hatályos büntetőtörvény figyelembevételével bírálta el. Utalt végül arra, hogy a vámtarifaszám megállapítása érdekében szakértő kirendelése szükségtelen, mert annak csak a vámszabályok szerint, vámellenőrzés mellett történő szabályos belépés esetén lehetne jelentősége. Az egyes árucikkek esetleges „0” vámtétele nem jelent vámmentességet, illetve a bejelentési és a bemutatási kötelezettség alóli mentességet. A jogerős határozat ellen benyújtott felülvizsgálati indítvány szerint egyrészről a Magyar Köztársaság és Izrael Állam közötti Szabadkereskedelmi Megállapodás kihirdetéséről szóló 1998. évi VIII. törvény, másrészről pedig az Európai Közösségek és