KÜLFÖLDI KÖZOKIRATOK A GYAKORLATBAN by ORAC Kiadó

MÁTÉ VIKTOR, MOLNÁR ÁGNES RAUS CSABA, SAJBEN TAMÁS

KÜLFÖLDI KÖZOKIRATOK A GYAKORLATBAN Harmadik, átdolgozott és bővített kiadás

MÁTÉ VIKTOR, MOLNÁR ÁGNES RAUS CSABA, SAJBEN TAMÁS

KÜLFÖLDI KÖZOKIRATOK A GYAKORLATBAN Harmadik, átdolgozott és bővített kiadás

Lap- és Könyvkiadó Kft.

© Dr. Máté Viktor, 2018 © Dr. Molnár Ágnes, 2018 © Dr. Raus Csaba, 2018 © Dr. Sajben Tamás, 2018 © HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2018 Szerzők: Dr. Máté Viktor (Rövid történeti áttekintés és I–III. fejezet) Dr. Molnár Ágnes (III. fejezet: Latin-Amerika államai és San Marino) Dr. Raus Csaba (III. fejezet: Egyesült Királyság, Írország, USA) Dr. Sajben Tamás (Az elektronikus Apostille [dr. Máté Viktorral], Apostille és felülhitelesítés az Európai Unió jogalkotásának szemszögéből [I. fejezet], Közhiteles nyilvántartások, Végintézkedések, A határokon átlépő végrehajtás mint a megfeleltetés egy formája [II. fejezet, dr. Máté Viktorral], III. fejezet dr. Máté Viktorral, dr. Molnár Ágnessel és dr. Raus Csabával) Nyelvi lektor: Dr. Miliosz Nikolett A kézirat lezárásának napja: 2018. április 17. Az első kiadás: Külföldi közokiratok a magyar közjegyzői és más hatósági eljárásban (Máté Viktor, HVG-ORAC Kiadó, 2012) A második kiadás: Külföldi közokiratok a magyar közjegyzői eljárásban és a világ közjegyzőinek tevékenysége ennek tükrében (Máté Viktor, Sajben Tamás, Magyar Országos Közjegyzői Kamara, 2013) A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon – a kiadó engedélye nélkül közölni. ISBN 978-963-258-386-0 ISSN 1416-5635 Budapest, 2018 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása Internet: www.hvgorac.hu E-mail: info@hvgorac.hu Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva

Tartalom

Előszó / 11 Rövid történeti áttekintés / 17 I. A nemzetközi megfeleltetésről általánosságban / 21 Diplomáciai okiratok, hitelesítések, felülhitelesítések / 23 A) A KONZULI OKIRATOK, TANÚSÍTVÁNYOK / 23 B) A DIPLOMÁCIAI FELÜLHITELESÍTÉS / 26 Az „Apostille egyezmény” / 31 Apostille tanúsítvány kiállítására jogosult szervek Magyarországon / 39 Az elektronikus Apostille (e-apostille) / 40 A hiteles fordítások kérdésköre / 43 Általában a bilaterális nemzetközi egyezményekről és azok tartalmáról / 45 A diplomáciai kapcsolat hiánya / 51 A felülhitelesítési szabályok áttörése / 54 apostille és felülhitelesítés az európai unió jogalkotásának szemszögéből / 58 A bilaterális és multilaterális nemzetközi megállapodások közti ellentmondások / 63 Vitatható bilaterális megállapodások / 68 Az elvárható gondosság tanúsítása és annak elemzése / 72 A nemzetközi közokirat / 79 Offshore társaságok / 82 II. Konkrét külföldi okirattípusok a közjegyzői eljárásokban / 87 Személyazonosító okmányok / 88 Külföldi jog alatti okiratok, illetve a külföldi jog alkalmazása / 93 közhiteles nyilvántartások / 96 Felhasználni kívánt közokirat – magánokirat / 101 Bankszámlák / 105 A hagyatéki eljárások külföldi aspektusai, végintézkedések és öröklési ügyekben előforduló okiratok / 107 Affidavit a magyar és a külföldi jogban / 118 A határokon átlépő végrehajtás mint a megfeleltetés egy formája / 122 Eljárási segédlet / 127

TARTALOM

III. Egyes országok hatósági és közokirati rendszere és fontosabb nemzetközi egyezményeik, különös tekintettel a közjegyzőségekre / 129 A latin típusú közjegyzők sajátosságai, és kitekintés az angolszász típusú jogrend közjegyzőségére / 132 A világ országai Afganisztán, Afganisztáni Iszlám Köztársaság / 137 Albánia / 137 Algéria / 139 Andorra / 142 Angola / 146 Antigua és Barbuda / 146 Argentína / 147 Ausztrália / 148 Ausztria / 150 Azerbajdzsán / 156 Bahama-szigetek / 156 Bahrein / 157 Banglades / 157 Barbados / 159 Belarusz Köztársaság / 159 Belgium / 164 Belize / 169 Benin / 170 Bhután / 174 Bissau-Guinea / 174 Bolívia / 175 Bosznia-Hercegovina / 177 Botswana / 180 Brazília / 181 Brunei (Brunei Darussalam) / 183 Bulgária / 183 Burkina Faso / 187 Burma / 188 Burundi / 188 Chile / 189 Ciprus / 190 Comore-szigetek / 192 Costa Rica / 194 Csád / 195 Cseh Köztársaság / 196 Dánia / 201 Dél-afrikai Köztársaság / 202 Dél-Szudán / 204

Dominikai Közösség / 204 Dominikai Köztársaság / 205 Dzsibuti / 207 Ecuador / 207 Egyenlítői-Guinea / 208 Egyesült Arab Emirátusok / 209 Egyiptom / 209 Elefántcsontpart / 210 Eritrea / 212 Észak-ciprusi Török Köztársaság / 213 Észtország / 213 Etiópia / 219 Fidzsi-szigetek / 219 Finnország / 220 Franciaország / 221 Fülöp-szigetek / 228 Gabon / 229 Gambia / 232 Ghána / 233 Görögország / 233 Grenada / 238 Grúzia / 238 Guatemala / 243 Guinea / 244 Guyana / 248 Haiti / 249 Hollandia / 249 Honduras / 254 Horvátország / 254 India / 258 Indonézia / 260 Irak / 262 Irán / 262 Írország / 264 Izland / 270 Izrael / 271 Jamaica / 273 Japán / 273 Jemen / 276

TARTALOM

Jordánia / 276 Kambodzsa / 277 Kamerun / 278 Kanada / 282 Katar / 286 Kazahsztán / 287 Kelet-Timor / 290 Kenya / 291 Kína / 291 Kirgizisztán / 295 Kiribati / 298 Kolumbia / 298 Kongói Demokratikus Köztársaság (Zaire) / 300 Kongói Köztársaság / 303 Koreai Köztársaság (Dél-Korea) / 305 Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (Észak-Korea) / 307 Koszovói Köztársaság / 308 Közép-afrikai Köztársaság / 309 Kuba / 310 Kuvait / 311 Laosz / 311 Lengyelország / 312 Lesotho / 314 Lettország / 315 Libanon / 321 Libéria / 322 Líbia / 322 Liechtenstein / 322 Litvánia / 323 Luxemburg / 327 Macedónia / 330 Madagaszkár / 332 Magyarország / 336 Malajzia / 344 Malawi / 344 Maldív-szigetek / 345 Mali / 345 Málta / 348 Marokkó / 350 Marshall-szigetek / 354 Mauritánia / 354 Mauritius / 357 Mexikó / 358 Mianmar (Burma) / 360

Mikronézia / 360 Moldávia / 360 Monaco / 364 Mongólia / 366 Montenegró / 367 Mozambik / 369 Nagy-Britannia és Észak-Írország (Egyesült Királyság) / 370 Namíbia / 385 Nauru / 387 Németország / 388 Nepál / 391 Nicaragua / 392 Niger / 393 Nigéria / 395 Norvégia / 395 Nyugat-Szahara / 396 Olaszország / 396 Omán / 401 Oroszország / 401 Örményország / 407 Pakisztán / 408 Palau / 408 Palesztin Nemzeti Hatóság / 409 Panama / 409 Pápua Új-Guinea / 410 Paraguay / 410 Peru / 412 Portugália / 414 Románia / 417 Ruanda / 421 Saint Kitts és Nevis / 422 Saint Lucia / 422 Saint Vincent és a Grenadine-szigetek / 423 Salamon-szigetek / 423 (El) Salvador / 424 San Marino / 426 São Tomé és Príncipe / 428 Seychelle-szigetek / 429 Sierra Leone / 429 Spanyolország / 430 Srí Lanka / 435 Suriname / 436 Svájc / 436 Svédország / 439

TARTALOM

Szamoa / 440 Szaúd-Arábia / 440 Szenegál / 441 Szerbia / 443 Szingapúr / 447 Szíria / 448 Szlovákia / 449 Szlovénia / 451 Szomália / 455 Szudán / 456 Szuverén Máltai Lovagrend / 456 Szváziföld / 457 Tádzsikisztán / 457 Tajvan / 457 Tanzánia / 458 Thaiföld / 458 Togo / 458 Tonga / 460 Törökország / 460 Trinidad és Tobago / 464 Tunézia / 464 Tuvalu / 466 Türkmenisztán / 467 Uganda / 467 Új-Zéland / 468 Ukrajna / 469 Uruguay / 473 Üzbegisztán / 474 Vanuatu / 475 Vatikán / 475 Venezuela / 476 Vietnam / 478 Zambia / 480 Zimbabwe / 480 Zöld-foki Köztársaság (Cape Verde) / 481 Amerikai Egyesült Államok / 482 Alabama / 493 Alaska (Alaszka) / 494 Arizona / 496 Arkansas / 498 California (Kalifornia) / 499 Colorado / 501 Connecticut / 503

Delaware / 506 District of Columbia / 508 Florida / 509 Georgia / 511 Hawaii / 512 Idaho / 514 Illinois / 516 Indiana / 518 Iowa / 520 Kansas / 520 Kentucky / 521 Louisiana / 523 Maine / 525 Maryland / 526 Massachusetts / 527 Michigan / 528 Minnesota / 529 Mississippi / 530 Missouri / 531 Montana / 532 Nebraska / 534 Nevada / 535 New Hampshire / 536 New Jersey / 536 New Mexico (Új-Mexikó) / 538 New York / 539 North Carolina (Észak-Karolina) / 541 North Dakota (Észak-Dakota) / 542 Ohio / 543 Oklahoma / 545 Oregon / 546 Pennsylvania / 547 Rhode Island / 549 South Carolina (Dél-Karolina) / 550 South Dakota (Dél-Dakota) / 552 Tennessee / 552 Texas / 553 U.S. Virgin Islands (U.S. Virginszigetek) / 555 Utah / 556 Vermont / 557 Virginia / 557 Washington / 558 West Virginia (Nyugat-Virginia) / 559 Wisconsin / 560 Wyoming / 561

TARTALOM

Lényegesebb, fennhatóság alatt álló területek / 563 Bermuda / 563 Brit Virgin-szigetek / 564 Feröer / 565 Gibraltár / 565 Grönland / 565 Guernsey / 566

Jersey / 566 Kajmán-szigetek / 566 Man-sziget / 567 Pitcairn-szigetek / 567 Puerto Rico / 567 Turks és Caicos-szigetek / 568

Rövidítésjegyzék / 569 Forrás- és irodalomjegyzék / 570 Jogszabályok / 572

Előszó

Kedves Kollégák! Kedves Olvasó! Globalizálódó világunkban egyetlen jogvégzett sem zárkózhat be a nemzeti normák ketrecébe. Szinte kizárt, hogy egy több évtizedes gyakorló jogászi pályafutás ne kerülne kapcsolatba nemzetközi magánjogi normákkal vagy külföldön kiállított okiratokkal. A külföldön kiállított okiratok elfogadhatósága, bár általános megfeleltetési normákkal is találkozunk, alapvetően a kiállítás helyétől függ. Az egyik országból származó okiratra nem kell semmilyen további alakiság, míg másokra igen. Az országok száma pedig évről évre változik, jelenleg de facto 193 szuverén területet különböztethetünk meg Földünkön, így senkitől sem várható el, hogy tisztában legyen azokkal a követelményekkel, amelyeknek a konkrét okiratot meg kell feleltetni. A szerzők ebben kívánnak segíteni. Az okiratok értéke jó részben bizonyító erejükön múlik. A bizonyító erő, a valódiság, a hamisítatlanság kérdései egy országon belül nem okoznak problémát, de egy külföldi – akár az Európai Unió egy másik tagállamában készült – okirat esetén további formai követelményeknek kell megfelelni. Még nehezebb a helyzet azon államokban kiállított okiratok eredetisége tekintetében, melyek nem részesei az 1961. október 5-én kötött Hágai Egyezménynek1, vagy amelyekkel diplomáciai kapcsolatunk sincsen. Ennek a könyvnek az a célja, hogy az útvesztőben Ariadné fonalaként a megoldás felé vezessen. Dr. Máté Viktor közjegyző széles körű nemzetközi kapcsolataira építve állította össze ezt a nemzetközi összehasonlító gyűjteményt 2011-ben. A szerző munkáját elsősorban a gyakorlatnak szánta, ezért kiemelt figyelmet fordított annak aktualizálására és a jogintézmények megértetésére. A második kiadás szerzőtársa dr. Sajben Tamás, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara brüsszeli irodájának vezetője és a kamara külkapcsolati felelőse. A második kiadás óta már 5 év telt el. Az idő az ennyire érzékeny adatokat közlő munkák anyagát könnyen avulttá teszi. A szerzőpáros ezért határozta el a harmadik kiadás megjelentetését, melybe szerzőtársként vonta be dr. Molnár Ágnes (latin-amerikai államok) és dr. Raus Csaba (Észak-Amerika és az Egyesült Királyság) közjegyzőhelyetteseket. A munka a szükséges frissítéseken túl kibővült olyan államok rendszereivel, melyek nem szerepeltek a könyv korábbi kiadásaiban. Ezek többek közt: Kazahsztán, 1

A Hágai Egyezménynek jelenleg 115 ország részese, a legutóbb ez év május 7-től Bolívia is.

előszó

Kirgizisztán, Mongólia, Dél-Korea, Vietnam, Indonézia, a Dél-afrikai Köztársaság, Namíbia, Mauritánia, Suriname, Madagaszkár. A végrendeletek európai érvényesülését segítő ARERT, vagyis az európai végrendeleti nyilvántartás most szerepel először a kötetben, ahogy az Európai Öröklési Rendeletről, a cégnyilvántartások és az ingatlan-nyilvántartások összekapcsolásáról, valamint az elfogadott, de hatályba még nem lépett, egyes közokiratok szabad áramlásáról szóló EU-rendeletről is kiváló bevezetést találunk. A jelen munka a korábban megjelent kiadásokban röviden felvázolt kérdéseket bővebben tárgyalja, az érthetőséget történeti intézmények ismertetésével segíti. A kötet annyira sok ponton bővült, hogy alig összehasonlítható a korábbiakkal. Az európai egységesülési folyamatban az okiratok szabad áramlásának korlátai egyre inkább a gazdasági kapcsolatok akadályává válnak, és még az egyes közokiratok szabad áramlásáról szóló EU-rendelet sem ad teljes körű szabadságot. Valószínűleg ezt a jövő fogja meghozni, amikor az elektronikus okiratok forgalmát kell majd valamilyen blockchain alapú rendszerben biztosítani, és a valódiság, a hamisítatlanság kérdése egyértelművé és a fogadó oldalon általánosan bizonyítottá válhat bármilyen megfeleltetés nélkül is. Addig még várnunk kell, így a fentiekben felvetett problémára szükséges választ adni. Az okiratok bizonyító erejét és a hazai eljárásokban való megfeleltetését hazánkban a Pp. szabályozza, ezért kiemelkedően fontos, hogy a kötet már az új Pp. alapelvi és fogalomrendszerének megfelelően íródott. Az aktualizált és teljesebbé vált tartalom, a megerősített és kiszélesített elméleti háttér a jobb megértést szolgálja. A harmadik kiadás célja azonban továbbra is változatlan. Segíteni az olvasót abban, hogy a külföldi okiratokkal kapcsolatos hazai alaki követelményeket megismerje, hogy azok itthon is be tudják tölteni céljukat, az okiratban kifejtett akarat megvalósulását. Köszönet jelen munkáért a szerzőknek, és szolgáljon okulásul nekünk, az olvasóknak! A folytatásra pedig csak biztatni tudjuk őket! Budapest, 2018. április 7. Dr. Tóth Ádám a MOKK elnöke

ELŐSZÓ

Tisztelt Olvasó! Mielőtt e harmadik (kereskedelmi forgalomban megjelent második) kiadást is figyelmébe ajánlanám, változatlanul fontosnak érzem, hogy kifejezzem hálámat azok felé, akik nélkül nem jött volna létre. Köszönet dr. Tóth Ádámnak, úgy is, mint a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnökének, aki az elejétől fogva maximálisan biztosította a kutatás feltételeit, és rendkívüli nyitottsággal, érdeklődéssel szemlélte munkánkat, már a könyv 2011-es első kiadásának idején is. Hálás vagyok mindazon jogász és nem jogász kollégáimnak, akik fáradhatatlanul gyűjtötték velem a kutatási anyagot, és külön örülök, hogy egyiküket immár komoly szerzőtársamként üdvözölhetem, míg két új szerzővel bővülő gárdánk lehetővé tette, hogy új nyelvterületek joganyagait is beépítsük a könyvbe, illetve megoldást nyújt a folyamatosan bővülő anyag frissítéséből eredő többletmunkák hatékonyabb elosztására. Természetesen a harmadik (kereskedelmi forgalomban megjelenő második), jelentősen kibővített kiadás sem jöhetett volna létre a közreműködők nélkül, akik minisztériumi, nemzetközi vagy szakmai szinten felbecsülhetetlen információkat osztottak meg velünk, lehetővé téve, hogy olyan rálátással rendelkezzünk a kutatásban, ami már összetett következtetések levonására is alkalmas. Már az első kiadásban is kifejtettem, hogy régi álmom valósult meg azzal, hogy ez a könyv nyilvánosság elé kerülhetett (eredetileg saját felhasználásra terveztem). Azonban egy remélni sem mert álmom vált valóra azzal, hogy létrejött a második kiadás (jóllehet a Magyar Országos Közjegyzői Kamara gondozásában jelent meg és kereskedelmi forgalomba nem került). Annál is inkább, mert ezzel elindult egy folyamat. Olyan folyamat, ami irányvonalat mutat, és eleddig mostoha módon feltáratlan területek elemzésével valami új létrehozásához vezethet. A munka korántsem ért véget, sőt, valójában csak most kezdődött el igazán, tekintettel arra, hogy minden kibontott kérdés, illetve az azokra adott válasz új kérdéseket vet fel. Minden feltárt terület további új területekre enged rálátást, amelyek egyúttal új kutatási irányokat jelölnek ki. Kimondhatatlan öröm számomra, hogy ebbe a kutatásba egyre többen kapcsolódnak be, és ezáltal a lehetőségeink is kibővülnek. Munkánkkal továbbra is a jogalkalmazóknak, bíráknak, ügyvédeknek, közjegyzőknek, hivatali szerveknek kívánunk segíteni, és remélem, hogy ehhez nagymértékben hozzájárul az is, hogy a jelen harmadik kiadás újra kereskedelmi forgalomba kerül, és az első kereskedelmi forgalomba hozott példányhoz képest majdnem megduplázódott az összegyűjtött és megvizsgált tényanyag. Kívánjuk, hogy mindenki eredménnyel forgassa e könyvet, a benne foglalt tények tekintetében bizalommal, míg a jogvélemények kapcsán saját belátása szerint. Tisztelettel:

Dr. Máté Viktor

előszó

Kedves Olvasók! 2011-ben nagy büszkeséggel töltött el, amikor dr. Máté Viktor kollégám felkért, hogy ezen könyv második, bővített kiadásának társszerzője legyek. Öt évvel a második kiadást követően pedig nagy örömömre szolgál, hogy a közokiratok és a külföldi közjegyzői rendszerek iránt érdeklődőket további hasznos és aktualizált információkkal gazdagíthatom. Jelen kiadás mögött kiterjedt kutatómunka áll, melynek során számos külföldi kollégát kerestem fel azért, hogy a legautentikusabb forrásokból tudjak meríteni. A közös munka eredményeképpen számos jó szakmai kapcsolat és barátság köttetett, melynek köszönhetően immár nem okoz gondot az, hogy Kanadától kezdve Kirgizisztánon keresztül a Koreai Köztársaságig gyorsan és hatékonyan információt szerezzünk a külföldi szabályokról. A külföldi segítő kollégák név szerinti felsorolása sajnos meghaladná jelen előszó kereteit. Hálám egyik legnagyobb megnyilvánulása azonban, hogy jog- és közjegyzői rendszerük főbb részleteiről hazánk szakemberei gyakran több ezer kilométeres távolságból anyanyelvükön olvashatnak. Név szerint szeretném megköszönni mindenekelőtt dr. Máté Viktornak, hogy ismét bizalmat szavazott nekem, és közösen tudjuk folytatni barangolásunkat a külföldi közokiratok és közjegyzőségek világában. Hatalmas köszönet illeti továbbá Páromat, dr. Miliosz Nikolettet, aki azonkívül, hogy gyakran közösen töltött szabadidőnk felhasználása ellenére is szilárdan támogatott ezen kiadás megírásában, nyelvtani és stilisztikai lektorálásával, valamint a Görögországról és a Ciprusról szóló részekben való közreműködésével is felbecsülhetetlen segítséget nyújtott. A harmadik kiadás jóval szegényebb lenne dr. Molnár Irén segítsége nélkül, aki időt és energiát nem sajnálva segített elmerülni az egykori Szovjetunió utódállamainak (pl. Kirgizisztán, Kazahsztán) közjegyzői rendszereiben. Dr. Molnár Ágnes szerzőtársamra szintén hálával gondolok, mivel tökéletes spanyol és portugál nyelvtudása nélkül Latin-Amerika államai fehér foltok lennének a könyvben. Minden kedves Olvasónak kívánom, hogy a könyvünk forgatása mind munkájukban, mind pedig szakmai ismereteik bővítésében hasznukra váljon. Tisztelettel:

Dr. Sajben Tamás

ELŐSZÓ

Kedves Olvasó! Mindenekelőtt szeretném kifejezni hálámat és köszönetemet, amiért részt vehettem ennek a könyvnek a létrejöttében. Először is szeretnék köszönetet mondani dr. Máté Viktornak, amiért annak idején a nyilvánosság elé tárta a külföldi közokiratokkal kapcsolatban összegyűjtött információit, megalkotva ezzel ezen könyv első változatát, hiszen az ő kezdeményezése nélkül nem jött volna létre az a harmadik kiadás sem, amihez immár én is hozzátehettem néhány gondolatot. Hálás köszönet illeti dr. Miliosz Nikolettet is, aki ismét vállalta a könyv lektorálását, nem kevés munkát és fáradságot magára vállalva ezzel, hiszen most már négy szerző gondolatmenetét, mondatait kellett összefésülnie és lektorálásával tökéletesítenie. Legfőképpen pedig köszönettel tartozom dr. Sajben Tamásnak, akiben néhány évvel ezelőtt felmerült a gondolat, hogy szerzőtársnak hívjon ehhez a harmadik kiadáshoz, és megelőlegezve felém a bizalmat, felkért, hogy vegyek részt a könyv megírásához szükséges anyaggyűjtésben. Az ő bizalma és kitartó támogatása nélkül bizonyosan kevesebb információt sikerült volna megosztanom a kedves Olvasóval. Bízom benne, hogy az általam egybegyűjtött információkkal sikerült még teljesebbé, még sokoldalúbbá alakítani a könyvünket, és remélem, sikerül felkeltenem sokak érdeklődését Közép- és Dél-Amerika államainak közjegyzőségei iránt. Az elsőre talán szokatlannak, különösnek tűnő megoldások némelyike igazi kuriózum egy európai érdeklődő számára, de alaposabban megvizsgálva a jogintézményeket, a legtöbb esetben kiderül, hogy alapvetően nem is térnek el olyan nagy mértékben az általunk ismert és mindennap alkalmazott megoldásoktól. Köszönettel: Dr. Molnár Ágnes

előszó

Tisztelt Olvasók! A mű előző kiadásaival kiváló kollégáim és szerzőtársaim, Máté Viktor és Sajben Tamás hosszú úton indultak el, amikor vállalták, hogy e rendkívül heterogén és folyamatosan változó joganyagot megkísérlik összegyűjteni, és azt rendszerezve a szakmai, illetőleg a téma iránt érdeklődő közönség elé tárják. Vállalkozásukat siker koronázta, ennek legékesebb bizonyítéka e kötet, melynek már a harmadik (kereskedelmi forgalomban megjelenő második) kiadását tarthatja kezében a tisztelt Olvasó. Harmadik, és egészen biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó a sorban e kiadás, tekintettel arra, hogy az újabb vizsgálódások mindig újabb és újabb feltérképezendő területet sodornak a témát kutatók elé. Nagy megtiszteltetés, hogy e nagy volumenű munkához jelen sorok írója is csatlakozhatott, és részese lehet ennek a kutatásnak, egyúttal tovább haladhat a szerzőkkel azon a bizonyos úton. Bízunk benne, hogy a kedves Olvasók a napi munkájuk során fontos információkhoz jutnak majd, illetőleg a téma iránt érdeklődők számára is tartogat érdekességeket kötetünk. Az új kiadás a korábbi tartalmat nemcsak aktualizálja, hatályosítja, de igyekszik mélyebb, részletesebb, szélesebb körű ismereteket a kedves Olvasók elé tárni a korábbi kiadásokban ismertetettekhez képest, mind az általános ismeretek, mind az egyes országok közjegyzőségeiről szóló részek tekintetében. A szerzők reményei szerint nemcsak a szakmai közönség, hanem az egyes országok közjegyzőségei iránt érdeklődők számára is hasznos információkkal, érdekességekkel szolgál majd e kötet. Tisztelettel: Dr. Raus Csaba

RÖVID Történeti áttekintés

Ha pusztán szavakkal kéne jellemeznem a felülhitelesítések és a külföldi okiratok elismerésének kialakulását, fejlődését, akkor az alábbi fogalmakat használnám: Nemzetközi kapcsolatok Államhatalom Hitelesség Ezek azok a tényezők, melyek a mai rendszer világszintű kialakulásában kulcsszerepet játszottak. Azt, hogy egy adott nemzet milyen okiratokat tekint hitelesnek, belső joga határozza meg, a belső jogát társadalmi rendszere alakítja és hiteles hatósági személyek, továbbá közjogi méltóságok juttatják érvényre. Ezek a hivatalos szervek megbízatásukat az államtól nyerik, az államhatalom letéteményesei. Az állam eszközrendszerét és tevékenységét pedig meghatározzák annak nemzetközi kapcsolatai. Már az ókortól kezdve fontos szerepet játszott az államok életében a diplomácia. Az uralkodók és vezető testületek számos nemzetközi paktumot és megállapodást kötöttek a történelem során. Mégis a keresztény egyház és a pápaság intézménye volt – a pápai küldöttek és azok tevékenysége révén – az előhírnöke az internacionális szinten történő jogalkalmazás, a közhitelesség és a jogharmonizációs törekvések mai rendszerének. Köszönhető ez részben az egyházi hatalom világi hatalomtól való elválásának és univerzális szintre emelkedésének, részben pedig a papság mint írástudó és közhitelű értelmiségi réteg szakképzettségének. Nagy része volt benne továbbá annak is, hogy az uralkodók saját jogharmonizációs törekvéseiket időről időre kevesebb szellemi munkával, viszont annál nagyobb haderővel törekedtek megvalósítani. A diplomáciai felülhitelesítés és a viszonosság első törvényi szabályozására a közokiratok elismertetésével kapcsolatban az Osztrák–Magyar Monarchia joganyagában bukkantam rá. A belföldön felhasználni kívánt és hiteles alakban kiállított külföldi okmány/bizonylat felülhitelesítését (superauthenticatio) az osztrák–magyar követség végezte el a kérdéses országban, míg a külföldön felhasználni kívánt hazai járásbíró vagy közjegyző által hitelesített vagy hiteles alakban kiállított okiratok esetében annak kiadása az igazságügyi miniszter hatáskörébe tartozott. A közbenső hitelesítést az a törvényszéki elnök végezte, akinek a területén a járásbíró működött, vagy amely terület a közjegyző székhelye volt. Ezt követően került a dokumentum az igazságügyi miniszterhez.

rövid történeti áttekintés

„A felülhitelesítés ilyen esetben csakis a hitelesítő közeg aláírásának valódiságára terjedhet ki, nem pedig az illető okmány tartalmára vagy jellegére.”2 Ebben az időszakban nemzetközi kapcsolataink a következőképpen alakultak: − Szerbia tekintetében az 1882. évi XXXII. t.cz. által kihirdetett egyezmény az okiratok kölcsönös elismeréséről rendelkezett. − a Német Birodalommal szemben a magyar bírói hatóságok, árvaszékek, telekkönyvi hatóságok, adóhivatalok (mint letéthivatalok) és a főbb közigazgatási hatóságok által kiállított okmányok felülhitelesítése nem volt szükséges. A közjegyzők, bírósági végrehajtók és bírósági segédhivatalnokok által kiállított okmányok azonban az illetékes bíróságok által hitelesítendők voltak (1880. évi XXXVI. t.cz.). − „Bosznia és Herczegovina” hatóságai előtt a magyar bíróságok, ügyészségek, továbbá a közjegyzők kiállította, illetve hitelesítette okmányok felülhitelesítés nélkül is felhasználhatók voltak. − Oroszország esetében a fentiekkel szemben diplomáciai felülhitelesítésre volt szükség a közokiratok felhasználhatóságához. Kezdhetném a könyvet egy frappáns klasszikus idézettel vagy akár egy történeti kronológiai áttekintéssel is, de úgy gondolom, hogy a téma hangulatát és a vizsgált intézmények patináját az tükrözi leginkább, ha a polgári perrendtartásunk első két változatában foglalt felülhitelesítési és hitelességi rendelkezéseket – mint az intézmény első hazai normatív jogtörténeti emlékeit – azok eredeti jogi nyelvezetének valójában megmutatom. Szolgáljon hát ez bevezetőül! „1868. évi LIV. törvénycikk a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában 157. § Külföldi törvénynek vagy külföldön kiállitott okirat érvényességét az ellenfél kifogása ellen az tartozik bizonyitani, a ki azon törvényre vagy okiratra hivatkozott. Külföldön kiállitott okiratok egyébiránt a külföldiekre nézve csak ugy birnak érvénynyel a hazai biróságok előtt, ha a bizonyitó fél kimutatja (545. §), hogy azok az illető külföldi törvények szerint érvényesek, s hogy az illető államban az okirat általi bizonyitásra nézve Magyarország lakosai irányában teljes viszonosság létezik. … 165. § Közokiratok, melyek a kiállitók által törvényes illetőségök köréhez tartozó tényekről adatnak ki, teljes bizonyitó erővel birnak mindaddig, mig az ellenfél azok hamisságát vagy szabálytalanságát be nem bizonyitja. Ugyanez áll a külföldi okiratokra nézve is, ha azok az illető államban közokiratoknak tartatnak s egyszersmind a 157. § feltételei szerint érvényeseknek bizonyittatnak. … 543. § A felek a biróság előtt irományszerüleg ismeretes tényektől, jogügyeikben leendő használat végett, hivatalos bizonyítványokat kérhetnek.

Forrás: a vonatkozó archív joganyagok és a Magyar Jogi Lexikon.

rövid történeti áttekintés

544. § Az ország területén hatályban levő törvényszékről az igazságügyministerium ad bizonyítványt azok részére, kiknek erre jogaik keresése vagy védelme végett külföldön szükségök van. Ilyen bizonyítványban a felhivott törvényt s illető szakaszát határozottan ki kell jelölni, s annak lényeges tartalmát szó szerit idézni; de a törvénynek minden értelmezése vagy valamely jogesetre alkalmazása mellőzendő. 545. § Külföldi törvények vagy külföldön kelt okiratok érvényességéről kiadott bizonyítványoknak az illető követség hitelesítésével kell ellátva lenniök. … 553. § Az 548. és következő §-ban szabályozott eljárásnak van helye akkor is, ha valamely fél az általa kiállított meghatalmazványt kéri biróilag hitelesíttetni. A meghatalmazvány, mely nem ügyvédek részére, vagy ügyvédek részére ugyan, de nem törvénykezési ügyletekre, avagy a meghatalmazott személyre való tekintet nélkül, az országon kivüli használatra állíttatik ki: mindig hitelesítendő. 554. § A fordítmánynak az eredetivel való megegyezése hatóságilag meghitelt tolmács által bizonyíttatik.” „1911. évi I. törvénycikk a polgári perrendtartásról 315. § Az oly okirat, a melyet e törvény hatályosságának területén közhatóság hivatalos hatáskörén belül, vagy közhitelességgel felruházott személy ügykörén belül az erre nézve megszabott alakban kiállit, mint közokirat, teljesen bizonyitja a benne foglalt intézkedést, határozatot, nyilatkozatot vagy tanusitást, ugyszintén teljesen bizonyitja azt is, hogy a közhatóság vagy közhitelességü személy által abban tanusitott nyilatkozatok és egyéb tények a valóságnak megfelelően vannak tanusitva. Az első bekezdésben meghatározott bizonyitó ereje van annak az okiratnak is, a melyet külön törvényes rendelkezés közokiratnak nyilvánit. Az e törvény hatályosságának területén kivül közhatóság által hivatalos hatáskörén belül, vagy közhitelességgel felruházott személy által ügykörén belül kiállitott okiratnak, a mely kiállitása helyének joga szerint teljes bizonyitó erejü közokiratnak tekintendő, ugyanaz a bizonyitó ereje van, mint az e törvény hatályosságának területén kiállitott közokiratnak. … 335. § Közokirat, ha tartalma és alakja szerint ilyenül jelentkezik, az ellenkező bebizonyitásáig valódinak tekintendő. A biróság azonban, ha a valódiságot kétségesnek találja, hivatalból is felhivhatja a hatóságot vagy a személyt, a kinek az okirat kiállitását tulajdonitják, hogy a valódiság iránt nyilatkozzék. Hogy a külföldi közokiratot mennyiben illesse meg a valódiság vélelme, a biróság különös törvényes intézkedések hiányában az eset körülményei szerint itéli meg. A közös külügyminisztérium, vagy az osztrák-magyar monarchia követének vagy konzulának hitelesitése a valódiság bizonyitására elegendő.” A felülhitelesítésnek a mindenkori polgári perrendtartásról szóló törvényben meghatározott rendelkezései lényegét és elveit tekintve mintegy 60 esztendeje változatlanok.

I. A nemzetközi megfeleltetésről általánosságban

Amikor egy külföldi okiratot kívánunk felhasználni hazai eljárásban, vagy belföldön létrejött okirat külföldi alkalmazásának igénye merül fel, az elérni kívánt cél akkor valósítható meg maradéktalanul, ha a kérdéses okirat megfeleltethető a kibocsátástól eltérő ország által támasztott felhasználási követelményeknek. Lényegében arról van szó, hogy a felhasználhatóság révén egy adott országban kiállított okirat megtartja státuszát és bizonyító erejét a felhasználási országban is. A magyar jogban a polgári perrendtartás ezt kifejezetten így szabályozza. Ezen privilégiumok biztosítása érdekében azonban a kérdéses okiratnak a származási országban szükséges formai követelményein felül további garanciális elemeket is kell tartalmaznia. Ezt biztosítja a felülhitelesítés, valamint az elismertetés intézménye. Ahhoz, hogy eseti vizsgálódásainkat a tárgyban elkezdhessük, több tényező és körülmény feltárása szükséges: 1. Van-e a két ország között diplomáciai kapcsolat? Minden okiratforgalom az elismerésen alapul, az elismerés pedig a megbízható szervek megállapodásain és cselekményein. Amennyiben két ország között van diplomáciai kapcsolat, úgy ez jelenti minden egyéb cselekmény és megállapodás gyökerét, hiszen az alapvető elismert bizalmi személyek a diplomáciai tisztségviselők. 2. A felhasználási ország és a kibocsátási ország között fennáll-e valamilyen, az elismerést könnyítő nemzetközi megállapodás, illetve ilyen tárgyú multilaterális egyezménynek részesei-e mindketten? Amennyiben a diplomáciai kapcsolat adott, úgy szükséges annak vizsgálata, hogy az mennyire mély a két ország viszonylatában. Bizonyos jogi, illetve politikai érdekek olyan egyezmények létrehozatalát indukálhatják, amelyek az országok állampolgárai közötti jogügyleteket és az egyes hivatali, hatósági eljárásokat jelentős mértékben befolyásolhatják. Ezen egyezmények járhatnak pozitív, illetve negatív eredmén�nyel is. 3. A kérdéses okirat közokirat vagy magánokirat? A kérdésre adott válasz határozza meg azt, hogy az okiratra milyen szabályok lesznek irányadók, milyen mértékben tekinthető hitelesnek, illetve hogy szükségessé válik-e további hatósági eljárási cselekmény (hitelesítés, felülhitelesítés) a kibocsátás szerinti országban, mielőtt nemzetközi felhasználásra kerül.

I. A NEMZETKÖZI MEGFELELTETÉSRŐL ÁLTALÁNOSSÁGBAN

A fenti tényfeltárást követően tisztázódik számunkra, hogy az alábbi lehetőségek közül melyek állnak rendelkezésre céljaink megvalósításához. – A kérdéses okirat konzuli hitelesítéssel, diplomáciai felülhitelesítéssel történő ellátása vagy diplomáciai úton történő jognyilatkozattétel. – A megfelelő hitelesítés vagy esetleges felülhitelesítés3 után Apostille tanúsítvány igénylése a felhasználást megelőzően. – A dokumentum megfelelő honi hatósági hitelesítését követő közvetlen külföldi felhasználása. – Diplomáciai kapcsolat és nemzetközi egyezmény hiányában a felhasználási ország hatóságának igényei szerinti okirat elkészítése, vagy a meglévő okirat megkövetelt hitelesítés(ekk)el történő ellátása. Jelen könyvben a fenti eljárásmódok hazai és nemzetközi sajátosságait kívánjuk bemutatni a vonatkozó joganyag és a nemzetközi gyakorlat elemzése által, továbbá részletes képet kívánunk kialakítani az egyes országok felülhitelesítéseket érintő nemzetközi szerződésrendszeréről, valamint hatósági nyilvántartási struktúrájáról, különös tekintettel a közjegyzőségekre és azok hatásköreire. Támpontokat kívánunk adni nemcsak a felhasználóknak, hanem a jogalkalmazóknak is az egyes eljárások bemutatásával, illetve az elvárható gondosság kérdéskörének körüljárása útján. Természetesen mindaz, ami a könyvben szerepel, korántsem kógens, dogmatikus tananyag, csupán sokéves szakmai tapasztalat alapján a vonatkozó szabályok és ezek összefüggéseinek feltárása, valamint az ebből levont következtetések, melyek gondolatébresztők lehetnek a joggyakorlat kialakításában. Látni fogjuk, hogy az egyes felülhitelesítési módok között azok hatékonysága, gyorsasága, illetve költségigénye szempontjából jelentős különbségek vannak, mindazonáltal mégis egyedileg sajátosnak mondhatók, és különböző eljárási elveken alapulnak. Elkülönült mivoltuk mellett azonban számos átfedés és összefüggés fedezhető fel a rendszerben betöltött szerepüket és egymás közti viszonyukat vizsgálva. Hazánkban ugyanis nem végezhető diplomáciai felülhitelesítés abban az esetben, ha nemzetközi szerződés másként rendelkezik. Amennyiben pedig konzuli okirat elkészítésére került sor (2016 előtt) vagy tanúsítvány elkészítésére kerül sor, úgy azzal szemben további diplomáciai vagy nemzetközi egyezményen alapuló felülhitelesítési követelmény nem támasztható. Egyes nemzetközi megállapodások rendelkezései továbbá nem kerülnek minden esetben maradéktalanul alkalmazásra a részes tagállamokban még akkor sem, ha csupán kétszereplős bilaterális egyezményről van szó.

3 Nem minden országban adott ugyanis annak a lehetősége, hogy egylépcsős hitelesítés után olyan tanúsítványhoz jusson a felhasználó, amely közvetlenül alkalmas Apostille útján történő igazolásra. Ilyen esetekben itt is közbenső felülhitelesítést kell igénybe venni ahhoz, hogy a magasabb szintű hatóság tisztségviselőjének aláírása, illetve a hatósági bélyegző Apostille útján hitelesíthető legyen. Hasonló a helyzet akkor is, ha rendelkezésünkre áll egy kétlépcsős tanúsítvány (például közjegyzői hitelesítés, illetve a regionális szinten felülhitelesítő hatóság hitelesítése), de a további felülhitelesítések beszerzése bonyodalmas lenne. Ebben az esetben az adott második lépcsős hatósági tanúsítvány Apostille útján egyszerűen elfogadhatóvá tehető.

I. A NEMZETKÖZI MEGFELELTETÉSRŐL ÁLTALÁNOSSÁGBAN

Diplomáciai okiratok, hitelesítések, felülhitelesítések

Magyarország és egy másik ország közötti diplomáciai kapcsolat egyéb egyezmények hiányában az okiratok elismerésének két eljárási ágazatát nyitja meg: A) a konzuli okiratok, tanúsítványok elkészítésének lehetőségét,4 illetve B) a diplomáciai felülhitelesítés igénybevételének lehetőségét.

A) A KONZULI OKIRATOK, TANÚSÍTVÁNYOK Konzuli okiratot, tanúsítványt konzuli tisztviselő készíthet, miniszteri felhatalmazás alapján, megfelelő szakmai követelményeknek eleget téve. Eljárása közjegyzői jellegű, mivel a ténytanúsítványok elkészítése során a tisztviselő a Közjtv. rendelkezései alapján jár el, ám sokban eltér attól. Ezzel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy 2016 óta a közokirat-szerkesztési jogosítvány a ténytanúsító okiratok (tanúsítványok) készítésére korlátozódik, ügyleti okiratot (korábbi konzuli okirat) ugyanis a konzuli tisztviselő ilyen minőségében már nem készíthet. Ennek ellenére a könyvben a konzuli okiratok körével is foglalkozni kívánunk, mivel a gyakorlatban előfordulhatnak még jó ideig 2016 előtt felvett konzuli okiratok, amelyek joghatása a jogszabály módosítás ellenére nem enyészett el. A diplomáciai képviselő delegált közjegyzői tevékenységet végez. A magyar közjegyző ugyanis alapvetően az ország határain belül működhet és járhat el, sőt sokszor korlátozott illetékességi területen. Abból a célból, hogy egyes szükségszerű közjegyzői eljárások igénybevételének lehetőségét az ország határain túl is biztosítani lehessen, a jogalkotó a konzuli tisztviselőket meghatározott közjegyzői hatáskörökkel ruházta fel. A delegált konzuli tisztviselői hatáskörök közjegyzői területen a hatályos jogszabályok szerint a ténytanúsítványok elkészítésére vonatkoznak. Hazai jogalkotási téren az egyik lényegi változás az volt, hogy a konzuli védelemről szóló 2001. évi XLVI. törvény módosításáról szóló 2012. évi CLXIX. törvény a konzuli védelemről szóló 2001. évi XLVI. törvény szövegébe konkrétan beemelte a konzuli tisztviselő eljárására irányadó háttérjogszabályként a közjegyzőkről szóló 4

2001. évi XLVI. törvény a konzuli védelemről – 14. §

I. A NEMZETKÖZI MEGFELELTETÉSRŐL ÁLTALÁNOSSÁGBAN

törvényt a konzuli okirat készítésénél, a konzuli tanúsítvány kiállításánál és a közreműködés megtagadása esetkörében. A konzuli okiratkészítési és a konzuli tanúsítványkészítési tevékenységet az 1/2002. (I. 23.) KüM–IM együttes rendelet szabályozta, amelynek rendelkezéseit a 2/2016. (IV. 15.) KKM rendelet hatályon kívül helyezte. A konzuli tisztviselők tanúsítványkészítési eljárását jelenleg a konzuli védelemről szóló 2001. évi XLVI. törvény szabályozza. Ahogy a fentiekben is említésre került, tanúsítvány- (mely a közjegyzői eljárással egyezően lehet jegyzőkönyvi, illetve záradéki formájú is) és okiratkészítési eljárásuk a közjegyzői eljáráshoz hasonló, mivel független és pártatlan eljárása során a konzuli tisztviselő a közjegyzőkről szóló törvény rendelkezései szerint jár el, nyilvántartó könyvet vezet, személyazonosítást végez. Csak a törvénynek és az eljárásra vonatkozó nemzetközi jogi szabályoknak van alávetve, nem utasítható. Köteles megtagadni a közreműködést a közjegyzőkről szóló törvényben foglalt esetek többségében, továbbá, ha az eljárás nemzetközi jogi szabályba vagy a fogadó állam jogszabályába ütközne, vagy az eljárás nem kapcsolódik magyar állampolgár érdekeihez. A konzuli okirat eredeti példányát – az arra vonatkozó nyilvántartással együtt – az a diplomáciai vagy konzuli képviselet őrzi, ahol azt készítették. Amennyiben a konzuli tanúsítvány készítésére felhatalmazott személy előreláthatóan 30 napot meghaladó időtartamra távol van, a külügyminiszter rendelkezik a helyettesítéséről, vagy pedig kijelöli azt a diplomáciai vagy konzuli képviseletet, amely a tanúsítvány készítésével kapcsolatos feladatokat ideiglenesen ellátja. A konzuli tisztviselő nyilvántartást vezet az általa készített konzuli okiratokról és az általa kiállított konzuli tanúsítványokról. A nyilvántartás tartalmazza az ügy számát, az ügyintézés időpontját, a fél (felek) nevét, állampolgárságát, lakóhelyét, a személyazonosság megállapításának módját, az ügy tárgyát, a konzuli díjat, továbbá a konzuli tisztviselő megjegyzéseit. A jegyzőkönyv formájában készített konzuli tanúsítvány egy másolati példányát a diplomáciai vagy konzuli képviseleten öt évig kell megőrizni, ezt követően pedig jegyzőkönyv felvétele mellett le kell selejtezni, ugyanez a helyzet a hiteles fordításokkal is. Ez a szabály enyhébb a közjegyzői őrzési kötelezettségeknél. Ugyanakkor a közjegyzői eljárásoktól saját eljárásuk némiképp eltér, mivel korlátozott körben, azaz csak magyar állampolgár érdekeihez közvetlenül kapcsolódó jognyilatkozatok elkészítésére vagy jogügyletekben történő közreműködésre korlátozódik. Az eljárás díja ugyanakkor nem a konzuli tisztviselőhöz, hanem a konzulátushoz folyik be. Fontos eltérés továbbá, hogy míg a közjegyzők homogén hatásköri rendszerrel bírnak, addig a konzuli tisztviselők esetében differenciálódás tapasztalható. A teljes hatáskör gyakorlásának előfeltétele a jogi egyetemi végzettség és a jogi szakvizsga, valamint legalább meghatározott jogi szakmai gyakorlat, szükség szerinti konzuli szakmai vizsgával. (A teljes hatáskör nyilván csak abban a relevanciában értelmezhető, amikor még volt konzuli ügyletiokirat-készítési jogkör.) Lehetőség van azonban korlátozott hatáskörgyakorlásra is (csak tanúsítványok kiállításának joga), amelynek előfeltétele csupán a közigazgatási alapvizsga és legalább kétévi közigazgatási gyakorlat, valamint konzuli szakmai vizsga.

I. A NEMZETKÖZI MEGFELELTETÉSRŐL ÁLTALÁNOSSÁGBAN

A tanúsítványkészítési jogkör a miniszter által helyettesítés útján átruházható a képviselet vezetőjére, illetve az ideiglenes ügyvivőre. A harmadik hatásköri változat pedig a tiszteletbeli konzulátusok esetében áll fenn (korlátozott tanúsítványkiállítási jog), ahol a tisztviselő ilyen miniszteri felhatalmazás alapján: „a) arról, hogy a másolat az előtte felmutatott okirattal megegyező, b) az aláírás és kézjegy valódiságáról, c) magyar állampolgár életben létéről” állíthat csupán ki tanúsítványt.5 Mielőtt bárki az okirat elismertetésének ezt a módját választja, szükségszerű az illetékes külképviselet vagy a Külügyminisztérium útján tájékozódnia arról, hogy az adott külügyi szerv tisztviselője milyen hatáskörrel rendelkezik.6 A konzuli okirat, illetve tanúsítvány közokirat, azonban témánk szerint speciális, hiszen további felülhitelesítéssel nem látható el, az eljárásban részt vevő fél számára közvetlen honi hatósági okiratot, tanúsítványt hoz létre. Ezen dokumentum a magyar eljárásban minden további eljárási cselekmény nélkül, közvetlen módon felhasználható. Természetesen a felhasználó hatóság elvégzi a szükséges formai és tartalmi vizsgálatot. A konzulátusok ilyen közjegyzői jellegű tevékenysége nem csupán hazánkban ismert, hanem a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően általánosnak mondható. Elvi alapja a már fent említett indok, miszerint a külképviselet az idegen állam területén belül egy közigazgatásilag és jogilag zárt területet képez, amelyre az anyaország szabályai vonatkoznak a közhitelesség tekintetében is. Ebből következően, ha hazánkban kiállított okirat tekintetében merül fel a külföldi felhasználás igénye, akkor a felhasználási ország magyarországi külképviseletén minden bizonnyal lehetőség nyílik annak megfelelő tartalmú jognyilatkozatot tenni, amennyiben annak jogi feltételei az adott külképviseleten biztosítottak, és kérelmünk teljesítése nem összeférhetetlen a felhasználási ország jogrendjével. A jelen fejezetben meghatározott eljárás előnye, hogy egylépcsős, közvetlenül alkalmazható a hazai eljárásban. Hátránya, hogy hazai külképviselet esetében csak magyar állampolgár érdekeihez közvetlenül kapcsolódó jognyilatkozatok elkészítésére vagy jogügyletekben történő közreműködésre korlátozódik, és nincs rá eljárási garancia, hogy egy külföldi ország magyarországi külképviseletén hasonló probléma nem fog felmerülni, továbbá külképviselethez kötött és diplomáciai kapcsolatot előfeltételez, nem is beszélve arról, hogy számos esetben a rendelkezésre álló tisztségviselők szűk köre miatt a teljes hatáskör gyakorlására feljogosított tisztviselők igen ritkák.

5 1/2002. (I. 23.) KüM–IM együttes rendelet a konzuli tisztviselő konzuli okirat készítési és konzuli tanúsítvány kiállítási tevékenységének részletes szabályairól, hatályon kívül helyezését követően a 2016. évi XXII. törvény 6. § (2) által beiktatva a normaszövegbe. 6 A tanúsítványkészítésre felhatalmazott konzuli tisztviselők jegyzékét a miniszter az általa vezetett minisztérium honlapján közzéteszi.