A magyar sportjog jogi szabályozása (részlet)

Szerkesztő: SÁRKÖZY TAMÁS A MAGYAR SPORT JOGI SZABÁLYOZÁSA

Szerkesztő: SÁRKÖZY TAMÁS

A MAGYAR SPORT JOGI SZABÁLYOZÁSA

© Fejes Péter, 2019 © Sárközy Tamás, 2019 © Szekeres Diána, 2019 © Tóth Nikolett, 2019 © HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2019 Szerzők: Fejes Péter: XIII. Fejezet Sárközy Tamás: I–VII. Fejezet Szekeres Diána: X–XI. és XIV. Fejezet Tóth Nikolett: VIII–IX., XII. Fejezet

A kézirat lezárva: 2019. július 1.

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy módon – a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISBN 978-963-258-454-6 Budapest, 2019 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Internet: www.hvgorac.hu E-mail: info@hvgorac.hu Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

AJÁNLÁS

A sportot a magyar kormányzat 2010-ben nemzetstratégiai ágazattá nyilvánította, ez pedig a sport társadalmi-gazdasági-kulturális jelentőségének elismerését jelzi.

Mind a versenysport, mind a szabadidő-, illetve diáksport terén elért eredményeket kiegészíti a sporttal kapcsolatos társadalomtudományok fejlődése is.

A megújult Testnevelési Egyetem Gazdaság és Társadalomtudományi Intézetében a sportmenedzsment, a sportgazdaság, a sportszociológia és a sportpszichológia mellé egyre jobban felzárkózik a sportjog mint komplex szakjog, gazdagítva a sporttudományt és a jogtudományt egyaránt. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma sportállamtitkársága részéről melegen ajánlom ezt az első magyar sportjogi tankönyvet mind a sportszakemberek, sportvezetők, sőt tágabban az egész magyar sportszerető közönség számára.

Budapest, 2019. július

Szabó Tünde

7 TARTALOM

Ajánlás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 Rövidítés jegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 I. RÉSZ ALAPOK I. Fejezet: A sportjog fogalma, helye a jogrendszerben, belső tagozódása . . . 15 1. A sportjogi szabályozás tárgya: a nehezen körülhatárolható sport . . . . . . 15 2. A sport önszabályozási rendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 3. A sport állami jogi szabályozása kialakulásának okai, a sportjog funkciói . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25 4. A sportjog mint vegyes szakjog. A sportjog tagozódása, területei . . . . . . 32 II. Fejezet: A magyar sportjogi szabályozás fejlődésmenete . . . . . . . . . . . . . .

1. A kezdetektől 1945-ig – a testnevelési törvény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. A szocialista sportjog (1950–1990) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3. A rendszerváltozás utáni sportszabályozás.

Az 1996-os első sporttörvény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4. Az 1996-os sportigazgatási törvény utáni fejlemények a 2000-es második sporttörvényig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

5. A 2000-es sporttörvény jellemzői . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6. A sportról szóló 2004. évi I. törvény alapvonásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7. Sportjogunk fejlődése napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

40 40 41 43 49 52 54 57

II. RÉSZ A SPORT STÁTUSJOGA III. Fejezet: A sportolói (versenyzői) jogállás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1. A versenyzők jogaira és kötelezettségeire vonatkozó általános szabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. Az amatőr versenyző jogállása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3. A hivatásos sportolók jogállása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

63

63 66 70

IV. Fejezet: A sportszakemberek jogállása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

74

8

Tartalom

V. Fejezet: A sportszervezetek jogállása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1. A sportszervezetek típusai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. Sportegyesület . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3. Sportvállalkozások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

76 76 78 93

VI. Fejezet: A sportszövetségek jogállása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1. A sportszövetségi jogállás kialakulásának folyamata . . . . . . . . . . . . . . . .

2. A sportszövetségek típusainak hatályos szabályozása . . . . . . . . . . . . . . .

3. Az országos sportági szakszövetség jogállása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4. A sport versenyrendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

111 111 114 118 129

III. RÉSZ SZERZŐDÉSI JOG VII. Fejezet: A sport kereskedelmi szerződései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1. A sportban előforduló szerződések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. A szerződések alapvető szabályai a Polgári Törvénykönyvben . . . . . . . .

3. Sportszponzorálási szerződés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4. Arculatátviteli szerződés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

5. A sport immateriális javai. Televíziós közvetítések engedélyezési jogának szerződéses hasznosítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6. Sportbiztosítási szerződés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

135 135 136 140 144 146 153

IV. RÉSZ A SPORT KÖZJOGA VIII. Fejezet: A sport állami irányításának rendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1. A sport közjogi szabályozásának általános alapjai . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. A sportolás mint alkotmányos alapjog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3. A nemzeti sportstratégia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4. A sport önkormányzati irányítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

5. A sportinformációs rendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6. A sportköztestületek jogi szabályozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

155 155 158 159 160 161 162

IX. Fejezet: Sportigazgatás, sportrendészet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 170 1. Sportingatlanok-sportlétesítmények tulajdoni helyzete, használata . . . . . 170 2. A sportesemények biztonságos lebonyolításának szabályrendszere . . . . 172 X. Fejezet: Állami sportfinanszírozás – a sport pénzügyi joga . . . . . . . . . . . . 179 1. A sportfinanszírozás általános kérdései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 179

Tartalom

9

2. A sporttörvény állami finanszírozással kapcsolatos rendelkezései . . . . . . 181 3. A sport állami támogatásának forrásai és igénybevételének feltételei . . . 183 4. A látványcsapatsportok támogatása társasági adókedvezmények útján – az ún. taorendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 185 5. A sporteredmények elismerése (olimpiai járadék, Nemzet Sportolója cím) . . 188 6. A jövő sporteredményeinek ösztönzése – ösztöndíjrendszerek . . . . . . . . 190 7. Speciális pénzügyi támogatások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 192 V. RÉSZ JOGI FELELŐSSÉG A SPORTBAN XI. Fejezet: Kártérítési felelősség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 197 1. A polgári jogi kártérítési felelősség általános szabályai . . . . . . . . . . . . . . 197 2. Kártérítési felelősség a sporttevékenység körében . . . . . . . . . . . . . . . . . . 200 XII. Fejezet: Sportfegyelmi felelősség és doppingfelelősségi eljárás . . . . . . . .

1. A sportfegyelmi felelősség alapjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. A sportfegyelmi eljárás és a fegyelmi büntetések . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3. Doppingfelelősségi eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

XIII. Fejezet: Büntetőjogi és szabálysértési felelősség a sportban.

A sporthuliganizmus elleni küzdelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1. Alapvető büntetőjogi fogalmak, rendelkezések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. A sporttevékenységgel kapcsolatban elsősorban felmerülhető bűncselekmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3. Szabálysértési felelősség a sportban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4. A sporthuliganizmus szankcionálása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

204 204 205 209 214 214 220 231 234

VI. RÉSZ A SPORT ELJÁRÁSI JOGA XIV. Fejezet: Sport-választottbíráskodás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1. A választottbíráskodás általános jellemzői . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. A sportválasztottbíráskodás sajátosságai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3. Nemzetközi sport-választottbíráskodás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

237 237 241 247

Függelék: A sportról szóló 2004. évi I. törvény hatályos szövege . . . . . . . . . . 249

11 RÖVIDÍTÉSJEGYZÉK

At.

Magyarország Alaptörvénye (2011)

Btk.

A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény

Be.

A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény

Ctv.

A cégnyilvántartásról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény

Civiltörvény Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint

a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi

CLXXV. törvény G t. I., II., III. A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény, 1997. évi

CXLIV. törvény, 2006. évi IV. törvény Mt.

A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény

Ptk.

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény

Pp.

A Polgári Perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény

St.

A sportról szóló 2004. évi I. törvény

Szabs.tv. A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény

13 ELŐSZÓ

Az olvasó az első magyar sportjogi egyetemi tankönyvet tartja a kezében, amely elsősorban a Testnevelési Egyetemen mind az alap-, mind a mesterszakos hallgatók számára tananyagként szolgál. A kötet szerzői azonban arra törekedtek, hogy az egész sporttársadalom – elsősorban a sportvezetők, a sportszakemberek – számára megfelelő jogi ismereteket nyújtsanak. A magyar sportvilágban is érik az a felismerés, hogy jogi ismeretek a sportvezetésben, a sportszakmai tevékenységben, sőt bizonyos mértékben a versenyszerűen sportolók számára is elengedhetetlenek. A könyv egyes fejezeteiben ezért tudatosan törekedtünk a közérthetőségre, a felesleges elméleti jogi fejtegetések mellőzésére, ugyanakkor a könyv természetesen olyan általános jogi ismereteket is tartalmaz, amelyek a sportjog elsajátításához feltétlenül szükségesek.

Magyarországon a sportjog az elmúlt huszonöt évben kialakult, sőt megszilárdult, amit az azóta elfogadott eddigi három sporttörvény is jelez. Emellett több sportjogi monográfia, számos sportjogi tanulmány is megjelent. A tankönyv igyekezett ezeket az ismereteket minél jobban hasznosítani és ezáltal a jogászképzésben folyó sportjogi oktatás számára is felhasználhatóvá válni.

A magyar tételes sportjogot dolgozzuk fel, minimális kitekintéssel a még embrionális állapotban lévő nemzetközi sportjogra, amely utóbbi egyelőre néhány nemzetközi egyezményből, precedens jellegű bírói döntésekből és főleg a nemzetközi szövetségek soft-jogát, lex sportivát képező (tehát nem valódi jogi jellegű) szabályzataiból áll. A könyv ennek megfelelően alapvetően a magyar sporttörvény, a 2004. évi I. törvény szerkezetéhez igazodik.

A kéziratot 2019. július 1-jével zártuk.

A szerkesztő

15

I. Rész ALAPOK I. Fejezet A SPORTJOG FOGALMA, HELYE A JOGRENDSZERBEN, BELSŐ TAGOZÓDÁSA 1. A sportjogi szabályozás tárgya: a nehezen körülhatárolható sport 1.1. A jogi szabályozás olyan általános magatartási szabályokat (normákat) állapít meg a társadalmi-gazdasági viszonyokra nézve, amelyek betartását – potenciálisan, az önkéntes jogkövetés elmaradása esetén – az állam közhatalmi kényszerrel biztosítja. A sportjog szabályozási tárgya tehát a sport, ideértve a sporttevékenység folytatását, a sporttevékenységet vagy azzal kapcsolatos tevékenységet végző személyeket, tehát a sportolókat, a sportszakembereket, a sportszervezeteket, a sportszövetségeket, valamint a sportesemények lebonyolítását, a sporttal kapcsolatos szerződéseket, illetve a sporttal kapcsolatos jogviták rendezését. Az állam természetesen a sporttal kapcsolatos saját tevékenységét is jogi szabályozásban részesíti, így a sportjogba tartozik az állami sportirányítás és sportfinanszírozás jogi szabályozása is.

Maga a sport mint terminológia, mint fogalmi kategória a XVIII. században alakult ki Angliában és terjedt el a XIX. században a kontinentális Európában, illetve általában a világon. Korábban ezt a fogalmat nem használták. Természetesen mozgáskultúra, iskolai testnevelés, versengés (teljesítmény-összehasonlítás) mint az emberi léthez fűződő alapszükséglet korábban is megjelent. Így beszélnek egyes szerzők antik görög sportról (olimpiai játékok, maratonfutás), az ókori Róma sportjogáról (panem et circenses, fogatversenyek, vetélkedők a Colosseumban mint antik arénában) vagy a középkori lovagjátékokról mint sportról. Ugyanakkor ezek a történelmi példák részben időben megszakítottak, részben bizonyos közös jegyeken túl a modern sporttól alapvetően eltérő vonásokkal rendelkeztek – pl. a római gladiátorjátékok emberölések sorozatával jártak stb.

A modern sport a XIX. században az iskolai testnevelésből indult ki, illetve a honvédelemhez fűződött. Magyarországon is az 1921. évi LIII. törvény az iskolai testnevelést szabályozta, és a katonai szolgálatra alkalmassá tételt tűzte ki ifjúságpolitikai célként. Számos modern sport katonai (katonatiszti) sportként alakult ki:

16

I. Rész

vívás, lövészet, lovaglás, öttusa, a technikai sportok közül a repülés, az ejtőernyősport. A sporttudományok bölcsőjét is a testnevelési főiskolák képezték – Magyarországon is a XX. század első harmadában jött létre Klebelsberg Kunó kultuszminiszter kezdeményezésére a Testnevelési Főiskola, amelyben a testnevelőtanár-képzés mellett fokozatosan sporttudományi diszciplínák is keletkeztek (pl. sportszociológia, sportpszichológia).

A XX. század első harmadától kezdve azonban a sport egyre jobban önállósul a testneveléstől. Ebben nagy szerepet játszott a XIX–XX. század fordulóján a Coubertin báró által felélesztett olimpiai mozgalom (1896 – athéni olimpia). Az olimpiai játékok a béke, a nemzetek közti együttműködés, megértés jegyében éledtek fel, az olimpiai ideál a fair play, a tisztességes vetélkedés. Ettől kezdve a sport jelentősége, illetve területe állandósultan növekszik, és a XXI. század elejére a társadalmi fejlődés egyik csomópontjává vált.

1.2. A XVIII–XIX. században még csak az amatőr versenysportot minősítették sportnak, és a szervezett versenyeken részt vevő, győzelemre törekvő személyeket sportolónak. A közvéleményben ez a fogalom tovább szűkült: az élsportolót tartják valódi sportolónak, és a minőségi, azaz élsportot „igazi” sporttevékenységnek (szervezett elitsport). Ezt a sporttal kapcsolatos elitizmust („sportarisztokratizmust”) a XX. században az amerikai szabadidősport sodorta el, amely azután a század második felében átjött a kontinentális Európába. A szervezetten és nem feltétlenül versenyszerűen végzett testedzés, az egészséget javító rekreációs sport (ahol nincs meg az élsportra jellemző teljesítménykövetelmény) tömegsporttá vált („mindenki sportja”), amelyet egyre kevésbé lehet informális sportnak nevezni.

A sportnak tehát kialakult egy szabadidősport ága: futás (kocogás), úszás, túraevezés, túrakerékpározás, fitneszközpontok, wellness, de sportszövetsége van a természetjárásnak, a hegymászásnak vagy a sziklamászásnak is. Voltaképp egy sor ún. extrémsport – amelynek azután kialakult versenysport, élsport vonzata is – a szabadidősportból nőtt ki, pl. a szikláról ugrás.

Induláskor továbbá a sport amatőr sport volt, ahol az emberek kedvtelésből fejtettek ki sporttevékenységet – a profi birkózókat már Rómában is kizárták a sportolói körből, és a modern olimpia is az amatőrizmus jegyében született újjá, amelyben a részvétel jelentősebb volt, mint a győzelem. Az 1960-as évektől kezdve azonban az élsport egyértelműen átváltott hivatásos, professzionális vagy más szóval üzleti sporttá. Azaz a munkaviszony avagy polgári jogi megbízási szerződéses jogviszony keretében, foglalkozásszerűen, jövedelemszerzési céllal folytatott sporttevékenység vált általánossá az élsportban, tudniillik az állandóan növekvő teljesítménykövetelmények teljesítésének kényszere miatt élsportot ma már amatőr alapon nem lehet folytatni (néhány sportág kivétel csak ezen főtendencia mellett). Az ún. látvány-csapatsportágak csúcsbajnoksága ma már csak a hivatásos sportolókat foglalkoztató sportvállalkozások bajnoksága, rendszeresen elindulnak az olimpiákon az amerikai NBA, illetve az NHL agyonfizetett, celebbé vált szupersztárjai is.

I. Fejezet: A sportjog fogalma, helye a jogrendszerben, belső tagozódása 17 A hagyományos sportegyesületek visszaszorulnak az amatőr sportba, a hivatássá vált élsport alapvető szervezeti formája a gazdasági társaságként (rt., kft.) működő sportvállalkozás, amelynek az élén nem ingyenes társadalmi munkások állnak, mint általában a sportegyesületeknél, hanem hivatalos sportmenedzserek, és a sporttevékenység infrastruktúrája is professzionálisan kiépített (szerződtetett sportorvosok, sportmasszőrök, felszerelésmenedzserek, PR-szakemberek). A sport óriási jövedelmeket termel, gazdasági ágazattá vált, létrejött a sportipar és a sportpiac.

Emellett a sport a XX. század közepéig alapvetően a férfiak sportja volt – néhány kivétellel (pl. torna). A század második felétől a női sportolók száma hihetetlenül megnövekedett, számos sportágban férfi és női bajnokságokat is rendeznek, olyan sportágakban is megjelentek a nők, amelyekre korábban a férfi monopólium volt a jellemző – súlyemelés, ökölvívás, birkózás.

A tömeges szabadidősport kialakulása és az élsport professzionalizálása együttesen vezetett az ún. sportágrobbanáshoz, azaz ahhoz a jelenséghez, hogy részben az ún. alapsportágak (pl. labdarúgás) belülről differenciálódnak, részben állandósultan új sportágak keletkeznek. Az elsőre példa a már említett labdarúgás: nagypályás, teremfoci, futsal, lábtenisz, strandfoci, trollfoci, futballkerékpár, sőt újabban futballgolf. Ami pedig a sportágbővülést illeti, példa erre: – a művészeti, show jellegű sportok: művészi torna, aerobik, jégtánc, szinkronúszás, illetve szinkronkorcsolyázás; – a technikai sportok: autó- és motorsport különböző ágai, repülősportok szaporodása, motorcsónak- és jetskiversenyek stb.; – az extrém sportok: gördeszka sportok, falmászás, hullámlovaglás; – a népi harcművészeti sportok: judo, karate, szumó stb.; – és szaporodnak a szellemi sportok is: például a bridzs, a sakk mellett.

Bővítették a sportot a különböző rétegsportok is. Ennek ősi formája a diák-, illetve egyetemi (főiskolai) sport, amely sokszor az alapsport szabályainak adott rétegre való adaptációjával, részleges megváltoztatásával járt. Ehhez a legutóbbi időben felzárkózott az ún. senior sport is. A rétegsportok másik jellegzetes formája a sérülésfajták szerint kialakult, fogyatékkal élők sportja – ma már akár nyári, akár téli olimpiát rendezni csak a Paralimpiai Játékokkal együtt lehet. A fogyatékkal élők sportjának nagyobb része egészséget javító amatőr szabadidősport, de van egy szűk professzionális élsport része is (zömmel hivatásosok indulnak a Paralimpián, de a Siketek vagy a Szervátültetettek Világjátékán is). Az ún. fogyatékos sport is egy sor sajátos sportág keletkezéséhez vezetett – pl. kerekesszékesek atlétikai versenye, csörgőlabdajáték stb. Szaporodnak a foglalkozási sportversenyek, pl. orvosi, ügyvédi stb. teniszversenyek, vitorlásversenyek stb. is.

1.3. Ezen folyamatokkal párhuzamosan a sport egyre inkább nemzetközivé vált – világbajnokságok, kontinensbajnokságok sora a nemzeti válogatottak számára, jelentős nemzetközi kupák a klubok (sportvállalkozások) részére, Grand Prixversenyek az egyéni élsportolók számára stb. A világ kicsivé vált, Európában a ha-

18

I. Rész

tárok kinyíltak, egyre több a tisztán nemzeti bajnokság helyett az olyan vegyes bajnokság, amelyben a hazai csapatok mellett külföldi csapatok is indulnak. A multikulturalizmus a maga összes előnyével és hátrányával a sportban egyre erősebb – Magyarország első téli olimpiai bajnokát Liu Shaolin Sándornak hívják. A nemzeti válogatottakban sok az olyan honosított „idegenlégiós”, aki egy szót sem tud azon a nyelven, amelynek a nemzeti mezét viseli. Vezető klubcsapatokban sokszor alig lehet találni hazai játékost – ld. az angol Premier Ligát. Ez aligha pozitív folyamat, de a sportesemények minőségét nem vitásan növeli.

A sport jelentőségének növelésében az 1950-es évektől kezdve döntő tényező volt a televízió (újabban bővült az internet adta technikai lehetőségekkel). A televízió példátlan üzletet látott a sportban – sorra jöttek létre a sportközvetítési formák, illetve a sportcsatornák. A sportközvetítések dömpingjével a sport azok mindennapi életének részévé is vált, akik egyébként nem sportolnak. Kialakulnak az ún. látványsportágak, elsősorban a csapatsportokban, de olyan alapvetően egyéni sportágakban is, mint az atlétika, az úszás, a tenisz vagy az ökölvívás. A televíziós érdeklődés mértéke szétválasztja a valamikor nagyjából azonos erejű nemzeti sportszövetségeket: a nagy jogdíjakkal, reklámbevételekkel rendelkező gazdagokra és a televíziós közvetítésre kevésbé alkalmas szegényekre. Olyan sportágak jönnek át a televíziós közvetítések segítségével egészen más területekre, ahol korábban ismeretlenek voltak: pl. a kutyaszánhajtás Grönlandról Közép-Európába, Amerikából az amerikai futball vagy a baseball, Ausztráliából pedig a krikett hozzánk, Magyarországra. A televíziós közvetítések követelménye több sportágban a versenyszabályok módosításához vezetett (pl. asztalitenisz, röplabda), kihatott a sportesemények időpontjának meghatározására (pl. olimpiai úszódöntők reggeli megrendezése, hogy az amerikai nézők este nézhessék az időeltolódás következtében).

A sport nemzetközivé válása jelentősen megerősítette a nemzetközi sportszerveződések pozícióját. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság és a hozzá szervesen vagy lazán kapcsolódó szervezetek (pl. Nemzetközi Sport Választottbíróság, a CAS, és a nemzetközi doppingellenes szervezet, a WADA) kimagasló tekintélyt élvez a nemzetközi életben, és ez kisebb mértékben irányadó a nemzeti sportszövetségek társulásából létrejövő AGFIS, azaz a Nemzetközi Sportszövetségek Szövetségére is. A nemzetközi sportági szakszövetségek (pl. FIFA) igen erőssé váltak gazdaságilag, annak ellenére, hogy tulajdonképp csak székhelyországuk privát egyesületi jogállásában vannak. A nemzetközi sportszövetségek különböző szabályzataikkal, illetve gazdasági támogatásaikkal alapvetően befolyásolják a nemzeti sportszövetségek működését.

A sport nemzetközivé válása következtében az államoknak a világ sportjában betöltött szerepe az ún. országimázs jelentős tényezőjévé vált. Az olimpiákon, világbajnokságokon elért sportolói sikerek egyben államuk sikerei is – abból a kormányok politikailag sokat profitálnak. Ugyanez a helyzet a világsportesemények rendezésével is, amelyekért – elsősorban a látványsportokban – kiélezett versengés folyik az államok között (ún. sportdiplomácia – jelentős korrupciós tendenciákkal).

Hol vagyunk már attól, hogy a NOB vezetése tiltani kívánta a győztesek tiszteleté-

I. Fejezet: A sportjog fogalma, helye a jogrendszerben, belső tagozódása 19 re a nemzeti himnuszok eljátszását, avagy az államok közti olimpiai pontverseny publikálását. Ma már csak az Universiadén hangzik el a Gaudeamus igitur a nemzeti himnuszok helyett, és sokszor nemzetközi, sőt belső klubmérkőzéseken is eljátsszák a nemzeti himnuszokat.

1.4. Ilyen körülmények között egyre jobban vitássá válik, hogy milyen tevékenység minősül sportnak, tudniillik, ha sportnak minősül, vonatkozik rá az állami sportjogi szabályzás. Rengeteg a vitás eset. Sport a profi boksz, de nem tekintik a gyakorlatban sportnak a pankrációt. Művészet, és nem sport a közfelfogás szerint az artistamutatvány vagy a zsonglőrködés. A sporthorgászat sport, a vadászat viszont az AGFIS szerint nem minősül annak, állítólag azért, mert a vad életét veszti.

(A hal talán sértetlen marad?) Sport a díjugratás vagy a fogathajtás, de nem sport a galopp vagy ügetőverseny. Utóbbi állítólag azért, mert a lóversenyen fogadni lehet.

No de a totón, avagy újabb a Tippmixen fogadni lehet a labdarúgás, illetve más csapatsportágak mérkőzéseinek eredményeire is. Látható tehát, hogy a megítélés igen szubjektív, önkényes.

A nemzetközi, illetve hazai törvényi sportdifferenciák nem nagyon segítenek a sport konkrétabb körülhatárolásában. Aligha a jog feladata, hogy közhatalmi eszközökkel, azaz jogszabályi előírással eldöntse, mi a sport, melyek a sportágak.

Ezért azután a sportjogi szabályozások saját tárgyuk tekintetében igyekeznek minél jobban keretszerűek lenni, generálklauzulával élni, kaucsukszabályokat megállapítani. Egyes országokban a sportjogi szabályozás egyszerűen nem is határozza meg, mi a sport, és így jogalkalmazói problémára „fokozza le” a kérdést (ilyen például a svájci 2012-es sporttámogatási törvény).

A 2001-es Európai Sport Charta 2. cikke szerint: „A sport minden olyan fizikai tevékenység, amely esetenként vagy szervezett formában a fizikai és szellemi erőnlét fejlesztését szolgálja, társadalmi kapcsolatok teremtése, avagy különböző szintű versenyeken való eredmények elérése céljából.” Látható, hogy a definíció a szabadidő- és a versenysportot egyaránt magában foglalja, semleges az amatőr–profi kérdésben, és a sportot szervesen összekapcsolja részben a testkultúrával, részben az egészségüggyel, az egészséges életmóddal. Ugyanakkor ez a definíció csak a fizikai tevékenységet minősíti sportnak, a szellemi sportokat, amelyek például már a görögöknél összeforrtak az olimpiai mozgalommal, kihagyja ebből a körből. Persze a szellemi sportok köre is vitás, hiszen csak a sakkjáték az egyértelműen elfogadott „olimpiai sportág” – ha pedig az AGFIS-ban a bridzselést is sporttá nyilvánítják, miért nem sport mondjuk a póker, amelyben éppúgy rendeznek versenyeket, mint a bridzsben? Hozzátehetjük: a pókert közvetítik a sportcsatornák, a bridzset nem.

Az első magyar sporttörvény, az 1996. évi LXIV. törvény eredeti 1. §-a (1) bekezdésének 1. pontja szerint: „sporttevékenység: meghatározott szabályok szerint időtöltésként vagy versenyszerűen végzett testedzés, szellemi gyakorlat, amely az egyetemes kultúra része, és magában foglalja mind a szabadidősport, mind a versenysport művelését”. A következő magyar sporttörvény, a 2000. évi CXLV. tör-

20

I. Rész

vény 88. §-ában adott fogalommeghatározás az 1996-osnál rövidebb, bár tartalmilag hasonló: „Sporttevékenység: a meghatározott szabályok szerint, a szabadidő eltöltéseként vagy hivatásszerűen végzett testedzés, illetve szellemi gyakorlat, amely a fizikai, illetve szellemi erőnlét fejlesztését, illetve megtartását szolgálja”. Végül a jelenleg is hatályos 2004. évi I. törvény 1. § (2) bekezdése szerint: „Sporttevékenységnek minősül a meghatározott szabályok szerint, a szabadidő eltöltéseként kötetlenül vagy szervezett formában, illetve versenyszerűen végzett testedzés vagy szellemi sportágban kifejtett tevékenység, amely a fizikai erőnlét és a szellemi teljesítőképesség megtartását, fejlesztését szolgálja.”

A hatályos magyar tételesjogi definíció érdekessége: a) az Európai Sport Chartával ellentétesen egyértelműen bevonja szabályozási körébe a szellemi sportokat, anélkül, hogy ezeket körülhatárolná; b) egyaránt kiterjed a nem versenyszerű szabadidősportra és a versenysportra, emellett mind az amatőr, mind a hivatásos sportra is. A sporttörvény szabályainak túlnyomó többsége viszont csak a versenysportra, illetve a versenyzőre vonatkozik. Viszonylag önálló kategória a törvényben a fogyatékkal élő sportoló (leegyszerűsítve: fogyatékos sportoló) is; c) a „meghatározott szabályokra” utalás burkoltan, de szükségszerűen összeköti a sporttevékenységet azzal, aki e szabályokat megállapítja. Ez pedig csak valamifajta sportszövetség lehet. Ugyanakkor a nem versenyszerűen sportoló, szabadidejét testedzéssel töltő személy sok esetben nem meghatározott szabályok szerint sportol. Az ilyen szabadidős tevékenység tehát a jogilag szabályozott sport köréből kiesik. A nemzetközi sportjogi irodalom is a sportjogot alapvetően a szervezett sporthoz köti (Verband–Sport).

Nincs olyan magyar jogszabály tehát, amely körülhatárolná a sporttevékenységek körét. A „sporttevékenységet” mint ilyet bármely egyesület, illetve gazdasági társaság (nonprofit társaság) felveheti tevékenységi körébe – a tevékenységeket ágazatilag, illetve statisztikailag meghatározó jegyzékben a sporttevékenység mögött csak példálózóan kerültek felsorolásra az egyes sportágak, mint például a labdarúgás. Más kérdés, hogy 2001. január 1-jétől az egyesületi kategórián belül sportegyesületként nyilvántartásba csak olyan egyesület vehető, amely megfelel a sportegyesület törvényi kritériumainak (de e kritériumok között a sportágra utaló vagy egyéb tartalmi ismérv nem szerepel), illetve sportvállalkozás is csak a sporttörvényben meghatározott gazdasági társaság lehet (kft., rt.). Ugyanakkor sportszervezethez, tehát elsődlegesen sportegyesülethez, illetve sportvállalkozáshoz alapvetően csak a versenyszerűen sportolók (versenyzők) kötődnek.

A „meghatározott szabályok” alkotói alapvetően a sportszövetségek. Azok a tevékenységek, amelyek sportági szövetségek keretében folynak, biztosan sportnak minősülnek. E körbe továbbá szükségképp beletartoznak az ún. olimpiai elismert sportágak, a sakk, valamint azok a sportágak, amelyeknek nemzetközi szövetsége tagja a Nemzetközi Sportszövetségek Szövetségének (az AGFIS-nak). Ugyanakkor abból, hogy egy sportágnak – mivel nem felel meg a hatályos magyar sporttörvény