LIBER AMICORUM JÁNOS MARTONYI – Ünnepi kötet Martonyi János tiszteletére

Liber Amicorum János Martonyi Ünnepi kötet Martonyi János tiszteletére Festschrift für János Martonyi Mélanges en l’honneur du János Martonyi

Liber Amicorum János Martonyi Ünnepi kötet Martonyi János tiszteletére Festschrift für János Martonyi Mélanges en l’honneur du János Martonyi Szerkesztő: NAGY CSONGOR ISTVÁN

Budapest, 2014

© Badó Attila, 2014 © Balogh Elemér, 2014 © Blutman László, 2014 © Burián László, 2014 © Czuczai Jenő, 2014 © Császár Mátyás, 2014 © Dienes-Oehm Egon, 2014 © Hajdú József, 2014 © Jakab Éva, 2014 © Józsa Zoltán, 2014 © Kecskés László, 2014 © Király Miklós, 2014 © Maresceau, Marc, 2014 © Nagy Csongor István, 2014

© Nagy Ferenc, 2014 © Paczolay Péter, 2014 © Papp Tekla, 2014 © Raffai Katalin, 2014 © Saryusz-Wolski, Jacek, 2014 © Shattuck, John, 2014 © Szabó Imre, 2014 © Szabó Sarolta, 2014 © Tóth Benedek, 2014 © Tóth Tihamér, 2014 © Trócsányi László, 2014 © Várady Tibor, 2014 © Várnay Ernő, 2014 © Vékás Lajos, 2014

Köszönetet mondunk a HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. munkatársainak e könyv kiadásához nyújtott önzetlen segítségükért.

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy módon – a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISBN 978 963 258 224 5 Budapest, 2014 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Internet: www.hvgorac.hu E-mail: info@hvgorac.hu Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

Tartalom

HAJDÚ JÓZSEF: Dékáni köszöntő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

13

NAGY CSONGOR ISTVÁN: Szerkesztői előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

17

I. Köszöntők / Greetings / Salutations / Grußworte DIENES-OEHM EGON: Egy félévszázados barátság apropóján . . . . . . . . . . . . . . .

MARESCEAU, MARC: A special memory . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

SHATTUCK, JOHN: Greetings from an American Friend at CEU/KEE . . . . . . . .

21 24 27

II. Nemzetközi magánjog / Private international law / Droit international privé / Internationales Privatrecht und Zivilverfahrensrecht CSÁSZÁR, MÁTYÁS:

The impact of EU legal sources on the general part of private international law . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

NAGY, CSONGOR ISTVÁN: Le droit personnel des sociétés dans l’Union Européenne après l’arrêt dans l’affaire VALE : le couronnement du principe d’État d’origine et l’établissement du droit de transformation transfrontalière . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

RAFFAI KATALIN: A közrend megjelenési formái a kereskedelmi választottbíráskodásban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

SZABÓ SAROLTA: Európai értékek, alapvető jogok és az Európai Unió nemzetközi magánjoga . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

31

50 66 81

III. Választottbíráskodás / Arbitration / Arbitrage / Schiedsgerichtsbarkeit KECSKÉS LÁSZLÓ: A választottbíráskodás magyarországi gyökereiről . . . . . . . .

SZABÓ IMRE: A választottbíráskodás hazai fejlődése és a polgári perrendtartás

101

rekodifikációja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118 képletek és változó valóság a választottbíráskodás fejlődése során . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 128 VÁRADY TIBOR: Váltakozó

5

IV. EU-jog / EU-law / Droit de l’UE / EU-Recht CZUCZAI, JENŐ: The respect for the principle of “institutional balance” and its developing inter-institutional practice after Lisbon with special regard to the European Parliament . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

PACZOLAY PÉTER: Az Unió Bírósága tagjainak kiválasztása – az EUMSz. 255. cikke szerinti bizottság működése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

SARYUSZ-WOLSKI, JACEK: Europe in the face of changing global energy geopolitics . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

VÁRNAY, ERNŐ: Pouvoir discrétionnaire dans la procédure en manquement d’État dans l’Union européenne . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

145 162 173 177

V. Gazdasági kapcsolatok joga / The law of international economic relations / Droit des relations économiques internationales / Recht der internationalen Wirtschaftsbeziehungen Central European Free Trade Agreement – a forgotten integration? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 197 TÓTH BENEDEK: A WTO Vitarendezési Mechanizmusa: magánjogi jogvédelemi igények, közjogi eszközök. Egy európai megoldás . . . . . . . . . . . . . . 222 KIRÁLY, MIKLÓS:

VI. Magánjog / Civil law / Droit civil / Bürgerliches Recht BURIÁN, LÁSZLÓ: In der Zwickmühle zwischen Tradition und Modernisierung,

Rechtsspaltung und Rechtseinheit. Über eine vergessene Episode der Geschichte des ungarischen Gewohnheitsprivatrechts . . . . . . . . . . . . . . . . . . 243 HAJDÚ, JÓZSEF: Dilemmas of voluntary private unemployment insurance . . . . 256 PAPP, TEKLA: The timeshare contract in Hungary and in the United Kingdom . . . 273 VÉKÁS, LAJOS: Das Leistungsstörungsrecht im neuen ungarischen Zivilgesetzbuch – Eine rechtvergleichende Analyse . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 282

VII. Közjog / Public law / Droit public / Öffentliches Recht A történeti és a kartális alkotmány viszonya a magyar alkotmánybíráskodásban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 297

BALOGH ELEMÉR:

6

Decentralizáció és a helyi demokrácia néhány jellemzője Európában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

NAGY FERENC: A büntetőjog feladatáról – német és magyar szakirodalmi áttekintés alapján . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

TÓTH TIHAMÉR: Kell-e nekünk szabad verseny? Versenypolitikai gondolatok az erős állam eszméje és az egyház társadalmi tanítása szemszögéből . . . . .

TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ: Magyar ügyek a Velencei Bizottság előtt (2011–2013) . . .

JÓZSA ZOLTÁN:

308 317 327 343

VIII. Jogösszehasonlítás, jogelmélet / Comparative law, legal theory / Droit comparé, théorie de droit / Rechtsvergleichung, Rechtstheorie BADÓ ATTILA: Die „Maßregelung“ englischer Richter im 21. Jahrhundert . . .

BLUTMAN, LÁSZLÓ: Why Does Focal Analysis Fail in Law? . . . . . . . . . . . . . . . .

JAKAB ÉVA: Jogtörténet és jogösszehasonlítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

357 365 389

KIRÁLY MIKLÓS: Utószó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

399

7

Martonyi Jรกnos

Dékáni köszöntő Dean’s greetings Salutation du Doyen Grußwort des Dekans

A

könyv, amit a Tisztelt Olvasó a kezében tart egy Liber Amicorum Prof. Dr. Martonyi János tiszteletére. A liber amicorum egyetemi körökben elterjedt tisztelgési forma, amelyben a közeli kollégák, munkatársak és sokszor volt doktoranduszok/doktorandák tisztelegnek egy közmegbecsülésnek örvendő és az aktív oktatói pályájának csúcsára ért kolléga, mester előtt. Magyarul ünnepi kötetnek nevezzük az ünneplés és a visszatekintés ezen formáját, amit rendszerint az ünnepelt professzor 70. születésnapján nyújtanak át a pályatársak és a felkéréssel megtisztelt kollégák, tanítványok.

A kötetben szereplő tanulmányok tartalmukat tekintve szervesen kapcsolódnak Martonyi Professzor munkásságához, visszatükrözik tudományos pályáját, és felsejlenek bennük az életpálya eredményeit elismerő baráti tisztelet és szeretet hangjai is (tabula gratulatoria).

A Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara iskolaalapító Professzora előtt tiszteleg e kötettel. Martonyi Professzor, a Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi Magánjogi Tanszékének alapítója, első tanszékvezetője, elévülhetetlen érdemeket szerzett Karunkon a nemzetközi magánjog, illetve a nemzetközi gazdasági jog magas szintű művelésében és oktatásában. Tudományos munkássága iskolateremtő, szakmai véleménye évtizedek óta meghatározó.

Martonyi Professzor Úr élete és szakmai munkája a kezdetektől összefonódik a Szegedi Tudományegyetemmel. Az Egyetemnek akkor még otthont adó Kolozs­ várott született, ahol édesapja az egyetem professzoraként oktatott. A későbbiekben az akkor már Szegedre költözött egyetemen végezte jogi tanulmányait, majd – szerteágazó nemzetközi tevékenysége mellett – ugyancsak ide koncentrálódott iskolateremtő munkássága: 1996-ban megalapította a Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi Magánjogi Tanszékét, amelyet több mint egy évtizeden keresztül vezetett.

Martonyi Professzor Úr az Egyetem életének integráns része, óriási tapasztalatával és széles körű szakmai ismereteivel meghatározó oktatási, kutatási és tudományszervezési tevékenységet végzett és végez.

A kötet szerkesztésekor nem kizárólag az elmúlt évtizedekben elért tudományos eredményekre kívántunk emlékezni, hanem ismerve az Ünnepelt vitalitását, azt a jövő kezdetének is szánjuk. Martonyi Professzor Úr maga is egy tisztességesen elvégzett és lezárt munkának tekinti a múltat, s figyelmét mindig inkább a jövő új kihívásai felé fordítja. Ennek szellemében kezdeményezője és támogató mentora a Szegeden létrehozandó Frankofón Egyetemi Központnak, amelynek célja, hogy a különböző képzésekben részt vevő francia nyelvű – magyar és külföldi – hallgatók tudományos és kulturális műhelye legyen. A Központ nem csupán a francia nyelvet

13

beszélők, de Magyarország és Szeged számára is nagy lehetőség, mivel a frankofón oktatási és kulturális szerveződés keretében egyre több külföldi diák érkezhet Szegedre, ezzel is hozzájárulva az egyetem nemzetközi ismertségének növeléséhez.

Ez a kötet nemcsak a barátok tisztelgését, hanem a Szegedi Tudományegyetem elismerését és nagyrabecsülését is hivatott kifejezni az iskolateremtő Professzora előtt, akinek szakmai irányításával jogásznemzedékek nőttek fel, és akinek tanítványai közül néhányan ma már szintén kiemelkednek e tudományterületek tudományos művelésében.

Németországban a liber amicorum szerkesztése különösen nagy megtiszteltetést jelent a fiatalabb pályatárs számára, mert ez jelenti a tudományos staféta és az ezzel járó szakmai és emberi felelősség átadását. Őszintén hisszük és reméljük, hogy az utódok az elkezdett munkát tovább folytatva Professzor Úr méltó követői lesznek.

Tisztelt Professzor Úr, Isten éltessen sokáig és tartson meg közöttünk!

Szeged, 2014. március 24.

Prof. Dr. Hajdú József dékán

14

Szerkesztői előszó Editor’s preface Préface du rédacteur Vorwort des Herausgebers

E

z a kötet a szerzők tisztelgése, nemcsak a professzor, az iskolateremtő tudós, a miniszter előtt, hanem tisztelgés a barát előtt is. A kötet, amelyet az olvasó kezében tart, nem a kollégák, nem a munkatársak könyve; ez a könyv – és ha így van, akkor a szervező-szerkesztő célja megvalósult – az, ami a kötet fedőlapján olvasható: liber amicorum, vagyis a barátok könyve.

Kedves Professzor Úr, Kedves János, fogadd hát tőlük őszinte barátsággal! Isten éltessen!

Kolozsvár, 2014. április 5.

Dr. Nagy Csongor István tanszékvezető egyetemi docens

17

I. Köszöntők Greetings Salutations Grußworte

Egy félévszázados barátság apropóján DIENES-OEHM EGON

M

artonyi János fél évszázada a barátom. 1964 kora őszén még csak néhány napja laktam együtt Juhász Endrével a szegedi József Attila Kollégiumban, amikor szobánkba betoppant János, Endre korábbi osztálytársa és barátja, harmadéves évfolyamtársa. (Endre hamarosan legjobb barátommá vált. Nem sejthettük ekkor még, hogy a sors különös kegye folytán évtizedek múltán mindhármunknak nemzetközi szinten kell az ország javára szóló együttes erőfeszítéseket tennünk.) Éppen Kantot olvastam, a könyvet János távozásakor kölcsön kérte tőlem.

Másnap a Hungária bárban futottunk össze, véletlenül. János egy nagyobb társaságban ékesszólóan, német nyelvű idézetekkel megtűzdelve beszélt Kant „Örök béke” című művéről a csillogó szemű leányok ámulatára. Különleges képességeiről ez alkalommal győződhettem meg először.1 Jánossal való kapcsolatomat kezdetben valójában a ’60-as évek híres-hírhedt szegedi jogász aranyifjúságának felhőtlen – kívülről szemlélve néha felelőtlen – élete, az ennek során szerzett közös élmények, a mámorító éjszakák és az azt követő másnapos hangulatok alapozták meg. Ez utóbbira amúgy elég okot szolgáltatott a létező szocializmus szürke és monoton világa is, amelyből mindketten sóvárogva próbáltunk minél messzebbre kitekinteni, már amennyire az ez idő tájt lehetséges volt.

Vigyázó szemünket tehát már akkor Párizsra és a „piszkos imperialista” világ egyéb központjaira vetettük, spirituális és földhöz ragadt értelemben egyaránt.

Mindebbe természetesen belefértek a filozófiai és ideológiai áramlatok, a napi politikai események, gazdasági viszonyok vagy bármi, ami „odaát” történik. A közös érdeklődés, az azonos értékrend, világlátás és hit, az erről folytatott eszmecserék ekkor mélyítették el kapcsolatunkat, létrehozván azt a kölcsönös bizalmi tőkét, amelyre, mint szilárd talajra épült a jóval későbbi hivatásos – előbb csak jogásziszakmai, majd nemzetközi és munkahelyi – együttműködésünk.

János kimagasló szellemi képessége és vezetői adottságai, az akkori időkben szinte páratlan idegen nyelvi felkészültsége már az egyetemi évek alatt egyértelműen kitűnt a széles baráti és ismerősi kör számára. Itt ismét bevillan egy régi emlék, még 1966-ból való. A felettem két évvel végző Jánossal és néhány évfolyamtárs cimborájával az évzáró bankettjüket követően egész éjszaka együtt mulatoztunk. Nyári hajnal, sőt inkább már reggel volt, amikor a végig látogatott kocsmák után Szeged közAlkotmánybíró.

21

pontjában, a Széchenyi térről egy valaki által ott felejtett hajóláncot magunkkal vonszolva, mintegy győztes ifjúságként bandukoltunk át Új-Szegedre és közben arról tanakodtunk kiből mi lesz majd a jövőben, milyen jogászi, egyéb igazságügyi posztokon dolgozik majd. Valamelyikünk ekkor mondta: „Vanek (ez volt János), Te biztos miniszterelnök leszel.” (Erre reagálva azonnal magamnak igényeltem a külügyi tárcát.) Hát, ez nem így lett, bár János esetében akár meg is történhetett volna.

A ’70-es és ’80-as évek visszaigazolták mindazokat a várakozásokat, amelyeket János személyisége, adottságai és tudása alapján a legtöbb őt ismerő ember táplált vele kapcsolatban. Előbb külkereskedelmi jogászként, mint a MASPED jogtanácsosa vált neve a szakmában ismertté, és ebben a minőségében képviselhette Magyarországot nemzetközi fuvarozási témákban az UNCTAD konferenciáin, valamint – már kandidált nemzetközi magánjogászként – a Hamburg Rules nemzetközi tengerfuvarozási egyezményének létrehozásában. Számára és az országnak egyaránt nagy siker volt, hogy ő elnökölhette az UNCTAD-nak a vonalhajózás nemzetközi kódexét célzó munkálatokat. Mindezeket közelről szemlélhettem, mert – távolról sem ekkora sikereket aratva – magam is heteket és hónapokat tölthettem el a genfi székhelyű UNCTAD más témájú tárgyalásain.

1980 nagy szakmai változást hozott az akkor már jó szakmai hírnevű barátom életében, mivel ekkor került először testközelbe régi szerelmével, az Európai Gazdasági Közösséggel. Négy évig Brüsszelben, majd újabb négy évig már Budapesten kereskedelempolitikai osztályvezetőként tette mások számára is nélkülözhetetlenné ismeretei felhasználását az európai integráció kérdéseiben, miközben a GATT különböző tárgyalásain szintén osztatlan sikereket aratott.

János 1988-ban lett a Külkereskedelmi Minisztériumból Kereskedelmi Minisztériummá váló külgazdaságot irányító szerv jogi főosztályának főnöke, ahol ekkoriban én – szintén GATT, UNCTAD és EGK ügyekkel foglalkozva – a nemzetközi jogi osztály vezetője voltam. Ettől kezdve – az általunk mindig kívánt, mégis váratlan gyorsasággal érkező rendszerváltozás hajnalán – már nemcsak abban értettünk egyet, hogy megszűnt a „kocsmai politizálás” ideje, hanem hivatalos feladataink is több évtizedre szólóan összefonódtak, még azokban az években is, amelyeket ő a minisztériumi léteken kívül, ügyvédként töltött el. Én ugyanis 2011-ig Jánossal és a már említett másik barátommal, Juhász Endrével életem legszebb és legeredményesebb szakmai időszakát töltöttem el. Velük együtt dolgozva abban a szerencsében részesültem, hogy az Európai Gazdasági Közösségből, az ősi ellenségből előbb az Európai Közösségek partnerévé, társult országává, majd az Európai Unió tagjává váló Magyarország integrációs folyamatának – két barátomnak közvetlenül alárendelt szerepkörben – irányítója, majd a csatlakozás után hazánk állandó brüsszeli képviselője lehettem.

A rendszerváltozástól külgazdasági-, majd külügyi államtitkár, illetőleg 1998 után két alkalommal külügyminiszter Martonyi János arculata, fellépései és személyisége már nyitott könyv a széles nyilvánosság számára. Ugyanígy közismert és még a politikai ellenfelek számára is elfogadott Martonyi János hatalmas szakmai

22

tudása, kiemelkedő intelligenciája, bölcsessége és tárgyalási eredményessége. Nem részletezném tehát tovább azokat a hazai és nemzetközi sikereket, amelyeket nagy ívű és sokrétű közéleti és tudományos pályafutása során a most 70. életévét betöltő János elért. Lehetetlen lenne ezeket felsorolni.

Inkább engedtessék meg nekem – a baráti végszót megelőzően – egy szubjektív beismerés. Mert azért vitáztunk is, különösen a valósággá vált közös álmunk, a hazánkat magában foglaló Európai Unió jövőjéről. Az új évezred első évtizedének közepén elbukott európai alkotmányos szerződésnek az évtized elején történő előkészítésekor nehezményeztem, hogy a szerintem két legfontosabb kérdést – az integráció föderatív, vagy konföderatív céljának kinyilvánítását és útjának megtervezését, illetőleg az Unió külső határának meghatározását – a vezető nyugat-európai országok képviselői nem kívánták megvitatandó témává tenni. Ennek következtében tartottam attól, hogy az Európai Unió egyre inkább degradálódik és a végén kizárólag európai külpolitikai projektté változik. János nyugalomra intett, a kibővítés és elmélyülés dialektikus egységének történéseire figyelmeztetett, amelyben hol az egyik, hol a másik törekvés került előtérbe.

Elismerem, hogy az Európai Unió nem lett „csak” egy külpolitikai projekt. Még akkor sem, ha az Unió ma inkább az európai népek szüntelenül bővülő, mint mélyülő integrációja, ahol az eredeti célokat szolgáló szolidaritás elve a korábbinál jóval kevésbé érvényesül. Jó lenne remélni, hogy a közeli jövőben ismét olyan elmélyülési szakasz következik, amely ennek az elvnek az újra életre keltésével a jelenleginél jobban tiszteletben tudja tartani a kisebb tagok egyedi jellegzetességeit, anélkül, hogy mindez a közös érdekek rovására történne.

70 éves születésnapodra kívánságom az, kedves barátom, János, hogy a sok felhalmozott tapasztalatot, bölcsességet és szakmai tudást még sokáig kamatoztasd.

Add át azt az ifjúságnak a Reád jellemző humorral és verbális eleganciával, lehessenek minél többen Thomas Mann-i értelemben vett polgárok, olyanok, mint Te. És írj és írj, mert ebben a műfajban ugyancsak jelentős előnyöd van, az írástudók többségével szemben is.

23