A nyugdíjbiztosítási ellátások fenntarthatóságának jogi garanciái by ORAC Kiadó

RAB HENRIETT ��

A nyugdíjbiztosítási ellátások fenntarthatóságának jogi garanciái ��

RAB HENRIETT

��

A nyugdíjbiztosítási ellátások fenntarthatóságának jogi garanciái ��

Lap- és Könyvkiadó Kft.

A HVG-ORAC a LexisNexis csoport partnere

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy módon – a kiadó engedélye nélkül közölni. ISBN 978-963-258-176-7 Budapest, 2012 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Internet: www.hvgorac.hu • E-mail: info@hvgorac.hu Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

Tartalom ��

Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 I. Bevezető felvetések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 II. A szociális jogok megítélésének viszonyrendszere . . . . . . . . . . . . . 16 II.1. A szociális jogok jogállami megítélése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 II.2. A szociális jogok alkotmányos megítélése – alapvető felvetések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35 II.3. A szociális jogok megítélésének változása az Alkotmánybíróság gyakorlatában, avagy az Alkotmánybíróság eddigi alkotmányértelmezési elvrendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52 II.3.1. Az Alkotmánybíróság szociális jogok körét értelmező gyakorlata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56 II.3.2. Az Alkotmánybíróságnak az Alkotmány 70/E. §-ához kapcsolódó határozatai – a szociális biztonsághoz való jog tartalma és mértéke . . . . . . . . . 58 II.3.3. A jogállamiság, jogbiztonság, szerzett jog kérdése . . . 70 II.3.4. A tulajdonvédelem és a társadalombiztosítási ellátások kapcsolata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 77 II.3.5. A „kellő felkészülési idő” fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . 90 II.3.6. A diszkrimináció tilalma és a társadalmi szolidaritás kérdése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 92 II.3.7. A nyugdíjrendszer működését, finanszírozását érintően hozott alkotmánybírósági határozat . . . . . . 98 II.3.8. A Német Szövetségi Alkotmánybíróság gyakorlata a tulajdonvédelem kapcsán . . . . . . . . . . . . 104 II.3.9. Az Alkotmánybíróság gyakorlatán alapuló szociálisjog-értelmezés összefoglaló következtetései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109

Tartalom

II.4. A szociális jogi minimumok meghatározása a nemzetközi jogi környezetben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113 II.4.1. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének vonatkozó egyezményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 114 II.4.2. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet jelentősége a szociális jogok biztosítása kapcsán . . . . . . . . . . . . . . . 125 II.4.3. Az Európa Tanács szerepe a szociális jogok biztosítása körében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 134 II.4.4. Az Európai Unió szociálpolitikája . . . . . . . . . . . . . . . . . 141 III. A szociális jogok gazdasági megítélése és ennek társadalmi következményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 161 III.1. Alapvetések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 161 III.2. A közgazdaságilag fenntarthatónak tartott társadalombiztosítási rendszer modellek . . . . . . . . . . . . . . . 166 III.3. Demográfiai hatások és foglalkoztatási viszonyok szerepe . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 187 III.4. A társadalombiztosítási rendszer problémáinak alapjai – Helyzetkép . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 198 III.5. A felosztó-kirovó nyugdíjrendszerből és annak átalakításából adódó problémák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 207 III.5.1. NDC rendszer kontra nettó pontrendszer . . . . . . 214 III.6. A közép- és kelet-európai országok nyugdíjrendszereinek sajátosságai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 221 III.6.1. A kelet-európai közös gyökerek . . . . . . . . . . . . . . . . 221 III.6.2. A reform lehetséges irányai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 225 III.7. Az 1997/1998-as nyugdíjreform és annak hatása a nyugdíjrendszerre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 232 III.8. A második pillér dilemmája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 240 III.9. A nyugdíjrendszer átalakításának lehetséges irányai – összegző gondolatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 244 IV. A nyugdíjrendszer egyes megreformált vagy reformra szoruló elemeiből levont következtetések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 251 IV.1. A fokozatos nyugdíjreform egyes elemeinek hatása a nyugdíjrendszerre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 252

Tartalom

IV.1.1. Az első pillér reformja – a szolidaritási elemek fokozatos kiiktatása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 253 IV.1.2. A szolidaritási elvű nyugellátás hatása a nyugdíjrendszerre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 265 IV.2. Kedvezmények a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez . . . 270 IV.2.1. Korkedvezmény megszerzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 270 IV.2.2. A prémiumévek program és a korengedményes nyugdíj: A munkanélküliség megelőzésének két alternatívája a nyugdíjbiztosítás eszközei körében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 271 V. A jelenleg hatályos nyugdíjszabályozás bemutatása . . . . . . . . . . . . 279 V.1. Alapelvek és alapfogalmak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 279 V.2. Az egyes nyugdíjszolgáltatások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 280 V.2.1. Saját jogú nyugellátások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 281 V.2.2. Hozzátartozói nyugellátások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 289 V.3. A nyugellátásra vonatkozó általános rendelkezések . . . . . . . 296 V.3.1. A nyugellátások folyósítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 296 V.3.2. A nyugellátások évenkénti rendszeres emelése . . . . . . . 297 V.3.3. Igényérvényesítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 299 V.3.4. Visszafizetési és megtérítési kötelezettség . . . . . . . . . . . . 301 VI. Felhasznált irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 307

Előszó ��

A rendszerváltáskor célul kitűzött demokratikus Magyarország felépítésének egyik fontos eleme a szocialista paternalizmus szellemével áthatott állam helyébe lépő szociális jóléti állam intézményeinek kiépítése volt. Ez a folyamat – a megörökölt és azóta keletkezett újabb problémák lassító, olykor romboló hatása ellenére – nem állt meg. Az olykor ellentmondásos, nehézkes törvényhozási folyamatok mellett – néha ellenére – az átalakuló és elsősorban öregedő magyar társadalom egyre erőteljesebben megnyilvánuló igénye a nagy szociális ellátórendszerek világos definiálása, megtöltése tartalommal és európai színvonalú működése, működtetése. A szerző ehhez a napjainkban egyre inkább megkerülhetetlen és nagy fontossággal bíró folyamathoz nyújt megalapozott, széles perspektívájú – a gyakorlat és elmélet tételeit komplexen összekapcsoló – hasznos segítséget. A társadalombiztosítási ellátásoknak – különösen a vizsgált öregségi nyugdíjrendszernek – a jelenlegi gazdasági, demográfiai helyzetben jelentős kihívásokkal kell szembenézniük. A nyugdíjbiztosítási rendszerek működése, működőképessége az európai társadalmak számára létfontosságú, hiszen ezekben az országokban jelentős méreteket ölt az elöregedés. A nyugdíjak finanszírozhatósága olyan elodázhatatlan kérdéssé vált napjainkra, amelynek tudományos értékű vizsgálata elkerülhetetlenül szükséges mind a jogtudomány, mind a közgazdaság-tudomány számára. A jogtudomány oldaláról a legnagyobb problémaként az fogalmazható meg, hogy a különböző nyugdíjrendszerek szabályozásával miként garantálható évtizedekre előre, hogy a jelenleg járulékfizető aktív korosztály később, jogosultként hozzájuthasson egy megfelelő szintű öregségi nyug ellátáshoz. A szerző a kérdés vizsgálatakor – a szakirodalomra eddig általában jellemző, túlnyomóan a társadalombiztosítást mint közgazdasági, finanszírozhatósági problémát bemutató megközelítéssel szemben – a jogtudomány eszközeit – elsősorban a szociális biztonság emberi jogi, alkotmányjogi, alkotmánybírósági és nemzetközi jogi garanciarendszerének aspektusait – használta fel. Könyvében új módon közelít a tárgyalt kérdésekhez abból a szempontból is, hogy a fiskális szempontú közgazdasági

Előszó

elméleteket nem mellőzi, hanem a szociális jogok alapjogi jogvédelmével igyekszik azokat szembesíteni, illetve összekapcsolni. A bevezető gondolatok között olvashatjuk, hogy „merész összekapcsolásnak tűnhet a szociális jogok és a társadalombiztosítás fenntarthatóságára vonatkozó kérdések együttes vizsgálata”. A szerző álláspontja szerint ez egyáltalán nem merész, hanem éppenséggel az egyik lehetséges garanciális út. A szociális jogok a szociális biztonsághoz való jogot, azon belül is leginkább a társadalombiztosításhoz való jogot deklarálják (legalábbis azokban a jóléti államokban, amelyekben a tradicionális bismarcki biztosítási logika tekinthető dominánsnak), ehhez teremtenek ún. relatív alanyi jogot. A biztosítási típusú rendszerekben az igénylőnek csak akkor keletkezik alanyi joga, ha kedvezményezett, vagy még inkább biztosított volt és rendelkezik a társadalombiztosítás által előírt feltételekkel. Ezzel szemben, a társadalom többi tagja ki van zárva a biztosításból. Ezért is fontos az a megállapítás, hogy nem lehet kizárólag társadalombiztosításra szűkíteni az öregségi nyugellátás kérdését, hanem tágabb értelemben a szociális biztonság kontextusába kell helyezni. A szerző jelen munkájában a magyar jogtudományban eddig elhanyagolt jogi alapkérdéseket, a nyugdíjbiztosítási ellátások fenntarthatóságának jogi garanciáit (jogvédelmét) mutatja be – elsősorban a releváns AB határozatok tükrében. A szerző eredeti kiindulási pontját, vagyis a jogi garanciák szerepét a nyugdíjbiztosítás alakulásában kiválóan egészíti ki gazdasági kérdések és lehetőségek vizsgálatával, így adva komplex képet a társadalombiztosítás és a nyugdíjbiztosítás rendkívül összetett viszonyrendszeréről. Az alapjogi vizsgálat időszerűségét az adja, hogy az új Alaptörvény hatályba lépését követően – vélhetően – a korábbi alkotmánybírósági gyakorlat e területen is átalakul. Ehhez nyújt összegző elemzést a szerző, segítve az eligazodást a korábbi releváns alkotmánybírósági határozatok sokaságában. Meggyőződésem, hogy a könyv gondolatébresztő és szemléletalakító munka, amit haszonnal forgathatnak a szociális joggal – azon belül is nyugdíjbiztosítással –, valamint alkotmányjoggal foglalkozó, mind elméleti, mind gyakorlati szakemberek és a szociális jogban az átlagnál jobban elmélyülni kívánó joghallgatók. Szeged, 2012. október 12.

Hajdú József egyetemi tanár

I. Bevezető felvetések ��

A téma felvetésem – véleményem szerint – magyarázatra szorul. Merész összekapcsolásnak tűnhet a szociális jogok és a társadalombiztosítás fenntarthatósága kérdésének együttes vizsgálata, remélem azonban bevezetőmmel kellő indokkal szolgálok ennek alátámasztására. A témakör feldolgozása, elemzése különösen indokolt napjainkban, mikor a társadalombiztosítási ellátások a jelenlegi gazdasági helyzetben újabb átalakításon mentek és mennek keresztül. Amennyiben azt vizsgáljuk, hogy a költségvetési megszorítások keretében miért kerülnek mindig reflektorfénybe a szociális ellátások, akkor megállapítható, hogy a szociális jogok keretei közé tartozó ellátások fenntartása jelentős megterhelést jelent a mindenkori költségvetés számára. A kérdést ezen szempontok alapján vizsgálva jutottam arra a következtetésre, hogy mindenképpen szükséges a szociális jogok alkotmányjogi, alkotmánybírósági és nemzetközi jogi vizsgálatát elvégezni ahhoz, hogy a társadalombiztosítás eddigi közgazdasági alapú finanszírozhatóságának kérdését értékeljem. A feldolgozás újszerűségét véleményem szerint az adja, hogy a fiskális szempontú közgazdasági elméletek és a szociális jogok alkotmányos jogvédelmének szembesítését igyekszem elvégezni. Mindezt teszem abból a célból, hogy a jogtudomány és annak képviselői a társadalombiztosítási reformok kapcsán ismételten reflektorfénybe kerülhessenek, véleményüket érvényesítve állást foglalhassanak, és a társadalombiztosítási rendszer kapcsán a jogi összhang megteremtésével a szabályozás egységesebbé válhasson. Alaptézisem, hogy az állami szerepvállalás elengedhetetlen eleme a társadalombiztosítási rendszernek. Ahhoz, hogy az állami fenntarthatóságról pontos elemzést végezhessünk, meg kell fogalmaznunk, hogy mit várunk el a szociális ellátó rendszerektől, konkrétan a társadalombiztosítás rendszerétől. Kiindulási alapunk, hogy a nyugdíjrendszernek egyrészről biztosítási elvűnek kell lennie, hiszen egy kockázatmegosztó közösség-

I. Bevezető felvetések

ről van szó,1 ami egyúttal egy kötelező, önbiztosítási rendszer is.2 Másrészről viszont valósítsa meg a társadalmi szolidaritás elvét is, amelyet jelenlegi feltételezéseink szerint az újraelosztási elem biztosít. Követelmény továbbá, hogy legyen átlátható, stabil és kiszámítható, ösztönözze a járulékfizetést, és alkalmazkodjon a gazdasási ciklusokhoz, ezzel összefüggően pedig képes legyen az önfinanszírozásra. További elvárás, hogy legyen arányos és társadalmilag szolidáris is egyben, hiszen el kell ismerje a magasabb jövedelmet, de meg kell segítse a rászorulókat, vagyis egyszerre kell tisztességesnek és szociálisan elfogadhatónak lennie.3 Ezért mindenképpen szükségesnek tartom annak megvizsgálását, hogy az alkotmányos háttér milyen lehetőségeket, mozgásteret teremt az államnak a társadalombiztosítási rendszer intézményrendszerének kialakításakor és a társtudományok, kiemelten a közgazdaságtan racionalitása mellett hogyan lehet a leginkább megfelelő, működőképes, azaz fenntartható és finanszírozható rendszert kialakítani. A könyv első általános részében elméleti síkon közelítem meg a szociális jogok jogelméleti helyzetét, az állam szerepét a szociális jogok biztosításában, majd a következő részben kitérek a szociális jogok alkotmányos megítélésére. Már a szociális jogok jogtudomány keretein belüli elemzésekor is több jogág kutatási eredményeit, módszereit felhasználva törekszem saját következtetéseket levonva javaslatokat megfogalmazni. Részletesen elemzem az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatát a szociális jogok, különös tekintettel a téma szempontjából kiemelt jelentőségű társadalombiztosítási ellátások vonatkozásában. Az Alkotmánybíróság gyakorlatának átformálódása igazolja azon alaptézisemet, hogy a társadalombiztosítási ellátások finanszírozhatóságának kérdésekor nem szabad kizárólag a közgazdaságtan tételeire támaszkodni, hanem a megoldások kialakításának sarokköve az alkotmányos lehetőségek vizsgálata is, mely a jelenlegi társadalombiztosítási kutatásoknak nem meghatározó eleme. 1 AUGUSZTINOVICS Mária – MARTOS Béla: Számítások és következtetések nyugdíjreformra, Közgazdasági Szemle, 1995. november, XLII. évfolyam, 993. oldal (továbbiakban: AUGUSZTINOVICS – MARTOS [1995.]) 2 RÉTI János: A nyugdíjreform néhány kiemelt kérdése, Közgazdasági Szemle, 1995. október, XLII. évfolyam 927. oldal (továbbiakban: RÉTI [1995.]) 3 AUGUSZTINOVICS – MARTOS [1995.], i. m. 1010. oldal

I. Bevezető felvetések

Igyekszem elhelyezni a magyar alkotmánybírósági (alkotmányos) gyakorlatot a nemzetközi jogi környezetben is, bemutatva a vonatkozó nemzetközi szerződések gyakorlati jelentőségű elemeit, melyek igazolják, hogy az Alkotmánybíróság döntéseinek formálódása a nemzetközi környezet változásával együtt alakul. Kitérek a nemzetközi szintér több szereplőjének (ENSZ, ILO, Európa Tanács, Európai Unió) szociális jogok vonatkozásában kialakított gyakorlatára, melyekről megállapítható, hogy egymással szimbiózisban élnek, és a hazai gyakorlat is a legtöbb esetben ezekkel összhangban alakul. Igyekszem bemutatni az ellentmondó és nem egyezményszerű, az uniós normákkal nem harmonizáló joggyakorlatok tárgyalásakor azok jogpolitikai indokait is. A könyv másik nagy szerkezeti egysége a szociális jogok egyes elemeinek – különös tekintettel a társadalombiztosítási ellátásokra, azon belül is a nyugellátására – biztosítására kialakított közgazdasági modellek, elemzési szempontok bemutatása, azok releváns elemeinek kiemelésével. A társadalombiztosítás rendszerén belül a nyugdíjbiztosítás elemzésére vállalkozom. Választásom azért esetett a nyugdíjbiztosításra, mert – véleményem szerint – annak szorosabb a szociális jogi kötődése, és az általános társadalmi, demográfiai folyamatokon hatása is jól érzékeltethetően kimutatható. Továbbá a nyugdíjbiztosítás folyamatai áthatják a szociális ellátórendszer egészét, érintik a szociális ellátások rendszerét (pl. időskorúak járadéka), a foglalkoztatáspolitikát (pl. a nyugdíjat megelőző álláskeresési segély), és jelentős hatást gyakorolnak az egészségbiztosítás egészére. A közgazdasági szempontú megközelítésen keresztül képet nyerhetünk az állam fiskális szempontjairól és azok hatásairól a társadalombiztosítási rendszerre. Szükségesnek tartom a jogi megközelítéstől ugyan nagyon távol álló, de a nyugdíjbiztosítás működését alapvetően meghatározó közgazdasági szempontú elemzés elvégzését is, mert a tisztán fiskális alapú hatásvizsgálat letisztultsága könnyebben összhangba hozható a tényleges szükségletekkel. Ezen modellek torzítására a jogi összehangolás mellett a demográfiai és szociológiai korrekciós mechanizmusok hívhatók segítségül, melyek elemző bemutatásakor önálló probléma felvetését és saját alternatívák bemutatását is elvégzem. Modellezi az előzőekben említett felvetéseimet, hogy az 1997-es nyugdíjreform kidolgozásakor is sor került a reformok hatásainak vizsgálatára, azonban a társadalmi folyamatok, a

I. Bevezető felvetések

demográfiai helyzet – az esetleges politikai döntésekről nem is beszélve – a tervezettől eltérő alakulása már néhány év távlatából vizsgálva is jelentős torzulásokat eredményezett. A nyugdíjbiztosítási reformok kapcsán számos téves, illetve félinformáció van a köztudatban, melyek a valós finanszírozási háttér, demográfiai és szociológiai ismeretek fényében más megvilágítást nyernek, ezért ezek analizálása által igyekszem helytálló és egyben objektív képet festeni a tényleges lehetőségekről, problémákról. A demográfiai háttér például segítséget nyújt annak megértéséhez, hogy generációnként miért eltérő módon terhelt a társadalombiztosítási rendszer, és ezen ismeretek birtokában megérthető, hogy miért kell más-más megoldási alternatívákat kidolgozni az egyes demográfiai ciklusokra. A szociológia pedig magyarázatot nyújt az egyes generációk eltérő hozzáállására a társadalombiztosítási rendszer alapját képező társadalmi szolidaritáshoz, amely szintén segíti az ideális megoldás kialakítását. A nyugdíjrendszerek általános vizsgálatát elemezve, külön alfejezetben emeltem ki a kelet-közép-európai országok speciális helyzetére vonatkozó információkat, ahol a környező országok, elsősorban Lengyelország és a magyar reform összevetését végzem el. Kiemelem az átalakítás közös és különböző elemeit és ezek hatását a nyugdíjrendszerre. Az itt tett megállapítások tanulságul szolgálhatnak a folyamatban lévő reform elemzésénél és a végső következtetések során. A társtudományok ismereteiből kiindulva – már nagyobb rálátás mellett – vázolom a nyugdíjbiztosítás aktuális helyzetét, kitérve az 1997-ben megalkotott és 1998-tól hatályos új nyugdíjrendszer finanszírozási dilemmáira, legfőbb hatásaira. A harmadik nagy szerkezeti egységben saját következtetéseimet levonva a társadalombiztosítási rendszer, azon belül is a nyugdíjbiztosítás jogi szabályozásának hazai ellentmondásait, anomáliáit törekszem bemutatni, és ezzel alátámasztani a korábbi fejezetekben felvázolt problémákat. Mindezt igyekszem a korábban a kelet-közép-európai országok speciális helyzetére vonatkozóan tett következtetésekre, és az abból adódó társadalmi problémákra is figyelemmel végezni, hogy tisztább képet nyerhessünk társadalombiztosítási rendszer és az állami szerepvállalás összefüggéseinek megítélésekor.

I. Bevezető felvetések

A hatályos nyugdíjszabályozás kritikai elemzése körében felhasználom az egyes részletkérdések vizsgálatakor született következtetéseket. Igyekszem összekapcsolni egyrészt az alkotmányos garanciák körében tett megállapításaimat a közgazdasági demográfiai elemzések alapján megállapított szükséges fejlesztési elemekkel, keresve ezáltal a szociális jogi garanciák és a fiskális szempontú reformelképzelések együttélésének lehetőségét. Majd az így kialakult szempont rendszerre figyelemmel vonom vizsgálatom alá a hazai nyugdíjszabályozás általam problematikusnak ítélt elemeit, és a kialakult mérce alapján ítélem meg a garanciák és fiskális elvárások arányát, teszek a nyugdíjrendszer egésze szempontjából kritikai megjegyzéseket. Kiemelem az általam a magyar nyugdíjrendszer jelentős problémáinak tartott elemeit, bemutatom az érintett kérdésekben a nyugdíjszabályok változásán keresztül a joggyakorlat alakulását, ellentmondásait és azok hatását összességében a nyugdíjrendszer fenntarthatóságára. A vázolt fejlesztési irányokra figyelemmel a reformfolyamatok előre mutató elemeinek bemutatásával és összehasonlításával igyekszem még elvégezni az új jogintézmények, mint például a foglalkoztatói nyugdíj, nyugdíjrendszerbeli helyének, környezetének vizsgálatát, mellyel egyúttal a fejlődési irányok kapcsán a nyugdíjpillérek bővítése, a nyugdíjak finanszírozhatósága szempontjából jelentős magánszektor felé való eltolódás lehetőségeit és veszélyeit is bemutatom.