Öröklési jog – Hagyatéki eljárás (Második, hatályosított kiadás)

Anka Tibor

Öröklési jog – Hagyatéki eljárás

Új magánjog sorozat

Anka Tibor

Öröklési jog – Hagyatéki eljárás

Lap- és Könyvkiadó Kft.

© Dr. Anka Tibor, 2014 © HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2014 Kézirat lezárás: 2014. június 1.

Szerkesztő-lektor: Sáriné dr. Simkó Ágnes

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon – a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISBN 978 963 258 236 8 ISSN 2064-7514 Budapest, 2014 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Internet: www.hvgorac.hu E-mail: info@hvgorac.hu Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

Köszönetet mondok Dr. Ankáné dr. Augusztin Évának azért, hogy a hagyatéki eljárásra vonatkozó közjegyzői gyakorlat megismertetésével és tanácsaival, valamint felbecsülhetetlen értékű kritikával segítette a munkámat.

Dr. Csűri Évának az „Értékpapírok és társasági részesedések a házassági vagyonjogban”; „A társasági részesedések a házassági vagyonjogban” és a „Vagyoni értékű jogok és a gazdasági jog egyes kérdései a házassági vagyonjogban” című munkáiért, Dr. Kurucz Mihálynak a „magyar ingatlan-nyilvántartási jog a bizalomvédelmi joghatások tükrében” című munkájáért, Dr. Gellért Györgynek és Dr. Hegyháti Istvánnak „A hagyatéki eljárás” című alapvető alkotásukért, Sáriné dr. Simkó Ágnesnek a gondos szerkesztői munkájáért, a HVG-ORAC Kiadónak a türelméért. mindezek nélkül ez a könyv nem lenne, vagy – ha ez egyáltalán lehetséges – akkor színvonalában önmagát is alulmúlná.

Cegléd, 2014. június 1.

Anka Tibor

Tartalom Rövidítések jegyzéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

11

2010. évi XXXVIII. törvény a hagyatéki eljárásról I. fejezet Alapvető rendelkezések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

17

A törvény célja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A Polgári perrendtartás szabályainak alkalmazása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Hatáskör . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Illetékesség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Értelmező rendelkezések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Általános rendelkezések. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

17 26 27 28 32 43

II. fejezet Az eljárás megindulása és a hagyatéki vagyonnal kapcsolatos egyes intézkedések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

63

Az eljárás megindulása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A hagyaték leltározása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Biztosítási intézkedés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Intézkedések a hagyaték leltározása után . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

63 65 97 113

III. fejezet A hagyatéki tárgyalás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

115

A tárgyalás kitűzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A végintézkedés beszerzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Eseti gyám, eseti és ügygondnok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Idézés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Hirdetmény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A tárgyalás menete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A hagyatéki eljárás felfüggesztése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

115 116 121 125 143 152 168

8

Tartalom

A hagyatéki eljárás költsége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A hagyatéki eljárás megszüntetése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A hagyaték átadása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A hagyaték átadása teljes hatállyal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A hagyaték átadása ideiglenes hatállyal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Végzések közlése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Az eljárás befejezését követő intézkedések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

182 188 190 207 216 270 273

IV. fejezet Különleges eljárások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 277 Közvetítői eljárás, osztályos és egyéb egyezségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A hagyaték átadása tárgyalás nélkül . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Az özvegyi jog megváltása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Eljárás végrendeleti végrehajtó megnevezése esetén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Hagyatéki eljárás utóörökös-nevezés esetén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Öröklési bizonyítvány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Póthagyatéki eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Nemzetközi vonatkozású rendelkezések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

277 293 298 314 326 330 334 336

V. fejezet A közjegyző eljárásával kapcsolatos jogorvoslatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 338 A hagyatéki eljárás megismétlése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 338 Fellebbezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 352 VI. fejezet A hagyatéki per és a jegyző eljárásával kapcsolatos jogorvoslatok . . . . . . . . . 364 Hagyatéki per . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 364 Jogorvoslat a jegyző eljárásával kapcsolatban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 366 VII. fejezet Adatkezelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 368

Tartalom

9

VIII. fejezet Záró rendelkezések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 372 Felhatalmazások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 372 Hatálybalépés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 373 Átmeneti rendelkezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 373 Függelék 29/2010. (XII. 31.) KIM rendelet a hagyatéki eljárás egyes cselekményeiről . . . . . 381

Rövidítések jegyzéke Be.

a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény

BH

Bírósági Határozatok

Btk.

2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről

Bszi.

a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény

Ctv.

a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény

Csjt.

a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény

Csődtv.

a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény

díjrendelet

a közjegyzői díjszabásról szóló 14/1991. (XI. 26.) Im rendelet

EBH

Elvi Bírósági Határozat

földforgalmi törvény

a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény

földforgalmi végrehajtási törvény

a 2013. évi CCXII. törvény a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról

Gt.

a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény

Gyer.

a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet

Gyvtv.

a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény

hatályba nem lépett Polgári Törvénykönyv

a Polgári Törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. törvény

He.

a hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) Im rendelet

Rövidítések jegyzéke

12 Hetv.

a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény

Hetvn.

a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény módosításáról szóló 2010. évi CXV. törvény

Inytv.

az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény

Inytv.vhr.

az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet

Itv.

az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény

Ket.

a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályai­ ról szóló 2004. évi CXL. törvény

KGD

Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytár

Kjnp.

az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény

Kjtv.

a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény

Ktv.

2011. évi CXCIX. törvény a közszolgálati tisztviselőkről

Ltv.

a polgárok személyi adatainak és lakcímének adatait tartalmazó nyilvántartásról szóló 1992. évi LXVI. törvény

Nmjtvr.

a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet

PK

a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának állásfoglalása

Ptk.

a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény

Pp.

a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény

Ppék.

105/1952. (XII. 28.) MT rendelet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) hatálybaléptetése folytán szükséges rendelkezések tárgyában

Ptké.

2013. évi CLXXVII. törvény a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről

régi Ptk.

a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény

régi Ptké.

a Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet

Rövidítések jegyzéke

13

Sztv.

a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény

Tft.

a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény

Tpt.

a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény

Vht.

a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény

2010. évi XXXVIII. törvény a hagyatéki eljárásról

I. FEJEZET

Alapvető rendelkezések A törvény célja 1. § Ennek a törvénynek az a célja, hogy az ember halálával bekövetkező hagyatékátszállást – az örökösként érdekelt személyeknek és a hagyaték egyes vagyontárgyaira, vagyoni részhányadára való öröklési jogcímüknek a megállapításával – biztosítsa.

Egy törvénynek soha nincsen célja, az a jogalkotói akarat kifejeződése. Célja mindig a jogalkotónak van, amely eléréséért a jogszabályt alkotja. A jogalkotó célja tehát a Hetv.-vel, hogy a hagyatéki eljárás az ember halálával a vagyonában bekövetkező jogutódlást a halál mint jogi tény folytán jogutóddá váló személyeknek és a halál folytán bekövetkezett jogutódlásra vonatkozó jogcímüknek a megállapításával, a jogutódokra átszálló hagyatéki vagyon tárgyainak, vagyoni részének, vagyoni hányadának a megállapításával biztosítsa.

A hagyaték az örökhagyót a halálakor megillető vagyon. A vagyon az örökhagyó személyéhez kapcsolódó jogok, dolgok, követelések, kötelezettségek összessége. A hagyaték nem azonos az örökösre átszálló hagyatékkal. Ugyanis az örökhagyó hagyatékához olyan jogok, dolgok, követelések, kötelezettségek is tartoznak, melyek a halál folytán a jogutódra nem szállnak át. Vagy azért, mert a halál folytán eleve elenyésznek, fogalmilag kizárt a jogutódlás (egyes, a hagyatékhoz tartozó vagyontárgyak nem szállnak át senkire sem, mert a halál pillanatában az örökhagyót még megilletik, de egyben a halál pillanatával meg is szűnnek), vagy azért, mert bár a vagyon átszáll a jogutódra, a jogutód azonban nem örökös, a hagyatékban lévő kötelezettségekért nem felel, a hagyaték adott vagyontárgya, az egész hagyaték, a hagyaték egy része, vagy a hagyaték vagyoni hányada tekintetében csupán jogokat szerez, őt kötelezettségek nem terhelik, mert a jogutód dologi hagyományos vagy halál esetére megajándékozott, avagy szerződéses örökös, ez utóbbi az örökhagyó tartozásaiért eleve nem felel, a kötelesrészigényekért a régi Ptk. szerint egyáltalán nem, a Ptk. szerint pedig a 7:80. § (4) bekezdésében foglaltakat meghaladóan nem felel (BDT 2007.1581.; BH 1988.401.; BH 1981.407.; BH 1980.286.).

Az örökösre a jogok, dolgok, követelések teljes egészükben átszállnak. Átszállnak az örökhagyó kötelezettségei, tartozásai is, de míg a jogok, dolgok, követelések teljes egészükben megilletik, addig formailag a kötelezettségek is terhelik ugyan az örököst, ám a felelőssége az örökhagyónak az egyébként rá egészükben átszállt kötelezettségeiért a hagyatékkal cum viribus vagy értéke erejéig pro viribus jelleggel korlátozott. Az örökléssel az a sajátos eset áll elő, hogy a kötelezettségek teljes egészében

18

Öröklési jog – Hagyatéki eljárás

átszállnak ugyan, de ettől elválik a kötelezettségekért való felelősség terjedelme.

Ezért nevezzük hagyatéknak az örökhagyót a halálakor megillető valamennyi jogot és kötelezettséget, míg örökségnek csak azt, amely ebből az örökösre „mint egész” (jogok a kötelezettségekkel együtt) átszáll.

Nem nevezzük örökségnek – a szerződéses öröklés kivételével – azt a vagyonátszállást, amely a kötelezettségek átszállásával nem jár, ez halál esetére szóló ajándék vagy dologi hagyomány. (A dologi hagyomány nem azért dologi hagyomány, mert a tárgya valamely dolog, hanem azért, mert a hagyomány tárgyát dologi hatállyal közvetlenül az örökhagyótól szerzi meg a hagyományos. Akkor is, ha a dologi hagyomány abból áll, hogy az örökhagyó a dologi hagyományossal szemben fennálló valamely követelését, a dologi hagyományos tartozását engedi el. A hagyomány tárgyára a dologi hagyományosnak dologi jogi igénye van, míg a kötelmi hagyományosnak csak kötelmi igénye keletkezik valamely vagyoni szolgáltatásra, teljesítésre. Ő nem is az örökhagyótól szerez, nem az örökhagyó jogutóda, még akkor sem, ha a kötelmi hagyomány tárgya a hagyatékban meglévő valamely dolog vagy a hagyatékhoz tartozó valamely követelés elengedése, mert a kötelmi hagyomány esetén a hagyományosnak csak az örökössel szemben keletkezik igénye arra, hogy adja ki azt a dolgot, amelyre kötelmi hagyományosként igénye van, engedje el azt a követelést, amelynek elengedését az örökhagyó kötelmi hagyományként rendelte. Kötelmi hagyomány esetén az örökhagyó nem közvetlenül juttat a hagyományosnak, hanem a hagyománnyal terheltet – többnyire az örököst – terheli azzal a kötelezettséggel, hogy a hagyatékhoz tartozó, az örökös által öröklés jogcímén megszerzett vagyontárgy tulajdonjogát ruházza át a hagyományosra, vagy a megörökölt követelést a hagyományosnak engedje el. A kötelmi hagyományos jogelőde tehát a hagyománnyal terhelt és nem az örökhagyó.)

A Polgári Törvénykönyvnek az a mondata tehát, hogy az ember halálával a hagyatéka mint egész száll át az örökösre, több finomítást is igényel. Az örökhagyó halálával a hagyatéka mint egész száll át az örökösre, de nem az egész hagyaték száll át az örökösre. A hagyatékhoz tartozó egyes vagyontárgyak, vagyonrész, vagyoni hányad pedig átszáll ugyan, de nem az örökösre, vagyis csupán a jogok, az aktívumok szállnak át, a passzívumok viszont nem.

Az örökhagyót a tárgyhavi társadalombiztosítási nyugellátás megilleti, ha a hónap első napját megérte, az örökhagyó részére ki nem fizetett „utolsó havi nyugdíj” mint követelés polgári jogi értelemben az örökhagyó hagyatékát képezi, és mint hagyatéki vagyontárgynak a halállal az örökösre kellene átszállnia. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 83. § (2) bekezdése szerint azonban a jogosult halála esetén a fel nem vett nyugellátást a vele közös háztartásban együtt élt házastárs, gyermek, unoka, szülő, nagyszülő és testvér egymást követő sorrendben, ezek hiányában az örökös veheti fel. Az örököst tehát csak a sorrendben öt megelőzők hiányában, és nem is a nyugdíj iránti követelés mint hagyatéki vagyon örököseként, hanem mint „felvételre jogosultat” illeti meg az utolsó havi nyugdíj.

A „felvétel” határideje házastársi, gyermeki, unokai, szülői, nagyszülői, testvéri

Alapvető rendelkezések

19

minőségben a jogosult (az örökhagyó) halálától számított, örökösi minőségben azonban a „hagyatéki végzés” (nyilván helyesen öröklési bizonyítvány vagy hagyatékátadó végzés) jogerőre emelkedésétől számított egy év. Az örökösre vonatkozó szabály az oka annak a töretlen, a közjegyzők és a nyugdíjfolyósító által is követett gyakorlatnak, hogy hagyatéki eljárás esetén a hagyatéki leltárban és a hagyatékátadó végzésben is az örökösnek öröklés jogcímén átadandó és a végzésben ezen a jogcímen átadott hagyatéki vagyonként szerepel az utolsó havi nyugdíj, arról egyezségekkel az örökösök a hagyatéki eljárásban ugyanúgy rendelkeznek, mint bármely más hagyatéki vagyontárgyról, noha az hagyaték ugyan, de az örököst sem öröklés jogcímén, hanem „felvételre” jogosultként illeti meg.

(A végintézkedések is gyakorta neveznek örököst az esetleges kifizetetlen nyugellátásra. Az tehát a köztudatban is mint az örököst megillető örökhagyói hagyatéki követelés szerepel, noha az örökös azt csak akkor veheti fel – akár van végintézkedés, akár nincs –, ha nincs az örökhagyóval közös háztartásban együtt élt házastárs, gyermek, unoka, szülő, nagyszülő, testvér, mert egyébként a kifizetetlen nyugdíj őket, és nem az örököst illeti meg.)

A hagyaték – de nem öröklés – mégis öröklési bizonyítvány vagy hagyatékátadó végzés, a hagyatéki eljárásban és a hagyaték átadásakor pedig örökségkénti kezelés, felemás helyzet jelenik meg a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról rendelkező 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 75/D. § (1) bekezdésében: a jogosult halála esetén a fel nem vett ellátás hagyatékként történő kiutalását az örökös „a jogerős hagyatékátadó végzés vagy öröklési bizonyítvány” egyidejű csatolásával kérheti.

A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény szerint a pénztártag egyéni számlája és az azon lévő egyenleg mint a pénztártag követelése, a pénztártag halála esetén a 29. § (1) bekezdése szerint a pénztártag hagyatékának nem része. Ebből következik, hogy ez, mint nem hagyatéki vagyon öröklés tárgya sem lehet. A tag a halála esetére – az egyéni számlára – természetes személy kedvezményezettet jelölhet, aki az egyéni számla szerinti követelést kedvezményezetti és nem örökösi minőségében szerzi meg. Ha a pénztártag kedvezményezettet nem jelölt, vagy a jelölés hatályát vesztette, akkor a tag természetes személy örökösét kell kedvezményezettnek tekinteni az öröklése arányában. Ennek az „örökösnek” a jogállása a kedvezményezettével egyezik meg, tehát ő sem örökösi, hanem kedvez­mé­nyezetti minőségben szerzi meg az egyéni számlát.

Egyébként sajátos ellentmondás van a (7) bekezdés első és harmadik mondata között. Az első mondat szerint a pénztártag természetes személy „örökösét” kell kedvezményezettnek tekinteni. A harmadik mondat pedig úgy szól, hogy ha a tagnak a „törvényes öröklés rendje szerint” természetes személy örököse nincs, akkor az egyéni számlán lévő összeg a pénztárra száll. (A hagyatéki eljárás szempontjából ez az ellentmondás közömbös, hiszen mivel az egyéni számla és a számlán lévő összeg nem része a hagyatéknak, az a hagyatéki eljárás tárgya sem lehet, továbbá sem a végrendeleti örökös, sem a törvényes örökös nem öröklés jogcímén, hanem „szükség-

20

Öröklési jog – Hagyatéki eljárás

képpeni kedvezményezettként” szerez, de el kellene dönteni, hogy az ilyen kedvezményezett az örökös vagy csak a törvényes örökös, ez utóbbi akkor is, ha ő egyébként a hagyatékból semmit nem örököl. Valószínű, hogy a törvényes örökös fogalmát itt sem szó szerint, hanem akként kell érteni, hogy akinek „az öröklése törvényes” tehát a magyar törvények szerint örökös, és mivel a végrendeleti örökös öröklése sem törvénytelen, ezért végrendelet esetén a törvényes örökösön a végrendeleti örököst kell érteni (BH 1985.427.).

A szabályozás ugyanakkor tudatos is lehet. A (7) bekezdés harmadik mondata a 2008. évi LXXI. törvény 231. § c) pontjával történt módosítást megelőzően „természetes személy örökösről” szólt. A módosítás egészítette ki a szöveget azzal, hogy „a törvényes öröklés rendje szerinti” természetes személy örökös. Ez arra enged következtetni, hogy a rendelkezést a jogalkotó összhangba akarta hozni azzal, hogy az egyéni számla a hagyatéknak nem része, ebből következik, hogy arra az örökhagyó örököst nem nevezhet, a végintézkedési szabadság nem terjedhet ki arra, ami nem hagyaték. A végintézkedésnek azonban mégis jelentősége lehet. Az öröklésből kiesik az a törvényes örökös, akit az örökhagyó végrendelete az öröklésből kizárt, vagy akit az örökhagyó kitagadott. Az ilyen törvényes örököst tehát úgy kellene tekinteni, mint aki az örökhagyót megelőzően meghalt, tehát őt az egyéni számlát illetően sem lehetne az örökhagyó természetes személy törvényes örökösének tekinteni, csakhogy ki lehet-e zárni a törvényes örökösi minőséget olyasvalamire nézve, ami nem is tartozik a hagyatékhoz?

Az 1993. évi XCVI. törvény szerint 2004. január 1-jéig a pénztártagnak az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnál vezetett egyéni számlája a tag halála esetén a hagyatékhoz tartozott. A 2003. évi XCI. törvény 169. §-a az 1993. évi XCVI. törvényt ebben a részében a magán-nyugdíjpénztári törvénnyel azonosra módosította, így ma már az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári egyéni számla sem hagyatéki vagyon. (A végrendeleti örökös-törvényes örökös probléma itt is ugyanúgy jelentkezik, mint a magánnyugdíjpénztárnál.)

Hasonló eset áll fenn, mint a régi Ptk. 560. § (1) bekezdése szerint az életbiztosítási összegnek az örökös által kedvezményezetti minőségben történő megszerzésénél.

Csakhogy míg magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvénynél és az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény szövegéből nem állapítható meg, hogy kedvezményezettként csak az állagörökös jön figyelembe, avagy az özvegyi jog örököse is az életbiztosítási összeg tekintetében a Legfelsőbb Bíróság PK 75. számú állásfoglalása és az EBH 2004.1126. sz. határozat egyértelművé teszi, hogy az állagörököst és a haszonélvezeti jog örökösét egyaránt kedvezményezettnek kell tekinteni az előbbit az életbiztosítási összeg állagára, az utóbbit annak haszonélvezeti jogára.

A Ptk. hatálybalépésével az 1/2014. PJE határozat a PK 75. számú állásfoglalást hatályon kívül helyezte, de az abban foglaltak a Ptké. 57. § (1) bekezdése folytán továbbra is irányadók maradnak a Ptk. hatálybalépése előtt megnyílt öröklés esetén a törvényes öröklés rendje szerinti állag- és özvegyi jog öröklésére, valamint érdemben

Alapvető rendelkezések

21

változatlanul alkalmazhatók a végintézkedéssel haszonélvezeti jog örökösévé nevezés esetén akkor is, ha az öröklés a Ptk. hatálybalépése után nyílt meg. A Ptk. hatálybalépése után megnyílt öröklés tekintetében a változás mindössze annyi, hogy a túlélő házastárs a törvényes öröklés rendje szerint haszonélvezeti jogot már nem az egész hagyatékon örököl, hanem a leszármazókkal együtt, törvényes örökösként csak az örökhagyóval közösen használt lakáson és az ahhoz tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon (ebbe a körbe pedig nyilván nem tartozik az életbiztosítási ös�szeg), ám a helyzet mit sem változik, ha a Ptk. 7:58. § (3) bekezdése alapján a túlélő házastárs egy gyermekrész állagöröklése helyett az egész hagyatékon haszonélvezeti jogot örököl.

Az életbiztosítási összegre vonatkozó szabályoknál sem a régi Ptk., sem a Ptk. szerint nincs különbség aszerint, hogy a kedvezményezetti jogállást meghatározó örökösi minőség a törvényen vagy végintézkedésen alapul, és aszerint sincs, hogy az örökös természetes személy vagy jogi személy, illetőleg szükségképpeni törvényes örökösként az állam. A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény és az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény ezzel szemben kedvezményezettnek csak a természetes személy örököst ismeri el, majd néhány sorral lentebb a kört tovább szűkíti azzal, hogy ha a tagnak a törvényes öröklés rendje szerint „természetes személy” örököse nincs, akkor az öröklés alá eső összeg a pénztárra száll. Ebből a szabályból az következne, hogy a végintézkedési szabadság nem terjed ki annak meghatározására, hogy örökösi minőségben kit kell kedvezményezettnek tekinteni. Az egyéni számla kedvezményezettje akkor is a törvényes örökös, ha ő egyébként az örökhagyó után ténylegesen nem örököl, mert az örökhagyó a hagyatékra végrendeleti örököst nevezett, a törvényes öröklést kizárta. Törvényes örökösként sem lehet azonban kedvezményezettnek tekinteni az államot, hiszen az állam nem természetes személy.

A lakás-takarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvény szerint a lakás-előtakarékoskodó halála esetén az elhelyezett betét és annak kamatai további sorsa attól függ, hogy a lakás-előtakarékoskodó nevezett-e kedvezményezettet vagy sem. A természetes személy lakás-előtakarékoskodó halála esetén, a lakás-előtakarékossági szerződés alapján elhelyezett betét és kamatai nem tartoznak a lakás-előtakarékoskodó hagyatékához, ha a szerződésen kedvezményezetti jelölés áll fenn, egyébként hagyatéki vagyont képeznek, hagyatéki vagyonként pedig öröklés jogcímén és nem mintegy „szükségképpeni kedvezményezettként” illetik meg az örököst.

A lakás-előtakarékoskodó elhalálozása esetén a kedvezményezett, kedvezményezett hiányában az örökös, a lakás-takarékpénztárhoz címzett írásos nyilatkozattal „az elhalálozott helyébe léphet”. A jogszabály nem tesz különbséget az örökösök között aszerint, hogy törvény vagy végintézkedés alapján örököltek, és aszerint sem, hogy az örökös természetes személy-e. Ha vitás a „helyébe lépésre”, a szerződés folytatására jogosult személye, vagy a szerződés folytatására több személy is jogosult lenne (a lakás-takarékpénztárban helyszűke lehet, mert két örökös már nem fér be), akkor a gyámhatóság jogerős határozata, a jogerős hagyatékátadó végzés, jogerős bíró-

22

Öröklési jog – Hagyatéki eljárás

sági végzés vagy ítélet, több jogosult esetén pedig az érdekeltek írásos megállapodása az irányadó ebben a kérdésben. Ha ezeket a felek nem produkálják, a lakás-takarékpénztár jogosult a szerződést megszüntetni.

A lakás-takarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvény abban a tekintetben nem egyértelmű, hogy melyik örökös „léphet be”, csak az állagörökös vagy a haszonélvezeti jog örököse is; öröklés esetén – különösen pedig, ha az örökös az előtakarékoskodó „helyébe is lépett” – mi a tartalma a haszonélvezeti jognak (a régi Ptk. alá eső öröklés esetén az özvegyi jogot is ideértve); ha kedvezményezett jelölés áll fenn, az elhelyezett betét és kamatai éppúgy kötelesrészalapot képeznek-e, mint a kedvezményezett jelöléssel elhelyezett takarékbetétnél vagy betétszerződésnél (hiszen a lakáselőtakarékossági szerződés is egyik oldalon betétszerződés); ha kedvezményezett jelölés áll fenn, a hagyatéki hitelezők hoppon maradnak, míg ha ugyanazt az örökös hagyatéki vagyonként örökli, felel vele a hitelezőknek; az elhelyezett betét – hacsak a forrása nem különvagyon – és kamatai (az életközösség tartama alatt keletkezett kamatoknál akkor is, ha a betét forrása különvagyon) tekintetében a kedvezményezettel szemben vagyonközösségi igény sikeresen érvényesíthető-e.

A szellemi tulajdon és a szerzői jog „öröklése” külön könyvet igényelne. Röviden annyi jegyzendő meg, hogy a szellemi tulajdonnál a vagyoni jogok többnyire örökölhetőek és átruházhatóak, a hagyatékhoz azonban nem csupán a szellemi tulajdon, hanem a hasznosítási szerződés jogosultjának halála esetén az ő hagyatékához a szellemi tulajdonra vonatkozó hasznosítási jog mint hagyatékhoz tartozó vagyoni értékű jog is tartozhat. Szerzői és szomszédos jogok esetén a vagyoni értékű jogok a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény szerint örökölhetők, és ezekről halál esetére rendelkezni is lehet. A halállal átszállt vagyoni értékű jogokat öröklés útján megszerző személyek a 9. § (5) bekezdése alapján ezekről a jogokról „egymás javára” rendelkezhetnek, másra azonban (a hagyatéki eljáráson belül is) e jogok csak az 1999. évi LXXVI. törvényben foglalt korlátozásokkal és az e törvényben szabályozott módon ruházhatók át. A szellemi tulajdonhoz hasonlóan, a szerzői műre vonatkozó felhasználási szerződés jogosultjának a halála esetén az ő hagyatékához a szerzői jog jogosultjával kötött felhasználási szerződés szerinti jogosultságok tartoznak.

Az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény szerinti orvosi praxisjog nem minősül a praxisjog jogosultjának a hagyatékából az örökösre átszálló vagyontárgynak. A jogosult halála esetén megszűnik, nem tartozik a hagyatéki vagyonhoz és nem örökölhető, hagyatékként nem leltározható, hagyatékként át nem adható. A 2. § (4) bekezdése szerint azonban a halállal megszűnő praxisjog az e bekezdésben nevezettek által mégiscsak „folytatható” (sajátos: megszűnt jog folytatása), de ettől a praxisjog nem válik hagyatékká, és öröklés jogcímén sem száll át senkire. A praxisjog jogosultjának halála esetén – egymást követő sorrendben a) a házastárs, „illetőleg” (szerintem: a házastársat követő sorrendben), b) az „egyenes ági” leszármazó (mellesleg oldalági leszármazó eleve nincs, csak oldalági rokon van) – a leszármazási fok szerinti sorrendben – jogosult. A működtetési jog folytatására vonatkozóan nem kevésbé különös szabály, hogy az illetékekről szóló 1990. évi

Alapvető rendelkezések

23

XCIII. törvény szerint az orvosi praxisjog ilyen „folytatása” öröklési illeték alá esik, noha az öröklés kizárt.

A biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. törvény 59. § (1) bekezdés ab) pontja szerint a gyógyszertári személyi jog a jogosult halálával megszűnik, így ez sem tartozik a hagyatékhoz (vagy legalábbis az örökséghez), az örökösre nem száll át. „Egyéni vállalkozó” nevű jogalany az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény szerint nincs. Polgári jogi szempontból egyéni vállalkozói vagyon sincs. Az egyéni vállalkozás csupán a gazdasági tevékenység folytatásának az egyik formája. Az „egyéni vállalkozói vagyon” annak a természetes személynek a vagyona, aki – éppenséggel – a 2009. évi CXV. törvény alapján egyéni vállalkozóként folytat gazdasági tevékenységet. A halálával e természetes személy vagyona éppúgy száll át a törvényes, vagy a végrendeleti örökösre, mint bárki másé, ideértve az „egyéni vállalkozói vagyont” is (BDT 2008.1833.).

Más kérdés, hogy az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény az egyéni kisvállalkozói vagyon öröklésére illetékkedvezményt ad, amely akkor vehető igénybe, ha „öröklés esetén a túlélő házastárs, illetve túlélő házastárs hiányában vagy annak egyetértésével a magánszemély örökös a hagyatéki tárgyaláson a 17/B. § (1) bekezdése szerinti feltételek vállalásáról nyilatkozatot tesz. A nyilatkozatot a közjegyző köteles jegyzőkönyvbe foglalni, és a jegyzőkönyv hiteles másolatát a teljes hatályú hagyatékátadó végzéshez csatolva megküldeni az állami adóhatóságnak;” A szabály alkotói nyilván nem tudták, hogy mind az öröklés, mind a hagyatéki eljárás szempontjából közömbös, hogy a vagyontárgy „az egyéni vállalkozóként működő kisvállalkozó kizárólag üzleti célt szolgáló vállalkozói vagyonához” tartozik vagy nem, továbbá, hogy az egyéni vállalkozó halála esetén nem mindig kerül sor hagyatéki eljárásra.

Hagyatéki eljárás a Hetv. szerint sem indul csak azért, mert az örökhagyó egyéni vállalkozó volt, hanem csak akkor, amikor azt a Hetv. egyébként előírja. Továbbá vélhetően azt sem tudták, hogy hagyatéki eljárás esetén sincs hagyatéki tárgyalás, ha a közjegyző a hagyatékot tárgyalás tartása nélkül adja át. Márpedig a le nem folytatott hagyatéki eljárásban, valamint lefolytatott hagyatéki eljárásban nem tartott tárgyalásról nem készült jegyzőkönyvben nyilatkozni nem lehet.

A 2009. évi CXV. törvény szerinti egyéni cég viszont már jogalany, úgy tűnik azonban a törvény 32. §-ából, hogy az egyéni cég illetőleg annak az úgynevezett a 30. § (7) bekezdése szerinti „vagyoni betétje” ugyancsak nem örökölhető, hanem az egyéni céget a 32. § szerint „folytatni lehet”. Azt a joggyakorlat fogja kialakítani, hogy az egyéni cég vagyoni betétje, amely a 30. § (7) bekezdése szerint élők között átruházható, vajon egyben örökölhető-e. Személyes véleményem szerint nem örökölhető, mert ha örökölhető lenne, akkor más lenne az egyéni cég vagyoni betétjének a „tulajdonosa”, mint aki a 32. § (1) bekezdése szerint az adott esetben az örököst megelőző sorrendben folytatni jogosult az egyéni céget. Az pedig kizárt, hogy az egyéni cé-

24

Öröklési jog – Hagyatéki eljárás

get folytatja az arra elsődlegesen jogosult özvegye az egyénicég-tulajdonos örökhagyónak, míg az egyéni cég vagyoni betétjét valaki más örökli.

A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvényben (2013. december 15-től a földforgalmi törvényben és a földforgalmi végrehajtási törvényben) szabályozott családi gazdaság ugyancsak nem jogalany, így a családi gazdálkodónak, illetőleg a családi gazdaság tagjának a családi gazdaság körében hasznosított vagyontárgyai polgári jogi szempontból a személyes vagyonától nem különülnek el, ezért azok a hagyatékát képezik, és az örökösre átszállnak.

A régi Ptk. XLVI. Fejezet 1. Címében és a Ptk. Hatodik Könyv XIV. Címében szabályozott polgári jogi társaság csupán kötelmi jogi közösség, nem jogalany, vagyona sincs. A polgári jogi társaság tagjainak sincs a saját jogalanyiságuktól elkülönült „társasági vagyona”. A polgári jogi társaság tagjai által a gazdasági tevékenységet is igénylő közös céljuk elérése érdekében történő együttműködésükhöz szükséges, és a tagok közös rendelkezésére bocsátott vagyoni hozzájárulás, személy szerint a tagok közös tulajdonába vagy közös használatába kerül, nem pedig a polgári jogi társaság tulajdonába vagy használatába. Mindebből következik, hogy polgári jogi társasági vagyont, vagyoni részesedést vagy tagsági jogviszonyt örökölni sem lehet, mivel ilyenek nincsenek.

A meghalt tag hagyatékához maga a vagyontárgy tartozik és száll át az örökösre, függetlenül attól, hogy azt polgári jogi társaságba, a polgári jogi társaság használatába adta, vagy az a társaság tagjainak közös tulajdonába került (ebben az esetben természetesen csak tulajdoni illetőség a hagyaték). Valamelyik tag halála esetén a polgári jogi társaság mint kötelmi jogközösség – szemben a gazdasági társaságokkal – főszabály szerint megszűnik. A társaság megszűnésekor „elszámolásnak” van helye.

Ennek során az örökös ugyanazokat az igényeket érvényesítheti, mint amelyek a jogelődjét megillették volna, ha a társaság még annak életében megszűnt volna.

A tag halálával a polgári jogi társaság akkor nem szűnik meg, ha a megmaradó tagok a régi Ptk. szerint „társaság továbbfolytatását”, a Ptk. szerint „a társasági szerződés hatályban tartását” határozzák el. A meghalt tag örököse azonban nem lesz eleve tagja „a továbbfolytatásában elhatározott”, tehát meg nem szűnő társaságnak, hanem egyrészt a jogelőde „társasági” vagyonát is megörökli, valamint a továbbfolytatást elhatározó tagokkal való megegyezés alapján a társaság „tagjává válhat”. Ha nem „válik” taggá, a régi Ptk. szerint ugyanúgy kell vele elszámolni, mint az örökhagyóval kellett volna, ha az rendes felmondással mondta volna fel a társaságot, és a társaság többi tagja a társaság folytatását határozta volna el. Akkor azonban, ha „taggá válik”, ez az örökösi minőségén nem változtat, de nem kell vele elszámolni, hiszen ebből a szempontból a meghalt tag helyébe lép. A Ptk. felmondás esetére nem teszi lehetővé a társasági szerződés hatályban tartását, a társaság továbbfolytatását, hanem csak a tag halála esetén engedi ezt meg. Elszámolási szabályt pedig csak a társaság megszűnése esetére vonatkozóan tartalmaz, arra nem, hogy a jogelőd helyébe nem lépő jogutóddal hogyan kell elszámolni, ha a megmaradó tagok a szerződést a meghalt tag (és természetesen jogutóda) nélkül „hatályában fenntartják”.

Alapvető rendelkezések

25

Az lehetetlen helyzet lenne, ha a jogutódnak az általa megörökölt vagyont mindaddig a társaságban kellene tartania, amíg a – nélküle fennmaradt – társaság meg nem szűnik, és csak akkor követelhetné a 6:513. § szerinti elszámolást (a közös vagyonból őt megillető részt, valamint a jogelődje által a társaság tagjai közös használatába adott vagyontárgyak kiadását). Addig a nélküle fennmaradt társaságban tag nem lenne ugyan, de a tagok közös tulajdonában lévő vagyontárgyakban tulajdonostárs, a közös használatba adott vagyontárgyaknak pedig – nem tag tulajdonosként – a használatba adója maradna.

Az látszik helyes megoldásnak, hogy – bár a szerződés nem szűnik meg, mert azt a megmaradó tagok a meghalt tag (és jogutóda) nélkül hatályában fenntartották – a jogutód a 6:513. § szerinti elszámolást éppúgy követelhesse, mintha a társaság megszűnt volna.

Az építőközösség a régi Ptk. szerinti sajátos polgári jogi társaság, melyet a Ptk. már nem ismer. A régi Ptk. szerint a tag felmondása nem az építőközösséget, hanem csak a tagsági viszonyt szünteti meg. A polgári jogi társaságnak a tag halálára vonatkozó rendelkezései közül a régi Ptk. 578/F. §-a szerint pedig csak a régi Ptk. 578. § (3) bekezdését kell az építőközösségre alkalmazni. A még létező építőközösség tagjának örököse tehát egyrészt éppúgy örökli az örökhagyónak az építőközösség tagjai közös tulajdonába vagy közös használatába adott vagyonát, mint ahogy a polgári jogi társaság tagjának örököse, másrészt azonban ő az örökhagyónak a jogutóda lesz az építőközösségi szerződésben is – szemben a polgári jogi társasággal.

A hagyatéki eljárás feladata az örökhagyó halálával bekövetkezett jogváltozásról, az öröklési jogi szabályok hatályosulásáról való gondoskodás, az öröklés lebonyolításának a biztosítása, az örökhagyó vagyonában bekövetkezett jogutódlás közhitelű igazolása. Azokban az esetekben tehát, amikor a jogutódlás a jogutódi minőség közhitelű igazolása nélkül is lebonyolítható, hagyatéki eljárásra többnyire nem kerül sor (például nincs hagyatéki vagyon, vagy a hagyatékban nincsenek olyan vagyontárgyak, amelyek tulajdonjogának a megszerzését az örökösnek hagyatékátadó végzéssel vagy öröklési bizonyítvánnyal kellene igazolnia).

A közjegyző hagyatékátadó végzésének anyagi jogereje nincs, az a bíróságot nem köti, így abból az okból, hogy a hagyaték átadása az örökösök részére még nem történt meg, a bíróság az örökösökkel szemben érvényesített hagyatéki hitelezői igény tárgyában az érdemi döntést nem háríthatja el [régi Ptk. 673. § (1) és (2) bek., 679. § (1) és (2) bek.], (BH 1992.464.).

Sem a hagyatékra vonatkozó öröklési igények, sem a hagyatékkal szembeni hitelezői igények érvényesítésének nem előfeltétele a hagyatéki eljárás lefolytatása, a jogerős hagyatékátadó végzés meghozatala (BH 1977.551., BH 1999.26.). A hagyatékátadó végzés ugyanis csak deklaratív hatállyal igazolja az abban jelölt örökösnek e minőségét és örökségének tárgyát, nincs anyagi jogi jogereje. A hagyatéki eljárás nem olyan hatósági eljárás, amelynek meg kell előznie az öröklési jogi vagy a hagyatéki hitelezői igények érvényesítése iránti pert, ezért ez okból a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításnak nincs helye, mégpedig akkor sem, ha a hagyatéki eljárás lefolytatása egyébként kötelező lenne.