Reményvétel by ORAC Kiadó

BENKE JÓZSEF

Reményvétel AZ EURÓPAI MAGÁNJOGI GONDOLKODÁS A REMÉNYVÉTEL MIKROKOZMOSZÁN KERESZTÜL

BENKE JÓZSEF

Reményvétel AZ EURÓPAI MAGÁNJOGI GONDOLKODÁS A REMÉNYVÉTEL MIKROKOZMOSZÁN KERESZTÜL

Lap- és Könyvkiadó Kft.

© Benke József, 2011 © HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2011 A címlapon a „római reményvétel” szimbólumaként a remény (mint áru) és a pénz (mint vételár) együttes megjelenése látható: középen a politeizmus Remény istensége, Spes Publica egy Kr. u. II. századi ezüstpénz hátlapján található nagyított ábrázolása, körülötte további, Kr. u. I–III. századi pénzérméken (denarius, aureus, tetradrachma) ugyanő.

A könyv megjelenését támogatta:

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részeit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy módon – a kiadó engedélye nélkül közölni.

A HVG-ORAC a LexisNexis csoport partnere

ISBN 978 963 258 140 8 Budapest, 2011 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása Internet: www.hvgorac.hu E-mail: info@hvgorac.hu Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

Mariis meis necnon MariĂŚ omnium

ÁTTEKINTÉS TARTALOM / 9 ELŐSZÓ / 17 BEVEZETÉS / 21 ELSŐ RÉSZ: A REMÉNYVÉTEL KIALAKULÁSA / 25 I.

A remény és a reményvétel iskolapéldái a nem jogi forrásokban / 27 1. Módszertani bevezetés / 27 2. A görög irodalom / 35 3. A latin irodalom / 45 4. Értékelés, következtetések / 54 5. Képmellékletek / 57

II.

A reményvétel problémái a görög jogban / 59 1. Előszó / 59 2. Elvi kétségek a „római típusú reményvétel” megvalósíthatósága felől / 64 3. A megoldásra tett kísérlet / 78 4. Képmellékletek / 87

III. Reményvétel a római jog szerint: az emptio spei / 90 1. A kutatás határainak megvonása / 91 2. A reményvétel és iskolapéldái / 109 3. A reményvétel további esetei? / 163 4. Képmellékletek / 198 MÁSODIK RÉSZ: A REMÉNYVÉTEL TOVÁBBÉLÉSE / 201 IV. A reményvétel a hatályos magánjogi kódexekig / 203 1. Módszertani bevezetés: a vizsgálatok tárgyának meghatározása / 203 2. A reményvétel a bizánci jogban / 205 3. A reményvétel a nyugat-európai jogtudományban / 217 V.

A reményvétel a hatályos külföldi jogban / 256 1. Bevezetés: a vizsgálandó jogforrások kiválasztása / 257 2. A reményvétel a „kontinentális jogban” / 259 3. Szemelvények az európajogból / 289 4. A reményvétel az angolszász jogokban / 294

ÁTTEKINTÉS

VI. A reményvétel hazánkban / 312 1. Bevezető gondolatok / 312 2. „Reményvételesíthető-e” a magyar reményvásár, illetőleg „magyarítható-e” a valódi reményvétel? / 316 3. Összefoglaló értékelés / 353 FORRÁSMUTATÓ / 355

I. Rövidítések / 355 II. A nem jogi források / 359 III. A jogi források / 362 IV. Felhasznált irodalom / 376 V. Internetes források / 398

TÁRGYMUTATÓ / 400 ZUSAMMENFASSUNG / 422

TARTALOM ELŐSZÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 BEVEZETÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 ELSŐ RÉSZ A REMÉNYVÉTEL KIALAKULÁSA I. A REMÉNY ÉS A REMÉNYVÉTEL ISKOLAPÉLDÁI A NEM JOGI FORRÁSOKBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27 1. Módszertani bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27 A) A reményvételszerű ügyletek kialakulásának lehetséges ideje mint a vizsgálandó művek körét meghatározó terminus ante quem . . . . 29 B) Az oktatás mint a vizsgálandó művek körét tovább szűkítő tényező 32 2. A görög irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35 A) Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35 B) A Remény (Elpisz) mint istenség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35 C) Az egyes görög szerzők (auctores Græci) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37 (a) Hésziodosz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37 (b) Aiszóposz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37 (c) Aiszkhülosz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38 (d) Szophoklész . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39 (e) Thuküdidész . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39 (f) Xenophón . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39 (g) Platón . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39 (h) Arisztotelész . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40 (i) Menandrosz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41 (j) Theokritosz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41 (k) Diogenész Laertiosz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42 (l) Plutarkhosz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42 3. A latin irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45 A) A Remény (Spēs) mint istenség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45 B) Az egyes latin szerzők (auctores Latini) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47 (a) Terentius Afer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47 (b) Terentius Varro . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48 (c) Marcus Tullius Cicero . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49 (d) Publius Vergilius Maro . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49 (e) Valerius Maximus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50 (f) Titus Livius . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50 (g) Idősebb Seneca . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50 (h) Publius Ovidius Naso . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51

TARTALOM

(i) Titus Petronius Arbiter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51 (j) Marcus Fabius Quintilianus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51 (k) Ifjabb Seneca . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51 (l) Cornelius Tacitus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53 (m) Lucius Apuleius . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53 4. Értékelés, következtetések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54 A) Összefoglalás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54 B) Az arany tripusz meséjének jelentősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55 5. SPĒS (PVBLICA) néhány ábrázolása (képmellékletek) . . . . . . . . . . . . 57 II. A REMÉNYVÉTEL PROBLÉMÁI A GÖRÖG JOGBAN . . . . . . . . . . . . 59 1. Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59 A) A „görög jog” kifejezés néhány dilemmája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60 B) A görög jog forrásai mint a kutatások segítői és gátlói . . . . . . . . . . 63 2. Elvi kétségek a „római típusú reményvétel” megvalósíthatósága felől . . 64 A) Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64 B) A „jövőbeli dolgok” vételének akadályairól általában . . . . . . . . . . . 65 (a) Diadikaszia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67 (b) Forma, konszenzus, homología . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68 (c) Diké blabész . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70 (d) Daneion . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73 C) Az „akadályok” összefoglalása és a görög adásvétel karakterisztikájának bemutatása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73 (a) Az akadályok összefoglalása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74 (b) A görög adásvétel karakterisztikája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74 3. A megoldásra tett kísérlet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78 A) Sajátosan görög válaszok a jövőbeli dolgok vételével kapcsolatos kérdésekre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79 (a) Munkavégzésre, „szolgáltatásra” irányuló szerződés . . . . . . . . 80 (b) [(Al)haszon]bérlet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81 (c) Kölcsön . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82 (d) Szállítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82 B) A jövőbeli halfogás adásvételére irányuló megállapodás problémájának megoldása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 83 4. Képmellékletek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 87 A) A tripusz néhány megjelenési formája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 87 B) Berolinensia és Fayūmi Papyri . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88 C) Inscriptio Gortyna . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 89 III. REMÉNYVÉTEL A RÓMAI JOG SZERINT: AZ EMPTIO SPEI . . . . . 90

1. A kutatás határainak megvonása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91

TARTALOM

A) A mottó jelentősége: a kutatás időbeli határainak kijelölése . . . . . . 91 (a) A „sabinusi réteg” jelentősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 92 (b) „Spes” és a reményvételi tényállások megjelenése a jogi forrásokban: a „pomponiusi réteg” jelentősége . . . . . . . . 96 (c) A „tribonianusi réteg” jelentősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103 B) A tematikus határok megvonása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 104 (a) A járulékos kérdések kifejtése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 104 (b) A kutatás kiindulási megközelítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 104 (c) A szerződések kockázati fokairól általában . . . . . . . . . . . . . . . . 105 (d) A kutatás tematikus keretei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 108 2. A reményvétel és iskolapéldái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109 A) Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109 B) Az ún. nem létező dolog adásvétele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 112 (a) „Venditio sine re” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113 (b) „In rerum natura non esse” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113 (c) „Res futura” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 115 (d) „Res sperata” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 116 C) A szerződés tárgya, avagy a reményvétel: adásvétel . . . . . . . . . . . . 118 (a) Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118 (b) A reményvétel mint munkaszerződés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 120 (c) A reményvétel mint társaság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 122 D) Az eladó kötelezettségei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 124 (a) Dare, facere, præstare? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125 (α) „Spē solvere” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 126 (β) „Rē solvere” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 127 (γ) „Aut rē, aut spē solvere” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 131 (δ) „Nec rē, nec spē solvere” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 131 (ε) Álláspontom a reményről mint áruról . . . . . . . . . . . . . . . . . . 131 (ζ) A „reménybeli javak” természete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 138 (b) A jogszavatosság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 142 (c) A kellékszavatosság és az utólagos lehetetlenülés kapcsolata . . 146 E) A vevő kötelezettségei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 151 (a) A vételárfizetés: pretium præstare . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 152 (b) A læsio ultra dimidium szabálya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 153 (c) A periculum est emptoris szabálya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 155 F) A szerződés és az atípusos jelleg „szociálpolitikai” jelentősége . . . 156 (a) A biztosítási eszme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 157 (b) A spekuláció kérdése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 159 (c) A „reményt eladók” társadalmi helyzete . . . . . . . . . . . . . . . . . . 160 (α) Kedvezményes hitelnyújtás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 161 (β) A remény elzálogosítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 162 3. A reményvétel további esetei? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163 A) Módszertani bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163 B) Reményvétel a res corporales körében? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 165

TARTALOM

(a) Peres ingatlan vétele (emere fundum litigiosum) . . . . . . . . . . . . 166 (b) Szökött rabszolga vétele (fugam vendere) . . . . . . . . . . . . . . . . . 166 (c) Az átalányáras vétel egyik esete (emere per aversionem) . . . . . 169 C) Idegen dologbeli jog vétele (venditio usus fructus) . . . . . . . . . . . . . 170 D) Kötelmi követelés és kereset vétele (emptio nominis/actionis) . . . . 173 (a) Követelés átruházása a behajthatóságért való felelősség kizásárával (vendere nomen quale fuit) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 174 (b) Függő hatályú kötelmi követelés átruházása (venditio spei obligationis) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 176 (c) Jövőbeli keresetjog átruházása (transferre spem futuræ actionis) 178 E) Vagyonösszességek adásvétele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 181 (a) A csődvagyon árverési vétele (emptio bonorum) . . . . . . . . . . . . 181 (α) A kockázatfokozó tényezők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 181 (β) A kockázatcsökkentő tényezők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 184 (b) A hagyatékvétel problémája (venditio hereditatis) . . . . . . . . . . . 186 (α) Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 186 (β) A kockázatot mérséklő „szabályok” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 189 (γ) Venditio quasi spei hereditatis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 190 4. Képmelléklet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 198 A) Hálóvetés és halfogás az antik római festészetben . . . . . . . . . . . 198 B) Tesseræ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 199 C) Spintriæ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 199 MÁSODIK RÉSZ A REMÉNYVÉTEL TOVÁBBÉLÉSE IV. A REMÉNYVÉTEL A HATÁLYOS MAGÁNJOGI KÓDEXEKIG . . . . 203 1. Módszertani bevezetés: a vizsgálatok tárgyának meghatározása . . . . . 203 2. A reményvétel a bizánci jogban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 205 A) Bevezetés: a „bizánci jog” karakterisztikája . . . . . . . . . . . . . . . . . . 205 B) Bölcs Leó Bazilikája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 208 (a) A római reményvétel sorsa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 209 (b) Az „iskolapéldák” szabályozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 210 (α) Az ún. sedes materiæ változásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 210 (β) Az iskolapéldák egyéb forráshelyei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 212 (c) A római típusú reményvétel egyéb eseteinek alakulása . . . . . . . 213 C) A Hexabiblosz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 216 3. A reményvétel a nyugat-európai jogtudományban . . . . . . . . . . . . . . . . 217 A) Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 217 B) A glosszátorok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 219 (a) A reményvétel iskolapéldáiról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 219 (b) A reményvétel további eseteiről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 221 (c) Következtetések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 223

TARTALOM

C) Kommentátorok és kanonisták . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 224 (a) A jelentős kommentátorok álláspontja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 224 (b) A kanonisztika tanai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 226 D) A magánjogi kodifikációk előszobájában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 229 (a) Humanizmus: az ún. „kifinomult jogtudomány” . . . . . . . . . . . . 230 (b) A természetjogi, észjogi irányzat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 231 (α) Hugo Grotius és kommentátorai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 232 (β) Samuel Pufendorf és Gottlieb Heineccius . . . . . . . . . . . . . . 233 (γ) Christian Wolff és az aleatórius szerződések tana . . . . . . . . 235 (c) Az „Ancien Régime” nagy jogtudósai: Domat és Pothier . . . . . 241 (d) A német praktikusok és az usus modernus . . . . . . . . . . . . . . . . 242 (e) A német pandektisztika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 243 E) A már hatályban nem lévő fontosabb törvénykönyvek . . . . . . . . . 247 (a) A bajor CMBC (1756) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 247 (b) A porosz ALR (1794): az „absztrakt reményügylet apoteózisa” 249 (c) A szász BGB (1865) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 252 V. A REMÉNYVÉTEL A HATÁLYOS KÜLFÖLDI JOGBAN . . . . . . . . . . 256 1. Bevezetés: a vizsgálandó jogforrások kiválasztása . . . . . . . . . . . . . . . . 257 2. A reményvétel a „kontinentális jogban” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 259 A) Reményvétel a francia jogban? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 259 (a) Remény és kockázat a francia törvényi jogban . . . . . . . . . . . . . 259 (b) Az aleatórius szerződések a Code civilben . . . . . . . . . . . . . . . . 260 (c) A reményvétel a francia jogtudományban . . . . . . . . . . . . . . . . . 263 (d) A Cour de Cassation egy eseti döntése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 265 B) Reményvétel és szerencseszerződés az osztrák jogban . . . . . . . . . . 266 (a) A törvényjog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 266 (b) Analóg esetek az OGH gyakorlatában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 269 C) Az „elhallgatott” reményvétel a német magánjogban . . . . . . . . . . . 272 (a) A reményvétel a BGB Tervezeteiben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 272 (b) A reményvétel ideájával kapcsolatos kérdések a hatályos német magánjogban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 275 (α) A korai évek szakirodalmából . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 275 (β) Az analógiák helyzete az újabb szakirodalomban (vagy ellenkezőleg: attól függetlenül) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 277 (γ) A „várományvétel” kérdése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 280 (δ) A szavatosi felelősség ügyleti kizárásának lehetősége . . . . . 281 (c) Reményvétel a kereskedelmi jogban? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 282 D) Reményvétel Svájcban? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 283 E) A reményvételről – újra – „szülőföldjén”: Itáliában . . . . . . . . . . . . 286 3. Szemelvények az európajogból . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 289 A) Bevezető . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 289 B) Szemelvények a másodlagos jogból . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 290 C) Jövőbeli dolgok vétele a DCFR-ben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 292

TARTALOM

4. A reményvétel az angolszász jogokban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 294 A) Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 294 B) „Sale of Hope” Angliában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 295 (a) A Sale of Goods Acts (1893, 1979) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 296 (b) A reményvétel a jogtudományban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 297 (c) A „Purchase of a Chance” az esetjogban . . . . . . . . . . . . . . . . . . 299 C) Reményvétel az USA-ban? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 300 (a) Két jelentős tractatus: Story és Benjamin . . . . . . . . . . . . . . . . . . 300 (b) Az esetjogról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 301 (c) „Selling Hope” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 302 (d) „Földönkívüli” reményvétel Arizonában . . . . . . . . . . . . . . . . . . 303 (e) Egy vegyes-jogi adalék: a Louisiana Civil Code és gyakorlata . . 305 (α) A „Sale of a Hope” vezető esetjoga . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 307 (β) A szénhidrogén-kitermelés reményvételi megoldásai az esetjogban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 309 VI. A REMÉNYVÉTEL HAZÁNKBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 312 1. Bevezető gondolatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 312 A) A kiindulási „teoréma” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 313 B) Az elhatárolások fontossága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 314 2. „Reményvételesíthető-e” a magyar reményvásár, illetőleg „magyarítható-e” a valódi reményvétel? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 316 A) Mi a „magyar reményvásár” (s magyar-e egyáltalán)? . . . . . . . . . . 317 (a) A válasz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 317 (b) Szemelvények a tudomány, a kodifikációk és a felsőbírói gyakorlat köréből a Polgári Törvénykönyv hatályba lépéséig . . 318 (α) A reményvétel a jogtudományban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 319 (β) A reményvétel a kodifikációs folyamatban . . . . . . . . . . . . . . 321 (γ) A reményvétel a curiai praxisban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 323 (c) A reményvétel problémája a szocialista polgári jogban . . . . . . . 324 B) A valódi reményvétel helye a hatályos magyar polgári jogban . . . . 326 (a) A valódi reményvétel lehetőségét megalapozó szerződési szabadság és releváns korlátai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 326 (α) Az Alkotmánybíróság szerepe: a kockázatvállalás szabadsága 327 (β) A fogyasztóvédelmi magánjog által emelt korlátok . . . . . . . 329 (γ) A nemzetközi vételi jog korlátainak kérdése . . . . . . . . . . . . . 331 (δ) A szerződésszegésért való felelősség kizárásának problémája 333 (ε) Dolog, áru, remény, váromány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 337 (ζ) Következtetések, eredmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 340 (b) A reményvétel a bírói gyakorlatban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 342 (α) Szerencseszerződések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 342 (β) Reményvétel, reményvásár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 343 (γ) Értékelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 345

TARTALOM

(c) Adalékok a reményvétel analóg eseteihez . . . . . . . . . . . . . . . . . 346 (α) A hagyatékvétel kérdése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 347 (β) Engedményezés és faktoring mint reményvétel? . . . . . . . . . 349 (γ) A remény mint érték-összehasonlítási alap . . . . . . . . . . . . . . 350 (δ) Reményvétel és „biobank” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 352 3. Összefoglaló értékelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 353 FORRÁSMUTATÓ

I. Rövidítések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 355 II. A nem jogi források . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 359 A) Inscriptiones és papyri . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 359 B) Auctores Græci . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 359 C) Auctores Latini . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 360 D) Biblia [Test. novum] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 361 E) Egyéb . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 361 III. A jogi források . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 362 A) Jogszabály- és egyéb jogforrásmutató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 362 1. Hatályos jogi források . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 362 a. Magyar . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 362 b. Egyéb kontinentális . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 363 c. Angolszász jogterület és egyéb . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 365 d. Európajog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 365 2. „Régi” jogi források . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 366 a. Római . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 366 b. Kodifikált kontinentális . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 368 c. Angolszász jogterület és egyéb . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 369 B) A (felső)bírósági gyakorlat anyagai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 370 1. Hatályos jogon alapuló döntvények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 370 a. Magyar . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 370 b. Német . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 371 c. Osztrák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 371 d. Angolszász . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 372 2. Régi döntvények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 373 a. Magyar . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 373 b. Osztrák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 373 c. Német . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 373 C) A latin nyelvű jogtudomány a XIX. századig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 374 1. Glosszátorok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 374 2. Kommentátorok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 374 3. Kanonisták . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 374 4. Humanisták . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 374 5. Ius naturæ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 375 6. Usus modernus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 375

TARTALOM

IV. Felhasznált irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 376 A) Nem hozzáférhető, megjelenés előtt álló, ismeretlen szerzőjű művek, kéziratok és recenziók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 376 B) Forráskiadások és fordítások, ill. jogszabályok és indokolásaik . . . . . 377 C) Jog- és társtudományi szakirodalom (monográfiák, tanulmányok, enciklopédiák, lexikonok, kommentárok stb.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 380 V. Internetes források . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 398 A) Prolegomena . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 398 B) A kutatás során felhasznált internetes források, adatbázisok . . . . . . . . 398 TÁRGYMUTATÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 400 ZUSAMMENFASSUNG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 422 I. Zum ersten Kapitel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 422 II. Zum zweiten Kapitel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 423 III. Zum dritten Kapitel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 425 IV. Zum vierten Kapitel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 433 V. Zum fünften Kapitel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 436 VI. Zum sechsten Kapitel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 440

ELŐSZÓ Ha az előszó a formáé, a bevezetés pedig a tartalomé, akkor az Olvasó e sorok által nem a munka tárgyáról és a tárgy elemzésének módszereiről, hanem magáról a műről és annak szerzőjéről tudhat meg – talán a figyelemre érdemes – részleteket. A kézirat alapja a 2011 májusában megvédett doktori értékezésem volt. A munka két főrészből áll: az első a reményvétel kialakulását, a második a már kialakultnak vehető jogi kontúrokkal rendelkező reményvétel továbbélését, fejlődését tárgyalja. Az E l s ő r é s z három fejezetben adja elő az intézmény kialakulásának történetét. A fejezetek a klasszika-filológia, a jogi grécisztika és a római jog tudománya eszközeinek felhasználásával mutatják be vizsgálatuk tárgyát és – szükség szerint – módszereit. Az I . f e j e z e t – részletes módszertani bevezető és a téma szükségességének indokolása után – a remény fogalmának, ill. a reményvételi szerződés eseteiként számba jövő tényállásoknak a görög és római szerzők irodalmi, történetírói, mitológiai munkáiban való megjelenéseit tárgyalja. A I I . f e j e z e t – szintén a metodika és egyes alapfogalmi dilemmák elemzését követően – tartalmazza a reményvétel jogtechnikai problémáinak bemutatását és ezekre egy lehetséges megoldás kidolgozását a „görög” jogban. A I I I . f e j e z e t – e kutatási terület nagysága miatt alkalmazott tematikus szűrők bemutatása után – részletesen tárgyalja az intézmény „feltalálásának” és kidolgozásának körülményeit a római jogban. Ehelyütt a romanisztikai kutatásmódszertan és az exegetika módszereinek ismertetése csak annyiban kerül szóba, amennyiben az a megértést segíti, és a hitelességet tanúsítja. A fejezet az említett feltalálás és kidolgozás kérdéseit tartalmazó 1 . a l f e j e z e t e t követően két további alfejezetben vizsgálja a reményvétel intézményét. A 2 . a l f e j e z e t – a nemlétező dolgok adásvételével kapcsolatos kérdések összefoglalását követően – a reményvétel ún. iskolapéldáin keresztül mutatja be a szerződés tárgyát és tartalmát, valamint a szerződési atypus antik „szociálpolitikai” jelentőségét. A 3 . a l f e j e z e t a reményvétel egyéb, vagy forrásszerű, vagy a forrásokban reményvételként ugyan kifejezetten meg nem jelent, de lényegüket tekintve a forrásszerűekkel egy tekintet alá eső módozatait mutatja be. A M á s o d i k r é s z – szintén három fejezetben – tárgyalja a kialakult jogintézmény továbbélését. A I V . f e j e z e t a római jog továbbélésének jellegadó korszakai, irányzatai, művei alapján von le következtetéseket arra, hogy a keleti jogiskolákban és a nagyobb bizánci kodifikátumok által, majd a nyugati világi jogtudomány termései következtében, s ezekkel párhuzamosan a kanonisztika idevágó tanai folytán a római jog eredményeihez képest „ment-e a könyvek által a világ elébb”. A fejezet végén néhány jelentős, már hatályban nem lévő törvénykönyv a vizsgálat helyszíne. Az V . f e j e z e t első két része a kontinentális magánjog egyes, a jogi recepció tekintetében jelentősebb kódexeit, valamint az európajog néhány produktumát, továbbá – kutathatóságuktól függően – a külföldi bírói praxisban felmerült analóg jogeseteket vizsgálja. A fejezet utolsó része az angolszász jogrendszerek közül Anglia és az USA (Arizona, Louisiana) jogrendszeréből tesz a kutatás tárgyává szemelvényeket mind az ún. kodifikált törvényjog (statutory law), mind a bírói esetjog (case-law) területéről. Az utolsó, a V I . f e j e z e t a hazai polgári jog, ill.

ELŐSZÓ

magánjog tudományának, kodifikációs produktumainak, valamint a bírói gyakorlatnak a vizsgálatát törekszik elvégezni azzal a megszorítással, hogy a fejezet ugyan a hatályos jogra koncentrál, de nem rekeszti ki a történeti szempontú vizsgálódásokat sem. E kutatás végpontja kézenfekvő: a magyar magánjogi codex ferendus 2010ben újfent folytatódó kodifikációja. A kötet végén található a rövidítéseket, a nem jogi forrásokat (feliratok, papirológia, görög és latin szerzők művei, Biblia), a hatályos (jogszabályok, felsőbírósági gyakorlat) és a régi (ókori, középkori) jogi forrásokat, a felhasznált irodalmat és internetes forráshelyeket tartalmazó forrásmutató, majd a részletes tárgymutató, valamint a munka bő, német nyelvű összefoglalója. A munka t i p o g r á f i á j a az egyes „Rész”-eken belül a szöveg felosztása tekintetében a „I 1 A a α i” tagolást követi, ezek vagy fejezet-, alfejezetcímek, vagy a folyószövegen belül a tematikusan elkülönítendő bekezdések elején alkalmazott pontok-alpontok megjelölései. Az egyes szövegrészek kiemelésére háromféle karaktertípus található: a ritkított, a dőlt és a vastag betű. Ritkítva szerepelnek a legfontosabb személynevek és fogalmak, vagy a szöveg átlátható tagolása végett kiemelendő kifejezések. Dőlt betűvel jelenik meg a görög–latin források és a jogszabályok szövege, úgyszintén az azokból vett idézetek, vagy azokból származó hivatkozások, fogalmak, néhol az egyszerű kiemelések s végül a latin kisbetűvel jelölt alcímek. A dőlt-ritkított kiemelés egyszerre ott fordul elő, ahol pl. forrásszerű szövegből emelendő ki egy-egy rész. A vastag betűs kiemeléssel csak az egyes Részek címe szerepel, a folyószövegben magában csak akkor látható, ha a többi kiemelés lehetősége az adott helyen már kimerült. A munkára irányadó formai tényezők rövid bemutatása után a szerző – a művéhez fűződő kapcsolatán keresztül – is kaphat némi teret az „előszóban”. Ezt a „teret” a formához ragaszkodva, azonban a legkevésbé sem csupán formálisan, azoknak szeretném szentelni, akiknek köszönni tartozom: munkámhoz fűződő kapcsolatom legértékesebb kincsei ugyanis Támogatóim. Amikor pedig a hála szavait kell elmondani, a köszönet olyan jogtudósi „névsorhoz” szól, amely láttán minden bizonnyal kegyelmi állapotban levőnek érezhetem magam. Nem kevesebbért adózom hálás szívvel a feledhetetlen B e n e d e k F e r e n c professzor, a magyar romanisztika néhai atyamestere emlékének, mint a kutatási téma látóterembe emeléséért, valamint azért a számos útravalóért, melynek megőrzése és a lehetőségek szerinti szem előtt tartása már mindvégig szép feladat marad. Nem múló köszönettel tartozom a szakmai és erkölcsi támogatásért témavezetőmnek, K e c s k é s L á s z l ó professzornak, a PTE-ÁJK Polgári Jogi Tanszéke vezetőjének, aki a pályakezdéskor segítő kezet nyújtva lehetőséget adott a jogászi hivatás gyakorlásának megkezdésére. Az általa vezetett doktori programban való részvétel biztos szakmai alapot nyújtott a kutatási módszerek helyes alkalmazásához. Hálás vagyok a kutatómunka támogatásáért és a bátorításért bírósági vezetőmnek, L á b a d y T a m á s n a k , a Pécsi Ítélőtábla elnökének, aki fontosnak tartotta, ösztönözte és maga is elősegítette a gyakorlati ismereteken kívül az elméletitörténeti képzettség megszerzéséért teendő erőfeszítéseket. Köszönet illeti önzetlen segítségéért a kölni romanisztika és civilisztika emeritus professorát, A n d r e a s W a c k e urat, aki a reményvétel körében külföldön megjelent tanulmányomat

ELŐSZÓ

kritikai észrevételeivel gazdagítva néhány tévedéstől közvetve ezt a munkát is megóvta. Alig fejezhető ki hálám két rendkívül elfoglalt, munkámra mégis nagy figyelmet szentelt Opponensemnek, V é k á s L a j o s akadémikus, emeritus professornak és F ö l d i A n d r á s professzornak. Módfelett alapos és részletekbe menő szakmai kritikájuk, észrevételük a megjelenésre szánt művet mintegy ötven-hatvan kisebb-nagyobb szakkérdés beemelésével gazdagította. A hazai – hatályos és megalkotandó – polgári joggal, valamint az európai jogegységesítéssel foglalkozó fejezetek kiegészítése, pontosítása tekintetében Vékás professzort, míg az ókori részek szakirodalmi és tematikus bővítése, ill. a latin és görög idegennyelvi problémák kiküszöbölése, továbbá a francia és az olasz hatályos jogi fejezet kiegészítése vonatkozásában Földi professzort illeti a köszönet. A kézirat alapjául szolgáló doktori értekezés műhelyvitáján ismertetett vagy egyéb módon hozzáférhetővé tett szakmai észrevételeik és kritikájuk nyomán számos ponton válhatott a munka értékesebbé, hitelesebbé, ezért köszönet illeti: Hamza Gábor akadémikus, egyetemi tanárt, Ádám Antal emeritus professort, Kajtár István és Szabó Béla professzorokat, Csehi Zoltán, El Beheiri Nadja, Gedeon Magdolna, Nochta Tibor, Péter Orsolya, Pókecz Kovács Attila, Sándor István és Sáry Pál egyetemi docenseket, Juhász László, c. egyetemi docens, ítélőtáblai kollégiumvezetőt, valamint Fabó Tibor és Metzinger Péter ügyvéd, egyetemi adjunktus urakat. P é c s , 2011. augusztus 15. Nagyboldogasszony ünnepén Benke József

BEVEZETÉS „…ἐλπὶς δὲ βλεπομένη οὐκ ἔστιν ἐλπίςˑ ο γὰρ βλέπει τις τί καὶ ἐλπίζει. εἰ δὲ ὃ οὐ βλέπομεν ἐλπίζομεν διʾ ὑπομονῆς ἀπεκδεχόμεϑα.”1 „…A remény azonban, mit [beteljesedni] látunk, nem remény. Hiszen ki remélné azt, amit lát? Ha tehát azt, mit nem látunk, reméljük, akkor várjuk csak türelemmel.”2

A mottó sorainak – a vallást szigorúan tartó, tharszoszi, zsidó-farizeus családba született, görög kultúrkörnyezetben felnőtt, s római polgárjoggal rendelkezett – megfogalmazója az ószövetségi tanok harcos követőjeként eleinte a bontakozó keresztény egyház üldözőinek első sorában állott. A damaszkuszi keresztények elfogására indult hittudós azonban a városkapunál megtapasztalt apparitio Christi hatására az Egyház egyik legnagyobb támaszává emelkedett: Aquinói Szent Tamás szerint írásaiban megtalálható a hittudomány szinte egésze. A keresztre feszítéstől a római civitas mentette meg, így Néró halálos ítéletét lefejezéssel hajtották rajta végre Kr. u. 67-ben Rómában. Az idézett levelet 58-ban Korintusból Jeruzsálembe vis�szatérve a koiné görög nyelvén írta, és a rómaiakhoz címezte Dante Commediája (Inf. 2:28) szerint „lo Vas d’Elezione”, azaz: Szent Pál apostol.3 A Bevezetés mottójául választott újszövetségi idézet gondolata önmagában – vagyis teológiailag releváns mondanivalóján4 kívül – is segít a kutatás tárgyául választott különös jogintézmény elveinek megértésében. A reményvétel ti. olyan, mint a négy és félezer éves G i l g a m e s eposz szerint a halál: az sok „mindenhez hasonlít, de nem azonos semmivel sem”.5 Az, hogy miben áll valójában ez az elsőre talán megütközést keltő párhuzam, magára a munkára tartozik. Annyi azonban mégis a bevezető sorok feladata, hogy ezzel összefüggésben törekedjenek megvilágítani a kötet címét és az első pillantásra talán „túlterheltnek” látszó alcímet, ill. annak viszonyrendszerét a monográfia tartalmával. Lásd: Róm. 8:24–25. Pál apostol a rengeteg elfoglaltsága miatti állandó sietség folytán a leveleket tollba mondta, s nemigen törődött sem a nyelvtan, sem a stilisztika szabályaival (vö. Róm. 16:22, Gal. 6:11, 1 Kor. 16:21, 2 Tessz. 3:17, 2 Péter 3:16). Így az írnok is feltehetőleg nagyvonalúbban bánt az ékezetekkel, mint a modern szövegkiadások, mindenesetre a mottó ez utóbbi formában álljon. Vö. The Epistle to the Romans in Greek and English. [Ford. és komm. Turner, Samuel H.] New York, Randolph, 1859. 144. 2 A fordítás alapjai: Újszövetségi Szentírás (ford. P. Békés Gellért / P. Dalos Patrik; Szeged, Szt. Gellért, 1990) és a Szent Biblia (ford. Károli Gáspár; Budapest, 1987). 3 Vö. pl. Róm. 11:1; Gal. 1:13; Ap.Csel. 7:58, 8:3, 9:1–30, 21:1–25:12, 25:23–28:31. A fordító paterek (Békés / Dalos) szerint – lásd 349. o. – Pál „eleven szellemében egymást érték az eszmék … Olvasóját … magával ragadja nyelvének eleven fordulatossága és nagyszerű kifejező ereje.” Dante cit. [ford. Babits Mihály] lásd: BENEDETTO XVI PP [RATZINGER, Joseph]: Paolo l’apostolo delle genti. Libreria Editrice Vaticana 2008. (= Pál, a népek apostola. [Ford. Kránitz Mihály] Budapest, Szt. István Társ., 2008. 15.) 4 Röviden összefoglalja jogászi szemszögből: BALESTRI FUMAGALLI, Marcella: Note minime sulla speranza. In: SDHI 61 (1995) 872–873. 5 Gilgames. Agyagtáblák üzenete. [Ford. Rákos Sándor; szerk. Komoróczy Géza et al.] Budapest, Európa, 1966. 146. 1

BEVEZETÉS

Előzetesen – a módszertan körében – megjegyzendő, hogy a „monográfia” kifejezés szigorúan vett, eredeti jelentése szerint olyan irat, mely a tudomány egyetlen tárgyával kimerítően foglalkozik. A hangsúly tehát az „egyetlen tárgy” jelzős szerkezeten és a „kimerítően” módhatározón van. A kutatás tárgya, a reményvétel, a római jogi és polgári jogi tankönyvekben (legyen az magyar, német, osztrák, francia, angol, olasz vagy spanyol) rendszerint nem szerepel, vagy mindössze egymondatos, esetleg egy bekezdésnyi kitérőként jelenik meg. A mára elterjedt, kézikönyv léptékű tankönyvek, jogterületet összefoglaló nagymonográfiák pedig legfeljebb egyoldalnyi vagy egy rövidke fejezetre való teret szentelnek a kérdésnek. Ez rendjén is van így, s csak azt támasztja alá, hogy a kutatás tárgya jól körülhatárolhatóan „egyetlen tárgy”-nak minősíthető. A téma „kimerítő” jellegű kibontásához pedig – tekintettel arra, hogy az európai civilisztikában újra divatossá kezd válni – hozzá tartozik az ezúttal szinte „szub-atomikus” részletekbe menő történeti és élő jogi összehasonlítás is. Egy intézmény valódi képének pixeljeit ugyanis azok az álláspontok adják, amelyeket az adott tárgyról a mindenkori jogtudós és jogalkotó és jogalkalmazó vélt, kigondolt. Mivel évezredek során át tendenciózusnak tűnő momentum, hogy a gazdasági forgalom alanyainak – üzleti céljaik megfogalmazása és lebonyolítása során – csak fantáziájuk szabott és szab határt, s e fantáziadús üzleti célok lebonyolításának a jogrend elvben soha nem lehetett százszázalákos gátja, a mégis kikerülhetetlennek látszó akadályok lebontásában vagy ellenkezőleg, felépítésében nem az ügyfelek, hanem éppen a „jogot” alkotó, alkalmazó, magyarázó jogászság képzelőereje és tehetsége volt az egyetlen eszköz. A jogtudósi elme ilyen, akadályokat lebontó, átugró, megkerülő, felépítő működésének ékes példáit tartalmazza e monográfia mind az ó- és középkori, mind az újabb kori és hatályos jogi fejezetekben bemutatott analógiák, ill. azok kritikája révén. A kutatás hasznosíthatósága a munka tartalmi megállapításain túlmenően tehát éppen azon a módszertani megközelítésen alapul, amely az említett „szub-atomikus” vizsgálati mélységet törekszik elérni. Ez pedig, dacára a történeti és összehasonlító metódus európai reneszánszának, valójában nem egészen egyezik meg sem az ún. Zimmermann-iskola „római jog – ius commune – összehasonlító polgári jog” hármas tagozódást követő kutatásmódszertanával, sem pedig a milánói ARISTEC6 által alkalmazott metodo storico-comparatistico léptékével. Ezek az irányzatok ugyanis valamelyest – olykor összehasonlíthatatlanul – nagyobb vizsgálati tárgyakban gondolkodnak, s nem céljuk az ilyen fokú részletességre törekvés. Mindezek alapján nem tűnik irrealitásnak a vizsgálati módszert az „újszerű” jelzővel illetni. A metodológia után a kutatás tárgyát kell röviden értékelni. E különös elemeket tartalmazó szerződés – melynek tárgya a remény – számos, az alábbi fejezetekben kimutatott ok miatt alkalmasnak mutatkozott arra, hogy a vagyonjog tudományának figyelmét magára vonja, és ezt az állapotot évszázadok hosszú során keresztül szinte folyamatosan meg is őrizze. Alig van térben világszerte, időben pedig a Kr. u. VI. századtól kezdve olyan jelentősebb polgári jogalkotási, kodifikációs „termék”, amely valamilyen módon, így a kifejezett szabályozás vagy a hallgatás alapos indokolása útján ne vette volna asztalára a reményvétel kérdését. Ugyanez a helyzet a jogtudománnyal is. Az „emptio spei”-jelenség az utóbbi másfél évezredben igen népszerű Associazione Internazionale per la Ricerca Storico-Giuridica e Comparatistica.

BEVEZETÉS

téma volt a római és bizánci jogtudósok, a glosszátorok, a kommentátorok, a kanonisták, a humanisták, a természetjogászok és a pandektisták – vagyis összességében az egyetemes jogtudomány legnagyobb alakjai – között, majd a kontinentális és az angolszász „nemzeti” jogok jelentős, hazájukon kívül is közismert művelői körében. A kutatás tárgyának az a szinte „különc” eleme, amely az iránta való érdeklődés ilyen lenyűgözően általános mértékét eredményezte, a „jog” szinte valamennyi jelenségsíkján leírható, és megfogalmazást is nyert. Az ti. tárgya volt „a jog” legabsztraktabb (pl. általános jogbölcselet) és legkonkrétabb (pl. eseti jogvita) megnyilvánulásainak – térben és időben igen széles körben. Ekként a reményvétel és összes mögöttes összefüggése méltán lehetett s lehet kiemelkedően érdekes, értékes tárgya mind a történeti, mind a kortársi jogösszehasonlításnak. A „remény-vétel” különös ideája a legszélesebb generalitásban azzal a kérdéssel írható le: részévé válhat-e a jog szigorú világának (juridikum) egy metajurisztikus vagy akár ajuridikus fogalom (a remény) úgy, hogy mint idegentest tökéletesen megfér a környezetével, s azt anélkül idomítja saját magához, hogy a sztrikt jogi fogalomrendszer sérülne. A vagyonjog területén számos konkrét kérdés is feltehető ezzel a – jog világában idegen – szubsztanciával kapcsolatosan. Így a forgalmi kockázatok normatív és ügyleti kezelhetősége, a kötelemszegés határai, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékegyensúlya, dologfogalom és jogügyleti tárgy, ill. alanyi jog és váromány összefüggései, a tulajdonátszállás, a veszélyviselés és a szavatosság szabályai, a vegyes szerződések problémái, valamint számos egyéb – a legkevésbé sem „erőszakolt” – összefüggés pl. az öröklési joggal, a csődjoggal, a büntetőjoggal, az eljárásjogokkal. S tekintve, hogy a reményvétel alapesete a jövőbeli halfogás megvétele, nyilvánvaló a téma megannyi csodálatos párhuzama – az irodalom, mitológia, filozófia mellett – a biblikummal, ill. a teológiával is. Az imént körülírt, deduktív megközelítés egyébiránt nem jellemző a munkamódszerre, miként kizárólagossággal az indukció sem. Tárgy és módszer viszonyát a legpontosabban a makrokozmosz–mikrokozmosz egyiptomi eredetű hermetikája adja. Vagyis: (magán)jog és reményvétel kapcsolata hasonló, mint tengeré és cseppé. Noha fontos kutatási feladat már csupán a vizsgálati tárgy egzakt körülhatárolása is, nyilvánvaló, hogy a tengerben ott van a csepp (mégha Petőfi félt is attól, hogy felhozásakor elenyészti azt7). Az már ugyanakkor érdekes ontológiai kérdés, hogy maga a tenger a cseppben ott van-e, s ha igen miként, mennyiben. E monográfia – az egykori doktori értekezés nagyra becsült opponensei által is kiemelt – egyik erénye éppen abban mutatkozhat, hogy világossá teszi: a cseppben valóban ott van a tenger! Másként: a reményvétel mikroszkopikus jelenségében, mikrokozmoszában, ha „szub-atomikus” léptékben boncoljuk fel azt, bizony felvonul a (magán)jog, a makrokozmosz szinte egésze, sőt néhány azon kívüli jogterület (pl. gazdasági jog, perjogok, büntetőjog) sem maradhat érintetlenül. Feltétlenül igazat kell tehát adni Paracelsus-nak (1493–1541), aki szerint a tudományban makro- és mikrokozmosz egymás tükörképei, melyek egyes részeit egymásból meg lehet ismerni, ill. lehet megismerni. Szt. Bonaventura (1217/18–1274) szerint a világmindenség, a macrocosmo öt érzékszervünk kapuján lép be az embePETŐFI Sándor: „A bánat? Egy nagy oceán.” Szalkszentmárton, 1846 márciusa.

BEVEZETÉS

ri szellembe, mely a mondo minore, azaz a microcosmo.8 Kérdés, mely érzékelés vagy módszer alkalmas arra, hogy megmutassa a reményvétel és a (magán)jog imént körülírt, létező, mondhatni „kozmikus” kapcsolatát. A válasz egyszerű, s a részletekben rejlik: „Le bon Dieu est dans le detail”. Miben áll tehát a közel kétezer éves, igen figyelemre méltó jogászi idea? Mit jelentett és jelent az látszólag, s mit valójában? Melyek a különbségek az idea látszata és valósága között? Miben állnak e különbségek okai? Kinek a nevéhez kapcsolódik, s milyen objektív és szubjektív előzményekre vezethető vissza ez a feltalálói szintű jogtudósi lépés? Hogyan élte túl „feltalálóját” e gondolat mintegy 1800 évvel? Miképpen terjedt az el a világ legnagyobb részén? Mit jelent az napjainkban a „donor-kódexet” produkáló országok magánjogában, s hazánkban? Milyennek látszik a magánjog makrokozmosza a reményvétel mikrokozmoszán át szemlélve? S megfordítva? Többek között e kérdésekre keresi a választ ez a könyv.

„Il macrocosmo (universo) entra nella nostra anima, chiamata mondo minore, attraverso le porte dei cinque sensi.” 8

ELSŐ RÉSZ

A reményvétel kialakulása

I. A REMÉNY ÉS A REMÉNYVÉTEL ISKOLAPÉLDÁI A NEM JOGI FORRÁSOKBAN Jézus: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra!” „Mester, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót” – válaszolta Simon –, és így is tett, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. (Lk. 5,4-6) De akkor éjszaka nem fogtak semmit. Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. megszólította öket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” „Nincs” – felelték. Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a bárka jobb oldalán a hálót, s ott majd találtok.” Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. (Jn. 21,3-6)

Tartalom – 1. MÓDSZERTANI BEVEZETÉS. A) A reményvételszerű ügyletek kialakulásának lehetséges ideje mint a vizsgálandó művek körét meghatározó terminus ante quem. B) Az oktatás mint a vizsgálandó művek körét tovább szűkítő tényező. – 2. A GÖRÖG IRODALOM. A) Bevezetés. B) A Remény (Elpisz, Ἐλπίς) mint istenség. C) Az egyes görög szerzők (auctores Græci). (a) Hésziodosz. (b) Aiszóposz. (c) Aiszkhülosz. (d) Szophoklész. (e) Thuküdidész. (f) Xenophón. (g) Platón. (h) Arisztotelész. (i) Menandrosz. (j) Theokritosz. (k) Diogenész Laertiosz. (l) Plutarkhosz. – 3. A LATIN IRODALOM. A) A Remény (Spēs) mint istenség. B) Az egyes latin szerzők (auctores Latini). (a) Terentius Afer. (b) Terentius Varro. (c) Marcus Tullius Cicero. (d) Publius Vergilius Maro. (e) Titus Livius. (f) Idősebb Seneca. (g) Publius Ovidius Naso. (h) Titus Petronius Arbiter. (i) Marcus Fabius Quintilianus. (j) Ifjabb Seneca. (k) Cornelius Tacitus. (l) Lucius Apuleius. – 4. ÉRTÉKELÉS, KÖVETKEZTETÉSEK. A) Összefoglalás. B) Az arany tripusz meséjének jelentősége. – 5. SPĒS (PVBLICA) NÉHÁNY ÁBRÁZOLÁSA (képmellékletek).

1. Módszertani bevezetés Ez a fejezet azt törekszik kutatni, hogy az ókor jelentősebb görög és latin nyelvű szépirodalmi, történetírói, mitológiai forrásai – a Kr. u. II. századdal bezárólag – miként határozták meg a remény (ε̉λπίς, spēs) fogalmát, ill. azokban hogyan jelentek meg a reményvétel egyes fontosabb, példaszerű tényállási elemei. A mottóul választott evangéliumi sorok sem tekinthetők a témától idegennek, hiszen egyfelől a reményvétel „feltalálója”, Sextus Pomponius a II. sz. közepén élt, másfelől a reményvétel iskolapéldája a jövendő halfogás megvétele. A Szentírás halés halászati szimbolikája pedig magában is csodálatos, és számos megfejtésre váró kérdést vet fel – amilyen pl. az ΙΧΘΥΣ–akrosztikon, melyben a szó, „ἰχϑῡς” (ikhtüsz) jelentése: „hal”, a szó betűinek feloldása pedig: „Ἰησοῦς Χριστός Θεοῦ Υἱός Σωτήρ”

1. RÉSZ: A REMÉNYVÉTEL KIALAKULÁSA

(Iészusz Khrisztosz Theu Üiosz Szótér), azaz: „Jézus Krisztus Istennek Fia Megváltó”. A jogtörténet azonban mit sem tud Pomponius vallásáról, így a keresztény források mélyebb elemzése mégsem indokolható. Az irodalmi források vizsgálatát ezúttal nem csupán a formális, az elődök iránti tiszteletből fakadó – ugyanakkor érdemi munkára rendszerint nem sarkalló – illendőség motiválja, hanem abban az alábbi tényezők együttesének van nagy szerepük. A reményvétel (emptio spei) egyik iskolapéldája szerint tehát a vevő jövőbeli, bizonytalan halászzsákmányt9 vesz meg fix vételárért, vagyis az eredménytől függetlenül feltétlen vételárfizetési kötelezettség mellett. A cseppet sem különleges „tényállás” jogi konstrukcióként ugyanakkor igen különös, s éppen attól válik ilyenné, ha adásvételként fogjuk fel azt. Nem tűnik feleslegesnek tehát megvizsgálni, hogy az elnevezést és a rendszertani elhelyezést kiötlő római jurista – nagy valószínűséggel, de nem bizonyosan a Kr. u. I–II. században élt Massurius Sabinus vagy Sextus Pomponius – a remény fogalmának, illetve a reményvétel egyes tényállási elemeinek (melyek értelemszerűen utóbb váltak ún. tényállási elemmé) milyen megjelenéseivel, megítélésével találkozhatott az antikvitás általa ismert történetírásában, szépirodalmában, illetve mitológiájában. Vizsgálataink tárgyának meghatározása e körben nem magától értetődő s nem könnyű feladat, mert a művek kiválasztásakor csupán mai ismereteinkre támaszkodhatunk a tekintetben, hogy melyik lehetett a Kr. u. I–II. század művelt jogásza számára hozzáférhető és ismert, s ezek közül valamilyen fragmentált vagy eredeti formájában melyik maradt fenn. Az egyes műveket, sőt szerzők egész életművét ugyanis nem csak az évezredek vasfoga – a puszta időmúlás mellett pl. az írott pergamenek alapanyagként való újrafelhasználásának gyakorlata (palimpszeszt) – rágta, hanem a „könyvégető”, ideologikus személyiségek és szervezetek tucatja is. Azután a tekercsről a kódexformára történő áttérés egyes műveknek a megőrzés e biztosabb formája miatt kedvezhetett, míg másokat a kodikális rögzítés hiányában a fizikai enyészetre ítélhetett stb. Köztudott, hogy a napjainkban ismert szerzők kb. egyhatoda esetében maradt fenn az életmű egésze, háromszor ennyi auctor művét csupán töredékesen őrizte meg az utókor, és közel kétszer annyi szerzőről a nevén kívül nem tudunk egyebet. Mindezek mellett ki kell emelni, hogy napjainkban a nemzetközi tudományos „trend”-nek megfelelően az irodalmi források kutatása sem a görög, sem a római jog tekintetében nem mellőzhető. Ennek az iránynak egyik előfutára, D’Ors szerint a római jog tanulmányozása során is különös jelentőséget kell tulajdonítani az irodalmi források vizsgálatának, mert azok ugyan technikus értelemben nem „írhatják felül” a jogi forrásokat, mégis, egyfelől a szabályozott életviszonyt a maga teljességében képesek megvilágítani, másfelől a jogi szövegek körében megszokott, jog(ász)i–társadalmi érdekből történő, szándékos módosítás, interpolálás esetük9 A jusztinianoszi Digestába (D. 18,1,8,1) felvett, Massurius Sabinustól vagy Sextus Pomponiustól származó, I–II. századbeli szövegben szerepel még a madarász-, ill. a vadászzsákmány példája, de a halászat bizonyult az irodalmi vizsgálatok alapján utóbb a legpéldaszerűbb esetnek.

I. A REMÉNY ÉS A REMÉNYVÉTEL ISKOLAPÉLDÁI A NEM JOGI FORRÁSOKBAN

ben kizárható.10 Hamza ezen túlmenően rámutat, hogy a görög jog vizsgálata során olykor ennél sokkal nyomósabb ok támasztja alá az irodalmi alkotások forrásként történő elfogadását: a szükség, ugyanis egyes hellén jogok – mint pl. az attikai – esetében az irodalom nem kevesebb, mint „a jog” sedes materiæ-je, azaz szinte kizárólagos és főforrása, bizonyítéka.11

A) A reményvételszerű ügyletek kialakulásának lehetséges ideje mint a vizsgálandó művek körét meghatározó terminus ante quem A kutatásnak természetesen része az is, hogy a római jogban – s talán a görög (pl. az athéni) vagy a hellenizált jogokban – az említett, I–II. században élt tudósok előtt mekkora időszakot kell áttekinteni, hogy megtaláljuk annak a jogászi ideának, ötletnek az „ősforrását”, amely a „reményvétel” intézményét megalapozta. Ez mint egyfajta terminus ante quem megmutatja a vizsgálandó művek körét is. Miben áll tehát az említett jogtudósi ötlet? Tegyük fel, hogy pl. egy fogadós azzal keresi fel a helyi halászt (madarászt, vadászt stb.), hogy bizonyos pénzösszeg ellenében az arra alkalmas időben vízre szállva fogjon a számára halat (stb.), amelyet visszaérkeztekor nyomban adjon át neki. A pénzt vagy valamely csereárut a példabeli fogadós akkor is megfizetni, átadni tartozik, ha a háló a sors játéka folytán üres maradt. A helyzet nyilván nem vet fel jogi problémát akkor, ha nincsen vitás helyzet, azaz mindegyik fél megelégedésére szolgál az eredmény vagy az ahhoz vezető munka megfelelő elvégzése. A tisztesség forgalmi életben elvárható, gyakorlat szülte igénye nem tűri a feltételezést, hogy a „fogadós” a művelet alatt mintegy ellenőrzésképpen mindvégig jelen legyen. A bizalom e szükségszerű gyakorlata azonban – szintén szükségszerűen – jogvitákhoz vezet. Így elképzelhető, hogy pl. egyfelől a halász a biztos pénz tudatában nem ment ki, vagy nem időben ment ki, vagy hálóját nem vetette ki, vagyis nem kizárólag a véletlen szeszélyén múlott a siker, másfelől a háló minden szükséges cselekmény elvégzése ellenére üres maradt, vagy abba nem a kívánt portéka, hanem egyéb értékes vagyontárgy vagy éppen ellenkezőleg, csupa értéktelen holmi sodródott, továbbá fogott ugyan halat, de azt nem a „fogadósnak” adta át, hanem további anyagi előny végett harmadik személynek értékesítette pl. piaci készvétel keretében. Ezekben az esetekben a prætornak tudnia kellett, hogy mely jogeszközt, mely keresetet (actio) adhatja ki a perelni szándékozó fél ügyében. Ehhez pedig – hacsak az ilyen esetekben eleinte nem a viszonylag „friss” actio de dolo12 kiadásában gondolkoD’ORS, Álvaro: Presupuestos críticos para el estudio del derecho romano. Salamanca, Colegio Trilingüe de la Universidad, Consejo Superior de Investigaciones Científicas, 1943. 14–15. 11 HAMZA Gábor: Jogösszehasonlítás és az antik jogrendszerek. Budapest, KJK, 1998. 174. 12 Az actio de dolót mint felperesi pereszközt Kr. e. 66-ban Aquilius Gallus vette fel az edictumba (Ulp. D. 4,3,1,1), kifogás formájában (exceptio doli), az alperesi védekezés eszközeként régebb óta létezett. A probléma esetünkben éppen abból adódik, hogy az actio de dolo kizárólag szubszidiárius jogsegélyt je10

1. RÉSZ: A REMÉNYVÉTEL KIALAKULÁSA

dott – lényeges volt, hogy e jogügyletet valamely másik, korábban már actióval ellátottal azonosítsa, vagy annak fajtájaként „definiálja”. Az említett esetekre „készíti fel” a jogtudós a prætort, amikor a forgalmi tisztességhez fűződő jogos igények védelmére az actio empti (lásd: Celsus D. 19,1,1213) kibocsátását javasolja. E felvetések természetesen csupán a prétori, formuláris perrend rendes perútkénti (ordo iudiciorum privatorum) fennállásának évszázadaira (a Kr. e. II. századtól Kr. u. 342-ig) vonatkoznak. Megjegyzendő, hogy a kérdéses jogügylet szinte egyforma közel, illetőleg, ha úgy tetszik, egyforma távol áll mind a „klasszikus” adásvételtől, mind a munkaszerződéstől, mind pedig az egyszerű társaság egy fajától, az ún. societas unius reitől. Már Gaius (110–180) felismerte ugyanis, hogy bizonyos tényállásoknál kérdéses: a felek adásvételt vagy bérletet kötöttek-e.14 A reményvétel esetében pedig különösen csábító a gondolat, hogy a locatio-conductio operarummal hozzuk összefüggésbe azt. A halászás (hálódobás, iactus retis) és a madarászás (madárfogás, captus avium) ti. olyan jellegű munka, amely a munkaszerződés tárgyát képező operæ illiberales fogalmi körébe tartozik. A munkavállaló ugyanúgy nem szavatol az eredményért, miként a reményvételnél az eladó, ugyanakkor mindkettő quasi rendelkezésre állni tartozik. A munkabérnek ugyanúgy pénzben kell állnia, mint a vételárnak. Jelentkezik azonban egy elem, ami mégis elhatárolja a két szerződéstípust: a munkáltató a bért utólagosan és az elvégzett munka arányában fizeti meg, míg a reményvételbeli vevő a kialkudott teljes vételárral feltétel nélkül tartozik. A reményvétel aleatórius, ellenben a munkaszerződés nyilvánvalóan nem kockázatos ügylet.15 Érdekes párhuzamok mutathatók ki a reményvétel iskolapéldái és a societas unius rei között is. A társaságnak e típusában a társak egyetlen közös „ügy” lebonyolításában állapodnak meg. A társas célhoz való hozzájárulás aránya megállapodás kérdése, miként az is, hogy a hozzájárulás pénzben, más dolog vagy jog átruházásában vagy pedig munkavégzésben álljon. Az említett közös ügyben (halászat) tehát az egyik socius pénzzel – mint a reményvételbeli vevő a vételárral – tartozik, a másik társ munkavégzéssel – miként az eladó a háló kivetésével – járul hozzá a társasági célhoz. Amennyiben a társak a halászatra úgy szövetkeztek, hogy mindannyian részesednek a fogásból, tisztán e társaságfajtával állunk szemben, s ebben az esetben – a munkaszerződéstől eltérően – még az aleatórius jelleg is megvan. Amennyiben azonban a hálódobás bizonytalan eredményéből csak az egyikük részesül, miként az lentett, és mint ilyen csak akkor volt igénybe vehető, ha a tényállásra alkalmazható speciális bonæ fidei actio hiányzott. Bizonytalan az, hogy a reményvétel tényállásaira ekkorra már megadta volna az actio empti-venditit a prætor. Így – esetlegesen a bonæ fidei actio híján – az sem zárható ki feltétlenül, hogy a prætor az actio de dolo kiadásában is gondolkodhatott. Lásd pl.: WACKE, Andreas: Zum dolus-Begriff der actio de dolo, RIDA 27 (1980) 349–386, ill. WACKE, Andreas: Sul concetto di ‚dolus’ nell’actio de dolo, IVRA 28 (1977) 10–39. 13 „Si iactum retis emero et iactare retem piscator noluit, incertum eius rei æstimandum est: si quod extraxit piscium reddere mihi noluit, id æstimari debet quod extraxit.” Azaz: „Hogyha a háló kivetését veszem meg, és a halász nem akarta hálóját kivetni, úgy ennek a cselekménynek a bizonytalan értéke a felbecsülendő; míg ha a kifogott halat részemre átadni nem akarta, akkor becslőeskü alá az vetendő, amit kifogott.” 14 Inst. Gai 3.145: „… in quibusdam causis quæri soleat, utrum emptio et venditio contrahatur an locatio et conductio.” 15 Irodalmi utalásokkal és forrásokkal együtt lásd: BENKE József: Emptio spei. In: FS Molnár 63–65.