A sajtó-helyreigazítás bírósági gyakorlata

Dr. Pribula László A sajtó-helyreigazítás bírósági gyakorlata

Dr. Pribula László

A sajtó-helyreigazítás bírósági gyakorlata

Lap- és Könyvkiadó Kft.

© Dr. Pribula László, 2012 © HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2012

Kézirat lezárva: 2012. március 31.

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon – a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISBN 978 963 258 161 3

Budapest, 2012 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása Internet: www.hvgorac.hu E-mail: info@hvgorac.hu Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt Tipográfia és műszaki szerkesztés: Bors Kriszta

5

TARTALOM

1. A sajtó-helyreigazítás elméleti és történeti háttere . . . . . . . . 9 1.1.

1.2.

1.3.

1.4.

1.5.

A sajtó-helyreigazítás a polgári jog rendszerében . . . . .

A sajtó rövid nemzetközi története.

A sajtószabadság alkotmányos elvének kialakulása . . .

A sajtó-helyreigazítás nemzetközi szabályozása A sajtó-helyreigazítás szabályozási elvei . . . . . . . . . . . .

A sajtó magyarországi története.

A sajtó-helyreigazításra vonatkozó jogi szabályozás alakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A magyar sajtó-helyreigazítási jog szabályozási rendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

9 17 21 26 34

2. A sajtó és a személyiségi jogok kapcsolata . . . . . . . . . . . . . . 36 2.1.

2.2.

2.3.

2.4.

2.5.

A személyhez fűződő jogok védelme a polgári jog rendszerében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A jóhírnévhez fűződő személyiségi jog és a sajtó . . . . .

A becsülethez fűződő személyiségi jog és a sajtó . . . . .

A képmáshoz, hangfelvételhez fűződő személyiségi jog és a sajtó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A személyiségvédelem jogkövetkezményei A személyiségi perek és a sajtó-helyreigazítás . . . . . . . elhatárolása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

TARTALOM

36 37 41 45 50 54

6 3. A sajtó-helyreigazítás anyagi jogi szabályai . . . . . . . . . . . . . 54 3.1. A sajtó-helyreigazítás értelmezési szempontjai . . . . . . .

3.2. A sajtóközlemény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.3. A sajtó-helyreigazítás jogosultja: a közleményben

érintett személy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.4. A sajtó-helyreigazítás kötelezettje: a sajtószerv . . . . . . .

3.5. Helyreigazításra alapot adó jogellenes magatartás:

valótlan tény állítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.6. Helyreigazításra alapot adó jogellenes magatartás:

valótlan tény híresztelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.7. Helyreigazításra alapot adó jogellenes magatartás:

való tény hamis színben feltüntetése . . . . . . . . . . . . . . .

3.8. Vélemény vagy tényállítás? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.9. Kivétel a helyreigazítási kötelezettség alól:

lényegtelen tévedés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3.10. Kivétel a helyreigazítási kötelezettség alól:

büntetőeljárásról tudósítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

54 61 63 70 79 86 92 100 111 114

4. A sajtó-helyreigazítás eljárásjogi szabályai . . . . . . . . . . . . . . 121 4.1. A pert megelőző kötelező eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . 121 4.2. A sajtó-helyreigazítási per elsőfokú eljárási szabályai . . 131 4.3. A sajtó-helyreigazítási per jogorvoslati szabályai . . . . . 143 5. A sajtó-helyreigazítás speciális területei . . . . . . . . . . . . . . . . 144 5.1. Az online helyreigazítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 144 5.2. A reklám-helyreigazítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 151 6. Elméleti viták a helyreigazítás terjedelme körében . . . . . . . . 158 6.1. A sajtó felelőssége mások tényállításáért . . . . . . . . . . . . 158 6.2. A vélemény helyreigazítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 159

TARTALOM

7

Ajánlás

A sajtó-helyreigazítás rendkívül sajátos jelenség: részint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény, valamint a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény rendelkezései, részint a Polgári perrendtartás szabályai vonatkoznak rá. Utóbbi a negyedik részében, a különleges eljárások körében szenteli neki XXI. fejezetét.

Ezzel együtt, mint a személyhez fűződő jogok védelmének egyik része, egy kisebb, szűk területe a magánjognak, amely viszonylag kevesek specialitása a jogászok között is. További sajátossága még, hogy peres eljárás esetén alperese mindig a „negyedik hatalmi ág” valamilyen szereplője, és számos előfeltétele között szerepel, hogy a sajtóban valakiről valamilyen valótlanság jelenjen meg.

Míg jogviták ezrei-tízezrei bonyolódnak nap mint nap anélkül, hogy azok iránt bárki kívülálló csak egy kicsit is érdeklődne, vagy a jogvitának szélesebb értelemben köze lenne a nyilvánossághoz, a sajtó-helyreigazítás, mint olyan, eleve a nyilvánosságban bekövetkezett valamilyen történés révén születik, már genezisét tekintve is sokak érdeklődését válthatja ki, mint a személyhez fűződő jogok védelmének sajátos vetülete.

Mindennapjaink során olykor észre sem vesszük, hogy környezetünkben alkotmányos alapjogok érvényesülnek olykor tiszta alkotmányjogi normaként, olykor pedig áttételesen, a polgári jog közbejöttével, és feltételezhetően arról is kevesen szereznek tudomást, hogy esetleg tudományos viták is folyhatnak arról, vajon szükséges-e az egyes polgári jog által védett személyhez fűződő jogok konstítucionalizálódása, vagy az alkotmányos alapjogoknak kell-e a polgári jog révén átíródniuk a jogalkalmazó szervek gyakorlatában.

Petrik Ferenc egy ma már klasszikusnak mondható műben* úgy ír a személyiségi jogról, hogy az a jog „mostohagyermeke”, részint ideológiai, részint pedig a jogkövetkezményekben is rejlő okokból. Mára, az utóbbi évtizedre azonban megváltoztak ezek a körülmények: az individuum immár nem kell, *

Petrik Ferenc (szerk.): A személyiség jogi védelme (KJK Budapest, 1992)

8 hogy háttérbe szoruljon, a jogkövetkezmények pedig hatásosabbak is lehetnek az egykoriaknál. Sőt, felértékelve az eljárások szerepét, olyan álláspont is lehetséges, amely szerint a személyhez fűződő jog sérelmének álcája mögött súlyos, csak a közszereplőkre jellemző minőségű, ízlésbéli, tudományos, vagy politikai nézetkülönbözőségek húzódhatnak meg, a közszereplő peres felek oda nem való vitáik eldöntését is a bíróságoktól várják. Ez viszont cél- és funkciótévesztés, hiszen a bíróságok jogi kérdésekben dönthetnek, s ahol nem jogilag leírható tartalmú a vita, ott nincs helye bírói döntésnek, mivel a hatalmi ágak elválasztásának elve alapján a bíróságok még érintőlegesen sem politizálhatnak.

Ismét más megközelítésben lehetséges olykor, hogy a polgári jogra jellemző reparatív szankción túl a peres felek egymás rovására represszáliák alkalmazását várnák el a bíróságtól annak érdekében, hogy a döntésnek visszatartó ereje is legyen a jogellenes, vagy annak tartott magatartás ismételt tanúsítása ellenében. Nagy kérdés, hogy az egyes jogsértések esetén melyek az adekvát jogkövetkezmények, melyek azok, amelyek átvezetnek a korábban tapasztalható hatástalanságon egy okszerűbb szankciót tartalmazó világba, és melyek azok, amelyek legfeljebb az egyéni érzékenységen alapuló túlzások lehetnek.

Ezer és ezer olyan kérdés vethető fel, amely, ha szembe találkozunk a sajtó-helyreigazítással, megválaszolásra vár, s amely kérdésekre csak hosszas kutató munka révén találhatnánk válaszokat. (A dolog természeténél fogva természetesen ekkor sem lehetünk biztosak abban, hogy megtaláltuk a helyes megoldásokat.)

Ez a könyv, amelyet az Olvasó most a kezében tart, olyan szerző munkája, aki a mindennapi tevékenysége során is szembesült már megannyi érintett kérdéssel; olyan szerző munkája, aki nem volt rest a jogintézmény történetét is kibogarászni, ugyanakkor a klasszikus eseteken túl a XXI. század aktualitásaként az on line közeg, valamint a reklám-szabályok problematikáját is áttekinteni.

A könyv aktuális, átfogó és gondos munka, amely ugyanakkor olvasmányos és érdekes.

Ajánlom a személyhez fűződő jogokkal, sajtó-helyreigazítással foglalkozó szakembereknek, mint közvetlen és gyakorlati segítséget.

Ajánlom az újságíróknak és szerkesztőknek, akik egy-egy cikk megírásával nem csupán tájékoztatnak és orientálnak, de egyszersmind felelősséget is vállalnak saját igazukért. Továbbá ajánlom azoknak is, akik csupán eligazodási pontokat keresnek felgyorsult és olykor nem teljesen érthető világunkban.

Szalay Péter alkotmánybíró

9

SAJTÓ-HELYREIGAZÍTÁS 1. A ELMÉLETI ÉS TÖRTÉNETI HÁTTERE

1.1. A sajtó-helyreigazítás a polgári jog rendszerében A sajtó-helyreigazítás a polgári jog egy különleges személyiségvédelmi eszköze. A jogintézmény már több évszázada létezik, és az angolszász jogrendszereken kívül, lényegében azonos tartalommal, valamennyi polgári jogrendszer ismeri. A lényege, hogy amennyiben valakiről meghatározott sajtótermékben (médiatartalomban) valótlan tényt állítanak, híresztelnek, való tényt hamis színben tüntetnek fel, a lehetőség szerinti legrövidebb időn belül, igényt terjeszthet elő arra, hogy a sajtótermékben (médiatartalomban) olyan helyreigazító közlemény jelenjen meg, amelyből kitűnik, hogy a sérelmezett közlés mely tényállítása valótlan, megalapozatlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, és ezzel szemben melyek a való tények. Amennyiben pedig a sajtószerv a helyreigazításra vonatkozó kötelezettségének nem tesz önként eleget, az érintett személy ugyancsak rövid időn belül egy csak szűk körű bizonyítási eljárást lehetővé tevő, soron kívüli polgári peres eljárásban szerezhet érvényt a helyreigazítás iránti követelésének.

A sajtóközlemény valótlan tényállításának a korrigálása polgári jogi jogvita, azonban speciális anyagi és eljárásjogi szabályai miatt más jogvitáktól egészen eltérő jellemvonásai vannak. Számos per és ezáltal többletköltség elkerülhető lenne, amennyiben ezen sajátosságokat a felek megfelelően értékelnék. A sajtó-helyreigazítás ugyanis nem több és nem kevesebb annál, mint amelyet egyetlen objektív szankciója lehetővé tesz: a nem bizonyított valódiságú közlemények rövid időn belüli helyreigazítása. Ezen felül felmerülő más kérdésekre – okozott-e jelentős érdeksérelmet az érintettnek a sajtóközlemény, ki a felelős a valótlan közlés megjelenéséért, mindent megtett-e az újságíró a közölt I. FEJEZET • A SAJTÓ-HELYREIGAZÍTÁS ELMÉLETI ÉS TÖRTÉNETI HÁTTERE

10 adatok helyességének ellenőrzése végett – már nem a sajtó-helyreigazítási eljárás hivatott választ adni. Minden más vélekedéssel szemben nem olyan jogvita, amely arra keresné a választ, hogy ki a hibás a közlemény megjelentetéséért, továbbmenve, még csak nem is az abszolút igazságot kívánja megtalálni. Ezzel szemben lehetőséget ad az érintettnek arra, hogy az azonnal nem bizonyítható tényeket tartalmazó közleménnyel szemben megjelenjen egy kompenzáló közlemény is.

Tehát az esetlegesen pervesztes sajtószerv felelőssége sem feltétlenül több annál, mint hogy önként szükségtelenül tagadta meg a helyreigazító közlemény közzétételét.

Időnként felmerül a jogirodalomban – dacára az intézmény hosszú ideje széles körű elterjedtségének –, hogy szükség van-e egyáltalán erre a különös logikájú intézményre, a polgári jog eszközei egyébként nem nyújtanak-e elégséges védelmet a sérelemmel szemben.

A kérdés megválaszolása önmagában nem elégséges, hanem négy egymásra épülő felvetés elemzését igényli.

1. A polgári anyagi jog szankciói alkalmazásával mennyiben szólhat bele a felek autonóm mozgásterébe? Ebben a tekintetben figyelembe kell-e vennie az egyes jogviszonyok jellegzetességeit?

2. Szükséges-e, hogy a polgári jog nem csupán a vagyoni, hanem a személyhez fűződő jogokat is védelemben részesítse?

3. Szükséges-e a személyiségi jog objektív alapú védelme is?

4. A személyiségi jogsértések objektív alapú védelme elégséges-e a sajtóközleményben megjelenő, az érintettre nézve valótlan tartalmú közlemények által okozott sérelmek kompenzálására?

Ad 1.

A polgári jog az autonóm, egymásnak mellérendelt, egymáshoz képest többletjogosultságokkal és többletkötelezettségekkel nem rendelkező jogalanyok vagyoni és egyes személyhez fűződő jogviszonyait szabályozza. Egyik alapvető sajátossága más jogágakhoz képest, hogy a lehetőségekhez képest minimális mértékben avatkozik bele a felek jogviszonyába, és ez a jogsértések következtében alkalmazott szankciókra is igaz.

Amennyiben a fél egy polgári jogi jogviszonyba lép, rá nézve is kötelezők azok a jogi normák, amelyek – alapvetően általános jelleggel, diszpozitív módon – rendezik a jogalkotó által követendő magatartást – I. FEJEZET • A SAJTÓ-HELYREIGAZÍTÁS ELMÉLETI ÉS TÖRTÉNETI HÁTTERE

11 így, hogy a megállapodásokat be kell tartani, a dologi jogosultságokat tiszteletben kell tartani, tartózkodni kell mások vagyonában és személyiségében károk okozásától. Amennyiben a jogi norma rendelkező részével ellentétes magatartást tanúsítanak a jogalanyok, úgy a jogalkotó a negatív jogkövetkezmény, a szankció alkalmazásával kísérli meg a tilalmazott magatartás következményeit korrigálni.

A szankciók elsősorban csak megteremtik a sérelmes helyzet kompenzálásának a lehetőségét, de főleg magukra a felekre bízzák a jogviszony létrehozásakor azoknak az eszközöknek a meghatározását, amelyek alkalmasak lehetnek az esetleges sérelem helyreállítására.

A polgári anyagi jog az alkalmazott szankciók által nem helyettesítheti a felek kellő alapossággal történő megállapodását, a megállapodás megszegése következményei helyrehozásának az előre biztosítását.

Amennyiben a hitelező a kielégítési alap megfelelő biztosítása nélkül ad kölcsön az adós részére nagyobb összeget, a kölcsön vissza nem fizetése esetén elvárhatja a jogalkalmazótól az állami kényszerre alapot adó végrehajtható marasztaló határozat kibocsátását, majd az állami kényszereszközök alkalmazását, de nem teremtetheti meg utólag a bírósággal a megfelelő kielégítési alapot.

Ebből következően a polgári jogi szankciók sajátossága elsődlegesen a reparáció és a kompenzáció, a szankciók az eredeti állapot helyreállítására, amennyiben ez nem lehetséges, úgy a sérelem kompenzálására irányulnak, és csak másodlagosan, kivételesen represszív, büntető illetve preventív, megelőző jellegűek.

A klasszikus polgári jogi szankciók tehát ahhoz igazodnak, hogy maguk a felek önkéntes, szabad elhatározásukon alapuló döntésük szerint létesítettek jogviszonyt, ők maguk határozták meg a jogviszony tartalmát jelentő jogosultságokat és kötelezettségeket – ezen feltételekhez kötve vannak, és a jogalkotónak abban kell segítséget nyújtani, hogy a sérelmet szenvedett fél a megállapodás megszegéséből eredő igényeit érvényesíteni tudja. A teljesítés követelése, az elállás, a késedelmi kamat, a kártérítés jellemzően elégségesek ezen sérelmek következményeinek a helyreállítására.

Számos esetben azonban a jogviszony rendelkezik olyan sajátosságokkal, amelyek a polgári jog a hagyományostól eltérő, jelentősebb mértékű vagy más jellegű beavatkozását igénylik. Így például a felek közötti erőpozíció sajátosságai alapján a jogalkotó más jellegű védelI. FEJEZET • A SAJTÓ-HELYREIGAZÍTÁS ELMÉLETI ÉS TÖRTÉNETI HÁTTERE

12 met is indokoltnak tart a gazdálkodó szervezet és a fogyasztó közötti jogviszonyban, vagy éppen többletszankciókat irányoz elő a reklám közzétevője és a reklám címzettje között értékelt kommunikációban.

A sajtóközlemény is magában hordoz egy olyan jellegzetességet – úgymint az átlagosnál lényegesen nagyobb mértékű nyilvánosság –, amelyre a jogalkotónak feltétlenül figyelemmel kell lennie. A nyilvánosság ugyanis szükségszerűen felerősíti a sajtó útján elkövetett jogsértések következményeit, amelyek helyreállítására a hagyományos szankciók nem feltétlenül lehetnek elégségesek.

Ad 2.

A római joghoz képest, amely a polgári jogot alapvetően vagyoni jellegű jogok és kötelezettségek együtteseként fogta fel, és a személyhez fűződő kérdésekkel csak a vagyoni jogviszonyokhoz közvetlenül kapcsolódóan foglalkozott (a személyek jogképessége, cselekvőképessége), a XVIII. század második felétől a polgári jogban a személyhez fűződő jogosultságok és kötelezettségek egyre nagyobb szerepet kaptak.

A modern polgári jog nemcsak a dologi jog területén fogadta el a jogalanyok abszolút jellegű jogosultságát, hanem a jogfejlődés eredményeképpen a személyiséget illetve a szellemi alkotást is az adott jogalanyok olyan kiemelt értékeként határozza meg, amely abszolút rendelkezési jogot biztosít, amely jogosulatlan megsértésétől mindenki másnak tartózkodnia kell, és éppen ezért a jogalkotónak a jogvédelem kereteiről, a jogkövetkezmények alkalmazhatóságáról is gondoskodnia kell.

Azokra a jogviszonyokra, amelyekre az a jellemző, hogy legalább az egyik fél jellemzően nem szabad akaratából válik a jogviszony szereplőjévé, jellemző, hogy az anyagi jogi szabályozás szűk körűnek tekinthető, lényegében a jogvédelem általános meghatározására, a jogkövetkezmények rendszerére, a jogkövetkezmények érvényesítésének módjára, és a jogviszonyok jellegéből következő egyes speciális előírásokra vonatkozik. A Polgári Törvénykönyv személyiségi jogi része a személyiségvédelem általános szabályát, az egyes kiemelt személyiségi jogok védelmére vonatkozó absztrakt szabályokat, a sérelem objektív, felróhatóságtól független és szubjektív, felróhatóságtól függő jogkövetkezményeinek rendszerét, valamint az igényérvényesítés egyes speciális rendelkezéseit tartalmazza. Az egyes konkrét esetekben azonI. FEJEZET • A SAJTÓ-HELYREIGAZÍTÁS ELMÉLETI ÉS TÖRTÉNETI HÁTTERE

13 ban egészen eltérő a személyiségi jogok megsértésének módja, súlyossága, az hogy az egyes jogkövetkezmények alkalmazásának milyen mértékben merül fel a szükségessége, ezért az anyagi jogi előírások tartalmát a bírói gyakorlatnak kell részletesen kitöltenie.

A modern jogállamok kiemelten védik a személyhez fűződő jogokat.

A védelem jellege komplex, nemcsak a polgári jog, hanem más jogterületek – alkotmányjog, büntetőjog, szabálysértési jog, közigazgatási jog – tartalmaznak olyan szabályokat, amelyek biztosítják a személyhez fűződő jogok teljes körű védelmét. A sérelmet szenvedett fél részére azonban a személyiségi jogsérelem következményeinek a kompenzációját a leghatékonyabban a polgári anyagi jogi szabályok biztosíthatják. Ennek az oka, hogy más jogágakkal szemben a polgári jog koncentrál a sérelmet szenvedett fél hátrányaira, a polgári jog személyiségvédelmi szankciói képesek a jogsértés következményeinek a helyreállítására vagy kiegyenlítésére, ezzel szemben más jogágak a sérelem a társadalomra veszélyességének alapulvételével elsődlegesen a megtorlásra, a büntetésre törekszenek.

Amikor a jogalkotó állást foglal abban, hogy szükséges-e a sajtó útján megvalósuló tényállításokkal kapcsolatban egy külön intézményt létrehozni, azt kell vizsgálnia, hogy a sérelem folytán előállt helyzet igényli-e további jogkövetkezmény alkalmazását, vagy a sérelmet szenvedett fél törvényes érdekei szerint elégséges-e a meglévő szankciórendszer.

Ad 3.

Amennyiben egy sajtóközlemény valakiről valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel, úgy kiemelt személyhez fűződő jogait – így mindenekelőtt a jóhírnévhez, a becsülethez fűződő személyiségi jogait – sérti. A polgári jogszabályok a jogsérelem következményeinek két csoportját határozzák meg. Függetlenül attól, hogy a jogsértő úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, a jogsérelem objektív következményeként igényelhető a jogsértés bírósági megállapítása, a jogsértés abbahagyására való kötelezés, a jogsértő eltiltása a további jogsértéstől, a megfelelő elégtétel adása, illetve a sérelmes helyzet megszüntetése, a megelőző állapot helyreállítása, a sérelmes eredményt megtestesítő dolog teljes vagy részleges megsemmisítése. Amennyiben a személyiségi jogok sérelme olyan érI. FEJEZET • A SAJTÓ-HELYREIGAZÍTÁS ELMÉLETI ÉS TÖRTÉNETI HÁTTERE

14 tékelhető vagyoni, illetve nem vagyoni hátrányt okoz, amely kompenzációja indokolt, a sérelmet szenvedett fél követelheti a jogsértéssel okozati összefüggésben keletkezett kára megtérítését, amely viszont szubjektív szankció, tehát a jogsértő kimentheti magát felelőssége alól azzal, hogy a kár elhárítása, megelőzése érdekében úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.

A vagyonban bekövetkezett hátrányokhoz képest, amikor az eredeti állapot helyreállításának a hiányában, gyakorlatilag az egyedüli szankció a kár megtérítése, a személyiségi jogsérelem kompenzálására a kártérítés jogkövetkezménye gyakran nem elégséges. Miután a vagyoni jellegű jogosultságok és az azzal rendelkezni jogosult személy közötti kapcsolat nem alapul a személyiséget megvalósító lelki és testi egységen, ezért a jogsérelem kompenzációja rendszerint vagyoni előnyök juttatásán kívül másképp nem is képzelhető el. A személyiségi jogok megsértése miatt azonban olyan következmények alakulnak ki, amelyek más jellegű szankciókat igényelnek. Az engedély nélkül közzétett fényképfelvételt először is el kell távolítani, a jogellenesen használt név viselésétől először el kell tiltani a jogsértőt, az emberi méltóságot sértő kifejezés miatt először bocsánatot kell kérni – és ettől függetlenül, jellemzően ezt követően kell abban állást foglalni, hogy a személyhez fűződő jogok sérelme eléri-e azt a mértéket, amely a nem vagyoni kártérítés megítélését indokolja.

Addig ugyanis, amíg vitatható, hogy önmagában a személyiségi jog megsértése már kárként értelmezhető, vagy a Ptk. 355. § (4) bekezdéséből következően a jogsértéssel összefüggésben valamilyen – nem vagyoni – hátránynak ezen felül még be kell következnie, a vagyoni hátrány kézzelfoghatóbb meghatározásához képest tehát a személyiségi jog megsértése már maga a hátrány, vagy az csupán a jogellenes magatartás, a hátrány ehhez képest valami többlet – önmagában a jogsértés már vitán felül olyan következményekhez vezet, amelyek helyreállítása vagy akár további súlyosbodása elkerülése végett a jogalkalmazónak minél hatékonyabban, az objektív szankciók alkalmazásával, be kell avatkoznia.

A személyiségi jogsérelem objektív szankcióinak alkalmazása többnyire – nem számítva a sérelem folytán a nem vagyoni kártérítés meghatározását indokoló mértéket – megfelelően képes elhárítani a sérelem következményeit. Azonban az eljárásjog a személyiségi jogsérelem I. FEJEZET • A SAJTÓ-HELYREIGAZÍTÁS ELMÉLETI ÉS TÖRTÉNETI HÁTTERE

15 objektív szankciói alkalmazása mellé nem rendel a jogvita gyors és kivételesen hatékony lezárását biztosító szabályokat. A sajtónyilvánosság útján megvalósuló jogsértések esetére az általános jogkövetkezmények alkalmazása nem feltétlenül elég.

Ad 4.

A sajtó feladata a hiteles és pontos tájékoztatás. A sajtó felelősséggel tartozik a valósághű tájékoztatásért. Rendeltetését akkor tudja betölteni, ha az általa közölt cikkek a következő két kritériumnak megfelelnek: egyrészt híven tájékoztatnak a valóságról, másrészt a közlésekkel nem sértik mások személyiségi jogait.

Amennyiben a személyhez fűződő jogviszonyok megsértése következtében létrejött jogviszonyból eredő jogosultságait a sérelmet szenvedett fél önállóan érvényesíteni nem tudja, kötelezettségeinek a sérelmet okozó önként nem tesz eleget, a jogkövetkezmények érvényesítésére polgári peres eljárás útján kerülhet sor. A jogalkotó által kiemelt jelentőségűnek tartott, a törvényszék hatáskörébe utalt személyiségi jogi perekben az igényt érvényesítő félnek kell bizonyítani a sérelem megtörténtét, a szubjektív szankció érvényesítése esetében pedig a kár mértékét, a jogsértő magatartás és a kár bekövetkezése közötti okozati összefüggést is. Az igény érvényesítése az általános elévülési határidőn belül történhet, a sérelem bekövetkezése, jellege, mértéke, időnként hosszas bizonyítást – amelyre az általános perjogi szabályok alapján kerülhet sor – igényelhet.

A sajtótermékben megjelenő, a jóhírnévhez fűződő személyiségi jogot sértő közlésekkel előállt jogsérelem kompenzációjának megfelelő módja lehet a jogsértés megállapítása, eltiltás a további jogsértéstől, elégtétel biztosítása, az eredeti állapot helyreállítása, a vagyoni és nem vagyoni károk megtérítése. A jogkövetkezmények érvényesítésére azonban adott esetben hosszabb időtartamot követően, szélesebb körű bizonyítás alapján kerülhet sor. A sajtó egyik legfőbb jellemzője a nyilvánosság biztosítása, az információ minél szélesebb körben és minél rövidebb időn belül történő terjesztése. Az utóbbi évszázadokban különösen felgyorsult világban a hamis tartalmú információk minél gyorsabb időn belül történő korrigálásának a sérelmet szenvedett fél szempontjából kiemelt jelentősége van, hiszen amennyiben a közlemény megjelenéséhez képest hónapok, esetleg évek múlva kerül sor olyan I. FEJEZET • A SAJTÓ-HELYREIGAZÍTÁS ELMÉLETI ÉS TÖRTÉNETI HÁTTERE

16 jogkövetkezmény alkalmazására, amely alapján a nyilvánosság számára egyértelmű, hogy hamis tények közléséről volt szó, az idő múlása miatt az alkalmazott szankció már nem lehet alkalmas az így előállt sérelem megfelelő kompenzálására, ugyanis ha nincs törvény által elismert érdek a lehetőség szerinti legrövidebb időn belüli helyreigazításra, csupán a jogkövetkezmények az általános szabályok szerint történő alkalmazására, akkor a jogalkotó nem oldotta meg a sajtónyilvánosság miatt jelentkező sérelem speciális szempontjait.

Mindebből következően elismert és minimális igénye a sajtóközleményben megjelent tényállításokkal szemben a sérelmet szenvedett félnek a valóságnak megfelelő minél hamarabbi korrigálás, amelytől függetlenül egyébként kérheti – az általános szabályok szerint, más perben – személyiségi jogi sérelmei megsértése miatt alkalmazható egyéb jogkövetkezmények megítélését is.

Található a jogirodalomban olyan álláspont is, amely a sajtó-helyreigazítás intézményének egy negatív jellemzőjére mutat rá. Tattay Levente kifejti, hogy „Az eljárás indításának célja lehet valamely bűncselekmény, illetve további negatív megítélésű esemény eltusolása, azaz egy 95%-ban igaz közlemény nem jelentékeny, mellékes részletének helyreigazítása. Minden újságcikkben akad(hat) olyan téves közlés, illetve olyan állítás, amelyet az újságíró nem tud bizonyítani. Ezt figyelembe véve – mondjuk korrupciós ügy esetén – azzal lehet szerecsenmosdatást végezni, hogy az ügyben sajtó-helyreigazítási pert indított az érintett személy és azt – lám-lám meg is nyerte.”1 A jogalkalmazás azonban ezen feltételezett cél előtérbe kerülését visszaszoríthatja egyrészt azzal, hogy a közlemény egésze szempontjából lényegtelen közlések tekintetében kizárja a helyreigazítást, másrészt az ítélet rendelkező része a közlemény tényállításának bizonyítatlansága esetében nem fogalmazza meg az ezzel szemben állított tények valódiságát, csak ha az igényt előterjesztő fél ezeket bizonyítani tudja. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a jogalkalmazásnak nem feltétlenül feladata a mögöttes célok értékelése – ugyanis a sajtó-helyreigazítás intézménye nem szólhat másról, mint a nem bizonyított valódiságú tényállítások (híresztelések) rövid úton való korrigálásáról.

1 Tattay Levente: Közszereplők sajtó-helyreigazítási ügyei (Közjegyzők Közlönye 2005/9.

8. o.)

I. FEJEZET • A SAJTÓ-HELYREIGAZÍTÁS ELMÉLETI ÉS TÖRTÉNETI HÁTTERE

17 A sajtó-helyreigazítás bírói gyakorlata azért igényel részletes, körültekintő elemzést, mert a jogalkalmazónak két, a társadalom szempontjából kiemelkedő jelentőségű, egymással sokszor szemben álló érdeket kell értékelnie. Az egyik részről a sajtószabadság alkotmányos követelményéből eredően a társadalom érdeke, hogy a közérdeklődésre számot tartó tényekről minél hamarabb és teljes körűen értesüljön, a másik oldalról a személyiségi jogok általános védelméből következően mindenkinek törvényes érdeke, hogy elismert személyiségi jogai, így különösen a jóhírnévhez, a becsülethez fűződő személyiségi jogai semmilyen magatartás, így sajtóközlemény útján se szenvedjenek sérelmet, és a sérelem hatékonyan és gyorsan helyreállításra kerüljön.

1.2. A sajtó rövid nemzetközi története.

A sajtószabadság alkotmányos elvének kialakulása A sajtónak nincs egységesen és a jogalkotásban következetesen használt definíciója. A jellemző értelmezés szerint a sajtó egyrészt a sajtószerv, másrészt a sajtótermék meghatározását foglalja magában.

A sajtótermék a köznyelvben az újság fogalmával azonos, amely alatt az időszaki lap, tehát a napilap és rendszeres időszakonként megjelenő folyóirat értendő. A jogtörténeti fejlődés eredménye, hogy a köznyelv a folyóirat kifejezést csak a viszonylag rövid időben, legalább havi rendszerességgel megjelenő lapokra érti, az ennél hosszabb időközben, de rendszeresen megjelenő termékekre más szavakat (almanach, évkönyv) használ.

A XV–XVIII. század között a sajtótermék fogalma alatt általában minden nyomtatott terméket értettek, így különböztetve meg a kézírással, másolatban terjesztett termékektől. Ebben az értelmezésben a sajtótermék fogalmába a könyv, röpirat, önálló hirdetés is beletartozott.

A felvilágosodás időszakára, figyelembe véve, hogy a sajtó fogalma a gondolatok és vélemények szabad közlésének fő fórumaként került előtérbe, a sajtótermék leszűkült az időszakosan, jellemzően napi, heti, havi rendszerességgel megjelenő nyomtatott termékekre. Miután ebben az időszakban a lapok megjelenése hatósági engedélyhez volt kötött, így a sajtótermék fogalmi meghatározása kiegészült az engedély megadása körében szükséges feltételekkel, így lényegi jellemzője lett az I. FEJEZET • A SAJTÓ-HELYREIGAZÍTÁS ELMÉLETI ÉS TÖRTÉNETI HÁTTERE

18 egyes lapszámok azonos névvel, hasonló szerkesztési módon történő megjelenése, valamint a lap formai és tartalmi követelményeinek betartásáért való felelősség, azaz a szerkesztői, kiadói, lapalapítói, nyomdai felelősség meghatározása.

A későbbi időszakban a sajtótermék fogalmának három jellemzője, úgymint 1. időszakos megjelenés, 2. az egyes számok azonos névvel és hasonló szerkesztési módon történő megjelenése, valamint 3. a szerkesztői és egyéb felelősség, olyan mértékben váltak a jogalkotás részévé, hogy az eredeti meghatározás, tehát a nyomtatott formában való megjelenés háttérbe szorult, és a sajtótörténelemben a sajtótermék kifejezését kezdték használni a még a nyomtatás feltalálása előtt közzétett, időszakosan megjelenő, írott és másolt termékekre is.

A sajtó kifejezés másik értelme a sajtószervre, azaz a sajtótermék összeállításáért, tartalmi megjelentetéséért felelős, jogi személyiséggel nem feltétlenül rendelkező személyek csoportjára, jellemzően a szerkesztőségre, kiadóra, alapítóra, esetlegesen nyomdára vonatkozott.

A XIX. század végétől a sajtótermék fogalmának újabb kibővülése figyelhető meg, miután ebben az időszakban már a sajtó a kommunikáció elsődleges eszköze, és a nyomtatott termékeken kívül megjelenő további kommunikációs eszközöket, így a rádiót, a televíziót, a hírügynökségeket is a sajtó részeként kezdték értelmezni.

Mivel azonban elsődlegesen a technikai feltételek különbsége miatt – így hogy a rádió, televízió alapításához feltétlenül szükség volt az általában kizárólagos állami tulajdonban lévő frekvenciák használatára, az alapítás sajátosságai, a rádió- és televízió csatornák felügyeletének követelményei, és mindenekelőtt a fogyasztóknak a jogalkotó által szélesebb körben védeni indokolt érdekei – a szabályozás más jellegzetességekkel bírt, így a rádió és a televízió a jogalkotásban külön elnevezést kapott, ezen intézményekre nézve a média kifejezés használata terjedt el.

A XX. század második felében megjelenő új tömegkommunikációs eszköz, az Internet, ismét kibővítette a sajtó fogalmát, érdekes módon a jogalkotás a webfelületekre, honlapokra nézve inkább az időszaki lapok szabályozásához hasonló előírásokat igyekezett megalkotni – tekintettel a kizárólagos állami tulajdon hiányára – ebből következően a szabályozás elvei azonosak, csak a technikai feltételek közötti különbségek speciálisak.

I. FEJEZET • A SAJTÓ-HELYREIGAZÍTÁS ELMÉLETI ÉS TÖRTÉNETI HÁTTERE

19 A sajtó-helyreigazítási jog szempontjából a sajtótermék megnevezés napjainkban – függetlenül attól, hogy a sajtó és a média fogalma egyébként külön-külön vagy együttesen értelmezendő – a napilapokat, folyóiratokat (együttesen időszaki lapok) a rádiót, a televíziót, az internetes újságokat és hírportálokat foglalja magában.

A sajtójogi szabályozás különleges sajátossága, hogy a sajtótermékek tömeges elterjedése egybeesett a sajtószabadság kiemelt alkotmányos értékének a megjelenésével. Bár időszaki kiadványok már a könyvnyomtatás elterjedése előtt is léteztek, így a Római Birodalomban az Acta Diurna vagy az ókori Kínában a Tipao nevű lap, a sajtótermékek rendszeres kiadásának a feltételét a könyvnyomtatás XV. századi feltalálása alapozta meg. Időszaki lapok már a XVI. században megjelentek, rendszeres elterjedésük – elsősorban Franciaországban, Angliában, Hollandiában – a XVII. századra tehető. Az első mai értelemben újság formájú lap az 1665. évben megjelent The London Gazette.

Az olvasóközönség először a társadalom felsőbb rétegeiből került ki, majd fokozatosan meghódította a megfelelő műveltséggel rendelkező polgári közönséget. Az újságok megjelenésével egy időben született a sajtóreklám – az első egy fogpasztareklám formájában –, hiszen a laptulajdonosok hamar rájöttek arra, hogy az újság egyik fő értéke a hirdetési felületben van.

A XVII. századig a sajtótermékek megjelenése kivétel nélkül hatósági engedélyhez volt kötött, a hatóság általában mérlegelés nélkül, saját szempontjai alapján dönthetett az adott sajtótermék engedélyezéséről vagy akár az engedély későbbi visszavonásáról. Éppen a hatósági engedélyezés hiányának esett az áldozatául az első amerikai, mindössze egy számot megért lap, az 1690. évben Bostonban megjelent Publick Occurrences Both Foreign and Domestick is. A hatóság szerepe nemcsak a lapalapítás engedélyezésénél volt széles körű, igen hamar kialakult a cenzúra intézménye, amely a hatalom által nem megfelelő tartalmúnak ítélt közlemények közzététele miatt akár előzetesen – a közzététel megtiltása –, akár utólag – bírság, elkobzás – alkalmazhatott szankciókat.

A felvilágosodás kora a sajtótermékek történelmére két körülmény miatt is lényeges kihatással volt. A régi társadalmi rend lebontására irányuló mozgalmak a kevésbé iskolázott, kiváltságokkal nem rendelkező rétegek jogaiért is küzdöttek, a régi rend lebontása egyik fő akaI. FEJEZET • A SAJTÓ-HELYREIGAZÍTÁS ELMÉLETI ÉS TÖRTÉNETI HÁTTERE

20 dályának látták, hogy ezek a társadalmi rétegek el voltak zárva az információkhoz kellő terjedelemben jutás lehetőségétől, így célként tűzték ki szélesebb körű tájékoztatásuk megteremtését. A nyelvújítás, az analfabétizmus felszámolására irányuló kezdeményezések következtében a nyomtatott termékek a lakosok mind nagyobb számához juthattak el. Másrészt a felvilágosodás a gondolatok és vélemények szabad kifejezéséhez, elterjesztéséhez való jogot, mint az egyén teljes és elidegeníthetetlen jogát határozta meg. A polgári átalakulás fő dokumentumai kivétel nélkül ezen jog széles körű érvényesítését határozták meg. Mivel a sajtótermékek voltak alkalmasak a leginkább arra, hogy a társadalom minél szélesebb rétegeihez a szükséges információk eljussanak, a gondolatok, vélemények szabad kifejezése jogának része volt a sajtószabadság követelménye is. Így a francia forradalom egyik legfontosabb dokumentuma, az 1789. augusztus 26-án elfogadott Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata 11. pontja tartalmazta, hogy a gondolatok és a vélemények szabad közlése az embernek egyik legértékesebb joga, ennél fogva minden polgár szabadon szólhat, írhat s nyomtathat ki bármit, felelősséggel tartozván viszont a szabadsággal való visszaélésért, a törvény által meghatározott esetekben. Az Amerikai Egyesült Államok Alkotmányának első, 1791. évi Kiegészítése is kiemelten foglalkozott a sajtó szabadságának a biztosítékaival.

A sajtószabadság két lényeges elemet foglal magában. Egyrészt a gondolatok és vélemények a sajtótermékekben való szabad közlésének a szabadságát, tehát a cenzúra eltörlését. Azok a politikai rendszerek, amelyek a sajtószabadság érvényesülésének biztosítékait kiemelt értékként határozták meg, egyben figyelembe vették, hogy a sajtószabadság érvényesülése sem lehet korlátlan, akárcsak a szabad véleménynyilvánítás joga sem korlátok nélküli, azonban korlátozásnak csak szűk körben és más kiemelt jelentőségű jogosultságokkal való összeütközés esetén lehet helye. A sajtószabadság korlátja egyrészt a sajtóközlemény útján bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetése, másrészt mások személyhez fűződő jogainak a sérelme. A polgári jogrendszerek sajtójogi törvényei általában részletesen foglalkoztak a sajtóközlemények útján elkövethető bűncselekmények, szabálysértések különös szabályaival, és megteremtették a személyiségi jogvédelem speciális rendelkezéseit. A sajtószabadság másik eleme a lapalapítás (kiadás, terjesztés) szabadsága, a jogállamiság egyik lényeges elemeként került elisI. FEJEZET • A SAJTÓ-HELYREIGAZÍTÁS ELMÉLETI ÉS TÖRTÉNETI HÁTTERE