Szervezetek státusjoga az új Ptk.-ban

Szervezetek státusjoga az új Ptk.-ban (Társasági jog – egyesületi/alapítványi jog a Ptk. 3. könyve alapján)

Szervezetek státusjoga az új Ptk.-ban (Társasági jog – egyesületi/alapítványi jog a Ptk. 3. könyve alapján)

Lap- és Könyvkiadó Kft.

© Dr. Sárközy Tamás, 2013 © HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2013

Kézirat lezárva: 2013. április 15.

A HVG-ORAC a LexisNexis csoport partnere

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy módon – a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISBN 978-963-258-199-6 Budapest, 2013 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása Internet: www.hvgorac.hu E-mail: info@hvgorac.hu Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

5

Tartalom Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 I. Rész Általános tanok – közös szabályok I. fejezet Jogtani – történeti alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 1. Jogképesség – jogalanyiság – személy(ség) . . . . . . . . . . . . . . . .

2. Szervezeti jogalanyiság – a jogi személy . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3. Természetes személy – jogi személy.

Azonosságok és különbségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4. Szervezeti jogalanyiság a jogi személyeken kívül . . . . . . . . . . .

5. A jogi személyek komplex jogalanyisága . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6. A jogi személyek elméleti alaptípusai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7. A jogi személyek jogrendszerbeli elhelyezkedése – magyar fejlődésmenet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

8. Az új Ptk. jogi személy könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15 16 19 20 25 26 28 31

II. fejezet A jogi személyek közös szabályai az új Ptk.-ban . . . . . . . . . . . . . . . 34 1. Általános jellemzők – típuskényszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. A törvénytől való eltérés általános lehetősége . . . . . . . . . . . . . .

3. A jogi személyek nyilvántartásba vétele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4. A létesítő okirat tartalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

5. A jogi személy szervei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6. A jogi személy határozatainak bírósági felülvizsgálata . . . . . .

7. Státusváltozások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

8. A jogi személy jogutód nélküli megszűnése . . . . . . . . . . . . . . . .

9. Az állam mint jogi személy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

34 36 39 42 44 51 52 55 56

Irodalomjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59

6

TARTALOM

II. Rész A gazdasági társaságok joga III. fejezet A társaság jellemzői, fajai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63 1. A társaság kritériumai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. Nonprofit, illetve gazdasági társaságok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3. Nemzetközi társasági modellek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4. A társasági jog alapelvei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

5. A társasági jog kapcsolódó jogterületei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

63 67 71 74 76

IV. fejezet A magyar társasági jog történeti fejlődése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78 1. Az 1945 előtti múlt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78 2. A szocialista időszak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79 3. A Gt.-k a rendszerváltozással és az után . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81 V. fejezet A gazdasági társaságok közös szabálya az új Ptk.-ban . . . . . . . . . 85 1. Általános rendelkezések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85 2. A társaság létszakaszai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 94 3. A gazdasági társaság szervei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 108 VI. fejezet Személyegyesítő társaságok – közkereseti, betéti társaság és a vegyes jellegű korlátolt felelősségű társaság . . . . . . . . . . . . . . 123 1. Alapjellemzők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. A közkereseti társaság (kkt.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3. A betéti társaság (bt.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4. A korlátolt felelősségű társaság (kft.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

123 125 127 128

TARTALOM

7

VII. fejezet A részvénytársaság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132 1. Alapvonások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. Részvényosztályozások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3. Az rt. alapszabálya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4. Részvényesi jogok és kötelezettségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

5. Az rt. belső szervezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6. A nyilvánosan működő részvénytársaságokra vonatkozó külön szabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

132 133 138 139 140 142

VIII. fejezet Konszernjog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 144 1. A konszernjog fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 144 2. Befolyásszerzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 145 3. A jog által elismert, illetve a tényleges vállalatcsoport . . . . . . 147 IX. fejezet Az Európai Unió társasági joga . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 150 X. fejezet Szövetkezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 158 1. Út az új Ptk.-ig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. A szövetkezet fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3. A szövetkezet létrehozatala, létszakaszai . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4. A szövetkezeti tagsági jogviszony . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

5. A szövetkezet szervei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

158 161 163 164 166

Irodalomjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169

8

TARTALOM

III. Rész Nonprofit személyek XI. fejezet Egyesület . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 173 1. Az egyesületi jog történeti fejlődésmenete Magyarországon 2. Az egyesület, mint alapvető nonprofit személyegyesülés . . .

3. Az egyesület létrehozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4. Az egyesületi tagok jogállása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

5. Az egyesület szervei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6. Az egyesület megszűnése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

173 178 182 184 192 203

XII. fejezet Egyesülés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 208 XIII. fejezet Alapítvány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 213 1. Az alapítványi jog története . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. Az alapítvány, mint jogi személy célvagyon . . . . . . . . . . . . . . . .

3. Az alapítványrendelés korlátai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4. Többes alapítás, csatlakozás, kedvezményezetti jogállás . . . .

5. Az alapítványi vagyon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6. Alapítvány létesítése végintézkedéssel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7. Az alapító okirat és módosítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

8. Az alapítói jogok gyakorlása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

9. Az alapítvány szervei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

10. Az alapítvány megszűnése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

213 216 218 220 224 226 228 231 233 237

XIV. fejezet Költségvetési szervek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 242 XV. fejezet Közjogi jogi személyek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 245 Irodalomjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 250

9

Rövidítésjegyzék

Áht. az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény Ctv. a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény Cstv. a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi IL. törvény Gt. a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény Hpt. a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény Kt. 1875. évi XXXVII. törvénycikk (Kereskedelmi Törvénykönyv) Ptk. (régi) a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény Ptk. (új) a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény Pp. a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény Tpt. a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény

11

Előszó

Az új Polgári Törvénykönyv, a 2013. évi V. törvény alapvető változásokat hozott a szervezetek, jogi műszót használva a jogi személyek jogi szabályozása tekintetében. Bekerült a Polgári Törvénykönyvbe – a jelenleg hatályos 2006-os társasági törvényhez képest nem jelentéktelen módosításokkal – a gazdasági társaságok és a szövetkezetek joga, alapvető változtatásokra került sor az egyesületi és az alapítványi jogban is.

A Polgári Törvénykönyv csak 2014. március 15-én lép hatályba.

Addig számos kiegészítő törvényre van szükség, így pl. a társasági jog vonatkozásában egy új cégeljárási törvényre. Ugyanakkor a szervezetek jogának átalakítására már most érdemes felkészülni.

A következőkben három részben dolgozom fel a Polgári Törvénykönyv jogi személyekre vonatkozó harmadik könyvét. Az első rész az alapvető elméleti tudnivalókat és a Ptk. jogi személyekre vonatkozó ún. általános részét, azaz a jogi személyek Ptk.-ban foglalt közös szabályait dolgozza fel. Ez azért is lényeges mert a Ptk. – a korábbi magyar, de az általános külföldi szabályozáshoz képest is – jóval bővebb általános résszel készült.

A második rész a tág értelemben vett társasági joggal, elsősorban a gazdasági társaságokkal foglalkozik. Az elvi alapok és a társaságok közös szabályai után feldolgozom az új Ptk.-ban jogi személlyé vált közkereseti és betéti társaság, valamint a kft. és az rt. új jogi szabályozását. Mivel az új Ptk.-ban a szövetkezet elég közel áll a gazdasági társaságokhoz, ebbe a részbe került a szövetkezet, valamint a vállalatcsoportosulások joga is.

A harmadik, záró rész a nonprofit szervezetekkel foglalkozik. Ide került az új Ptk.-ban végre teljes körű szabályozásban részesült egyesület, és talán a jogi személyek között az új Ptk.-ban legjobban átalakított alapítvány, amely utóbbi szabályozásában végre a magyar jog-

12

Előszó

ban is megjelent a magán- (családi) alapítvány. Ebben a részben foglalkoztam az ugyancsak nonprofit egyesüléssel, valamint a Ptk.-ból kimaradt költségvetési szervekkel, illetve polgári jogi jogi személységgel is rendelkező közjogi jogalanyokkal.

A munka gazdasági jogi felfogásban készült, ezért nem követi teljes mértékben a Ptk. felépítését és eltér a hagyományos polgári jogi tankönyvek megszokott sorrendjétől is.

A könyv elsősorban a közgazdász és mérnök mester képzés, illetve a vezetőképzés igényeit kívánja kielégíteni, de úgy gondolom, hogy átmenetileg – amíg a részletes tankönyvek nem készülnek el – az egyetemek jogi karain is kielégítheti az írott tananyag iránti igényeket. Emellett a tágabb jogászi közönség, illetve jog iránt érdeklődők számára is hasznos lehet ez a dolgozat, nevezetesen azok számára, akik nem paragrafus szerinti kommentárban kívánnak megismerkedni az új Ptk. szervezetekre vonatkozó szabályaival.

A szerző reméli, hogy a jövő nyári kiadásban még kiegészítheti e kötetet a Ptk.-t hatályba léptető törvény jogi személyeket érintő rendelkezéseinek, valamint a Ptk.-t kiegészítő közjogi törvények feldolgozásával.

Budapest, 2013. április 15.

Sárközy Tamás

I. Rész

Általános tanok – közös szabályok

15

I. fejezet Jogtani – történeti alapok

1. Jogképesség – jogalanyiság – személy(ség) A jog emberi magatartásokra modellezett. Olyan társadalmi „játékszabályokat” állapít meg, olyan általános magatartásszabályokat, amelyek betartását a társadalmi együttélés rendje érdekében (és ebben különbözik a jog más társadalmi értékelő rendszerektől) végső soron az egyetlen legitimált közhatalom, az állam közhatalmi kényszerítő eszközökkel is garantálja.

A jog természetes alanya ezért az ember – innen ered a törvényi elnevezés: az ember természetes személy. Mintegy a természetjogból kifolyóan az ember automatikusan jogalany, a jog emberi magatartásokat kíván szabályozni.

A rabszolgatartó, illetve feudális államok megszűnése után a francia Code Civil mondta ki először az 1800-as évek elején a polgári társadalom létrejöttekor, hogy minden ember születésétől haláláig jogképes (sőt a jog ezt a jogképességet a méhmagzatnak is „megelőlegezi”). A jogképesség elvileg minden jogra és kötelezettségre kiterjedő absztrakt képesség – ettől függetlenül persze külön törvények bevezethetnek szerzőképességi korlátozásokat, de ezek mindig konkrét és kivételes esetek. A jogképesség nemcsak a jogokra, hanem a kötelezettségekre is vonatkozik, de mivel e jogi fogalom az emberi autonómiát hangsúlyozó civiljogban alakult ki, az egyszavas jogképesség fogalmában a kötelezettségvállalási képesség is elbújik ugyan, de azért benne van.

A polgári társadalomban – és ezt törvényi szinten ugyancsak a Code Civil mondta ki először – az emberi jogképesség egyenlő, nemre, fajra, felekezetre, nemzetiségre tekintet nélkül. Természetesen ez

16

I. fejezet

a jogképességi egyenlőség törvény előtti egyenlőséget jelent és semmiképp társadalmi–gazdasági egyenlőséget. (Az szociális esélyegyenlőségre törekvés már a 20. század második felének gondolata.)

A polgári jogban tehát a személy jogalany, akinek absztrakt jogképessége van. A természetes személy (az ember) emellett – bizonyos korhatár felett (kiskorúság) és akkor, ha van beszámítási képessége – cselekvőképes és vétőképes is. A cselekvőképesség azt jelenti, hogy az ember – bár általában jogosult képviselő, azaz helyette cselekvő igénybevételére – saját cselekményével szerezhet jogokat és vállalhat kötelezettségeket. A vétőképesség pedig azt jelenti, hogy cselekményeiért – pl. a károkozásért – saját maga köteles helytállni.

2. Szervezeti jogalanyiság – a jogi személy Az ember ugyan individuális lény, de a társadalmi-gazdasági életben nem elszigetelten létezik. Az emberek egymással együttműködnek, versenyeznek, csoportokat képeznek, egymással közösségeket, intézményeket hoznak létre. A polgári társadalomban – természetesen előzmények Rómában és a középkorban is voltak – szükségképp megjelentek a különböző szervezetek, így a kereskedelmi társaságok, egyesületek stb.

Az emberre összpontosító jog nagyon nehezen fogadta el jogalanyként a szervezeteket, vagy ahogy ezt a jogdogmatika nevezi, a jogi személyeket. Az elnevezés önmagában jelzi, hogy míg az ember természetes személy, addig a szervezeti jogalanyiság az állam által, a jog által teremtett (helyesebben: elismert) személység. Az első jogi személy elméletek még a fikciós irányzaton alapultak: a szervezeti jogalanyiság voltaképp fikció. Később a realitáselméletek az ember hasonmásaként fogják fel a jogi személy szervezeteket, mások jogszabályok beszámítási pontjaként. A szervezetszociológia fejlődése nyomán került elfogadásra a 20. század közepétől, hogy a szervezet önálló, embertől eltérő alakzat, amelyet a jog jogképességgel ruházhat fel.

jogtani – történeti alapok

17

A jogi személy elmélet kifinomított kialakítása a német jogtudományhoz fűződik 1850–1930 között. (A francia jog jóval pragmatikusabb volt, az angol–amerikai jogban pedig a jogi személy elmélet egyáltalán nem kapott szerepet.) A német dogmatikához kapcsolódóan az 1945 előtti magyar jogtudományban is nagy szerepet kapott a jogi személy elmélet – főleg Szászy-Schwarz Gusztáv, illetve Moór Gyula monográfiáit említeném.

A jogi személy tehát bizonyos mértékben a jog alkotása: a törvényalkotó dönti el, hogy egy adott szervezetnek ad-e jogi személységet vagy sem. Ezért részben történetileg, részben az országok között számottevő különbségek vannak abban, hogy a jog milyen szervezeteket és hogyan nyilvánít jogi személynek. Mint ahogy a szervezetszociológia is különbséget tesz szervezetet nem képező ún. kiscsoport és minőségileg magasabb rendű intézményesült emberközösség, azaz a szervezet között, a tételesjog dönt abban, hogy egy adott szervezeti képződményt jogi személynek nyilvánít-e vagy sem. Pl. Magyarországon 1948 után a szocialista jog 1987-ig nem ismerte el az alapítvány jog személységét, azt mesterséges burzsoá jogi konstrukciónak minősítve. A különböző országok abban is különböznek egymástól, hogy a) alkalmaznak-e típuskényszert a jogi személyek körében vagy sem (tehát, hogy csak meghatározott típusban – egyesület, alapítvány, rt. stb. – jöhetnek-e létre jogi személyek vagy formátlanul), b) a konkrét jogi személy létrejöttéhez kell-e egyedi állami regisztráció (pl. bírósági nyilvántartásba vétel) vagy sem, és ha igen, a nyilvántartásba vétel konstitutív (jogkeletkeztető jellegű, azaz a nyilvántartásba vétellel jön létre a jogi személy) vagy csak deklaratív, illetve ha konstitutív, ez a jövőre szól vagy az alapítók akaratnyilatkozatára (pl. társasági szerződésre) vis�szamenő hatályú.

Mint mondottuk, a jogi személy fogalma alapvetően a civil (polgári) jog alkotása, a polgári törvénykönyvek alapozzák meg a tételesjog oldaláról. A polgári jog tudománya pedig a jogi személy ún.

18

I. fejezet

kritériumainak kidolgozásával igyekszik segíteni az állami döntéshozót a jogi személység megadásában, illetve elutasításában. A jogi személy kritériumai a) a szervezet megkülönböztetéséhez szükséges név, b) ügyintéző és képviselő szervek léte, amelyek révén részt tud venni a szervezet a kereskedelmi forgalomban, c) az alapítóktól, tagoktól viszonylag önálló elkülönült vagyon és erre alapozottan önálló vagyoni felelősség (e felelősségnek nem kell kizárólagosnak lennie, lehetséges másodlagos alapítói–tagi felelősség is).

Megjegyezzük, hogy a polgári jogon kívül – késleltetetten – a közjogban is kialakult a közjogi jogalanyiság, illetve közjogi jogi személység fogalma, elsősorban a német jogirodalomban. A közjog alapvető problémája az „államszemély” megjelenítése, valamint az állami szervek államon belüli jogképessége, illetve a különböző közjogi testületek jogalanyisága. Az államot a polgári jog, amennyiben kivételesen egészként vesz részt a vagyonjogi forgalomban, jogi személynek minősíti, de az állam lényege nem a polgári jogban van. Az állam szuverén, a legitimált közhatalom megtestesítője. Az állam különböző szerveit – már célszerűségi okokból is – relatívan el kell választani az államtól és önálló jogalanyisággal kell felruházni. Az állami szervek–köztestületek–közalapítványok jogállásának lényege viszont a kötelezettségalanyiság: a jogok e szerveket azért illetik meg, hogy a közjogi feladatokat teljesíteni tudják. A közjogi szervezetek jelentős része – a társadalmi–gazdasági életben való részvétel szükségessége miatt – egyben polgári jogi jogi személy is.

A szocialista – elsősorban a szovjet – jogtudomány nagyon nehezen birkózott meg a jogi személységgel. A hatalmas államosítási hullám óriási állami tulajdont hozott létre, amelynek alanya – egységesen és oszthatatlanul – az állam. Az állami vállalatok jogi személységét a Szovjetunióban csak az 1950-es évekre ismerték el, Magyarországon ez a kérdés különösebb problémát nem okozott, az állami vállalatok kezdettől jogi személyek voltak. Az 1959-es magyar Polgári

jogtani – történeti alapok

19

Törvénykönyv az állami vállalatot a jogi személyek alapvető típusaként „szabályozta” és jogi személyek voltak az állami költségvetési szervek is. A szabályozta szónál az idézőjel azért indokolt, mert a Ptk. lényegében a jogi személyek típusainál csak definíciókat tartalmazott és a részletes szabályozás külön jogszabályokban volt található.

3. T ermészetes személy – jogi személy.

Azonosságok és különbségek A szervezet nem ember, de emberekből áll, emberek tevékenykednek benne. A jogi személy polgári jogi jogalanyiságának tartalma csak részlegesen lehet azonos a természetes személyek jogképességével.

A legalapvetőbb különbség, hogy a jogi személy cselekvőképtelen (a kártérítési felelősség szempontjából viszont vétóképessége van).

A jogi személy nevében törvényes szervezeti képviselője cselekszik (pl. a kft. ügyvezető).

A jogi személyekre nézve eredetileg általános jelleggel jellemző volt a relatív jogképesség, az ún. ultra vires tan, amelynek lényege, hogy a jogi személy csak tevékenységi körén belül rendelkezik jogokkal és kötelezettségekkel a tevékenységi körön túllépő szerződések érvénytelenek. Az ultra vires ma is jellemző az ún. angol–amerikai jogcsoportra és meglehetősen általános volt a szocialista jogokban is.

A kontinentális polgári Európában azonban a 20. században általánossá vált a jogi személyek abszolút jogképessége, azaz, hogy a jogi személyt minden polgári alanyi jog és kötelezettség megilleti, ami jellegénél fogva nem az emberi mivolthoz fűződik. Az 1959-es magyar Ptk. még a jogi személyek relatív jogképessége elve alapján állt, 1977ben azonban a Ptk. módosításával Magyarországon is kimondásra került a jogi személyek abszolút jogképessége.

Az irodalomban egyre jobban felismerésre került, hogy a szervezet nem mesterségesen alanya a jognak, ugyanakkor sokkal nehezebben perszonifikálható, mint az ember, jogképessége más. Pl. az em-

20

I. fejezet

bernél számba sem jöhetnek olyan belső szervezeti jogalanyisági problémák, mint a jogi személyeknél, viszont a jogi személyeknek nincsenek, mondjuk családjogi jogviszonyai. Ugyanakkor a név, illetve jó hírnév avagy a titokvédelem a természetes és a jogi személyekre egyaránt jellemző.

4. Szervezeti jogalanyiság a jogi személyeken kívül A 20. század a szervezetek századává vált. Tömegtársadalmak – tömegtermelés – tömegfogyasztás. Nagyvállalatosodás vállalatcsoportok, szervezeti hálózatok. A társadalmi–gazdasági folyamatok eredményeként a szervezetek jog perszonifikációjának a német jogcsoportban a 19. században kialakult duális jogi megoldása tarthatatlanná vált. Ez a duális jogi személy elmélet ugyanis azt jelentette, hogy egy emberközösség, azaz egy szervezet vagy jogi személy és akkor jogképes, akkor jogalany, vagy nem az, és akkor nem rendelkezik jogalanyisággal, nem jogképes. Szaporodnak a határesetek, a kivételek, a jogképes és nem jogképes szervezetek közti elválasztó vonalak viszonylagossá válnak. A szervezetfejlődésre tekintettel a teljes jogképesség, illetve teljes jogképtelenség kettősségének tana egyre nehezebben tartható és megjelenik a jogi személy nélküli szervezeti jogalanyiság is.

Nézzünk néhány ilyen esetet a magyar jogból.

A) Jogalanyiságot eredményező kereskedelmi név Ennek két alapvető kettőse van – az egyik az egyéni cég, a másik a legegyszerűbb személyegyesítő társaságok, nevezetesen a közkereseti, a betéti és a magyar jogban jelenleg nem szabályozott csendes társaság. a) A legtöbb nyugat-európai országban a kiskereskedőnek vagy kisiparosnak, ha vállalkozóként kíván megjelenni a piacon, egyéni cé-

jogtani – történeti alapok

21

get kell alapítania, azaz cégként be kell jegyeztetnie magát a kereskedelmi regiszterbe. Magyarországon az egyéni vállalkozás egyéni cégként való bejegyzés nélkül is folytatható, de fakultatívan választható az egyéni cég is. Az egyéni cég a cégeljárási törvény, a Ctv. szerint cégforma és bizonyos mértékben – bár nem választja szét a magánvagyont és a cégvagyont, mert a vállalkozó teljes magánvagyonával felel az egyéni cég tartozásaiért – szétválasztja a természetes személyt mint magánembert, és a kereskedelmi név (cégnév) alatt működő vállalkozót. A kereskedelmi név jogalanyságot eredményező voltát jelzi az, hogy az egyéni vállalkozásról szóló 2009. évi CXV. törvény szerint az egyéni cég egyetemes jogutódlással átalakulhat egyszemélyes kft.-vé vagy egyszemélyes rt.-vé. Ebből levonható az a következtetés: ha az egyéni cégnek átszálló jogai és kötelezettségei voltak, akkor egyéni cégként is volt jogalanyisága.

A későbbi jogfejlődés az egyéni vállalkozók számára létrehozott egy olyan jogi konstrukciót is, amelyben a magánvagyont el lehetett különíteni az üzleti vagyontól. Létrejött az egyszemélyes kft., illetve rt.

Az egyszemélyes társaság persze áltársaság, hiszen nincs társ, de e szervezet tartozásaiért az alapító nem tartozik mögöttes felelősséggel. Az egyéni vállalkozók ugyanis közgazdasági szempontból racionálisan felvetették, ha kétszemélyes kft.-ben nem felelnek a tagok, úgy ez a kedvezmény miért nem illetheti meg az egyéni vállalkozót, miért kellene neki áltársat (strohman) fogadnia, hogy megszüntesse a mögöttes felelősségét. Így a 20. század második felében kialakult az egyszemélyes – korlátozottan felelős – társaság kategóriája, amelyet az 1988-as első Gt. a magyar társasági jogba is bevezetett. Az egyéni vállalkozó tehát választhat: egyéni céget hoz létre mögöttes felelősséggel, vagy egyszemélyes rt.-t, illetve kft.-t, ahol főszabályként (kivételek vannak, így az ún. felelősségátvitel, ld. II. fejezet 4. pont), illetve a konszernjogi szabályok (ld. VIII. fejezet), a társaság tartozásaiért nem felel, de köteles legalább minimum-törzstőkét (alaptőkét) biztosítani a társaság számára és a jóval kötöttebb társasági jogi szabályok szerint kell működnie.

22

I. fejezet

b) A német jogcsaládban a szerződéses alapú közkereseti és betéti társaság nem jogi személy – szemben a francia jogcsaládhoz tartozó országokkal. A magyar jogban is a közkereseti és a betéti társaság (és az 1930-ban bevezetett, de a szocialista jog által hatályon kívül helyezett csendes társaság) eredetileg nem kapott jogi személységet.

Ez a két társaság az 1988-as első Gt. óta változatlanul a kkt. és a bt. cégneve alatt abszolút jogképességgel rendelkezett, azaz valamennyi olyan jognak és kötelezettségnek alanya lehet, amely a jogi személy kereskedelmi társaságokat megilleti. Ilyenformán e különbségnek túlzott értelme nem volt, és az az állítás, hogy a szerződés útján való alapítás kizárja a jogi személységet, a kft.-nek a 19. század végén való létrejövetelével már régen megdőlt. E felismerés nyomán az új magyar Ptk. a közkereseti és a betéti társaságot jogi személlyé nyilvánította (csendes társaság a magyar jogban változatlanul nincs).

Német jogterületen felmerült, hogy az „egyszerű” polgári jogi társaság (pl. egy építőközöség), főleg ha közös név alatt működik, jogalannyá válhat-e. Ez a probléma a magyar jogban is felmerült, különösen az 1970-es, ’80-as évek fordulóján intézményesített kisvállalkozások kapcsán. Mivel azonban az új Ptk. nem ismer közös név alatt működő pjt.-t, a polgári jogi társaság önálló jogalanyiságának elismerése nálunk jelenleg nem aktuális.

B) Részjogképesség Erre alapvető példa a magyar jogban a társasház. A lakásszövetkezettel szemben a társasház nem jogi személy, ugyanakkor a társasházi törvény (1977. évi LVII. törvény) kimondja, hogy „az épület fenntartása, felújítása, valamint a közös tulajdonnal kapcsolatos ügyek intézése során” a társasház saját neve alatt „jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat”. Ezzel a társasházi törvény célhoz kötött korlátozott jogalanyiságot adott a társasházi tulajdonközösségnek. Ezt a szabályozást az új Ptk. 5:85. §-a nem érintette.