Az új nemzetközi magánjogi törvény alapjai by ORAC Kiadó

AZ ÚJ NEMZETKÖZI MAGÁNJOGI TÖRVÉNY ALAPJAI KODIFIKÁCIÓS ELŐTANULMÁNYOK

Szerkesztették: BERKE BARNA és NEMESSÁNYI ZOLTÁN

Lap- és Könyvkiadó Kft.

© Bán Dániel, 2016 © Király Miklós, 2016 © Bereczki Ildikó, 2016 © Martonyi János, 2016 © Berke Barna, 2016 © Nemessányi Zoltán, 2016 © Bóka János, 2016 © Palásti Gábor, 2016 © Burián László, 2016 © Somssich Réka, 2016 © Csehi Zoltán, 2016 © Szabados Tamás, 2016 © Csöndes Mónika, 2016 © Szabó Sarolta, 2016 © Erdős István, 2016 © Szőcs Tibor, 2016 © Gombos Katalin, 2016 © Vékás Lajos, 2016 © HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2016

A kézirat lezárva: 2016. január 30.

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon – a kiadó engedélye nélkül közölni. ISBN 978 963 258 305 1 Budapest, 2016 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Internet: www.hvgorac.hu E-mail: info@hvgorac.hu Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

5 TARTALOM

Martonyi János: Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 Vékás Lajos: A törvény szerkezetéről és néhány általános részi kérdésről . . . . . . 16 I. Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 II. A törvény szerkezetéről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 III. Néhány általános részi kérdésről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 III.1. Minősítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 III.2. Viszonosság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 III.3. Csalárd kapcsolás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 III.4. A felek mellőzési kérelme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 III.5. Kitérítő klauzula (escape clause, clause d’échappement, Ausweichklausel) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28 III.6. Előkérdés (preliminary question, question préjudicielle, Vorfrage) . . . 30 Burián László: A vissza- és továbbutalás (renvoi) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31 Bevezető gondolatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31 I. A vissza- és továbbutalás fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32 II. A vissza- és továbbutalás sajátos esetei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35 III. Elméleti és gyakorlati érvek pró és kontra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36 IV. A vissza- és továbbutalás mellőzésének esetei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39 V. A vissza- és továbbutalás a magyar nemzetközi magánjog elméletében . . . 41 VI. A hatályos szabályozás alakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42 Somssich Réka: Az uniós tagállamok szabályozástechnikai megoldásai a nemzeti jog, valamint az uniós jog viszonyának rendezésére a nemzetközi magánjog területén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44 I. A nemzetközi magánjogi rendelkezéseket tartalmazó uniós rendeletek szabályozástechnikai jellemzői . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45 II. A kollíziós jogi uniós rendeletek megjelenítése a tagállami kollíziós jogi rendelkezések körében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49 III. Tagállami megoldások a joghatósági, elismerési, végrehajtási kérdésekben fennmaradt tagállami hatáskörök gyakorlására, az uniós rendeletekhez való viszony meghatározására . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55 IV. Összegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59 Szabó Sarolta: A külföldi jog alkalmazásának (tartalma megállapításának) problematikája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60 I. Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60

TARTALOM

II. A külföldi jog alkalmazásának problematikája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61 II.1. A külföldi jog természete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62 II.2. A külföldi jog tartalmának megállapítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69 II.3. Külföldi jog tartalma nem megállapítható/nem tartalmaz rendelkezést . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75 II.4. A külföldi jog értelmezése és a joghézagkitöltés . . . . . . . . . . . . . . . . 78 II.5. A külföldi jog alkalmazásával kapcsolatos költségek . . . . . . . . . . . . . 79 II.6. A külföldi jog hibás megállapítása vagy téves alkalmazása . . . . . . . . 80 II.7. Összefüggések a renvoi-val . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81 III. Összegző javaslatok a kodifikációhoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81 Szőcs Tibor: A külföldi jog közjegyzői eljárásban történő alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84 I. A hazai közjegyzői eljárások külföldi jogalkalmazás terén elkülöníthető két nagy csoportja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85 II. Külföldi jog tartalmának megismerése közjegyzői eljárásban . . . . . . . . . . . 88 II.1. A külföldi jog beszerzésének általános módjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88 II.2. A külföldi jog beszerzésének a közjegyzői hivatásrend számára igénybe vehető speciális módjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90 II.3. Néhány észrevétel a külföldi jog tartalmára vonatkozó megkeresések elkészítése kapcsán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 92 III. A felhívott külföldi jog kollíziós szabályainak figyelembevétele a hazai jogalkalmazásban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93 III.1. A renvoi figyelembevétele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93 III.2. Az alkapcsolás – összetett jogrendszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95 IV. A külföldi jog alkalmazásának mellőzése a magyar közrend sérelme miatt . . 97 IV.1. Egy általános kérdés a közrend kapcsán: Lehet-e kisegítő jog a lex causae egyéb rendelkezése? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97 IV.2. Egy különös kérdés a közrend kapcsán: a közrendbe ütközik-e a végrendelkezés szabadságának jóval erőteljesebb korlátozása? . . . . 98 V. A külföldi jog alkalmazásának mellőzése közös kérelemre . . . . . . . . . . . . . 100 V.1. A hagyatéki eljárásban érintettek közös kérelme az irányadó külföldi jog mellőzésére . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100 V.2. Az örökhagyó által végintézkedésben tett, a magyar jogra vonatkozó kikötés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101 VI. Záró gondolatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 102 Erdős István: Javaslatok a személyhez fűződő jogok kollíziós szabályozásának kialakításához az új nemzetközi magánjogi törvényben . . . . . . . 104 I. A Róma II. rendelet által teremtett szabályozási keretek . . . . . . . . . . . . . . . 104 II. Az új nemzetközi magánjogi törvény személyhez fűződő jogok kollíziós jogát érintő rendelkezéseinek kialakítására vonatkozó javaslatok . . . . . . . . 105

TARTALOM

III. A személyhez fűződő jogok szabályozásának elhelyezése az új nemzetközi magánjogi törvényben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 106 IV. A szabályozás tárgyi hatályának meghatározása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 106 V. A szabályozás jogtechnikai megoldása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 106 VI. Kapcsolat a joghatósági szabályokkal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109 VII. Jogválasztás lehetőségének a kérdése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109 VIII. Az alkalmazandó kapcsolóelv meghatározása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110 IX. Összefoglalás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113 Szabados Tamás: A jogi személyek a nemzetközi kollíziós magánjogban . . . . . . 114 I. Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 114 II. Az EU-jog és a tagállami jogok viszonya a jogi személyekre alkalmazandó jog meghatározása szempontjából . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 115 III. A magyar szabályozás előzményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118 IV. A hatályos szabályozás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 120 V. Bírósági gyakorlat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 121 VI. Összehasonlító elemzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 124 VI.1. Kapcsolóelv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 124 VI.2. Az alkalmazandó jog terjedelme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 126 VI.3. Határon átnyúló átalakulás, székhelyáthelyezés, fúzió és szétválás . . 128 VI.4. Jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek . . . . . . . . . . . . . . . . 131 VI.5. Egyéb kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132 VII. Konklúziók a nemzetközi magánjogi kodifikáció számára . . . . . . . . . . . . . 132 Csehi Zoltán: A nemzetközi magánjog dologi jogokra vonatkozó kollíziós szabályainak vizsgálata és javaslatok a jelenlegi magyar szabályok módosítására . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 136 Bevezető . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 136 I. Nemzetközi egyezmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 137 I.1. 1948-as Genfi Egyezmény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 137 I.2. 1970-es UNESCO Egyezmény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 138 I.3. 1995-ös UNIDROIT Egyezmény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139 I.4. 1972-es UNESCO Egyezmény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 140 I.5. UNIDROIT pénzügyi lízing egyezménye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 140 II. Európai uniós szabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143 II.1. Európai uniós jogszabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143 III. Kollíziós szabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 148 IV. Jelenlegi magyar szabály a Nmtv.-ben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 155 V. Szabályozásra javasolt kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 156 VI. Egyéb szempontok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 158

TARTALOM

Szabó Sarolta: A kulturális javak (és a lopott dolgok) speciális védelme az új nemzetközi magánjogi törvényben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 160 I. Nemzetközi egyezmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 160 II. Uniós és hazai jog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 162 III. Nemzetközi magánjogi szabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163 IV. Külföldi megoldások: belga Kódex és a szerb törvényjavaslat . . . . . . . . . . . 166 IV.1. Belga Kódex . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 166 IV.2. Szerb törvénytervezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 167 V. Kapcsolódó kérdések: joghatósági szabályok és speciális immunitás . . . . . 168 V.1. Joghatósági szabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 168 V.2. Speciális (végrehajtás alóli) immunitás (külföldről kölcsönzött kiállítási tárgyak esetén) . . . . . . . . . . . . . . . . 168 VI. Javaslat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169 Gombos K atalin: A Brüsszel Ia rendelet és a készülő nemzetközi magánjogi törvény egymáshoz való viszonya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 173 I. A jelenleg hatályos normák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 173 II. Az Európai Unió jelenlegi gyakorlatának áttekintése . . . . . . . . . . . . . . . . . . 173 III. Többszintű joghatósági szabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 175 IV. Az Nmjtv. szabályozási területei a Brüsszel Ia rendelet mellett . . . . . . . . . . 176 IV.1. Általános megállapítások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 176 IV.2. A Brüsszel Ia rendelet hatályával kapcsolatos kérdések . . . . . . . . . . . 178 V. A joghatósági szabályok kérdése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 181 VI. Néhány eljárásjogi kérdés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 185 VII. Határozatok elismerése és végrehajtása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 186 VIII. Összegzés, általános javaslatok a kodifikációhoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 188 Bereczki Ildikó – Csöndes Mónika: Néhány megállapítás a Brüsszel IIa rendelet, az 1996. évi hágai gyermekvédelmi egyezmény és a Kódex viszonyát, hatályát és alkalmazási körét illetően . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 190 I. Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 190 II. Az 1996. évi hágai egyezmény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 190 III. Az 1996. évi hágai egyezmény helye, szerepe az uniós jog kontextusában . . 194 IV. Az 1996. évi hágai egyezmény és a Brüsszel IIa rendelet hatályával kapcsolatos kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 195 V. Az 1996. évi hágai egyezmény kollíziós szabályai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 199 VI. A Kódex kollíziós szabályai módosításának szükségessége az 1996. évi hágai egyezménnyel való összhang megteremtése érdekében . . . . . . . . . . . 201 VI.1. A szülő és gyermek közötti jogviszonyok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 201 VI.2. A gyámság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 204 VII. Összegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 205

TARTALOM

Csöndes Mónika: A Róma III. rendelet, különös tekintettel az EU-jog által nem szabályozott, nemzeti hatáskörbe tartozó kérdésekre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 206 I. A Róma III. rendelet hatálya, kapcsolata más nemzetközi egyezményekkel és uniós jogi aktusokkal, valamint az alkalmazandó jog meghatározásának főbb elvei, szabályai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 206 II. A Róma III. rendeletből következő nemzeti szabályozási hatáskörök . . . . . 210 III. A Róma III. rendelet szabályozási megoldásaira tekintettel (is) felmerülő modernizálási lehetőségek a Róma III. rendelet által nem érintett szabályozási területeken . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 214 IV. A Róma III. rendelet által nem szabályozott házassági kollíziós tényállások . . 218 V. Az élettársi kapcsolatokra vonatkozó kollíziós szabályok . . . . . . . . . . . . . . 224 Bán Dániel – Nemessányi Zoltán: A választottbírósági szerződésre alkalmazandó jog meghatározása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 225 I. Koncepcionális előkérdés: az önálló nemzetközi magánjogi szabályozás indokoltsága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 225 I.1. Indokolt-e önállóan szabályozni a választottbírósági szerződésre alkalmazandó jog meghatározásának egyes kérdéseit? . . . . . . . . . . . 225 I.2. Az új nemzetközi magánjogi törvényben kell-e szabályozni a választottbírósági szerződésre alkalmazandó jog egyes kérdéseit? . . 227 II. A szabályozás egyes részkérdései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 228 II.1. Egy dogmatikai és funkcionális előkérdés: separability . . . . . . . . . . . 228 II.2. Az alkalmazandó jog meghatározásának egyes kérdései . . . . . . . . . . 230 III. Összegzés és javaslatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 239 Bóka János: Fizetésképtelenségi eljárások az új magyar nemzetközi magánjogi kódexben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 240 I. Jogpolitikai célkitűzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 240 II. A fizetésképtelenségi eljárások nemzetközi magánjogi szabályozási struktúrája Magyarország szempontjából . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 243 II.1. A szabályozás általános struktúrája és szintjei . . . . . . . . . . . . . . . . . . 243 II.2. A szabályozás szintjeinek viszonya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 247 III. Elhatárolási és értelmezési kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 248 III.1. A fizetésképtelenségi rendeletek és a Brüsszel Ia rendelet . . . . . . . . . 248 III.2. A fizetésképtelenségi rendeletek és a Róma I. rendelet . . . . . . . . . . . . 249 III.3. A fizetésképtelenségi rendeletek és a Róma II. rendelet . . . . . . . . . . . 250 IV. Az új nemzetközi magánjogi kódex általános szabályozási köre . . . . . . . . . 250 V. Alkalmazandó jog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 252 V.1. Figyelemfelhívó utalás elhelyezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 252 V.2. Kiegészítő kollíziós szabályok megfogalmazása . . . . . . . . . . . . . . . . 252

TARTALOM

VI. Joghatóság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 253 VI.1. A hatályos joghatósági szabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 253 VI.2. Javaslatok a joghatóság újraszabályozására . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 253 VI.3. Illetékességi szabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 256 VII. Eljárási szabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 256 VIII. Elismerés és végrehajtás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 258 IX. Összefoglaló javaslatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 259 Bóka János: Tartási kötelezettségek az új magyar nemzetközi magánjogi kódexben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 260 I. A tartással kapcsolatos ügyek nemzetközi magánjogi szabályozási struktúrája Magyarország szempontjából . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 260 I.1. A szabályozás általános struktúrája és szintjei . . . . . . . . . . . . . . . . . . 260 I.2. A szabályozás szintjeinek viszonya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 262 II. Elhatárolási és értelmezési kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 263 II.1. A 4/2009/EK rendelet egyes uniós jogforrásokhoz fűződő viszonya . . 263 II.2. Tartási, házassági vagyonjogi és öröklési ügyek . . . . . . . . . . . . . . . . . 264 II.3. A családi kapcsolatból eredő tartási kötelezettség fogalma . . . . . . . . 264 II.4. Egyéb értelmezési kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 268 III. Alkalmazandó jog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 269 III.1. Figyelemfelhívó utalás elhelyezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 269 III.2. A hivatkozott normák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 270 III.3. Az alkalmazási kör meghatározása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 271 III.4. Kiegészítő és érintkező kapcsoló szabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 272 III.5. A kizárások fenntartása és kiterjesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 273 IV. Joghatóság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 273 IV.1. Figyelemfelhívó utalás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 273 IV.2. Kiegészítő és érintkező joghatósági szabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . 274 IV.3. Illetékességi szabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 274 V. Eljárási szabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 275 VI. Elismerés és végrehajtás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 275 VI.1. Figyelemfelhívó utalás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 275 VI.2. Speciális, kiegészítő és részletszabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 276 VII. Összefoglaló javaslatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 276 Burián László: A Róma II. rendelet, különös tekintettel a személyiségijog-sértésekre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 279 I. Kiindulópont . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 279 II. Nemzetközi kitekintés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 281 III. A Róma II. rendelet hatálya és a hatály alól kizárt területek . . . . . . . . . . . . 283 IV. A személyiségijog-sértések nemzetközi magánjogi szabályozása de lege lata és de lege ferenda . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 291

TARTALOM

Király Miklós: A szerződésekre irányadó nem állami normák alkalmazása – különös tekintettel a választottbírósági eljárásra . . . . . . . . . . . . . . 296 I. Nem állami normák a szerződési jog területén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 296 II. A rendes bíróságok által alkalmazandó jog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 299 III. Nem állami normák alkalmazása választottbírósági eljárásban . . . . . . . . . . 302 Palásti Gábor: A szerződésre alkalmazandó jog tagállami meghatározása a Róma I. rendelet fényében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 305 I. Értelmezési keret . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 305 II. Nem polgári és kereskedelmi szerződések [1. cikk (1) bekezdés] . . . . . . . . . 306 III. Hatály alóli kivételek a polgári és kereskedelmi szerződések körében [Róma I. rendelet 1. cikk (2) bekezdés] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 316

13 Martonyi János ELŐSZÓ

Bármilyen minőségben – tanár, diák, bíró, ügyvéd, ügyfél – is találkozzék valaki a nemzetközi magánjoggal, két alapvető kérdést kell megértenie, közelebbről a köznapi gondolkodás által támasztott két korlátot kell átlépnie. Az egyik az, hogy a bíróság nem feltétlenül és nem mindig a saját országának a jogát alkalmazza, hanem alkalmazhat külföldi jogot is, a másik – ami ezzel persze szorosan összefügg –, hogy ha egy jogvita egy meghatározott ország bírósága elé kerül, ez önmagában nem dönti el, hogy az adott tényállást a bíróság melyik állam joga alapján fogja elbírálni. Azaz a magyar bíró alkalmazhat külföldi jogot is, és önmagában az, hogy az ügyben a magyar bíróságnak van joghatósága, nem jelenti azt, hogy a magyar jog lesz az alkalmazandó jog. A joghatóság tehát nem azonos az alkalmazandó joggal. A művelt jogász megmosolyogja a fenti triviális tételeket, pedig a dolgok korántsem ilyen egyszerűek. A bíróság a külföldi jogot jogként vagy tényként alkalmazza, kié a bizonyítási teher, ki és hogyan fogja megállapítani a külföldi jog tartalmát? Utóbbi a nemzetközi magánjog elméletének és gyakorlatának az egyik legizgalmasabb, legnehezebb és a következményeket illetően tapasztalataim szerint az egyik legfontosabb kérdése. (A kötetben lévő színvonalas és kiváló tanulmányok között erre is választ találunk.) A joghatóság és az alkalmazandó jog összekeverése vagy azonosítása pedig – egyesek talán érzékelték is – a vizsgán azonnali bukást eredményez. De a vájtabb fülűek megtanulták Nussbaum tételét a „Heimwartsstreben”-ről és a körültekintő ügyvéd is igyekszik megtalálni azt a fórumot, amelyik – a tankönyvekben felsorolt számos eszközzel – mégiscsak megleli az utat a saját jogának alkalmazásához. A logikai rendben a következő, valójában az eredmény szempontjából a legfontosabb kérdés pedig az, hogy az adott fórum ítéletét hogyan és hol lehet majd sikeresen végrehajtatni. Ebből is látszik, hogy a nemzetközi magánjog legelemibb kérdései sem igazán egyszerűek, ha komolyan foglalkozunk velük. Ha már a vizsgákat említettem, én egyetlen kérdéssel szerettem kezdeni, legalábbis a szóbeli vizsgát. „Mi az az egyetlen kérdés, amire a nemzetközi magánjognak választ kell adnia?” A helyes válasz lehetővé tette a vizsga folytatását, ha pedig a végén tettem fel a kérdést, minden előzménytől függetlenül biztosította a minimumot. Egyszóval a nemzetközi magánjog a világ legegyszerűbb és legbonyolultabb jogága vagy tantárgya. Hosszú ideig az elnevezésében sem tudtunk megegyezni, vagy pontosabban abban, hogy mely normák tartoznak az elnevezés alá, bővítsük-e a klasszikus kollíziós jogot a közvetlen szabályokkal is, vagy maradjunk meg a klasszikus „conflit des lois”, újabban „conflict of laws” körében. Szerencsére a nemzetközi magánjogi törvényünk – amelyet a kor szellemének megfelelően legalábbis a hivatalos szóhasználatban törvényerejű rendeletnek neveztünk – 1979-ben – legalábbis a jogalkotás szintjén – el-

MARTONYI JÁNOS

döntötte a kérdést. A tanításban ez sem ilyen egyszerű. Magam sem tudtam elérni, hogy tantárgyamat ne – rövidítve – nemzetközi magánjognak nevezzük, hanem a hosszabb, nehézkesebb, de pontosabb „nemzetközi magánjog és nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga” elnevezést használjuk. (Ami nekem nem sikerült, az utódoknak sikerülni fog.) Ami az 1979. évi 13. törvényerejű rendeletet illeti, ez a szabályozás egészen különleges területe e rendszerváltozás előtti jogalkotásnak, amely keletkezésekor is kiállt minden nemzetközi összehasonlítást. A Ptk.-hoz hasonlóan az absztrakció magas szintjén fogalmazta meg szabályait és olyan különlegesen magas színvonalú jogi kultúrát képviselt, ami végső soron lehetővé tette, hogy jó néhány módosítással, de lényegi elemeiben a mai napig tovább tudott élni. Oka ennek többek között, hogy a törvényerejű rendelet olyan kiváló jogászok munkáira épült, akik ismereteiket és tapasztalataikat még a piacgazdaság idején szerezték. Szászy István 1948-ban készült tervezete alapján kezdődött el a munka az akkori magyar civilisztika és nemzetközi magánjogtudomány legkiválóbb képviselőinek a részvételével, ahol a meghatározó szerepet Mádl Ferenc játszotta. A színvonalas nemzetközi magánjogi szabályozásunk volt az egyik fontos tényezője annak – amint ezt Vékás Lajos professzor a közelmúltban egy rangos német jogi folyóiratban megírta1 –, hogy a magyar jogi kultúrát a szocializmus több, mint négy évtizede alatt is meg tudtuk őrizni. Hogy miért született annak idején törvény helyett törvényerejű rendelet? Keringtek legendák, hogy talán a tervezet bonyolultsága okán túl hosszú ideig pihent a miniszter asztalán (fiókjában?), de ennél talán valószínűbb, hogy nem látszott célszerűnek az országgyűlést terhelni ezzel az ezotéria határát súroló matériával, lám az Elnöki Tanács milyen sikeresen megbirkózott a feladattal. Időközben megváltozott a világ. A tvr. keletkezésének idejében a nemzetközi magánjog a civilisták egy nagyon szűk körét érdeklő, elsősorban elméleti és intellektuális szempontból izgalmas terület volt, egy érdekes szellemi játék, korlátozott gyakorlati jelentőséggel. Ma egyáltalán nem ez a helyzet, legalábbis ami a gyakorlati jelentőséget illeti. A nemzetközi kapcsolataink a gazdaságban, a kultúrában, a turizmusban megsokszorozódtak, de ezzel összefüggésben többszörösére nőttek az emberek közötti legkülönbözőbb kapcsolatok is, azok minden jogi következményével együtt. (Az Európai Unióban a házassági bontóperek 16 százaléka tartalmaz külföldi elemet, vet tehát fel kollíziós jogi kérdést.) Tagjai lettünk az Európai Uniónak, megjelent ezen a területen is az európai jog, először nemzetközi jogi egyezmények, majd egyre inkább közvetlenül alkalmazandó rendeletek formájában. A tvr. módosításait jelentős részben éppen az európai szabályozásoknak a magyar jogrendszerbe történő közvetett vagy közvetlen behatolásuk miatt kellett elvégezni, ami mind az elméletben (oktatásban), mind a gyakorlatban egy sor nehézséget is okozott. Bizonyos kollíziós szabályokat az európai rendelet mintegy kettévágott, a szabály egyik felét lefedte az európai rendelet, amelyet nemcsak nem szükséges, de nem is szabad inkorporálni, megismételni, a szabály másik felét azonban a rendelet a tagállamra hagyta, maradt tehát a hatályos magyar szabályozás. Izgalmas feladata a jelenle1

Vékás Lajos

ELŐSZÓ

gi kodifikációs munkának a hézagok mikénti kitöltése, a nem szabályozott kérdések pontos azonosítása és azok szabályozása (vagy éppen annak elhagyása). Általában is az egyik legfontosabb feladat annak megállapítása – amint azt Vékás professzor több alkalommal, egyebek között a Fontes Jurisban közölt interjújában is megfogalmazta2 –, hogy hol húzták meg a rendeletek a tárgyi és személyi hatályuk kereteit, mi legyen a kapcsolat e lefedett területekhez, kövessük-e a rendeletben foglalt megoldást, vagy éljünk-e a szabályozási autonómia és az ebből fakadó eltérő szabályozás lehetőségével. Számomra hatalmas élményt jelent a részvételem a Kodifikációs Bizottság munkájában. Nemcsak arról van szó, hogy visszajönnek az ifjúkori élményeim. Ennél sokkal fontosabb, hogy látom, mennyivel jobbak most a feltételek, mint közel negyven évvel ezelőtt. Mennyivel felkészültebbek a mai fiatal, és kevésbé fiatal kollégák, mint mi voltunk annak idején. Én annak is örülök, hogy a Bizottság tagjai sokkal, de sokkal többet tudnak a nemzetközi magánjogról, mint én valaha tudtam, és különösen, mint amit jelenleg tudok. Lesz ezért reményeim szerint egy kiváló, a legmagasabb szintű nemzetközi és európai követelményeknek megfelelő új nemzetközi magánjogi kódexünk, hála a Bizottság elkötelezett munkájának, mindenekelőtt elnökünk, Vékás Lajos professzor tudásának, bölcsességének, tapasztalatának, tekintélyének és nem utolsósorban humorának. Kiváló előtanulmányok készültek, ezeket tartalmazza ez a kötet. Az eredmény ezekre épül, közös lesz, ha elérjük. Az új nemzetközi magánjogi kódex jelentősége túl fog nőni a jogág (és tantárgy) szűkebb területén. Bevonul a jogtudatba, segíti, ösztönzi a jogi gondolkodást és a joggyakorlatot, emeli a jogi kultúránk színvonalát, összességében jobbá tesz minket, mint tágabb közösséget. Vannak, akik azt mondják, hogy a nemzetközi magánjog a „jogágak jogága”, a bonyolult elméletek, szellemes ötletek és megoldások történelmileg kialakult, különlegesen csiszolt jogi technikája. Nem tévednek. De a nemzetközi magánjog valójában sokkal több ennél. Benne rejlenek a jogi szabályozással és az azt megalapozó alapelvekkel és értékekkel kapcsolatos leglényegesebb és legáltalánosabb kérdések. Hol húzódnak a fogalmilag korlátlan és teljességre törő, a valóságban mindig is korlátozott állami szuverenitás, függetlenség tényleges érvényesítésének határai? Milyen mértékben és meddig érvényesülhet a jogviszonyok szereplőinek az a szabadsága, hogy maguk döntsék el, hogy magatartásukra az általuk választott normák legyenek irányadók? Mi határozza meg az ember hovatartozását, elsődleges identitását: a territórium, tehát az a terület, ahol él („szokásosan tartózkodik”), vagy az a közösség, amelyhez általában nemcsak az állampolgárság közjogi kapcsolata, hanem az amögött felhalmozódott kulturális, lelki kötődés is fűzi, azaz területhez vagy közösséghez kapcsolódunk-e erősebben? Nos, a kodifikáció során ezekre a kérdésekre is választ kell adni. Nem feltétlenül mindig a tökéleteset, hanem azt, amit nemcsak mint jogi megoldást ítélünk a legjobbnak, hanem ami az értékválasztásunknak is a legjobban megfelel.

Vékás Lajos – Magyar Jog

16 Vékás Lajos A TÖRVÉNY SZERKEZETÉRŐL ÉS NÉHÁNY ÁLTALÁNOS RÉSZI KÉRDÉSRŐL

I. Bevezetés A nemzetközi magánjogi törvény elméleti előkészítése céljából egy tanulmányt már megjelentettem.1 Ebben az írásban elsősorban az átfogó reform indokait foglaltam össze, értékeltem az 1979. évi 13. sz. törvényerejű rendelettel megalkotott első magyar nemzetközi magánjogi kódex (a továbbiakban: Kódex) jelenlegi állapotát, és foglalkoztam a kodifikáció legalapvetőbb problémájával: a leendő törvény és az uniós rendeletek viszonyával. Az ott kifejtett gondolataim jórészt bekerültek a Kodifikációs Bizottság által 2015 őszén elkészített Koncepcióba. A jelen tanulmány a törvény szerkezetével és néhány általános részi problémával foglakozik. Gondolataim végleges formába öntésénél már támaszkodhattam a Kodifikációs Bizottság kollektív bölcsességére, amiért köszönetet mondok minden bizottsági tagnak.

II. A törvény szerkezetéről 1. A törvény a bevezető rendelkezéseiben rendezi saját hatályát, és ehhez kapcsolódva az uniós rendeletekhez és a nemzetközi egyezményekhez való viszonyát. a) Ahogy ezt már egy korábbi tanulmányomban javasoltam2, az uniós rendeletek elsőbbségét egységesen, általános jelleggel kell kimondani. Különösen ajánlatosnak tűnik ez a generális szabályozás amiatt, hogy a kollíziós jogi uniós rendeletek rendszerint nemcsak a szűkebben vett témakörüket rendezik, hanem közvetlen tárgyi hatályukon túlmutató általános részi kérdésekre is speciális normát adnak. Több rendelet ad szabályt például a renvoi-ra, az ordre public-re, vagy állít fel speciális kitérítő klauzulát. Más általános részi kérdésekre (például a minősítésre, csalárd kapcsolásra vagy a Kódex 9. §-ában lehetővé tett mellőzési kérelemre) a rendeletekben nem találunk ugyan normát, de az uniós jog autonóm értelmezési követelménye miatt az esetleges tagállami szabályt a rendeleti szabályozás körében semmiképpen sem lehet alkalmazni.3 Ezért a bevezető rendelkezések között általános jelleggel ki kell mondani: a törvény rendelkezéseit csak olyan jogviszonyokra kell alkalmazni, amelyekre európai uniós rendelet hatálya nem terjed ki. 1 Vékás Lajos: Egy új nemzetközi magánjogi törvény megalkotásának néhány elvi kérdéséről. Jogtudományi Közlöny 2015. évi 6. szám, 292. 2 Vékás Lajos: A nemzetközi magánjogi törvény módosításáról. Magyar Jog 2009. évi 6. szám, 321. 3 Ezekre a kérdésekre a III. fejezetben térünk ki.

A TÖRVÉNY SZERKEZETÉRŐL ÉS NÉHÁNY ÁLTALÁNOS RÉSZI KÉRDÉSRŐL

Ugyanezt a hierarchikus viszonyt kell megállapítania a törvénynek nemzetközi egyezmények tekintetében is, ahogy ez már a Kódexben is történt (2. §). Az uniós rendeletek és a nemzetközi egyezmények egymáshoz való viszonyáról a törvényben nem kell rendelkezni, mert azt maguk a rendeletek szabályozzák. b) Emellett az egyes uniós rendeletek tárgyára történő utalást látszik célszerűnek elhelyezni a különös részi szabályoknál is, a törvény rendszere szerinti megfelelő helyen. Így a Róma I., a Róma II. és a Róma III. rendeletre, a 2007. november 23-i Hágai Jegyzőkönyvre, továbbá az öröklési jogi rendelet kollíziós szabályaira a tematikusan kézenfekvő helyen: a szerződésekre, a szerződésen kívüli kötelmekre, a házasság felbontására, a rokontartásra és az öröklésre vonatkozó fejezeteknél kell utalni. A Brüsszel Ia. és a Brüs�szel IIa. rendeletre történő utalásokat szabályozásuk mindhárom területén: a joghatósági, elismerési és végrehajtási rendelkezéseknél egyaránt ajánlatos megtenni. Ezeknél az eljárási szabályoknál kell utalni a 4/2009/EK tanácsi rendeletre, amely a családjogi tartási kötelezettségek vonatkozásában felváltotta a Brüsszel I. rendelet eljárásjogi normáit, továbbá a 650/2012/EU tanácsi rendeletre is, amely – az öröklési ügyekre alkalmazandó jog meghatározása mellett – szabályozza e területen a joghatóság kérdéseit, továbbá az öröklési ügyekben hozott határozatok elismerésének és végrehajtásának problémáit is. Az utalás konkrét formáját az adott rendelet tárgyi hatálya szerint különbözőképpen lehet meghatározni. Az utalásoknak ez a rendszere megkönnyíti a jogalkalmazók dolgát, anélkül, hogy a rendeleti jogalkotás jellegével kapcsolatban az Európai Unió Bíróságának gyakorlatában kialakult axiomatikus tételeket4 sértenénk. c) S végül harmadszor, a jogalkalmazó munkáját segíteni lehetne azzal is, ha a törvényt olyan formában is hozzáférhetővé tennénk majd a jogászok számára, hogy a kiadás kompiláció formájában, tematikus rendben közli az uniós rendeletek hivatalos szövegét is. 2. A bevezető rendelkezésektől elkülönülő részben határozza meg a törvény a szokásos általános szabályokat. Az „általános szabályok” körének meghatározásánál szintén ki lehet indulni a Kódexből. Szükség van ugyanakkor az általános rendelkezések körében is a meghaladott, nem korszerű szabályok kihagyására, mások tartalmi finomítására (lásd lent a III. pontban). 3. A törvény szerkezetének részleteinél a Kódex szolgálhat kiindulópontul. Az egyes fejezetek sorrendjének meghatározásánál ugyanakkor – amennyire lehetséges –követendő lehet a Ptk. szerkezete is. Ez vonatkozik mindenekelőtt a családjogi rendelkezések elhelyezésére. A családjogi szabályok 1979-ben nem az 1959-es Ptk.-ban, hanem az 1952. évi IV. törvényben (Csjt.) voltak találhatók. Ezért a Kódex is a szorosabb értelemben vett polgári jogi rendelkezések után és az eljárásjogi normák előtt helyezte el őket. A 2013-as Ptk. viszont már tartalmazza a családjogot, a személyekre vonatkozó két könyv után. Ez lehet a családjogi kollíziós normák helye az új nemzetközi magánjogi törvényben is. Említésre érdemes, hogy a Kódex a szellemi alkotások szabályait – előremutatóan – a személyek és a tulajdonjogi rendelkezések között helyezte el. Az új törvényben azonban – ép-

Vékás Lajos: 1. lj.-ben i. m. 296.

VÉKÁS LAJOS

pen a családjog integrálása miatt – a szellemi alkotások kollíziós jogának a dologi jog után lehet helyet biztosítani. 4. A törvény szabályozni fogja – az ilyen tárgyú uniós rendeletek, mindenekelőtt a Brüsszel Ia. és a Brüsszel IIa. rendelet területi hatályán kívüli jogrendszerek viszonylatában – a joghatósági kérdéseket, a peres eljárás nemzetközi sajátosságait, továbbá a külföldi határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó kérdéseket. A szubszidiárius, a szükségszerű (forum necessitatis) és a kikötött joghatóság miatt felmerülő illetékességi kérdések rendezésére nem a nemzetközi magánjogi törvényben, hanem a Polgári perrendtartásban kell hogy sor kerüljön. Az eljárásjogi szabályokat is nyilvánvalóan a Polgári perrendtartás nemzetközi vonatkozású problémákat rendező normáival összhangban, azokra tekintettel kell megalkotni. A joghatósági, eljárásjogi, továbbá elismerési és végrehajtási szabályok fejezetenként külön-külön történő, tematikus elhelyezése (mint például ahogy az a svájci törvényben5 történt) az EU-rendeletalkotásra tekintettel nem tűnik járható útnak. A cseh nemzetközi magánjogi törvény6 ilyen irányú kísérlete nem bátorító. 5. Az elmondottak alapján a törvény belső szerkezete a következő lenne: 1. Bevezető rendelkezések 2. Általános szabályok 3. Személyek 4. Családi jog 5. Dologi jog 6. Szellemi alkotások joga 7. Kötelmi jog 8. Öröklési jog 9. Joghatóság 10. Eljárási szabályok 11. Külföldi határozatok elismerése és végrehajtása 12. Záró rendelkezések

III. Néhány általános részi kérdésről7 III.1. Minősítés a) A minősítés problémája az elbírálandó tényállásra (pontosabban: a megválaszolandó jogkérdésre!) illő kapcsoló szabály kiválasztását és a tényállásra alkalmazását jelentő gondolati folyamat során merül fel. Ez a jogalkalmazási fázis nemegyszer azért nehéz, mert a kapcsoló szabály hipotézisében (a kapcsolás tárgyában) szereplő anyagi jogi intézBundesgesetz über das Internationale Privatrecht vom 18. Dezember 1987 91/2012 Sb törvény (2012. január 25.), hatályba lépett 2014. január 1-jén. 7 Lásd e kötetben a renvoi-ról Burján László, a közrendről és az imperatív szabályokról R affai Katalin, a külföldi jog alkalmazásáról (tartalma megállapításáról) Szabó Sarolta tanulmányát. 5 6

A TÖRVÉNY SZERKEZETÉRŐL ÉS NÉHÁNY ÁLTALÁNOS RÉSZI KÉRDÉSRŐL

mény absztrakt fogalom (például: „tulajdonjog”, „szerződés”, „szerződésen kívüli károkozás”, „elévülés”, „házasságkötés”, „házastársak személyi, vagyoni viszonyai”, „végrendelet” stb.), és adott esetben lényegesen általánosabb, mint a megítélendő életbeli tényállás. Ehhez járul az a probléma, hogy egy állam kollíziós normájának hipotézise az adott jogrendszer fogalomvilágából táplálkozik, míg az eldöntendő életbeli tényállás egy másik jogrendszer esetleg eltérő terminológiai készletéhez kapcsolódik. Amikor az életbeli tényállást befogadó kollíziós normát keressük, a kapcsoló szabály hipotézisében (a kapcsolás tárgyában) szereplő anyagi jogi intézményt értelmeznünk kell. A minősítés problémájának gyökere tehát a kapcsoló szabály hipotézisbeli keresztmetszetének bemérésében, befogadóképességének megállapításában és végül az elbírálandó életbeli tényállásnak egy meghatározott kapcsoló szabály alá rendelésében található. A minősítés közelebbi lényegi kérdése pedig az, hogy melyik jogrendszer szerint kell az itt vázolt gondolati folyamatot véghezvinni, melyik jogrendszer adja a minősítést eldöntő statútumot.8 b) Közismert, hogy a kapcsoló szabály alkalmazási folyamatában felmerülő minősítésnél többnyire két jogrendszer jöhet figyelembe: minősíthető a kérdéses jogi kategória az eljáró szerv államának jogrendszere (a lex fori) alapján, de felmerülhet elvileg az irányadó jog (az ún. lex causae) szerinti minősítés lehetősége is. Például: a magyar bíróság egy kaliforniai vevőt megillető szerződéses pénztartozás elévülését minősítheti a magyar jog (a lex fori) alapján anyagi jogi jellegű intézménynek, de – elvben – mondhatja azt is, hogy az adott tényállásra irányadó kaliforniai jog (a lex causae) az elévülést eljárásjogi problémának tekinti. A tudomány hosszabb időn keresztül ilyen végletes alternatívaként vetette föl a kérdést: lex fori vagy lex causae? Az elmúlt évtizedek jogirodalmában egyre inkább kikristályosodik az a vélemény, hogy a minősítés problémájára nem lehet általános (minden esetre egyformán megnyugtató) megoldást nyújtó elvet felállítani. A különböző jogrendszerek fogalomtára óhatatlanul tartalmi eltéréseket mutat. A különbségek összehangolására, illetve kiegyenlítésére csak az eset konkrét körülményeinek figyelembevételével kerülhet sor. Egyetlen elv (akár a lex fori, akár a lex causae) kizárólagos alkalmazása nem vezethet sikerre. A jogalkalmazói praxisban világszerte azért a lex fori szerinti minősítés tekinthető uralkodónak. A fórum jogában ismeretlen jogintézmények esetében viszont ez nem lehetséges, és ezért az illető kategóriát ismerő jogrendszer – rendszerint a lex causae – alapján lehet a minősítést elvégezni. Mindenképpen az adott külföldi jog fogalomrendszere alapján ítélendők meg renvoi esetén a külföldi kollíziós szabályokban alkalmazott kategóriák által felvetett kérdések: mi a kapcsolás tárgya, hogyan értendő a kapcsolóelv stb. c) A probléma összetettsége miatt a jogalkotók a legritkább esetben vállalkoznak a minősítés kérdésének normatív szabályozására. A kivételek közé tartozik Québec (Kanada) polgári törvénykönyve és a magyar Kódex. A Québec-i törvénykönyv 3078. cikke szerint a minősítés általában az eljáró bíróság joga (lex fori) szerint történik. Valamely dolog ingó vagy ingatlan minősítésénél azonban a dolog fekvési helyének jogát (lex rei sitae) 8 Lásd Mádl Ferenc – Vékás Lajos: Nemzetközi magánjog és nemzetközi kapcsolatok joga. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2016, 103.

VÉKÁS LAJOS

kell alkalmazni. Az újabb külföldi törvények közül a cseh törvény9 (zavaróan ugyanabba a §-ba keverve más kérdéseket is) két normatételre bontva (?) szabályozza a minősítés problémáját, és a lex fori szabályainak alkalmazását írja elő [20. § (1) és (4) bek.]. Példának semmiképpen sem tekinthető. A Kódex 3. §-ának (1) bekezdése – meglehetősen tökéletlen szövegezéssel – alapvetően a lex fori szerinti minősítés álláspontjára helyezkedik: „Ha az alkalmazandó jog meghatározása szempontjából a jogvitában megítélendő tények vagy viszonyok jogi minősítése kérdésében vita van, a magyar jog szabályainak és fogalmainak értelmezésével kell eljárni”. Ennyiben tehát a Kódex a nemzetközi elméletben és gyakorlatban – problematikus és vitatott volta ellenére – uralkodónak tekinthető felfogást: a lex fori szerinti minősítés elvét teszi magáévá. Kisegítő szabályt ad a Kódex [3. § (2) bek.] arra a sajátos problémára, amikor a magyar jogban ismeretlen jogintézmény, nem ismert jogi kategória értelmezésének szükségessége merül fel. Ilyen esetben a magyar jog szerinti értelmezés fogyatékosságát a bírónak az illető intézményt ismerő külföldi jog (rendszerint a lex causae, esetleg a lex rei sitae vagy más jog) figyelembevételével kell korrigálnia: „Ha a magyar jog valamely jogintézményt nem ismer vagy eltérő tartalommal, más elnevezéssel ismer, és az a magyar jog szabályainak értelmezésével sem határozható meg, a jogi minősítésben a jogintézményt szabályozó külföldi jogra is figyelemmel kell lenni”. d) A Kódex szabályainak viszonylag szerény jogalkalmazói gyakorlata nem minden esetben győz meg arról, hogy a bíróság (más hatóság) tisztában volt a minősítés fogalmi jelentésével a nemzetközi magánjogban, de vannak szakmailag kifogástalan határozatok is. A bizonytalanság a norma félresikerült megfogalmazásával is magyarázható. Már a 3. § címe: „Jogi minősítés” sem azt juttatja kifejezésre, hogy itt egy sajátos kollíziós jogi terminus technicusról van szó. A következőkben rövid értékelő bemutatást adok a publikus judikatúráról. – A Kódex kezdeti gyakorlatában egy közjegyző előtt lezárult esetben az öröklési szerződés rendszertani elhelyezése vetett fel problémát. A közjegyző – tévesen – tartási szerződésnek és nem végintézkedésnek minősítette az öröklési szerződést egy Magyarországon élő német állampolgár ingó hagyatékát átadó végzésben. Több mint feltűnő, hogy ezzel a minősítéssel sikerült az adott ügyben a magyar jog alkalmazását elérni.10 – Egy alapvetően szállítási szerződésnek tekintendő nemzetközi szerződéses jogviszony minősítése merült fel kérdésként a Legfelsőbb Bíróságot is megjárt ügyben.11 – Megbízási elemekkel vegyes szállítási szerződés mikénti minősítése merült fel egy a Legfelsőbb Bíróság elé került másik ügyben.12 – Egy peres ügyben a Legfelsőbb Bíróság a lex fori, tehát a magyar jog szerint közös örökbefogadásnak minősítette azt az esetet, amikor a házastársak nem egy időben, hanem egymást követően fogadtak örökbe egy gyermeket. Ugyanebben az esetben a bíróLásd a 6. lj.-ben. Baja, 2. Kjö. 1910/1981 11 Pf. IX. 25.605/2002/4 12 Pf. IV. 24.809/2002/5 9

A TÖRVÉNY SZERKEZETÉRŐL ÉS NÉHÁNY ÁLTALÁNOS RÉSZI KÉRDÉSRŐL

ság a magyar jog szabályai (a lex fori) alapján történt minősítéssel különböztette meg a „családba fogadást”az örökbefogadástól.13 – Ismeretlennek talált egy angol eljárásjogi intézményt a Győri Ítélőtábla, de ebben az esetben minősítésről a szó valódi értelmében nem volt szó (Gpkf. II. 26.269/2008/2). – A Fővárosi Ítélőtábla egyik ügyében a német jogbeli Dienstvertrag munkajogi vagy polgári jogi jellegét azért kellett – a német jog alapján – minősíteni, hogy a hatáskörrel rendelkező bíróságot meg lehessen állapítani (Gpkf. II. 26.269/2008/2). – A Kúria a magyar jog (a lex fori) szerint minősítette megtérítési (és nem kártérítési) igénynek a felperesi követelést (Pfv. IV. 21.412/2012/4). – Egy külföldi határozat elismerhetősége és végrehajthatósága tárgyában kellett határoznia a Kúriának, és ezért minősítenie kellett az eredeti (gyermekelhelyezési) igényt, megállapítva, hogy nem a magyar bíróság kizárólagos joghatósága körébe tartozó személyállapotot érintő ügyről (Kódex 62/B. §) van szó (Pfv. II. 21.146/2012/9). – Példásnak tekinthető a Fővárosi Ítélőtábla ítélete, amely a Kódex 3. § (2) bekezdésének alkalmazásával a francia jog (lex causae) alapján minősítette házassági vagyonjogi és nem végrendeleti öröklési kérdésnek a Code civil 1524. és következő cikkei szerint kötött házassági vagyonjogi szerződésen alapuló igényt.14 e) Mindent figyelembe véve, a probléma nehézsége ellenére a minősítésre vonatkozó szabályozás (javított szövegű!) fenntartását javasolom. A gyakorlat időről időre felvet minősítési problémákat, és a judikatúra – botladozásai ellenére – azt mutatja, hogy a azok megoldását segíti a normatív rendezés. A hatályos jog elvben lehetőséget ad a minősítés problémájának mindkét legtipikusabb esetcsoportjára: mind a kollíziós norma tényállásában szereplő jogintézmény eltérő rendszertani elhelyezésére az érintett jogrendszerekben, mind a fórum joga által nem ismert jogintézmények (trust, jegyajándék stb.) kezelésére. Az első problémakörre elfogadható a magyar jog (lex fori) szerinti minősítés szabálya. (Ez természetesen nem jelenti egyben a fórum anyagi jogi rendszerének feltétlen elfogadását is. Minden további nélkül előfordulhat, hogy egy jogkérdés a kollíziós jogban más rendszertani elhelyezést kap, mint az anyagi jogban.) Ismeretlen jogintézmény kapcsán felmerülő minősítési kérdésre a hatályos rendelkezés (amely a lex causae mellett adott esetben más külföldi jog alkalmazását is lehetővé teszi) kisebb szövegszerű pontosítással szintén fenntartható. Valamely dolog ingó vagy ingatlan minősítésének eldöntésénél – a Québeci polgári törvénykönyv 3078. cikkének mintájára – a lex rei sitae szerinti minősítés lehetőségének biztosítása is ésszerűnek tűnik. Az uniós rendeletek kollíziós szabályainak alkalmazásánál felmerülő minősítési problémák megoldásánál (éppúgy, mint nemzetközi egyezmények esetében!) természetesen nem lehet csak a magyar jogra támaszkodni. Az uniós rendeletek alkalmazásánál általános jelleggel megkövetelt autonóm értelmezést a minősítés kérdésénél is biztosítani kell. Az Unión belüli egységes értelmezés követelménynek legfontosabb záloga az Európai Bíróság. f) Megjegyzem végül, hogy a minősítés szabályozása miatt az első kérdés (elsődleges kérdés) szabályozásától el lehet tekinteni. 13 14

Legf. Bír. Pfv. II. 20.996/2000. sz., BH 2002.492. sz. 1. Pf. 20.214/2012/25. Köszönöm Szabó Saroltának, hogy erre az ítéletre felhívta a figyelmemet.

VÉKÁS LAJOS

III.2. Viszonosság a) Viszonosságon a nemzetközi kapcsolatokban az államoknak egymással szemben kölcsönösen elvárt és tanúsított egyforma magatartását, egyforma eljárását értjük. A viszonosság a különböző államok polgárainak és szervezeteinek egymás közötti jogi kapcsolataiban, tehát az állami szuverenitással közvetlenül nem érintkező viszonyokban is szerepet játszhat. Elsősorban a külföldi természetes és jogi személyekre vonatkozó speciális szabályok, a „külföldiek joga” esetében, továbbá a nemzetközi polgári eljárásjogban van a viszonosságnak komoly jelentősége. A kollíziós nemzetközi magánjogban ezzel szemben a viszonosság általában nem jut szerephez: a külföldi jog alkalmazását általában nem lehet viszonosságtól függővé tenni. Az ilyen eljárás azt a felfogást tükrözné, mintha az idegen jog alkalmazása az illető állammal szembeni gesztus, valamifajta – kölcsönösségre alapított – „jótétemény”, netán „kegy” volna. Ezzel szemben a külföldi jog alkalmazásának alapja kizárólag a nemzetközi magánjogi tényállások helyes megítélésének követelménye; vagyis az a felismerés, hogy a több állammal és azok jogi rendjével kapcsolatot mutató életviszonyokat lehetőleg a hozzájuk legközelebb levő, a velük legszervesebb kapcsolatot mutató jogrendszer szabályai szerint kell elbírálni. Márpedig ezzel az alapvető szemponttal a viszonosság megkövetelése és annak esetenkénti vizsgálata nem fér össze. Nem is szólva arról, hogy a viszonosság megkívánása igen gyakran az illető állam saját polgárait is érintené, akiknek elemi érdekük fűződhet az adott külföldi jog alkalmazásához, mindenekelőtt azért, hogy a hozandó ítéletet (egyéb határozatot) külföldön is elismerjék. A viszonosság követelménye tehát idegen a nemzetközi magánjogot tápláló eszméktől, s elvárása egészen kivételes a nemzetközi törvényhozásban és a bírói gyakorlatban. Ezért általában abból lehet és kell kiindulni, hogy a viszonosság hiánya vagy megsértése miatt a külföldi jog alkalmazása nem tagadható meg; kivételesen mégis sor kerülhet erre, de csak akkor, ha jogszabály a viszonosság fennállását kifejezetten megkívánja, és ha a konkrét esetben a viszonosság hiányát vagy megsértését az érdekelt félnek sikerül bizonyítania. b) A Kódex 6. §-a tételesen is kimondja, hogy a külföldi állam jogának alkalmazása általában (vagyis ha jogszabály másként nem rendelkezik) nem függ a viszonosságtól. Ez a szabály véleményem szerint a megalkotása korának – a maga idejében mindenképpen pozitív – bélyegét viseli magán, és ma már nem tartható fenn. Ma egy ilyen „bizalomerősítő” szabályra nincs szükség. Magyarország tagja a demokratikus államok közösségének és az Európai Uniónak, és már csak ezért is evidensnek kell tekinteni, hogy a magyar nemzetközi kollíziós szabályok által irányadónak tekintett külföldi jog tényleges alkalmazásához nem kell viszonosságot megkívánni, és ezt – evidensnek tekinthető volta miatt – ki sem kell mondani. c) Külön döntést igényel a viszonosság megkövetelésének kérdése az állam jogviszonyaira alkalmazandó jog meghatározásával kapcsolatban. A Kódex 17. § (2) bekezdése kimondja, hogy külföldi állam saját joga alkalmazásának főszabályként történő elismerése a viszonosságtól függ. Ez azt jelenti, hogy magyar fórum külföldi állam jogviszonyaira – főszabályként – csak akkor alkalmazza az illető állam saját jogát, ha az adott

A TÖRVÉNY SZERKEZETÉRŐL ÉS NÉHÁNY ÁLTALÁNOS RÉSZI KÉRDÉSRŐL

állam fórumai a magyar állam jogviszonyaival kapcsolatban ugyanígy járnak el, azaz ezekre a jogviszonyokra a magyar jogot alkalmazzák. Ezt a kérdést a joghatósági és elismerési szabályokkal összhangban kell vizsgálni és megválaszolni. A magyar állam jogviszonyaival kapcsolatban – főszabályként – külföldi fórum nem járhat el [Kódex 62/A. § c) pont], és ennek megfelelően az ilyen ügyben külföldi fórum által hozott határozatot nem lehet elismerni [Kódex 70. § (1) bek.]. Ugyanez a helyzet fordított esetben is: főszabályként kizárt magyar fórum joghatósága külföldi állam elleni eljárásban [Kódex 62/C. § c) pont]. Mindkét viszonylatban vannak ugyanakkor fontos és gyakran előforduló kivételek [Kódex 62/E. § (1) bek.]. Joghatósága van magyar fórumnak a külföldi állam elleni olyan eljárásra, amelynek tárgya – a külföldi államnak (külföldi állami szervnek) polgári jogi szerződésből eredő joga vagy kötelezettsége, amennyiben a szerződés teljesítési helye belföldön van; kivéve, ha a másik szerződő fél valamely más állam vagy annak szerve; – a külföldi állam (külföldi állami szerv) és magyar állampolgárságú vagy belföldön lakóhellyel rendelkező természetes személy közötti munkaszerződésből vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyból eredő jog vagy kötelezettség, feltéve, hogy a munkavégzés helye belföldön van, illetve utoljára belföldön volt; kivéve, ha a munkavállaló a munkáltató külföldi államnak állampolgára; – a külföldi állammal (külföldi állami szervvel) szemben élet, egészség, testi épség megsértése vagy dologi kár okozása címén támasztott igény, feltéve, hogy a károkozó esemény belföldön következett be, és a károsult annak időpontjában belföldön tartózkodott; – a külföldi állam (külföldi állami szerv) tulajdonában álló, vagy általa megszerezni kívánt belföldi ingatlanon fennálló dologi jogi hatályú jog; – a külföldi állam (külföldi állami szerv) belföldi székhelyű jogi személyben vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaságban fennálló tagsága, részesedése vagy érdekeltsége, illetőleg valamely abból eredő jog vagy kötelezettség; – a külföldi állam (külföldi állami szerv) belföldön megnyílt hagyatékkal kapcsolatos öröklési jogviszonya; – olyan iparjogvédelmi jog megadása, terjedelme, illetőleg megszűnése, amelynek jogosultja külföldi állam (külföldi állami szerv). Fordítva, mutatis mutandis a felsorolt esetekben joghatósága van külföldi fórumnak a magyar állam elleni eljárásra [Kódex 62/A. § c) pont]. Véleményem szerint a joghatósági és elismerési szabályok összességükben megfelelő jogi eszközt biztosítanak a magyar állam érdekeinek védelméhez. Ezért – az alkalmazandó jogot meghatározó kollíziós szabályoknál nem kell a magyar állam jogviszonyait külön privilegizálni a magyar jog alkalmazásának előírásával, vagyis az állam jogviszonyaira nem kell külön kollíziós szabályokat alkotni, amint azt – ráadásul: egyoldalú kollíziós szabályban – a Kódex 17. § (1) bekezdése teszi; és – viszonossági követelmény támasztása külföldi állam jogviszonyaival kapcsolatban szintén felesleges.