Az új Btk. és a kapcsolódó jogforrások, bírósági iránymutatások - részlet

Az új Btk. és a kapcsolódó jogforrások, bírósági iránymutatások Harmadik, aktualizált kiadás

Szerkesztő: Czine Ágnes

Az új Btk. és a kapcsolódó jogforrások, bírósági iránymutatások Harmadik, aktualizált kiadás

Szerkesztő: Czine Ágnes

Lap- és Könyvkiadó Kft.

© Czine Ágnes, 2018 © HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2018

A kézirat lezárva: 2018. március 31.

A kiadó számára minden jog fenntartva.

Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISBN 978 963 258 356 3 Budapest, 2018 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Internet: www.hvgorac.hu E-mail: info@hvgorac.hu Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

ELŐSZÓ ÉS HASZNÁLATI ÚTMUTATÓ Az 1978. évi IV. törvény 34 évig volt hatályban, és ezen időszak alatt a törvénykönyv 1600 rendelkezését érintette a módosítás, részben hatályon kívül helyezés, részben új törvényi tényállás megalkotása vagy módosítása folytán. A rendszerváltozás, és az ennek nyomán megindult társadalmi, gazdasági folyamatok jelentős hatást gyakoroltak a bűnözés egészére, így arányaira, struktúrájára, szervezettségére is. A Magyarország uniós taggá válását megelőző jogharmonizációs folyamat és az azt követő közösségi, uniós jogalkotás a mai napig jelen van a nemzeti jogalkotásban, a büntetőjogi integrációs folyamatban is. A megalkotott 2012. évi C. törvény, vagyis a Büntető Törvénykönyv 2013. július 1. napján lépett hatályba.

Ez indított arra, hogy a Büntető Törvénykönyv rendelkezéseinek értelmezését megkönnyítő olyan rendszerezett kötetet szerkesszek, amely a számítógépes világ és „kattintás”, az azonnali megismerés kihívásait is kiállja.

E célhoz igazodik a kiadvány szerkezete. A vázat az új Büntető Törvénykönyv normaszövege adja, melynek rendelkezéseihez a mű hozzárendeli a vonatkozó indokolás* lényeges tartalmát, valamint a hatályba­ lépéséhez kötődő esetleges törvényi rendelkezéseknek, az Alaptörvény egyes cikkeinek, a háttérjogszabályoknak és az Európai Unió joga – a tisztességes eljárás legfontosabb esetjogát is magában foglaló – kap­ csolódó rendelkezéseinek a releváns részeit Mindezt követi – szintén a törvénykönyv egyes rendelkezéseinél – a jogértelmezés, élén az Alkotmánybíróság vonatkozó határozataival, melyeket a Kúria (illetve jogelődje, a Legfelsőbb Bíróság) releváns jogegységi határozatai és legutóbb felülvizsgált BK véleményei követnek. A gyűjteményt a közzétett elvi határozatok és esszenciális eseti döntések vonatkozó, az új törvénykönyv mellett is irányadó részei zárják.

A harmadik aktualizált kiadás feldolgozza az második kiadás megjelenése óta a hivatkozott joganyagban bekövetkezett jogszabályi változásokat, és megjeleníti a 2012. évi C. tv. hatálybalépése óta formálódó joggyakorlatot, a Kúriai jogegységi határozatokat, kollégiumi véleményeket, elvi bírósági határozatokat, elvi bírósági döntéseket, és az iránymutató eseti döntéseket, az ítélőtáblai eseti döntésekkel együtt. Bár a kézirat lezárására 2018. március 31. napján került sor, a Btk. és a Bv.tv. esetén külön feltüntetésre kerültek a 2018. július 1-jén hatályba lépő módosítások.

Az új Btk. egyes §-aihoz rendelt, a fenti elv szerint rendszerezett kapcsolódó anyagok közötti eligazodást szimbólumok segítik, az alábbiak szerint:

Q

indokolás a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényhez



az új Btk. hatálybaléptetéséhez kapcsolódó átmeneti rendelkezések (2012. évi CCXXIII. törvény)

h

Magyarország Alaptörvénye

§

háttérjogszabályok

E

uniós joganyagok

k

alkotmánybírósági határozatok

AAA

a Kúria és a Legfelsőbb Bíróság testületi döntései

;

joggyakorlat

A mű anyagában való eligazodást a kötet végén található két mutató is segíti: az egyik az új Btk. §-ai szerinti keresést könnyíti meg (lásd 722. oldal), a másik a Kúria (korábban: Legfelsőbb Bíróság) idézett testületi döntéseinek előfordulását rögzíti (lásd 728. oldal).

Ajánlom a könyvet a tárgyalóteremben naponta vagy gyakran megforduló kollégáknak, a szakvizsgára készülő jogászoknak, és mindazoknak, akik a büntetőjog iránt érdeklődnek.

Budapest, 2018. március 31.

Dr. Czine Ágnes PhD

* Itt szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy az Indokolás szóhasználatában a „hatályos Btk.” megjelölés az 1978. évi IV. törvényre utal.

5

RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE Abtv.

az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény

Adatvagyontv.

a nemzeti adatvagyon körébe tartozó állami nyilvántartások fokozottabb védelméről szóló 2010. évi CLVII. törvény

Alaptörvény

Magyarország Alaptörvénye

Alkotmány

A Magyar Köztársaság Alkotmánya, 1949. évi XX. törvény

Art.

az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény

Áht.

az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény

Állampolg. tv.

a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény

Ámr.

az államháztartás működési rendjéről szóló 292/2009. (XII. 19.) Korm. rendelet

Ásztv.

az Állami Számvevőszékről szóló 2011. évi LXVI. törvény

Ávr.

az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról szóló 368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet

Ávtv.

az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény

Be.

a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény

új Be.

a büntetőeljárásról szóló – 2018. július 7-től hatályos – 2017. évi XC. törvény

BED

a Legfelsőbb Bíróság Büntető Elvi Döntése

Bit.

a biztosítási tevékenységről szóló 2014. évi LXXXVIII. törvény

BJE

Büntető Jogegységi Határozatok

Bjt.

a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény

BK

a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma

BKv

a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának véleménye

Bnytv.

a bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló 2009. évi LXVII. törvény

Bszi.

a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény

Bszt.

a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény

Btk.

a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény

Btká.

a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény hatálybalépéséhez kap­ csolódó átmeneti rendelkezésekről és egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CCXXIII. törvény

Btké.

a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejű rendelet

Büsz.

a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet

Bv.tv.

a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény

Cct.

a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló 1992. évi LXXXIX. törvény

Civil tv.

az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény

Ctv.

cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény

7

Cst.

a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény

Cst. vhr.

a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény végrehajtásáról szóló 223/1988. (XII. 30.) Korm. rendelet

Csődtv.

a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény

Eat.

az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény

Ebktv.

az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény

Ebtv.

a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény

Ebtv. vhr.

a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet

Eho.

az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény

Eht.

az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény

Ehtv.

a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény

EJEE

az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről, Rómában, 1950. no­ vember 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvény

Ekho.

az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény

EUMSz.

az Európai Unió működéséről szóló szerződés

EUSz.

az Európai Unióról szóló szerződés

Eüak.

az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény

Eütv.

az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény

EVA

az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény

Evt.

az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi

XXXVII. törvény

Evt. vhr.

az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi

XXXVII. törvény végrehajtásáról szóló 153/2009. (XI. 13.) FVM rendelet

Étv.

az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény

EUe.

az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. tv.

Felnőttképzési tv.

a felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény

Felsőokt. tv.

a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény

Fgytv.

fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény

Filmtv.

a mozgóképről szóló 2004. évi II. törvény

Flt.

a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény

Fmhtv.

a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény

Földtv.

a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény

Fnyt.

a foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeiről szóló 2007. évi CXVII. törvény

Fttv.

a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény

GET

a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény

Géntv.

a géntechnológiai tevékenységekről szóló 1998. évi XXVII. törvény

Gjt.

a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény

8

Gt.

a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény

Gyer.

a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 30.) Korm. rendelet

Gyftv.

a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. törvény

Gytv.

az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról szóló 2005. évi XCV. törvény

Gyülekezési tv.

a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény

Gyvt.

a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény

Harmtv.

a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény

Házszabály

egyes házszabályi rendelkezésekről szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat

Hjt.

a honvédek jogállásáról szóló 2012. évi CCV. törvény

Hpt.

a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXII. törvény

Helyi adó tv.

a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény

Hetv.

a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény

Hvt.

a honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló 2011. évi CXIII. törvény

Iasz.

az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény

Info tv.

az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény

Inytv.

az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény

Inyvhr.

az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet

Itv.

az információs önrendelkezési jogról és az információs szabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény

Jat.

a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény

Jht.

a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvény

Josz.

a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény

Jöt.

a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény

Jstv.

a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény

Jszr.

a jogszabályszerkesztésről szóló 2009. évi LXI. törvény

Kat.

a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXVIII. törvény

Kertv.

a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény

Ket.

a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény

Kjt.

a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény

Kknyt.

a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény

Kkt.

a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény

Kkt. vhr.

a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény végrehajtásáról szóló 30/1988.

(IV. 21.) MT rendelet

9

Koncessziótv.

a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény

korábbi Btk.

a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény

Kövt.

a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény

Közjegyzői tv.

a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény

Közjegyzői vhr.

a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény végrehajtásáról szóló 13/1991.

(XI. 26.) IM rendelet

Köznev. tv.

a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény

Közokt. tv.

a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény

Kpt.

a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulaj­ donában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény

KRESZ

1/1975. (II. 5.) KPM–BM együttes rendelet a közúti közlekedés szabályairól

Ktjv.

a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény

Kttv.

a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény

Ktv.

a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény

KÜSZ

a Kúria Ügyviteli Szabályzata

Lakás tv.

a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény

Lakástám. r.

a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet

Löf.rend.

a fegyverekről és lőszerekről szóló 253/2004. (VIII. 31.) Korm. rendelet

Löf. tv.

a lőfegyverekről és lőszerekről szóló 2004. évi XXIV. törvény

Mavtv.

a minősített adat védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény

Met.

a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény

Mny.tv.

a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény

Mötv.

Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény

MRP

a Munkavállalói Résztulajdonosi Programról szóló 1992. évi XLIV. törvény

Mt.

a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény

Mttv.

a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény

Munkavéd. tv.

a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény

Munkavéd. vhr.

a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet

Nek tv.

a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény

Nsztv.

az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény

Nytv.

a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény

Nytv. vhr.

a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény végrehajtásáról szóló 146/1993. (XII. 26.) Korm. rendelet

Ob tv.

az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény

OTÉK

az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997.

(XII. 20.) Korm. rendelet

OTSZ

az Országos Tűzvédelmi Szabályzatról szóló 28/2011. (IX. 6.) BM rendelet

Öpt.

az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény

Ötv.

a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény

10

Pénzmos. tv.

a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvény

Pit.

a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény

Pmt.

a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvény

PPJNE

az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kihirdetéséről szóló 1976. évi 8. törvényerejű rendelet

Praxistv.

az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény

Ptk.

a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény

Ptké.

a Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi XI. törvényerejű rendelet

Regisztrációs adó tv.

a regisztrációs adóról szóló 2003. évi CX. törvény

Reklámtv.

a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény

Rtv.

a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény

Smtv.

a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény

Statútum

T/4490. számú törvényjavaslat az Egyesült Nemzetek Diplomáciai Konferenciá­ja által, a Nemzetközi Büntetőbíróság Rómában, 1998. július 17-én elfogadott Statútumának kihirdetése [megjegyzés: a törvényjavaslatot végül visszavonták, a Statútum szövege a mai napig nincsen kihirdetve. A Statútum hivatalos magyar nyelvű szövegének mindazonáltal a törvényjavaslathoz csatolt hivatalos fordítása tekinthető.]

Státusztv.

a szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvény

Szabs. tv.

a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény

Szakképzési tv.

a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény

Szakhoz. tv.

a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2011. évi CLV. törvény

Számv. tv.

a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény

Szja. tv.

a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény

Szjt.

a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény

Szmtv.

a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény

Szoctv.

a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény

Szövetkezeti tv.

a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény

Szszt.

a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény

Tao. tv.

a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény

Társasházi tv.

a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény

Tbj.

a társadalombiztosítás ellátásairól és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény

Tbj. vhr.

a társadalombiztosítás ellátásairól és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról szóló 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet

Tftv.

a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény

Tny.

a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény

11

Tny. vhr.

a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet

Tpt.

a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény

Tpvt.

a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény

Ügyvédi tv.

az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény

Üsztv.

a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény

Ütv.

az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény

Üvegzseb tv.

a közpénzek felhasználásával, a köztulajdon használatának nyilvánosságával, át­ lát­hatóbbá tételével és ellenőrzésének bővítésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2003. évi XXIV. törvény

Vagyontv.

az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény

Vbit.

a viszontbiztosítókról szóló 2007. évi CLIX. törvény

Ve.

a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény

VET

a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény

Vetőmagtv.

a növényfajták állami elismeréséről, valamint a szaporítóanyagok előállításáról és forgalomba hozataláról szóló 2003. évi LII. törvény

Vht.

a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény

Vjt.

az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény

Vtv.

a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény

12

2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről Az Országgyűlés az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogainak, továbbá az ország függetlenségének, területi épségének, gazdaságának, valamint a nemzeti vagyonnak a védelme érdekében, Magyarország nemzetközi jogi és európai uniós kötelezettségeinek figyelembe vételével, az állam kizárólagos büntető hatalmának érvényesítése céljából a következő törvényt alkotja:

ÁLTALÁNOS RÉSZ I. FEJEZET ALAPVETŐ RENDELKEZÉSEK A törvényesség elve 1. § (1) Az elkövető büntetőjogi felelősségét csak olyan cselekmény miatt lehet megállapítani, amelyet 1. § – a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmények kivételével – törvény az elkövetés idején büntetni rendelt.

(2) Bűncselekmény elkövetése miatt nem lehet olyan büntetést kiszabni vagy intézkedést alkalmazni, amelyről törvény az elkövetés – vagy a 2. § (2) bekezdés alkalmazása esetén az elbírálás – idején nem rendelkezett.

h R) cikk

(1) Az Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja.

(2) Az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek.

(3) Az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni.

28. cikk A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvén�nyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.

II. FEJEZET A MAGYAR BÜNTETŐ JOGHATÓSÁG Időbeli hatály 2. § (1) A bűncselekményt – a (2)–(3) bekezdésben foglalt kivételekkel – az elkövetése idején 2. § hatályban lévő büntető törvény szerint kell elbírálni.

(2) Ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új büntető törvényt kell alkalmazni.

13

(3) Az új büntető törvényt visszaható hatállyal kell alkalmazni a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmény elbírálásakor, ha az az elkövetés idején a magyar büntető törvény szerint nem volt büntetendő.

Q A büntetőtörvény időbeli hatálya azt határozza meg, hogy mikortól kezdve és meddig alkalmazható a büntető jogszabály. Az (1) bekezdés meghatározza a büntetőtörvény időbeli hatályára vonatkozó általános szabályt, míg a (2) és (3) bekezdés megállapítja az általános szabály alóli kivételt.

A Javaslat – a hatályos joggal egyezően – általános szabályként azt írja elő, hogy a bűncselekményt az elkövetés idején hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni. A nullum crimen sine lege és nulla poena sine lege elvekből következik, hogy az új bűncselekményt megállapító, illetve az elbírálást szigorító büntetőtörvénynek nem lehet visszaható ereje.

A Javaslat a visszaható hatály tilalma alól két kivételt határoz meg: a később hatályba lépett enyhébb szabályozást, illetve – bizonyos esetekben – a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmények körét.

Előbbi indoka, hogy ha az elkövetés és az elbírálás között eltelt időben megváltozott viszonyok következtében az adott jogtárgy büntetőjogi védelme már nem szükséges, vagy elegendő az enyhébb büntetőjogi szankcionálás, akkor a méltányosság azt kívánja, hogy az elbíráláskor hatályos enyhébb büntető jogszabályt alkalmazzák. Az elbíráláskor hatályban lévő enyhébb büntetőtörvény visszaható erejét a vonatkozó nemzetközi egyezmények (pl. Emberi Jogok Európai Egyezménye) is előírják.

A visszaható hatály kapcsán továbbra is irányadónak tekinthetőek az 1/1999. BJE határozatban foglaltak, miszerint ha a Különös Rész valamely rendelkezése ún. keretdiszpozíció, és az annak keretét kitöltő jogszabályi rendelkezésekben a bűncselekmény elkövetése után olyan mérvű változás következik be, amely a kötelezettség megszüntetésével vagy a tilalom feloldásával az addigi büntetőjogi védelmet megszünteti, e változás – a meghatározott időre szóló jogszabályok kivételével – az elbíráláskor hatályban lévő büntetőjogi szabályozás visszaható hatályú alkalmazását alapozza meg.

Az Alaptörvény – a nemzetközi egyezmények által előírt módon – az elkövetés idején hatályos belső jogi szabályokra és belső jogi elévülésükre tekintet nélkül lehetővé teszi valamely személy megbüntetését olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai szerint büntetendő cselekménynek minősült. Erre tekintettel a Javaslat a visszaható hatály tilalmát e cselekmények vonatkozásában kizárja, ha az az elkövetésekor a magyar büntetőtörvény szerint nem minősült bűncselekménynek.

——— . ———

h XXVIII. cikk

(4) Senki nem nyilvánítható bűnösnek, és nem sújtható büntetéssel olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog vagy – nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben – más állam joga szerint nem volt bűncselekmény.

(5) A (4) bekezdés nem zárja ki valamely személy büntetőeljárás alá vonását és elítélését olyan cselekményért, amely elkövetése idején a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai szerint bűncselekmény volt.

——— . ———

Jat.

§

2. § (1) A jogszabálynak a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal kell rendelkeznie.

(2) Jogszabály a hatálybalépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, kötelezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.

(3) A jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell megállapítani, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a jogszabály alkalmazására való felkészülésre.

(4) A jogszabályok megalkotásakor biztosítani kell, hogy a jogszabály

14

a) megfeleljen az Alaptörvényből eredő tartalmi és formai követelményeknek, b) illeszkedjen a jogrendszer egységébe, c) megfeleljen a nemzetközi jogból és az európai uniós jogból eredő kötelezettségeknek és d) megfeleljen a jogalkotás szakmai követelményeinek.

3. § Az azonos vagy hasonló életviszonyokat azonos vagy hasonló módon, szabályozási szintenként lehetőleg ugyanabban a jogszabályban kell szabályozni. A szabályozás nem lehet indokolatlanul párhuzamos vagy többszintű. A jogszabályban nem ismételhető meg az Alaptörvény vagy olyan jogszabály rendelkezése, amellyel a jogszabály az Alaptörvény alapján nem lehet ellentétes.

Be.

423. § (2) A felülvizsgálati indítványt – a 416. § (1) bekezdésének e) és f) pontjában meghatározott esetek kivételével – a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni.

A 416. § (1) bekezdésének e) és f) pontjában meghatározott esetekben a felülvizsgálati indítványt az elbírálásakor hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni.

Új Be.

659. § (1) A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.

(2) A felülvizsgálati indítványt – a (3)–(4) bekezdésben meghatározott kivétellel – a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni.

Josz.

2. § (1) Jogi személlyel szemben az e törvényben meghatározott intézkedések a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényben (a továbbiakban: Btk.) és – a 2013. július 1-jét megelőzően elkövetett bűncselekmények vonatkozásában – a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényben meghatározott szándékos bűncselekmény elkövetése esetén alkalmazhatók, ha a bűncselekmény elkövetése a jogi személy javára előny szerzését célozta vagy eredményezte, vagy a bűncselekményt a jogi személy felhasználásával követték el, és a bűncselekményt a jogi személy a) vezető tisztségviselője vagy a képviseletre feljogosított tagja, alkalmazottja, illetve tisztségviselője, cégvezetője, valamint felügyelőbizottságának tagja, illetve ezek megbízottja a jogi személy tevékenységi körében követte el, b) tagja vagy alkalmazottja a jogi személy tevékenységi körében követte el, és a vezető tisztségviselő, a cégvezető, illetve a felügyelőbizottság irányítási vagy ellenőrzési kötelezettségének teljesítése a bűncselekmény elkövetését megakadályozhatta volna.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott eseteken kívül az e törvényben meghatározott intézkedések alkalmazhatók akkor is, ha a bűncselekmény elkövetése a jogi személy javára előny szerzését eredményezte, vagy a bűncselekményt a jogi személy felhasználásával követték el, és a jogi személy vezető tisztségviselője vagy a képviseletre feljogosított tagja, alkalmazottja, illetve tisztségviselője, cégvezetője, valamint felügyelő­bizottságának tagja a bűncselekmény elkövetéséről tudott.

——— . ———

E PPJNE

[…]

15. Cikk 1. Senkit sem lehet bűnösnek nyilvánítani olyan cselekmény vagy mulasztás miatt, amely az elkövetés idején sem a belső-, sem a nemzetközi jog értelmében nem volt bűncselekmény. Ugyanígy nem lehet súlyosabb büntetést kiszabni annál, mint amely a bűncselekmény elkövetése idején alkalmazható volt. Amennyiben a bűncselekmény elkövetése után a törvény enyhébb büntetés alkalmazását rendelte el, ennek előnyeit az elkövető javára érvényesíteni kell.

15

2. E cikk egyetlen rendelkezése sem akadályozza valamely személy bíróság elé állítását és elítélését olyan cselekmény vagy mulasztás miatt, amely az elkövetés idején a nemzetek közössége által elismert általános jogelvek alapján bűncselekménynek minősült.

EJEE

[…]

7. Cikk 1. Senkit sem szabad elítélni olyan cselekményért vagy mulasztásért, amely elkövetése idején a hazai vagy nemzetközi jog alapján nem volt bűncselekmény. Ugyancsak nem lehet a bűncselekmény elkövetése idején alkalmazható büntetésnél súlyosabb büntetést kiszabni.

2. Ez a Cikk nem zárja ki valamely személy bíróság elé állítását és megbüntetését olyan cselekmény vagy mulasztás miatt, amely elkövetése idején a civilizált nemzetek által elismert általános jogelvek szerint bűncselekmény volt.

——— . ———

k 11/1992. (III. 5.) AB határozat

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy „Az 1944. december 21-e és 1990. május 2-a között elkövetett és politikai okból nem üldözött súlyos bűncselekmények üldözhetőségéről” szóló, az Országgyűlés 1991. november 4-i ülésén elfogadott törvény alkotmányellenes.

A törvény szövegezésének határozatlansága és bizonytalansága sérti a jogbiztonság követelményét.

A törvény sérti az alkotmányos büntetőjognak azt a követelményét, hogy a bűncselekmények büntethetőségének elévülésére – beleértve az elévülés félbeszakítását és nyugvását is – az elkövetéskor hatályos törvényt kell alkalmazni, kivéve, ha az elévülés időszakában az elkövetőre nézve kedvezőbb szabályok léptek hatályba.

A törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének kérdésében az Alkotmánybíróság a következőkben foglalt állást: 1. A már elévült bűncselekmények újból büntethetővé tétele alkotmányellenes.

2. A még el nem évült bűncselekmények törvényi elévülési idejének meghosszabbítása alkotmányellenes.

3. A még el nem évült bűncselekmények elévülésének törvénnyel való félbeszakítása alkotmányellenes.

4. Nyugvási vagy félbeszakítási oknak visszaható hatályú törvénnyel való megállapítása alkotmányellenes.

5. Az elévülés szempontjából nem lehet alkotmányosan különböztetni aszerint, hogy az állam politikai vagy pedig egyéb okból nem érvényesítette büntető igényét.

6. Határozatlansága miatt a jogbiztonságot sérti és ezért alkotmányellenes annak elévülési nyugvási okká nyilvánítása, hogy „az állam politikai okból nem érvényesítette büntető igényét”.

7. Alkotmányellenes, ha a törvényt akként vonja hatálya alá a hazaárulás bűntettét, hogy nem veszi figyelembe a bűncselekményi tényállás által védett jogi tárgy többszöri változását a különböző politikai rendszerekben.

8. A kegyelmezési jog korlátozása a törvény alkalmazásával kiszabott büntetés korlátlan enyhítésére alkotmányellenes.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

IV/4. A jogállam alapvető eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság – többek között – megköveteli a megszerzett jogok védelmét, a teljesedésbe ment, vagy egyébként véglegesen lezárt jogviszonyok érintetlenül hagyását, illetve a múltban keletkezett, tartós jogviszonyok megváltoztathatóságának alkotmányos szabályokkal való korlátozását. Mint azt az Alkotmánybíróság a 10/1992. (II. 25.) AB határozatában kifejtette, a jogszabály alkotmányellenességének következményét elsősorban a jogbiztonságra figyelemmel kell levonni. Ez a követelmény vonatkozik az alkotmányellenes jogszabály hatályon kívül helyezésének időpontjára, s még inkább az annak alapján keletkezett jogviszonyokra. Az egyes jogviszonyok és jogi tények ugyanis önállósulnak az alapulfekvő normától, és annak sorsát nem osztják automatikusan. Ellenkező esetben minden jogszabályváltozás a jogviszonyok tömegének felülvizsgálatával járna. A jogbiztonság elvéből főszabályként az következik, hogy lezárt jogviszonyokat sem jogszabállyal, sem jogszabály hatályon kívül helyezésével – származzék ez akár a jogalkotótól, akár az Alkotmánybíróságtól – nem lehet alkotmányosan megváltoztatni.

16

Kivétel ez alól az elv alól csak akkor engedhető meg, ha azt a jogbiztonsággal konkuráló más alkotmányos elv elkerülhetetlenné teszi, és ezzel nem okoz céljához képest aránytalan sérelmet. Ilyen kivétel például a jogerősen lezárt büntetőeljárások felülvizsgálata az elítélt javára, ha az eljárás később alkotmányellenessé nyilvánított jogszabály alapján folyt. Ezt az alkotmányos büntetőjog követeli meg. A jogviszonyok igazságtalan eredménye viszont önmagában nem érv a jogbiztonsággal szemben. Mint az Alkotmánybíróság a 9/1992. (I. 30.) AB határozatban kifejtette, „az anyagi igazságosság jogállami követelménye a jogbiztonságot szolgáló intézményeken és garanciákon belül maradva valósulhat meg. Az anyagi igazság érvényesülésére […] nem biztosít (nem biztosíthat) alanyi jogot az Alkotmány...”

A lezárt jogviszonyok kímélete szempontjából nem lehet különbséget tenni aszerint, hogy az alapulfekvő jogszabály miért és mikor lett alkotmányellenes. A törvényhozót minden jogviszonnyal kapcsolatban kötik a visszaható hatályú törvényhozás korlátai; az Alkotmánybíróságot pedig még ennél is jobban korlátozza az, hogy az Alkotmány hatálybalépése előtti időre még a norma tartalmi alkotmányellenességét sem állapíthatja meg.

A jog és a jogviszonyok visszamenőleges megváltoztatására csak igen korlátozott lehetőség van. Az alkotmányellenesnek nyilvánított jogszabályok által teremtett helyzetet a jövőre nézve, új jogalkotással lehet alkotmányosan orvosolni.

30/1992. (V. 26.) AB határozat

Az Alkotmánybíróság a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 269. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló kérelmeket elutasítja.

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Btk. 269. § (2) bekezdése alkotmányellenes, ezért azt a határozat közzétételének napjával megsemmisíti.

Az Alkotmánybíróság elrendeli, hogy a Btk. 269. § (2) bekezdése alapján lefolytatott és jogerős határozattal lezárt büntetőeljárásokat vizsgálják felül, amennyiben az elítélt még nem mentesült a hátrányos következmények alól.

4. A büntetőjog a jogi felelősségi rendszerben az ultima ratio. Társadalmi rendeltetése, hogy a jogrendszer egészének szankciós zárköve legyen. A büntetőjogi szankció, a büntetés szerepe és rendeltetése a jogi és erkölcsi normák épségének fenntartása akkor, amikor már más jogágak szankciói nem segítenek.

Az alkotmányos büntetőjogból fakadó tartalmi követelmény, hogy a törvényhozó a büntetendő magatartások körének meghatározásakor nem járhat el önkényesen. Valamely magatartás büntetendővé nyilvánításának szükségességét szigorú mércével kell megítélni: a különböző életviszonyok, erkölcsi és jogi normák védelmében az emberi jogokat és szabadságokat szükségképpen korlátozó büntetőjogi eszközrendszert csak a feltétlenül szükséges esetben és arányos mértékben indokolt igénybe venni, akkor, ha az alkotmányos vagy az Alkotmányra visszavezethető állami, társadalmi, gazdasági célok, értékek megóvása más módon nem lehetséges. […]

Az alkotmányos büntetőjog követelményei szerint a büntetőjogi szankció kilátásba helyezésével tilalmazott magatartást leíró diszpozíciónak határozottnak, körülhatároltnak, világosan megfogalmazottnak kell lennie. Alkotmányossági követelmény a védett jogtárgyra és az elkövetési magatartásra vonatkozó törvényhozói akarat világos kifejezésre juttatása. Egyértelmű üzenetet kell tartalmaznia, hogy az egyén mikor követ el büntetőjogilag szankcionált jogsértést. Ugyanakkor korlátoznia kell az önkényes jogértelmezés lehetőségét a jogalkalmazók részéről.

47/2000. (XII. 14.) AB határozat

1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 283/B. §-a alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.

2. Az Alkotmánybíróság elrendeli a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 283/B. §-a alapján lefolytatott és jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát, amennyiben az elítélt még nem mentesült a hátrányos következmények alól.

53/1993. (X. 13.) AB határozat

1. A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 33. § (2) bekezdése alkalmazásánál alkotmányos követelmény az, hogy a büntethetőség el nem évülését csak azokra a bűncselekményekre nézve lehet megállapítani, amelyek büntethetősége az elkövetés idején hatályos magyar jog szerint nem évül el; kivéve, ha az adott tényállást a nemzetközi jog háborús bűncselekménynek, vagy az

17

emberiség elleni bűncselekménynek minősíti, el nem évülését kimondja vagy lehetővé teszi, és Magyarországot az elévülés kizárására nemzetközi kötelezettség terheli.

2. Az Alkotmánybíróság megállapítja: összhangban van az Alkotmánnyal az, ha a Btk. 33. § (2) bekezdését az elkövetés időpontjában hatályos magyar jog elévülési szabályaira tekintet nélkül alkalmazzák a nemzetközi jogban meghatározott alábbi bűncselekményekre: – a háború áldozatainak védelmére Genfben, 1949. augusztus 12-én kötött egyezményekben meghatározott, az egyezmények közös 2. cikke szerinti nemzetközi jellegű fegyveres összeütközés esetén elkövetett „súlyos jogsértésekre”; – a genfi egyezmények közös 3. cikkében a nem nemzetközi jellegű fegyveres összeütközés esetén tiltott cselekményekre.

3. Az 1956. évi forradalom és szabadságharc során elkövetett egyes bűncselekményekkel kapcsolatos eljárásról szóló, az Országgyűlés által 1993. február 16-án elfogadott törvény 1. §-a ellentétes az Alkotmány 57. § (4) bekezdésével és 7. § (1) bekezdésével.

A törvény 2. §-ának alkalmazása azon keretek között alkotmányos, amelyeket az Alkotmánybíróság határozatának 2. pontja kijelölt.

——— . ———

AAA BJE 1/1999.

Ha a Btk. Különös Részének valamely rendelkezése ún. keretdiszpozíció, és az annak keretét kitöltő jogszabályi rendelkezésekben a bűncselekmény elkövetése után olyan mérvű változás következik be, amely a kötelezettség megszüntetésével vagy a tilalom feloldásával az addigi büntetőjogi védelmet megszünteti, e változás – a meghatározott időre szóló jogszabályok kivételével – a Btk. 2. §-ának második mondatára figyelemmel az elbíráláskor hatályban lévő büntetőjogi szabályozás visszaható hatályú alkalmazását alapozza meg.

4/2013. (X. 14.) BK vélemény

Határozott tartamú szabadságvesztés esetében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi, törvény erejénél fogva kötelező időpontjára vonatkozó rendelkezés a 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. § (1)–(2) bekezdése szerinti elbírálás fogalmába tartozik.

Megváltozása alapot ad – enyhébb elbírálás címén – a módosító törvény alkalmazására.

——— . ———

; EBH 2003.925.

A Btk. időbeli hatályának alkalmazásával kapcsolatban azt kell vizsgálni, hogy a terheltet sújtó jogkövetkezmények egységesen mely időszak alapulvételével kedvezőbbek rá nézve, de a különböző elkövetési időpontokban hatályban levő eltérő anyagi jogi szabályok kombinatív alkalmazása – ugyanabban az ügyben – kizárt.

EBH 2013.B.5.

A büntetőtörvény időbeli hatályát szabályozó rendelkezés a bűncselekmény elbírálására vonatkozik.

A bűncselekmény elbírálásától elkülönülő, független kérdés, hogy az elbírálás eredményeként kiszabott büntetésbe, annak végrehajtása során a büntetőeljárás folyamán alkalmazott mely kényszerintézkedés időtartama és miként számítható be. A bűncselekmény elkövetése idején hatályos büntetőtörvény szerint történő elbírálás esetén helye van a házi őrizet beszámításának akkor is, ha ezt csak az elbírálás idején hatályos büntetőtörvény teszi lehetővé.

A Btk. a terhelt terhére megállapított bűncselekmények elkövetésekor még valóban nem rendelkezett a házi őrizet beszámításáról, mivel még nem is létezett a házi őrizet jogintézménye. Amikor azonban a Be. lehetővé tette kényszerintézkedésként a házi őrizet elrendelését, a Btk. egyidejűleg, azaz 2003. július 1. napjával kezdődő hatállyal – ennek anyagi jogi vonzataként – rendelkezett a házi őrizetben töltött idő beszámításáról.

18

Ebből következően mindazon ügyekben, amelyekben a terhelt házi őrizetét elrendelték, elbíráláskor szükségképpen irányadó volt a Btk. módosított – a házi őrizet beszámításáról rendelkező – 99. §-a is.

A büntetőtörvény időbeli hatályát szabályozó Btk. 2. §-ában írt rendelkezés a bűncselekmény elbírálására vonatkozóan rendezi azt, hogy mikor kell az új büntetőtörvényt visszaható hatállyal alkalmazni. A bűncselekmény elbírálásától elkülönülő kérdés, hogy az elbírálás eredményeként kiszabott büntetésbe annak végrehajtása során a büntetőeljárás folyamatában alkalmazott mely kényszerintézkedés időtartama és miként számítható be.

A házi őrizet beszámítására vonatkozó rendelkezés – azaz a Btk. módosított 99. §-ának – alkalmazása tehát nem jelenti azt, hogy a cselekményt a bíróság a következetes bírói gyakorlattal ellentétes módon az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályos anyagi jogi rendelkezések vegyített alkalmazásával bírálja el.

Ebből következően a bűncselekmény érdemi elbírálásától függetlenül kell a bíróságnak arról döntenie, hogy helye van-e az előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött idő beszámításának a kiszabott büntetésbe, és ha igen, milyen módon. Ennél a döntésnél a kényszerintézkedés – jelen esetben a házi őrizet – jogintézményének bevezetését követően irányadó – az elbíráláskor már hatályos – anyagi jogi szabályokat kell megfelelően alkalmaznia.

EBD 2015.B.24.

A cselekményt az elkövetéskor hatályos törvény szerint kell elbírálni, ha az elbírálás időpontjában hatályos 2012. évi C. törvényt alkalmazva a lopással halmazatban az orvhalászatot is meg kellene állapítani (1978. évi IV. tv. 316. §, 2012. évi C. tv. 2. §, 246. § és 370. §).

EBD 2015.B.21.

Amennyiben a másodfokú elbírálás idejére új törvény lép hatályba, az az időbeli hatály vizsgálata során csak az elkövetéskor hatályos büntetőtörvénnyel vethető össze, az elsőfokú elbírálás idején hatályos anyagi jogi szabály figyelmen kívül marad [1978. évi IV. tv. 309. § (1) bek., 318. § (1) bek., (2) bek. I. fordulata; 2012. évi C. tv. 2. §, 295. § (1) bek.].

EBD 2014.B.12.

II. A Btk. 49. §-ának 2013. július 1. napjától hatályos új rendelkezése olyan végrehajtási szabály, amely a Btk. 2. §-ának alkalmazhatósága szempontjából figyelmen kívül marad (2012. évi C. törvény 2. §).

EBD 2014.B.8.

II. Határozott tartamú szabadságvesztés esetében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi, törvény erejénél fogva kötelező időpontjára vonatkozó rendelkezés az elbírálás fogalmába tartozik, a vonatkozó jogszabályi rendelkezés megváltozása ezért alapot ad az új Btk. alkalmazására [2012. évi C. törvény 2. §, 4/2013. (X. 14.) BK vélemény].

BH 2017.254.

I. Abban az esetben, ha az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy a bűncselekmény miatt a törvény különös része szerint kiszabandó büntetés enyhébb, mint az elkövetéskor hatályos törvény szerinti, az elbíráláskor hatályos törvényt kell alkalmazni. Ezért a bíróságnak arra, hogy az elkövetéskori vagy az elbíráláskori büntetőtörvény kedvezőbb-e a vádlottra nézve, nem csupán az ügydöntő határozat meghozatalakor, hanem a vádemeléstől kezdődően, azaz a tárgyalás előkészítése során, majd a tárgyalás folyamán mindvégig – az ügydöntő határozat meghozatala előtt is – figyelemmel kell lennie. Így meg kell szüntetnie a büntetőeljárást a tárgyalás előkészítése során akkor, ha az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, és akár a tárgyalás előkészítése során, akár a tárgyalás elnapolása után is akkor, ha az elévülésére vonatkozó szabályok változása folytán az elbíráláskor hatályos törvény szerint a bűncselekmény büntethetősége elévült, illetve le kell vonnia minden egyéb anyagi jogi és eljárásjogi következményt az eljárás mikénti lefolytatása kapcsán [2012. évi C. tv. 2. §, 1998. évi XIX. tv. 6. § (3) bek. a) és c) pont, 267. § (1) bek. a) és c) pont, 309. § (1) bek.].

19

BH 2015.324.

I. Amennyiben a terhelt nagy tételben vásárol továbbértékesítés céljára kábítószert, kábítószer csomagolására, hígítására, adagolására szolgáló eszközökkel rendelkezik, cselekménye kereskedelemnek minősül [1978. évi IV. tv. 282/A. § (1) bek. 4. fordulat és (3) bek.; 2012. évi C. tv. 176. § (1) bek. 4. fordulat és (3) bek.].

II. Az 2012. évi C. törvény időbeli hatálya vizsgálatánál a súlyosítási tilalomnak nincs jelentősége (2012. évi C. tv. 2. §; 1998. évi XIX. tv. 354. §).

III. A 2012. évi C. törvény időbeli hatályának téves alkalmazása önmagában nem felülvizsgálati ok [2012. évi C. tv. 2. §; 1998. évi XIX. tv. 416. § (1) bek. a) és b) pont].

BH 2015.269.

I. Annak eldöntéséhez, hogy valamely ügyben az elkövetéskori vagy az elbíráláskori törvény alkalmazása a kedvezőbb-e – elsősorban a bűncselekmény e két törvény szerinti – minősítéséhez tartozó büntetési tételek összevetésével lehet állást foglalni.

Amennyiben az elbíráláskor hatályban levő új büntetőtörvény szerint a bűncselekmény büntetési tétele enyhébb (pl. egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés helyett három évig terjedő), akkor az új törvény alkalmazása indokolt, még akkor is, ha a korábbi törvény a feltételes szabadságra vonatkozóan kedvezőbb.

II. Felülvizsgálati ügyben elsősorban a büntetési tételkeretnek van meghatározó szerepe. Felülvizsgálati eljárásban az 1998. évi XIX. törvény 416. § (1) bekezdés b) pontjában írt felülvizsgálati ok szempontjából nem eredményez törvénysértő büntetést, és ezért nem felülvizsgálati ok, ha az alapügyben eljárt bíróság nem, vagy nem törvényesen határozta meg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját [2012. évi C. tv.

2. §, 339. §; 1998. évi XIX. tv. 416. § (1) bek. b) pont; 4/2013. (X. 14.) BK vélemény].

BH 2015.209.

Amennyiben az ítéletben kiszabott büntetés neme és mértéke az elkövetés és az elbírálás időpontjában hatályban volt törvény szerint egyaránt törvényesen kiszabható volt, az elkövetéskori vagy az elbíráláskori törvény téves megválasztása nem felülvizsgálati ok [2012. évi C. tv. 2. §; 1998. évi XIX. tv. 416. § (1) bek. b) pont].

BH 2015.180.

Ezért nem lehet alapja a felülvizsgálatnak az, ha a büntetőtörvény időbeli hatályára vonatkozó anyagi jogi rendelkezés sérelme folytán – a szabadságvesztés tartamát nem érintve – az ítéletnek kizárólag a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségére, annak legkorábbi időpontjára, vagy a büntetés végrehajtási fokozatára vonatkozó rendelkezése törvénysértő csupán [1998. évi XIX. tv. 416. § (1) bek. b) pont; 2012. évi C. tv.

2. §, 38. § (1) bek.; 4/2013. (X. 14.) BKv].

BH 2015.116.

Ekként az 1978. évi IV. törvény hatálya alatt elkövetett, de a szolgálatra jelentős hátrány veszélyét nem hordozó cselekmény miatt a 2012. évi C. törvény hatálybalépését követő elbírálás esetén felmentésnek van helye [2012. évi C. tv. 2. §, 440. § (1) bek.].

BH 2015.59.

A költségvetési csalás bűncselekménye vonatkozásában az üzletszerűség megállapításának nem akadálya az, hogy a bűncselekmény törvényi tényállásán belül értékelésre kerülő különböző elkövetési magatartások törvényi egységet alkotnak [2012. évi C. tv. 2. §, 396. §, 459. § (1) bek. 28. pont].

BH 2014.129.

Abban a kérdésben, hogy az 1978. évi IV. törvény hatálya alatt elkövetett, de a jogorvoslat következtében a 2012. évi C. törvény hatálybalépését követően jogerősen elbírálandó bűncselekmény tekintetében az utóbbi törvény alkalmazása kedvezőbb-e, elsősorban a bűncselekmény – e két törvény szerinti – minősítéséhez tartozó büntetési tételek összevetésével kell állást foglalni. Ehhez képest vehetők figyelembe a büntetőtörvények Általános Részeiben írt egyéb, a büntetés kiszabásával összefüggő és az elbírálásra kiható rendelkezések, amelyek a kedvezőbb büntetési tételkeret alkalmazása folytán előálló előnyösebb helyzetet akár közömbösíthetik is, ezzel a főszabály, az elkövetéskor hatályos törvény szerinti elbíráláshoz vezetnek (2012. évi C. tv. 2. §).

20

BH 1998.409.

Amennyiben a nemzetközi jogi kötelezettség megszegésének a kerettényállását kitöltő tilalom az elbíráláskor már nem áll fenn, ezért a cselekmény társadalomra veszélyessége megszűnik: a büntetőeljárás – büntethetőséget megszüntető okból való – megszüntetése indokolt.

BH 1994.117.

[…]

A Legfelsőbb Bíróság […] akként foglalt állást, hogy a vádlott büntetőjogi felelőssége szempontjából összhatásában az új törvényi rendelkezések biztosítanak kedvezőbb elbírálást. Az új törvényi szabályokat valamennyi jogkövetkezményt illetően egységesen kell alkalmazni. Nincs lehetőség az új és a régi törvények együttes vagy kombinatív alkalmazására abban az esetben sem, ha egyes rendelkezések tekintetében az elkövetéskor hatályos törvény az enyhébb. Nem megengedhető olyan jogértelmezés, hogy a cselekmények jogi minősítése az új, a büntetés kiszabása pedig a régi rendelkezések szerint történjék, mint ahogyan nem lehetséges, hogy több bűncselekmény miatt indult egyazon büntetőeljárás keretében különböző törvények kerüljenek egymás mellett alkalmazásra.

BH 1980.67.

A Btk. hatálybalépését követően az eljáró bíróságoknak fokozott figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy az elkövetéskor hatályban volt vagy az elbíráláskor hatályban levő törvényt alkalmazzák-e. Amikor azonban a bíróság ebben a kérdésben már állást foglalt, valamennyi jogkövetkezményt – a Btké.-ben meghatározott rendelkezések kivételével – egységesen kell alkalmazni.

BH 2002.467.

II. Ha a terhelt a bűncselekmények egy részét a Btk.-nak az 1998. évi LXXXVII. törvény által történt és 1999. március 1. napjától hatályos módosítását megelőzően, más részét pedig ezt az időpontot követően valósította meg: valamennyi bűncselekményre nézve a legutóbb megvalósított bűncselekmény elkövetése idején hatályos törvény alkalmazásának van helye. […]

Az indítványban megfogalmazott az a felvetés, miszerint elkövetési időpontnak több bűncselekmény megvalósítása esetén mindig az az elkövetés vagy elkövetések lennének tekinthetőek, amelyek a Btk.-módosítások közül a legkedvezőbb jogi helyzetet alapozzák meg a terheltek javára, semmilyen vonatkozásban nem felel meg a Btk. 2. §-a rendelkezéseinek. Azok helyes értelme szerint ugyanis a cselekmények elkövetési időpontjának folytatólagos cselekmények esetén azok befejezésének időpontja, több bűncselekmény megvalósítása idején pedig a legutóbb megvalósított cselekmény elkövetési időpontja tekintendő. Természetszerűleg felvetődhet olyan helyzet, amikor valamely kiemelkedő súlyú cselekménynek más, kisebb súlyú cselekményekkel találkozása és együttes elbírálása esetén valamely jelentősen szigorúbb elbírálást előíró Btk. módosítás – mint pl. a Btk. 1999. március 1-jétől hatályos módosítása – alkalmazása olyan helyzetet eredményezne, amely joggal veti fel az ügyek elkülönítésének igényét és a külön eljárásokban a Btk. különböző időpontokban hatályban volt szabályainak alkalmazásával történő elbírálást. Ez azonban csak kivételesen merülhet fel, és tekintettel a quasi halmazati összbüntetésnek a Btk. 92–96. §-a szerinti törvényi szabályozására, ez külön eljárásokban kiszabott szabadságvesztések találkozása esetén, összbüntetésbe foglalás után is csak egységes helyzetet eredményezhet a szabadságvesztés végrehajtási fokozata és a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége vagy kizártsága kérdésében.

BH 1996.290.

I. Ha a bíróság az elkövető több bűncselekményét egy eljárás keretében bírálja el és halmazati büntetést szab ki, a bűnösség alapjául szolgáló egyes bűncselekmények tekintetében az elkövetéskor, más bűncselekmények esetében pedig az elbíráláskor hatályos büntetőjogi rendelkezés együttes alkalmazása kizárt, ilyen esetben a bíróságnak egységesen kell állást foglalnia abban a kérdésben, hogy az elkövetéskor vagy pedig az elbíráláskor hatályos törvényt alkalmazza-e.

21

BH 2012.85.

I. Az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény visszaható hatályú alkalmazásának nincs helye önmagában amiatt, hogy bár az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását a vád tárgyává tett bűncselekményre az elkövetéskor hatályban volt törvénnyel azonosan lehetővé teszi, emellett azonban a vagylagosan alkalmazható határozott tartamú büntetési tétel legnagyobb mértékét szigorítja, s ezzel szélesebb körben nyújt lehetőséget határozatlan tartamú szabadságvesztés helyett határozott tartamú szabadságvesztés kiszabására.

BH 2005.377.

Ha a cselekmény elkövetésekor és elbírálásakor eltérő törvényi rendelkezések vannak hatályban, a bíróságnak a határozat indokolásában számot kell adnia arról, hogy melyik időpontban hatályos rendelkezéseket alkalmazta.

BH 2013.53.

Ha a bűnhalmazatban álló és a halmazati büntetés kiszabásának alapját képező bűncselekmény elkövetéskori minősítése az elbírálás időpontjában sem változik, az elbíráláskori törvény visszaható hatályú alkalmazását önmagában nem teszi lehetővé az, hogy a halmazatként elbírált további bűncselekmény(ek) – e bűncselekményi értékhatárok, illetve kárösszeg időközbeni változása folytán – az elkövetéskori helyzethez képest enyhébben minősülhetnének.

BJD 8422.; BJD 8424.

[…]

Azt ugyanis, hogy melyik törvény tesz lehetővé enyhébb elbírálást, a bírói gyakorlat szerint a büntetőjogi felelősségre vonatkozó összes rendelkezés egybevetésével kell eldönteni. Ebből a szempontból figyelembe kell venni az Általános Rész rendelkezéseit is. Ténylegesen pedig azt a törvényt kell alkalmazni, amelyik a konkrét esetben enyhébb elbírálást eredményez.

ÍH 2015.89.

A számvitel rendje megsértésének vétsége

II. Nem jelenti az elkövetés, illetve az elbírálás idején hatályos büntetőtörvény „kombinatív” alkalmazását, ha a bíróság az új törvény szerint már bűncselekménynek nem minősülő cselekménynél felmentő rendelkezést hoz, míg az egyéb, bűncselekménynek minősülő részében – amennyiben a 2012. évi C. tv. nem eredményez enyhébb elbírálást – a régi Btk. szerint határoz [1978. évi IV. törvény 2. §, 2012. évi C. tv. 2 § (1), (2) bekezdés].

ÍH 2015.50.

Időbeli hatály a kényszergyógykezelés alkalmazásakor

Kényszergyógykezelés elrendelése esetén a 2012. évi C. törvény nem eredményez enyhébb elbírálást a kényszergyógykezelés tartamának felső határát meghatározó 1978. évi IV. törvényhez képest [2012. évi C. törvény 2. §, 78. §, 1978. évi IV. törvény 2. §, 74. § (1), (3) és (4) bekezdés].

Területi és személyi hatály 3. §

3. § (1) A magyar büntető törvényt kell alkalmazni a) a belföldön elkövetett bűncselekményre, b) a Magyarország területén kívül tartózkodó magyar felségjelű úszólétesítményen vagy magyar felségjelű légi járművön elkövetett bűncselekményre, c) a magyar állampolgár által külföldön elkövetett olyan cselekményre, amely a magyar törvény szerint bűncselekmény.

(2) A magyar büntető törvényt kell alkalmazni a) a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett cselekményre is, ha az aa) a magyar törvény szerint bűncselekmény, és az elkövetés helyének törvénye szerint is büntetendő, ab) állam elleni bűncselekmény, – kivéve a szövetséges fegyveres erő ellen elkövetett kémkedést és a kémkedést az Európai Unió intézményei ellen – tekintet nélkül arra, hogy az az elkövetés helyének törvénye szerint büntetendő-e, ac) a XIII. vagy a XIV. Fejezetben meghatározott bűncselekmény, vagy egyéb olyan bűncselekmény, amelynek üldözését törvényben kihirdetett nemzetközi szerződés írja elő,

22

b) a magyar állampolgár, a magyar jog alapján létrejött jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb jogalany sérelmére nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett olyan cselekményre is, amely a magyar törvény szerint büntetendő.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott esetekben a büntetőeljárás megindítását a legfőbb ügyész rendeli el.

Q 1. A 3. § (1) bekezdés a) pontja a hatályos rendelkezéseknek megfelelően határozza meg a területi elvet, amely szerint a magyar állam büntetőhatalma a területén elkövetett minden bűncselekményre kiterjed, tekintet nélkül az elkövető állampolgárságára.

A területi elvet – a hatályos Btk.-val megegyezően – kiegészíti a quasi területi elv [3. § (1) bekezdés b) pont], amely a magyar felségjelű úszólétesítményen és légi járművön elkövetett bűncselekményeket – függetlenül attól, hogy az úszólétesítmény vagy légi jármű az ország területén kívül hol tartózkodik – a belföldön elkövetett cselekménnyel azonos elbírálás alá vonja. A területi elv ilyen alkalmazása megfelel a nemzetközi gyakorlatnak.

A Btk. megalkotásakor hatályban volt jogszabály (a hajózásról szóló 1973. évi 6. törvényerejű rendelet) alapján hajónak minősültek a vízi járművek, az úszó munkagépek és az úszóművek, de a jelenleg hatályos, a víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény eltérő fogalmakat használ. A legátfogóbb kategória jelenleg nem a hajó, hanem az úszólétesítmény (víziközlekedésre, vízen való munkavégzésre és azokkal összefüggő tevékenység folytatására alkalmas úszóképes eszköz, szerkezet, berendezés), ezért a Javaslat ezt a meghatározást veszi át. A légi jármű fogalmát a légi közlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény tartalmazza.

A 3. § (1) bekezdés c) pontja az aktív személyi elven alapuló joghatóságot határozza meg. Ez alapján a magyar állam büntetőhatalma kiterjed a magyar állampolgárok által külföldön elkövetett cselekményekre is.

Az aktív személyi elv korlátlanul érvényesül, azaz az állam a külföldön tartózkodó magyar állampolgároktól feltétel nélkül megköveteli a magyarországi büntetőjogban írt szabályok követését, és ezek megsértése esetén korlátozás nélkül alkalmazza a büntetőjogi felelősségre vonást.

2. A Javaslat – a hatályos Btk.-val megegyezően – főszabály szerint továbbra is csak a kettős inkrimináció teljesülése esetén rendeli büntetni a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett cselekményt. Ez alól a Javaslat három kivételt tesz.

Egyrészt nem feltétele a magyar büntető joghatóságnak a kettős inkrimináció állam elleni bűncselekmények esetében (a szövetséges fegyveres erő ellen elkövetett kémkedés kivételével), e bűncselekményekkel kapcsolatban a magyar joghatóság feltétlen és korlátozás nélküli.

Ugyancsak nem feltétele a magyar joghatóságnak a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetetett cselekmény esetén a kettős inkrimináció, ha a cselekmény üldözése a feltétlen büntetőhatalom elvéből fakad, amelyet a Javaslat 3. § (2) bekezdés ac) alpontja tartalmaz. Ennek értelmében emberiesség elleni bűncselekmény, háborús bűncselekmény, vagy egyéb olyan bűncselekmény, amelynek üldözését törvényben kihirdetett nemzetközi szerződés írja elő, büntetendő a magyar jog szerint, függetlenül attól, hogy az elkövetési hely szerinti állam büntetőjoga az adott cselekményt bűncselekménynek minősíti-e.

A Javaslat a joghatósági rendelkezések között – a nemzetközi szerződésekben megjelenő tendenciára figyelemmel – újdonságként előírja a passzív személyi elvet. A passzív személyi elv alapján a magyar büntető joghatóság kiterjed azokra a cselekményekre is, amelyeket nem magyar állampolgár külföldön magyar állampolgár vagy a magyar jog alapján létrejött jogi személy, vagy egyéb, jogi személyiséggel nem rendelkező jogalany sérelmére követ el. A büntethetőség feltétele, hogy a cselekmény a magyar törvény szerint büntetendő legyen. A passzív személyi elv lehetővé teszi azoknak a nem magyar állampolgároknak a büntetőjogi felelősségre vonását, akik külföldön magyar állampolgár vagy jogi személy, illetve egyéb jogalany sérelmére követnek el bűncselekményt, cselekményük azonban az elkövetés helyének joga szerint nem büntetendő.

Tehát ebben az esetben sem feltétele a joghatóság gyakorlásának a kettős inkrimináció.

A Javaslat a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett bűncselekmények esetében a magyar hatóságok eljárását további feltételhez (legfőbb ügyész döntése) is köti, a külföldi állampolgár vagy hontalan személy által külföldön elkövetett bűncselekmények magyar hatóság által történő üldözése ugyanis Magyarország nemzetközi kapcsolatait érintheti. Ezért minden körülményre kiterjedő alapos megfontolás tárgyát kell képeznie annak, hogy ilyen bűncselekmények miatt a büntetőeljárás Magyarországon történő hatékony lefolytatásának feltételei fennállnak-e. A Javaslat erre tekintettel változatlanul fenntartja azt a hatályos rendelkezést, hogy ezekben az esetekben a büntetőeljárás megindításáról a legfőbb ügyész dönt.

——— . ———

23

h XXVII. cikk

(2) Minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy külföldi tartózkodásának ideje alatt Magyarország védelmét élvezze.

XXVIII. cikk

(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.

(2) Senki nem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg.

(3) A büntetőeljárás alá vont személynek az eljárás minden szakaszában joga van a védelemhez. A védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt.

(4) Senki nem nyilvánítható bűnösnek, és nem sújtható büntetéssel olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog vagy – nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben – más állam joga szerint nem volt bűncselekmény.

(5) A (4) bekezdés nem zárja ki valamely személy büntetőeljárás alá vonását és elítélését olyan cselekményért, amely elkövetése idején a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai szerint bűncselekmény volt.

(6) A jogorvoslat törvényben meghatározott rendkívüli esetei kivételével senki nem vonható büntetőeljárás alá, és nem ítélhető el olyan bűncselekményért, amely miatt Magyarországon vagy – nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben – más államban törvénynek megfelelően már jogerősen felmentették vagy elítélték

——— . ———

§ 2000. évi XLII. törvény a vízi közlekedésről

10. § (1) A lajstrom nyilvánosan és közhitelesen tanúsítja a lajstromozott a) úszólétesítmény állami hovatartozását; […]

1995. évi XCVII. törvény a légi közlekedésről

12. § (1) A magyar polgári légijármű – a pilóta nélküli légijármű és a repülőeszköz kivételével – a légiközlekedésben akkor vehet részt, ha a légiközlekedési hatóság Magyarország Légijármű Lajstromába (a továbbiakban: lajstrom) felvette. A légiközlekedési hatóság a lajstromba vételről lajstromozási bizonyítványt és lajstromjelet ad ki.

(2) A magyar állami légi járművet a katonai légügyi hatóság veszi nyilvántartásba.

(3) A lajstromba és a katonai légügyi hatóság nyilvántartásába vett légi jármű magyar légijárműnek minősül.

(4) A lajstrom igazolja a légi jármű adatait, ezen belül a légi jármű tulajdonjogát, az egyéb jogokat és kötelességeket, valamint a bizalmi vagyonkezelés alapján fennálló kezelt vagyonba tartozó tulajdonjog tényét.

(5) A lajstromozásra kötelezett légijármű üzemben tartója, a 19. § (2) bekezdésében foglaltak esetén a légi jármű tulajdonosa üzemeltetési bázisként Magyarország területén lévő repülőteret határoz meg, ahol vagy ahonnan a légijármű üzemben tartását végzi vagy szervezi. […]

——— . ———

A Lotus-ügy

E

1927. évben a Lotus francia gőzhajó balesetet okozott, összeütközött a nyílt tengeren egy török hajóval.

A török hajó elsüllyedt és ennek következtében 8 török állampolgár meghalt. A Lotus gőzhajó kikötött Konstantinápolyban, és a török hatóságok vizsgálatot és később büntetőeljárást indítottak a francia megfigyelőtiszt

24

és a török hajó kapitánya ellen. A lefolytatott eljárás eredményeként mindkettőt elítélték. Franciaország a területi elvre hivatkozva állította, hogy neki van büntető joghatósága, mert a francia tiszt a hajó fedélzetén járt el gondatlanul. A Bíróság elfogadta a török érvelést, miszerint a cselekmény következménye a török hajót érte, azaz török területen jelentkezett, és a nemzetközi jogszabályok, ami eldöntené a kérdést, így a török állam is gyakorolhat büntető joghatóságot. Később az 1958-as első tengerjogi ENSZ-egyezmény már a lobogó szerinti Államhoz rendelte a joghatóságot ilyen esetekre. (The Lotus Case [France vs Turkey]; Year of the decision: 1927; and Court: PCIJ.) III. FEJEZET A BÜNTETŐJOGI FELELŐSSÉG A bűncselekmény 4. § (1) Bűncselekmény az a szándékosan vagy – ha e törvény a gondatlan elkövetést is büntetni ren- 4. § deli – gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre e törvény büntetés kiszabását rendeli.

(2) Társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely mások személyét vagy jogait, illetve Magyarország Alaptörvény szerinti társadalmi, gazdasági, állami rendjét sérti vagy veszélyezteti.

5. § A bűncselekmény bűntett vagy vétség. Bűntett az a szándékosan elkövetett bűncselekmény, 5. § amelyre e törvény kétévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés kiszabását rendeli, minden más bűncselekmény vétség.

q 1. § (1) Ha e törvényben vagy a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényben (a továbbiakban: Btk.) foglaltak alapján a korábbi büntető törvény szerint bűncselekménynek minősülő cselekmény már nem bűncselekmény, hanem szabálysértés, a büntető ügyben eljáró a) bíróság a folyamatban lévő eljárás megszüntetésével egyidejűleg aa) a szabálysértési eljárást megszünteti, ha a szabálysértés elévült, ab) a szabálysértést elbírálja, vagy ac) az ügyet a szabálysértési eljárás lefolytatása céljából az előkészítő eljárást lefolytató szervhez vagy – ha a cselekmény miatt szabálysértési elzárás büntetés nem szabható ki – a szabálysértési hatósághoz teszi át; b) ügyész vagy nyomozó hatóság a folyamatban lévő nyomozás megszüntetésével egyidejűleg az ügyet a szabálysértési eljárás lefolytatása céljából az előkészítő eljárást lefolytató szervhez vagy – ha a cselekmény miatt szabálysértési elzárás büntetés nem szabható ki – a szabálysértési hatósághoz teszi át.

——— . ———

h I. cikk

(1) AZ EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége.

(2) Magyarország elismeri az ember alapvető egyéni és közösségi jogait.

(3) Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.

(4) A törvény alapján létrehozott jogalanyok számára is biztosítottak azok az alapvető jogok, valamint őket is terhelik azok a kötelezettségek, amelyek természetüknél fogva nem csak az emberre vonatkoznak.

——— . ———

25