Egy új polgári perrendtartás alapjai

Egy új polgári perrendtartás alapjai Szerkesztette:

NÉMETH JÁNOS – VARGA ISTVÁN

Egy új polgári perrendtartás alapjai Szerkesztette:

NÉMETH JÁNOS – VARGA ISTVÁN

Lap- és Könyvkiadó Kft.

© CSERBA Lajos, 2014 © DÖME Attila, 2014 © ÉBNER Vilmos, 2014 © ÉLESS Tamás, 2014 © ERŐSS Mónika, 2014 © GOLDEA Zsuzsanna, 2014 © GYENGÉNÉ NAGY Márta, 2014 © HARSÁGI Viktória, 2014 © HAUPT Egon, 2014 © JUHÁSZ Edit, 2014 © KAPA Mátyás, 2014 © KEMENES István, 2014 © KIRÁLY Lilla, 2014 © KISS Gábor, 2014 © KOVÁCS Anikó, 2014 © KÖBLÖS Adél, 2014 © LÉGRÁDI István, 2014 © METZINGER Péter, 2014 © NAGY Adrienn, 2014 © NÉMETH János, 2014

© PÁKOZDI Zita, 2014 © PARLAGI Mátyás, 2014 © POMEISL András József, 2014 © PRIBULA László, 2014 © REVICZKY Renáta, 2014 © SIMON Károly László, 2014 © SZABÓ Imre, 2014 © SZABÓ Péter, 2014 © SZÉCSÉNYI-NAGY Kristóf, 2014 © SZŐCS Tibor, 2014 © TAMÁNÉ NAGY Erzsébet, 2014 © TIMÁR Kinga, 2014 © TÖRÖK Judit, 2014 © UDVARY Sándor, 2014 © VARGA Imre, 2014 © VARGA István, 2014 © VIRÁG Csaba, 2014 © VITVINDICS Mária, 2014 © ZAICSEK Károly, 2014 © HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2014

Szerkesztők: © NÉMETH JÁNOS, 2014 © VARGA ISTVÁN, 2014

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon – a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISBN 978 963 258 261 0 Budapest, 2014 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., kiadása Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Internet: www.hvgorac.hu E-mail: info@hvgorac.hu Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

5

Tartalom Az igazságügyi miniszter előszava................................................................... 9 A szerkesztők előszava...................................................................................... 11 Rövidítések jegyzéke......................................................................................... 13 Varga István Egység és sokféleség a perrendi kodifikációban – Egy új polgári perrendtartás szabályozási előkérdései............................. 19 Éless Tamás – Döme Attila Alapvetések a polgári per szerkezetéhez..................................................... 50 Németh János – Tamáné Nagy Erzsébet – Török Judit – Döme Attila – Éless Tamás – Varga István A polgári peres eljárás fórumrendszeréhez kapcsolódó egyes szabályozási előkérdések............................................................................. 79 K emenes István Észrevételek a törvényszékek és járásbíróságok között az ügyek hatásköri megosztásához.............................................................. 92 Köblös Adél – Vitvindics Mária Arányosabb ügyeloszlás elérése az illetékességi szabályok változtatása révén ........................................................................................................... 97 Pomeisl András József A bírósági titkárokra vonatkozó szabályok reformja................................... 107 Udvary Sándor A perbeli fő- és mellékszemélyek státusának egyes kérdései – de lege ferenda............................................................................................. 122 Harsági Viktória A kollektív igényérvényesítés hazai szabályozásának jövőjéről................. 172 Goldea Zsuzsanna Az ügyész részvétele a polgári peres és nemperes eljárásokban.

Előtanulmány az új polgári perrendtartás kodifikációjához....................... 192 Juhász Edit – Cserba Lajos – Kovács Anikó – Király Lilla – Nagy Adrienn – Pomeisl András – Pribula László – Simon Károly László – Szécsényi-Nagy Kristóf – Szőcs Tibor A perköltségre vonatkozó perrendbeli szabályozás megújítása.................. 215 Varga István – Szécsényi-Nagy Kristóf A perrend egyéb általános szabályai........................................................... 305

6

Tartalom

Harsági Viktória Az információs technológia felhasználhatóságának határai a polgári eljárásjogban................................................................................. 315 Pákozdi Zita A pertárgy fogalma jog-összehasonlító megközelítésben........................... 328 Éless Tamás – Parlagi Mátyás Az érvényesített joghoz kötöttség................................................................ 355 Virág Csaba Az alaki igazságosságot előtérbe helyező fair eljárás nem zárja ki a jó és helyes döntés lehetőségét.................................................................. 362 Éless Tamás – Ébner Vilmos A percezúra – az érdemi tárgyalás előkészítése.......................................... 377 Döme Attila A perkoncentráció kulcsa: a közbenszóló határozat.................................... 393 Éless Tamás – Döme Attila A keresetváltoztatás kérdéséhez.................................................................. 417 Kiss Gábor – Erőss Mónika Keresetváltoztatás és eshetőleges kereset.................................................... 430 Légrádi István Gondolatok a bizonyítás általános kérdéseihez........................................... 443 Haupt Egon Perrend és bizonyítás................................................................................... 474 Varga István – Légrádi István Az egyes bizonyítékok....................................................................................... 489 Parlagi Mátyás A szakértői bizonyítás újraszabályozásának szükségességéről .................. 509 Metzinger Péter A szakértői bizonyítás hatékonysága a gazdasági perekben, de lege lata és de lege ferenda..................................................................... 528 Varga István – Szabó Imre – Zaicsek Károly A határozati és a perorvoslati fejezetek egyes kodifikációs kédései........... 570 K apa Mátyás – Varga István Különleges perek – különleges szabályozás................................................ 578 Gyengéné Nagy Márta – Szabó Péter – Varga Imre A polgári perjogi törvénykönyvben vagy azon kívül, avagy a mediáció helye az eljárásjogban................................................................ 592 Szécsényi-Nagy Kristóf A nemperes eljárások és az új Pp. kapcsolata............................................. 610

Tartalom

7

R eviczky Renáta – Szécsényi-Nagy Kristóf A közjegyzői eljárások és a közvetítői tevékenység mint alternatív vitarendezési módok, valamint ezek viszonya a polgári perhez................. 618 Varga István A választottbírósági eljárás és az állami bírósági polgári per viszonyrendszerének összefüggései............................................................ 637 Timár Kinga A választottbíráskodással kapcsolatos, aktuális szabályozási szükségletek és javaslatok a polgári perjogi kodifikáció apropóján................................. 647 Szőcs Tibor A magyar nemzetközi polgári eljárásjog reformja – szabályozást igénylő kérdések..................................................................... 673 Mellékletek 1. A Kormány 1267/2013. (V. 17.) Korm. határozata a polgári perjogi kodifikációról................................................................................................. 693 2. A polgári perjogi kodifikációról szóló 1267/2013. (V. 17.) Korm. határozatnak megfelelően felállított téma- és munkabizottságok összetétele...................................................................................................... 696 3. Varga István – Timár Kinga Összefoglaló és adatkérés-tervezet a Polgári perrendtartás kodifikációja szempontjából releváns statisztikai adatokról............................................... 721 4. Szőcs Tibor Uniós jogszabályok, nemzetközi szerződések és viszonossági gyakorlat a nemzetközi polgári eljárásjog terén............................................ 736 Tárgymutató....................................................................................................... 743 A kötet szerzői................................................................................................... 759

Az igazságügyi miniszter előszava Magyarország Kormánya valamivel több, mint egy évvel ezelőtt a polgári perjogi kodifikációról szóló 1267/2013. (V. 17.) Korm. határozattal rendelte el egy új polgári perrendtartás megalkotását. A Kormány határozata által közvetlenül felállított bizottságok: a Polgári Perjogi Kodifikációs Főbizottság és a Polgári Perjogi Kodifikációs Szerkesztőbizottság, továbbá a határozat által felállítani rendelt témabizottságok 2013 nyara óta megfeszített munkával dolgoztak annak érdekében, hogy a polgári perjog kódexének megalkotása minél kiterjedtebb gyakorlati tapasztalatok figyelembe vételével, és egyidejűleg – nemzetközi kitekintést is magukba foglaló, valamint alternatív megoldásokat felmutató – minőségi kutatási eredmények hasznosításával valósulhasson meg.

A kodifikációért felelős miniszterként 2014 nyarán örömmel és egyben azzal a megnyugvással tanulmányoztam a bizottságok által kidolgozott perjogi szabályozási koncepció-tervezetet, hogy az abban felhalmozott tudásanyag és a felmutatott szabályozási alternatívák meghatározóan hozzásegítik az igazságügyi kormányzatot egy olyan törvény kidolgozásához, amely képes megfelelni a polgári igazságszolgáltatással szemben megfogalmazódó modern – és a nemzetközi-, valamint az európai jog által is egyre közvetlenebbül alakított – igényeknek. A koncepció-tervezet és az annak alapjául szolgáló, a jelen kötet tartalmát képező tanulmányok egy letisztult polgári perjogi gondolkodásmód eredményei. A végleges törvényszöveg megalkotása során ugyanakkor az igazságügyi kormányzatnak egy sor egyéb – gazdasági, statisztikai, szervezetrendszerbeli, költségvetési – szempontra kell majd figyelemmel lennie, ami oda vezethet, hogy a joggyakorlat és a jogtudomány képviselői által itt javasolt és önmagukban vitathatatlanul zárt rendszert mutató megoldások helyét esetenként eltérő szabályozási tartalmak foglalhatják majd el. Mindez azonban nem változtat azon, hogy éppen ezeknek az optimális szabályozási tartalmaknak az azonosításához a jelen kötetbe foglalt előkészítő tanulmányok nélkülözhetetlen alapot és kiindulópontot szolgáltatnak. Köszönetemet fejezem ki mindezért a polgári perrendi kodifikáció gyakorlati és tudományos előkészítésében oroszlánrészt vállalóknak: e kötet szerkesztőinek – egyben a Főbizottság elnökének és tudományos titkárának, a Szerkesztőbizottságnak és a témabizottságok tagjainak. E köszönetmondással és abban a meggyőződésben bocsátom útjára a kötetet, hogy annak tartalma a kodifikáció soron következő fázisaiban, azaz a társadalmi vita és a normaszöveg kidolgozása során folyamatosan jótékony, megtermékenyítő hatást fog gyakorolni.

Dr. Trócsányi László

A szerkesztők előszava A klasszikus polgári perjog-tudomány a perjogi kodifikáció előkészítését – az abban közreműködők oldalán az eljárásjogi dogmatikai struktúrák ismerete által diszciplínált gondolkodásmódot előfeltételező – kulturális eseményként (Magyary), míg a megvalósult és működni kezdő perrendi kódexet az emberi szellem kiemelkedő alkotásaként (Jauernig) tartja számon. Egy ily módon megfogalmazott elvárásnak való megfelelés vágya csak úgy nincs beteljesületlenségre ítélve, ha a kodifikációs előkészítő munkálatokat azok első pillanatától kezdve olyan közösség támogatja, amelynek tagjai az említett idealizmust úgy hordozzák magukban, hogy azt képesek még a mindennapi bírói, ügyvédi, közjegyzői, ügyészi, minisztériumi vagy egyetemi oktatói felelősségteljes munkavégzésük és leterheltségük mellett is a kellő pillanatban termőre fordítani és a kodifikáció tudományos megalapozottságú előkészítésének szolgálatába állítani. A közös munka az eltelt egy évet mind emberileg, mind szakmailag feledhetetlenné tette a szerkesztők számára. A felelős miniszternek 2014. június 30-án átnyújtott koncepció-tervezet megalkotása nem lett volna lehetséges e közösség – a könyv mellékletében közölt témabizottságok és részben már a munkabizottságok – tagjainak munkája nélkül. E munka során az alapozó művek mellett egy sor olyan további, gondolatébresztő írásmű is keletkezett, amely már a munkabizottsági, a részletes törvényszöveg kidolgozásának fázisára tartozó részproblémát elemez, ezért a jelen kötetbe nem került bele. Ezek szerzőinek ezúton – a Főbizottság és a Szerkesztőbizottság nevében is – hálás köszönetet mondunk. Az e kötetbe rendezett előkészítő tanulmányok pedig – amelyek a témabizottsági élénk viták során nem elsődlegesen publikációs céllal készültek és ezért esetenként magukon hordozzák a munkaanyag jelleget – tanúi a most lezárt témabizottsági szakaszban zajlott munkának és gondolatcserének, amelynek elsődleges és előre definiált célja nem volt más, mint a lehetséges szabályozási irányok, a döntéshozó által majd választható szabályozási alternatívák felmutatása. Hisszük, hogy e kitűzött cél eléréséhez – a kodifikációs folyamat első szakaszának sikeres lezárásához és egy új polgári perrendtartás tudományos igényű megalapozásához – a koncepció-tervezet és az annak alapjául szolgáló, itt közölt tanulmányok híven hozzájárultak.

Budapest, 2014 őszén Németh János – Varga István

Rövidítések jegyzéke

13

Rövidítések jegyzéke AB Alkotmánybíróság ABH az Alkotmánybíróság határozata ADR-irányelv A fogyasztói jogviták alternatív rendezéséről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról szóló 2003/11/EU irányelv Alaptörvény Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.)

Alkotmány 1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmánya Ar. az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 6/2003. (III. 7.) BM rendelet Áht. az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény Bécsi Diplomáciai A diplomáciai kapcsolatokról Bécsben, 1961. április 18-án aláírt Szerződés nemzetközi Szerződés (kihirdette az 1965. évi 22. törvényerejű rendelet) Bécsi Konzuli A konzuli kapcsolatokról Bécsben, 1963. április 24-én elfogadott Szerződés Egyezmény (kihirdette az 1987. évi 13. törvényerejű rendelet) Brüsszel-I.-R. a Tanács 2000. december 22-i 44/2001/EK rendelete a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról Brüsszel-Ia.-R. a polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 1215/2012/EU rendelet Brüsszel-IIa.-R. a Tanács 2201/2003/EK rendelete (2003. november 27.) a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről BDT Bírósági Döntések Tára régi Bjtv. a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény Bjtv. a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény Be. a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény BGH Bundesgerichtshof BH Bírósági Határozatok Bsz. a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény régi Bszi. a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény Bszi. a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény

14 Btk. Büsz.

CPC Ctv.

Rövidítések jegyzéke

a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet a bírósági ügyvitel szabályairól Code de Procédure Civile 2006. évi V. törvény a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról Cstv. a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény dZPO deutsche Zivilprozessordnung Eat. az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény Ectv. a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény EFER Elektronikus Fizetési és Elszámolási Rendszer EJEB Emberi Jogok Európai Bírósága EJEE Emberi Jogok Európai Egyezménye EKSz Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Szerződés EO Exekutionsordnung EÖB Európai Öröklési Bizonyítvány EU Európai Unió EU Bizonyítási-R. a Tanács 1206/2001/EK rendelete (2001. május 28.) a polgári és kerekedelmi ügyekben a bizonyításfelvétel tekintetében történő, a tagállamok bíróságain közötti együttműködésről EU a Tanács 1346/2000/EK rendelete (2000. május 29.) a fizetésképFizetés- telenségi eljárásról képtelenségi-R. EU Fmh-R. az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló 2006. december 12-i 1896/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet EU Kézbesítési-R. az Európai Parlament és a Tanács 1393/2007/EK rendelete (2007. november 13.) a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről és az 1348/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről EU Bagatell-R. A kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről szóló

861/2007/EK rendelet EU A Tanács 2003/8/EK irányelve (2003. január 27.) a határon átKöltség- nyúló vonatkozású jogviták esetén az igazságszolgáltatáshoz mentességi való hozzáférés megkönnyítése érdekében az ilyen ügyekben alIrányelv kalmazandó költségmentességre vonatkozó közös minimumszabályok megállapításáról EU Mediációs A polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes Irányelv szempontjairól szóló 2008/52/EK irányelv EU A Tanács 6/2002/EK rendelete 2001. december 12. a közösségi Mintaoltalmi-R. formatervezési mintáról

Rövidítések jegyzéke

EU Öröklési-R.

15

Az Európai Parlament és a Tanács 650/2012/EU rendelete (2012. július 4.) az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről EU Tartási A tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmaIrányelv zandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről szóló 4/2009/ EK rendelet EU Végrehajtható A nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható Okirat okirat létrehozásáról szóló 805/2004/EK rendelet Eütv. az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény Fmhtc. a fizetési meghagyásokról szóló 1893. évi XIX. törvénycikk FMH fizetési meghagyás Fmhtv.

2009. évi L. törvény a fizetési meghagyásos eljárásról Fgytv. a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény Genfi Választott- A nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodásról szóló, bírósági Genfben 1961. április 21-én kelt Európai Egyezmény (kihirdette Egyezmény az 1964. évi 8. törvényerejű rendelet) Hágai Apostille A külföldön felhasználásra kerülő közokiratok diplomáciai vagy Egyezmény konzuli hitelesítésének (felülhitelesítésének) mellőzéséről Hágában, az 1961. október 5. napján kelt Egyezmény (kihirdette az 1973. évi 11. törvényerejű rendelet) Hágai Bizonyítási A polgári és kereskedelmi ügyekben külföldön történő bizonyíEgyezmény tásfelvételről szóló, Hágában, 1970. március 17. napján kelt Egyezmény (kihirdette a 2004. évi CXVI. törvény) Hágai Eljárásjogi A polgári eljárásról szóló, 1954. évi Hágai Egyezmény (kihirdetEgyezmény te az 1966. évi 8. törvényerejű rendelet) Hágai A Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi VoGyermekelviteli natkozásairól szóló, Hágában az 1980. évi október 25. napján Egyezmény kelt Szerződés (kihirdette az 1986. évi 14. törvényerejű rendelet) Hágai A gyermektartási kötelezettség tárgyában hozott határozatok elGyermektartási ismeréséről és végrehajtásáról szóló, Hágában, 1958. április 15Egyezmény én aláírt Egyezmény Hágai A szülői felelősséggel és a gyermekek védelmét szolgáló intézGyermekvédelmi kedésekkel kapcsolatos együttműködésről, valamint az ilyen Egyezmény ügyekre irányadó joghatóságról, alkalmazandó jogról, elismerésről és végrehajtásról szóló, Hágában, 1996. október 19-én kelt Egyezmény (kihirdette a 2005. évi CXL. törvény) Hágai Kézbesítési A polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és bíEgyezmény róságon kívüli iratok külföldön történő kézbesítéséről szóló, Há-

16

Rövidítések jegyzéke

gában, 1965. november 15. napján kelt Egyezmény (kihirdette a 2005. évi XXXVI. törvény) Hágai A gyermekeknek a nemzetközi örökbefogadások terén való véÖrökbefogadási delméről és az ilyen ügyekben történő együttműködésről szóló, Egyezmény Hágában, 1993. május 29. napján kelt Egyezmény (kihirdette a 2005. évi LXXX. törvény) Hágai Tartási A gyermektartás és a családi tartások egyéb formáinak nemzetEgyezmény közi behajtásáról szóló, 2007. november 23. napján Hágában kelt Egyezmény Hattv. egyes törvényeknek a bíróságok hatékony működését és a bírósági eljárások gyorsítását szolgáló módosításáról szóló 2010. évi CLXXXIII. törvény Hetv. a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény Ht. a házassági jogról szóló 1894. évi XXXI. törvénycikk Iasz.

1997. évi LXVIII. törvény az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról Inytv. az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény Isznk.

2005. évi XLVIII. törvény az igazságügyi szakértő nemperes eljárásban történő kirendeléséről és ezzel összefüggésben a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról Iszt.

2005. évi XLVII. törvény az igazságügyi szakértői tevékenységről Itv. az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény ÍH Ítélőtáblai Határozatok JN Jurisdiktionsnorm Jnytv.

2009. évi CXXV. törvény a magyar jelnyelvről és a jelnyelv használatáról Jst. a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény KapMuG Kapitalanleger-Musterverfahrensgesetz Ket. a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény Kjnp.

2008. évi XLV. törvény egyes közjegyzői nemperes eljárásokról Kjtv. a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény Kttv. a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX.törvény Ker. a költségmentesség engedélyezésének alapjául szolgáló körülmények igazolásáról szóló 2/1968. (I. 24.) IM rendelet Kmr. 6/1986 (VI. 26.) IM rendelet a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban Kzvtv. a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény LCIA London Court of International Arbitration, Londoni Nemzetközi Választottbíróság

Rövidítések jegyzéke

Londoni Egyezmény a Külföldi Jogról való Tájékozta- tásról Luganói Egyezmény

17

A külföldi jogról való tájékoztatásról szóló, Londonban, 1968. június 7. napján aláírt Európai Egyezmény, valamint Strasbourgban, 1978. március 15. napján aláírt Egyezmény Kiegészítő Jegyzőkönyv [kihirdette a 140/1992. (X. 20.). Komr. r.]

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2007. október 30. napján, Luganóban kelt Egyezmény A gyermekek feletti felügyeleti jogot érintő határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint a felügyeleti viszonyok helyreállításáról szóló, 1980. május 20. napján Luxemburgban kelt európai egyezmény (kihirdette a 2004. évi LXVIII. törvény) Magyar Országos Közjegyzői Kamara a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény Magyar Tudományos Akadémia Nemzeti Adó- és Vámhivatal a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény

Luxemburgi Gyermek- felügyeleti Egyezmény MOKK MNB tv.

Mt. MTA NAV Nemzeti Vagyontv.

NEV (negatív elvárt értékű) perek New York-i A tartásdíj külföldön való behajtása tárgyában, New Yorkban, Tartási 1956. június 20. napján kelt egyezmény Egyezmény New York-i A külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végVálasztottbírósági rehajtásáról szóló, New Yorkban 1958. június 10-én kelt EgyezEgyezmény mény (kihirdette az 1962. évi 25. törvényerejű rendelet) Nmjtvr. a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet OBH Országos Bírósági Hivatal ODR-rendelet A fogyasztói jogviták online rendezéséről, valamint a 2006/2004/ EK rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról szóló 524/2013/EU rendelet OGH Oberster Gerichtshof öZPO österreichische Zivilprozessordnung PK Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma Pp. a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény Ppé. a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény hatálybaléptetéséről és végrehajtásáról szóló 1952. évi 22. törvényerejű rendelet Ppék. a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) hatálybaléptetése folytán szükséges rendelkezések tárgyában hozott 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet Ptrs.

Polgári Törvénykezési Rendtartás

18 Ppn.

Rövidítések jegyzéke

a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 1954. évi VI. törvény II. Ppn. a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló 1957. évi VIII. törvény III. Ppn. a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 1972. évi 26. törvényerejű rendelet V. Ppn. a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben és az ehhez kapcsolódó jogszabályokban a felülvizsgálati eljárás megteremtéséről szóló 1992. évi LXVIII. törvény VI. Ppn. a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 1995. évi LX. törvény VII. Ppn. a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 1997. évi LXXII. törvény VIII. Ppn. az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi CX. törvény régi Ptk. a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény Ptk. a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény Rpp. a polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. törvénycikk SZJSZT Szerzői Jogi Szakértői Testület sZPO schweizerische Zivilprozessordnung Tht. a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény Te. a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló 1930. évi XXXIV. törvény Tny. a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény Ükr. a közigazgatási és ügykezelői alapvizsgáról szóló 174/2011.

(VIII. 31.) Korm. rendelet Ütvr.

Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló 1953. évi 13. számú törvényerejű rendelet Ütc. a királyi ügyészségről szóló 1871. évi XXXIII. törvénycikk régi Ütv. a Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény Ütv. az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény USA F. R. Civ. P. United States Federal Rules of Civil Procedure VBsz. a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény Vkr. a végrehajtói kézbesítés részletes eljárási szabályairól szóló 250/2004. (VIII. 27.) kormányrendelet Vht. a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény Vhtm.

2011. évi CLXXX. törvény a bírósági végrehajtással kapcsolatos és egyéb igazságügyi tárgyú törvények módosításáról VIR Vezetői Információs Rendszer WCAM Wet collectieve afhandeling massaschade

19

Varga István

Egység és sokféleség a perrendi kodifikációban – Egy új polgári perrendtartás szabályozási előkérdései I. Módszertani előkérdések A Koncepció és egyúttal az új polgári perrendtartás kodifikációja a perjogi dogmatika és a polgári igazságszolgáltatás gyakorlata által felvetett szabályozási igényekből indul ki. A szabályozási igények felmérése felöleli a leendő szabályozási tárgykörök azonosítását, továbbá az azonosított tárgykörökön belül a konkrét szabályozási irányok és tartalmak meghatározását is. Annak érdekében, hogy az új polgári perrendtartás szervesen illeszkedjék a hazai jogi környezetbe és egyidejűleg az Európai Unió és nemzetközi szerződések által állított követelményrendszernek is maradéktalanul megfeleljen, a Koncepció egyaránt figyelembe veszi a magyar perjogi hagyományokat és a mértékadó külföldi perjogi kodifikációk vívmányait.

Dogmatikai téren az elsődleges szabályozási igény az alapjaiban megváltozott gazdasági, társadalmi viszonyoknak való megfelelésben és az ezzel összefüggésben megváltozott és folyamatosan változó anyagi és eljárásjogi jogszabályi környezettel való harmónia helyreállításában, így különösen a Ptk. szabályozási tartalmával való összhang megteremtésében és az elmúlt évek perjogi jogalkotása által okozott dogmatikai törések megszüntetésében ragadható meg. Szintén meg kell felelnie az új szabályozásnak a számukban és jelentőségükben is egyre növekvő nemperes eljárások által a Pp.-vel, mint általános háttérjoganyaggal szemben állított követelményeknek.

Gyakorlati téren elsődlegesen a perhatékonyság növelése, továbbá a szabályozásban mára kialakult következetlenségek és ellentmondások megszüntetése igényel új szabályozást. A gyakorlat igényeinek feltárása során a perjogi relevanciájú esetjog feldolgozásán túl az egyes hivatásrendek igényeinek figyelembevételét is biztosítani kell. Ezt a célt szolgálta, hogy a Szerkesztőbizottság a Kormányhatározat által felállítani rendelt téma- és munkabizottságok személyi összetételének meghatározásánál az igazságszolgáltatás hivatásrendeinek – a tudomány melletti – kiterjedt és kiegyensúlyozott arányú képviseletét valósította meg.

A gyakorlati szempontú előkészítő igényfelmérésnek és a lehetséges szabályozási irányok koncepcionális szintű meghatározásának további előfeltételeként támaszkodik a Koncepció egy átfogó polgári igazságszolgáltatási statisztikai kutatási anyagra is, amelyet a Szerkesztőbizottság által megfogalmazott kérdések alapján az Országos Bírósági Hivatal készített el.

A Koncepció tudatosan merít a hazai perjog hagyományaiból. A világnézeti el-

20

VARGA ISTVÁN

határolódás ellenére, az 1952-ben készült és módosítások sorával azóta hatályos Pp. dogmatikai tartalmában a Plósz Sándor által megalkotott 1911. évi polgári perrendtartás alapjain épült föl. Dogmatikai alapproblémák kezelése során ezért a Koncepció komolyabb törések veszélye nélkül, következetesen tud visszanyúlni az 1911. évi régi perrend megoldásaihoz, ahol ez szükségesnek mutatkozik. Maga a hatályos Pp. a több mint hat évtizedes fennállásával és az Rpp. részleges tartalmi továbbvitelével a magyar perjogi tradíció meghatározó megjelenítője, amelyet e minősége, a joggyakorlatban való beágyazottsága és a modern jogvita-megoldási igényeknek több részében a jelenlegi állapotában is megfelelni képes normatartalma okán a Koncepció mindig csak a szükséges mértékben javasol felülvizsgálni, illetőleg megváltoztatni.

A szabályozási igények optimális felmérésének módszertanában végül fontos szerepet játszik a perjog-összehasonlítás azzal, hogy a Koncepció sehol sem szorítkozik külföldi szabályozási példák szintézisére és azok egyszerű, kritikátlan hazai átvételére. A Koncepció mindazonáltal tudatában van annak a korábbi perjogi jogalkotásunkat is meghatározó ténynek, hogy az optimális szabályozási irányok és szabályozási tartalmak azonosítása során megtermékenyítő hatást válthat ki egyes külföldi példák kodifikációs folyamatba történő figyelembevétele. Valamely újabb belső jogi kérdésfelvetésre egy-egy külföldön már bevált szabályozás képes lehet a válaszadás irányát felmutatni, ritkábban akár előre kész választ is képes adni. Az eljárásjogi jogalkotás területén a kodifikációs hagyományok alapján sem szorul hosszasabb bizonyításra az eljárásjog-összehasonlítás szükségessége. A múlt században nem volt olyan jelentős perjogi kodifikáció, amely ne merített volna valamely reprezentatív külföldi kódex, illetőleg joggyakorlat tapasztalataiból, megoldásaiból. Így a fentebb koncepcionális forrásként azonosított Rpp. is meghatározó részében perjog-összehasonlítás eredményeként jött létre.1 A Koncepció szintjén még nem a részletes, az egyes jogintézmények részleteire koncentráló összehasonlítás játszik szerepet, hanem sokkal inkább egy jogforrás-felépítési szintű, az egyes perjogi jogintézmények szabályozottságának vagy annak hiányának tényéből, illetőleg a szabályozás helyéből kiinduló szerkezeti összehasonlítás tudja betölteni az aktuális kodifikációtámogatási funkciót: ezen a szinten az összehasonlított perjogi kódexek felépítése önmagában képes megmutatni a korunkban aktuális perjogi szabályozási igény tárgyait. A Koncepció az összehasonlításnak már ezt az általános szintjét is hasznosítja.

A Koncepció tematikájában – ahol lehet – követi a polgári per lefolyásának logikáját és ezzel a hatályos Pp., valamint a vizsgálatba bevont mértékadó külföldi perrendek rendszerét. Ez abban is megnyilvánul, hogy az általánostól a különös felé haladva, először a polgári per egészére irányadó szabályok, illetőleg szervezeti és Vö. ehhez részletesen M agyary Géza: Magyar perjogi reformmozgalmak. In Magyary Géza Összegyűjtött Dolgozatai a polgári eljárás, a magánjog és a kereskedelmi jog köréből. I. kötet Budapest, 1942. 3‒19. o. és Géza v. M agyary: Der Entwurf der ungarischen Civilprozessordnung. Zeitschrift für Deutschen Civilprozess, Band XXIII, 1897. 134‒153. o.

1

Egység és sokféleség a perrendi kodifikációban…

21

eljárásrendbeli előkérdések kerülnek tárgyalásra, majd ezeket követi az elsőfokú eljárás, a perorvoslatok, végül pedig a különleges perek és egyes különleges szabályozási egységek koncepcionális leírása.

A fentebb írt módszerek és a témabizottsági előkészítő munka tartalmilag azt eredményezte, hogy mind a szabályozási tárgyak, mind a polgári per struktúrája, alapszerkezete, mind pedig egyes részletszabályok lehetséges tartalma tekintetében részben eltérő, részben kifejezetten eltérő megoldási javaslatok kerültek terítékre.

A jelen I. Tervezet ezeket az alternatívákat tartalmazza, mégpedig annak megjelölésével, hogy témabizottsági szinten melyik alternatíva vált többségi vagy kisebbségi véleménnyé. A Kormány elé terjesztendő, végleges Koncepció a Szerkesztőbizottság, majd azt követően a Főbizottság által folytatott tárgyalás és határozathozatal után készíthető el. Összefoglalva: A leendő szabályozás kialakításának és ennek megfelelően a Koncepció összeállításának a módszertani alapja a gyakorlati igények tartalmi és statisztikai felmérése, a magyar perjogi hagyományokból való tudatos merítés, valamint a perjog-összehasonlítás.

II. Tartalmi előkérdések: Egység vagy sokféleség a bírósági szervezet, a polgári eljárások és az eljárási rendek vonatkozásában A Koncepció elvi alapállása, hogy a polgári igazságszolgáltatásnak mind szervezeti, mind pedig eljárásrendbeli értelemben átláthatónak, a lehetőségek szerint egységesnek, azaz nem szükségtelenül differenciáltnak kell lennie. Szükségtelen az a szervezeti és/vagy eljárásrendbeli egységtől, illetőleg egyszerűbb megoldástól való eltérés, amelynek nincs eljárásjogi szakmai indoka és valamely alapjog érvényesülési igénye sem teszi önmagában indokolttá. A magánjogi jogérvényesítés területén az igazságszolgáltatás, azon belül a bírósági szervezetrendszer szükségtelen differenciálása, valamint a perrend egységének speciális eljárásrendekkel való szükségtelen megbontása növekvő átláthatatlansággal és elhatárolási kérdések sorával terheli az eljárást, ezért alapvetően elnehezíti a joghoz jutást, a jogérvényesítést. Ennek az alapgondolatnak kíván a Koncepció megfelelni akkor, amikor az új Pp.-t a jelenleg hatályossal szemben a szervezetrendszer és az eljárásrendek területén egyaránt az egységesítés felé mozdítja el. Az ilyen értelemben vett egységes szemléletnek több érvényesülési szintje van: 1. a perrend egyértelműen meghatározott viszonya az eljárás szervezeti keretét adó bírósági szervezetrendszerhez (alább II.1.); 2. a perrendi kódex tárgyi és funkcionális hatályának pontos meghatározása, különös tekintettel a szervezeti kérdéseket is érintő, és ezért az 1. ponttal szorosan összefüggő különleges perekre (közigazgatási és munkaügyi bíráskodás), valamint a funkcionális hatály körében a nemperes eljárásokkal való viszonyra (alább II.2.);

22

VARGA ISTVÁN

3. végül a perrend belső eljárási egységességének megjelenése, azaz a Pp.-n belüli eltérő eljárási rendeknek a szükséges mértékre szorítása (alább II.3.).

A Koncepció a következőkben ezeket az érvényesülési szinteket fejti ki azzal, hogy a hatályos szervezeti jogi megoldás a tárgyi-funkcionális hatály és a szervezetrendszer átfedő tárgyalását teszi szükségszerűvé.

1. A bírósági szervezeti jog és a perrend viszonya Az Alaptörvény és a Bszi. tartalmazzák a bírósági szervezeti felépítés részben felülírhatatlan, részben felhatalmazó szabályait. Az első kategóriába tartozik a többszintű bírósági szervezet meghatározása, valamint ezen belül a szinteket kibontó járásbíróság‒törvényszék‒ítélőtábla‒Kúria felosztás. A második kategóriába tartozik a bemeneti szinten egy ügycsoportok szerinti hatásköri megosztást megvalósító szabályozási mód, amely a bemeneti szintet jelenleg általános hatáskörű és közigazgatási és munkaügyi bíróságokra bontja tovább. Az Alaptörvény és a Bszi. tartalmazzák továbbá az igazságszolgáltatásra és a bíróságokra vonatkozó alapvető garanciális és szervezeti rendelkezéseket, amelyek akár csak részbeni megismétlése sem szükséges a Pp.-ben.

Annak ellenére, hogy a Koncepció témabizottsági előkészítése során voltak olyan markáns vélemények, amelyek a bírósági szervezetrendszer – részbeni – felülvizsgálatát a polgári perjogi kodifikáció előfeltételének vagy legalábbis a perrendi szabályok megalkotásával párhuzamos, szükségszerű kodifikációs feladatnak tekintették, a Koncepció a hatályos joghoz hasonlóan fenntartja a törvénykezési eljárási jog és szervezeti jog jogforrási elkülönülését azzal, hogy a bírósági szervezetrendszerre vonatkozó szabályokat csak a saját szabályozási tárgya által szükségessé tett területen, azaz a funkcionális hatáskör (általános hatáskör, tiszta- és vegyes fokú bírósági szintek, az újradefiniált perorvoslatok címzett bíróságai, belső funkcionális tevékenységmegosztás bíró, bírósági tanács és titkár/albíró között) vonatkozásában tartalmaz. A Koncepció irányválasztását alátámasztja, hogy nemzetközi összehasonlításban is tipikusnak mondható a mindenkori bírósági szervezeti jogszabály és a perrendi kódex külön szabályozása, ahogyan azt nálunk is hagyományosan tükrözi a Bszi. és a Pp. viszonya.2 Az elkülönült szabályozás fenntartása azért is indokolt, mert a szervezeti jogszabályban úgy helyezhető el nagyobb men�nyiségű adminisztratív, szervezeti és perjogi dogmatikai tartalommal nem bíró szabály, hogy azok bármilyen mértékben zavarnák a Pp. dogmatikai épületét.

Mindazonáltal a Koncepciónak és az abban választott szabályozási megoldásoknak a szervezetrendszerhez történő harmonikus illesztése megkívánja, hogy a bírósági szervezeti rendszert meghatározó jogszabályok már a perrendi részletszabáVö. például Németország: Gerichtsverfassungsgesetz/Zivilprozessordnung, Ausztria: Jurisdiktionsnorm/ Zivilprozessordnung.

2

Egység és sokféleség a perrendi kodifikációban…

23

lyok megalkotásának megkezdése előtt a politikai akarat által támogatott véglegességet mutassanak, hiszen a polgári perrendtartás részletszabályainak hatékonyságát – egyebek mellett – az a szervezeti keretrendszer is meghatározza, amelyben majd érvényesülniük kell.3 Koncepció tudományos-dogmatikai kiindulópontja az, hogy a polgári perjog nem más, mint alkalmazott alkotmányjog: olyan jogi keretrendszer, amely a magánjogi jogviták elintézését az Alaptörvényben meghatározott jogok és kötelezettségek egyidejű érvényesülése mellett biztosítja. A bírósági szervezeti rendszert közvetlenül vagy közvetve érintő – nagyszámú – perrendi szabály kialakításánál is ennek megfelelően kell eljárni, ezért a Koncepció – a megalkotása során felmerült és ettől eltérő eredményre vezető szakmai felvetések félretételével – az Alaptörvényben elrendelt bírósági szervezeti kialakítást adottságnak veszi. Ebből is következik, hogy a Koncepció csak az egyes perrendi szabályok újrafogalmazása által esetlegesen szükségszerűvé tett helyen és mértékben tesz javaslatot lekövető szervezeti jellegű jogalkotásra.

A fentieknek megfelelően adottságként kezeli a Koncepció a négyszintű bírósági szervezetrendszert, melyet az Alaptörvénynek a többszintű bírósági szervezetrendszert elrendelő (kötelezővé tevő) szabályát [25. cikk (4) bekezdés 1. mondat] megvalósító Bszi. határoz meg. Ezzel szemben a Koncepció nem tekinti adottságnak az Alaptörvényben nem elrendelt, hanem az Alaptörvény által felhatalmazással, az ügyek meghatározott csoportjára pusztán lehetővé tett külön bíróságoknak [25. cikk (4) bekezdés, 2. mondat] a jelenleg hatályos szabályok szerinti megvalósulását.

Ezért – alaptörvényi kötöttség hiányában – az ügycsoportok szerinti hatásköri megosztással kapcsolatban megfogalmaz alternatívákat.

Végül a négyszintű szervezetrendszeren belüli alapvető szintbeli funkcionális hatásköri felosztást – anélkül, hogy az adottság lenne – annak szakmai megalapozottsága és tradíciói okán megtartja a Koncepció, azaz a járásbíróságok tisztán bemeneti, a törvényszékek vegyes fokú, az ítélőtáblák és a Kúria pedig – pontszerű, speciális jogszabályi rendelkezésekkel teremtett kivételekkel – tisztán perorvoslati fórumok maradnak. Ennek – itt csak előrebocsátott – általános szakmai indoka, hogy ez a funkcionális hatásköri bontás képes biztosítani a bemeneti bíróságok közötti átsúlyozott feladatmegosztás útján az ésszerű időn belüli ügyelintézést már első fokon is, a rendelkezésre álló és az új Pp. által részben tovább differenciált perorvoslati fórumok közötti átgondolt ügymegosztással a perorvoslati szakasz effektivitását és a perorvoslati fórumok arányos munkaterhét, végül a Kúria szintjén az individuális jogvédelem és a jogegységesítési funkció közötti fenntartható egyensúly elérését, illetőleg megtartását. Összefoglalva: A Koncepció az Alaptörvényben 3 Vö. a perjog kulturális és intézményrendszer-kötöttségéhez az európai eljárásjogi hagyomány szemszögéből Leipold, Dieter: Lex fori, Souveränität, Discovery – Grundfragen des Internationalen Zivilprozessrechts. Heidelberg, 1989.; az angolszász perjogi hagyomány szemszögéből pedig Damaška, Mirjan: Evidence Law Adrift. New Haven – London, 1997. és Damaška, Mirjan: Faces of Justice and State Authority. New Haven – London, 1986.

24

VARGA ISTVÁN

elrendelt bírósági szervezeti kialakítást adottságnak veszi, továbbá fenntartja a törvénykezési eljárási jog és a szervezeti jog (Bszi.) jogforrási elkülönítését. A Koncepció azonban az ügycsoportok szerinti hatásköri megosztással kapcsolatban alternatívákat fogalmaz meg az Alaptörvény 25. cikk (4) bekezdésének, 2. mondatával összhangban.

2. Egység vagy részben elkülönülő bírósági utak és perrendi szabályok a közigazgatási és munkaügyi perekben A hatályos jog egy, az önállósulás felé haladó, de félúton megállt közigazgatási bírósági szervezetrendszert mutat, amely ráadásul – nemzetközi összehasonlításban egyedülálló módon – szervezetileg kéz a kézben halad a munkaügyi bíráskodással.

A közigazgatási és munkaügyi bíróságok a jelenlegi feladatkörükben az alapul vevő jogviszonyok (közigazgatási-közhatalmi, illetve munkajogi-magánjogi) alapvetően eltérő érdek- és jogviszony szerkezetéből fakadóan két, egymással nem összeegyeztethető perszerkezetű igazságszolgáltatás bemeneti fórumai. A közigazgatási perben elbírált jogviták átstrukturálódása és bővülő köre ellenére is, a közigazgatási per tipikus tárgya – és alaptörvényi legitimációja – a közhatalom cselekvései törvényességének ellenőrzése, azaz tipikusan egy, az érintett felek alá-fölérendeltségi viszonyrendszeréből származó pertárgy. Ezzel szemben a munkaügyi per tárgya túlnyomóan klasszikus magánjogi szerkezetű, mellérendeltségi jogviszonyból ered.

A Koncepciónak erre a helyzetre a szabályozási tárgyának véglegesítése érdekében reagálnia kell.

A témabizottsági előkészítő munka során a közigazgatási bíráskodással és közigazgatási per szabályozásával kapcsolatban két markáns, egymásnak ellentmondó, míg a munkaügyi bíráskodás és munkaügyi per vonatkozásában egy túlnyomó többségi vélemény alakult ki. a) A közigazgatási bíráskodás elkülönültségének lehetséges szintjei és indokoltsága általában A közigazgatási perrel kapcsolatos minden felfogás közös kiindulópontja a közigazgatási per tárgyának speciális, a polgári per tipikus magánjogi tárgyától egyértelműen elhatárolható jellege. Közös kiindulópont az is, hogy az esetek egy kisebb – de abszolút számarányában nem elhanyagolható – részében funkcionálisan magánjogi pertárgyról folyó jogvita lehet a közigazgatási per is, ám a felmerülő magánjogi aspektus tipikusan nem a munkajog területéről származik. A pertárgyak alapvető és a jelzett módon többirányú különbsége már önmagában is indokolhatja a közigazgatási bíráskodás önállósodását. Ehhez járul egy sor, az általánosság szintjét maga mögött hagyó, speciális és a felálló jogszabályi környezetből fakadó érv.

A közigazgatási bíráskodás területén robbanásszerű változások zajlottak le, a lét-

Egység és sokféleség a perrendi kodifikációban…

25

rejötte óta jelentős feladat- és hatáskörbővülést ért el, amely várhatóan a jövőben is folytatódni fog. A hatósági eljárások általános és speciális szabályainak egyre növekvő komplexitása, a közigazgatási jog anyagi jogi intézményeinek összetettsége, a hatóságok és a polgárok közötti kapcsolat többszintűvé válása, a közigazgatás technikai (informatikai) változásai, és a közigazgatási perek perjogi szabályainak átalakulása sajátos területté alakították a közigazgatás működése során keletkezett jogi konfliktusok feloldását, a közigazgatási hatóságok aktusainak felülvizsgálatát.

Az elemzések feltárták a hatósági és a bírói hatáskörök bővülését, az egymással nemritkán disszonáns jogintézmények működését, a hatósági majd az ezt követő bírói eljárásnak mind az általános polgári peres (és nemperes) eljárásoktól, mind a büntető perjogtól eltérő sajátosságait. Az átalakulás eredményeként kialakult eljárási jogviszony szerkezet leképezi a közigazgatásnak az államban betöltött megváltozott szerepét, az állami feladatok sokasodását, az állami és közigazgatási jogi aktusok nagyfokú pluralitását.

Ugyanakkor a Pp.-nek a közigazgatási bíráskodásra vonatkozóan 1991-ben megalkotott XX. fejezete elsősorban az aktusfelülvizsgálatra tartalmaz eljárási szabályokat.

Ezek alkalmazása a más típusú ügyekben számtalan jogalkalmazási problémát vet fel.

Példaként említhető ezek közül, hogy a bíróságokhoz került az önkormányzati normakontrollra vonatkozó tevékenység, a közigazgatási és munkaügyi bíróság hatásköre a választási bíráskodás, a gyülekezési ügyekre vagy az alkotmányjogi panasz elbírálására vonatkozó eljárás és várható a hatósági vagy közszerződésekből eredő jogviták vagy azok egy része elbírálásának közigazgatási bírósági hatáskörbe utalása is.

Emellett sok külön törvény is megállapít közigazgatási és munkaügyi bírósági hatáskörbe tartozó ügyeket. Például a 2012. évi CCXI. törvény számos ügy esetében a törvényszék hatásköre helyett automatikusan a közigazgatási és munkaügyi bíróság hatáskörét állapította meg. A polgári perrendtartás újraszabályozása körében ezért a közigazgatási perek szabályai között az egyes ügytípusokhoz kapcsolódóan a jelenleg hiányzó eljárási szabályok megalkotására van szükség.

Ahogyan arra már a Kúria joggyakorlat-elemző csoportja is rámutatott4, a közigazgatási perjog számára sok esetben a Pp. általános szabályainak alkalmazása is nehézségeket jelent, ugyanis a polgári per és a közigazgatási per alaphelyzetében és feladatában jelentős eltérés van. Alapvető különbség, hogy a közigazgatási perekben az objektív jogvédelemnek a szerepe erősebb, mint polgári perekben, és ez meghatározza a közigazgatási per célját is. Ez kihatással van a részletszabályokra, beleértve azt, hogy mennyiben van kötve a bíróság a keresethez, illetve mely kérdésekben szükséges a bíróságnak hivatalból eljárnia. Emellett a közigazgatási pert jellemzően megelőzi egy előzetes hatósági eljárás, amelynek során külön törvényben szabályozott eljárási cselekményeket hajtanak végre, így a perindításkor az ügyben már egyfajta tényállás a bíróság rendelkezésére áll. Ez a polgári perben nem Vö. a Kúrián alakult joggyakorlat-elemző csoport által 2013. február 21-én közzétett összefoglaló jelentést.

4

26

VARGA ISTVÁN

jellemző. Fontos eltérés az is, hogy a felek a közigazgatási perben csak formális értelemben állnak mellérendeltségi pozícióban, valójában szakmai, szociológiai értelemben nem egyenlőek. A közigazgatási per egyik állandó részvevője ugyanis a közhatalom, amelynek más a szakmai lehetősége, a szervezetrendszere, mint az ellenfelének. Ezt az egyensúlytalanságot a bíróságnak kellene kiküszöbölnie, az ehhez szükséges eljárási szabályokat azonban meg kell teremteni.

Ha a fenti érvek alapján elfogadható az elkülönült közigazgatási bíráskodás szükségszerűsége mint alaptétel, akkor az önállósodás végbemehet törvénykezési szervezeti – és/vagy eljárási – jogforrási szinten. A Koncepció előkészítése során kikristályosodott és az alábbiakban kifejtett maximalista, minimalista és közvetítő érvek mérlegelése alapján hozott döntés előkérdésként jelentkezik a polgári perjogi kodifikáció tárgyi szabályozási körének meghatározása szempontjából, hiszen a munkabizottsági fázisban bizonyossággal tudni kell, hogy a közigazgatási per továbbra is a Pp.-be integráltan kerül-e szabályozásra. b) A maximalista szabályozási alternatíva: önálló közigazgatási bíráskodás és önálló közigazgatási perrendtartás A közigazgatási perjog területén egy speciális eljárási rend alakult ki. Egyfelől a bírósági eljárást mindig megelőzi egy (kétfokú vagy egyfokú) hatósági eljárás, továbbá a bírósági peres eljárások maguk is sokfelé ágaznak, attól függően, hogy a jogorvoslati lehetőség miként alakul, avagy az egyes sajátos, a közigazgatás egyegy területét szabályozó törvény milyen speciális eljárásjogi rendet ír elő. Mindezek következtében a közigazgatási bíráskodás a polgári bíráskodás más ágaitól eltérő intézmények és szabályok figyelembevételével működik, azonban az általános polgári perjog előírásai a Pp. XX. fejezet korlátai között ugyanúgy alkalmazandó normák, mint a már említett külön törvényekben lefektetett eljárási szabályok. A média, az oktatás, a szociális ügyek vagy éppen a kisajátítási perek lényegében a külön törvényekben szabályozott peres eljárási rend keretein belül adnak teret az általános perjogi szabályok alkalmazásának.

Az Alaptörvény kiindulópontja, hogy a közigazgatási per célja a közigazgatás – főként hatósági – működésének ellenőrzése a bírói felülvizsgálat útján. A közigazgatási perek eljárási rendjének önállóságát nem lehet erodálni, és továbbra is biztosítani kell a bírósági szervezeti egységek önálló feladatellátását (munkamegosztását) e jogorvoslatok vonatkozásában.

Az eljárási rendekben az utóbbi évek változásainak következtében különféle új, korábban nem ismert törések keletkeztek. Az egyik legfontosabb a bírósági nemperes közigazgatási eljárások masszív – és egyre növekvő – ügycsoportja, a közigazgatási szervek elektronikus iratkezelésének (digitalizálódás) előrehaladása, a rendes és a rendkívüli jogorvoslati eljárások egymásra épülése. Mindezek már önmagukban is legitimálhatják az önálló közigazgatási bíráskodás létrehozatalát.

A világ számos országában működő önálló közigazgatási bíráskodásból és a ma-

Egység és sokféleség a perrendi kodifikációban…

27

gyar közigazgatási rendszer és közigazgatási jog történeti hagyományaiból kiindulva, az alternatíva lényegét az önálló közigazgatási bírósági szervezetrendszer kiépítésében és ahhoz kapcsolódóan az önálló eljárásjogi kódex kidolgozásában nevezhetjük meg. A maximalista alternatíva számos, ma még problematikusnak tekintett kérdést megoldana. Így tisztázná a közigazgatási perek eljárási rendjének önállóságát, az általános permodellt a szabályozás központjába állítva kidolgozhatóvá válnának a közigazgatási különleges perek főbb intézményei – anélkül, hogy szétesne a szabályozás –, világosan és egyértelműen rendeződne a bíróságok szintjeinek rendszere, hatásköre, jogorvoslati feladatmegosztása, és nem kötődne, illetőleg kerülne vissza a polgári rendes bírósági rendszerhez. Egy a németországi Ver­ waltungsgerichtsordnung (VwGO) megoldását például vevő szabályozással, ami a polgári perrend (ZPO) szabályait rendeli az egyes közigazgatási peres (VwGO) normákhoz [például: VwGO. 56. § (2) bek.; 152a §; 166. § (3) bek.] (tehát fordítva mint a hatályos magyar Pp.), és amely ezeket az eljárási normákat egyúttal egy szervezetileg teljesen elkülönült, külön jogorvoslati fórumrendszerrel rendelkező bírói út keretében (Verwaltungsrechtsweg) érvényesíti, elhárítható lenne a perjogi diszkrepancia kialakulásának lehetősége is. Kidolgozhatóvá válna továbbá a speciális informatikai rendszerre épülő, jövőbe mutató és más bírósági területeken nem vagy másként jellemző digitális iratkezelési rendszer szabályozása, amire egyébként – csak egy példát említve – a 2013. január 1-jétől indult építési ügyekben alkalmazandó ÉTDR miatt egyébként is szükség van.

A teljes körű közigazgatási bíráskodás, főleg annak perjogi bázisa átvehet számos, már kialakult és az ítélkezési gyakorlatban rögzült perjogi intézményt. Itt nem a semmiből kell mindezt létrehozni, hanem egy radikálisan átépített szervezeti struktúra szabályaiba lehet beépíteni a jelenleg működő, de nem elégé kidolgozott XX. fejezetben található perjogi normákat. Természetesen nemcsak átvételről, továbbépítésről van szó, hanem a bemutatott követelményeknek megfelelő új intézmények és szabályozási formák, azaz egy külön eljárási rend kialakításáról.

A maximalista alternatíva megvalósítása nagyságrendekkel az összes többi alternatívát meghaladó infrastrukturális és költségvetési vonzattal járna. Ennek az alternatívának a választása esetén ezek a ráfordítások elkerülhetetlenek, mert egy önálló közigazgatási perrendtartásnak egy önálló közigazgatási bírósági szervezeten belüli bíráskodás esetén van csak értelme és létjogosultsága, megfordítva pedig: a hatásköri sokféleség által megkövetelt dinamikus és flexibilis eljárási rend saját jogorvoslati rendszerrel csak ebben az önálló közigazgatási bírósági szervezeti rendszerben értelmezhető. c) A minimalista modell: a hatályos Pp. XX. fejezetének revíziója és modernizációja A minimalista modell előnye, hogy a jelenlegi bírósági szervezeti kereteken belül is változatlanul biztosítja és újrakodifikációja esetén nagyobb zökkenők nélkül teszi

28

VARGA ISTVÁN

lehetővé az ítélkezést. Harmonizál mind az alapelvek, mind az általános perrendi szabályok tekintetében a Pp. rendelkezéseivel, sajátos egyensúlyt biztosít az általános permodell normái és a különleges eljárási rendek között. Nem idegen és szokatlan a jogkereső ügyfeleknek, a jogorvoslati fórumok ismertek és elfogadottak, perintézményei történetileg kialakultak és beépültek a jelenlegi perkultúránkba.

A Pp.-be integrált szabályozás fenntartását és az – egyelőre – ott megvalósítandó revíziós és modernizációs jogalkotás indokoltságát tovább erősíti az is, hogy a közigazgatási peres eljárásban a bíróságok által elbírált ügyek már régen szétfeszítették az aktus felülvizsgálatra épült permodellt, s egyre nagyobb számban jelennek meg a polgári ügyekhez hasonló kétoldalú jogi konfliktusra épülő ügyek, amelyek az összes közigazgatási perhez viszonyított arányukban ugyan kisebbségben vannak, de abszolút számarányukban jelentős pertípust képeznek. A polgárok vs. közigazgatás (hatósági szerződések, adóügyek, adatvédelem, hatósági aktusok polgári magánjogi viszonyokat közvetlenül érintő hatása), a közigazgatás belső jogalanyai (önkormányzatok vitája, választási ügyek) eseteiben az általános hatáskörű polgári bíróságokkal megegyezően, a bíróság nem hatósági jogi aktusokat vizsgál felül, hanem tartalmában túlnyomóan magánjogi vagy egyéb jogterületekről származó tárgyú jogvitát dönt el.

A minimalista megoldás – nem áthidalhatatlan – nehézsége, hogy a tipikus közigazgatási per által megkövetelt speciális normák jelentősen nagyobb differenciáltságot követelnek meg, mint amit a jelenleg hatályos Pp. XX. fejezete mutat. Ez mind mennyiségi, mind tagoltsági értelemben igaz, ami azt jelenti, hogy a tartalmi szabályozási igényeknek a Pp. új közigazgatási peres fejezete csak viszonylag terjedelmesen és egyes speciális ügyekre tematikus alfejezeti bontásban is reagáló szabályösszességgel tudna megfelelni.

A minimalista modell elfogadása semmiben nem zárná ki azt, hogy később a törvényalkotó – a közigazgatási bírósági szervezetrendszer önállósításával párhuzamosan, illetőleg azzal egyidejűleg – e fejezet újraalkotott szabályait kiemelje a Pp.ből és az addigra felállt külön közigazgatási bírósági út külön közigazgatási perrendtartásaként külön törvényben helyezze azokat el. d) Közvetítő (vegyes) modellek Felmerül végül a jogforrásilag önálló közigazgatási perrendtartás önálló közigazgatási bírósági szervezetrendszer kialakítása nélkül. E félutas modell legnagyobb veszélye a perjog és a perjogi kultúra szétesése, diszkrepanciája, hiszen ugyanaz a bírósági szervezetrendszer két elkülönült kódex szabályait kényszerülne alkalmazni.

A perjogi paradigmák ugyanazon bírósági szervezetrendszeren belüli széttartását fokozná, hogy a törvényalkotónak és a bíróságoknak folyamatos, nehezen megvalósítható harmóniát kellene biztosítaniuk a Pp. és a közigazgatási perrendi kódex tartalma között és prognosztizálhatóan egyik törvény sem lenne úgy módosítható, hogy a módosítás ne okozna előre nem látható következményeket a másik törvényben.

Egység és sokféleség a perrendi kodifikációban…

29

Amíg a szervezetrendszer nem válik le a polgári rendes bíróságokról, addig nyilvánvalóan ez a megoldás lényegesen kevésbé tudná az eljárásrendek és a jogorvoslati rendszerek közötti harmóniát biztosítani, mint a Pp.-be integrált szabályozás. e) Közbenső eredmény: A hatályos Pp. XX. fejezetének revíziója vagy külön közigazgatási perrendtartás alkotása – a későbbi, szervezetileg is teljesen önállósult közigazgatási bíráskodás lehetőségének nyitva hagyásával A szervezeti önállósodásról való döntés nem tárgya a Pp.-kodifikációnak. Az azonban, hogy az akár szervezetileg elkülönülten, akár a továbbra is – részben – a polgári bírósági szervezeten belül megvalósuló közigazgatási bíráskodás perrendje a Pp.-be integráltan, vagy pedig külön törvényi szabályozás formájában jelenjék meg, a Koncepció által eldöntendő, hiszen ettől függően válik a közigazgatási peres szabályösszesség revíziója és újraalkotása a polgári perjogi kodifikáció részévé, vagy külön – ideálisan párhuzamos – törvényalkotási feladattá. A különutas megoldás azonban további, mélyreható bírósági szervezeti reformot igényelne, amely nyilvánvalóan nem állhatna meg az elsőfokú specializált közigazgatási bíróságok felállításánál, hanem önállósult közigazgatási bírósági jogorvoslati szintet és adott esetben önálló közigazgatási legfelső bíróságot követelne meg. Ahogyan azt a vezető külföldi példák is mutatják, a közigazgatási bíráskodás önálló bírósági útként való kialakítása járhat együtt egy külön eljárási kódex megalkotásával.5 A jelenlegi, nem teljesen önállósodott magyar közigazgatási bírósági szervezetrendszer mellett, ahol a közigazgatási per már törvényszéki szinten visszaintegrálódik a rendes bírósági szervezetrendszerbe, nehezen indokolható egy külön perrend alkotása és ezzel egy bírósági szervezetrendszeren belül két külön eljárási kódex alkalmazása.6 A Pp.-be integrált szabályozás jelenlegi hibái és hiányosságai változatlanul különleges perként kezelve is megoldhatók.

Mindezek alapján a jelekörülmények között komoly érvek szólnak amellett szólnak, hogy addig, amíg nincs különálló közigazgatási bírósági út, addig a jogforrási elkülönülés több jogalkotási és gyakorlati problémát okozna, mint a Pp.-n belül minden további nélkül megvalósítható revízió. Ugyanakkor – ha és amint ilyen irányú politikai döntéshozói instrukció születik – nyilvánvalóan mihamarabb meg kell kezdeni a külön közigazgatási perrendtartás előkészítését, hogy az új Pp. hatályba lépésekor ne keletkezhessen szabályozási hiátus.

A Koncepció szerint akár a modernizált XX. fejezetben, akár egy megalkotandó Lásd elsősorban a francia és a német szabályozást, valamint a legújabb jog-összehasonlító eredményeket: F. Rozsnyai Krisztina: Közigazgatási bíráskodás Prokrusztész-ágyban. Budapest, 2010. Ugyanezt a megoldást követte 2003. január 1-jétől a cseh jogalkotó is, amikor a cseh Pp.-ből kivette a közigazgatási bírósági eljárást, és új közigazgatási bírósági eljárási törvényt léptetett hatályba. Lásd így Dvorák, Bohumil: A cseh polgári eljárásjog fejlődése 1989 óta. In H arsági Viktória (szerk.): Közép-európai polgári perjogi reformok és kodifikációk az elmúlt negyedszázadban. Tanulmánykötet. Budapest, 2014. 105‒106. o.

6 Vö. alapvetően jog-összehasonlító módszerrel már Trócsányi László: Milyen közigazgatási bíráskodást?

Budapest, 1992.

5

30

VARGA ISTVÁN

külön közigazgatási perrendben, valamint függetlenül a szervezeti önállósodás előrehaladtának mikéntjétől, a Pp.-kodifikáció során meg kell valósítani a közigazgatási és munkaügyi bíróságok jelenlegi hatáskörében keveredő közigazgatási és polgári ügyek (pertárgyak) jogalkalmazó számára egyértelmű elhatárolását.

Eldöntendő végül, hogy a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti perekben a jelenlegi hatásköri szabályozás megfelelő-e. E (többségi) nézet mellett szól, hogy a károkozó magatartás megítélése a polgári jog területére tartozik, függetlenül a magatartás elkövetőjétől. Indokolható ugyanakkor az a (kisebbségi) álláspont is, amely szerint az ilyen kártérítési igényt a közigazgatási per tárgyává kellene tenni, hiszen a károkozáshoz vezető közigazgatási eljárást, az abban megvalósult jogsértést és az egész alapul fekvő ügy speciális szakmai hátterét az aktus­ felülvizsgálat (vagy egyéb pertárgy) során eljárt közigazgatási bíróság tudja ténylegesen megítélni.7 E hatásköri telepítés (tehát lényegében a közigazgatási perben az objektív keresethalmazat megengedése) mellett gyakorlati, a jogérvényesítés hatékonyságát is szem előtt tartó érvek szólnak.

Mindezek alapján a Koncepció szerint a polgári perrendi kodifikáció jó és egyben szükségszerű alkalmat is teremt az említett elhatárolási kérdések jogszabályi szintű tisztázására, amit a jogforrási és szervezetrendszerbeli elhelyezéstől függetlenül el kell végezni. f) Tárgyi hatály: Munkajogi bíráskodás, munkaügyi per A tipikus esetben kifejezetten magánjogi tárgyú jogviták elintézését szabályozó munkaügyi perek megítélése a pertárgyak összehasonlíthatatlansága okán független a közigazgatási bíráskodás fentebb kifejtett szabályozási alternatíváitól. Ehelyütt történő tárgyalását indokolja azonban, hogy a munkajogi tárgyú jogviták elbírálását a jelenleg hatályos szabályozás, a bemeneti szinten közigazgatási bíráskodással vonja össze, és ezzel leválasztja az általános (polgári) hatáskörű bírósági szervezetről. Szervezeti értelemben hosszú távon bizonyosan tarthatatlan a munkajogi bíráskodás közigazgatási bíráskodással való együttes kezelése, ez kerékkötőjévé válna a közigazgatási bíráskodás fent jelzett, szervezeti szinten is legitim önállósodási folyamatának is. Azok a külföldi eljárásjogi rendszerek, amelyek ismernek elkülönült szervezetrendszerben külön munkajogi bíráskodást (például Németország), ugyanúgy elkülönülten – és semmiképp nem a közigazgatási bíróságokkal összevontan – létrehoztak külön munkaügyi bíróságokat teljes fórumrendszerrel, azaz külön munkaügyi bírósági utat.8 Ugyanez igaz a perrendi szabályok jogforrástanára: a – ritkán előforduló – elkülönült munkaügyi bírósági szervezetrendszerben megfelelően elkülönült, azaz a polgári perrendtartásból kivett, önállósult munkaVö. például Petrik Ferenc: Közigazgatási bírói út. Hatásköri szabályok. Magyar Jog, 2013. 12. sz., 705., 712. o.

8 Lásd például Németországban a két külön bírósági utat megjelenítő Arbeitsgerichtsbarkeit és Verwaltungsgerichtsbarkeit kettősségét, külön bemeneti és teljes külön jogorvoslati fórumrendszerrel.

7

Egység és sokféleség a perrendi kodifikációban…

31

ügyi perrendtartást alkalmaznak (azzal ugyan, hogy általános jogtudományi és gyakorlati vélemény szerint magától értetődő a mindenkori polgári perrendtartás háttérjogszabályként történő alkalmazása, éppen a pertárgyak lényegi különbözőségének hiánya miatt). Az a pertárgy által indokolt különbség, ami tipikusan a munkavállalói és a munkáltatói oldal ülnöki rendszerrel megvalósított képviseletében jelenik meg, egy személyi és részben bírósági fejezeti költségvetési kérdés, ami azonban minden további nélkül kezelhető elkülönült szervezeti és jogforrási megoldás nélkül is.

Elvi szempont a két ügyszak együttes kezelésére nincs. A fentebb ismertetett bármely modell útján megvalósuló külön közigazgatási perrend esetében, amennyiben ezzel párhuzamosan a közigazgatási és munkaügyi bíráskodás együttes szervezeti kezelése is fennmaradna, azzal az anomáliával kellene szembenézni, hogy az ilyen különbíróság bizonyos ügyekben nem a közigazgatási perrend, hanem a polgári perrendtartás szabályait alkalmazná egy abban foglalt különleges eljárás szerint.

A közigazgatási és munkaügyi perek az eljárási szabályok eltérő jellege mellett eltérő sajátosságokat is mutatnak. Egy külön közigazgatási perrendi kódex megvalósulása esetében nem lesznek olyan közös általános rendelkezések, amelyeket jelenleg mind a közigazgatási perekben, mind a munkaügyi perekben alkalmazni kell. Ehhez képest a munkaügyi bíróság eljárása kapcsán egyértelműen megállapítható, hogy az a polgári ügyekben alkalmazandó szabályokat igényli, az mind anyagi jogi, mind eljárásjogi szempontból a polgári perekhez áll közelebb. A polgári eljárás alapelvei a munkaügyi jogvitákban maradéktalanul alkalmazhatók, és jellemzően nem áll rendelkezésre előzetesen megállapított tényállás. A bíróság előtt kell lefolytatni a bizonyítási eljárást, amelynek során egyik peres fél sem rendelkezik az ügyben az ügyet eldöntő szakértelemmel. Mindezek a körülmények arra mutatnak, hogy a munkaügyi ügyszaknak a korábbi szabályozással megegyezően a polgári ügyszakhoz való kapcsolása dogmatikai szempontokból is egyértelműen indokolt lenne.

Sem a pertárgyak lényegi hasonlósága okán, sem pedig a külföldi példák egybevetése alapján nem indokolható tehát a munkaügyi perek polgári perjogi kodifikációról való leválasztása. Ennek megfelelően a Koncepció a hatályos jognak jogforrástanilag megfelelően a munkaügyi pereket az új Pp. tárgyi hatálya által átfogottnak tekinti. Az a kérdés, hogy a munkaügyi bíráskodás bemeneti szinten szervezetileg is visszaintegrálandó-e a polgári rendes bírósági szervezetrendszerbe (és ezzel elég csak a funkcionális hatáskör illetőleg a bíróság összetétele szintjén kezelni), a jogalkotó e Koncepciótól független és a közigazgatási bíráskodás jövőjével is összefüggő – és egyben azt meghatározó – döntésétől függ majd. Összefoglalásképpen megállapítható, hogy sem szervezetalakítási szükséglet, sem pedig az eljárási szabályok hasonlósága nem szól a munkaügyi bíráskodás és a közigazgatási bíráskodás együttkezelése mellett. A munkaügyi perek a polgári igazságszolgáltatáshoz állnak a legközelebb, mindazonáltal azok sajátosságai elkülönült szervezeti és jogforrási megoldások nélkül is kezelhetőek, így a munkaügyi perek szabályait a Pp.be indokolt integrálni.