Üzleti jog a szerződésekről és a gazdasági társaságokról gazdasági szakembereknek

Bán Dániel, Bodzási Balázs, Gál Judit, Gellén Márton, Halustyik Anna, Hidvéginé Adorján Lívia, Kolozs Borbála, Kraudi Adrienne, Metzinger Péter, Nemessányi Zoltán, Sáriné Simkó Ágnes, Szatmári Csaba, Tátrai Tünde, Ujjady Zsolt

Üzleti jog a szerződésekről és a gazdasági társaságokról gazdasági szakembereknek

Bán Dániel, Bodzási Balázs, Gál Judit, Gellén Márton, Halustyik Anna, Hidvéginé Adorján Lívia, Kolozs Borbála, Kraudi Adrienne, Metzinger Péter, Nemessányi Zoltán, Sáriné Simkó Ágnes, Szatmári Csaba, Tátrai Tünde, Ujjady Zsolt

Üzleti jog a szerződésekről és a gazdasági társaságokról gazdasági szakembereknek Szerkesztő: SÁRINÉ SIMKÓ ÁGNES

Lap- és Könyvkiadó Kft.

© Bán Dániel 2014 © Kraudi Adrienne 2014 © Bodzási Balázs 2014 © Metzinger Péter 2014 © Gál Judit 2014 © Nemessányi Zoltán 2014 © Gellén Márton 2014 © Sáriné Simkó Ágnes 2014 © Halustyik Anna 2014 © Szatmári Csaba 2014 © Hidvéginé Adorján Lívia 2014 © Tátrai Tünde 2014 © Kolozs Borbála 2014 © Ujjady Zsolt 2014 ©HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 2014 A kézirat lezárva: 2014. július 15.

Szerzők: Bán Dániel: B) rész III. 3.2. fejezet Bodzási Balázs: B) rész I. 1., 3–5. fejezet, II. 1–3., 12–15. fejezet, III. 4. fejezet, C) I. 4. fejezet Gál Judit: B) rész II. 6. fejezet, IV., C) I. 3., 5–6. fejezet, 7. fejezet 1–6. pont, II. 1. fejezet Gellén Márton: A) rész I. Halustyik Anna: B) rész III. 6–8. fejezet Hidvéginé Adorján Lívia: B) rész I. fejezet, II. 7–11. fejezet Kolozs Borbála: A) rész II. K raudi Adrienne: C) II. 3. fejezet Metzinger Péter: A) rész III–V., C) I. 1. fejezet 7. fejezet 7–8. pont Nemessányi Zoltán: B) rész I. 2. fejezet, II. 5. fejezet, III. 3.1, 3.3., 3.4. fejezet Sáriné Simkó Ágnes: A) rész VI., B) rész III. 3.5., 5. fejezet Szatmári Csaba: C) I. 2. fejezet, II. 2. fejezet Tátrai Tünde: B) rész II. 4. fejezet, III. 1. fejezet Ujjady Zsolt: D) rész

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy módon – a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISBN 978 963 258 239 9

Budapest, 2014 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Internet: www.hvgorac.hu • E-mail: info@hvgorac.hu Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

Tartalom A) ALAPOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 I. Gazdasági alkotmány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 II. Jogi alaptan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 III. Az európai jog és magyar jog viszonya . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28 IV. Az állam gazdasági szerepvállalása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35 V. A tulajdonjog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38 VI. Versenyjogi alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42 B) KÖTELMI JOG, SZERZŐDÉSI JOG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52 I. A kötelmek közös szabályai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52

1. A kötelem fogalma, kötelemkeletkeztető tényállások, jognyilatkozatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52

2. A képviselet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57

3. Az elévülés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61

4. Tartozáselismerés, egyezség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66

5. Többalanyú kötelmek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68

6. A kötelem teljesítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71 II. A szerződés általános szabályai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75 1. A szerződési jog alapelvei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75 2. A szerződés létrejötte és értelmezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81 3. Szerződéskötési kötelezettség és előszerződés . . . . . . . . . . . 92 4. A közbeszerzés alapjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95 5. Szerződéskötés általános szerződési feltételekkel,

távollévők között kötött szerződések . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96 6. Elektronikus jognyilatkozatok, elektronikus szerződéskötés . . 108 7. A szerződés érvénytelensége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110 8. A szerződés hatálya, hatálytalansága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 124 9. Bírósági eljárásban nem érvényesíthető követelés . . . . . . . . 126

10. A szerződés teljesítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 127

11. Szerződésszegés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 129

12. A szerződés megerősítése, szerződéses biztosítékok . . . . . . 147

13. A szerződés módosítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 156

14. Alanyváltozások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 160

15. A szerződés megszűnése és megszüntetése . . . . . . . . . . . . . 165

6

TARTALOM

III.

Egyes szerződések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 170 1. Adásvétel és csere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 170 2. A vállalkozási szerződés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 178 3. Megbízási típusú szerződések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 184 4. Használati szerződések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 222 5. Letéti szerződés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 228 6. A forgalmazási szerződés és jogbérleti (franchise) szerződés . 231 7. Hitel- és számlaszerződések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 233 8. A biztosítási szerződések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 248

IV.

Kártérítési jog – felelősség a szerződésen kívül és a szerződésszegéssel okozott kárért . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 252 1. Felelősség a szerződésen kívül okozott kárért . . . . . . . . . . . . 253 2. Felelősség a szerződésszegéssel okozott kárért . . . . . . . . . . . 259

C) TÁRSASÁGI JOG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 263 I. Közös szabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 263

1. A társasági jog közgazdasági háttere . . . . . . . . . . . . . . . . . . 263

2. A gazdasági társaság alapítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 266

3. A cégnyilvántartás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 279

4. Felelősségi viszonyok a társasági jogban . . . . . . . . . . . . . . . 283 5.

Tagi érdekvédelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 290

6. Átalakulás, egyesülés, szétválás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 292

7. A társaságok jogutód nélküli megszűnése . . . . . . . . . . . . . . . 295 II. Egyes gazdasági társaságok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 304

1. A közkereseti és a betéti társaság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 304

2. A korlátolt felelősségű társaság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 308

3. A részvénytársaság, az értékpapírjog, a konszernjog,

befolyásszerzés fő szabályai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 326 D) MUNKAJOG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 363 I. A munkaviszony . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 363 II. A munkaszerződés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 374 III. A munkajogi kártérítési felelősség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 383 IV. A vezető állású munkavállaló . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 387

Üzleti jog a szerződésekről és a gazdasági társaságokról gazdasági szakembereknek Kedves Olvasó!

A könyv, amelynek kiadására vállalkoztunk, abból a célból készült, hogy a magyar gazdasági jogi szabályozás megváltozott viszonyai között eligazítsa az olvasót. A változások fő oka az, hogy 2014. március 15-től hatályba lépett az új Polgári Törvénykönyv, a gazdaság alapvető jogforrása. A most elkészült mű ezt dolgozza fel, és a jelen és a jövő gazdasági szakembereinek szól.

A közgazdasági tudás fontos – és egyre növekvő jelentőségű – részét alkotják a szabályozási, ezen belül a jogi kérdések. Ha nem jogászoknak jogról szólunk, kevesebbet adunk, mint a jogi kommentár. Céljaink szerint ugyanakkor a mű többletet is nyújt a jogi szakkönyvekhez képest, mert a szerzők a jogot olyan társadalomirányítási eszközként kezelik és értelmezik, amely elsősorban a gazdasági döntéshozó által számba vett lehetséges jogi következményekben mutatkozik meg.

A jelen könyvbe foglalt ismeretek két szintre tagolva jelennek meg: a leglényegesebb tudnivalók mellett dőlt betűvel kiegészítő információt közlünk.

Az egyes fejezeteket jogszabályok, szakcikkek és szakkönyvek jegyzéke zárja. A nehezebben kifejthető problémák lehetséges megoldását konkrét ügyek, jogesetek illusztrálják.

A bevezetőben szereplő alapvető ismeretek tárgya a gazdasági alkotmányosság, a gazdaságot érintő jogi szabályozás rendje (jogi alaptan), EU- és magyar jog, állami beavatkozás, tulajdonjog, versenyjog.

A mű fő részében helyezkednek el a legfontosabb szerződések és a gazdasági társaságok működésének alapvető szabályai. A szerződések közös szabályai körében elsősorban a következők emelhetők ki: elévülés, képviselet, érvénytelenség, szerződésszegés, általános szerződési feltételek, fogyasztóvédelem. Idekapcsolódnak a megújított kártérítési jog főbb szabályai is. Az egyes szerződések közül a következők emelhetők ki: adásvétel, vállalkozás, megbízás, használat, banki és biztosítási szerződések. A gazdasági társaságok közös szabályai különösen az alábbiakat ölelik fel: alapítás, felelősség,

vezetés, cégnyilvántartás, megszűnés. Ezt követi az egyes társasági formák (közkereseti, betéti, korlátolt felelősségű és részvénytársaságok) kifejtése.

A szerzők a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdasági Jogi Tanszékének oktatói, valamennyien dolgoznak gyakorló jogászként is. Vannak közöttük olyanok, akik teljes állásban oktatnak és kutatnak, de tanácsadóként is dolgoznak. Mások önálló jogi praxist visznek (pl. ügyvédként vagy bíróként), de részt vállalnak az oktatásban is. Reméljük, hogy hallgatók és gazdasági szakemberek egyaránt haszonnal, sőt érdeklődéssel forgathatják a most elkészült könyv lapjait.

Budapest, 2014. július Deák Dániel tanszékvezető egyetemi tanár, lektor

A) Alapok I. GAZDASÁGI ALKOTMÁNY Mi az alkotmány? Mi a gazdasági alkotmány?

Magyarország jogrendjének csúcsán az Alaptörvény áll. Ezt a 2011. április 25-én kihirdetett, és 2012. január 1-jén hatályba lépett Alaptörvény R) Cikk (1) bekezdése határozza meg: „Az Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja”. Ez azt jelenti, hogy „Jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel [Alaptörvény T) cikk (3) bekezdés]. Nem minden országnak van írott alkotmánya, de minden államnak szüksége van arra, hogy a saját magára vonatkozó alapvető normákat meghatározza akár írott jog, akár összefüggő szokásrendszer segítségével. Georg Jellinek, a XIX. és XX. század fordulóján élt osztrák szerző szerint „minden szövetségnek olyan rendre van szüksége, amelynek alapján kialakul és megvalósul az akarata, meghúzzák határait, s amely szabályozza tagjainak helyzetét és hozzá való viszonyát. Az ilyen rendet alkotmánynak nevezzük” (Jellinek, 1914, 2003, 3. oldal). A gazdasági alkotmány a fenti fogalom szűkebb, a gazdaság területére értelmezett változata. Olyan államokban, amelyek írott alkotmánnyal rendelkeznek, viszonylag egyszerű meghatározni, hogy mely területek tartoznak a gazdasági alkotmányosság körébe. A rendszerváltás óta kialakult magyar alkotmányfejlődés körében a tulajdonhoz való jog, a munkához való jog és a vállalkozás szabadságnak elve tartozik e körbe. Idesorolhatók továbbá a közteherviselésről, a közpénzügyekről, a hivatalos fizetőeszközről és a Magyar Nemzeti Bankról szóló rendelkezések.

A gazdasági alkotmány történeti rétege az Alaptörvény R) cikk (3) bekezdésének fényében Az új Alaptörvény az írott jog tanulmányozásán alapuló alkotmányjogi megközelítést megváltoztatta. „Az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányuk vívmányaival összhangban kell értelmezni” [Alaptörvény R) Cikk (3) bekezdés]. Maga az Alaptörvény teszi tehát szükségessé, hogy először röviden a történeti alkotmányból fakadó gazdasági alkotmányt tekintsük át, majd ezt követően térjünk a hatályos jog értelmezésére. A gazdasági alkotmány történeti rétegének egyik fő elemét a hatályos írott (pozitív) jog részévé teszi az Alaptörvény

10

A) ALAPOK

harmadik módosítása, mely az Alaptörvény új P) Cikkét a következők szerint határozza meg: „(1) A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.

(2) A termőföld és az erdők tulajdonjogának megszerzése, valamint hasznosítása (1) bekezdés szerinti célok eléréséhez szükséges korlátait és feltételeit, valamint az integrált mezőgazdasági termelésszervezésre és a mezőgazdasági üzemre vonatkozó szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.”

A P) Cikk lényegében a Szent Korona-tan egyik alapelvének, a „Sacra Corona radix omnium possessionum” elv mai megfogalmazása. Eszerint az egyéni létfenntartáshoz elengedhetetlen föld, víz, levegő, energiakincs a magyar alattvalók kollektív és elidegeníthetetlen tulajdonában van, birtokos csak magyar alattvaló, tehát a Szent Korona tagja lehet (Zétényi, 2010, 139. oldal). A természeti erőforrásokra, köztük a termőföldre vonatkozó speciális tulajdonjogi szabályok tehát a hatályos Alaptörvényből, annak is a történeti rétegéből fakadnak.

A magyar történeti alkotmány kezdettől védte a tulajdonjogot: Tekintettel arra, hogy az Aranybulla 17. cikke kimondta a tulajdontól (földbirtoktól) való megfosztás tilalmát, és arra, hogy az 1848. évi törvényhozás a korábbi nemesi előjogokat – az adómentességet kivéve – a nép egészére terjesztette ki, így a történeti alkotmánnyal foglalkozó jogászok úgy tekintik, hogy a tulajdon általános értelemben vett alkotmányos védelmét a történeti alkotmányból is le lehet vezetni (Zétényi, 2010, 131. oldal).

A munka és a foglalkozás szabad megválasztásának joga az Alaptörvényben Az Alaptörvény összeköti a munka és a vállalkozás szabadságát, valamint államcélt is megfogalmaz, miszerint a gazdasági berendezkedés alapja az értékteremtés és a szabad vállalkozás.

M) Cikk „(1) Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik.

(2) Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit.

Magyarország fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait.”

XII. Cikk „(1) Mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a vállalkozáshoz. Képességeinek és lehetőségeinek megfelelő munkavégzéssel mindenki köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához.

(2) Magyarország törekszik megteremteni annak feltételeit, hogy minden munkaképes ember, aki dolgozni akar, dolgozhasson.”

A) ALAPOK

11

A XII. Cikk szövegének ismertetése mellett fel kell hívni a figyelmet az M) Cikk első bekezdésére is, amely az értékteremtő munkát helyezi Magyarország gazdasági életének középpontjába. Az eltelt idő rövidsége miatt még értelmezésre szorul, hogy az értékteremtés fogalmának mi a pontos tartalma. A közgazdasági értelmezés szerint bármilyen emberi cselekvés lehet értékteremtő, ha az pénzbeli vagy pénzben kifejezhető ellenérték fejében történik. E megközelítésben értékteremtő tevékenység például a szerencsejátékok szervezése, amely pénzért történik ugyan, de nem olyan igény kielégítésére irányul, amit az Alaptörvény védene, hiszen a szerencsejátékokhoz való hozzáférés jogát az Alaptörvény nem védi. A másik lehetséges felfogás szerint az érték fogalmát természetjogi szempontból kellene megközelíteni. Így értékteremtő munka lehet az édesanya gondoskodása gyermekéről, amely kétségkívül érték, és az Alaptörvény is védelemben részesíti [L) Cikk (1) bekezdés], sőt a támogatási és adózási rendszereken keresztül közvetlen gazdasági jelentősége is van. Jelenleg nincs jogi különbségtétel a tevékenységek morális tartalmát illetően, amennyiben azok nem jogellenesek, így kijelenthető, hogy az „értékteremtés” fogalma nem jogilag kikényszerített követelmény, inkább deklaráció.

Az Alaptörvény kerüli a „munkához való jog” kifejezést, ehelyett a munka és a foglalkozás szabad megválasztásának jogát rögzíti a XII. Cikk. A 2012ig hatályos 1949. évi XX. törvény 70/B. § (1) bekezdése ettől eltérően fogalmazott: „A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához”. Bár a jogértelmezés korábban tisztázta, hogy a munkához való jog nem azt jelenti, hogy az államnak alkotmányos kötelezettsége lenne mindenkit munkához juttatni, az Alaptörvény e félreértésre okot adó megfogalmazást kiküszöbölte, amikor a korábbi fogalmat igyekezett a munka és a foglalkozás szabad megválasztásának, azaz a munka világába való szabad belépés védelmére korlátozni.

A foglalkozás megválasztásának joga az egyént illeti meg, tartalmilag annak kizárására irányul, hogy akár egyéneket vagy csoportjukat választásukban az állam vagy annak valamely szerve befolyásolja, korlátozza. A foglalkozás megválasztásának joga összefügg a foglalkozás gyakorlásához szükséges képesítések megszerzésének szabadságával, így sem egyéneket, sem csoportokat nem lehet eleve kizárni semmilyen oktatási vagy képzési programból. Mindez nem jelenti azt, hogy a mindenkire egyaránt kötelező követelmények nem teljesítése esetén is joga lenne az adott személynek a foglalkozás gyakorlására. Sőt amennyiben az egyén a múltban megszerezte ugyan a szükséges képesítéseket, és minden egyéb feltételt teljesített, azonban foglalkozását visszaélésszerűen folytatta, vagy annak útján bűncselekményt követett el, úgy sor kerülhet akár az adott foglalkozástól való eltiltására is. A foglalkozás szabad megválasztásának joga tartalmilag egyaránt

12

A) ALAPOK

összefügg a munka és a vállalkozás szabadságával, hiszen a foglalkozások gyakorlása történhet munkaviszony jellegű jogviszonyokban vagy vállalkozási formában. A foglalkozás szabad megválasztásának joga azt is tartalmazza, hogy az egyén saját szándéka szerint válassza meg azt a tevékenységet, amellyel megélhetését fedezi. Ez végső soron azt a lehetőséget is tartalmazza, hogy az egyénnek – szándéka szerint – joga van mind a vállalkozást, mind a munkavállalást elutasítania, és a foglalkozás szabad megválasztása körében a teljes önellátást választania.

A munka szabad megválasztásának joga a konkrét munkakör betöltésére, munkaviszony vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony (például megbízási, vállalkozási, tagi, vagy például közalkalmazotti, köztisztviselői, kormánytisztviselői jogviszony) létesítésének szabadságát védi. Senkit sem lehet tehát adott munka elvégzésére kényszeríteni (kényszermunka tilalma), de arra sem lehet senkit kényszerrel rávenni, hogy bizonyos munkakört elvállaljon, vagy annak elvállalásától tartózkodjon, ha egyébként szándéka és lehetősége az adott munkakör betöltésére irányul.

Az Alaptörvény több helyen hangsúlyozza, hogy a jogok és kötelességek egyensúlyának talaján áll. Ezt elvi éllel az O) Cikk rögzíti ugyan, de a XII. Cikk külön, a munkavégzéssel kapcsolatban is hangsúlyozza. E körben a közösség gyarapodásához való hozzájárulás – melyet a lehető legtágabban kell értelmezni – jelenik meg követelményként. Emellett a (2) bekezdés államcélként fogalmazza meg azt, hogy lehetőleg mindenki munkához jusson.

A munka világával kapcsolatos alkotmányjogi védelem az Alaptörvény rendelkezésein túlmenően nemzetközi egyezmények széles körén is nyugszik. A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya – melynek Magyarország is részese – a következő részterületeket tárgyalja a munkához való jog kérdéskörén belül: • Méltányos munkabér, amely lehetővé teszi az emberhez méltó életet; egyenlő munkáért egyenlő bér elve; • Biztonságos és egészséges munkakörülményekhez való jog; • Mindenki számára azonos lehetőségek arra, hogy a munkahelyén – kizárólag a munkában eltöltött idő és a szakmai képességek figyelembevétele alapján – megfelelő magasabb kategóriába léptessék elő; • Pihenést, szabad időt, a munkaidő ésszerű korlátozását, rendszeres fizetett szabadságot, valamint a törvényes ünnepnapokra járó díjazást; • Szakszervezetek alapításához és az azokhoz való csatlakozás joga, sztrájkjog; • Gyermekmunka tilalma.

További fontos részterületeket szabályoz a munkához való jog körében az 1999. évi C. törvénnyel kihirdetett Európai Szociális Karta. Idetartozik

A) ALAPOK

13

például a dolgozó nők jogi védelme, a pályaválasztási tanácsadáshoz való jog vagy a szakképzéshez való jog.

Az Alaptörvény XVII. és XVIII. Cikkei lényegében e jogokat fogalmazzák meg tömörebb formában.

A vállalkozáshoz való jog az Alaptörvényben Az Alaptörvény a vállalkozás szabadságát az alapjogok között sorolja fel.

A vállalkozás szabadsága azonban állami fellépéssel korlátozható tisztességtelen, versenytorzító magatartás esetén, valamint a fogyasztók védelmében. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának (2012) 16. cikke szintén a vállalkozás szabadságát deklarálja a következők szerint: A vállalkozás szabadságát, az uniós joggal és a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban, el kell ismerni.

A vállalkozás szabadsága azt fejezi ki, hogy elvileg bárki vállalkozhat, azaz vállalkozást indíthat, vállalkozást folytathat, és vállalkozási tevékenységet változtathat, attól senkit eltiltani nem lehet. A vállalkozás szabadságának jogosultja tehát az egyén, akinek részére a jog a vállalkozáshoz való hozzáférés jogát biztosítja. Az államnak tehát kötelessége tartózkodni attól, hogy elvi éllel bizonyos csoportokat kizárjon a vállalkozás lehetőségéből vagy attól, hogy egyes vállalkozási formákat bizonyos csoportok számára korlátozzon. Ez nem jelenti azt, hogy a vállalkozási tevékenységet ne lehetne szabályozni, bizonyos feltételekhez kötni. Ha pedig e feltételek nem teljesülnek, akkor az adott tevékenység folytatását meg lehet tiltani. A vállalkozás szabadsága egyaránt felöleli az egyéni és a társas vállalkozási formákat, azonban a vállalkozási forma megválasztásánál a Ptk. arra kötelezi a vállalkozni vágyókat, hogy a törvény által meghatározott formák közül válasszanak (formakényszer).

A vállalkozás szabadságának korlátai szempontjából fontos az M) Cikk (2) bekezdése, amely állami feladatként fogalmazza meg az állam piacszabályozó és fogyasztóvédelmi szerepét. E megfogalmazás szerint az állami piacszabályozás nem arra szolgál, hogy a gazdaság egyes területein a vállalkozás szabadságát ne engedje érvényre jutni, hanem, hogy a vállalkozás szabadságának terjedelmét korlátozza. Az M) Cikk (2) bekezdésében említett versenyszabályok a vállalkozás szabadságát épp annak érdekében korlátozzák, hogy egyes vállalkozások ne korlátozhassák más vállalkozások szabadságát tisztességtelen úton. Ilyen értelemben a vállalkozás szabadságának korlátai között két kategóriát lehet felállítani: vállalkozás terjedelmét korlátozó alkotmányos szabályok, illetőleg a vállalkozás szabadságát egyes területekről kizáró szabályok. Ez utóbbi területre tartoznak az egyéb alapjog vagy alkotmányos rendelkezés által védett területek. Így az Alaptörvényben védett közha-

14

A) ALAPOK

talmi szervek tevékenységének helyettesítésére (például: törvényalkotás) biztosan nem irányulhat vállalkozási tevékenység.

A vállalkozás szabadságának terjedelme számos esetben korlátozás (és nem kizárás) alá esik. Egy-egy területen a vállalkozás indításának engedélyhez kötése, képesítési vagy gazdasági követelmények előírása nem ütközik Alaptörvénybe, amennyiben ezek a korlátozások nem ütköznek az egyenlő bánásmód követelményébe, azaz mindenkire egyenlő mértékben vonatkoznak. Az, hogy a vállalkozás szabadsága alkotmányos védelmet kap, azt is tartalmazza, hogy korlátozása csak más, szintén alkotmányos védelemmel rendelkező érdek védelmében történhet úgy, hogy e korlátozásra is érvényes a szükségesség és arányosság követelménye. Melyek lehetnek a vállalkozás szabadságának korlátai? Számos ilyen alkotmányosan védett jogot, közérdeket találunk. Az élet, egészség, testi épség vagy a környezetvédelem szempontjai, az emberi méltóság védelme, a rabszolgaság, kényszermunka és a diszkrimináció tilalma kiemelt figyelmet kapnak az alkotmányos védelem szempontjából. A közteherviselés általános elve a vállalkozásokra is kiterjed, szintén korlátozó tényező, hiszen ez a vállalkozásokra jelentős anyagi és adminisztratív terheket ró, tartósan jogellenes magatartás esetén végső soron a vállalkozásnak meg kell szüntetnie a tevékenységét.

Tulajdonjog az Alaptörvényben A tulajdon intézménye ugyan ősi eredetű, a tulajdonjog alkotmányos védelme azonban meglehetősen új. Megjelenése a felvilágosodás korára, a XVIII. századra tehető, mint a polgári és politikai szabadságjogok egyike.

Az 1789-es Emberi és polgári jogok nyilatkozatának 17. cikke szerint „Mivel a tulajdon szent és sérthetetlen jog, ezért senki sem fosztható meg tőle, csak törvényesen megállapított közérdekben, amely ezt nyilvánvalóan szükségessé teszi, és csak igazságos és előzetes kártalanítás esetén.” A tulajdonjog modern fogalmának kibontakozása idején már a kezdetekkor világossá vált, hogy a tulajdonjog (vagy megkülönböztetésképpen: tulajdonhoz való jog) alkotmányjogi értelemben elválik a tulajdonjog klasszikus, római jogból fakadó polgári jogi fogalmától. Az alkotmányjogi tulajdonjog fogalom a tulajdonjog absztrakt védelmét tartalmazza, tehát azt, hogy ha természetes vagy jogi személy jogszerűen szerez tulajdont, akkor ezt az állapotot a jog meg fogja védeni, szükség esetén a védelmet állami autoritás útján ki fogja kényszeríteni, annak érvényt fog szerezni – akár az állammal szemben is. Eszerint a tulajdonjog tartalmazza azt az általános, elvont képességet, hogy valamely személy (entitás) elvileg jogot szerezhet valamely tárgy felett, továbbá azt a követelményt, hogy a jog az általa megszerzett jogot védelmezi, a kialakult állapotot fenntartja. A tulajdonjog alkotmányjogi fogalma kiegészül a tulajdonjog korlátozásának jog által meghatározott ese-

A) ALAPOK

15

teivel, körülményeivel. Az alkotmányjog számára a tulajdonjog mint egyéni szabadságjog értelmezhető, amely ugyan korlátozható, de csak szigorúan szabályozott körülmények között, megfelelő kártalanítás mellett.

Az írott magyar alkotmány történetében sem az eredeti 1949. évi XX. törvény, sem a Népköztársaság alkotmányának 1972. évi módosítása nem tartalmazott rendelkezést a tulajdonjog alkotmányos védelméről. Abból indult ki, hogy az egyes tulajdonjogi formák eltérő védelmet érdemelnek, így a társadalmi tulajdon – melyet a fennálló gazdasági rend alapjának tekintett –, valamint az állami és szövetkezeti tulajdon jogilag is komolyabb elismerést és védelmet érdemel, mint a magántulajdon. A rendszerváltás alkotmányos változásai ezt a különbségtételt az alkotmányból törölték.

Az Alaptörvény XIII. Cikke szerint: „(1) Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár.

(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.”

Az Alaptörvény megfogalmazásában a társadalmi felelősség hangsúlyozása, alkotmányos szintre emelése újdonságot jelent a korábbi alkotmány 13. §-ához képest, amely a tulajdonjog szabadságként való megfogalmazására helyezte a hangsúlyt.

Az Alaptörvény szerint a tulajdonjog kiterjed a tulajdon (jogos önhatalommal történő) megvédésére is: V. Cikk: „Mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a személy, illetve a tulajdona ellen intézett vagy az ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához.”

A tulajdon védelme az Európai Unió jogában is hangsúlyos szerepet kapott. Az Európai Unió jogának szerepét az Alaptörvény E) cikk (2)–(4) bekezdése is kiemeli a következők szerint: az Európai Unió alapító szerződéseiből fakadó jogait és kötelezettségeit Magyarország az Unió intézményein keresztül gyakorolhatja, az Unió joga pedig megállapíthat általánosan kötelező magatartási szabályt. Eszerint a gazdasági alkotmány körében az Európai Unió alapító szerződéseiben meghatározottak az Alaptörvényen keresztül, abból fakadóan is hatályosak Magyarországon. Megállapítható, hogy a tulajdonjog védelme tekintetében az Alaptörvény összhangban van az Európai Unió Alapjogi Chartájának (2012) 17. cikk (1) bekezdésével, amely a következők szerint fogalmazza meg a tulajdonhoz való jog védelmét: „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogszerűen szerzett tulajdonát birtokolja, használja, azzal rendelkezzen, és azt örökül hagyja. Tulajdonától senkit sem lehet megfosztani, kivéve, ha ez közérdekből, a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel, valamint az ezáltal elszenvedett vesz-

16

A) ALAPOK

teségekért kellő időben fizetett méltányos összegű kártalanítás mellett történik. A tulajdon használatát, az általános érdek által szükségessé tett mértékben, törvénnyel lehet szabályozni.”

Egyéb nagy gazdasági jelentőségű rendelkezések az Alaptörvényben Az Alaptörvény K) Cikke megállapítja, hogy Magyarország hivatalos pénzneme a forint. A 36–44. cikk a Közpénzek cím alatt tartalmazza az államadósság mértékére vonatkozó új szabályokat, a közpénzből folyósított támogatások átláthatóságának követelményeit, valamint általános normaként azt a rendelkezést, hogy a közpénzekre és az állami vagyonra vonatkozó adatok nyilvánosak. Az Alaptörvény 41. cikke rögzíti, hogy a Magyar Nemzeti Bank Magyarország központi bankja, feladata a monetáris politika kialakítása és a pénzügyi közvetítőrendszer felügyelete.

Források • Magyarország Alaptörvénye • Az Alkotmány kommentárja I–II. – szerkesztő: Jakab András, Századvég Kiadó, Budapest, 2009.

• Jellinek, Georg: Az állam alkotmánya és a közjog garanciái In. Államtan. Írások a XX. századi általános államtudomány köréből – szerkesztő: Takács Péter, Szent István Társulat, Budapest, 2003.

• Gazdasági alapjogok és az új magyar Alkotmány – szerkesztő: Molnár Borbála, Gyombolai Zsolt, Téglási András, az Országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi, Civil- és Vallásügyi Bizottsága, Budapest, 2011.

• A történeti alkotmány. Magyarország ősi alkotmánya – szerkesztő: Zétényi Zsolt, Magyarországért Kulturális Egyesület, Budapest, 2010.

II. JOGI ALAPTAN A jog fogalma Amikor az ősemberek rájöttek, hogy csoportban nagyobb esélyük van egyegy nagyobb vadat leteríteni és megvédeni magukat a többiektől, akkor hamarosan arra is rá kellett ébredniük, hogy az együtt éléshez szükség van bizonyos szabályokra. Be kellett például osztani, hogy ki milyen munkát végezzen, ki határozza meg a vándorlás útját, vagy ki őrködjön éjszaka.

A szabályok meghozatalán túl szükséges volt a szabályok betartásának biz-

A) ALAPOK

17

tosítása és a szabályszegők megbüntetése is. Ezek a szabályok a jog első megnyilvánulási formái. A jog minden társadalom működésének elengedhetetlen feltétele.

Minden közösségnek szüksége van alapvető szabályokra, de nem minden közösségi szabály tartozik a jog fogalmába. Amikor két egyetemi hallgató elhatározza, hogy egy albérletbe költözik, szóban megállapodnak például a közös helyiségek használatára, a takarítási rendre vagy a közös használatú eszközök bevásárlására vonatkozóan. Ha azonban a megbeszéltek ellenére az egyikőjük hónapokig nem hajlandó takarítani, akkor a másik albérlőtárs vagy egyáltalán nem tudja kikényszeríteni a szabály betartását, vagy csak limitált eszköztárral rendelkezik a szabály kikényszerítésére. Ez a megegyezés nem jog, mert a jog esetében a szabályok érvényesülése biztosítva van.

A jog ugyanis olyan, a társadalom egészére érvényes magatartási szabályok összessége, amelyeket állami szervek hoznak létre (vagy állami szervek elismerik) és kikényszeríthetőségüket is biztosítják. A jog fogalmának tehát négy fontos tartalmi eleme van, egyrészt magatartási szabályokat tartalmaz, másrészt a társadalom egészére érvényes, harmadrészt állami szervek hozzák létre, negyedrészt a jog kikényszeríthető. Megtévesztő lehet a „társadalom egészére érvényes” fordulat, ez természetesen nem azt jelenti, hogy minden jogszabály mindenkire vonatkozik, például a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény értelemszerűen nem alkalmazható a családi házakra, viszont minden társasházra kötelező szabályokat fogalmaz meg.

A jog nem azonos az igazságosság fogalmával. A valóságban nem létezik olyan jogrendszer vagy jogszabály, amelyet a társadalom minden tagja egyformán igazságosnak talál. A belváros kerületeiben hatályos csendrendelet szerint nem szabad este 11 óra után az utcán zajongani. A teraszos kávéházak és vendégeik azt gondolhatják, hogy a szabály igazságtalan. Azok a lakók viszont, akiknek az ablaka az utcára nyílik, örülnek a szabálynak, mert végre csendben alhatnak. A tételes jog és az igazságosság összefüggése nem új keletű probléma. Már az ókorban is léteztek olyan helyzetek, amikor nem volt egyértelmű, hogy az írott jog vagy az írott jognak ugyan ellentmondó, de igazságos(abb)nak tartott megoldást kell követni. A jogelmélet ennek a dilemmának az alapján két nagy irányzatot különböztet meg, a jogpozitivizmust és a természetjogot. A jogpozitivizmus szerint a jog a törvények formájában megjelenő, alkalmazott jogszabályok összessége. A jogpozitivizmus nem vizsgálja a jogszabály mögött húzódó erkölcsi kérdéseket, azt kell követni, ami le van írva. Ezzel ellentétben a természetjogi irányzat képviselői szerint a jog az állam által megalkotott tételes szabályoktól eltérő, magasabb szintű, ideális jogelvekre támaszkodik. Ilyen ideális jogelv például az igazságosság. Egyik irányzat sem jobb vagy rosszabb a másiknál, a jogpozi-

18

A) ALAPOK

tivizmus jogbiztonságot, kiszámíthatóságot hoz a jogalkalmazásba, a természetjog pedig igazságossági elveket. A két irányzat közötti komoly szemléletbeli különbség hétköznapi szinten is gyakran érzékelhető. Ha egy hallgató nem adja le a szociálisösztöndíj-kérelmét időben, akkor a tételes szabály szerint nem kaphat ösztöndíjat. Ha a hallgatónak aznap nem volt kedve kitölteni a kérelmet és ennek következtében nem lesz ösztöndíjra jogosult, akkor az írott jog alkalmazása igazságos és ezt a közösség többi tagja is elfogadja. Más a helyzet akkor, ha a hallgató azért nem tudta leadni a kérelmét, mert előző nap eltörte a lábát. Ilyenkor, ha az írott szabály szempontjából irreleváns, hogy miért késlekedett a kérelem leadásával a hallgató, akkor ezt már igazságtalannak érzi a közösség, mert önhibáján kívül került ilyen helyzetbe. A két jogelméleti irányzat közötti különbség ennél sokkal súlyosabb következményekhez vezethet különleges és abnormális helyzetekben, mint például egy háború, vagy diktatúra esetén, amikor egy erkölcsi alapokat nélkülöző jogszabály tételes alkalmazása milliók életébe kerülhet. A pozitív jog és a természetjog közötti választás merül fel a háború idején tűzparancsot teljesítő katonával kapcsolatban is, aki a háborút követő felelősségre vonás alkalmával azzal próbált meg védekezni, hogy parancsra cselekedett. A jogpozitivizmus és a természetjog között fennálló ellentét azonban nemcsak egy történeti probléma, hanem mind a mai napig minden jogrendszerben jelen van.

A jogrendszerek A jogrendszer szűkebb értelemben jelenti egy adott ország jogszabályainak összességét, tágabb értelemben pedig nemcsak a hatályos jogot, hanem az ország jogintézményeit, jogalkotási és jogalkalmazási rendjét is. A legfontosabb (tágabb értelemben vett) jogrendszerek az angolszász jogrendszer (common law-országok) a kontinentális jogrendszer (civil law vagy civiljogi országok), a vegyes jogrendszer és a vallási alapú jogrendszer.

A kontinentális jogrendszer római jogi hagyományokon alapszik. A civil jog a latin ius civile fogalomból származik, azaz az ókori római polgárok joga. A legtöbb esetben a kontinentális jogrendszerbeli jogszabályok írott szabályok, amelyeket jogalkotó szervek hoznak létre. Kivételesen előfordulhatnak a jogalkalmazás egységesítését megkönnyítő bírói döntések is, amelyeket a jogalkalmazó szerveknek figyelembe kell venniük. A jogszabályok számos általános jogelvet tartalmaznak és maguk a normaszövegek is eléggé általánosítottak, elvontak. A kontinentális jogrendszerek elsősorban a kontinentális Európában, Ázsiában és Dél-Amerikában terjedtek el.

Az angolszász jogrendszer először Angliában alakult ki, majd később az angol gyarmatbirodalom minden országa ezt vette át. Az angolszász jog há-

A) ALAPOK

19

rom fő elemből tevődik össze, a common law-ból, ami szokásjogi alapokon nyugszik és precedensek alapján fejlődött. A precedensek a bíróságok által hozott eseteket jelentenek, amelyekre hivatkozva, elemezve kell majd a későbbi jogeseteket is eldönteni. A common law eléggé formális és viszonylag komplex eljárási szabályokat tartalmazott, ezért idővel kialakult a másik, szintén szokásjogi elveken alapuló equity. Az equity esetében a jogalkalmazó szervek nagyobb mérlegelési jogkörrel rendelkeztek és így lehetőség nyílt a common law merevségéből származó esetleges méltánytalanságok orvoslására is. Az angolszász jog harmadik eleme a statute law, azaz a tényleges írott jogszabályok.

Az angolszász jogrendszer nagyban támaszkodik a bírók által alkotott jogi precedensekre. Angolszász jogrendszert alkalmazó országok például Nagy-Britannia (Skócia kivételével), az Amerikai Egyesült Államok (Louisiana állam kivételével), Kanada (Qébec kivételével), Ausztrália, Hongkong.

A jogszabályokon kívül számos egyéb ponton is sarkalatos eltérések találhatóak a kontinentális jogrendszer és az angolszász jogrendszer között. Említésre méltó még a jogalkalmazásbeli különbségek, azon belül is a bíróságok előtti eljárások alapvető jellemzőinek az összevetése. A kontinentális jogrendszerben a bírók általában aktív résztvevői a tárgyalásoknak, kérdéseket tesznek fel vagy véleményt nyilvánítanak a tárgyalás során. Az angolszász jogrendszerben a bíró általában egy semleges megfigyelő. Az ítélet a common law-országokban egy viszonylag hosszú (minimum 20-30 oldal) és nehezen olvasható gondolatmenet leírása, amelyben a bírák elmondják, hogy a korábbi döntések alapulvételével és elemzésével hogyan jutottak el az adott ügyben a végső döntéshez. Az ítélet jogi kötőerővel rendelkezik a későbbi ítéletek tekintetében, az ítéletekben foglalt minden mondat vagy fordulat releváns lehet. Ezzel ellentétben a kontinentális jogrendszerek ítéletei rövidek (maximum 4-5 oldal), számos jogszabályi hivatkozást tartalmaznak és viszonylag egyszerűbbek, jobban érthetőek.

A vallásos jogrendszerek valamilyen vallási szabályból levezethető jogi előírásokat vesznek alapul. Ilyen például az iszlám jog, amely több országban (Líbia, Szaúd-Arábia, Irán) az egyetlen alkalmazandó jogrendszer. Európában a jogi egyetemeken mostanság már ritkábban oktatott tárgy a kánonjog, ami a katolikus egyházjog szabályait foglalja magában.

A vegyes jogrendszerek ennek a három nagy jogrendszernek valamiféle keveredésének köszönhetően alakultak ki. Ilyen például Ciprus, amelynek jogrendszerére hatással volt a brit kolonizációs időszak, az olasz, a francia, a görög és a török jog is. India a másik legösszetettebb jogrendszer, ahol a kontinentális és az angolszász jogrendszerek elemeit a tradicionális vallási jog szabályai is befolyásolták.

20

A) ALAPOK

A jogterületek A jogrendszerek általában két nagy jogterületre oszthatóak, a közjogra és a magánjogra. Ez a felosztás még a római jogból származik és az alapvető elhatárolási elv szerint a közjog a közérdeket, a magánjog a magánérdeket juttatja érvényre. Az egyes jogágak valamely jogterülethez tartoznak. Például a polgári jog vagy a nemzetközi magánjog magánjogi jellegű jogágak, míg a közigazgatási jog, a büntetőjog vagy az adójog közjogi jogágak.

A magánjogi jogterület legfőbb jellemzője a felek közötti mellérendeltségi viszony, amelyben a felek egyenjogúak. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy egy polgári jogi adásvételi szerződést csak akkor fognak megkötni a felek, ha mindketten szeretnék és olyan feltételekkel, amelyek mindkettőjük számára megfelelőek. Egyik fél sem kényszerítheti a másikat a szerződés megkötésére, és egyik fél sem kényszerítheti rá az akaratát a másikra. Ebből következik a magánjogi jogágak következő jellemzője, mely szerint a magánjogi kötelezettségek az esetek nagy részében csak akkor állnak be, ha a kötelezettek ezt akarják. Tehát csak akkor fogom eladni a tulajdonomban levő autót, ha tényleg ezt akarom, és az autó átadásának kötelezettsége csak akkor következik be, ha előtte aláírtam a szerződést. A magánjogi jogágak jogszabályai általában megengedő, azaz diszpozitív szabályokat tartalmaznak. Ez azt jelenti, hogy az adásvételi szerződés alapvető szabályait leírja ugyan a polgári törvénykönyv, de a felek egyező akarattal attól eltérhetnek, ha azt a törvény kifejezetten nem tiltja. A magánjogi jogágak elsősorban az egyes személyek jogainak definiálását, ezeknek biztosítását fogalmazzák meg, például leírja a polgári törvénykönyv, hogy milyen feltételekkel lehet társaságot alapítani, ki fog örökölni, mi a tulajdon. Fontos, hogy a magánjogi jogágak esetében félként az állam csak viszonylag ritkán van jelen, és leginkább csak akkor jelenik meg, amikor az egymással egyébként mellérendelt viszonyban álló felek között jogvita támad.

A közjogi jogterülethez tartozó jogágak olyan tárgyakat szabályoznak, ahol a közhatalom érdekei állnak elsősorban szem előtt. Ebből következően a rendezendő életviszonyokra az alá-fölé rendeltség jellemző, ahol tipikusan egy állami érdek van fölérendelt pozícióban, az állampolgárok pedig alárendelt helyzetben. A fölérendelt pozícióban álló államot általában többletjogok illetik meg. Az állam által előírt kötelezettségeket a kötelezetteknek mindenképpen be kell tartaniuk, azoktól nem térhetnek el. A közjogi jogszabályok ezért a legtöbbször kógens normákat tartalmaznak. Például az adófizetési kötelezettséget az állam egyoldalúan írja elő, azon az adózóknak nincs lehetősége alakítani, kötelességük viszont megfizetni a rájuk eső adóterhet. A közjogi szabályok olyan jogintézményekkel foglalkoznak, amelyek az állam működéséhez, az állam feladatainak ellátásához szükségesek.

A közjogba tartozó jogágak mindegyikénél folyamatos az állam jelenléte,

A) ALAPOK

21

például a büntetőjogban a büntető hatalom az államé vagy az adójogban az adóztatási jog az államé. A magánjogtól eltérően nem kell tehát jogvita ahhoz, hogy az állam részt vegyen a jogviszonyokban, mert az állam főszabályként félként jelenik meg.

A jogterületek elhatárolása természetesen nem fekete-fehér, rengeteg olyan példa van, amikor a közjogi és a magánjogi elemek keverednek egymással. Az, hogy a magánjogi szabályok diszpozitív, a közjogi szabályok pedig kógens normákat tartalmaznak, nem jelenti azt, hogy az összes jogszabály, ami az egyik vagy a másik jogterülethez tartozik, csak ilyen vagy olyan lehet. Számos olyan jogág létezik, ahol a szabályok vegyesen fordulnak elő.

A jog szerkezete A jog alapvetően jogi normákból áll. A jogi norma egy önmagában is értelmes magatartási szabály. A jogi norma megjelenése, alakja többféle lehet, például a jogszabályon belül egy mondat, de lehet több, egymást követő vagy egymástól eltérő helyen fellelhető paragrafus egy törvényen belül, vagy akár több törvényben is. Az adózás rendjéről szóló, 2003. évi XCII. törvény például meghatározza, hogy kapcsolt vállalkozásnak kell tekinteni – többek között – azt az esetet, amikor az adózó és az a személy, amelyben az adózó közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik. Ugyanakkor a többségi befolyás definícióját már a Polgári Törvénykönyv (2013. évi V. törvény) határozza meg. Jóllehet a két rendelkezés szerkezetileg teljesen eltérő helyen található, logikailag mégis egységet alkotnak, ezért jogi normának tekinthetőek.

Szerkezetileg a jogi normák három fő részre tagolhatóak, a hipotézisre, a diszpozícióra és a szankcióra. A hipotézis feltételezést jelent, annak a magatartásnak a leírása, amelyhez a jogalkotó valamiféle következményt szeretne fűzni. A diszpozíció (rendelkezés) azokat a szabályokat írja le, amelyeket a hipotézis bekövetkezte esetén a személynek követnie kell. Például a „tűz esetén a felvonó használata tilos” jogi normában a „tűz esetén” rész a hipotézis, a „felvonó használata tilos” pedig a diszpozíció. A jogi normák harmadik szerkezeti eleme a jogkövetkezmény, ami a diszpozícióban megfogalmazott követendő magatartási szabály betartását honorálja vagy a be nem tartását szankcionálja. Ahogyan az fentebb már kifejtésre került, a hipotézis–diszpozíció–jogkövetkezmény hármasa nem feltétlenül három egymást követő mondatban lesz fellelhető, hanem lehet, hogy egy jogszabály különféle részeiben találhatóak meg. A jogi norma három szerkezeti elemét a gyakorlatban nem mindig olyan könnyű egymástól elválasztani, különösen, amikor a jogszabályok megszövegezése eléggé bonyolultra sikerül.

22

A) ALAPOK

A jogi normákat szokás még osztályozni a szabályozás erőssége, a kötelező erő alapján. Eszerint megkülönböztetünk kógens és diszpozitív jogi normákat. A kógens jogi normáktól a felek semmiképpen nem térhetnek el. Ilyen kógens szabályok találhatóak általában azokban a jogszabályokban, amelyektől nem kívánatos eltérni, mint például a büntetőjogi szabályok. Az emberölés tényállása egy kógens szabály, azt a vádlott és az államot képviselő bíró együttes erővel sem tudják megváltoztatni. A diszpozitív jogi normák esetében a jogalkotó engedi a szabályoktól való bizonyos fokú eltérést közös megegyezés alapján. Erre olyan jogágak esetében van inkább lehetőség, ahol elsősorban csak a keretszabályokat kívánja meghatározni a jogalkotó, de az egyes konkrét tényállásokat a magatartási formák sokszínűsége miatt lehetetlenség egyesével szabályozni, például a polgári jog általános szabályokat ugyan meghatároz az adásvételi szerződésre, de az egyes szerződéseket a felek jogosultak a saját akaratuknak megfelelő tartalommal megtölteni.

A jogszabályok A jogszabályok egy meghatározott jogalkotási rend alapján elfogadott szabályokat tartalmaznak. Egy jogszabály állhat egy vagy több jogi normából.

Az országok legtöbbje meghatározza a saját területén alkalmazható jogszabályok típusát és az egyes jogszabálytípusokhoz kapcsolódó jogalkotási szabályokat. Magyarországon az Alaptörvény T) Cikke úgy rendelkezik, hogy általánosan kötelező magatartási szabályt az Alaptörvény és az Alaptörvényben megjelölt, jogalkotó hatáskörrel rendelkező szerv által megalkotott, a hivatalos lapban kihirdetett jogszabály állapíthat meg. Az Alaptörvény szerint jogszabály a törvény, a kormányrendelet, a miniszterelnöki rendelet, a miniszteri rendelet, a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete, az önálló szabályozó szerv vezetőjének rendelete és az önkormányzati rendelet.

Az Alaptörvény 48. cikke rendelkezik a különleges jogrendről. Ezek olyan rendkívüli események, amikor a szokásos jogszabályoktól eltérő jogalkotásra is szükség lehet. Rendkívüli állapot idején a Honvédelmi Tanács, szükségállapot idején a köztársasági elnök által kiadott rendelet is jogszabálynak minősül. Rendkívüli állapot kerül kihirdetésre háború esetén. A törvényes rend megdöntésére vagy a hatalom megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények, illetve az élet- és vagyonbiztonságot tömeges mértékben veszélyeztető fegyveres vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos erőszakos cselekmények esetén pedig az Országgyűlés szükségállapotot hirdet ki.

Az Alaptörvény külön említi a sarkalatos törvényeket, amelyek elfogadásához és módosításához a jelen levő országgyűlési képviselők kétharma-

A) ALAPOK

23

dának szavazata szükséges. A sarkalatos törvények olyan, a társadalom egésze vagy az állam szempontjából nagy fontosságú témaköröket szabályoznak, mint például az állampolgárság, a magyar címer és zászló használata, a családok védelme, a személyes adatok védelme, a vallási közösségekre vonatkozó szabályok vagy a pártok működésének szabályai. Az Alaptörvény által felsorolt egyes jogszabálytípusok jogalkotási szabályait a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény állapítja meg.

A jogforrás A jogforrás azt jelenti, hogy a jogszabály a jogrendszerben hol helyezkedik el és mennyire fontos. A jogforrás fogalma egyrészt tehát magában foglalja a jogi tartalmat, másrészt a jogszabályi formát és a jogalkotót. Gyakran használatos kifejezés a jogforrási hierarchia, amely a fentebbiekből következően annyit tesz, hogy a jogalkotó és a jogszabályi forma szerint vannak alacsonyabb és magasabb szintű jogforrások, és az alacsonyabb szintű jogforrás nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogforrással. Magyarországon a jogforrási hierarchia csúcsán az Alaptörvény áll, amely a magyar jog rendszerének alapja. Az Alaptörvény meghatározza, hogy ma Magyarországon mit jelent a jogforrási hierarchia, például a T) Cikk (3) bekezdésében előírja, hogy jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel, vagy például a 15. Cikk (4) bekezdésében kimondja, hogy a Kormány rendelete törvénnyel nem lehet ellentétes. Az Alaptörvény a jogszabályokat a jogforrási hierarchiának megfelelő sorrendben sorolja fel (törvény, kormányrendelet, miniszterelnöki rendelet, miniszteri rendelet, a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete, az önálló szabályozó szerv vezetőjének rendelete, önkormányzati rendelet).

Az Európai Unió jogforrásai és jogszabályai A jogalkotásról szóló törvény szerint a nemzeti jogszabályok megalkotásakor biztosítani kell, hogy a jogszabály megfeleljen a nemzetközi jogból és az európai uniós jogból eredő kötelezettségeknek. Az EU jogforrási rendszere alapvetően három fő egységre tagolható, az elsődleges jogforrásokra, a másodlagos jogforrásokra és az Európai Bíróság esetjogára. (Az Európai Unió jogforrásait és jogszabályait a következő fejezet mutatja be részletesen.)

A jogszabályok érvényessége és hatálya Egy jogszabály akkor érvényes, ha kötelező erővel rendelkezik, ami akkor következik be, ha a jogszabály beilleszkedik a jogforrási hierarchiába, ha a jogszabályt az annak meghozatalára jogalkotási hatáskörrel felruházott szerv alkotja meg, és ha a jogszabályt az előírt módon kihirdették. A jogal-

24

A) ALAPOK

kotásról szóló törvény szerint a jogszabályok megalkotásakor biztosítani kell, hogy a jogszabály megfeleljen az Alaptörvényből eredő tartalmi és formai követelményeknek, illeszkedjen a jogrendszer egységébe, megfeleljen a nemzetközi jogból és az európai uniós jogból eredő kötelezettségeknek és megfeleljen a jogalkotás szakmai követelményeinek.

A jogszabály hatálya pedig azt jelenti, hogy az adott jogszabály egy adott helyen, egy adott időben adott személyekre vonatkozóan kötelező. A jogszabály hatálya tehát háromféle, területi, időbeli és személyi lehet. A jogalkotásról szóló törvény szerint a jogszabály területi hatálya Magyarország területére, az önkormányzati rendelet területi hatálya a helyi önkormányzat közigazgatási területére terjed ki, a jogszabály személyi hatálya pedig a Magyarország területén a természetes személyekre, jogi személyekre és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekre, valamint Magyarország területén kívül a magyar állampolgárokra, önkormányzati rendelet esetében pedig a helyi önkormányzat közigazgatási területén a természetes személyekre, jogi személyekre és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekre terjed ki.

A jogalkotásról szóló törvény alapján a jogszabálynak meg kell határozni a hatálybalépésének napját, amely a jogszabály kihirdetését követő valamelyik nap lehet. A hatálybalépés napja nemcsak egy előre meghatározott dátum lehet, hanem egy bizonyos feltétel bekövetkezte is. A jogszabályok hatálybalépését megelőzően felkészülési időt kell biztosítani a jogalkalmazó szervek számára. Erre azért van szükség, hogy az újonnan megalkotott jogszabályt minden jogalkalmazó szerv kellő szakmai biztonsággal tudja alkalmazni. A jogszabályok időbeli hatályához kapcsolódóan érdemes említést tenni a visszaható hatály tilalmáról. A visszaható hatály tilalma a jogalkotásról szóló törvény 2. § (2) bekezdése szerint azt jelenti, hogy a jogszabály a hatálybalépését megelőző időszakra nem állapíthat meg köte­le­­zettségeket, nem tehet kötelezettségeket terhesebbé, nem nyilváníthat magatartást jogellenessé, és nem vonhat el vagy korlátozhat jogot. Például egy 2014. szeptember 1-jével hatályba lépő jogszabály nem állapíthat meg vis�szamenőlegesen kötelezettségeket a 2013-as évre. A visszaható hatály azért nagyon veszélyes, mert kiszámíthatatlanságot, jogbizonytalanságot keletkeztet. A gyakorlatban szerencsére viszonylag ritkán fordul elő, de a közel­ múltban nagy port kavart 98%-os különadóra vonatkozó rendelkezések például már a jogszabály hatálybalépését megelőző időszakra is fogalmaztak meg adózási következményeket, azaz visszaható hatállyal rendelkeztek.

A jogalkotás A jogalkotásnak alapvetően két fajtáját különböztethetjük meg, a bíró által alkotott jogot és a jogalkotásra jogosult szervek által alkotott jogot.

A) ALAPOK

25

A teljesség kedvéért kerül megemlítésre a szokásjog, mint harmadik kategória, ami azt jelenti, hogy a jogszabály nem egy írott törvény vagy rendelet, hanem egy olyan magatartási szabály, amelyet az emberek általánosan elfogadnak és alkalmaznak. Kezdetben a követendő magatartási szabályokat még nem feltétlenül írták le, elég volt, ha a közösség minden tagja megjegyezte. Később, az írott jogszabályok elterjedésével is megmaradt a szokásjog intézménye elsősorban olyan helyzetek szabályozására, amelyek eddig még nem kerültek a jogalkotással felruházott szervek látókörébe. Manapság a szokásjognak elsősorban a nemzetközi jogban, a diplomáciai kapcsolatokban van nagyobb szerepe, például ha két ország egy nemzetközi egyezményt szeretne megkötni, akkor az utazik a másikhoz, aki az egyezmény megkötését kezdeményezte.

A jogalkotó által alkotott jogszabályok – a szokásjoggal ellentétben – írott szabályok. Az első ilyen írott jogszabályok rövidek és könnyen érthetőek voltak. Ez azért van, mert egyrészt a szabályozandó élethelyzetek is eléggé egyszerűek voltak, másrészt maga a jogrendszer is sokkal egyszerűbb volt.

Gondoljunk például a Tízparancsolatra, amely olyan jól érthető, világos és egyszerű szabályokat tartalmazott, mint „ne gyilkolj”, „ne lopj” vagy „ne törj házasságot”. Az idő előrehaladtával a szabályozandó élethelyzetek egyre bonyolultabbak és komplexebbek lettek, ezért a szabályok is egyre kevésbé érthetőek a laikusok számára.

A jogalkotás az egyik legnehezebb jogászi feladat. A társadalmi együttélés szempontjából fontosnak tartott hétköznapi élethelyzeteket a jogalkotónak valahogyan szabályoznia kell. Ez a szabályozás egyrészt nem lehet túlságosan részletes, aprólékos, nem lehet minden egyes élethelyzetet egyesével szabályozni, hiszen akkor több ezer oldalas lenne egyetlen jogszabály.

Másrészt a szabályozás nem lehet túlságosan általános sem, mivel akkor a legtöbb magatartási forma egy vagy két általános szabály hatálya alá tartozna, és nagy lenne a jogalkalmazó szervek mozgástere az egyes döntések meghozatalakor, ami jogbizonytalansághoz vezetne. A túl aprólékos – túl általános problematikán kívül még számos olyan szempont van, amelyet egy jogszabály megalkotásakor figyelembe kell venni. A szabálynak egyértelműnek kell lennie. Az azonos vagy hasonló életviszonyokat egyféleképpen (vagy hasonló módon) kell szabályozni. A jogszabály előkészítése során hatásvizsgálattal fel kell mérni, hogy milyen várható következményei lesznek a majd újonnan bevezetett jogszabálynak. Például egy új adónem megállapítása esetén a hatásvizsgálat keretében számításokat kell végezni, hogy mennyi lesz az új adó bevezetéséből származó költségvetési bevétel, mennyi többletmunkát jelent az új adónem bevezetése az adóhatóság számára és mennyire lesz egyszerű a szabályok követése az adózók számára. A jogszabályok tervezetét szokás megindokolni. Az indoklásban ki kell térni azokra

26

A) ALAPOK

a társadalmi, gazdasági, szakmai okokra, amelyek miatt a jogszabályt létrehozták.

A jogszabályok típusainál olvasható felsorolásból (törvény, a kormányrendelet, a miniszterelnöki rendelet, a miniszteri rendelet, a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete, az önálló szabályozó szerv vezetőjének rendelete és az önkormányzati rendelet) lehet következetni a jogalkotásra jogosult szervekre is. Eszerint jogalkotásra jogosult az Országgyűlés, a kormány, a miniszterelnök, az egyes miniszterek, az MNB elnöke, az önálló szabályozó szervek vezetői és az önkormányzatok. Ezek közül talán a legkevésbé az önálló szabályozó szerv kifejezés érthető. Az önálló szabályozó szerv egy eredetileg a kormány hatáskörébe tartozó feladat ellátására és gyakorlására létrehozott szabályozó szerv. Ma Magyarországon ilyen például a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal vagy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, de igazából ez a lista bármikor bővíthető, ha az Országgyűlés újabb ilyen szervet kíván létrehozni.

Az elfogadott jogszabályokat – az önkormányzati rendeletek kivételével – a Magyar Közlönyben ki kell hirdetni. A Magyar Közlöny Magyarország hivatalos lapja, amelyet elektronikus formában, ingyenesen lehet elérni, de létezik papír alapú változata is. A Magyar Közlöny szövegét hitelesnek kell tekinteni. A Magyar Közlöny nemcsak a jogszabályokat tartalmazza, hanem olyan, a jogszabályok alkalmazására jelentős hatással bíró dokumentumokat is, mint az Alkotmánybíróság vagy a Kúria egyes határozatai.

A bírói (jogalkalmazói) jog A bírói jogalkotás az angolszász jogrendszerek sajátossága. A kontinentális jogrendszerekben általában tilos a bírói vagy más jogalkalmazó (tipikusan a közigazgatási) szervek jogalkotása. Mégis bizonyos esetekben, amikor „joghézag” van a jogszabályban, azaz egy bizonyos szabályozási kiskapu nyitva maradt, a bíróságoknak és a közigazgatási szerveknek akkor is döntést kell hozni az előttük levő ügyben, és ezekben az esetekben előfordulhat, hogy a jogalkotó által nyitva hagyott kérdést a jogalkalmazó válaszolja meg. Vannak olyan helyzetek is, amikor a jogalkotó szándékosan hozza kvázi jogalkotó helyzetbe a jogalkalmazó szervet, például amikor mérlegelési jogkört biztosít a jogalkalmazó szervnek. Ilyen például az adózás rendjéről szóló törvényben az adómérséklés intézménye, amely szerint az adóhatóság a magánszemély kérelme alapján az őt terhelő adótartozást, valamint a bírság- vagy pótléktartozást mérsékelheti vagy elengedheti, ha azok megfizetése az adózó és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti. Nincs tehát egy egységes mérce, az egyes nehéz helyzetbe került adózók körülményeit egyesével vizsgálja meg az adóhatóság és dönt az adómérséklésről.