Versenyjog és határterületei

TÓTH ANDRÁS

VERSENYJOG ÉS HATÁRTERÜLETEI A versenyszabályozás jogági kapcsolatai

TÓTH ANDRÁS

VERSENYJOG ÉS HATÁRTERÜLETEI A versenyszabályozás jogági kapcsolatai

Lap- és Könyvkiadó Kft.

© Tóth András 2016 © HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2016 Kézirat lezárva: 2016. november 15.

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon – a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISBN 978 963 258 321 1 Budapest, 2016 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Internet: www.hvgorac.hu E-mail: info@hvgorac.hu Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

5

TARTALOM Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 I.

A gazdasági verseny jelentősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 Ellenőrző kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16

II. A versenyszabályozás történeti fejlődése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17

1. A kartellek szabályozása az ókortól az ipari forradalom végéig . . . 17

2. Modern versenyjog születése: az amerikai Sherman Act . . . . . . . . 19

3. Az európai versenyjog fejlődése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 3.1. ESZAK Szerződés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20 3.2. Ordoliberális iskola . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20

4. A magyar versenyjog fejlődése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 4.1. A két világháború közti magyar szabályozás

és nemzetközi háttere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 4.2. A rendszerváltozás és az azt megelőző versenyszabályozás . . 22 4.3. A hatályos versenyszabályozás és az EU-csatlakozás . . . . . . . 23

Ellenőrző kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25 III. Összehasonlító és globális versenyjog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26

1. Versenyjogi szabályozás rendszere az EU-ban . . . . . . . . . . . . . . . . 26 1.1. Vállalati versenyjog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 1.2. Állami versenyjog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29

2. A versenyjogi szabályozás rendszere Magyarországon . . . . . . . . . . 30

3. Amerikai antitrösztjog rövid áttekintése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31

4. Jogérvényesítési és intézményi modellek áttekintése . . . . . . . . . . . 32

5. Globális versenyszabályozás? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33

Ellenőrző kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36 IV. Versenyszabályozás a gazdaságszabályozás rendszerében . . . . . . . . . 37

1. Gazdaság- és versenyszabályozás fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37

2. A gazdaság- és versenyszabályozás működési koncepciója . . . . . . 38

3. Gazdaságszabályozási eszköztárból választás és a versenyjogi szabályozás sajátossága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39

4. Szabályozott iparágak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41 4.1. Természetes monopólium . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41 4.2. Reguláció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42 4.3. Dereguláció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42 4.4. Versenyteremtés modelljei és elemei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43

6

Tartalom

5. Gazdaság szabályozás és versenyjog viszonyának áttekintése . . . . 46 5.1. A versenyjog kizárólagos alkalmazása . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46 5.2. A szabályozás kizárhatja a versenyjog alkalmazását . . . . . . . 47 5.3. A versenyjogi szabályozási koncepció hatással lehet

a szabályozási tartalomra (piaci erő alapú szabályozás) . . . . . 58 5.4 Versenyjog és gazdasági szabályozás

párhuzamos alkalmazhatósága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60 5.5. Versenyjogilag szabályozott tagállam az EU-ban . . . . . . . . . . 62 5.6. A versenyjog viszonya a gazdaságpolitika különböző

célkitűzéseihez . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62

5.6.1. Kkv-k versenyfeltételeinek javítása . . . . . . . . . . . . . . . 63

5.6.2. Privatizáció és versenyjog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64

5.6.3. Ágazatok válsága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65

5.6.4. Versenypolitika és integráció az EU-ban . . . . . . . . . . . 68

5.6.5. Fúziók kapcsán a közérdek figyelembevétele . . . . . . . . 69

5.6.6. Versenyjog és a befektetések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 72

5.6.7. Versenyjog és liberalizáció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 77

5.6.8. Versenyjog és a piacra lépés támogatása . . . . . . . . . . . . 83

Ellenőrző kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84 V. A verseny alkotmányossági vonatkozásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86

1. A verseny szerepe a magyar Alaptörvényben . . . . . . . . . . . . . . . . . 86 1.1. Magyarország gazdasági rendje és a verseny . . . . . . . . . . . . . 86 1.2. A tisztességes gazdasági verseny alkotmányos szerepe . . . . . 88 1.3. Magyarország fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel

szemben, és védi a fogyasztók jogait . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 89 1.4. Az állam gazdasági szerepvállalása

és alkotmányos mozgástere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90

2. A verseny szerepe az EU gazdasági alkotmányában . . . . . . . . . . . . 92 Ellenőrző kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 94 VI. Állami versenyjog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95

1. A 139/2004/EK rendelet 21. cikk (3) bekezdése . . . . . . . . . . . . . . . . 95 2.

Effet utile elv és a Van Eycke-teszt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95

3. Az EUMSz. 106. cikke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 98

4. Diszkriminatív árukereskedelmi monopóliumok . . . . . . . . . . . . . . 102

5. Állami támogatások joga . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103 5.1. Fogalmi elemek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 104 5.2. Kivételek a tilalom alól . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 107 5.3. Eljárásrend . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109 5.4. Jogellenes támogatások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110

Ellenőrző kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 112

Tartalom

7

VII. Eljárásjog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 114

1. A versenyjogi jogalkalmazás alapjogi vonatkozásai . . . . . . . . . . . . 114 1.1. Az EU joga és az EJEE viszonya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 114 1.2. A versenyjogi szankció büntetőjogi karaktere . . . . . . . . . . . . 115 1.3. A bírósági felülvizsgálat terjedelme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117 1.4. Ártatlanság vélelmének alkalmazása versenyügyekben . . . . . 117 1.5. Eljárások elhúzódása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118 1.6. Versenyjogi felelősség kiterjesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 119 1.7. Önvádra kötelezés tilalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 122 1.8. Fegyverek egyenlősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 122 1.9. A nullum crimen és a nulla poena sine lege elve . . . . . . . . . . 123 1.10.

Ne bis in idem elv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125 1.11. Előzetes álláspont . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 126 1.12. A bizonyítási mérce a versenyjogi ügyekben . . . . . . . . . . . . . 127 1.13. Bírságkiszabás a GVH eljárásaiban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 130 1.14. Alapvető jogi kérdések a rajtaütések foganatosításával

kapcsolatban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 133 1.15. Védett tanú adatainak zártan kezelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 136 1.16. A GVH közleményeinek jogi természete . . . . . . . . . . . . . . . . 137 1.17. A döntés azonnali végrehajthatósága

és az ártatlanság vélelme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139

2. Versenyfelügyelet a magyar közigazgatás rendszerében . . . . . . . . . 139 2.1. A versenyfelügyeleti eljárás alkotmányos jelentősége . . . . . . 139 2.2. A versenyfelügyeleti eljárás és a közigazgatási hatósági

eljárás viszonya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 140 2.3. A Gazdasági Versenyhivatal és eljárása . . . . . . . . . . . . . . . . . 140 2.4. Jogorvoslati rend a versenyfelügyeleti eljárásban . . . . . . . . . . 146

3. A Bizottság eljárása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 147 3.1. Eljárásindítás és a panasz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 147 3.2. Bizonyítási eszközök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 147 3.3. Kifogásközlés, meghallgatás és határozat . . . . . . . . . . . . . . . . 148 3.5. A Bizottság és a tagállami hatóságok együttműködése . . . . . 148

4. Kartellek elleni küzdelem eszközei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 149 4.1. Előzetes értesítés nélküli helyszíni vizsgálat . . . . . . . . . . . . . 149 4.2. Engedékenységi politika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 151 4.3. Informátori díj . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 154 4.4. Öntisztázás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 155

Ellenőrző kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 157 VIII. Versenyjog és technológia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 160

1. Szellemi tulajdon technológiai fejlődést biztosító versenyjogi korlátja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 160

8

Tartalom

3. A kutatás-fejlesztési együttműködések versenyjogi vonatkozásai . . 163

4. Technológiai szabványok és szabadalmak a versenyjogi gyakorlatban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 164

5. Versenyjogi visszaélések a szabadalmakkal . . . . . . . . . . . . . . . . . . 167

6. Online kereskedelem versenyjogi vonatkozásai . . . . . . . . . . . . . . . . 169 6.1. Vertikális árjellegű korlátozások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169 6.2. Vertikális nem árjellegű korlátozások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 170

7. A személyes adatalapú internetes szolgáltatások versenyjogi vonatkozásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 174

Ellenőrző kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 178 IX. Fúziókontroll . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 179

1. A fúziókontroll a versenyszabályozás rendszerében . . . . . . . . . . . . 179

2. Hatály . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 180 2.1. Bejelentési küszöbök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 180 2.2. Ügyáttétel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 181 2.3. Összefonódás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 182

3. Összefonódások értékelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 185

4. Eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 186 4.1. Eljárás hossza . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 186 4.2. Versenyaggályok kiküszöbölése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 186 4.3. Végrehajtási tilalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 187

5. Kapcsolódó versenykorlátozások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 188

Ellenőrző kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 190 X. Magánjogi igényérvényesítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 191

1. Magánjogi igényérvényesítés helye a versenyjogba ütköző magatartásokkal szembeni fellépés rendszerében . . . . . . . . . . . . . . 191

2. A 2014/104/EU irányelv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 192 2.1. Az irányelve jogalapja, hatálya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 192 2.2. Az irányelv elvei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 192 2.3. Bizonyítékok feltárása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 193 2.4. Szankciók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 196 2.5. A nemzeti határozatok hatálya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 197 2.6. Elévülés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 197 2.7. Egyetemleges felelősség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 198 2.8. Az árnövekedés továbbhárítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 199 2.9. A kár számszerűsítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 200 2.10. Az önkéntes vitarendezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 201

3. Csoportos igényérvényesítésre vonatkozó EU-ajánlás . . . . . . . . . . . 202

Tartalom

9

4. Magyar szabályozás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 203 4.1. Amicus curiae . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 203 4.2. Az irányelv átültetése a magyar jogba . . . . . . . . . . . . . . . . . . 204

5. A magánjogi jogérvényesítés jellemzőinek összefoglalása . . . . . . . 206 5.1. Típusai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 206 5.2. A közjogi igényérvényesítés elsődlegessége . . . . . . . . . . . . . . 206 5.3. Igényalapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 208 Ellenőrző kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 210 XI.

Választottbíráskodás és versenyjog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 211 Ellenőrző kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 213

11

ELŐSZÓ Jelen kötet a versenyjog szerteágazó jogági kapcsolatait kívánja bemutatni a versenyjoggal ismerkedő olyan olvasók számára, akik már találkoztak a versenyjog magvához tartozó versenykorlátozó megállapodások jogával és a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés szabályaival. Néhány jogterület, amellyel a versenyjog izgalmas interakcióba kerülhet: adatvédelem, közbeszerzés, szellemi tulajdon, emberi jogok, alkotmányjog, polgári jog, büntetőjog, csak hogy a legjelentősebbeket említsük. Ezek közül számos jogterületi vonatkozás az utóbbi időben kifejezetten a versenyjog homlokterébe került és intenzív diskurzust váltott, illetve vált ki a szakma képviselői körében Európa- és világszerte. Sőt azt lehet mondani, hogy a versenyjoggal kapcsolatos legizgalmasabb kérdések manapság a jogági vonatkozások kapcsán merülnek fel. Elegendő, ha csak a tisztességes eljárásra, a technológiafejlődésre és a magánjogi jogérvényesítésre gondolunk. Az ezekkel kapcsolatos jogkérdéseket mutatja be a kötet, azonban lehetetlen a versenyjog szerteágazó és egyre növekvő jogági kapcsolatai mindenre kiterjedő részletes ismertetése. Jelen kötet is csak ízelítőül kíván szolgálni annak bemutatására, hogy miként zajlik szemünk előtt továbbra is a versenyjog fejlődése és ezzel együtt járó terjeszkedése, amely jelzi e viszonylag fiatal jogterület jelentőségének további erősödését.

A szerző

13

I. A GAZDASÁGI VERSENY JELENTŐSÉGE A modern államok alapvető működéséhez, alkotmányos berendezkedéséhez a politikai alapok mellett ugyanúgy hozzátartozik a gazdasági rend is. A gazdaság rendjével kapcsolatban pedig ugyanazok az elvárások fogalmazódnak meg, mint az állami működés bármely más aspektusával szemben: mozdítsák elő a polgárok jólétét, másként a közjót. Az általános egyenértékes, a pénz alkalmazása óta különösen is igaz, hogy az embereknek nem kell megtermelniük a szükségleteik kielégítéséhez szükséges javakat, azokat beszerezhetik másoktól. Így vált a gazdaság a szükségletek kielégítésének színterévé és az állami működés egy fontos területévé. Az államok a gazdasággal kapcsolatos elképzeléseiket a történelem során különböző modellek, ideológiák, rendszerek mentén valósították meg. Mindegyikben közös, hogy a gazdaság olyan alapvető kérdéseire keresték választ, mint például, hogy ki, mit és mennyit állítson elő.

Mindezt jól összefoglalja az AB 20/2014. (VII. 3.) AB határozatában: „Az államok mindig is nyilvánvalóan szerepet játszottak társadalmuk gazdasági életében.1 […]

[T]örténetileg az állam gazdasági szerepvállalása a teljes államtalanítástól a totális államosításig terjedő skálán helyezhető el, koroktól, országoktól és történelmi kö­ rülményektől függően.2 […] Két évszázad tapasztalata bizonyítja, hogy mindkét szélső pólus katasztrofális hatású lehet a társadalmi rendszer egészére nézve, ezért egyik vagy másik dominanciája (pláne az egyeduralma) helyett e két nagy alrend­ szer optimális egyensúlyát kell keresni. Ez akkor remélhető, ha a gazdaság is és a jog is tekintettel van a másik alrendszer működési törvényszerűségeire, az általa hordozott és érvényesíteni kívánt értékekre és szempontokra. A gazdaság »eluralko­ dása« esetén a jog fékező erőként, a gazdaság meggyengülése esetén élénkítő, ösz­ tönző erőként kell, hogy hasson. Az optimális egyensúly koronként és országonként más-más lehet, keresése folyamatos közpolitikai feladat.”3 Mára közgazdasági konszenzus alakult ki abban4, hogy ha az államok célja a gazdaságpolitikával kapcsolatosan is a közjó előmozdítása, akkor a gazdaság helyes rendje a szabad verseny jellemezte piac kell hogy legyen. Nem véletlen, hogy a modern demokráciák gazdaságuk alapjait alapvetően a szabadpiaci versenyre helyezték. Ennek oka, hogy a verseny előmozdítja az össztársadalmi jólétet azáltal, hogy széles választékot, magas minőséget, alacsony árakat és innovációt eredményez.

Versenyben ugyanis a vállalatok a terméküket a költségükön értékesítik. Ez pedig arra ösztönzi őket, hogy a költségeiket még lejjebb szorítsák például azáltal, hogy fejlesztéseket hajtanak végre. Amennyiben a fejlesztések által lehetővé tett költségcsökkentés az árakban is megjelenik, akkor az elvileg növeli a fogyasztást, amely fokozza a termelést és ezzel növekedést hoz létre. A verseny tehát hozzájárul a gaz20/2014. (VII. 3.) AB határozat 104. pont.

20/2014. (VII. 3.) AB határozat 105. pont.

3 20/2014. (VII. 3.) AB határozat 109. pont.

4 Lásd Simon Bishop – Mike Walker: Az Európai Közösségi versenyjog közgazdaságtana, Gazdasági Versenyhivatal Versenykultúra Központ, Budapest, 2011., 59.

1 2

14

I. A gazdasági verseny jelentősége

daság statikus hatékonyságához, amely az árak költségszintre szorítását jelenti (ennek része az allokációs és termelési hatékonyság) és a dinamikus hatékonysághoz, amely az innovációt és új piacok létrejöttét eredményezi.5 A verseny jóléti hozadékai (alacsony ár, nagyobb termelékenység, növekedés, innováció, választék, jobb minőség stb.) nem fedhetik el a verseny alapú társadalom igazságtalanságát és azt, hogy a versenynek szükségképpen vannak vesztesei is, miként erre az OECD is rámutat.6 Látni kell ugyanis, hogy hiába a versenyző piac és hiába érvényesül a leghatékonyabb termelő vállalat költségszintjén a piaci ár, ha közben bizonyos rétegeknek a versenyárnak megfelelő jövedelmük sincsen meg, akkor az adott jószág fogyasztásából ők teljesen kiszorulnak. Nyilván ennek fokozatai vannak a jószág emberi szükségletek kielégítése szempontjából betöltött jelentősége függvényében (lásd kenyér versus luxusyacht). Az állam feladata, hogy biztosítsa: a verseny alapú gazdaság ne legyen társadalmi igazságtalanság forrása és a versenyár szintű jövedelem hiánya ne akadályozza a hozzáférést legalább az alapvető szükségletek kielégítéséhez szükséges javakhoz. Az állam feladata, hogy olyan szociális védőhálót építsen ki, amely mindezt garantálja. Zlinszky János például a 43/1995. (VI. 30.) AB határozathoz fűzött párhuzamos indokolásában a „Bokros-csomag” egyes szociális jellegű támogatásait megvonó rendelkezései alkotmányellenessége kapcsán utalt a szociális piacgazdaságra is, mint amely álláspontja szerint azt a követelményt támasztja, hogy a jogállam biztosítsa a szociális védőhálót mindazoknak, akiket a piaci viszonyok szabad érvényesülése aránytalan hátránnyal sújt, vagy akik koruk, egészségi állapotuk és egyéb ok miatt az új viszonyokra átállni már képtelenek. A jövedelmek ilyen szociális célú állam általi újraelosztása ebből a szempontból meghatározó jelentőségű a demokráciák igazságosságának, végső soron a társadalmi békének a biztosítása céljából, miként ezt az ingyenes ókori római gabonaosztások óta tudni lehet.

Bár kétségtelen, hogy a versenynek köszönhető fejlődés eredményeként milliók kerülhettek az elmúlt évtizedek során a világban szegénységi küszöb fölé (miként erre Kína példája is rávilágít), azt azért figyelembe kell venni, hogy mindez alapvetően annak függvénye, hogy a jövedelmek elosztása mennyire igazságos.7Az OECD szerint például az USA-ban a gazdasági fejlődés ellenére nőtt a szegénységben élők száma, és 2009–2010 közötti gazdasági növekedés 93%-ából a népesség 1%-a részesült, és egyetlen család vagyona az USA-ban meghaladja a népesség 40%-ának vagyonát. Egyes adatok szerint az USA-ban a nemzeti vagyon 80%-a a népesség 20%-a kezében összpontosul.8 A verseny által lehetővé tett fejlődés tehát súlyos társadalmi egyenlőtlenségek forrása is lehet, amelynek csillapítása az állam feladata a megfelelő jövedelemre5 Tony Curzon Price – Mike Walker: Incentives to Innovate v Short-term Price Exxects in Anti­ trust Analysis, Journal of European Competition Law & Practice, (2016) 7 (7): 475–482.

6 OECD: Competition and poverty reduction. 2013. http://www.oecd.org/daf/competition/ competition-and-poverty-reduction2013.pdf (2014.02.19.)

7 Uo. 16.

8 William J. Curran III: Commitment and betrayal: contradictions in American democracy, capitalism, and antitrust laws, The Antitrust Bulletin, 61 (2) June 2016. 236–255.

I. A gazdasági verseny jelentősége

15

disztribúció fenntartásával. Semmiképpen sem következik a versenypiac mellett jelentkező egyenlőtlenségi tünetekből azonban, hogy mindezért a versenyt biztosító szabályozás lenne a felelős.9 A versenyszabályozás nélkül ugyanis a társadalmi veszteségek csak nőnének.

A versenyző piac előnyei ugyanis legegyértelműbben a monopólium káros hatásaival szembeállítva szembetűnőek. A monopólium, mint a teljes piaci mennyiség kibocsátója, saját termelésének visszafogásával képes az árat megemelni. Ez nemcsak azzal a következménnyel jár, hogy az egységnyi termékért a fogyasztók kénytelenek többet fizetni, hanem azzal az allokációs hatékonyságvesztéssel is, hogy azok a fogyasztók sem jutnak hozzá a termékhez, akik a versenyár és a monopolár között még tudtak volna vásárolni. Ráadásul a monopóliumra nem helyeződik olyan kényszer, hogy hatékonyan, alacsonyabb költségekkel működjön vagy fejlesszen.

A verseny nem minden esetben a társadalmilag legoptimálisabb kimenet.10 Például a közlekedésben sem a verseny, hanem az együttműködés és a bizalmi elv a meghatározó. Az sem volna helyes, ha a verseny döntené el, hogy a szervátültetésre várók közül ki az, aki az adott szervre jogosult lesz. Az is igaz, hogy változik idővel, mely tevékenység fogadható el piacként (pl. hitelezés) és melyek nem (pl. rabszolgakereskedés). A verseny továbbá a vállalatokat gyakran olyan törvénytelenségre és etikátlanságokra sarkallja, mint a korrupció, csalás, megtévesztés, amely időről időre olyan botrányokat okoz, amely rombolja a piacgazdaságba vetett bizalmat. Előfordulhat az is, hogy éppen a verseny miatt romlik az adott iparág teljesítménye. Például az USA-ban a gépjárművek környezetszennyezését mérő cégek közti verseny oda vezetett, hogy az érintett cégek kevésbé vették komolyan a szabályozását, hogy a fogyasztók ne pártoljanak el tőlük.11 Az állam feladata és felelőssége, hogy eldöntse mely piacokon és mennyi versenyt enged, miként ezt az Alkotmánybíróság is megerősítette: „Változó kormányok változó gazdasági helyzetben gazdaságpolitikájukat szabadon alakítják, szabadon liberalizálnak vagy szigorítják az irányítást, amíg csak a piacgazdaságot nyilvánvalóan lehetetlenné nem teszik.”12 Vannak aztán olyan piaci helyzetek, amikor mintegy természetes, hogy monopólium alakul ki (természetes monopólium). Jellemzően ezek a hálózatos iparágak, ahol a kezdeti magas beruházási költségekhez képest a működés költsége minimális, így egy bizonyos méret elérése szükséges ahhoz, hogy egyáltalán legyen vállalat, aki termel (méretgazdaságosság). Az ilyen jellemzőkkel bíró piacokon (pl. energetika, távközlés, posta, közlekedés) társadalmilag éppen az lesz hatékony, ha egyetlen vállalat látja a kérdéses tevékenységet, persze csak akkor, ha a működése feltételei (ár, minőség) szabályozottak. A monopólium másik esete, amikor a vállalatok a köztük fennálló versenyviszonyt mesterségesen iktatják ki, mellyel lényégében monopóliumot hoznak létre. Ez a kartell, melynek fent ismertetett káros hatásai miatt már viszonylag korán megjelentek az ezt tiltó rendszabályok.

Lásd uo.

Maurice E. Stucke: Is comptition always good? Journal of Antitrust Enforcement (2013) 1 (1), 164.

11 Uo. 176.

12 21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994. 117, 120.

9

10

16

I. A gazdasági verseny jelentősége

ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK 1. A verseny jóléti hozadékai 2. A statikus, dinamikus és allokációs hatékonyság 3. Szociális piacgazdaság jelentősége és az állam felelősége a verseny tekintetében 4. Természetes monopólium jelentése

17

II. A VERSENYSZABÁLYOZÁS TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSE 1. A kartellek szabályozása az ókortól az ipari forradalom végéig A kartellek a legősibb versenykorlátozások. A kartell károsságát már a Római Birodalomban megtapasztalták a gabonaosztásokkal kapcsolatban.13 Minthogy az ókori Rómában a gabonaosztás a társadalmi béke egyik fontos eszköze volt, ezért nem volt lényegtelen, hogy a kincstár a rendelkezésre álló pénzösszeget milyen mértékű gabonafelvásárlásra tudta fordítani. Korán felismerték, hogy a mesterségesen magas gabonaárak mellett a kincstár kevesebb mennyiséget tud felvásárolni és szétosztani.

Ezért tiltotta például az augustusi (Kr. e. 18?)14 Lex Iulia de annona a kereskedők áremelését, illetve az alkalmas szállítóeszközök tisztességtelen, árfelhajtó visszatartását.15 Zénó bizánci császár (Kr. u. 425–491) egy 483-as edictuma például száműzetést és vagyonelkobzást rendelt árrögzítés esetére.16 Több mint ezer évvel később a korabeli angol király személye előtti, vagyis legfelsőbb bíróság (Queen’s Bench) híres Dracy v. Allin ügyben hozott döntésében ezzel az edictummal szemléltette a kartellek történelmileg létező elítéltségét, mikor megállapította, hogy a játékkártyákra biztosított királyi monopólium semmittevésre kárhoztatja a tehetségeseket és a magas ár és silány minőség miatt megkárosít mindenkit.17 De az anyai ágon magyar felmenőkkel rendelkező, utolsó jelentős Přemysl uralkodó, II. Vencel (1271–1305) híres középkori bányászati törvénye, a Ius Regale Montanorum (más néven: Con­ stitutiones iuris metallici) is tiltotta az érckereskedők árfelhajtó szövetségeit.18 Míg a kartellek és monopóliumok kártékonyságát már korán, addig a verseny hasznosságát csak a felvilágosodás idején kezdték felismerni. Az idáig vezető út nehézségeire világít rá Max Weber kérdésfeltevése a protestáns etika és kapitalizmus 13 Richard Wilberforce: The Law of Restrictive Practices and Monopolies, Sweet and Maxwell, 1966., 20–22.

14 Más vélemények szerint ez Kr. e. 50-ben Julius Caesar bocsátotta ki. Lásd.: Damien Geradin, Anne Layne-Farrar – Nicolas Petit: EU Competition Law and Economics, OUP Oxford, 2012., 1.34. pont, 59. sz. lábjegyzet.

15 Adolf Berger: Encyclopedic Dictionary of Roman Law. (Transactions of the American Philosophical Society; New Series, Volume 43, Part 2, 1953) New York: American Philosophical Society, 1953., 553.

16 Giandomenico Majone: Regulation and its modes, in: Regulating Europe, European Public Policy Series, edited by Jeremy R ichardson, Routledge, 1996, Part I. Introduction.

17 (1599) 74 ER 1131, (1602) 77 Eng Rep 1260 and (1599) Noy 173 http://www.commonlii.org/uk/ cases/EngR/1572/398.pdf 18 Damien Geradin – Anne Layne-Farrar – Nicolas Petit: EU Competition Law and Economics, OUP Oxford, 2012., 1.35. pont, 61. sz. lábjegyzet.

18

II. A versenyszabályozás történeti fejlődése

szelleme című munkájában, amikor felteszi: „hogyan vált a kereskedéséből, ebből a legjobb esetben erkölcsileg megtűrt viselkedésből tiszteletet érdemlő hivatás”.19 Már Arisztotelész is felvetette Politikájában, hogy „[…] egyesek azt hiszik és kitar­ tanak amellett, hogy az ökonómia feladata az, hogy megőrizzék és korlátlanul gya­ rapítsák pénzbeli vagyonukat. Ennek a felfogásnak oka az életre, de nem a helyes életre való törekvés [...]”20 Márpedig Arisztotelész komoly hatással volt a középkor meghatározó teológusára és filozófusára, Szent Ágostonra (354–430), aki a fő bűnök egyikének tartotta a pénzsóvárságot. Igaz, elismerte, hogy a különböző szenvedélyekre törekvéssel a káros hatások kiolthatják egymást.21 Ezzel akaratlanul is lerakta a későbbi kiegyenlítőszenvedély-tan alapját, amely a felvilágosodás korában hozzájárult ahhoz, hogy a korábban elítélt szenvedélyeket (bűnöket) megfossza az erkölcsi ellenérzésektől. Elegendő, ha csak Cervantes Don Quijotéjára gondolunk (1605), melyben a lovageszmény, a dicsőségvágy ártatlan és komolytalan szenvedélyként kerül bemutatásra. A felvilágosodás kora a kereskedést is olyan ártalmatlan tevékenységnek láttatta, amelyet engedni kell felszínre törni. Ennek jegyében született meg Adam Smith (1723–1790) Vizsgálódás a nemzetek jólétének természetéről és okairól című műve, melyben kifejti, hogy amikor az egyének saját önös érdekeik szerint cselekednek, akkor azzal összességében – egy láthatatlan kéz révén – a közérdeket mozdítják elő, ezért hagyni kell őket kereskedni.22 A felvilágosodás magával hozta tehát a szabad piac korlátlan szabadságát, melynek hátrányai azonban hamarosan, az ipari forradalom végére nyíltan meg is mutatkoztak. XI. Pius pápa, XIII. Leó Rerum Novarum kezedetű enciklikája 40. évfordulója alkalmából kiadott Quadragesimo Anno kezdetű enciklikájában23 (1931) így emlékezik meg erről: „a gazdaság helyes rendje sem engedhető át a benne működő erők szabad versenyének. […] ez az eszme, mivel elfelejtette, vagy nem is ismerte a gazdaság társadalmi és erkölcsi természetét, […] úgy vélte, hogy az államhatalom­ nak a gazdaságot mint független és teljes mértékben szabad tevékenységet kell tekin­ tenie és ezt a szabadságát kell biztosítania, mondván: megvan annak a maga saját szabályozó elve, a piac meg a szabad verseny, amivel sokkal tökéletesebben elkor­ mányozza saját magát, mint bármely teremtett értelem közbeavatkozásával. Pedig a szabad verseny, noha szilárd határok közé szorítva helyes és kétségkívül hasznos dolog, arra teljességgel képtelen, hogy a gazdaságot szabályozza.”

19 Max Weber: A protestáns etika és kapitalizmus szelleme, fordította: Gelléri András, Józsa Péter, Somlai Péter és Tatár György, Gondolat Kiadó Budapest, 1982, 83.

20 Arisztotelész: Politika, 9. http://mek.oszk.hu/04900/04966/04966.pdf (letöltés ideje: 2013. május 25.).

21 Albert O. Hirschman: Az érdekek és a szenvedélyek, Jószöveg Műhely, 1998, 16.

22 Adam Smith: Vizsgálódás a nemzetek jólétének természetéről és okairól, fordította Éber Ernő, I. kötet, Napvilág Kiadó 2011., 488–489.

23 88., http://www.vatican.va/holy_father/pius_xi/encyclicals/documents/hf_p-xi_enc_19310515_ quadragesimo-anno_en.html (letöltés ideje: 2013. május 25.).

II. A versenyszabályozás történeti fejlődése

19

2. Modern versenyjog születése: az amerikai Sherman Act Ehhez hasonló megfontolások vezettek az egyik első versenyjogi szabályozás, az egyesült államokbeli Sherman, ohaiói szenátorról elnevezett törvény elfogadásához 1890-ben, amely tiltotta a versenykorlátozó megállapodásokat és monopolizációt. A XIX. sz. végére a termelésikapacitás-felesleg és az ezzel járó alacsony árak ellen a vállalatok válasza többnyire a kartell volt. Az Egyesült Államokban ennek jellemző jogi eszközévé pedig a trust vált. A monopolizált iparágak (pl. olaj) felett ellenőrzést gyakorlók ugyanis leginkább ezen jogi forma révén irányították befektetéseiket és ezen keresztül terjesztették ki hatalmukat egy teljes iparágra. A trust lényege, hogy a tulajdonosok érdekeltségeit az ő javukra egy vagyonkezelői testület kezeli. Ezért fonódhatott tehát össze a trust jogi fogalma a monopóliumok elleni küzdelemmel az Egyesült Államokban a XIX. sz. végén (antitrust). Stigler24 szerint a Sherman Act elfogadása melletti döntő érv az volt, amikor a kartellek az 1880-as évekre már a mezőgazdaságot fenyegették (pl. a magas vasúti szállítási díjak miatt) és ez ahhoz vezetett, hogy egyre több szövetségi állam fogadott el monopóliumokat, illetve kartelleket korlátozó törvényeket. A kor legnagyobb trösztje Rockefeller Standrad Oilja volt, amely kezdetben Ohaióban működött és ellenőrzését nem csak az olajiparra, de a vasútra is kiterjesztette, amit aztán többek között arra használt, hogy a versenytárs olajipari vállalatok szállítási lehetőségeit korlátozza. Miután Ohaióban megtiltották a trustnek, hogy különböző iparágak felett gyakoroljanak ellenőrzést, a Standard Oil New Jersey-be tette át székhelyét, ahol nem volt érvényben ilyen szabály.

Ezt követően terjesztette elő Sherman, Ohaio Állam szenátora a máig hatályos szövetségi versenytörvényt, amelyet a Standard Oillal szemben ugyan csak 1911-ben alkalmaztak először, akkor viszont fel is darabolták a társaságot.25

3. Az európai versenyjog fejlődése Míg az USA mindig is erős ellenérzést mutatott a kartellekkel szemben, addig Euró­ pában eltérő volt a helyzet. A két világháború között az európai gazdaság jelentős részét a kartellek ellenőrizték, amelyekre nem gyakran a munkabéke zálogaként is tekintettek. Jellemző a korra, hogy a kartellek jogi megítélését a szerződéses szabadság és a verseny szabadsága között feszülő magánjogi ellentét körében vizsgálták.26 Már ekkor közgazdasági oldalról sok kritika érte ugyanis a kartelleket és a bírói gyakorlat ezeket gyakran a közérdekkel és jóerkölccsel is ellentétesnek minősítette.27 Erre rímel24 George J. Stigler: The Origin of the Sherman Act, The Journal of Legal Studies Vol. 14, No. 1 (Jan., 1985), 1–12.

25 221 US 1 31 S. Ct. 502; 55 L. Ed. 619; 1911 U.S. LEXIS 1725.

26 Szilágyi Pál – Tóth András: A kartellszabályozás történeti fejlődése, Versenytükör 2016. Különszám II. (XII. évfolyam), 4–13.

27 Homoki-Nagy Mária: Megjegyzések a kartellmagánjog történetéhez, 2016. évi II. külön-

szám, 45.

20

II. A versenyszabályozás történeti fejlődése

ve az 1923-as német gazdasági hatalommal való visszaélés ellen fellépő jogszabály (később hasonlóan a magyar 1931. évi XX. tc.) a minisztert hatalmazta fel, hogy a gazdaság egészét vagy a társadalmi jólétet veszélyeztető kartellekkel vagy ahhoz hasonló szerveződésekkel szemben fellépjen, azaz kötelezhette a kartellt a létrehozó szerződés felbontására.28 A törvény azonban kevés hatást gyakorolt és kartellizálódás menthetetlenül folytatódott Németországban, amely a második világháború során az ordoli­ berálisok kapcsán lentebb ismertetett sajnálatos következményekkel járt.

3.1. ESZAK Szerződés Európában a versenyjogi szabályozás az 1951-es Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó 1951-es Párizsi Szerződében (ESZAK) jelent meg, amely tiltotta a versenykorlátozó megállapodásokat, az erőfölénnyel való visszaélést, illetve a szén- és acélipari összefonódásokat a Főhatóság engedélyétől tette függővé. Az ESZAK versenyjogi szabályait egyrészről Németország erőforrásokhoz való hozzáférésnek korlátozása és ezzel egy újabb háborúba való sodródás megelőzése, másrészről pedig az Egyesült Államok példája vezérelte, ahol a versenyző piac szabályozási biztosítása hatékonyságnövelőnek bizonyult.

3.2. Ordoliberális iskola Az Európai Közösséget létrehozó 1957-es Római Szerződés versenyjogi rendelkezéseit elvi oldalról jelentős mértékben befolyásolták a freiburgi közgazdasági iskola képviselői. Felismerték, hogy a német háborús politikát a kartellekkel és monopóliumokkal jellemzett német gazdaság könnyebben ki tudta szolgálni. Számukra ezért a piaci hatalom korlátozása annak megelőzését jelentette, hogy az politikai hatalommá alakuljon át.29 Ez a lényegében kétszeres hatalmi probléma tehát abból a felismerésből fakad, hogy a gazdasági hatalom a politikára is ki tudja terjeszteni befolyását, ezáltal politikai hatalmi tényezővé válva.30 E felfogásban az állam feladata az uralomtól mentes (gazdasági) rend (ordo) létrehozása (tág értelmű gazdasági alkotmány)31, amely igényli a versenyt és a versenyt védő szabályozás létét és azt a piacgazdaság legfontosabb feltételévé, a gazdasági alkotmány elsőrendű alkotóele28 Szilágyi Pál – Tóth András: A kartellszabályozás történeti fejlődése, Versenytükör 2016. Különszám II. (XII. évfolyam), 4–13.

29 Liza Lovdahl Gormsen: The Conflict between Economic Freedom and Consumer Welfare in the modernisation of Article 82 EC, European Competition Journal Vol. 3 No. 2, December 2007., 332.

30 Werner Mussler: Die Wirtschaftesverfassung der Europaische Gemeinschaft im Wandel, Von Rom nach Maastricht, Nomos Verlagsgesellschafts, Baden-Baden, 1998, 32., hivatkozza: Drinóczi Tímea: A gazdasági alkotmányról I, Magyar Közigazgatás 2005. 4. sz. 241, 26. sz. lábjegyzet.

31 Rüdig Zuck: Witschaftsverfassung und Stabilitätsgestz, Wilhelm Goldmann Verlag, München 1975. 14–16., hivatkozza: Drinóczi Tímea: A gazdasági alkotmányról I, Magyar Közigazgatás 2005.

4. sz. 242., 52. sz. lábjegyzet.

II. A versenyszabályozás történeti fejlődése

21

mévé teszi. A verseny folyamatának védelmére úgy tekintettek, mint amely az egyének egyenlőségének és az emberi szabadságok garantálását szolgálja.32 Franz Böhm szerint a versenyszabályozás megalkotása mögötti motivációt nem a gazdaság hatékonysága, hanem a szociális igazságosság és az egyéni szabadságjogok alkotják, amelyet a monopóliumok fenyegethetnek.33 Erre vezethető vissza az erőfölén�nyel rendelkezők többletfelelőssége. Az Európai Bíróság több döntésében is kifejtette, hogy „míg az erőfölény fennállásának megállapítása önmagában nem jelent az érintett vállalkozás elleni bármiféle kifogást, e vállalkozás, függetlenül helyzete okai­tól, különös felelősséggel tartozik azért, hogy magatartása ne korlátozza a kö­ zös piacon a valóban torzításmentes versenyt.”34 Az ordoliberális iskola, annyiban különbözik a klasszikus liberális iskolától, hogy az egyént (ebben az értelemben a piaci magánautonómiát) nemcsak az államtól, hanem a piaci magánhatalomtól is védendőnek tartja. Ez tehát nem pusztán a verseny biztosításának szükségességét jelentette, hanem a verseny szabályainak megalkotását is. Erre vezethető tehát vissza versenyt védő szabályozás kidolgozásának igénye és a gazdasági alkotmányon belüli fő tárgyává tétele.35 Ez a megközelítés tükröződik az EU gazdasági alkotmányosságában is. Összefoglalva tehát az ordo­ liberális téziseket:36 – egyéni gazdasági szabadság, – ennek biztosítására az állam fenntartja a versenyző piaci struktúrákat, – jogilag ezt támogatja a versenyszabályozás, – mindez a gazdasági alkotmány részévé téve.

4. A magyar versenyjog fejlődése 4.1. A két világháború közti magyar szabályozás és nemzetközi háttere Az 1923. évi V. törvénycikk a tisztességtelen versenyről generálklauzulája tiltotta az üzleti verseny üzleti tisztességbe vagy általában jó erkölcsbe ütköző módon való folytatását. A törvénycikk második fejezete a különös tényállási elemek körében ti32 W Sauter: Competition Law and Industrial Policy in the EU, Oxford, Clarendon Press, 2003, 47. hivatkozza: Liza Lovdahl Gormsen, 333., 25. sz. lábjegyzet.

33 F Böhm: Democracy and Economic Power, in Cartel and Monopoly in Modern Law, Karlsruhe, C. F. Müller, 1961., 28., hivatkozza: Liza Lovdahl Gormsen, 333., 26. sz. lábjegyzet.

34 322/81. sz., Michelin kontra Bizottság ügyben EBHT [1983], 3461. o. 57. pontja és a T228/97. sz., Irish Sugar kontra Bizottság EBHT [1999.], II2969. o. 112. pontja.

35 Werner Mussler: Die Wirtschaftesverfassung der Europaische Gemeinschaft im Wandel, Von Rom nach Maastricht, Nomos Verlagsgesellschafts, Baden-Baden, 1998, 27–28., hivatkozza: Drinóczi Tímea: A gazdasági alkotmányról I, Magyar Közigazgatás 2005. 4. sz. 244., 81. sz. lábjegyzet.

36 Conor Talbot: Ordoliberalism and Balancing Competition Goals int he Development of the Eu­ ropean Union, The Antitrust Bulletin, 61 (2) June 2016. 264–289.

22

II. A versenyszabályozás történeti fejlődése

lalmazta az áruk szédelgő feldicsérését, bitorlást, utánzást, hírnévrontást, a hólabdaszerződéseket37 és védte az üzleti titkot a tisztességtelen felhasználástól. A törvénycikk rendelkezéseinek megsértőivel szemben a kártérítés követelése mellett magánindítványra büntetőeljárásnak volt helye, amelyben a vádat magánvádló képviselte.

Ezt a törvénycikket az Országgyűlés csak az 1984. évi IV. törvény hatálybalépésével egy időben, 1985. január 1-jével helyezte hatályon kívül.

Az 1931. évi XX. törvénycikk a gazdasági versenykorlátozó megállapodásokról a kartellmegállapodások tekintetében előírta, hogy azok csak úgy érvényesek, ha írásba foglalták. Továbbá, ha a kartellmegállapodásban részt vevő legalább egyik résztvevőnek 20-nál több alkalmazottja volt, akkor nyilvántartás céljából a közgazdasági miniszterhez is be kellett jelenteni. Ez esetben a bejelentés is érvényességi kellék volt. A törvénycikk alkalmazása során felmerülő kérdések tekintetében szükséges véleményadásra létrehozták Budapesten az országos Kartellbizottságot, amely elnökből, helyettes elnökből és kilenc tagból állt. Ha a kartellmegállapodás a közérdeket veszélyeztetette, különösen ha az áru termelését, forgalmát vagy az áralakulást a fogyasztóközönségnek vagy a termelőknek, hátrányára indokolatlanul szabályozta, akkor a közgazdasági miniszter iratok benyújtására hívhat fel, átvizsgálhatta az üzletmenetet, személyeket hallgathatott meg. Ezen túl a közgazdasági miniszter utasíthatta a kincstári jogügyi igazgatóságot, hogy a Kartellbíróságnál közérdekű keresetet indítson, hogy a bíróság szabjon ki bírságot, a létrejött alakulatot oszlassa fel, vagy a megállapodás végrehajtását tiltsa meg. A Kartellbíróság a Kúria körében szervezett külön bíróság volt, amely elnökön felül két ítélőbíróból és két ülnökből álló tanácsban járt el. A Kartellbíróság elnöke a Kúria elnöke vagy a Kúria elnökének kijelölése alapján a Kúria másodelnöke vagy egyik tanácselnöke volt. A Kartellbíróság két tagját a Kúriának a Kúria elnöke által előre kijelölt tanácselnökei és ítélőbírói közül az eljáró tanács elnöke hívja be. A Kartellbíróság ülnö­keit az eljáró tanács elnöke abból a 10 fős listából választja ki, akiket igazságügy-miniszter három évre jelölt ki előre, mégpedig közgazdasági miniszter által összeállított, legalább 30 szakember nevét tartalmazó jegyzékből.

4.2. A rendszerváltozás és az azt megelőző versenyszabályozás Hosszú szünet után került elfogadásra – az IMF hiteltárgyalások eredményeként38 – az 1984. évi IV. törvény a tisztességtelen gazdasági tevékenység tilalmáról, amely tiltotta a tisztességtelen versenyt (benne különösen a hírnévrontást, bitorlást, bojkottfelhívást, védte az üzleti titkot), a fogyasztók megtévesztését, kartellt, össze37 A vevő vagy valamely szolgáltatás megrendelője csak abban az esetben szerzi meg vagy kapja meg az árút vagy a szolgáltatást, ha meghatározott számú további vevőket vagy megrendelőket gyűjt és ha ez nem sikerül, a szerződés kikötése szerint joghátrány éri.

38 Tóth Tihamér: A versenyfelügyelet mai kérdései és a Gazdasági Versenyhivatal, Gazdasági kormányzás. Változás és alkalmazkodás a magyar gazdaságirányítás intézményrendszerében, Szerkesztette: Bod Péter Ákos – Báger Gusztáv, Aula Kiadó Kft. 2008., 145.

II. A versenyszabályozás történeti fejlődése

23

hangolt magatartást, további eladási ár megkötést, árukapcsolást, erőfölénnyel vis�szaélést, tisztességtelen ár alkalmazását. A törvény tehát nem szabályozta az összefonódás-ellenőrzést. A törvény megsértése esetére bírósághoz lehetett fordulni, illetve a piacfelügyeletet gyakorló minisztérium az erőfölénnyel való visszaélés és bojkottfelhívás esetét kivéve eltilthatott a jogsértő magatartás további folytatásától.

Ha a magatartás további folytatásának megtiltása iránt a bíróságnál pert indítottak, a piacfelügyeletet gyakorló minisztériumnak az eljárást fel kellett függeszteni. A törvényben tiltott magatartások miatt keletkezett vitákat egyeztető eljárás keretében is rendezni lehetett. Az egyeztető eljárás lefolytatását az érdekeltek például a Magyar Kereskedelmi Kamarától kérhették csak közösen és ez esetben az egyeztetést végző szerv ajánlást tehetett.

A rendszerváltozást követően került elfogadásra a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény, amely az 1984. évi IV. törvényhez képest egyrészt már tartalmazta az összefonódás-kontrollra vonatkozó szabályokat és 1991. január 1-jével létrehozta a Gazdasági Versenyhivatalt (GVH). A GVH élén a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök által hat évre kinevezett elnök és két elnökhelyettes állt, akik közül az egyik helyettes egyúttal a Versenytanács elnöke. A Versenytanács tagjait a GVH elnöke nevezte ki határozatlan időre és hármas tanácsokban járt el. A GVH eljárásait hivatalból és kérelemre is megindíthatta.

A Versenytanács a döntéseit tárgyalás tartásával hozta, amelyen kérelmező is jelen lehetett, észrevételeket tehetett.

4.3. A hatályos versenyszabályozás és az EU-csatlakozás A máig hatályos – bár számtalan alkalommal módosított39 – versenytörvény a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.), amely alapvetően eljárásjogilag hozott lényeges változást elődjéhez képest. Lényeges változást jelentett az eljárásrendben, hogy a kérelmes eljárások köre lényegesen leszűkült és a kartell, fogyasztók megtévesztése és erőfö39 Néhány fontosabb módosítás: 2005. évi LXVIII. törvény, hatályos: 2005. XI. 1-jétől. bevezeti a vállalkozáscsoport fogalmát és az ügyvéd-ügyfél kommunikációra vonatkozó mentességet a bizonyítékként való felhasználhatóságot illetően, valamint törvénybe iktatja a magánjogi jogérvényesítés szabályait. A 2009. évi XIV. törvény, hatályos: 2009. VI. 1-jétől bevezeti az összefonódás-ellenőrzéseknél az ún. SLC-tesztet (az összefonódás nem csökkenti jelentős mértékben a versenyt), törvénybe emeli az engedékenység szabályait, illetve bevezeti a magánjogi jogérvényesítés esetére a 10%-os megdönthető kárvélelmet és az engedékenységgel élt vállalkozást hátrébb sorolja a kár megtérítésére kötelezettek sorában. A 2009. évi LVI. törvény, hatályos: 2009. X. 1-jétől. megengedi a vizsgálat tárgyához nem kapcsolódó bizonyítási eszközről való másolatkészítést, illetve lefoglalást utólagos bírói engedély birtokában. A 2009. évi CLXIII. törvény, hatályos: 2010. IV. 1-jétől bevezeti az informátori díj intézményét. A 2013. évi CCI. törvény, hatályos 2014. VII. 1-jétől bevezeti az egyezségi kísérletet az antitrösztügyekben, a végrehajtási tilalmat a fúziókban és jelentősen átalakítja az iratbetekintés szabályait. A 2015. évi LXXVIII. törvény hatályos 2015. VI. 19-től lehetővé teszi, hogy a Versenytanács bizonyos feltételek fennállása esetén az első alkalommal jogsértést elkövető kkv-kat bírság helyett figyelmeztetésben részesítse.

24

II. A versenyszabályozás történeti fejlődése

lénnyel visszaélés eseteiben a hivatalbóli eljárásindítás került bevezetésre. A Tpvt. szerint a Versenytanács tagját a GVH elnökének javaslatára már a köztársasági elnök nevezi ki, igaz eredetileg itt is határozatlan időre.

1991. december 16-án aláírásra került az EU-s csatlakozási megállapodás, az ennek kihirdetéséről szóló 1994. évi I. törvény (EM) 2. §-ába foglalt 62. cikk (1) bekezdése többek között rögzítette a versenykorlátozó megállapodások és erőfölénnyel való visszaélés tilalmát, amennyiben az ilyen magatartások érinthetik Magyarország és a tagállamok közötti kereskedelmet. Az EM 62. cikk (2) bekezdése pedig előírta, hogy a 62. cikkel ellentétes gyakorlatot az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Szerződés (EKSz.) 85., 86. (jelenleg EUMSz. 101–102.) cikkekben foglalt szabályok alkalmazásából eredő kritériumok alapján kell elbírálni. Az ezen szabályok végrehajtására kiadott kormányrendelet (Vsz.) alapján az EM 62. cikk (1) és (2) bekezdésében foglaltak szerint az ügyek rendezése a GVH feladata. Az Alkotmánybíróság álláspontja az volt [30/1998. (VI. 25.) AB határozat], hogy a Vsz. alapján a GVH-nak alkalmaznia is kellett az EM 62. cikkében meghatározott kritériumokat.

Az AB szerint a vonatkozó alkalmazási kritériumok magukban foglalják a közösségi versenyjogi gyakorlatot. Az AB szerint a probléma pedig ebből következően abban állt, hogy az EM 62. cikk (2) bekezdése nem tartalmazza ezeket a kritériumokat, hanem csak utal azokra, „ahogyan azok a Közösség jogában léteznek és alakulnak”. Bár az AB szerint a közvetlen alkalmazási mechanizmus sajátos jellegzetessége a Közösség jogrendszere és az EU-tagállamok kapcsolatának, Magyarország abban az időben nem volt tagállama az Európai Uniónak. Így az EM 62. cikk (2) bekezdésében hivatkozott közösségi jogi kritériumok megjelenése a magyarországi jogalkalmazásban nem illeszthető a nemzetközi szerződések érvényesülésének rendjébe. Alapvetően azért, mert a vonatkozó kritériumok utalásként jelennek meg. Az utalás pedig a nemzetközi jog egyik alanyának belső jogszabályai­ ra és belső fórumainak (EU Bizottság, EU Bíróság), joggyakorlatára történik. Ahhoz, hogy ezek a kritériumok a magyar jogban érvényesülhessenek, a magyar jog szerint szükséges lett volna az átültetés, mert az AB szerint a népszuverenitáson és a demokratikus jogállamiságon alapuló demokratikus legitimáció szempontja a Magyarországon alkalmazandó jogi normákat illetően azt a követelményt állítja fel, hogy azok megalkotása a közhatalom végső forrására visszavezethető legyen.

Mindezek alapján az AB megsemmisítette a Vsz. azon rendelkezését, amely a GVH-t kötelezte az EKSz. 85. és 86. cikk alkalmazási kritériumainak alkalmazására. Ennek az AB döntésnek a hatására került elfogadásra a 2002. évi X. törvény, amely részletesen felsorolta azokat a Bizottsági csoportmentességi rendeleteket és további más közleményeket, amelyeket a GVH-nak az EM 62. cikk (2) bekezdésében hivatkozott közösségi jogi kritériumok keretében alkalmaznia kellett.

II. A versenyszabályozás történeti fejlődése

ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK 1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

A kartelltilalom középkori forrásai Mi motiválta a Sherman Act létrejöttét?

Mire vezethető vissza az antitröszt elnevezés?

Kartellek megítélése Európában a XX. század elején ESZAK és a versenyszabályok Mit jelent a kétszeres hatalmi probléma az ordoliberális iskola tanai szerint?

Mire vezethető vissza az ordoliberális elnevezés?

Miben különbözik az ordoliberális és a klasszikus liberális gazdaságpoltikai megközelítés?

Melyek az ordoliberális iskola főbb tanai?

Milyen érvényességi kellékei voltak egy kartellmegállapodásnak a gazdasági versenyt szabályozó megállapodásokról szóló 1931. évi XX. törvénycikk szerint?

Milyen módon lehetett egy kartellmegállapodással szemben fellépni az 1931. évi XX. törvénycikk alapján?

Milyen szervezeteket hozott létre a 1931. évi XX. törvénycikk a kartellek elleni fellépés támogatására?

Az EU versenyjogi gyakorlat alkalmazásának alkotmányos korlátai Magyarország EU csatlakozása előtt

25