Versenyjogi jogsértések esetén érvényesíthető magánjogi igények by ORAC Kiadó

DR. BASSOLA BÁLINT LL.M., DR. BELÉNYESI PÁL, DR. CSÉPAI BALÁZS, DR. DEDICS ZSIGMOND, DR. FEJES GÁBOR LL.M., DR. HEGYMEGI-BARAKONYI ZOLTÁN, DR. HORÁNYI MÁRTON, DR. NAGY CSONGOR ISTVÁN LL.M., DR. RUSZTHINÉ DR. JUHÁSZ DORINA, DR. SZABÓ PÉTER

VERSENYJOGI JOGSÉRTÉSEK ESETÉN ÉRVÉNYESÍTHETŐ MAGÁNJOGI IGÉNYEK

VERSENYJOGI JOGSÉRTÉSEK ESETÉN ÉRVÉNYESÍTHETŐ MAGÁNJOGI IGÉNYEK Szerkesztette: DR. BOYTHA GYÖRGYNÉ

Lap- és Könyvkiadó Kft.

© Dr. Bassola Bálint LL.M., 2008, © Dr. Belényesi Pál, 2008, © Dr. Csépai Balázs, 2008, © Dr. Dedics Zsigmond, 2008, © Dr. Fejes Gábor LL.M., 2008, © Dr. Hegymegi-Barakonyi Zoltán, 2008, © Dr. Horányi Márton, 2008, © Dr. Nagy Csongor István LL.M., 2008, © Dr. Ruszthiné dr. Juhász Dorina, 2008, © Dr. Szabó Péter, 2008, © HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2008 Dr. Bassola Bálint LL.M.: I. fejezet Dr. Belényesi Pál: IX. fejezet Dr. Csépai Balázs: III. fejezet Dr. Dedics Zsigmond: V. fejezet Dr. Fejes Gábor LL.M.: I–II. fejezet Dr. Hegymegi-Barakonyi Zoltán: VI. fejezet Dr. Horányi Márton: VI. fejezet Dr. Nagy Csongor István LL.M.: IV. fejezet Dr. Ruszthiné dr. Juhász Dorina: VII–VIII. fejezet Dr. Szabó Péter: IX. fejezet Szerkesztő: DR. BOYTHA GYÖRGYNÉ (Egyetemi docens, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar; a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsának volt elnöke) Kézirat lezárva: 2008. október 1. A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részeit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy módon – a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISBN: 978-963-258-045-6 Budapest, 2008 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása Internet: www.hvgorac.hu E-mail: info@hvgorac.hu Felelős kiadó: Lipovecz Éva, a kft. ügyvezető igazgatója Felelős szerkesztő: dr. Bíró Ildikó Judit Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva

Tartalom

TARTALOM

Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 I.

Dr. Bassola Bálint LL.M. – Dr. Fejes Gábor LL.M.: Versenyjogi jogsértések esetén érvényesíthető polgári jogi igények – néhány alapvetés . . . . . . . . . . . . . . 15

1. Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. A magánérdekű kikényszerítés múltja, jelene és jövője . . 2.1. „Paradigmaváltás” az Európai Bíróság ítéletei nyomán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2. Az Ashurst-tanulmány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3. Az Európai Bizottság által kiadott Zöld Könyv . . . . 2.4. Az Európai Bizottság Fehér Könyve . . . . . . . . . . . . 2.5. A közösségi versenyjog eljárásrendi modernizációja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. Közjogi jogalkalmazás és magánjogi jogérvényesítés . . 3.1. Versenyjogi tilalmak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.2. Hasonlóságok és különbségek, előnyök és hátrányok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.2.1. Cél . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.2.2. Eszközök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.2.3. Ki alkalmazza a jogkövetkezményeket? . . . . 3.2.4. Ki és mit igényelhet? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.2.5. Költségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.2.6. Bizonyítás kérdése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.2.7. Határidők kérdése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.2.8. Egyezség lehetősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

17 21 22 24 24 25 28 28 28 30 30 31 32 34 35 35 36 37

6 II.

Tartalom

Dr. Fejes Gábor LL.M.: Versenyjogi jogsértés – polgári jogi szankció: érvénytelenség, teljesítésre kötelezés és kártérítés versenyjogi alapon . . . . . . . . . . . 39

Versenyjogi jogsértés – polgári jogi szankció: az antitröszt versenyjogi szabályok megsértése miatt érvényesíthető polgári jogi igények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1. Bevezetés: a magánérdekű kikényszerítés célja és a cél-választás jogpolitikai következményei . . . . . . . . 2. A magánjogi igényalapok és azok csoportosítása . . . . . . 3. A megelőző szankció: az érvénytelenség . . . . . . . . . . . . 4. Az elősegítő szankció: a teljesítés követelése . . . . . . . . . 5. A felváltó/reparatív szankció: a kártérítés . . . . . . . . . . . . 6. Záró megjegyzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

41 41 47 54 79 93 108

III. Dr. Csépai Balázs: A kár fogalma, a kár számításának kérdései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109 IV. Dr. Nagy Csongor István LL.M.: A kartellkár egy speciális esete: a vétlen szerződő fél kártérítési igénye . . . 125 1. Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. Közösségi jogi bátorítás: Courage . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. A magyar jog és a nemo suam turpitudinem elve . . . . . . 3.1. A kártérítési felelősség fennállása: a károkozóhoz kapcsolódó feltételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.2. Kártérítési felelősség elleni védekezés: károsulthoz kapcsolódó feltételek . . . . . . . . . . . . . . . 4. Tipikus helyzetek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5. Konklúziók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . V.

Dr. Dedics Zsigmond: Az okozati összefüggés

a versenyjogi jogsértés és a keletkezett kár között . . . .

127 128 133 134 135 136 140 145

1. Bevezető . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 147 2. Okozati összefüggés a jogirodalomban . . . . . . . . . . . . . . 149 2.1. Conditio sine qua non . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 150

Tartalom

2.2. Az adekvát kauzalitás tana . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3. Előreláthatóság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.4. Egyéb módszerek (a közvetett károk kizárása, a károsult kockázati köre, méltányosság) . . . . . . . . . 2.5. Remoteness of damage . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.6. Okozatosság vagy beszámítás? . . . . . . . . . . . . . . . . 3. Okozati összefüggés a magyar bírói gyakorlatban . . . . . 4. Az új Ptk. tervezetének megoldása . . . . . . . . . . . . . . . . . 5. A beszámításnál figyelembe jövő versenyjogi szempontok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.1. Alapvető jogpolitikai megfontolások . . . . . . . . . . . . 5.2. A kár előreláthatósága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.3. A kár valószínűsége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.4. A versenyjogi jogsértés súlya . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.5. A károsult önhibája és kárenyhítési kötelezettsége . 5.6. A károsult „gazdasági sérülékenysége” . . . . . . . . . . 6. Pass-on defense és okozati összefüggés . . . . . . . . . . . . .

7 150 151 153 154 155 156 162 163 164 165 165 166 167 168 168

VI. Dr. Hegymegi-Barakonyi Zoltán – Dr. Horányi Márton: Közjogi kontra magánjogi jogérvényesítés? . . . . . . . . . . . 173 Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1. A közjogi és magánjogi jogérvényesítés viszonya: eltérő funkció – komplementer hatás . . . . . . . . . . . . . . . 1.1. A versenyjogi szabályok célja: . . . . . . . . . . . . . . . . a köz- és a magánérdek védelme . . . . . . . . . . . . . . . 1.2. A jogérvényesítés két ága: közjogi és magánjogi jogérvényesítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.3. A magánjogi jogérvényesítés létjogosultsága és szükségessége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.4. A közjogi és magánjogi jogérvényesítés viszonyrendszere: szinergiák és konfliktusok rendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. Az engedékenységi politika és a magánjogi jogérvényesítés kérdésköre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.1. Az engedékenységi politika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2. A Bizottság engedékenységi politikája . . . . . . . . . .

175 176 176 178 179 182 187 187 188

Tartalom

2.3. Engedékenységi politika a Versenyhivatal eljárásában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3.1. Az Engedékenységi politika jogi háttere Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3.2 Egy hatékony engedékenységi politika előfeltételei a gyakorlatban . . . . . . . . . . . . . . . 2.4. Az engedékenységi politika és a magánjogi jogérvényesítés közti konfliktus . . . . . . . . . . . . . . . . 2.4.1. A mentesülésben részesülő vállalkozás kártérítési felelősségi helyzete anyagi jogi szempontból . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.4.2. A mentesülésben részesülő vállalkozás kártérítési felelősségi helyzete perjogi és végrehajtási szempontból . . . . . . . . . . . . . . 2.4.3. A mentesülésben részesülő vállalkozások optimális kártérítési felelőssége: de lege ferenda . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.4.4. Az engedékenységi kérelem és a Versenyhivatal részére átadott bizonyítékok védelme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. Záró gondolatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

192 192 201 204 206 209 210 211 216

VII. Dr. Ruszthiné dr. Juhász Dorina: A versenyjogsértések szankciórendszere és a többszörös kártérítés . . . . . . . . . 217 1. A versenyjogsértések szankciórendszere és a többszörös kártérítés – Bevezető . . . . . . . . . . . . . . . 2. A többszörös kártérítés jogintézménye . . . . . . . . . . . . . . 2.1. Az Egyesült Államok szabályozása . . . . . . . . . . . . . 2.2. Az európai hagyományok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3. A többszörös kártérítés kritikája . . . . . . . . . . . . . . . 2.4. A kártérítési perek pozitív hatásai . . . . . . . . . . . . . . 2.5. A kártérítési perek negatív hatásai . . . . . . . . . . . . . . 2.6. A büntető kártérítés összefüggése a kártérítési perek negatív hatásaival . . . . . . . . . . . . 3. A kártérítés és a közjogi szankciók viszonya . . . . . . . . . 3.1. Közigazgatási szankciók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

219 220 220 223 227 227 228 229 231 232

Tartalom

3.2. Büntetőjogi szankciók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.3. Közbeszerzési jogi szankciók . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.4. A Tpvt. társasági jogi szankciója . . . . . . . . . . . . . . . 4. Záró gondolatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

9 234 239 240 248

VIII. Dr. Ruszthiné dr. Juhász Dorina: A kártérítési igény előterjesztője, avagy ki jogosult bírósághoz fordulni . . . 249 1. Bevezető . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. Az amerikai példa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. Az Európai Bizottság Fehér Könyve . . . . . . . . . . . . . . . . 4. Mikor lehet kártérítést követelni? . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5. Az egyéni igényérvényesítés jogosultjai . . . . . . . . . . . . . 5.1. A jogsértésen kívül álló károsult . . . . . . . . . . . . . . . 5.2. A jogsértésben részes károsult . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.3. Az egyéni jogérvényesítés speciális esete . . . . . . . . 6. A kollektív igényérvényesítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6.1. A közérdekű kereset . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6.2. A csoportos per . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7. Az igényérvényesítés elmulasztójával szembeni jogkövetkezmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7.1. Jogkövetkezmények a társasági jog alapján . . . . . . . 7.2. Jogkövetkezmények a Ptk. alapján . . . . . . . . . . . . . . 7.3. Jogkövetkezmények a munkajog alapján . . . . . . . . . 7.4. Jogkövetkezmények az államháztartási törvény alapján . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7.5. Jogkövetkezmények a büntetőjog alapján . . . . . . . . 7.6. A felelősségre vonás egyes formái közötti választás szempontjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8. Összegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

251 252 258 262 265 265 268 272 273 273 277 279 279 281 283 284 286 290 291

IX. Dr. Szabó Péter – Dr. Belényesi Pál: Az ügyvédi munkadíj egyik sajátos fajtája, az úgynevezett contingency fee szerepe a versenyjogi jogsértésekből eredő igények bíróság előtti érvényesítésében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 293

1. Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 295

Tartalom

2. A contingency fee szabályozása az egyes jogrendszerekben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.1. A contingency fee az angolszász gyakorlatban . . . . 2.2. Az ügyvédi munkadíjak szabályozása Franciaországban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3. Az ügyvédi díjszabás és az Európai Unió . . . . . . . . 3. Az ügyvédi munkadíjjal kapcsolatos magyar szabályozás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. A contingency fee alkalmazásának lehetséges előnyei és hátrányai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5. A contingency fee és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6. Következtetések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

299 300 302 303 307 310 312 317

Bibliográfia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 319

Tartalom

ELŐSZÓ

A közösség joggyakorlatában egyre inkább nő a versenyjog alkalmazásának hatóköre és jelentősége. A gazdasági hatékonyságot és a társadalmi felemelkedést szolgáló piaci verseny fenntartásához fűződő közérdek, úgyszintén a vállalkozások és a fogyasztók érdeke megköveteli, hogy a gazdasági verseny tisztességesen és korlátozásmentesen működjön. A gazdasági verseny zavartalan működését vannak hivatva biztosítani – többek között – a versenytörvények és a versenyfel ügyeleti eljárások. Ez utóbbiak mind a közösségben, mind a tagálla mokban alapvetően a közjogi jogérvényesítésre épülnek, és így köz jogi szankciók kerülnek alkalmazásra. A közösségi versenypolitikában azonban egyre nagyobb hangsúlyt kap, hogy a versenyjog megsértése miatt a magánjogi igények is széles körben kerüljenek érvényesítésre. Ez elősegítené a trösztellenes szabályoknak való nagyobb fokú megfelelést és fokozná a jövőbeni jogsértésektől való tartózkodást. A probléma felvetésére illetve kezelésére az Európai Bizottság 2005-ben Zöld Könyvet és 2008-ban a közösségi trösztellenes szabályok megsértésén alapuló kártérítési keresetekről szóló Fehér Könyvet adott ki. Az EKSz. 81. és 82. cikkének megsértése esetén valamennyi károsultnak lehetőséget kell biztosítani az emiatt keletkezett teljes kárának a megtérítésére, amihez viszont hatékony jogorvoslati rendet kell biztosítani. A kártérítési igények érvényesítése hatékony rendszerének kifejlesztése azonban nem válthatja fel, csupán kiegészítheti a hatóságok jogérvényesítő tevékenységét. Ez a kötet több önálló tanulmányból állt össze, amelyek egyenként, illetve egyes részproblémák mentén igyekeztek jelezni, hogy milyen problémák jelentkezhetnek a versenykorlátozó szabályok megsértésével összefüggésben keletkezett károk megtérítésére vonatkozó ma-

Tartalom

gánjogi igények érvényesítése esetén. Az egyes tanulmányok a jelenleg rendelkezésre álló külföldi és hazai publikációk, közösségi és hazai bírósági ítéletek, illetve a versenyhatóságok döntéseinek felhasználásával készültek. Tekintettel arra, hogy a felvetett problémákkal kapcsolatban még nem alakult ki egységes gyakorlat, illetve álláspont, a szerzők egyéni véleményüket fejtették ki. Nem az volt a cél, hogy egységes mű szülessen, hanem hogy a problémák jelzésre kerüljenek és a jogalkalmazás, esetleg a jogtudomány számára a tovább gondolkodáshoz ötleteket adjanak. A szerzők – többek között – arra kerestek választ, hogy a versenyjogi szabályok megsértése következtében jelentkező magánjogi igények érvényesítése a versenyjogi szabályok kikényszerítésének többleteszköze, vagy pedig elsődleges célja a sérült magánérdek orvoslása. Kérdésként vetődhet fel, hogy e körben milyen magánjogi igény érvényesítéséről lehet szó; a versenykorlátozás és az erőfölénnyel való visszaélés esetén hogyan értelmezhető a semmisség, a kártérítés iránti igény érvényesítése, illetve a teljesítés követelése. Nem kis problémát jelent annak kimunkálása, hogy a kartell működtetése esetén miként lehet a keletkezett kárt kiszámítani, kinek milyen összegű kára keletkezett. E körben mit jelent a tényleges kár? Az elmaradt haszon szerepe ha a versenykorlátozó megállapodás következtében a károsult a piacról kiszorult. A kár számszerűsítése aránylag egyszerűbb lehet, ha árkartellről van szó, de piacfelosztás, kibocsátás korlátozása esetén ez komolyabb gondot okozhat. További gondot jelenthet az is, hogy a kartelljogi felelősség objektív, még a kártérítési igényeket az általános vétkességi felelősség alapján kell elbírálni. A problémák azonban nemcsak anyagi jogi, hanem eljárásjogi jellegűek is lehetnek: ki érvényesítheti versenykorlátozás esetén a kártérítési igényt (aki a versenykorlátozás miatt kárt szenvedett, esetleg a megállapodásban részt vevők, közérdekű kereset előterjesztése). Az engedékenységi politika és a kartellek miatti kártérítési igények érvé-

Tartalom

nyesítése közötti ellentmondás vázolása, illetve javaslat annak feloldására. Az igényérvényesítés előmozdítása érdekében az eljárások egyszerűsítése és az eljárási költségek viselése, illetve csökkentése. A versenykorlátozás miatti magánjogi igények érvényesítése érdekében bíróság előtt indult eljárásokban az úgynevezett contingency fee szerepe. Bízom benne, hogy az e témában megjelenő első hazai nagyobb ívű próbálkozás segítséget nyújt mind a jogalkotók, mind a jogalkalmazók számára és a jogtudomány művelői is ösztönzést kapnak a versenyjog dogmatikai hátterének kimunkálásához. Budapest, 2008. június 30. Dr. Boytha Györgyné szerkesztő

I. VERSENYJOGI JOGSÉRTÉSEK ESETÉN ÉRVÉNYESÍTHETŐ POLGÁRI JOGI IGÉNYEK – NÉHÁNY ALAPVETÉS DR. BASSOLA BÁLINT LL.M., Gazdasági Versenyhivatal DR. FEJES GÁBOR LL.M., ügyvéd, partner, Oppenheim

I. Versenyjogi jogsértések esetén érvényesíthető polgári jogi igények – néhány alapvetés

1. BEVEZETÉS

Több jogterület fejlődésével kapcsolatban elmondható, hogy utólag általában azonosítható az a jelentősebb probléma vagy összefüggő problémacsokor, amelynek megoldása a gyakorlatot az adott periódusban foglalkoztatta és amely mintegy korszakjelzőként sokat elárul arról is, hogy abban időszakban az adott jogterületet milyen hatások érték, s milyen fontosabb társadalmi-gazdasági kihívásokra kellett válaszolnia. A közösségi versenyjog területén például a ’90-es évek második fele és az új évezred első évei egyrészt az antitröszt versenyjog (a kartelltilalom és az erőfölénnyel való visszaélés) szabályainak „közgazdaságosításával”1, másrészt pedig a hatósági fellépés illetve a felderítés eszközei hatékonyságának növelésével teltek 2. E folyamat a csoportmentességi rendeletek egy új hullámának elfogadásával (1999 és 2004 között)3, a Római Szerződés (EKSz.) 81. és 82. cikkének vég1

2 3

Idevágó kitűnő összegző munka: Ehlermann Claus-Dieter, Atanasiu Isabela Marilena és European University Institute. Robert Schuman Centre.: European competition law annual 2000: the modernisation of EC antitrust policy. Oxford; Portland, Or., Hart, 2001. Az elméleti alapokhoz lásd Nemessányi Zoltán: Az EK-Szerződés 81. és 82. cikkeihez kapcsolódó új végrehajtási rendelet elméleti kérdései. in Európai Jog. 2004. Lásd Ehlermann Claus-Dieter: The modernisation of EC antitrust policy: a legal and cultural revolution. In Common MArket Law Review. 2000/0. Ágazat-semleges csoportmentességi rendeletek: A Bizottság 2658/2000/EK rendelete (2000. november 29.) (szakosítási megállapodások), HL L304. szám, 2000. december 5., 3–6. o.; a Bizottság 2659/2000/EK rendelete (2000. november 29.) (kutatási és fejlesztési megállapodások), HL L304. szám, 2000. december 5., 7–12. o.; a Bizottság 2790/1999/EK rendelete (1999. december 22.) (a vertikális megállapodások), HL L336. szám, 1999. december 29., 21–25. o.; a Bizottság 772/2004/EK rendelete (2004. április 7.) (a technológiaátadási megállapodások), HL L123. szám, 2004. április 27., 11–17. o. Ágazat-specifikus csoportmentességi rendeletek: a Bizottság 358/2003/EK rendelete (2003. február 27.) (biztosítás), HL L53. szám, 2003. február 28., 1–26. o.; a Bizottság 1400/2002/EK rendelete (2002. július 31.) (gépjármű-terjesztés), HL L203. szám, 2002. augusztus 01., 1–22. o.; a Bizottság 823/2000/EGK rendelete (2000. április 19.) (vonalhajózás), HL L100. szám, 2000. április 20., 24–30. o.

Dr. Bassola Bálint – Dr. Fejes Gábor

rehajtásával kapcsolatos rendelet 2003. évi megalkotásával4 valamint a bizottsági „soft law” egyes elemeinek frissítésével5 nagyrészt lezárult; bizonyos – és egyelőre meddőnek tűnő – „utóvédharcok” az erőfölénnyel való visszaélés kapcsán még zajlanak.6 Abban bízunk, hogy nem vállalunk nagy kockázatot, amikor azt jósoljuk, hogy tíz év távlatából a vizsgálódó azt fogja majd látni, hogy a 2000-es évtized második felének versenyjogi diskurzusában az egyik (vagy talán a) legfontosabb csomópont a versenyjogi szabályok megsértése folytán érvényesíthető polgári jogi (magánjogi) igények kérdésköre volt. Az idevágó szakirodalmi vita-folyam7 (most már egyre több 4

6 7

A Tanács 1/2003/EK (2002. december 16.) rendelete a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról, HL L1. szám, 2003. január 4., 1–25. o. (a továbbiakban: 1/2003/EK Rendelet), ennek elemzéséhez Lásd Bassola Bálint, A közösségi versenyjog eljárásjogi reformjának hatása a magyar versenyjogra, in: Jogi Tanulmányok (szerk.: Nagy Marianna), Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest, 2005., 47–68. old. Különösen a de minimis közlemény (HL C368. szám, 2001. december 22., 13–15. o.); a 81. cikk (3) bekezdésének alkalmazásáról szóló közlemény (HL C101. szám, 2004. április 27., 97–118. o.); a kereskedelemre gyakorolt hatás fogalmáról szóló közlemény (HL C101. szám, 2004. április 27., 81–96. o.); a Versenyhatóságok Hálózatán belüli együttműködésről szóló közlemény (HL C101. szám, 2004. április 27., 43–53. o.); a Bizottság és a tagállami bíróságok közötti együttműködésről szóló közlemény (HL C101. szám, 2004. április 27., 54–64. o.); iránymutatás a bírság megállapításának módszeréről (HL C210. szám, 2006. szeptember 1.); közlemény a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről (HL C298. szám, 2006. december 8.). És a két legfontosabb szoft-jogi forrás: a „vertikális iránymutatás” (HL C291. szám, 2000. november 13., 1–44. o. és a „horizontális iránymutatás” (HL C3. szám, 2001. január 6., 2–30. o.). Elérhető: http://ec.europa.eu/comm/competition/antitrust/art82/discpaper2005.pdf Pl. Afferni Giorgo és Bulst Friedrich-Wenzel: Kartellrechtliche Schadensersatzansprüche von Verbrauchern. in Zeitschrift für Europäisches Privatrecht. 2005/1. 143. o., Bornkamm Joachim és Becker Mirko: Die privatrechtliche Durchsetzung des Kartellverbots nach der Modernisierung des EG-Kartellrechts. In Zeitschrift für Wettbewerbsrecht. 2005/3 213. o., Fuchs Andreas: Die 7. GWB-Novelle – Grundkonzeption und praktische Konsequenzen. in Wettbewerb in Recht und Praxis. 2005/11. 1384. o., Hempel Rolf: Private Follow-on-Klagen im Kartellrecht. in Wirtschaft und Wettbe werb. 2005/2. 137. o., Klees Andreas: Europäisches Kartellverfahrensrecht mit Fusionskontrollverfahren. Köln, Heymanns, 2005., Basedow Jürgen: Das Kartelldeliktsrecht und der „More Economic Approach”. In Europäische Zeitschrift für Wirtschaftsrecht. 2006/4. 97. o., Bulst Friedrich-Wenzel: Schadensersatzansprüche der Marktgegenseite im Kartellrecht. München, C.H. Beck, 2006., Fritzsche Alexander: Der Beseitigungsanspruch im Kartellrecht nach der 7. GWB-Novelle. in 2006/1. 42. o., Keßler Jürgen: Private Enforcement – Zur deliktsrechtlichen Aktualisierung

I. Versenyjogi jogsértések esetén érvényesíthető polgári jogi igények – néhány alapvetés

kontribúcióval Magyarországon is)8 és a több tagállamban is határozottan szárnyát bontogató bírósági gyakorlat9 mindenesetre e sorok szerzői szerint jelenleg a versenyjog legérdekesebb kérdés-feltevéseit eredményezi, a legtöbb esetben egyelőre kiforrott és biztos válaszok nélkül. A problémakör ez idő tájt egyébként Magyarországon gyakorlati jelentőséget is nyer, hiszen a jelen dolgozat írásával egyidőben indulnak az első olyan peres eljárások magyar bíróságok előtt, amelyekben az érintett felperesek olyan káraik megtérítését kérik, melyeket az alperesek a versenyjogot sértő magatartásukkal okoztak.10 des deutschen und europäischen Kartellrechts im Lichte des Verbraucherschutzes. in Wettbewerb in Recht und Praxis. 2006/9. 1061. o., Moch Christiane: Private Kartellrechtsdurchsetzung – Stand, Probleme, Perspektiven. In Wirtschaft und Wettbewerb. 2006/1. 39. o., Komninos Assimakis P.: ’Transient’ and ’Transitional’ Voidness of Anticompetitive Agreements: A Non-issue and an Issue. In European Competition Law Review. 2007/8. 445. o., Mcdougall Arundel és Verzariu Alexandra: Vitamins Litigation: Unavailability of Exemplary Damages, Restitutionary Damages and Account of Profits in Private Competition Law Claims. In European Competition Law Review. 2008/3. 181. o., Petrucci Carlo: The Issues of the Passing-On Defence and Indirect Purchasers’ Standing in European Competition Law. In European Competition Law Review. 2008/1. 33. o., Singla Tony: The Remedies (Not) Available for Breaches of Article 81 EC. In European Competition Law Review. 2008/3. 201. o. 8 Lásd pl. Nagy Csongor István: Versenyjogsértés és kártérítés: a magánjogi jogérvényesítés meghonosításának lehetőségei a magyar jogban. A tételes jogi keretekben rejlő lehetőségek és a rendelkezésre álló jogalkotási alternatívák. 2007. Lásd továbbá Csépai Balázs és Szatmáry István: A magánjogi jogérvényesítés lehetőségei a versenyjogba ütköző magatartásokhoz kapcsolódóan. In Tóth Tihamér (szerk.): A versenyjog aktuális kérdései. Budapest, 2005. 9 Pl. a német Bundesgerichtshof „Galoppübertragung” (WuW/E DE-R 2004, 1251), „Der Oberhammer” (WuW/E DE-R 2004, 1283), „Nachbauvergütung” (WuW/E DE-R 2004, 1267), „Standard-Spundfass” (WuW/E DE-R 2004, 1329) és „Hörfunkrechte” (WuW/E DE-R 2005, 1597) ügyekben hozott ítéletei; a Landesgericht Dortmund „Vita minpreise Dortmund” ügyben hozott ítélete (WuW/E DE-R 2004, 1352); az Oberlandesgericht Karlsruhe „Vitaminpreise” ügyben hozott ítélete (WuW/E DE-R 2005, 1229); a Landesgericht Frankfurt „Autovermietungsagenturen” ügyben hozott ítélete (2004 WuW DE-R 1200), az Oberlandesgericht Bremen Apollo Optik I ügyben hozott ítélete (2002 WRP 224); az Egyesült Királyságban a House of Lords Interpreneur Pub Company and others v. Crehan ügyben (2006, UKHL 38) hozott ítélete; a High Court of Justice, Queens Bench Division, Commercial Court Y Arkin v. Borchard Lines Ltd. ügyben hozott ítélete (2003, UKHL 34); a Chancery Division ítélete a Devenish Nutrition Ltd. v. Sanofi-Aventis SA ügyben (2007, EWHC 2394) 10 A Nemzeti Infrastruktúrafejlesztő Zrt. 2008 januárjában indított pert több építőipari vállakozással szemben. Forrás: http://index.hu/gazdasag/magyar/krpr080103/

Dr. Bassola Bálint – Dr. Fejes Gábor

A fentiek fényében jelen dolgozatnak két célkitűzése van: – Egyrészt pillanatfelvételt szeretnénk adni, hogy hol áll jelenleg a versenyjogi szabályok „magánérdekű kikényszerítésével”11 kapcsolatos szakmai diskurzus. Természetesen összegzésről még szó sem lehet: bár nem mondhatjuk, hogy az út elején állunk, az bizonyosnak tűnik, hogy a magánérdekű kikényszerítés alapkérdéseinek teljes körű elméleti vagy gyakorlati (vagy akár jogalkotói) megválaszolásához még hosszabb időre lesz szükség, ugyanakkor tanulságos lehet annak az útnak a tanulmányozása, amelyet az idevágó szakmai gondolkodás és eszmecsere bejárt; elsősorban – értelemszerűen – a közösségi jog vonatkozásában. Ez alapján lehet ugyanis következtetéseket levonni arról, hogy a vita milyen irányban fog folytatódni, illetve milyen további lépések várhatóak a jog formálásában résztvevő szereplőktől (így elsősorban a közösségi és a magyar jogalkotótól, illetve a bírósági gyakorlattól). – A fentieken túl a jelen munka célul tűzte ki – ismereteink szerint mintegy úttörő jelleggel –, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a magánérdekű kikényszerítéssel kapcsolatos diskurzus az utóbbi időben némileg egyoldalúan javarészt csak a magánjogi igényérvényesítés egyik területére, és azon belül is csak az egyik lehetséges dimenzióra koncentrált. Közelebbről is: a szakmai figyelem középpontjában elsődlegesen az antitröszt versenyjogi jogsértést elkövető vállalkozással szembeni kártérítési igény érvényesítése állt, ezen belül is elsődlegesen az az igény, melyet az állítólagos károkozó közvetlen üzleti partnerei (tipikusan: a vevői) érvényesítenek. Bár természetesen vitathatatlan jelentőséggel bír önmagában e téma szakmai felértékelődése is12, ugyanakkor hasznosnak tartanánk, ha az eszmecsere a polgári jogi igények valamennyi lehetséges típusát és az adott típusokon belüli Az angol nyelvű szakirodalomban használt „private enforcement” gyűjtőfogalom helyes és szabatos magyarosítása egyelőre várat magára. Jobb terminus technicus hiányában mi is a kissé pontatlan „magánérdekű kikényszerítés” kifejezést fogjuk használni. 12 Különösen igaz ez, ha a jelenlegi érdeklődést szembeállítjuk azzal az – utólag visszanézvést kissé nehezen magyarázható – teljes érdektelenséggel, amely ezt a témát egészen a ’90-es évek legvégéig övezte. 11

I. Versenyjogi jogsértések esetén érvényesíthető polgári jogi igények – néhány alapvetés

lehetséges irányokat (dimenziókat) szintén értékelné, mert adott esetben – ahogy alább röviden jelezni is fogjuk – az egyes lehetséges dimenziók akár a sérült magánérdekek reparálása, akár a versenyjogi szabályok kikényszerítésének hatékonysága szempontjából további előnyöket kínálhatnak. Az alábbiakban tehát először szemügyre vesszük a versenyjogi jogsértésre alapított polgári jogi igényérvényesítés jogi problémáival kapcsolatos eddigi elméleti és gyakorlati jogfejlődést, majd áttekintést nyújtunk a versenyjogi szabályok közjogi kikényszerítése és ugyanezen szabályokra vonatkozó magánjogi jogérvényesítés közötti összefüggésekről.13

2. A MAGÁNÉRDEKŰ KIKÉNYSZERÍTÉS MÚLTJA, JELENE ÉS JÖVŐJE Az antitröszt szabályok érvényre juttatásának két útja lehet: egyrészt a versenyfelügyelet (Magyarországon a Gazdasági Versenyhivatal) által – a verseny védelmében – indított közigazgatási eljárás keretében, másrészt pedig „magánfelek” polgári bíróságok előtt benyújtott olyan keresetei folytán, melyekben azok egy versenyjogi jogsértés kapcsán kívánnak polgári jogi jogkövetkezményeket érvényesíteni. Míg az Egyesült Államokban már hosszú évek óta tömegesen juttatják érvényre a versenyjogi szabályok megsértése miatt a magánjogi igényeket, addig ennek Európa államaiban a közelmúltig még nem volt bevett gyakorlata. Az ilyen jellegű jogviták statisztikai adatait tekintve megdöbbentő a különbség az amerikai és az uniós tagállamok között: míg az USA-ban az antitröszt jogérvényesítés 90%-a magánfelek kártérítési és egyéb polgári peres igényei formájában valósul meg14, addig az EK tagállamaiban 1962 óta mindössze néhány tucat Asztalos László szavaival: „a rendellenes magatartás polgári jogi szankcióiról”, lásd Asztalos László: A polgári jogi szankció. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1966. 74. skk.o. 14 A pontos képhez hozzátartozik, hogy ezek egy része ún. „follow-on action”, amelyet a versenyfelügyeleti eljárást követően nyújtanak be. Lásd Jones Clifford A.: Private enforcement of antitrust law in the EU, UK, and USA. New York, Oxford University Press, 1999. 79. old. 13

Dr. Bassola Bálint – Dr. Fejes Gábor

olyan keresetet számláltak, mely a közösségi versenyjogi jogsértés alapján sikeresen követelt kártérítést. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy több magánjogi jogérvényesítés nem jelent egyúttal kevesebb versenyfelügyeleti kikényszerítést. A versenyjogi szabályok ezen két módon történő érvényre juttatásának egymást kiegészítő jellegűnek kell lenniük, melyben az állam adott esetben – honorálva azt, hogy egy magánszemély (akár természetes személy, akár vállalkozás) „vállalja fel” a verseny tisztaságához fűződő közérdek érvényre juttatását – szakértelmével segítségére lehet a felperesnek (pl.: az amicus curiae intézménye keretében).

2.1. „PARADIGMAVÁLTÁS” AZ EURÓPAI BÍRÓSÁG ÍTÉLETEI NYOMÁN A közösségi jogban a deliktuális felelősség hosszú évtizedekig csupán két területre korlátozódott: egyrészt a Római Szerződésen alapuló közösségi intézmények felelősségére15, másrészt az Európai Bíróság joggyakorlata által kimunkált tagállami hatóságok felelősségére16. A versenyjogi szabályok megsértésével okozott károk nyomán érvényesíthető kártérítési kereset lehetőségét közösségi jogi szinten – tekintve, hogy sem a Római Szerződés, sem másodlagos jogforrások nem adnak erre vonatkozó iránymutatást – az Európai Bíróság csupán 2001-ben nyitotta meg egy precedens jellegű ítéletével: a Courage kontra Crehan17 ügyben ugyanis kimondta a kártérítési igény érvényesítésének lehetőségét közösségi versenyjogi szabályokba ütköző magatartások esetén. Sőt, ezen ítélet alapján a versenykorlátozónak ítélt szerződésben részt vevő fél is kérhet – bizonyos körülmények között – kártérítést. A Bíróság a közösségi joggal ellentétesnek nyilvánította az angol jog azon a rendelkezését, mely szerint a versenyellenes szerződésben részt vevő felek semmilyen esetben sem követelhetnek egymástól kártérítést – tekintettel arra, hogy mindketten a jogellenesség talaján állnak. Ilyen esetekben – a Bíróság álláspontja értelmében Lásd EKSz. 288. cikk Lásd inter alia, Cases C-6/90 and 9/90 Francovich v. Italy [1991] ECR I-5357 17 Lásd C-453/99 [2001] ECR I-6297. 15 16

I. Versenyjogi jogsértések esetén érvényesíthető polgári jogi igények – néhány alapvetés

– a nemzeti bíróságoknak árnyaltabban kell megközelíteni a kérdést, s meghatározott körülmények között még ilyenkor is fenn kell állnia a kártérítés lehetőségének. A Bíróság szerint ilyen körülmény lehet a kártérítést igénylő fél alkupozíciója: így például az általános szerződési feltételek alkalmazása esetén az egyik félnek még beleszólása sincs az – adott esetben versenyellenes – szerződés passzusainak meghatározásába; ez döntő szempont lehet a kártérítés megítélésénél. A fenti esetben is ilyen szerződés született, s a vállalkozás nem tudta betartani a megállapodásnak azon részét, mely hosszabb időre előre rögzített italmennyiségek vásárlására kötelezte őt. Álláspontja szerint azért kényszerült a szerződés megszegésére, mert szerződő partnere, egy tőkeerős nagyvállalat, az ő versenytársainak ugyanolyan feltételek mellett olcsóbban szállított árut, s ezzel őt csődközeli helyzetbe sodorta. A Bíróság kimondta, egy nemzeti jogszabály nem zárhatja ki teljes mértékben azt, hogy az egyik szerződő fél kártérítést kérhessen azért a kárért, melyet egy közösségi versenyjogba ütköző szerződés okozott neki. Ugyanakkor a Bíróság azt a polgári jogi elvet, miszerint előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat saját felróható magatartására, összeegyeztethetőnek tartotta a közösségi joggal. Aki tehát maga felelős a versenyellenes magatartásáért, az nem követelhet kártérítést. Ennek megfelelően például hiába igényelne kártérítést egy árkartellben részes vállalat a kartell-megállapodásban szintén részt vevő cégtársától. Ugyanakkor harmadik személy joggal sérelmezhetné, hogy őt – mint kívülállót – a kartellező vállalkozások versenyellenes magatartása folytán kár érte. Ugyanígy, egy piaci erőfölényével visszaélő cég „áldozata” is kártérítési igénnyel léphet fel, ha a kifogásolt magatartás a közösségi jog versenyszabályaiba ütközik. Később az Európai Bíróság a Manfredi-ügyben is a hasonló következtetésekre jutott a közösségi versenyjogi jogsértésből származó kártérítési igények nemzeti bíróságok előtti érvényesítése kapcsán.18 A Manfredi-ügy mindenesetre rávilágított arra, hogy még számos neuralgikus pont van az ilyen jellegű igények érvényesítése kapcsán. Az Európai Bíróság ugyanis csak alapelveket (egyenlőség elve – principle 18

Lásd Cases C-295/04 etc. Vincenzo Manfredi v. Lloyd Adriatico Assicurazioni SpA [2006] ECR I-6619

Dr. Bassola Bálint – Dr. Fejes Gábor

of equivalence; hatékonyság elve – principle of effectiveness) fektetett le, a polgári eljárásjogi és anyagi jogi kérdések szabályozása a tagállamok hatáskörébe tartozik.19 Tekintettel azonban arra, hogy a polgári (eljárási és anyagi) jog a tagállamok féltve őrzött szuverenitásának szerves részét képezi, ezért a közösségi „előretörés” ezen a területen számottevően nehezebb.

2.2. AZ ASHURST-TANULMÁNY Érzékelve, hogy az Európai Bíróság jogfejlesztő tevékenysége nyomán régi paradigmák dőlnek meg, az Európai Bizottság megbízást adott az Ashurst-tanulmány elkészítésére20. A londoni központú ügyvédi iroda, az Ashurst által tető alá hozott elemzésben feltárták, hogy melyek a hatékony magánjogi jogérvényesítés akadályai az egyes tagállamokban. A tanulmány arra is rávilágított, hogy az egyes országok rendkívül különbözően szabályozzák a kérdést, s megdöbbentően kevés a versenyjogi jogsértés alapján benyújtott polgári jogi keresetek száma.

2.3. AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG ÁLTAL KIADOTT ZÖLD KÖNYV Az Ashurst-elemzést az Európai Bizottság – mint az Európai Közösség fő jogszabály kezdeményező intézménye – által kibocsátott ún. „Mindazonáltal a tárgyra vonatkozó közösségi szabályok hiányában minden tagállam belső jogrendjére tartozik a hatáskörrel rendelkező bíróságok meghatározása, és azon peres eljárási módok szabályainak meghatározása, amelyeknek célja a bíróságok illetékessége alá tartozó személyeket a közösségi jog közvetlen hatályából következően megillető jogosultságok védelme, amennyiben ezek a módozatok nem kedvezőtlenebbek a belső jellegű hasonló eljárásoknál (egyenértékűség elve) és amennyiben nem teszik gyakorlatilag lehetetlenné, vagy rendkívül nehézzé a közösségi jog által biztosított jogok gyakorlását (tényleges érvényesülés elve) (Lásd Courage v. Crehan ügy, 29. pont; Lásd továbbá C-261/95. sz. Palmisani ügyben 1997. július 10-én hozott ítélet [EBHT 1997., I-4025. o.] 27. pontját).” 20 Lásd Waelbroeck Denis, Slater Donald és Even-Shoshan Gil: Ashurst Study on the conditions of claims for damages in case of infringement of EC competition rules. Ashurst, 2004. augusztus 31. http://ec.europa.eu/comm/competition/antitrust/actionsdamages/study.html 19

I. Versenyjogi jogsértések esetén érvényesíthető polgári jogi igények – néhány alapvetés

Zöld Könyv követte.21 A Bizottság rámutatott, a tagállami anyagi és eljárásjogokban a felperes számos nehézségbe ütközik a versenyjogi jogsértés nyomán követelt kártérítésének érvényesítésénél. Ezek közé sorolható a kár mértékének bizonyítása, a felperes által nehezen hozzáférhető bizonyítékok a versenyjogsértő oldalán, valamint – még ha sikerrel jár is – az így nyerhető kártérítés mértékének esetlegesen alacsony mivolta.

2.4. AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG FEHÉR KÖNYVE Ezt követően az Európai Parlament felhatalmazást adott az Európai Bizottságnak, hogy fogalmazzon meg konkrét intézkedési javaslatokat a kérdés előmozdítása érdekében. Ennek nyomán született az ún. Fehér Könyv22, mely részletesen elemzi azokat a jogorvoslati eljárási kérdéseket és lehetőségeket, amelyeket a tagállamok tehetnének annak érdekében, hogy teljes kártérítésben részesüljön a versenyjogi jogsértés károsultja. Ezek a következők: – Az Európai Bizottság álláspontja szerint bárkinek, aki versenyjogi jogsértés miatt kárt szenvedett, alanyi joga kell, hogy legyen arra, hogy valamely tagállami bíróság előtt kártérítést követelhessen. Ez a vertikum utolsó láncszemére – azaz a fogyasztóra – is érvényes kell, hogy legyen. Kérdés, hogy hogyan oldható meg egy olyan kereset benyújtása, melyben nagyszámú fogyasztó szenvedett – egyénileg – viszonylag kis mértékű kárt. Ezt orvosolandó javasolja a Bizottság, hogy egyes feljogosított szervezeteknek (pl.: fogyasztóvédelmi egyesületek) álljon jogában ezen fogyasztók nevében keresetet benyújtani.23 Ugyanakkor az is lehetséges legyen, hogy a fogyasztók maguk alakítsanak pertársaLásd Damages actions for breach of the EC antitrust rules, COM(2005) 672 final Lásd Discussion Paper on Damages actions for breach of the EC antitrust rules, COM(2007) 23 Az ilyen típusú kereset nem ismeretlen a magyar jogban, hiszen tisztességtelen ÁSZFek esetén ez lehetséges, Lásd Bassola Bálint: Az általános szerződési feltételekben alkalmazott tisztességtelen klauzulák kérdésköre – a francia és a magyar jogalkotás és jogalkalmazás összehasonlító jogi elemzése egy közösségi jogi irányelv fényében. In Szabó Gergely (szerk.): Magyarország és az Európai Unió. Magyar Országgyűlés, 2004. 21

Dr. Bassola Bálint – Dr. Fejes Gábor

ságot, melyben közösen képviselik érdekeiket. Az Európai Bizottság ugyanakkor felhívja a figyelmet arra is, hogy azok, akik egyénileg kívánják igényüket érvényesíteni, azok ezt megtehessék, valamint azt is ki kell küszöbölniük az egyes tagállami jogoknak, hogy ugyanazon kárra ne nyújthassanak be többszörös kártérítést. – A tagállami jogoknak biztosítaniuk kell, hogy a felperesek – bizonyos korlátok között – hozzáférjenek az alperes birtokában levő bizonyítékokhoz. Ez gyakran azért ütközik nehézségekbe, mert a versenyjogi jogsértést elkövető vállalkozások eltitkolják, megsemmisítik a rájuk nézve terhelő bizonyítékokat. – Az Európai Bizottság jogsértést megállapító határozatát a felperes – polgári jogi igénye érvényesítésénél – kötelező erejű bizonyítékként használhatja fel a bíróság előtt.24 A Bizottság ugyanezt indítványozza a nemzeti versenyhatóságok határozatainak vonatkozásában is. Sőt, így kellene tenniük a tagállamoknak az Európai Versenyhatóságok Hálózatában részt vevő tagállami versenyhivatalok határozatai és bírósági ítéletei kapcsán is. – Az egyes tagállamok kártérítési jogai a vétkesség kérdését igen különbözően szabályozzák: egyes jogok ezt a kártérítés feltételé nek tekintik, mások azonban nem. Az Európai Bizottság ezért azt javasolja, hogy ha a károsult bizonyította a versenyjogi jogsértést, akkor a károkozó köteles legyen a kár megtérítésére, kivéve, ha bizonyítja, hogy megfelelő gondossággal eljárva sem lehetett tudomása arról, hogy magatartása sérti a versenyt. – Az Európai Bizottság a teljes kártérítés elvét vallja, azaz a károsult részére meg kell téríteni a tényleges kárát, az elmaradt hasznát és akár a kamatokat is. Sokszor azonban igen nehéz ezek számszerű alátámasztása. Ennek érdekében a Bizottság számítási, becslési modelleket kíván kidolgozni a felperesek igényérvényesítésének megkönnyítése érdekében. – Az árnövelés áthárítása használható mind védekezésként, mind pedig támadásként. A vertikum köztes láncszemei gyakran áthárítják a vertikum felsőbb szintjén elkövetett versenyjogsértésből származó árnövekedést az alsóbb szintre (végső soron – jellem24

Lásd 1/2003/EK Rendelet 16. cikk (1) bek.

I. Versenyjogi jogsértések esetén érvényesíthető polgári jogi igények – néhány alapvetés

zően – a fogyasztóra). Érvényt kell szerezni tehát annak, hogy az, aki át tudta hárítani az árnövekedést a vertikum következő szintjére, ne követelhessen kártérítést (ezáltal ugyanis jogalap nélkül gazdagodna). Egyúttal a Bizottság azt javasolja, hogy a tagállami jogok állítsanak fel megdönthető vélelmet, mely szerint a versenyjogellenes magatartásból származó kárt teljes egészében a közvetett fogyasztók szenvedték el. – Az igényérvényesítésnél az elévülési időnek számos esetben van döntő jelentősége. A Bizottság ezért azt javasolja, hogy a folytatólagos vagy ismételt jogsértéseknél az elévülési idő ne kezdődjön meg a jogsértés abbahagyása előtt vagy azelőtt, hogy a károsulttól ésszerűen elvárható lett volna, hogy tudomást szerezzen a jogsértésről és az ebből származó kárból. – A kártérítési kereset benyújtásával, majd a képviselettel kapcsolatos költségek kérdése nyilvánvalóan fontos szerepet játszik a felperes abbéli döntésében, hogy érvényesítse-e polgári jogi igényét. Éppen ezért az Európai Bizottság azt javasolja, hogy a tagállami jogok ösztönözzék a felek peren kívüli egyezségét, valamint csökkentsék az ilyen jellegű eljárások illetékeit. Ez utóbbi indokoltnak is tűnik, hiszen a versenyjogsértések feltárása és szankcionálása a közérdeket is szolgálja. – Mind az EK-ban, mind pedig az egyes tagállamokban fontos részét képezi a versenyhatósági munkának az ún. engedékenységi kérelmek (leniency applications) befogadása. Számottevően csökken azonban az engedékenységi programok vonzereje, ha a kérelmet benyújtó vállalkozás tudatában van annak, hogy nyilatkozata – a versenytársai számára is megismerhető módon – nyilvánosságra kerül, sőt valószínűleg kártérítési keresettel is szembesülnie kell a későbbiekben. Ezért vetette fel az Európai Bizottság, hogy a tagállami jogok korlátozzák az engedékenységben részesített vállalkozás polgári jogi felelősségét a közvetlen és közvetett szerződéses felei által igényelt kártérítéssel szemben. A fentiek alapján látható, hogy még számos, az egyes tagállami jogok különbözőségében gyökerező probléma oldandó meg annak érdekében, hogy a versenyjogi jogsértések esetén érvényesíthető magánjogi igények sikeresek lehessenek. Az Európai Bizottság elszánt, s – a jelen állapotot tekintve – a tagállamok is együttműködőnek tűnnek a fejlődés előmozdításában.