1. FEJEZET 1 Astyages király pedig összegyűlt atyáihoz, és a perzsa Círus megkapta királyságát. 2 Dániel pedig beszélgetett a királlyal, és minden barátja felett tisztelték. 3 Volt pedig a babilóniainak egy bálványa, Bél néven, és naponta tizenkét mérték finomlisztet, negyven bárányt és hat borosedényt költöttek rá. 4 A király pedig imádta azt, és mindennap elment, hogy imádja, Dániel pedig a maga Istenét imádta. És monda néki a király: Miért nem imádod Bélt? 5 Ki felelvén, monda: Mert nem kézzel csinált bálványokat imádhatok, hanem az élő Istent, a ki teremtette az eget és a földet, és hatalma van minden testen. 6 És monda néki a király: Nem gondolod, hogy Bél élő Isten? nem látod, mennyit eszik és iszik minden nap? 7 Dániel pedig mosolyogva monda: Ó, király, ne tévedj, mert ez belül csak agyag, kívül pedig réz, és nem evett és nem ivott semmit. 8 Megharagudott azért a király, és magához hívatta papjait, és monda nékik: Ha nem mondjátok meg nekem, hogy ki az, aki felemészti ezeket a költségeket, meghaltok. 9 De ha igazolni tudod, hogy Bél felemészti őket, akkor Dániel meghal, mert káromlást mondott Bél ellen. És monda Dániel a királynak: Legyen a te beszéded szerint. 10 Bél papjai pedig hatvantízen voltak, feleségeiken és gyermekeiken kívül. És beméne a király Dániellel Bél templomába. 11 Mondának azért Bél papjai: Ímé, kimegyünk; de te, király, tegyél rá a húsra, és készítsd el a bort, és zárd be az ajtót, és pecsételd le pecsétöddel; 12 Holnap pedig, amikor bejössz, ha nem látod, hogy Bél mindent felemésztett, halált szenvedünk, vagy pedig Dániel, aki hamisan beszél ellenünk. 13 És keveset foglalkoztak vele, mert az asztal alatt titkos bejáratot csináltak, amelyen folyton bementek, és elfogyasztották azokat. 14 Amikor tehát kimentek, a király ételt adott Bél elé. Dániel pedig megparancsolta szolgáinak, hogy hozzanak hamut, és azokat, amelyeket a király jelenlétében szétszórtak az egész templomban; azután kimentek, bezárták az ajtót, megpecsételték a király pecsétjével, és elmentek. 15 Éjszaka pedig eljöttek a papok feleségeikkel és gyermekeikkel, ahogy szokták, és mindent megettek és megittak. 16 Reggel pedig felkelt a király, és Dániel vele. 17 És monda a király: Dániel, épek-e a pecsétek? Ő pedig monda: Igen, ó király, épségben vannak. 18 És amint kinyitotta az ajtót, a király az asztalra nézett, és hangosan felkiáltott: "Nagy vagy, ó Bél, és veled nincs csalás. 19 Akkor nevetett Dániel, és visszatartotta a királyt, hogy ne menjen be, és így szólt: Íme, a kövezet, és nézd meg jól, kinek a léptei ezek. 20 És monda a király: Látom férfiak, asszonyok és gyermekek lépteit. És ekkor a király dühös lett,
21 És elvitték a papokat feleségeikkel és gyermekeikkel együtt, akik megmutatták neki a titkos ajtókat, ahová bementek, és elfogyasztották az asztalon levő dolgokat. 22 Ezért a király megölte őket, és Bélt Dániel hatalmába adta, aki lerombolta őt és templomát. 23 És azon a helyen volt egy nagy sárkány, akit a babilóniaiak imádtak. 24 És monda a király Dánielnek: Azt is mondod, hogy ez rézből van? Íme, él, eszik és iszik; nem mondhatod, hogy nem élő isten, ezért imádd őt. 25 Akkor ezt mondta Dániel a királynak: Az Urat, az én Istenemet imádom, mert ő az élő Isten. 26 De engedj el, ó király, és megölöm ezt a sárkányt kard és bot nélkül. A király azt mondta: Engedelmet adok neked. 27 Ekkor Dániel szurkot, kövért és hajat vett, összemosta, és csomókat csinált belőlük. Ezt a sárkány szájába adta, és a sárkány szétrepedt. imádat. 28 Amikor ezt meghallották a babilóniaiak, nagyon felháborodtak, és összeesküdtek a király ellen, mondván: A király zsidó lett, és elpusztította Bélt, megölte a sárkányt, és megölte a papokat. 29 Odamentek tehát a királyhoz, és ezt mondták: Szabadítsd meg nekünk Dánielt, különben elpusztítunk téged és a te házadat. 30 Amikor a király látta, hogy erősen szorongatják őt, és kényszerítve volt, átadta nekik Dánielt. 31 Ki vetette őt az oroszlánok barlangjába, ahol hat napig volt. 32 Az odúban pedig hét oroszlán volt, és adtak nekik minden nap két tetemet és két bárányt, amelyeket aztán nem adtak nekik, hogy felfalják Dánielt. 33 Volt pedig a zsidóságban egy próféta, akit Habbacucnak hívtak, aki főzet készített, és kenyeret tört egy tálba, és kiment a mezőre, hogy elhozza az aratóknak. 34 De az Úr angyala ezt mondta Habbacucnak: Menj, vidd be a vacsorát Babilonba Dánielnek, aki az oroszlánok barlangjában van. 35 És monda Habbacuc: Uram, soha nem láttam Babilont; azt sem tudom, hol van az odú. 36 Ekkor az Úr angyala megragadta őt a koronájánál, és a hajánál fogva hordozta, és lelkének hevessége által Babilonban a barlang fölé helyezte. 37 És kiáltott Habbacuc, mondván: Dániel, Dániel, vedd a vacsorát, amelyet Isten küldött néked! 38 És monda Dániel: Megemlékeztél rólam, Istenem, és nem hagytad el azokat, akik téged keresnek és szeretnek. 39 Felkelt azért Dániel, és evett, és az Úr angyala azonnal visszahelyezte Habbacucot a maga helyére. 40 A hetedik napon elment a király, hogy megsiratja Dánielt, és amikor a barlanghoz ért, benézett, és íme, Dániel ült. 41 Akkor kiáltott a király nagy hangon, mondván: Nagy mesterség, Uram, Dániel Istene, és nincs más rajtad kívül. 42 És kihúzta őt, és azokat, a kik az ő elvesztését okozták, a barlangba vetette, és egy pillanat alatt felemésztette őket arca előtt.