INTERJÚ
INTERJÚ
„AZ EMBER ÖRÖKKÉ DOLGOZIK MAGÁN” Interjú László Noémi költő-műfordítóval, a Napsugár és Szivárvány főszerkesztőjével
László Noémi meglehetősen színes életutat járt be az évek során. Tolmács, fordító, oktató, főszerkesztő és nem utolsósorban költő. Az alkotásról, inspirációjának forrásáról, jelenlegi és jövőbeli projektjeiről kérdeztük.
Milyen út vezetett az alkotáshoz? Mit jelent számodra alkotni? Nem vezet út az alkotáshoz, az a személyiségünkhöz tartozik, szükségletszerű. Valószínű, hogy az emberben vagy van alkotásvágy, vagy nincs. Amióta emlékszem, mindig késztetést éreztem arra, hogy valamit létrehozzak: sárból, cérnából, vagy kövekből, amikor már tudtam ír-
4
ni-olvasni, akkor szavakból. Én nem születtem sem túl jó hallással, sem túl jó hanggal, de mindig úgy éreztem, hogy a legjobb az, hogyha az ember énekelni tud. A zenében a dallam és a ritmus mindig nagyon elragadott, és úgy gondolom, az, hogy én verset írok, némiképp annak köszönhető, hogy nem tudok szépen énekelni. Kisiskolás korom óta írtam verseket, és bárhová is sodort az élet, a
versírás mint megnyilvánulási forma mindig megmaradt. Nem volt emögött elgondolás, hogy miért írok, egyszerűen írnom kellett.
Hogyan vezetett az írás szeretete szerkesztői pályához? Bonyolult. Soha nem készültem tudatosan valamilyen pályára, nem követtem tudatosan karrier-célkitűzéseket. Mint ahogyan a munkámban gyakran improvizálok, az életben is azt tettem, de igyekeztem úgy élni, hogy összhangban le-
