A kolozsvári derbi története

A kolozsvári derbi története

Történelmüket tekintve a CFR és az Universitatea ma Kolozsvár két legsikeresebb futballklubjainak számítanak, de annak ellenére, hogy a mai romániai városi rangadók közül a legrégebbinek számít, a rivalizálás, és főleg a „derbi” mai ellenséges jellege mégsem annyira régi. A két háború között a kolozsvári sportélet meghatározó klubjai közül nem ez a kettő volt a legmeghatározóbb, az U identitásformáló jellege már ekkor kezdett kidomborulni, és egyre jelentősebb futballklubbá vált mind kolozsvári, mind országos szinten. A város két legerősebb labdarúgócsapatjaivá 1948 után váltak, de ebben az időszakban akár több szezonkihagyással találkoztak egymással. A rendszerváltás, de inkább az ezredforduló után alakult ki a napjainkra jellemző ellenséges viszony.

A CFR 1907ben alakult KVSC (Kolozsvári Vasutas Sport Club) néven, majd 1912-től átnevezték KTC-nek (Kolozsvári Torna Club), 1921-től pedig a Román Államvasutak nevét veszi fel (Căile Ferate Române).

Az egyetemi csapat, az Universitatea SSSU (Societatea Sportivă a Studenților Universitari, Egyetemisták

Sport Egyesülete), néven 1919 szeptemberében alakult meg.

A két világháború között

A két kolozsvári csapat közötti mérkőzéseknek a még folyamatban lévő romániai rangadók közül a leghoszszabb és legrégebbi történelme van. A két világháború közötti kolozsvári klubok között a két csapat meszsze nem volt annyira domináns, mint 1945 után, főleg a 20-as években például a KAC, a Haggibor vagy a Kereskedelmi Akadémia sportklubja árnyékában maradtak. Az 1920/1921-es, még csak helyi szintű bajnokságban, 1920. október 13-án találkozott először az 1911ben átadott sétatéri stadionban az akkor még KTC név alatt bejegyzett mai CFR és az akkor egy éve alakult SSSU (vagyis a mai U). A győzelmet

A Kolozsvári U 1920-ban

8-0 arányban a KTC szerezte meg, napjainkig ez a legnagyobb arányú különbségű meccs a két csapat között. A második meccset 1921. március 13-án rendezték, amely a két csapat egymás elleni meccseinek történetében az első döntetlen volt (1-1). A bajnokság végén a CFR a második, az U az ötödik helyen végzett. A következő 1921/22-es idényben már egy szervezettebb, körzetekre bontott labdarúgó-bajnokságot rendeztek, ahonnan a győztesek egy országos fordulóba juthattak. A kolozsi körzetben a kolozsvári csapatok mellett marosvásárhelyi együttesek is részt vettek. Ekkor kezdett erősödni az U, és 1921. november 12-én szerezte meg első győzelmét a CFR felett (2-1), de a visszavágón a CFR még tudott nyerni. Ebben a korszakban a vasutascsapat ereje a Román Államvasutak helyzetétől függött, működését az Államvasutak kolozsvári területi kirendeltségének dolgozóinak a tagdíja biztosította. Az 1930/31-es kiírásban a CFR el sem tudott indulni a bajnokságban, ezzel szemben az U egyetemi támogatással stabil egzisztenciális helyzetben volt, keretében válogatott játékosok is játszottak, a harmincas években már országosan is jelentős futballklubbá vált. Ebből kifolyólag ekkor a mérkőzések túlnyomó többségét – a 21-ből 15-öt – az U nyerte meg, és csupán hármat a CFR. 1932től már országos szinten szervezték meg a bajnokságot, a két csapatot külön osztályokba sorolták, az U az első-, míg a CFR a másodosztályba kapott helyet. Ez az időszak az U történetének egyik legsikeresebb korszaka bajnoki és kupadöntőkkel, bár trófeák nélkül, míg a CFR tartósan a másodosztályban ragadt.

Az államszocializmus alatt

Az 1945 utáni rangadótörténethez tartozik, hogy az akkor még másodosztályban játszó CFR 1948-ban átveszi a kolozsvári Ferar (a 19. század második felében alapított egykori Kolozsvári Atlétikai Club jogutódjának) helyét, amely a második világháború után folyamatosan gyengült, amíg első ligás helyét az 1947/48-as bajnoki kiírásban átadva egyesült a CFR-vel. 16 év kihagyás után először, 1948. május 9-én találkozott a két csapat, amely a CFR 4-2-es győzelmével zárult. Ezzel a győzelemmel a CFR elkerülte a kiesést, míg az U ötödik helyen végzett. A következő 1948/1949-es bajnokságban mindkét meccset a CFR nyerte 1-0 arányban, azonban a bajnokság végén mindkét csapat kiesett a másodosztályba. A következő idényben rendezték meg a két csapat közötti első másodosztályú mérkő-

FORRÁS: FCUNIVERSITATEACLUJ.RO

A Kolozsvári Vasutas Sport Club 1911-ben

FORRÁS: WIKIMÉDIA

zést. Mindkettőt az akkor Gheorghe Gheorghiu-Dej nevét viselő központi stadionban rendezték, az első meccs 0-0-val, a visszavágó 2-1-es U győzelemmel végződött. A bajnokság végére az egyetemi csapat feljutott az első osztályba, míg a CFR középmezőnyben végzett. Ebben az időszakban nemcsak a stadion, hanem a két futballklub is más nevet viselt, a CFR Locomotiva (Mozdony), az U Știința (Tudomány) elnevezéssel szerepelt. Ezután a „derbik” évekig szüneteltek, ameddig 1957-ben az U ismét a másodosztályba került. A két csapat közötti akkori különbséget jól mutatta a mindkét mérkőzésen született sima U-győzelem. (3-0, 6-0). Ekkor volt az „egyetemisták” edzője az a Kovács István, aki egy évtizeddel korábban játékosként a CFR színeiben szerzett győztes gólt, az U évekkel később pedig a Johan Cruyffot is soraiban tudó legendás amszterdami Ajax vezetőedzőjeként kétszeres Bajnokcsapatok Európa Kupája (BEK) győztes lett. A szezon végén az U első, míg a CFR utolsó helyen végzett, ezzel kiestek a harmadosztályba. Hiába a kétosztálynyi választóvonal a két csapat között, 1959. március 8-án újra találkoztak a Román Népköztársaság Kupájában. Az U papírforma győzelmet aratott (4-2). A 60-as évek végéig újra szüneteltek a „városi derbik”. Az U ekkor élte igazi aranykorát, 1965ben nyerte mai napig egyetlen trófeáját, a Román Kupát, a CFR pedig alsóbb osztályok között ingázott. Az 1968/1969-es bajnokságban volt U-s játékosokkal erősödött meg a CFR, ekkor Constantin Rădulescu orvos edzősége alatt az első osztályig sikerült feljutniuk. Több mint tíz év után, 1969. október 18-án, a rangadók történetének egyik legunalmasabb döntetlenjén (0-0) találkoztak újra az U-val. 12 000 kolozsvári követte a mecscset az akkor immár „desztalinizált” – nem Gheorghiu-Dej nevét viselő – városi stadionban. A visszavágót a mexikói világbajnokság miatt 1970. június 28-án rendezték, ez pontosan az egyetemi vizsgaidőszak végén volt, ami az U egyetemista játékosait érintette kedvezőtlenebbül: a CFR 1-0-ra nyert. Ebben a korszakban a kolozsvári szurkolóközönségre nem volt jellemző a maihoz hasonló ellenségeskedés, többször mindkét csapatot biztatták: ilyen volt például az 1970. október 25-én rendezett meccs, amikor szintén a CFR győzött (2-1). Az 1-1-es döntetlennel végződő visszavágó után már nem volt ilyen szívélyes a viszony, az U szurkolói bundával vádolták a játékosokat, a CFR ugyanis ismét a kiesés ellen küzdött, ezért nagy szüksége volt a pontokra. A kiesést végül elkerülték. Az U a következő, 1971/72-es kiírásban a harmadik helyen végzett a bajnokságban (az osztályrendszerben a mai napig a legjobb eredmény a csapat történetében), és mindkét városi derbit 1-0-ra nyerték. 1972/1973-ban felcserélődtek a szerepek. Az első meccset a CFR 2-1-re nyerte, a visszavágó 2-2 lett, a „vasutasok” ötödik helyen végeztek (évtizedekig ez volt csapat legjobb teljesítménye), az U utolsó lett, és csupán a csapatlétszám növelése miatt nem esett ki. A következő két szezonban egyik csapat sem tartozott a mezőny erősebb feléhez, négy döntetlent játszottak egymással (2-2, 3-3, 0-0, 0-0), 1976-ban pedig „vállvetve” távoztak a másodosztályba. A 20. század utolsó első ligás „kolozsvári derbijét” 1976. április 25-én rendezték meg a sétatéri stadionban (amely ekkor már csak az U otthona volt, 1973-től a CFR már a Gépész utcai stadionban játszott), amely a CFR 1-0-s győzelmével zárult. A 70-es évek közepén a két csapat addigi „aranykorszaka” lezárult, a CFR évtizedekig nem játszott az első ligában, az U bár stabilabb első ligás résztvevő volt, de korábbi sikereit nem tudta megismételni. A kiesés után az U edzőjévé az azelőtti évek „vasutas sikerkovácsát”, Constantin Rădulescut nevezték ki, azonban mindkét szezonbeli meccsét elveszítette volt csapatával szemben (1-0, 2-0), a másodikat pont abban a stadionban, mely jelenleg róla van elnevezve. Mindkét csapat középszerű szezont futott, az U 9., a CFR 11. helyen végzett. A következő szezon a két együttest a feljutásért vívott harcban közvetlen riválisként találta, a CFR győzelmi szériája folytatódott (2-0). A visszavágón a Román Kommunista Párt megyei szervezete a CFR feljutásáért próbálta bevetni befolyását, azonban a 0-0-s döntetlen egyik csapaton sem segített, 2. (CFR) és 3. helyen végeztek, a másodosztályban ragadva. A következő kiírásban (1978/79) a megyei pártszervezet már az U-t támogatta, például mindkét meccset az U stadionjában rendezhették meg. A vasutas játékosok tiltakozásképpen nem akartak pályára lépni, ezért 2000 lejes „bónuszt” kaptak eredménytől függetlenül. Mindkét meccset az U nyerte (2-1, 4-1), a szezon végén feljutott, a vasutasok negyedikek lettek. A következő években a CFR gyengült, 1982-ben lecsúsztak a harmadosztályba, a csapatot átszervezték, öszszeolvasztották a hadsereg helyi csapatával, és Steaua CFR néven működött egészen a rendszerváltásig. A nyolcvanas években kétszer találkozott a két csapat, a másodosztály 1983/1984-es kiírásában, amikor mindkét meccset az U nyerte meg (1-0, 1-0).

SZABÓ CSONGOR