Kelemen Kinga: Kivágott a rendszer, de nem bánom

Kivágott a rendszer, de nem bánom

A hobbijából lett vállalkozása Kelemen Kingának, a Lanelka gyapjú-újrahasznosító műhely alapítójának. Életközépi karrierváltásról, gyermeknevelés és munka együttállásáról, valamint egy emberléptékű vállalkozás kihívásairól, örömeiről beszélgettünk.

– A Lanelka Facebook-oldalán van egy animáció, melyben egy fekete bárány is feltűnik a fehérek között. Erről – azon az utaláson túl, hogy a gyapjú a fő alapanyag, amivel dolgoztok – az egyediség felvállalása jutott eszembe. Hol helyezkedik el ez a szempont a vállalkozás értékkészletében?

– Bele volt kódolva a történetbe első perctől kezdve, hisz az otthon kallódó és turkálókból beszerzett anyagkupacból nem is lehet mást készíteni, mint egyedit. A klienseink, akik főleg anyukák, nagyon szeretik, értékelik ezt és azt is, hogy újrahasznosítunk. Sok háztartásban porosodnak kiszuperált gyapjú- vagy más nemes anyagból készült holmik. Ezekből kisebb-nagyobb átalakításokkal remek gyerekruhákat lehet készíteni. Akkor vettem meg az első varrógépemet, mikor a harmadik lányom megszületett, aki most hatéves. Sok volt a kísérletezés az elején, a magunknak varrás. Vagyis eredetileg nem vállalkozásnak indult, hanem hobbynak, örömvarrásnak. Aztán a baráti körben született babáknak is elkezdtem gyapjú pelenkakülsőket, -nadrágokat varrni. Onnan már csak egy lépés volt, hogy megjöttek az első rendelések. És ennek nagyon fontos része az újrahasznosítás. Bejött egy anyuka egyszer azzal, hogy itt van egy babahordozó-védő, amiben két évig hordozta a gyermekét, csináljunk belőle valamit. A gyerkőc most már három éves elmúlt, és abban a kabátban jár, amit a hordozóból készítettünk. Vagy valaki elküldte az összes rosszul kimosott, összement pulcsiját, szám szerint hatot, és azokból készítettünk neki egy hetediket, ami biztosan nem jön szembe máson. Ezek nagyon jó kihívások.

– Korábban előadóművészettel foglalkoztál hivatásszerűen. Hogy élted, éled meg a pályaváltást?

– Kényszervállalkozónak is mondhatnám magam, de azért annál sokkal több öröm van benne, mint amit ez a kifejezés rejt. Előtte egyetemen tanítottam, teatrológia szakon, de nem sikerült megszereznem a doktori fokozatot, és ennek egyenes következménye volt 2015-ben, hogy megszűnt a munkaszerződésem. A három gyerek elvileg nem akadály, sok nőnek összejött család, gyerekek mellett is, de én valahogy belebuktam. Vagy úgy is mondhatjuk, hogy kivágott a rendszer, nem arra van tervezve, hogy többgyerekes anyukák sétáljanak felfele az akadémiai ranglétrán.

– Ha jól értem, a családalapítással, gyerekekkel hozod összefüggésbe ezt a változást?

– Ez egy folyamat, minden gyermek születése nehezít egyet az amúgy sem egyszerű életpályán, és ez fokozottan igaz ránk, nőkre, csak nem beszélünk róla. Nem beszélünk arról, hogy amikor megjelennek a gyerekek, valakinek valamit fel kell adnia, és az a társadalmi elvárás, hogy a nő tegye ezt. Neki jut a gyerekekkel, esetleg idősödő szülők ellátásával járó láthatatlan munka javarésze. Ezek mellett nem tud úgy teljesíteni, mint az, akinek ez nem feladata. Hosszan tudnék er-

ről mesélni, de inkább azt mondom el, hogy innen jött a saját vállalkozás gondolata is, hogy megteremtsem azt a környezetet, amilyenben dolgozni szeretnék: legyen emberi léptékű és családbarát. Az már csak hab a tortán, hogy nagyon sok benne a kreativitás és az azonnali pozitív visszajelzés, és ez nagyon jó érzés. Ez nem volt jellemző az előző munkahelyeimre. Nem mondom, hogy nem hiányzik a színpadi munka és a tanítás, hiányzik, a diákokkal nagyon szerettem együtt gondolkodni.

– Vállalkozásfejlesztő workshopokon, felkészítőkön vettél részt a cégalapítás ügyesbajos időszakában. Ezeknek mekkora szerepe volt a sikerben?

– Nagyon hálás vagyok ezekért a lehetőségekért, mert rengeteget tanultam. Segítettek tisztábban látni, hogy mibe is vágtam bele. A vállalkozás egy nyertes StartUp Plus pályázat eredménye, így vált lehetővé végül is, hogy az otthoni munkát felváltotta a varróműhely, gépekkel, felszereléssel. Nagyon kemény üzletiterv-versenyen vettem részt, és elsők között nyertem, de ez nem sokat jelent, mert a valóság többször tönkrevágta az egészet. Az a legjobb üzleti terv, ha flexibilis vagy.

– Pláne tavaly óta. A ti terveiteket mennyire borította a járvány?

– Nagyjából áll a lábán a dolog, de tavaly például sok adósságot termeltem. Tavasszal volt egy pár hetes leállás, aztán nagyon hamar átkapcsoltunk online-ba, legalábbis ami az értékesítést illeti, begyorsult a folyamat, lett webshop, kártyás fizetési lehetőség stb. Az ősz tele volt munkával, a télről és a hidegről jut eszébe az embereknek a gyapjú, nálunk ez számít főszezonnak. Pedig a vékonyra sodort merinói gyapjúszálból prémium kategóriájú sportruházat is készül, az anyag finomsága megegyezik a pamutéval, a hőszabályozó képessége viszont sokkal jobb, miközben lélegzik is. Nem izzadsz vagy fázol benne, nagyon kellemes érzés viselni. Többek között túrasízőknek sok pólót, hosszú ujjú blúzt, alsónadrágot készítettünk személyre szabottan, rendelésre. Sokféle szín- és modellvariáció áll rendelkezésre. Aki egyszer kipróbálta, biztos visszatérő kliens. Emiatt is fontos, hogy jelen legyünk mindenféle platformon, hogy elérjük azt, hogy bevésődjön az érdeklődők elméjébe, nem kell a drága merinói gyapjúblúzt rendelni külföldről, elkészülhet helyben, etikus körülmények között is, vásároljanak, rendeljenek tőlünk. Nyáron a vékony merinói anyag mellett a lenvászon a másik természetes anyag, amiből készítjük a női és gyerekruhákat, férfiingeket, ezeket is nagyon szeretjük.

– Megélsz ebből a munkából?

– Még nem tartunk ott. A pályázati forrás elfogyott, és a pandémia miatt csökkent a vásárlóerő, most pedig újabb befektetésre lenne szükség, amire viszont nem gyűlt ki a pénz. Tehát inkább visz, mint hoz a családi kasszába. És közben a rendelések közötti időben terméket fejlesztünk, új anyagokat tesztelünk, a webshop és a kapcsolattartás is sok időt és erőforrást igényel, úgyhogy folyamatos a mozgás, nem unatkozunk.

– Felfigyeltem egy magyar nyelvű posztra a Facebook-oldalatokon. Milyen nyelvhasználati politikát követtek?

– Eleinte románul kommunikáltam a Facebook-oldalunkon, mert kizárólag román klienseim voltak. Akkor kezdtem el magyarul is, nagyjából egy éve, amikor megtanultam többnyelvű bejegyzést írni úgy, hogy aki olvassa, annak azon a nyelven jelenik meg, amelyen a saját Facebookját is használja, kivéve, ha angol az alapbeállítás. Ebben az esetben az algoritmus találja ki, melyiket mutatja meg. Amióta így posztolunk, sok magyar vásárló is bekapcsolódott, főleg Székelyföldről, de máshonnan is. Mostanában felmerült, hogy vezessük be az angolt is harmadik nyelvként. A kliensekkel pedig egy magától értetődő erdélyiséggel váltok arra a nyelvre, amire éppen szükséges. Üzletekben, ahol sejtem, hogy magyarul is tudnak, magyarul szólalok meg, szóval magam tapasztalatából is tudom, hogy közvetlenebb és barátságosabb az anyanyelvi kiszolgálás.

SZÖVEG: STANIK BENCE KÉP: BETHLENDI TAMÁS