portré
Kivágott a rendszer, de nem bánom
A hobbijából lett vállalkozása Kelemen Kingának, a Lanelka gyapjú-újrahasznosító műhely alapítójának. Életközépi karrierváltásról, gyermeknevelés és munka együttállásáról, valamint egy emberléptékű vállalkozás kihívásairól, örömeiről beszélgettünk. – A Lanelka Facebook-oldalán van egy animáció, melyben egy fekete bárány is feltűnik a fehérek között. Erről – azon az utaláson túl, hogy a gyapjú a fő alapanyag, amivel dolgoztok – az egyediség felvállalása jutott eszembe. Hol helyezkedik el ez a szempont a vállalkozás értékkészletében? – Bele volt kódolva a történetbe első perctől kezdve, hisz az otthon kallódó és turkálókból beszerzett anyagkupacból nem is lehet mást készíteni, mint egyedit. A klienseink, akik főleg anyukák, nagyon szeretik, értékelik ezt és azt is, hogy újrahasznosítunk. Sok háztartásban porosodnak kiszuperált gyapjú- vagy más nemes anyagból készült holmik. Ezekből kisebb-nagyobb átalakításokkal remek gyerekruhákat lehet készíteni. Akkor vettem meg az első varrógépemet, mikor a harmadik lányom megszületett, aki most hatéves. Sok volt a kísérletezés az elején, a magunknak varrás. Vagyis eredetileg nem vállalkozásnak indult, hanem hobbynak, örömvarrásnak. Aztán a baráti körben született babáknak is elkezdtem gyapjú pelenkakülsőket, -nadrágokat varrni. Onnan már csak egy lépés volt, hogy megjöttek az első rendelések. És ennek nagyon fontos része az újrahasznosítás. Bejött egy anyuka egyszer azzal, hogy itt van egy babahordozó-védő, amiben két évig hordozta a gyermekét, csináljunk belőle valamit. A gyerkőc most már három éves elmúlt, és abban a kabátban jár, amit a hordozóból készítettünk. Vagy valaki elküldte az összes rosszul kimosott, összement pulcsiját, szám szerint hatot, és azokból készítettünk neki egy hetediket, ami biztosan nem jön szembe máson. Ezek nagyon jó kihívások. – Korábban előadóművészettel foglalkoztál hivatásszerűen. Hogy élted, éled meg a pályaváltást?
– Kényszervállalkozónak is mondhatnám magam, de azért annál sokkal több öröm van benne, mint amit ez a kifejezés rejt. Előtte egyetemen tanítottam, teatrológia szakon, de nem sikerült megszereznem a doktori fokozatot, és ennek egyenes következménye volt 2015-ben, hogy megszűnt a munkaszerződésem. A három gyerek elvileg nem akadály, sok nőnek összejött család, gyerekek mellett is, de én valahogy belebuktam. Vagy úgy is mondhatjuk, hogy kivágott a rendszer, nem arra van tervezve, hogy többgyerekes anyukák sétáljanak felfele az akadémiai ranglétrán.
– Ha jól értem, a családalapítással, gyerekekkel hozod összefüggésbe ezt a változást? – Ez egy folyamat, minden gyermek születése nehezít egyet az amúgy sem egyszerű életpályán, és ez fokozottan igaz ránk, nőkre, csak nem beszélünk róla. Nem beszélünk arról, hogy amikor megjelennek a gyerekek, valakinek valamit fel kell adnia, és az a társadalmi elvárás, hogy a nő tegye ezt. Neki jut a gyerekekkel, esetleg idősödő szülők ellátásával járó láthatatlan munka javarésze. Ezek mellett nem tud úgy teljesíteni, mint az, akinek ez nem feladata. Hosszan tudnék er-
Igen, tessék! magazin | 6
