XVI. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2013. DECEMBER

XVI. ÉVFOLYAM 6. SZÁM, 2013. december

itelet.pazmany@gmail.com

itelet-pazmany.blog.hu

EMLÉKEK AZ ÖRÖK TUTORRÓL, BITTSÁNSZKY GÉZA TANÁR ÚRRÓL 3. OLDAL

ÖSSZEKÖTNI A KELLEMEST A HASZNOSSAL, AVAGY PILLANTS BE KARUNK TDK MŰHELYÉNEK AJTÓIN! 5. OLDAL

„MÁR ÓVODÁS KOROMBAN IS VERSENYAUTÓ VOLT A JELEM…” TÓTH TIHAMÉR TANULMÁNYI DÉKÁNHELYETTESSEL BESZÉLGETTÜNK

itelet-intro.blog.hu/

1956-OS MEGEMLÉKEZÉS

30 ÉVES A CSALÁDJOGI CHARTA 8. OLDAL

MESTERSÉGEM CÍMERE – AZ ÖNÉLETRAJZ 20. OLDAL

8. OLDAL

3. OLDAL

2013/december

1

Ítélet Beköszönő

Elmélkedés

„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az hitünk virágjában volt.”

Pázmány Péter

Beköszönő „Valaki napról napra türelmetlenül figyeli a körtefáját, érik-e már a gyümölcse. Ha megpróbálná erőszakolni e folyamatot, tönkretenné a gyümölcsöt, épp úgy, mint a fát. De ha türelemmel vár, ölébe hull az érett gyümölcs.” – Abraham Lincoln szavaival szeretnénk megköszönni a Kedves Olvasó türelmét, aki immáron kezében tarthatja az Ítélet új számát.

Az idei szemeszter második számában szerkesztőink az őszi félév legnagyobb egyetemi eseményéről, a Pázmány Napról tudósítanak; valamint megemlékezünk az 1956-os eseményekről. Kutatni jó! sorozatunkat a TDK műhely bemutatásával folytatjuk, továbbá az egyetem új támogatási lehetőségeiről is értesülhettek és beszámolunk a Családjogi Charta 30. születésnapjáról is. Titeket kérdeztünk... rovatunkban utánajárunk, hogy hallgatóink/olvasóink mennyire gyakran követik a közéleti és jogi változásokat, milyen médiumokat tartanak hitelesnek, honnan tájékozódnak. Esélyegyenlőség rovatunkban a gyermekek védelmét és a nők „karrier-család” egyensúlybéli kérdéseit vesszük górcső alá az UNICEF-en és az Effemine-n keresztül. Kultúra & Kritika rovatunk kiállítást, filmet, könyvet és színházi előadást kínál; Környezetrajz & Kulinária rovatunk pedig Szentendrére majd Újlipótvárosba kalauzolja az Olvasót. Élménydús olvasást kíván az Ítélet szerkesztősége!

Balázs Beáta, Hajdu Rita PPKE JÁK Ítélet szerkesztősége TŐLETEK—ÉRTETEK!

TARTALOM Elmélkedés Alessandro atyával 2

Egy Erasmusos élete Magyarországon 12

Emlékek az örök tutorról, Bittsánszky Géza tanár úrról 3

Elvira Petrozzi nővér és a Cenacolo szenvedély betegek közössége 13

„Már óvodás koromban is versenyautó volt a jelem…” – Tóth Tihamér tanulmányi dékánhelyettessel beszélgettünk 3

Pápák és szentek 14

Pázmány Nap 2013 4

„A napraforgó bizonyos értelemben az enyém” 15 Hajsza a győzelemért 15

Összekötni a kellemest a hasznossal, avagy pillants be Karunk TDK műhelyének ajtóin! 5 Új támogatások hallgatóinknak – avagy újabb ösztöndíjak és Profex nyelvvizsga felkészítés költség nélkül? 7 1956-os megemlékezés 8

Egy csipetnyi Frei Tamás 16 A lovakat lelövik, ugye? 16 Szentendre, te csodás! 17 Hizlal-e az olvasás? 17 A birkózás erő, lendület, szépség 18

30 éves a Családjogi Charta 8

Vigyázz, kész, … inkább nem, kösz! 19

Titeket kérdeztünk… 9

Sudoku 19

Mondjuk ki: Az erőszak elfogadhatatlan! 10

Képregény 19 „Az Egyesület kifejezetten a fiatal nők karrierépítését szolgálja” – Interjú Andavölgyi Viviennel 11 Mesterségem címere – az önéletrajz 20 Nincs lehetetlen, csak tehetetlen? 12 Főszerkesztő: Balázs Beáta, Hajdu Rita Korrektor: Gottlieb Péter

Online főszerkesztő: Hoffmann Zsolt

Szakmai tanácsadó: Dr. Koltay András

Szerzőink: Ádány Tamás, Büki Bettina, Gerencsér Balázs, dr. Görög Dóra, Hanich Veronika, Herceg Katalin, Kalász Veronika, Karczub Eszter, Kiss Lúcia, Kovács Krisztián, Kőrös Kinga, Kővágó Sára, Orosz Cintia, Sergő András, Szigeti Imola, Teleki Levente, Tompai Nikolett Az ítélet blog támogatásával!

2

2013/december

Alessandro Atyával „Felejtem, ami mögöttem van, s az előttem lévő után rugaszkodom.”

(Fil 3,13) Egészen biztos, hogy mindenkit foglalkoztat néhanapján vagy esetleg sűrűbben az a kérdés, mi lett volna, ha… Bennem is sokszor megfordult már, hogy bárcsak visszatekerhetném az idő vaskerekét, és újratehetném, amihez ma már késő. Efféle dilemmákra kiváló választ ad nekünk Pál apostol. Ő kétezer éve a filippieknek írta sorait, karunk lelkésze, Alessandro atya pedig most e sorok olvasóinak tolmácsolja Pál üzenetét.

Szent Pál sokszor szól a reményről, hiszen az ő életében is nagy szerepet játszott. Élete első felében még Saulnak hívták, és hatalmas bűnöket követett el, üldözte és meggyilkoltatta a keresztényeket, az első vértanú, Szent István halála is az ő lelkén szárad.

Azonban gyökeresen megváltozott az élete, amikor a damaszkuszi úton megdöbbentő, csodálatos módon találkozott a Megváltóval.

Az eredeti pálfordulat számára az irgalom legnagyobb kifejeződése volt, az Úr megbocsátott neki, és őt választotta ki, hogy sokakat megtérítsen, fontos eszköz lett Isten tervében. Pál megszabadult bűnös énjétől, nem saját múltjának rabszolgája volt, hanem miután Krisztus megszabadította vétkei súlyától, teljes erejével új célja felé kezdett haladni. Az egyik legnagyobb térítés az ő nevéhez fűződik, sok ember az ő hatására került közelebb Jézushoz, leveleivel pedig a mai napig sokaknak adott és ad erőt.

Hogyan értelmezzük Szent Pál történetét és az idézett részletet mi, a saját életünkre?

Fontos, hogy nem szabad tagadnunk saját múltunkat, akármilyen volt is az, mert van hatása a jelenünkre és a jövőnkre. Aki találkozik Istennel, újjászületést tapasztal meg, Jézus ugyanis kereszthalálával újra és újra megtisztít bennünket. Amíg nem tapasztaljuk meg ezt a találkozást, addig világi dolgokban gondolkodunk, azokban keresünk reményt, szeretetet. Aki nem Jézussal éli életét, az múltját nem képes helyesen látni, a hibák emlékei visszavisszatérnek, vádolja önmagát, az ilyen embereknek csalódottan, rosszkedvűen telnek mindennapjai. Sosem szabad elfelejtenünk, hogy Jézus megszabadított minket bűneinktől. Ha ezt felismerjük, rádöbbenünk Isten jelenlétének fontosságára, és ha keressük a kapcsolatot, Ő magához fog segíteni minket. Ha hiszünk és közösségben élünk Vele, múltunkra is békével tudunk visszatekinteni.

Az Úr ugyanis kitágítja szívünket, és reményt ad, hogy meglássuk, minden rosszban van valami jó, múltunk nehéz pillanatai sem voltak hiábavaló áldozatok, mert leküzdöttük őket, és a jótetteken kívül az élet apró győzelmei is Jézushoz visznek közelebb. A keresztény ember nem siránkozhat, hiszen Krisztusban mindig megújulhatunk, soha nincs veszve semmi. Fontos, hogy mindig tudjunk derűsek maradni, nem lehetünk lelkileg öreg emberek, akik folyton-folyvást sajnálkoznak, és azon törik a fejüket, mit kellett volna máshogy csinálni.

Országunk múltját sokan siratják, tény, hogy elég sokat szenvedett a magyar nép… Így felvetődik a kérdés, nemzeti szinten hogyan lehet megszabadulni a múlt bilincseitől? A múltra tisztelettel kell tekinteni, de hiábavaló siránkozás és vádaskodás helyett jó lenne mindenkinek megértenie, miként lehet elfogadni a jelen szilárd valóságát, és azon segíteni, amin lehet.

Olasz születésű, de Magyarországon működő papként Alessandro atya mit gondol erről, félig külső, félig belső szemlélőként?

A személyes szinten általában tőlünk függenek a dolgok, de előfordul, hogy a közösségi csapások átlepnek a privát térbe, és az egyéni ember életét befolyásolják. Tisztelettel, kényesen és tapintatosan kell néznünk a múlt generációinak szenvedéseire. Sokszor nem vagyunk képesek megérteni és átérezni, milyen nagy fájdalmakat éltek át nagyszüleink a történelmi tragédiák miatt. Pedig legtöbbször egy jobb jövőért, azaz pont miértünk hoztak áldozatot, gondoljunk csak 1956. október 23. napjára, amit most nemrég ünnepeltünk. Egy nemzet múltjának persze sok kihatása van a jelen időre, de egyikünknek sem szabad engednie, főként nekünk, keresztényeknek nem, hogy az evilági tragédiák túl nagy hatással legyenek ránk, és elnyomják hitünket. Ezeken a tragédiákon túl kell látnunk, a Megváltóra kell gondolnunk, akinek a szeretete legyőz minden evilági bűnt és foltot, és aki hitünket megerősítve mindig reményt és szeretetet tud adni. Krisztusnak nem csak a halálát kell néznünk, hanem azt, hogy meghalt, majd harmadnapra feltámadt, és így kinyitotta nekünk a szilárd remény útját.

Nekünk is meg kell erősíteni a hitünket annyira, hogy fel tudjunk támadni. Pál apostol is megírta egyik levelében, hogy ha hitünk megújul, erősek leszünk. Egy mai magyarnak, aki pesszimistán, sajnálkozva tekint hazája sorsára, ezt a gondolatot kellene jól a szívébe vésnie. Ami megtörtént, az megtörtént, és vannak dolgok, amelyeken nem lehet változtatni. Ha elég erős szálak fűznek minket Istenhez, akkor felnyílnak szemeink, és meglátjuk, hogy nem a múlton kell szomorkodni, hanem a jelenből kihozni a lehető legjobbat, azzal a bizonyossággal, hogy az Úr jelen van, és győzedelmeskedik minden földi hatalommal szemben.

Kiss Lúcia

Portré Ítélet

Emlékek az örök tutorról, Bittsánszky Géza tanár úrról Gondoljuk, mindenki emlékszik az augusztus eleji rekkenő hőségre. Ember, állat és növény sóvárgott az életet jelentő víz után. Szinte fájt a meleg. Mégis bennünk, nem a hőség fájt igazán, hanem az a hír szorította amúgy is tikkadt torkunkat, hogy szeretett tanárunk, Bittsánszky Géza az Örök Hazába hazatért. Nehéz elhinni azóta is, és egyre-egyre csak jönnek az emlékek...

Tanár úr sokunk életének részese volt: érdeklődött egykori hallgatói után, követte szakmai- és magánéletünk alakulását. Emlékeszem, úgy ismertük meg, mint egy szigorú, római patríciusnak kinéző tanárunkat, aki a közgazdaságtan bevezetése cím alatt is az Életről tanított. Arra próbált felkészíteni minket, hogy nyitott szemmel járjunk a világban, de a keresztény értékeket sose hagyjuk elveszni. Legyünk okosak, mint a kígyó és szelídek, mint a galamb...

Később, felsőéves korunkban, ahogy nőtt a JÁK, hallottuk intő szavát: az egyetem universitas, közösség. Itt a hallgatók is felelősek egymásért. Biztatott bennünket, hogy az alsóbb éves hallgatókat finoman tanítsuk meg az universitas együttélési szabályaira, az íratlan házirendre. Ez a záloga ennyi ember békés együttélésének; és Zlinszky János professzor úrral élen jártak személyes példaadásukkal is. Nem kellett nagy dolgokra gondolni: csak a mindenkori kölcsönös

tiszteletadásra, szemét felszedésére, rendezett környezet kialakítására, egymásra figyelésre; ahogy a gólyatábori a menzán visszaterelte maga elé a sorba az őt előre engedő hallgatókat, mondván: mind egyetemi polgárok vagyunk.

Géza bácsi nemcsak az Egyetem falain belül volt a barátunk. A hétnek egy különösen nagy ünnepe volt, amikor a vasárnapi misére vele együtt mehettünk. Előbb az Egyetemi Templomba (ekkor még volt a jogászoknak külön péntek reggeli mise ugyanott – utána friss kaláccsal a szemináriumban) majd az egyetem szomszédságába, a jezsuiták Jézus Szíve templomába jártunk. A szentmise után pedig jött a közös teázás. Ez a rituálé később szerves részévé lett a vasárnap estéknek.

Elmaradhatatlan volt egy finom tea (a téli nagy hidegekben egy-egy grog) esetleg egy szál piros Marlboro. Közben pedig beszélgettünk, kérdeztük Tanár urat, és ő mesélt politikáról, közéletről, kereszténységről, de

„Már óvodás koromban is versenyautó volt a jelem…”

Tóth Tihamér beszélgettünk A versenyjog elismert szakértője, hat évig a Versenytanács elnöki tisztét is betöltötte.

Tudatosan választotta a versenyjogot, vagy egyszerűen arra sodorta az élet?

tanulmányi

dékánhelyettessel

tékosként dolgozni, ez talán egy kicsit gyengesége a magyar oktatásnak, hogy nem domborítja ki eléggé.

Más hibái is vannak a rendszernek?

Már óvodás koromban is versenyautó volt a jelem… Viccet félretéve, az egyetemen még nem volt lehetőségem versenyjogot tanulni, az első minisztériumi munkahelyemen láttam először „élőben” a versenyjogot. Nyugaton akkoriban rengetegen írtak a témában, ezzel szemben Magyarországon – talán Vörös Imrén kívül – nem nagyon foglalkoztak vele, ennek nyilván történelmi öröksége is volt. Nagy lökést adott, hogy a diplomaszerzés után nem sokkal visszahívtak Szegedre, hogy oktassam a tárgyat, amit én örömmel vállaltam, mert volt egyfajta úttörő jellege a dolognak.

Úgy tartják, hogy akkor érdemes valamit kritizálni, ha az ember tud ajánlani valami jobbat, én nem tartom magam elég bölcsnek ehhez.

Alapvetően jónak tartom a rendszert, hisz' én is ebben tanultam és tudtam boldogulni. Sok olyan tárgy van, amit az ember, mikor még diákként hallgatja, nem annyira értékel, esetleg nem is érti, joggal teszi fel a kérdést, hogy nem lenne-e hasznosabb e helyett szerződés- vagy keresetírást gyakorolni. Én úgy gondolom, hogy nem. A számítástechnika mai állása mellett egy jó titkárnő egész tűrhető keresetlevelet tud írni, ahhoz nem feltétlen kell jogi végzettség, a jogi alapozó tárgyakról azonban sok év után, akár észrevétlenül is kiderül, hogy hasznosak voltak.

Minisztérium, Versenytanács, nemzetközi ügyvédi iroda, emellett oktatás Szegeden és a Pázmányon. Mit kell tudni egy fiatalnak, hogy jogászként sikeres legyen?

Fő tárgyával, a versenyjoggal relatíve későn, közvetlenül a tanulmányok befejezése előtt találkozik a hallgató. Előnyként vagy hátrányként értékeli ezt?

Tudni kell a jogot, nem árt jó vizsgákkal rendelkezni – nyilván utóbbi az előbbit tükrözi.

Emellett azonban sok olyan tulajdonság van, amelyek legalább olyan fontosak és nehezen taníthatók. A szakmai alázat gyakran hiányzik a „fiatal titánoknál”. Tudni kell igazi csapatjá-

A tárgyat a helyén kell kezelni, abban azonban tényleg hiszek, hogy a tanulmányok végéhez közeledve egy nagyszerű ismétlőtárgy, szinte minden fontosabb jogterülethez vannak kapcsolódási pontjai, amiket az órákon is igyekszek bemutatni. Másik előnye, hogy a megszo-

a családi életről, házasságról és barátságról is. Szinte észre sem vettük, hogy éjszaka lett és még el kell érnünk az utolsó metrók egyikét vagy a kollégiumba is záróra előtt kell beérni.

Végzésünk után ugyanúgy élte Tanár úr a Karon általa szervezett tutori életet velünk, mint korábban. Egy-egy jó sajt-fondue vacsorára hívott bennünket, vagy a csapatban született gyerekeket jött megnézni. Persze ekkor is tea, sütemény és figyelmes, érdeklődő kérdések sora...

Tanár úr! Olyan sokat tanultunk Öntől!

Tudást, tapasztalatot, mindent át akart adni. Életével vezetett rá minket, hogy az egyik legnehezebb (és legszebb) keresztény feladat éppen a Jézus Szíve templom szentélyének homlokzatán álló tanítás követése: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű!”

Gerencsér Balázs, Ádány Tamás

kottól eltérő, új szemléletmódot, az esetjogi gondolkodást helyezi előtérbe. Hátrányként talán azt tudnám megemlíteni – már ami a tárggyal kapcsolatos –, hogy azon hallgatók, akiknek nincs közgazdaságtani érdeklődésük, csak a tárgy negyedét fogják szeretni. Nem feltétlen kell persze elvárásnak lennie, hogy legyen ilyen érdeklődésük, lehet valaki úgy is jó – vagy akár híres – jogász, hogy nincs közgazdasági vénája.

Hallgatói évei alatt volt olyan tárgy, esetleg tanár, amit vagy akit nehezen szeretett meg?

Mindenhol vannak olyan tanárok, akiktől rettegnek a hallgatók. Néhány év múltán azonban azt kell mondanom, hogy ebben is lehet nevelő szerepe az egyetemnek. Az életben rengeteg olyan helyzet adódik, ahol mondjuk egy főnöknek ugyanúgy nem feltétlen van igaza, mint egy hírhedt vizsgáztatónak, vagy ha igaza is van, azt nem szépen közli a beosztottal. Ez is egyfajta edzés a nagybetűs életre.

Visszatérő kérdés a rovatban, hogy követi-e a markmyprofessor.com-os értékeléseit?

Igen, bár nem rendszeresen. Az a problémám vele, hogy nem reprezentatív, túl kevés hallgató tölti ki, ezért nem feltétlen nyújt reális képet a tanár teljesítményéről. Viszont volt olyan szabadon választható tárgyam, ahol a hallgatókkal kitöltettem egy értékelőlapot, fontosnak tartottam a visszajelzéseket. A mai világban nagyon kell azt értékelni, ha egy embernek véleménye van és azt meg is osztja a másikkal.

Ez nyilván feltételezi, hogy egyébként az előadáson is ott volt, ami azért nem árt.

Kovács Krisztián, Szigeti Imola 2013/december

3

Aktuális Ítélet

Pázmány Nap 2013 Egyetemünkön az őszi félévben hagyományosan a legnagyobb ünnep a Pázmány Nap, melylyel minden évben emlékezünk névadónkra, aki immár nem kevesebb, mint 443 éve született.

A Pázmány Nap központi ünnepsége idén az Információs Technológiai és Bionikai Kar aulájában került megrendezésre, a Kar Práter utcai épületében.

4

A rektori megnyitó után a Pázmány Plakettek átadása következett. A Pázmány Plakett az Egyetem által adományozható legmagasabb szintű kitüntetés, melyet a karok azon oktatói kaphatják meg, akik oktatói, kutatói vagy tudományszervezői tevékenységükkel különösen hozzájárultak az Egyetem elismertségéhez. Karunk oktatói közül Tattay Levente Professzor Úr és Schanda Balázs Prodékán Úr kapták meg az elismerést. Tattay Professzor összesen több mint 300 tudományos cikk,

ben pedig mind a hazai, mind a nemzetközi tudományos élet ismert és elismert műhelyévé vált. A doktoravatás előtt a karok dékánjai szóltak a megjelentekhez, közülük is kiemelném Karunk dékánját, Varga Zs. Andrást, aki a méltatást nem szűkítette le a jogi kar doktoranduszaira, hanem szavait mindazokhoz intézte, akik fáklyavivői lesznek a jövőben a tudományos életnek. Ezután következett a doktoranduszok avatása és eskütétele, melynek végén – mint az angol, aki dombra

tanulmány, monográfia és könyvrészlet szerzője, a szellemi alkotások jogának elismert szakértője, akinek tudományos teljesítményét 2013 júniusában Országos Tudományos Diákköri Tanács mestertanár aranyérem kitüntetéssel ismerte el.

Schanda Balázs Prodékán Úr két cikluson keresztül vezette a Kart, mely időszak alatt a Kar a felvettek létszámát tekintve az ország második legnagyobb jogi kara lett, eköz-

ment fel… – azok, akik még doktoranduszként léptek be az aulába, immáron doktorként hagyták el azt.

2013/december

A hivatalos történések után pedig térjünk rá a délutánra, mely idén is kitűnő hangulatban telt. Első benyomásra hihetnénk, hogy ezt a jó kedvet a forralt bor alapozta meg, de annak csupán közösségteremtő szerepe volt. A sokak által még mindig

csak „szpari”-ként emlegetett helyszínen gyűltek össze a pázmányosok, és kígyózó sorokban állva várták az újabb tele pohárig vezető utat. Nem mondom, hogy voltak olyanok, akik emiatt nem mentek órára, hiszen akkor kiderülne, hogy valóban így volt, azonban (a viccet félretéve) az órák befejeztével egyre népesebb társaság gyűlt össze. Szokás mondani, hogy a forralt bor még a legnagyobb hidegben is motivál, így a jó hangulat nem maradhatott ennyiben, a folytatást a Fogasház jelentette, ahol a pázmányosok az este hátralevő részét töltötték. Az iskola híres közösségteremtő erejéről, mely ezen alkalommal is megbizonyosodott. Jó volt látni, hogy a fiatalság vevő az olyan megmozdulásokra, amelyek elősegítik mind az ismerkedést, mind a kapcsolattartást. Az ilyen rendezvények igen megbecsülendők, hiszen a rohanás eluralkodik az életünkben, és elfelejtünk időt szánni a fontos dolgokra, így a barátokra, kedves ismerősökre. Példaértékű az az elképzelés, elhatározás tehát, hogy minél több összekovácsoló program álljon a diákok rendelkezésére, legyen az az egyetem falain belül, vagy pár kerülettel odébb, hiszen nem az számít, hol van az ember, hanem, hogy kikkel.

Büki Bettina, Kovács Krisztián

Aktuális Ítélet

Összekötni a kellemest a hasznossal, avagy pillants be Karunk TDK műhelyének ajtóin!

Kutatni jó! - hirdeti az Ítélet új sorozatának címe, amely mindenkinek szól, annak is, aki már belevetette magát a kutatásba, hogy tájékozódjon a lehetőségeiről, annak is, aki még csak gondolkozik a dolgon, hogy megtudja, mennyire sok ajtón kopogtathat segítségért, és annak is, aki még nem is hallott a tudományos kutatómunkáról, hogy kedvet kapjon hozzá.

A római jogi és jogtörténeti téren indított kutatóműhely, illetve a polgári jogi tárgyú repetitórium után sorozatunk harmadik főhőse a több éve nagy népszerűségnek örvendő TDK műhely, amelynek tárgyfelelősei Pogácsás Anett tanárnő, valamint Szilágyi Pál, Hajas Barnabás és Fekete Balázs tanár urak. A műhely működésébe sokan mások is besegítenek az év során, úgy mint például Suri Noémi tanárnő, Ádány Tamás, Ráth Olivér, Kurunczi Gábor és Varga Ádám tanár urak.

Személyes tapasztalatból mondhatom, hogy ez az az óra, amelyre tényleg érdemes jelentkezni! Amellett, hogy az órák érdekesek, változatosak és remek hangulatban telnek, kifejezetten hasznosak is. Még azt is megpendíteném, hogy gyakorlatilag minden hallgatónak járnia kellene rá, még annak is, aki az évfolyam/szakdolgozaton kívül nem szeretne kutatni. Ugyanis e munkák megírásának hívó, biztató, később sürgető hangja mindannyiunk lelkiismeretében el fog kezdeni motoszkálni előbb vagy utóbb, és ezek az alkalmak ehhez is segítséget nyújthatnak. Általános képet adnak arról, miként találjunk témát, melyek a fő szempontok, mire kell figyelni, mit szabad és mit tilos egy szép dolgozat elkészítése és bemutatása során. A műhelyben továbbá olyan alapvető képességeket is elsajátítanak a hallgatók, amelyek egy önálló (az önálló kihangsúlyozva) munka (legyen akár keresetlevél) elkészítését segítik.

A műhely célja, hogy felkészítsen minket TDK dolgozatunk megalkotására,

hogy minél több olyan jó hallgatónak sikerüljön kijutnia az OTDK-ra, aki méltón képviselheti Egyetemünket az ország valamennyi jogi egyeteme és a magyar jogászi elit kiemelkedő alakjai előtt, valamint az is, hogy elsajátítsuk a kutatás helyes módszertanát és megtanuljunk magabiztosan előadni. A műhelyvezetők a dolgozatnak egyrészt az írásbeli részéhez adnak tartalmi, formai tanácsokat, másrészt a szóbeli prezentáció terén osztják meg tapasztalataikat: melyek az előadás helyes retorikai eszközei, mik azok az apró, de releváns részletek, amelyekre jó figyelni, mint például hogyan

tartsuk a kezünket előadás közben, járkáljunk-e vagy egy helyben adjunk elő, hogyan hangsúlyozzunk, kire nézzünk, és még ezeregy apró fogás. Megtanulhatjuk, hogyan vitatkozzunk igazi jogászhoz méltó módon: a TDK világában ez akkor kerül előtérbe, amikor a kari, továbbjutás esetén pedig az országos fordulón színre lép az opponens, aki a dolgozat bemutatása után elmondja kritikáját, emellett a zsűri és a közönség is hozzászólhatnak. A versenyzőnek reagálnia kell, meg kell tudni védenie magát, de minden körülmények között fontos a higgadt, tisztelettudó hangvétel,

akármennyire is elfogult, támadó jellegű opponenset kapunk (az OTDK-n mindig más egyetemről jelölnek ki egy hallgatót erre a posztra).

A műhelyre jellemző a baráti hangulat, mindenki hozzászólhat, kérdezhet és véleményt alkothat. Nem egyoldalú, monoton előadások tömkelegéről van szó, sokkal inkább párbeszédről hallgatók és oktatók között. Lehetőség nyílik arra is, hogy gyakorlásképpen prezentáljunk egy általunk választott témát (ilyenkor a megadott rövid – általában 10-15 perces – időkeretbe beleférni nagyon fontos, hiszen az éles helyzetben sem kapunk sok időt a bemutatásra).

Mindannyian hálásak lehetünk a műhelyvezetőknek az Egyetem falain belül és azon kívül végzett munkájukért, minden alkalom többletet ad a sikeres dolgozatokhoz. A heti rendszerességgel megtartott műhelyek mellett alkalom nyílik meghallgatni a szakterület avatottjai által tartott kiváló retorikai, beszédtechnikai illetve vitakészséget fejlesztő előadásokat. Továbbá ebben a tanévben másodszor lesz lehetőség részt venni egy rendkívül hasznos hétvégi tréningen, amelyre a dolgozatírókkal tartanak a tudományos kutatás iránt elkötelezett oktatók is. Idén az OTDK előtt, Piliscsabán került megrendezésre a felkészítő hétvége, és nagyon sikeresnek bizonyult.

Tulajdonképpen egy TDK zajlott le kicsiben, az előadott műveket opponálták, a tanárok (zsűri) véleményt alkottak. Jó alkalom volt a versenyszituáció konkrét megtapasztalására, valamint be lehetett még gyűjteni hasznos információkat az 2013/december

5

Aktuális Ítélet igazi megmérettetés előtt.

Az eddigiekből is kitűnhet, mennyire hasznos műhelytagnak lenni, de ha továbbolvassátok a cikket, még több megerősítést kaphattok. Elsőként a műhely alapító tagjai, majd a 2013-as OTDK egyik első helyezettje mondja el gondolatait: „A legutóbbi OTDK 40 versenyzője közül igazából mindenkivel találkoztunk a verseny előtt tréningezni, néhányukkal csak Piliscsabán, akik pedig nem tudtak eljönni, azokkal utána a műhelyen. Azok is bemutatták nekünk dolgozatukat, akik egyébként nem voltak állandó műhelytagok, így nekik is tudtunk még pár jó tanáccsal szolgálni.” - számol be Pogácsás Anett tanárnő. „A műhely állandó résztvevőinek kb. 60 %-a vett részt TDK -n, OTDK-n versenyzőként vagy opponensként. Ez nagyon jó arány, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a többiek szinte kivétel nélkül épp írják saját művüket, illetve opponensek szeretnének lenni a legközelebbi versenyen.”

A tanárnő mindenkit bíztat arra, hogy kezdjen bele egy TDK dolgozat megírásába. Elmondása szerint elmélyülni egy adott kutatási témában, és elkészíteni egy alapos, elméleti és gyakorlati haszonnal is járó művet nem csupán a kari és országos versenyeken történő elismerés megszerzése miatt érdemes. „A sokat hangoztatott tömegképzés világában jó specializálódni, többletet felmutatni, a kapott talentumokat kamatoztatni. Akár egy tervezett PhD kutatáshoz, akár az egyetem elvégzése utáni álláskeresés során jó alap, ha valaki már magabiztosan mozog egy adott témakörben, az egyetemi tananyagon túlmutató ismereteket szerez, és eredeti gondolatokat fogalmaz meg.” – tudtuk meg tőle. „A jogászhallgatók túlkínálatában ez valami plusz, amelyet azonnal lát majd egy felvételi interjú során a munkáltató az életrajzunkban. Ahol később dolgozni szeretnénk, ott már az elején fontos, hogy elkötelezettségünket ilyen kézzelfogható jelek is bizonyítsák.” – fűzi hozzá a tanárnő.

Szilágyi Pál tanár úr is röviden értékelte a műhely működését: „A TDK műhely egyik fontos eleme az OTDK-ra való felkészülés. Személy szerint lényegesen többre tartom a képességek fejlesztését a heti találkozók során. Az OTDK egy adott típusú helyzet, amelyre nagyon sokat készülünk, és igyekszünk a hallgatókat olyan tanácsokkal ellátni, amelyek 6

2013/december

alapján mind kevesebb meglepetés éri őket, vagy ha éri is, akkor az ne látszódjon rajtuk. Ennél azonban talán fontosabb az olyan tapasztalat megszerzése, amely egy szakmai közegben történő tájékozódást és az önálló, saját gondolatok és álláspontok megjelenítését (írásban és előadás során), valamint azok képviseletét segíti elő.”

és hangulat részesei lehettünk. Kipróbálhattuk magunkat, hogy milyen egy teremnyi ember és az Egyetem néhány tanárából álló zsűri előtt előadni, akik észrevételeikkel, kérdéseikkel, tanácsaikkal, kritikáikkal segítettek az előadásmód csiszolgatásában, a tartalom érdekessé tételében, illetve az esetleges lámpaláz leküzdésében.”

Az idei szegedi OTDK-n a dolgozatírók és konzulenseik, továbbá az opponensek munkájának köszönhetően Karunk kiváló teljesítményt nyújtott. A legtöbb első helyezést (9 db) a Pázmány hozta haza, emellett ketten másodikak, hárman harmadikak lettek, 8 hallgatótársunk kapott különdíjat és 5 pázmányos opponenset tüntettek ki a legjobb opponensnek járó díjjal, ezúton is gratulálunk. Ehhez a kimagasló szerepléshez nagyban hozzájárult a TDK műhely, ezt támasztják alá a most következő sorok is, amelyeket egyik nyertesünk mondott el az Ítéletnek a műhellyel és az OTDK-val kapcsolatban:

„Mindenkinek ajánlom, hogy elinduljon ezen az úton, hiszen ezalatt nemcsak hasznos ismeretekre tettünk szert, hanem az OTDK-n, ahol az Egyetem falain kívül is kipróbálhattuk magunkat, rengeteg tapasztalattal és élménnyel lettünk gazdagabbak.” – feleli Zita arra a kérdésre, hogy összességében megérte-e a kutatómunkába belevágni és végigcsinálni azt.

„A műhely sokat segített abban, hogy hogyan kezdjünk neki a TDK dolgozat megírásához, illetve a későbbiekben is, amikor elakadtunk kutatás közben.” – emlékszik vissza Vajna Zita, Karunk ötödéves jogászhallgatója. „Hasznos tanácsokat kaptunk a forráshasználathoz is, és személyes, a saját dolgozatunkkal kapcsolatos kérdések feltevésére is lehetőségünk nyílt. A szóbeli prezentációk meghallgatásával és az előadásmód folyamatos gyakorlásával sikerült egyre jobban megszoknunk a "TDKszituációt", megtanultuk, hogyan kell lerövidíteni előadásunkat, úgy, hogy 10 percbe beleférjen dolgozatunk minden lényeges mondanivalója. Utána a TDK műhelyt szervező tanárok és a csoport tagjai mindig elmondták véleményüket, és rávilágítottak dolgozatunk azon pontjaira, amelyekkel kapcsolatban kérdések merülhetnek fel a zsűri tagjaiban, illetve az opponensben. Felhívták a figyelmünket azokra a tipikus hibákra is, amelyeket ennek köszönhetően ki tudtunk küszöbölni, és így kevesebb meglepetés ért minket az OTDK-n. Jó érzés volt hetente találkozni olyan hallgatótársainkkal, akik szintén TDK dolgozatot írtak, lehetőségünk nyílt egymással is megbeszélni, ha hasonló problémáink merültek fel.”

Zita a felkészítő hétvégéről is mondott néhány szót: „Azért volt hasznos számomra, mert az OTDK előtt néhány héttel, egy igazi OTDK szituáció

A műhelynek köszönhetően sok kis fontos mellett egy nagy tanulság is kirajzolódott számomra: a kutatási folyamat helyes menete. A jogtudomány egyik szegmensében meg kell találni azt az apró motívumot, problémát, amely elég érdekes és viszonylag elásott téma ahhoz, hogy felkeltse a hallgatóság érdeklődését. Akárcsak a szakdolgozat esetében, a TDK dolgozatnál is van egy tanár, aki a hallgató munkáját segíti. Az elején elindítja a kutatói úton, amennyiben nincs meg a téma, segít választani, de a dolgozatkészítés ideje alatt is lehet rá számítani, ő a konzulens. A vele való egyeztetés után témavázlatot kell írni, majd nagy levegő, és a legnagyobb feladat, a dolgozat megírása következik. Az biztos, hogy aki eddig a pontig nem sokat járt könyvtárba, annak innentől kezdve ez lesz a második otthona. Miután leírtuk az utolsó mondatot, nem árt átolvasni, leellenőrizni az egész munkát, majd be lehet adni. A szóbeli részre manapság már szinte mindenki prezentációval készül, a kivetített diákat és mondanivalónkat jól kell tudni összehangolni, a műhely ebben is segítségünkre lehet. A legeslegfontosabb jó tanács a kutatni vágyóknak: aszerint válasszatok témát, hogy mi az, ami őszintén érdekel Titeket, mert ekkor lesz elegendő motivációtok ahhoz, hogy végigcsináljátok a kutatás hosszú, sokszor nem könnyű, ámde igen értékes útját!

Aki kedvet kapott a kutatáshoz, vagy segítségre lenne szüksége, a honlapon minden fontos információt megtalál: https://jak.ppke.hu/hallgatoinknak/tdk.

Kiss Lúcia

Aktuális Ítélet

Új támogatások hallgatóinknak – avagy újabb ösztöndíjak és Profex nyelvvizsga felkészítés költség nélkül?

A továbbtanulásban, az államilag támogatott helyeket illetően tavaly drasztikus csökkenés történt. Már két jogász generációt is érintett ez a változás, ami nagy szívfájdalom számunkra, hiszen egyetemünkre a múlt évben és idén is teljes támogatással csekély számú hallgató került felvételre.

Fontos azonban tudni, hogy tavaly Karunk olyan kurzust és szeptemberben pedig olyan ösztöndíjakat hirdetett meg, amely által több hallgató is részesedhet támogatásokban más szempontok figyelembevételével, ezzel elősegítve felsőfokú tanulmányaikat. Ilyen az Idegen Nyelvi Lektorátus által meghirdetett „Jogi szaknyelvi terminológia a jogász gyakorlatban” tárgy; illetve ilyen létszámkeret nélküli ösztöndíjak a „Felvételi kiválóság” és a Nagycsaládos ösztöndíj, amelyek iránti kérelmeket szeptember 30-ig kellett benyújtani.

A „Jogi szaknyelvi terminológia a jogász gyakorlatban”szabadon választható tárgy karunkon ingyenes nyelvtanulási lehetőséget nyújt a harmadik félévtől azon hallgatók számára, akiknek a korábbi félévben a kumulált kreditindexe elérte a 4,0 értéket. A tárgy két féléves, angol, német, francia és olasz nyelven az őszi félévtől felvehető, bár sajnos az utóbbi, a minimális jelentkezés miatt, idén szeptembertől nem indult el. Ennek ellenére közel 60 fő jelentkezett 4 angol, 1 német és 1 francia csoportba, amelyek kis létszámúak, ami maximum 12-13 főt jelent. A tárgy nagy hangsúlyt fektet a fordítástechnikára és a kommunikációra, illetve a tavaszi félévben az órákon találkozhatnak a hallgatók esetmegoldásokkal és ügyvédi tényvázlat készítésével is.

Valójában mi a célja a kurzusnak? A hallgatók nagyfokú segítséget kaphat-

nak ahhoz, hogy Profex jogi nyelvvizsgára tegyenek szert, hiszen a készségeket ezen a kurzuson biztosan el tudják sajátítani. A vizsgát pedig helyben, az egyetemen le tudják tenni, hiszen egyetemünk Profex jogi nyelvvizsgahelyként szolgál. A kurzus elvégzése után tavasszal a nyelvvizsgázók aránya rendkívül magas volt, mind közép- és felsőfokon is.

Motivációként meg kell említeni, hogy a szaknyelvvizsga letétele előny lehet például Erasmus program esetén, továbbá jelentősen hozzájárulhat a hallgatók szakmában való elhelyezkedéséhez. A Nyelvi Lektorátus oktatói szívesen várják jövőre is azon hallgatók jelentkezését, akik betekintés szeretnének nyerni a jogi szaknyelv rejtelmeibe.

A „Felvételi kiválóság” ösztöndíjat azok a jogászhallgatók vehették igénybe, akik 2013 szeptemberében önköltséges formában kerültek felvételre, és a felvételi eljárás során 450 pontnál magasabb pontszámot értek el. Egyetemünk számukra az önköltség 50%-ának megfelelő összegű ösztöndíjat biztosít.

A Nagycsaládos ösztöndíj a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Nagycsaládosok Országos Egyesülete általi megállapodás eredménye. Az ösztöndíj az önköltséges formában tanuló NOE tagjai és a tag-családok gyermekei számára szól. Az ösztöndíj elnyerésének egyik feltétele, hogy

tagságot a hallgatóknak igazolniuk kell, amit számos tanuló nem tett meg, ezért ők sajnos nem kaphattak támogatást. Ezen kívül, további meghatározott feltételek ellenében (első félévben: a felvételi eljárásban minimum 400 pontot elért, a JÁK alapvagy osztatlan képzésén tanuló, beiratkozott, aktív félévre bejelentkező olyan hallgató, aki a rá irányadó önköltség összegét befizette; második félévtől: olyan aktív státuszú, korábbi önköltségeknek eleget tevő és az adott félévben az önköltségeket a határidőn belül befizető hallgató, akinek megelőző félévben a korrigált kreditindexe minimum 4,00) az ösztöndíj az önköltség 20%-át fedezi.

Az őszi félévben „Felvételi kiválóság” ösztöndíjat 32, Nagycsaládos ösztöndíjat pedig 12 tanuló kapta meg. Az ösztöndíjak iránti kérelmeket a tavaszi félévben március 1-ig lehet benyújtani.

Természetesen más ösztöndíjakat is megpályázhattak hallgatóink, mint a Szent Imre Ösztöndíjat, a Magyar Sportcsillagok Ösztöndíjat vagy a Köztársasági Ösztöndíjat. Azonban, a korábban említettekkel még jobban kibővült azoknak a lehetőségeknek a száma, amelyekkel hallgatóink egyéb feltételekre támaszkodva kaphatnak segítséget. Köszönjük mindazoknak, akik ezeket lehetővé tették, mindenekelőtt köszönjük PPKE! Kőrös Kinga

2013/december

7

Aktuális | Szabályok Ítélet

1956-os megemlékezés 2013. október 23-án, 16 órakor került megrendezésre a Kisebbségi Jogvédő Intézet által szervezett és támogatott, valamint a VIII. Kerületi Önkormányzat szárnyai alá vett 1956 -os megemlékezés, melynek a H13 Diák és Vállalkozásfejlesztési Központ adott otthont.

Ezúton szeretnénk köszönetet mondani a VIII. Kerületi Önkormányzatnak, valamint Zékány Zoltánnak, a H13 szakmai igazgatójának, akik támogatták a rendezvény létrejöttét.

A program 16 órakor Dr. Gyeney Laura köszöntő beszédével vette kezdetét, aki a Kisebbségi Jogvédő Intézet Igazgatójaként szólt a megjelentekhez. Az Igazgatónő köszöntötte Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Évát, a Kisebbségi Jogvédő Alapítvány Kuratóriumának Elnökasszonyát, valamint a határon túlról érkezett vendégeket: Zsigmond Józsefet, a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat asszisztensét, Szőcs Endrét, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság ügyvezető igazgatóját, Gurza Lászlót és Szendrei Tamást, a Mikó Imre Jogés Közgazdaságtudományi Szakkollégium és a Jurátus Kör tagjait, egyben a Kisebbségi Jogvédő Intézet által szervezett Nyári Egyetem résztvevőit, Tárnok Balázst, a Kaszás Attila Diákkör vezetőjét, Dr. Vértesy Lászlót, a Kárpát Ifjúsági Egyesület elnökét valamint a VIA NOVA ICS megjelent tagjait, és minden határon innen és túlról érkezett megemlékezőt, akik azért jöttek el, hogy közösen emlékezzenek meg a forradalom és szabadságharcban résztvevő hősökről, amikor “meghasadt az égbolt, mert egy nép azt mondta, elég volt”.

Dr. Gyeney Laura kiemelte, hogy ma, amikor fogynak a tanúk, egyre fontosabbá válik az emlékezés. A rendezvényen együtt töltött pár óra a nemzeti összetartozás érzését akarja erősíteni minden magyarban, akár a határon innen, akár a határon túl él.

A Kisebbségi Jogvédő Intézet munkatársa, dr.

Görög Dóra által összeállított 1956-os műsort tekinthették meg a megemlékezni vágyók, melyben a szereplők visszaadták azt a fiatalos lendületet, győzni akarást, amit a szabadságharc ifjúi képviseltek a forradalomban. A

versrészletekkel, prózai elemekkel átszőtt, zenei aláfestéssel színezett, betétdalokkal tűzdelt műsor célja eljutni mindenki szívéhez, különösképpen a fiatalsághoz, hiszen az ifjúság jövőnk záloga. Az idősebb korosztály számára is felvillantott a műsor olyan jeleneteket, melyeket talán átéltek, és azt a kort, melyben akkor éltek. A színvonalas műsort, mely egy színházi darabhoz hasonlított, egyetemisták jelenítették meg, rászánva szabadidejüket a próbákra. A műsoron résztvevők köszönetet mondtak a kilenc lelkes szereplőnek, akik egy rövid időre felidézték a magyarság múltjának egy fontos eseményét, amelyet nem szabad elfelejtenünk, így köszönet jár Kiss Valentinának, az ELTE hallgatójának, Turza Rékának, Vraukó Lilinek, Seprős Szilviának, Kurucz Ádámnak, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem joghallgatóinak, Bognár Zsófiának, a Corvinus Egyetem hallgatójának, Görög Máténak a Károli Gáspár Református Egyetem hallgatójának a műsorban való szereplésért, valamint dr. Zsombolyay Péternek és dr. Görög Dórának, akik frissen végzett jogászként váltak a műsor szereplőivé. A korhoz illő jelmezek még jobban elkalauzolták a közönséget a rettegett korba, a zenei aláfestés pedig könnyeket hozott a felszínre, mely Miheller Zsolt technikai segítő ügyességét mutatja. A műsor hangulatának kifejezéséhez hozzájárult az 1956-os eseményeket hűen megjelenítő képregény, mely Egri Masa keze munkáját dicséri.

A műsort fogadás követte, a felfrissülés után pedig dr. Schadl Balázs, aki a moderátor szerepet töltötte be az este további részében, bele is kezdett a kerekasztal-beszélgetés levezénylésébe. A kerekasztal-beszélgetés a határon túli magyar meghívott vendégek szervezeteinek bemutatójával kezdődött, melynek során betekintést nyerhettek a jelenlevők Zsigmond József által a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat jogvédő tevékenységébe, Szőcs Endre által az RMKT életébe, a Kárpát Ifjúsági Egyesület önkénteseken alapuló szervezetébe, a KAD programjaiba, a Mikó Imre Szakkollégium összetartozást erősítő eseményeibe Gurza László és Szendrei Tamás által.

A bemutatkozást követően az 1956-os események felé vették a beszélgetők az irányt, hiszen a kerekasztal témája “1956 a határon túli magyarok szemével” címet viselte. Az Intézet által meginvitált határon túli magyar vendégek olyan 1956-ban megtörtént eseményekről, megtört életekről szóltak, melyek a magyarországi forradalommal szolidarító erdélyi fiatalsággal történtek meg, sokszor aránytalan büntetésekkel sújtva a még csak fegyvert sem fogó erdélyi magyarokat.

Meghívott vendégként volt jelen Jobbágy Ilona és édesanyja is, Jobbágy Károlyné, Jobbágy Károly költő és műfordító lánya, valamint özvegye, akik Jobbágy Károly költő ’56-os verseskötetének faximile másolatát ajándékként is elhozták a rendezvényen résztvevőknek. A műsor jeleneteiben több ízben is hallható volt Jobbágy Károly 1956-ról szóló verseinek részletei, melyek mind inkább élővé tették az előadást.

Köszönet a Mária Rádiónak, hiszen élőben közvetítették az előadást, lehetővé téve, hogy a rádióhallgatók is jelen legyenek a rendezvényen. Továbbá a műsorról készült felvétel, majd a kerekasztal beszélgetés látható lesz a www.bonumtv.hu internetes felületen is, megköszönve ezzel a Bonum Tv szolgálatát.

Maradandó élménnyel tértek haza, akik ellátogattak október 23-án a H13 Diák és Vállalkozásfejlesztési Központba.

Bízva reméljük, hogy még sok ilyen kezdeményezés lát napvilágot, ahol együtt emlékeznek meg, együtt töltenek egy délutánt határon innen és túlélő magyarok, a nemzeti összefogást erősítve. dr. Görög Dóra

30 éves a Családjogi Charta 2013. október 9. napja sokunknak a Pázmány Napot jelentette, rendhagyó módon azonban az ilyenkor szokásos ünneplésre és doktoravatásra nem a II. János Pál Díszteremben, hanem az Információs Technológiai és Bionikai Kar aulában került sor, a Díszteremben ugyanis születésnapot ünnepeltek. Harminc éve történt ugyanis, hogy a korábban Rómában ülésező Püspöki Szinódus javaslatára a Család Pápai Tanácsa kiadta a Családjogi Chartát, melyben keresztények s nem keresztények számára is átfogó és rendszeres összefoglalást kívánt adni a család alapvető jogairól. A konferencián Schanda Balázs Prodékán Úr rövid és tömör felvezetése után a Család Pápai Tanácsa titkárának, Jean Laffitte püspöknek az előadása következett, Családjogi Charta, mint a Katolikus Egyház javaslata címmel, melyben kifinomult érzékenységgel reagált a családokat napjainkban érő szociális és politikai behatásokra. Felemelő volt látni, hogy előadása után Excellenciás Úr – szinkrontolmács segítségével – őszinte érdeklődéssel az arcán hallgatta végig az őt követő előadókat. A délutánt a doktoranduszok hozzászólásai, illetve egy kerekasztal beszélgetés színesítették, melynek során Egyetemünk tanárai Balogh Elemér alkotmánybíróval közösen polemizáltak a Charta és az európai jog viszonyáról. A konferencia zárásaként Lábady Tamás áttekintette a Charta alapértékeit, valamint a nemzeti sajátosságokra tekintettel kitért az Alaptörvény és a jövőre hatályba lépő Új Ptk. már most látható, illetve jövőbeli hatásaira a családhoz kapcsolódó alapvető jogok változása terén. A záró gondolatok után a díszlépcsőn lefelé haladva úgy éreztem, aligha lehetett volna méltóbb módon megünnepelni ezt a 30. születésnapot .

Kovács Krisztián

8

2013/december

Titeket kérdeztünk Ítélet

Titeket kérdeztünk…

tálokat preferálom. Elsődleges szempont lett, hogy az adott oldal reszponzív legyen (érzékelje, hogy milyen eszközzel böngészek) és könnyen kezelhető, ezeknek a kívánalmaknak két magyar (Origo, napi.hu) és egy angol nyelvű (CNN) oldal felelt meg eddig; nyilván lehetne bővíteni a listát, de egyrészt már megszoktam, másrészt pedig több időm akkor sem lenne olvasni. Korábban több jogi fórumot látogattam, voltam aktív hozzászóló, de szomorú tapasztalatom volt, hogy ott, ahol többségben vannak a laikusok, nem lehet segíteni a kérdezőknek – sok lúd... Jelenleg már csak a jogiforum.hu fórumát látogatom, amit igen színvonalasnak tartok, többségében jól felkészült hozzászólók segítik a betévedő kérdezőket, ráadásul ingyen, amit mindenképp örvendetesnek tartok.

Napjaink rohanó, felgyorsult világában percről percre történnek fontos események a nagyvilágban és hazánkban egyaránt, amelyeknek az ismerete, követése elengedhetetlen az emberek számára. Különösen fontos ez Nekünk, fiatal értelmiségnek. Ebből kifolyólag Titeket kérdeztelek, mennyire követitek a napi sajtóhíreket? A nemzetközi vagy a belpolitikai híreket olvassátok inkább, vagy mindkettőt fontosnak tartjátok?

Hallgatók körében többször hallottam, nehéz megfelelő hírforrást találni, éppen ezért szeretném, ha ajánlanátok egymásnak különféle fórumokat, ahol releváns információkat kaphat mindenki a mindennapi élet történéseiről.

Továbbá nem szabad elfelejtenünk, számos jogi változás történt és van folyamatban jelenleg hazánkban. Szintén Titeket kérdeztelek, mennyire követitek a jogi változásokat? Mely jogi fórumokat preferáljátok leginkább?

Remélem, a társaitok nyilatkozatai hasznosak lesznek számotokra, és ne felejtsétek, a hírek ma már életünk részei, azok követését, olvasását egy jó szakember nem mellőzheti.

Rédl Petra (V. évfolyam, jogász) Azon a véleményen vagyok, hogy egy jogászpalánta nem engedheti meg magának, hogy ne kövesse napi szinten a sajtóeseményeket, ne tájékozódjon a világ dolgainak változásairól, a kül- és belpolitikai eseményekről egyaránt. Ennek megfelelően jómagam is napi rendszerességgel, sőt, ha pontosabban akarok fogalmazni, napközben is folyamatosan követem az aktualitásokat az elektronikus sajtón keresztül. Ezek közül is a közéleti hírlapok internetes oldalait szeretem böngészni, talán a leggyakrabban a hvg.hu-t, mert kellően objektívnek, felkészültnek és frissnek találom ezt a hírportált. Emellett, ha időm engedi, esténként végignézem 2-3 csatorna hírműsorát is, van, hogy 18-20-ig el sem mozdulok a tévé képernyője elől. Jogi fórumot nem olvasok, bár ennek valószínűleg az az igen egyszerű oka, hogy nem ismerek jó jogi fórumot. Ha valamelyik ismerősöm ajánlana egy megbízható jogi fórumot, amely képes lenne felkelteni irányába az érdeklődésemet, biztosan rendszeres követőjévé válnék.

Reich Judit (V. évfolyam, jogász)

Szécsi Ádám (I. évfolyam, jogász) Véleményem szerint egy értelmiségi embernek elengedhetetlen szükséglete a naprakészség, mind a belföldi, mind a külföldi hírek terén. A mindennapjaink bármely momentumában szükség lehet arra a plusz tudásra, amelyet csak a sajtó folyamatos követése révén szerezhetünk meg. Viszont az is megjegyzendő, hogy ügyelnünk kell arra is, hogy amit olvasunk, az mértékadó hírforrás legyen, s ne egy "zöldfülűek" által megírt cikk, mert abból nem tanulunk, és számtalan esetben pontatlanok is. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy ne csak magyar nyelvű oldalakat olvassunk, hanem angol nyelvű oldalakat, lapokat is. Ez segít abban, hogy a nyelvtudásunk is fejlődjön ezáltal, és ezzel párhuzamosan megvizsgálhatunk egy bizonyos hírt egy más országban élő szakértő szemszögéből, ez pedig óriási kincs a mai világban. A világra való nyitottság elengedhetetlen! Személyemre kitérve, mint Európai Uniós szakértőként végzett ember, s mint elsőéves jogászhallgató, rendkívül fontosnak tartom azt, hogy az Európai Unióval kapcsolatos történésekben, illetve a világpolitikában up-to-date legyek minden egyes területen, hiszen ezzel foglalkozom és ez elengedhetetlen szakmaiságom fejlődésében. Én elsősorban angol nyelvű lapokat követek, mint például: The Economist, Bloomberg, BBC, CNN, The New York Times, EUobserver, de az itthoni hírforrások közül is sokat kedvelek, sorolhatnám a HVG, Világgazdaság, vagy Portfolio.hu-t is. Összegzésképpen, ami talán egy jó tanács lehet mindenki számára, hogy a sokak által használt social media-n, a Facebook-on like-olja az adott közéleti személyiséget vagy híroldalakat, amelyet éppen érdekesnek talál, mert onnan is sok minden lehet tanulni. Olvasni és naprakésznek lenni jó dolog, s különleges kiváltság!

Amikor időm engedi, belenézek tv híradókba, a kereskedelmi adók híradásait viszont nem szeretem, mert általában szenzációhajhász és inkább a sokkoló "hírek" vannak benne a tényleges mindenkit érintő hírek közül. Jobban szeretek újságot olvasni, mert ott egyszerűen átlapozom, ami nem érdekel. Ritkán olvasgatok/nézek német nyelvű híroldalakat, főleg a nyelvtanulás miatt. Ha nagyobb változás várható a jogrendszerben, olyankor rendszeresen olvasok jogi fórumokat is.

Kovács Krisztián (V. évfolyam, jogász) Az Ítélet szerkesztőjeként úgy gondolom, hogy valamilyen szinten elvárás velem szemben is, hogy tisztában legyek a világ történéseivel. Az már egy érdekesebb kérdés, hogy hogyan jutok hozzá a napi betevőhöz. Régebben szerettem például Metropol-t olvasni, tulajdonképpen még most is elveszem a metrókijáratnál, de azt veszem észre, hogy nem olvasok benne semmi újat, nem tud lépést tartani az online hírportálokkal, minden tegnapi benne. El is jutottunk oda, hogy mit olvasok szívesen.

Mivel többnyire út közben olvasok híreket az okostelefonomról, a praktikum alakította ki, hogy melyik por-

Varró Bálint (IV. évfolyam, jogász) Személy szerint naponta követem a híreket. Többségében az interneten, a könnyed és gyors elérhetőség miatt. A külföldi hírportálokat preferálom, kezdve a nemzetközi eseményektől a kultúrán át, az interjúkig. Hitelesebbnek találom őket. Valamelyik nap is olvastam egy cikket és tisztában voltam az eredeti témával, melyről angolul sokat olvastam korábban, ehhez képest a magyar sajtóban rosszul, hiteltelenül jelent meg. Külföldi hírportálok közül kedvelem a CNN oldalát, illetve televízióban a Euro News csatornát, mely szintén angol nyelvű. Hazaiak közül az Origót, illetve a nem kereskedelmi csatornák híradásait kedvelem. A köztudottan hiteltelen bulvár lapokat kerülöm, sokszor már a témaválasztásuk is érdektelen. Meglepően tapasztaltam két hete, hogy a metrón ki volt rakva a szórólapokhoz egy angol nyelvű, Európai Unióról szóló, egy hónappal korábbi politikai, gazdasági magazin és rajtam kívül senki nem vette el, nem mutatott érdeklődést iránta. Sajnos, úgy tűnik a magyar nyelvű napilapokra vagy bulvárújságokra nagyobb igény van.

Dávid Barbara (IV. évfolyam, jogász) Alapvető fontosságúnak tartom, hogy az ember jól informált legyen, mind a hazájában, mind a nemzetközi színtéren zajló eseményekkel kapcsolatban. Egy joghallgatóval szemben ez már egyfajta követelménynyé növi ki magát, melynek azonban nem feltétlenül könnyű eleget tenni. Az internet világában csak úgy zúdul ránk a sok hasznos és rengeteg haszontalan információ, melyek között kénytelenek vagyunk szelektálni, ha rövid idő alatt megbízható, érdemi tájékoztatáshoz szeretnénk hozzájutni. Úgy gondolom azonban, hogy egy kis tapasztalás után mindenki ki tudja választani, hogy melyek azok a források, melyet önmaga számára a leghasznosabbnak tart.

Nekem ilyennek számít a hirado.hu, inforadio.hu és a kitekinto.hu, persze ez nem jelenti, hogy ne kalandoznék el többször a közkedvelt Index vagy HVG oldalakra is, csupán ezeket a honlapokat tartom a leghamarabb frissülőknek és legjobban felépítetteknek. Rettentően jó dolognak tartom azt, hogy pillanatok alatt idegen nyelven is tájékozódhatunk a világról. Kedvenceim a New York Times és a Spiegel oldala. Vannak azonban olyan napok is, mikor az időmből és erőmből már csak a kora reggel kapott Metropol átfutására telik a hazafelé tartó buszon.

Orosz Cintia

2013/december

9

Esélyegyenlőség Ítélet

Mondjuk ki: Az erőszak elfogadhatatlan!

Az UNICEF Magyar Bizottsága berobbant a médiába. A világon elsőként hozott létre egy olyan mobiltelefonos alkalmazást, a HelpAPP-ot, amelyet a gyermekek azonnal tudnak alkalmazni, ha gondjuk adódik. Legyen szó erőszakról, testi, lelki bántalmazásról, vagy ha veszélyben érzik magukat.

A médiában egyre többször lehet hallani gyermekek bántalmazásáról, kiszolgáltatottságáról. Ez persze nem csak fizikai, hanem pszichés probléma is. Sokan azonban tanácstalanul tűrik, hiszen egyrészt nem tudják, kihez forduljanak, másrészt nem mernek segítséget kérni, beszélni a gondjaikról. Az erőszak gyakran családon belül történik, vagy ismerősök követik el. Egy idegenben ilyen bántalmazások után nem szívesen bízik meg az ember, pláne egy gyermek, aki a nyitásra is alkalmatlanná válik. Nem értik, mi történik velük, hogyan küzdjék le a problémát. Magyarországon minden tízedik gyermek veszélyben él az őt érő erőszak miatt.

Minden második gyermek belekeveredett már verekedésbe az iskolájában. Minden hónapban belehal három gyermek az őt ért bántalmazásba. Én is letöltöttem az applikációt, és igazán hasznosnak bizonyul.

Megtalálhatjuk benne a segélyhívó telefonszámát, ha mentőre, tűzoltóra vagy rendőrre lenne szükségünk, valamint a Kék Vo10

2013/december

nalét, ahol problémákról lehet beszélgetni, utóbbit természetesen névtelenül. Be lehet állítani saját SOS számot, amely egy olyan ember telefonszáma, akit jól ismerünk, megbízunk benne és bármikor lehet neki üzenni. Fontos, hogy be legyen kapcsolva a helymeghatározónk, hiszen így azonnali üzenet küldhető a pontos GPS koordinátánkról, hol is tartózkodunk éppen. Így tulajdonképpen egy mozdulattal tudunk segítséget kérni.

Az alkalmazás abban is tanácsot ad, hogy mit mondjunk, hogyan viselkedjünk egy-egy helyzetben.

Ki lehet választani a bántalmazót és a szituációt. Például, ha egy tanár szavakkal bánt: „Ön is a kölcsönös tiszteletre nevelt minket. Kérem, ne mondjon ilyet.”

Külön leírást kapunk továbbá arról, mit jelentenek az adott bántalmazási formák: fenyegetés, kényszerítés, zsarolás, szexuális bántalmazás. A „Többet szeretnék” kifejezés alatt bizonyos helyzetek értékelésére kerül sor. Például mi számít cyber erőszaknak, milyen formái vannak, milyen jelei lehet-

nek, hogyan ismerhetjük fel a jelenséget. Mi is küldhetünk tippeket, amelyeket a szervezet feldolgoz, megvitat, és ha valóban helytállónak talál, akkor beiktatja az applikációba. Különösen jó megoldás az is, hogy egy napocska gomb használatával elsötétül a képernyő, így más nem tudja elolvasni, mi van rajta.

A program használata senkinek nem okozhat problémát, hiszen a 21. század gyermekei játszi könynyedséggel kezelik a mobiltelefonokat. Itt kell megfogni őket, és itt kell segítséget nyújtani, mert nagyobb a hajlandóság a befogadásra.

Az, hogy az UNICEF létrehozta a HelpAPP-ot, arra hívja fel a figyelmünket, hogy a gyermekbántalmazás komoly jelenség, és törekedni kell arra, hogy megelőzhető legyen. Nekünk is törekednünk kell arra, hogy meglássuk a láthatatlant, hiszen mindenkinek joga van a békés, bántalmazás nélküli gyermekkorhoz.

Büki Bettina

Esélyegyenlőség Ítélet

„Az Egyesület kifejezetten a fiatal nők karrierépítését szolgálja” – Interjú Andavölgyi Viviennel Az alábbiakban interjút olvashattok Andavölgyi Viviennel, a nőbarát munkahelyekért és a karriercélokkal rendelkező nőkért létrejött új szervezet, a Women Achieving New Targets (WANT) alapító tagjával.

Mondanál magadról pár szót? Ötödéves joghallgató vagyok itt az Egyetemen, emellett két évig az Effemine - Egyesület a fiatal nőkért diákszervezet vezetőségi tagja voltam, máig meghatározónak érzem az életemben azt a momentumot, amikor a Corvinus Egyetemen beléptem az Egyesületbe.

Hogy kerültél kapcsolatba az Effemine-nel?

Egy kedves barátnőmön keresztül, ő hívott, hogy alakul egy új diákszervezet, ahol minden egyetemről szeretettel fogadják az érdeklődőket. Mindig is szerettem egy közösséghez tartozni, korábban versenysportoltam, akkoriban pedig hiányzott a közösségi szellem, azonban az Effemine valami olyat kínált, amiben el tudtam volna képzelni magam. Az Egyesület kifejezetten a fiatal nők karrierépítését szolgálja, ebben a tekintetben jelenleg egyedülálló Magyarországon, a WANT csapata is az egyesület korábbi vezetőségéből állt össze.

Mi volt a motiváció a WANT megalapításához?

Az Effemine-ben gyakran szerveztünk előadásokat. Sokszor előkerült az előadásokon az a téma, hogy a nő hogy tud sikeresen boldogulni a munkaerőpia-

con úgy, hogy nagy százalékban szeretne családot, szeretne gyereket szülni, azonban ez a pont sok esetben meg tud törni egy szépen felfelé ívelő karriert is.

Egyetemistaként kíváncsiak voltunk arra, hogy milyen tapasztalatokat tudnak velünk megosztani azok a nők, akik már ezen túl vannak. Minden általunk megkérdezett arról számolt be, hogy a törés akkor nem következik be, hogy ha a nő és a férfi tud valódi csapatként működni. Viviane Reding alapjogi biztos célja, hogy több nő töltsön be vezető pozíciót a gazdasági életben, adott egy lökést, hogy ezzel érdemes komolyabban is foglalkozni.

csak a nőknek jó, hanem a férfiaknak és a családoknak is. Szeretnénk elterjeszteni olyan modelleket, amik NyugatEurópában jól működnek, nálunk azonban még kevésbé. Üdítő tapasztalat, hogy az általunk megkérdezett cégvezetők közül a férfiak is nagyon fogékonyak a témára, érdeklődőek. Meglepő volt, hogy nyugati kultúrájú cégek már tudatosan törekszenek ennek az irányvonalnak a követésére, így például aránylag kisméretű diákszervezeteket is megkeres például a Microsoft, hogy a sztereotípiák ellenére náluk is lehet nőként dolgozni, ezt a szemléletet szeretnénk meghonosítani.

Mik a távlati célok?

Te hogy képzeled el magad 10 év múlva?

Azt szeretnénk megértetni és elfogadtatni, hogy ha nőbarát munkahelyek léteznek, az nem

10 év múlva szeretnék már családot és gyermeket is. Szeretnék továbbra is ezzel a problémával foglalkozni, úgy érzem, hogy az egyetemi éveim alatt meghatározóvá vált az életemben. A téma iránti szenvedélyt szeretném kamatoztatni, nem elhanyagolva azt, amit itt az Egyetemen tanultam meg. A szervezet többi alapítója közgazdász, én jogász leszek, úgy gondolom, hogy jó ki fogjuk egészíteni egymást és én emellett megmaradhatok a jogi vonalon.

Kovács Krisztián

2013/december

11

Esélyegyenlőség | Erasmus Ítélet

Nincs lehetetlen, csak tehetetlen?

A múltkori cikkemben némileg eltértem az esélyegyenlőség általános témakörétől, de ez alkalommal már hagyományosabb lesz a gondolatmenetem.

A balesetem előtt szinte soha nem néztem úgy a világot, ahogy a fogyatékkal élők, azon belül is a mozgásukban korlátozottak hogyan látják és élik meg minden egyes napjukat. Persze igyekeztem beleélni magam a helyzetükbe, de ez még nagyon messze áll a tényleges helyzettől. Nem gondoltam bele a küszöbök, lépcsők és járdaszegélyek jelentőségébe, és abba sem, hogy vajon a mozgássérült parkoló minden esetben a megfelelő helyen van-e.

Azon sem gondolkoztam el, hogy a tömegközlekedési eszközeink minden téren alkalmasak-e a használatra mindenki számára. Persze, most már vannak alacsonypadlós buszok, villamosok és bizonyos vonatok, de ez még édeskevés, mert ez nem mondható el az összes járatról, illetve a felszálláshoz használt rámpa sem önműködő, hanem a sofőrnek kell „üzembe” helyeznie. Ezzel a gondolatsorral el is jutottam a címhez. Tényleg nincs lehetetlen, csak tehetetlen? Valóban csak azon múlik minden, hogy mennyire akarjuk?

Vagy inkább mondjuk azt, hogy sok mindent lehetetlen megcsinálni, mert a „nagy akarásnak nyögés lesz a vége”? Nos, talán valahol középen lehet az igazság. Sok hozzám hasonló helyzetű embert ismerek (és ebbe a halmazba beletartozom

én is) akinek komoly elhatározásába kerül, hogy kibújjon a csigaházából, és elhagyja az otthonát.

Miért is? Azért, mert úgy érzi, hogy ez az „egész” nem éri meg a fáradságot. Hiszen akár egy pár órás program is teljes körű logisztikát igényel! Az alábbiakban bemutatom, hogy mit is értek ez alatt..

Tegyük fel, hogy el akarok menni moziba. Rendben, ez idáig egyszerű. Kiválasztom a filmet.

Oké, ez is megvan. A probléma itt kezdődik. Hol játsszák a filmet? Azaz: melyik mozi melyik termében? Ehhez némi kutatást kell végeznem.

Ebben az esetben jobb, ha ismerősnél érdeklődöm, mert a mozi személyzete nem biztos, hogy érti a kérdést, de ha esetleg érti is, nem lehetek biztos abban, hogy valóban jó tájékoztatást kaptam. Jogos a kérdés: miért fontos, hogy melyik mozi melyik terme? A válasz egyszerű, de nem magától értetődő: azért, mert nem mindegy, hogy van-e lift minden teremhez, illetve hogy csak és kizárólag az első sorból nézhetem-e a filmet, ami, lássuk be, nem túl élvezetes, vagy az utolsóból!

Mert erről külön tájékoztatni kell a személyzetet a helyszínen (azaz hogy én más irányból akarok bejutni a terembe) akik, tisztelet a kivételnek, nem mindig segítőkészek, mert úgy hiányzik nekik ez az extra probléma, mint púp a hátukra.

Itt kell még megemlíteni a mosdó kérdését is, bár manapság mozgássérült vécével már a legtöbb

hely rendelkezik. Ha van autóm, vagy autóval rendelkező ismerősökkel megyek moziba, akiknek, megjegyzem, így alkalmazkodniuk kell hozzám, akkor „csupán” ennyivel megúszom…

Ha nincs autó, akkor jön a következő lépcső, az út. Számításba kell venni a lakóhelyem és a mozi közti útvonal buktatóit. Mennyi az út időben, hogy hol jár számomra megfelelő jármű, ha jár egyáltalán, illetve ha jár, akkor mennyi időt kell az utazásra szánnom, hogy filmkezdés előtt odaérjek. Mindezt számításba véve elképzelhető, hogy 2-3 órával előbb megérkezem, és még várnom kell a film után is, hogy hazajuthassak. Tegyük fel, hogy mindezt megterveztem és megszerveztem. Jön a következő nehézség: milyen az idő? Ugyanolyan lesz, amikor kijövök, mint amikor bementem? Mert ha fennáll a lehetőség, hogy míg én a sötét teremben élvezem a filmet, aközben eleredhet az eső, akkor arra is fel kell készülni, hiszen én nem tudok az égszakadás elől sem elfutni, sem elbújni. Nos, dióhéjban ilyesmik várnak rám, ha úgy döntök, hogy moziba megyek. És talán a színház még ennél is kacifántosabb!

Bevallok valamit: amióta sérültként élek, nem voltam moziban. Túl lusta lennék? Lehet. Nem vagyok elég vagány? Nem kizárt. De ez van.

Számomra túl komplikált ez az egész két óra élményért, ami nem is biztos, hogy megéri…

Szóval szinte minden lehetséges, csak idő, türelem és elszántság kell hozzá, ami nem mindenkiben található meg, de ezt is tisztelni kell és el kell fogadni!

Kalász Veronika

Egy Erasmusos élete Magyarországon Mi magyarok szeretjük tudni, vajon a külföldiek mit gondolnak Magyarországról, hogy érzik magukat Budapesten. Ezért ebben a félévben egyetemünkön tanuló két spanyol lányt faggattam ki arról, hogy mi a véleményük rólunk, a kultúránkról és mentalitásunkról.

Miért szerettek Magyarországon élni?

Laura: Azért szeretek Budapesten élni, mert szerintem csodálatos a város, minden épület régi és építészetileg is gyönyörűek. A másik indok, amiért szeretek itt élni az az, hogy ha összehasonlítjuk az árakat Spanyolországgal, sokkal olcsóbb, kivéve a ruhákat, amelyek hasonlóak vagy inkább drágábbak, de ennek ellenére is sokkal többet szórakozhatok sokkal kevesebb pénzből.

Teresa: Általánosan jellemző az, hogy az Erasmus rengeteg új élményt ad, függetlenül élni egy másik országban, egy másik kultúrában új emberekkel. De ez különösen igaz Magyarországra, mert egy nagyon jó fekvésű ország Európában, amely megadja azt a lehetőséget, hogy más helyekre, más országokba is elutazz, sok újat ismerj meg, többet tudj meg a történelemről.

Mit gondoltok Budapestről?

Laura: Budapest csodálatos, egy igazi kavalkád a modern és a klasszikus között. A város stílusa, hogy két részre bontja a folyó, az egyszerűen mágikus, és a történelem is nagyon érdekes, hogyan fejlődött a szocializmus és most a kapitalizmus az utcákon.

Teresa: Ez egy nagyon értékes város rengeteg eseménnyel, amit felfedezhetsz és megnézhetsz. Nem olyan drága, mint az én országom, és mégis, mint ahogy korábban mondtam, lehetőséget ad arra, hogy rengeteg helyre utazhass. Emellett az éjszakai élet is fantasztikus.

Mit gondolsz a magyarokról? Az emberekről, a nyelvről és a kultúráról?

Laura: Már két hónapja élek itt, és amit nagyon értékelek az emberekben, hogy a legtöbbjük nagyon kedves, habár több mint 30%-a nem beszél angolul, és ez néha problémát jelent, ha próbálunk valamit elintézni, amire szükségünk van. De azt mondanám, hogy a fiatalok nagyon udvariasak, barátságosak, szóval általában nagyszerűek. A magyar nyelvet nem tudom értékelni, mert nagyon nehéz megtanulni és megérteni, de mindenekfelett kiejteni. A csoporttársaim, akik beszélnek magyarul azt mondták, hogy ez egy nagyon gazdag nyelv, ahol öt különböző kifejezés van mindössze egy dologra. A kultúrával az a baj, hogy Erasmussal csak a turisták számára mutatott kultúrát ismerhetjük meg, azt, ami egy tipikus magyar otthonban történik, nem tudjuk úgy megismerni.

Teresa: Az emberekről azt gondolom, hogy nagyon aranyosak, mindig készek segíteni és a turisztikai helyeken beszélhetsz angolul. Azonban a gyalogosok nagy része nem beszél angolul, ami nehezíti kicsit az életet, azonban ez nem annyira fontos tényező, hiszen egy idő után úgyis találsz valakit (főleg fiatal lányokat), akik beszélnek angolul. A nyelv számomra lehetetlennek tűnik, próbáltam tanulni kicsit, de ez egy sikertelen küldetés volt. A kultúra fantasztikus, csodálatos látni a történelmet a város utcáin.

Mi az, amit nem kedvelsz a magyarokban, Magyarországban?

Laura: Ez a kérdés nagyon nehéz, mert nem hinném, hogy lenne olyan dolog a magyarokban, amit általá-

12

2013/december

nosságban nem kedvelek. Ami kicsit zavar, hogy az öregek nagyon gorombák a külföldiekkel, talán azért, mert nem beszélnek angolul. De nem gondolom, hogy ez a probléma csak Magyarországra lenne jellemző, szerintem minden országban ez van, ahol az angol nem elsőszámú nyelv.

Teresa: Hogy nincs túl nagy választék az ételekben és azt sem szeretem, hogy olyan hamar sötétedik.

Mi a kedvenc ételed, italod?

Laura: A kedvenc italom itt a sör, imádok a barátaimmal a különböző romkocsmákban hihetetlenül olcsó söröket inni. Tudom, hogy a logikus válasz a pálinka lenne, de az nekem már túl erős.

Teresa: A kedvencem a gulyásleves galuskával, de imádok enni, szóval majdnem minden. Az italok közül pedig a tokaji borok tökéletesek.

Mi a kedvenc helyed Budapesten?

Laura: Kétségtelenül a Citadella, imádom azt az érzést, hogy bár legalább 30 percet sétálok hegynek felfele, és több száz lépcsőt mászok meg, de amikor felérek a kilátás és az érzés, hogy ott lehetek, mindent kárpótol. Szórakozóhelyek közül a kedvencem a Morrison’s2 hétfőnként, azért, mert akkor minden Erasmusos együtt lehet és tudom, hogy mindenkit megtalálhatok.

Teresa: Nincs különösen kedvenc szórakozóhelyem, mindenütt jó, ahol a barátaimmal együtt bulizhatok.

Kővágó Sára

Hitélet Ítélet

Elvira Petrozzi nővér és a Cenacolo szenvedély betegek közössége A káros szenvedélyek gyógyításával, a kábítószer fogyasztók, alkoholisták betegségeivel sokféle pszichiátria, orvosi intézmény foglalkozik. Általában gyógyszeres kezelésekkel, csoport terápiákkal próbálnak a betegeken segíteni, azonban van egy keresztény közösség, amely hűséggel, a világ zajától távol nyújtja az újrakezdés lehetőségét a szabadulni vágyók számára.

Elvira Petrozzi nővér a fiatalok segítésének keresztény útját választotta. 1983 -ban alapította meg a Cenacoloközösséget. Székhelye Saluzzóban, Olaszországban van. A Közösség ma már 54 házat számlál Olaszországban és szerte a világban, mint például Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában, Ausztriában, Oroszországban, az USA-

ban, Mexikóban. E közösség kizárólag a hit erejéből, az imából, Isten szeretetéből nyeri kitartását. Az ide kerülő fiatalok kizárólag fiúk, csalódott, reményvesztett fiatalok, akik arra vágynak, hogy megtalálják önmagukat, az élet értelmét és örömét. Többségük alulszocializált családban élt, olykor az utcán keresték kenyerüket. Általában antiszociális társaságba keveredett kábítószerfüggők, akik szeretteiket már elhagyták, pénzük, otthonuk nincs és idekerülve semmilyen vallást nem ismernek. Ebben a helyzetben sajnos már

családjuk tehetetlen, legtöbbször elfordultak tőlük, mindenféle kapcsolatot megszüntetnek velük. Számos alkalommal az önkéntesek, a már kigyógyult társaik véletlenszerűen találnak rájuk és indítják meg a kilábalás nehéz útját.

Az idekerülteknek sajátos gyógyulási folyamatot kell végig járniuk. Nincsenek orvosok és ápolók, csak önkéntesek és a régi, ma már gyógyult betegek, akik maradtak az intézmény falai között, hogy segítsenek. Nem használnak gyógyszereket, a munka segítségével próbálják a gondolatokat elterelni, a szenvedéseket könnyíteni. Ha új fiú érkezik, úgynevezett "őrangyalt" kap maga mellé, vagyis egy tapasztalt közösségi tagot, aki már hosszabb ideje itt él. Szent Benedek regulája szerint telnek napjaik, azaz „imádkozzál és dolgozzál”. Mindenkinek van feladata, mindennap imádkoznak és beszélgetnek. A kommunikáció különösen fontos, hiszen a közös nyelv az olasz. A konfliktusok elkerülése végett kis csoportokban őszintén megnyílhatnak egymás előtt, ez segíti őket egymás elfogadásában, és ami nagyon fontos, megtanulnak szembe nézni a problémákkal.

Furcsa szabály, hogy munka közben tilos leülni. Az őrangyal az, aki segít, ha éppen védencének elvonási tünetei vannak, vagy a gyengeségtől munkáját nem tudja elvégezni. Nincs állandó jövedelmük, magának az intézménynek sem és állandó támogatást sem kapnak. Önellátásból és adományokból tartják fenn magukat, illetve saját kezűleg készített kegytárgyakat, díszeket árulnak a zarándokcsoportoknak, odalátogatóknak. Éppen ezért pazarolni nem szabad, az ételt, amit kapnak, mind meg kell enniük, az újaknak ez sokszor nagy szenvedést okoz, de őrangyaluknak ebben is segítenie kell, hogy társuk az utolsó

falatot is leküzdje.

Ahhoz, hogy valaki megtisztuljon, és a való életben is helyt tudjon állni, 3-4 évnek is el kell telni, de ez persze változó. Elvira nővér szerint, az alkoholvagy drogfüggőség nem a test betegsége, hanem a szív szeretethiánya. Ha a szív megváltozik, szeretve lesz és megtanulnak szeretni, a függőség mintegy

elmúlik magától. Itt rátalálhatnak az Igazsága, Krisztusra, amely szabaddá teszi őket.

Aki bennmarad ebben a közösségben, végig csinálja a gyógyulást, utána teljes életet tud élni. Saját családot alapíthat, munkát szerezhet, keresztény életet élhet.

Az utóbbi években Magyarországon is felmerült egy ilyen intézmény létrehozásának gondolata, reméljük, megvalósul.

Hanich Veronika

2013/december

13

Hitélet Ítélet

Pápák és szentek XXIII. János és II. János Pál pápa a szentek sorában Kis túlzással nyolcéves várakozásnak vetett véget Ferenc pápa szeptember utolsó napján, amikor bejelentette a huszadik század egyik legismertebb személyének közelgő szentté avatását. II. János Pál tiszteletét jól jellemzi, hogy már a halálát követő napokban milliós tömeg követelte kanonizációját a vatikáni Szent Péter téren. A nyolc év csak azért túlzó, mert az egyházi szabályokat követve vizsgálatnak kellett megelőznie az ünnepélyes bejelentést, hogy ne csupán a lelkesedés emelje a szentek sorába a már életében is különleges tiszteletnek örvendő egyházfőt. Mára viszont már minden feltétel teljesült, így jövőre a történelem egyik leggyorsabban elhatározott szentté avatásának lehetünk tanúi. Ugyanekkor avatja szentté Ferenc pápa a II. Vatikáni Zsinatot megnyitó, idén ötven éve elhunyt XXIII. János pápát is.

A Katolikus Egyházban betöltött pozíciójukon, illetve korszakformáló szerepükön kívül közös bennük, hogy mindkettejük estében eltért a megszokott eljárási rendtől a legfőbb egyházi hatóság.

II. János Pál pápa (1978-2005) utódja nem várta meg a boldoggá avatási eljárás megindításához előírt öt évet. Még halálának évében, 2005 nyarán megkezdődhetett a bizonyítékok gyűjtése.

2011. május elsején pedig már világszerte sok millió hívő követhette figyelemmel, ahogy XVI. Benedek a boldogok sorába iktatja elődjét, egykori mentorát. Ez a nap a későbbiekre tekintettel különös jelentőséggel bír. Ekkor, a boldoggá avatás kihirdetése közben történt a szentség hivatalos elismeréséhez szükséges második csoda. A Costa Rica-i Floribeth Mora gyógyulására már semmi esélyt nem láttak az orvosok. Ám az ötvenéves asszony II. János Pál pápa közbenjárásáért imádkozott, és családjával éppen az egykori pápa boldoggá avatását nézték a tévében, amikor hirtelen jobban érezte magát. Az orvosok később megerősítették a teljes gyógyulást, valamint azt, hogy nem tudnak arra logikus magyarázattal szolgálni. Idén júniusban végül hivatalosan is csodaként ismerték el a történést, így az utolsó eljárási akadály is elhárult II. János Pál régen várt szentté avatása elől. Ennek köszönhetően rekordidő alatt, halála után kevesebb mint tíz évvel avatják szentté. Nála csupán Padovai Szent Antal kanonizációja volt gyorsabb, akit a sírjánál történt számos gyógyulás és csoda miatt IX. Gergely pápa alig tíz 14

2013/december

hónappal halála után szentté avatott 1232-ben.

A különleges eljárás jogossága mindazonáltal II. János Pál esetében sem megkérdőjelezhető. A harmadik leghosszabb ideig hatalmon lévő egyházfő életének utolsó harmada a közelmúltban és a nyilvánosság előtt zajlott. Ennek köszönhetően mindenki személyesen meggyőződhetett életszentségéről, béke- és emberszeretetéről, bátorságáról és hitelességéről. A talán legismertebb lengyel, a történelem egyik legkevésbé megosztó, széles körben tisztelt és szeretett egyházfője maga is fontosnak tartotta, hogy példaképeket állítson a világ elé: 1338 embert avatott boldoggá és 482-t szentté. Ő emelte a boldogok közé többek között Kalkuttai Teréz anyát, mindössze hat évvel halála után. Valamint a most éppen vele együtt szentté avatandó XXIII. János pápát.

XXIII. János (1958-1963) legfontosabb cselekedete kétségkívül a korszakváltó II. Vatikáni Zsinat előkészítése és megnyitása volt. A „jó pápa”, valamint a „világ plébánosa” jelzőkkel is illetett egyházfő népszerűségét és személyének fontosságát jelzi, hogy a világszer-

te ismert Time magazin 1962-ben az Év Emberévé választotta. Közvetlen és nyitott volt hívők és nem hívők felé egyaránt. Egyszerű stílusáért és humoráért sokan szerették. Számos alkalommal állt ki a béke mellett a nehéz időkben. Legismertebb megnyilatkozása a Béke a Földön (Pacem in Terris) kezdetű enciklika.

Esetében sem minden a megszokott rend szerint zajlott. Szentté avatásához nem volt szükség második csodára. A Szentté Avatási Kongregáció javaslatára döntött így Ferenc pápa. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mostantól kezdve a kanonizációhoz egy bizonyított csoda is elég lesz. XXIII. János pápa személyisége mellett valószínűleg motiválta a döntést halálának ötvenedik évfordulója, megkérdőjelezhetetlen életszentsége, illetve a II. Vatikáni Zsinat fontosságának újabb kiemelése is.

Az ünnepélyes szentté avatásra 2014. április 27-én, az Isteni Irgalmasság ünnepnapján kerül sor. Ezt az ünnepet II. János Pál vezette be Faustina Kowalska lengyel szent tiszteletére. A dátum további különlegessége, hogy 2005 áprilisában ennek az ünnepnapnak az előestéjén hunyt el a Szentatya.

Ugyancsak április 27-én ünnepli hetvenötödik születésnapját II. János Pál egykori személyi titkára, Stanislaw Dziwisz bíboros, krakkói érsek. Különleges emberek, különleges dátumok.

Hivatalosan is újabb példaképek születnek egy elidegenedett világban.

Teleki Levente

Kultúra & Kritika Ítélet

„A napraforgó bizonyos értelemben az enyém” Lázongó értelmiségi művészréteg, negatív kritikák tömkelege, ez lenne Van Gogh Alive?

Tegyük félre a néhanapján mélyről előtörő bölcsész-énünket, ne bújjunk mindentudó vastagkeretünk mögé, ne analizáljunk, pusztán csak élvezzük, amit látunk és hallunk. A Vörösmarty téri Váci1 Palotában megszervezett kiállítás nem egy klasszikus tárlat, amin az „átlagos” látogató ásítozva végigbattyog, a műkedvelő pedig egy-egy képnél hümmögve megáll, hogy „Ez igen! Ez művészet!”. A kiállítás azért különleges, mert tudomány és alkotó találkozásáról szól. Van Gogh – helyes kiejtéssel 'fan-hoch' – egyébként is remek alapanyag, festményei nagyon izgalmasak és életszerűek, ám a látvány felnagyításával és a klasszikus zenével tényleg minden érzékszervünkre hatással van.

Negyven faltól-falig kivetítő (még a padlón is!), rengeteg szín és feldolgozandó információ. Ezalatt Bach, Händel, Satie és Yann Tiersen muzsikál a fülünkbe a művész adott korszakának megfelelő hangulatban, persze nem szolid aláfestésként, hanem nagyon is domináns jelleggel. A kiállítás nem az ere-

deti képekkel és a szokványos kiállításokkal kíván vetekedni, hanem kikapcsol és szórakoztat. Arra az időre, amit bent töltünk, elfelejthetjük mindennapos problémáinkat, s kényelmes kanapékba süppedve gyönyörködhetünk.

Az élmény egy önarcképsorozattal kezdődik, ahol a folyton változó lelkiállapotú művész különböző arcait láthatjuk, majd Hollandiából indulva végigbolyonghatjuk Franciaországot az Île-de-France vidékétől egészen Arles városáig. Utóbbi helyszínen teljesedett ki Van Gogh művészete, itt festette a Napraforgók ciklust, kedvelt témája volt a vidéki élet, és itt került közeli viszonyba a japán művészettel is. A fordulópontot a mindenki által jól ismert hálószobai képe jelentette, mely után tízévnyi krízis és kontroll közötti ingadozás következett SaintRémy elmegyógyintézetében. Ebből az időből maradt ránk a nagyon megkapó Csilla-

gos éj sorozat valamint rengeteg holland és francia nyelven íródott levél, melyekbe szintén betekinthetünk.

A kiállítás nem feszegeti a határokat, kellemes feltöltődést nyújt mindenki számára. A napraforgó bizonyos értelemben a miénk is lehet néhány óra erejéig. Megtekinthető december 29-ig.

Hajdu Rita

Hajsza a győzelemért A film előzetesét látva nagyon felcsigázva éreztem magam, kíváncsi voltam mennyire kapjuk vissza azt az izgalmat, látványt, hanghatást, amelyet a trailerben megfigyelhettünk. Kicsit szkeptikus volt a hozzáállásom, hiszen nem sok jó, sportolós, életrajzi, igaz történeten alapuló filmet láthattunk eddig a mozikban. Itt pedig három az egyben? Mégis azt gondolom, hitelesre, magával ragadóra sikeredett.

A Formula 1 a foci után a világ legnépszerűbb sportja. Férfiak tömkelege képes órákon át azt nézni, hogy néhány autó körbe-körbe halad a pályán. Igen, talán a nők többsége így is áll ehhez a kérdéshez, de ez a film rengeteget segít a megértésben, hogy miről is szól ez a sport, mi mozgatja a szálakat, milyen árat kell fizetniük a sportolóknak. Olykor az életüket kockáztatják, hogy a dobogón állhassanak. Idegek harca. Ez nem volt másképp a 70-es években sem, azzal a különbséggel, hogy sokkal több életet kért áldozatul a sport, az autók kevésbé voltak biztonságosak, sokkal több baleset, hiba fordult elő.

Az igazán megszállottakat azonban ez sem tartotta vissza, úgy, ahogy Niki Laudát, valamint James Huntot sem. Csak ennyi volt a közös bennük: akaraterő és az álmok megvalósítása. Két teljesen különböző karakter, más identitással.

A plakátok láttán mindenki azt gondolhatta, hogy ez Hunt filmje lesz, aki az élet minden élvezetét kihasználja, buli, pia, nők, ahogy az lenni szokott. Mindaddig ő volt az ász a pályán is, amíg fel nem tűnt a színen egy osztrák ficsúr, aki kihívásokat állított a szájaló macsó elé. Hunt nem akart tőle lemaradni, érezte, ellenfélre talált. Hogy támogatói is komolyan vegyék, megpróbált hiteles életet élni, több-kevesebb (inkább kevesebb) sikerrel. Már az első alkalommal, amint összetalálkoztak Laudával, utálták egymást. Mihelyst kiderült, hogy Niki bevásárolta magát a Forma 1-be, először leesett az álla, majd ő is lépést akart tartani. Egymás riválisaivá válnak.

Elérkezünk a nürburgingi futamhoz, és a film előrehaladtával azon kapjuk magunkat, hogy lélegzetvételt visszatartva ülünk, nyelni elfelejtünk, libabőrösek leszünk, miközben fájdalmas gyógykezelés tárul elénk. Niki Lauda az időjárás viszontagságai ellenére Huntot hajszolva ugyanis súlyos balesetet szenvedett, teljesen szétégett a teste.

egyre inkább közelebb kerül egymáshoz, legfőbb motivációs forrásként vannak jelen egymás életében. Ebből is látni, hogy nem gyűlölték egymást, inkább csak mások voltak. Hunt a világbajnoki címmel tudott csak felnőni Niki mellé, de ő meg is elégedett ezzel. Míg hajhász életet élt, Niki további világbajnoki címet nyert.

A történetben a szerelmi szál is jelen volt, de szerencsére nem vitték túlzásba. Kimért. Ez a jó szó. Lauda emlékképeiben látjuk, hogy miért is hagyja abba a versenyt, és száll ki az autóból, majd arcrezdülés nélkül elsétál felesége mellett.

Zseniális. Nem csöpögős, mégis megjelenik benne az összetartozás, ami még inkább életszerűvé teszi a történetet. Magyarul képtelenség lett volna visszaadni a film hangulatát, ezért kifejezetten örültem, hogy eredeti nyelven mutatták be. Kivehető volt az akcentus, hitelt adott a színészeknek, a történetnek.

Daniel Brühl (Lauda) alakja nagyon beleilleszkedik a jó dramaturgiájú történetbe, hiszen nem csak a külleme, hanem akaratereje is visszaadja a valóságban történteket. 42 nappal a balesete után, feleségére nem hallgatva, szenvedések árán visszamegy a pályára, hogy legyőzze ellenfelét, akinek győzelmeit sorra nézte végig a betegágyból.

A rendezésben sem találhatunk sok kivetnivalót.

A hangos, hajszolt, őrült jeleneteket kompenzálja a megfontoltság. Nincs benne összevisszaság, hisztérika. Ron Howard rendező nagyon tudta mi a dolga, hogyan lehet megfogni a nézőket.

Nem mutatott többet, mint amennyit be tudnánk fogadni. Fő célja a kor, a jellemek hiteles bemutatása volt. Nem rágták a szánkba kinek drukkoljunk, kit tartsunk főszereplőnek. Amint hazamentem nyomban utánanéztem Hunt és Lauda életének, munkásságnak. Azt hiszem, ez mindent elárul.

Az újabb találkozások folyamán a két versenyző

Büki Bettina 2013/december

15

Kultúra & Kritika Ítélet

Egy csipetnyi Frei Tamás Október elején jelent meg Frei Tamás legújabb könyve, a 2015 avagy A káosz éve és a magyar elit háborúja. Más szóval az André trilógia befejező része.

Ugorjunk vissza 2010-be, mikor megjelent A megmentő című regény, mely a múltat mutatta be. Majd 2011-ben újra sikert aratott az író A bankár című művével, mely már a jelen kort ábrázolta. S most, mikor a kezünkben tartjuk a befejező részt, már tudjuk, hogy a jövővel nézhetünk szembe. Újra találkozunk Andréval, a kislányával s a már megismert szereplőkkel. Szemszögükön keresztül láthatjuk, hogy mi történik akkor, ha a kisebbség jut hatalomra a választások során. Viszont fontos leszögeznünk, hogy mindez csak fikció. A Frei Dossziét ismerve számíthatunk egy kidolgozott, minden részletre kitérő olvasmányra. Az elmúlt évek sikere ugyancsak bíztató lehet egy leendő olvasó számára. Több mint 230 ezer eladott példány. Továbbá a kígyózó sor, ami a kiadó boltja előtt várta a szerzőt.

De felmerülhet bennünk a kérdés, hogy lesz-e ebből a könyvből botrány? Hiszen olyan kérdéseket fogalmaz meg, ami jelen

A lovakat lelövik, ugye?

Zene, tánc és szöveg a Vígszínházban

Horace McCoy amerikai író művei a nagy gazdasági világválság idején játszódnak, ami számomra mindig egy igen izgalmas és érdekes időszak volt. Sokszor hallottam már a könyv címét, de nem igazán tudtam elképzelni, hogy miről is szólhat a mű. Amikor megláttam, hogy színpadra vitték a történetet a Vígszínházban, nagyon megörültem. A lovakat lelövik, ugye? című könyvből, ami alapján az előadás készült, 1969ben, tizennégy évvel a szerző halála után, mozifilmet is forgattak. A világhírű regény és film új színpadi változata különleges előadás, hiszen van benne zene, tánc és szöveg is. A történet nagyon is aktuálisnak mondható, megtalálható benne a pénz hiánya, a válság miatti kilátástalanság és az is, hogy ezek a tényezők hogyan hatnak az emberek lelkivilágára.

Megtudhatjuk azt is, hogy hogyan vezet mindez egy borzalmas gyilkossághoz és egy bírósági ügyhöz. A két főhős először 16

2013/december

van a mindennapi életünkben, de csak kevesen merik kimondani és felvállalni véleményüket. S valójában megtörténhet. Ő felvállalja azt, ami titkon sok embert foglalkoztat.

Háborús vizekre evezve azonban muszáj megemlítenem Egy riporter dossziéja című könyvét. Kevéske bevezető után tér rá fő topikjaira, őszintén megmondva igen nyersen, ami egyes részeknél igen sokkolóan hat. A maga „természetességével” mutatja be a háborús övezeteket, az éhínségeket, a tömegmészárlásokat s a nyomornegyedeket, mindezek közé éles kontrasztot húzva. „A nyomornegyedben autóztam, Caracas mellett, feltekert ablakokkal, zárt ajtókkal, amikor szembejött egy tűzpiros cabrio Ferrari. Öltönyös férfi ült benne, szájában összeharapott szivarral. És a mobiltelefonján beszélt... Mintha egy másik világból érkezett volna.”

ellen harcolnak. Mindezt részletről részletre végig vezetve. Betekintést nyerünk általa többek között Szomália véres klán harcaiba, mindezeket a témákat további érdekes részekre osztva. Kolumbia és a drog, avagy Pablo Escobar. A 90’-es évek drogbárója, aki félelemben és rettegésben tartotta az országot. Akinek életéért több milliót ajánlottak. Továbbá déli szomszédunknál történt háború. Szüleink emlékezetében még mindig élénken ér Szarajevó lebombázása és a kegyetlen pusztítás s a mesterlövészek, akik senkit nem kíméltek.

Nem voltak tekintettel sem gyermekre, sem idősre… A véres valóságot kitűnően ábrázolja. Frei Tamás neve mára már egybe nőtt a kalanddal, az egzotikummal és az izgalommal.

Ha más számszögből akarod látni a világot, tényleg csak ajánlani tudom Frei Tamás műveit.

Merészen utazik ide-oda, éppen ahol a maffia, vagy ahol a helyi bandák egymás

Herceg Katalin

egy filmgyárban akar karriert csinálni.

Gloria Beatty színésznő szeretne lenni, Robert Syverten pedig filmrendező. Egyelőre azonban még statisztaszerepeket sem kapnak, s nyomorognak, még tart a nagy gazdasági válság. A főhősök elhatározzák, hogy beneveznek az egyik tengerparti fürdőhelyen rendezett maratoni táncversenyre. Gloria már egy megkeseredett ember, halálvágy tölti el, már nem tud

A kimerült párok között egyre több a veszekedés, verekedés, késelés és közben a gyöngék kihullnak. Robert és Gloria pártfogóra találnak. A bárban azonban lövöldözés tör ki, s a gazdag öregasszonyt megöli egy eltévedt golyó. A táncverseny természetesen félbeszakad. Gloria mély depressziójában és reményvesztettségében megpróbálja rávenni Robertet, hogy ölje meg őt, vessen véget szenvedéseinek. A történet végét nem szeretném elárulni, de annyit mondhatok, hogy sor kerül egy bírósági tárgyalása és egy halálos ítélet kihirdetésére is. Az érdekesség az előadásban azonban az, hogy a Vígszínház a mába helyezi a történetet, Magyarországra, hiszen az aktuális helyzet tulajdonképpen nagyon hasonlít az eredeti mű helyzetéhez. Az előadásban szinte a teljes társulat szerepel. Eszenyi Enikő új rendezésében olyan emberek működtek közre, mint Presser Gábor, Duda Éva, Kopek Gábor, Füzér Anni, Bartha Andrea, Dinyés Dániel, Furák Péter, ifj. Zsuráfszki Zoltán és Budai László.

hinni semmiben. Mai szóval élve mély depresszió gyötri, s igazából nem akar tovább élni. Robert azonban még hisz a jövőben. A pár perces szünetekkel folyó táncverseny szörnyű fizikai fáradtsága, gyilkos testi-lelki hajszája lassan kimeríti, elfásul, elveszti erkölcsi tartását. A táncversenyt futóversennyel is megnehezítik.

Tompai Nikolett

Környezetrajz & Kulinária Ítélet

Szentendre, te csodás!

Az ősz beköszöntét több dologból is megállapíthatjuk. Először is a gyakran borongós, szürke, szomorú reggeleken egyre nehezebben megy a felkelés, öltözködéskor bizony már elő- előkerülnek a vastag pulcsik, hoszszú nadrágok, csizmák. A nyári barnaság már csak a régmúlt homályos emléke, s a táskánknak elengedhetetlen kelléke lett a papír zsebkendő és a torokfájást enyhítő mentolos cukorka. Azonban, ha sikerül kifognunk egy szép, napos őszi hétvégét, mindenképpen mozduljunk ki kicsit a négy fal közül – ahol még úgyis épp eleget fogunk gubbasztani néhány hét múlva – és kiránduljunk egyet!

kisebb város volt Magyarországon, mindössze három-négyezer fős lélekszámmal. Ez mára a sokszorosára nőtt – napjainkban mintegy 25 000en élnek itt! – köszönhetően a környező települések, úgy, mint a Pismány-hegy, Kadacsúcs, Tyúkosdűlő vagy épp Pannónia-telep belterületbe csatolásának. A ma fellelhető természeti kincsek – például a Kő-hegy oldala, az erdők, a Duna és a partok mente – a Duna-Ipoly Nemzeti Park országosan védett területei.

A történelem után lássuk, milyen is napjaink Szentendréje. A HÉV-ről leszállva egy pár perces gyaloglás után már meg is érkezünk a Dunapartra, ahol gyönyörködhetünk a folyó tiszta vizében, s beszippanthatjuk a kellemesen friss, dunai levegőt. A korzón végig sétálva számtalan barátságos kis étterem hívogat, ahol a magyar konyha specialitásain túl megkóstolhatjuk a kü-

Ha nem szeretnénk nagyon messzire menni, és már a könyökünkön jön ki a Margitsziget, a Városliget vagy épp a Normafa, Szentendre tökéletes célpont lehet. A Batthyányi térről induló HÉV-vel alig több mint fél óra alatt megérkezünk a Dunakanyar kapujában fekvő gyönyörű városba, mely egyedi kultúrájával egy teljesen más dimenzióba repít minket.

Szentendre évezredek óta lakott terület, közismert például már a rómaiak jelenléte is a térségben, azonban a város a népvándorlás korában nem volt lakott település, így a honfoglaló magyaroknak nem volt nehéz dolguk, amikor a IX. században a római őrhelyet felújítva és erődítménynek használva letelepedtek itt. Három évszázaddal később a város már a veszprémi püspökség oklevél kiállító székhelye volt. A török korban azonban elnéptelenedett, s a törökök kiűzése után Szentendre a magyarok mellett szerb, görög, dalmát, német és szlovák telepesekkel népesült be. E felvirágzás nyomait mindmáig őrzik a barokk stílusú, délies polgárházak, templomok, a macskaköves utcák.

Szentendre az 1970-es évek végéig az egyik leg-

egyéb érdekességeket tekinthetünk meg.

A város évről évre rengeteg turistát vonz, ezt bizonyítja, hogy szinte minden második kapualjban szuvenír boltot találunk zsúfolásig telve magyar jellegzetességekkel. A kirándulók akár még karikatúrát is készíttethetnek magukról a belváros területén található utcai árusoknál.

A történelem szerelmeseinek jó hír, hogy Szentendre telis-tele van műemlékekkel, ilyen például a Fő tér 18. szám alatt található Korona Vendéglő épülete, az 1770-es évek körül épített, eredetileg vendégfogadónak készült rokokó ház, mely Szentendre legrégebbi éttermeként már több mint kétszáz éve folyamatosan üzemel, s mára a város gazdag hagyományainak elengedhetetlen részévé vált. Ékes példa továbbá a település sokszínűségére a legismertebb, most is fellelhető szőlősgazda ház, a Ráby-ház, melyben a Jókai regényből ismert Ráby Mátyás élt. A ház barokk stílusban épült, jellegzetes kőkeretes ablakokkal, kovácsoltvas nagykapuval.

A város múzeumai, galériái kiváló élményt nyújtanak a műveltség iránt érdeklődőknek, legyen szó akár több évtizedre visszamenő papírfestő műhelyről, akár kortárs kiállításról, egyházművészeti gyűjteményről, vagy képtárról, itt biztosan mindenki talál a kedvére való kulturális csemegét. A megannyi látnivalón túl, a város folyamatosan megújuló programokkal várja az ide érkezőket, legyen szó színházi műsorról, koncertről vagy fesztiválról.

lönböző nemzeti konyhák étkeit is, legyen szó akár görög, akár szlovák ételről. A vendéglátás egyébként nem újdonság a város számára, már Mária Terézia idején is béreltek itt kocsmáztatási jogot. A belváros macskaköves kis utcácskáin felle sétálgatva rengeteg ínycsiklandó cukrászdát találunk, melyek közül talán a leghíresebb a Szamos cukrászda, melynek szomszédságában található a Marcipán Múzeum, ahol többek között csodásan díszített tortákat, mesefigurákat és

Ez a néhány példa talán halványan érzékelteti a kedves Olvasóval, hogy milyen páratlan, sokszínű város is Szentendre, azonban vajmi kevés ahhoz, hogy egyediségét kellőképpen bemutassa. Sok mindenről – például a híres Skanzenről is – lehetne még írni, remélem sikerült kedvet csinálnom hozzá, hogy magunk járjunk utána a többi látnivalónak.

Karczub Eszter

Hizlal-e az olvasás?

Kávé, fánk és könyvek. Mindez egy helyen, Budapesten, a Doughnut Libary-ben. Újlipótváros híres gasztronegyede nemrégiben új lakóval bővült. A Pozsonyi úton található fánkkönyvtár július óta várja kedves vendégeit, akik csaknem tizennyolc féle finomság közül választhatnak. Mitől ennyire különleges ez? „Mi, a The Donut Library-nél szeretjük az életet. Szeretjük és értékeljük. Ezért sokat nevetünk és próbálunk jó emberek maradni ebben a kicsit bolond világban. Ez a gondolkodás, ez a fajta életigenlés akkor is velünk van, amikor a fánkjainkat készítjük.”- vallják a fánkozó megálmodói. Az élményhez pedig csak ennyi kell: tej, tojás, liszt, cukor és vaj. Semmi ízfokozó, semmi mesterséges színezék. Így készülnek a fánkcsodák. Saját recept alapján, egy budapesti sütödéből. Töltött és töltetlenek egyaránt, örök darabok és szezonális ízek, gyümölcsösek, csokisak. Mindemellett finom kávé, tej és persze könyvek. Nem egy-kettő, hanem igazi választék, angol és magyar nyelven egyaránt. A nap végén a polcon maradt fánkokat a közeli gyermekotthon kis lakóinak ajándékozzák. Szinte már mesébe illő. És ez még csak a kezdet! A kis fánkozó megálmodói az amerikai édes ízek után nemsokára az európai sós bagel-t kívánják a magyar közönség szívébe csempészni. Reméljük, nem kell rá sokat várnunk! Íz- és olvasmányélmény egy helyen. Kell ennél több? Ottjártamkor a párnás ablakon ülve, egyik kezemben egy duplacsokis, a másikban a jegyzeteim, teljes elégedettséggel nyugtáztam, ismét egy újabb hely, ahová érdemes jönni, sokszor.

Balázs Beáta 2013/december

17

Sport Ítélet

A birkózás erő, lendület, szépség Puszta kézzel, amikor csak az izmok dolgoznak, szemtől szemben, amikor csak magára számíthat az ember, test test ellen. Ketten a szőnyegen, amikor megszűnik a világ. Egyiptomtól Mezopotámiáig az ókori Olimpiákon, Román és a középkoron át egészen az újkori Játékokig a birkózás örök. A birkózás mindenkié!

A fenti sorok a 2013-as Birkózó Világbajnokság jelmondatai, ami számtalan oknál fogva volt fontosak számunkra. De nézzük őket végig sorjában.

Először mi is a birkózás? A birkózás az egyik legősibb tevékenység, jelenléte végigkíséri a történelem neves civilizációinak fejlődését. Ókorban a nézeteltéréseket a férfiak erkölcsösen, segédeszközök nélkül, ütés és rúgás nélkül, a nyers erejüket kihasználva tudták megvitatni. Bölcsőjét tekintve az ókori kelet államai, mint Mezopotámia, India, Egyiptom, Mongólia illetve Kína számtalan megmaradt ábrázolással, szobrokkal több ezer éves sportról tanúskodnak.

Az antik olimpián a birkózás kezdetben csak, mint az ötösverseny, a pentatlon utolsó versenyszáma szerepelt, palé néven. Miután a pentatlon verseny nagyon nehéz, összetett küzdelem volt, kevés induló akadt, akinek alkata az atlétika más ágai mellett a birkózásra is igazán megfelelt. A jó atléták elhulltak a birkózó versenyeken, míg a jó és rátermett birkózók el sem jutottak a birkózó versenyekig. Ennek következtében hamar önálló sportágként tekintettek rá, és mondanom sem kell, hogy rendre mindig a harcos spártaiak lettek a bajnokok.

Az első újkori olimpián, 1896-ban Athénben

még súlycsoportok nélkül rendezték meg, és a győzelmet Schuhmann német birkózó szerezte meg. Az első magyar olimpiai bajnoki sikerre 1908-ig kellett várni, mikor a Londonban megrendezett versenyen, már két fogásnemben és súlycsoportokra bontva, Weisz Richárd nehézsúlyban az óriás erejű orosz Petrov és a világbajnok dán Jensent is maga mögé utasította a dobogón.

Azóta eltelt egy évszázad alatt 19 olimpiai bajnoki cím, 26 világbajnoki cím, 56 Európa bajnoki cím valamint megannyi legenda birtokosai lettünk mi magyarok.

Közeleg a 2016-os Rio által rendezendő Olimpia, viszont derült égből villámcsapásként jött a hír, hogy a birkózás lekerülhet a versenyszámok közül, helyére új extrémsportok közül kerülne be valamelyik. Az már biztos volt, hogy a rögbi és a golf szerepelni fog a játékokon. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 125. kongresszusa Buenos Airesben az utolsó remény ezen ősi sport megmentésére. A kongresszus szeptember 7 -én, pár nappal a VB előtt meghozta szavazás keretein belül a döntését. A birkózás több szavazatot kapott, mint az összes többi pályázó sportág együttvéve, így a 2020-as, Tokió által rendezendő Olimpiáig biztosan marad a versenyszámok között.

Amire viszont mi is büszkék lehettünk a bejelentés után, hogy a 2013-as esztendőben Budapest adott otthont a Föld elitjét felsorakoztató felnőtt Világbajnokságnak. A szívemhez mindig közel állt a szőnyeg és a sportkrémek illatának érdekes elegye, de nem csak nekem, mint birkózó családban felnőtt unokának nyújtott élményt a látvány.

Amikor az ember belép a Budapest Sportarénába, mintha a Colosseumba lépne be, ahol körben a népek hangos tengere közrefogja a középen lévő szőnyeget. Egyszerre ugrik fel egy szép dobás láttán a tömeg, a

18

2013/december

tapsviharban két fáradt birkózó utolsó erejüket összegyűjtve felszül neki ellenfelének.

Mint a rendező ország, versenyzőt delegálhattunk minden súlycsoportban és kategóriában: görög-római vagy kötött fogásban (amikor a birkózó csak derék fölött végezhet fogást, így nem gáncsolhat, nem támadhat lábra, stb.), szabadfogásban (amikor a lábak használata engedélyezett, illetve azokra lehet támadni, sokkal több fogást hajtanak végre) vagy női kategóriában (a női birkózás az újkori jelenség, csak szabadfogásban versenyeznek). A várakozásokat ezért picit alulmúlta, hogy viszonylag kevés, egy arany és öt bronzérmet szereztünk: Sastin Marianna aranyat, Barka Emese, Módos Péter, Lőrinc Viktor, Kiss Balázs és Veréb István pedig bronzot. Ami viszont pozitívum, hogy ez által megvan az első női világbajnoka Magyarországnak.

Eddig hat VB-t rendezhetett Magyarország, de mivel minden évben van, kivéve az Olimpia évében, így reméljük, hamarosan újból mi adhatunk otthont e neves rendezvénynek. A birkózás szép sport, a birkózó nem csak a szőnyegen, de azon kívül is erkölcsös és tiszteli ellenfelét, a világversenyek hangulata is családias. Bátran ajánlom mindenkinek, hogy nézzen élőben birkózóversenyt, mert azon kívül, hogy látványos, mi magyarok is jók vagyunk benne! Hajrá magyarok, hajrá birkózás!

Hoffmann Zsolt

Humor Ítélet

Vigyázz, kész, … inkább nem, kösz!

Miután a múltkori cikkemben visszakalandoztam az iskolai emlékekbe, most egy másik részét, területét veszem górcső alá, nevezetesen a testnevelésórákat. A régi szép idők… Ezzel is kezdődhetne az aktuális múltba való merülés, de ez alkalommal nem.

Ugyanis a tesiórák sok halmazba tartozhatnak, de semmiképp sem jellemezném őket szép emlékként. Hogy miért? Nos, az alábbiakban vázolom a dolgot.

Ha eddig nem lettem volna elég világos, akkor elmondom még egyszer: nem szerettem a tesiórákat. Mondhatnám úgy is: ki lehetett vele üldözni ebből a galaxisból is.

Kislabda hajítás, kötélmászás, magasugrás, sulikörök illetve a mélypont: a Cooper-teszt. Értelmét, célját nem láttam, mármint pozitív értelmét, illetve célját, de ha más irányból nézem, rögtön világossá válik minden. Szerény véleményem szerint a tesiórák csak és kizárólag arra vannak, hogy az ember lányának egy életre elmenjen a kedve a sztreccs gatyától és az állott szagú öltözőktől. Ráadásul mindig úgy applikálták ezeket az órákat az órarendbe, hogy képtelenség legyen nagyjából tisztálkodni vagy valami efféle.

Hölgyolvasóink szerintem értik, mire célzok, azaz: apró öltöző, minimum kétszer annyi lány, mint férőhely, alkalmatlan zuhanyzási lehetőség, nem is ragozom tovább, mert már így is kirázott a hideg. Arról nem is beszélve, hogy azokon a napokon (mármint amikor volt tesióra) ez bőven elég stresszfaktor lett volna, de sosem úsztam meg ennyivel, ugyanis biztos volt a környékén egy matekóra is. Ha pedig a matek volt tesi után, az maga volt a világvége. Jó, ez költői túlzás, de akkoriban így hatott rám az a nap… Hogy miért? Nos, nem vagyok egy matekzseni, és akkor még nem mentem bele a kőkemény tényekbe. A lényeg az, hogy ha

tesióra után voltam kénytelen szembenézni a matekórával, akkor már nem volt energiám a fellengzős arckifejezésre, amivel a tényleges tudásomat álcáztam, értsd: én mindenre tudom a választ, de a többieket nem szívesen szorítanám háttérbe.

A következő problémám a higiénia volt.

Igen, rém finnyás vagyok, de vállalom. Sosem bírtam megállni, hogy bele ne gondoljak: vajon a „kínzási” eszközök mikor voltak utoljára lefertőtlenítve? Hmm? Én éltem a gyanúperrel, hogy talán, öhm, a gyártás során esetleg? Ugyanis a szertárban terjengő szag ezt valószínűsítette… Innentől kezdve ez nálam veszett ügy volt.

Szót kell még ejtenem a gyakorlatokról is.

Miért, kérdem én, miért kell nekem a gerendán kínlódnom, pláne hogy még koreográfiát is kell rittyentenem hozzá! Miért fontos, hogy meddig bírom elhajítani azt a nyamvadt kislabdát? Netán tűzoltónak készülök külföldön, hogy fontos gyakorolnom a rúdmászást? MIÉRT???? Miért ne sportolhatnék olyasmit, amit szeretek csinálni? Be kell vallanom: nem szerettek a tesitanárok, egész meglepő módon, ki tudja, miért. Ugyanis ezeket a kérdéseket nekik is feltettem. Számomra elfogadható válasz nem érkezett, ellenben négyesre zártak le minden alkalommal. Hát, nem zokogtam emiatt tele egy százas csomagot, és ezért még inkább irritáltam őket kivétel nélkül.

Most, hogy így kifakadtam, kiakadtam jobban érzem magam. Bár, ha újra belegondolok… Jaaaj, elment az eszem? Inkább zárom soraimat, mielőtt sikoltozásommal felverem az egész környéket!

Kalász Veronika

2013/december

19

Karrier Ítélet

Mesterségem címere – az önéletrajz Az önéletrajz nem más, mint az első kép rólunk.

A munkáltató, a leendő munkahely ezt látja először, így fontos, hogy könnyen meglegyen az első akadály. Lássuk hát, milyen a jó önéletrajz!

Nézzen ki szépen! Nagyon fontos az igényesség. Az önéletrajz olyan, mint egy névjegykártya.

Első és legelemibb benyomást teszi a tulajdonosáról. Ha ápolatlan, piszkos, gyűrött, vagy alig látszik a tinta a papíron, nem a megbízható kolléga képét festi le.

A szöveg formázása is legyen átlátható, következetes; legyen jó ránézni! Ha szükségesnek tartod, nézesd meg egy „jobb szemű” ismerőssel. Egyeseknek az ilyenek hamarabb feltűnnek. Akármilyen sokat írnál, ne legyen több két A/4 oldalnál. Nem olvassák végig.

Csak vázlatosan! Az önéletrajz sosem lehet folyékony szöveg formájú, minden esetben csak a vázlatos forma az elfogadott. Egy nagyobb cég HR-osztályán egy állás megpályázásakor akár több száz önéletrajz is átfuthat. Garantáltan az lesz az első kieső, akiének az átolvasása többet vesz igénybe 20-25 másodpercnél.

Sablon található az interneten, de szívesen küldünk mi is.

20

2013/december

Mit írjak bele? Nincs referenciám! Már az egyetemen el kell kezdeni építkezni. Sok helyen fogadnak gyakornokokat pusztán olyan feltétellel, hogy bizonyos számú elvégzett féléve legyen, vagy jó jegye legyen a munkáltatót érintő tárgyból. Ez egy későbbi állás megpályázása esetén már szakmai tapasztalatnak számít. Ha megteheted, ne tartson vissza, hogy nem fizetnek, a megszerzett tapasztalat, és a lehetőség, hogy referenciát szerezz, hosszú távon sokkal fontosabb. Ezen kívül jól mutat az önéletrajzban az egyetemi társadalmi munka, külföldi ösztöndíj vagy tanszéki demonstrátori feladatok elvállalása is. Ám ha az ember ezekkel vár az egyetem elvégzéséig, jóval nehezebb dolga lesz.

Mit kell beírni? A legfelső részre a személyes kapcsolati adatok kerüljenek. Név, születési hely és dátum, cím, amelyen elérhető vagy, telefon (amelyen a nap nagy részében elérhető vagy), email cím. Lehetőleg ne az edescukipofa666@valami.hu vagy a lanyokkedvence@valami.hu címet add meg, hozz létre egyet a saját nevedből; hamar hiteledet veszted, ha a cég nevében is így viselkedsz. A levélhez hasonlóan az e-mailre is illik hamar válaszolni. Ezt követi a szakmai tapasztalat leírása, ahol tevékenysé-

genként két mondatban foglald össze tevékenységedet.

A végzettség következik. Itt a közép- és felsőfokú oktatásra kíváncsiak, az általános iskola végzésének helye és ideje teljesen fölösleges. A félbehagyott tanulmányok beírása sem előnyös, csak későbbi magyarázkodásra ad okot.

Nyelvismeret és/vagy -vizsgák, egyéb ismeretek, hobbi. Ha fontos, de a megpályázandó álláshoz szorosan nem kapcsolódó szakismereted, tevékenységed van, itt tűntesd fel.

Ne fényezd magad – átlátszó! Törekedj mindig a szikár és objektív lényegre. Nem kell dicsérni előző munkahelyed vagy egyetemed színvonalát, a munkáltató úgyis tisztában van vele. Csak visszaüt, ha a pályázó nagyon igyekszik a jobb színben való feltűnésért.

Ne hazudj - úgyis kiderül! Szigorúan tilos! Ha az önéletrajzból nem derül ki, az interjú alatt önellentmondásokba bonyolódsz. Ha mégsem, munka alatt kiderül.

Karrier Iroda

ítélet

GALÉRIA

Képek a Pázmány Napról, a Városjátékokról és a Jótékonysági Süteményvásárról

2013/december

21