XV. évfolyam 5. szám by Ítélet Pázmány

XV. ÉVFOLYAM 5. SZÁM, 2012. november 25.

itelet@jak.ppke.hu

itelet-pazmany.blog.hu

NYOMOZÁS A FACEBOOK-ON

TITEKET KÉRDEZTÜNK

FÉLIDŐBEN A PLL

HOGYAN JELENTKEZZÜNK ERASMUSRA

ÉLET A DOWN-SZINDRÓMÁBAN

A CSÉSZE FEKETE

2012/október

Ítélet Beköszönő

Elmélkedés

„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az hitünk virágjában volt.” Pázmány Péter

Beköszönő „Mindennek rendelt ideje van” – írja a Prédikátorok könyve. Az Ítélet második számának ideje pedig most jött el. Kicsit megkésve, még online, de élvezzétek, hiszen érdekes olvasnivalóban most sincs hiány! Egy csésze fekete mellett (Balázs Beáta) olvashatjuk Alessandro atya elmélkedését november elsejéről, a Zsoltárok könyvének egy verse tükrében. A Tutori szervezet díjnyertes előadásáról és az idei Hangfoglalásról Kovács Réka számol be. A humor mellett (Fekete humor a legjavából – Nagy Balázs, Tényleg török átok – Kalász Veronika) ebben a hónapban hasznos tanácsokat találtok az Erasmusra való jelentkezésről (Hogyan jelentkezzünk Erasmusra – Balogh Blanka, Fasimon Dorottya), valamint a ’szeretet és jog’ jegyében önkéntességről (Önként egy jó ügyért) Kovács Réka gondolatait olvashatjátok. Az esélyegyenlőség rovatban Orosz Cintia a Down-szindrómáról írt. A művészet és kultúra szerelmeseit pedig Művészet és Marketing címmel Aradszki Dea látja el hasznos olvasmánnyal, emellett Noszlopi Botond költő is megtisztelte lapunkat egy interjúval. Kellemes időtöltést, jó olvasást kíván az Ítélet szerkesztősége! Balázs Beáta PPKE JÁK Ítélet szerkesztősége TŐLETEK—ÉRTETEK!

TARTALOM Elmélkedés Alessandro atyával 2

Hangfoglalás 2012 11

Díjnyertes előadás 3

Interjú Noszlopi Botonddal 12

Titeket kérdeztünk 4

Félidőben a Pázmány Labdarúgó Liga 13

Önként egy jó ügyért 5

Gesztenyés Kert 14

Nyomozás a Facebook-on 7

A csésze fekete 14

Hogyan jelentkezzünk Erasmusra? 8

Tényleg török átok 15

Élet a Down-szindrómában 9

Fekete humor a legjavából 16

A művészet és a marketing 10

Karrier ...

Vivian Maier fotókiállítás 11 Főszerkesztő: dr. Mikola Orsolya Online főszerkesztő: dr. Konta Balázs

Alessandro Atyával „Taníts meg számba venni napjainkat úgy, hogy bölcsességgel telítsük szívünket.” (Zsolt 90,12) Most hagytuk magunk mögött halottak napját, így a napokban különösen foglalkoztatott bennünket a halál ténye, szeretteink sírjánál állva. A földi élet végén nem pont, hanem pontosvessző áll – ennek fontosságáról elmélkedtünk Alessandro atyával, és arról, hogy a rendelkezésünkre álló időt mennyire nem szabad elpazarolni. Amikor egy ismerősünk meghal, konkrétan érezzük, hogy a halál a mindennapjainkhoz tartozik, de erről a témáról általában nem akarunk beszélni. A média is azt sugallja, hogy érezzük úgy, mintha nem létezne a halál, maradjunk örökre fiatalok, és ez is azt eredményezi, hogy az ember nem képes elfogadni, hogy öregszik, hogy földi élete határidőhöz van kötve, pedig ez egy tény. Minél idősebb valaki, annál jobban látja, hogy milyen reális, valóságos a halál. Ismerőseink, barátaink meghalnak, szüleinket is elveszítjük, és ez mind annak a jele, hogy előbb-utóbb mi is meg fogunk halni. A zsoltár arra szólít minket, hogy ne tagadjuk, hogy van halál, mert ez valóságos dolog, előbb-utóbb elér minket is. A hívő emberek bizonyossággal tudják, hogy az élet után az öröklét következik. Akinek nincs reménye, hogy van élet a halál után, az úgy éli napjait, hogy élvezi a földi dolgokat, de a végcélja a sötétség, melyről próbál tudomást sem venni. De ha van Valaki, aki vár engem, az egész életem világos, mert minden egyes napom egy lépés, mely közelebb visz Istenhez, az örök boldogsághoz. Így minden pillanat értékessé válik, mert tudom, hogy a jóra vezet. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek fájdalmak, betegségek, mert azok léteznek, de van miért elviselni őket. Azonban ha a végén csak a semmi vár, nincs célja az életünknek, minden pillanat, minden lépés értelmetlenné válik. A zsoltár arra tanít minket, hogy sose feledjük el: meg van határozva, mennyi időnk van és ezek az órák, évek, évtizedek a legnagyobb értékek az életünkben. Úgy kell élnünk, hogy azzal el tudjunk számolni a végén. Aztán bölcsességről szól az idézet, azaz fel kell ismerni, hogy korlátolt teremtmények vagyunk, az életünk lejár, de az Úr vár minket a végén. Az életnek van célja, a végén nem szabad kétségbe esnünk, mert jutalom jár azoknak, akik szenvedtek és jó életet éltek, de büntetés azoknak, akik elpazarolták az életüket, gonoszak voltak. Azt ajánlom, hogy akik hisznek, mélyítsék el hitüket. Mostanában kezdődött a Hit éve, hitünk azt állítja, hogy van jóságos, irgalmas, gondviselő Isten. Nem a halál az utolsó szó, hanem a Krisztussal való találkozás, lesz örök boldogságunk. Azoknak, akik még nem hisznek, szintén szembe kell nézniük a halállal, és keresni kell a túllépést azután. Bölcsesség megélni, hogy mi egy végtelen örök boldogságban élünk és Isten ezért teremtett minket. Bölcsesség megismerni korlátainkat, végül kiáltani Istenhez, kérni Őt, hogy váltson meg minket a haláltól. Mindenki meghal, ezt tudjuk. Jézus az egyetlen, akin a halál nem győzedelmeskedett. Ő az, aki reményt ad nekünk. Az életünk nem olyan, hogy működik egy időre, aztán kikapcsolják. A feltámadt Krisztus azt tanítja nekünk, hogy az élet nem hiábavaló, aki elfogadja megváltását, örökké él. Vegyük komolyan a valóságot, melyben benne van a halál is, ne legyünk reménytelenek, mert adatik remény. Pozitív módon és derűsen nézzünk egész életünkre és a halálra is.

Szakmai tanácsadó: Dr. Koltay András Szerzőink: Aradszki Dea, Balázs Beáta (segédszerkesztő), Fedor Zsuzsanna, Gottlieb Péter (korrektor), Hajdu Rita (segédszerkesztő). Kalász Veronika, Kiss Lúcia, Kovács Réka, Nagy Balázs, Orosz Cintia, Szabó Kata Karolina, Szatmári Anna,Tóth Krisztina, Tóth Máté Az ítélet blog támogatásával!

2012/október

Kiss Lúcia

Díjnyertes előadás

Aktuális Ítélet

Fél évvel ezelőtt a „Múzeum 1956 Emlékére Közhasznú Alapítvány” pályázatot írt ki egyetemi hallgatók számára az 1956-os forradalom és szabadságharc 56. évfordulója tiszteletére. A feladat egy ’56-os emlékműsor összeállítása volt, amit a nyertes társulat az Alapítvány megemlékezésén mutathatott be. Görög Dóra, egyetemünk végzős hallgatója és egyben a Tutori Szervezet alelnöke, felismerve a nagyszerű lehetőséget, egy különleges produkciót állított össze, és öt pázmányos hallgatótársával együtt benevezett a versenyre. A pályázatok elbírálásában olyan neves színművészek vettek részt, mint Császár Angéla és Hűvösvölgyi Ildikó. A zsűri Dóriék csapatát tartotta a legjobbnak a közel húsz pályamű közül, így hallgatóink megelőzve ezzel a különdíjas ELTE Perjátszókörét -, megnyerték a százötvenezer forintos fődíjat és előadhatták a műsort az Alapítvány október 19-ei megemlékezésén. A pályázat kiíróinak elsődleges célja az volt, hogy az ifjúság figyelmét 1956-ra vetítse, e kezdeményezést a díjátadón sikeresnek értékelték. A szereplők sokat próbáltak a húszperces műsor bemutatása előtt, a színésznők – hozzáadva szakértelmüket – segítettek abban, hogy az előadás még látványosabbá és színvonalasabbá váljon. Az újonnan alakult színjátszókör tagjai még egy extra jutalomban részesültek: Balczó Zoltán, az Országgyűlés alelnöke fogadásra hívta őket a Parlament Vadásztermébe. Dóra gimnáziumi évei alatt sokat szerepelt iskolai műsorokban, így nagy rutinnal írta meg a forgatókönyvet. A végeredmény egy fiatalos, pörgős, zenei betétekben gazdag műsor lett, ami a megszokott, gyakran sablonos előadások stílusától eltér, s egy igazán méltó megemlékezéssé vált nemzeti ünnepünk alkalmából. A műsorban kevésbé ismert költők rövid, de mondanivalóban 3

2012/október

annál tartalmasabb versei hangoznak el, amelyek alatt híres filmek betétdalai segítenek megteremteni a történelmi hangulatot. A blokkokat a szereplők énekei választják el egymástól, s az előadás alatt egy hegedű is megszólal. A nyertes társulat tagjai: Görög Dóra, Turza Réka, Seprős Szilvia, Vraukó Lili, Görög Máté, hangtechnikusként közreműködött: Tanács Ferenc. Az előadás sikerét jelzi, hogy a megemlékezést követő időben még három helyről kapott felkérést a csapat. A szereplők számára – elmondásuk szerint– az volt a legmeghatóbb, hogy olyan vendégek előtt léphettek fel, akik maguk is átélték történelmünk e fontos eseményét. A hálás közönség a műsor után személyes élményeit is megosztotta a fellépőkkel. Mindannyian büszkék lehetünk

pázmányos hallgatótársaink sikerére! A műsort október 24-én ti is láthattátok a Díszteremben, kilenc tutor, név szerint Papp Janó, Nagy Bence, Balázs Bence, Rukkel Veronika, Simon Elza, Pribojszki Luca, Pintér Zoltán, Bíró Lilla és Görög Dóra előadásában. A megemlékezés különlegességét – a nagyszerű előadásmód, látványos színpadkép, különböző kellékek változatos használata és mély tartalom mellett – az adta, hogy először került ’56-os emlékműsor bemutatásra karunkon. A tutorok kezdeményezése nyomán jövőre talán megint születik – a tiszteletadás és emlékezés jeleként – egy előadásra kerülő színdarab, újabb hagyományt teremtve ezzel egyetemünkön. Kovács Réka

Aktuális Ítélet

TITEKET KÉRDEZTÜNK… Az egész lapban végigvonuló motívum a jog és a szeretet viszonya, titeket kérdeztünk, mi jut eszetekbe a jog és a szeretet hallatán?

Bíró Lilla (jogász, III. évfolyam): Nekem a Tízparancsolat, az isteni szeretet irányította törvény jut eszembe. A felebaráti szeretet vezérli, hogy az embereknek jogi alapon korlátokat szabjon, hogy eljussanak az örök életre.

odafigyelni egy előadásra. Mert a cél, amit el szeretnénk érni, csak akkor fog sikerülni, ha elég erős a jog iránti szeretetünk, és csak akkor leszünk igazán jó jogászok, ha ezt szem előtt tartjuk a későbbiekben. Anonim hozzászóló: Úgy gondolom, a jog szeretete belülről fakad. Egyfajta jogérzet mindenkiben lakozik, ugyanis ha valamilyen negatívum ér, azonnal mérlegeljük, hogy szerintünk jogos volt-e az.

Anonim hozzászóló: Jogászok leszünk, ezért elengedhetetlen, hogy választott hivatásunkat szeressük. A jog szeretetének jelen kell lennie mindennapjainkban, akár adásvételi szerződéseket írunk majd, akár büntetünk, akár hitelesítünk. A jog szeretete azt jelenti véleményem szerint, hogy szeretjük és elhisszük, hogy a munkánk fontos, és ennek megfelelően készülünk fel a pályánkra. Ehhez persze elengedhetetlen az az erkölcsi plusz, az az adalék, amit csak ezen az egyetemen tanulhatunk meg. Tanulmányainkat is a jog szeretetének kell áthatnia, akkor is, ha egy nehéz vizsgára készülünk, vagy éppen nem tudunk 4

2012/október

Talán akkor leszünk jó jogászok, hogyha ezen jogérzetünket megfelelően tudjuk összehangolni a jogszabályokkal, igazán át tudjuk érezni egy-egy jogeset kapcsán, hogy mit érez az alperes és a felperes, és ez hogyan viszonyul ’A joghoz’. Akpinar Szelim: Ha a katolikus jogászi képbe kellene beillesztenem a jog és a szeretet viszonyát, akkor a jogászi szerep azt jelenti, hogy a jogász nem csak a jogot keresi, hanem az igazságot is. Tehát nem egy hideg "tudomány", hanem olyan hivatás, amit az emberiség vezérel. Aki nem szereti az embertársait, aki nem tisztességesen műveli a

szakmáját, vagy aki önös érdekből csinálja azt, az nem méltó a hivatásra. Orosz Cintia, Tóth Krisztina

Szabályok Ítélet

Önként egy jó ügyért A mai világban mindennek ára van és senkinek nem kell ingyen dolgoznia. Gyakran használt, már-már igazságnak számító közhelyek ezek, amelyek ugyanakkor jól jellemzik társadalmunkat.

Az egyetemen azt tanuljuk, hogy leendő jogászként a dolgok lényegét kell vizsgálnunk. A munka lényege pedig az érte járó jutalom. Ez általában anyagi hasznot jelent, így tudjuk finanszírozni tanulmányainkat, mindennapi megélhetésünket. Az önkéntesség ezzel szemben sokban különbözik bármilyen más munkavégzéstől. Az ember maga választja ki, hogy miben akar részt venni, maga osztja be a saját idejét, a fizetség pedig nem pénzben jön. Itt tényleg csak az elvégzett munka öröme számít. Nevezhetjük az adakozás egyik formájának is: a szabad-

2012/október

időnket áldozzuk rá és nem várunk érte cserébe semmit. Akár virágokat ültetünk a városunk közterein, akár beteg gyerekeknek olvasunk fel meséket egy kórház kórtermében, vagy egy állatmenhelyen segítünk az etetésben; a cél ugyanaz: tenni valamit, önként. Ez az önkéntesség lényege. Magyarországon – bár a róla szóló törvénynek (2005. évi LXXXVIII. törvény a közérdekű önkéntes tevékenységről) köszönhetően jogi értelemben vett státuszt kapott – még nem nevezhetjük annyira elterjedtnek, mint a

bolygó nyugati féltekéjén. Rohanó világunkban mindenki túl elfoglalt hozzá. Pedig a számtalan kifogás mellett sok pozitívumot is fel lehet sorakoztatni. Olyan dolgokban próbálhatjuk ki magunkat, amikben mindennapi munkánk során nem feltétlenül, ezért nagyon jó tapasztalatszerzési lehetőség. Fontos feladatot látunk el, érezhetjük, hogy szükség van ránk. Új kapcsolatokat alakíthatunk ki, egy jó közösség tagjai lehetünk és így tovább. Hazánkban is rengeteg szervezet várja a lelkes önkéntesek jelentkezését. A kalandvágyóknak külföldön is lehetőségük van segíteni. Ez jó módja, hogy az ember világot lásson, sokan elmélyítik meglévő nyelvtudásukat, vagy akár elsajátítanak egy új nyelvet kint tartózkodásuk során. Idegen kultúrákat ismerhetünk meg, sokkal nyitottabbá és talpraesettebbé válunk. Összességében tehát elmondhatjuk, hogy nagyon sok szempontból csak gazdagodik az ember azzal, ha önkéntesként tevékenykedik akár rövidebb, akár hoszszabb távon. A világban Észak-Amerika az

Aktuális Ítélet

a terület – hogy mennyire képmutató módon, azt mindenki döntse el maga – , ahol a legnagyobb hangsúlyt fektetik a társadalom iránti felelősség fontosságára. A gyerekek egész fiatal koruktól kezdve részt vesznek önkéntes programokban, van, ahol a tananyag részeként végeznek ilyen jellegű munkát, az egyetemi felvételinél pedig pluszpontot jelent az aktív tevékenység. Ez egy követendő példa lehet számunkra is. Egyetemünk lelkészségének szervezésében két karitatíva is létezik állandó jelleggel. Az idei tanévtől lehetőségünk van szombat délelőttönként a Kalkuttai Boldog Teréz által alapított apácarend budapesti székhelyén segíteni az odalátogató szegény családoknak. A nővérek életmódjukkal hűen megtestesítik a rendalapító Teréz anya iránymutatását: “Senkit se ereszszetek útjára úgy, hogy jobbá és

2012/október

boldogabbá ne tennétek!”. Az ide látogató gyerekek nagyon rossz körülmények között élnek, sokan csonka családban nőnek fel, gyakori a családon belüli erőszak. Elképesztő az a szeretet és türelem, ahogy a nővérek a rászorulókhoz fordulnak, nevelnek és tanítanak. Ez az, amit ezek a gyerekek elsősorban igényelnek és nagyon hálásak is érte. Akad tennivaló bőven, elkél a segítség. Lehet a gyerekekkel játszani, rajzolni, hittanórát tartani, és fizikai munkára is nagy szükség van a mosodában, a konyhában, az udvaron. Vasárnaponként pedig a Budai Irgalmasrendi Kórházba látogatunk a belgyógyászat krónikus osztályának idős betegeihez, s elkísérjük őket a szentmisére. Megrendítő, ugyanakkor tanulságos élmény látni a fájdalmat, örömöt és hálát egy helyen.

Az önkéntes munka igazi lényegére csak akkor jöhetünk rá, ha magunk is kipróbáljuk. Hiszen életünk akkor teljesedik be, amikor másokkal törődünk. Ez a krisztusi tanítás fontos eleme, természetünkből fakadó örök törvény. Így tapasztaljuk meg, hogy van közvetlen kapcsolat az én személyem és mások között. Életünk akkor virul igazán, amikor meg tudjuk osztani, amink van. Ezért kell szolgálnunk a földön, a lehető legtöbb szeretetteljes szolgálatot teljesítenünk. Szereted a kihívásokat? Szívesen lennél egy jó csapat tagja? Örömmel segítenél másokon?Akkor ne habozz, keress egy számodra fontos ügyet, hiszen rád is szükség van! Kovács Réka

Aktuális Ítélet

Nyomozás a Facebook-on Korunkban a fiatalok és a már nem is annyira fiatalok körében is rendkívüli népszerűségnek örvend a Facebook. Itt csevegünk egymással, itt beszéljük meg, hová és mikor menjünk szórakozni, és már sokan dolgoznak is a Facebook-on, amikor például a cégüket népszerűsítik a közösségi portál segítségével. Bármilyen meglepő, ugyanezt teszi a rendőrség is: dolgozik a Facebook -ot felhasználva. A nyomozás főleg kezdeti, de sokszor a későbbi szakában is fontos szerepet játszik a weboldal. Most már egy gyanúba keveredett személlyel szembeni nyomozás sok esetben az íróasztalnál ülve, a számítógép monitorán kezdődik. Ugyanis bármennyire meglepő és akár ijesztő is, egy személyről rengeteg dolgot elárul az oldal. A legtriviálisabb a szóban forgó alany személyi adatai. Ezt persze nem kötelező megadni a regisztráció során és sokan nem is közlik ezeket. Következő fontos adat forrás a felrakott képek. Ezekről két fontos következtetést is levonhat a nyomozó hatóság: hogy néz ki a szóban forgó személy, vannak-e esetleg különös személyazonosító jegyei (pl.: egy látható helyen lévő tetoválás, piercing, testi hiba stb.)?

De ami még izgalmasabb, hogy kikkel szerepel együtt a képeken (ezt a bejelöléseknek köszönhetően még könnyebben meg lehet tudni), esetleg van-e olyan személy közöttük, aki már korábban a rendőrség látókörébe került nem egészen tisztességes életvitele miatt. Ebből sok mindenre lehet következtetni. Ugyancsak az adott személy kapcsolatait lehet ellenőrizni az ismerősei végignézésével, esetleg céltudatos kereséssel azok között. Ami még használható adatot szolgáltathat, hogy a vizsgált személy mikor és honnan jelentkezik be, tesz fel képet, vagy osztja meg a véleményét. Ezzel akár alibit is lehet kreálni, ha a Budapesten elkövetett bűncselekmény idején az adott személy telefonjáról – mobil-Facebook-on – Debrecen közelében jelentkezik be valaki egy étteremben. Persze az ilyen alibi nem megdönthetetlen. Ezen kívül kriminalisztikai szempontból is nagyon jól fel lehet ké-

szülni egy adott személy kihallgatására, ha a személy hozzászólásaiból felméri a nyomozó a beszédstílusát, szóhasználatát, esetleg érdeklődési körét. Könnyen rokonszenvet kelthet a nyomozó a kihallgatandó személyben, ha a kihallgatás közben, a kihallgatott kedvenc Deep Purple száma szól halkan a számítógép hangszórójából, és még esetleg meg is jegyzi a nyomozó, hogy „ez az együttes nem tud rossz számot csinálni”. Egy ilyen apró kis trükk könnyen lehet, hogy távolságtartó hangulatból egy csapásra baráti légkört teremt az irodában, amitől többletinformációkat is remélhet a kihallgató. És hogy még izgalmasabb vizekre evezzünk, előfordult már, hogy a nyomozó hatóság egy kreált profil segítségével maga vette fel a kapcsolatot a nyomozás alatt álló személlyel, hátha az kelepcébe sétál. Példának okáért egy kábítószer kereskedelem gyanújába keveredett személynek levelet küld Facebookon egy szimpatikus ismeretlen, aki természetesen egy közös ismerősre hivatkozva (aki lehet, hogy már a rendőrségi fogda vendégszeretetét élvezi), rendel nagyon sürgősen még aznap estére kábítószert, melyet mondjuk az Árpád híd alatti parkolóban venne át (esetleg rendőri kísérettel). Ilyen és ehhez hasonló módon Facebook-ozik a rendőrég, jó tehát nézni, ki hová mit ír ki, de legjobb és legbiztosabb jogkövető életvitelt folytatni. Dr. Etter Kálmán ügyvédjelölt

2012/október

Erasmus Ítélet

Hogyan jelentkezzünk Erasmusra? Egyetemünk már több éve tagja az Erasmus programnak, amelynek keretében évente több tíz diákunk tanulhat külföldön. Erről már bizonyára többen hallottatok, utánanéztetek iskolánk honlapján, hogy hova és mikor lehet jelentkezni. Amit nem találhattok meg az az, hogy tulajdonképpen hogyan is zajlik egy Erasmus jelentkezés. A következőkben ezt fogjuk Nektek bemutatni. Minden év tavaszi félévében kerül sor az Erasmus pályázati helyek meghirdetésére. Erről mi Neptun üzenetben értesülünk. Ha eddig még nem tetted, akkor érdemes utánanézni annak, hogy abban a félévben milyen egyetemekre pályázhatunk, hiszen a két legszimpatikusabbat kell megjelölni. A www.erasmus.jak.ppke.hu honlap címen ezeket megtalálhatjátok. Miután eldöntötted, hogy melyik egyetemre szeretnél jelentkezni, ugyanezen az oldalon regisztrálni kell, majd egy online űrlapot kell kitölteni. Az űrlap kitöltéséhez a csatolandó dokumentumokhoz szükséged lesz: - önéletrajzra (két-három nyelven a jelentkező országoktól függően) - motivációs levélre (szintén ugyanazokon a nyelveken) - képre - leckekönyv másolatára (ha lehet mindent egy dokumentumban) - nyelvvizsga másolatára - ha valamilyen OTDK/TDK helyezést elértél, annak a másolata Miután elküldted a jelentkezésed, emailben kapsz egy értesítést a további teendőkről. Azt követően lesz az írásbeli teszt. Nem kell megijedni, ezzel csupán az általános tudásodat szeretnék felmérni. Olyan kérdésekre számíthatsz, minthogy ki találta fel az elektromosságot, vagy éppen melyik évben volt a nándorfehérvári csata. Ezután jön az egész jelentkezési procedúra legfontosabb 8

2012/október

része, a szóbeli elbeszélgetés. Talán ez a többség számára a legérdekesebb rész. Bár az ember nagyjából sejti mire számíthat, mégis hajlamos izgulni előtte, pedig emiatt tényleg nem érdemes. Attól függően, hogy valaki milyen nyelvterületre pályázott, értelemszerűen a beszélgetés is azon a nyelven fog történni. A szóbeli időpontjáról emailen értesítenek mindenkit, ami általában egy napra szokott esni az írásbelivel. A Külügyi Iroda előtt kell várakozni, majd ide szólítanak be egyesével. Érdemes időben érkezni, nem nagyon váratják meg az embert. A beszélgetést az egyetemen oktató tanárok bonyolítják le, azonban nem kell aggódni, személyes tapasztalat alapján mondható, hogy rendkívül baráti hangulatú az a körülbelül tíz perc, amit az ember bent tölt. Először behívnak egy külön szobába, ahol az asztalra ki van készítve a jelentkező által írt motivációs levél különböző nyelveken és

persze az önéletrajz. Az első kérdés, amit feltesznek, hogy miért az adott egyetemet, országot választottad. Nem túl nehéz erre válaszolni, ha van kérdés, amit az ember előre várhat ezen a beszélgetés során akkor ez az. Nyilván mindenki el tudja mondani akár eddigi személyes tapasztalatait, persze ezt előre át lehet gondolni, hogy kicsit összeszedettebbnek tűnjön a mondanivalónk. Amit még érdemes otthon megtenni, hogy az ember utánanéz az általa választott egyetem honlapján, hogy milyen tantárgyakra lehet számítani és azok közül mi érdekli, ugyanis ez is felmerülhet kérdésként. Ezen felül az önéletrajzunkban megtalálható információkról fognak érdeklődni, például: család, sport, zene, középiskola, vagy hogy mi érdekel a jövőben. Ezért érdemes, ha mindenről, ami a CV-ben szerepel, tudunk egy-két szót mondani, bár ez nem jelenthet nagy gondot.A szükséges nyelvtudás – mivel nagyon általános dolgokról kell beszélni – nem kíván meg magas szintet, alap- és középfok között már el lehet boldogulni azokkal a témákkal, amik előfordulnak. Ezért az is, akinek még nincs meg a nyelvvizsgája, de szeretne kimenni, bátran próbálja meg, hiszen vesztenivalója nincsen. Miután kijöttél a nagy megmérettetésről, nincs más hátra, mint folyamatosan az e-mail fiókodat lesni a válaszért és egy csodás, felejthetetlen félévet kint tölteni Európa varázslatos helyein. Hidd el, megéri! Balogh Blanka, Fasimon Dorottya

Esélyegyenlőség Ítélet

Élet a Down-szindrómában Húszéves a magyarországi Down Alapítvány, amely évek óta azért küzd, hogy felszámolja a Down-szindrómával kapcsolatos sztereotípiákat, előítéleteket. Céljaik előtt tisztelegve készítettem ezt a cikket, bemutatva számotokra, mi is ez a tünetegyüttes, hogyan alakul ki, milyen téves sztereotípiák terjednek ezzel kapcsolatban. Magáról a Down-szindrómáról

finom szálú és ritka.

Langdon Down, angol orvos írt először erről az értelmi fogyatékossággal járó tünetegyüttesről 1866-ban. Ő akkor azt gondolta, hogy a betegség lényege a mongol rasszra való visszaütés, innen származik az egyébként helytelen és ma már nem elfogadható ’mongoloid idiotia’ elnevezés. E név két okból sem helyes: egyrészt, mert nincs köze a mongol rasszhoz, másrészt pedig a Down-szindrómások korántsem képezhetetlenek. Fontos kiemelni, hogy megfelelő fejlesztés esetén önálló, teljes életet képesek élni.

A Down-szindrómások IQ-ja változó, átlagosan ötven körüli, nyelvi fejlődésük lassabban indul meg, mint az egészséges gyermekek esetében. Később veszik fel a szemkontaktust, és később kezdenek mosolyogni is. 18 hónapos koruk körül kezdenek el beszélni. Nyelvi képességeik később is elmaradnak a vele egykorú, egészséges emberekétől. Felnőttként is csak egyszerűbb nyelvtani szerkezeteket tudnak használni.

A Down-szindróma egy veleszületett betegség, mely kromoszómarendellenességre vezethető vissza, amelynek lényege, hogy a huszonegyedik kromoszómából nem kettő, hanem három található meg a hibás sejtosztódás miatt. Vezető tünetei a több szervrendszert érintő anatómiai rendellenességek (főleg a szív) és a változó súlyosságú értelmi fogyatékosság. A betegség rendszerint hétszáz szülés közül egynél fordul elő. Előfordulási gyakoriságát világszerte a legsúlyosabb környezeti ártalmak (pl. hirosimai, nagaszaki, csernobili nukleáris katasztrófák) sem befolyásolták. Gyakorisága az anya életkorával nő, de a downos gyerekek 75%-át 35 év alatti nők szülik. Az apa kora 50 év felett lehet meghatározó. A downosok külsői jegyei jellegzetesek: ferde (mongoloid), egymástól távolabb ülő szemek, a szemek sarkában úgynevezett mongolredő, benyomott orrgyök, kicsi orr, lapos arc, elálló fülek, alacsony növés, rövid végtagok. Általános az izomtónus csökkenés, a száj gyakorta nyitva van, a nyelv kilóghat. Az ízületek nagyon lazák, a testmagasság alacsony, a mozgás esetlen. A felnőtteknél gyakori az elhízás. A haj 9

2012/október

A Down-szindróma nem gyógyítható. A kezelés fő célja egyrészt a szindrómát kísérő betegségek, rendellenességek célzott kezelése, gondozása, másrészt az értelmi fejlődés biztosítása, az önálló életvitelre való felkészítés. Fontos,

hogy már csecsemőkorban el kell kezdeni az oktatásukat és a fejlesztésüket. Az időben elkezdett gyógypedagógiai fejlesztésekkel szinte mindenre meg lehet tanítani a Down-szindrómás gyerekeket. A fejlesztésben résztvevő gyerekek 1-2 éves korban járni kezdenek, beszélnek, szobatisztává válnak, jó az utánzóképességük, és szívesen tanulnak. Fiatal felnőttként bizonyos szakmákat, betanított munkákat képesek jól ellátni, amivel saját keresetük is lehet. Érdemes megemlíteni, hogy a Downszindróma világnapja március 21-e. Tévhitek A Down Alapítvány munkatársai az alapítvány által tartott jubileumi konfe-

rencián hangsúlyozták, a köztudatban elterjedtekkel ellentétben, a downos gyermekeket nem azzal segítjük, hogy szájukba adjuk még az ételt is, hanem azzal, hogy minél kisebb kortól önállóságra szoktatjuk őket. Továbbá fontos tudni, hogy a Down-szindrómás gyerekek többsége élhet családban, később pedig megfelelő segítséggel kisebb lakóközösségben. Tehát szintén téves az az állítás, hogy csak intézetben élhetnek. A rendellenesség ugyanis nem szükségszerűen jár együtt súlyos értelmi fogyatékossággal, az érintettek többsége enyhén vagy közepesen retardált, ami azt jelenti, hogy képesek tanulni, illetve fejleszthetőek. Az sem igaz, hogy a szülő segítség nélkül maradna a gyermek nevelésében, az alapítvány munkatársai akár az első hetektől, hónapoktól kezdve életük végéig figyelemmel kísérik downos betegeket. Az 1996 óta működő Down-dada szolgálat munkatársai az egész országban sorstársi segédkezet nyújtanak a szülőknek. Az egészségi problémák kezelésében a Bethesda Kórházban működő Down Ambulancia segíti a szülőket. Tagadhatatlan, hogy ezek az intézmények a fővárosiak számára érhetők el a legkönynyebben, a vidékieknek nehezebb a helyzetük. Ezen enyhített, hogy már Szegeden és Nyíregyházán is működik ambulancia. Ma Magyarországon tizenkétezer Down -szindrómás él. Cikkem célt ért, ha rászántátok ezt a 2-3 percet az elolvasására, így ha még minimális szinten is, de tudjátok már mi is valójában maga a Down-szindróma, és mivel jár ez egy downos számára. Végezetül az Angyalszív Down Alapítvány által szervezett jótékonysági futás jelmondatával zárom soraimat: „Nem Down-szindrómás vagyok, aki mellesleg ember. Ember vagyok, aki mellesleg Down-szindrómás.” Orosz Cintia

Kultúra & Kritika Ítélet

A művészet és a marketing „21 millió fontért (7,3 milliárd forintért) kelt el Gerhard Richter német festő Eric Clapton tulajdonában lévő képe a Sotheby's árverésén” – olvashatjuk az újságokban, hallhatjuk a rádióban. E hír hallatán minden ember kíváncsi lesz, milyen az a festmény, amiért ennyit fizettek, egyáltalán ki volt az a rejtélyes – pénznemtől függően – milliomos vagy milliárdos, aki hajlandó volt ezt az árat fizetni érte. Minden ezen árverésről szóló híradásnál olvashatjuk, hallhatjuk, hogy a kritikusok Richtert a kortárs festészet egyik legnagyobb alakjának tartják. Ha továbbgondoljuk e mondatokat, elkalandozhatunk olyan kérdések felé, hogy mi a kortárs művészet értéke, mitől nagy festő egy kortárs festő, és mitől lesz ismert és elismert a piacon egy festő. Hangsúlyozom, hogy egy árverésen eladott képpel kapcsolatban csupán a festménygyűjtők, vásárlók szempontját kell vizsgálni, mert lehet valaki ismert és elismert (ennek keretében akár államilag kitüntetett) alkotó, ha a vásárlói kör valamilyen okból elkerüli. Ilyen ok lehet napjainkban az, ha valaki nem követi az aktuális trendeket akár művészeti, akár politikai értelemben, esetleg nem eléggé provokatív, nem eléggé meghökkentő.

szemléletmód egyáltalán nem új keletű. Szinyei-Merse Pál évtizedekig festegetett, és mindig nagy félelemmel állította ki képeit: vajon mit szólnak hozzá a kritikusok? A kritikusok pedig vagy nem szóltak semmit, vagy hangos csürheként állították róla, hogy egy tehetségtelen senki, aki jobban tenné, ha visszamenne a birtokára és a gazdaságot igazgatná. Bizony ennek hatására többször évekre abbahagyta a festést, de

Bizony el kell ismernünk korunk nagy igazságát, hogy ha nem tudjuk magunkat kellőképpen reklámozni, akkor nem tudjuk felkelteni a pénzemberek és mecénások érdeklődését sem. Aki szigorúan véve csak a festészetnek él, az bizony sovány kenyérre számíthat az életben; viszont lehet, hogy halála után zseniként fogják tisztelni. Valljuk be őszintén: a marketing korszakát éljük, ahol a reklám és a mindenhol való megjelenés a legfontosabb, ahol két ugyanolyan képet festő művész közül lehet, hogy az egyiket a kritikusok hada és a piac isteníti, a másikat pedig észre sem veszik.

valami megmagyarázhatatlan erő – és persze a barátok biztatása – miatt újból és újból nekikezdett az alkotásnak. A kritikusok pedig csak évtizedek múltán értették meg azt, hogy Szinyei alkotásai szervesen kapcsolódtak a kor áramlatához. Csupán az volt a bökkenő, hogy Szinyei évtizedekkel korábban festette meg e képeket, mint ahogy a kritika elismerte. Ennek bizonyítéka, hogy mai szemmel nézve egyik leghíresebb képe, a Majális csupán 28 évvel megfestése után nyerte el a müncheni kiállítás aranyérmét. Sajnálhatja az utókor, hogy a kor kritikusai enynyire korlátoltak voltak és ennyire a csordaszellem vezette őket véleményük megformálásánál.

Azonban nem is gondolnánk, hogy e 10

2012/október

Valahogy úgy érzem, hogy ellentétes előjellel, de hasonló a helyzet Gerhard Richter esetében is. Nem akarok olyan közhelyeket megpendíteni, hogy „jókor volt jó helyen”, nem is szeretném művészetét kicsinyíteni, de elgondolkodhatunk, hogy mitől lett ennyire elismert e festő; és miért küzd kenyérgondokkal sok más, általam sokkal nagyobbra tartott művész. Tudom, piac szempontjából kicsi ország vagyunk és azok, akik megtehetnék, azok sem akarják kortárs képekbe fektetni pénzüket. Sok tehetős embernek ki kellene lépni a reprodukciók, a festményeket helyettesítő tükrök, még rosszabb esetben a giccs világából és fel kellene fedezni kortárs művészeinket. Azt is tudom, hogy túl kreatív nemzet vagyunk ahhoz, hogy mindenki megéljen a tehetségéből. De mégis: kinek a feladata lenne teret adni a kortárs képzőművészeknek, kinek a feladata lenne a marketing? Van olyan „művész”, aki több gondot fordít a marketingre, mint magára az alkotásra és vígan megél ebből. Aki pedig komolyan gondolja azt a világot, amit folyamatosan érlel magában és az alkotásokon keresztül másokat is megismertet ezzel; annak bizony kevés idő jut saját maga reklámozására. Legbelül érezzük, hogy utóbbi nagyobb művész, azonban a kritikusok és a piac mégis az előbbiről ír, előbbit élteti. Aradszki Dea

Kultúra & Kritika Ítélet

Vivian Maier fotókiállítás „Szabad szellem, büszke lélek” Szeptember 20-án nyílt a Mai Manó Házban (Magyar Fotográfusok Háza 1061 Budapest, Nagymező utca 20.) a Vivian Maier (1926-2009) válogatott fotóit bemutató tárlat. Vivian Maier a XXI. század egyik legnagyobb felfedezettje. 2007-ben az amatőr történész, John Maloof egy chicagói aukcióház árverésén bukkant rá jelöletlen negatívokat tartalmazó dobozokra. Ezek előhívásakor vált világossá, hogy egy kiemelkedően tehetséges amatőr fotós képeinek megismerésére van lehetősége a fotográfia iránt érdeklődőknek. Maier saját fotóit nagy valószínűséggel soha senkinek nem mutatta meg, így csupán öt éve tudunk a művész zseniális fotóinak létezéséről. Képeit bemutató kiállítást rendeztek eddig az Egyesült Államokban, Németországban, Dániában és Norvégiában. E néhány helyszín után most Budapesten kerül bemutatásra a fotós ötven fényképe, egy 2013-ra tervezett európai kiállítás-sorozatot megelőzve. Vivian Maier az Egyesült Államok,

Hangfoglalás 2012 Zenét szerető és zenélni szerető emberként már nagyon vártam október 5-ét. Hangfoglalás! Egy hosszú hétvége, amikor minden a zenéről szól.

Idén hetedik alkalommal tartották meg a Syma Sport- és Rendezvényközpontban Közép-Európa legnagyobb zenei rendezvényét. A háromnapos eseményen ötvenkétezer ember hömpölygött végig a standok között. Koncertek, karaokeversenyek, konferenciák szerepeltek a programban, valamint fény-és hangtechnika, kották, és hangszerek minden mennyiségben. A teljesség igénye nélkül: zongorák, szintetizátorok, gitárok, dobok, keverőpultok, és mindent ki is lehetett próbálni! Mondhatnám, interaktív hangszerkiállítás. Az ember gyermeki lelkesedéssel csapott bele a közepébe, amint a csarnokba ért. 11

2012/október

valamint a világ minden (így például Indonézia, Kína, Olaszország, Egyiptom és Thaiföld) tájának utcai életét és építészeti megoldásait örökítette meg fotóin. Saját magát csak ritkán ábrázolta, olyankor is többnyire csak visszatükröződésekből vagy árnyportrékon láthatjuk. A fotográfia iránti érdeklődését elsősorban francia származású, díjnyertes fotós édesanyjától örökölte, aki lányát tanította is ilyen téren. Maier először a délfrancia-Alpokban készített tájfotókat 1949-ben. Hobbifotós léte mellett közel negyven éven keresztül dolgozott dadaként. Munkáltatói így emlékeztek vissza rá: „Szabad szellem, büszke lélek, egy valóságos Mary Poppins karakter. Slampos kalapot, hosszú ruhát, gyapjúkabátot és férficipőt hordott. Csökönyös, különc, markáns, erősen intellektuális és magának való volt, akinek lépései magabiztosak, erőteljesek voltak. Újságcikkeket és rengetek könyvet gyűjtött.”

még gyermekkorukban vigyázott, hamar a segítségére siettek és lakást vettek neki, valamint élete végéig minden költségét fizették. 2008-ban egy téli napon megcsúszott a jégen, az esés következtében súlyosan beütötte a fejét és már sosem épült fel teljesen. Kétezer tekercs, háromezer nyomat és több mint százötvenezer negatív maradt a művész után. Ezek nagy része még a fotográfia iránt érdeklődők általi megismerésre és felfedezésre vár. A Vivian Maier fotókiállítás november 25-ig tekinthető meg a Mai Manó Házban. A jegy megváltásával a Nadja Massun fotóin keresztül bemutatott mexikói kiállítás is látogatható. Szatmári Anna

Még az 1990-es években is aktívan fotózott, ekkor már színes képeket is készített. Ezekben az időkben már súlyos anyagi gondokkal küzdött, még házát is elveszítette. Azonban három fiú, akikre

Először a számomra ismerős terepet jártam végig és a billentyűs hangszereken próbáltam ki egy-két jól begyakorolt darabot. Minden érdeklődő találhatott valamilyen izgalmas részt, a doboknál épp egy négyéves kisfiú képesztette el a hallgatóközönségét, a gitároknál pedig fiatal Herman Li-k bontakoztak ki szerelmes lányok gyűrűjében. Sok olyan gépre, eszközre, „izére” is rá lehetett találni, amit bár definiálni nem tudok, de vicces hangot adott ki és ez volt a lényeg. A meghitt élményt – ahol a hangszer jellege megengedte – fülhallgatóval biztosították. (Másrészről ez jótékonyan megakadályozta, hogy egy arra tévedőnek is fel kelljen dolgoznia önjelölt dj-ként alkotott produkciómat.) Ennek ellenére mindenhonnan zene szólt, spontán álltak össze profik és amatőrök. A szomszéd termekben zenekarok játszottak.

Minőségi hangszerek, jó hangulat, boldog emberek kortól, nemtől függetlenül – és ez is volt a szervezők célja: közelebb hozni a látogatókhoz az önkifejezés e gyönyörű formáját. Mert zenélni jó! A helyszínt elhagyva pedig sok minden kavargott a fejemben: hozhattam volna kottákat… meg kéne tanulni gitározni… jó lenne egy konga otthonra... Majd jövőre. Mert ezt az élményt minden évben át kell élni! Kovács Réka

Kultúra & Kritika Ítélet

„Egy olyan korban vagyok patkolókovács, amikor már senki nem jár lóval.” – interjú Noszlopi Botonddal Noszlopi Botond a Pázmány Jog- és Államtudományi Karán végzett jogászként, ám hivatásaként mégsem ezt választotta, hanem a költészetet. Újonnan megjelent verseskötetéről, A szórakoztatás mesterfokáról és a költői hivatásról beszélgettünk.

Mióta tekintesz a költészetre, úgy mint hivatásra? N. B.: A hivatást számomra mindig is a költészet jelentette, de mellette olyan foglalkozást is szerettem volna, amely stabil hátteret biztosít, és erre a jog teljesen megfelelő volt. A költészettel való viszonyom mind a mai napig formálódik. Sokan eltérően gondolkodnak erről, van, akinek ez ’hobbiként’ szokott jelentkezni, de én erre érzem magam teremtve. Ahogy egyre több versem jelenik meg, látom, hogy egyre többen foglalkoznak vele, érzem, hogy jó úton járok. Erdélyben születtél. Mennyiben befolyásolta ez költészeted? Hogyan hatott ez a megítélésedre: negatívan rádnyomta „bélyegét”, vagy épp ellenkezőleg, ugródeszkaként használhattad? N.B.: A származás nyilvánvalóan befolyásoló tényező mind a termékre, mind a profitra, mind a megítélésre nézve. Valójában az alkotói technika kialakulása az, amiben a Kolozsvári Előretolt Helyőrség Alkotói Kör segített, hiszen itt a formagyakorlatok révén meg kell találnod önmagad, nagy elődöket újraírva jutsz el a saját hangodhoz. Megkerülhetetlen a tény, hogy mindkét kötetem Erdélyben, a Helyőrségnél jelent meg. Abba viszont, hogy ezt mennyire lehet ugródeszkaként használni, nem látok bele, hiszen a verseimmel mindig a kiadó pályázott. Tervezed, hogy visszamész Erdélybe? N.B.: Igen, valószínűleg véglegesen. Gyakorlatilag csak a tanulmányaim tartottak eddig vissza. A jogi kar elvégzése után elkezdtem esztétikát tanulni, amiből már csak a szakdolgozatom megírása van hátra. Talán jövő nyáron már vissza tudok menni. Mikor kezdtél el verseket írni, mikor kezdett el érdekelni az irodalom? N.B.: Talán akkor, amikor elkezdtem 12

2012/október

olvasni. Bár a családomban nincs olyan, aki hasonló érdeklődést mutatna az versfaragás iránt, mégis Édesanyám az, aki e téren is jó példaként jár előttem. Gyakorlatilag minden könyvet elolvas. Az ő ajánlásai nyomán mindig izgalmas művek kerülnek a kezembe. Amikor elkezdtem próbálkozni az írással, láttam, hogy ez másoknak örömet okoz, s talán itt kezdett komolyabbá válni a költészet iránti elkötelezettségem. A második köteted elkészítése során milyen változásokon mentél keresztül? Érezhető, hogy A szórakoztatás mesterfoka „higgadtabb” hangvételű. N.B.: Ez egy felnövési, megérési folyamat volt, amiben hatalmas szerepet játszottak mind az esztétikai-filozófiai, mind a jogi tanulmányaim. Minden, ami hatásként ér, hasznosítani tudom a költészetben is. A jogi egyetem alatt nagyon sokat fejlődött az íráskészségem, de például néhány jogeset is inspirálóan hatott. A jog révén egy magasabb nézőpontom nyílt a társadalom működésére. Az új kötetet viszont inkább az esztétikai tanulmányok befolyásolták, ezért ebben többnyire a lélekelemzésre helyeződik a hangsúly. A jogászi szakma miatt nem volt alkotói válságod? Nem érezted néha úgy, hogy kiürültél? N.B.: Nem nevezném ezt alkotói válságnak, inkább arról van szó, hogy bizonyos korszakok mindig lezárulnak, ekkor bizonyos belső csatornák kiürülnek. Van, hogy időnként rengeteg verset tudok írni, utána hónapokig egy épkézláb mondatot sem. De ebben nem befolyásol az, hogy éppen mivel foglalkozom. Az isteni sugallatban hiszel vagy inkább a belső intuíciókban? N.B.: Szerintem a kettő összefügg, vagy a kettő egy, de én a tudatalatti közvetítői tevékenységét emelném ki

inkább. Az biztos, hogy nagyon hasonlóak vagyunk, és nem csak a tudatos, hanem a mélyebb, még fel nem tárt síkokon is. Ha van erkölcsi törvény, az mindenképpen megvan bennünk. Az alkotói folyamat érdekelne még. Az új kötetedben nagyon tiszták a rímek. Hogy születik egy vers? Rögtön „rálátod” a papírra, hogy az adott szónak pont oda kell passzolnia? N.B.: Általában az egyik gondolat inspirálja a másikat, és néha én is meglepődök, hogy mi sül ki belőle. Ahogy írok, az nem nevezhető tudatos írásnak. A tudatosság maximum a forma megalkotásában merül ki, a többi tényleg mélyebb indíttatású. A köteted címe A szórakoztatás mesterfoka, mely egy vers is egyben. Miért ezt választottad címadónak? N.B.: A vers egy bohócról szól, aki próbálja felvidítani az embereket, de mivel ez egy kissé divatjamúlt szakma, teljes közöny fogadja. Ezután visszahúzódik és eltűnik a színről. Ez talán a költői szerepvállalásra hasonlít, ami már nem biztos, hogy egy olyan tevékenység, amire a külvilág még fogékony. Azt szoktam mondani, hogy egy olyan korban vagyok patkolókovács, amikor már senki nem jár lóval. A borítón egy bárány van bezárva egy hálóba. Ez mit jelent? N.B.: A kép egy nagyon tehetséges képzőművész alkotása, s valóban érdekes dolgot jelenít meg. A háló emlékeztet a malomra, illetve egy pókhálóra is, ami kicsit meg van szakadva, tehát innentől kezdve egy labirintust is bele lehet látni. Szerintem mindannyian bárányok vagyunk egy kicsit, el is tévedünk néha, s a kiutat keressük ebben a hatalmas hálóban. Van olyan vers, ami nagyon közel áll hozzád?

Sport Ítélet N.B.: Mindegyik közel áll hozzám, inkább azt lehetne mondani, hogy vannak olyanok, amelyekkel jobban meg vagyok elégedve, amelyekben kevesebb hibát látok. Ha kezdek eltávolodni egy kötettől, egyre több hibát találok benne, s örülök, hogy az adott korszak már le van zárva. Jó néha rendet rakni és lezárni bizonyos fejezeteket az életben.

esetleg a próza irányába szeretnél továbbkanyarodni?

Tervezel még verseskötetet írni, vagy

Befejezésül egy kis nosztalgia: milyen

N.B.: A következő kötet már tervben van, a címe Kacér szimfóniák lesz. Talán a címe már sugallhatja, hogy ez kevésbé fog foglalkozni a lélekelemzéssel, az elmélyüléssel; inkább a humor és a játékosság fog benne dominálni. Persze később szeretnék majd prózát is írni.

élményeid vannak a Pázmányról? N.B.: Főleg a vizsgák, amik a legjobban megmaradtak élményként, hiszen elég izgulós típus vagyok. Persze azért némi tér a szórakozásra is maradt… Azokban az időkben rengeteget buliztam, és sok barátot szereztem. Hasznos és érzelemdús évek voltak, melyekre mindig örömmel gondolok vissza. Hajdu Rita

Félidőben a Pázmány Labdarúgó Liga Aki hétfő délelőtt – kora délután a 26-os épület környékén jár és furcsa zajokat, közelebbről labdapattogást, hangos szurkolást, ujjongást vagy ünneplést hall, biztos lehet benne: a harmadik emeleti labdajáték-teremben a PLL valamelyik meccsét játsszák. Kari kispályás labdarúgó-bajnokságunk az őszi félévben rekordszámú, húsz csapattal zajlik, több mint kétszáz hallgató részvételével. A csapatok három osztályban, oda-visszavágós körmérkőzéssel döntenek az egyes osztályokban a bajnoki címről. Akárcsak „nagyban”, vannak kiesők és feljutók, osztályozók. A bajnokságról a PLL blog (pll.blog.nepsport.hu) tudósít rendszeresen, itt és most abból az apropóból írunk, hogy a küzdelmek félidejükhöz érkeztek. Az I. osztályt annak ellenére vezeti az FC Vaskapu, hogy egy meccsel kevesebbet játszott, mint az őt követő, ebben a félévben az ügyeletes trónkövetelő szerepét betöltő Los Blancos. Utóbbi csapat meggyőző játékot mutat a félévben, egyedül a Vaskaputól kapott ki eddig. Harmadik helyen a múlt félévi második AS Iustum áll, köszönhetően annak, hogy a legutóbbi fordulóban visszavágott a Fegyencjáratnak a szeptemberi vereségért. A Vaskapu JamJam-mal együtt, ez utóbbi négy csapat áll harcban a 2-5. helyekért. A Vaskapu végső győzelméhez nem fér kétség, de hátravan még egy mérkőzése a Blancoszal. A már végzett hallgatókból álló, „prémium félévét” töltő Bíbortógás Fenevadak teljesen leszakadva, pont nélkül áll az utolsó helyen. Gyengébb szereplésük annak tudható be, hogy az előző félévhez képest erősödött az I. osztály színvonala; a csapatok egyre tudatosabban „igazolnak” játékosokat és szervezik meg a játékukat. A II. osztályban magabiztosan áll az élen a Budapest Rangers, akiknek most talán összejöhet a feljutás. Reálisan egyedül a KRE jogászaiból álló KREatin lehet rájuk veszélyes, akikkel első őszi meccsükön döntetlent játszot13

2012/október

tak. A bronzéremért nagy csata várható, hasonlóan az I. osztályhoz, az utolsó helyezettet leszámítva, nagyjából azonos játékerejű csapatok állnak a 2-5. helyen. A Gradusosokat, az Erasmusos hallgatókat és tutoraikat tömörítő Erasmuscle és a Smasszer United között a pillanatnyi forma dönthet. A Lex Poznan-SPQR szerzett pont nélkül áll az utolsó helyen, de matematikailag még az osztályozót is elkerülheti, igaz, ehhez nagy feltámadásra lenne szükség. A III. osztály hat helyett nyolc csapattal bonyolódik, ezért ők már túl is vannak a félidőn. Lapzártakor az AS Iustum II áll az élen, köszönhetően annak, hogy az idényben elsőként meg tudta verni az újonc, de az osztályból felfelé kilógó F.C. Custodia-t. Utóbbiak azonban egy meccsel kevesebbet játszottak, ezért a cikk megjelenésének idejére valószínűleg már visszaveszik az első helyet. Bronzérmes helyen a gólyákból álló Zoknis Hobbitok áll, ők még akár a második helyre is odaérhetnek. Kevesebb eséllyel ugyan, de a papnövendékek csapata, a KPI és a Pasos United pályázik még a dobogóra. Alattuk azonban az utolsó három csapat, a Just4Fun, a BHÖK-Spartacus és a mezőnyben egyedüliként, női játékost is foglalkoz-

tató KHÖK FC különmeccset vívnak. A fölöttük állókat megelőzni nincs esélyük, pontot leginkább az egymás elleni mérkőzéseken tudnak szerezni. Éppen ezért, ezeknek a meccseknek legalább olyan jó hangulata van, mint egy első osztályú összecsapásnak, nézői szempontból legalább olyan csemegének számítanak. Végül pedig lássuk, hogy a hátralévők közül mely mérkőzéseket ajánljuk kiemelten a Közönség figyelmébe: A II. osztály rangadóját, a Bp. Rangers – KREatint november 19-én 14:45-től játsszák. A III. osztály „csúcstalálkozóján” már túl vagyunk, de az osztályozó kivívásáért nagy jelentősége lesz a december 3-i AS Iustum – Zoknis Hobbitok meccsnek. És nem szabad megfeledkezni a BHÖKSpartacus és a Just4Fun örök presztízsmeccséről sem, szintén december 3-án. Várunk minden kedves szurkolót, érdeklődőt, hétfőnként 10 és 17 óra között a 26-os épület 3. emeletére, valamint a november 24-i hétvégén a hagyományos Pázmány Kupára, ahol a PLL csapatai más karokról érkezett ellenféllel mérik össze erejüket. Tóth Máté

Környezetrajz & Kulinária Ítélet

Gesztenyés Kert Bár igazából hívhatnánk csak kertnek is, mivel nincs a Pázmányon máshol olyan terület, amit kertnek lehetne nevezni. Esetleg kerthelyiségnek a Spari kiülős részét. De nem kertnek. A kert egy füves, fás, bokros terület, ahol unalmas óráinkban süttetjük a hasunkat, nyáron BBQ partikat adunk, télen hóembert építünk. De ez mégis a Gesztenyés Kert, aminek közepén a minden évben megújuló öreg gesztenyefa áll. Bár régen is

nagyon hangulatos volt ez a terület, de most, hogy felújították, még inkább az. A kert ad helyet a Pro Facultate és Pázmány napoknak, ide lehet kiülni két óra között beszélgetni vagy csak az élet oly nagy dolgain elmélkedni, mint hogy miért is lóg ki az a cérnaszál a pólómból, sőt most már internetezni is lehet itt, hiszen haladni kell a korral. Az nem lehet, hogy a kertben ne nézhetném meg a Facebookot, üzent-e valaki, vagy hogy a Neptunra felrakták-e már a jegyemet.

2012/október

Talán egy valamit hallunk csak, ilyenkor ősszel: a száraz falevelek zörgését, vagy a leeső barna gesztenyeszemek koppanását a járdakövön. Becsüljük meg, hogy egy ilyen „oázis” terül el egyetemünk épületei mögött, csöndesen megbújva a nyolcadik kerületi házak között. Szabó Kata Karolina

A csésze fekete A legenda szerint Voltaire napi ötven csésze kávét ivott. Amikor figyelmeztették, hogy a kávé alattomos méreg, azt felelte: „akkor nagyon-nagyon alattomos lehet, mert én ötven éve iszom, és még látszólag semmi bajom.” Honoré De Balzac pedig bevallotta, hogy az évek során több mint 3000 csésze kávét ivott meg, amíg megírta híres művét, a Goriot apót. A reggeli bögre kávé sokak életének elengedhetetlen tartozéka, egyeseknek pedig egyetlen reménye arra, hogy éberen töltsék el a hosszú mindennapokat. Mások csak élvezetből, az íze miatt fogyasztják. Az igazi kávé ínyencek azonban új fellegvárat köszönthetnek a Budapest kávékultúra térképén nem messze a Fővám tértől, a Czuczor utcában. A TAMP & PULL valószínűleg Magyarország első olyan Espresso Bárja, amelyet a baristák saját kezükkel építettek fel, hogy vendégül láthassanak kávét szeretőket, barátokat és érdeklődőket egyaránt. „Hiszen ide általában azok jönnek, akik már hallottak rólunk és kíváncsiak ránk” - meséli a mellettem ülő asztalnál az egyik házigazda, miközben én is hajtva a jó kávé utáni vágytól és

Pedig egy ilyen helyet, amit hermetikusan elzártak mindentől, a csöndjéért és az elzártságáért kell szeretni. Nem halljuk a Szentkirályi utca zaját, a villamos kattogását, a mikrofonba beszélő professzor hangját.

engedve a kíváncsiságomnak látogattam el ide. Az októberi hidegből belépve a kávézó melegébe olyan barátsággal fogadtak az „ottlakók”, mintha csak rám vártak volna. A hely a maga egyszerűségében nagyszerű; semmi trendi, semmi túlzás, az egész hely lényege a kávé. Ott van falon lógó képeken, a pulton lévő gépeken, a pult mögötti üzenőfalon. Nevével ellentétben nem csak espressot lehet itt fogyasztani. A capuccinok és lattek széles választéka mellett filterkávét is szürcsölhetünk, s még azt is eldönthetjük, aznap mihez volna kedvünk: Aeropress, Hario V60, Kalita, Chemex, French Press és Karlsbadi filter. A nagy fekete táblán különböző fantázianeveken futó kávékülönlegességeket is találunk, melyekről talán még soha nem is hallot-

tunk. Ilyen a KV-Cola, mely filterkávé, melasz, cascara és citrom különleges keveréke, jégszódával dúsítva, vagy a Liby és Livi „akik csak és kizárólag a személyes randevú során fedik fel bájaikat”. A minőség azonban garantált, hiszen a kávét magát Stephen Leighton híres Has Bean pörkölőjéből utaztatják kis hazánkba, ami még különlegesebbé teszi az espresso bárt, hiszen a szenvedélyes babvadász nagyon megválogatja, hogy kik főzhetik piros csomagolásban kapható feketéjét. A kávé illata és szeretete mindent beleng, s miután én is megkapom a kívánt lattemat, tudom, jó helyen vagyok. Megláttam, megszerettem, s ajánlom szeretettel! Balázs Beáta

Humor Ítélet

Tényleg török átok? „Jószomszédság török átok.” – tartja a mondás. Lehetséges, hogy tényleg a törököknek köszönhetjük a dolgot, mert olyannyira felbőszültek, amikor pár várunkkal igencsak megizzasztottuk őket, hogy ezen soha többé nem tudtak felülemelkedni. Végeredményben a származás lényegtelen, egy a fontos: tényleg létezik a jelenség, nem puszta mendemonda. Egyre rövidebbek a nappalok, esik az eső, köd és hideg mindenütt; tetszik, nem tetszik, ezzel (is) jár az ősz. Egyesek begubóznak otthon, mint például én is, mert ugyan minden tiszteletem azoké, akik ilyen körülmények között is képesek önszántukból kitenni a lábukat otthonról, de nekem nem igazán van ilyen acélos kötélidegzetem… Vagy legalábbis nagyon rá kell készülnöm az eseményre. A lényeg az, hogy véget ért a móka, a kacagás, a nyaralás időszaka; tehát több időt töltünk a négy fal között, és ilyenkor erősebbé válhatnak bizonyos impulzusok. Ezek pedig a szomszédok hatásai, már persze ha valaki nem lakik egyedül egy jurtában Szibéria tundrájának kellős közepén. Ott ilyesmiről érthető módon nem beszélhetünk, bár ott meg éhes medvék és jegesmedvék kóborolnak, de senki nem mondta, hogy az élet könnyű. Aki ellenben nem él ilyen extrém körülmények között, az kénytelen megbarátkozni a gondolattal, hogy az ember társas lény, szüksége van közösségre, és ebbe a halmazba MINDENKI beletartozik. A legfantasztikusabb lakás/ház szomszédjában is lakhatnak rém idegesítő homo sapiensek és ez sokat levonhat az ingatlan értékéből. 15

2012/október

Ezen tények ellenére döbbenetes módon senki nem így hirdeti eladásra a lakását/házát, így sok esetben már csak költözés után szembesülünk a rideg valósággal. Én személy szerint még soha nem találkoztam olyan emberrel, akinek ne lett volna legalább egy története egy rettenetes és kibírhatatlan szomszéddal/ról. Csokorba gyűjtöttem pár irritáló szokást, íme, ezek lennének azok, bár ez csak a jéghegy csúcsa. Ugyan nyáron is érzékelhetők ide-

gesítő szokások a falak túloldaláról, de valahogy akkor könnyebben viseljük el a dolgot. Erős a gyanúm, hogy ennek köze lehet a sok Dvitaminhoz, vagyis hogy nem szenvedünk szörnyűséges szezonális depressziótól. Ettől függetlenül nyáron is szembenézhetünk kihívásokkal, pláne, ha kertes házban lakunk. Az egyre jobb idővel egyenes arányban igyekszik a fű/gaz is intenzívebben nőni minden kerttel rendelkező egyén óriási gyönyörű-

ségére. Ugyanis ha valakinek kertje van, az szinte mindennél nagyobb elkötelezettséget jelent, ergo valaki mindig füvet nyír. Ismétlem, mindig. A sors iróniája, hogy az ember állandóan dolgozhat, hogy fenntartsa a kertes házat, így nem ér rá, hogy csodálja a neki köszönhető frissen nyírt pázsitot, de újfent rámutatnék, hogy az élet nem könnyű. A konstans fűnyírás egyes esetekben okozhat idegbajt az éppen nem füvet nyíró lakóknál, de ilyen esetben bárkinél előtörhet az a bizonyítási vágy, hogy legközelebb majd ő lesz az idegbajért felelős hangforrás és akkor majd ő jól megmutatja. Aztán ott vannak a kertben játszadozó családok (már akik ráérnek, ugye), ahol mindenki úgy ordít beszélgetés gyanánt a tőle 20 centire lévő embernek, mint aki fél egyedül, még én is kiválóan hallom két kerttel arrébb. De a gyereket is ilyen decibellel zaklatja, mintha épp egy szabadságon lévő törzsőrmester lenne. „Gyere ide!”, „Tedd le!”, „Szállj le róla!”, „Nem mondom még egyszer!”, és még sorolhatnám, már lassan ott tartok, hogy én megyek oda, teszem azt le, szállok arról le, anélkül, hogy még egyszer szólni kellene. Karácsony tájékán még problémázhatunk egy sort azon, hogy a mellettünk lévő lakók díszítése beragyogja a mi belterünket is, de oda se neki, így spórolhatunk a villanyon.

Humor Ítélet

Azonban egyes lakásokban minden évszakban úgy érezhetjük, hogy nem vagyunk egyedül. Néha szó szerint bensőséges kapcsolatba kerülhetünk a többi lakóval, akár bősz tiltakozásunk ellenére is. Amikor még panellakásban laktunk, az egyik felső szomszédunk minden egyes vasárnap harmatos hajnalon megörvendeztetett minket a Republic örökbecsűjével, mégpedig a „Csillagok, csillagok, mondjátok el nekem” kezdetűvel, amit minimum kétszázötvenhatszor játszott le gyors egymásutánban és ez lassan oda juttatott mindenkit, hogy már ténylegesen kívántuk, hátha a csillagok elárulják, hol jár a kedvese és talán akkor utánamegy. Nem lehettünk túl sikeresek, mert nem ment, a dal ellenben maradt, hiszen a remény hal meg utoljára.

Mi jelenleg érdekes szomszédokkal vagyunk ellátva. Egyikük nem érez annál megfelelőbb időpontot lakberendezésre (értsd: valamilyen rejtélyes oknál fogva szereti a nehéz bútortárgyakat elképesztő kitartással tologatni), mint a hajnali 6 óra. A másiknak olyan kutyája van, ami egyszerűen imád éjfél körül holdat ugatni, és érthetetlen módon ragaszkodik az elviselhetetlen frekvenciához. Kiborító, én mondom. Aztán ott vannak azok az ifjú titánok, akik üstökösként akarnak a zenei világszínpadokra felkerülni, de egyelőre még csak a szomszédság idegeit nyúzzák, mert máshol nem lehet gyakorolni, csak kiállva a tárva nyitva hagyott ablakba. Mozart még csak nagyon ritkán felismerhető, de ez nem az ő hibája. Alapvetően toleráns vagyok, de néha elszakad a

cérna. Jó, jó, nem mindenkinek lehet tényleg egy új Mozart a szomszédja, akinek – mint az köztudott – nem volt szüksége holmi gyakorlásra, míg mindenki másnak igenis szükséges, de azt legalább értékelem, hogy nem egy vadászkürt felelős mindenért. Az egyik szomszédunk képtelen megtanulni parkolni, mintha be lenne oltva a párhuzamosok ellen. Még bőven lehetne csemegézni, de az újság tartalma nem lehet végtelen.

Fekete humor a legjavából!

virágjában ragadta el tőlünk a halál. Mindössze kilencvennégy évet élt ezen a Földön!”, de ki tudná elfelejteni azt a pillanatot, amikor a tanár úr már sokadjára a „latin nyelv babérkoszorúzott bajnokainak” nevezett bennünket?! (Ez azért bizony elég sok hallgató arcára mosolyt csalt.)

sel és büszkeséggel beszélt arról, amitől minden elsőéves joghallgató a legjobban tartott: a VIZSGÁRÓL.

Legyen szó akár a Bevezetés a jogfogalmakba című, vagy akár egyéb más jogbölcseleti tárgyról egy biztos: a méltán közismert Péteri Zoltán professzor iskoláját egyszer minden Pázmányos joghallgatónak ki kell járnia. A tanár úr közel 82 évnyi tapasztalata, és talán ebből fakadó sajátos világnézete, valamint fanyar humora volt az, ami az előadásait sokunk számára felejthetetlenné tette és teszi ma is. Bevallom, eleinte magam is meglepődtem amikor a „Sétáltathatom-e játszótéren jól nevelt krokodilusomat?”, s ehhez hasonló példák szolgáltak magyarázatul az egyébként nehézkes tananyag megértéséhez. Döbbenetemet, s az azzal arányosan növekvő csodálatomat, csak tovább fokozták az egyéb olyan megjegyzések, mint például: „Szegény Poundot élete 16

2012/október

Legalább ennyire emlékszem arra is, hogy maga Péteri Zoltán profeszszor úr mindig hatalmas lelkesedés-

A legfőbb probléma a közösködés kérdése: akarjuk, vagy esetleg mégsem akarjuk? Nagy dilemma, bizony. Ezt a kérdéskört meghagyom mélyen tisztelt olvasóinknak, hadd csemegézzenek ők is! Kalász Veronika

Többször hallhattuk bátorító szavait, mint például: „Lehet olyan híreszteléseket hallani, hogy véreskezű vagyok. Egyesek szerint méltán érdemeltem ki ezt a nevet!”, továbbá „Valóban, a vizsgajegyek átlaga nem túl biztató. Egy egész hét szokott lenni!”, sőtmitöbb „Én egy rossz válaszért, sosem dobattam ki senkit, csak MEGBUKTATTAM!”. Az előbbiekhez hasonló vizsgára vonatkozó megjegyzések persze nem feltétlenül arattak osztatlan sikert a hallgatóság körében, de lássuk be, a jól ismert Péteri-féle fekete humornak valahol ez is a szerves részét képezi. Nem is lenne nélküle a Pázmányos lét olyan, amilyennek mi megszerettük! Nagy Balázs

Szalon Ítélet

Pázmány Szalon A szovjet típusú diktatúra zenei propagandája November 14-én került megrendezésre a szemeszter második Pázmány Szalonja. Már több, mint egy éve én vezetem az estről a rovatot, de ilyen tömeget még egyszer sem láttam. A nézők annyian voltak, hogy a karzatot is meg kellett nyitni. Az esemény egy diavetítéssel indult, alatta pedig a jól ismert „Mint a mókus fenn a fán” című dal szólt. A zene hallatán egyesek röhögtek, míg mások elfintorodtak, de volt olyan is, aki énekelt. Horváth Attila nyitotta meg az estet, s elmesélte nekünk, hogy a szovjet dalokat majdnem mind adaptálták. Az alapelveket maga Sztálin dolgozta ki, s írta le. A következő kautélái voltak: a dal hemzsegjen politikai céloktól, hasson az érzelmekre, könnyen meg lehessen jegyezni, katonás jelleggel bírjon, lelkesítő, derűs hanglejtésű legyen és kegyesen azt is megengedte, hogy egy pár népi motívumot is bele lehessen csempészni. Ezt sikerült is mindig keresztülvinnie, ugyanis az állami rádiókban mindig az állam által működtetett kórusok léptek fel. Ha esetleg valaki úgy gondolta, mégsem ragaszkodik ezekhez az alapelvekhez, annak záros határidőn belül el kellett hagynia Magyarországot, ha tehette. Ha nem, hát, akkor tudjuk, hogy mi várt rá… A következő téma a szovjet himnusz volt. Mivel az Internacionálét Sztálin már elavultnak tartotta, kiírt egy pályázatot az új himnusz meg17

2012/október

komponálására, amely olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy a végeredménybe még Sztálin is írt egy sort. Nehogy már pont ő maradjon ki. Szilasi Alex elzongorázta nekünk a szovjet himnuszt mindenféle tempóban, hogy megmutassa, miért éppen az lett a végleges verzió, ami. Aztán megjegyezte, hogy ez egy nagyon dinamikus, nagyon jó zene lenne, ha

hogy dolgoztak volna. Mivel egy cikkbe nem fér bele minden érdekesség, ami az est folyamán elhangzott, ezért a Szalon végére ugranék, ahol a jól bevált záró program következett. A közönségnek kellett írnia egy dalt, melyet Szilasi művész úr kísért zongorán. Íme: Nem kérünk az IMF-ből IMF nélkül virágzik a rét, Dolgozzunk újra szép hazánkért. Szebb lesz így a magyar lét, Előre, előre a függetlenségért. Ne engedjük, hogy elvigyék a lét, Hazánkért egy szívvel menetel a nép. Tenyésszünk libát,

újra

Ne kövessünk el több hibát. nem a szovjetekhez kötődne. Ezután meghallgattunk több propagandadalt is, többek között az amúri partizánok dalát, a Panzerlied-et és a Lenin-dalt. Utána a házigazdák egy pár perc erejéig bemutatták nekünk a csasztuskákat is, melyek azért nem lettek sikeresek Magyarországon, mert a munkásemberek munka helyett ilyeneket énekeltek, ahelyett,

Végül a közönség kérésére Szilasi Alex eljátszott nekünk még egy rögtönzött himnuszt, melyet a kínai kommunista pártnak küldtünk sok szeretettel. A Művész Úr ismét mindenkit elbűvölt a tudásával. Hát igen, nem véletlenül rendelkezik Chopin-útlevéllel! Fedor Zsuzsanna

ítélet

GALÉRIA

PILLANATFELVÉTELEK A FOCI KUPÁRÓL ÉS A TDK -RÓL

2012/október