XV. évfolyam 4. szám

XV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM, 2012. október 14.

itelet@jak.ppke.hu

itelet-pazmany.blog.hu

GÓLYATÁBOR MADÁRTÁVLATBÓL

TITEKET KÉRDEZTÜNK

NEVEK ÉS GENERÁCIÓK

INTERJÚK

DIPLOMAOSZTÓ BESZÉDEK

ŐSZI „PÖRGÉS”

1

2012/október

Ítélet Beköszönő

Elmélkedés

„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az hitünk virágjában volt.”

Pázmány Péter

Beköszönő Elérkezett a sokat kérdezett, várva várt idő: ezennel megjelenik az Ítélet, a PPKE JÁK legnépszerűbb, Pro Sperare díjas kari lapja, immár – technikai okok miatt e szám esetén elsősorban – online formában!

Még színesebb tartalom, fokozódott lelkesedés, melyet napról napra nyomon követhettek az itelet-pazmany.blog.hu hasábjain is!

A diplomaosztóktól (Diplomaosztós beszédek) a gólyatáboron (Gólyatábor madártávlatból – Ádám Flóra Julianna díjazott írása) át a Pázmány napig (Vivat Academia!

Vivant Professores!) minden történésből és a körülöttünk, körülöttetek zajló főbb eseményekből (Pázmány Szalon – Koncertek kulisszatitkai; Beszámoló a Riminig Meetingről), szemezgettünk, majd új rovatunkban Titeket kérdeztünk (Quod homines tot sententiae) kedvet csinálva az egyre szürkébb időben egy-egy jó kakaó/kávé/tea melletti Ítélet online, offline, blog (itelet-pazmany.blog.hu) olvasáshoz.

XVI. Benedek pápa A hit kapuja című apostoli levelével hirdette meg, majd néhány nappal ezelőtt ünnepélyes keretek között nyitotta meg a Hit évét (erről szóló cikkünket Kovács Réka tollából a blogon olvashatjátok), melyhez nem is kapcsolódhatna jobban az Ítélet Pázmány Pétertől származó mottója – „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az hitünk virágjában volt”.

Ezekkel az elgondolkodtató sorokkal kívánok jó olvasást az Ítélet szerkesztőségének nevében! dr. Mikola Orsolya PPKE JÁK Ítélet szerkesztősége TŐLETEK—ÉRTETEK!

TARTALOM Elmélkedés Alessandro Atyával 2 Harc az igazságért 3 Diplomaosztó beszédek 4 Gólyatábor madártávlatból 6 Vivat Academia! Vivant Professores! 7 Pázmány Szalon—Koncertek kulisszatitkai 7 Akiket a Vatikáni Rádió is meginterjúvolt – beszámoló a Rimini Meetingről 8 Keresztényként másfél évezrede - Az örmény kereszténység 9 Titeket kérdeztünk... 10

Egyenlő esélyeket mindenkinek! - Interjú Gyulavári Tamással az Esélyegyenlőségi Bizottságról 11 A Titokzatos társulat – avagy hogyan szokjunk hozzá, hogy egy csapat szellem tanyázik a lakásunkban? 12 Megérteni az ügynököt, még ha nehéz is – Drága besúgott barátaim 12 A szórakoztatás mesterfoka – Noszlopi Botond verseskötetéről 13 Nevek és Generációk 14

Belvárosi nosztalgia – Cserpes Tejivó 14 „…az ember világot akar látni” – Interjú Kozári Karinával 15 Interjú a Nyelvi Lektorátus munkatársaival 16 Vitorlázás magas fokon - Interjú Joó Kristóffal 17 Őszi „pörgés” 18 Karrier 20 TDK-OTDK 21

Főszerkesztő: dr. Mikola Orsolya Online főszerkesztő: dr. Konta Balázs Szakmai tanácsadó: Dr. Koltay András Szerzőink: Balázs Beáta (segédszerkesztő), Fedor Zsuzsanna, Gottlieb Péter (korrektor), Hajdu Rita (segédszerkesztő). Kalász Veronika, Kiss Lúcia, Orosz Cintia, Szabó Kata Karolina, Szabó Levente, Teleki Levente, Tompai Nikolett Az ítélet blog támogatásával!

2

2012/október

Alessandro Atyával „Legyetek tehát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.”

(Jn 13,34) Manapság egyre többen hozzák szóba a világvégét, az utolsó ítéletet, Jézus második eljövetelét. Nevezzük akárhogy, az emberek a maják időszámításával, vagy az egyre sűrűbben előforduló természeti katasztrófákkal hozzák kapcsolatba, és sokan fix időponthoz kötik. A Bibliából azonban tudjuk, hogy Jézus meghagyta nekünk, nem ismert sem a nap, sem az óra, amikor eljön az Úr, hogy igazságot tegyen. Alessandro atyával most erről beszélgettünk.

Jézus a végső eljöveteléről beszél ebben a részben, amikor dicsőségben megérkezik hozzánk. Ekkor befejeződik a történelem, és Vele együtt az örök élet részesei leszünk. Az emberek szokták világvégének is nevezni ezt a pillanatot, de mit is jelent ez? Azt jelenti, hogy egész történelmünknek van egy végcélja, ami nem más, mint a Krisztussal való találkozás. Az embereket mindig érdekelte, hogy milyen lesz ez a pillanat és mikor várható. De a történelem Isten kezében van. Többször mondja Jézus, hogy hiába próbáljuk kitalálni a pontos időpontot, azt csakis Isten tudja. Egyszer az emberek makacsul faggatták, hogy mondja el végre, mikor lesz az utolsó ítélet, de ő azt válaszolta, hogy ő sem tudja. Azt egyedül az Atya tudja. Mi nem ismerjük Isten terveit, ami azt jelenti, hogy Jézus bármikor visszajöhet dicsőségében.

Folyamatosan virrasztanunk kell. Ébernek kell lenni, hisz arra várunk, hogy találkozzunk Jézussal. Az embernek nem csak a földi dolgokért kell élnie, épp ellenkezőleg: az öröklét az, amire valóban vágynunk kell. Ez a vágy nem szabad, hogy eltántorítson bennünket a mindennapi elkötelezettségeinktől. Megélve, megszentelve a mindennapjainkat, leszünk méltók az örök életre. Az evangéliumi idézet Krisztus visszatéréséről szól, de benne rejlik egy második értelem is: virrasztva kell észrevennünk, hogy Krisztus hogyan találkozik velünk itt és most, figyelnünk kell a mindennapi jelekre és találkozásokra, amik által Ő maga lép kapcsolatba velünk. Egyszer Jézus nagyon érdekes képet használ: az utolsó napon olyan lesz, akár egy tolvaj, aki éjszaka jön, amikor senki sem várja. Szent Pál pedig azt mondja ezzel kapcsolatban, hogy hozzánk, akik hiszünk, nem úgy fog eljönni, mint egy tolvaj, hanem mint egy kedves ismerős. Egy barát, aki visszajön, hogy találkozzon velünk. Számunkra ez lesz a legszebb nap az egész történelemben. Képzeljünk el egy fiatal asszonyt, akinek a vőlegénye távoli országba utazott. Amikor végre visszatér, az hatalmas öröm a menyasszonynak. Számunkra, akik hiszünk, az utolsó nap a remény és a boldogság napja lesz, de ennek az a feltétele, hogy komolyan vegyük a mindennapi életünket. Nem ezért a földi életért élünk, de ennek segítségével tesszük lehetővé, hogy az Úr visszajöjjön hozzánk dicsőségben és szeretetben. A keresztény ember konkrét ember, nem menekül a jövőbe, hanem a jelenben él azzal a tudattal, hogy igazi otthona a Mennyországban lesz. Ezért ne higgyünk azoknak, akik jövendölnek a világvégéről. Sokan próbálták már kitalálni a napot, de mindenki hibázott. A lényeg, hogy éljünk szentül, imádkozva és szeretve, és kérjük, hogy az Úr mutatkozzon meg a mindennapi életünkben. Jöjj el itt és most, a te szeretetedben, jöjj el a te dicsőségedben: az egész Egyház így imádkozik a Szentlélekkel együtt.

Az Ítélet napját hogy kell elképzelni?

A Szentírás többféle képet használ, de mielőtt ezekről beszélgetnénk, fontos megemlíteni Szent Péter mondását, miszerint az a nap számunkra elképzelhetetlen. Az apokaliptikus hagyomány azt a napot csapásokkal írja le, ami azt jelzi, hogy ez a világ elmúlik. Elmúlik, mert beteg a bűn miatt és kell a megtisztulás, kell, hogy a régi dolgok elmúljanak és minden megtisztuljon. A másik kép a már említett vőlegényes hasonlat. Lesznek rettenetes dolgok, de akik hisznek Jézusban, azoknak olyan lesz, mint találkozni a rég várt jegyesünkkel, a legjobb barátunkkal, és nem szabad, hogy félelemmel várjuk Jézus második eljövetelét. Éjük meg a mai napot hittel, azért, hogy a végső napon az Úrjézus felismerjen minket, mint övéit.

Kiss Lúcia

Aktuális Ítélet

Harc az igazságért Az Igazság Napja. Így nevezték el szeptember 1jét a határon túli nemzettársaink. Egyidejűleg két tömegdemonstráció is zajlott a Kárpátmedencében: Kassán, a felvidéki magyarság a szlovák állampolgársági törvény ellen emelte fel a hangját, míg az erdélyi Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása ellen és az egyházi javak maradéktalan visszaszolgáltatásáért vonultak utcára a tüntetők.

A Székely Mikó Kollégium immár százötven éves – magyar – múltra tekint vissza. A háromszéki székelyek 1855-ben kérték fel báró Kemény Ferencet és gróf Mikó Imrét, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnokait, hogy támogassák egy felekezeti iskola megépítésének a tervét. Mikó meg is terveztette az épületet saját költségén és később további nagy összegekkel támogatta az építkezést. A telket a sepsiszentgyörgyi önkormányzat bocsátotta a református egyház rendelkezésére, az építőanyagot a helyiek adományozták. Az oktatás az 1858-as évben kezdődött meg. Ezután az iskola gyors fejlődésnek indult, a diákok száma gyarapodott, amit az is mutat, hogy újabb és újabb bővítésekre volt szükség. Az igazgatók saját maguk járták körbe a környező falvakat és bíztatták a tehetséges gyermekeket a Kollégiumban való tanulásra.

1928-ban Angelescu, az akkori tanügyminiszter elismerte, hogy a sepsiszentgyörgyi iskola továbbra is a református egyház tulajdona. Az 1948-ban bekövetkezett államosítás után többször is átnevezték a háromszéki gimnáziumot, de az érdeklődés töretlen maradt iránta az erdélyi magyarság válságos évtizedeiben is.

2000-ben visszakerült az épület a református egyház tulajdonába a restitutio in integrum jegyében, amelyet most a buzaui bíróság döntése kíván felülbírálni.

A buzaui bíróság ítélete - jogerőre emelkedése esetén - a Kollégium tulajdonjogát másodjára is elvenné az Erdélyi Református Egyháztól. Továbbá

ugyanezen határozat letöltendő szabadságvesztés büntetésre ítélné a restitúciós bizottság magyar tagjait.

Szeptember 1-én, Sepsiszentgyörgy főterén közel harmincezer ember gyűlt össze Erdély minden vidékéről, hogy felemelje a hangját a buzaui bíróság ítélete ellen. A szervezők egy kiáltványban fogalmazták meg követelésüket a román hatóságok irányába, amelyet az összegyűlt tömeg közfelkiáltással fogadott el. Egyúttal felhívták a figyelmet arra is, hogy ez a döntés veszélyes precedenst teremthet, és ezután bármely más, az erdélyi magyarság számára fontos épület a jövőben egy tollvonással kikerülhet a tulajdonukból.

Annak ellenére határozott így a bíróság, hogy Románia az Európai Unió-hoz való csatlakozásakor vállalta, hogy maradéktalanul visszaszolgáltatja a korábban elkobzott összes egyházi vagyont. Mindhárom erdélyi magyar párt és valamennyi egyházi főméltóság képviseltette magát a rendezvényen, és egységesen kiállt az igazságtalan ítélettel szemben.

A Kollégium az erdélyi értelmiség utánpótlásának forrásaként szolgált és szolgál most is. Számos neves közéleti személyiséget és művészt termelt ki, úgy mint: Barabás Samu történészt, a Magyar Tudományos Akadémia tagját, Gödri Ferenc politikust, Sepsiszentgyörgy volt polgármesterét, Erdélyi Lajos nyelvészt, Dálnoki Veress Lajos bécsi katonai attasét, Bihari József és Kiss Manyi Kossuth díjas színészeket, ifjabb Kós Károly néprajzkutatót, Domokos Géza politikust, az RMDSZ első elnökét, Lőrincz Csaba volt helyettes külügyi államtitkárt és folytathatnám a sort.

A szlovákiai magyar kisebbség egy hasonlóan fontos ügyért vonult utcára idén szeptember 1-én. Ezen a napon, Kassán a Szent Erzsébet-dóm előtt öszszegyűlt tömeg, a kettős állampolgárság kiharcolását és a szlovák állampol-

3

2012/október

gársági törvény módosítását tűzte zászlajára. Ezidáig ugyanis közel háromszáz embert fosztottak meg szlovák állampolgárságától, amiért fel kívánta venni a kedvezményes honosítás keretében a magyart. A szlovák állampolgársági törvény 2010-es módosítása értelmében ugyanis elveszíti a szlovák állampolgárságát, aki „kifejezett akaratnyilvánítás alapján” kéri és megszerzi egy másik állam állampolgárságát, emellett pedig azonnali hatállyal megszűnik a szlovák állami szférában betöltött megbízatása vagy tisztsége.

A felvidéki magyarság korábban egy húszezer ember által aláírt petíciót adott át a szlovák belügyminiszternek, aki az alkotmánybíróságnak vindikálta a döntés jogát a kettős állampolgárság ügyében. A szlovák alkotmánybíróság Kassán székel, ezért döntöttek a szervezők úgy, hogy itt rendezik meg a demonstrációt. A tüntetők egy nagy transzparensen, két nyelven (magyarul és szlovákul) idézték a szlovák alkotmány azon fordulatát, mely szerint „Senkit sem lehet megfosztani a szlovák állampolgárságától akarata ellenére”. A rendezvény szervezői felolvasták George E. Pataky, New York állam volt kormányzójának a levelét, amelyben a politikus kifejezésre juttatta, hogy teljes mértékig kiáll a felvidéki magyarság követelése mellett, és elítéli a szlovák állam ezen gyakorlatát, amely szerinte sem az európaiságot, sem az USA-val való jó partneri viszonyt nem szolgálja.

A tömegben ott volt az a százéves Tamásné Szűcs Ilonka néni is, akit szintén megfosztottak szlovák állampolgárságától.

A két rendezvényt egy levél kötötte össze, amelyet a Székelyföldért Társaság küldött a kassai szervezőknek, amelyben kifejezték szolidaritásukat és reményüket mindkét ügy sikerre vitelében. Reméljük úgy lesz.

Both Hunor

Diplomaosztós beszédek Diószegi Krisztina Marianna:

nyarán:

Tisztelt Kari Tanács, kedves végzős hallgatótársaim, szülők, rokonok és velünk együtt ünneplők!

„Haza csak ott van, hol jog is van”.

Komoly megtiszteltetés számomra az a lehetőség, hogy jelen doktorrá avató és diploma átadó ünnepségünkön én szólhatok az itt megjelent végzős hallgatók nevében egyetemünk II. János Pál Dísztermében!

Nagy ünnep ez!

Van okunk ma vidámnak és büszkének lenni, mert kemény munkával és sok tanulással jutottunk el ide!

A mai nap a köszönetnyilvánítás ünnepe is.

Köszönjük szüleinknek, rokonainknak, barátainknak, akik jó szívvel és támogató szeretettel járultak hozzá a mai nap eljöveteléhez.

Köszönjük oktatóinknak és az egyetemnek, hogy szellemi utat nyitottak a jogtudomány világába.

Az itt megszerzett tudás révén kerülünk most ki a való életbe, ahol a munkánk során naponta vizsgázunk majd jogi és emberi minőségünkből.

Itt idézném Deák Ferenc gondolatát, mely szerint „a nem teljesített törvény holt betű, jogfolytonosság nélkül az alkotmány nem él”.

A törvényesség teljesítése jogászlétünk alapvető feladata: ha így járunk el majd a napi munkánkban, akkor becsüljük meg igazán a diplománkat.

Mindemellett a bölcsesség szeretete jegyében kell hivatásunkat gyakorolnunk!

Egy régi latin mondás a római jogból legyen a mi ars poétikánk is: „A jog az igazságosság és a méltányosság művészete.”. Évezredek üzenete ez: tömör egyszerűséggel határozza meg a jog betöltendő szerepét a világunkban, és ez jelenti legfőbb feladatunkat.

Aquinói Szent Tamás ekként fogalmazott: „Az igazságosság könyörületesség nélkül – embertelenség.”.

Nem túlzás azt kimondani, hogy hazánk sorsát dönti el, hogy mit gondolunk a jogról; hogy miként érvényesítjük az alapvető jogelveket hivatásunk gyakorlása során; és hogy milyen értékrend mentén tesszük ezt az emberiesség jegyében.

A jog létező, élő valóság és egyben eszmény is. Petőfi Sándor „A nép” címet viselő versében így fogalmazott 1846 4

2012/október

A mai napon a jogászi eskünk letétele a hivatásunkban érvényesítendő felelősségvállalásunk megvallásának szertartása.

Az eskü kötelez!

Zárógondolatként azt kívánom önmagunknak, mint fiatal jogászoknak, hogy sok évtizedes, hazánkat és nemzetünket szolgáló, sikeres jogi pályafutásunk végén elmondhassuk, hogy jogi eskünket megtartottuk, tudásunkat a közjó érdekében használtuk, valamint a becsületünket megőriztük.

Mindannyiunknak méltó jogi munkát kívánok az alábbi keresztény üzenet szellemében: „Hit, remény, szeretet nem mulandó érték.

Ezt kell megőriznünk: most és mindörökké!”

Ennek jegyében kívánom, hogy Isten áldása kísérjen a hivatásunk gyakorlásakor és a magánéletünkben is!

Futár Fanni: Az Igazságnak nincs szinonimája.

Oktatóink az évek során arra ösztökéltek bennünket, hogy nem szégyen segítségért folyamodni, különösképp, ha a tudományhoz, könyvekhez fut az ember. Felkészülésem során az Igazság szó szinonimáját kerestem, s komoly gondolatébresztőként hatott, hogy megfelelő, számomra tetsző alternatívát NEM találtam. Nincs hát kompromisszum az igazságban? Amíg e kérdésen gondolkodnak, engedjék meg, hogy hálámat fejezzem ki néhány olyan ember felé, akik lehetővé tették, hogy ma itt 175 felkészült felnőtt vehesse át a diplomáját.

Drága Szüleink!

Kérem, nézzék el nekem, hogy Szüleinknek mondott köszönettel indítom a beszédem, megtörve ezzel némileg a megszokott sorrendet. Hiszen kivétel nélkül mindannyian, kik ma itt megjelentünk, Szüleink szolgálatkész, kedves vállalásának gyümölcseként tehetjük ezt meg. Illesse őket hála azért, hogy életet adtak nekünk és esetenként felismerve saját korlátaikat, mindig a lehető legjobb pásztorként igyekeztek minket terelgetni, előre az úton.

Sokan elmondhatjuk, hogy ez a vezetés nem merült ki egy pályaorientációs tanácsadásban. Több volt egyszerű irányításnál: Útmutatás volt. Értékhagyományozás. Többünknek a keresztény élet tanításai mellett, annak szépségeit felvonultató,

Aktuális Ítélet az igazságot és Istent megszerettető nevelés. Az így elmondott hála nem elégséges, ám mindenképp szükséges.

Tisztelt Egyetemi Tanács, tisztelt Rektor Úr, Dékán Úr! Tisztelt és szeretett Oktatóink! Önöknek mondanék most hálát, kitartásukért, példamutatásukért, türelmükért, azért, hogy egyetemi polgárságunk első pillanatától kezdve kollegának szólítottak, sőt ami ennél is több, annak tekintettek bennünket. A kötelező óraszámon felül, mindannyian kaphattunk támogatást, patronálást, ösztönzést, s ha kellett, feddést is. Ezek a kollegiális kapcsolatok esetenként szövetséggé, barátsággá alakultak át…

A sors kegyeltjének érezhetjük magunkat azért, hogy a kifogástalan szakmai felkészültség mellett, valódi emberséget, önálló, gyakran a mainstreammel bátran szembemenő véleményeket hallhattunk a katedráról, s professzoraink, tanáraink tőlünk is elvárták az önálló gondolatokat.

Persze bőséggel voltak olyan…alapvető ismeretek, melyeket az embernek álmából felébredve is tudnia kellett. Ki is felejtené el, hogy "A racionalista dogmatizmus imperializmusával szemben a pozitivista szkepticizmus nihilizmusának lobogója feszül.” Professzor Úr, mi igyekeztünk…

Köszönetet mondanék további támogatóknak is: barátok, szerelem, esetenként mindkettő… Ti is mérhetetlen nagy segítséget nyújtottatok nekünk az évek során, türelemmel, megértéssel, gyakran fejlődésre sarkalló elvárásaitokkal.

Az Igazságnak nincs szinonimája. Így indítottam a beszédem. Kedves Hallgatótársaim, Pajtásaim, esetenként Bajtársaim!

Mérhetetlenül hálásak lehetünk, hogy eme igazságra nem csak a szinonima szótár döbbenthet rá minket, hanem a mögöttünk álló öt év, melyben Professzorainkkal, Szüleinkkel, Barátainkkal és egymással karöltve küzdhettünk. Bocsássatok meg, hogy a hosszas köszönetmondás miatt kevesebb idő jutott most a nosztalgiára, de erre is sort keríthetünk a frissen indult Öregdiák közösségi portálon, vagy mondjuk jövő héten a Spariban.

Barátaim! Méltán merülhet fel a kérdés: Hogy mondhatnánk igazán hálát a fent említetteknek fáradhatatlan támogatásukért? Ne tékozoljuk a tálentumainkat, keressük lelkesen az utunkat, azt a személyre szabott, tökéletes utat, amit a Gondviselés nekünk szánt. Hitem szerint, buzgón kutatva rálelhetünk azokra a tevékenységekre, amelyek nem csak Arbeit/ Job/ munka lehetnek a számunkra, hanem

Aktuális Ítélet valóságos Beruf, elhívás. Bíró, ügyvéd, vagy sok gyermekes édesanya – akárhogy is lesz, egyetemünkről boldogan vihetjük magunkkal az egyértelmű útravalót: „Az Igazságnak nincs szinonimája.„ Hindulák Nika: „Szabadon bűn és erény közt Választani mily nagy eszme, S tudni mégis, hogy felettünk Pajzsul áll Isten kegyelme Tégy bátran hát!” Így buzdít minket Madách Imre.

Az egyetem falai biztonságot nyújtottak számunkra, most azonban elengedi kezünket, és utunkra enged minket. Hiányérzetünk támad és ürességet érzünk, s talán kissé kiszolgáltatottá válunk a világban.

Mert minden emberi lénynek szüksége van támaszra, s a biztos támaszt most leginkább szüleinkben találjuk meg. Ők ott voltak, amikor először léptük át az egyetem küszöbét, mint ahogy itt vannak most is, hogy megünnepelhessék velünk e jeles eseményt. Életünk egyik mérföldkövéhez érkezvén, hálásak lehetünk nekik azért, hogy most itt állhatunk, kezünkben a jövőt jelentő diplomával. Ám az életben megannyi fontos döntést kell majd meghoznunk egyedül. Tegyük hát ezt úgy, hogy igaz emberhez híven megtartjuk hitünket, meggyőződésünket, s e szerint tesszük azt, amit tennünk kell, hogy többek és jobbak lehessünk, még a nehéz helyzetekben is.

Katolikus egyetemünk az egyház küldetésének része, mely olyan hely kívánt lenni számunkra, ahol nemcsak a jog, hanem az igazság is megismerhető, s amely keresztény szellemiségű jogászokat képez. Így mi, katolikus jogászok, öntudatosan és erős hittel kövessük a jogászok védőszentjének, Szent Ivónak példáját, aki jogi felkészültségét a rászorulók, az elesettek megsegítésére használta, törekedett a pereskedő felek megbékítésére, aki az ügyek intézésében igazságos és méltányos volt, és aki az erényes életre buzdított mindenkit.

Ezért kívánom, hogy mindannyiunk munkája legyen jogos, igazságos, célravezető, s fogadjuk meg Kósa Ferenc szavait: „Őrizd az embert magadban, hogy jogod legyen a szóhoz, hogy súlya lehessen a szavaidnak, hogy méltó maradj a munkához.”

5

2012/október

Mikola Orsolya: Kedves Kolleginák és Kollegák, Szülők és Nagyszülők, Hozzátartozók, Tisztelt Vezetőség, s Drága Istenem!

hasznos és gyümölcsös légyen bennem ez az ajándékod.

Köszönöm!

Köszönöm, köszönjük.

Ráth Olivér Zoltán:

S hogy mit?

Tisztelt Kari Tanács, kedves hallgatótársaim, szülők és velünk ünneplők!

Azt hiszem, kevés lenne az idő, hogy elsoroljam.

Azt, hogy velünk együtt kiálltátok a próbát, s most ünnepélyesen is megkapjuk a diplománkat.

Sokat gondolkodtam, hogy mit is lehetne mondani, mely nem közhelyes, de lehet, hogy pont közhelyek kellenének; s mégis tömören összefoglalja mindazt, amit kifejez ez az esemény.

Előbukkantak azok az emlékképek, amikor még középiskolásként a családi kupaktanács azon törte a fejét, hogy melyik felsőoktatási intézménybe jelentkezzek, ahol kellő tudásra tehetek szert, emberséget és hitet tanulok, s nem veszek el, egy jó közösségbe tartozhatok; majd a Pázmány mellett döntve és ide kerülve, a gólyatábort, a különböző vizsgákat, rendezvényeket át-, meg- és túlélve a záróvizsgákig, majd a diplomaosztó előtti várakozásig jutottam.

A mindvégig bennem lévő „kísérőhöz”, az alfához és ómegához lyukadtam: a hithez, az igaz hithez.

Ez az, ami az embereket emberekké teheti, nem tévelygő barmokká, s bármilyen viszontagság közé sodorja is az élet, megpróbáltatás elé állítson, ebben, az Istenhitben kapaszkodóra lelhetünk.

Mint ahogy a közelmúltban is történt a vizsgák előtt, s fog történni egy-egy álláskeresés során, vagy akár most, hogy ne essen le a fejünkről ez a magisztrális sapka. Pázmány szavait szeretném útravalóul adni, s ezzel szeretnék köszönetet mondani.

Hála legyen az igaz hitért, ugyanis mit használna világra születnem, ha igaz hitnek fényességével nem világosítanál Uram engem?

Mivel a hit nélkül lehetetlen üdvözülnöm. Áldott légy én Istenem, ki az igaz hit által megmutattad gazdagságodnak gondolhatatlan kincsét, és Krisztus által minden lelki áldomásokkal megáldottál minket.

Erősítsed, Uram, végig, amit elkezdettél bennem; oktasd az én tudatlanságomat, világosítsad vakságomat, vastagítsad gyarlóságomat, öregbítsed hitemet, hogy

A Prédikátor könyvében azt olvashatjuk, hogy mindennek megvan a maga ideje. Így érkezett most el a mi életünkben az öröm és az ünnep ideje is. Hálát adhatunk Istennek, hogy ez a pillanat, amiért oly sokat tanultunk, könyvtáraztunk és amiért annyi kávét elfogyasztottunk: íme itt van. Itt állhatunk egyetemünk legszebb termében, és ahogy körbenézek mindenütt vidám, büszke és csillogó szempárokat látok.

Eljött az ideje a köszönetnyilvánításnak is, hiszen a mai nap nemcsak nekünk fontos állomás, hanem szüleinknek, családunknak, barátainknak is, akik ha helyettünk nem is tanultak például a veszélyes üzemek romantikus találkozásáról vagy a Nemo plus iuris ad alium transferre potest quam ipse habet elvről, de támogattak minket, mellettünk álltak, vigasztaltak és biztattak. Köszönet nekik!

Hasonlóan köszönjük oktatóinknak, hogy türelemmel, odaadással tanítottak minket és példát mutattak hitben, emberségben és felkészültségben. Köszönet az egyetemnek, hogy minden erejével támogatta a mi kibontakozásunkat, akár egy Erasmus ösztöndíjjal, akár tanulmányi versenyeken való részvétellel vagy csak egy kedves biztató szóval.

Elérkezett az ideje az emlékezésnek is.

Belegondoltunk-e már, hogy vajon hány könyvet színeztünk ki az évek alatt?

Hányszor álltunk sorba a Spariban, hogy utána egy jót beszélgethessünk valamelyik asztalnál? Hányszor láttuk a kettes előadóban ülve a szürke cicát egyensúlyozni a kerítés tetején? Vagy melyikünknek nincs egy csodával határos módon sikerült vizsgáról története?

Emlékek. Küzdelmek. Talpra állások. Örömök. És életre szóló barátságok.

S itt az ideje az elindulásnak is. Várományosként léptünk ma be az egyetem kapuján, de figyeljünk lépteinkre, mert doktorként hagyjuk el ezt a csodás épületet. Éppen ezért becsüljük meg diplománkat, legyünk hálásak, hogy ide járhattunk és vegyük komolyan eskünk minden szavát.

Isten áldjon mindannyiunkat!

Köszönöm szépen.

Aktuális Ítélet

Gólyatábor madártávlatból Sose gondoltam volna, hogy egyszer eljutok odáig, hogy egyetemista gólya legyek, mindig csak egy távoli célnak tűnt; ami majd egyszer – nagyon-nagyon soká – eljön. Ám mégiscsak elérkezett a nap, a gólyatábor kezdete, szeptember másodika. Ahelyett, hogy középiskolásként az iskolapadból sirattam volna a nyarat, most a tutorok által terelgetve arra készültem, hogy valami teljesen újba vágjak bele. Igazi gólyának azonban csak akkor éreztem magam, amikor megkaptam a badge-em, rajta a nevemmel, az egyetememmel – milyen jól esik ezt leírni – és nagybetűvel az is rajta állt, hogy GÓLYA lettem.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetemet egy hihetetlenül jó és összetartó közösség alkotja és irányítja. Annál a pár napnál, amit Tatán töltöttünk, jobb kezdést el sem tudnék képzelni az egyetemi éveknek.

Már a Déli pályaudvarnál szembesültem azzal, hogy itt sosem fogok magamra maradni. Amint megérkeztem a várakozó tömegbe, tutorom már az első pillanattól kezdve védelmező szárnyai alá vett, s lelkesen csacsogni kezdett az egyetemről, a tanárokról, az órákról. A csoporttársaimmal is percek alatt megtaláltam a közös hangot – a badge-eknek köszönhetően pedig a neveket sem volt nehéz megjegyezni. A hangulatfelelősök már itt is kiváló munkát végeztek: a „gödörben” a tutorok a reggeli tornával nemcsak a korai keléstől még zsibbadt tagjainkat mozgatták meg, hanem a nevetőizmainkat is – bár ez részben annak a kedves öreg néninek is köszönhető, aki a tutorok mögött lelkesen csatlakozott a tornához.

Fél kilencre már a Pázmány-induló egy részét is megtanulhattuk, valamint a „Nincsen hangotok …” kezdetű rigmus is biztosította az alaphangulatot – a kör-

saját országot, zászlót és himnuszt kellett kreálnia; majd az esti „olimpiai megnyitó ünnepségen” országa képviseletében felvonulnia. Jó érzés volt látni, hogy jogász, igazgatásszervező és nemzetközi igazgatási szakos társaim nem szenvednek hiányt kreativitásból, ám a megnyitó csúcspontja azért mégiscsak a daliás tutorfiúk befutása (inkább kocogása) volt az olimpiai lánggal. Ezzel gyújtották meg azt a gyertyát, ami egészen az olimpia, vagyis a gólyatábor végéig égett.

A vonatút során még a VIVA TV-nek is interjút adhattam a jogászi pálya szépségéről, s bár sokat nem tudok még róla, de talán pár tévénézőnek mégiscsak sikerült kedvet csinálnom hozzá.

A három és fél nap során időnk egy részét a tutorfoglalkozások és a különböző előadások tették ki, ahol szinte mindent megtudtunk az egyetemről és a jogászéletről. A kemény egyetemi életre napközben a különböző akadályversenyek és a sportversenyek készítettek fel, este pedig az akár hajnali hétig tartó bulik, ahol a legjobb zenékre táncolhattunk, sőt a néptáncot és a salsát is megismerhettük egy kicsit közelebbről. Valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva a karaoke szobában pedig a „My heart will go on” című Celine Dion szám tudta a legjobban megszólaltatni az idei gólyaévfolyamot.

Megérkezésünk után hamar kiderült, hogy a gólyatábor középpontjában az olimpia áll, s így minden csoportnak

Az a pillanat, amitől kezdve igazán „PÁZMÁNYOSnak” éreztem magam, utolsó este következett be. A gólyaeskü

nyékbeliek és a kiérkező rendőrök nagy örömére.

6

2012/október

során – bár fél lábon, két kezemből csőrt formázva, de mégis – büszkén ismételtem Kozári Karina, a HÖK elnöke után azokat a szavakat, melyeknek köszönhetően már én is ehhez az egyetemhez tartozom. Az esküt követően pedig a „fáradalmas” próbák után végre előadtuk – többé-kevésbé fejből – gólyatáncunkat, ami most már örökre összekapcsol minket. Nem számít, hogy mennyit fogunk szenvedni az elkövetkezendő vizsgaidőszakokban; nem számít, hogy sikerül-e öt év alatt elvégeznünk az egyetemet; a lényeg, hogy most együtt kezdtünk neki valaminek, ami életünk egyik legszebb időszaka lesz.

Hiszen „PÁZMÁNYOSok” lettünk. Ádám Flóra Julianna

Aktuális Ítélet

Vivat Academia! Vivant Professores! „A Pázmány Nap a legkiemelkedőbb nap a tanévben” – így kezdte ünnepi megnyitó beszédét Egyetemünk rektora, Szuromi Szabolcs Anzelm. Való igaz, hiszen több olyan díj, illetve doktori diploma került átadásra, mely jelképezi az universitas fogalmát: a hallgatók és az oktatók közösségét, az egymásra utaltságot. A rektor úr kihangsúlyozta, hogy a körülmények elkötelezettséget kívánnak, s olyan fellegvárakat kell építenünk, melyek az idő múlásával a kultúra, a kutatás, az oktatás és az egyetemi közösség erődítményévé válnak, nem pedig tiszavirág életű légvárakká.

A Pázmány-plakettek átadására került először sor. Ezt a magas rangú elismerést azon oktatók kaphatták meg, akik nevelői, kutatói és oktatói tevékenységükkel hozzájárultak Egyetemünk országos hírnevének és nemzetközi elismertségének öregbítéséhez.

A Jog- és Államtudományi Karról Jobbágyi Gábor és Varga Csaba emeritus professzor vehették át a díjat.

Pro Universitate díjban részesült – mely hallgató és oktatói elismerést jelképez – posztumusz Zakar Ferenc Polikárp, a ciszterci rend nyugalmazott magyarországi generálisa, az egyház- és közösségszervező munkásságáért, valamint nemzetközileg is elismert tudományos életművéért.

Ezután a szenátus rendkívüli határozata alapján Rosta Tamás, az Információs Technológiai Kar oktatója elnyerte az „örökös rektori tanácsos” címet.

Majd az ünnepség fénypontja, a doktorrá

Pázmány Szalon Koncertek kulisszatitkai Az idei tanév első Pázmány Szalonja október 10-én került megrendezésre. Az est házigazdái, a hagyomány szerint, Dr. Horváth Attila és Szilasi Alex voltak. Alig vártam már, hogy elkezdődjön, ugyanis gólyakorom óta nagy Szalon rajongó vagyok.

Szilasi Alex nevét nyilván sokan ismeritek.

Magyarország egyik legkedveltebb zongoraművésze, ám nem feledkezhetünk el a lengyelországi vonaláról sem, ugyanis 2011 -ben az a megtiszteltetés érte, hogy megkaphatta a Lengyel Kultúráért Érdemrend kitüntetését, amelyet külföldi állampolgárnak még sosem adtak át. Rengeteg zenei díjban részesült már, 2010-ben Chopinútlevéllel, 2012-ben pedig a Magyar Arany Érdemkereszttel jutalmazták tehetségét.

Még órákig folytathatnám a mesélést, ám most kanyarodjunk vissza az eredeti témához, a Pázmány Szalonhoz.

Az előadás fél hétkor vette kezdetét a Díszteremben. Mivel a koncertek kulisszatitkai volt az est címe, így rögtön bele is vágtunk a közepébe, egy rövid kis történelmi áttekintés után. Horváth tanár úr felkérte Szilasi művész urat, hogy meséljen nekünk Liszt Ferenc fellépéseiről. Mint megtudtuk, Liszt volt, hogy napi hét koncertet is adott egymás után. A színpadra mindig a függönyt

7

2012/október

avatás vette kezdetét, mellyel a végzett PhD -hallgatók elnyerték a philosophiae doctor, a jövő kutatói címet. Az ünnepély a hallgatói kérelemmel indult, a paedum körüli eskütétellel folytatódott és az oklevelek átadásával ért véget.

Botos Máté, a BTK dékánja tartotta meg.

Legfőbb kutatási témája a kereszténység szerepe az európai identitás kialakulásában, melyből díszelőadását is meghallgathattuk.

Olyan egyetemes értékekre hívta fel a figyelmet, melyek szentírási vonatkozásban és a XXI. század tükrében is jelentősek, így például az emberi méltóság, az igazságosság vagy a béke. További méltatásaként Szuromi Szabolcs Anzelm rektor úr kihangsúlyozta, hogy ez a cím azért is különleges, hiszen az adott kitüntetett egy új Alma Materbe térhet, ám Rezsőházi Rudolf visszatért a régi Alma Materéhez, mely az egységes pázmányos öntudat kialakulását szolgálja.

Végül a habilitációs oklevelek átadásával zárult a Pázmány Nap ünnepségének első része, melyet a Jog- és Államtudományi Kar oktatói közül Frivaldszky János és Harsági Viktória vehettek át.

Az ünnepség második részében a díszdoktori avatás kapott főszerepet. A doctor honoris causa címet a Bölcsészettudományi Kar előterjesztésére, Rezsőházi Rudolf, a társadalomtudományok professzora vehette át.

Rezsőházi professzor urat már az 1940-es években „magáénak tudhatta” az akkor még Pázmány Péter Tudományegyetem. Itt két évig folytatott jogi tanulmányokat, majd az Universit Catholique de Louvain falai között szerezte meg diplomáját, ahol később előadóként is tevékenykedett. Laudatióját

Gratulálunk a díjazottaknak!

félrecsapva lépett fel, herceget játszva, frakkján az összes kitüntetésével, selyemsállal a nyakában, de a kis kockás mellényét sem hagyta otthon soha. Darabjait olyan átszellemülten zongorázta végig, hogy a nézők többször rettegve figyelték, mikor esik le Liszt a székéről. Legfelhevültebb állapotában mindig csücsörített, melyet aztán a karikaturisták később előszeretettel figuráztak ki.

illetve barátai körében érezte jól magát. Ha ismerős arcok ültek körülötte, azzal szórakoztatta őket, hogy történeteket mesélt el, s az érzelmeit zongorán adta vissza. Gyakran kifigurázott híres embereket is. Ha valaki esetleg elaludt a mondókái közben, vadul, vehemensen csapkodni kezdte a billentyűzetet. Nem dühből csinálta, ő csupán ezt remek viccnek tartotta. Eközben Szilasi művész úr bemutatta nekünk pár művét.

A legjobb sztori csak ezután következett.

Mint már említettem, Liszt Ferenc igen érzékeny volt, mikor játszott, de olyannyira, hogy szó szerint többször is összeomlasztott zongorákat maga alatt, ezért a koncertjeire úgy készültek fel a szervezők, hogy három darab zongorát vittek fel a színpadra. És ez valóban szükséges volt, ugyanis, ha az egyiknek elszakadt a húrja, Liszt rohant a másodikhoz, aztán miután az is összedőlt, szaladt át a harmadikhoz, ahol általában már végig tudta játszani a darabját. Ő maga nyilatkozott úgy többször, hogy neki feltett szándéka, hogy megsemmisítse az adott hangszert. Ezt egészen haláláig büszkén folytatta. Később feltalálták a „Lisztkompatibilis” zongorát, így nem kellett többé a színpadon egyik hangszertől a másikig rohangálnia.

Később elkövetkezett az est záró része, mindenkinek nagy kedvence, a közönség bevonása. Mint minden évben, most is nekünk kellett mondani egy történetet, melyet a művész úrnak kellett eljátszani a zongorán. Elég vicces volt a szituáció, ugyanis a mese most Jancsiról és Juliskáról szólt, akiket a Vasorrú bába csúnyán felhizlalt.

Bosszúból a két gyerek bedobta őt a kályhába, majd felfalták a mézeskalács házikót, aztán hazamentek, és kegyetlen fogyókúrába kezdtek. Rendkívül jókat hahotáztunk.

Hihetetlen, hogy egy dallammal mennyi érzelmet le lehet írni, el lehet mondani.

Végül, a közönség kérésére Szilasi Alex, a zongorának háttal ülve, kicsavarodott kézzel eljátszott egy keringőt. Mondanom sem kell, mindannyian elámultunk a csodálattól.

Igen, ilyen egy igazi tehetség!

Az est második felében Frédéric Chopin-nel foglalkoztunk, aki szöges ellentéte volt Lisztnek. Ő állandó lámpalázzal és tömegiszonnyal küszködött, ruháit a tökéletesség elve szerint válogatta meg. Csak a családja,

A következő Pázmány Szalon november 14 -én és 21-én lesznek. Gyertek el, nem fogjátok megbánni!

A délután folyamán egy kötetlenebb programsorozat vette kezdetét a Hallgatói Önkormányzat szervezésében. A Gesztenyéskertben borozgatás mellett a hallgatók egy hatalmas terepjáróból élvezhették a zenét, az aulában, az Erasmus nap keretében vendéghallgatóink országukra és kultúrájukra jellemző ínyencségekkel kedveskedtek a magyar diákoknak. A Tutori szervezet pedig a Magyar Gyermekmentő Alapítvány számára tartott jótékonysági süteményvásárt, ahol rengeteg házi készítésű finomság elfogyasztásával lehetett hozzájárulni egy jó ügyhöz!

Hajdu Rita

Fedor Zsuzsanna

Hitélet Ítélet

Akiket a Vatikáni Rádió is meginterjúvolt – beszámoló a Rimini Meetingről

masnak nem mondható út várt rájuk hazafelé, mivel a gép légörvénybe keveredett, végül azonban, augusztus 26-án élményekkel gazdagon, szerencsésen hazaértek.

Nyár, Olaszország, tengerpart, finom ételek. Mi más kell egy felejthetetlen nyaraláshoz? Az ember azt hinné, hogy semmi; ám rácáfol erre az az öt ember, akik sugárzó arccal osztják meg velem csodás nyári élményeiket. Beszámolójuk után rádöbbentek, hogy mennyit jelent a közösség ereje.

Miután felvázolják nekem a részleteket, Alessandro atya felteszi a kérdést, hogy kinek mi a legszebb, legmaradandóbb emléke.

Rimini egy olasz város az Adriai-tenger partján. Sok szórakozóhely, játék- és étterem várja az odatérőket. Emellett azonban minden augusztusban, immáron harmincadik éve megrendezésre kerül ott egy katolikus fesztivál is a Comunione e Liberazione (röviden CL) mozgalom szervezésében. Az egész világról több százezer ember fordul meg ezen a kiemelkedő kulturális eseményen – tudom meg Alessandro atyától, aki a magyar csapat vezetőjeként szintén részt vett rajta. Hozzáteszi, hogy a CL magyarra fordítva azt jelenti, közösség és szabadság, s a közösség és annak ereje volt igazán érzékelhető ebben a pár napban.

Akik kimentek és akik ott mind együtt voltak, egy közösségnek érezhették magukat.

Augusztus 22-én tizenegyen útra keltek innen, Magyarországról, és elrepültek Bolognába, ahonnan emeletes vonattal jutottak el Riminibe. Egy hotelben szállt meg a nagyrészt pázmányosokból álló csapat, a szállásadó pedig Fausto, Alessandro atya egyik jó barátja volt, akit mélyen a szívükbe zártak a résztvevők.

Minden reggel misével indították a napot, majd rengeteg program várta őket, főként a Rimini Meeting keretében. Ezen a nagy alapterületű fesztiválon standok helyezkedtek el, többek közt kilenc nagy kiállítás, konferenciák, éttermek és sportpályák várták az odalátogatókat. Láttak tárlatot a milanói dómról, ahol a város szülötte, Alessandro atya vezette őket körbe; illetve egy másikat a rock and roll világáról, mely a különböző korok rock zenéjét vette sorra, kiemelve a katolikus vonatkozásokat, egyes előadók és számok tükrében. Minden évben más a fesztivál témája, idén a következő volt: Az ember természete, a végtelennel való kapcsolat. Az sem elhanyagolható információ, hogy a Meetingen alkalom nyílt híres emberekkel, politikusokkal találkozni, sőt látogatást tett Olaszország miniszterelnöke is. Egyik nap a Borromeo Szent Károly közösség kispapjaival beszélgetett a csoport, a végén pedig még a Vatikáni Rádió is riportot csinált velük. Végig jó idejük volt, s nagyokat fürödtek a tengerben. Utolsó nap Bolognában szálltak meg egy kollégiumban, majd másnap repülőre ültek. Unal-

Réka azt emeli ki, amikor személyes történeteket hallhattak a kispapoktól, hogy hogyan kerültek erre a pályára. Érdekes volt megtudni, hogy nekik is teljesen hétköznapi életük volt, ugyanolyan egyetemisták voltak, mint mi, aztán volt egy találkozás, ami megérintette őket és hatására elkötelezték magukat Isten mellett – idézi fel. A többieknek is felcsillan a szemük, ahogy eszükbe jut ez az emlék, s elmondják, hogy jó és megdöbbentő volt hallani, hogy nem azért választották a papi hivatást, mert csalódtak az életben, hanem nagyon is boldogak voltak, de úgy érezték, hogy akkor lennének a legboldogabbak, ha pappá válnának.

Betti az olasz misékről mesél, amelyeken mindenki teljes szívből énekelt. Megemlíti, hogy a családok ott nagyon összetartanak, és kicsiktől az öregekig mindenki együtt imádkozik.

Andira Fausto, a szállásadó tett mély benyomást. Mint mondja, ahogy megjelent, mindig felvidult mindenki, csak úgy sugárzott belőle a jóakarat és a szeretet.

Megindító szövegeket mondott, keverve az angolt az olasszal, és bár a többség nem értette, mégis tudta, hogy mit akar mondani, a közös nyelv a szeretet volt.

Zsaniban nagyon megmaradt, hogy a reggeli misék annak ellenére, hogy egy szimpla hotel halljában voltak megtartva, mégis ugyanolyan szakrális hangulatúak voltak, mintha egy bazilikában lettek volna. Ezenkívül élmény volt számára sok kedves és nyitott emberrel találkozni, s eszébe jutnak azok az olasz diákok, akik Bolognában vendégül látták őket.

Miután ennyi érdekes dolgot végighallgattam, zárásképp megosztották velem, hogy egészen fantasztikus élmény volt az emberekkel való találkozás öröme, a világ számos országából érkezők szeretetének és a közösség erejének megtapasztalása.

A résztvevők élménybeszámolója alapján lejegyezte: Kiss Lúcia

8

2012/október

Hitélet Ítélet

Keresztényként másfél évezrede - Az örmény kereszténység Nagyfokú testvéri szeretetről és empátiáról tett tanúbizonyságot szeptember első napján Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek. Az azeri Ramil Szafarov ügyének nyár végi alakulása kapcsán az elsők között fejezte ki szolidaritását és együttérzését az örmények felé.

Mint ismert, a kiadatása után hazájában szabadon engedett és hősként tisztelt katona örmény társának meggyilkolásért kapott életfogytiglani börtönbüntetését töltötte Magyarországon.

Erdő Péter rövid levelében a következő szavakkal fordult II. Karekinhez, az örmény egyház vezetőjéhez: „Értesülve az elmúlt napok eseményeiről a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia teljes szolidaritásáról biztosítja az örmény keresztényeket és a sokat szenvedett örmény népet. A leghatározottabban elutasítunk minden etnikai erőszakot és gyűlölködést.

Kérjük a Mindenhatót, hogy a Boldogságos Szűz Mária közbenjárására kísérje pártfogásával az egész örmény népet és részesítsen bennünket az igazságosság és a béke ajándékában.” Röviddel ezután Bölcskei Gusztáv református és Gáncs Péter evangélikus püspök is követte az MKPK elnökének példáját. A következőkben a gyors és egységes fellépés alapjait kívánom bemutatni az örmény kereszténység történetének rövid vázlata által.

A különleges bánásmód, illetve az azonnali kiállás nem véletlen, hiszen Örményország az egyik legősibb keresztény állam.

Kisebb közösségek már az első században is megtalálhatóak voltak a területén, majd a világon elsőként itt vált államvallássá a kereszténység. Csaknem másfél évtizeddel megelőzve Nagy Konstantin császár vallásszabadságot engedélyező milánói ediktumát. Az ország vallási identitása annak kialakulása óta, több mint ezerhétszáz éve töretlenül létezik, és a világ számos pont9

2012/október

ján szétszórtan élő örményeket összetartó erők közül az egyik legfontosabb.

A származás és vallás az anyanyelv elhagyása után is erős kötelék. Példa erre a Magyarországon, illetve Romániában két évszázados ott tartózkodása és alkalmazkodása ellenére is örmény

voltára büszke közösség. Napjainkban Örményország népességének közel száz százaléka keresztény.

tásához fűződő legenda után kapta, eredetét ugyanis Tádé és Barnabás apostolok tevékenységéhez kötik. A hagyomány történetileg igazolható alapokon nyugszik. Az egyház az ötödik század óta nincs teljes közösségben a katolikusokkal, de a két felekezet közeledése folyamatos. Ennek egyik csúcspontja volt a II. Vatikáni Zsinat, ahol megfigyelőként részt vett az örmény egyház feje, I. Vazken is. Részben a katolikus visszavezetési törekvések eredményeként alakult ki az örmény kereszténység másik ága, amit az örmény katolikusok képviselnek. Az intézményesült örmény katolikus egyház megszületését több részleges visszatérést követően, a tizenhetedik század első felére datálhatjuk. Ma hazánkban, valamint a környező országok közül többen is megtalálhatóak mindkét egyház képviselői. Érthető, megalapozott és nemes gesztus tehát a magyar keresztény egyházak vezetőinek állásfoglalása. Mindez világosan megmutatja, hogy még a mai világban is léteznek szempontok, amelyek nemcsak a különbözőség, de egyúttal a jogi érvek felett is állnak.

Teleki Levente

Az örmény kereszténységnek két ágát különböztetjük meg. Az egyik az örmény apostoli egyház. Jelzőjét az alapí-

Esélyegyenlőség Ítélet

Quod homines tot sententiae

TITEKET KÉRDEZTÜNK… Quot homines, tot sententiae, ami annyit tesz: ahány ember, annyi vélemény.

Ez az Ítélet új rovatának a címe, amelyben Ti játsszátok a főszerepet. A rovat célja, hogy megismerhessük egymás gondolatait, gondolatmeneteit, amely után immáron egy-egy adott kérdést akár teljesen új perspektívában is szemlélhetünk. Általában egy-egy, az iskolát érintő kérdés kerül terítékre, de aktuális jogi problémával és közéleti témákkal is találkozhatunk majd.

Mit gondolsz, mennyire versenyképes a Pázmányos diploma a munkaerőpiacon?

Kovács Réka (jogász, IV. évfolyam) Egy diploma akkor igazán versenyképes, ha megfelelő tudás és a gyakorlatban szerzett tapasztalat az alapja. Lassan az itt eltöltött éveim végéhez közeledve azt gondolom, egyetemünk minden szempontból megfelelő alapot nyújt ennek elérésében, hogy kikerülve olyan diploma legyen a kezünkben, ami bárhol megállja a helyét és minden szempontból kielégíti a munkaerőpiac igényeit. Mi sem igazolja ezt jobban, mint a pályakövetési rendszer, amelynek tapasztalatai alapján az első helyeken jegyzik a Pázmányos diplomát szerzett jogászokat.

Havasi Virág (nemzetközi igazgatás, MA) Nemzetközi igazgatás mesterszakos tanulóként azt tapasztalom, hogy mivel ez egy viszonylag új szak, maguk a munkáltatók sincsenek tisztában, mit is rejt a képzés; hol, milyen területeken lehet hasznosítani, a diákok többsége is bizonytalan e kérdéskörben. Lényegét tekintve kiforratlan még az egész. Így még számunkra is a jövő nagy kérdése, hogy mennyire lesz keresett a diplománk a munkaerőpiacon. De bízunk a legjobbakban.

Cseh Katinka (jogász, II. évfolyam)

Portrusching Gábor (jogász, IV. évfolyam) A diploma fontos, de ami még fontosabb, az a mögötte lévő ember: a személyiség, a talpraesettség és céltudatosság. Ezért úgy gondolom nem a diploma versenyképes, hanem mi, egyetemi hallgatók lehetünk azok. Ehhez a maximális muníciót próbálja megadni nekünk a Pázmány, Tanáraink tudásával, az általuk közvetített szellemiséggel. De ezzel a lehetőséggel élni is tudnunk kell. Így lehetünk versenyképesek.

10

2012/október

Egykori nemzetközisként és jelenlegi joghallgatóként elég vegyes tapasztalataim vannak. A nemzetközi igazgatás szakos oklevél még mindig ismeretlen a munkáltatók előtt, viszont a Pázmányos jogi diplomával már sokkal könnyebb az elhelyezkedés.

Orosz Cintia

ÚJRA PÁZMÁNY SZALON! Időpontjai:

2012. november 14.

2012. november 21.

Bővebb információkért még tájékozódjatok!

Kultúra & Kritika Ítélet

Egyenlő esélyeket mindenkinek! - Interjú Gyulavári Tamással az Esélyegyenlőségi Bizottságról Gyulavári Tamással, iskolánk kiváló munkajogászával készítettem interjút az Esélyegyenlőségi Bizottság tevékenységéről, céljairól, aki a Bizottság kari képviselője is egyben. A beszélgetés célja, hogy a hallgatók tudomást szerezzenek ezen testület létéről, továbbá közelebbről is betekintést nyerhessenek a működésébe.

- Lassan négy éve már annak, hogy ide járok az egyetemre, és mégis egyszer sem hallottam magáról az Esélyegyenlőségi Bizottságról, és ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül. Tudna mesélni pár szót magáról a testületről, mikor jött létre, kik a tagjai?

- A PPKE Jog- és Államtudományi Karán 2004 óta működik az Esélyegyenlőségi Bizottság, amely az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény elfogadását követően jött létre. A Bizottság Karonként szervezett állandó bizottság, amely három bizottsági tagból áll. Karunknak tehát van külön testülete, de a Bizottság egyetemi szinten is működik a kari képviselők részvételével, melynek a neve Egyetemi Esélyegyenlőségi Bizottság. A Kari Bizottság tagjai Ádány Tamás és Tóth Bálint.

- Összegezné miből áll a Bizottság munkája?

- Be kell vallanom, hogy nemrég vet-

tem át a Bizottság vezetését, ezért az eddigi munka a korábbi elnök, GyulaiSchmidt Andrea érdeme. Elsősorban a fogyatékkal élő hallgatóknak az Egyetem képzéseihez kapcsoló ügyeit látjuk el, illetőleg a Bizottság dönt a tanulmányi és vizsgakövetelményekkel kapcsolatos, a fogyatékossággal élő hallgatóktól érkező kérelmekről.

Továbbá nyomon követjük a Karon tanuló fogyatékkal élő hallgatók létszámának alakulását, célcsoportok szerint felmérjük igényeiket a tanulmányaik sikeres folytatása érdekében. Most törjük a fejünket azon, hogy milyen látványos és kevésbé feltűnő akcióval tudnánk javítani a hátrányos helyzettel küzdő hallgatók életét. Meg kell jegyeznem, hogy a bizottságnak nem csak a hallgatókat, hanem az itt dolgozókat is szolgálnia kell, például a kisgyermekes anyákat. Minden ötletet örömmel várunk!

- Erre az utóbbira tudna példát említeni?

- Példaként említhető, hogy több ízben tett a Bizottság javaslatot a látássérült hallgatók érdekében a Kar informatikai fejlesztésére. Ennek hatására az informatikai laborban speciális hardwarerel ellátott számítógép, hozzá tartozó laptop-olvasó, szkenner, mikrofon és headset is található. A számítógéplaborban lehetőség van nyomtatott szövegek digitalizására.

-Hogyan is jár el a Bizottság? Mi a módja annak, hogy egy fogyatékkal élő hallgató Önökhöz forduljon?

- A hallgatóknak egy az internetről letölthető formanyomtatványt kell ki-

11

2012/október

tölteniük, amelyet az Egyetemi Esélyegyenlőségi Bizottság elnökének, Dr. Almási Zsoltnak kell címezniük, akinek az e-mail címe: almasi.zsolt@btk.ppke.hu. Emellett a kérelemből másolat küldendő nekem is, a gyulavari.tamas@jak.ppke.hu-ra.

Fontos felhívni a figyelmet, hogy a kérelemnek tartalmazni kell a kérelem pontos tárgyát, továbbá csatolni kell szakértői véleményt, fő szabály szerint az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet igazolását.

- Mik azok a speciális kérelmek, amikkel önökhöz a leggyakrabban fordulnak a fogyatékos hallgatók?

- Ez változó lehet, a hallgató egyéni problémájától is függ. Általában szóbeli, vagy akár írásbeli vizsga alóli felmentéssel is találkozhatunk, de volt már példa a vizsgán való hosszabb egyéni felkészülési idő kérésére is. Továbbá méltányossági nyelvvizsga felmentések iránti kérelemmel is találkozhatunk, amely szintén már egyetemi szinten kerül elbírálásra.

- Van-e valamiféle határidő, amely a kérelem kapcsán fontos lehet?

- Mivel az Egyetemi Esélyegyenlőségi Bizottság évente kétszer, az őszi és a tavaszi vizsgaidőszak közepén ülésezik, ezért az adott szorgalmi időszak végéig kell benyújtani a kérelmet.

Orosz Cintia

Kultúra & Kritika Ítélet

A Titokzatos társulat – avagy hogyan szokjunk hozzá, hogy egy csapat szellem tanyázik a lakásunkban?

Identitásával küzdő főhősünk, Pietro (Elio Germano – Életünk, Kilenc) minden álma, hogy színész lehessen. Hogy ezt minél előbb elérje, el is költözik Rómába, ahol először unokatestvérénél húzódik meg, majd úgy dönt, saját lakhelyet szerez magának, amit „befutásáig” éjszakai pékmunkával kíván fenntartani. Hamar meg is találja magának az ideális lakást kedvező áron, amit annak ellenére bérel ki, hogy az előző lakó még a cuccaiért sem hajlandó bemenni, valamint gyanúsan jó árat kérnek érte nagysága és fekvése ellenére is (ez utóbbit saját szerencséjének tartja, csak később derül ki, hogy bérbeadója sosem adott még vissza kauciót, mivel mindegyik korábbi lakó megszegve a bérleti szerződést korábban elhagyta a lakást). Habár unokatestvére nem akarja egyedül hagyni a nagyvárosban idegen főhősünket, ő ragaszkodik az egyedüli beköltözéshez, egészen addig, míg ki nem derül, az ingatlant bizony mások is birtokolják: egy egész színtársulat. Pietro először – természetes módon – frászt kap csak általa látható „lakótársaitól”, ám végül hozzászokik a kissé zsúfolt élethez a lakásban és a színtársulat még hasznossá is válhat karrierje elérése érdekében. Egy baj van csak: a színtársulat azt hiszi, még zajlik a világháború és mindenképpen meg akarják

találni elveszett társukat, egy színésznőt, aki talán az egyetlen kapocs a való világgal. Pietro úgy dönt hát, megkeresi nekik a rejtélyes Liviát.

A Titokzatos társulat két okból ragadta meg a kíváncsiságomat. Egyrészt azzal, hogy olasz film létére viszonylag gyorsan a hazai mozikba került (a filmet bemuta-

tójának hetében volt 2009-es francia dráma is a „friss” filmek között), másrészt a szellem sztori miatt. A szellem témát már meglehetősen elcsépeltnek mondhatnánk, hiszen egyike a legrégebbi horror elemeknek, viszont meglehetősen sok területen feldolgozták már. A szokásos horror mellett készült már belőle rajzfilm (Casper), dráma (Ghost) és vígjáték (Törjön ki a frász!) is. Ez utóbbi kategóriát erősíti a Titokzatos társulat is, a nyers, néhol gusztustalan vagy túlzottan szájba-

rágós amerikai vígjátékokkal szemben az európai országokra inkább jellemző abszurd humor szintjén. Érdekes fordulata a filmnek, hogy habár főhősünk viszonylag gyorsan tudatára ébred, hogy bizony szellemek veszi körül, a várt reakcióval ellentétben (és meglehetősen hamar) teljesen megbékél a dologgal. Pedig a szellemek bizony megkeserítik az ember életét, ahogy ezt a film is bemutatja: figyelnek, mikor alszunk és bárhol ránk törhetnek, akár fürdés közben is, hogy egy vitát döntsünk el közöttük.

Pietro azonban szelíden tűr és a néző számára világossá válik, még élvezi is a színes (nem átlátszó, sok CG nincs a filmben) társaságot. Sőt, a végén még hiányolja is őket.

Talán sokat nem árulok el azzal, hogy a film végére minden megoldódik, ha nem is a legmegnyugtatóbb módon és kiderül szellemeink háttere is. Sok csavar nincs a filmben, de ez nem is az a kategória.

Ferzan Ozpetek (Törökfürdő) rendező legújabb filmje (kinek neve egyben választ ad a gyors bemutatóra) inkább mesélni akar, kicsit eltéríteni gondolatainkat a mindennapi gondoktól egy könynyed „keserédes” drámával, melyben a múlt és a jelen színészei találkoznak egymással, hogy némi társadalomkritikával fűszerezve összehasonlítsák egymás világait.

Konta Balázs

Megérteni az ügynököt, még ha nehéz is – Drága besúgott barátaim Nem kis feladatra vállalkozott Cserhalmi Sára, amikor diplomafilmjének témájául az ügynökkérdést választotta. Talán nincs még egy olyan ország Európában, ahol ekkora indulatokat képes gerjeszteni a szocializmus terhes hagyatéka, mint itt-

12

2012/október

hon. Ennek persze több oka is van, a sort például kezdhetnék azzal, hogy az utóbbi húsz évben nem jelentkezett igazán erős politikai igény arra nézve, hogy az állambiztonsági múltat egyszer s mindenkorra tisztába tegyék. Bár az aktanyilvánosság bizonyos értelemben létező fogalom, a teljes nyilvánosságnak (akármit is jelentsen) még mindig igen erős akadályai vannak. Az Országgyűlés ugyan tavaszszal vitanapot is tartott az ügynökkérdésről, a megoldás a jelen pillanatban igen messzinek tűnik.

A film igen sokrétű médium. Alkalmas akár arra is, hogy ilyen „forró” témákat a felszínre hozzon, sőt, akár arra is, hogy valamiféle (társadalmi) párbeszédet is elindítson olyasmiről, amiről addig nem beszéltek nyíltan. Így történt ez a német filmművészetben is, amikor a „Mások élete” c. film elkészült, amely egyúttal az ügynökfilm, mint zsáner – mert közben bizony, ez is zsánerré avanzsált – egyik legtökéletesebben megkomponált alkotásává is vált. Különös művészi és esztétikai igényessége, történeti hűsége, hűvös objektivitása kimagasló mércéül szolgál azoknak, akik filmesként komolyan szeretnének foglalkozni a témával.

S hogy mi a helyzet nálunk? A magyar filmes kánon úgy tartja, hogy nem született még „igazi” ügynökfilm hazánkban.

Nos, ha az előbb említett német filmhez

Kultúra & Kritika Ítélet hasonló nem is, de mindenképpen kiemelendő Bergendy Péter „Vizsga” c. filmje, amely bár inkább a beszervezésről szól, mintsem magáról az ügynökök és a besúgottaik kapcsolatáról, mégis sokkalta több figyelmet igényelt volna a magyar nézők részéről, mint amit kapott. Igen, ebben az értelemben tehát adósak vagyunk még egy „igazi” ügynökfilmmel. Nem (csak) a fesztiváloknak, nem (csak) KeletEurópának: leginkább saját magunknak.

A fiatal filmes generációból talán senki másnak nem adathatott volna meg igazabbul a lehetőség arra, hogy ezt a nagybetűs filmet elkészíthesse, mint Cserhalmi Sárának. Édesapja, Cserhalmi György ugyanis szoros barátságot ápolt Bódy Gáborral, a szocializmusban felnőtt filmes generáció egyik legkülönösebb és legeredetibb hangú rendezőjével, akiről korai halála után, csak jóval a rendszerváltás után derült ki, hogy maga is besúgó volt. (Sőt mi több, a tartótisztjének még tanácsokat is osztogatott a megfigyeltjeiről.) Ha ez nem volna elég a személyes indíttatáshoz, Cserhalmi Sára már a rendszerváltás után nőtt fel, közvetve sem lehet érintett az ügynökkérdésben, viszont lehetősége van így objektív képet alkotni egy kétségkívül veszélyes témáról, amelyet sokszor tényleg értelmiségi polémiának címkéznek, mégis sokkalta több annál.

Sikerült-e? Nehéz a kérdésre válaszolni.

Cserhalmi filmje ugyanis a saját jogán semmiféleképpen nem tekinthető ügynökfilmnek. Inkább lassú realista film, hoszszú, fixbeállításos jelenetekkel, nehezen emészthető monológokkal és moralizálással. A kiindulópontja nem is túl bonyolult, Czettl Andor (Cserhalmi György) egy nap bemegy a levéltárba és megtudja, egy jó barátja, János (Derzsi János) ügynök volt, rendszeresen jelentett róla. Andorban egy világ omlik össze, megpróbálja számon kérni barátját, de mind hiába, válaszokat nem kap. Irodalmár lévén gondolatait írásba foglalja és egy napilapban megjelenteti publicisztikaként, hogy az árulóról így lehulljon a lepel mindenki előtt. Jánost azonban ez nem érdekli. Rákos beteg (sőt, a színész Derzsi János egy tulajdonságát, az üvegszeműségét is a filmbe írták), napjai meg vannak számlálva. Nem akar bocsánatot kérni, megalázottnak érzi magát, lebukását pedig nem lebukásnak, hanem megkönnyebbülésnek nevezi. „Nincs hova lebuknom” – mondja János, és elutasítja az erkölcsi piedesztált, sőt, betegsége ellenére hajlandó kiállni az igazáért és elmondani azt, amit valójában gondol. Sokukat szervezték be erőszakkal, s ő nem az „aljasabb” fajtából volt való, sosem ártott senkinek, nyugodtan várja a halált. A megfigyeltek nem tudnak mit kezdeni a reakcióval, magyarázatot, meg-

alázkodást várnak, de mind hiába, a boszszúszomj a film végére így egyre kevésbé érthető, morális értelemben teljesen szertefoszlik.

Vajon van-e különbség ügynök és ügynök között? Komoly kérdés. Cserhalmi szerint van és lehet is, de fontosabb, hogy az igazságvágy vezérelte cselekvés sem tehet feltétlenül bárkit az erkölcs bajnokává. A besúgó is lehet áldozat, a téma így különös érzékenységet érdemel, nem szabad pusztán félinformációk alapján ítélkezni.

Merész felvetések jellemzik Cserhalmi filmjét. Legnagyobb előnye mégis a színészközpontúsága. Rég nem láttunk ennyi nagy színészt a vásznon (Györgyi Anna, Keres Emil, Benedek Miklós, Mácsai Pál), de legfőképpen a Derzsi - Cserhalmi páros alakítása emelendő ki, akik a hátukon viszik el ezt az amúgy a dialógokban eléggé döcögős filmet. Ha a végeredmény mégis tévéfilmszerű, s olykor meg is pattan a narratíva, s ha még azt is mondjuk, hogy a nagy vállalkozás nem mérhető a Mások életéhez, akkor is figyelemreméltó elsőfilmes bemutatkozás. (Főleg, ha tudjuk, hogy a film szinte minimálköltségvetésből készült, a bemutatója többször is elmaradt.) Gondolatébresztő, vitaindító, s remélhetőleg nem az utolsó állomása a magyar ügynökfilmnek. Ki kell beszélni a kibeszéletlent, szükségünk van rá.

Szabó Levente

A szórakoztatás mesterfoka – Noszlopi Botond verseskötetéről A magány lehet-e mesterség? Lehetünk-e úgy porondon, hogy még saját magunkat se tapsolnánk meg – mi, az unt népek – a sors cirkuszában? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Noszlopi Botond, a költő öregdiák.

Kortárs költők. Tőlük mindig valami újat vár az ember, vagy inkább valami furcsaságot. Olyat, amit még nem olvasott előtte.

Olyat, ami zavarba ejti, ami megbotránkoztatja, hogy utána legyintve térjen vissza a „klasszikusokhoz”. Mindezek ellenére „A szórakoztatás mesterfoka” című verseskötet egy legyintésnél jóval több figyelemre méltattatott. A témák olykor-olykor már fájdalmasan mélyek. Szinte minden poémában

13

2012/október

kettéválik a belülről láttatott szenvedő alany, aki az öndefiniálással kísérletezik és ugyanígy a kívülről állhatatosan tűrő alany, aki szelídebb arcát mutatja a világ felé. A kulcsszó: keresés. Véleményem szerint a legtökéletesebben használt fogalma ez a szerzőnek: akár azt a bizonyos utat keressük, amin elindulhatunk; akár egy társat keresünk, akivel együtt tarthatunk tovább; akár az otthont keressük, ahová révbe érhetünk. S ha ezek mind kudarcba fulladnak, visszatérhetünk a történet elejére. Magány.

Honnan származik a magány? Van-e genealógiája? Az évszakok egymásutániságához hasonlítja ezeket a lélekállapotokat a költő.

A kötet három részre tagolódik, melynek füzér-szerűsége az olvasót egy-egy ciklus között lelki pihenésre, vagy inkább pihentetésre sarkallja. A rímek dallamosak, tiszták. A formai megoldások különösen tetszettek, hiszen Noszlopi visszanyúlik – csak a legjellegzetesebbet említve – a középkori szonettekhez, ám ezt ötvözi a központozás-nélküliséggel, mint egy vad gondolatkitörést valamely érzelmi mélységből. Talán így definiálnám – paradox módon – a „klasszikus modernség” fogalmát (s

már nem legyintek).

is

Számomra a legszimpatikusabb vers a „Társkeresés” volt.

Ebben találtam a legnagyobb összhangot a hangzásvilág, a fejemben megjelenő képi világ és mondanivaló hármasa között. A kezdeti izgalmak libegésével vagy a csalódottság trappolásával átérhetünk a sakktábla túloldalára. A kérdés: nem lépette a le a színről – hogy fekete vagy fehér, az mindegy – az, akihez az unalmas játékszabályokat felrúgva rohantunk?

Minden hallgatótársamnak ajánlom ezt a kötetet egy kis keresgélésre. Érdemes olvasmány!

Hajdu Rita

Környezetrajz & Kulinária Ítélet

Nevek és Generációk - Találkozunk a Novhét téren!- mondta és már le is rakta a telefont.

Az meg hol van? Hol él ez?!

Nem, nem egy időutazó volt, csak anyukám. Mert neki az Oktogon még November 7.-e tér. Mint ahogy másoknak a Sasadi út Osztyapenkó. Így használják, mert így szokták meg és a szokás nagy úr. Nem könnyű tőlük megszabadulni. Több generációnak kell ahhoz felnőni, hogy végleg kitörlődje-

nek az emberek emlékezeteiből ezek a nevek.

Valahogy én is így éreztem magam a nagy közterület átnevezési dömpingben. Gondoljunk csak a tömegközlekedési megállókra: a Corvin-negyedre, az egységesen Harminckettesek terének elnevezett villamos és buszmegállókra, vagy amit talán a legnehezebb megszokni, hogy nincs többé Moszkva tér. Ahol több generáció élte tinikorát. Nekem is nehezen jön a számra a Széll Kálmán tér. De aki most kezdi az iskolát, annak már természetes lesz, hogy a Széll Kálmánra, az óra alá szervezi a találkozót pár év múlva.

Az egyetem sem maradt ki az átnevezésből és új, egységesebb tantermi rendszer kialakításából. Ámulva néztem tavaly a földszinti aulában kirakott táblát, ami „A”, „B” és „C” épületeket különbözte-

Belvárosi nosztalgia – Cserpes Tejivó Leves., Mangalicapatika, Marika néni kávézója és még sorolhatnám azokat a helyeket a nagyvárosban, melyek színt visznek a magyar gasztropaletta életébe. Idén a Cserpes Sajtműhely is beállt a sorba, áprilisban nyílt új tejivójával a Deák téren.

Régi idők reggeliző helyeit idézi a Cserpes Tejivó, mely egész nap várja fáradt, éhes vendégeit; legyen szó reggeliről, uzsonnáról, vagy egy könnyű 14

2012/október

vacsoráról. A kaposvári gyökerű Sajtműhely eddig is elhivatottan képviselte az egészséges életmódot Magyarországon, a tartósítószert nem tartalmazó és mesterséges anyagoktól mentes termékeikkel – most sincs ez másképp! A tejivó kínálatában a megszokott Cserpes termékek, mint a díjnyertes trudi, a karamellás tej, a meleg/hideg habos kakaó, joghurtok, turmixok, lekvárok mellett azonban a tejivók hangulatát idéző meleg péksütemények, szendvicsek is várják a látogatókat. A reggeli kakaó vagy délutáni turmix mellé kakaós csigát, rongyos kiflit, túrós batyut, meleg

tett meg. Hol vannak már a régi 26-os, 28-as és 30-as épületek? Csak az emlékeinkben. Egységes tanterem számozási szisztémát vezetett be az egyetem, amit nekünk, régieknek nehezebb megszokni. Néha értetlenül állunk egy terem ajtaja előtt, (Hogy ez honnan nőhetett ki?) ahol előző félévben még egy kis közlekedő volt. De előbb vagy utóbb a mi generációnk is végez, átadva helyüket az újaknak, kiknek már természetes lesz, hogy a Heller Farkas Közgáz Intézet - ahogy mi tanultuk a felsőbb évesektől- már nem a „Spari fölött” található.

Szabó Kata Karolina pogácsát választhatunk (mind helyben sütve); a mangalicás szendvicsükről pedig már az utcán ódákat zengnek, érdemes hát kipróbálni!

Cserpes tejivó – minden, ami szemszájnak ingere! Hiszen az igazi tejivó hangulatot a finom ételek mellett a kiválóan megtervezett dizájn is biztosítja.

Tejesüvegből kialakított függőlámpák, keresztrejtvény a falon, festett macskák teszik a helyet olyan barátságossá, hogy otthon érzi benne magát felnőtt, s gyerek egyaránt. Mintha a vidék a városba költözött volna, magával hozva minden vendégszeretetét, báját; elbűvölve a nagyvárosi tömeget, akik nap mint nap látogatják. Igazi gyöngyszem ez a reggelizők körében. Ne hagyjuk ki!

Balázs Beáta

Erasmus Ítélet

„... az ember világot akar látni” – Interjú Kozári Karinával Az Ítélet új rovattal jelentkezik. A rovat célja, hogy az Erasmusról viszszatért hallgatók segítségével bemutassuk Nektek, milyen is valójában a külföldön töltött idő. Első alkalommal a Hallgatói Önkormányzat elnökével, Kozári Karinával beszélgettünk az Olaszországban töltött félévekről.

- Miért szerettél volna Erasmusos lenni?

- Azért, mert az ember világot akar látni, meg akar ismerni más kultúrákat, izgalom, kaland, de a fő ok a nyelvtanulás volt. Ezeken kívül jól mutat az önéletrajzban is egy ilyen tapasztalat. Úgy érzem, hogy a külföldön való tanulás ma már egy olyan elem az ember életében, mint egy középfokú nyelvvizsga vagy egy B kategóriás jogosítvány. Ezen kívül bizonyítani akartam, hogy meg tudom állni a helyem egy idegen környezetben.

- Milyen eltéréseket láttál az olaszországi Erasmus rendszerben a magyarhoz képest?

- Nápolyban nincs a magyarhoz hasonló tutor rendszer. Van egy Erasmus iroda, ahol segítenek, de ez korántsem olyan, mint nálunk az Erasmus tutor, akit bármikor fel tudsz hívni, hogy segítsen. Amikor megérkezel, kapsz egy üdvözlőcsomagot, utána viszont magadra vagy utalva.

- Más a képzési rendszer a jogász szakon, mint itthon?

- Az olaszok átlagosan több ideig járnak a jogi egyetemre, mint mi magyarok. Ezzel egyidejűleg sokkal kevesebb tantárgyuk van. Általában 3-4 tárgya van félévente egy hallgatónak. Ezért aztán 6-7 évig járnak egyetemre, pedig a képzési idő ott is öt év.

- Milyen nehézségek fordulhatnak elő egy Erasmus hallgatóval?

- Az Erasmus esetében ugyanannyi a támogatás bármelyik országba mész, akár Olaszországba, akár Norvégiába. Norvégiában köztudott magasabbak az árak, mint Európa más országaiban, azonban ugyanakkora támogatásból kell gazdálkodnod. Amit én kaptam összeg, két évvel ezelőtt arra volt elég, hogy lakást és annak rezsijét fedezze, de a további megélhetéshez szülői támogatás szükséges, vagy el kell menni valamit dolgoznia a hallgatónak.

2012/október 15

- Hogyan boldogultál az olasz nyelvvel és miért választottad azt?

- Azért is jelentkeztem Olaszországba, mert tudtam, hogy az angoltudásom nem veheti fel a versenyt azok tudásával, akiknek stabil, felsőfokú nyelvtudásuk van.

Ezért választottam egy kisebb nyelvet, mely kevésbé preferált. Előtte egy évet tanultam magántanárral, így egy erős alaptudással mentem ki. Már egy hónappal az Erasmus előtt ki tudtam menni egy intenzív nyelvtanfolyamra, melyet szintén pályázat útján nyertem. Ez nagyon sokat segített. Végül a nyelvvizsgát is sikerült kint letennem.

- Van egyéb tapasztalatod az olasz nyelvvel kapcsolatban?

- Érdemes tisztázni a tanárral előre, hogy milyen nyelven vizsgázol. Többek között Európa jogból akartam vizsgázni. Mondtam a tanárnak, hogy jönnék és angolul vizsgáznék. A tanár erre azt felelte, hogy Olaszországban olaszul kell vizsgázni, és adott négy nap haladékot. Teher alatt az ember megtanulja a nyelvet, így nekem is sikerült az eredményes vizsgához szükséges mértékben a nyelvet megtanulni.

- Ha azt kérdezem tőled, hogy győzz meg, hogy menjek ki külföldre, mit mondanál?

- Menj ki, mert egy rendkívül hasznos tapasztalat. Megszoksz egy más kultúrát, megszokod, hogy nem magyarul beszélsz a nap során. Amikor hazajössz, akkor tudod értékelni a magyar kultúrát, a magyar nyelvet. Mindig lesz egy barátod kint, akihez később ki tudsz menni. Tudod, hogy amíg kint vagy, biztos a háttered, vigyáznak rád.

Szigeti Imola

Nyelv Ítélet

Interjú a Nyelvi Lektorátus munkatársaival Az Idegen Nyelvi Lektorátus egyetemünk egyik kedvelt és népszerű oktatási csoportja. Ez évi és hosszú távú terveikről, az állandó megújulásról és tenni akarásról a Lektorátus vezetőivel, Kuslits Máriával és Szederkényi Évával beszélgettünk.

- Az Idegen Nyelvi Lektorátus jó pár éve népszerű pontja az egyetemnek. Milyen új tervek vannak az idei két szemeszterre?

Milyen újdonságok lesznek idén, és mi az, ami megmarad az előző évekből?

- A Nyelvi Lektorátus mindig igyekezett több lábon állni. Egyrészt a latin nyelv oktatása adja gerincét munkánknak, hiszen az a jogi kultúra része. Másrészt a szaknyelvi oktatás – ami mindig fontos egyetemi követelmény volt – mellett kiemelt figyelmet fordítottunk a hallgatók nyelvi fejlődésére és arra, hogy később a munkaerőpiacon is megállják a helyüket. Ez a törekvés állt az idén májusban megrendezett „Jogi és közigazgatási szaknyelv a munkaerőpiac szolgálatában – kompetencia, karrier, nyelvtechnológia” című konferenciánk fókuszpontjában. A rendezvény sikere szintén arra indított minket, hogy még több segítséget nyújtsunk a hallgatóknak a nyelvtanulásban, a szaknyelvi oktatás és egyéb lehetőségek révén. Különösen igaz ez a nemzetközi igazgatási szakon tanuló diákjainkra, akikkel az egyetemen szinte a legszorosabb a kapcsolatunk, hiszen a három év alatt, amelyet az alapképzésen töltenek, minden szemeszterben látogatják a nálunk meghirdetett órákat.

Ez viszonylag egy rövid intervallum, ám ez idő alatt igyekszünk sok ismeretet adni, hogy később hallgatóink egy interjúra felkészülten mehessenek el, azt mondva: a szakmai tudásom mellett nyelveket is beszélek, képes vagyok csapatban dolgozni. Tapasztalat, hogy szükség van a mi nemzetközis hallgatóink diplomájára, ami a munkaerőpiacon kiválóan megállja a helyét, hiszen kimeneti követelmény Karunkon számukra a PROFEX-nyelvvizsga közép- vagy felsőfokon, angol vagy német nyelvből. Ez egy újabb jogosítvány, melyre szintén büszkék lehetnek hallgatóink egy állásinterjún.

- Mit lehet tudni erről a nyelvvizsgáról?

- Az egyetem már 2005-ben csatlakozott vizsgahelyként a PROFEX Nyelvvizsgaközponthoz, így minden évben indítunk PROFEX jogi és közigazgatási szaknyelvi nyelvvizsga előkészítőt a szaknyelvben még nem jártas érdeklődőknek angol és német nyelven. Büszkék vagyunk, hogy minden évben egyre többen vizsgáznak nálunk, talán nálunk van a legtöbb vizsgázó az országban.

- Mi jellemzi a kötelezően választható órákat?

- Stúdiumainkat három nyelven, angol, német illetve francia nyelven hirdetjük meg,

16

2012/október

ám hangsúlyozni szeretnénk, hogy ezekre a nyelvekre mi inkább munkanyelvként tekintünk, hiszen alapnyelvi készségei már megvannak a hallgatóinknak: mi azonban a tartalomalapú oktatásra törekszünk. Tapasztalat – és ezt a visszajelzést kapjuk a hallgatóinktól is, akik már szakmai gyakorlatukat valahol elvégezték –, hogy egy nagy nyelvet igényel a piac, mint az angol vagy a német, másrészt egy „kicsit”, mint a cseh, lengyel vagy észt, mert ha valakinek van valamilyen extrém nyelvtudása, akkor az igazgatás világában már egészen jól boldogulhat.

- Visszatérve a májusi konferenciára, milyen tapasztalatokkal lehettünk gazdagabbak ennek kapcsán?

- A konferencián dr. Tóth Ádám, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke tartalmas, valóban a gyakorlatból vett példákkal alátámasztva tartott egy remek előadást.

Konklúziója szerint nem egy idegen nyelv kell egy kiváló jogi- vagy igazgatási szak-

embernek, hanem kettő! És nem csak az angolra, hanem inkább a franciára és a németre lenne szükség a magyar jogrendszer sajátosságai miatt, amely inkább a kontinentálisra, mint az angolszászra hasonlít jobban. Öröm volt látni, hogy a konferencián nem csak nyelvtanárok – bár elsősorban persze ők –, hanem számos más érdeklődő is részt vett. Sok új ismerettel, ötlettel lettünk mi is gazdagabbak, melyet igyekszünk a tantervbe beépíteni, hogy mindig naprakészek lehessünk.

- Milyen visszhangja volt a rendezvénynek?

- A konferencia megrendezésének eredeti célkitűzése az volt, hogy hangsúlyozzuk a jogi szaknyelv szükségességét. Sok helyen hirdettük meg, ám magunk is meglepődtünk, milyen nagy volt az érdeklődés az előadások iránt, hiszen az összes jogi kar lektorátusa képviseltette magát a rendezvényen (amiről később egy összefoglalás is olvasható lesz

az Ítéletben - a szerk.). Röviden csak annyit, hogy a Díszterem adott otthont a plenáris üléseknek. Délután pedig három szekció szakmódszertan, karrier, nyelvtechnológia közül választhattak a résztvevők. Ezúton is köszönjük Karunk nagyvonalú támogatását.

- Milyen újdonságokkal készül a Lektorátus az idei tanévre?

- Elsősorban a jogász hallgatóinknak jó hír, hogy Karunk vezetőségének döntése alapján a 4,0 kumulált, összesített kreditindex felett teljesítő diákjainknak két féléves, ingyenes szabadon választható szaknyelvi kurzust kínálhatunk a harmadik félévtől kezdve. A „Jogi szaknyelvi terminológia a jogászi gyakorlatban” modul nagyrészt a már sikeresen működő „Bevezetés a jogi szaknyelvbe” tárgy tematikáját tartalmazza, de sokkal több kommunikatív és szimulációs gyakorlatot adunk a képzéshez. További terveinkről szólva folytatjuk a diákkezdeményezés alapján működő és térítésmentesen látogatható Debate Club – e félévtől kezdve már TEAM néven működő – önképző csoportot.

A kéthetente találkozó hallgatók angol munkanyelven, Unger Anikó tanárnő vezetésével tárgyalástechnikai ismereteiket mélyíthetik el. A latin és a szaknyelvi oktatás, a nyelvvizsga felkészítés, valamint a tartalomalapú oktatás mellett fontosnak tartjuk, – főleg a nemzetközi igazgatási szakon – hogy diákjaink ne csak szakmailag és nyelvtudásukban legyenek felkészültek, hanem képesek legyenek alkalmazkodni egy adott munkastílushoz, képesek legyenek kommunikálni egy idegen (nyelvű) munkahelyen. Hiszen egy angolszász munkastílust csak az ismeri, aki egy angolszász kultúrát kapott, a német munkastílust az ismeri, aki megkapta a német kultúrát. Erre készítenek fel a nemzetközi igazgatási szakon, az alapképzés keretében a harmadik félévtől Nemzetközi Kommunikáció, majd később az Igazgatási szaknyelv és a Tárgyalástechnika modulok. Ezen tárgyak olyan készségcsomagot kívánnak adni a hallgatónak, amely a későbbiekben lehetővé teszik egy multikulturális és akár többnyelvű környezetben való boldogulást: hogy képes legyen önmagát, képességeit méltóképpen képviselni, felismerni feladatait, és hogy mit várnak el tőle az adott helyen, adott munka- és kulturális környezetben. Ehhez mind a Kar, mind Idegen Nyelvi Lektorátusunk megad minden segítséget.

Balázs Beáta

Sport Ítélet

Vitorlázás magas fokon - Interjú Joó Kristóffal Iskolánk kiváló sportolójával, Joó Kristóffal készítettem interjút. Kristóf másodéves joghallgató, aki egészen kiskora óta a vitorlázás megszállottja. Legutóbb országunk híres versenyén, a Kékszalagon a Seiran nevű csapattal nyerte meg osztályukat, ami fantasztikus eredmény. Kristófot a mindennapjairól, az eredményeiről, a jövőbeni céljairól - Kristóf, hány éve sportolsz, melyek a legnagyobb eredményeid?

- 1992-ben születtem és nem sokkal később kezdtem a vitorlázást a családi hajónkon. Önállóan 2000-ben kezdtem el egy tábor keretein belül, majd 2001től aktív versenyzésbe fogtam. Tulajdonképpen a kezdetektől egészen máig töretlenül űzöm a sportot, bár többször is váltottam hajóosztályt. Jelenleg a Seiran nevű csapattal versenyzem a Melges 24-es hajóval.

- Miért pont a vitorlázást választottad?

- Egészen kicsi koromtól a kikötőben nőttem fel, nyaraimat a családi hajónkon töltve. A versenyzés akkor vállt vonzóvá számomra, amikor Litkey Farkas meghívta a bátyámat csapatába és megnyerték a Kékszalagot.

- Hogy telt az első éved az iskolánkban?

- Tanulmányaim mellett igyekeztem nagy hangsúlyt fektetni a közösség építésére, így az első adandó alkalommal jelentkeztem a HÖK-be. Tanulmányilag sajnos nem volt töretlen az első évem, egy római jog EV még vár rám...

- Hogy vannak az edzéseid?Hányszor van egy héten?A vitorlázás miatt ez különösen érdekes lehet. Hogyan tudod összeegyeztetni az iskolával?

- Az edzéseim és versenyeim főleg nyárra korlátozódnak, azon belül is a hétvégékre, így a szorgalmi időszakkal eltekinthető mértékű az egybeesés. A problémát a második félév vizsgaidőszaka szülte, hiszen amelyik hétvégén nincs verseny, ott edzenünk kéne. Másrészről sokat segít a helyzet kezelésén, hogy jelenleg egy négy fős hajóosztályban vitorlázom, mind a négyen egyetemisták vagyunk, így mindenki megértő a többiek vizsgáira nézve.

- Hogyhogy a jogi pálya volt a vonzó a számodra? Mivel szeretnél foglalkozni az iskola elvégzése után?

- Az utolsó gimnáziumi évemben jártam egy érettségi előkészítőre, ahol joghall17

2012/október

gatók tanítottak, és sokat beszélgettem velük az egyetemükről, így az utolsó pillanatban döntöttem a jogász szak mellett. Az egyetem elvégzése után mindenképpen ügyvédként szeretnék tevékenykedni, eddigi felületes ismereteim alapján a pénzügyi jog és a munkajog érdekel a legjobban.

- Legutóbbi versenyed a Kékszalag volt, mesélnél róla pár szót?

- A Kékszalag országunk legjelentősebb túraversenye, amelyen közel hatszáz hajó állt rajthoz idén is. Mi alapvetően pályaversenyeken indulunk, amik több rövid futamból tevődnek össze a Kékszalag egy hosszú pályájával szemben.

Az idei verseny érdekessége az volt, hogy több, mint tizenkilenc óra küzdelem után kevesebb, mint egy perces különbséggel futottunk be a minket követő Vírus nevű egység előtt, ezzel megnyerve osztályunkat, az abszolút 51 -edik helyen.

- Ha jól hallottam, majdnem kijutottál az Olimpiára, hogyhogy nem sikerült?

- 2007-ben hajóosztályt váltottunk akkori társammal, Bakóczy Róberttel és 470-ben kezdtünk versenyezni, ami egy kétszemélyes olimpiai osztály. A felnőtt országos bajnokság megnyerése után lehetőséget kaptunk a Magyar Vitorlás Szövetségtől, hogy a 2008 januárjában, Melbourne-ben megrendezett kvalifikációs világbajnokságon képviselhessük országunkat. A vb előversenyén meglepően jól teljesítettünk, de a világbajnokságon sajnos távol kerültünk a kvóta megszerzésétől, így a “majdnem kijutottam” sajnos nem igaz, mindössze versenybe szállhattam a kijutásért.

- Mi a terved a nyár további részében, illetve a későbbiekben?

- A nyáron jelenlegi hajóosztályomban, Melges 24-ben van néhány versenyünk, köztük az Országos Bajnokság, melyeken minél jobban szeretnénk szerepelni.

A nyár végére még bepréseltem egy angol felsőfokú nyelvvizsgát, így a versenyek között van mire készülnöm. A nyár utolsó napjaiban a HÖK-öt szeretném segíteni a Gólyatábor szervezésében.

- Van esetleg valami kabalád, vagy jelmondatod?

- Nincs. (mosolyog) - Szabadidőd mennyi van? Mit szeretsz, illetve szoktál csinálni ilyenkor?

- Természetesen a vitorlázással töltött időt is szabadidőnek számolom, hiszen egyáltalán nem megterhelő kötöttség. A nyár fennmaradó töredékében szerencsére van, aki leköti minden időm és figyelmem, így unatkozni egy perc időm sincsen! Természetesen igyekszem sok időt tölteni a családommal és barátaimmal, és kellően felkészülni a következő vizsgáimra.

- Köszönöm szépen az interjút, gratulálunk, és további sikereket!

Orosz Cintia

Humor Ítélet

Őszi „pörgés” A nyár folyamán sok minden történhet velünk. Például megérjük, hogy vége van. Jelentem: itt az ősz, itt van újra. Nemcsak a suli, de a kereskedelmi adók őszi műsorkínálatának szele is megcsapott már minket. Ugyanis már a nyár folyamán ízelítőt kaphattunk abból, hogy nagyjából mivel is fognak minket letámadni az elkövetkező hónapokban. Itt konkrétan a „sókra” gondolok, amik most már tetszik, nem tetszik, szerves részei mindennapjainknak, mert még a végén elvonási tüneteink támadnának, azt meg ugye nem hagyhatják. Állítom, idén sem tétlenkedtek az úgynevezett kreatívok, mert bőven lesz pár óra, amikor garantáltan levegő után kapkodhatunk a nagy döbbenettől, és kijelenthetjük, kár volt áramot pazarolni. Némi kutatás erejéig belemélyedtem ebbe a világba, ugyanis kíváncsi voltam, mire föl ez a nagy lelkesedés. Őszintén megvallva volt pár sokkoló élményben részem... Évek óta kapjuk a „realitysókat”, a tehetségkutatókat a nagy kontinensről az óceán túlpartjáról, kérjük, nem kérjük alapon. Idén ősszel két éneklős műsornak is örülhetünk, amik majd ellátnak minket új sztárokkal, nehogy hiány alakuljon ki, ami akár az univerzum létét vagy egyensúlyát is veszélyeztethetné. Az innen kikerültek rövid idő múlva elkezdik ontani magukból a számokat, idétlen szövegekkel, bugyuta dallamokkal. Hát igen, éljen a mai magyar zeneipar.

Ezen túlmenően gazdák és a buzukis Delhusa úr is keresnek majd maguknak feleséget (mert ugye a civil életben csak számító nőkkel találkoznak, bezzeg az ilyen műsorokba csupa tiszta érzelmű nő jelentkezik) az elkövetkező hónapokban. Ez már önmagában hajtépésre ingerel, de amióta a Kiszel Tünde-módszer tananyag, én már semmin nem lepődöm meg, így lassan hozzá kell szoknunk, hogy felesleges megdöbbenni, bölcsebb nevetni ezeken, úgyis szükséges állítólag a napi tizenöt perces nevetés.

Sűrű lesz az ősz, azt meg kell hagyni… De nagyon kíváncsi leszek, hogy fognak teljesíteni a gyufaszálszerű hölgyjelentkezők a hajnali tehénfejésnél, csirkekopasztásnál, disznóetetésnél, és pláne Delhusa úr danolászásának elmélyült imádásánál…

Hajrá hölgyek, állítólag a jó párkapcsolatba is munkát kell fektetni!

Mint az „köztudott”, a nyár izzasztó heteiben történnek meg a válogatások. Ekkor énekelnek (mármint egyesek csinálják, míg mások csak pró18

2012/október

bálkoznak, illetve inkább büntetnek vele), táncolnak, úgy csinálnak, mintha érdekesek lennének, igyekeznek bizonyítani rátermettségüket, fizikai-mentális felkészültségüket, azaz megpróbálják elhitetni a szakemberekkel, hogy ők bizony teljes mértékben készek a reflektorfényre.

Andy Warhol állította még 1968-ban (lássuk be, elég régen, vagy nem is olyan régen, ez nézőpont kérdése), hogy a tv korában mindenkinek jut (hat) tizenöt perc hírnév. Meglátásom szerint ez a kijelentés egyre aktuálisabb, lassan minden órában gyarapszunk egy celebbel. A Wikipédia szerint a celeb „elsődleges jelentése: felkapott, >>ünnepelt<< híresség. A kifejezés mellékjelentésként azt a tartalmat is hordozza, hogy az ismertség alapja nem (vagy nem szükségszerűen) az illető tudása, illetve egyéb autonóm képessége, hanem egy, a média által róla mesterségesen kialakított kép, amely beépült a fogyasztók (olvasók, nézők) gondolatvilágába.”

Tehát ők azok, már a Wikipédiát is meghódították. Némileg rejtély számomra, hogy a celebek miből éldegélnek... De az életük borzasztó kemény, gondoljunk csak bele! Óriási a nyomás, hatalmasak az elvárások, iszonyú a stressz, hiszen havonta kell valami botrányt okozni, új barátot/ barátnőt szerezni, akivel aztán majd világraszóló szakítást is rendezni kell, új haj, új külső, hízás-fogyás szintén elvárt, ráadásul, ha már nincs

több ötlet, még elő kell ásni valamit a múltból, egyszóval nehéz az életük, bárki láthatja!

Lábjegyzet: a „realitysókon” és tehetségkutatókon túl a Youtube egy olyan hely, ahol bárki bármikor nekiállhat rongálni a tömegek idegrendszerét, látását, hallását némi ízlésficamos (ami olykor már az ízlésrándulás határait nemcsak feszegető, de át is lépő) performanszokkal. Egyikmásiknál döbbenten pislogok, és érzem, ahogy a neuronjaim sikítozva távoznak egy olyan párhuzamos univerzumba, ami mentes az effajta hatásoktól. Az esetek többségében nem tudnak, mert képtelenek moccanni (is). Mellesleg ezekből lesznek a legnagyobb sikerek, már ha a folytonos berzenkedést, alázást és szidást annak lehet tekinteni. Lábjegyzet vége.

A legfőbb problémám ezekkel a sókkal (a tényleges létezésükön túl), hogy minden más értelmesebb dologra egyszerűen nem jut idő a műsorban. Értsd, a filmekre. Értem én, hogy „pusztán” a 30-as évek óta létezik filmgyártás, ergo szűkre szabott a kínálat, de hát akkor is, valaki már igazán megerőltethetné magát egy kicsikét ott „kereskedelmi adóéknál”.

Filmek helyett viszont itt vannak a BB-hősök (nem, ez nem a Balaton Boglár márka, és nem is a Budapest Bank), VV-hősök, Éden hotel-hősök, kis csillagok, megasztárok, Xfaktorosok (mellesleg mindenkiben ott az X, a nőkben még kettő is, már ha lehet hinni a genetikusoknak, de

Humor Ítélet

ezek szerint bennük, a jövő nagy sztárjaiban még egy van), Nagy Ő-k, a műsor folyamán barátnővé/ mennyasszonnyá/feleséggé avanzsáltak, és olyanok is, akik egy füst alatt nem csak férjjelöltet kaptak, de a leendő anyóspajtit is keblükre ölelhették mindenki legnagyobb megkönnyebbülésére/örömére/ döbbenetére, szabadon lehet választani. Lassan elérjük, hogy kicsiny hazánkban minden egyes felnőttre jut egy híresség, tehetség, a kettő között nem szükséges az összefüggés, mint azt napról napra tapasztalhatjuk. Már az sem ütne szíven, ha egyszer csak jönne egy olyan ötlet, hogy akár örökbe is lehet őket fogadni, majd hazavinni, ellentétben az állatkerti verzióval (ugye őket nem lehet hazavinni, csak szponzorálni), bár még ellenkező esetben is szívesebben költöznék össze egy aligátorral, egy fekete özveggyel és egy pitonnal is, mint egy celebbel, de hát ízlések és pofonok, ugyebár.

Közös pont mindegyikben a véleménynyilvánítás és a maratoni élő adások. Óránként konzervatív becslés szerint is minimum ötvenkétszer szánkba rágják a kódokat, a neveket, a fantasztikus nyereményeket (amiket aztán a nyertes hónapokkal később kap meg, már ha egyáltalán megkapja), és az is többször elhangzik, hogy „azonnal/rögtön folytatjuk”, ami általában minimum húsz percet jelent. Sokkolnak minket az előnytelenebbnél előnytelenebb öltözékekkel, amiket sztájlisztok álmodtak meg, majd erőltettek rá a szereplőkre, sokszor olyan színekkel és fazonokkal, amikre sem magyarázat, sem bocsánat nincs, és ráadásul még szavakkal sem lehet őket leírni. Továbbá győzködnek/szuggerálnak minket (kicsit úgy, mintha hibbantak lennénk), hogy szavazzunk, telefonáljunk, üzenjünk egy rakat pénzért, mert akkor jó lesz nekünk. Legalábbis a csatorna szerint. Szerintem nem lesz jó, de én nem vagyok kreatív, tehát nem értek hozzá. Kiemelném, hogy általában nem az „igaziak”, a ritkán előforduló gyöngyszemek nyernek, hanem azok, akiknek a tábora jobban bírja pénzügyileg. Úgy sejtem, ez az igazságtalanság nem 19

2012/október

csak nekem tűnt fel.

A „valóságsókban”, ellentétben a tehetségkutatókkal, gyakran előfordulnak konfliktusok, súrlódások, érdekellentétek, stb. Nem ilyen elegáns fogalmazásban ezek az igazi ordenáré óbégatások, „némi” káromkodással bensőségesen és bőségesen körítve. Egyik-másikból szociológiai PhD -dolgozat is születhetne, amiben többek között azt is lehetne boncolgatni, hogy valóban az emberi faj-e mindennek a csúcsa, mert az állatkerti majomházban kulturáltabban kivitelezett konfliktusokat tekinthetünk meg, mint ezekben. Mindenki önmagát adja (bár jobb lenne, ha inkább mégse tenné), ráadásul minden olyan elképesztően „spontán”, hogy megáll az ész. Nyilván akkor és ott tanulják a szöveget, amikor és amit „éppen véletlenül” nem vesz a kamera… A szerkesztők jóvoltából olyan kifejezésekkel gazdagszunk, ami még Kazinczyt is zavarba ejtené, továbbá vért izzadhatnak, hogy ezen kívül még idióta feladatokat is kitaláljanak, mert ha a lakókon múlna, a nézők pusztán azt figyelhetnék, hogyan osztódnak a zsírsejtek.

Elgondolkodtam, hogy ha példának okáért nem Mexikóba, vagy egy luxusvityillóba költöztetnék őket, medencével, töméntelen alkohollal, jakuzzival, szaunával, és minden típusú ellátással, akkor is ennyi jelentke-

zőnek örülhetnénk-e, de egy hang azt súgja, ez kizárt. Gyanítom, igaza lehet. Pedig akkor is az lenne az igazi, mert nagy az esélye, hogy a résztvevők éhen halnának, mire megtalálnák a közértet némi élelemszerzés céljából, és pláne akkor, ha meg is kellene keresniük a rávalót. Mennyivel szórakoztatóbb lenne! De lehet, hogy én vagyok elképesztően rosszmájú.

Megkockáztatom: tényleg az vagyok.

Olyan verzió is létezik, amikor celebeket dobnak le egy esőerdő közepén, egy „most mutasd meg, mit tudsz” elképzelés alapján. Tekintve, hogy még senki nem kapott el semmilyen fertőzést, nem falták fel őket jóravaló állatok, esetleg bennszülöttek, az a gyanúm, hogy egy jókora stúdiót látunk óriási összegbe kerülő díszlettel. Idén ősszel ezektől megkíméltek minket, úgy tűnik, ez már lejárt lemez, de aggódni kár, helyette lesz más, mint ahogy azt már fentebb említettem és vázoltam. Összegezve elmondható, hogy bőven lesz okunk hidegrázást kapni, ha nem kerüljük el a tv-csatornák esti műsorát. Ismétlem: bőven lesz okunk!

Szóval éljen a való világ (szigorúan kisbetűkkel!)

Kalász Veronika

Karrier Ítélet

PPKE JÁK Karrier Iroda Programok, 2012. ősz November 8. (cs) 14:00 Karriermenedzsment III. – Önéletrajz, motivációs levél (GY 102) Önéletrajzot írni mindenki tud. Éppen ezért itt a helyed! Hogy olyat is tudj, amit más nem.

Erre az alkalomra mindenki hozzon önéletrajzot!

November 14. (sz) 17:00 Vitaest II. – Mi lesz veled nemzetközi igazgatás? (E2) Vendégek:

November 29. (cs) 14:00 Karriermenedzsment IV. – Állásinterjú (GY 102) Ha már egy kanyarral beljebb vagyunk, van még látnivaló. Kis (magyar) knowhow a nehezebb időkre.

December 5. (sz) 11:00 Legyen egy ügyed! – Önkéntes nap (Aula)

A Karrier Iroda programjai – az olvasásfejlesztő tréninget leszámítva – ingyenesek. www.jak.ppke.hu/karrier

Dr. Szabó István, oktatási dékánhelyettes, PPKE JÁK Dr. Gerencsér Balázs, adjunktus, PPKE JÁK Közigazgatási Jogi Tanszék Üregi Bettina, kollégiumi titkár, Veszprém Megyei Kormányhivatal Államigazgatási Kollégium; karunk európai és nemzetközi igazgatás szakos öregdiákja November 24-25. (sz-v) 9-16: Olvasásfejlesztő tréning (GY 305) Növeld olvasási hatékonyságodat a kétszeresére!

Hirdetmény-TDK 2012 ősz – még két kari TDK az OTDK-ra készülés véghajrájában Kari TDK-n akár szerzőként, akár opponensként részt venni már önmagában elismerésre méltó teljesítmény – a most őszi fordulók viszont különösen érdekesek lesznek, hiszen az OTDK-ra készülés intenzív időszakára esnek.

Amint azt már sokan tudják, közeleg a 2013. márciusára meghirdetett OTDK: a versenyre kijutó 40 szerzőt és 20 opponenst 2012 november közepéig választja ki a Kar az addig megrendezésre kerülő hét kari TDK versenyzői közül.

Ebből eddig már öt kari TDK került megrendezésre, és MÉG KÉT KARI VERSENYT SZERVEZÜNK:

20

2012/október

Hirdetmény Ítélet Nevezés szerzőknek Kari TDK időpontja

nevezési szándék elküldése

nevezni kívánt dolgozat leadása

nevezési elküldése

szándék

opponálandó kiválasztása

dolgozat

1.

2012. október 8.

FIGYELEM! Aki ebben a félévben, 2012 őszén szerzi meg abszolutóriumát, MÁR CSAK EZEN A KARI FORDULÓN TUD RÉSZT VENNI!

2012. szeptember 24.

2012. október 3.

12.00 óra

2012. szeptember 24.

2012. szeptember 28.

2.

2012. november 5.

2012. október 12.

2012. október 26.

12.00 óra

2012. október 12.

2012. október 19.

A kari TDK-n való részvétel feltételei SZERZŐKNEK: - a nevezési szándék jelzése a fent megadott határidőig a pogacsas.anett@jak.ppke.hu címre, a következő adatok megadásával: szerző neve, szakja, aktív féléveinek száma, Neptun-kódja, email-címe, a dolgozat címe, a konzulens neve, a konzulens beosztása és a tanszék megjelölése; - magát a kész dolgozatot két spirálozott példányban kell eljuttatni a fent megadott időpontig a KSZKI -ba (138-as szoba az I. emeleten), valamint elektronikusan is (Word formátumban) a pogacsas.anett@jak.ppke.hu email címre. A címlapon fel kell tüntetni a fent megjelölt adatokat, formai megkötés csak az alábbi: MAXIMUM 100.000 karakter (mindennel együtt!), Times New Roman betűtípus, 12es betűméret.

A beérkező dolgozatokat témakörök szerint tagozatokra osztjuk, a tagozatbeosztás és az opponensek kiválasztása a szervezők feladata, a szerzőkre ezzel kapcsolatban nem hárul feladat.

A kari TDK-n való részvétel feltételei OPPONENSEKNEK: - a nevezési szándék jelzése a fent megadott határidőig a pogacsas.anett@jak.ppke.hu címre, a következő adatok megadásával: név, szak, aktív félévek száma, Neptun-kód, email-cím; - magát az opponálandó dolgozatok listáját a szerzői nevezési szándékok beérkezése után tudjuk ismertetni, a választható dolgozatokról email-ben kapnak értesítést az opponensek, és a megfelelő dolgozat kiválasztására ezután kerülhet sor a megadott határidőig. Ma21

Nevezés opponenseknek

2012/október

gát a kiválasztott művet azok szerzőknek megadott leadási napján kaphatják meg az opponensek is. (Ld. a táblázatban szereplő időpontokat.)

A KARI TDK MENETE A szerző maximum 10 percben mutathatja be a dolgozatában tárgyalt jogi problémát, mely előadást egy 5 perces hallgatói opponencia követ majd (értékelési szempontokat ld. a www.jak.ppke.hu/tdk oldalon), melyre a szerző szintén 5 percben reagálhat. A Kar oktatóiból álló zsűri az írásbeli és a szóbeli teljesítményt együttesen értékelve bírálja a versenyzőket, oszt ki helyezéseket szerzők és opponensek számára egyaránt, és tesz javaslatot arra, hogy a dolgozat alkalmas-e az országos fordulón való részvételre.

Aki MOST ŐSZRE NEM KÉSZÜL EL DOLGOZATÁVAL, ne keseredjen el – ugyan a 2013-as országos versenyre már nem juthat ki, de minden szemeszterben tartunk két kari TDK-t, aki tehát pl. 2013 tavaszára, 2013 őszére vagy 2014-re készül el dolgozatával, szintén szerepelhet kari TDK-n, és a 2015-ös OTDK-ra is kijuthat dolgozatával (akkor is, ha addigra végez Karunkon, a lényeg, hogy a kari TDK-k valamelyikén még az abszolutóriuma megszerzése előtt vegyen részt).

További kérdések esetén írjanak pogacsas.anett@jak.ppke.hu email címre! dr. Pogácsás Anett kari TDK titkár

a

ítélet

GALÉRIA

PILLANATFELVÉTELEK A PÁZMÁNY NAPRÓL

22

2012/október