XVI. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2013. ÁPRILIS

u iust

m

ut are

XVI. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2013. ÁPRILIS

aequum sal

A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA

itelet.pazmany@gmail.com

„MEGTISZTELŐ VOLT, HOGY EGYBŐL SZABAD KEZET KAPTAM, ENGEDTÉK, HOGY ÖNÁLLÓAN ALAKÍTSAM AZ ÓRÁIMAT” POGÁCSÁS ANETT TANÁRNŐVEL 3. OLDAL

itelet-pazmany.blog.hu

SIKEREKKEL GAZDAGON ZÁRTUK A XXXI. OTDK-T 5. OLDAL

SZÉCHENYI-DÍJAS DR. VARGA CSABA PROFESSOR EMERITUS 7. OLDAL

A MI KEMÉNYLEGÉNYEINK 19. OLDAL

Ítélet

Beköszöntő

Korábbi számaink a http://issuu.com/itelet-pazmany oldalon elérhetőek!

„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az hitünk virágjában volt.”

Pázmány Péter

Beköszönő

A fák levelei tavasszal újra kihajtanak és ősszel újra lehullanak. A virágok újra kinyitnak és újra elhervadnak. Újra jön a tavasz, újra jön a nyár, újra jön ősz és újra jön tél. És Te természetesen azt mondod erre, hogy nem is lehetne másként, mert így van ez jól. Miért vagy úgy kétségbeesve tehát, hogy újra elölről kell elkezdd az életedet?- teszi fel a kérdést Wass Albert most nekünk, a megújulás időszakában. Különösen aktuális ez, gondolva a húsvéti keresztre, a hosszú „tavaszi” szünetre, mely után megújulva kezdhetjük el a félév második negyedét. Megújulva testben, lélekben. Az idei szemeszter második Ítélete is a tavaszt, a megújulást várva született.

Szerkesztőink ebben számban annak jártak utána, hogy miként lehet a karriert és a tanulást összeegyeztetni a családdal, gyermekvállalással. A témát több oldalról is körüljárták, hiszen Pogácsás Anett Tanárnővel készült interjúnkban, Titeket kérdeztünk és Esélyegyenlőség rovatunkban is különböző megközelítésekből vizsgálódtak.

Együtt szurkolhattunk és örülhettünk hallgatótársainknak a tudományok és a sport terén is, így figyelmetekbe ajánljuk a XXXI. OTDK-ról és a Vízilabda Bajnokságról készült beszámolókat.

A második szám elkalauzol minket az Országháztól egészen Amerikáig, Kultúra&Kritika rovatunk pedig kielégíti a könyvbarátok, színházrajongók és filmkedvelők igényeit. Mindezek mellé friss kürtöskalácsot és tésztakülönlegességeket ajánlunk! Élménydús olvasást kíván az Ítélet Szerkesztősége!

Balázs Beáta, Hajdu Rita A PPKE JÁK HÖK TÁMOGATÁSÁVAL

TARTALOM Elmélkedés Alessandro atyával 2

Vonzások és változások 15

„Megtisztelő volt, hogy egyből szabad kezet kaptam, engedték, hogy önállóan alakítsam az óráimat” – Interjú Pogácsás Anett Tanárnővel 3

Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból 15

Mint-a-Parlament 5 Sikerekkel gazdagon zártuk a XXXI. OTDK-t 5 Széchenyi-díjas Dr. Varga Csaba professor emeritus 7 Az amerikai álom – egy magyar joghallgató szemével 7 Váratlan évkezdet a Vatikánban 9 Titeket kérdeztünk 10 „Semmi sem lehetetlen” – avagy hogyan legyen az ember egyszerre egyetemista és anya 11 Mi köti össze az Erasmust a karrierrel? 12 Pázmány Szalon 13 The ‚D’ is silent, hillbilly 14

Anna Karenina 16 Könyvajánló – „Csak múlásunk törvény…” 16 Versek 17 A vizek ura 18 A mi kemény-legényeink 19 „A könyveknek egyedi története, hangulata van.” 20 A „Haza Háza” 21 Pasta. e basta – avagy csak a tészta és más semmi! 23 Kürtöskalács a körtéren 23 A kamaszkor gyönyörei

24

Mi vár egy nőre, ha kikerül az egyetem védőszárnyai alól? 25 „A jogászképzés nem tölti be funkcióit” 27

Főszerkesztők: Balázs Beáta, Hajdu Rita Online felelős: Hoffmann Zsolt Korrektor: Gottlieb Péter Szakmai tanácsadó: Dr. Koltay András Szerzőink: Ádám Flóra Julianna, Balogh Blanka, Fedor Zsuzsanna Réka, Hoffmann Zsolt, Kalász Veronika, Karczub Eszter, Kiss Lúcia, Kurucz. Á. Konrád, Orosz Cintia, Szabó Tamás, Szatmári Anna, Szigeti Imola, Teleki Levente, Tompai Nikolett, Tóth Krisztina, Tóth Máté Rabán, Varga János Készült: Vareg Hungary Kft. (www.vareg.hu)

2

2013/április

Elmélkedés Alessandro Atyával „Mert ahol a kincsetek, ott lesz a szívetek is.”

(Lk 12,34) A Bibliában ez a mondat az igazi kincsről szóló részben található. De mit is jelent ez? Mi valójában az igazi kincsünk? Sok pénz, márkás ruha, piros Ferrari, villa a Gellért-hegyen? A Szentírás szerint nem, de ha jobban belegondolunk, mi is rájövünk, hogy nem erről van szó. Igaz, hogy a pénz boldogít, hiszen általa nem szenvedünk hiányt semmiben, de ha szívünk mélyére nézünk, érezzük, hogy a teljes boldogságot nem adja meg nekünk. Azt csakis a Megváltón keresztül tudjuk elérni. A földi javak – égi javak ellentétpárt bizonyára mindenki sokat hallotta már hangoztatni, de tényleg van alapja, valóban többet ad nekünk az igazi kincs.

Ha azt szeretnénk, hogy ez ne csak egy elméleti, megfoghatatlan dolog legyen, hanem mi magunk is felismerjük, mindenképp olvassuk el Alessandro Atya értelmezését egyik kedvenc evangéliumi szakaszáról.

Ha végignézünk egy napunkon, látjuk, hogy amiben értéket találunk, arra nem sajnáljuk időnket, pénzünket, energiánkat. Télen elmegyünk síelni, hétvégén moziba, vizsgaidőszakban pedig lemondunk mindenről, hogy a tanulásra minél több időt tudjunk szánni. Életünk tele van ilyen kincsekkel, és nem szoktuk az időnket kevésbé jelentős dolgokra pazarolni. Jézus, aki jól ismeri az embert, többször hangsúlyozza azon lényeges képességét, hogy meg tudja különböztetni a fontosat a nem fontostól, és arra fordít időt, ami igazán számít.

Az eredendő bűn miatt megfigyelhető egyfajta rendetlenség a világban, folyton megjelenik a bálványimádás. A legtöbb embernek megvan a saját bálványa, melyet istenként imád. Vannak, akik egész életüket a családnak, a karriernek, az egészségnek, a sportnak vagy épp egy háziállatnak szentelik. Ezen dolgok nem feltétlenül rosszak, sőt általában jók, de fontos, hogy ne elégedjünk meg csak ezekkel. Ugyanis amikor valami kellemes dolog történik velünk, sikereket érünk el, boldogság tölt el minket, választhatunk, hogy maradunk-e azon a szinten, melyen egyébként jól érezzük magunkat, vagy tovább keressük-e az emberi javakon túlmutató, valódi boldogságot. Ha őszintén magunkba nézünk, látjuk, hogy Istenre, a végtelen értékek közvetítőjére vágyunk igazán. Jézus észrevette, hogy sok ember azért nem követi, mert másra figyel, nem Ő az életükben az első, hanem a saját kincsük, melyet jobban szeretnek, mint a jelenlévő Istent. Állítani mindenki tudja, hogy neki Isten a legfontosabb, de a gyakorlat sokszor nem ezt tükrözi. Időt kell hagyni az Úrra. Látni kell, hogy az ember méltósága nem csak olyan dolgokban rejlik, mint például ötöst kapni egy vizsgán, megtalálni az igaz szerelmet, vagy meggazdagodni. Ezek sem elhanyagolhatóak, de a szívünk többre vágyik. Jézus e szavakkal arra buzdít minket, hogy tisztázzuk, mi ez a több. Az ember reményét korlátolt földi javakba helyezi, de sokszor azt érzi, hogy nem megy neki semmi. Valójában Jézus az, aki leghőbb vágyainkat be tudja tölteni. Életünkben sokszor nincs hely Krisztusra, de amikor úgy érezzük, hogy nem elégszünk meg bálványainkkal, nyitottá kell válnunk az örök értékek megkeresésére. Mindig egyre többre vágyunk, valami korlátlanra, amely lelki szomjunkat ténylegesen oltja.

Jézus az, akire a legjobban szükségünk van, Ő a végtelen, a legfontosabb.

Kiss Lúcia

Portré

Ítélet

„Megtisztelő volt, hogy egyből szabad kezet kaptam, engedték, hogy önállóan alakítsam az óráimat” Interjú Pogácsás Anett tanárnővel Február utolsó napján, a Karrier Iroda szervezésében vitaest volt Pályakezdés nőknek címmel (lásd az erről szóló beszámolót szintén ebben az Ítéletben).

Ezen alkalomból mások mellett Pogácsás Anett is beszélt tapasztalatairól, akit most részletesebben is kikérdezünk. A következő megállapítások mind igazak rá: egyetemünk volt hallgatója és jelenlegi oktatója. Adjunktus a Magánjogi és Kereskedelmi Jogi Tanszéken. Az általa tartott órákra mindig pár pillanat alatt betelik az összes hely. Korábban a Kutatásszervezési és Külügyi Iroda koordinátora volt, de máig fontos szerepet tölt be a Karon az oktatáson kívül is: ő az Országos Tudományos Diákköri Tanács kari titkára, a kari TDK felelős és a tehetséggondozó program egyik vezetője is. Az egyetemen kívül is sok szál fűzi a jogtudományhoz: tagja a Magyar Szerzői Jogi Fórum Egyesületnek, a Magyar Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Egyesületnek és a Szerzői Jogi Szakértő Testületnek illetve a Médiatudományi Intézet szakértője. Nem mondhatni, hogy unatkozna, és az imént felsoroltak még jócskán nem jelentik a teljes életét. Mellette ugyanis a családi életére is szentel elég időt és energiát.

Mint az biztos sokaknak feltűnt, nyárra várja első gyermekét. Az Ítélet mostani témája: család és karrier. Az interjún keresztül bepillantva a tanárnő életébe, jó példát látunk arra, hogy miként lehet ezt a kettőt összeegyeztetni, ügyesen megoldani, hogy egyik se kapjon túl nagy hangsúlyt a másik rovására.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Pázmány egy visszatérő motívum a tanárnő életében: itt tanult, itt tanít, és még a férjével is itt ismerkedett össze.

Haladjunk azonban szépen sorban, először is, kérem, meséljen kicsit arról, miért épp a Pázmány mellett döntött!

Az óvodától a gimnáziumig görög katolikus intézményekbe jártam Hajdúdorogon, a szülővárosomban, így – főként katolikus volta miatt - egyértelmű volt számomra, hogy ha jogi egyetem, akkor a Pázmány.

Továbbá a nővérem egyik barátnője idejárt az első évfolyamra, és sok jót mesélt róla.

Egyébként az orvosin is gondolkoztam… Úgy tűnhet, mintha kizárólag a doktori titulus megszerzése lett volna a célom a pályaválasztáskor, de az igazság az, hogy kedvenc tantárgyaim a biológia és a kémia voltak, ami indokolhatta az orvosit, másrészt történelem fakultációra jártam és rendszeresen prózamondó versenyeken vettem részt, ezek a tények pedig a jog irányába tereltek. Végül a jogra esett a választásom, beadtam hát a jelentkezésemet. Akkor még szóbeli felvételi is volt, és az is számított, hogy hittant és latint tanultam a középiskolában. A családban előttem egyébként soha senki nem volt jogász, de nagyon örülök, hogy végül így döntöttem.

Ennek mi is örülünk! Tanulmányai egy részét külföldön végezte. Mik a tapasztalatai a holland, illetve a cambridge-i oktatásról?

PhD-s hallgatóként alkalmam nyílt egy éven át a hollandiai Nijmegenben tanulni Erasmus ösztöndíjjal. Fantasztikus élmény volt, ráadásul a PhD-seket hazatérésük után nem várja itthon vizsgák tömkelege.

Egy évre mentem ki, ami nagyon jól telt, de ennyi idő pont elég volt. Ezalatt fejlődött a nyelvtudásom, sok tapasztalatot szereztem, és remek közösségbe kerültem. Nemcsak a hollandok, hanem az összes többi odautazó diák kultúráját is megismertem, sőt az ottani oktatási módszert is meg tudtam figyelni, hiszen akkor már ilyen szemmel is követtem az órák menetét. Nijmegen után lettem Erasmus koordinátor a Kutatásszervezési és Külügyi Irodánál.

Cambridge-i diplomámat 2010-ben itt, Magyarországon szereztem. A Pázmánynak volt egy szoros együttműködése

a Cambridge-i Egyetemmel, ennek keretében idejöttek órákat adni az ottani oktatók. A kétéves képzés angol nyelven folyt, és a végén brit értelemben vett diplomát adott. Egyébként a férjem is elvégezte a kurzust, csak más évfolyamon. Ez a lehetőség sajnos pár éve megszűnt.

Oktatók számára is létezik csereprogram.

Münchenbe Erasmus koordinátorként, külügyi kapcsolatos gyakorlat céljából jutottam ki, és ezt összekötöttem egy kutatóúttal, a szerzői jogról gyűjtöttem anyagot az egyik legnagyobb, szellemi alkotások jogára specializálódott könyvtárban, amely pont Münchenben található.

Ha valaki Pogácsás Anett önéletrajzát olvassa, láthatja, hogy léptennyomon kapcsolatba került a TDK-val, OTDK-val… (a pár hete, Szegeden megrendezett OTDK-ra kijutó pázmányos csapatot is a tanárnő fogta össze – a szerk.)

Jelenleg Tóth Tihamér kutatási dékánhelyettes úr vezetésével én vagyok a Kutatásszervezési és Külügyi Irodánál a TDK felelős, illetve az OTDT kari titkára, Szilágyi Pál segítsége mellett. Ám a tudományos diákköri kutatással már évekkel korábban, hallgatóként kapcsolatba kerültem.

Az egyetemi életből próbáltam minél jobban kivenni a részem, főleg tanulmányi szempontból. A mi időnkben még minden diáknak két évfolyamdolgozatot kellett beadnia, én az elsőt állambölcseletből írtam Horkay Hörcher Ferenc tanár úrhoz, a másodikat pedig polgári jogból Tattay Leventéhez, aki azt tanácsolta, hogy ennek keretében foglalkozzak szerzői joggal. Ekkor még nem tudtam, mi az pontosan, még nem is tanultuk, éppen ezért ez a dolgozat még a személyiségvédelem témaköréhez kötődött, mert nem mertem belevágni az ismeretlenbe. Később aztán az ő biztatására TDK dolgozatot írtam szerzői jogi témában. A kari fordulóról továbbjutottam az országos döntőbe, ekkor ötödéves voltam.

2013/április

3

Ítélet

Portré

Nem igazán akartam részt venni rajta, mert a kétévente megrendezett OTDK pont a záróvizsgáim környékére esett, és Győrben tartották. A tanár úr azonban addig győzködött, amíg el nem mentem. Odafelé menet emlékszem, a Ptk.-t tanulgattam, mert alig volt két hét a polgári jogi záróvizsgámig. Végül második helyezett lettem, és a vizsga is jól sikerült. Azóta is hálás vagyok Tattay tanár úrnak, hogy rábeszélt az OTDK-ra, nélküle nem hiszem, hogy vállaltam volna, és sok mindent köszönhetek ennek a helyezésnek. Miután minden záróvizsgámat sikeresen letettem, megszereztem a diplomát, nagyon boldog voltam, és ott állt előttem az egész nyár.

Aztán valahogy ismét a Pázmányhoz vezetett az út…

Friss diplomámmal a kezemben hazautaztam Hajdúdorogra pihenni, feltöltődni, és csak a nyár végén állt szándékomban visszatérni Pestre. A továbbiakat illetően két tervem volt: elhelyezkedni egy ügyvédi irodánál polgári jogi vonalon, vagy munkát találni a Mezőgazdasági Minisztériumnál.

Két hete tartott ez a csodálatos nyári időszak, amikor egyik nap megcsörrent a telefon, és édesanyám szólt, hogy engem keresnek a Pázmányról. Hirtelen átfutottak az agyamon a lehetséges opciók: hiánypótlásra fognak felszólítani, nem tettem le egy ötödik záróvizsgát stb. A telefont magamhoz véve, a vonal túlsó végén Jobbágyi tanár úr mutatkozott be. Teljesen megdöbbentem: vajon elfelejtettem elmondani az egyik tételemet a záróvizsgán, vagy tévedés történt, és mégsem szereztem meg a diplomát? Aztán az egyik ámulatból estem a másikba: a tanár úr felkért, hogy tanítsak az egyetemen. Azt mondta, váratlan üresedés történt a Polgári Jogi Tanszéken, és Tattay tanár úr engem ajánlott, akit azóta is áldok ezért, sokat köszönhetek neki. Jobbágyi tanár úrnál az OTDK-n való szereplésem volt a döntő. Egy nap haladékot kértem a gondolkodásra, másnap pedig visszahívtam, hogy szívesen visszatérek a Pázmányra, vállalom a tanársegédi állást. Ezután feljöttem Budapestre, megbeszéltük a részleteket, így munkaszerződéssel a zsebemben izgatottan vártam az év elejét.

Milyen érzés volt a katedra másik oldalán állni?

Megtisztelő volt, hogy egyből szabad kezet kaptam, engedték, hogy önállóan alakítsam az óráimat. Friss tapasztalataim voltak a saját gyakorlataimról, és próbáltam összevegyíteni kedvenc tanáraim stílusjegyeit, ötvözve a saját elképzeléseimmel. Két dolgot 4

2013/április

szerettem volna elérni: egyfelől lásson a csoport gyakorlatot, másfelől a szeminárium segítse a vizsgára való felkészülést.

Az első évben csak akkor vizsgáztattam, ha valakit helyettesíteni kellett. Ilyen esetekben előfordult, hogy ott felelt előttem valamelyik volt évfolyamtársam. Ez kissé kényelmetlen volt, azonban nem lehet minden egyes esetben összeférhetetlenségre hivatkozni. Később szerencsére ez nem jelentett gondot se nekik, se nekem, megmaradt a jó viszony. A szorgalmi időszakban alapvetően gyakorlatvezető vagyok, és szabadon választható tárgyakat oktatok mind a mai napig, de van, hogy előadáson is helyettesítek, illetve a levelezősök esetében több száz fős gyakorlatokat is szoktam tartani.

A tanítást illetően két forrásból merítettem: diákkoromban voltak kedvenc gyakorlatvezetőim, akiknek az óráira mintaként tudtam tekinteni, emellett pedig tanársegédként mindenkinek végiglátogattam az óráját, hospitáltam előadáson is, és összegyűjtöttem, hogy melyik oktatónál mi tetszett a legjobban. Ezen a téren sokat köszönhetek Landi Balázsnak, Szabó Saroltának és Éles Anitának. Érdekes ellentmondás, hogy a nővérem pedagógusnak tanult, de más területen helyezkedett el, sosem tanított, nekem pedig ez anno eszembe sem jutott, aztán egyszer csak mégis én találtam magamat a katedrán, és nagyon szeretem. Bár a vizsgaidőszak nem a szívem csücske, és igazából diákként jobban szerettem, mert ott rajtam múlt a dolog, most meg nem. Az oktatás mellett TDK titkár vagyok, amit szintén nagyon élvezek. Erasmus koordinátor is szerettem lenni, mert sok kedves emberrel kerültem és kerülök kapcsolatba. Eltökélt szándékom visszajönni, tanítani a babázás után, bár legalább egy évig biztosan otthon maradok majd vele.

Jól látszik, hogy remekül megtalálja a közös nevezőt a hallgatókkal, de hogy kezelte a kapcsolatot azokkal a kollégákkal, akik azelőtt a professzorai, tanárai voltak?

Mindnyájan nyitottak, kedvesek és segítőkészek voltak, és rögtön kollégaként kezeltek. Nem csak a Polgári Jogiról, de más tanszékekről is sokan segítettek. Nagyon szeretek ennek az oktatói közösségnek a tagja lenni! Bár furcsán hangozhat, de a legnehezebb a nagy professzorokkal való tegeződés volt.

Milyen szakmai tevékenységeket végez az egyetem falain kívül?

Szakértői tevékenységet folytatok a szakterületeimen (szerzői jog és a médiajog). Egy-

részt tagja vagyok a Szerzői Jogi Szakértő Testületnek. Amikor felmerül egy érdekes szerzői jogi kérdés, és én kapok felkérést a Testülettől, egyeztetnek velem, hogy vállalom-e az ügyben szakvélemény készítését.

Ha igen, az eljáró háromfős tanács másik két tagjával általában e-mailen, majd személyesen is egyeztetünk, és elkészítjük a szakvéleményt. Ezen kívül a Médiatudományi Intézet számára is több szakértői anyagot készítettem, illetve az új médiajogi tankönyv (Magyar és európai médiajog) összeállításában is közreműködtem. Ez szerencsére olyan szakma, hogy nem mindig kell hozzá fizikai jelenlét, alapvetően elég egy laptop. Persze oktatni személyesen kell, és egyébként sem árt, ha könyvtárba járunk, vagy részt veszünk egy-egy konferencián, de a nagy részét lehet távmunkában is végezni. A kisbaba megszületése után e munkáimba mértékkel fogok visszakapcsolódni, az elején biztos, hogy ő lesz a főszereplő, de aztán a kutatásnak is szeretnék újra nagyobb figyelmet szentelni. A férjem ügyvéd, de sokszor tudunk együtt dolgozni. Szerintem két jogász jó párosítás, mert bár nem ugyanazt csináljuk, gyakran tudunk egymásnak segíteni. És akkor térjünk is át a mostani Ítélet másik vezérfonalára: kérem, mutassa be a családját!

A férjem szintén pázmányos volt, a felettem lévő évfolyamba járt, de itt még an�nyira nem ismertük egymást. 2009 márciusában találkoztunk szintén az egyetemen, tényleg az isteni gondviselésnek köszönhetően. A cambridge-i kurzus felelőse a kar részéről Pünkösty tanár úr volt. Mivel pont nem ért rá, és akkoriban én voltam a Külügyi Iroda koordinátora, megkért, hogy helyettesítsem a diplomaosztón. A férjem is ott állt a frissdiplomás „cambridge-i” diákok sorában. A rendezvény után mindenki átment a fogadásra, ahol szóba elegyedtünk, és egyeztettük, hogy ki melyik évfolyamba járt. A szerencsés találkozásból házasság lett 2011 szeptemberében. Az esküvőnk a budapesti Szent Család plébánián volt, és pont a Család Évében. Jó volt, hogy a kollégák közül is sokan el tudtak jönni, megható volt ott látni a Kar vezetőit, a nagy professzorokat, a fiatal kollégákat és a volt oktatókból lett barátnőket is. A ceremónia után – nevemhez illően – egy kis pogácsázást tartottunk a templomkertben, és persze utána egy nagy lagzit a családdal, barátokkal. Családunk a nyáron új taggal fog bővülni, akit nagyon várunk. Most nemrég derült ki, hogy kisfiú. Egy jó tanárember gyermekéhez méltóan nem szorgalmi idő-

Portré | Aktuális

szakban, nem vizsgaidőszakban, hanem a nyári szünetben érkezik, máris jól tudja a dolgát. Ha elég nagy lesz, tényleg vissza szeretnék jönni tanítani. A Pázmány különösen családbarát, sok kollégának van kisbabája, kisgyereke.

Az interjú végére érve egészen világossá vált számomra, hogy a Jóisten végig a tenyerén hordozta a tanárnőt, de ehhez az ő kitartása, szorgalma, nyitottsága és optimizmusa is kellett. Az Ítélet egész szerkesztősége nevében

Ítélet

sok örömöt és boldogságot kívánunk neki ezután is, és gratulálunk az új kis családtag érkezéséhez!

Kiss Lúcia

Mint-a-Parlament 2013. március 14-én az Országház Közönségszolgálati Osztálya az első országgyűlési szimulációs tesztprogram keretében rendezte meg Mint-a-Parlament nevű rendezvényét. A programon hat egyetem hallgatói képviseltették magukat: a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara, a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara, a Budapesti Corvinus Egyetem, a Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kara és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara. A tesztprogram lényege, hogy a hallgatók közelebbről is megismerhessék a törvényhozás folyamatát és bepillantást nyerhessenek a plenáris és bizottsági munkába. Az első megmérettetés a 14-ei Tréningnap volt, ahol a csapatok előzetes feladatok teljesítése után vehettek részt.

Húszfős frakciókat alkotva a design és frakcióprogram elkészítése után törvényjavaslatot kellett írni tetszőleges témában.

A szervezők az elkészült javaslatokat és programokat a szimulációs játék előtt szétküldték a csapatoknak, hogy felkészülhessenek az „országgyűlési vitára”.

Egyetemünk frakciója a Keresztény Fiatalok a Jövőért Párt nevet választotta magának, melynek tagjai főként alkotmányjog iránt érdeklődő hallgatókból verbuválódtak. A KFJP a sportról szóló 2004. évi I. törvény, valamint az ez-

zel összefüggő törvények módosításáról nyújtott be javaslatot, különös tekintettel a szurkolói kártya bevezetésére, a sportrendezvényekről való kitiltás idejének meghosszabbítására, valamint a veszélyes üzemnek minősülő sportrendezvények-

re. A felkészülésben Csink Lóránt, Hajas Barnabás, Kurunczi Gábor és Varga Ádám Tanár Urak segítettek.

Az Tréningnap helyszínéül az Országház Delegációs Terme szolgált. A megnyitó és a szakmai előadások után következett az általános vita, ahol a bemutatott törvényjavaslatokhoz lehetett kérdéseket intézni, azokat kritikával illetni, vagy méltatni. A vita lezárásaként szavazásra került sor: a három legtöbb szavazatot kapott frakció kormányt koalíciót alkothatott. A KFJP a negyedik helyezést érte el szavazatai számával, így az ellenzéki oldalon indulhat a tesztprogram második állomásán, az Ülésnapon. Az Ülésnap április 18-án kerül megrendezésre az Országház Felsőházi Termében, melynek plenáris ülésén a kormányoldalra került javaslatokról vitázhatnak a résztvevők.

Mivel az előkészítést és lebonyolítást is a vártnál nagyobb figyelem kísérte, az Országgyűlés Hivatala ígéretet tett, hogy a program a jövőben félévente kerül majd megrendezésre. Az Ülésnapról következő számunkban tudósítunk!

Hajdu Rita

Sikerekkel gazdagon zártuk a XXXI. OTDK-t 2013. március 25-27. között került megrendezésre a XXXI. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Állam- és Jogtudományi Szekciója. Az OTDK már fél évszázada hallgatók, oktatók és intézmények kiemelkedő-

en fontos tudományos megmérettetése. Ezen rangos diákversenynek idén a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara adott otthont. A konferencián az ország jogi karainak legtehetségesebb hallgatói képviseltet-

ték magukat, így nem meglepő, hogy számos remek előadást hallhattunk.

A napfény városa hóesésbe burkolózott, így nem igazán volt sok lehetőségünk gyönyörködni benne, ám a szegedi vendéglátás kifogástalannak minősít2013/április

5

Ítélet

Aktuális

hettük a regisztrációtól, az állófogadáson át, egészen az eredményhirdetésig. Pázmányos csapatunk gondoskodott az izgalmas versenynap estéjén rendezett összejövetel hangulatáról.

A 34 tagozatban dolgozó zsűri a legtöbb első helyezést Pázmányos hallgatóknak ítélte oda – szám szerint 9 első helyezést nyertek el hallgatóink, számos második, harmadik helyezés, különdíj és legjobb opponensi díj mellett. Dr. Pogácsás Anettnek, mind kari TDK titkárnak, mind több első és különdíjas pályamű konzulensének, rengeteget köszönhet Karunk az elért sikerekért.

A verseny köszöntőjében mindenki olvashatta azt, hogy a tudományos diákköri munka fontossága messze túlmutat az országos konferenciákon megszerzett helyezéseken és díjakon, illetve a karok között fennálló többé vagy kevésbé megalapozott rangsorokon: az egyetemi oktatók és tudományos kutatók elsődleges utánpótlási forrásává vált, személyes és szakmai kapcsolatokat épít, sokoldalú és művelt szakembe-

reket képez. Mindezek felett azonban értéket teremt és közvetít: a világot megismerni és jobbá tenni kívánó ember humánumát.

Weiszburg Tamás, az Országos Tudományos Diákköri Tanács alelnöke így fogalmazott: „Az a fontos, hogy itt vannak, nem az, hogy ki mit kap!”. Az Országos Tudományos Diákköri Tanács alelnöke felhívta a résztvevők figyelmét: az a lényeg, hogy milyen kapcsolatokra tettek szert a konferencián. Megköszönte a szervezők, a zsűritagok, a felkészítő tanárok munkáját. Kiemelte: a megjelentek egy olyan felnövő értel-

miségi csoport tagjai, akik egységesen tudnak majd hatni az országra. Meg kell találniuk a kapcsolatokat más tudományágak fiatal képviselőivel, hiszen ők lesznek az a „krém”, akik képesek egységes bevonatot adni a társadalom tetején, hogy 10-15 év múlva Magyarország valóban egy jobb, és békésebb ország lehessen.

Az ünnepség végén az SZTE ÁJTK dékánja, a XXXI. OTDK Állam- és Jogtudományi Szekciójának elnöke, Szabó Imre a következő konferencia rendezési jogának jelképes stafétabotját átadta a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Kara számára, ami a 2015. évi rendezvénynek ad majd otthont. Ezen több olyan újdonságot is szeretnének bevezetni, melyeket közös munkával, a kari műhelyek diákköri bizottságaival, tanácsaival és a kollégák közreműködésével alakítanak ki. Az elkövetkezendő két évben szakmai konzultatív fórumot tartanak. Sok mindent meghagynak a régi korszakból, de nagyon sok újítást vezetnek be.

Szigeti Imola

OTDK eredmények Agrár- és szövetkezeti jog tagozat Az I. helyezettnek járó díjat nyerte Zlinszky Péter, konzulens Dr. Lábady Tamás és Dr. Kurucz Mihály (PPKE)

Büntető (anyagi) jog III. tagozat Lőrinczy György, Csongrád megyei főügyész különdíjasa Bálint Bettina, konzulens Dr. Belovics Ervin (PPKE)

Alkotmányjog I. tagozat Az Országos Bírósági Hivatal különdíjasa Márton András és Tőzsér Tamás, konzulens Dr. Hajas Barnabás (PPKE)

Infokommunikációs jog tagozat A Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság különdíjasa Jakubecz Viktória, konzulens Dr. Varga Zs. András (PPKE) Az I. helyezettnek járó díjat nyerte: Bodnár Katalin, konzulens Dr. Szabó Sarolta (PPKE)

Alkotmányjog II. tagozat A legjobb opponensi díját nyerte: Szabó Levente (PPKE) Az I. helyezettnek járó díjat nyerte Bakó Beáta Csilla, konzulens Dr. Fekete Balázs (PPKE) 6

2013/április

Jog- és állambölcselet I. tagozat II. helyezettként végzett Sas Andrea, konzulens Dr. Paksy Máté (PPKE)

Jog- és állambölcselet II. tagozat A legjobb opponensi díját nyerte: Tóth Máté Rabán (PPKE) Az I. helyezettnek járó díjat nyerte Horváth Gábor, konzulens Dr. Könczöl Miklós (PPKE) Közigazgatási jog III. tagozat A legjobb opponensi díját nyerte: Pátkai Nándor (PPKE) III. helyezettként végzett Csáki Petra, konzulens Dr. Hajas Barnabás (PPKE) Kriminológia tagozat A Magyar Kriminológiai Társaság különdíjasa Mészáros Péter, konzulens Dr. Tamási Erzsébet (PPKE)

Aktuális | Szabályok

Munkajog tagozat III. helyezettként végzett Hrecska Renáta, konzulens Dr. Gyulavári Tamás (PPKE) Nemzetközi jog tagozat A Szegedi Közjegyzői Kamara különdíjasa Kovács Anna, konzulens Dr. Varga Réka (PPKE).

Pénzügyi jog I. tagozat Szentes város különdíját nyert Ghira Márton, konzulens Dr. Csehi Zoltán (PPKE) Az I. helyezettnek járó díjat nyerte: Simon Barnabás, konzulens Dr. Szilágyi Pál Béla (PPKE) A Gazdasági Versenyhivatal Versenykultúra Központja által a legjobb versenyjogi tárgyú dolgozat különdíját nyerte: Simon Barnabás

Pénzügyi jog II. tagozat A legjobb opponensi díját nyerte: Kollár Kristóf (PPKE) II. helyezettként végzett Tőzsér Tamás János, konzulens Dr. Szilágyi Pál Béla (PPKE) Polgári jog II. tagozat III. helyezettként végzett Péter Ákos, konzulens Dr. Koltay András és Dr. Reindhardt Ákos (PPKE) Az I. helyezettnek járó díjat nyerte Kovács Zsófia, konzulens Dr. Jobbágyi Gábor (PPKE) Polgári jog III. tagozat A Magyar Ügyvédi Kamara különdíjasa Kovács Krisztián, konzulens Dr. Pogácsás Anett (PPKE) Az I. helyezettnek járó díjat nyerte: Vajna Zita Barbara, konzulens Dr. Lábady Tamás és Dr. Pogácsás Anett (PPKE)

Ítélet

Polgári jog IV. tagozat Az I. helyezettnek járó díjat nyerte Takó Sándor, konzulens Dr. Pogácsás Anett (PPKE) Polgári jog V. tagozat Az I. helyezettnek járó díjat nyerte: Ujhelyi Dávid, konzulens Dr. Pogácsás Anett (PPKE) Polgári eljárásjog tagozat A legjobb opponensi díját nyerte: Gelencsér Dániel (PPKE) Darák Péter, a Kúria elnökének különdíjaként 1 hetes szakmai gyakorlatot nyert a Kúria elnöke mellett Veres Mária, konzulens Dr. Harsági Viktória és Dr. Horváth E. Írisz (PPKE)

Széchenyi-díjas Dr. Varga Csaba professor emeritus Minden évben március 15-én adják át a tudományos élet kiemelkedő képviselőinek elismerésére a Széchenyi-díjakat. Jogászt utoljára 2004-ben díjaztak ezzel az állami kitüntetéssel, akkor Dr. Vékás Lajos részesült ilyen elismerésben. Idén – a díj negyed évszázados fennállása során a jogtudósok sorában nyolcadikként – Dr. Varga Csaba, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, Egyetemünk profes-

sor emeritusa vehette át a díjat. Dr. Varga Csaba egyike Karunk alapítóinak, megalakulásától 2011-ig vezette az akkor Kiválósági Helyként elismert Jogbölcseleti Intézetet. A kitüntetést a jogelmélet valamennyi területét felölelő, nemzetközileg is számon tartott több évtizedes tudományos, kutatói munkássága, eredményes oktatói, közéleti tevékenysége, példaértékű életpályája elismeréseként ítélték oda.

Saját büszkeségünk, hogy a kutatóegyetemi rangra pályázó Pázmány Péter Katolikus Egyetem két évtizedes fennállása óta Karunk képviselője részesült elsőként e legmagasabb tudományos elismerésben.

Szerkesztőségünk ezúton gratulál a Professzor Úrnak!

Az amerikai álom – egy magyar joghallgató szemével Szuper munka New York államban, nyelvgyakorlás, külföldi barátok, álomfizetés, trópusi nyaralás, éjjel igazoltató seriff, hurrikánszezon, aligátorok, delfinek... Csupa felejthetetlen élmény, amiért érdemes volt kiutaznom e kontinensnyi országba.

Már régóta terveztem, hogy szerencsét próbálok az Újvilágban. Fűtött a kalandvágy. Jelentkeztem hát a Camp Counselor USA cégnél, mely nappali tagozatos hallgatók számára közvetít nyári munkát amerikai gyerektáborokba. Föltettem az önéletrajzomat, majd az állásinterjú kö-

vetkezett. Mindez angolul. Több pozíciót is megpályáztam: a camp counselor a táborozó gyerekekre felügyel, vagy épp apacs törzsfőnökként játszik velük; ám végül a support staff (tábori kisegítő személyzet) munkakörre nyertem felvételt a New York állambeli Berkshire Hills 2013/április

7

Ítélet

Szabályok

Emanuel Camps-ben. Lelkesen készültem a nyárra: „rágyúrtam” az angolra, fölvettem a kapcsolatot a leendő kollégákkal, és beadtam a vízumkérvényt. Az USA Bevándorlási Hivatalának űrlapján ilyen kérdések szerepeltek: „Tagja-e terrorista- vagy gerillacsoportnak? Elkövetett-e már népirtást vagy más el nem évülő bűncselekményt?”

Tavasszal megkaptam a J1-es vízumot az Egyesül Államok Nagykövetségén, a Szabadság téren. Gyorsan letettem a vizsgákat az egyetemen, s június 5-én nekivágtam a nagy kalandnak. Mikor reggel a reptéren elbúcsúztam édesanyámtól és a bátyámtól, belém hasított a gondolat, hogy hónapokig nem fogom látni őket. Nagyon kimerített a kilenc órás repülőút New Yorkba, és furcsa volt a jetlag is. (Hiába éreztem úgy, hogy „nekem már este van”, a hatórás időeltolódás miatt ezen a földrészen még csak koradélutánra járt!) A Kennedy reptéren egy segítőkész magyar fiú várt a CCUSÁ-tól, taxival elvitt Manhattanbe, a hostelbe. Az első éjszakámat itt töltöttem.

Másnap felhívtam Davidet, a táborigazgatót, hogy jöhetnek értem az e-mailben megbeszélt helyre, majd fogtam a bőröndömet s nekivágtam a városnak. Izgultam, mert önállóan kellett eljutnom a Grand Central pályaudvarhoz. Onnan két órát vonatoztam vidékre, Wassaic-ig. Itt várt rám David. Furgonnal elvitt a Berkshire Hills Emanuel Camps-be. Erdő, tó, rusztikus faházak. Gyönyörű volt. A BHEC felnőtt és gyerek táborból állt, mindkét helyen dolgoztam. Egy ötvenfős, egyetemistákból álló nemzetközi team tagja lettem. Tízen voltunk magyarok; akadtak itt mexikóiak, csehek, oroszok, ausztrálok, koreaiak, törökök, és persze helyiek. Egyből összebarátkoztunk, bár a klikkesedés néha zavart.

A vezetőség segített bankszámlát nyitni, s kaptunk Social Security Cardot is (TB kártya). A munka könnyű volt. Egy nap nyolc órát dolgoztunk: hajnalban keltünk, előkészítettük az ételt a táborozó gyerekeknek s a felnőtt vendégeknek, felszolgáltunk, mosogattunk, takarítottunk. Hat nap munka, s egy day off: így ment ez három hónapon át. Nem volt unalmas, hisz sok idő jutott szórakozásra, sportra is. Mikor ráértünk, úsztunk a tóban, a medencében, filmet néztünk a tábor mozijában, buliztunk a közeli disz8

2013/április

kóban, tanultunk baseballozni, biliárdoztunk vagy elbicikliztünk Massachusettsbe, s ugráltunk a lélegzetelállító Bash Bish vízesés szikláiról. Olyan volt, mint egy klassz osztálykirándulás és egy nyaralás keveréke. Ám a legtöbb programot a Nagy Alma kínálta. Ha szabadnapom volt, bevonatoztam New York City-be.

Nem lehet leírni azt az eufóriát, amit a városnézések alkalmával éltem át. A tömeg oly színes volt. Mindenfelé csadoros nők, hászid rabbik, manökenek, turbános szikhek, afro utcagyerekek, járdán térdeplő muszlimok, puerto ricói bevándorlók, vallási fanatikusok, akik arról prédikáltak, hogy „eljő az apokalipszis, mert Obama a patás ördög...”. Huszonnyolc metróvonal van, a kocsikban légkondi üzemel. Egy vonaljegy $2,5. Nagy élmény volt látni az ENSZ palotát, melyről nemzetközi közjogból tanultam. Ámuldoztam a Broadway fényei, a híres Fifth Avenue, a Szabadság szobor, a kínai negyed és a többi nevezetesség láttán. Az Empire State Building 102. emeletéről szédítő kilátás nyílt a felhőkarcolók dzsungelére, a párhuzamos utcákra és a Central Park zöld négyszögére. Micsoda gazdagság mindenütt! Augusztusban a főnökünk jutalomból elvitt Bostonba, ahol megnéztük a Harvardot. A világ leghíresebb egyeteme mellett, egy internet caféban vettem fel a Neptunon az őszi félévre a tantárgyakat.

Sokan kérdezik tőlem, milyenek az amerikaiak? Nos, kedvesek, bár legtöbbjük kissé műveletlen. Egy műszak után felolvastam a People magazinból az idős, gyengénlátó vendégeknek, s megkérdezték, honnan jöttem; azt hitték, Európa az egy ország! S mikor meséltem a bronxi kollégáimnak, hogy nálunk a jogi egyetemen latin nyelvet kellett tanulni, nem értették, miért fontos „mexikóiul” tudnia egy magyar ügyvédnek. Hát ennyire tájé-

kozatlanok.

A nyár végén lecsapott Irene a Keleti Partra. Evakuálni kellett a tábort. Pár napig Great Barringtonban húztuk meg magunkat, míg elvonult a térségből a pusztító hurrikán.

Szeptember 7-én lejárt a szerződésem. Megkaptam az alapfizetést ($1.290) és a borravalót, összesen 4.000 dollárt (kb. 860.000 Ft). Az utolsó munkanapomon kijött hozzám a bátyám. Bérelt kocsival fedeztük fel a Keleti Partot: Philadelphia, Virginia, Maryland, Észak-, Dél-Karolina, Georgia... A fővárosban, Washington D.C.-ben megnéztük a Fehér Házat és a kétkamarás parlamentet, a Capitoliumot. A tíz tagállam közül leginkább Florida tetszett buja pálmafáival, cukorfehér tengerpartjaival és mocsaraival. Az autóút mellett lefilmeztünk pár vadonélő aligátort, ám sajnos nem láttunk floridai pumákat. Az óceánra épült úton egészen Key Westig autóztunk, mely a kontinentális USA legdélibb pontja. Kuba innen már csak kilencven mérföld. Miamitól délre úsztam egy Cayo nevű, aranyos delfinlánnyal. Másnap nem találtunk szállást a bátyámmal, így a kocsiban aludtunk az óceán partján. Nehezen jött a szemünkre álom, hiszen itt a trópusi éghajlaton még éjjel is csak ritkán megy le a hőmérséklet 86 Fahrenheit (30° C) alá, nem beszélve a millió moszkítóról. Éjfél körül aztán egy tagbaszakadt seriff ébresztett minket, és kérte a papírjainkat.

Tanácstalanul nézett föl az útlevelünkből: hol a fenében van az a „Hungary”? Szerencsére nem bírságolt meg, amiért a parton aludtunk. Sőt még útba is igazított: azt mondta, öt mérföldre innen, a Cápa szigeten vannak parkolók, ott nyugodtan alhatunk. Pár nappal később épp időben értünk vissza a JFK reptérre, ugyanis közelgett egy újabb hurrikán. Végül szeptember 22-én érkeztünk haza Magyarországra.

Hiányoztam az első előadásokról, szemináriumokról, de úgy érzem, megérte eddig maradni, hisz ez a nyár volt életem legkalandosabb időszaka. Tengernyi élményben volt részem, sokat fejlődött az angolom, és mindez csupán egy repülőjegy áráért! Ígyhát bátran ajánlom a Pázmányos hallgatótársaim figyelmébe ezt a fantasztikus munka-, nyelvtanulási és nyaralási lehetőséget. Éljétek át Ti is az amerikai álmot!

(A Pázmányblogban bővebben is írtam mindezekről.)

Szabó Tamás

Hitélet

Ítélet

Váratlan évkezdet a Vatikánban XVI. Benedek meglepő visszavonulását követően különleges utód került a pápai trónra Néhány, évek óta terjedő találgatáson kívül semmi sem utalt arra, hogy az év első negyedévében gyökeres változások várhatók a Katolikus Egyház legfelsőbb vezetésében. Egészen a betegek idei világnapjáig minden a megszokott rendben zajlott a Vatikánban. Február 11-én délben azonban XVI. Benedek pápa váratlanul bejelentette, hogy megromlott egészségi állapota miatt már nem képes megfelelően ellátni feladatait, ezért a visszavonulás mellett döntött.

Világszerte megdöbbenés fogadta az egyházfő latinul elmondott szavait. A szentszéki sajtóközpont igazgatója, P. Frederico Lombardi bíboros bevallotta, hogy az még a vatikáni dolgozókat is villámcsapásként érte. A február utolsó napján érvénybe lépő széküresedésig eltelt napok XVI. Benedek távozásának előkészítésével, illetve a pápaválasztói gyűlés megszervezésével teltek. Az immár emeritus pápa egyik utolsó döntésének köszönhetően a konklávéval nem kellett megvárni a korábban előírt tizenöt napot, azt a választásra jogosult bíborosok megegyezése szerint már március 12-én megkezdhették. Később vált igazán érdekessé, hogy a száztizenöt szavazójoggal rendelkező bíboros között négy szerzetes is volt. Ketten közülük Jézus Társaságának tagjai, de egyikük betegség miatt távol maradt. A szigorú biztonsági intézkedések mellett a külvilágtól hermetikusan elzárt Sixtuskápolnában megtartott választás a várakozásokkal ellentétben kifejezetten rövid idő alatt eredményt hozott. Mindössze a második napig, az ötödik választási fordulóig kellett várni, hogy valaki megkapja a szavazatok kétharmadát. A pápai trón tekintélyének megőrzése érdekében arról is XVI. Benedek pápa döntött, hogy egyszerű többség még hosszúra nyúlt szavazás esetén se legyen elegendő, de erről ezúttal szó sem volt. Március 13-án este hét óra után néhány perccel felszállt a szavazócédulák elégetéséből származó fehér füst, ami azt jelentette, hogy véget ért a széküresedés időszaka. Így az előd szándékának megfelelően a húsvéti ünnepek

idején már új főpásztor vezeti a Katolikus Egyházat. Miután elfogadta megválasztását, trónra léphetett Ferenc pápa. Személye és névválasztása nem kevésbé meglepő, mint XVI. Benedek visszavonulása.

Az egyházfők sorában kétszázhatvanhatodikként választották meg Buenos Aires érsekét, Jorge Mario Bergoglio bíborost. Az argentin származású pápa több mint ezerkétszáz év után az első nem európai, aki a Föld legnépesebb val-

lási közösségét vezetheti. A kilencvenedik pápa, III. Gergely Szíriában látta meg a napvilágot. Hosszú ideig azonban ez nem keltett meglepetést, hiszen a katolikus egyház korai történetét a kulturális mellett a földrajzi sokszínűség is jellemezte. Az egyház a Közel-Keleten született meg, az első évszázadokban a Földközitenger keleti medencéje és a partvidék volt a meghatározóbb, Észak-Afrikának pedig kiemelkedő szerep jutott. Az amerikai földrész viszont még sohasem adott pápát. Ez mégsem nevezhető érdemtelennek, hiszen a közel másfélmilliárd keresztény csaknem egyötöde Latin-Amerikában él. Ám ennek ellenére Bergoglio bíborost nem említették az esélyesek között, sokkal inkább Sao Paolo érsekét, Odilo Pedro Scherert. Egyházi körökben mégis sokan várták. Egyöntetű vélemény, hogy nyolc évvel korábban az akkor megválasztott XVI. Benedek egyetlen riválisa volt. Nem csak származását tekintve első azonban Ferenc pápa, hiszen ezt megelőzően még soha nem foglalhatta el jezsuita szerzetes Szent Péter székét. Az előzetes találgatásokat kora is megcáfolja. A legtöbben arra számítottak, hogy az ebben

a hivatalban fiatalabbnak számító bíborosok közül kerül trónra valaki, aki aztán akár évtizedekig is vezetheti egyházát. Az új pápa viszont hetvenhat éves, alig fiatalabb, mint elődje volt megválasztásakor.

Különleges a névválasztás is, bár eddigi munkásságát ismerve korántsem meglepő. Az elesettek iránt mindig különösen elkötelezett új egyházfő a szegények védőszentje, Assisi Szent Ferenc után választotta programadásnak is tekinthető pápai nevét. Ezzel a két korábban népszerű nevet összevontan választó I. János Pált nem számítva, Ferenc a 913-tól mindössze egy évig uralkodó Lando óta az első pápa, aki olyan nevet választott, amit korábban egyetlen elődje sem.

Jorge Mario Bergoglio 1936. december 17-én, Buenos Airesben született. A lengyel és német után újra olasz pápát várók számára igazolást jelenthet, hogy Bergoglio olasz emigráns család gyermeke.

Szinte egész eddigi életét az argentin fővárosban töltötte. A helyi egyetemen szerzett vegyészmérnöki diplomát, majd 1958-ban belépett Jézus Társaságába.

Tanult és szolgált Chilében, Mexikóban illetve Spanyolországban is, doktori dis�szertációját Németországban fejezte be.

Pappá 1969-ben szentelték, 1973 és 1979 között már a jezsuita rend argentin tartományának vezetője volt. Néhány éves Córdobai lelkivezetői szolgálatot követően 1992-ben szentelték püspökké, ezzel egyidejűleg kinevezték Buenos Aires segédpüspökévé. Bíborossá II. János Pál pápa kreálta 2001-ben, de már 1997-ben a város koadjutor érseke, vagyis utódlási és más különleges jogokkal felruházott püspöke lett. 2008-tól pápává választásáig Buenos Aires érsekeként szolgált. 2005 és 2011 között az Argentin Püspöki Konferencia elnöki tisztét is betöltötte. A Vatikánban három kongregációnak, valamint a Család Pápai Tanácsának és a Pápai Latin-Amerika Bizottságnak is tagja volt.

Hazájában nagy tisztelet és szeretet övezi személyét. Intelligenciáján, szerénységén és a szegények melletti elkötelezettségén kívül sokakból elismerést váltott ki 2013/április

9

Ítélet

Hitélet | Titeket kérdeztünk

a politikai elittel szembeni bátor kiállása is. Az argentin gazdaság összeomlásakor, 2002-ben nyíltan felszólalt az országban eluralkodó, a nemzet egységét veszélyeztető korrupció ellen. A tüntetések kíméletlen rendőri leverését látva pedig azonnal az elnököt kérte közbelépésre. Jorge Mario Bergoglio érsekként is egy kis lakásban élt és metróval járt hivatalába, ha Rómába kellett repülnie, turistaosztályon tette. 2009-ben létrehozta a barakkvárosok pasztorációjának püspöki bizottságát, mert fontosnak tartotta, hogy az egyház eljusson az Istentől távoli emberekhez, így nem feledkezhetett meg azokról, akik az utolsók voltak Buenos Airesben. Személyiségére jellemző, hogy amikor hívei és munkatársai el akarták kísérni a konklávéra, arra kérte őket, maradjanak otthon, és az utazásra szánt pénzt osszák szét a szegények között. Olasz-argentinként természetes, hogy rajong a labdarúgásért, amikor tehette, a helyszínen szurkolt ked-

venc csapata, az egykor katolikus papok által alapított San Lorenzo mérkőzésein.

Konzervatív teológiai nézeteit ismerve nem várhatóak drasztikus változások az egyház hozzáállását illetően. Ferenc pápa – elődeihez hasonlóan – elutasítja az abortuszt, a fogamzásgátlást, az azonos neműek házasságát és az eutanáziát.

Minden körülmények között küzd azonban a társadalmi igazságtalanságok ellen.

Együttérzést mutat az AIDS-betegekkel, és megrótta azokat a papokat, akik nem voltak hajlandóak megkeresztelni a házasságon kívül született gyermekeket.

Személyét és környezetét is elkerülték az elmúlt évtizedek egyházat érintő botrányai. Emiatt hiteles irányítója lehet az egyház belső megújulási folyamatának, amit sokan el is várnak tőle.

Az új egyházfő fogadtatása a hívek között és a világ nem vallásos része felől is egyértelműen pozitív. Ferenc pápáról elmondható, hogy a legkevésbé sem

megosztó, emberközeli személyiség, aki már első szavaival nagy hatást tett az őt világszerte figyelőkre. Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek a konklávé eredményét értékelve mondta: „Nem az számít, hogy argentin. Az új pápa szuverén egyéniség. Energikus, és odafigyel mindenkire: velem beszélgetve tudta azt is, milyen magyar papok szolgálnak egyházmegyéjében.” Népszerűségét már az első napokban tovább növelte, amikor kifejtette, szegény egyházat szeretne, amely egyúttal a szegények egyháza is. Egyértelmű elvárás a Szentatyával kapcsolatban, hogy építsen hidat az emberek, a hívők illetve a velük egyre inkább távolságtartó Katolikus Egyház között. Jó hír, hogy e várakozás nem csak jogos, de találkozik is Ferenc pápa elképzeléseivel. Minden okunk megvan tehát, hogy optimistán tekintsünk uralkodásának évei elé.

Teleki Levente

Titeket kérdeztünk…

Az életben vannak olyan kérdések, amelyek megválaszolása örök dilemmának számít. Aktuális lapszámunkban is egy ilyen témáról kérdeztelek Titeket. Mit gondoltok, a család és a karrier mennyire összeegyeztethető manapság? Ezzel kapcsolatban vannak-e már elképzeléseid?

Papp Janó (jogász, IV. évfolyam)

A karrier kontra család dilemma elsősorban a nőknél szokott előkerülni, de szerintem egy férfi életében is ugyanúgy terítékre kerül ez a probléma. Nyilván azért járunk jogra, mert szeretnénk egy bizonyos egzisztenciát megteremteni magunknak. Kétlem, hogy az egyetemen tanuló diákok minimálbéren tengődve képzelik el az életüket. Ez azért érthető szerintem, hiszen sajnos nem lehet pénz nélkül élni, viszont csak abból sem. Az igazi természet abban mutatkozik meg, hogy mennyit teszünk meg a szeretteinkért, és mennyit egy Volvo-ért. Személy szerint, ha a karrieremben egy olyan szintre sikerül eljutnom, hogy a gyerekeimnek nem kell nélkülözniük semmit, akkor azt mondom, hogy sikeres lettem. Onnan to10

2013/április

vább viszont nem érdemes magasabb célokért ész nélkül hajtani, egy nagyobb ház, még egy autó, egy drágább nyaralás nem ér annyit, hogy ne legyek ott a gyermekeimnek, amikor szükségük van rám. Szerintem a legtöbb embernél itt csúszik el valahol a dolog, hogy nem látják meg, mikor kell megállni és élvezni azt, amid már megvan.

Erről egyébként az „Ez a mi mesénk” című dal pár sora jut eszembe: A magunk dolga, ami minket érdekel De tiszteletet manapság az érdemel Ahol szép a ház, jó nagy garázzsal Mikor nevettél utoljára anyáddal?

A pénz egy szép napon puszta papír lesz.

Andavölgyi Vivien (jogász, IV. évfolyam)

Az Effemine Egyesület a Fiatal Nőkért diákszervezet tagjaként, vezetőjeként a kérdés mindig is foglalkoztatott. Előadásaink fő kérdése a meghívott vendégeinkhez mindig is ez: működik-e a családalapítás és karrierépítés egyszerre? A válasz pedig az esetek döntő többségében az, hogy ez csak akarat kérdése. Ezzel én is egyetértek, bár a saját életemben a kérdés még nem aktuális.

Ennek ellenére úgy gondolom, már most el kell kezdeni tudatosan készülni arra, hogy mint nő helyt tudjak állni a munkaerőpiacon, és a karrieremet az elképzeléseimnek megfelelően tudjam építeni. Mindezek mellett azonban elképzelhetetlennek tartom, hogy teljes és boldog életet élhessek anélkül, hogy családot alapítsak, gyermeket vállaljak. Úgy gondolom tudatos tervezéssel, jó időbeosztással a balansz a család és karrier között teljes mértékben megteremthető.

Rózsa Bernadett Noémi (jogász, IV. évfolyam)

Ezt a kérdést így nehéz az egyetemről, jelenlegi hallgatóként megítélni. A szakmai gyakorlatok alatt sok családos embert ismerhettem meg. Mind a közigazgatásban és mind közjegyzőként helyt tudtak állni a szakmájukban, valamint családanyaként, családapaként is. Nem állítom, hogy ez könnyű feladat. Kívülről nézve, így a diplomaszerzés előtt, még bonyolultabbnak tűnik, de véleményem szerint teljesíthető feladat. A család és a szakmai sikerek nem zárják ki egymást.

Titeket kérdeztünk | Esélyegyenlőség

Kindelmann Dóra

Sarkadi Dóra

(jogász, IV. évfolyam)

(jogász, IV. évfolyam)

Család vagy karrier, e klasszikus mondhatni örök téma, mely a közvélemény tekintetében is megosztott, meglehetősen nehezen megválaszolható.

Ezzel kapcsolatban először az a kérdés merülhet fel, hogy tulajdonképpen mit is jelent a karrier? Esetleg egy kívánt, dédelgetett cél elérése, melynek során időről-időre egyre magasabb beosztásba kerül az ember. Ugyanakkor számomra karrier lehet az is, ha a lehető legnagyobb odaadással, a magunk örömére azt csináljuk, amit szeretünk, sikeresek vagyunk benne, csillogás, pozíció és minden külcsíntől mentesen. Ezen utóbbinál nem a siker üldözése, egy nehezen elérhető, talán elérhetetlen célért való küzdés a lényeges, melynek során az emberi kapcsolatok kialakítása háttérbe szorul, hanem egy harmonikus, „szimbiózis” kialakítása e kettő között. Véleményem szerint ez teljes mértékben elképzelhető, sőt lehetséges, döntő szempont azonban az élet ezen válaszútjánál a megfelelő társ megtalálása, akit az élet bonyolult, olykor szövevényes ösvényein át lelünk meg. Ez utóbbi függvénye, hogy a két fél áldozatos, egymást segítő kapcsolatában valóban megtartható-e az egyensúly a család és a karrier között vagy a mérleg a karrier irányába dől.

Talán így negyedik év vége felé érve ez a téma egyre jobban foglalkoztatja a hallgatókat, főként a nőket. Hogyan tovább az egyetem után? A befektetett energia vajon meg fog-e térülni? Összeegyeztethető-e ez egyszerre a család gondolatával?

Természetesen ez nem egy egyszerűen megválaszolható kérdés, hiszen mindenki más mintát látott a családjában, rokonai, barátai körében. Társadalmi tény, hogy a gyerekvállalás kitolódott, elsőként az egyének anyagi biztonsága és a karrier, ami előtérbe került. Számomra nagyon fontos, hogy amellett, hogy az ember dolgozik és karriert épít, amikor végzett a teendőkkel, akkor egy meleg, szeretetteljes közeg várja otthon, amit szerintem a család tud megadni. Ha pedig az ember nem vállal gyereket, akkor ez a családi fészek előbb-utóbb kihűl. Az egyetem alatt is fontos, hogy az ember megtanuljon egyszerre több mindent csinálni. Legyen ez akár sport, hobbi vagy szakmai gyakorlat. Ez a fajta rendszer alapot tud adni arra, hogy később a munkát a családdal, gyermekekkel is össze tudja egyeztetni. Azt gondolom, hogy egy megfelelő pár választásával azok a plusz feladatok, amit a gyerek és a család adnak áthidalható, utána pedig csak kamatoztatni lehet a jobbnál jobb élményeket. Női szemmel én összeegyeztethetőnek tartom a kettőt úgy, hogy párhuzamot állítok a kettő között és

Ítélet

nem sorrendet. Talán nekünk, nőknek nem feltétlen a vezető pozíciók csúcsára kell törekednünk, hanem megtalálni azt a középutat, ami ezt a két területet összekapcsolja.

Kívánom mindenkinek, hogy találja meg a neki megfelelő utat!

Gyenei Balázs (jogász, IV. évfolyam)

Meglátásom szerint manapság ennek a kérdésnek is egy kicsit nagyobb feneket kerítenek a kelleténél, sőt úgy veszem észre, hogy a médiából és a társadalomból érkező hatások, megnyilvánulások úgy próbálják beállítani a család és a karrier fogalompárosát, mintha a kettő kizárná egymást.

Szerintem viszont e két dolog egy agilis, sikerorientált ember életének a természetes velejárója. Évekkel, generációkkal ezelőtt nem okozott problémát az emberek többsége számára a karrier építése, és nem tekintett úgy a családra, mintha az gátolná a szakmai sikerek elérésében.

Nekünk sem kell messzire mennünk, hogy ezen – ha szabad így fogalmazni – felfogás, szemlélet képviselőire példát találjunk, gondoljunk csak az egyetemünkön tanító számos oktatóra (legyen az illető akár nő, akár férfi), akik már anyaként vagy apaként élik a mindennapjaikat, mégis egy meglehetősen sikeresnek ígérkező karrier kezdetén állnak.

Orosz Cintia

„Semmi sem lehetetlen” – avagy hogyan legyen az ember egyszerre egyetemista és anya Interjú Szondiné Pálfy Annával, egyetemünk negyedéves jogászhallgatójával A tél utolsó napján, egy napsütötte délutánon találkoztam Szondiné Pálfy Annával és kislányával, Dorkával, hogy megosszák velem, milyen is a baba-mama élet, hogyha minderre az egyetemi évek alatt kerül sor.

Mesélj egy kicsit magadról!

Szondiné Pálfy Anna vagyok, jelenleg egyetemünk negyedéves hallgatója.

2008-ban felvételiztem, de egy évvel később kezdtem az egyetemet, mint a többiek, mert Franciaországban dolgoztam. Most 23 éves vagyok, s úgy éreztem, ideje megállapodni. 2012 nyarán

mentem férjhez, Dorka pedig november 8-án született.

Szinte a félév közepén…

Igen, szeptemberben még nagy pocakkal mentem „kulcsolni” a tanárokhoz, hogy a gyakorlataimat sikerüljön elintézni, a szülés előtt pedig még az EV és a KV 2013/április

11

Ítélet

Esélyegyenlőség

időszakban megcsináltam pár vizsgám, de a többségük a rendes vizsgaidőszakra maradt, így az nem volt könnyű időszak.

sokat dolgozik, így ő ebben nem mindig tud segíteni, de az egész családtól nagy támogatást kapunk.

Hogyan viszonyult az egyetem a terhességedhez?

Meglepően jól fogadták a tanárok, mindannyian gratuláltak, nagyon segítőkészek és rugalmasak voltak, és most is azok. Figyelnek arra, hogy könnyebb legyen a dolog – bár talán nem is ez a megfelelő szó rá, hiszen attól, hogy az ember otthon van és KV-s, attól nem könnyebb a dolog, hanem más. Az évfolyamtársaim is izgatottan várták Dorottyát, igyekeztek a lehető legtöbbet segíteni.

Bizonyára sokszor kérdezik, hogy miért éppen most vállaltál gyereket, az egyetemi évek alatt, ami sokak számára a legnehezebb, illetve sokak számára a legnagyobb szabadsággal járó időszak.

Mindenképpen lényeges, hogy én megszoktam a terhelést, megszoktam, hogy egyszerre több dolgot csináljak, így számomra nem megoldhatatlan feladat, hogy a gyermeknevelés mellett egyetemre járjak. Azt hozzá kell tenni, hogy az egyetem előtti évben Franciaországban „kiéltem” magam, nem érzem úgy, hogy elvesztegetném a „szabad éveimet”.

Ahogy már korábban említettem, sok támogatást kapok, és két fő cél lebeg a szemem előtt: a diploma, és hogy a gyermekemnek megadjam azt, ami neki a legjobb.

Tehát nem vagy egy átlagos egyetemista.

Egy átlagos egyetemistának év közben is vannak gyakorlatai, hajtják a tanárok, nekem pedig saját magamnak kell rávennem magam, hogy tanuljak. Régebben a könyvtárban tanultam mindig, megszoktam a nagy csöndet, most pedig Dorkával meg kell tanulni esetleg gyereksírás mellett is tanulni. Bele lehet ebbe is jönni, csak hát nehezebb, más. – közben Dorka nyugodtan eljátszadozik mellettünk a csörgőjével, néha felénk pislog, de jól tűri, hogy most nem ő áll édesanyja figyelmének középpontjában – Egyébként az egyetemen is sok lehetőség van, ebből a szempontból a Pázmány nagyon jó, lehetőségek tárháza.

Kedvezményes vizsgarenddel nagyon sok minden megoldódik, nem kell bejárnod az órákra. Félév elején be kell adni a KVkérelmet, majd jön az értesítő, hogy sikerült-e. A fő tárgyakra megkapja az ember az engedélyt, a szabadon választottakra viszont csak az utolsó évben. A vizsgákat így KV-, de akár rendes vizsgaidőszakban is letehetem. A gyakorlatokat pedig – tanártól függően – vagy egy házidolgozattal, vagy jogesetmegoldással, esetleg egy ZH-val tudom kiváltani.

Nemcsak a tanárok, hanem az adminisztrátorok is segítőkészek, eddig mindenhol pozitív hozzáállással találkoztam.

Vizsga, ZH alatt kell, hogy legyen valaki, aki segíthet neked.

Igen, mindig figyelembe kell venni, hogy ilyenkor nem ülhet a gyerek a kezemen, találnom kell valamilyen megoldást. Édesanyám nagyon sokat segít nekem, sokat vigyáz Dorkára, de ebben segít az is, hogy otthon dolgozik. Vizsgák idején készítünk egy ütemtervet, felosztjuk a feladatokat, és máris sokkal gördülékenyebben megy minden. A férjem sajnos 12

2013/április

Hogyan éled meg az anyaságot?

Most már nem érzem magam gyereknek, de a két húgom mellett már korábban megtanultam felelősségteljes lenni. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy teljes mértékben felfogtam volna, hogy anya lettem, erre csak apránként jövök rá. Mindenképpen úgy gondolom, hogy kell ez a dolog az ember életébe, hiszen minden napra jut valami, ami csodálatossá teszi az anyaságot. Az anyaság nem akadályoz semmiben, csak meg kell találni a lehetőségeket, meg kell tervezni előre, hogy mi, hogyan legyen, igazodni kell a babához, de utána lényegében az ember azt teszi, amit csak szeretne.

Sokan gondolják az egyetem után, hogy mivel most fog a karrierjük beindulni, még nincs itt az idő a gyerekvállalásra. Talán e tekintetben te már „előnyben” vagy.

Magyarországon sajnos az a tendencia, hogy egyre kevesebben, egyre idősebben vállalnak gyereket. A terhes gondozóban például sok, akár 40 éves nővel találkoztam, akik épp az első(!) gyermeküket várták. Jogászként talán még nehezebb egy nő helyzete, hiszen több év is eltelhet, mire stabil állása lesz, ez a szakma átka. Nekem így valóban könnyebb helyzetem van: mire elvégzem az egyetemet, már bölcsődés-óvodás korú lesz a gyermekem, s a későbbiekben sem fogom úgy érezni, hogy kimaradtam valamiből. Azt hozzá kell tennem, hogy az anyaságról

nem szabad lemondani, bár ahhoz, hogy lehessen az embernek családja, előre kell tervezni, de ha már megvan, a család és a karrier működik együtt. Család nélkül nem lehet teljes életet élni.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Ha sikerülnek a május-júniusi vizsgáim, akkor szeretném megcsinálni a kötelező szakmai gyakorlatot, nyáron pedig letenni a nyelvvizsgámat. Most a legjobban a munkajog érdekel, ügyvédként ezen a területen szeretnék majd elhelyezkedni.

Szóba került az is, hogy esetleg Dorkának lesz egy kistestvére a közeljövőben.

Mit tanácsolnál azoknak, akik egyetemistaként gondolkoznak a gyerekvállaláson?

Nekem szerencsém van: megtaláltam azt, aki mellett le szeretném élni az életemet, egy türelmes, nyugodt gyermekem született, a terhesség sem volt túl komplikált, valamint a családom is mellettem áll.

Nemcsak ezek számítanak, hanem ha valakinek megvan a kedve, a kitartása mindehhez és természetesen az egyetem támogatása, akkor ne féljen belevágni. Az én jelmondatom az, hogy semmi sem lehetetlen. Ádám Flóra Julianna

Kultúra & Kritika | Erasmus

Pázmány Szalon Embernek maradni

A szemeszter első Pázmány Szalonja március 13-án került megrendezésre.

Szilasi Alex művész urat a munkája külföldre szólította, így egyedül Dr. Horváth Attila volt jelen mint az est házigazdája. A meghívott vendég ezúttal nem a művészvilágból jött, hanem egyenesen a Magyar Máltai Szeretetszolgálattól (MMSz), mint általános alelnök. Az úr nem más, mint Vecsei Miklós, aki 1989 óta segíti a hajléktalanokat és a hátrányos helyzetű embereket. Vecsei Úr a Pázmányon szerzett teológiai diplomát, majd Hollandiában tanult, hogy megszerezze szociálpolitikusi végzettségét. Tagja volt a Hajléktalanokért Közalapítvány kuratóriumának, s jelenleg is magisztrális lovag a Máltai Lovagrendben.

Vecsei Miklós az előadását az alábbi idézettel kezdte: „Azoknál, akik túl sok csapást szenvedtek el – akárcsak a rabszolgák –, a szívnek az a része, melynek a rosszra meglepetten kellene felkiáltania, legtöbbször halottnak bizonyul. Halott, de sohasem egészen. Csupán kiáltani nem tud már. Megrekedt a süket és szakadatlan nyöszörgés állapotában.” Az Alelnök Úr hagyott pár perc szünetet nekünk, hogy felfogjuk és végiggondoljuk a hallottakat, majd elmesélte nekünk, hogyan kezdődött a pályafutása. Elmondta, hogy mekkora lélekjelenlét szükséges egy lelkileg nyomorult ember gondozásához. Példaként a mozgássérülteket hozta fel, akiknek szeretet és odafigyelés kell, nem pedig szánakozás és túlzott aggodalom, mert pont az ilyen negatív magatartással teszünk rosszat. Ugyanúgy kell őket kezelni, mintha teljes értékű emberek lennének.

Ezután Vecsei Úr kitért a magyarországi hajléktalanok helyzetére. Megdöbbentő adatokat hallottunk. Tudtátok például, hogy a hajléktalanok 4%-a felsőfokú vég-

zettséggel rendelkezik? Van köztük orvos, jogász, bölcsész. Most nyilván azt kérdezitek magatoktól, hogy mégis hogyan jut el egy ember ilyen mélységekbe? Nos, a legtöbbjüknél a mélylesiklás a válással kezdődik. Tiszta sor, a gyerek nyilván az anyánál marad, nem lesz több céljuk az életben, befordulnak, felélik a kapcsolataikat, s végül egyedül maradnak. El sem hiszitek, hogy mennyien vannak emiatt az utcán. Persze, van olyan is, akinek meghaltak a családtagjai. Az egyik hajléktalan például boldogan élt a gyönyörű családjával, mígnem egyszer nem figyelt oda egy jobbkéz-szabályra, és karambolozott egy másik kocsival. A felesége és a gyermekei a helyszínen meghaltak, ő börtönbe került, s utána nem is gondolt soha arra, hogy neki ismét meg kellene próbálnia célt keresnie az életében. Pedig nagyon fontos, hogy legyen egy cél, egy motiváció, hogy az ember fel tudjon állni. Ehhez legtöbbször egy másik ember szeretete kell, mert ahogy Vecsei Miklós mondta, hajléktalanná az válik, aki nem szeret, és akit nem is szeretnek. Régen is volt szegénység, de az emberek mindig tartották egymásban a lelket. Ma már nem szegénység van, hanem nyomor, mely olyan mély depressziót szül, hogy sokan elfordulnak a társadalomtól.

Vecsei Úr még beszélt nekünk az ingyenkonyhákról, a hajléktalanszállókról, s a különböző, hajléktalanokat segítő programokról. Bíztatott minket is, hogy nyugodtan lehet menni bármikor segíteni a MMSz-nak, mindenkit tárt karokkal várnak. Mivel mindent úgysem tudok egy cikkbe leírni, javaslom Nektek, hogy látogassatok el hozzájuk, ahol rengeteg érdekes dolgot hallhattok, sikertörténeteket és bukásokat egyaránt.

Alelnök Úr egy idézettel zárta beszédét, mely előtt leszögezte, hogy ő abszolút pártsemleges: „Világos, hogy egy olyan párt, mely az uralomra jutás vagy a kormányzóhatalom megőrzésének gondjában él, e kiáltásból csupán a lármát hallja ki.

Reagálása attól függ, hogy a lárma erősíti vagy gyengíti saját propagandája zaját. De egyik esetben sem lesz képes arra, hogy jövőbe látó és gyengéd figyelemmel kihallja és fölismerje e zajok rejtett jelenlétét.”

Fedor Zsuzsanna Réka

Ítélet

Mi köti össze az Erasmust a karrierrel?

Manapság ha valaki részt vesz egy állásinterjún, rögtön az első kérdések között szerepel: milyen nyelveket beszél?

Az Erasmus program többek között ebben is segítséget nyújt, hiszen egy új ország új kihívásokat rejt magában. Ezek a kihívások közé tartozik a nyelvtanulás is. Európa „nagy” országaiban – Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Németország – az adott nyelven történik a tanítás, vizsgázás. A többi országban mindez angolul zajlik. Az angol mellett persze heti óraszámban lehet tanulni az adott nyelvet. Természetesen nemcsak az órákon kell használnod az adott nyelvet, hanem a kommunikációra is barátaiddal, szomszédokkal, eladókkal. Mindez javítja és magabiztossá teszi a már megszerzett nyelvtudásodat idegen közegben. Persze egy állásinterjún a döntési pillanatban nem az számít, hogy volt-e valaki Eramuson vagy sem. Az ember számít. Egy Erasmusos diák kipróbálhatja magát egy addig ismeretlen kultúrában, egy másik dimenzióban, ahol kapcsolati rendszerét a legalsó szintről kell felépítenie a beilleszkedéshez, és ezzel addig ismeretlen kihívásokkal szembesül. Az idegennyelvtudás elsajátítása mellett nagyon fontos hozzáadott értékekkel gazdagodhatunk.

Kiutazók figyelmébe ajánlom még, hogyha a fent említett országba szeretnél utazni, iskolánkban feltétel hogy az adott nyelven minimum egy középszintű nyelvtudással rendelkezz. Tudom, mindenki számára csábító a spanyol tengerpart, ezzel a lehetőséggel azonban csak a spanyolul tudó diákok élhetnek.

Balogh Blanka

2013/április

13

Ítélet

Kultúra & Kritika

The ‘D’ is silent, hillbilly Quentin Tarantino neve alatt láttunk már véres thrillert (Kutyaszorítóban), véres ponyvát (Ponyvaregény), véres akciófilmet (Kill Bill), véres szatírát (Négy szoba) és véres háborús filmdrámát (Becstelen Brigantyk), így ideje volt már egy western sztorit is felvenni a listára. A Django elszabadul című filmjében Európa sötét korszaka után ezúttal Amerikát vette górcső alá.

Az alaptörténet nagyon egyszerű. Egy német ex-fogorvos fejvadász, Dr. King Schultz (Christoph Waltz) felszabadít egy Django nevű rabszolgát ( Jamie Foxx), akivel kalandorok módjára bejárják a Vadnyugatot és elkapják az összes rosszfiút.

Végül kiszabadítják főhősünk szerelmét, a szintén fekete és a történet kedvéért perfekt német Broomhilda von Shaft-ot (Kerry Washington) a rabszolgatartó Dél egyik legnagyobb „mágnása”, Calvin Candie (Leonardo DiCaprio) karmai közül.

A látszólagos jó, rossz és csúf története mögött azonban több van és erre magának a rendezőnek a neve a garancia. A film a polgárháború előtti rabszolgaság témakörét járja körül, s az adott korra jellemzően meg is fűszerezi egy jó adag rasszizmussal – a polgárpukkasztás magasiskolája. A történet nem pusztán az elfeledni kívánt múltat eleveníti meg a fehérek szempontjából, hanem felveti a feketék felelősségvállalását is. Az elnyomókat általánosan teszi nevetségessé, így például abban a jelenetben, ahol a KuKlux-Klan tagjai nem férnek a „bőrükbe”, s terhesnek érzik, hogy megkülönböztető je-

gyükül szolgáló kámzsájukban induljanak gyilkolni. Kifigurázza az álértelmiségi rabszolgatartó réteget is. Calvin Candie rajong a francia kultúráért, ám nem beszél franciául; rajong Alexandre Dumas-ért, ám sejtelme sincs róla, hogy imádott írója bőrszíne nem éppen olyan, mint az övé. Tarantino nem felületes, így megvizsgálja a másik oldalt is, és egy karakterben teljesíti be mindazt, ami a feketék számlájára írható. Steven (Samuel L. Jackson) a legellentmondásosabb sze-

replője a filmnek. Candie-nek szinte ősidők óta a házirabszolgája, ám hihetetlenül megalkuvó, hiszen gyűlöli saját származását, a többi rabszolgát, s ennek ahol tud, hangot is ad. Bizalmas úr-szolga viszony bontakozik ki előttünk a vásznon, gyakorlatilag Steven Calvin Candie minden furfangja és bos�szúja.

A szereplők tipikusak, megvan a jó-rossz szembeállítás, ám csak párosan tudnak egy egészet alkotni. A főhőst alakító Jamie Foxx játéka eltörpül a kifinomult és frappáns humorú – ismét remeklő – Christoph Waltz

mellett, viszont figyelemreméltó a karakterfejlesztés. Az eleinte hallgatag címszereplő a film végére felnő pártfogója szintjéhez: megtanul olvasni és kifejezni magát, bár személyét továbbra is inkább tettei határozzák meg. A sötét oldalon a selyembe csomagolt kegyetlenséget kapjuk Candie minden külsőségével – talán nem véletlen a névválasztás – és Steven minden haragjával és alattomosságával együtt.

Az akciójelenetek nem kapnak olyan hangsúlyos szerepet, mint a korábbi Tarantino-filmekben, viszont a meglévőek igen velősre sikeredtek. Hagyományaihoz híven a rendező ismét szerepet vállal, fokozva ezt azzal, hogy ő hal meg a leglátványosabban. Nagyon fontos szempont egy filmben a zene, ugyanis második képi világként szolgál. A Django zenéjének szerzői között olyan nagy nevek is szerepelnek, mint Ennio Morricone, John Legend vagy Johnny Cash. Ha csak a zenét hallgatjuk, akkor is magunk elé tudjuk képzelni a karaktereket vagy az adott jelenetet.

A film vége western-tipikus: a hős ellovagol a naplementében, hátrahagyva múltját és Candie Land égő maradványait, de mégis hiányérzetünk van. Hiányzik az a fricska, amit már jól megszoktunk, ami a film „tarantinoságát” adja. Ennek ellenére mégsem csalódás, úgy gondolom, hogy mindenki megtalálja a saját ízlésének megfelelő értelmezést a műértőktől egészen a laikusokig. Mr. Tarantino, well done!

Hajdu Rita

Vonzások és változások Kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban

Beköszöntött a jó idő, a tavasz, s ilyenkor kiállításokból sem lehet hiány Budapesten. Az én figyelmemet elég hamar felkeltette az az egyedülálló tárlat, mely 2013. március 22-től 2013. július 21-ig látogatható. A Kovács Gábor Művészeti Alapítvány és a Magyar Nemzeti Múzeum közös kiállítása idén tavasszal közelebb hozza a 18-19. századi festészetet a kultúrát kedvelőkhöz. A magyar közönség most olyan műveket csodálhat meg, amelyek mindegyike magángyűjteményekből származik. A KOGART kezdeményezésére közel ötven műgyűjtő értékes festményeit gyűjtötték össze. A megközelítőleg százharminc műremek között olyan festményeket tekinthetünk meg, mint id.

14

2013/április

Markó Károly nagyméretű mitológiai kompozícióit, vagy a 19. század fontosabb hazai személyiségének portréját megfestő Barabás Miklós arcképeit, ezen kívül a romantikát és az akadémizmust elegyítő magyar történelmi festészet egyik legnagyobb képviselőjének, Székely Bertalannak csodálatos képeit. Madarász Viktor történelmi festményeit is megcsodálhatjuk. Madarász a legerősebb, legönállóbb tehetsége volt a fejlődésnek indult magyar művészetnek, s történeti felfogást tekintve (ami a technikáját és koloritjának gazdagságát illeti) méltó versenytársa nem akadt csakis később, Munkácsy Mihály személyében. Természetesen Munkácsy Mihály sem maradhat ki a

sorból, akinek „Poros út” című festménye a Magyarországon eladott legdrágább képek közé tartozik. Ki ne szeretne gyönyörködni Munkácsy Mihály képeiben, főleg ha csak különleges alkalmakkor tekinthető meg.

A nagy mesterek mellett Mányoki Ádám, Donát János, Telepy Károly, Paál László, Mészöly Géza, Benczúr Gyula, Szinyei Merse Pál, Mednyánszky László, Ferenczy Károly és még közel félszáz további neves festő alkotásait sorolhatnánk fel. Ezeket a remekműveket csodálhatja meg az, aki ellátogat erre az egyedülálló kiállításra.

Tompai Nikolett

Kultúra & Kritika

Ítélet

Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból Előadás a Radnóti Színházban

Egy 1973-ban írt dráma, annak megfilmesített változata, melyből sorozat is készült. E három alakban ismert leginkább Bergman Jelenetek egy házasságból című darabja. Azonban ezek mellett a budapesti Radnóti Színházban is bemutatták 2012 decemberében és az óta is nagy sikerrel játsszák a színpadra vitt változatot.

A történetben nincs semmi rendkívüli, egy tizenkét éve házasságban élő pár hétköznapi délutánjait, estéit mutatja be az előadás első negyede. A feleség karakterét – Marianne-t – Szávai Viktória, a férjét – Johan-t – Schneider Zoltán formálja meg.

A dráma nyolc év történéseit öleli fel és jeleníti meg. A boldognak vallott házasságtól kezdve, a vívódásokon, botrányos pillatokon és a másik életét meghatározó bejelentéseken át egészen a válás utáni évekig követhetjük nyomon a két ember sorsát.

Johan és Marianne látszólag elégedettek az életükkel, mindketten polgári környezetből származnak, nem küzdenek anyagi gondokkal, született két lányuk és saját hivatásukban is helyt állnak, és szeretik is a munkájukat. Johan egyetemi oktató, pszichológiát tanít, Marianne pedig ügyvéd, családi jogra specializálódott.

Egy nap, amikor a házaspár nyaralójukban tölt néhány napot, a férj megérkezésével minden megváltozik. Bejelenti, hogy beleszeretett egy másik nőbe és viszonyuk már jó ideje tart, amiből felesége semmit sem vett észre. Johan el akarja hagyni a családját és másnap reggel távozik is, próbál mindent maga mögött hagyni. Cseppet sem foglalkoztatja, hogy gyerekeik jövője

hogy alakul és mit gondolnak majd apjuk hirtelen távozásáról.

Johan kész tények elé állítja feleségét és ezzel az első felvonás végén utoljára látjuk úgy ezt a két embert, ahogy eddig megismertük őket.

A második felvonásban a házaspár kapcsolatában eddig szinte ismeretlen szituációk kerülnek bemutatásra, emellett két új ember is születik.

Marianne kezd felül emelkedni addigi érzésein, és nyitott lesz más férfiakkal való kapcsolatokra is. Johan ezzel szemben megunja szeretőjét és titkon reménykedik abban, hogy talán helyre lehetne hozni a Marianne-al való házasságát, mert haza, a biztos otthonba vágyik. Utolsó találkozásuk után egy évvel látják újra egymást az akkor hivatalosan még mindig házas felek.

Eleinte feszengnek és egy pillanatra mindketten meg is bánják, hogy találkozót beszéltek meg. Ezután egy évvel pedig végre aláírják a Marianne által gondosan előkészített iratokat a válással kapcsolatban.

A darab utolsó jelenete nyolc évvel később játszódik a legelsőhöz képest.

Johan-nak új felesége van, Marianne pedig másodszorra is férjhez ment. A régi nyaralóban találkoznak újra, ahol egy hétvégét kettesben tudnak tölteni, mert mindkettőjük családtagjai elutaztak erre az időre.

A korábban viharosnak is bemutatott kapcsolatuk most mintha eljutott volna arra a pontra, hogy egymással teljesen őszintén beszélhessenek, ami házaséletük alatt nem sikerült. Marianne szerint ez azért alakult így, mert most már semmilyen kötelezettségük nincs egymással szemben. A megenyhült férfi és nő nyugodtan és teljesen természetesen tölti el ezt a néhány napot a másik társaságában.

Bergman stílusa utánozhatatlan és hihetetlen nagy empátiával tudja bemutatni mindkét fél aktuális érzéseit, gondolatait, hangulatát. Az író mellett méltatnám a színészeket is, Szávai Viktóriát és Schneider

Zoltánt, akik rendkívül lendületessé és feszültté tudták tenni a darabot játékukkal.

Felhívnám a majdani közönség figyelmét arra, hogy ne úgy érkezzenek meg a színházba, mintha egy vígjátékot néznének meg. Amikor láttam az előadást, elgondolkodtam azon, hogy nézőtársaim vajon hogyan értelmezhetik a Jelenetek egy házasságbólt. Szinte az egész előadás alatt harsány nevetés hallatszott a közönség soraiból, annak ellenére, hogy véleményem szerint ez abszolút nem a mulattató jelzővel ellátható szituációkat felölelő darabok közé tartozik.

Szeretném ajánlani a Jelenetek egy házasságból könyv alapú változata és az előadás mellett annak folytatását is, melyet Bergman 2001-ben írt meg Sarabande címmel. Johan és Marianne ebben a történetben idős korukban találkoznak újra hosszú évek után. A többszereplős cselekmény elsősorban Johan és fia konfliktusára épül, azonban Marianne és volt férje kapcsolatát sem szabad figyelmen kívül hagyni. Mindkét mű könnyen és gyorsan elolvasható, akár egy délután alatt is. Azonban elgondolkodtatóak, az emberi kapcsolatok bemutatása Bergman specialitásai közé tartoznak.

Az Ítélet korábbi számában említettem már a Radnóti Színházban, egyes előadások előtt tartott Ráhangolót, amely az adott darab valamely alkotójával való beszélgetés formájában kívánja bevezetni és felkészíteni a nézőket a cselekménnyel kapcsolatban. Ez a Ráhangoló érinti a Jelenetek egy házasságból című előadást is, azonban ilyen esemény a darabok előtt nem mindig kerül megrendezésre, a Színház honlapján lehet tájékozódni a pontos időpontokról.

Talán egyetemistaként máshogy tekintjük meg a darabot, hiszen még nem abban a korban vagyunk, hogy saját házasságunkkal összevetve, akaratlanul is arra gondolva nézzük végig az előadást. Ennek ellenére ajánlom mindenkinek, akinek Bergman már bármilyen alkotásával elnyerte a tetszését, illetve a komolyabb, emberi kapcsolatokat bemutató témákat kedvelőknek.

Szatmári Anna 2013/április

15

Ítélet

Kultúra & Kritika

Anna Karenina

Klasszikusok a Madách Színházban

Az Anna Karenina gróf Lev Nyikolajevics Tolsztoj orosz író egyik fő alkotása, orosz realista regény, mely alapjául szolgált számtalan filmnek, legutóbb például 2012-ben Keira Knightley főszereplésével készült drámának is. Természetesen a színház élménye össze sem hasonlítható egy mozifilmével. Amikor belépünk a gyönyörű épületbe és meglátjuk a díszletet és a fényeket, s a színészek jelenléte egy teljesen más világba repít minket… Ez egy szinte leírhatatlan érzés, s emiatt érdemes színházba járni. Aki nem ismerné a musical történetet, annak röviden felvázolnám. Anna egy csodálatos fiatal nő, aki a moszkvai szokások szerint egy idősebb férfi feleségeként él. Egy nap azonban szenvedélyes szerelemre lobban egy fiatal tiszt iránt. Ez a kapcsolat azonban botrányba torkollik. Anna férje képes lenne megbocsájtani, sőt meg is védi feleségét, ő azonban nem tudja elfelejteni a tisztet.

Az asszony bűne miatt egyre közelebb sodródik a végzete felé. Anna Karenina

válni kíván, de gyermekét nem bírja elhagyni, szenvedélyének azonban nem bír ellenállni. Élete azután sem lesz felhőtlen, hogy Vronszkijjal él együtt.

Gyermekük születik, de Anna folyamatosan vívódik, a fiát nem láthatja, és az emberek összesúgnak a háta mögött.

Karenin továbbra sem egyezik bele a válásba. A fiatal nő nem bírja a megpróbáltatásokat, nem képes együtt élni bűnével, s kapcsolata Vronszkijjal sem felhőtlen. Anna az őrület határához ér, s a vonat egyre közeleg… A történet végét azért nem árulnám el, de az bizonyos, hogy Annát utolérte a bűne. A színdarabot Polyák Lilla főszereplésével láthattam, akinek a hangja teljesen elbűvölt, és egy merőben más Kareninát adott vissza, mint amit eddig láttam. A gazdag érzelemvilág, és a klasszikus irodalmi mű megihlette Kocsák Tibor zeneszerzőt is. A történet megdöbbentő igazságát a darab zenei aláfestése sokkal emelkedettebbé tette. Ha érdekel valakit, hogy egy lóversenypályát hogyan

tudnak a színpadra varázsolni, s szeretnének látni egy érzelemben gazdag, elgondolkodtató előadást, akkor mindenképpen nézzék meg az Anna Kareninát a Madách Színházban..

Szatmári Anna

Könyvajánló – „Csak múlásunk törvény…”

Nehéz műfaj az életút-interjú. Különösen szép feladat olyasvalaki, ráadásul még nem is éppen lezárt életútját beszélgetésbe foglalni, mint Dr. Varga Csabáét. Lapunk 2011. decemberi számában már megjelent egy erősen rövidített változata annak az interjúnak, ami az Ítélet online felületén teljes egészében is olvasható. Ugyanilyen összefoglaló céllal, de jóval nagyobb terjedelemben, könyv formájában jelent meg nemrég Mezei Károly beszélgetése Dr. Varga Csabával, a Kairosz Kiadó Magyarnak Lenni sorozatának CIII. köteteként. A címül szolgáló idézet egy sora Professzor Úr egyik versének, melyet, mint nemrég egyik alumni találkozóján megtudhattuk, az elkerülhetetlennel való szükségképpeni szembesülés ihletett a közelmúltban.

16

2013/április

A könyvet lapozgatva óhatatlanul az jut a Professzor Urat valamennyire is ismerő olvasó eszébe, hogy bár hihetetlenül tartalmas minden oldala, így is csak a felszínét sikerült megkapargatni annak, amire a könyvsorozat címe alapján keresi a választ: miben áll magyarnak lenni? A praktizáló joghallgató számára pedig, különösen a vizsgaidőszakban, amikor – véletlenül – a kezébe kerül a könyv, szintén elementáris erővel hatnak az alábbi sorok: „Az egyetemre keveset jártam be, de sokat tanultam, Sólyommal közösen készülve a vizsgákra. Nappal náluk. Ha elfáradtunk, leültünk a zongorához, és a LisztKórus repertoárjából énekeltünk, Mozart Requiemjéből. Avagy Thomas Mannba, Németh Lászlóba – apja kedvenceibe – olvasgattunk bele, majd visszatértünk a mun-

kához. A délutánt és az estét viszont nálunk töltöttük. Májusi vizsgaidőszakban kimentünk az udvarunkra. Kertünk kényelmetlen, de kedves Zsolnay-gombája kőasztalán és ülőkéin hajnalig elvoltunk egy erős lámpa mellett. A vizsga előtti nap délben fejeztük be a tanulást. Elmentünk kirándulni, vagy úszni vagy hangversenyre.

Tiszta fejjel, kipihenten érkeztünk másnap megmérettetésre, és lehetőség szerint elsőnek mentünk be a vizsgáztatóhoz. Mindketten hívószavak sorával vázlatként kimerítettük a tételt, várva, hogy lenne-e kérdés.

Ez úgyszólván mindig jeles eredményt biztosított.”

Talán a mellettem könyv fölött görnyedő (sors)társamból egyszer alkotmánybíró vagy köztársasági elnök lesz? Végső soron változhat annyit, előnyére. (Vagy hátrá-

Kultúra & Kritika

nyára.) Akár a részleteket, akár az egész kirajzolódó életutat tekintve, az önmagammal való összehasonlítás a másik, ami óhatatlanul fölmerül. Vajon kellő mélységben és intenzitással élem meg, elegendő tartalommal töltöm föl fiatalságomat? Válasz nincs, hiszen az életút,

mely az interjúnak tárgya, nem tétel, csak egy személyes példa. Meg-, tovább-, és újragondolásra késztet, mint Varga Csaba egész életműve.

Talán mégsem ördögtől való ötlet, a paragrafusok olvasásában elfáradva, pihenésképpen olvasni. Mondjuk valamit

Varga Csabától, vagy éppen őróla… „Csak múlásunk törvény…” – Varga Csaba jogfilozófussal beszélget Mezei Károly; Kairosz Kiadó Bp., 2012 Tóth Máté Rabán

Kurucz Á. Konrád:

Kurucz Á. Konrád:

New York előtt

Közép(m)érték

Szívem most a torkomban dobog; magyarnak lenni oly nagy dolog!

Ennyire még nem éreztem soha, de az Élet elvisz holnap tova.

A világon azért vagyok, megleljem, mi benne ragyog; de minél inkább keresem, már az sem lesz, ki szeressen.

Megragad engem, szárnyára vesz, s távol e földtől, az Újvilágba letesz. Épségben hogy tudok én odaérni, ha teljes szívvel csak itt tudok élni?

Keresem, mit más nem kutat; de éltük vajon példát mutat?

Boldogok ők vagy kiégtek?

Talán régen attól égtek,

De az Élet szólít, nem várhatok tovább.

Ha itt maradnék? Nem lehetnék annál butább.

Hiszen időmet kinn azzal töltöm, megfigyeljem, mit nem tudok itt magyar földön.

mi most számomra oly érdekes, ám rájöttek, hogy felesleges.

A gondok, bajok őket érték, s elfeledték, mi az érték.

Megfigyelem, s ezt csak azért teszem, hazahozzam, minek ottkinn hasznát veszem.

Hazajövök, egy percet késni nem fogok, s abból, mit hoztam, magyar szívet faragok.

Marcali, 2013. január 29.

Ítélet

Letapossák ma a legszebb virágot, s az ember helyett romlottnak mondják e világot.

Pedig a világ ártatlan, nem is az tesz tönkre, a reményt mi vesszük el tőle – csak nehogy örökre! Én hiszem, e világon van még olyan érték, mi mindannyiunk életében középmérték.

Ezt keresem én, s ha rálelek majd, megosztom, mert ér annyit az ember, hogy ettől meg nem fosztom.

Kurucz Á. Konrád:

Marcali, 2012. október

A Költészethez Tollat adtál kezembe, hogy szolgád legyek, de nem vésted a fejembe, milyen nagy hegyek,

Mert teljes embert kívánsz, s közben mindent elveszel.

De csak Te vagy, ki „ott” állsz mindig, s ezzel magaddá teszel.

Mert minden utam Hozzád vezet, ha nem is terem ott sok virág, de Hozzád jutok, ha el is temet, ki is taszít ez a világ.

mik előttem tornyosulnak. Árnyékukat ma már látom, de ha lelkemben megkondulnak harangjaid, belátom,

Sötét vagy, de fényt gyújtasz, kívül vagy, s mégis bennem; nem vagy enyém, de mit nyújtasz, úgy érzem, hogy el kell vennem.

Árnyékukat ma már látom, de azt nem, hogy mekkorák a hegyek; s mindösszeset meg kell másznom, hogy alázatos szolgád legyek.

hogy Hozzád közelebb kell mennem, hisz a világtól én távol vagyok; s úgy kell Hozzád közel lennem, hogy minden mást mögöttem hagyok.

Marcali, 2013. február 16.

2013/április

17

Ítélet

Sport

A vizek ura Interjú Illés Sándorral, a Ferencváros vízilabdásával Folytatván Karunk kiemelkedő sportteljesítményt nyújtó, és egyben jó tanuló hallgatóinak bemutatását, e számunkban Illés Sándorral, a Ferencváros vízilabdásával beszélgettem.

Hogyan kezdődött el a sportkarriered, mindig vízilabdás szerettél volna lenni?

A karrierem hét éves koromban kezdődött, általános iskola második osztálya körül. Mivel nagy volt a mozgásigényem és volt rajtam túlsúly is, valamilyen mozgásformát el kellett hogy kezdjek. A vízilabda a szüleim választása volt, bennem a sydney-i olimpiai döntő után született meg az elhatározás, hogy még sokáig szeretnék a pólóval foglalkozni.

Mit jelent neked a Ferencváros?

Az előkészítő bajnokságokat a Vasas csapatában játszottam, tizenkét évesen lettem a Fradi játékosa. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy futball szintjén már kiskoromtól kezdve az FTC volt a kedvencem, szerencse, hogy a vízilabdakarrierem is oda vezetett! Az Ferencvárosnak az életemben nagyon nagy szerepe van, ennek a nagy összetartó családnak vagyok a tagja és ez büszkeséggel tölt el.

Mi volt a legszebb emléked és a legnagyobb sikered vízilabdásként?

A saját karrieremben nem tudnék kiemelni egy győzelmet vagy egyéni teljesítményt. Voltak szép eredményeim a Fradival – kétszeres Komjádi kupa ezüst vagy Magyar Kupa bronz –, de remélem, a java még csak most jön! A legszebb emlékeim természetesen a felnőtt válogatott mérkőzései, főleg az olimpián lejátszott meccsek.

ágyba. Aztán ahogy elkezdtem csinálni, hozzávetőleg fél évbe telt mire megszoktam a Pázmányos életet, a tanárok elvárásait és a hangulatot. Azóta nem jelent gondot együtt csinálni a két elfoglaltságot. Hozzá kell tennem, hogy az egyetem oktatóiban nagyon együttműködő embereket ismertem meg, akik lehetővé tettek számomra olyan feltételeket, melyek által extrém helyzetekben képes voltam teljesíteni egyes tárgyakat.

Hogyan lettél Pázmányos?

Mivel jól tanultam középiskolában, ezért biztos voltam benne, hogy tovább szeretnék tanulni. Inkább a humán vonalon voltam erős, ezért szerettem volna jogászhallgató lenni. A Pázmányról az idősebb ismerőseim jó képet festettek, illetve megtudtam, hogy több válogatott pólós is itt végzett – például az olimpiai bajnok Steinmetz Ádám is –, így beadtam a jelentkezésem és szerencsére sikerült bekerülnöm.

Egyetemi éveid után mivel szeretnél foglalkozni?

Az életem a sport körül forog, tehát a profi karrier után sem szeretnék elszakadni tőle. A jogi diplomámat a nyelvtudásommal együtt a sportdiplomácia terültén szeretném kamatoztatni. Persze addig még nagyon sok víz lefolyik még a Dunán, de például nem tartom elképzelhetetlennek az edzősködést sem.

Mennyire lehet egyszerre sportolóként és joghallgatóként is megfelelően teljesíteni? Őszintén eleinte nem nagyon gondoltam, hogy menni fog a kettő együtt.

Napi hat-hét óra edzés mellett jó, hogy ha haza tudok vánszorogni és beesni az

Aki még sportágválasztás előtt van, mivel győznéd meg, hogy a vízilabdát válassza?

Azzal, hogy az uszoda közegénél jobb teret a felnövésre, a barátok szerzésére, a személyiségfejlődésre, a jó hangulatú testmozgásra nem tudok elképzelni.

Amellett, hogy – tapasztalatom szerint – a vízilabdások a lányoknál is egy kicsi előnnyel indulnak, köszönhetően jellegzetes testi ismertetőjeleiknek.

Hoffman Zsolt

„Az életem a sport körül forog, tehát a profi karrier után sem szeretnék elszakadni tőle.”

18

2013/április

Sport

Ítélet

A mi kemény-legényeink

Bizonyára a legtöbben olvasóink közül már értesültek – az élő közvetítésünknek köszönhetően – az I. Magyar Egyetemi- és Főiskolai Vízilabda Bajnokságról. Most a két nap eseményeit összerostálva is elolvashatjátok.

Sportszerető emberként engem is meglepett a hír, mikor megtudtam egyik évfolyamtársamtól egy szép márciusi napon, hogy van az egyetemünknek egy vízilabdacsapata. Egyből arra gondoltam, hogy sok unatkozó hallgató elment testnevelésóra helyett pancsolni és labdázni egy uszodába. Szerencsére gyorsan meg lett cáfolva ez a tézis, mert a srácaink igenis komolyan gondolták a dolgot. Amikor elmondták, hogy a csapatban több igen neves Országos Bajnokságban játszó játékos van, illetve a csapat edzője Dr. Steinmetz Ádám, aki szintén karunkon végzett, borítékolva volt a siker.

Az egyetemi bajnokság híre is szinte az utolsó pillanatokban jutott el a hallgatókhoz, ennek ellenére igen nagy számban voltunk jelen. Öröm volt nézni, ahogy a nézőtér megtelik pázmányos fiúkkal és lányokkal, dobokkal, zászlókkal. A drapériákon ott volt az elma-

radhatatlan „CSAK A PÁZMÁNY” jelszó. Fanatikusainknak lehetősége volt egyedi, Pázmány Vízilabdás szurkolói póló vásárlására is, amit a többi intézmény drukkerei irigykedve néztek. A tornán új szabályok szerint mérkőztek meg a csapatok azért, hogy a közönség számára még látványosabb legyen a vízilabda. Többek közt ilyen újítás, hogy a hét méteren túl lőtt gól duplán számít, illetve eggyel kevesebb játékos van a vízben, de a labda mérete is kisebb volt.

Elkezdődött az első mérkőzés a BGF ellen, ahol fiaink sajnos alulmaradtak, de ezt tudjuk be annak, hogy még nagyon korán reggel volt. A következő ellenfél a csoportban a szervező és egyben a torna nagy esélyesnek tartott Semmelweis Egyetem csapata volt. Az uszoda megtelt a szurkolóinkkal, akik győzelembe hajszolták csapatunkat, de úgy, mintha egyszerre két csapattal játszottunk volna. A csoportban ezek után körbeverés alakult ki, és nagy meglepetésre a SE csapata lett a harmadik, előttünk viszont a BGF egyből az elődöntőbe jutott. A két legjobb csoportmásodik még kapott egy utolsó esélyt a legjobb négybe való továbbjutásért.

Mivel a Károli és a PTE számunkra kedvező meccset játszott, így aznap este játszhattunk az ELTE csapatával. Élet-halál harc kezdődött, ahol az első három negyedben a közönség és a csapat együttes erővel is csak üldözni tudta a vezető ELTE csapatát, pedig játékosaink képzettsége és a papírforma is a mi javunkra szólt. Tíz perccel a vége előtt, mint valami deus ex machina egy görög színdarabban, csoda történt.

Többgólos hátrányból fordítva átvettük a vezetést. A közönség katarzisban volt, a doboktól és a szurkolók hangjától szinte a végét jelző hangot sem lehetet hallani. És megvan, győztünk! Nyugtával dicsérhettük a napot, mivel elődöntősök lettünk.

Eljött a vasárnap, szintén korán reggel. A döntőbejutásért az ellenfelünk a Corvinus volt. A szurkolók a helyükön voltak, mindent beleadtunk, de valahogyan megint egy olyan forgatókönyv lett a végére, amiben mi maradtunk alul. A bronzmeccsen, amit Benedek Tibor vezetett nekünk, a BME csapatával kerültünk össze. Itt már mindenkin látszott a kétnapos folyamatos terhelés. Ellenfelünk az új szabályoknak köszönhetően a távoli gólokkal nagy előnyre tett szert, amit már nem tudtunk leküzdeni. Amikor vége lett a mérkőzésnek, senki nem törődött már azzal az álommal, hogy érmet fogunk szerezni. Az egész közönség, aki fiainknak drukkolt, külön kiemelném itt a rokonokat, barátokat, illetve más, akár konkurens egyetem tanulóit, felállva tapsolt és éltette a csapatot és a Pázmányt. Ebben a pillanatban mindenki büszke lehetett a vízilabdásainkra és magára, hogy pázmányos.

A jövő még a csapat előtt áll, rengeteg tehetség játszik nálunk, lehet, sőt kell is nagyokat álmodnunk! Mind a csapat, mind a közönség hatalmas volt, rólunk beszéltek az újságok, tévéadások. Remélem, mielőbb találkozunk újra, hogy együtt, teli torokból szurkolva mondjuk:

HAJRÁ PÁZMÁNY! Hoffmann Zsolt 2013/április

19

Ítélet

Környezetrajz & kulinária

„A könyveknek egyedi története, hangulata van.”

Interjú Hajnal Péterrel, a Iustinianus boltvezetőjével

A Iustinianus Egyetemi Könyvesbolt a PPKE JÁK hivatalos jegyzetboltja, így a Karon tanuló hallgatóknak kétségkívül nem okoz meglepetést a bolt névválasztása, hiszen már az első római jog előadások egyikén szó esik Iustinianus császárról. Tudatos volt-e ez a névválasztás, képvisel-e Iustinianus császár valamilyen értéket, amiért annak idején úgy döntöttek, hogy a bolt az ő nevét fogja viselni?

Természetesen tudatos volt a névválasztás. Ahogy említette, az első római jog előadások egyikén valóban hallhatnak róla a diákok, ezért csak röviden összegezném, hogy miért is ő a névadója boltunknak. Iustinianus közel négy évtizedig tartó uralkodása alatt páratlan életművet alkotott, amelyben a politikai, a teológiai és a jogi szempontok mindvégig rendkívül szorosan összefonódtak. Óriási jogalkotó-jogfejlesztő tevékenységet végzett és érdemes kiemelni, hogy a több mint félezer rendeletének egy jelentős része vallás- és egyházügyi tárgyú volt. Az egyház szervezetének és működésének szabályozása mellett különös hangsúlyt fektetett a keresztény szellemiség és értékrend erősítésére. Mindezek tudatában egy főleg jogi könyveket árusító jegyzetboltnak, amely hasonló szellemiséget képvisel, ráadásul egy katolikus egyetem területén működik, azt gondolom találó és méltó elnevezés.

20

2013/április

Kérem, néhány mondatban idézze fel a bolt alapításának történetét, a kezdeteket, illetve azt, hogy hogyan kerültek kapcsolatba az egyetemmel!

1996 szeptemberében „nyitotta meg kapuit” a társulat egyetemi-főiskolai jegyzetboltja. Az idézőjel azért kívánatos, mert működésünk elején nem volt külön bejárata az üzletnek, a büfével egy légtérben történt a könyvek, jegyzetek árusítása. A mai formáját – ha jól tudom – 2000-ben nyerte el, amikor is szép bútorokkal és különálló bejárattal vált önálló könyvesbolttá. Azt valószínűleg kevés hallgató tudja, hogy az az épület, amelyben most tanul, valaha a Szent István Társulat székháza, egyben tulajdona volt. A Társulat építtette 1898-ban és működtette egészen az államosításig. A rendszerváltást követően a Katolikus Egyház kapta vissza az épületet. Az egyetem homlokzatán, a Szent István szobor alatt a jelenlegi felirat helyett valaha ez állt: Szent István Társulat.

Tulajdonképpen így kerültünk kapcsolatba az egyetemmel, és noha volt arról szó, hogy néhány helyiség majd a rendelkezésünkre áll, ebből annyi vált valóra, hogy az egyetem alagsorának egy részét használhatjuk, mint raktárt és működtethetjük ezt a jegyzetboltot.

A jegyzetboltban a JÁK-on folytatott oktatáshoz szükséges könyveken, jegyzeteken kívül megtalálhatóak a Szent István Társulat hitéleti és szépirodalmi kiadványai is. Mennyire van kereslet ez utóbbi nyomtatványok iránt? Hogyan tudja a jegyzetbolt támogatni az egyetem szellemiségét?

Tőlünk az említett kiadványokat főleg ajándékba (karácsonyra, születésnapra) viszik. A Biblia természetesen örök „sláger”, de a klasszikus magyar szerzők műveit is szívesen megveszik, bár ez tényleg kis része a forgalmunknak. A jegyzetboltban szerencsés helyzetben vagyunk: egy katolikus egyetemen, egy katolikus kiadó alkalmazásában dolgozunk, így bátran képviselhetjük a katolikus ér-

tékrendet. Mi a magunk munkájával tudjuk legjobban építeni ezt a szellemiséget: szeretettel, figyelmességgel, kedvességgel, udvarias kiszolgálással, megértéssel, becsülettel, felkészült, pontos tájékoztatással, derűs hangulattal igyekszünk a hallgatók számára a boltban töltött időt többé tenni egyszerű vásárlásnál.

Manapság, amikor a papír alapú olvasnivalókat kezdi kiszorítani a digitális technológia – gondolok itt az e-bookra és társaira –, hogyan tud egy hagyományos könyvesbolt értéket képviselni? Ön szerint mi az, ami miatt jobb élmény lehet egy „rendes” könyvet kézbe venni annál, mintha a keresett szöveget az interneten olvasnánk el?

A könyv szinte mindenki számára alapvető élmény a gyerekkorból. Szüleink, nagyszüleink meséi, majd iskolásként az éjszakába nyúló regényolvasások olyan emlékek, melyek megalapozzák a könyvek iránti szeretetet. A könyvesboltoknak – és főleg a kiadóknak – nagy felelősségük és nem elhanyagolható feladatuk, hogy ezt a szeretetet fenntartsák, felébresszék. Ezt sok módon tehetik: tetszetős borítókkal, kedvező árképzéssel, a boltokban megfelelő termékelhelyezéssel. Mi például épp most tervezzük a bolt átalakítását, szeretnénk lehetőséget teremteni arra, hogy már a boltban kényelmesen bele tudjanak olvasni a vásárlóink a könyvekbe. Bízom benne, hogy az olvasósarok a következő tanévre megvalósul.

Az interneten olvasás „ellen” most a hallgatóktól sokszor hallott panaszt hoznám fel: „kifolyik a szemük”. A könyveknek egyedi története, hangulata van.

Szeretem látni, hogy sokan élvezik a könyvek illatát, még egy jegyzetnél is figyelik a borító épségét, szépségét. Ráadásul a könyv még mindig az egyik legjobb ajándék. Én ezért azt gondolom, a két forma még sokáig párhuzamosan megmarad.

Környezetrajz & kulinária

Minden kétséget kizáróan nem a Iustinianus az egyetlen üzlet, ahol egy egyetemista beszerezheti a jogi tanulmányához szükséges tankönyveket. Pázmányos hallgatóként miért éri meg mégis Önöknél vásárolni?

Nyújtanak e valamiféle kedvezményt a kar hallgatóinak?

Természetesen tudjuk, hogy nem mi vagyunk az egyetlen „szaküzlet” a környéken. A diákoknak ezért igyekszünk minden kiadványra kedvezményt nyújtani, ami azt jelenti, hogy jelenlegi kínálatunk több mint 90%-ára valamilyen engedményt adunk. A kedvezmények mértéke nyilván nagyban függ attól, hogy a könyveket milyen feltételekkel kapjuk a kiadóktól. Most például a Novissima Kiadóval sikerült kedvezőbb feltételekben megállapodnunk, az elért kedvezményt pedig így a hallgatóknak át tudjuk adni. Januártól így már a törvénykönyvekre is jár diákkedvezmény, de azt gondolom nem a kedvezmények az elsődlegesek, hiszen azt szinte minden könyvesboltban kaphatnak diákként. Amiben mi „egyediek” tudunk lenni az a felkészültségünk: rendszeres kapcsolatban állunk a tanszékekkel, tanárokkal. Igyekszünk naprakész információkkal segíteni a hallgatókat, akik sokszor tőlünk tudják meg, milyen irodalomra van szükségük.

Hogyan próbálják népszerűsíteni az üzletet, részt vesznek-e kiállításokon, kulturális rendezvényeken és ehhez hasonló eseményeken?

Az üzletnek létrehoztunk egy Facebookoldalt, ahol friss információkat adunk a beérkező újdonságokról. Itt fogadjuk a hallgatók üzeneteit, megválaszoljuk a könyvekkel kapcsolatos kérdéseket. Szeptember óta szépen gyarapszik az oldalt követők száma. A Szent István Társulat szinte minden jelentős „könyves” eseményen részt vesz kiállítóként, illetve minden évben megrendezi a már hagyományosnak számító Szent István Könyvhetet, mely a hazai keresztény könyvek ünnepe is egyben. Ezeken az eseményeken a Kiadó a teológiai és szépirodalmi művek mellett a jogi szakkönyveket is mindig büszkén felvonultatja.

Tavaly például Frivaldszky tanár úr volt az egyik dedikáló a Szent István Könyvhéten, az Ünnepi Könyvhétre pedig Jobbágyi tanár úr kapott hasonló felkérést.

Végezetül, megosztaná-e az olvasókkal a legkedvesebb emlékét, ami a Iustinianushoz köti?

Bár csak másfél éve dolgozom itt, már számos élmény akad, amiből válogathatok, mégis azt hiszem, könnyű dolgom van, ha választanom kell. Tavaly egy

Iustinianus

Egyetemi Könyvesbolt

1088 Budapest, Szentkirályi u. 30.; Telefon: 327-0781 E-mail: iustinianus@stephanus.hu Aktuális információk: facebook.com/iustinianus.konyvesbolt Webáruház: http://www.szitkonyvek.hu

Ítélet

igazán eseménytelen napon egyszer csak betoppant egy úr (talán nem fogja bánni, ha név szerint is megemlítjük: dr. Diószegi György), akinek a lánya jár ide a JÁK-ra. Csupán beugrott egy törvénykönyvért. Egy ilyen vásárlás nem tart tovább általában két-három percnél.

Másfél órát maradt, mert úgy belejöttünk a beszélgetésbe. Kiderült, hogy történész, így főleg a magyar történelemről esett szó. Egyetlen félmondatban sem beszélt semmi keserűségről, kizárólag pozitív megközelítésben szólt, bármire is terelődött a szó, pedig a magyar történelem nem a legvidámabb téma. Hihetetlen élmény volt: ez az ember maga volt a két lábon járó derű, sugárzott belőle a remény, az optimizmus. Ez a találkozás felért egy lelkigyakorlattal. Végül, mintegy „borravalóként” itt hagyta II. János Pál pápa híressé vált mondatát, melyet a halálos ágyáról üzent a Szent Péter téren imádkozóknak: „Legyetek derűsek, én is az vagyok!” Azóta ezt mottóként ki is tettük a boltban, és igyekszünk meg is felelni neki…

Karczub Eszter

Nyitva: hétfőtől csütörtökig: 9 – 16 óráig pénteken: 9 – 14 óráig szombaton: 9 – 13:30 óráig Vizsgaidőszakban szombatonként az üzlet zárva tart

A „Haza Háza” Látnivalók az Országházban Az Országház (Parlament) különleges és egyedi jelképe Magyarországnak, ami hazánkra nézve az egyik legmeghatározóbb monumentális építmény, amelyet méltón övez mély elismerés és tisztelet valahányszor egy ember ráveti tekintetét.

Habár külsejét tekintve is lenyűgöző

épület, mégis a belseje sokkal magával ragadóbb, mint azt elsőre gondolnánk. Valóban, az embert, mikor elmegy egy parlamenti látogatásra, ámulatba ejti az a sokszínűség és pompa, amivel az Országház kecsegteti. Nem véletlenül olyan hatalmas az érdeklődés az országházi lá-

togatások iránt, hisz nemcsak a külföldiek számára, hanem az egyszerű magyar állampolgárok számára is egy fantasztikumot jelent az életben a Parlament belső környezetét felderíteni, ami a kívülállók számára csupa misztikumot rejt.

Az Országház megismerése fontos mo2013/április

21

Ítélet

Környezetrajz & kulinária

mentumként hathat életünkre, büszkén dicsekedhetünk vele, hogy „Én is voltam már a Parlamentben”! Megismerése elengedhetetlen értéket jelöl a magyarok számára, és mivel turisztika szempontból is az egyik legjelentősebb forgalmú hely, ezért megfelelő felkészültséggel biztosítják a nyilvánosság számára a látogatást.

A tájékozódás elősegítése végett lehetőség van nyolc nyelven idegenvezetésre is, így a látogató választhat a magyar, az angol, a francia, a héber/angol, a német, az orosz, az olasz és a spanyol nyelvek közül. De mit is láthatunk az Országházban?

Legelőszöris a díszlépcső ragadja meg a tekintetünket, aminek két oldalán oroszlánszobrok fogadják a látogatókat. A díszlépcső egészen a főbejárathoz vezet, de a turistacsoportok a XII. kaputól tudják azt megközelíteni. Különösen figyelemre méltó az ezt övező díszlépcső-csarnok, ami Steindl Imre egyik legragyogóbb építőművészi alkotása. Lenyűgöző képeket lehet itt megtekinteni, mint Lotz Károly három allegorikus freskóját, vagy „A törvényhozás apotheózisa” című képet, de ugyancsak itt találkozhatunk a „Magyarország dicsőítése” című képpel.

A lépcsőn felérve a kupolacsarnokba vezet az utunk, ahol körbepillantva tizenhat uralkodó szobra és címerpajzsa ad rövid emlékeztetést hazánk történelmére, mely Árpád vezérnél kezdődik és őt követi balról jobbra haladva Szent István, Szent László, Könyves Kálmán, II. András, IV. Béla, Nagy Lajos, Hunyadi János és Hunyadi Mátyás. Azután az erdélyi fejedelmek közül Báthori István, Bocskai István, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György; végül pedig három Habsburg: III. Károly, Mária Terézia és II. Lipót.

Legérdekesebb látnivalóság a kupolacsarnokba a mostanra tizenhárom éve elhelyezett Szent Korona és a koronázási jelképek. A Szent Koronát, az országalmát, a jogart és a kardot az Országház Kupolatermében felállított speciális tárolóban helyezték el. A 28 millió forintért építtetett és 15 millió forintos biztonsági berendezésekkel felszerelt tárolóban a koronát és a koronázási ékszereket természetes fény nem éri, és a speciális megvilágítás miatt sosem vetődik rájuk árnyék. A vitrin földrengésbiztos, és oxigén helyett nitrogén veszi körül az ereklyéket állaguk megóvása érdekében.

Nevezetes helyiségek övezik a kupolacsarnokot a Duna felőli oldalon, így a Vadászterem, ami az Országház nagyebédlője, ami szintén csodálatraméltó freskókkal büszkélkedhet, mint például 22

2013/április

a mennyezeten Tardos-Krenner Viktor képe az aratás, a szüret és a bőség allegóriái, míg a bejárati falsíkon Spányi Béla festette meg öt híres-neves magyar vár művészi látványát. A Vadászterem sarkainál két kisebb terem nyílik: a déli a képviselői büfének ad otthont, míg az északi – a Gobelinterem – sajtótájékoztatók gyakori színhelye.

Fontos állomás látogatásunk során a képviselőházi ülésterem, melyhez az út a társalgón keresztül vezet minket. A társalgóval átellenben, rövid keresztfolyosó túl-

oldalán nyílik a képviselőházi ülésterem.

Ez az ülésterem patkó alakú, 25 méter mély, hátsó falánál 23 méter széles és 17 méter magas. A kiváló akusztikájú ülésteremben eredetileg 438 képviselőnek készítettek speciálisan formatervezett bőrüléseket, míg a patkó belső körének bársonyszékeiben a mindenkori kormány épp jelen lévő tagjai, az államtitkárok, a házelnök és a köztársasági elnök ülnek.

A legfontosabb helyet pedig az Országgyűlés levezető elnöke foglalja el az elnöki emelvényen a jegyzők mellett. Érdekesség, hogy a folyosókon számozott szivartartóval ellátott hamutálcák találhatók, így amíg az épületben lehetett dohányozni, a képviselőknek nem kellett eloltaniuk a szivarjukat, amíg beszaladtak szavazni az ülésterembe.

A korábbi alsóházi – ma képviselőházi – ülésteremmel átellenben, a kupolacsarnokból jobbra nyíló északi szárnyon található a rendi gyűlés egykori felső táblájának örököse, a főrendiház tanácskozói terme.

2003-ban a köztársasági elnök hivatalával együtt beköltözött az újjáépített Sándor Palotába. Azonban az Országházban három szoba továbbra is a rendelkezésére áll az épület főlépcsőház melletti részén. Az Országház déli szárnyában találhatóak a miniszterelnök fogadótermei és munkaszobája, amik szintén jelentős műveknek adnak otthont: itt látható Kossuth Lajos kormányzói apoteózisa, vagy Patay Lászlónak II. Rákóczi Ferenc és Esze Tamás találkozását bemutató falfestménye.

Végezetül érdemes szót ejteni a nyilvánosság számára elérhető és leghasznosabb helyiségről, az Országgyűlési Könyvtárról, melynek hatalmas olvasó terme a már említett főemeleti Vadászterem alatt helyezkedik el. Ennek az intézménynek a birtokában lévő anyagokra tekintve joggal mondhatjuk, hogy a könyvtár felbecsülhetetlen értéket őriz. Itt található az Európa Tanács Információs és Dokumentációs Központja is. A mintegy félmilliós állomány használatát számos modern információs rendszer segíti.

Nagyvonalakban szóltam az Országház látnivalóiról, de még így is számos helyet feltáratlanul hagytam, így ezért is javaslom a kedves olvasóknak, hogy aki még nem tette meg, az feltétlenül látogassa meg a Parlamentet, aki pedig már járt a falai között, annak is érdemes újból felkeresnie, hiszen gyönyörűsége megunhatatlan.

Tóth Krisztina

Környezetrajz & kulinária

Ítélet

Pasta. e basta – avagy csak a tészta és más semmi!

Egy mondás szerint az olasz háziasszony az év minden napjára tud másfajta pastát készíteni. És valóban, hiszen Itáliában csaknem háromszázötven féle tésztát jegyeznek. Az olaszok hagyományt teremtettek, ám ’This is history in the making.’ avagy így készül a történelem – mutatták meg nekünk a Leves.-ből ismert fiúk és érkezett a folytatás, a Pasta.!

A szlogen nem változott, Eat the street! Pasta to go!, s a helyszín is maradt a szívünkhöz és az Egyetemhez is közeli Kálvin tér. A sor, mint ahogy azt már a Leves.-nél is megszokhattunk, kígyózik, tele kíváncsi egyetemistával, ide látogató külföldivel, akik még hitelesebbé teszik a kis tésztabárt. Hiszen ez még nekik is valami új. Durumlisztből készült tészták a világ különböző tájainak ízeit rejtő feltétekkel dobozban, akár helyben fogyasztásra, akár elvitelre – nem is olyan messze, elég csak a múzeumlépcsőig, garantáltan sok tészta és leves-fogyasztóval ebédelhetünk együtt délidőben, napsütésben.

Kinek, mit – ízlés szerint választhat mindenki a napi négyféle tésztából. Vis�szatérő ajánlatok között találjuk például az O.G.-t (original gangster-tészta fokhagymás paradicsomszósszal és rengeteg

bazsalikommal), a Soprano-t (pasta tejszínes alapú fokhagymás szósszal, fehér borral, spenóttal), a Castro-t (tészta pulykás chili babbal, kukoricával, közepesen csípősen, egy kis tejföllel), a Guantanamo-t (tészta enyhén chilis, sáfrányos, paprikás, oregánós paradicsomszósszal, csirkével, tejföllel) vagy az örök kedvenc Bolognait, egy kis borral „fűszerezve”. Az összhatás pedig zseniális, ahogy vártuk. És alig várjuk már az újabb piros pontot. Mert reméljük lesz még!

Bátran próbálja hát ki, aki szereti a különleges ízeket, aki valami változatosra vágyik, vagy csak egy ebédre két előadás között. Mert a Pasta. az más tészta!

Balázs Beáta

Kürtöskalács a körtéren Vanília illatát hozza a szél a Móricz Zsigmond körtéri forgatagban. Szokatlan jelenség ez a zsúfolt városi közlekedés ezen csomópontján. Elhatároztam, hogy a végére járok, és felkeresem a finom illat forrását. Úgy érzem magam, mint a játékban, amiben minél közelebb jutok az elrejtett dolog megtalálásához, annál melegebb jelzőt használ a játékostárs és a „tűz” varázsigével jelzi, hogy a keresés végre értem. Így erősödik egyre és ingerli orrom gyöngéden az édes illat. Nem kell sokat haladnom, a Villányi út 6. alatt megtalálom, amit kerestem. „Róbert kalács” – hirdeti az ízléses fatábla. Egy kürtöskalácsos üzlet ontja az érzéki illatokat. Kissrác korom óta kedvenc

édességem a kürtös kalács, szóval csak egy szó jut eszembe: „Bingó!”

Az üzlet a Szent Margit Gimnáziummal szembeni épület alagsorában található.

Kisebb sportteljesítmény lekászálódni a lépcsőkön, de megéri a kalandot! Közlekedésileg is nagyon jó helyen van: közel a Móricz, és a 61-es villamos pontosan a Róbert kalács előtt tesz le. Benyitva otthonos, meleg légkör fogad. A város nyüzsgéséből és rohanó forgatagából mintha egy béke szigete szerű kis kuckóba csöppennénk. Szemben a pulton kis és nagy kürtös kalácsok tömött sorai. Egyik szebb és ínycsiklandozóbb, mint a másik. Az illatorgiáról nem is beszélve, az már teljessé vált.

2013/április

23

Ítélet

Környezetrajz & kulinária | Humor

Hamar észreveszem, hogy itt még rengeteg dologgal szolgálnak a kalácsokon kívül.

Finom kávét lehet kapni, sokféle üdítőt is rejt a kávégép melletti hűtő. Bal kéz felől pedig aszalt gyümölcsös édességcsomagok, grillázs, krumplicukor és még rengetegféle nyalánkság. Először ez a kavalkád át se látható. A kalácsok rendkívül sokféle változatban készülnek. Egyesek tésztájában mazsola, alma, aszalt szilva, aszalt barack, dió vagy csokoládé található. Sőt van sajtos kürtös kalács is. Egyszóval igen egzotikus és széleskörű a választék.

Most jön még csak a java. Amitől ugyanis igazán kivételes a hely az maga Robi, az ő személyisége. Ide nem lehet csak úgy kutyafuttában betérni. Sokan rohannak, kikérik a kalácsot vagy más édességet, odadobják a pénzt és már fordulnának is kifelé… Ha Robi hagyná, de ő nem engedi. Valahogy

mindig megtalálja a módját, hogy szóba elegyedjen a legsietősebb vendéggel is. Ötletes kérdéseket tesz fel, vagy csak egyszerűen jó a kommunikációs érzéke. „Milyen volt a napod?” – kérdezi és elkezdődik egy jó kis beszélgetés. Velem könnyű dolga van, engem nem nehéz kibillentenie a megszokott vásárlási rohanós ritmusból. Egyes frigid nőknél viszont obszcén kérdéseket kell, hogy bevessen kedvenc kalácsosunk. Én magam is megütköztem először, de legalább hatott az illetőre. Lényeg, hogy hamar rájöttem Róbert szeret kapcsolatba kerülni a vevőivel. Tényleges kapcsolatba. Ha nem is nagyon mély ez az érintkezés és csak két percig tart, de legalább túljut egy személytelen vásárlási ügylet felszínességén. „Moss kezet (mert itt azt is lehet ám, van a vendégek számára nyitva álló térben egy külön csap) és foglalj helyet! Hogy tetszik itt?” –

valahogy így mutatkozott be nekem Robi.

A vásárlásom végére sok mindennel gazdagabb lettem. Először is jóllaktam egy nagyon finom kürtös kaláccsal, amit leöblítettem egy kis kávéval. Másodszor volt egy jó kis beszélgetésem egy érdekes figurával. Összességében egy meghitt élményben volt részem. Szerintem sok más vendég is ugyanígy van ezzel. Igazi értékesítési stratégia ez a nyitott és kedves bánásmód a vendégekkel. Ez az ember nagyon tud valamit, mert ezek után biztos, hogy visszajövök. Ügyes bajos dolgaink intézése közben javaslom: térjünk be a Róbert kalács üzletbe, biztos, jó érzésekkel távozunk. Ha viszont valakinek nincs annyi ideje magára, hogy jóízűen elfogyasszon egy kürtös kalácsot, akkor ott tényleg komoly baj van.

Varga János

A kamaszkor gyönyörei Mostanában egyre-másra különböző korú gyerekek tűnnek fel a környezetemben.

Minden kornak megvan a maga bája, de az a része is, amit a szülőknek muszáj túlélni, de hála az égnek, nekem ezzel a problémakörrel egyelőre még nem kell foglalkoznom.

A gyerekek, illetve a kamaszok nagyon bájosak és aranyosak (is) tudnak lenni, de mindenki tudja: ez csak pár óráig tart, utána elmúlik (mármint a báj), ellenben akkor már sok kilométert tudhatok közöttünk, így örvendezhetek azon, hogy ez már nem az én gondom, és ez nem egy hátrány, lássuk be! Erről eszembe jutott, hogy hajdanán én is „tartózkodtam” ebben az állapotban, és meggyőződésem, hogy mindenki megkönnyebbülten tapasztalta ennek elmúlását.

De milyen is ez valójában? Újra belehelyezkedtem ebbe az élethelyzetbe, és rájöttem: nem is olyan nagy baj, hogy elmúlt…

Vannak az életben sztereotípiák, amit azok alanyai rendre kikérnek maguknak, ezzel is bizonyítva, hogy bizony-bizony van azoknak valóságalapjuk, nem is kevés.

Ilyenek a kamaszokra vonatkozók is. Kibírhatatlanok, szemtelenek, tiszteletlenek, néha ön- és közveszélyesek, fárasztóak, frusztráltak, depressziósak, és persze úgy érzik, őket és tömérdek mennyiségű problémáikat SENKI A FÖLDÖN (ideértve természetesen a szüleiket is, főleg őket) nem érti, és nem is értheti meg. Nyilvánvaló, hogy ezt csak a kegyetlen felnőttek látják így, akik abszolút közönyösek és értetlenek, 24

2013/április

és nem látják át azokat a nagy horderejű válságokat, amikkel a kamaszoknak a nap minden pillanatában szembesülniük kell.

Aki elmúlt tizennyolc éves, szerintem pontosan tudja, miről beszélek.

Igen ám, de aztán a kamaszok felnőnek, gyerekeik születnek, és (általában) a kamaszkor szülők által okozott gyötrelmei a kegyes idő jótékony homályába vesznek. Így mire a csöppségek elérik a bűvös 14-16 éves kort, a szülők ugyanazon köröket kezdik el futni, amitől anno, a régi szép időkben sikoltozva futottak ki a Tejútrendszerből (is).

Az élet körforgása így válik teljessé és tökéletessé. A nagyszülők ekkora már csak „távoli” szemlélői az eseményeknek, esetenként jót derülnek az utánuk következő generáció kínlódásain, és örülnek, hogy vége a saját kínlódásaiknak.

Lássuk, hogy is telnek egy átlagos kamasz napjai. Felkelni, pláne korán, mérhetetlenül utál (vannak, akiknek ez később is jellemzőjük). A reggel 8 órás iskolai kezdés egyér-

telműen a „korán” kategóriába tartozik, ezt mindenki beláthatja. Ezt követi a „Jaj, mit vegyek fel” kérdéskör, a „Jaj, mit kezdjek a hajammal/fejemmel/kövérségemmel/az élettel úgy általában” lamentálás, és végül a „Nincs értelme élni sem” monológ, ráadásul még a torka is fáj. Ergo: tulajdonképpen, ha jobban belegondol, inkább nem menne ma iskolába, és visszafekszik kipihenni a sokkhatást, a kérdés tehát eldőlt. Esetleg holnap megpróbálja? Esetleg. Majd meglátja. Húsz perc múlva éktelen kiabálás: „Mi tart ennyi ideig? EL FOGSZ KÉSNI!”. A kamasz lelkivilágát ez (értsd: a késés) annyira nem dúlja fel. Némi szópárbaj után kegyeskedik kijönni elvonultságából, mélyen megbántva érzelmeiben, majd közli, hogy „Te nem értesz semmit” és „Téged egyáltalán nem érdekel, mi van VELEM”. Ez a kis közjáték azonban előrevetíti a súlyos tényeket: le fogja késni a tömegközlekedési eszközt, ám ez sem rendíti meg igazán. A tanárok szintén hülyék, szintén nem értik meg és nem értékelik őt érdemei szerint, így alapjában véve totál felesleges iskolába járni, mert úgysem abból fog megélni, amit ott tanul, az érettségi pedig még olyan messze van, ezért amiatt is felesleges aggódni. Ez végre némileg megnyugvással tölti el. Az iskola pusztán arra jó, hogy találkozhat hasonszőrű, elnyomott, agyonvegzált sorstársakkal, akiknek nagyjából ugyanúgy indult a napja, mint az övé. Miután valahogy túlélte a napot, hazaindul (persze szigorúan

Humor

csak abban az esetben, ha a felmenők nincsenek otthon), esetleg ott marad az iskola területén. Lényegét tekintve mindegy, hogy hol van, mert egy a fontos: az ég egy adta mindennel foglalkozik, csak a leckével nem (az okot és az indokot lásd fentebb).

Tudja jól, hogy a szülők hazaérkezésük után először a házi feladat aktuális állapota iránt fognak érdeklődni, de ez nem számít, a remény hal meg utoljára, hogy hátha most mégsem ez történik. Úgyis ez történik majd, de ez sem számít. Az elgyötört szülők beesnek az ajtón, és jöhet egy újabb jelenet. A gyermek kiborítja szüleit, a szülők kiborítják gyermeküket, így van ez rendjén, a kölcsönösség alapján. Meré-

szebb gyermekek a kiabálás után úgy vágják be maguk után az ajtót, hogy az kis híján tokostul esik ki, ami szintén nem számít.

Ezután jöhet a jól bevált zenebömböltetés és a csapkodás, emellett pedig az élet igazságtalanságán történő puffogás és füstölgés. Ám előbb-utóbb ki kell jönnie, mert azért a mártírhalálra még nem áll készen. Következhet a harmadik felvonás, újabb elvárásokkal: „Miért nem segítesz a házimunkában?”, erre variáció a „Ugye rend van a szobádban?”. A kamasz nem érti, azaz nem is akarja érteni a „rend” fogalmát. Kinek mi a rend, ugye. Neki pont jó úgy, ahogy van, mert a zseni átlátja a káoszt. Jöhet az újabb duzzogás. Mire véget ér a nap, nemcsak hu-

Ítélet

manoidoknak lógnak cafatokban az idegei, de még a háziállatok is furcsán festhetnek. És ez így megy minden nap, a szülők fogösszeszorítva túlélnek, vágják a centit, és sűrűn fohászkodnak az idő gyorsabb múlásáért. Összegezve szép időszak ez, csak győzze mindkét fél cérnával és idegekkel. De mindkét fél vigasztalódhat azzal a gondolattal, hogy pár év elteltével bebizonyosodik, hogy neki volt igaza… Mint már említettem: a remény hal meg utoljára!

Kalász Veronika

Mi vár egy nőre, ha kikerül az egyetem védőszárnyai alól?

Vitaest a Karrier Iroda szervezésében

Pályakezdés – csak nőknek – olvashattuk nemrég az egyetemen itt-ott elhelyezett szórólapokon, plakátokon. A cím alatt három név is fel volt tüntetve: Dr. Gyeney Laura, Dr. Kiricsi Karola és Dr. Pogácsás Anett. Ők voltak a Karrier Iroda által szervezett vitaest vendégei, akik Sergő András kérdéseire válaszolva tapasztalataikat és tanácsaikat osztották meg a hallgatósággal (innen az utolsó bátor férfiú is eltávozott, a „csak nőknek” megszólítást szigorúan értelmezve). Nemrég még ők hárman is az egyetem hallgatói voltak, így hiteles képet tudtak adni arról, hogy mire számíthat, aki a Pázmányról kikerül. Eloszlattak sok ködös foltot azzal kapcsolatban, hogy vajon mi vár ránk a diploma után, miért jó jogot hallgatni, és hogy miként lehet összehangolni a családi életet a munkával.

Mindhárman megerősítették, hogy ezt az összeegyeztetést igenis meg lehet oldani; hogy jogi végzettséggel rengeteg

helyen el tudunk helyezkedni; és hogy sok munkahelyen kifejezetten örülnek, ha az állás iránt érdeklődő családos ember.

Gyeney tanárnő, aki adjunktus az Európajogi Tanszéken, mellette pedig egy ikerpár boldog édesanyja, hangsúlyozta, hogy a gyermek kiváló hajtóerő, mert összeszedettségre sarkall, és annyi energiát ad, hogy a gyermekvállalás alatt is tovább képezhetjük magunkat (ő maga ikrei rácsos ágya mellett írta meg több száz oldalas doktori disszertációját). Ha valaki elmegy szülni, több munka hárul a kollégákra, akik ilyenkor általában szolidaritást szoktak tanúsítani, azonban a munkáltatótól is függ, hogy miként fogadják a gyermek érkezését. A tanári állást jól hozzá lehet igazítani a gyermekneveléshez, de minél előbb dönteni kell, hogy mikor és milyen intézménybe szeretnénk járatni csemeténket. Már a bölcsödébe való fogadásra is előfordul, hogy éveket kell várni.

Kiricsi Karola a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság szóvivője, de sok helyen kipróbálta magát, mielőtt rátalált a leginkább hozzáillő pályára. Azt tanácsolta, hogy első munkahelyként a szívünkhöz közel álló területen próbáljunk elhelyezkedni. Megerősített minket abban, hogy a jogi alapismeretek globális rálátást adnak mindenre, és hogy hasznos külföldön is tanulni, mert rengeteg ta-

pasztalatot, jobb nyelvtudást ad.

Pogácsás tanárnő adjunktus a Magánjogi és Kereskedelmi Jogi Tanszéken, és férjével nyárra várják első gyermeküket. Szerinte nem nagy gond, ha nincs egy ideig konkrét tervünk, hiszen a jog széleskörűségéből adódóan mindig bőven van honnan válogatni, illetve más pályák felé is megnyílhat az út. Jó, ha minél jobban körülnézünk pl. szakmai gyakorlatok révén, hogy konkrét környezetben mit kell csinálnia egy bírónak, egy ügyvédnek, egy ügyésznek vagy a közigazgatásban elhelyezkedőknek. Megemlítette még a házastársak közötti munkamegosztás fontosságát a munka és a háztartás területén egyaránt. A tanárnő bővebben beszámolt az Ítéletnek családi életéről és életpályájáról, az interjú szintén ebben a számban olvasható. Lapozzon oda mindenki, aki kíváncsi többek között arra, hogy a tanárnő hogyan kapta meg a felkérést, hogy visszatérjen a Karra oktatni! Összességében kiválóan sikerült a vitaest, amelyen tulajdonképpen nem is vitatkozott senki, mert egyhangú vélemény született arról, hogy a családalapítás hatalmas öröm, amely összehangolható a karrierrel, ami pedig szorgalommal, lelkesedéssel és jó hozzáállással nagyon is megvalósítható.

Kiss Lúcia 2013/április

25

Ítélet

Karrier

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara (1088 Budapest, Szentkirályi u. 28-30.)

FELVÉTELT HIRDET a doktori (Ph.D.) képzésben való részvételre az állam- és jogtudományok területén A PPKE-JÁK Jog- és Államtudományi Doktori Iskola 2013 szeptemberében indítja a doktori (Ph.D.) fokozat megszerzésére felkészítő, három éves képzést nyújtó programját az állam- és jogtudományok területén.

A képzésben való részvétel feltételei: a.) hazai egyetem állam- és jogtudományi karán egységes, osztatlan jogászképzésben szerzett, legalább „jó” minősítésű („cum laude”) egyetemi szintű jogász diploma/oklevél; A „rite” diplomával rendelkező felvételizőket, abban az esetben lehet felvenni a doktori képzésbe, ha a diploma megszerzésétől 3 év eltelt. b.) külföldi egyetem állam- és jogtudományi szakirányán szerzett és nem honosított, vagy nem állam- és jogtudományi egyetemi végzettséggel rendelkező pályázó felvételi pályázatának elfogadásáról a Tanács dönt. Külföldön szerzett oklevelet a jelentkezés előtt a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően kell elismertetni;

nyelvből C típusú, vagy azzal egyenértékű középfokú nyelvvizsgával rendelkező pályázó felvételi pályázatát is; e.) egészen kivételesen a Kari Doktori Tanács engedélyezheti egy középfokú C típusú nyelvvizsgával vagy azzal egyenértékű nyelvvizsgával történő felvételt azzal, hogy az abszolutórium megszerzéséhez a másik középfokú C típusú nyelvvizsga vagy azzal egyenértékű nyelvvizsga meglétének igazolása feltétel.

A képzés módja (és díja): nappali tagozatos hallgatói jogviszonyban, állami ösztöndíj mellett; levelező tagozatos önköltséges hallgatói jogviszonyban; a képzés díja: 90.000.- Ft/félév az egyéni képzés keretében végzett doktori tanulmányokhoz lásd a Kari Doktori Szabályzat 20. §-ának (2.) pontját a Doktori Iskola honlapján. (www.jak.ppke.hu)

c.) záróvizsgát tett egyetemi hallgatók jelentkezéskor csatolják a tanulmányi osztály igazolását. A felvételi döntés esetükben feltételes. A „jó”, illetve „cum laude” minősítést el nem érő oklevél a feltételes felvételt érvényteleníti;

A jelentkezéshez szükséges mellékletek:

d.) két élő, a tudományos kutatás körében alkalmazható idegen nyelvből szerzett C típusú vagy azzal egyenértékű középfokú nyelvvizsga. Indokolt esetben – különösen a választott kutatási területre tekintettel – a Tanács a DI Felvételi Bizottságának javaslatára elfogadhatja az egy élő és egy holt-

• a felsőfokú tanulmányok lezárását igazoló diploma/oklevél másolat(ok);

26

2013/április

• adatlap; (WinWord dokumentum) • szakmai életrajz;

• az idegen nyelvi ismereteket igazoló diploma/oklevél másolat(ok); • tanszéki fogadónyilatkozat; (WinWord dokumentum)

• a kutatási terv vázlata • a felvételi eljárás díjának (9.000.- Ft) befizetéséről szóló igazolás (OTP 11707024-20433873) A jelentkezés módja és határideje: A pályázatokat levélben vagy személyesen, a • Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Doktori Iskola Titkárságán, • Szalainé Szikszai Krisztina doktori ügyintézőnél III. emelet, 305. szoba lehet benyújtani 2013. június 25-ig.

A jelentkezők felvételéről – a beadott pályázati anyagok és a június 27-én esedékes szóbeli felvételi beszélgetés alapján – a Felvételi Bizottság javaslatára a Kar Doktori Tanácsa dönt.

A jelentkezéssel és a felvételi eljárással kapcsolatos további részletes információk, valamint a szükséges nyomtatványok letölthető változata a Doktori Iskola honlapján (https://jak.ppke.hu/ jog-es-allamtudomanyi-doktori-iskola/ adminisztracio/felveteli-hirdetmeny) érhetők el.

Információ: a 4297-291 közvetlen telefonszánon.

A Doktori Iskola Koordinátorának, dr. Frivaldszky Jánosnak (tanszékvezető, egyetemi docens) fogadóórája: péntekenként 900-1100 között.

Helyszín a Doktori Iskola (tel.: 4297291) vagy a Jogbölcseleti Tanszék (tel.: 4297-229).

Karrier

Ítélet

„A jogászképzés nem tölti be funkcióit” Beszámoló a Bibó István Szakkollégium szervezésében tartott vitaestről A Bibó István Szakkollégium az ELTE Állam- és Jogtudományi karán vitaestet szervezett, amelyen a vitapartnerek a következő tételmondat mellett, illetve ellen érveltek: „A jogászképzés nem tölti be funkcióit”. A vitázó felek az oxfordi típusú vitaforma mintájára kialakított struktúrában (nyitó beszéd – kifejtő érvelés – közönség kérdések – záróbeszéd), kötött időkeretben fejtették ki álláspontjukat.

Az esemény elején, illetve végén a szervezők felmérték, hogy a közönség mekkora arányban értett, illetve nem értett egyet a tételmondattal, s a vitát az a fél nyerte, amely nagyobb arányban volt képes a hallgatóságot a saját álláspontja mellé állítani. A tételmondat mellett érvelt Dr. Jakab András, az MTA TK Jogtudományi Intézetének igazgatója, egyetemi oktató és Lukács Anna, a TopTierLawyers felvételi tanácsadója. A tételmondat ellen érvelt Dr. Réti László, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke és Dr. Sonnevend Pál, az ELTE ÁJK dékánhelyettese.

A vita kezdete előtti szavazás a tételmondattal 20 egyetértő, 10 egyet nem értő és 11 tartózkodó szavazatot hozott.

A vita Dr. Jakab András felszólalásával kezdődött meg, aki a jogászképzés funkcióit a következőképpen határozta meg: általános kultúremberképzés, a joggyakorlat számára használható személyek képzése és a jogtudományi utánpótlás biztosítása.

Nyitóbeszédében kifejtette, hogy véleménye szerint a jogászképzés jelenleg nem tölti be funkcióit, ugyanis a képzés a diákok többsége számára arról szól, hogy a könyvet bemagolják és minél pontosabban megtanulják, s a gyakorlatra kevés hangsúlyt fektetnek. Álláspontja szerint ennek a struktúrának nincs értelme, mert állandóan változik a jog, valamint mindez nem szimulálja kellőképpen a jogászi munkát, s a jegyek csak arról tanúskodnak, hogy az

illető jó tanuló-e, s nem arról, hogy jó jogász lenne-e. Végül arra a következtetésre jutott, hogy a jogesetek megoldására kellene nagyobb hangsúlyt fektetni az oktatás során.

Dr. Sonnevend Pál ezzel szemben úgy vélekedett, hogy a jogászképzés betölti funkcióját, melynek legfőbb, egyetlen funkciója az, hogy gyakorló jogászokat képezzenek. Mindez azonban – tette hozzá – négy elemből épül fel: a tárgyi tudás, a gondolkodási képesség, a „gerinc” és a háttérismeret elsajátításából. Úgy vélekedett, hogy a jogászképzés a kötelező kurzusokon túl a sok egyéb fakultatív lehetőséggel mindezt biztosítani tudja, s a kellő energiát belefektető diák széleskörű tudásra tehet szert. Végezetül kiemelte a sok gyakorló ügyvéd általi oktatást az egyetemen, ami intenzív kapcsolatot teremt a jog és az egyetem között.

Lukács Anna a jogi szakmát két részre osztotta: a profitorientált és a nem profitorientált részre. Elmondása szerint munkakörében évente 200-250 fiatal jogásszal találkozik, így mind a nemzetközi cégek igényét, mind pedig a jelöltfelhozatalt jól ismeri. A jogászképzés hiányaként emelte ki (s ezzel indokolta azt is, hogy nem tudja betölteni a funkcióit), hogy a kötelező tananyag melletti széles tárház csak választható és nem kötelező. S mivel az emberi természet dőre, ezért véleménye szerint egy „kis pöccentés” hiányzik az egyetem részéről, amely a jogászhallgatóknak megfelelő motivációt adna, ami azonban így hiányzik.

Utolsónak Dr. Réti László mondta el nyitóbeszédét, amelyben kifejtette, hogy nem látja úgy, hogy a funkciók nem lennének betöltve, de lehetne akár jobb is a képzés. Véleménye szerint a joggyakorlat formálja ki, hogy mire van igény, de kiemelte, hogy a magyar képzés kitűnő bírákat, ügyvédeket ad a régiónak.

A felek a nyitóbeszédek után részben az elhangzottakra reagálva, részben pedig a saját álláspontjukra támaszkodva részletesebben kifejtették álláspontjukat. Az érvelések során leginkább a magolás és a jogesetmegoldás kérdésköre került középpontba.

Dr. Sonnevend Pál a német képzés mintáját hozta fel arra példaként, hogy a tisztán jogesetmegoldásra épülő képzés nem elég, hiszen így a diákok nem megfelelő tárgyi tudással kezdenek neki a jogesetmegoldásnak, valamint még ez a rendszer sem képes a gyakorlatban ténylegesen használható jogesetmegoldó módszert adni.

Dr. Jakab András ellenben úgy vélekedett, hogy a vizsgák során a jogesetmegoldást kellene előnyben részesíteni, s az egyetemi képzésbe be kellene építeni többek között a kötelező perbeszéd kurzust. A magolás, mint egyik fő problémaforrás tekintetében a felek többnyire egyetértettek. Lukács Anna kiemelte, hogy a kreativitás, a logika, a gondolkodási képesség elengedhetetlen, s a magolás csak limitált tudást ad. Hozzátette, hogy talán kijelenthető, hogy maga a magyar kultúra egy magoló kultúra, és a retorikát hiányolja a jogászképzésből.

Ezek után a jelenlévők kérdéséket tehettek fel, majd a zárszók után a második szavazásra került sor. Dr. Réti László felhívta a figyelmet arra, hogy véleménye szerint a befogadó fél szempontjából betölti a funkcióit a jogászképzés, s a hallgatók ezt a kérdést ne az alapján értékeljék, hogy az egyetem azt nyújtotta-e, amit ők maguk elvártak, hanem törekedjenek az objektivitásra.

A szavazás eredménye végül 20 a tételmondattal egyetértő, 21 egyet nem értő és 1 tartózkodó szavazat lett, így a vitát a tételmondat ellen érvelők nyerték. Ádám Flóra Julianna 2013/április

27

KÉPEK AZ I. MAGYAR EGYETEMI- ÉS FŐISKOLAI VÍZILABDA BAJNOKSÁGRÓL ÉS A XXXI. OTDK-RA VALÓ FELKÉSZÜLÉSRŐL

itelet-pazmany.blog.hu

A KÉPEKET KÉSZÍTETTE: JOÓ KRISTÓF.