ítélet XVI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2013. MÁRCIUS

u iust

m

ut are

XVI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2013. MÁRCIUS

aequum sal

A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA

itelet.pazmany@gmail.com

„NEKEM A JOGI SZAKMÁBAN MINDIG FONTOS VOLT A GYAKORLAT ÉS AZ ELMÉLET EGYARÁNT” INTERJÚ DR. HÁRSFAI KATALINNAL 5. OLDAL

itelet-pazmany.blog.hu

JOGÁSZKOVÁSZ 7. OLDAL

A FELÉNÉL 8. OLDAL

JÓ TANÁCSOK ERASMUSRA UTAZÓ HALLGATÓTÁRSAINKNAK 12. OLDAL

Ítélet

Beköszöntő

Elmélkedés Alessandro Atyával Korábbi számaink a http://issuu.com/itelet-pazmany oldalon elérhetőek!

„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az hitünk virágjában volt.”

Pázmány Péter

Beköszönő

„Hit nélkül sem alkotni, sem élni nem lehet.” – e sorok valóságtartalma különös jelentést kaphat a XVI. Benedek pápa által meghirdetett Hit éve kapcsán, valamint az Ítélettel összefüggésben. Hiszen az új evangelizációt a hit és szeretet jegyében meghirdető tematikus év hatja át az idei szemeszter első Ítéletét is. Hittel és szeretettel „alkottuk” mi is az idei elsőt, remélve, hogy örömet okozunk ezzel minden Kedves Olvasónknak, akik már nagyon vártak minket.

Dr. Hársfai Katalinnal, a Kánonjogi Intézet oktatójával készült interjúnkban a modern ember hithez és valláshoz való viszonyát boncolgatjuk, Hitélet rovatunkban teljes képet kaphattok a Hit évének jelentéséről, annak fontosságáról, üzenetéről; valamint a katolikus iskolák egyre növekvő számáról és szerepéről. Megmutatjuk hogyan lehet (kell?) etikusan viselkedni tárgy- és vizsgafelvételek idején egy nem hivatalos illemkódex segítségével. Bemutatkozik a Tehetséggondozó és egyetemünk új díszdoktora is. Kultúra&Kritika rovatunk a teljesség igénye nélkül szolgáltat zenéről, könyvről, színházról, kiállításról és filmről is.

Környezetrajzolunk a Parlamentbe, amit egy gasztroélménnyel zárhatunk le Budapest legújabb all-you-can-eat bisztrójában.

Kellemes időtöltést, és jó olvasást kíván az Ítélet szerkesztősége!

Balázs Beáta, Hajdu Rita A PPKE JÁK HÖK TÁMOGATÁSÁVAL

TARTALOM Elmélkedés Alessandro atyával 2 Bánrévy Gábor nekrológ 3 „A hallgatói elismerés a legkedvesebb egy oktatónak” – Interjú Dr. Szabó Istvánnal 3 „Nekem a jogi szakmában mindig fontos volt a gyakorlat és az elmélet egyaránt” Interjú Dr. Hársfai Katalinnal 5

Jó tanácsok Erasmusra utazó hallgatótársainknak 12 „... mindent megteszünk, hogy a fővárost is ellepje az »árnyékhistória«” – Interjú Csépány Bálinttal, a Shadowhistory frontemberével 13 Dimenziókon túl, matériákon innen 13 Gogol: Holt lelkek 14

Neptun illemkódex 6

Gradus ad Facultatem – A film 15

Jogászkovász 7

Azok a bizonyos ‘60-as évek 15

Alessandro atya hirdetései 7

Két lábbal a földön – Interjú Szikora Rebekával 16

A felénél 8

Új képeket festek 16

Új díszdoktor 8

A „Haza Háza” 17

Pázmány Szalon időpontjai 9

Gastland Bisztró 18

Gondolatok a hit évéről 9

Tudsz magadon nevetni? 18

Jóból is megárt a sok? 10

Karrier Tavasz 2013 19

Titeket kérdeztünk... 11 Főszerkesztők: Balázs Beáta, Hajdu Rita Online felelős: Hoffmann Zsolt Korrektor: Gottlieb Péter Szakmai tanácsadó: Dr. Koltay András Szerzőink: Balogh Blanka, Fedor Zsuzsanna, Hoffmann Zsolt, Kalász Veronika, Karczub Eszter, Kiss Lúcia, Kovács Réka, Orosz Cintia, Szatmári Anna, Szigeti Imola, Teleki Levente, Tompai Nikolett, Tóth Krisztina, Sergő András Címlap: Orbán Dóra Készült: Vareg Hungary Kft. (www.vareg.hu)

2

2013/március

„Atyám! Minden lehetséges neked. Vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te.”

(Mk 14,36) Így, nagyböjt idején Alessandro atyával igen kifejezőnek találtuk a fent idézett evangéliumi szakaszt, Jézus imáját a getszemáni kertben. A nagyböjt az a negyven nap, mely által egyre közelebb kerülünk húsvéthoz, a legnagyobb keresztény ünnephez. Ez a megpróbáltatás és önmegtagadás ideje, amelynek csúcsa ez a részlet. Jézus ekkor Atyjához imádkozott, és felszínre tört benne emberi énje, mondhatnánk úgy is, hogy megrendült, félelem fogta el, mert tudta, milyen borzalmak várnak rá. Nekem azonban az utolsó mondat szokott igazán erőt adni, mert Jézus ezzel mintegy meghajol Isten akarata előtt. S mindennapjainkban mi is szoktuk úgy érezni, hogy nem bírunk elviselni több terhet vagy szenvedést, de ekkor kell eszünkbe jusson, hogy Isten kívánságát követve Jézus kiállt még sokkal nagyobb kínokat is. Krisztuson keresztül mi is képesek lehetünk így hozzáállni a rossz dolgokhoz.

Ez a pár sor azt vetíti elő, hogy a húsvét fájdalom és öröm is egyben. Először jön a szenvedéstörténet, a halál, de végül a feltámadás, az öröm. Jézus története minden ember története. A próbatételek elkerülhetetlenek az életben. A hallgatók szorongásai a vizsgák előtt kisebb megpróbáltatások, a haldoklóknak, az erőszakosság áldozatainak, a védteleneknek pedig nagyobb nehézségeket kell kiállniuk. Krisztus története s a nagyböjti időszak reménnyel tölt el bennünket, húsvétkor már nem lesz helye a szomorúságnak, csak az örömnek. Érdekes, hogy Krisztus hogyan éli meg kínszenvedését. Sokszor úgy képzeljük el Őt, mint egy szuperhőst, mert Ő Isten, Isten pedig legyőzhetetlen, tehát olyannak gondoljuk, akitől a kínlódás távol áll. Az evangélium azonban részletesen leírja, hogy mennyire intenzív volt szorongása a getszemáni kertben, majd küzdelme a Golgota hegyén. Ez elsőre furcsán hangzik, mert Jézus nem úgy hal meg, mint pl. Szókratész, aki a halált könnyedén fogta fel, s utolsó perceiben is ironizált. A történelem alakjai közt is találunk olyanokat, akik bátran, kétkedés nélkül haltak meg, gondoljunk csak az ókori hősökre. Viszont e részletből kitűnik, hogy Jézus szenved, szorong, semmit meg nem tagadva emberi énjéből. Összefoglalta magában minden embernek, nemzetnek és kornak a szenvedését, vállára vette bűneinket: a háborúk, járványok, emberkínzások, koncentrációs táborok, népirtások, a testi mellett a lelki szenvedések tömegét is. Szenvedését igazi emberként élte meg.

Mit jelent ez számunkra? Hogy nem kell félnünk attól, hogy gyengék vagyunk, mert Jézus is jól tudja, milyen emberként szenvedni. A szenvedésben tehát nem vagyunk egyedül. Először azt kérte, hogy hadd kerülje el a bűneink miatt vállalt kelyhet. A keresztény ember nem mazochista, aki szeret szenvedni. Emberi dolog azt kérni, hogy kerüljük el a fájdalmat, hisz a boldogságra lettünk teremtve. „De ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te.”

Amikor ezt mondja, Krisztusban ott van Isteni identitása, ami erősebb az emberi szorongásnál. Őbenne az Istenség felemeli emberségünket. Az Atyával való kapcsolat erősebb, mint a fájdalom és a halál. Krisztussal együtt kell maradnunk, és meg kell tapasztalnunk azt a fajta győzelmet, amely először a szívünkben van.

Jézus háromszor is megjövendöli saját szenvedését. Harmadszorra ezt mondja az Emberfiáról: „Kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik; de harmadnapra föltámad.” (Mk 10,34). Életünkhöz igazítva Jézus e szavait, bármilyen rossz dolog történhet velünk, az soha nem az utolsó szó, és a halál sem az. Mindennek a végén Jézus és az Ő országa vár ránk. Azt tanítja, hogy minden megpróbáltatást, ami ér minket, meg lehet élni nagy méltósággal és szentséggel. Így a keresztény ember, akit bánat, kín vagy betegség ér, Krisztusra tekintve azt gondolja magában, hogy szabadon feláldozza fájdalmát azért, hogy egy legyen Ővele a kereszten.

A nagyböjt hosszú út, és áldozatokat kér tőlünk, úgymint lemondást, gyakoribb imádságot, szeretetet, megbocsátást.

Az áldozatok felragyognak, mert a nagyböjt tele van remén�nyel. Megéri meghozni őket, de ez csak hittel lehetséges. Éppen a pápa által meghirdetett Hit Évét éljük, ennek fényében a nagyböjt kiváló alkalom arra, hogy elmélyítsük Istennel való kapcsolatunkat.

Kiss Lúcia

Portré

Ítélet

In memoriam Prof. Dr. Bánrévy Gábor Gyászlobogót lenget az Egyetem homlokzatán a tavaszi szél. A Karnak halottja van. Bánrévy tanár úr távozott körünkből.

Egyike volt az elsőknek, akik a hívásra beálltak a lelkes építők sorába. Annak idején, történelemelőtti időben, egy tanulókörben ostromoltuk a jogtudományok bástyáit. Most, öreg fejjel, új bástyák építéséhez hordtuk a köveket.

Alapító elgondolásaink között szerepelt, hogy a nemzetközi jog különböző területeinek a szokásosnál nagyobb teret biztosítunk tantervünkben, mert ez lesz a jövő nemzedék igénye: ennek a tervnek megvalósításában Bánrévy tanár úr vezető szerepet vállalt. Végzett hallgatóink serege bizonyíthatja, hogy javukra vált pályájuk során ez a képzési elgondolás.

Maga a tanmenet a nemzetközi jogi témákat csak felsőbb évfolyamokon igé-

nyelte. Addig is, míg az oktatás feladatai nem hívták csatasorba, elvállalta és kiválón el is látta a tanulmányi és általános dékánhelyettes feladatkörét. Emberségesen, körültekintőn, figyelmesen, és személyválogatás nélkül nyúlt a százféle különleges igényhez, amelyekkel a hall-

gatói fantázia a Kar vezetését elárasztani képes, és az ő érdeme volt, ha tanulmányi osztályunk az egyáltalán nem szokványos feladatokkal, folyamatos, az építkezésből adódó elhelyezkedési nehézségek közepette sikerrel birkózott meg.

Mikor aztán a studium előre haladtával sor került szaktárgyainak oktatására, kitűnt, hogy újszerű tankönyvével, világos és színes előadásaival, elméletet és gyakorlatot biztos érzékkel ötvözve, mint előadó, és mint vizsgáztató is megnyerte hallgatóit. Akik még hallgathatták, bizonyítják, akiknek ez már nem jutott osztályrészül, hallomásból tudják, hogy professzionális, elhívatott egyetemi tanár volt, akinek a késő években már terhes feladat nem nyűg, hanem jogászi pályájának megkoszorúzása volt.

ZJ

„A hallgatói elismerés a legkedvesebb egy oktatónak” Interjú Dr. Szabó Istvánnal, karunk oktatási dékánhelyettesével Ön a PPKE JÁK Jogtörténeti Tanszékének vezetője. Beszélne nekünk egy kicsit arról, hogy mi jellemzi egy jogtörténész munkáját?

Egy oktatónak általában két fő tevékenysége, munkaköri kötelezettsége van: az egyik az oktatás, ez teszi ki a munkaidőnk egyik felét, a másik pedig a kutatás, tehát a szakmai előrelépéshez szükséges munka. Így tudunk megfelelni az akkreditációs követelményeknek, ami a képzettségünk szakmai mérése, ehhez folyamatosan publikálnunk kell.

A jogtörténész félig jogász, félig pedig történész, bár végzettségét tekintve az előbbi. A történészi munkánk révén a tevékenységünk levéltári kutatásokkal is kiegészül, továbbá a különböző konferenciákon – melyeken több történész is részt vesz – lehetőségünk nyílik a szakmai körünk bővítésére. Ön számos külföldi tanulmányúton járt, tervez-e ilyet a közeljövőben?

A hosszabb, külföldi tanulmányutakra pályázatokat írnak, amelyek azonban

korhatárhoz vannak kötve, így az ember egy bizonyos életkor felett már csak igen szűk körben pályázhat meg ilyen lehetőségeket. Ellenben a fiatalabb kollégákat nem hívják külföldi előadónak, ott már az idősebbek, a tapasztaltabbak kerülnek előtérbe. Én több mint két évet töltöttem Németországban és Ausztriában, ami egy nagyon szép emlék. Szakmailag is nagyon hasznos volt, s persze a rendszerváltás után nem sokkal tartósan nyugatra menni felért egy álommal. A hallgatóknak is 2013/március

3

Ítélet

Portré

ajánlom, hogyha tehetik, egy-egy szemesztert töltsenek külföldön. Az Erasmus program erre egyre tágabb lehetőségeket nyit.

Kutatási területei is az előbb említett országokhoz kapcsolódnak, hiszen azok az 1806 utáni német, illetve az 1848 utáni osztrák és magyar alkotmányfejlődés.

Kezdetben a magyar jogtörténetet kutattam, pontosabban a kormányzó jogállásával foglalkoztam a két világháború közötti Magyarországon. Aztán jöttek a külföldi ösztöndíj lehetőségek. Németországban kézenfekvő volt, hogy az eddigi témámmal párhuzamos német időszakot tanulmányozzam. Így az 1919 és 1933 közötti német államfői intézménnyel kezdtem foglalkozni. Heidelbergbe több ösztöndíjat is kaptam, így ebből a témából született a PhD dolgozatom is. A kutatási területeimen belül a témák természetesen ös�szefüggnek, lehet az egyes témákon belül építkezni, egyikről lépni a másikra.

A Pázmányon magyar, illetve egyetemes jogtörténetet egyaránt tanít.

Ezek közül – ha lehet egyáltalán választani – melyiket kedveli jobban?

Az embert bizonyos kötődés jellemzi Európához, de közvetlenül a Kárpát-medencéhez sokkal erősebb szálak fűznek minket. Mindkét tárgyat szeretem, de ennek szellemében könnyen tudok közöttük hierarchiát teremteni a magyar alkotmányés jogtörténet javára. Van egy Arany János idézet: „Visszanéz a magyar, sóhajtva néz vissza, / Te dicső hajdankor! fényes napjaidra”. Talán a méla sóhajtást kicsit el is hagyva, e szellemben kell a múltunkat szemlélni. S ezt a szellemiséget a magyar jogtörténettel lényegesen jobban lehet közvetíteni, mint az egyetemes európaival. Ön több szakmai díjat, kitüntetést nyert el. Ezek közül melyre a legbüszkébb?

Ha az ember szakmai díjat kap, az azt jelenti, hogy valamit nem átlagos módon, hanem kiemelkedően végez. Ezeknek a díjaknak három fajtája van.

Az első a kutatások elismerésére irányul.

Ezek közül legkedvesebbnek a Bolyai Plakettet említeném. Ennek előzménye az MTA által odaítélt Bolyai János Kutatási Ösztöndíj, s az ezt elnyerők közül a kiemelkedő eredménnyel zárók kapják meg a Plakettet.

A második fajta kitüntetés az egyetemi közéleti munka elismerésére szolgál.

4

2013/március

2005-ben ennek jutalmaként kaptam meg a Pázmány Emlékérem elnevezésű díjat, majd 2011-ben a Pázmány Plakettet.

Az elismerések harmadik fajtája, amit egy oktató a hallgatóktól kap. A Kar hallgatói 2009-ben szavazták meg számomra a Pro Facultate Díjat.

Az évek során elnyert díjak közül természetesen mindegyik fontos, ám talán mégis a hallgatói elismerés az, ami a legkedvesebb számunkra.

Mi a véleménye Önnek a jelenlegi történelemoktatásról?

Az oktatási rendszerünk bő két évtizede permanens átszervezés alatt áll, ami igaz a történelemoktatásra is. Ez semmiképpen sem nevezhető pozitívumnak.

A történelemoktatás céljáról alkotott véleményem egyébként összecseng azzal, amit a magyar jogtörténet kapcsán elmondtam. A szocializmusnak nevezett

„Felül kell kerekedni azon az érzésen, hogy nem tudnak semmit, ugyanis a vizsgán nem lehet veszíteni, hiszen ha elsőre nem sikerülne, lehet javítani.

Ha viszont elkezdenek halasztani, kifutnak az időből, úgy, hogy vizsgalehetőségeiket ki sem tudják használni.”

időszakban azt sulykolták belénk, hogy a történelmünk egy szenvedés volt, ami alól végre felszabadultunk. A generációmnak még fülébe cseng a jól betanított dal: „Indulj az útra és vissza ne nézz, múltad a fájó bús ezer év…”. Azt gondolom, hogy eme szemlélet, s az Arany Jánostól nem rég idézett sorok között jól érezhető a különbség.

A totalitárius időszakok tévútjait leszámítva ezeréves történelmünk egy szerves fejlődés. Ha valaki az államberendezkedés vagy a kormányzati rendszer valamely változásánál éles határvonalat akar húzni, az önkéntelen arra utal, hogy ennek az ezer évnek mégis csak van egy boldogabb és egy búsabb időszaka. De én inkább Arany János szellemiségét követném.

A jelenlegi történelemoktatásban ez a két nézet ütközik. Azt annyira tatom jónak, illetőleg rossznak, amennyire a két szemlélet közötti különbség érvényesül.

Lassan közeledik a vizsgaidőszak, ami különösen ijesztő lehet egy elsőévesnek. Mit tanácsolna nekik, hogy sikeresen zárják a félévet? (A tanár úrral még a vizsgaidőszak előtt beszélgettünk – a szerk.)

A vizsgaidőszak természetesen minden hallgatónak nagy kihívást jelent. Ám az a tapasztalat, hogy a frissen felvett hallgatóink az első vizsgaidőszakban az átlagosnál is nagyobb stressz alatt állnak. Ennek pedig kitapintható következménye, hogy nem jól ítélik meg tényleges tudásukat. Az én első vizsgám huszonnégy évvel ezelőtt, egy decemberi napon, római jogból volt. A vizsga reggel nyolckor kezdődött, de még hajnali háromkor is kérdéseket tettem fel magamnak az anyagból, amiket persze hirtelenjében nem tudtam megválaszolni. A magyar jogtörténet vizsgára is úgy indultam el, hogy az ajtóból még visszaszóltam édesanyámnak, hogy most lehet, megbukom (azután persze ötösre sikerültek ezek a megmérettetések – a szerk.).

Felül kell kerekedni azon az érzésen, hogy nem tudnak semmit, ugyanis a vizsgán nem lehet veszíteni, hiszen ha elsőre nem sikerülne, lehet javítani. Ha viszont elkezdenek halasztani, kifutnak az időből, úgy, hogy vizsgalehetőségeiket ki sem tudják használni. Sokszor tapasztaltam, hogy többen is vissza akartak adni tételt – mert elsőre úgy gondolták, hogy ők ezt a kérdést nem tudják – de amikor 15-20 percet készültek rá, egész jó jegyeket hoztak ki belőle. Tehát a vizsgának neki kell menni, nem szabad halasztani!

Karczub Eszter – Kovács Réka

Portré

Ítélet

„Nekem a jogi szakmában mindig fontos volt a gyakorlat és az elmélet egyaránt” Interjú Dr. Hársfai Katalinnal A hit éve kapcsán a rovat ezúttal Dr. Hársfai Katalinnal, a Kánonjogi Intézet oktatójával készített interjúval jelentkezik.

Tanárnő, kérem, meséljen eddigi életútjáról!

Ez az év számomra a kerek évfordulók éve. Épp negyven évvel ezelőtt kaptam kézhez a jogi diplomámat az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán.

Ettől kezdve folyamatosan praktizáltam, húsz évig jogtanácsosként, 1993tól ügyvédként, most már ugyancsak húsz éve. Jó évfolyam volt a mienk az ELTE-n, ismereteim szerint három évfolyamtársamból is egyetemi tanár lett az ország különböző egyetemein. Középiskolába a Szent László Gimnáziumba jártam, ahol két évvel járt felettem pl. dr. Salamon László, aki tanít nálunk, illetve most lett alkotmánybíró. Úgy emlékszem, hogy együtt jártunk történelem szakkörre. Különösen a gimnáziumban sokat kaptam a tanáraimtól, tizenöt éves koromba elintézték, hogy könyvtárjegyet kapjak a Széchenyi Könyvtárba és bevezettek a „kutató munka” rejtelmeibe, azaz megtanítottak ”cédulázgatni”. Ezután szinte természetes módon következett az egyetem.

Sokat kaptam a hittanáraimtól is, Mozsgai József ciszterci szerzetestől és dr. Fila Lajostól, akik már nem élnek. Spirituális és szellemi értelemben életem több évtizedén át ők tanítottak, segítettek. Persze rajtuk kívül voltak mások is, pl. egy jezsuita atya, aki úgy íratott be teológiára, hogy meg sem kérdezett előre. Utólag mondta meg, hogy vigyem be az irataimat az akkori Hittudományi Akadémiára és menjek tanulni, mert már a levelező tagozatra felvesznek civileket is. Így kezdődött a teológia tanulás, aztán folytatódott

a nappali tagozaton, és azután jött dr.

Erdő Péter úr haza Rómából és meghirdette a kánonjogi szemináriumát. Itt találkoztunk össze majdnem mindnyájan azok, akik most a Kánonjogi Intézetben tanítanak. A bíboros úr a következő évtől kezdve mindnyájunkat szétküldött Európa különböző egyetemeire kánonjogot tanulni, de senki sem gondolta ekkor még közülünk, hogy mi egyszer egy katolikus egyetemen együtt fogunk tanítani. Én Rómában tanultam a Santa Croce Egyetemen, és itt is mindent megtettek értem a tanáraim, hogy amit csak lehet, azt átadják nekem a tudásukból.

Sok szeretetet kaptam azért is, mert magyar vagyok, és emlékeztek még az 56-os forradalomra, és az évfolyamtársaim – a világ minden részéből – ismerték és emlegették Mindszenty bíborost.

1995/96-ban amikor a Pázmány jogi karán az első év megkezdődött, hazajöttem tanítani és ez után már a „csendes munkás évek” következtek.

Munkája során milyen tapasztalatok érik?

Negyven éve vagyok a jogászi pályán, megismertem az ipart, a mezőgazdaságot, a közlekedést, a biztosítási jogot jogtanácsos koromban, most pedig évente több száz ember fordul meg az ügyvédi irodámban. Itt a jogi karon és az intézetben is évente körülbelül ezer hallgató tanul, vizsgázik nálam. Nekem a jogi szakmában mindig fontos volt a gyakorlat és az elmélet egyaránt.

Ha nem praktizálnék, vagy ha nem tanítanék, egyformán rosszul érezném magam. Az igazság az, hogy ügyvédnek lenni ma Magyarországon sokkal nehezebb, mint oktatni vagy kutatni.

Annyi a megoldhatatlan élethelyzet.

Sokszor azt mondom, hogy az ügyvédi

iroda helyett egy team-et kellene felállítani, amibe az ügyvéd mellett ott volna a pszichológus, a pszichiáter és egy pénzügyi tanácsadó is. Sok kliensemnek sajnos azt kell mondanom, hogy az ő problémáját kizárólag jogi eszközökkel nem lehet megoldani.

Az egyetemi hallgatókon is gyakran érződik, hogy a mindennapok terhei elveszik az erejüket a tanulástól. Kapkodnak, felületesek, igyekeznek túllenni a vizsgákon. Nehéz megértetni velük, hogy most van ideje a tanulásnak, és amit most nem tanulnak meg, arra később már nem lesz idő.

Hogyan nyilvánul meg a magyar emberek mindennapi életében a vallásosság, mennyire játszik ma ez fontos szerepet?

A magyar emberek életében a vallásosság, vagy pontosabban kifejezve a vallás gyakorlása nem játszik olyan nagy szerepet, mint a hagyományosan katolikus országokban, mint például a lengyeleknél. Egyik kollégám mesélte, hogy karácsony előtt volt egy társaságban, ahová Lengyelországból csak azért utazott ide egy barátjuk, hogy megtörjék és elfogyasszák együtt a hagyományos karácsonyi ostyát. Ezen mindenki nagyon meghatódott.

Tudjuk, hogy a vallás gyakorlását nem szabad azonosítani az isteni hittel. Úgy gondolom, hogy még mindég sokkal több hívő ember van Magyarországon, mint templomba járó, és igazán csak Isten látja az emberi szívek titkait. Ahhoz pedig, hogy hívők legyünk, szükségünk van tudásra is, hogy megismerjük Istent, mert csak azután tudunk hinni neki és szeretni Őt, ha ismerjük.

Az emberek közötti személyes ismeretség is hosszú idő során tud barátsággá mélyülni. Az Istennel való személyes kap2013/március

5

Ítélet

Portré | Aktuális

csolat kialakítására is időt kellene szánnunk.

Természetesen a hithez nem elég az ismeret, de még az akaratunk, a ragaszkodásunk sem. A hithez mindig kell kegyelem, ezért is mondjuk, hogy a hit részben isteni ajándék.

Annak, hogy az emberek keveset imádkoznak, nem járnak szentmisére fontos oka a felgyorsult világ, a ránk zúduló információ áradat, a hajsza a munkahelyeken, a stressz – ez úgy gondolom társadalmi probléma –, és ezen az egyes ember csak minimális mértékben tud változtatni.

Ha össze szeretnénk hasonlítani, tíz évvel ezelőtt mennyivel zajlottak ezek másképp?

Tíz-tizenöt évvel ezelőtt a vallásgyakorlás szempontjából más volt a helyzet Magyar-

országon, mint ma. Sok olyan középkorú ember ekkor kezdett járni templomba, aki korábban ezt félelemből, karrier okokból esetleg nem tette meg. Újra indultak a szerzetesrendek – a régi tagokkal –, és remélték, hogy újak jönnek. A rendszerváltás után volt egy nagy fellélegzés a magyar egyházban, a szabadság levegőjében sokan egy nagy lelki kibontakozásra számítottak, de mindnyájan látjuk, hogy nem ez lett. Úgy gondolom, hogy napjainkban az útkeresés zajlik, a régi formák a fiataloknak nem megfelelőek, de még nem találták ki, hogy mi volna a jó.

dolgozniuk, akár az igazságszolgáltatásban, akár a közigazgatásban, akár a jogászi pályától távolabb vállalnak munkát, mert átalakulóban van a világ és ezt az átalakítást nekik kell elvégezniük. Úgy gondolom, hogy ehhez mi még tanácsokat sem tudunk nekik adni. Amire képesek vagyunk, az az, hogy az általunk megszerzett tudást átadjuk nekik, ez kötelességünk is azért, hogy abból merítsenek, válogassák ki a nekik megfelelőt és teremtsenek majd a maguk számára egy szebb országot, egy jobb életet.

Milyen tanácsokkal látná el az új generációt?

A fiatalok, a mostani joghallgatók előtt egy szép és alkotó élet áll. Sokat kell majd

Szigeti Imola

Neptun illemkódex Van minden esztendőben négy nap az egyetemisták életében, amikor igazán ostromállapotot hirdetnek. A lakásban található összes számítógépet egymás mellé pakolják, a szokásosnál órákkal korábban kelnek fel, minimum három műveleti órarend-, vagy vizsgatervet készítenek. Mindezt csak azért, hogy saját maguk számára a legideálisabb menetrendet állíthassák össze.

Ilyenkor nem számít, hogy a másik be sem tud jelentkezni, vagy esélye sincs megfelelő tárgyat illetve vizsgaidőpontot felvenni.

Természetesen itt is akadnak kivételek, nem is kis számban, de a helyzet akár sokkal jobb is lehetne, ha egyesek engednének, illetve etikusabban viselkednének. Titeket megkérdezve, problémáitokat meghallgatva összeállítottunk egy Neptun illemkódexet: • Tárgy-, és vizsgafelvétel előtt egyszerre egy darab gép egy böngészőjéből, egy szerverre, egy ablakban jelentkezz be.

• Amikor már mindent sikerült felvenned, jelentkezz ki, hogy mások is be tudjanak jutni, ne csak órákkal később legyen rá lehetőségük.

• Tárgyfelvételnél törekedj arra, hogy csak a számodra érthető és hasznos tárgyakat vedd fel.

6

2013/március

• Amennyire lehet, próbáld tartani a mintatantervet.

• Másik szak tárgyaira ne jelentkezz, ha nem rendelkezel az oda szükséges alapismeretekkel, mert nemcsak mások helyét foglalod feleslegesen, de a tanár munkáját is megnehezíted hiányosságaid végett.

• Ne vegyél fel indokolatlan mennyiségű tárgyat, és ne kereskedj a felvett tárgyaiddal!

• Ne kérj meg másokat, akik a hivatalos tárgyfelvételed előtt már legálisan felvehetnek tárgyakat (például: gólyák) arra, hogy lefoglalják a helyet neked.

• Ha akármit le szeretnél adni, akkor azt időben tedd meg, és jelezd hallgatótársaidnak a megfelelő fórumokon!

• A különböző felvételek alatt törekedj erkölcsös magatartásra, ne hergeld társaidat a közösségi oldalakra feltöltött képekkel (pl. amin három laptoppal vagy bejelentkezve), illetve mások számára sértő hozzászólásokkal.

• Amennyiben bárminemű hasznos információval rendelkezel (pl. létszámbővítés, szűrő levétel) oszd meg társaiddal a megfelelő fórumokon.

A fent leírtaknak nem célja ihletet adni a további, jó erkölcsöt sértő magatartás gyakorlására. Csak közösen tehetjük élhetőbbé mindennapjainkat, amik nagyban a Neptunon lévő időbeosztáshoz vannak kötve. A következő vizsgafelvételnél már próbáljatok a fentiek szerint cselekedni.

Hoffmann Zsolt

Aktuális

Ítélet

Alessandro atya hirdetései n A lelkészségi szoba nyitva tartása: Kedden és szerdán: 10.30 – 12.15 óráig. n Úr angyala imádsága a kápolnában: Kedden 12.00, szerdán 12.00. n Szentmisék a kápolnában: Kedden 12.30, szerdán 12.30. n Heti hittan: Helyszín: Krisztus Király Plébánia, Reviczky utca 9. (pár percre az egyetemtől).

Időpont: hétfőnként 19.00 órakor.

n Készülés a szentségekre: Helyszín: Krisztus Király Plébánia, Reviczky utca 9. (pár percre az egyetemtől).

Időpont: péntekenként 18.00 órakor. n Betegek meglátogatása: a Budai Irgalmasrendi Kórházban (1023 Budapest, Frankel L. u. 17-19.), vasárnaponként 10:30 órakor. n Szegény családok és gyerekek meglátogatása: A Szeretet Misszionáriusainál (Boldog Kalkuttai Teréz anya nővéreinél), 1083 Budapest, Tömő u. 19, minden szombaton 10:00 órakor.

Jogászkovász

avagy elindult karunk Tehetséggondozója Ahogy egyetemünk egyik oktatója mondani szokta: „Az egyetem annyit ér, amennyit kihozunk belőle”. Ez a gondolat akár mottója is lehetne az új Tehetséggondozó Programnak, ami hosszú várakozások után végre elindul a Pázmány jogi karán.

De mit is tartalmaz a Kovász? Az évekkel ezelőtt elkezdődött szervezési folyamat az utolsó bő fél évben gyorsult fel, azonban a jelenlegi állapotában is még formálódik. Hasonlít karunk mára legendává vált kezdeti időszakához, amikor az első évfolyamok tanúi voltak a tanszékek kialakulásának, amikor a hallgatók még vakolatlan falak között, poros, dohos termekben hallgatták az előadásokat. Csakhogy itt romos épületről sem beszélhetünk. És éppen ez az egyik olyan tény, ami a Tehetséggondozót megkülönbözteti minden más klasszikus értelemben vett szakkollégiumtól. Egy intézménnyel és külön önkormányzatisággal rendelkező szakkollégium nem szerepelhet reálisan a közeljövő tervei között, azonban a most indult kezdeményezésnek köszönhetően a maga formájában egyedi, máshol meg nem található önszerveződésnek lehetnek részesei a kutatni és fejlődni vágyók. A program felelőse, Ádány Tamás elmondása szerint olyan hozzáadott értéknek szánja a tehetséggondozót, amely nagyszerű lehetőséget teremt a hallgatóknak képességeik kibontakoztatására, és

egyben egyetemünk hírnevét is gazdagítja.

Az egyetemek között jó pár éve egyre világosabb versengés érzékelhető. Ez nem ellenségeskedést jelent, de mindenki valami többet kíván nyújtani a hallgatóinak. Tehát az elsődleges feladat a tartalom kialakítása és csak utána lehetséges az intézményesítés (e mellett a Tanár Úr a tájékoztatón biztosított minket, hogy egyébként sem áll szándékában összeköltözni senkivel).

A rendhagyó körülményeknek köszönhetően a kezdeményezés olyan formában fejlődhet, ahogy azt a résztvevők akarják.

A képzés számos területre való betekintést enged, nem mellesleg célja egy összetartó közösség kialakítása. Lelkes résztvevőkből pedig nincs hiány. Az ősszel lezajlott felvételi eredményeként, a várakozásokat felülmúló érdeklődésnek köszönhetően jelenleg hatvan hallgató került be a programba a jogász és nemzetközi igazgatás szakos jelentkezők közül.

A Tehetséggondozó a tervek szerint az alábbi elemekből áll: Meghatározott időközönként egy adott terület kiemelkedő szakmai képviselői tartanak előadásokat az egyetemi alapképzés szintjét meghaladó, aktuális témákban. Az érdeklődők a programmal először tavaly tavasszal találkozhattak. Meghívott vendég Répássy Róbert államtitkár volt, aki az új Btk. kapcsán felmerült kérdésekről tartott előadást. A hallgatók első kézből érte-

sülhetnek aktuális eseményekről, lehetőség adódik az adott téma megtárgyalása, vita indítására a felmerült kérdésekben a hazai és a nemzetközi közéletben egyaránt.

Az elmúlt hetekben egyetemünk Douglas Davidsont, az Egyesült Államok Külügyminisztériumának (State Department) szenior diplomatáját, volt EBESZ nagykövetet, holokauszt ügyi különmegbízottat fogadta.

A szemináriumok mellett a program másik fontos pillére a mentorokkal való kapcsolattartás. Felkérésük jelenleg is folyamatban van, a tehetséggondozó célja, hogy előbb-utóbb minden hallgatónak legyen mentora. A mentorok egy-egy téma elismert gyakorlati szakértői, gyakorló jogászok, bírók, ügyészek, ügyvédek, helyettes államtitkárok, mediátorok, céges jogtanácsosok, akik két-három hallgatóval foglalkoznak a program során, így tulajdonképpen személyre szabott gyakorlati képzésre nyílik lehetőség.

A tehetséggondozó résztvevői megismerhetik a civil szervezetek tevékenységét, a nagy hivatásrendek munkásságait, betekintést nyerhetnek a minisztériumi vagy helyettes államtitkári szint feladatkörébe.

Kitűzött cél, hogy a klasszikusnak számító jogi pályák bemutatása mellett minél szélesebb körű ismereteket nyújtson a program, így például a környezetvédelem, mezőgazdaság, rendvédelem területein. A féléves programtervben látogatások is szerepelnek 2013/március

7

Ítélet

Aktuális | Konferencia

A felénél Kettő és fél év. Öt szemeszter. Tizenegy kiütéses győzelem a Neptun ellen. Harminc kollokvium, megszámlálhatatlanul sok tanulással töltött óra – ha csak a számokról beszélünk. És máris a feléhez értünk. Nem is volt olyan könnyű elérni idáig, de senki sem mondta, hogy az lesz. Szinte már nagyszüleinket idéző nosztalgiával emlékezünk vissza a gólyatáborunkra, oly távolinak tűnik már gólyabálunk és most újra minket ünnepel a Pázmány. Minket, harmadéves jogászokat és másodéves nemzetközi igazgatási szakosokat. Mi változott ez idő alatt? A gólyabálunkon még egymást alig ismerve ünnepeltük az első egyetemi évünket, hogy felvettek minket határon innen és túlról, ma pedig már barátokként koccinthatunk a felére. Kicsit megfogyva bár, de törve nem, haladunk előre. És örömmel és szívesen emlékezünk, hogy milyen volt az első latin regulákat tanulni, a római jog rejtelmeit kutatni, az első Pázmánynapunkra, és az első Pro Faculate napra. És amikor magunkat már hősnek érezve hagytuk hátra az első év nemes küzdelmeit, jöttek újabbak. De nem állunk meg.

Mire emlékszem szívesen? Arra, amikor először léptem be a szüleimmel az egyetemre, nyáron, a felvételi ponthatárok kihirdetése után. Most három év után édesapámnak már, mint második otthonomat mutattam meg az egyetem minden kis szegletét. Mert sok kedves pillanatot, új barátokat köszönhetek neki. Nehéz úgy átmenni egy folyosón, keresztülsétálni az aulán, hogy egy kedves ismerősbe ne botlana az ember, érdeklődve hogyléte, az órái / zh-k / vizsgák felől. És ami még csodálatosabb, ha ez a kedves ismerős egy kedves oktató / tanársegéd. Mert nálunk ilyen is megtörténhet. Elsősként még botladozva kerestem minden kóddal ellátott, kincsként elrejtett gyakorlót, ma pedig már mi adunk útbaigazítást minden órára igyekvő kisgólyának. Ma már tudom, a kávéautomata mely kódja adja az én kedvenc feketémet, és ha belépek az előadóba, már hív is a megszokott hely.

Idén már a harmadik szeptemberünket kezdtük itt… furcsa érzés volt rádöbbenni, hogy lassan már a végén vagyunk, hiszen 3...2...1... és? Ki tudja, ki merre, de még itt vagyunk, és maradunk még legalább ugyanennyit. Mert jó ide tartozni, jó itt lenni!

Balázs Beáta 8

2013/március

élelmiszer-feldolgozó üzembe, büntetésvégrehajtási intézetbe. A jogok, lehetőségek mellett óvatos elvárások is lesznek (semmi sem fenékig tejfel...). A szervezők egy kreditrendszer felépítését tervezik, a nem aktív, nem teljesítő jelenlegi tagok helyére évenként újak fognak lépni. Az egész láthatatlan kollégiumnak kell, hogy legyen egyfajta pázmányos lelkülete is, ami kifejezetten egyházi-lelki jellegű programokban – például szociális munka – nyilvánul meg. A Kovász igyekszik teljes embert nevelni. Kiemelt elvárás az egyetemi szervezésű tudományos rendezvények látogatása is a tagok részéről.

A látogatások azonban nem csak országhatáron belülre szólnak. Egy sikeresen megnyert Európai Uniós pályázat támogatásával április közepén húsz-huszonöt hallgató Strasbourgba utazhat az Európai Parlament plenáris ülésére. Hazafelé pedig a luxemburgi Európai Unió Bírósága is fogadja őket.

A Tehetséggondozó elindulásáért köszönettel tartozunk oktatóinknak és az egyetem vezetőségének. Az ötlet Tóth Tihamér dékánhelyettesi programjából származik, az ő kezdeményezése és szervezése mellett a program megvalósulása többek között Szilágyi Pál, Varga Zs. András és Ádány Tamás munkásságának eredménye.

Schanda Balázs dékán támogatásának és a TÁMOP forrásainak köszönhetően a program rendelkezésére álló anyagi keret lehetővé teheti egy olyan gyakorlat kialakítását, amiből messzemenőkig lehet építkezni.

Ez tehát a kezdet, és az összes résztvevő nevében mondhatom, hogy izgalmas időszaknak lehetünk szereplői. Hiszen mi alakíthatjuk a jelenben zajló eseményeket, amelyek egyszer talán a Pázmány-történelem részévé válnak.

Kovács Réka Adrienn

Új díszdoktor

2013. január 28-án a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán díszdoktorrá avatták Krzysztof Zanussi lengyel filmrendezőt, színházi rendezőt, forgatókönyvírót. Az ünnepélyes ceremónián Szuromi Szabolcs, egyetemünk rektora kiemelte, hogy a teljes magyar egyetemi élet számára jelentős esemény ez, hiszen a mai modern időkben őrizni és méltatni kell az egyetemes értékeket szem előtt tartó alkotókat, művészeket; akik szembenéznek a történelem örökségével.

Botos Máté, a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar dékánja laudatiojában ismertette a művész életrajzát. Krzysztof Zanussi tekintélyes polgári család gyermekeként látta meg a napvilágot Varsóban.

Már tizenhat éves korában felvételt nyert az egyetem fizika szakára, ám hamar jött a felismerés, hogy őt inkább az egyén, az ember foglalkoztatja; így áttért a bölcseleti, később pedig a filmművészeti tanulmányokra. Első

filmjét 1969-ben készítette el (Közjáték), melyet a szakma elismeréssel fogadott. Alkotásaiban kivétel nélkül az igazság és az erkölcsi értékek, az emberi döntések kerültek középpontba. A dékán úr hangsúlyozta: „Zanussi olyan rendező, aki képes volt átvinni Közép-Európa tapasztalatait a nemzetek közötti kultúra talajára”. Életműve közel ötven filmet ölel fel, melyek között megtalálhatóak olyan jelentős alkotások, mint az Illumináció, vagy A gonosz hatalma.

Emellett számos nemzetközi filmfesztiválon nyert díjjal is büszkélkedhet.

A méltatás után a rendező díszdoktori előadását hallgathattuk meg, melyben a boldogság kereséséről és annak lehetséges opcióiról beszélt. Problémaként vetette fel a keresztény értékektől való eltávolodást. Kitért arra, hogy a darwini korban a legfőbb kincs a túlélés volt, ma már azonban a legtöbb ember számára ez teljesen elértéktelenedett, más szempontok kerültek előtérbe.

Krzysztof Zanussi sokat tett a lengyelmagyar barátság ápolásáért, hiszen több magyar filmnek volt társproducere, illetve magyar diákokat is oktatott a filmkészítés mesterségére.

Az eseményen a magyar filmművészet legnevesebb képviselői is jelen voltak, így például az Oscar-díjas rendező, Szabó István.

Hajdu Rita

Konferencia | Hitélet

Ítélet

A 2012-13-as tanév II. szemeszterében is várunk Titeket a Pázmány Szalon rendezvényeire, melyek időpontjai: 2013. március 13.; 2013. április 10.; 2013. május 8.

További információ: www.facebook.com/jakjogtori, vagy keressétek a Jogtörténeti Tanszék demonstrátorait!

Gondolatok a hit évéről

„Akár mondtok, akár tesztek valamit, tegyetek mindent Urunk Jézus nevében”

Tematikus évet hirdetett meg tavaly XVI. Benedek pápa. Kezdeményezése nem egyedülálló, az elmúlt évek közül több is egy-egy jelentősebb téma köré szerveződött. 2010-ben a papság, 2011-ben pedig a család volt az világ katolikusai figyelmének középpontjában. Emlékezhetünk arra is, hogy 2008-ban a magyarországi keresztény egyházak közösen hirdették meg a Biblia évét. Az előző esztendő végétől azonban a vallás talán legfontosabb összetevőjére figyelünk: 2012. október 11-én kezdődött és 2013. november 24-ig tart a hit éve.

A Szentatya rendelkezését mindenekelőtt a világban ma megtapasztalható állapotok motiválták, de a tematikus év kezdőnapja sem véletlen. 1962. október 11-én nyitotta meg első ülését a Katolikus Egyház szemléletét alapjaiban meghatározó, sőt,

nem egy témakört illetően megváltoztató II. Vatikáni Zsinat. Az egyháztörténelem egyik leghíresebb, ilyen formájában talán utolsó zsinatát a legmélyebben áthatotta, határozatait pedig láthatóan és érezhetőn befolyásolta a hit. A zsinatot végül lezáró egyházfő, VI. Pál pápa megfogalmazása szerint: „Noha a Zsinat nem tárgyalja kifejezett módon a hit kérdését, mégis minden lapján szól róla, felismeri éltető és természetfeletti jellegét, teljes és erős voltát, és erre építi tanítását.” Mondható, hogy a zsinat indíttatására született meg később például az Egyház gyakorlatának és hitének alapjait összefoglaló mű, a Katolikus Egyház Katekizmusa. De itt fedezte fel véglegesen a közösség azt is, hogy a különbözőségeknél sokkalta fontosabbak a hasonlóságok.

Mindemellett az Egyház itt próbálta először meghallani az idők szavát, hogy képes legyen alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, illetve reagálhasson az emberek aktuális problémáira. Mindezekből könnyen megérthető, hogy XVI. Benedek miért éppen ennek az eseménynek az ötvenedik évfordulóját választotta a hit évének kezdeteként.

De nem csupán a jubileum vezette erre a Szentatyát. Az esztendőt megnyitó homíliájában maga tárja fel, hogy nem az emlékezés volt a legfontosabb motiváció, hanem a szükség. A szükség, amely 1967ben elődjét is ugyanerre indította. VI. Pál akkor a „nagy kulturális átalakulások korában”, Péter és Pál apostolok vértanúságának ezerkilencszázadik évfordulója alkalmával hasonló kezdeményezést tett, és ugyancsak a hit évét hirdette meg. Ez a szükség pedig XVI. Benedek pápa szerint ma még erősebb, mint fél évszázaddal ezelőtt. Mindezt kifejezi a tematikus év

központi gondolata is: az új evangelizáció. Az évek óta elhúzódó gazdasági világválság, a hitüket és bizalmukat gyakran elveszítő, életüket, de talán magát Istent is igazságtalannak tartó embereknek nagy szükségük van arra, hogy valaki ismét megmutassa nekik az evangéliumot, Jézus Krisztus örömhírét. Miként a megállás nélkül változó és rohanó modern világban útmutatás és biztos pontok nélkül sem lehet élni. Ezeket pedig minden másnál erősebben adhatja meg a hit.

XVI. Benedek pápa már említett szentbeszédének néhány sorban összegzett esszenciájával mi is felkészülten kezdhetjük meg a tematikus esztendőt: „Íme tehát, hogyan foghatjuk fel a hit évét: zarándoklat a mai világ sivatagjain keresztül, s erre az útra csak azt visszük magunkkal, ami szükséges: sem botot, sem zsákot, sem kenyeret, sem pénzt, sem két köpenyt – ahogyan az Úr mondja az apostoloknak, amikor misszióra küldi őket, egyedül csak az Evangéliumot és az Egyház hitét, amelynek fénylő megfogalmazását adják a II. Vatikáni Zsinat dokumentumai, valamint a húsz éve megjelent Katolikus Egyház Katekizmusa.”

Teleki Levente

2013/március

9

Ítélet

Hitélet

Jóból is megárt a sok?

Egyházi iskolák újrafelfedezése Nagy visszhangot váltott ki a nyár végén, hogy az egyházi státuszát megőrző Hit Gyülekezete átvállalta a helyi önkormányzattól a hajdúsámsoni általános iskola, valamint az ajkai szakiskola fenntartását. Ennek oka, hogy az új köznevelési törvény értelmében a következő évtől minden önkormányzati iskola az állam fenntartásába, központi irányítás alá kerül.

Ez pedig vélhetően magával hozza az úgynevezett racionalizálást is.

Ennek várható következményeitől rettent meg számos település vezetése. Mindez ugyanis kön�nyen eredményezhet bezárásokat, összevonásokat. Ezt elkerülendő, az önkormányzatok számára a legegyszerűbb megoldásnak az tűnik, ha az iskolát rábízzák valamely bejegyzett egyház fenntartására.

Ezért tömegesen keresték és keresik fel a különböző felekezeteket a törvény kihirdetése óta, hogy vegyék át bezárástól féltett intézményeik működtetését. Mégis sokakat meglepett, hogy nem csak a történelmi egyházak jöhetnek szóba. Sok település számára annyira fontos az iskola megmaradása, hogy a nagy egyházak visszautasítása esetén szinte bárkinek hajlandó lenne átadni az intézményt.

A történelmi egyházak pedig egyre több megkeresést utasítanak el, mivel tisztában vannak az azzal járó felelősséggel.

Valóban meglepő lehet a nagy egyházak visszafogott lelkesedése. Vannak, akik történelmi lehetőségként tekintenek a folyamatokra, mondván, itt a lehetőség, hogy az egyházak visszaszerezzék egykori iskoláikat. Vagy akár annál is többet. Az anyagi lehetőségek azonban mindenhol korlátozottak, senkinek nem hiányzik a többletköltség. Az egyházak vezetői egyértelműen a megfontolt, óvatos viselkedés fontosságára hívják fel a figyelmet.

Mindennek ellenére, ha pusztán a számokat összesítjük, a közoktatás fenntartói körének átszervezésével a legtöbbet mégis a nagy hagyományokkal rendelkező felekezetek nyerték. Közöttük is kiemelkedő a Katolikus Egyház. Mert mindezt a megnövekedett költségek ellenére is feltétlenül nyereségként kell fogadni. Az egyház egyetemes küldetése magában 10

2013/március

foglalja a katolikus hit és a vallási alapelvek minél szélesebb körű elterjesztését.

Ennek pedig egyik legfontosabb eszköze az oktatás-nevelés. A katolikus iskolák növekvő száma, illetve az ott tanuló gyerekek és fiatalok egyre magasabb aránya örömmel kell, hogy eltöltsön egyszerű hívőt és egyházi vezetőt egyaránt.

A számok alapján tehát a következőket látjuk. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tájékoztatása szerint a tanévkezdésig a tavalyihoz képest csaknem félszázzal nőtt a katolikus közoktatási intézmények száma. A legjelentősebb növekedés az általános iskolák esetén figyelhető meg. A 2011-es száznegyvenkilenc után immár százkilencvenegy áll katolikus irányítás alatt. Az óvodák száma százháromról százhuszonnégyre, a gimnáziumoké hatvannégyről hatvanhétre emelkedett. Szakiskolából tizennyolc helyett eggyel több, szakközépiskolából pedig a tavalyi huszonkilenc helyett idén harminchatban folyik az oktatás. De nőtt az alapfokú művészetoktatási intézmények és a kollégiumok száma is (tizennyolcról huszonnégyre, illetve ötvenegyről ötvenkettőre). Ennek köszönhetően katolikus közoktatási intézményben a tavalyi közel nyolcvanhétezer után idén már százezernél is több diák kezdhette

meg a tanévet. A pontos adatokat lapzártáig nem ismerjük. Arányaiban hasonló változásokat tapasztalhatunk a lényegesen kevesebb intézménnyel rendelkező református és evangélikus felekezetek esetében is.

A valóban jelentősnek mondható növekedés miatt újra felerősödtek azok a hangok, amelyek féltik a szekuláris társadalmat az egyházak oktatásban való túlzott térnyerésétől. A valóság azonban az, hogy a most kialakult arányok meg sem közelítik a kommunizmus idején kikényszerített államosítások előtti állapotokat. Az 1946/47-es tanévben csaknem kétszáz óvoda, közel háromezer általános és százhét polgári iskola valamint nyolcvanhét gimnázium működött egyházi fenntartásban.

Emellett szakképző és felsőoktatási intézményeket is működtettek a történelmi felekezetek.

Napjaink örömteli változásai viszont csak egy lehetőséget adnak. Egy eszközt arra, hogy az egyházak, köztük a Katolikus Egyház, folytathassák eredeti küldetésüket. A munka még csak most kezdődik. Ha pedig ezzel az eszközzel nem tudnak megfelelően élni, akkor ennek a százszorosa is kevés lenne. De ezt csak az elkövetkező évtizedek, illetve a következő generációk tapasztalatai mutatják majd meg.

Teleki Levente

Titeket kérdeztünk

Ítélet

Titeket kérdeztünk…

Titeket kérdeztünk…

Mint már az előző két számban láthattátok, a Titeket kérdeztünk rovatban mindig valamilyen, az egyetemünket, karunkat érintő kérdésről kérdezem a hallgatókat. A mostani számban egy fontos témát boncolgatunk, miszerint miben tudna, illetőleg miben kellene iskolánknak fejlődnie.

Lakatos Katalin (jogász, III. évfolyam)

Nyilván mindenki egyetért, ha azt mondom, hogy a Neptun-rendszerrel mindenképp lenne mit tenni. Talán nem is magával a rendszerrel, hanem a tárgyfelvétel/ vizsgafelvétel időpontjával, mert például nem kellene egy napra tenni a két szak és a levelezősök tárgyfelvételét, mert mint tudjuk ezen a napon (plusz/mínusz egy nap) mindenki lázasan kutat a legmegfelelőbb időbeosztást biztosító órák után. Ha viszont a rendszer már a vizsga-, vagy tárgyjelentkezés előtti napon is halott, akkor az meglehetősen bosszantó. Éppen ezért külön napra kellene ezeket tenni, hogy az egyébként is kaotikus jelleget némiképp csökkentsük. Jelentősen megnehezíti a hallgatók életét, amikor az adott tanszéken egy-egy tanártól lényegesen eltérő információkat kapnak valamely közérdekű kérdésre vonatkozólag. Itt gondolok például arra, hogy a tankönyv mellett egy másik könyv/anyag részét is képezi a vizsgakövetelményeknek. Mindenképpen fontos lenne, hogy a tanszék oktatói egyeztessenek, így a vizsgán senkit nem érne meglepetés, sem hátrány amiatt, hogy nem az illető kollégánál volt gyakorlaton. A magam részéről szívesen venném továbbá, ha több olyan program kerülne megrendezésre, amely a szakmában való orientációt, illetve az elhelyezkedést segítené elő. Engem például kifejezetten érdekelne – nő lévén –, hogy jogászként mennyire képzelhető el a karrier és család együttes megvalósítása (már többször hangot adtam ennek a kérésnek, de legjobb tudomásom szerint még nem került megrendezésre még csak hasonló témájú program sem). Fontos lenne még az, hogy az újonnan megjelenő tankönyveket, amelyek a vizsgaanyag részét képezik, legalább három héttel a vizsga-

időszak kezdete előtt valamilyen formában tegyék hozzáférhetővé, mert ennek elmaradása kifejezetten megnehezíti, sőt el is lehetetlenítheti a felkészülést.

Végül jó lenne, ha a fiatalabb tanárok – mert az idősebbektől ez nyilván nem várható el – az előadás anyagát vagy vázlatát ppt-előadásként is elkészítenék, mivel ez megkönnyítené az előadás követését. Hozzáteszem, ez már bizonyos tanároknál így van, és remekül működik.

Mohay Balázs (jogász, IV. évfolyam)

Két – megnevezni nem kívánt – tanszék adminisztrátorairól kifejezetten negatív tapasztalataim vannak, melyet erősít az a tény, hogy a hallgatótársaimtól sem hallottam még pozitív kritikát. Előfordult itt, hogy másfél órával a félfogadási idő vége előtt elkezdtem kopogtatni negyed óránként, mindig azt a választ kaptam (csukott ajtón keresztül), hogy jöjjek vissza később. A félfogadási idő végén anélkül, hogy meghallgattak volna, hazamentek.

Egy másik esetben megtörtént, hogy egy hallgatótársamnak nem európai stílusban kikiabáltak a csukott ajtón keresztül. Ha valamit javíthatnék, akkor az emberségesebb bánásmódot és stílust részesíteném előnyben ezeken a tanszékeken. A többi tanszéken és a Tanulmányi Osztályon tapasztalható pozitív hozzáállás a ragyogó példa rá, hogy lehet ezt a fárasztó munkát a hallgatókat embernek tekintve, kedves hozzáállással végezni.

Pedryc Dorottya (jogász, IV. évfolyam)

Az Egyetemünkről azt hiszem elmondható, hogy a Tanulmányi Osztály nagyon korszerűen és jól működik, nekem eddig azzal semmi kifogásolni valóm nem volt.

De több mint valószínű, hogy nem én vagyok az egyetlen ember, aki elégedetlen a Neptun rendszer működésével. A vizsga illetve tárgyfelvétel napján a rendszer so-

kak számára órákig nem elérhető, ezzel eredményezve egy lehetetlen vizsga vagy órarendi beosztást. Nyilvánvaló, hogy a problémát nem könnyű megoldani, de az se megoldás, hogy a diákok már háromnégy órával korábban ott ülnek a számítógép (vagy számítógépek) előtt annak reményében, hogy a bűvös tárgyfelvétel órájában nem késik le tárgyakra/vizsgákra meghirdetett helyeket. Továbbá rendszeresen fordult elő olyan, hogy egyes tanszékek gyakorlati órákra kevesebb helyet hirdettek meg, mint ahányunknak azt fel kellett venni. Így a rendszer pillanatokon belül lefagyott, és csak egyesével növelték a helyeket, amelyek levadászása leginkább a szerencse kérdése volt.

Az ösztöndíjsávok szintén nagy felháborodást okoztak idén, hiszen az idén jutalmazott legmagasabb teljesítmény 6,83 volt. És ezzel fel is merül a kérdés, hogyha az ember rendesen halad a meghirdetett órarend szerint és jól teljesíti a tárgyait, hogyan lehetséges ezt elérni? Hát sehogy.

Nyilván a kreditrendszer miatt van ez így, és nincs is baj azzal, aki egyszerre sokat teljesít, mert milliónyi oka lehet rá egy diáknak, azonban arra ügyelni kéne ezzel egy időben, hogy akik normálisan haladnak, azoktól ne vegyünk el.

Szigeti Imola (jogász, II. évfolyam)

Rögtön ki is térnék a beiratkozásra. A beiratkozás első napja egy káosz, tarthatatlan, hogy egyeseknek akár öt órát is kell várnia, hogy hivatalosan is Karunk hallgatójává váljék. Korrekt megoldásnak azt tartanám, hogy egy bizonyos létszám meghatározása mellett előre lehessen regisztrálni, hogy ki, mikor megy be. Aki pedig már nem „fér be” az adott napra, nos, van más lehetőség is. A tárgy- és vizsgafelvételnél pedig érdemes lenne szétválasztani a kötelezően és a szabadon választható tárgyak felvételét, valamint megfontolandó lenne az előjelentkezés bevezetése a „tárgyfelvételi csúcsidő” zökkenőmentesebbé tétele érdekében. A nagyobb szerverpark iránti igény már közhelyként jelenik meg, de mindenképp említésre méltó. Még nagy felhá2013/március

11

Ítélet

Titeket kérdeztünk | Erasmus

borodást szokott kiváltani az aláírásokért való szaladgálás. Erre nem igazán tudnék reflektálni, mivel ez végképp tanszékfüggő.

Egyéb tanulmányi ügyek intézésével teljesen elégedett vagyok, általában mindig kedvesek és segítőkészek velem.

Richter Márton (jogász, IV. évfolyam)

Ez egy nehéz kérdés. Egyrészt, mert szerintem évről évre fejlődik az egyetemünk, gondolok itt a különféle felújításokra, a

programokra stb. Másrészt, mint negyedéves hallgatónak nyilván más elvárásaim vannak, mint az első- és másodéveseknek.

Viszont alapjában véve, ami szerintem sok embernek komoly fejfájást szokott okozni, az a Neptun. Nem vagyok egy informatikus zseni, ezért nem ismerem a probléma okát, de abban biztos vagyok, hogy ez a mostani rendszer nem állja meg a helyét.

Könnyen lehet, hogy ez nem is a mi Karunk vagy az egyetem hibája, ahogy hallottam a Neptun sehol sem működik tökéletesen. De akkor a JÁK és a többi kar közösen biztosan tudna tenni valamit az ügy érdekében. A 21. században elképzelhetetlennek tartom, hogy ezt a problémát

ne lehetne programfejlesztésekkel, bővítésekkel megoldani, vagy legalább mérsékelni. A tárgyfelvétel és a vizsgafelvétel sikerének fontosságát szerintem nem kell ecsetelni. A másik dolog, amiben szerintem komoly változásokra lenne szükség, az a tanulmányi ösztöndíjak mértéke és elosztása. A jogászképzés nem csak Magyarországon, de szerintem a világ összes országában az egyik legnehezebb képzés, már csak emiatt (bár az ösztöndíj nyilván nem, vagy csak sokadrangú „motivációs tényező” lehet!) sem célravezető a jól teljesítő hallgatókat lassan már jelképesnek mondható összegekkel jutalmazni.

Orosz Cintia

Jó tanácsok Erasmusra utazó hallgatótársainknak Újra fellélegezhet mindenki, hiszen a vizsgáknak vége, így újra belevethetjük magunkat a szorgalmi időszakba. Miközben ezt a cikket írom, aktuális témákon jár a fejem, de hát mi is lehetne most aktuálisabb, mint egy új félév kezdete. És mivel ez a rovat az Erasmusról szól, engedjetek meg nekem pár információt arról, hogy egy új félév kezdete mit tartogat az Erasmus számára.

Először is, remélem sokan hallottatok az Erasmus Tutor szervezetről. Remélem többen közületek jelentkeztetek is. Egy tutornak a legtöbb feladata az évkezdés elején van: felvenni a kapcsolatot a külföldi diákokkal a szemeszter megkezdése előtt, illetve segíteni őket mikor megérkeznek. Ez többnyire abból áll, hogy ha a diák igényli, segítünk neki szállást találni, Budapest útvesztőin eligazodni, és persze a Neptun használatába is bevezetjük őket.

Immáron két éve szervezzük meg minden félévben az „Összerántó Kirándulást”, ahol az összes diák találkozhat, ismerkedhet egymással. Aki ezt az utazást kihagyta, annak is lehetősége van megismerkedni Erasmusos társaival az Orientációs nap keretein belül. Ezeken kívül a tutorok bulik, beszélgetős esték, kirándulások szervezésével segítik a diákokat a félév során abban, hogy az itt eltöltött idejük minél teljesebb legyen.

A következőkben jöjjön pár jó tanács 12

2013/március

azoknak, akik ebben a szemeszterben utaznak Erasmusszal Európa valamelyik országába. Első és legfontosabb dolog a szállás kiválasztása. Legyetek nagyon körültekintőek, ha kollégiumba szeretnétek menni, feltétlenül nézzétek meg interneten, lépjetek kapcsolatba olyanokkal, akik ott laktak/laknak, szerezzetek elegendő információt, mivel a kollégiumi szállások kecsegtető ára olykor megtévesztő lehet. Ha nem akartok kollégiumba menni, hanem inkább albérletet választanátok, érdemes megnézni a nappali közlekedés mellett az éjszakai közlekedést is, a biztonságos környék kiválasztása ne legyen elhanyagolható szempont. A legjobb viszont, ha kiérkezésünk után hagyunk pár napot magunknak, amikor személyesen nézhetjük meg az interneten előre kiszemelt szállásokat (legyen az koli vagy albérlet), így biztos a legmegfelelőbbet tudjuk kiválasztani. A csomagolás során a bőröndből semmiféleképpen se hagyjuk ki a sportfelszerelést (hiszen a legtöbb uniós országban ingyenes sportolási lehetőséget biztosítanak az egyetemistáknak), igazolványképet, európai biztosítási kártyát. Ne felejts el biztosítást kötni, hiszen az európai biztosítási kártya (E111) fontos és hasznos, azonban kiváltásával csak a legalapvetőbb egészségügyi ellátásra leszünk jogosultak, így annak elfogadásával is lehetnek gondok, ám mindenképpen érdemes információt

szereznünk a számunkra legmegfelelőbb speciális biztosításról (manapság már sok esetben a bankkártyákhoz is jár biztosítás).

Ne felejts el helyet szorítani a bőröndben a hungarikumoknak sem, amivel újdonsült külföldi barátaidat tudod majd megörvendeztetni: elmaradhatatlan a pálinka, a túrórudi, a téliszalámi, karácsony táján a szaloncukor, a pirospaprika valamint a lángos és a paprikáskrumpli receptje. Ne felejtsd itthon a jókedvedet és a nyitottságodat sem.

Az utazóknak biztonságos, gond nélküli utazást kívánok, valamint felejthetetlen élményeket, az itthon maradottaknak pedig szintén nem kell csüggedni, hiszen hamarosan jön a jövő éves ERASMUSra való jelentkezés! A részletekről Neptun üzenet formájában fogtok értesülni.

Balogh Blanka

Kultúra & Kritika

Ítélet

„… mindent megteszünk, hogy a fővárost is ellepje az »árnyékhistória«” Interjú Csépány Bálinttal, a Shadowhistory frontemberével Természetesen, azóta történtek tagcserék, de a mag és a szellem ugyanaz maradt.

Megnyerték a XII. Amatőr Rockzenei tehetségkutatót. Kiadtak három lemezt. Heves megyében mindenki ismeri őket. Még csak húsz évesek, de karrierjük magasan ível felfelé.

A zenekar 2007-ben alakult. Honnan jött az ötlet, hogy elkezdjetek együtt zenélni?

Igazából nekem mindig is feltűnési viszketegségem volt. Így kapóra jött egy zenei világnap, még a gimi elején, amire ki kellett állni egy osztályprodukcióval. Két „gitáros” (mondjuk úgy inkább, hogy gitárral rendelkező személy) már volt ekkor, az énektanárnő pedig keresett egy dobost, és tulajdonképpen készen is voltunk. Bár a zenei tudásunk igencsak hagyott kívánnivalót maga után, a sikerünk mégis nagy volt. Így szépen lassan együtt maradtunk, és megpróbáltunk valami zenét fabrikálni.

Gyöngyösön már kisebb rock sztárokként tekintenek rátok, mindenki ismer Titeket. Budapestre mikor törtök be?

Hát, ez egy jó kérdés. Igazából nemrég készült el a legújabb EP-nk „Levegőt…!” címmel, amelynek nem titkolt célja, hogy kicsit szélesebb közönséget fogjon meg. Az biztos, hogy mi mindent megteszünk, hogy a fővárost is ellepje az „árnyékhistória”.

Ezt a rengeteg teendőt hogyan tudod összeegyeztetni a tanulással? Az évfolyam egyik legjobb tanulója vagy, nem lehet könnyű tartani ezt a szintet.

Aranyos vagy, hogy ezt mondod, de azért sok jó tanuló van még rajtam kívül is, sőt, jobbak! De kérdésedre válaszolva, igazából nem olyan nehéz, mint amilyennek látszik.

A zene sokszor erőt ad, kikapcsol és felpezsdít. Ha nem megy a tanulás, csak eljátszok egy dalt. Így megvolt a szünet is, zene is, utána már a tanulás is jobban megy. A koncertek pedig nem jelentenek akadályt. Őszintén, vizsgaidőszakon kívül ki éjszakázik hétvégente a könyvek fölött? És mi lesz tíz év múlva? Reggel öltöny, este bőrkabát?

Hm, jó is lenne! Igen, bármilyen vicces, de valahogy így képzelem el az életemet.

A színpad gyerekkori álmom, így nagyon nehezen tudnék megválni tőle, különösen most, hogy egy ideje már érzem az ízét. A jogászi szakma pedig mindig is a szívem csücske volt. Így konkrét tervet nem tudok mondani. Ki tudja? Lehet, tíz év múlva a színpadon fogok élni, lehet, hogy a tárgyalóteremben, de az is lehet, hogy egy teljesen más területre sodor az élet. És akkor végezetül elárulnád, hogy hol lesznek a következő fellépéseitek? Hátha többen kedvet kapnak hozzá, hogy egy pázmányos frontember koncertjét végigtombolják.

Jelenleg nem tudok semmi biztosat mondani, ugyanis a január, február nálunk mindig a szervezésé. Ilyenkor összeülünk, és átbeszéljük hogyan tovább. Mivel mindannyian tanulunk, eléggé meg van kötve a kezünk az időt illetően. Egyébként tervbe vannak véve észak-magyarországi koncertek, és ha minden jól megy, jövő tavasszal már Budapestre is be tudunk törni! Mindenesetre, ha valaki nem szeretne lemaradni rólunk, kövesse Facebook oldalunkat! (www.facebook.com/ shadowhistory) Fedor Zsuzsanna

Dimenziókon túl, matériákon innen A Szépművészeti Múzeumban immáron önálló kiállítása nyílt meg Günther Uecker német alkotóművésznek. A tárlat kurátorai minden korosztály felé próbálják közvetíteni a művész igen súlyos üzeneteit, hiszen gyermek, kamasz és felnőtt változatban is összeállítottak egy-egy kiállítási füzetet, mely végigkalauzol – bár fukarkodva használom a szót – az életművön. A kiállítási anyag mindössze egy termet ölel fel, ami a

szó szoros értelmében zsúfolásig van tele a különböző installációkkal. Első ránézésre a hangsúly a matériákon van. Vegyük sorra őket: Hogy miért éppen szögek? Uecker az észak-németországi Wustrow-félszigeten nőtt fel, ahol az új német repülőgépeket tesztelték. A II. világháború idején, mikor az orosz katonák elfoglalták a területet, Uecker feladata volt deszkákat szögelni 2013/március

13

Ítélet

Kultúra & Kritika

az ablakokra és az ajtókra, hogy megvédje otthonukat. Ez az élmény indította el a művészeti pályán.

Festészeti tanulmányainak befejeztével elhagyta a Német Demokratikus Köztársaságot és Düsseldorfba költözött. 1957ben készítette el első szögképeit. Nemcsak kamaszkori traumája, hanem az anyagok képpé formálása is inspirálta őt, áthelyezni őket egyik dimenzióból a másikba. A szögeket saját ujja meghosszabbításának,

rejtett agressziója és fájdalma kifejezésének és védelmi erődnek is tekintette. Számomra az Erdő című műalkotás mutatta be leginkább a művészben kavargó érzések összességét: fatönkök, melyeknek lombkoronája gyanánt szögek ágaskodnak a magasba – szorongást ébreszt az emberben, már-már hallani az ágak recsegését...

Szöges képeiben hangsúlyt kapnak a kerek formák, így például a Kör körök és az Interferenciák sorozatban, ahol az idő lineáris haladását állítja szembe a ciklikussággal.

Hogy miért éppen fény (igen, bátran mondhatom ezt is matériának)? Uecker 1961-ben került kapcsolatba a ZERO csoporttal. A tagok következetesen megkülönböztették magukat a korabeli „mainstream fröcskölős” festőktől, s elutasítottak minden a háborús elnyomással összefüggő ideológiát. A csoport tagjai tudatosan dolgoztak a fénnyel és a tiszta színekkel. A művész a fehér színt választotta múzsájául, mely számára az ürességet és a biztonságot szimbolizálta. Ezentúl minden bevert szög fehér is volt egyben, vagy meg volt világítva. Egy alkalommal saját magát is fehérre festette, ám ezzel nem faji hovatartozását akarta kifejezni, hanem egy olyan individuumra

utalt, aki a lét megtapasztalása után válik üressé.

Hogy miért éppen hamu? Azon túl, hogy az anyagok is egyfajta szimbolikát képviselnek, a témakörrel is játszik Uecker. A csernobili atomkatasztrófa után az erőműből felszálló hamu inspirálta a Hamuember ciklus megalkotására. A képeket saját testével formázta meg, amint az a kiállításon is megtekinthető: hóangyal módjára feküdt bele az enyvvel kevert hamuba, jelképezve az áldozatok szenvedését. Munkásságának ezen szakaszában különösen megfigyelhető, hogy követte a világ eseményeit, melyekre következetesen reflektált. Ám ez nem puszta szemlélődés volt, inkább az aktív cselekvés modellje, valamint a művészet formai újragondolása.

A tárlat közel ötven év munkásságát öleli fel, melyből leszűrhető, hogy tevékenységének középpontjában a háború feldolgozása, a hit szerepe, a múlandóság és a nyomhagyás dilemmái állnak. Bár nekem nem fog a kedvenc kiállításaim közé tartozni, egy megtekintést megért.

Hajdu Rita

Gogol: Holt lelkek Új bemutató a budapesti Radnóti Színházban

„N. kormányzósági székhely vendégfogadójának kapuján elég csinos, ruganyozott, kisebbfajta cséza gördült be, amilyenen agglegények szoktak utazni: nyugalmazott alezredesek, törzskapitányok, körülbelül százfőnyi jobbágysággal rendelkező földbirtokosok, egyszóval csupa olyan ember, akinek vagyoni helyzete közepesnek mondható. A csézában egy úr ült, nem különösen szép, de nem is csúnya, nem túlságosan kövér, de nem is túlságosan sovány, nem lehetett volna ráfogni, hogy öreg, de azt sem, hogy valami nagyon fiatal. Megérkezése a városban semmiféle izgalmat nem okozott, nem is volt benne semmi figyelemre méltó.” (Devecseriné Guthi Erzsébet fordítása) – ezekkel a mondatokkal kezdődik a 19. századi orosz irodalom kiemelkedő műve, Gogol Holt lelkek című alkotása.

2013. január 27-én mutatták be a Radnóti Színházban a Holt lelkeket.

A történet középpontjában a közepes rangú hivatalnok, Csicsikov áll, aki megérkezik a pontosan meg nem nevezett városba és könnyed, ügyeskedő, alkalmaz14

2013/március

kodó, megnyerő modorával hatni tud az újonnan megismert emberekre. Másoknak igen csak szimpatikus figura; rögtön meghívást kap a kormányzó báljára. A városban tett látogatása célja, hogy minél több halott jobbágyot, azaz holt lelket vásároljon meg. Terve megvalósításával jól halad, sikeresen rábeszéli a helyi nemes urakat, hogy adják el neki a holt lelkeket, van olyan hiszékeny földesúr is, aki egyszerűen baráti szívességből odaajándékozza őket Csicsikovnak. A három órás előadás alatt azonban megjelennek olyan bonyodalmak, amelyek lebuktatják a főhőst és végül kénytelen továbbállni a városból.

A főszereplő, Csicsikov alakját Rudolf Péter formálja meg, aki véleményem szerint nagyon jó választás volt erre a szerepre. A történetben igen sok szereplőt ismerünk meg és ez a színpadon főleg az előadás kezdetén és végén mutatkozik meg. Ekkor ugyanis az összes színész felvonul saját utcai ruhájában a színpadra, ezzel is sugallva, hogy a bemutatott cselekményt nem lehet egyszerűen a 19. szá-

zadi orosz viszonyok szerint értelmezni, hanem a mai korban is nem kis számmal találkozunk olyan szituációkkal, valamint karakterekkel, amiket, illetve akiket a darab bemutat.

Az előadást én személy szerint még a téli vizsgaidőszakban láttam, amikor nagyon jól esett némi szellemi kikapcsolódás a hosszú, tanulással töltött napok után.

Különösen tetszett, hogy nem vitték el sem túl komikus, sem pedig túl komoly irányba a darabot.

Felhívnám a figyelmet arra, hogy a Radnóti Színház bizonyos előadások, így a Holt lelkek előtt is szokott úgynevezett Ráhangolót tartani, ami közvetlenül a darab előtt egy órával kerül megrendezésre, amely keretében tartalmi-esztétikai kérdéseket mutat be a rendező vagy valamely alkotó. A Ráhangolók időpontjáról a színház havi műsorában lehet tájékozódni.

Ajánlom mindenkinek a megtekintését, aki szeretne nevetni, azonban egy tartalmasabb, elgondolkodtató hátteret is vár a történettől.

Szatmári Anna

Kultúra & Kritika

Ítélet

Gradus ad Facultatem – A film Lelkesedés, elszántság, kreativitás, bátorság, összetartás – mindössze ennyire volt szüksége a Gradus ad Facultatem csapatának ahhoz, hogy elkészítsék első kisfilmjüket, amellyel az emelt szintű érettségire felkészítő szervezetet és nem utolsó sorban az egyetemet népszerűsítik. Csaknem harminc pázmányos diák és több egyetemi oktató is segített a tizenhárom perces kisfilm létrejöttében,

melyet e sorok írásakor már több mint ezerhatszázan tekintettek meg. A film bemutatja a történelem egy-egy jelentősebb, az adott kort jellemző mozzanatát. Így a műben megelevenedik előttünk az ókori Róma a gladiátorküzdelmekkel, a királyságok bukása, az ipari forradalom, a későbbi szabadságharcok, a világháborúk és végül a rendszerváltás. Ami pedig még különlegesebbé teszi a rövidfilmet, hogy a

gladiátor küzdelmek során igazi, e ’mesterséget’ gyakorló gladiátorok küzdelmét láthatjuk, míg a vietnámi színben a szereplők ruhái maguk is „egy darabka történelem”, hiszen mind eredetiek voltak. Öröm látni, hogy a tenniakarásból és egy kis szorgalomból még mindig nagyszerű eredményeket lehet elérni.

Balázs Beáta

Azok a bizonyos 60’-as évek Elmélkedés Paládi József Holdfogyatkozás című regényéről

Már elkezdődött a szorgalmi időszak, ilyenkor nehéz betartani a vizsgaidőszakban tett fogadalmakat, vagy tartani magunkat ahhoz a képzeletbeli (vagy éppen ténylegesen leírt) listához, amiben megfogalmaztuk, hogy mit tennénk akkor, ha nem kellene a holnapi vizsgára készülnünk… Nem tudom, ki mit ír a listájára, de nálam ezen képzeletbeli lista élén mindig egy jó könyv elolvasása szerepel.

Az olvasásra az ember sajnálja az időt,

amíg tanulni kell. Paládi József trilógiájának második kötetét vettem idén először a kezembe, amely a Csodálatos élet című regény folytatásaként jelent meg. Az írónak már több novelláskötete is kiadásra került a Dunapress Kiadó gondozásában: A bánat hegedűje, a Lila nőszirom és a Bécsi utas című kötetek. Paládi József neve egyre többször fordul meg a köztudatban, hiszen történeteit nem csak az idősebb korosztály kedveli, de fiatalos lendületessége miatt szívesen olvassák ifjú egyetemisták is. A könyvet a kezemben tartva észrevettem, hogy milyen érdekes a borítója. Úgy gondolom, hogy egy könyv külseje sok mindent elárul magáról a könyvről. Ha túl feltűnő, valószínűleg a tartalma kevés, ha nincs rajta szinte semmi, akkor az igazi szépség általában benne lakozik, csak mélyebbre kell nézzünk, hogy észrevegyük.

Paládi könyve egyszerű, alul egy szerelmes pár aprócska képe látható. Amint lapoztam párat kiderült, hogy a képet Torma Gyula szájjal festő művész készítette.

A regény egy szerelmi történetként indul, de ennél sokkal több, hiszen jól ábrázolja az 1960-as évek társadalmát. Egy hétköznapi ember életét mutatja be egy olyan korszakban, amit mi, a fiatalabb generáció csupán hallomásból ismerünk.

Manapság természetes az, hogy bárhová

elutazhatunk, anélkül, hogy akárki megvádolna minket disszidálási szándékkal. A regény főhősével azonban pont ez történik. A Csodálatos élet-ben Tüske Gábornak a soproni technikumi kalandjairól szól, a második részben azonban az ifjú elhagyva a várost Szegedre indul, ahol barátjával a szabadtéri játékokon szeretne statisztálni.

Egy félreértés folytán azonban elkerüli egymást a két fiatal. Tüske a szülei akaratával ellentétben nem megy erdésznek, inkább a várost választja, s elindul egyedül Szegedre. Szállás nélkül, egy kevés pénzzel próbál szerencsét, miközben fél, hogy soproni szerelme, Erna elhagyja. A Holdfogyatkozás érdekes történet egy fiúról, aki még csak próbál eligazodni az élet útvesztőiben s ezzel együtt a konszolidálódó Kádár-rendszerben.

A könyvet mindenkinek ajánlom, aki szeretné megismerni a 60’-as évek világát, vagy aki csak egy kis kikapcsolódásra vágyik. Elsősorban azonban azoknak a sorstársaimnak ajánlanám, akiknek a „sikeres” tárgyfelvétel miatt túl sok szabadidejük maradt, így két gyakorlat között nyugodt szívvel elővehetik Paládi József regényét és együltő helyükben végig is olvashatják azt.

Tompai Nikolett 2013/március

15

Ítélet

Sport | Környezetrajz & Kulinária

Két lábbal a földön Interjú Szikora Rebekával Mi a közös egy kis sárga labdában, a Budapest Bajnokság aranyban, az Universitas ezüstben és a Pázmány jogban? A válasz egyik hallgatótársunk, Szikora Rebeka harmadéves joghallgató. Továbbiakban a vele készült interjút olvashatjátok.

Honnan jött, hogy teniszezni fogsz, és miért pont a tenisz?

Amikor a XVI. kerületbe, Mátyásföldre költöztünk, a teniszpályára nézett a házunk ablaka. Mindig néztem, hogyan teniszeznek ott lent és a lakást is egy teniszedzőtől vettük meg. Így igazából adta magát az egész, elkezdtem lejárni, kezdetben labdát szedtem, majd beírattak. Ennek lassan már tizenöt éve, azóta is a Merto RSC versenyzője és tagja vagyok.

Mi volt a legemlékezetesebb diadalod?

Talán a Budapest Bajnokság, amit úgy nyertem meg, hogy két meccslabdája is volt az ellenfelemnek, de fordítottam. Ez volt a kedvenc bajnokságom egész pályafutásom alatt, ami tíz év volt, bár mostanában nagyon hiányzott a verseny hangulata, így ismét elkezdtem versenyezgetni, viszont már egyáltalán nem olyan intenzitással, mint korábban. Ezen kívül nagyon kedves emlékeket jelentenek az Országos

Bajnokság elődöntői, döntői, sőt még egy nemzetközi versenyen is döntőt játszhattam tizenhat évesen.

A sport vagy a tanulás kerül előrébb a rangsorban nálad? Mi az az áldozat, amit már nem hoznál meg a másik kárára?

A tanulás abszolút a fontosabb, de a tenisz a szerelmem, így nem tudok lemondani az egyetem mellett a heti két edzésről, mert az kikapcsol. Nyáron viszont stabilan heti öt alkalommal edzek.

Tavaly májusban voltam az Egyetemi Bajnokságon, ahol ezüstérmet szereztünk a Pázmány színeiben, mind az ELTE, mind a TF csapatait legyőzve! Mindezek mellett, az egyetemen büntetőjogból, Szívós Mária tanárnőnél TDK-t készítek.

Miért pont a jog?

Ehhez van jó adottságom, sokat tudok koncentrálni, meg kellő igazságérzettel rendelkezem. Engem még tizenegyedikben megkerestek, hogy menjek ki teljes sportösztöndíjjal Amerikába, ahol a helyi egyetem csapatát erősítettem volna és kint is tanultam volna, de nem vállaltam el, pont a jog miatt maradtam itthon, mert ezt szerettem volna tanulni.

Mik a terveid az egyetem utánra?

Jelenleg még nem tudom, de az ügyvédi szakvizsgát biztosan megcsinálom. Ami jelenleg érdekel, az a munkajog és a büntetőjog. Ezen felül a titkos álmom egy állatvédő szervezetben aktívan tevékenykedni.

Végül azok számára, akik még nem tudták eldönteni, hogy melyik sportot válasszák, hogyan győznéd meg őket, hogy teniszezzenek?

Engem a sport arra tanított meg, hogy küzdjek és tudjak veszíteni, valamint arra, ha el akarok valamit érni, akkor azért keményen kell hajtani. Azért a tenisz, mert nagyon jó a társaság, és nem csak fizikálisan kell ott lenni a pályán, sokan nem gondolják, de fejben dől el minden.

Hoffmann Zsolt

Új képeket festek A lapzárta előtti napokban igen sokat gondolkodtam, mi kerülhetne ebbe a rovatba. Környezetrajz. Minél többször mondtam ki magamban ezt a szót, annál kevésbé tűnt értelmesnek.

Végül elkezdtem tűnődni az elmúlt fél év eseményein. Nem is olyan régen még a függvénytáblát lapozgattam a matek érettségin, s mire észbe kaptam, már egyetemista lettem. Az ezzel járó legnagyobb változás talán az volt, hogy fizikailag új környezetbe kerültem, új emberek közé, új épületbe. Az első hetekben bizonytalanul keresgettem a termeket, s nem egyszer tévedtem el egyik helyről a másikba menet. A mai napig furcsán rángatom a félig önműködő ajtókat, s a biztonság kedvéért mindig vetek egy pillantást a falon elhelyezett térképekre. Még 16

2013/március

mindig megborzongok rajta, amikor eszembe jut, hogy egy vizsgámra menet váratlanul kint találtam magam a második emeleti külső gangon. Eleinte az volt a benyomásom, hogy a Roxforthoz hasonlóan a Pázmány is egy trükkös épület, ahol folyvást új folyosók bukkannak fel, s ahol állandóan váltakoznak a lépcsők, újabb és újabb eltévedési lehetőségeket biztosítva ezzel.

Rengeteg emlék ugrik be az elmúlt pár hónapról. A gólyatábor, ami után három napig nem volt hangom a lelkes „Csak a Pázmány!” kiáltásoknak köszönhetően; a megannyi új arc, akikhez hamar nevet kellett társítanom; a különféle bulik; az első gyakorlatok, amikor még nem tudtam, egyegy tantárgy olykor kacifántos neve mit is takar valójában. Az a számtalan óra, amit ta-

nulással töltöttem a békés kis könyvtárban.

Amikor félve nyitottam ki a több száz oldalas könyveket, kételkedve abban, hogy emberi agy képes ennyi információt befogadni.

Amikor több órás próbálkozás után még mindig nem engedett belépni a Neptun.

Eszembe jut az a rengeteg mennyiségű kávé, amit a vizsgaidőszakban ittam. Megannyi ehhez hasonló kép kavarog a fejemben…

Megállítva az emlékáradatot, kíváncsiságból megnéztem, mit ajánl a Word szinonimának a „kép” szóra. A fenti szövegkörnyezetben első helyen a „rajz”-ot jelölte meg.

Erről megint a Környezetrajz jut eszembe.

S az, hogy ezek a fejemben lévő kis „rajzok” nem is lennének e nélkül az új környezet nélkül.

Karczub Eszter

Környezetraz & Kulinária

Ítélet

A „Haza Háza” Az Országház megépítésének története Az Országház (Parlament), mint hazánk egyik legmeghatározóbb épülete, jelentőségét tekintve túlmutat mind az Országgyűlés otthonaként, mind turisztikai látványosságként betöltött szerepén, ugyanis Magyarország szimbólumaként olyan értékeket őriz, ami emlékeztet minket, magyarokat a múltunkra, történelmünkre, és amely értékeket minden magyar embernek, így a jövő nemzedékének is meg kell ismernie.

Az Országház története szorosan összefügg az Országgyűléssel. A történelem során rendi országgyűléseket több helyen is tartottak, így például Pest melletti Rákos mezején, vagy egy időben Pozsony lett az országgyűlés, azaz a diéta színhelye. Habár mindig volt helye az Országgyűlésnek, állandó otthonaként egyik sem szolgált. „A hazának nincsen háza. Mért?

Volt idő, midőn nevére Fölkelének, s amit kére Nem keresvén cifra szóban, Ami a szív legmélyén van, Adtak drága bért, Adtak érte vért.

Most midőn leszállt a béke S a vérontó harcnak vége, S a hazának, Mint anyának, Aki gyermekei körében Áll ragyogva örömében, Földerűlne boldog napja: Most fejét szenny s gyász takarja.”

1846. Vörösmarty Mihály: Országháza című művéből részlet Vörösmarty szavaiból is jól kitűnik, hogy az idők folyamán igény támadt a „Haza Házának” megteremtésére. A később kibontakozó reformkorban egyre erőteljesebb formában merült fel egy Pesten emelendő, méltó megjelenésű állandó Országház építésének gondolata.

Ezt már az 1830-as országgyűlés alkalmával szóba hozták formális javaslatként, ezt követően 1844. november 30-i határidővel nemzetközi tervpályázatot írtak ki, amely mögött kétségtelenül az a szándék munkált, hogy a magyarság önálló létét nemzetközi szinten demonstrálják.

A tervezéseket végül az 1848-49-es események félbeszakították. Hosszú évtizedekkel később került terítékre az Országház építésének terve, amely egyre inkább az ezeréves magyar államiság megtestesítőjeként és az 1896-os millenniumi ünnepségek építészeti csúcspontjaként

szolgált volna. Az állandó Országház építéséről egy 1880. évi törvénycikk rendelkezett, amely kimondta, hogy az épületet a Tömő téren – a mai Kossuth Lajos téren – kell felépíteni, s legfeljebb tíz év alatt kell elkészülnie.

1882-ben újabb pályázatot írtak ki, amelyben már megfogalmaztak bizonyos kívánalmakat, és kikötötték, hogy az épület főhomlokzata a Dunára nézzen, és a folyópart közvetlen közelébe kerüljön. Bár a kiírás nemzetközi volt, a hazai szakma nyomására ezt csak hazai szaklapokban és hírlapokban tették közzé.

1883. április 22-én Steindl Imre, Hauszmann Alajos, Schickedanz Albert, Freund Vilmos és Otto Wagner részesültek díjazásban, akik közül egyedül Steindl Imre választotta a neogótikus stílust, ugyanis a többi pályázó a neoreneszánsz és a neobarokk mellett döntött. 1883. május 27én az Országos Bizottság határozatot hozott, melyben elfogadták Steindl Imre neogótikus tervét. Az építés végrehajtásáért a miniszterelnök, Tisza Kálmán felelt, aki 1884 márciusában nyújtotta be az erről szóló törvényjavaslatot, amelyről májusban folyt vita az országgyűlésben. Tisza Kálmán figyelmeztetett: „1880-ban alkottuk a törvényjavaslatot, mely az országház építését elrendeli. Azóta eltelt majd négy év, jeléül annak, hogy terveket készíttetni, megbíráltatni, átidomíttatni nem oly egyszerű dolog”. Végül az állandó Országház építési terveinek jóváhagyásáról és az építés végrehajtásáról szóló 1884. évi XIX. törvénycikket az uralkodó 1884. május 22én szentesítette.

Mindezek után az építkezés sem ment zökkenőmentesen, ugyanis már az első kapavágás napján (1885. október 12-én) kiderült, hogy az alapozási munkák a vártnál hosszadalmasabbak és költségesebbek lesznek, és a felmerült problémák elhárítása során az építkezés kénytelen volt szünetelni. Ez idő alatt Steindl Imre újabb terveket készített, melyben tovább ésszerűsítette az udvarok és másodlagos fontosságú helyiségek rendszerét, létrehozta a főlépcsőház ma ismert elrendezését, és a dunai oldalon a tervbe vett két éttermet és a társalgót egyetlen, hosszú étteremhelyiséggé egyesítette. Az építési munkák majd csak 1886. október 25-én indultak el ismét. Érdekességként említésre méltó az Országház hűtő-fűtő rendszerének kialakítása, mely akkoriban Európa legmodernebb és legnagyobb légkondicionáló rendszerének számított, s a mai napig használják. Az épület fűtését a mai Balassi Bálint utca 1-5. számú házból, távfűtés útján oldották meg. A kazánokban termelt forró gőzt a föld alatt juttatták el az Országház alá, ahol a meleg levegő elosztására kamrákat építettek a

nagyobb termek alá. Az épület hűtését úgy oldották meg, hogy a termek padlójába és plafonjába rácsokat építettek be, melyeken keresztül nyáron a légcsatornákba helyezett jég által hűvös levegő áramolhatott szét az egész épületben.

1892-re nyilvánvalóvá vált, hogy az épület nem készülhet el a millenáris ünnepségek idejére, ezért a Bizottság utasította Steindl Imrét, hogy 1896-ra legalább az épület külső megjelenésében legyen kész. 1894. május 5-én tartották meg a bokrétaünnepélyt, amelyet akkor tartanak, ha egy épület elérte a főpárkányig való felhúzást. 1896. június 8-án az országgyűlés két háza ünnepélyes külsőségek között megtartotta együttes ülését. Az egész Országházat azonban csak 1902. október 2-án lehetett teljes egészében használatba venni. Sajnos Steindl Imre már nem tudta megcsodálni munkájának gyümölcsét, ugyanis augusztus 31-én elhunyt. A belső munkálatok 1904 decemberéig, s még ezután is folytak. A költségvetést addigra - a bekövetkezett pénznemváltás után - lényegesen túllépték: a tervezett 18,5 millió korona helyett 37 millióba került az építkezés.

Az Országházat a korabeli lapok és a közvélekedés lelkesen dicsérte, így az Ország Világ című újság a következőket írta: „Fényes, gótikus, égbenyúló kőóriás, a melyből a haza javára minden üdv hivatva van életre kelni. Pompásabb, fényesebb építménye egyetlen más nemzetnek sincsen. Ki nincs elragadtatva attól a felséges képtől, a melyet a hatalmas Duna partjai nyújtanak? Melyik városa a világnak dicsekedhetik csak megközelítőleg is hasonlóval?”. A dicséretek mellett kritikával is illeték, így Mikszáth Kálmán is kinyilvánította véleményét egyik karcolatában: „Hát csodák csodája, csakugyan ott van az országgyűlés; szakasztott azok az emberek, a kiket júniusban a Sándor-utczai házban hagytunk. Csak hogy micsoda czifraság! Milyen fény, mennyi aranyozás a falakon! A szem nem tudja, hova nézzen. (...) A terem a nap eseménye. Mindenki erről beszél; szép, nem szép. Pro és contra. A többség nem találja szépnek, csak pazarnak. Túlhajtott pompája hideg, sőt ellenszenves. Kápráztató, az igaz, de egyszersmind rikító. Hej, milyen barátságos ehhez képest az öreg fészek”.

Mindezeket összefoglalva elmondható, hogy bár nem ment egykönnyen, de mégis sikerült őseinknek megalkotniuk az Ország Házát, aminek látványa egyben magával ragadó és parancsoló érzést válthat ki, de ami biztos, hogy minden magyar ember büszkén tekinthet erre a monumentális építményre, mint máig a világ egyik legszebbnek tartott épületére.

Tóth Krisztina 2013/március

17

Ítélet

Környezetraz & Kulinária | Humor

Gastland Bisztró avagy egyél annyit, amennyi beléd fér Ha korlátlan ételfogyasztásról van szó, a legtöbb embernek a Trófea Grill, a tájékozottabbaknak esetleg a Mongol Barbecue Étterem ugrik be. De nemrég bővült a sor, a Széll Kálmán térrel szemben, a Margit körút 105-ös szám alatt megnyílt a Gastland Bisztró vendéglő, és tárt kapukkal várja az éhes embereket.

Ezen vendéglátóipari egységek mottója: fix összegért bármiből ehetsz bármennyit.

A Gastlandban ez 1190 Ft. Az Ítélet egyik szerzője esetében, miután leküzdötte a vizsgákat, az ünneplés sorozat első állomása egy itteni finom vacsora volt, sok kedves ember társaságában.

Ahogy belép az ember, a tisztaság az, ami először feltűnik – vakító fehér köve-

zet, szép, tiszta falak, rendezett asztalok, a takarítónő épp felmos (ezt a tevékenységet az este folyamán egyébként abba se hagyta). Az italrendelés után a delikvens végre beléphet az ízek világába. Több mint húszféle étel közül lehet válogatni, sőt akár az összeset is végigkóstolhatjuk. Háromféle leves, olasz tésztacsodák, sült, párolt és rántott zöldségek, ínyenc főzelékek, húsok, saláták (sajnos friss, például paradicsom vagy uborka nincs), szószok, köretek, édességek, friss gyümölcsök és persze a grillpult. A grillre ácsingózók többféle fűszerezés közül választhatnak. Bár csak csirkehúst sütnek meg a kedves séfek, a rendszer jól van megoldva: kiválasztod valamelyik ízesítésű húst, tányérra teszed, ráteszed a pultra, el-

veszed az egyik jelölőmágnest, majd körülbelül tíz perc után visszatérsz, és ott vár az ínycsiklandó illatú grillezett hús.

Több tagja is van a Gastland csoportnak: az Oktogonon, az M1-es és az M0-ás autópálya mellett lévő étterem.

A Margit körúton lévő Gastland bisztró, nevéhez hűen, magasfokú gasztronómiai élményt nyújt, a választék széles, a kiszolgálás remek, a hely pedig kulturált. Azt hiszem, a szomszédban lévő McDonald’sben hamarosan rohamosan csökkenni fog a hamburger ára!

A bisztró a hét minden napján 10-től egészen éjfélig nyitva tart.

Kiss Lúcia

Tudsz magadon nevetni? avagy ilyesmik is előfordulhatnak egy kórházban Nem tudom, ki hogy van vele, de mostanában olyan érzés kerülget, mintha konstans depresszió és kilátástalanság lenne mindenütt, merre a szem ellát. Sajnos engem sem kímélt a dolog, viszont úgy határoztam, hogy ha addig élek is, de szórakozni fogok, és kész, pont, vitának helye nincs, ennyi, nincs tovább nyűglődés, panaszkodás, a legrosszabbon már túl vagyok. A mostani mottóm: jókedvre fel! Van másik mottóm is: teher alatt nő a pitypang! [Mert ugye kishazánkban nem őshonos a pálma, ellenben a pitypang igen (tisztáznám, hogy nem vagyok biológus, mielőtt még kritikákat kapnék), így magyarosítottam a mondást.] Na, én sem hiszem el, de végére értem a barokkos körmondatokból álló eszmefuttatásomnak, órák kérdése, és ha nem figyelek oda, még a végén eljutok a mondandómig is. Felvetődik a kérdés: miért említettem a jókedvet és a pitypangot? Rá is térek azonnal, de ízibe, és ezt nyugodtan lehet fenyegetésnek venni!

Aki nagyjából ismer, az tudja, hogy immáron három éve kerekesszékben ülök, de ez még egy fél cseppet sem tántorított el attól, hogy higgyek a teljes gyógyulá18

2013/március

somban. Nem mondom, hogy nem tűnt fel az idő múlása, de azért viszonylag hamar elteltek ezek a hónapok. Míg a korés sorstársaim egyetemre járnak, diplomát szereznek, esetleg rájönnek, hogy totális tévedés volt ez a szak, és keresnek egy új hivatást, megházasodnak (igen, egyik legjobb barátnőm, volt gimnáziumi osztálytársam férjhez ment, sőt, már a baba is úton van), karriert építenek, és egyebek, én felnőtt fejjel újraélem a csecsemőkort.

Hát hogy őszinte legyek, nem egy leányálom, no de sebaj, valakinek ezt is kell csinálnia! Aki nem csak nagyjából ismer, az tudja, hogy kisebb-nagyobb kalandok estek meg velem gyógyulásom alatt.

Már fontolgatom a könyvírást, rögvest bele is fogok, miközben meggyógyulok, mint ahogy azt már említettem, maga a könyv TERMÉSZETESEN fergeteges siker lesz, ebből kifolyólag nagyon-nagyon gazdag leszek, amiből kifolyólag sokat segítek majd rászorulókon, ezenközben fityiszt mutatok a sok szkeptikus orvosnak, akik azt mondták, hogy életem hátralévő részében egy fikusszal mutatok majd kísérteties hasonlóságot, és végül ellovagolok a naplementébe. Ez a terve-

zet abszolút kivitelezhető, esetleg annyi változás lesz, hogy mégsem lovagolok el a naplementébe, de ennyi, a többi pont így lesz, itt sincs helye vitának.

Szóval a jókedv és a pitypang. Mindkettőből kijutott nekem az elmúlt időszakban (mármint jókedvből és kihívásokból is ugyancsak), de ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül, bár kinek mi a teher, ugyebár. Nekem per pillanat van pár megoldandó dolog az életemben, de úgy állok hozzá, hogy ha ezek nem lennének, akkor miből írnék egy korszakalkotó könyvet?

Ugye? Na ugye! (Csak fő a szerénység…)

Pár kalandomat felidézném, hiszen még a végén megvádolnak a kedves olvasók, hogy csak beszélek a levegőbe összevissza, és emiatt a végén kiebrudalnak a stábból. Most már tényleg kezdem. Öt hetet töltöttem a János Kórház intenzív osztályán, majd átkerültem a Korányiba a tüdőm miatt. Először is állítom, hogy az ott dolgozók (persze tisztelet a kivételnek) meg voltak győződve róla, hogy csak szimulálok, és puszta szórakozásból ugráltatom a környezetemet. (Némi háttér-információ: eltört három csigolya a nyakamban, így akkor még nyaktól lefe-

Humor | Karrier

lé béna voltam, szó szerint, még jó, hogy vannak, akiket a tények nem zavarnak, de ez a hozzáállás is biztos jó valamire.)

Tisztázzunk valamit: nem szórakoztam.

Ennek ellenére egyesek úgy döntöttek, hogy kipróbálják azt a lehetőséget, hogy tudok-e fénnyel táplálkozni. Ezt is szeretném tisztázni: nem lenne rossz, de nem, mégsem tudok. Egyik reggel, mielőtt odaért volna valamelyik családtagom, az egyik nővér behozta a reggelimet, letette a tőlem egy méterre lévő asztalra, majd felhangzott a kulcsmondat: „Jó étvágyat!”, és azzal a lendülettel kiviharzott a szobából, hogy csak úgy porzott (amúgy tényleg porzott). Néztem a tálat egy darabig kigúvadt szemekkel, de rájöttem, hogy még gyakorolnom kell a telekinézist, mert sajnos nem a Csillagok háborújából szalajtottak. Végül elfogadtam, hogy azt a sajtos kenyeret és ezen nővér gondos ápolását már biztos nem nekem szánta a sors, de hála az égnek, még épp idejében megérkezett a felmentő sereg, így nem kellett kifejlesztenem a neonfénnyel történő fotoszintézist.

A másik történet az volt, hogy az egyik éjszaka kellős közepén új szobatársat kaptam. Didi Elemér bácsi (tényleg ez volt a neve, nem hallucináltam, mert én nem kaptam vigyorgó bogyót) 220-as vérnyomással került be erre a paradicsomi helyre, valahonnan a város túlfeléről, biztos, ami biztos alapon, hátha elpatkol útközben, és olyan szerencséje volt, hogy túlélte az utat, és pont mellém szállásolták el. Didi bácsi sámlira állva is alig állt ki a földből, viszont ő egymaga volt a szürrealizmus. Másnap reggel bejött a család,

hoztak neki mindent, mi szem-szájnak ingere, suttyomban jött egy kis házikolbász, meg ilyesmik is, élni tudni kell. Beérkeztek a gyógyszerei is, ám ő szükségtelennek érezte átadni őket az orvosoknak, minek is, ugye. A következő reggelen megmérték volna a cukrát, hozták volna a reggeli bogyókat is, mire ő teljes lelki nyugalommal közölte, hogy ő már bevette a kötelező köröket, és megnyugtatásul némi rántott húst is utánaküldött, ne szomorkodjanak ott lenn egyedül. Szegény nővér csak tátogott-tátogott, hamarjában csak egy elhaló „Na, de Elemér bácsi” jött ki a száján, aztán rezignáltan elhagyta a szobát. Elemér bácsi engem is megkínált mindenféle jóval, megnyugtatott, hogy ha bármi kell, szóljak nyugodtan, majd ő rohan. Nekem nem volt hangom, ő egy hirtelen mozdulattól is agyvérzést kaphatott volna, de kicsire nem adunk, ezt leszámítva erős volt a szövetség. Végül elég egyedi módon próbált meg megszökni a gondos kezelés elől, ugyanis hirtelen rájött, hogy itt több esély van arra, hogy el-

Ítélet

tegyék láb alól, mint otthon egymagában. Így nekiindult a nagyvilágnak köntösben, papucsban, sok üres üveggel, ám sajnos csak a folyosó közepéig jutott, és én csak a rákövetkező ordibálásból értesültem a meghiúsult akcióról. Azt mondjuk nem vette figyelembe, hogy a kórház kapuja még jó két kilométer, és február van, és havazik is, de ilyesmikre sem adunk, nem vagyunk puhányok. Sokszor én is úgy éreztem, hogy akár laposkúszásban is kijutok innen, aztán úgy döntöttem, hátha kijutok még innen egyéb módon is, és tényleg így lett. Visszakanyarodva a történethez Elemér bácsi visszakerült a szobába, de onnantól kezdve mosolyszünet állt be a nővérek és közte. Amikor végre hazamehetett, akkor ingyenes mentős szállítást kért, ami reggel 6 és este 11 óra között majd egyszer csak ideér, jópofa.

Ennél fogva kiállt a folyosói ablakba, és onnan szuggerálta az utat, hátha így előbb jönnek. Persze ez sem tetszett az ottani közönségnek, újfent ordibálás keletkezett a dologból, hogy ugyan vonszolja már magát vissza a szobába, de ő sem volt rest visszaüvölteni, hogy ez nem egy börtön.

De aztán hazament épségben, és a kórházi csapat némileg megkönnyebbült.

Azt hiszem véget ért a móka mára, ilyen és ehhez hasonló történetek vannak még a puttonyomban, csak győzzem őket felidézni. Nos, többek között ilyenek miatt kezdem megtanulni az önmagunkon való szórakozást és nevetést, az sosem árthat, és lepipálom a pitypangokat és a pálmákat is!

Kalász Veronika

Karrier Tavasz 2013 – avagy mivel várunk a következő szemeszterben? – Minden hallgató megszokhatta, így tavasszal pedig már az elsősök is tudhatják, hogy ha a szemeszter elején járunk, akkor jön a Karrier Iroda féléves programja. Idén is igyekeztünk minél színesebb és szélesebb választékot nyújtani. Ha valamelyik lehetőség jobban megtetszik, a www. jak.ppke.hu/karrier oldalon vagy a Facebookon találsz részleteket.

Hétfő és csütörtök 13-15 óra: Személyes életpálya-tanácsadás

Kedd 13-15 óra: Önéletrajz-tanácsadás március 19., 17:00: Legyél jogász! filmklub – Zavaros vizeken; vendég: Dr. Komáromi László dékánhelyettes március 21., 17:00: Karrier Vitaest 2 március 21., 14:00: Karriermenedzsment II: Álláskeresés hatékonyan április 9., 17:00: Legyél jogász! filmklub – Ments meg, Uram! április 10.: Állásbörze 2013 április 11., 14:00: Karriermenedzsment III: Önéletrajz, motivációs levél április 19-20.: Mediációs tréning – A

mediáció költsége lényegesen alacsonyabb, mint a perköltség, és az időtartama is jóval rövidebb. április 23., 17:00: Legyél jogász! filmklub 5 – Az ördög ügyvédje; vendég: Dr. Varga Zs. András tanszékvezető április 25., 14-20:00: Pályaorientációs tréning május 2., 14:00: Karriermenedzsment IV.: Állásinterjú május 7., 17:00: Legyél jogász! filmklub 6 – A királynő Sergő András 2013/március

19

P I L L A N A T K É P E K

itelet-pazmany.blog.hu

A

F E L E Z Ő B Á L R Ó L