X. évfolyam 1. szám

ae

qu um,

„Addig volt az Istennek áldása rajtunk,

Második eljövetel

addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM

Felelõs kiadó: dr. Bándi Gyula dékán A szerkesztõbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Balog Zsolt (az online kiadás szerkesztõje), Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horváth Botond, Horvátth Sarolta, Kerek István, Koltay András (felelõs szerkesztõ), Majoros Gábor, Magyar Attila, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrõdi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztõség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13.

TA R TA L O M

Hírek Az örökös fõtárgyalás az igazságosság ítélõszéke elõtt Globalizmus és nemzeti öntudat Egyetem, Bologna után Országos Tudományos Diákköri Verseny Balatonfüreden Csináld magad!

Fókuszban a Tutori Szervezet A fogyasztás A gyülekezési jog problémái Egy könnycsepp a filmiparért Ségo vs. Sarko Ez most Jarvis Feldolgozás Bábel Színház az egész világ Hívõ szó Bemutatkozik az egyetemi lelkészség; Hívõ szó Ehavi idézet

3 4 5 6 7 8 8 9 9 10 11 12 13 14 14 15 15 16

Toborzás!

Az Ítélet szerkesztõbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztõség bármely tagjánál.

Látogassatok el az Ítélet honlapjára! www.itelet.hu A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott változatban nem szereplõ írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma.

A folyamatosan frissülõ honlap aktuális híreket, közérdekû információkat is tartalmaz. második oldal

A címlapon szereplõ fõcím szándékosan nagyotmondó, egyesek szemében talán provokatívnak is hathat. Természetesen a figyelemfelkeltésen túl semmiféle párhuzamot nem kívántunk vonni Krisztus újabb, végsõ eljövetele és az Ítélet újraindítása között.

Ami ellenben tény, hogy a lap 1998 óta íródó történetében a tavaly õszi volt az egyetlen idõszak, amikor tartósan nem jelenhetett meg. Örömmel jelenthetjük, hogy ez az áldatlan állapot ezennel véget ért. Újra itt vagyunk. És bár a tanításnak megfelelõen igyekeznünk kell úgy élni, mintha minden napunk az utolsó lenne, azért okkal remélhetjük, még néhány számot megél az újság.

A lap a jövõben új struktúrában mûködik, immáron nem elsõsorban a Hallgatói Önkormányzat, hanem a Kar egészének orgánumaként. A szerkesztõi feladatok egy részét, egyfajta közvetítõi szerepet kaptam az újságnál, és talán vannak olyanok, akik e hír hallatán felteszik a kérdést: hogyan kerül a csizma az asztalra? Hogyan folyhat bele akár a legcsekélyebb mértékig is egy, korábban színtiszta diáklapként mûködõ újság szerkesztésébe egy nem-diák? Talán csillapító erõvel hat, ha röviden említést teszek a Szerkesztõbizottság azon eltökélt szándékáról, amely az Ítéletet a továbbiakban is mindenekelõtt a hallgatóság épülése nemes eszméjének szolgálatában kívánja megõrizni. Mivel a hallgatóság feltételezhetõen saját maga tudja legjobban, mi szolgálhat épülésére, ezért a lapot a jövõben is diákok írják és szerkesztik majd. Szép eszmei megalapozását adhatja a lap új mûködési rendjének, és ezzel talán a kétkedõk végsõ megnyugtatását is elérheti, ha visszaidézzük az „universitas” szó eredeti, középkori, mára már homályba tûnõ jelentését: az egyetem ugyanis attól egyetem, hogy az nem más, mint az oktatók, diákok szorosan együttmûködõ, egymás létét és elismerését kölcsönösen feltételezõ, sõt igénylõ közössége.

Az Ítélet ennek megfelelõen a Kar közösségének egészéé, és benne így oktatók és hallgatók egyaránt megnyilvánulhatnak. Bár ez a közösség jelen pillanatban talán nincs éppenséggel a kellõ erõvel összeforrva, elképzelhetõ, hogy egy újság is tud ebben kicsinyke segítséget nyújtani.

Az újság azonban nem újság, ha nem gerjeszt vitát, nem tesz fel kínosnak ítélt kérdéseket, nem próbálja meg olvasóit döntéshozatalra, egyes kérdésekkel kapcsolatban esetleg még cselekvésre is indítani. A magyar újságírás régi hagyományai legalábbis erre késztetik még a botcsinálta, pályakezdõ, egyetemista újságírót is.

Az Ítéletnek tehát – ha már mindenáron valamiféle programot kívánunk meghatározni a lap számára – a kari közélet elsõszámú fórumává kell válnia, magát – legalábbis a szükséges mértékig – komolyan vevõ, mégis könnyed, kedélyes fórummá. Meg szeretnénk mutatni a közelünkben található nemes és követendõ példákat, bemutatni a továbbadásra, átörökítésre érdemes gondolatokat. Ezeken túl azonban kibeszéletlen kérdéseket is feszegetni kívánunk, a kari, egyetemi, de akár az országos közélet gondjait észlelvén. Ha valakit az esetleges kritika érzékenyen érintene, kérem, orrolás helyett inkább tegye közzé nálunk saját véleményét. Gondolatra gondolat feleljen – egy egyetemi Kar kicsiny léptékeiben talán lehet élettere az egészséges közéleti szellemnek.

Koltay András A címlapon Albrecht Dürer, a Jelenések könyvéhez készült illusztrációja látható.

Karrierexpó

Pályázat A Flachbarth Ernõ Kisebbségi Kutatómûhely Esterházy János halálának 50. évfordulójára emlékezve pályázatot hirdet hallgatók és doktoranduszok részére tudományos értekezés írására.

Választható témák: • Nemzetiségi jog Esterházy János korában • Esterházy János öröksége a közép-európai demokráciákban • Kereszténydemokrácia és a (cseh)szlovákiai magyarság • Kisebbség és közjog Csehországban és Szlovákiában - Esterházy János korában és azóta • Beneš-dekrétumok és a nemzetiségi jog alakulása Csehszlovákiában, és hatásuk a mai cseh és szlovák kisebbségi jogra • Nemzetközi kisebbségvédelem és (Cseh)Szlovákia – különös tekintettel Esterházy János korára • Az egykori Felvidék és Kárpátalja állami hovatartozásának diplomáciatörténete a XX. században • Az ún. szlovák-magyar lakosságcserék diplomáciatörténete és/vagy jogi elemzése • Az Esterházy János elleni bûnvádi eljárás - összefüggésben a II. világháború utáni egyéb csehszlovákiai számonkérésekkel Formai követelmények: - 12-es betûméret, 1.5 sorköz, - Részletes lábjegyzetelés (nyomtatott irodalomnál szerzõ, cím, kiadás adatai, oldalszám; elektronikus hivatkozásnál teljes link) - Tartalomjegyzék a mû elején, irodalomjegyzék a mû végén - Javasolt a levéltári kutatás. Kutatási engedélyhez ajánlást kapnak a jelentkezõk!

Határidõk: Jelentkezés: 2007. március 12-ig a Közigazgatási Jogi Tanszék titkárságán.

Elkészült dolgozat benyújtása: 2007. április 23-áig (hétfõ) Díjkiosztó ünnepség: 2007. május 9. szerda, 15.00 Díszterem Díjak: 1. helyezett: 30.000 Ft. A helyezettek értékes könyvjutalmat kapnak 2. helyezett: 20.000 Ft. a Rákóczi Szövetség jóvoltából!

3. helyezett: 10.000 Ft. A bíráló bizottság dönthet, hogy a pályamû évfolyamdolgozatként jeles érdemjeggyel elfogadásra kerüljön. A mûveket a Flachbarth-füzetek periodikában közöljük.

Részletek: www.jak.ppke.hu/flachbarth Ki volt Esterházy János? Olvasd el a www.itelet.hu oldalon!

Az Egyházi Egyetemek Karrierirodája szervezésében 2007. április 1718-án megrendezésre kerülõ Karrierexpóra minden érdeklõdõt szeretettel várunk.

Program: Április 17-én 12 órakor a Karrierexpót megnyitja, dr. Bándi Gyula, a PPKE-JÁK dékánja, egy kerekasztal beszélgetéssel. a joghallgatók lehetõségei a diplomaszerzés után címmel. Helyszín a Károli Gáspár Református Egyetem, (1042 Budapest, Viola utca 2-4.) Április 18-án 9 órától a PPKE-JÁK (1088 Budapest, Szentkirályi u.

28-30.) I. gyakorlójában bemutatkoznak a cégek, ügyvédi irodák és az igazságszolgáltatás szervezetrendszerének képviselõi egy-egy 15 perces prezentáció keretében. A program öt témakört ölel fel: ügyészi, bírói, közigazgatási, ügyvédi és a nemzetközi külügyi pálya. Az I. elõadóban, pedig gyakornoki, illetve álláslehetõségekkel fogadják az érdeklõdõket. A program 19 óráig tart.

A Karrier Irodáról Az Iroda küldetése a Kar céljainak megvalósítását segítõ pályázatok menedzselése, és kvalifikált hallgatóink munkaerõpiaci integrációjának elõsegítése a karriertervezés eszközeinek felhasználásával.

Pályázati Irodaként tájékoztatást nyújtunk a Karon tevékenykedõ oktatóinknak, hallgatóinknak, valamint a Kar vezetésének azokról a pályázati lehetõségekrõl, melyek kapcsolódnak az egyetem kutatási, oktatási és infrastruktúra-fejlesztési tevékenységeihez.

Az Egyházi Egyetemek Karrier Irodájának (www.eeki.hu) képviseletét is Irodánk látja el. Célunk az, hogy egyrészt segítsük a Kar hallgatóit a potenciális álláslehetõségek felkutatásában, másrészt megteremtsük a kapcsolatot azon cégekkel, melyek magas színvonalon képzett jogi munkaerõt keresnek. Szeretnénk létrehozni egy olyan hallgatói adatbázist, mely végzõs hallgatóink szakmai önéletrajzát és elérhetõségét tartalmazza, s így a hozzánk beérkezõ állásajánlatokat közvetlenül, személyre szabott módon tudnánk eljuttatni az érdeklõdõkhöz.

Karrier Irodánk non-profit szervezet, hallgatóinktól semmilyen ellenértéket nem kérünk szolgáltatásaink igénybevételekor.

Elérhetõségek: telefon: 06/1/429-7295; e-mail: palyazat@jak.ppke.hu.

Ünnepi kötet a Kar tízéves jubileumára A Pázmány jogi kara a közelmúltban ünnepelte tizedik születésnapját. Életre hívásában döntõ szerepet játszott a felismerés, hogy a keresztény szellemû közéleti- és jogászképzés létszükséglet a társadalom számára, mely viharos gyorsasággal került át a korábbiból egy új rendszerbe, amely finomabb eszközökkel dolgozik ugyan, mégis az emberi együttélés hagyományos keretei, az emberi lélek természetes szükségletei ellen ható korlátokat állít, és egy mindent materiális alapon, az anyagi haszon szempontjából mérõ világrendet épített fel.

Nagy a felelõssége mindenkinek, aki a katolikus egyetemért tesz, ott tanít, dolgozik, hallgatóként egykori vagy jelenlegi tagja az universitasnak: nem csak egy egyetemet, hanem a katolikus egyetemet, tehát a katolikus gondolatot, világképet is képviseli.

Az alapítás tízéves jubileumára megjelent könyvben azok szerepelnek, akik ebben az építõ munkában meghatározó szerepet játszottak, számos interjú, dokumentum, adatgyûjtemény és fénykép idézi vissza az elmúlt évtizedet.

Megvásárolható a jegyzetboltban.

(Tízéves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara. Ünnepi kötet. Budapest: Szent István Társulat, 2005., ára: 2490.- Ft.)

A Pázmány-film újra kapható DVD-n A Kar tízéves jubileumára, 2005 végén készült el Koltay Gábor rendezésében az elsõ évtizedet áttekintõ dokumentumfilm. A filmben diákok, tanárok, kari és egyetemi vezetõk tekintenek vissza az eltelt esztendõkre és egy kicsit a jövõbe is, számba véve a sürgetõ feladatokat. Archív felvételek és a Kar jelenlegi életét bemutató képsorok segítségével elevenedik meg a Kar története. A másfélórás filmet elkészültekor a tízéves jubileumi ünnepségek keretében az Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatták be, ahol nagy sikert aratott. A belõle készült DVD hamar elfogyott, de örömmel jelenthetjük, hogy végre újra kapható, a HÖK-irodában, mindössze 655 forintért.

Nincs ellenzéke a hallgatói érdekképviseletnek 2007. február 17-én Dunaújvárosban tartotta idei elsõ közgyûlését a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK). A közgyûlésen az 529 mandátummal rendelkezõ tagból 409 (ezen belül több mint 110 tagönkormányzati képviselõ) volt jelen.

A Közgyûlés egyhangúlag elfogadta a 2006. év gazdasági beszámolóját és a 2007. év költségvetését. (Teleki László, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatója, elnökségi tag beszámolóját 399 igen, 0 nem és 0 tartózkodás mellett fogadta el a Közgyûlés.)

Pro Facultate-díj 2007 Közeleg az újabb Pro Facultate díj kiosztása. A 2003-ban alapított, idén ötödik ízben átadásra kerülõ díj azokat illeti, akik a legtöbbet tettek a Kar építéséért, fejlõdéséért. A Kar valamennyi hallgatója, oktatója, alkalmazottja szavazhat arra az oktatóra, aki szerinte a legérdemesebb a hivatalos, a Kari Tanács által jóváhagyott kitüntetés re. A szavazás (e-mailben és szavazólapon) április havában kerül majd megrendezésre, a díjátadás pedig a május elején esedékes Pro Facultate napon történik.

Az eddigi díjazottak (akikre tehát még egyszer ne szavazzatok): Dr. Zlinszky János (2003), Dr. Bánrévy Gábor (2004), Dr. Kilényi Géza (2004), Dr. Pálinkás György (2004), Dr. Péteri Zoltán (2004), Dr. Horváth Attila (2005), Dr. Békés Imre (2005), Dr. Gáspárdy László (2005), Dr. Tóth Mihály (2006), Dr. Lábady Tamás (2006), Dr. Szuromi Szabolcs Anzelm (2006).

Az UniCredit Bank Hungary Zrt. munkatársat keres JOGI ASSZISZTENS (referenciaszám: 825.) munkakör betöltésére. Elvárásaink: Másodvagy harmadéves joghallgatói státusz, legalább középfokú angol- és/vagy németnyelv-tudás.

A munkakör napi négy órás elfoglaltságot jelent. Amennyiben már egyetemi évei alatt szeretné egy bank jogi fõosztályának munkáját támogató, változatos és kihívást jelentõ feladatkörben saját magát kipróbálni, fényképpel ellátott szakmai önéletrajzát – a referenciaszám feltüntetésével – juttassa el hozzánk. Címünk: UniCredit Bank Hungary Zrt. 1054 Budapest, Szabadság tér 5-6., vagy hr@unicreditbank.hu

Az örökös fõtárgyalás az igazságosság ítélõszéke elõtt Beszélgetés Dr. Péteri Zoltán professor emeritus-szal Péteri Zoltán tanár úr a jogi kar megalakulása óta szolgálja a Pázmányt. Elõadásai évrõl évre sugárzó érdeklõdés mellett kerülnek megtartásra, legyen szó azokon a jogbölcselet alapjairól vagy az államelmélet rejtelmeirõl. Ha nem lenne olyannyira ellentétes személyiségével, melynek talán a külvilág számára leginkább szembeötlõ, meghatározó eleme az alázat és a szerénység, a Kar egyik szimbólumaként is tekinthetnénk rá.

Az Ítélet újraindításakor õt kerestük fel elsõként, hogy azon gondolatairól valljon nekünk, amelyek kifejtésére talán nincs minden esetben mód az egyetemi elõadásokon.

– Professzor Úr, mennyiben különbözik a Pázmány a többi jogi kartól Magyarországon?

– Nehéz erre a kérdésre pontos választ adni.

Magam évtizedeken keresztül, a Pázmány megalakulása elõtt az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen oktattam, így elvileg van lehetõségem az összehasonlításra. A Karunk alapításakor meghirdetett elvek mindenesetre arra mutattak, hogy itt egy olyan új kezdeményezéssel állunk szemben, amely már csupán szellemiségénél fogva is valami mást, valami újat kíván nyújtani a korábban Magyarországon meghonosodott jogi oktatási formákkal szemben. Azokat egy tágabb horizontra helyezve, áthatva egy olyan világnézeti elkötelezettséggel, amely nem megy a tudományosság rovására, és nem csonkítja meg annak teljességét, mégis arra hivatott, hogy hitünk, a kereszténység, a keresztény egyházak és ezen belül a Katolikus Egyház felfogását, szellemiségét kifejezésre juttassa és közvetítse a hallgatók felé. Ezt a többletet szerény megítélésem szerint bizonyos mértékben veszélyeztetik azok a tendenciák, amelyek újabban kibontakozni látszanak, és amelyek egyfajta közös nevezõre hozás jegyében a katolikus egyetemet és ezen belül annak jogi karát is tulajdonképpen a Magyarországon mûködõ számos jogi kar egyikeként, hasonlóként az eddigiekhez hajlamos értelmezni. Ez megítélésem szerint nem kívánatos tendencia. Természetesen nem arról van szó, hogy valami mást akarnánk csinálni, hogy valami forradalmian újat akarnánk bevezetni a jogi oktatásban, hanem arról, hogy célszerû volna megõrizni a Pázmány sajátos arculatát, amelyet az alapító atyák annak idején képviseltek és meg is fogalmaztak.

– Ez a szellemiség, amely akkor megfogalmazásra került, azok az elvek, amelyek mentén a Kar szervezése és mûködése megindult, mennyire ültethetõk át a gyakorlatban a jogi képzésbe, a jogi oktatásba, mennyiben lehet a keresztény eszmerendszert a jogi oktatásban megjeleníteni?

– A nagy német jogfilozófusnak, Gustav Radbruchnak van egy mindmáig érvényes megállapítása, mely szerint a jogász élete és munkája egy örökös fõtárgyalás az igazságosság ítélõszéke elõtt. Nézetem szerint ez a kérdés lényegét fejezi ki. Nekünk az igazságosságot kell – nem csak saját életünkben és mûködésünkben – érvényre juttatnunk, hanem amennyiben ezt tehetjük, az ez irányú fogé-

negyedik oldal

konyságot kell hallgatóink felé közvetíteni.

Ezt szervesen kiegészíti azonban a teljességre törekvés, vagyis az, hogy ne zárkózzunk be egy szûk, szorosan vett pozitív jogi keretbe, hanem sokkal tágabban fogjuk fel a hivatásunkat, éppen ennek az átfogó, univerzális eszmének, az igazságosságnak a jegyében. Arra kell törekednünk, hogy ennek az igazságosságnak különbözõ megnyilvánulási formáit kutassuk, az egész társadalom, az egész emberi együttélés keretei között.

Egy másik elem, amelyet hangsúlyozni szeretnék, az igényesség. Különösen most, hogy Magyarország az Európai Unió tagja lett, még fokozottabban szembekerülünk azzal a kihívással, amely tudva vagy kevésbé tudva már korábban is mindannyiunk elõtt megnyilvánulhatott: versenyhelyzetben vagyunk. Szemben állunk az új fejlõdés kihívásaival. Ezekre a kihívásokra kell választ adnunk. Csak nagyfokú igényességgel állhatunk helyt ebben a versenyben. Ha ezt elmulasztjuk, múlhatatlanul belesüllyedünk a középszerûségbe és visszavonhatatlanul egy kis népet megilletõ igen szerény hely jut csak nekünk az egyesült Európában, holott egy népnél sem vagyunk alábbvalóak.

– Az igazságosság kifejezés került az elõbbiekben kihangsúlyozásra, de erre sokan azt mondhatják, hogy nem kell ahhoz kereszténynek lenni, hogy valaki az igazságosságot, mint értéket elfogadja. Milyen is egy keresztény jogász?

Mennyiben bocsát ki vagy mennyiben kellene más, az általánostól eltérõ felvértezettségû jogászokat kibocsátania a Karnak?

– Megítélésem szerint a jogi tanulmányokat be kell illeszteni egy átfogó keretbe, amely magában foglal világnézeti, filozófiai premisszákat is. Ezek túlnyomó részét a keresztény embert és ezen belül a katolikus embert kötelezõ erkölcsi parancsok, természetjogi elvek, egyházi tanítások, dogmák képezik. Ezeknek az elsajátítása, érvényre juttatása közös törekvésünk kellene, hogy legyen a Kar keretei között. Ez a filozófiai, világnézeti megalapozottság át kell, hogy hassa az egész itt folyó oktatást, és tulajdonképpen egyfajta választ kell, hogy adjon az abszolutista és a relativista filozófiák örök problémájára. Hangsúlyozom, a jó értelemben vett relativizmusról beszélek, amelyet nagy szellemek, nagy jogászok is képviseltek és képviselnek mindmáig, amelynek végsõ kicsengése azonban az ún. végsõ értékek, alapértékek tudományos igazolhatóságának kérdésével függ össze. Mi, keresztény katolikus emberek úgy vélekedünk, hogy ezek a végsõ igazságok nem csak a hit, hanem a tudomány számára is igazságok. Hit és tudomány nem ellentétesek egymással, s mi ennek a bizonyosságnak a jegyében végezhetjük a munkánkat. Ennek a továbbadása érzésem szerint feladatunk, sõt kötelességünk.

– Ezek az elképzelések mennyiben valósíthatóak meg a mindennapokban egy olyan jogi oktatási rendszerben, ahol egy évfolyam 400 fõs nappali tagozatból, illetve összességében 800 fõbõl áll, és ahol több ezer hallgató jár erre a Karra? Vane egyáltalán szükség arra, hogy mindenkihez szólni akarjon egy-egy oktató, vagy érdemesebb-e inkább azzal a maggal foglalkozni, aki erre fogékonyságot mutat?

– Azt hiszem, egy szélsõséges felfogást mindenképpen el kell kerülni. Mindenkivel, több ezer emberrel, vagy akár egy évfolyam több száz hallgatójával már csak azért sem tudunk foglalkozni külön is, mert – nézzünk szembe ezzel a ténnyel – ezeknek a hallgatóknak egy jelentõs része ezt egyáltalán nem is igényli.

Bõségesen vannak olyan hallgatók, akiknek a számára az egyetem nem több mint lehetõség a diploma megszerzésére – szándékosan nem kívánom a diplomagyár kifejezést használni. Õk azok, akik jól vagy rosszul, de át akarnak kerülni az akadályokon, és minél hamarabb eljutni a vágyva vágyott diploma megszerzéséhez. Ezekhez hiába szólunk, mert ezek a szavak visszapattannak az érdektelenség faláról. De szerencsére igen sok olyan hallgatónk is van, akik ezt a többletet elvárnák, és õszintén meg kell vallanom, hogy e téren nem látom a helyzetünket tökéletesnek. A saját szakterületemen, a saját érdeklõdési körömön belül ismételten szembesülök azzal a sugárzó érdeklõdéssel, amely a hallgatók részérõl megnyilvánul, és amelynek kielégítésére nem mindig tudjuk biztosítani a lehetõségeket, a szükséges kereteket.

– Sokan panaszkodnak arra, hogy a tanár és az oktató közötti személyes kapcsolat eléggé nehezen alakítható ki. A hallgatókért munkálkodó egyetemi tanár ars poeticája mennyiben, hogyan foglalható össze? Mi, milyen adottság, képesség kell ahhoz, hogy valaki ne csak tudós, hanem igazán jó egyetemi tanár is lehessen?

– Korábban sem csináltam titkot belõle, hogy sohasem akartam jogász lenni. Világéletemben pedagógusnak készültem, és életem nagy ambíciója volt, hogy jó tanár lehessek. Ahhoz a Gondviselés kegyelme és a sors fordulatai kellettek, hogy megvalósulhatott az, nem középiskolás fokon, amire készültem. Az én generációmat még annak idején, a nagy háború elõtt a katolikus nevelés nagyjai a bûvös három T betû tiszteletére nevelték: „több telik tõlem”.

Nem a karrier szempontjából, erre sosem törekedtem. De arra igen, hogy tõlem telhetõ lelkiismeretességgel igyekezzek helytállni ott, ahova az élet állít. Szerencsém volt, oda kerültem, ahol úgy érzem, hogy hasznára lehetek másoknak, és talán hasznára lehetek azoknak a fiataloknak is, akiket oly hosszú évek óta taníthatok. Meggyõzõdéssel vallom, hogy az a három T betû ma is aktuális. Nekünk helyt kell állnunk egy kiterjedtebb közösségben, egy nagyobb világban is, és egy kis, sorscsapásoktól ûzött nép gyermekeként kell képviselnünk ezt a tízmilliót, akik itthon élnek. Mindig ebben a szellemben próbáltam tevékenykedni, s ha Isten éltet még, próbálom folytatni, s befejezni pályámat.

– Ha a keresztény eszmeiségrõl, az általa vezérelt oktatásról, felsõoktatásról, jogi felsõoktatásról beszélünk, vajon nem korszerûtlen eszmékrõl társalgunke? Számos jel utal arra a világban, hogy

a hit ereje, hatása egyre gyengül. Modern, mai világunkban is értelmezhetõ értéket képvisel-e a katolicizmus, a kereszténység, amely az oktatáson keresztül megjeleníthetõ, vagy minden, amirõl beszélünk, valójában csak visszarévedés a régmúltba?

– Ha a kereszténység nem tud vonzó lenni, nemcsak kevés kiválasztottak, hanem tömegek számára is, ha a keresztény eszmerendszer valóban nagy tömegek elõtt veszti el érvényességét, és válik a múlt esetleg tiszteletre méltó, de már nem használható hagyományává, akkor a kereszténység valóban hanyatlásra – ha nem eltûnésre – van ítélve. A magam részérõl azonban úgy vélem, hogy a kereszténység – Prohászka Ottokár szavaival élve – diadalmas világnézet volt és marad, amelyet mai modern világunkban is lehet sikeresen képviselni. Tanításai nem elavultak, de természetesen nem tarthatók fenn olyan, „megkövesedett” formáikban, vagy megfogalmazásaikban, amelyek csupán régmúlt korokhoz kapcsolódtak, és voltak idõszerûek. Éppen abban látom a feladatot – és az elõbb említett közéletiséget ez foglalja egységbe valamennyi aspektusában –, hogy ezt a modern értelemben vett kereszténységet kell kinek-kinek a maga választott területén segíteni megfogalmazni.

– A jogász szakmája eredendõen közéleti jellegû. Mit jelent pontosabban a közéleti szakmaiság, mi az, amivel egy jogásznak a közéletben foglalkoznia kell?

Nem csupán arra gondolok, hogy jogászokból eredendõen nagyobb arányban válnak közéleti emberek, politikusok, mert ez csak az egyik oldala a kérdésnek. Igaz-e, hogy minden jogásznak, aki jogászként is dolgozik, valamennyire közéleti embernek is kell lennie? Ha

igen, akkor mit takar ez a közéletiség és mennyiben nevelhetõek erre az egyetemen a hallgatók?

– A közéletiség átfogó kategória. Egyetértek azzal a kiindulóponttal, hogy a jogász szükségszerûen közéleti ember, ennek a közéletiségnek azonban számos aspektusa van. Nyilvánvaló, hogy vannak a jogászok között olyanok, akik elsõsorban a gyakorlat terén tudnak maradandót alkotni, emellett még a gyakorlat különbözõ területei is különválaszthatók. Van, aki politikusként arra törekszik, hogy eszméit egy nagyobb közösségben, például a parlamentáris demokrácia keretei között érvényesíteni tudja. Mások ezt a gyakorlatot szûkebben, a jog alkalmazásának területére konkretizálják, kiváló jogászok, bírák, ügyvédek, ügyészek, stb. akarnak lenni. Vannak azonban olyan jogászok is, akik számára ez a közéletiség az eszmék, az elmélet területén jelent feladatokat.

Végül – és egy pillanatra sem tagadom, hogy én ebbe az utóbbi körbe tartozom –, a közéletiségnek van egy olyan aspektusa is, legalábbis az én meggyõzõdésem szerint, amely ezeknek a megszerzett ismereteknek továbbadásával, széles körben terjesztésével függ össze.

Az erre hajlamot érzõk arra törekszenek, hogy nem egyszer fáradságos tépelõdések, eszmélõdések, gyakorlati tapasztalatok útján formálódó meggyõzõdésüket, ismereteiket továbbadják, szélesebb körben népszerûsítsék, neveljék az utánuk következõ generációt. Én magam egész életemben a közéletiségnek ezt az aspektusát vallottam a magamének, ezen a téren igyekeztem tevékenykedni, mindig is pedagógusnak tartottam magamat, és az életembõl hátralevõ rövid idõben ezen már nem is szándékozom változtatni.

Göre Gábor

Globalizmus és nemzeti öntudat Mi az, ami több millió embert egy néppé, egy nemzetté tesz? Mi a közös például a Magyarországon lakó 10 millió, vagy a világszerte élõ 15 millió magyarban? Vagy nem mind egyéniségek? Elég furcsa nemzeti összetartozásról beszélni, például, ha összevetünk egy alföldi tanya földmûvesét, és egy fõvárosi üzletvezetõt. Mégis van valami, ami öntudatlanul is a miénk, ami magyarrá tesz, és kétlem, hogy csak a nyelv lenne az… De, hogy mi is a közünk egymáshoz? Vagy mi közünk a honfoglaló magyarokhoz? Ugyanannyi, mint a bárkinek, aki ránéz a maga 15-20 évvel ezelõtt képére, és felteszi ugyanezt a kérdést: mi közöm hozzá? Leszámítva, hogy te és õ ugyanazok vagytok, semmi… (George Orwell példájával élve) Tehát van bennünk valami közös, amit talán mentalitásnak nevezhetnénk. Hogy pontosan mi is a magyar mentalitás, az nagyon messze vinne, és még ingoványosabb lenne, így fogadjuk el egyszerûen, hogy van.

Ha van a magyaroknak, úgy minden népnek, nemzetnek is meg van a magáé. Ám itt kerül a képbe a globalizmus. Ez a szó nem azt jelenti, mint ahogy egyesek használják, hogy minden „amerikanizálódik”, mert az USA lakói ugyanúgy elveszítik sajátos nemzeti öntudatukat ebben a folyamatban. Ez egy közös nevezõt jelent, ami-

re szépen lassan – gazdasági kényszerbõl – leegyszerûsödik minden nemzet.

De vajon eltörölhetõ-e, felülírható-e ez az öntudatlan, mélyrõl jövõ, õsi örökség? Kibírta ez a habsburg- és a kommunista agymosást. Bár kétségtelen, hogy ez utóbbi tette a legnagyobb kárt a magyar mentalitásban, mégis kétségtelenül túlélte azt.

A különbség ezek ellenében ma az, hogy a globalizmus nem foglalja el, nem szállja meg az országot, és nem kötelezõ. Gazdasági szempontból ráadásul legalább annyi jó oldala is akad, mint amennyi hátránya.

Veszélye pedig éppen ezért nagyobb: egy nyílt elnyomás beindítja a nemzet automatikus védekezését, és sose látott összefogásra sarkall (1848, 1956).

Még nem tudhatjuk, hol a végállomás. Nem tudhatjuk, valóban legbelsõbb kincsünk kerüle az áldozati oltárra. Egy viszont biztos: érdekében áll a gazdaságnak, hogy felfalja azt, és nem tesz kivételt, egy nemzettel sem.

Pozsgay-Szabó Péter ötödik oldal

Zlinszky János

Egyetem, Bologna után Nemrég írtam egy eszmefuttatást a tárggyal kapcsolatban arról, hogy ha a mellény félre van gombolva, ki kell gombolni és elölrõl kezdeni a dolgot (Ne vágjuk le a gombokat, Heti Válasz 2005. július 7.; Gondolatok a felsõoktatásról „van” és „legyen” jegyében, Heti Válasz, 2005. október 13.). Nem az a kérdés Bologna után, hogy mi is van az egyetemekkel, hanem az, hogy vannak-e még egyetemek, helyesebben, lesznek-e, maradnak-e, ha amúgy magyar módra, piaci módra végrehajtjuk mindazt, amit az un. bolognai megállapodás lehetõvé tesz, vagy hasznosként állít.

Maga az a gondolat, hogy a felsõoktatás nyújthat kevesebb, gyakorlatra kihegyezett ismereteket is, a tudományos megalapozottságú képzés mellett, hogy van fõiskola és van egyetem, s lehet ez azonos intézmény keretei között is, önmagában nem rejt feltétlen veszélyt. Az egyetemek mellett a különbözõ szakoktatást nyújtó intézmények, bölcsészkarok mellett tanárképzõ fõiskolák, hittudományi karok mellett püspöki teológiai fõiskolák, orvoskarok mellett fogorvosképzés, jogi karok mellett jogakadémiák, hogy csak a klasszikus tudományegyetemi képzésrõl szóljak, haszonnal léteztek. Arra is volt nem egy példa, hogy az ilyen fõiskolai képzést elnyert ifjú ezen alsóbb fokú képzést megfejelve és beszámítva, tudományos, doktori minõsítését utóbb szerezte meg egyetemen. Nem kellett ezt külön feltalálni, ez megvolt.

Hol a hiba? A szemléletben. Abban, hogy a képzés, iskolázás, akár alap-, akár közép-, akár felsõfokú, szolgáltatás és nem üzlet.

Nem egyéni meggazdagodást, társadalmi többlettermelést, anyagi hasznot célzó folyamat, hanem kulturális, mûvelõdési igényt kielégítõ. Nem az anyagi, hanem a szellemi értékek rendjén mozog, fejti ki tevékenységét. Abban, hogy a mûvelõdés alapszabadság, nem áru. Nem termelhetõ, hanem közös munkálkodás révén nyújtható és nyerhetõ. Egyénnek szól, egyének nyújtják. Nem arctalan „jogi személyek”, hanem nagyon is határozott arcéllel rendelkezõ tudós oktatók, vagy azok testülete, együttese, egyeteme. Áll ez minden iskolára, az egytanítós falusi kisiskolától a valódi tudományegyetemig, tudósok egyetemi közösségéig. Nem „szellemi tõke” hozadéka a mûvelõdés, nincs annak piaca: van anyagi szükséglete, de nincs anyagi ellenértéke, nem vásárolható, nem áru. Abban van a hiba, hogy elfeledtük, noha épp megfogalmaztuk nemzetközi egyezményekben, kifejtettük alkotmányos alapjogokban és szabadságokban: szabad a kutatás, a tanítás, és szabad a mûvelõdés, a tanulás! Feltételeit, rendjét, szabályait, szükségleteit és lehetõségeit, az arra való alkalmasságot egye-

hatodik oldal

dül a tudomány mûvelõi dönthetik el, mert csak õk szereztek arra a szellemi értékek rendjén jogosultságot. Az oktatók döntései erkölcsi tartalmú, mert hivatásrendi döntések. Nem írhatók elõ, mert szabad döntések.

Munkájuknak a társadalom eszközeibõl való ellentételezése mérlegelhetõ annak áttételes társadalmi hasznosságát megítélve közdöntéssel, politikai döntéssel, de ez az anyagi támogatás nem szolgálhat eszközül a hivatás megrontására, áruvá tételére, korrumpálására. A tanulók döntései pedig – adottságaiktól függõn – a hivatás és életpálya megválasztásának szabadsága körébe esnek, ugyancsak nem írhatók elõ, és helytelen azokat anyagi eszközökkel, létszámkorlátozással, tartalmi elõírásokkal befolyásolni. Igazodnia kell a közösségnek az egyének igényeihez, nem jogos elõírni azokat.

Csak az az intézmény egyetem, amely megfelel ezen alapértékeknek. Ahol tudósok szabad döntései határoznak egy-egy kutatás, egy-egy szaktudomány, egy-egy intézménybe több színnel tömörült közösség mûködésérõl. De többet mondok: csak az az intézmény iskola, ahol tanító-, tanár egyéniségek adják át legjobb tudásuk és meggyõzõdésük szerint a mûveltséget, ítélnek arról, mennyire felel meg tanítványuk azon mûveltségi foknak, amit el kíván érni. A tanításban az iskola is autonóm. A közösségnek van ugyan joga igényt támasztani arra, hogy oda bekerült növekvõ, nevelõdõ tagjai kívánt alapvetõ mûveltséggel lépjenek onnét ki a közéletbe, hogy tanulmányaik befejezése után megfelelhessenek a tájékozódás, mérlegelés, ítéletalkotás, a közös célok meghatározása demokratikus jogállamban elengedhetetlen feladatainak, ám a cél elérésében önálló, oktatási szabadsággal rendelkezõ az oktató, aki a tudás és mûveltség átadására hivatással vállalkozott.

A középkor hajnalán, az elsõ egyetemek alapításakor, a társadalom átérezte ennek komolyságát. Egyetemet a közösséget hatalommal képviselõ legfelsõbb vezetõ, pá-

pa, császár, majd szuverén király alapíthatott. Az alapításnak feltétele volt az anyagi alapok biztos megteremtése, hogy a továbbiakban a tudós testület ne függjön a gazdagok és hatalmasok jóindulatától: ezeket az alapítványi vagyonokat egészen a legújabb idõkig tiszteletben tartották a politikai változások. Anyagi függetlenség a szuverén tudós döntések egyik elõfeltétele, s az esetleges további anyagi juttatást csak a tudomány hivatalos mûvelése iránti elkötelezettség, de nem annak tartalmi meghatározása ellentételezhette.

Világszerte tapasztaljuk máris, mióta letértünk ezen elvek útjáról, mióta nem a tudomány, hanem a politika szolgálatába kívánjuk állítani az iskolákat, hogy az eredmények baljósak. Meg akarták határozni hivatalból, hivatalban, hogyan kell írni, olvasni, számolni tanítani: ennek hatására egyre több gyerek kerül ki az alapfokú oktatásból úgy, hogy se írni, se olvasni, se számolni nem tud. Hiába színesek a könyvei, hiába kidolgozottak a kötelezõ módszerek, az új kényszerrend elmarad hatékonyságban akár az egy teremben több osztályt tanító egy szem falusi tanító bácsi (vagy néni) eredményei mögött. Hiába határozzuk meg remek (és méregdrága) tervek sorozataiban az oktatandó és elérendõ általános mûveltség tartalmát és elsajátításának lépésrõl lépésre elõírt módszereit: a fõiskola tanárai tapasztalják, hogy nem általánosabbá tették, hanem felszámolták azt az általános mûveltséget, ami hajdan az érettnek nyilvánított embert jellemezte.

Most az utolsó lépcsõ következik: a felsõoktatás, és annak intézményesített várai, a tudományegyetemek tönkretétele.

Hogy ha aztán megszûnik a szabadsággal elérhetõ mûveltség, tudás, akkor kiléphessen a piacra a tõkeerõs vállalkozó, alkalmazottjává téve az oktatót, és maga nyereségére kínálhassa, áruként, az életpályákra szükséges tudást. Jelszava: túl drága a régi rendszerû, a szellemi értékeket szolgáltató oktatás, tudománymûvelés!

Majd õ megmutatja, hogy nem csak kevesebb ráfordítással hozza létre az „output”-ot, de még jelentõs profitot is irányít a saját (és az õt elvtelenül kiszolgáló hivatalnokok) zsebébe.

Mi, akik még megtanultuk az egyszeregyet, talán megértjük, hogy kisebb összegbõl, ha még meg is csapolják, nem több fog jutni az oktatás forrásaira, annak bár nem elsõdleges, de elengedhetetlen anyagi elõfeltételeire, hanem kevesebb. Még pedig, ahogy a piaci szereplõk nyereségvágyát

ismerjük, jóval kevesebb! Ez a cél? Ezt szeretnõk elérni? Sorozatban tapasztaljuk, ahogyan gazdasági menedzserek kezdik eldönteni, melyik folyóiratra van szükség, milyen tárgyak tanítása indokolt, hány hallgatót lehet azokhoz hozzáengedni, mint romolnak munkafeltételeink, hogyan romlik a felsõoktatás hatékonysága.

A romlási folyamatot pedig visszahárítják ránk, professzorokra, mondván, hiányzik belõlünk az üzleti szellem, elmaradtunk a fejlõdõ, globális méretû piacgazdaság igényeitõl, ki kell hát venni kezünkbõl az Alkotmány szerint kizárólag minket illetõ döntéseket!

Az elsõ magyar felsõoktatási törvény, az 1993. évi, a felsõoktatás, illetve a tudomány autonómiájának esetleges sérelmét közvetlen az Alkotmány alapján panaszolhatóvá tette az Alkotmánybíróság elõtt.

Ez megszûnt, csak bírói utunk lenne sérelmeink orvoslására.

A Felsõoktatási törvénybõl azonban kimaradt az Alkotmány 70./G § olyan elemzése, kifejtése, amely törvényben határozná meg és biztosítaná az egyes tudós, a szaktudomány mûvelõinek összessége, az egy intézményben megjelenõ szaktudós-közösség (kar, intézet), valamint az egy intézményben integrált tudósok öszszessége (egyetemi testületek) elvonhatatlan, alkotmányon nyugvó, kizárólagos döntési jogosultságainak körét, a tudományos kérdésnek, értékelésnek minõsülõ ügyek körét. Mulasztási alkotmányellenesség áll fenn e vonatkozásban, folyamatosan. Mióta az Alkotmánybíróság hatásköre az autonómia sérelme esetére megszûnt, csupán írott malaszt az Alkotmány tudomány és mûvelõdés szabadságára vonatkozó tétele, hisz törvényi kifejtés híján bírói út nem áll rendelkezésünkre szabadságaink védelmében.

A bíróság ugyanis a törvény alapján dönt, nem az Alkotmány alapján. Mi lesz a várható, elõre látható eredmény? Kitermelõdik az igény a valódi mûveltség, megalapozott tudás iránt, amit a lerontott, bürokratizált, gazdasági szempontok szerint alakított köz- és felsõoktatás nem fog nyújtani.

A piac aztán kielégíti az igényt azok számára, megkülönböztetés nélkül, akik meg tudják fizetni. (Azok lesznek az alkalmasok, a tehetségesek helyett a tehetõsök.) A mûvelõdésre fordított társadalmi eszközök jelentõs része pedig e nem túl távoli jövõben nyereséggé, haszonná alakul, a szabad piac törvényei szerint, az árút kínáló tõkések hasznára.

A globális piacgazdaság szép új világában.

Hogy ez mégse így legyen, rajtunk, keresztény jogászokon, hivatástudatunkon, alkotmányos érzékünkön is múlik! Érezzétek át a feladat fontosságát, pályára készülõ fiatal kollégáim! B

Országos Tudományos Diákköri Verseny Balatonfüreden Az Országos Tudományos Diákköri Tanács 2007 tavaszára hirdette meg soron következõ konferenciáit, az Állam- és Jogtudományi Szekció ülései ezúttal Balatonfüreden, április 24-26. között kerülnek megrendezésre. A XXVIII. OTDK szervezési feladatait idén a Károli Gáspár Református Egyetem látja el.

A formai és nevezési feltételek teljesítése után Karunk a következõ szerzõket indítja ebben az évben: 1. Ádám Zsófia (Büntetõjog, Konzulens: Dr. Szívós Mária) 2. Barna Károly (Büntetõjog, Konzulens: Dr. Busch Béla) 3. Barzsó Dávid (Polgári Jog, Konzulens: ifj. Dr. Lomnici Zoltán) 4. Béldi Zsuzsa (Polgári Jog, Konzulens: Dr. Tattay Levente) 5. Berényi Hajnalka (Munkajog, Konzulens: Dr. Radnay József) 6. Berkes Lilla (Közigazgatási Jog, Konzulens: Dr. Wetzel Tamás) 7. Bezzegh Katalin (Nemzetközi Jog, Konzulens: Dr. Kussbach Erich) 8. Boronkay Miklós (Polgári Jog, Konzulens: Dr. Lábady Tamás) 9. Fülöp Natasa Katalin (Büntetõjog, Konzulens: Dr. Molnár Gábor) 10. Galambos Péter (Közjog, Konzulens: Dr. Patyi Gergely) 11. Gazsó Balázs László (Polgári Jog, Konzulens: ifj. Dr. Lomnici Zoltán) 12. Hantosi István (Polgári Jog, Konzulens: Dr. Murányi László) 13. Leposa Martina Réka (Polgári Jog, Konzulens: Dr. Koltay András) 14. Lukonics Eszter (Polgári Jog, Konzulens: Dr. Koltay András) 15. Nagy Gusztáv (Alkotmányjog, Konzulens: Dr. Kilényi Géza) 16. Nánay János András (Polgári Jog, Konzulens: Dr. Lábady Tamás) 17. Navratyil Zoltán (Polgári Jog, Konzulens: Dr. Jobbágyi Gábor) 18. Olvasó Réka (Nemzetközi Magánjog, Konzulens: Dr. Szabó Sarolta) 19. Prancz Balázs (Büntetõjog, Konzulens: Dr. Vókó György) 20. Pünkösty András (Európai Jog, Konzulens: Dr. Szabó Marcel) 21. Radványi Anna (Római Jog, Konzulens: Dr. El Beheiri Nadja) 22. Sabjanics István (Alkotmányjog, Konzulens: Dr. Hajas Barnabás) 23. Serák István (Polgári Jog, Konzulens: Dr. Landi Balázs) 24. Siroki Krisztina (Kereskedelmi Jog, Konzulens: Dr. Brehószki Márta) 25. Szecskó Karola (Kereskedelmi Jog, Konzulens: Dr. Brehószki Márta 26. Tóth Áron László, dolgozat I. (Büntetõjog, Konzulens: Dr. Ujvári Ákos) 27. Tóth Áron László, dolgozat II. (Büntetõjog, Konzulens: Dr. Ujvári Ákos) 28. Varga László (Büntetõjog, Konzulens: Dr. Ujvári Ákos) A háromnapos, várhatóan színvonalas rendezvényen az elmúlt évek tapasztalatai alapján mindig jó hangulat uralkodik, ez nem véletlen, hiszen azon kevés események egyike, amelyen az ország összes jogi egyetemének hallgatói találkozhatnak, tapasztalatokat cserélhetnek, összemérhetik erejüket. A kötetlen, esti beszélgetések mindig maradandó élményeket nyújtanak a több száz fiatalnak, az idei balatonparti találkozó is jeles eseménynek ígérkezik.

Egyetemünk megítélésében is igen fontos szerepet játszik ez a verseny, a jogi karok összehasonlítását végzõ különbözõ újságokban megjelenõ írások mindig külön foglalkoznak az OTDKn elért eredmények összevetésével. Ezért is fontos lenne, hogy Karunk valamennyi szekcióban indítson dolgozatot, tehetséges, rátermett hallgatóink ne csak néhány szekción belül versenyezzenek (adott esetben egymással is).

Mi idén az összes kiosztható helyezésért és különdíjért eleve nem is szállunk versenybe, hiszen a kiírás szerint 20 szekcióba lehetett pályázni, azonban Egyetemünkrõl csak a vastagon szedett témakörökben érkeztek jelentkezõk: Agrárjog; Alkotmányjog; Büntetõ (anyagi) jog; Büntetõ eljárásjog; Egyházjog-kánonjog; Európai jog; Jog- és állambölcselet; Jogtörténet; Jogi informatika, statisztika és demográfia; Kereskedelmi jog; Környezetvédelmi jog; Közigazgatási jog; Kriminalisztika; Kriminológia; Munka- és szociális jog; Nemzetközi jog; Pénzügyi jog; Polgári (anyagi) jog; Polgári eljárásjog; Római jog.

Mint látható, olyan tanszékek sem indítottak dolgozatokat, ahol komoly kutatási tevékenység folyik, rengeteg szakdolgozat, évfolyamdolgozat készül a meghirdetett témákban. Sajnos nem vesszük elég komolyan ezt a versenyt, pedig igen nagy jelentõsége van mind az adott hallgató tudományos elismertsége, fejlõdése, elõmenetele szempontjából, mind pedig Egyetemünk megítélésében – a magas szintû képzéshez társulnia kell azt bizonyító eredményeknek is. Hiteltelenné válhatnak azon tanszékek, ahonnan nem, vagy csak egy-két dolgozatot küldenek egyes nagy, különös figyelemmel kísért szekciókba.

A maximum 100.000 karakter terjedelmû mûvek színvonala mellett fontos, hogy a résztvevõk szóban, határozott fellépésük és felkészültségük révén is meg tudják gyõzni a zsûritagokat munkájuk kiválóságáról. Aki kedvet és képességet érez arra, hogy induljon a XXIX., 2009-es OTDK-n, az egyik, rendszeresen és igény szerint megrendezett tanszéki diákköri konferencián mutassa be a dolgozatát, vagy a 2008 õszén, illetve 2009 tavaszán megrendezésre kerülõ Kari TDK-n. Erre mindenképp az abszolutóriuma megszerzésének idõpontja elõtt kerüljön sor, hiszen ez a nevezés egyik feltétele. (A negyedévesek elõtt tehát még nyitva áll a lehetõség, diplomásként is szerepelhetnek az országos versenyen, ha a házi konferenciák valamelyikén javasolták a még hallgatóként bemutatott dolgozatát.) Bõvebb információkat a www.otdt.hu illetve a www.jak.ppke.hu/hallg/index.html oldalakon találhat, aki szeretne élni ezzel a lehetõséggel – e konferencián bizonyítva tehetségét, és egyben öregbítve Egyetemünk jó hírét!

Pogácsás Anett kari TDK titkár

hetedik oldal

Csináld magad!

Tippek szakmai gyakorlatra A kötelezõ szakmai gyakorlattal nem igazán foglalkozik a Zöldkönyv és az idõtartamán kívül (6-12 hét), sokkal többet nem is tudunk róla. Gondoltam, összegyûjtött információimat most megosztom veletek, hogy ne kerüljetek más neves egyetem diákjainál hátrányosabb helyzetbe.

A gyakszi célja eredetileg, a jogászi gyakorlatiasság kifejlesztése volt. Ahhoz, hogy mindez a legkisebb kockázattal történjék, nagy tekintélyû jogtudósaink kidolgozták a szakmai gyakorlat rendszerét. Kötelezõségét a jelenleg hatályos 54/2000 Korm. Rendelet rögzíti: „Rendelet a jogtudományi felsõoktatás alapképzési szakjainak kiépítési követelményeirõl.” Egyebek közt ilyen szép többes birtokos szerkezettel bíró mondatok megfogalmazását is el kell sajátítanunk. A legnagyobb sikerrel ezt az Alkotmánybíróságon tehetjük meg. Az AB-ra menni szakmai gyakorlatra nagyon jó üzlet.

Az indítványírástól kezdve a határozattervezetig mindent megismerhetsz, és szaktekintélyek irányításával tanulhatod meg a jogi fogalmazás fortélyait.

Egy ügyvédi irodában is elsajátítható a híresneves jogi gondolkodás. Ismeretségi körömben ez a legnépszerûbb. Ráadásul itt nagy eséllyel fejlesztheted tájékozódási képességedet is, ami az Igazságügy Minisztériumba vagy a Földhivatalba vezetõ úton komoly

megpróbáltatásnak lesz kitéve (ne felejts el jó helyen leszállni a metró-pótló buszról!). Újabb megoldást jelent még az Ügyészség.

Szerteágazó szervezete a lehetõségek tárházát tartogatja a büntetõjog iránt érdeklõdõk számára. A Katonai Ügyészség (mára már betagozódva az ügyészség szervezetébe) bõvelkedik érdekességekben egy joghallgató számára; a szigorúbban kezelt ügyektõl a börtönlátogatásig, izgalmas lehet. A Kerületi Ügyészségek elõnye, hogy viszonylag nagy számú gyakornokot képesek befogadni, ezért valószínûleg neked is tudnak helyet biztosítani. Ugyanakkor ott tényleg közel kerülhetsz a valós élet aprócseprõ ügyeihez.

A bírók privilégiuma – a nyári szünet: július közepétõl augusztus 20-ig – nekünk is korlátot jelent. Évközben azonban szívesen fogadnak gyakornokokat a vidéki és a fõvárosi bíróságok egyaránt. Számíthatsz egy kis fogalmazói munkára, és ha szerencséd van, még ítéletírásra is sor kerülhet. Ha nem vagy az a mázlista típus, akkor is hasznos: legalább megtapasztalod, melyik a tárgyalóterem legkényelmesebb széke.

Minden bíróság honlapján található egy telefonszám. Persze nem ilyen egyszerû, de ha elég kitartó vagy, az ötödiknek kapcsolt „kolléganõ” minden bizonnyal megadja a megfelelõ számot.

Aki szeret gyönyörködni a Dunában, 4.00 felett van az átlaga, ötödéves, szakdogáját ha-

sonló körben követte el, és van 5000 Ft-ja az erkölcsi bizonyítványra, annak ajánlhatom a Külügyminisztériumot. Ha ezeket a csekélységeket teljesítetted, akkor egy pontosan kidolgozott szisztéma alapján, hasznosan töltöd a szakmai gyakorlatod.

A gyakorlat elkezdéséhez szükséges egy egyszerû adminisztratív aktus. „A szakmai gyakorlat teljesítését kizárólag a Dékáni Hivatal által kiadott formanyomtatványon lehet igazolni.” Az idõpontokat már a „munkaadód” tölti ki.

Van egyetem, ahol a gyakorlatra a tanszékek hirdetnek meg helyeket, a hallgató meg csak válogat, mint jóllakott medve a vackorban. Minket nem kényeztetnek el ennyire. Meggyõzõdésem, hogy kizárólag találékonyságunk fejlesztése végett nem bocsátanak semmilyen információt a rendelkezésünkre. Az illetékesek remélem nem neheztelnek rám, hogy szándékukat meghiusítottam. Hadd tetõzzem bûnömet! Még néhány hely, amit megostromolhattok: Budapesti Közigazgatási Hivatal, polgármesteri hivatalok, rendõr fõkapitányságok, Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága, közjegyzõi irodák, Gazdasági Versenyhivatal, Országgyûlés, adótanácsadó irodák, Munkaügyi Minisztérium, Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium.

Horvátth Sarolta

Fókuszpontban a Tutori Szervezet Beszélgetés Scharle Zsuzsival és Radich Orsival, a Tutori Szervezet vezetõivel

– Jelenlegi formájában a Tutori Szervezet 2004 tavaszán alakult meg. Miért volt szükség az újraszervezésre, és mi a Tutori Szervezet lényege?

– A szervezet nem volt igazán kiforrott 2004 elõtt, eseti jelleggel mûködött. 2004 tavaszán Varga Gergõ, már végzett hallgatónk toborozta a jelentkezõket, hogy egy teljesen új tutori rendszer épüljön ki. A gólytáborra már Keller Kata és Király Évi vezetésével készültünk Egerben. A mostani szervezet nem csak a gólyatábori programokra korlátozódik, hanem egész éves feladatokat lát el, segítõi és szervezõi minõségben. A tutori társaság fõ feladata, hogy átsegítsük az elsõsöket a kezdeti nehézségeken, és megkönnyítsük számukra az egyetemi életbe való beilleszkedést.

– Ha jól tudom, idén is tartotok tagfelvételt.

– Igen, ahogy tavaly, idén is sor kerül a tagfelvételre. Az új tagokat két szempont alapján válogatjuk ki: vizsgáljuk az egyetemmel és a tanulmányok menetével kapcsolatos ismereteiket, a rátermettségüket, kreativitásukat; továbbá azt is, hogy mennyire képesek csapatban dolgozni.

nyolcadik oldal

– A tutorok munkájának leglátványosabb része a gólyatábor szervezésében való közremûködés. Hogyan készültök fel erre?

– A felkészülés elsõ fázisa, hogy az új tutorokkal kiegészülve csapatépítõ hétvégére megyünk, hogy megismerjük egymást; így a gólyatábort már összeszokott csapatként tudjunk szervezni. A következõ állomás: a vizsgaidõszak után leutazunk a gólyatábor tervezett helyszínére terepszemlére, hogy az ottani körülményekhez igazíthassuk a már vázlatosan meglévõ programot. Amint megkapjuk a felvett gólyák névsorát, beosztjuk õket csoportokba, és a tutorok személyre szóló levélben veszik fel velük a kapcsolatot.

– Hány tagja van a Tutori Szervezetnek?

– A létszámunk 30 fõ körül mozog, de ebben természetesen benne vannak a szeptemberi tutorok is. Õk azoknak a gólyáknak nyújtanak segítséget,akik valamilyen okból kifolyólag nem tudtak részt venni a gólyatáborban.

– Milyen a kapcsolatotok az Egyetemmel és a Hallgatói Önkormányzattal?

– Független szervezetként igyekszünk jó kapcsolatot ápolni minden szervvel; törekszünk az együttmûködésre a hallgatók érdekében. Kiemelten jó a kapcsolatunk a Dékáni Hivatallal.

– Kiterjed a tutorok tevékenysége a levelezõs hallgatókra is?

– Igen. Igyekszünk egyre szorosabbra fûzni velük a kapcsolatot. Bár a levelezõ tagozat a sajátosságai miatt – korosztálybeli különbségek, lazább kötõdés az Egyetemhez – más igényekkel rendelkezik, igyekszünk ezekhez az igényekhez alakalmazkodni; a jelentkezõknek a 2005-ös gólyatáborban már saját tutoruk volt. Azonkívül a beiratkozásnál meghirdetettek szerint, évközben is rendelkezésükre állunk.

– Milyen terveitek vannak a jövõre nézve?

– Célunk az, hogy megteremtsük a Tutori Szervezet stabil alapjait, és egy jól mûködõ közéleti szervezetet hagyjunk a jövõ generációira. A Pázmány jogi kara fiatal intézmény kiváló adottságokkal, de egyelõre még kevés hallgatói hagyománnyal. Három évvel ezelõtt szinte a nulláról indultunk el.

Ez idõ alatt igen komoly eredményeket értünk el; de azzal is tisztában vagyunk, hogy rengeteg munka van még elõttünk. Mi, az alapító gárda tagjai már nem leszünk itt, amire a Tutori Szervezet eléri azt a stabil, folyamatos, és integráns mûködést, amit igazából el szeretnénk érni, de rengeteg tapasztalatot és eredményt adhatunk át a következõ tutor-generációknak; gólyák százainak tudunk segíteni az egyetemi élet megkezdésében; és ez az, amiért ezt a hivatást vállaltuk.

Balog Zsolt – Pozsgay-Szabó Péter

BUDAPEST — AHOGY ÉN LÁTOM

A fogyasztás Reggel, a metró neonos sötétjében még mindenki félig alszik. Úgy negyed nyolc körül lehet, próbálom magamról lerázni az álmosságot, de a fülledt meleg visszaaltat - még így állva is. A szerelvény fékez, majd monoton módon továbbhalad, ki tudja, hányadszor már. A megállónál emberek tömege száll ki és lázasan siet, jobb esetben tudja is, merre.

Nem vesznek tudomást egymásról, ami közös bennük, az csupán az esztelen rohanás. Rohanás a munkahelyre, hiszen a pénzt mindenkinek meg kell keresnie, hogy azután ugyanolyan,- vagy még nagyobb- gyorsasággal túl is adjon rajta. Ennek ma nem nehéz megtalálni a módját, hiszen ott vannak a „nulla százalékos befizetések”, a gyorséttermek és természetesen a plázák, ahol minden egy helyen van. S ha már nagyon elfáradtunk, vásárlásunkat meg is fejelhetjük egy mozival.

Leginkább a klasszikus hollywood-i szuperprodukció illik a képbe, amelyhez természetesen egy nagy adag popcorn is dukál. Ha ezt az eltúlzott képet kicsit tovább fejtegetjük, rájövünk, hogy talán nem teljesen haszontalan leporolnunk egy viszonylag újkeletû, mégis elcsépeltnek számító fogalmat, melyet úgy hívunk : globalizáció. Sokan sokféleképpen próbálták már elmagyarázni, mit is jelent.

Akadnak köztük gazdasági és szociális oldalról közelítõk, de szép számmal vannak olya-

nok is, akik szerint nem létezik. Hatásait azonban nem tagadhatjuk le, hiszen napról napra szembesülünk vele, akkor is, ha a pontos meghatározás még várat magára. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy már nehéz megtalálni az „egyedit”, hogy egyre több olyan dolog van, amely a világon mindenütt azonos. Az internetkor beköszöntével az élet felgyorsult, az emberek közötti kommunikáció átértékelõdött. De jó ez nekünk? A világ a profittermelés és a fogyasztás bûvöletében él.

A mottó: „Megteremteni az igényt valamire, amire eddig nem is gondoltál, hogy ezután már ne tudd nélkülözni.” A globalizmus azzal együtt, hogy rengeteg alternatívát kínál, be is szûkíti a lehetõségeket, hiszen eszünkbe sem jut, hogy másképp is lehetne. Miért is kéne, hiszen a technika lassan mindent megold helyettünk.

Ugrásszerû fejlõdésével egyfajta „túlvárosiasodás” is megindult. Mind többen és többen költöztek és költöznek nagyvárosokba, ami sokuk számára nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket. Ma azzal is szembesülnünk kell, hogy a kistelepüléseken is „urbanizált” módon élnek, miközben a falu jellegzetességei elenyésznek. Nehéz is megmaradniuk a metropoliszok korában, hiszen ez a létforma uralkodik minden más elképzelés felett. Rengeteg ember sûrûsödik kis helyen, autók tépnek sztrádákon vagy

vesztegelnek forgalmi dugókban. Sietnek. Ki tudja, hová… Csak egy biztos: fogyasztanak.

Nincs ez másképp Budapesten sem: egymást érõ jármûvek, szmog és zaj. És ez még nem minden: gondoljunk bele, milyen mértékben változott az emberek szórakozási kultúrája száz évvel ezelõtthöz képest: A teadélutánokat felváltotta fast food éttermekben való „ücsörgés”, a Normafához tett sétát a pláza-látogatás, a beszélgetéseket pedig a számítógépes játékpartyk. Egy mai (átlag) gyerek iskola után rögtön a bevásárlóközpontok egyikébe rohan, ott találkozik a barátaival, ott él társasági életet.

Igaz, ez így nagyon kényelmes, mindent el lehet intézni gyorsan és egyszerûen. Nem véletlen, hogy a „szórakoztató központok” mindig tömve vannak. És miközben a magyar háztartások többsége súlyosan eladósodott, az emberek hitelt hitelre halmoznak, hogy megszerezzenek minden újdonságot, ami csak megjelenik a piacon.

A vásárlás láza nem múlik el egykönynyen.

Hiszen fogyasztani kell! Mindeközben az utcán sétálva minden négyzetméteren szórólapokba és kérõ szavakba ütközünk. Szinte abszurd a gondolat: „megszoktam”. Az aluljáróba lépve pedig: hajléktalanok látványa. És õk?

Igen, õk is fogyasztanak. Amíg van mit…

Borbás Dorottya

A gyülekezési jog problémái Idõtálló alkotmányok csak „forradalmi” helyzetekben keletkeznek, alkotmányos alapjogokról pedig jobbára forrongó idõkben beszélnek az emberek. Az elmúlt õsz eseményei ugyancsak alkalmasak arra, hogy egy fontos problémáról, a gyülekezés szabadságáról és annak törvényi szabályozásáról elgondolkodjunk egy kicsit.

Demonstrálás, tiltakozás, felvonulás, szimpátiatüntetés. Egy-egy alkalom arra, hogy emberek gyûljenek össze az utcákon, vagy köztereken, és puszta tömegükkel fenyegetõen, vagy sem, de kiálljanak valami mellet, vagy ellen.

Könnyen belátható, hogy ezek a megmozdulások komoly közrendvédelmi problémákat szülhetnek, mint láttuk azt az õszi események kapcsán. De még egy-egy ilyen szélsõséges helyzetben sem szabad elfelejteni, hogy a gyülekezés a véleménynyilvánítás egyik formája, és mint ilyen, alkotmányban is szereplõ joga az állampolgároknak. Így a tiltakozás békés formáit a rendõrségnek nem zsigerbõl feloszlatni kellene, hanem biztosítania, hogy tüntetõk és rendzavarók ne keveredhessenek össze.

A ma Magyarországon hatályos gyülekezésrõl szóló törvény (1989. évi III. törvény) a rendszerváltozás idejében készült. Az akkor szándékosan tágan megfogalmazott törvény sokban járult hozzá a békés átmenethez. Az azóta eltelt tizenhét évben jellemzõen olyan volumenû tömegmegmozdulásokkor, mint Nagy Imre és mártírtársai újratemetése, vagy az erõsen megkérdõjelezhetõ legalitású taxisblokád esetén került alkalmazásra. A tavaly õszi agresszív események azonban felvetik a törvény felülvizsgálatának kérdését.

A rendszerváltozás óta a rendõrség által szorgalmazott módosítások jellemzõen szigorítanák egy tömegrendezvény megtartásának lehetõségeit. Hosszabb bejelentési idõt, pontosabban meghatározott befejezést kívánnának. Az Országgyûlés azonban nem foglalkozott javaslataikkal, nem módosította a ’89-es törvényt.

A szeptemberi-októberi agresszív állapotokhoz és az állandósult Kossuth téri tüntetéshez hasonló események kialakulásának megelõzésére a Fõvárosi Közgyûlés rendeletben szigorította, nevezetesen engedélykéréshez kötötte a színpadállítást, hangosítás szerelését. Ezzel csupán egyetlen probléma volt, amit jobb helyeken minden elsõéves joghallga-

tónak megtanítanak, nevezetesen, hogy a kibocsátott jogszabálynak illeszkednie kell a jogszabályi hierarchiába, illetve, hogy amit egyszer már törvényben szabályoztak, azt nem lehet alacsonyabb szintû jogszabállyal módosítani, így nem csoda, hogy az Alkotmánybíróság játszi könnyedséggel semmisítette meg az ominózus rendeletet. Ezt, véleményem szerint, hivatalból kellett volna tudnia a közgyûlés tagjainak. (Itt emlékeztetnék arra, hogy a becsület napi rendezvényen összesereglõ engedély nélküli hangosítást használó szélsõ jobb oldali megemlékezõket nem oszlatta fel a rendõrség, holott akkor még hatályos volt a Közgyûlés fent említett határozata.)

Bár konkrét módosítást egyelõre nem jelent, mégis érdemes a Gönczöl Bizottság közelmúltban megjelent jelentésének javaslatait megismerni. Álláspontjuk szerint szükségtelen egy esetleges szigorítás, de az eljárási szabályok területén pontosítás szükséges, és néhány helyen a törvénynek egyértelmûbben kéne fogalmaznia. Konkrét javaslataik a következõk: - egy rendezvény kezdete és befejezése közötti idõtartam legfeljebb egy nap lehet; - a gyûlések bejelentése és megtartása közötti idõ hat-nyolc órára rövidüljön; - a népképviseleti szervek zavartalan mûködését súlyosan veszélyeztetõ gyûlések tilalmát külön is nevesíteni kellene az Országház meghatározott körzetében tartandó gyûlésekre vonatkozóan; - a rendõrségi törvénynek az a rendelkezése, amely lehetõvé teszi területeknek a közterület fogalma, így a gyülekezési jog hatálya alóli kivételét, jelenleg nem tartalmazza a gyülekezési jog e korlátozásának pontos indokait és maximális idõtartamát, így alkalmas egy alkotmányos jog aránytalan korlátozására; - a tüntetõkkel kapcsolatos eljárások tapasztalatai alapján indokoltnak tûnik a szabálysértési törvény olyan módosítása, amely lehetõvé teszi a jogszerû rendõrségi intézkedéseknek – köztük a jogellenes gyûlések feloszlatásának – ellenszegülõkkel szembeni szabálysértési eljárás lefolytatását. Érdemes továbbá még Halmai Gábor különvéleményét felidézni. Álláspontja szerint szükségtelen a bejelentési idõ lerövidítése, sokkal inkább célravezetõ a spontán gyülekezés intézményének bevezetése. Ez az állampolgárok jogszerû, gyors reagálását tenné lehetõvé, mivel a rendõrségnek, ha a rendezvény a bejelentési idõt leszámítva jogszerûen zajlik, nem kellene közbeavatkoznia.

A törvények szövege azonban csak az egyik oldal. Az alkalmazókon épp olyan hangsúly van, mint az alkalmazandó jogszabályokon. Nem elég hát csak az egyikben, hanem szükséges mindkettõben a hibákat megkeresni és kijavítani.

Fekete Gábor

kilencedik oldal

Egy könnycsepp a filmiparért?

Gondolatok a legnagyobb dvd-hamisítás ürügyén Lebukott az ország valószínûleg legnagyobb DVD hamisítója. A 27 éves szegedi egyetemista 10 ezer filmet másolt le és adott el.

Hír-mag K. Balázs 2005-tõl két internetes Weboldalon folyamatosan hirdetett DVD lemezeken filmeket megvételre az eredeti, jogtiszta példányoknál jóval olcsóbban. A filmekért 6-800, a zenei felvételekért 7001000 forintot kért. Kínálata 4 ezer filmbõl, illetve zenébõl állt. A pénzt a megrendelõk elõször egy gyulai, majd egy budapesti postafiók címre továbbították utánvéttel.

Az okozott kár megállapítása még folyamatban van, de elõreláthatóan több tízmillió forintot tesz ki, ami azt jelenti, hogy az eddigi legnagyobb DVD hamisítást leplezték le a Békés megyei rendõrök.

K. Balázst a Békés M.-i Rendõr-fõkapitányság pénteken (I. 26.) õrizetbe vette, majd a Békéscsabai Városi Bíróság vasárnap egy hónapra elõzetes letartóztatásba helyezte.

A hatóságok tájékoztatása szerint a férfi 6 és 8 millió forint közötti összeget kereshetett 2 év alatt az illegális üzleten.

A Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Gazdaságvédelmi Osztálya szerzõi vagy szerzõi joghoz kapcsolódó jogok megsértése bûntett megalapozott gyanúja miatt eljárást kezdeményezett.

Glossza a Hír-maghoz Végre beköszöntött a „rend” korszaka. Kõkemény, tömegoszlatásokon edzõdött rendõrjeink nyakon csípték az évtized bûnözõjét. K. Balázs, de hogy a bosszúszomjas tömeg rá ne leljen, nevezzük csak „Kovács” Bé-nek, élete legnagyobb hibáját követte el, amikor lelkét e szörnyûség elkövetése érdekében, magának az ördögnek adta el. Nehezemre esik kimondani, de… dvd-ket másolt!

Gondolatban most egy igen erõs hatásszünet következik, hogy mindnyájunkban tudatosuljanak a hallottak és legyen idõnk megemészteni a dolgot. Az országban egyedüliként, megkárosította a filmipart. A büntetõjogi iskolák kissé anakronisztikus, antropológiai irányzatának tanait alapul véve, lassan körvonalazódik is elõttem a fiatal vádlott arca. Dús, kefeként összenõtt bozontos szemöldök, csapott alacsony homlok, sunyi tekintet; lapos, többszörösen törött orrcsont; hegyesre reszelt fogakkal teli vicsorgó száj. Megborzongok és felmerül bennem a kérdés, vajon hány rendõr-kommandós tette kockára az életét, amikor azon a ködös péntek délutánon behatoltak Balázs, a gyulai rém lakásába, aki épp félálomban, másnaposan vergõdött gyûrött ágyán, tankönyvei között. Mosatlan zoknikhoz szokott orra valószínûleg fel sem vette

tizedik oldal

Microsoft Gemini: hamisítás mesterfokon az elsõ tucat könnygáz-gránátot. Aztán megbilincselték, de kizárt, hogy ettõl meghatódott volna, hiszen számtalanszor megélte már a vizsgaidõszakok brutalitását.

Alapító Atyáink a Nemzet érdekében keményen megszorították a diákság nadrágszíját. Tandíj, utazási költségek emelése és most a legújabb: vérdíj a filmletöltõkre.

Emlékszem, még megboldogult elté-s korszakomban, a hideg téli hónapokban, a fûtetlen kollégiumban, rántottától és tablettás-bortól elcsigázott szellemünknek egyetlen felüdülést az ócska amerikai filmek tömkelege nyújtott. Ezen kópiák kevésbé legális úton kerültek hozzánk és még kevésbé legálisan távoztak tõlünk.

Mennyibe is kerül egy eredeti DVD? 46.000 Ft kábé. Persze a hipermarketek pultjain olcsóbbakat is találhatunk... Az Ipar glóriás védelmezõi egyre gyakrabban hallatják hangjukat, miszerint az illegális letöltés és sokszorosítás következtében évente 4-5 produkcióval kevesebbet tudnak finanszírozni a stúdiók. Gondolom, nem vagyok vele egyedül, ha azt mondom: ilyenkor bizony könnybe-lábad a szemem! Szegény tengerentúli sztárok. Vajon mit érezhetnek e csillagok, amikor rá kell ébredniük, hogy Karácsonyra csak azt a fránya Aston Martint és nem az oly áhított Ferrarit tudják megvenni, sõt azt is csak részletre. Kiráz a hideg, ha csalódott arcukat magam elé képzelem… és zokognom kell!

Visszatérve a brutális kegyetlenséggel megrabolt filmiparra, kizárt dolognak tartom, hogy lelkiismereti kérdést kellene csinálni abból, hogy az amerikai mozi tönkremehet a letöltések miatt. Ennél sokkal hamarabb következne be, hogy a magyar futball-válogatott kijut a világbajnokságra. Ami pedig a franchise-majmoló magyar filmeket illeti Valami Amerika, Csak szex és más semmi, Magyar vándor… -, nem kár értük.

Új csillagaink, túlfizetett reklámarcok, akiknek nemhogy felháborodással kellene fogadniuk filmjeik letöltését, hanem köszönetet kéne érte mondaniuk azoknak, akik idõt és tárhelyet nem kímélve, kíváncsiságból hajlandók megnézni õket.

Szó szót követ. Ká Balázs talán hibát követett el azzal, hogy pénzért adta a DVD-ket, de hát õ is csak egy „szegény” egyetemista.

Valamibõl meg kell élnie. Ki tudja, talán épp a tandíjra gyûjtögetett, ami, valljuk be: sokkal nagyobb rablás! Azt azonban nyugodtan hozzátehetjük, hogy legtöbbünk sokkal kevesebbel is beérné, persze az átlag gyorsbüfékben az éhbéren kívül sok jóra nem számíthatunk. Nem õ korunk „Közellenség”-e, nem õt kell megkövezni. Igaz, a nagykutyákat szinte lehetetlen eltalálni. Túl magas a kordon és kár lenne azért a nagyszerû épületért.

Könnyen és jogosan vádolhatnának azzal, hogy elveszek a részletekben. Így jobb lesz, ha az elején kezdem, megragadva a probléma magját. „Az új Lipótmezõ” lehetne a Kossuth-téri eseményeket feldolgozó pszicho-thriller címe, de még ez is csak a valóság ködös mázolmánya! Tetõzzük bátran egy kicsit!

Borzasztó, ami az országban történik. A yard kollektíve akkut izületi gyulladásban szenved, hogy csak deréktól lefelé tudják a viperákat használni?! Fölfelé is tudni kéne vele ütni, nem csak a reménytelenségtõl utcára özönlõ, jobb életre –egyáltalán életrevágyó honfitársaikat.

Ha már a filmeknél tartunk, az egyik kedvencem a „Közönséges bûnözõk” és nem kell hozzá sok fantázia, hogy párhuzamot vonjunk a Kevin Spacey és társai által alakított zseniális gengszterek és a magyar közélet egyes szereplõi között. Sõt, továbbmennék!

Mindenki figyelmébe ajánlom a „Pétervári banditák” címû orosz sorozatot, mely a keleti „nagytestvér” rendszerváltozás utáni kifosztásáról szól. A privatizáció az évszázad legnagyobb dobása volt mindenkinek, aki részt tudott venni a morzsák felcsipegetésében. Péterváron a politikusokat és a szervezett bûnözés nagyjait igazából semmi nem különbözteti meg. Luxusautók, szép házak, szép nõk, testõrök és brutális leszámolások.

Mindenki korrupt és mindenki függ valakitõl. Adaptálhatnánk ezt a tündérmesét a Kárpátok berkeibe, alig kellene valamit is átírni az amúgy igen sekélyes, de annál inkább valószerû történeten. Ha hírnévre és pénzre vágyó kezdõ rendezõ lennék, bizony leforgatnám a hazai verziót. Alacsony költségvetéssel letudhatnánk az egészet, színészekre nincs is szükség. Mindenki adja csak magát, attól lesz olyan igazán életszerû.

A film címe pedig: Budapesti Banditák!

Takács Gergely

A cikk teljes változata elolvasható a www.itelet.hu oldalon!

Ségo vs. Sarko Elnökválasztás Franciaországban

„Csinos, népszerû, sikeres” – indokolta nekem egy forró nyári délutánon a Gellért-fürdõben egy dijoni filozófiatanár, miért érdemes Ségolène Royal-ra szavazni. Azóta eltelt több mint fél év, s bár a szocialista elnökjelölt továbbra is csinosabb, mint vetélytársa, Nicolas Sarkozy, népszerûsége és sikeressége már egyáltalán nem ilyen egyértelmû.

Amióta világossá vált, hogy a jobboldali kormánypárt jelöltjeként Nicolas Sarkozy fog indulni, a magyar származású belügyminiszter dinamikusan tör elõre: vezeti a népszerûségi listákat, programjával pedig meghatározza a közéleti viták irányát. Míg Sarkozy saját programját magyarázza nagy átéléssel, Royal az országot járja, mondván: õ az emberek véleményére kíváncsi – programhirdetését is eltolta ezért február közepére. Royal a nép véleményére épít, s ebbõl a célból egy önálló internetes honlapot is elindított, ahol mindenki megoszthatja gondolatait, elképzeléseit a szocialista jelölttel. Majdan ebbõl fog összeállni a program – mondja Royal. Õ mindezt részvételi demokráciának nevezi, mások inkább ötlettelenségnek. Hiszen – mutatnak rá neves baloldali elemzõk is – a politika nem a kérdezõsködésrõl, hanem a határozott válaszokról kell, hogy szóljon. És Sarkozy nincs híján a határozottságnak: programjának jelszava a „rupture tranquille” (nyugodt szakítás). Mert hogy szerinte Franciaországban permanens válság van, ezért változásra, mozgásra van szükség. Lassuló gazdaság, növekvõ társadalmi feszültségek, elhasználódott, korhadt közszolgálati szféra, túlzottan különutas (értsd: Amerika-ellenes és arab-barát) külpolitika – sorolják a sarkozysták a gondokat. A megoldás pedig sem az utópista baloldaltól, sem a megújulásra képtelen gaulleizmustól nem várható. Mivel pedig nem titok, hogy Sarkozy az angolszász kultúra csodálója, számára a megfelelõ válasz az amerikai típusú neokonzervativizmus lenne.

Provokatív és merész gondolat. De lehet, hogy célravezetõ, mert a társadalom tagjai ugyanúgy, mint az értelmiség prominensei érzik, hogy baj van: „más országokban nem

lángolnak az autók” – mondja Raymond Boudon szociológus a Le Monde-ban. És tényleg: Franciaországban autókat gyújtanak fel, hatalmas a munkanélküliség, bandaés vallási háborúk tartják félelemben a külvárosokat, a palesztin-izraeli konfliktus pedig naponta játszódik újra a párizsi metrókon. A hatalom meg tehetetlenül nézi mindezt.

Ezért üzeni Sarkozy: az alapokat kell megváltoztatni. Azt a hagyományos francia gondolkodást, hogy minden probléma megoldható a miniszteri íróasztal mellõl, vagy hogy Franciaországban beszélni sem szabad a kisebbségek létérõl, mert hát – hangzik az ideológiai válasz – Franciaországban mindenki francia, akinek francia az útlevele. Ez a republikánus nyelvezet azonban immár nem csak arra képtelen, hogy a problémákat megoldja, de arra sem képes, hogy megnevezze õket. Arabok vernek feketéket, vagy feketék zsidókat, s a republikanizmus még mindig nem hajlandó észrevenni, hogy az egységes nemzetállam ideálja már rég nevetség tárgya. A valóság nem az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának malasztja, hanem a lángoló autók füstje.

Sarkozy az egyetlen jelölt, aki szakítani akar a múlttal, a poros francia intézményekkel és ideákkal, és nevén meri nevezni a problémá-

kat. Nyíltan beszél mások és saját származásáról egy olyan országban, ahol ez szentségtörésnek számít, nyíltan dicsõíti azt a híres amerikai életmódot egy olyan országban, ahol hagyománya van az Amerika- és Izraelellenességnek, ahol Chirac elnök azt nyilatkozhatja a most megjelenõ interjúkötetében, hogy zavarja az amerikai dominancia.

Sarkozy bátorsága, tabudöntögetése veszélyes vállalkozás, de sikeresnek bizonyul.

Például André Glucksman ex-maoista sztárfilozófust már meggyõzte.

Hogy ez elég lesz-e a gyõzelemhez, meglátjuk áprilisban.

Legalább lesz mirõl megint beszélgetni a Gellért-fürdõben.

Techet Péter

Nicolas Sarkozy, a trónkövetelõ Azaz Nicolas Paul Stéphane de Nagybocsa. A nem túl franciás név nem véletlen: Sarkozy apja magyar kisnemes volt, aki a kommunizmus elöl Franciaországba került. Ott feleségül vett egy görög zsidó nõt, és ebbõl a vegyes házasságból született Sarkozy. Idegen származása bal- és jobboldalon egyaránt céltábla: a szélsõjobboldal zsidósága (és nyílt zsidóbarátsága) miatt támadja, a szélsõbaloldal viszont azt veti szemére, hogy bevándorlók gyermekeként miért akar keményebben fellépni a bevándorlók ellen. Egy ismert francia-afrikai rapper klippet is készített, amelyben azt kérdi a bevándorlást szigorítani akaró belügyértõl, hogy „Nicolas Sarkozy, pourquoi ton pére a fuit la Hongrie?” (Sarkozy, miért menekült el az apád Magyarországról?) Sarkozy egyébként nem tartja a kapcsolatot apjával; nagybocsai Sárközy Pál ui. még nagyon fiatalon elhagyta a családját. Nõcsábász bohém hírében álló ember, aki a rendszerváltás óta gyakorta jár haza.

Maga Sarkozy ugyan szegény családban nõtt fel, de anyja mindent megtett azért, hogy fia a legjobb iskolákban tanulhasson. Sarkozy igen hamar belép a jobboldali RPR-be, s ’77-tõl folyamatosan ível fel politikai pályája; hosszú ideig az elegáns párizsi elõváros, Neuilly polgármestere, 1993-tõl tagja a különbözõ jobboldali kormányoknak, jelenleg belügyminiszter és a jobboldali kormánypárt, az UMP (Unió a Népi Mozgalomért) elnöke. Sokáig Chirac legközvetlenebb hívének számított (még a lányának is udvarolt), de amikor 1995ben az elnökválasztáskor a rivális Balladurt támogatta, majd pedig amikor Chirac pártját, az UMP-t jóformán kiszervezte az államfõ mögül, igencsak megromlott a kapcsolatuk.

Olyannyira, hogy Chirac nem is hajlandó nyíltan támogatni a trónkövetelõt.

Sarkozy dinamikus ember hírében áll. Sokat sportol, több órát fut minden nap, csak ásványvizet iszik és sohasem fekszik le túl késõn. Hatalmas munkabírású, szorgalmú, de akaratos és makacs ember. Megosztó személyiség, akiért rajonganak hívei és akit gyûlölnek ellenfelei. Sokan a francia politika Orbán Viktorának tartják, és valóban: a két politikusnak számos hasonló tulajdonsága van.

Idén Sarkozy élete legfontosabb csatája elõtt áll. Akár gyõz, akár nem, csak magának köszönheti a végeredményt.

Ilyen ember õ.

tizenegyedik oldal

„Úgy akarok élni mint az egyszerû emberek, azt akarom csinálni amit az egyszerû emberek, együtt akarok hálni egyszerû emberekkel, egyszerû emberekkel mint Te!” Mi mást mondhattam volna? „Meglátom mit tehetek Érted… ” Pedig Jarvis Cocker nem egyszerû ember. Igaz, Sheffield egyik külvárosában nõtt fel, azonban nem osztotta az átlag angol munkásosztálybeli gyerekek sorsát. Már csak azért sem, mert mielõtt leérettségizett volna, már esélyt kapott kis csapata, a Pulp, hogy felvegyen pár számot John Peelnek a BBC Radio 1-nál. Jó pár zenészcsere és album juttatja el õket az 1995-ös „Different Class” c. korong felvételéhez. Ettõl a ponttól az együttes kitörölhetetlen lesz az angol zenetörténelembõl, Jarvis pedig ikonná avanzsál. Mi az amitõl ez a dalcsokor mestermû? Pont az ami miatt a Magyar közönség átsiklott felette. Pedig mennyire igazak lennének ránk is ezek a szövegek! Ez kérem, maga a kisbetûs valóság. Az átlagembert lenézik, eltiporják, átgyalogolnak rajta. A szerelem pedig nem elvont tündérvilág, hanem szerencsétlen, görcsös, kicsit nevetséges kis valami. Ezt pedig kegyetlenül, frappánsan és fõleg a legfanyarabb humorral írja meg szövegeiben.

A fenti idézet leghíresebb számukból, a „Common People”-bõl származik. A szám maga is dallamos, kiegészítve pedig Jarvis eltéveszthetetlen mély hangjával és modoros szinte-már-beszélõs énekstílusával, igazi klaszszikus. De nem ez az egyetlen szám amiért érdemes leporolni ezt az albumot. Rögtön az elsõ számmal („Mis-shapes”) együtt fog dobolni a

tizenkettedik oldal

lábunk, fejünk pedig bólogatni fog a szövegre: „Akarjuk a Ti házaitokat, az életeteket, azokat a dolgokat amiket nem engedtek meg nekünk; de nem bombákat, fegyvereket fogunk használni, hogy elvegyük, hanem azt amibõl nekünk több van: az eszünkbõl”! Sok más gyöngyszemmel is teli van az album: A keserûen nevetséges „Disco 2000”, a nagy hõbörgést csapó „Sorted For E’s & Wizz” és a kicsit klausztrofóbiás és nagyon elkeseredett „F.E.E.L.I.N.G.C.A.L.L.E.D.L.O.V.E.”. Kérdezhetnénk, hogy ha a szöveg mellett még maguk a számok is ennyire dallamosak és slágeresek, miért is nem ismerik többen Magyarországon a Pulp-ot. Nos el lehetne intézni azzal a szarkasztikus megjegyzéssel, hogy mikor is volt nagyközönség az igényesebb, kevésbé mainstream zenére kiváncsi? Kár, hogy nem ilyen egyszerû a helyzet. A Pulppal minden rendben lenne. Csak Angol. Nagyon Angol. Abba a Nagy Britpop Triumvirátusba tartozik, ahova az Oasis és a Blur. És legyünk õszinték: Oasisból sem tudunk sokat hallgatni egyszerre. Van ugyanis ebben a stílusban egyfajta elkínzott, elfáradt hangnem, ami, ha végtelen lejátszásra rakjuk a magnót, bizony, bizony, megfekszi a gyomrunkat. Mégis van remény, ugyanis az új CD-n, ami pár hónapja jött ki már sokkal kevésbé érezni ezt. Mert mi is történt itt tulajdonképpen? Egy elsõ látásra szük-

ségtelen húzás: az, hogy Mr. Cocker fogta magát és kivált az együttesbõl.

Megjegyzendõ: abból az együttesbõl, ami egyedül róla szólt eddig is. Tudta ezt ám õ is, és nem õ lenne Jarvis Cocker, ha nem elõzte volna meg a fintorgó közönséget azzal, hogy az egész album pont erre van kihegyezve: „Ez vagyok ÉN, az az ami hozzáadás nélkül az, ami ÉN vagyok! Ezek az ÉN befolyásaim, ez az ÉN hangzásom… Ugye hogy jobb??” Jobb. Hogy klasszikus lesz-e belõle, nem lehet tudni, de határozottan mûködik rajta a végtelen lejátszás funkció. Kapásból az elsõ szám az a fajta, ami belemászik a fejedbe, és legszívesebben együtt énekelnél vele hangosan az utcán. Érdekes egyveleg ez a CD: Egy-két számot kivéve ugyanis egységesen kellemes, nyugisabb tempójú, de a felhasznált hangzásban már széles a spektrum. A „Black Magic”-en kongó, de imádnivaló beleéléssel, recsegõ hanggal énekel hõsünk, míg a „Quantum Theory”-n már lágy beletörõdéssel. A szövegek is extrém hangulatingadozásról adnak tanúbizonyságot: Azt az érzést, hogy „a rádió kedvenc dalomat játssza, kinn süt a nap, a földön egyébként kitört a világbéke és igen: Kedvesem visszajön hozzám” („Baby’s Coming Back”) egy szám választja el a „From A to I”-tól, ahol a szerzõ úgy vélekedik „Ugyanúgy ahogy a Római Birodalom elbukott elmondhatom Neked, mi is ugyanarra haladunk (…) Gonoszság közeledik, nem tudom honnan, de ha magadba nézel, talán találsz ott valamit”. Nem is beszélve a rejtett számról melynek szövegét (és különösen a refrénjét) bármelyik mai aktuálpolitikai kritikus megirigyelhetné. Elmondhatjuk tehát: egy sokkal hallgathatóbb, átgondoltabb korongot kaptunk, ami viszont ennek ellenére nem különbözik annyira a Pulp munkájától, hogy indokolta volna a kiválást. Inkább csak Cocker szívét nyugtathatta meg, hogy végre tényleg csak érte veszik meg az albumot, hisz nevesítetlen zenészekkel is tudja hozni azt a formát ami: Egy hamisítatlan nagyon Angol, nagyon nem Egyszerû Ember.

Barát Zsófia

Feldolgozás Filmkritika: A mások élete Aufarbeitung (feldolgozás) – a német politikai, kulturális és tudományos közélet kulcsszava, immár 60 éve.

Goethe, Kant és Wagner népe mindenkor értett ahhoz, hogy a mélységekbe lásson, hogy alámerüljön. Míg az angolok világbirodalmi álmaikkal szelték a habokat vagy a franciák az élet fodrozódásain pipiskedtek, a németek mindig az egészet akarták megfogni, megragadni, megérteni. Hevenyészett bizonyítékul hasonlítsuk egyszer össze pusztán az oldalszámok mennyisége alapján a német és a francia filozófia termését.

A németek a mélységes fájdalmak, érzések népe – szükségszerû volt hát, hogy a XX. század mindkét szörnyûséges diktatúrájának terhe vállaikra hulljék.

A franciák elkenték volna tetteiket, az oroszok csakazértis dicsõítették volna önmagukat, az amerikaiak pedig fel sem fogták volna a történelem nagy kérdéseinek súlyát. A németek szenvedései és a németek által okozott szenvedések viszont elgondolkodást, önvizsgálatot, kölcsönös megértést eredményeztek. Az 1945 utáni fizikai és lelki romokon a németség elõször azt a bizonyos 12 évet kezdte feldolgozni – példamutató, de egyben példa nélküli határozottsággal.

Majd jött 1989, s egy újabb feldolgozandó téma szakadt rájuk.

Bár a nyugatnémet baloldal szerint a kettéosztottságot és így az NDK létét is a németség jogos büntetéseként kell felfogni, valójában a német nemzet égetõ sebeit az ilyen franciás könnyedségû és doktriner kijelentésekkel nem lehet sem megérteni, sem begyógyítani.

A politika és a jog világa hamar rá is ébredt feladatára, és az egészséges feldolgozást,

Emlékezés március 15-ére Utassy József Zúg március

Én szemfedõlapod lerántom kelj föl és járj, Petõfi Sándor!

Zúg március, záporos fény ver, suhog a zászló tûz a vérben.

Hüvelyét veszti, bronga kardlap: úgy kelj föl, mint forradalmad!

Szedd össze csontjaid barátom: lopnak a bõség kosarából, a jognak asztalánál lopnak, népek nevében! S te halott vagy?

Holnap a szellem napvilágát roppantják ránk a hétszer gyávák.

Talpra, Petõfi! Sírodat rázom: szólj még egyszer a Szabadságról.

Egzisztencializmus Apró momentum a filmbõl

szembenézést, szembesítést segítette: megnyíltak és kutathatóvá váltak a Stasi-akták, kártérítésben részesültek a politikai elítéltek és jogi úton próbáltak meg igazságot szolgáltatni. De a téma csak lassan csordogált át a politika íróasztaláról a kultúra világába. Márpedig valódi feloldozás és feloldás csak onnan várható. Az irodalomtól, a filozófiától, a zenétõl, a filmtõl.

Az NDK történetével közönségfilmként legelõször – még igencsak bugyuta és a németektõl egyébként is idegen humorizálgatással – a Good bye, Lenin próbálkozott. Sikertelenül, tehetnénk hozzá: a film egy poénos, de azért lapos alapötlet poénos, de azért lapos kibontása maradt. Nem igazi német munka.

2006 nyarán mutatták be aztán az új történelmi drámát, a Das Leben der anderen-t. E sorok írója ugyan még azon a nyáron Kölnben látta a filmet, most mégsem a történetet meséli el, hanem a hatást. A meghatódottság döbbent csendjét, amely a film végén megülte a mozitermet. Néhány percig.

Majd felállva tapsolt a nyugatnémet közönség. Pusztán ennyit elég lenne írni a filmrõl.

Mert végre van egy film, amely nem csak egy történetet akar elmesélni, hanem hatást, reakciót kiváltani. Csendet, könnyet, tapsot. De leginkább: gondolatokat. Arról például, hogy alig 20 évvel ezelõtt Európa közepén egy olyan rendszer létezhetett, amely embereket hallgathatott le, ahol szerelmek végzõdhettek a bizalmatlanság zsákutcájában, és ahol sokak számára már csak az öngyilkosság tûnhetett az egyetlen menekülésnek. (A film egyébként külön említi, hogy Magyarország volt a listavezetõ az öngyilkosságok számában.) És errõl a rendszerrõl ma is szemérmesen hallgat a német közvélemény. Berlin utcáit járva az ember például alig akad olyan nyomra, emlékre, amely a kommunizmust idézné, amely emlékezni és emlékeztetni akarna.

Ez a film ezt a feladatot vállalta magára.

Hogy újra megidézi a megvalósult rettegés korszakát – kiváló színészekkel, jól megírt

A Das Leben der anderen fõszereplõje egy Stasi-ügynök, akit a neves író, Georg Dreyman lehallgatásával bíznak meg. A mindennapos, monoton csendes figyelés külsõ szemlélõbõl lassan az író életének belsõ részvevõjévé teszi a Stasi-tisztet. És innen már csak egy lépés az azonosulás: a Stasi-ügynök elkezd elõször fél-, majd hamis információkat szolgáltatni a megfigyeltrõl, akit ezáltal többéves börtöntõl ment meg végül.

A rendszer azonban megsejti az azonosulást, és az ígéretesnek látszó karriert kettétörve, a levélfelbontók közé számûzi vissza a megbicsaklott ügynököt, akit az újraegyesülés híre is a posta sötét termében ér.

A film záró sorain az egykori bátor ügynököt látjuk, aki postásként dolgozik. Mondhatnánk: továbbra is. Mert a sötét évtizedek apró hõseit nem csak itthon felejtették el megjutalmazni. És ez a film errõl is szól. Arról, hogy tudjuk: nem kellett ugyan együttmûködni, lehetett nemet is mondani annak a rendszernek, de tudva, hogy sem akkor, sem késõbb ezért nem jár feltétlenül megbecsülés.

Egzisztenciális döntés – egzisztenciális következményekkel. párbeszédekkel (noha a film legmegrázóbb pillanatai a hallgatáshoz kötõdnek) és tökéletesen megválasztott képi világgal.

A Das Leben der anderen szimfónia a jó emberrõl és a gonosz rendszerrõl. A hasonlatot a film után mindenki érteni fogja.

Techet Péter

Kund Abigél Delila éneke Homokként folyt ki kezembõl Mindaz, ami voltál nekem Emléked mint szürke fénykép Holvolt-holnem volt szerelmem Te vagy az ki önmagadtól Loptál, csaltál, fosztottál meg Mindaz ami bennem voltál Általad lett semmi-üreg Nem Te fájsz most! Nem te vagy, Kit bánok, bántok és siratok: Önmagamban aki voltál, Dacos édes-bus kis dolog. tizenharmadik oldal

Bábel

Ki veszi át a díjakat?

Vannak szerencsések, akik egy csésze jól elkészített, kultúránkhoz oly közel álló forralt bor mellett, otthon élvezhetik a kultúránkhoz szintén oly közel álló (!) már-már hagyományosnak mondható Valentin (lánykori nevén: Bálint) napi éljünk szeretetben (na és persze drága plüss szívecskék társaságában) – típusú ünnepünket, a teljesen legálisan letöltött S. O. S. Szerelem címû új magyar filmklasszikust fogyasztva. És vannak olyanok is, akik hátat fordítva a „konzekvenciáknak”, nem a rózsaillattól és andalító dallamoktól túlcsorduló másfél órára váltanak jegyet, hanem „Na de most komolyan!” felkiáltással beülnek a Bábelre. „És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.[…] És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban. Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét. És elszéleszté õket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszûnének építeni a várost.” (1 Móz. 11. 9.)

Vagyis: Bábel mint „A” történet. Jelenetek váltanak jeleneteket vészes gyorsasággal, sok za-

varó kép, nem értjük mi történik, idõben és térben gyakori ugrándozás, hol spanyolul, hol japánul szólalnak meg (éppen csak az orosz akcentussal beszélõ magyar menekült hiányzik, hogy teljes legyen a kép). Vagyis: zûrzavar a köbön. Egyszóval: Bábel, mint „A” film.

Ennyibõl Bábel. Értjük. De aztán jön az amerikai csavar. Vagyis: az egész világ kontra Egyesült Államok. Ugyanis végig az egyszeri amerikai pár (Cate Blanchett, Brad Pitt) nyomorúságosabbnál nyomorúságosabb sorsát követhetjük nyomon. Beléjük „rúg” a mexikói (a nevelõnõ aljas módon magával viszi rábízott gyerekeiket a mexikói kultúra ingoványos talajára, ami bizony nem csak tortillával van kikövezve), rájuk tör a marokkói, fegyverrel játszadozó terroristakezdemény, és persze „A japán az oka mindennek!” – felkiáltással a hõsies és vészterhes múltnak is emléket állítanak.

A film lényegében három történetet mond el különbözõ idõsíkokban, a világ különbözõ tájain bonyolítva a cselekményt. A házaspár búfelejtõ marokkói kalandtúrára utazik kiheverendõ fiuk elvesztését. Ám pechjükre csöbörbõl vödörbe jutva az asszonyt a busz ablakán keresztül eltalálja egy „kósza” lövedék. A második történetben a sivatag közepén lehetünk szemtanúi a nomád családi körnek: az asszony mos, a férfi elõteremti a szükségleteket a gyerekek, pedig vigyáznak a nyájra. Puskával. Ha

Bradd Pitt el van kenõdve még eddig próbáltuk volna összekaparni a történet kis mozaikjait, és már- már úgy éreztük, hogy – kis közelítéssel – már sejtjük is a kapcsolatot, akkor a harmadik szál végképp szertefoszlatja ezen nagyra törõ képzelgéseinket: süketnéma, japán tinédzser a pubertáskori problémák kellõs közepén. És mellékesen az apját is zaklatja a rendõrség.

A Bábel végül is a Mit nem kellett volna ma? – típusú film kategóriába sorolható. Az egész helyzet megoldható: mindenki maradjon otthon és nincs puska, nincs turistabusz, nincs kirándulás, nincs baj. És még Brad Pitt is megmarad ránctalan állapotában. Sokak szerencséjére. De, ha mindenki otthon marad, ki megy el átvenni azt a sok díjat, amit Alejandro González Inárritu filmje kapott? J

Ablonczy Zsuzsanna

SZÍNHÁZ AZ EGÉSZ VILÁG Szeretlek, Faust Pozsgay Zsolt Szeretlek, Faust címû darabja immáron több mint tíz éve, kis változtatással ugyan, de színpadon van. A történet Mindszenty József hercegprímás, esztergomi érsek életének börtönéveit meséli el, miközben az országban egymást váltották a különbözõ világnézetû politikai erõk.

A történet 1944. december végén kezdõdik Sopronkõhidán, nyilas hadifogságban. Egy cellába kerül Mindszenty József bíboros és Jávor Pál, a kor egyik legtehetségesebb színésze. A Pap nyilasellenes fellépése, a Színész pedig zsidó származású felesége miatt került börtönbe, mert rásütötték a nyilasok, hogy zsidóbarát. A Színésztõl a kezdeti idõkben ódzkodó Pap számára a legfontosabb a csend és a nyugalom, hogy tudjon imádkozni a magyarságért, Mária országáért. A Színész számára a börtönben eltöltött idõ is a szórakozás egyik lehetõsége. Jávor Pál ajánlatot tesz Mindszentynek. Végigvezeti a Papot az életén keresztül, mint Mephisto Faustot. Ha a Pap számára kibírhatatlan az „átélt jövendõ élete”, akkor elkövetheti az öngyilkosságot egy marék gyógyszerrel, melyet a nyilasok akartak a két fõszereplõvel lenyeletni, hogy elkábítsák õket.

Elkezdõdik tehát kettejük idõutazása. Elõször az 1919-es proletárdiktatúra ideje rajzolódik ki, ahol különbözõ feslett erkölcsû nõk veszik körül a Papot, tagadván Isten létét. Ezt követi a nyilasuralom idõszaka, ahol Szálasi Ferenc szeretne egy papírt aláíratni a Pappal, azonban ez nem sikerült neki, mint ahogyan a késõbbi korok vezetõinek sem sikerült hitétõl eltávolítani a hitét megszállottan õrzõ egyházi méltóságot.

A mephistói idõutazás következõ helyszíne a hírhedt Andrássy út 60. szám alatt álló épület.

tizennegyedik oldal

Haladván az idõben folyamatosan jelennek meg a második világháború utáni magyar történelem vezéralakjai Péter Gábortól kezdve Tildy Zoltánig. Az aktuális korszakok aktuális képviselõit ifj. Jászai László játssza, teljesen hitelesen. Rákosi megpróbálja rávenni Mindszentyt, hogy gyõzze meg a zalaegerszegi polgárokat, hogy szavazzanak rá, cserébe felajánlja a Papnak, hogy visszakapja Esztergomot.

A darabban feltûnnek Mindszenty magánéletének fontos személyiségei. Megjelenik gyermekkori szerelme, Anna, Fazekas Andrea alakításában, megjelenik édesanyja, õt Fazekas Zsuzsanna alakítja. A börtönben az édesanya szeme láttára verik félmeztelenül a fiát, Magyarország hercegprímását. Szerepet kap a darabban még a Tóth Tamás által alakított titkár, Zakar András, aki gyerekkori szerelméhez hasonlóan elárulja a Papot. Zakarral megígértette Mindszenty, hogy a holttestét addig

nem hozhatják Magyarországra, amíg az elnyomó hatalom az országban van.

A következõ idõpont 1956, amikor a felkelõk kiszabadítják Mindszentyt a cellájából. Az orosz invázió után az amerikai nagykövetségre menekült, ahol kezdetben szívélyesen fogadták, majd Mindszenthy szerint egyre inkább a terhükre lett.

1971-ben Mindszenty József Rómába ment a pápához, ahol majdnem két hetet töltött el. A Szentatya a bíboros beleegyezése nélkül mondatta le az érseki székrõl. Mindszenty célja továbbra is Esztergom és az, hogy õ maradjon az esztegom-budapesti érsek. A kiállt fizikai megpróbáltatások miatt erejét vesztett Mindszenty végül kénytelen elfogadni a pápa döntését.

Következõ idõpont a darab kronológiájában 1991. május 4. A helyszín az esztergomi Bazilika. Ekkor és itt temetik újra Mindszenty Józsefet. Ebben az idõpontban azonban még állomásoztak szovjet csapatok az országban, tehát Zakar András az ígéretét nem tudta teljesíteni.

Lux Ádám remekül játssza a kezdetben kirobbanó fizikai erõben lévõ Mindszenty bíborost, akinek az idõ múlásával az energiája csökken ugyan, azonban hitét és belsõ meggyõzõdését soha nem vesztette el. A Jávor Pált alakító Kautzky Armand hitelesen játssza az érdekeit mindig elõtérbe helyezõ Színészt.

A Szeretlek, Faust tanulságos darab. A kitûnõ színészi alakításoknak köszönhetõen hiteles képet kap a nézõ a XX. századi magyar történelemrõl. A darabot telt ház elõtt játsszák a Szabó Dezsõ Katakombaszínházban, nem véletlenül…

Magyar Attila

Lux Ádám és Kautzky Armand

Interjú Lux Ádámmal a www.itelet.hu-n

HÍVÕ SZÓ

Boldoggá avatás Budapesten

Salkaházi Sára tizenévesen Természetesen a megújult Ítéletbõl sem maradhat ki az Egyházzal, illetve különbözõ vallási témákkal foglalkozó rovat – lévén újságunk a Katolikus Egyetem kiadványa. Az újrakezdést ez esetben egy korábbi, hívõk és magyarságukra büszke emberek számára egyaránt fontos eseményrõl való, eddig elmaradt megemlékezés jelenti. Talán késeinek tûnik márciusban egy tavaly õszi történésrõl beszámolni, ám úgy gondolom, hogy lapunk hasábjain mégis szerepelnie kell. S ha már ez eddig nem történt meg, akkor most éppen itt az ideje pótolni. Az említett jeles esemény Salkaházi Sára budapesti boldoggá avatása.

A következõkben magáról a szertartásról, valamint Boldog Salkaházi Sára életérõl olvashatunk röviden.

Egy boldoggá vagy szentté avatás mindig különleges esemény a Katolikus Egyház életében. Ilyenkor ugyanis egy-egy hithû és

erényes életet élõ, sok esetben már megelõzõen – akár életében is – szentként tisztelt személyt (példaként említhetjük a közelmúltból calcuttai Teréz Anyát vagy II. János Pál pápát) az Egyház hivatalosan is hívei legnagyobb pártfogói és védelmezõi között ismer el; életét, szellemiségét a keresztények számára követendõ példaként állítja.

Az Egyházi Törvénykönyv megfogalmazása szerint: „az egyház támogatja a szentek igaz és hiteles tiszteletét, mert példájukon a krisztushívõk épülnek és közbenjárásuk támogatást jelent számukra” (1186. kán.).

A példaképek tehát különösen is fontos szerepet töltöttek be és töltenek be ma is Egyházunk missziós küldetésében – a kereszténység pedig soha nem is szenvedett hiányt ebbõl a szempontból. Ebben nekünk magyaroknak sem kell szégyenkeznünk, hiszen hazánk számos nagyszerû egyéniséget adott a világnak; elég, ha csak szent királyainkra gondolunk. 2006. szeptember 17. napfényes vasárnap délelõttjén arra lehettünk büszkék, hogy e sor tovább bõvült. Nem mellékes, hogy olyan valakivel, aki néhány évtizede halt meg csupán. Reménykedhetünk tehát, hogy egyre inkább elembertelenedett világunkban, akár a 21. század gyilkos taposómalmában is élhetnek még olyanok, akik tudják, mik a valódi értékek, amikért érdemes élni – és meghalni is.

Salkaházi Sára. 1899. május 11-én született, Kassán. Tanulmányait szülõvárosában végezte; tanítónõi diplomát szerzett. Fiatalon éli át az I. világháborút, illetõleg annak következményeit. Mindössze egy évig gyakorolja tanítói hivatását; a Trianoni békediktátumot követõen pályáját elhagyja, a várost

azonban nem. Napjai ezt követõen sem telnek unalommal: elõször megtanulja a könyvkötészetet, 1919-tõl pedig újságíróként dolgozik. Aktívan részt vesz a közéletben, majd 1926-ban megjelenik elsõ novelláskötete. Rövid ideig võlegénye is volt, de szabadsághoz túlságosan hozzászokott természete miatt nem tudta vállalni a vidéki életet.

A döntõ fordulat 1927-ben következik be életében: ebben az évben ismerkedik meg a Slachta Margit által néhány évvel korábban alapított Szociális Testvérek Társaságával.

1929-ben jelentkezik a Társaság tagjai közé; egy évvel késõbb leteszi elsõ fogadalmát.

Nem sokkal késõbb áthelyezik Komáromba, ahol sok egyéb munka mellett (karitászmunka felügyelése, hitoktatás stb.)

Eszterházy Lujzával megalapítja a Katolikus Nõszövetséget, aminek évekig vezetõje is.

1934-ben visszahelyezik Kassára, de 1937-ben végleg elhagyja a várost, és Budapestre költözik azzal a céllal, hogy késõbb innen Brazíliába mehessen missziós munkát végezni – erre azonban már soha nem kerül sor. Itt, Budapesten szorgalmasan végzi szociális és társadalmi feladatait; 1943 õszén pedig elõjárójának engedélyével, és teljes titoktartással felajánlja életét. A zsidóüldözések alatt sokan menekültek meg a Társaság jóvoltából; mintegy száz üldözött pedig személyesen az õ segítségének köszönheti az életét.

1944. december 27-én szenvedett vértanúhalált: a nyilasok végezték ki a Szabadság-híd közelében, bár ha akarta volna, elõzõleg elkerülhette volna a letartóztatást.

Salkaházi Sárát 2006. szeptember 17. óta tisztelhetjük a boldogok sorában.

Teleki Levente

Bemutatkozik az egyetemi lelkészség Augusztus elsejével változás történt az egyetemi lelkészség életében. Várnai Péter atyát plébánosnak nevezték ki, és engem hat évi szentendrei káplánság után Péter atya utódának.

Egy négy gyermekes családból származom, 1994-ben, a Piarista Gimnáziumban érettségiztem, majd 2000-ben Esztergomban szenteltek pappá. Diakónusként Rákoskeresztúron szolgáltam, majd papszentelésem után a szentendrei plébániára kerültem. Itt fõleg a fiatalokkal kellett foglalkoznom. Gyerekeknek, fiataloknak hittant tanítottam, elsõáldozásra, bérmálkozásra készítettem fel õket, plébániai közösségeket vezettem. Gyerekkorom óta a Regnum Marianum katolikus közösséghez tartozom, aminek szentendrei ágát közös munkával sikerült megerõsítenünk.

A szentendrei hat év alatt kétszer vállalkoztunk arra, hogy biciklivel letekerünk Rómáig, és egyszer Szentendrén, majd Beregszászon elõadtuk több mint száz szereplõvel az István, a király rockoperát. Azt tapasztaltuk, hogy ezek a nagy szervezések igen sok embert vonzottak és mozgattak meg.

Amikor kineveztek egyetemi lelkésznek, és elkezdtünk beszélgetni a lelkészség arculatáról, akkor az elõzõk miatt két dolog fogalmazódott meg: - Fontos heti rendszerességgel tartani a kapcsolatot, hogy tudjunk egymás problémáiról, örömeirõl, gondjairól.

- Fontos, hogy legyenek olyan nagy célok, amik megmozgatnak sok fiatalt, és maradandó élményeket adnak az életünkben.

Látszik, hogy a célokat csak csapatban lehet megvalósítani.

Ezért egy szervezõmunkába fogunk, egy-egy jó közösséget szeretnénk kialakítani minden karon, hogy õk legyenek a mozgatórugói a szervezéseknek.

Figyeld a fõbejárat melletti hirdetõtáblát és a lelkészség hirdetéseit sárga lapon, hogy egy-egy jó alkalomról le ne maradj!

Szûcs Balázs atya Az egyetemi lelkészség által szervezett programokkal kapcsolatban információkhoz juthatsz a www.itelet.hu oldalon! tizenötödik oldal

EHAVI IDÉZET Egy egyetem nem lehet kizárólag nemzeti intézmény, még akkor sem, ha fenntartója egy adott nemzet.

Szükséges, hogy az európai egyetemeknek közös eszményei legyenek, és kötelezettségeik egymás iránt.

Függetleneknek kell lenniük egy adott ország kormányától. Ne olyan intézmények legyenek, amelyek hasznavehetõ bürökratákat képeznek, vagy tudósokat, akik külföldi kollégáikat majd felülmúlják; a tudás megõrzését és az igazság keresését kell szolgálniuk, és azt, hogy az emberek, amennyire képességeikbõl telik, gyarapodjanak bölcsességben.

Horthy Miklós Február 9-én volt ötven esztendeje, hogy elhunyt vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország egykori kormányzója. Személyére lapunk online kiadásában emlékezünk. Olvasd el Pozsgay-Szabó Péter: Rekviem a kormányzóért címû írását a www.itelet.hu oldalon!

(T. S. Eliot, amerikai-angol költõ, író)

ÁLHÍR Paintball beiratkozáshoz A Dékáni Hivatal felkészült a tavaszi vizsgák elõtt leckekönyvüket felvenni kívánók rohamára: ezentúl a paintball játékszabályai érvényesülnek a sorszámosztásnál.

A beiratkozási idõszakban tapasztalt óriási tömeg, egymás letaposása és az ebbõl következõ levegõtlenség okán a Dékáni Hivatal új megoldással állt elõ. A kritikus idõszakokban négy méterre a sorszámosztó automata elõtt kordont (juj!) emelnének, a hallgatókat öt oszlopban sorakoztatnák fel, és az elsõ emberek a kiosztott paintball fegyverekkel lõhetnének a képernyõre. Aki eltalálta tanulmányi elõadóját, megkapja a sorszámot és átadja a játékpuskát a mögötte állónak.

Mátéffy Györgyné, a Dékáni Hivatal vezetõ-

je szerkesztõségünknek elmondta: az intézkedéstõl fegyelmezettebb magatartást várnak, valamint a hallgatók játékosan tölthetik el a sorbanállás meglehetõsen hosszú idejét, hiszen aki még nem került sorra, az oldalt biztosított nézõtérrõl drukkolhat évfolyamtársainak a célba találás sikeréért.

A Dékáni Hivatal jelenleg önkénteseket keres a monitor lövöldözés tartama alatti folyamatos tisztán tartására. (Munkaruhát biztosítanak.)

A paintballt egyébként Amerikában fejlesztették ki, a ’80-as években ezzel vették rá a gimnazistákat igazi fegyvereik letételére. Így ha valamelyikük le akarta lõni tanárát vagy diáktársát, nem 9 mm-es pisztolyt, hanem piros festéket tartalmazó játékfegyvert vásárolt.

(Szerkesztõségünk tájékoztatja olvasóit, hogy az álhírek minden valóságalapot nélkülöznek.)

„Kitüntetõ oklevél a Kar kulturális életéért végzett lelkiismeretes munkájáért” Beszélgetés Nyéky Boldizsárral, a Pázmány Szalon fõszerkesztõjével – Meglepett?

– Igen, nagyon meglepett, és szóhoz sem jutottam, amikor a Zene és Forradalom gyertyafényes szalonestjén a Pázmány Szalon állandó vendége, Dr. Bándi Gyula dékán úr magához ragadta a szót és a fenti, a címben szereplõ sorokat tartalmazó oklevelet nyújtotta át a számomra. Ekkora megtiszteltetésre egyáltalán nem számítottam, nagyon jól esett, hogy a Kar vezetõje elismeréssel adózott három éves tevékenységemnek.

– Ezután még mit tervezel?

– Röviden: a közéletet, a kulturális életet ezután is minden évben valami újjal szeretném bõvíteni. Mostani tervem, hogy egyegy, a társadalmat és a jogászságot is érintõ aktuális kérdést, ebben a félévben az egészségügy „reform”-ját elemezzük alkotmányossági, munkajogi, betegjogi, bioetikai és egyéb nézõpontokból. Az elõadók, úgy érzem, sok érdekes megközelítéssel tágíthatják látókörünket eb-

ben a kérdésben is. A már közéletünk részévé vált Pázmány Szalon 6. félévét „Mozgásban a zene” mottóval kezdjük. Március 21én táncosok mutatják be a zene és tánc kapcsolatát, különös tekintettel a latin táncokra, március 28-án a zene „szólóban”, Szilasi Alex-szel, április 18-án pedig a zene „összhangban”, az Egyetemi Kamarazenekar mutatkozik be, amelynek tagjai már évek óta csiszolódnak össze egyetemünkön.

Márciusban és áprilisban Ablonczy Zsuzsanna a Pázmány Vetítõ filmklubban két igen izgalmas filmet vetít. Áprilisban tervezzük megtartani immáron másodszor a Fiatal Jogászok Tudományos Talákozóját, melyen már végzett hallgatóink mutatják be, mire is lehet jutni akár néhány évvel a diploma megszerzése után, és a Diplomácia és Jog második rendezvényét több ország részvételével. A tavaszi szorgalmi idõszakot májusban immár negyedszer a Pro Facultate Kari Nappal zárjuk. Ezúton is köszönöm Ablonczy Zsuzsanna, Antalfi Júlia, Botta Ágnes, Kerek István, Mihalics Vivien, Pölös Csaba, Ziegler László és még sokak lelkes munkáját, és a résztvevõk állandó érdeklõdését!

A programok részletes ajánlatát a www. pazmanyonline.hu oldalon találjátok meg.

A. Zs.