X. évfolyam 2. szám

uta

ae

al

ÍTÉLET

re

A PPKE-JÁK legnépszer u bb lapja

qu um,

s

A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA

A FOGYASZTÁS LÁBADY TAMÁS

ESTERHÁZY JÁNOS

SZENT ERZSÉBET

SZILASI ALEX

X. évfolyam, 2. szám

e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet

VÉDEGYLET PÁZMÁNY SZALON 2007. április 3.

„Addig volt az Istennek áldása rajtunk,

Nagy Sándor, a fogyasztó

addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM

Felelõs kiadó: dr. Bándi Gyula dékán A szerkesztõbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Balog Zsolt (az online kiadás szerkesztõje), Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horváth Botond, Horvátth Sarolta, Kerek István, Koltay András (felelõs szerkesztõ), Majoros Gábor, Magyar Attila, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrõdi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztõség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13.

TA R TA L O M

Hírek Az Akropolisz, a Capitolium és a Golgota csúcsain „A zene túlságosan fontos ahhoz, hogy kizálólag csak profik mûveljék” Érzelmek, Értékek, Jog A minõségbiztosítási Bizottság vizsgálata Március 15-e a Dunán Illetlen és szokatlan gondolatok estje Az ismeretlen hõs Pázmány Szalon Rólunk: Póker-arc és gulyásleves Az Európai Jogelméleti Akadémia „Átvinni a zenét a túlsó partra” Requiem egy álomért A félelmetes Turul Egy õsi múzsa Szárhegyi reménysugár Száz év magány Asszony rózsákkal Ha a Duracell nyuszi kidõl...

Hívõ szó Kik vagyunk Hallgatók az urnánál Ehavi idézet Pro Facultate-nap Ki lesz a bajnok

3 4 5 6 6 7 7 8 8 9 9 10 11 11 12 13 13 14 14 15 15 16 16 16 16

Toborzás!

Az Ítélet szerkesztõbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztõség bármely tagjánál.

Látogassatok el az Ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott változatban nem szereplõ írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma. A folyamatosan frissülõ honlap aktuális híreket, közérdekû információkat is tartalmaz.

Érdekes vitát folytattunk le a szerkesztõség tagjaival, az elsõ szám megjelenésének örömére tartott pezsgõs koccintás alkalmával. A beszélgetés akörül forgott, hogy vajon mennyiben kell közéleti irányultságúnak lennie, illetve mennyiben kell közvetlenül politizálnia egy egyetemi lapnak. A döntõ többség arra az álláspontra helyezkedett, hogy a közéleti tartalom elengedhetetlen, de a napi politika a lapban mellõzendõ. Persze, ma már bármi kerüljön is szóba egy beszélgetés során, szinte kizárható annak esélye, hogy ne lehessen megtalálni az adott téma politikai vonatkozásait: eljutottunk oda, hogy már a legalapvetõbb kérdésekben sincs egyetértés, sõt, egyre bántóbb éllel rajzolódik ki a meg nem értés a társadalom tagjai között.

A politizálás diákkorban is fontos, de aközben létfontosságú, hogy senkit ne kápráztasson el a napi események olykor vakító fénye. Az igazi vita nem pártokról, a közélet egyes nehézsúlyú harcosairól szól. Nem érdemes gondolkodásunkat mások által megszabott keretek közé zárni, kiváltképp, ha olyanokról van szó, akikre alig néhány évtized elteltével senki nem emlékszik majd.

A vita a morális alapértékekrõl folyik. Azokról, amelyeket itt, a Pázmány jogi karán fokozott erõteljességgel kell bemutatni. A jog – minden felületes látszat ellenére – erre igencsak alkalmas. Amikor az erkölcsöt tiszteletben tartó szerzõdésekrõl, a tulajdon szociális kötöttségeirõl, az emberi élet kezdetérõl és végérõl, a sajtószabadság helyes értelmezésérõl, a munkavállaló védelmérõl, a közvetlen demokráciáról beszélünk, olyan kérdések sorához érünk el, amelyek egy közösség életét, annak vállalt és betartott erkölcsi értékeit alapvetõen határozzák meg, és jelölik ki tagjainak útját.

A morális alapértékek segítségével kijelölt célok közül természetesen kiemelkedõen fontos a közösség továbbélésének a biztosítása.

Azért annak tagjain kívül senki más nem fog egy árva lépést sem tenni. A mi közösségünk (nevezzük bár népnek, nemzetnek, társadalomnak, ahogy tetszik) pedig igencsak rászorul a segítségre.

A népesedéspolitika eredménytelenségével, az egészségügy, az oktatás, a kultúra lezüllésével minden korábbi, sokévszázados erõfeszítés értelmét vesztheti. A szeptember óta látványosan forrongó magyar közélet elsõ számú kérdése ez, és nem a kordonok, az égõ autók, vagy a bárdolatlan miniszterelnöki megnyilvánulások.

A jog az igazságra és az erkölcsre tanít. A katolikus egyetem pedig azt vallja, hogy az alapvetõ erkölcsi normák kétezer éve változatlanok, az igazság objektíve létezik, nem relativizálható, és a fontos kérdések mind-mind eldönthetõk, mi több, kötelezõen, felelõsen el is döntendõk.

Az ehhez hasonló eszmefuttatások sokakból egyfajta fásult elutasítást váltanak ki. Sokan kikérik maguknak az erkölcsi kioktatást, amelynek már a végighallgatása is fárasztó, és amely semmire nem jó, mert forintban (pláne euróban) nem mérhetõ hasznot ígér, a normák betartásának jelentõs erõfeszítéséért cserébe. Azt mondta valaki nekem a minap, hogy a jogászok fennsõbbrendûnek gondolják magukat másokhoz képest. Ez persze nagy butaság, de naivan abban reménykedem, a téves benyomás talán abból is fakad, hogy a jog tanulása némelyeket képes rávezetni az erkölcsileg helyes útra, amelynek nyílt vállalása persze az utat tévesztett kóbor lelkek szemében olykor önteltnek, sõt agresszívnek tûnhet. Ezt az utat türelemmel és alázattal el kell magyarázni mindenkinek, aki nem részesült abban a kegyben, hogy más módon leljen rá. Persze nincs erre mindig idõ és lehetõség, a közösségben való gondolkodást pedig sokan már eleve provokációként élik meg: az õ esetükben diadalmaskodni látszik a ma uralkodó eszmék által sugallt, támadhatatlannak, tökéletesnek vélt, valójában zsákutcába vivõ, hamis individualizmus.

Igen, korunk ideálja a „fogyasztó ember” lett, aki a rá mért néhány évtized alatt minden elérhetõ földi jót megszerez magának. Ettõl harsog a tévé, és ezt hirdeti a közéletben megnyilvánulók jelentõs része is. Nemrég olvastam egy cikket egy angol úriemberrõl, aki alig túl a harmincon már fontmilliomos, napi 16 órában hajszolja a pénzt, és éppen most vett magának egy városkát a bolgár tengerparton, amelyet önmagáról stílusosan Alexander-nek (Sándor) fog átnevezni. Alighanem korunk Nagy Sándora õ. De vajon marad-e elég ideje valóban élni? Mi is az élet, és mi célja lehet a fékevesztett habzsolásnak? „Bolond, még az éjjel elkérik tõled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál (Lk 12, 20)?”

Koltay András

második oldal

Lánchíd Rádió, FM 100.3.

Rádiót indított a Hír TV és a Magyar Nemzet mögött áló tulajdonosi kör. Március 15-e hajnalban kezdte meg mûködését Magyarország elsõ konzervatív kereskedelmi adója, a Lánchíd Rádió.

A nap huszonnégy órájában fogható sugárzást egyelõre Budapest és vonzáskörzete élvezheti. Ezzel párhuzamosan azonban az Interneten keresztül (www.lanchidradio.hu) a világ bármely pontján elindítható az élõ adás. A rádió fõszerkesztõje Belénessy Csaba, a Vasárnapi Újság korábbi vezetõje, de rajta kívül számos az ismerõs hang a Magyar Rádióból. Ilyen többek között Szilágyi Zoltán, aki korábban a Kossuth Rádió bemondója volt; Jónás István, a Napközben korábbi mûsorvezetõje; a Vasárnapi Újságból ismert Földvári Géza; a Mi idõnk címû mûsorban megszokott Horváth Ágnes. A csapatot erõsíti Kovács Kokó István is, aki vasárnap esténként közéleti emberekkel beszélget.

A Lánchíd Rádió Kft. mûsorszolgáltatási szabályzatába belekukkantva kiderül, hogy engedélyét közmûsor-szolgáltatásra kérte és kapta (elérhetõ a Kulturális Közlöny 2006. évi 23. számában). Eszerint a napi mûsoridõ több mint ötven százalékát közszolgálati mûsorszámok teszik ki. De ne ijedjünk meg, marad elég hely a zenének is. Jeszenszky Zsolt, a rádió zenei vezetõje igényes, ám a többi kereskedelmi adó repertoárjából eleddig jószerivel kimaradt dallamokat ígér.

Minden egész és félórában hírek hallhatók, a köztük lévõ idõt pedig különbözõ hírmûsorok és magazinok töltik ki. Ilyen például a reggeli hír- és szolgáltató magazin, a Lánchíd Expressz; a fiataloknak kitalált Lánchíd Junior; a környezetvédelemnek teret adó Zöldgömb; a Délelõtti és Délutáni Kalauz (amikor bekapcsoltam a rádiót, ebben a mûsorszámban épp az Erasmus-ösztöndíj nyújtotta lehetõségekrõl volt szó).

Belehallgattam a mûsorba rögtön március 15-én délelõtt, és itt valóban az 1848-as év eseményeirõl volt szó, nem pedig a napi politikával kényszeresen párhuzamot keresõ beszédeket kellett hallgatnom.

A Vad Fügefa Egyetemi Katolikus Közösség estéi Április 16.: Misszió, mint az Egyház alapfeladata Április 23.: A feltámadás – életünk értelme, életünk célja Május 7.: Mindennapi fájdalmas tapasztalataink Május 14.: Isten mellénk szegõdött Május 21.: Jézus hív: ajánld fel magad!

Június 4.: Láttuk az Urat!

Mindez gitáros énekekkel, imával, csenddel és agapéval.

Találkozzunk minden hétfõn este a Tanári Klubban 18.30-20.30-ig!

Fegyelmi ügyek a Karon

Az elmúlt évben a Fegyelmi Bizottság összetétele részben megváltozott: Komáromi László adjunktus úr helyét Békés Ádám adjunktus úr vette át. Változott a Hallgatói Fegyelmi és Kártérítési Szabályzat is, mely ma már az SZMSZ részét képezi: az új szabályzat több eljárási garanciát tartalmaz, és részletezõbben sorolja fel a fegyelmi vétségeket és a lehetséges fegyelmi büntetéseket. Az ügyek száma lényegében változatlan, azonban néhány újdonság figyelmet érdemel. A közelmúltban több esetben került plágium-ügy a FegyelSáhó Eszter mi Bizottság elé: idegen szellemi tulajdon jogosulatlan felhasználását a Szabályzat ma már kifejezetten a fegyelmi vétségek közé sorolja. Az ilyen ügybekben a bizonyítás igen egyszerû, hiszen aligha a véletlen mûve, ha egy évfolyamdolgozat szó szerint egyezik egy neves professzor interneten fellelhetõ tanulmányával... Az elkövetõk a határidõk szorításában talán nem mérik fel, hogy nem csak szert tenni egyre egyszerûbb ilyen módon dolgozatokra, hanem hasonlóan könnyû az ilyen visszaélésék kiszûrése. A plágiumügyek szaporodása mellett újdonság, hogy elsõ ízben került a Fegyelmi Bizottság elé olyan ügy, melyben egy magáról megfeledkezõ hallgató tettlegességre vetemedett a Kar egyik alkalmazottjával szemben.

Elsõ fokú határozatában a kari Fegyelmi Bizottság a hallgatót az Egyetemrõl kizárta. Remélhetõleg a kirívó eset egyedi eset marad.

Schanda Balázs A kari Fegyelmi Bizottság elnöke

Ünnepi kötet a Kar tízéves jubileumára A Pázmány jogi kara a közelmúltban ünnepelte tizedik születésnapját. Életre hívásában döntõ szerepet játszott a felismerés, hogy a keresztény szellemû közéleti- és jogászképzés létszükséglet a társadalom számára,

mely viharos gyorsasággal került át a korábbiból egy új rendszerbe, amely finomabb eszközökkel dolgozik ugyan, mégis az emberi együttélés hagyományos keretei, az emberi lélek természetes szükségletei ellen ható korlátokat állít, és egy mindent materiális alapon, az anyagi haszon szempontjából mérõ világrendet épített fel.

Nagy a felelõssége mindenkinek, aki a katolikus egyetemért tesz, ott tanít, dolgozik, hallgatóként egykori vagy jelenlegi tagja az universitasnak: nem csak egy egyetemet, hanem a katolikus egyetemet, tehát a katolikus gondolatot, világképet is képviseli.

Az alapítás tízéves jubileumára megjelent könyvben azok szerepelnek, akik ebben az építõ munkában meghatározó szerepet játszottak, számos interjú, dokumentum, adatgyûjtemény és fénykép idézi vissza az elmúlt évtizedet. Megvásárolható a jegyzetboltban.

(Tízéves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara. Ünnepi kötet. Budapest: Szent István Társulat, 2005., ára: 2490.- Ft.)

A Pázmány-film újra kapható DVD-n A Kar tízéves jubileumára, 2005 végén készült el Koltay Gábor rendezésében az elsõ évtizedet áttekintõ dokumentumfilm. A filmben diákok, tanárok, kari és egyetemi vezetõk tekintenek vissza az eltelt esztendõkre és egy kicsit a jövõbe is, számba véve a sürgetõ feladatokat. Archív felvételek és a Kar jelenlegi életét bemutató képsorok segítségével elevenedik meg a Kar története. A másfélórás filmet elkészültekor a tízéves jubileumi ünnepségek keretében az Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatták be, ahol nagy sikert aratott.

A belõle készült DVD hamar elfogyott, de örömmel jelenthetjük, hogy végre újra kapható, a HÖK-irodában, mindössze 655 forintért.

harmadik oldal

Az Akropolisz, a Capitolium és a Golgota csúcsain Beszélgetés Dr. Lábady Tamás egyetemi docenssel Elõadásai folyamatos teltházak elõtt zajlanak, és alighanem ez a legnagyobb elismerés, amit a hallgatóság egy oktatónak nyújtani tud. Azok közé tartozik, akik képesek a tételes jog tárgyalása során élõvé tenni azokat az alapértékeket, amelyekre ennek a jogi karnak épülnie kell. Lábady Tamást faggattuk azon kérdésekrõl, amelyek meghatározó jelentõséggel bírnak a Kar önmeghatározásában és közeli jövõjének tekintetében.

– Mennyiben más a Pázmány jogi kara, mint a többi, jogtudományt oktató egyetem?

– Nem attól más, hogy ezen az egyetemen ministráns gyerekek a hallgatók, ami tulajdonképpen az induláskor egy picit az elképzelés volt, hanem attól más, attól kell másnak lennie, hogy kik oktatnak, hogyan oktatják a tárgyukat, milyen szemlélettel oktatják a tárgyukat, és hogy ebbõl mi az, ami a lelkekbe beépül. Én azt gondolom, hogy egy keresztény szellemiségû egyetemnek az alapvetõ, meghatározó kérdése a tanári kara. Egy universitas attól egyetem, hogy katedrája van és hogy mi az, ami a katedrán elhangzik, milyen segédeszközök, tankönyvek, jegyzetek állnak a hallgatók rendelkezésére, milyenek a kiegészítõ tárgyak a fõtárgyak mellett. Ezek azok a körülmények, amelyek meghatározzák azt, hogy ez keresztény szellemiségû-e, vagy pedig nem.

– Hogyan került kapcsolatba a frissen szervezõdõ új jogi karral?

– Számomra rendkívüli kihívást jelentett, amikor meghívást kaptam 1995-ben, az alkotmánybírói székben ülve Zlinszky János professzortól, aki alkotmánybíró társam volt, és aki ennek a Karnak – mondhatjuk ezt – az alapítója. Megkért, hogy adjak szándéknyilatkozatot a jövõbeni oktatási tevékenységemre vonatkozólag a Kar akkreditációja érdekében, mint tudományos fokozattal rendelkezõ oktató. Én akkor már közel 25 éve a Pécsi Egyetemen oktattam, és nagyon szerettem azt az egyetemet, nagyon szerettem a pécsi egyetemi munkát, de óriási feladatot és kihívást jelentett, hogy azt a keresztény szellemiséget, amiben én felnõttem, és amit az elmúlt rendszerben is megpróbáltam az életemben több-kevesebb sikerrel képviselni, most tanárként képviselhetem és adhatom át a fiatal generációnak. Azért is volt ez rendkívüli feladat és kihívás, mert én a jogot ideológiai alapon tanultam, 1968-ban diplomáztam, és bár azt az ideológiát soha nem tettem magamévá, nem vált lényem részévé, azért a diplomám mégis csak azon alapult, hogy a jog lényege nem más, mint a munkásosztály akarata, és a kapitalista világban a jog a kizsákmányolás eszköze. Ezt öt éven keresztül sulykolták belénk, és akárhogy is van, akárhogy is olvastam már mást az egyetemi évek alatt, akárhogy búvárkodtam a római jogi gyökerû, keresztény erkölcsön felnövekedett európai jogi

negyedik oldal

szellemiségben, azért ez kevés volt, mert a katedrán, az egyetemen mást kaptam.

– Hogyan lehet a sokak által világnézetileg semlegesnek gondolt jogban transzcendens értékeket találni? Másképpen fogalmazva: hogyan lehet a keresztény eszméket a jogi oktatásba belevinni?

– Azt mindig tudtam, hogy a jog bizonyos értelemben természetjogi gyökerû, bizonyos értelemben transzcendens, tehát emberen túli összefüggései vannak. Itt, a Katolikus Egyetemen elkezdhettem oktatni a jog, azon belül a magánjog ezen összefüggéseit. Elkezdhettem a tulajdonjog lényegét magyarázni úgy, hogy a Teremtés Könyvét, a Biblia elsõ sorait idéztem, melyek alapján a tulajdonjog lényege – amikor Isten azt mondja, népesítsétek be a földet és hajtsátok uralmatok alá – az uralmi viszony, ugyanakkor azt is mondja, hogy nektek adok minden növényt, amely magot terem és minden fát, amely magot rejtõ gyümölcsöt érlel. Nektek adok, de ez a tulajdon kötelez. Nem tehetem vele azt, amit akarok, a tulajdon nem szent, ahogy ezt a klasszikus liberalizmus idején Napóleon sugallatára a francia Code Civil megfogalmazta. A szabadság és a tulajdon nem szentségek, hanem igenis, a tulajdon kötelez, a tulajdon közcélú felhasználása, a tulajdon közérdekû hasznossága együtt jár a tulajdonjog lényegével. Vagy például a megbízási szerzõdést, annak bizalmi elemét, a megbízottra való ráhagyatkozást Krisztus mennybemenetele elõtti utolsó szavaival, a galileai üzenettel magyarázom, amikor azt

mondta apostolainak, hogy menjetek el a világba és tegyetek kereszténnyé minden népet, tanítsátok és kereszteljétek meg õket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ez a rájuk hagyatkozás, a bizalom a megbízási jogviszony lényege. A lehetõség, hogy ilyen szellemben oktassak, izgalomba hozott, lelkesített.

Sokat olvastam már korábban is a klasszikus, római jogi emlõkön fejlõdõ európai jogi gondolkodásról, de kihívást jelentett az is, hogy a rendszerváltás utáni években a jelenlegi európai magánjogi kultúrához történõ teljes emancipációt kellett megvalósítani, hiszen az Európai Unióhoz való csatlakozás elõtti idõszakban voltunk. Már a korábbi oktatási éveimben, a Pécsi Egyetemen is megpróbáltam valamiféle, az igazságnak megfelelõ szellemiséggel oktatni a tárgyamat. Itt azonban abban a mélységben, azokkal a gyökerekkel tehettem ezt, amikor bátran és nyugodtan citálhattam a középkori nagy egyházatya, Szent Tamás tételeit, vagy a jogban megjelent szociális gondolkodásra példaként hivatkozhattam a két pápai enciklikára, a Rerum Novarum-ra és a Quadragesimo Anno-ra. Ezek a XIX. század végén, a XX. század elsõ harmadában már kifejezetten a tulajdonnal, a piaccal, a szerzõdési szabadsággal, illetõleg annak korlátaival, az elesettek, a nincstelenek, a rászorulók, a szegények irányába való elfordulással foglalkoztak. Ebben a szellemben kell megmagyarázni azt, hogy a magánjog, amely az autonómia, a szabadság joga – mert hisz szabad szerzõdéskötés, szabad végrendelkezés, szabad tulajdonszerzés van –, tulajdonképpen csak az élet anyagi alapját garantálja. A vagyonjog helyett a személy méltóságának védelme az, amely garanciát ad arra, hogy teljesen autonóm módon élhetünk és cselekedhetünk. Összefoglalva mindezt, azt szoktam mondani a hallgatóimnak, hogy a mai jogi kultúra tulajdonképpen három pilléren épül fel: ezek a görög szellemiség, a római jog és a keresztény erkölcs. Röviden azt is mondhatjuk, hogy az Akropolisz, a Capitolium és a Golgota.

– A XX. század az Istentõl való elfordulás százada. Nem csak itt ebben a térségben, hanem voltaképpen az egész világon. Ennek ellenére, a mi 50-60 éves megkésettségünket, történelmi elmaradottságunkat is figyelembe véve, mi volt az a társadalmi igény, amely a katolikus jogi kart és az egész egyetemet életre hívta? Hiszen azért ez nem csak néhány lelkes ember akaratán múlott.

– Én azt gondolom, hogy a rendszerváltozás elõtti idõszakot hagyjuk el, mert azt valamennyien ismertük, megéltük, meglehe-

tõs keserûséggel és haraggal tekintünk vissza arra a korra, amelyben élnünk kellett. A rendszerváltás után két irányba mozdult el a magyar társadalom, egyrészt a liberális nosztalgiák erõsödtek fel, másrészt pedig a konzervativizmus. Azt gondolom, hogy a keresztény szellemiség a kettõ között helyezkedik el. A magyar társadalomban – és állítom, hogy az európai társadalmak jó részében is – a szekularizáció, a laicizálódás korában igen erõs és káros a média hatása. Az olykor villámgyors és számunkra kedvezõtlen társadalmi változások ellenére azonban létezik egy mag, amelyik az elõbb említett krisztusi megbízás, a galileai üzenet szellemében él. Ráadásképpen még ma is tagadhatatlan a jog keresztény értékrendje.

Hiába hagyta ki anno az Európai Unió alkotmánytervezetébõl a keresztény értékekre való hivatkozást, egyrészt implicite, tehát a sorok között számtalan vonatkozásban benne van, másrészt pedig a történelem bizonyította, hogy azok a korok, amelyek alapvetõen csípõbõl tüzelve tagadták a keresztény értékrendet, nem voltak életképesek. Határozott meggyõzõdésem, bár lehet, hogy társadalomban a létszámot tekintve kevesebben vannak azok, akik igénylik ezen értékrend fenntartását, továbbfejlesztését, az ebben való gondolkodást, mégis létezik ez a közösség. És a történelem során nagy dolgokat álláspontom szerint mindig a kevesek vittek végbe.

Nálunk is minden évfolyamnak megvan az a magja, és ez nem éppen csak kétszámjegyû mag, hanem legalább a Kar egyharmada, ahol az, amit megpróbálunk keresztény értékként továbbadni, valahogyan, valamilyen mértékig beépül a hallgatók gondolkodásába. Talán õk már ezt fogják elõírni gye-

rekeiknek, ezt fogják továbbadni munkájukban, környezetükben.

– Hogyan értékeli az elmúlt esztendõket, és hogyan képzeli el a jövõt, milyen irányokba kell tovább fejlõdni?

– Hiszek benne, hogy valami megfogant.

Persze kevesen vagyunk. Kevesen vagyunk, nagyon nehéz volt a tanári kar öszszeállítása is, mert nem csak én, hanem minden kollégám ideológiai alapon tanulta a jogot, és hát ez bizony nagyon erõsen befolyásolta a gondolkodásunkat. Mert a matematika teljesen egzakt tudomány, de amit mondok egy-egy képlet vagy egyenlet mögé, annak lehet valamiféle keresztény értéktartalma. A jogban ezt sokkal nehezebb megtalálni, és szerintem ez az oktatók felelõssége. Ezért valamennyiünkön nagy felelõsség nyugszik.

Azt gondolom, hogy az elmúlt 10 esztendõ minden küzdelmével, minden kudarcával, minden sikertelenségével együtt is sikertörténet. Katolikus, tehát keresztény szellemiségû jogi kart sikerült alapítani, megelõzve a Károli Gáspár Református Egyetemet, amellyel egyébiránt nagyon jó kapcsolatban vagyunk. Sikertörténet, mert meggyõzõdésem, amint már említettem, hogy az innen kikerült hallgatók lelkébe, akármennyire távol is vannak már tõlünk, vagy majd eltávolodnak a késõbbiekben az életük során ettõl a szellemiségtõl, valami azért beépült, ami kitörölhetetlen. A feladatokat alapvetõen abban látom, hogy a tanári kart kell tovább erõsíteni.

Ha a tanár nem keresztény módon oktatja a tárgyait, ha nem kapcsolja össze azzal a történelmi folyamattal, ami 2000 éven keresztül Európában meghatározó volt, akkor lehet egyetemként még tovább mûködnünk,

de az már nem lesz katolikus egyetem. Ez az oktatókon múlik, ezért nagy a felelõsségünk, többek között nekem is, hogy a fiatal oktatók kiválasztásánál helyesen járjunk el, az itt diplomát szerzett fiatalok egyetemen tartásával olyan ifjú generációt gyûjtsünk össze, építsünk magunk köré, akik képesek lesznek majd nagynevû elõdeik vállára állva tovább vinni ezt a szellemiséget. Van egy olyan elképzelésem, hogy ha lejár a bírói megbízatásom a Pécsi Ítélõtábla elnökeként, akkor a gyakorlati pályával teljes mértékben felhagyok, és teljes erõmet az egyetemi oktatásnak szentelem majd.

A tapasztalatom az, hogy az elmúlt 10 évben az egyetemi élet az elsõ nagy lelkesedést követõen nagy hanyatláson ment keresztül. Az ember életében a románc után mindig következik a csalódás, és most a már többször emlegetett mag nagy felelõssége, hogy az egyetemi életet némileg aktivizálja, felpezsdítse. A kezdeti idõszakban voltak bálok, tanrenden kívüli elõadások, nagyon jól mûködött az angoloktól átvett tutorrendszer, amikor minden oktatónak volt 1015 hallgatója, akikkel közelebbi kapcsolatot alakított ki, volt egy színvonalas hallgatói újságunk. A lendület megtörése után most úgy látom, hogy valami megint elindult.

Vannak kisebb, kifejezetten keresztény közösségek a karon. A magas létszám ugyan nagy ellenhatást képez, Ortega y Gasset is megírta, hogy a tömegnek milyen sodróereje van, és hogy mennyire eltérítheti az embert a helyes útról. A kisebb létszám mindig jobb, de azért létezik egy mag, ha úgy tetszik, a bibliai mustármag, amelybõl az Egyház is kinõtt. Ezt határozottan, mindvégig láttam az eltelt tíz esztendõ alatt. Ez ad reményt.

Göre Gábor

„A zene túlságosan fontos ahhoz, hogy kizárólag csak profik mûveljék” E fenti gondolat jegyében született 2004 tavaszán a Lippay György Kör lelkes tagjai között az az elhatározás, hogy Karunkon a tánccsoport, színjátszó kör, tutor-rendszer, hitéleti tevékenység és még számos közösségi színtér mellett végre kamarazenekar is szervezõdjön. A cél tehát az volt, hogy klasszikus zenét játszó diákokból zenekar jöhessen létre.

Némi elszántság és aktív szervezés eredményeként 2004 õszén a zeneszeretõ egyetemista vonósokból és fúvósokból álló zenekar elkezdte mûködését, és a hagyományos kari karácsonyi ünnepségen már sikerrel bemutatkozhatott, melyet 2005-ben önálló est követett. Hamar kiderült: a heti rendsze-rességû próbák nem csak egy-egy fellépésre való szorgos felkészülést jelentenek, hanem egy roppant jó hangulatú, öszszetartó, vidám társaság alakult ki. A 2006. év fordulatot jelentett a zenekar életében.

Az eddigi nagyrészt vonósokból álló zene-

kar profilja módosult, immár a szimfonikus zenekarokhoz közelítõ fúvós szólamokkal is büszkélkedhet.

Egyetemünkön való szereplések mellett célunk, hogy további intézmények rendezvényein is megmutathassuk magunkat, amit indokolttá tesz az is, hogy a zenekar tagjai immár nem csak a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, hanem más egyetemek és fõiskolák hallgatói is. Voltunk már „születésnapi ajándék” is, egy rövid darabot adtunk elõ gyertyafénynél. A tavaszi szemeszterben elõreláthatólag két koncertünk is lesz. A Pázmány Szalon egyik elõadását fogjuk gazdagítani, májusban pedig a Vakok Intézetének Nádor-termében játszunk. Az eddigi repertoáron Bach, Mozart, Strauss, Rossini, Bartók, Csajkovszkij, Sibelius, Rameau, Heidrich, Farkas, Gluck, Corelli, Handel, Kókai mûvei szerepeltek, a lista azonban folyamatosan bõvül. A zenekar karmestere ELTE karvezetõ szakon végzett, koncert-

mestere Zeneakadémiát végzett hegedûmûvész, karunkon végzett ügyvédjelölt.

Az évközi, heti próbák mellett nyári tábort — melynek elsõ helyszíne Tata volt —, illetve egyéb közös programokat, kirándulásokat is szervezünk. Rendkívüli támogatást jelent számunkra, hogy a Kar számos munkatársának (az oktatóktól kezdve a könyvtár vezetõségén át a portaszolgálatig) jó szándékú segítõkészségét tapasztalhatjuk, hiszen anyagi támogatás nélkül mûködõ, „önkéntes” zenekarról van szó. Reméljük, hagyományt indíthatunk azzal is, hogy nyitottak vagyunk a folyamatos frissítésre, így gólyáktól kezdve doktoranduszokig minden vonós, fúvós kollégát örömmel várunk.

Ha kedvet érzel ahhoz, hogy játssz velünk, keresd meg bátran Gerencsér Balázst (0670-456-3467, bgerencser@jak.ppke.hu) vagy Király Éva Máriát (06-30-311-0039, ekiraly13@yahoo.com)!

Király Éva Mária

ötödik oldal

Érzelmek, Értékek, Jog Reflexiók A tévé ügyvédje c. mûsorra A Magyar Televízió „A tévé ügyvédje” címû mûsorának egy márciusi adása különösen felkeltethette minden joghallgató érdeklõdését. A témája a következõ kérdés volt: jár-e saját jogon kártérítés annak a sorsszerûen fogyatékos gyermeknek, aki orvosi mûhibának köszönheti megszületését? Juszt László vendége két ügyvéd: Ábrahám László és Erdõs György, valamint egy bíró: Lábady Tamás voltak. ségre méltó. Ez igaz is, azonban – döbbenetes Már ebbõl a rövid bevezetõbõl látható, hogy a módon – végig megkerülték azt az alapvetõ jotéma izgalmas, sok vitára adhat okot, így papgi kérdést, hogy a gyermeknek mi a kára, és rikás hangulatú mûsorra számíthattunk. Nem azt ki okozta. Lábady Tamás hiába próbálta is lett másként. A mûsor készítõi egy érzelkövetkezetes levezetéssel bizonyítani: a gyermekkel telített bevezetõ kisfilmmel indítotmek kártérítési igénye alaptalan, a mûsorvezetak: két család mesél arról, milyen nehéz nekik tõ és az ügyvédek ellenálltak. Az egyik ügyvéd fogyatékkal élõ gyermekükkel élni, és milyen közelebbi részletezés nélkül a „tételes jogra” rossz magának a gyermeknek is. Ezután a hivatkozott, sõt, még ki is oktatta az Ítélõtábmeghívott két ügyvéd ecseteli – és fogja még la elnökét: „A tételes jogszabályok helyett az ecsetelni egész idõ alatt – ugyanezt. ítéletbe fikciókat beépíteni nem lehet. Erkölcsi Ami az ügy jogi vonatkozásait illeti, érdemes normákat sem.” ezeket röviden összefoglalni. A Legfelsõbb BíA mûsorvezetõ pedig, miután látta, hogy a loróság egyik háromtagú tanácsa három konkrét gika és a jog ellene szól, alattomos módon ügyben kimondta: „A fogyatékossággal szüleLábady Tamás feleségének szegezte a kérdést: tett gyermek saját jogon igényelhet kártérítést, „Ha Önnek adatna – Isten ne adja – egy ilyen ha a kórház alkalmazottainak hibás, vagy elmaunoka, akkor mit csinálna?” Vagyis a nõi érzelradt tájékoztatása miatt a szülõ nem élhetett a mekre és együttérzésre apellált, hátha az majd terhesség-megszakítással kapcsolatban a jogenyhíti a férj bíró szigorú logikáját. A válasz szabály által biztosított jogával, és a gyermekazonban annyira megdöbbentette, hogy szónek ennek következményeként sérülnek az élethoz sem jutott utána: „Szeretném.” Ez a szó, hez, emberi méltósághoz, a legmagasabb szintû amely a legtöbbet fejezi ki, amit ember embertesti és lelki egészséghez fûzõdõ alkotmányos nek adhat, nem felelt meg neki, és mintha nem jogai.” (BH 2005. 394). A Pécsi Ítélõtábla Polgáis kapott volna választ, újra megkérdezte: „Ön ri Kollégiuma ezzel szemben úgy foglal állást: a mit csinálna?” gyermek nem jogosult kártérítésre, hiszen „káVégül kibújt a szög a zsákból. Lábady bíró rámura” csupán az, hogy él – ezt pedig polgári jogitatott a lényegre: „A gyermek személyében azért lag kárnak nem lehet tekinteni. „A kárszámítás érvényesít kártérítési igényt, mert megszületett.” ugyanis minden esetben egy összehasonlításon Márpedig, szólt, „senkinek sincs joga, hogy a saalapszik. A kártérítési jog logikája szerint a káját halálát kérje.” Valójában ez a probléma lényerosultat a kártérítéssel olyan helyzetbe kell hozge. A gyermek azt senkin sem kérheti számon, ni, mintha a károkozás egyáltalában nem követhogy fogyatékos, csak azt, hogy él, és nem ölték kezett volna be. Márpedig a kárszámításnak e meg magzatként. Szomorú, hogy ezt sem az ügylegitim módja az adott ügyben azt követelné, védek, sem a mûsorvezetõ nem értették meg, és hogy a bíróság egy értékbeli összehasonlítást al„dogmatizálással” vádolták meg a bírót. kalmazzon a károsodott élet és a nemlét között.

A mûsorvezetõ és az ügyvédek felháborodása és Ez pedig lehetetlen: filozófiailag is, matematiagressziója nem ismert határt. Egymást túlkiakailag is és jogilag is abszurd.” [A Pécsi Ítélõtábbálva „érveltek”: „Magzatot nem lehet megölni, la Polgári Kollégiumának 1/2006 (VI. 2.) sz. kolcsak embert!” „Az orvos belekényszeríti a gyerlégiumi véleménye]. meket egy ilyen létbe, amely ellentétben áll az Érdekes, hogy a mûsorban errõl a konkrét joAlkotmányban elõírtaknak.” „A gyermek azt gi kérdésrõl nagyon kevés szó esett. Az ügyvéfogja kérdezni: »Anyukám, miért jöttem a világdek hivatkoztak az orvos súlyos mûhibájára, ra? Engem mindenki csúfol! Én nem tudok telvalamint arra, hogy a gyermek anyagi segít-

A Minõségbiztosítási Bizottság vizsgálata Értékel a tanár és a diák Karunk Minõségbiztosítási Bizottsága felmérést végzett, amelybe bevonta mind az egyetem hallgatóit, mind pedig az oktatókat.

A vizsgálat fõként az elõadásokat célozta, illetve azt, hogy miként ítélik meg ezek szervezettsgét és színvonalát az elõadók, illetve a diákok.

A felmérés úgynevezett „önértékelés” részében oktatóink kaptak feladatot. Az elsõ kérdés („Biztosított-e, hogy az elõadásokat a tárgyfelelõsök tartsák?”) még nem jelentett nehézséget. Az elõadásokat általában a tárgyjegyzõk tartják, lelkiismeretesen, még akár betegen is, és arról is külön örömmel és megkönnyebbüléssel értesülhettünk, hogy az órák percre pontosan kezdõdnek és végzõdnek.

Az elõadás szervezettségét taglaló kérdésre azonban már széles skálán mozogtak a válaszok. Volt, aki a technikai hiányosságokat hozta fel („üdvös lenne, ha az emelvény kevésbé recsegne, hasznos volna egy, az asztalra helyezhetõ, nyugati egyetemeken használatos

hatodik oldal

elõadópult beszerzése, és fontos lenne, hogy minden alkalommal rendelkezésre álljon egy filctoll, amivel valóban lehet a táblára írni – az elõadóban több héten keresztül filc helyett két kréta volt gondosan a tábla alá helyezve a hallgatók nem kis derültségére”). Megint mások az elõadások összhangját hiányolták.

A hallgatók véleményérõl a tanszékek általában nem tudtak visszajelzést adni (Rendelkeznek-e információval a hallgatók elégedettségérõl?), mivel nem végeznek felméréseket ilyen témában, de leszûrhetõ az általános vélemény, hogy a diák, mivel a „minden megszerezhetõ netrõl” - korszakot éljük, nem igazán kíváncsi a könyvek puszta reprodukálására az elõadásokon, és elõadóink ezen elvárásokhoz igyekeznek igazítani az órák tematikáját. Ugyanakkor ennek ellenkezõjérõl, vagyis a hallgatók felkészültségérõl már elég éles vélemények láttak napvilágot.

A Közgazdaságtudományi Intézet a diákok osztási és szorzási képességeit hiányolta, a Jogbölcseleti Tanszék pedig egész egyszerûen az alapvetõ mûveltséget, amelyet a „média-for-

jes életet élni!« Az anya pedig ezt fogja válaszolni: »Hát, nem közölték velem.« ÉS EZ EGY HELYES VÁLASZ.” (Vagyis az ügyvéd szerint az a helyes, ha a szülõ gyermeke szemébe néz, és azt mondja: ne haragudj, ha tudtam volna, hogy nincs kezed, kikapartattalak volna.)

Az ügyvédek és a mûsorvezetõ tehát féreérthetetlenül közölték: a gyermek élete erkölcsileg és anyagilag is károsult, „szörnyû”, az Alkotmánynyal ellentétes (!) tudniillik neki is joga lenne a legmagasabb testi-lelki egészségre, tehát jobb lett volna neki, ha meg sem születik.

Aki pedig lehetõvé teszi, hogy mégis a világra jöjjön, az az õ – meg nem születéshez való – jogát sérti, és ezzel kárt okoz. Egy másodpercig fel sem merült bennük, hogy egy fogyatékkal élõ is élhet boldog, értékes életet, és hogy ennek esélyétõl õt megfosztani nem lehet.

Emellett az erkölcsi felfogás mellett – ami akaratlanul is a „halál civilizációja” kifejezést juttatja eszünkbe – eltörpül az a kisstílûség, ahogy a Pécsi Ítélõtábla Polgári Kollégiumát és elnökét azzal vádolták, hogy külföldi legfelsõbb bírósági ítéletekre és mértékadó jogirodalmi véleményekre (Dósa Ágnes, Jobbágyi Gábor) is figyelemmel volt.

Nem biztos azonban, hogy minden szempontból neheztelni kellene a gyermek kártérítési igénye mellett kardoskodókra. Õk elsõsorban a végül megszületett, fogyatékos gyermek érdekét tartják szem elõtt, az õ életét szeretnék megkönnyíteni. Ám eközben egyrészt elrugaszkodnak a tételes jogtól (amennyiben egy életet kárnak tekintenek), másrészt olyan, erkölcsileg vitatható érveket is felhoznak, hogy „a magzat nem ember”, és hogy „a fogyatékkal élõ nem élhet boldog életet.” A jó élet és a kényelmes élet ugyanis nem ugyanaz.

A mûsorvezetõ záró gondolatát idézve: „Én mindig abban bízom, hogy elõbb-utóbb a jog és az igazságérzet találkozik.” Az igazságérzet és a jogtudat fejlesztésében épp egy ilyen televízió-mûsornak lehet kiemelkedõ szerepe. Ezt a funkcióját azonban csupán akkor töltheti be, ha a jogra koncentrál, és nem puszta hangulatkeltéssel akarja a társadalmat a bíróságok ellen hangolni.

Végül a konkrét adást akár eredményesnek is tekinthetjük. Akik elfogadják az életet feltétlen értékként, és ismerik a kártérítési jog alapelveit, tudják: az erkölcsi és a szakmai fölény egyértelmû volt. Akik pedig a magzat halálát preferálják fogyatékos életével szemben, még jobban neheztelnek majd a bírákra.

Boronkay Miklós rásvidékrõl származó” tapasztalat és élményvilág rossz hatásának számlájára írnak.

De! Ne felejtsük el: a hallgatók is értékeltek.

Természetesen az anonimitás és önkéntesség védõ-óvó csillagzata alatt. A legaktívabbak – mint általában – az elsõ évfolyamos diákok voltak. Hiába, „nekik még vannak illúzióik…” (idézet a Minõségbiztosítási Bizottság jelentésébõl).

A hallgatók összesen 51 oktatót értékelhettek 1tõl 5-ig terjedõ számokkal. A minõsítés az elõadása érthetõségére, tartalmára, érdekességére és a szakmai felkészültségre vonatkozott.

Az oktatókra leadott összesített átlag, amely egyfajta „kari átlagnak” is betudható, 4,24 lett.

A feltett kérdésekbõl az elõadás érdekességét értékelték a legkritikusabban a felmérésben résztvevõk. Itt az átlag 3,98 lett (ami azért nem tekinthetõ vészesnek). És a legmagasabbra – oktatóink nagy megkönnyebbülésére – az elõadók felkészültségét értékelték, 4,65-ös átlaggal. És hogy végül mit tanulhatunk a felmérésbõl?

Talán pont azt, hogy van még mit tanulnunk.

Mindenkinek, minden szinten…

Ablonczy Zsuzsanna

Március 15-e a Dunán Avagy: hazafias sörözés és „zsírosdeszka” ellenszélben

Jó szokásokat meg kell tartani, ami pedig már-már hagyomány számba megy, azt aztán egyenesen vétek kihagyni az évi program-repertoárból. Így van ez a már sokadszorra

(idén Mikuska Zotán IV. éves hallgató szervezésében) megrendezésre került március tizenötödikei hajókirándulással is.

Indulás kis késéssel (még belefér), érkezés kis késéssel (ki érzékeli azt már a végén?).

Az idõ jó, a Duna szép, a sör hideg, a zsíros kenyér sós. Ideális ünnepi hangulatunkkal és kiránduláshoz illõ enni-innivalónkkal felvértezve elindultunk Visegrád felé. Utazásunkat sok zászló, kreatív fürdõzõ hajléktalanok és a tavasz elsõ napsugarait élvezõ párok szegélyezték. Mi azonban tántoríthatatlanul haladtunk célunk, a „visegrádi gyorsított tempójú, késõ van, indulunk vissza, ezért másfél óra alatt egyetek igyatok fedezzétek fel a nevezetességeket”-típusú városnézés felé.

A bátrabbak „mostmár akkor is meleg van!”-lendülettel hõsiesen állták ki a hajó

orrában a lágy tavaszi fuvallatokat, ám mikor már az utolsó akcióhõsnek is kezdett elfagyni az orra, Horváth Attila tanár úr mentõcsónakként kínált elõadása, és a benne elhangzó történelmi viccek mindenkit felmelegítettek.

A visegrádi pihenõ után hazafelé úton, a hangulat tetõfokán még a zsebrádió is elõkerült, tájékozandó a pesti koraesti programlehetõségekrõl (kinek melyik összecsapás helyszíne esik közel ugyebár). A szerencsés megérkezés után („A hajóról való távozás után a testi épségért garanciát nem vállalunk”) pedig mindenki egy kellemes ünnepi kikapcsolódással a háta mögött léphetett újra szárazföldre. És aki lemaradt? Folytatása következik jövõre, ugyanekkor, ugyanitt…

Ablonczy Zsuzsanna

Illetlen és szokatlan gondolatok estje Karunkon járt Pokol Béla jogászprofesszor „A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé… ” – jelenti ki Alkotmányunk már rögtön az elején. [2. § (2) bek.] Azonban azt, hogy mindez mit jelent és milyen következménnyel jár, már nem a nép, hanem egy arisztokratikus testület, az Alkotmánybíróság hivatott kimondani. Hiszen Magyarországon az Alkotmánybíróság az Alkotmány utolsó és egyben megfellebbezhetetlen értelmezõje [Abtv. 27. § (1) bek.]. És aki egy szöveget megfellebbezhetetlenül értelmezhet, valójában a tényleges jelentését adja meg.

A hermeneutika elméleti igazsága ez. Az Alkotmány és az Alkotmánybíróság vonatkozásában viszont mindez nem pusztán elméleti jellegû probléma. Ha ugyanis Magyarországon a nép a hatalom forrása, és e nép „a népszuverenitást választott képviselõi útján, valamint közvetlenül gyakorolja” [Alkotmány 2. § (2) bek.], illetve ha alkotmányozni, azaz a régi Alkotmánynak új jelentést adni vagy egy teljesen új szöveget elfogadni, a demokratikusan választott Országgyûlés jogosult [Alkotmány 19. § (3) bek.], akkor mit kezdjünk az Alkotmánybíróság alkotmányértelmezõ szerepével? Mert hát ha az Alkotmánybíróság az Alkotmányt nem pusztán értelmezi, de átértelmezései révén jelentését is megadja, nemde arra a fájdalmas végkövetkeztetésre kell jutnunk, hogy igazából nem is a parlament, hanem az Alkotmánybíróság a valódi alkotmányozó hatalom Magyarországon? Válaszunk tömör: de.

Illetlen és szokatlan gondolatok ezek. Illetlenek, mert az AB egész tevékenysége a pompa és kritikátlanság megnyugtató légkörében zajlik. (Hans Vorländer drezdai professzor egyenesen szakrális mutatványról beszél az AB-k nyilvános határozathozatalai kapcsán, s valóban: a pompás ruhákba bújt bírákat titkos és mitikus tisztelet övezi.) És szokatlanok is, hiszen minden joghallgató évente többször, több tantárgy keretében is végighallgathatja, hogy az Alkotmánybíróság az alkotmányosság és a jogállamiság (meg számos más csudajó dolog) záloga, ami nélkül itt most nem részletezendõ hatalmas nagy baj következne be.

Tapasztalatból tudhatjuk, hogy csak kevesen mernek illetlenek és szokatlanok lenni.

Ezen kevesek közé tartozik Pokol Béla, aki március 7-én este – hallgatói meghívásra – Karunk Jogbölcseleti Tanszékére látogatott.

A téma az Alkotmánybíróság volt. Meg a rendszerváltás. Varga Csaba Tanár Úr vezetésével ugyanis immár a harmadik félévet kezdi meg egy összeszokott és érdeklõdõ hallgatói kör, akik az illetlenség és szokatlanság tudatos vállalásával kívánják jogálla-

miként deklarált átmenetünket értékelni.

Márpedig ebben a jogállami átmenetben az AB – saját maga által is bevallottan – központi szerepet játszott.

Pokol Béla legelõször – még a hazai intézmény hiányában, mintegy elméleti érdekességként – 1989-ben kritizálta az alkotmánybíráskodást, pontosabban az alkotmánybíróságok azon gyakorlatát, miszerint a testületek az Alkotmányok fölé projektálnak olyan innen-onnan összeszedett, dogmatikailag nem letisztult ún. alapjogokat, amelyeket az alkotmányokba „belevezetve”, onnan aztán mintegy „kiolvashatnak”. Ennek révén viszont a jog hagyományos rétegzõdéseit és rendszerét zavarják meg. Pokol szerint a jog az alkotmányos, a jog- és jogági elvekbõl, a törvényi és rendeleti szabályokból, a bírói esetjogból és az ezeknek fogalmi összetartást biztosító jogdogmatikából áll. A morálisan akár igazolható alapjogok ebben a rendszerben diszharmóniát és dehierarchizálást eredményeznek, hiszen az AB-k minden elõzetes dogmatika nélkül, mintegy „hasból” vezetgethetik le õket.

Kilényi Géza vagy Schmidt Péter szintén ezt az „értelmezési aktivizmust” bírálta – tán nem mellékes, hogy a legelsõ csapatból õk ketten voltak valóban alkotmányjogászok.

Más kérdés, hogy ez a „szövegcentrikus” nézet pozitivista irányból bírálja az Alkotmánybíróságot, mondván: morális elvekkel – a la Dworkin – felhígítják a mi szép és jó textusainkat. Van azonban egy másik kritikai lehetõség is (és a meghívott elõadó valamint a részvevõk ezt sem mulasztották el), amely nem a moralitást, hanem annak hiányát, nem a túl szárnyaló gondolkodást, hanem pont a szûklátókörûséget kéri számon a taláros testületen.

Amikor ugyanis az elsõ Alkotmánybíróság például elutasította annak felvetését, hogy a kommunizmus idején elkövetett bûncselekmények esetében az elévülési idõ nyugodjék – és így 1990 után ezen cselekmények újra meg- és elítélhetõk legyenek –, nem hinném, hogy holmi moralitás vezette a bírákat. Nem, egysze-

rûen képtelennek bizonyultak felismerni a jog szerepét, amely nem bunkóként lebeg felettünk, hogy természetes vágyainkat és akaratunkat elnyomja, hiszen értelemmel csak olyan jog bírhat, amely a mindenkori nép mindenkori elvárásainak felel meg, s azokhoz szolgál eszközként. Deformált és hasztalan (sõt: káros) az a jog, amely maga akar célt szabni. Mivel a jog egy kognitíve nyitott, de normatíve zárt társadalmi részrendszer, eleve értelmetlen azt feltételeznünk, hogy van olyan jog, amelynek olyan saját céljai lehetnének, amelyeket ha megfelelõen okos alkotmánybírák megfelelõen nagy nagyító alatt vizslatnak, felismerhetnek. Helytelen koncepció az, amely azt vallja, hogy a társadalom feladata a jogot szolgálni, hogy a jog nem általunk és értünk, hanem tõlünk függetlenül egzisztál, s mi szegény szerencsétlen jogkövetõk – ha nem akarunk buták maradni – csak felismerhetjük az eleve adott jogot. Az AB ilyen Isten adta adottságként kezelte a jogállamiság fogalmát: mintha megfogható, megtapintható tárgyi valóságról lenne esetében szó. (Tényleg, milyen ez a jogállamiság? Nagy, kicsi? Hosszú, rövid?

Puha, kemény? Nem tudhatjuk, ugyanis még senki sem pakolta ki az asztalra…)

Lássuk viszont be, egy egészséges társadalom – amint arra Carl Schmitt is rámutatott – nem a jog által létezik: az csak keretet ad neki és eszközöket, melyekkel céljait a leghatékonyabban elérheti.

Egy rendszerváltás idején hitvány és kártékony tehát az a jog, amely nem a valódi rendszerváltást (értsd: az igazságszolgáltatást és a reprivatizációt) szolgálja.

Pokol Béla elõadásában és az azt követõ kötetlen beszélgetésben ezen kritikai szempontok mind megjelenhettek, s a jogászprofesszor néhol kulisszatitkok felvillantásával próbálta meg megválaszolni a miérteket. Jó, hogy a katolikus egyetem teret (és termet) biztosít az illetlenül szabad és szokatlanul értelmes gondolatoknak, kérdéseknek és válaszoknak.

Csak remélni tudjuk, hogy jogi életünket is egyszer majd ez a bátor kritikai látásmód fogja meghatározni a szokvány és (ál)illem posványa helyett.

De ehhez több Pokol Bélára, több Varga Csabára lenne szükség!

Techet Péter

hetedik oldal

Az ismeretlen hõs Ötven éve hunyt el Esterházy János

tes hirdetõje maradt a magyar-szlovák egymásra utaltságnak és sorsközösségnek. („Mi a szlovák népet… mindenkor testvérünknek tekintettük, és fogjuk tekinteni a jövõben is. Az ezeréves sorsközösség az Úristen mûve volt, és ezt a sorközösséget emberi erõ szét nem bonthatja.”)

Sohasem vált az államberendezkedést egyre inkább befolyásoló náci ideológia kiszolgálójává. (,,A mi jelünk a kereszt, nem pedig a horogkereszt.” – mondotta.) 1942. május 15én, egyedüli képviselõként nem szavazta meg a zsidók deportálásáról szóló 68-as számú törvényt, nyitraújlaki házában üldözött zsidókat bújtatott.

Tevékenységét a hatalom megelégelte, feljelentették, majd bíróság elé állították. 1944 karácsonyán Budapesten a nyilasok letartóztatták. A háború vége felé háborúellenes megnyilatkozásaiért a Gestapo is hajtóvadászatot indított ellene. Menekülve, bujkálva vészelte át a háború utolsó idõszakát.

A háború befejezése után szlovákiai magyar értelmiségiekkel együtt memorandumot készített, amelyben a csehszlovák hatóságok védelmét kérték a magyar lakosság kollektív jogfosztottsága miatt. Ezután Gustáv Husák belügyi megbízott letartóztatta, s átadta õt az NKVD pozsonyi rezidenseinek. Legközelebbi hozzátartozóit, feleségét, gyermekeit soha többé nem láthatta. A szovjet belügyi szervek 1945 júniusában Moszkvába hurcolták, ahol koholt váddal tíz év javító munkatáborra ítélték.

A Gulágok poklát megjáró Esterházy János a sarkkörön túl végzetes tüdõbetegséget kapott, egészségi állapota válságosra fordult.

Közben Pozsonyban 1947. szeptember 16-án – távollétében – a Csehszlovák Köztársaság felbomlasztásának és a fasizmus kiszolgálásá-

nak vádjával kötél általi halálra ítélte õt a Pozsonyi Szlovák Nemzeti Bíróság. A szovjetek a súlyos beteg Esterházyt 1949-ben szolgáltatták ki a csehszlovák szerveknek, akik a halálos ítéletet „kegyelembõl” életfogytiglanra változtatták. Súlyos egészségi állapota miatt egy ideig Pozsonyban kórházban kezelték és õrizték, ahol többen is szökésre próbálták rávenni. Esterházy János azonban elutasította ezt a lehetõséget, mondván, hogy nem tartja magát bûnösnek, nincs mi elõl elszöknie. Börtönébõl jövõ üzenetének tartalma ez volt: átadta magát Isten akaratának, szenvedéseit, életét felajánlotta a magyarság fölszabadulásáért.

Az ítéletmódosítás után végigjárta Csehszlovákia szinte valamennyi börtönét. Kegyelmet, könnyítést soha nem kapott, mivel „fogva tartása még nem érte el célját, politikai átnevelésének megvalósulását”. Életének utolsó napjaiban, súlyos betegségében kérte, szállítsák a nyitrai börtönbe, hogy szülõföldjén halhasson meg. Ezt a kérését is megtagadták. Csehszlovákia egyik legkegyetlenebb politikai börtönében, a morvaországi Mírov börtönkórházában halt meg, 1957. március 8-án, 12 évnyi, rabságban eltöltött súlyos szenvedés után. Halála után azonnal elhamvasztották, kiadatását ekkor sem engedélyezték, földi maradványainak hollétérõl máig is csupán bizonytalan információkkal rendelkezünk. Rehabilitációjára csak Oroszországban került sor, Szlovákiában máig hazaárulóként, fasiszta háborús bûnösként tartják számon.

G. B.

Zárásképp – egyfajta levezetésként – a hallgatóság megbeszélheti élményeit egymással,

és persze a résztvevõkkel egy pohár bor társaságában.

Ehhez képest kissé rendhagyóra sikeredett a március 21-i program a tánc jegyében.

A meghívott elõadó Kisteleky Károly egyetemi adjunktus (és táncmûvész) úr korántsem jogtörténeti témával rukkolt elõ. A közel másfél órásra nyúlt mûsor alatt a tánc fejlõdésének történetét követhették nyomon a lelkes nézõk mind elméletben, mind gyakorlatban. Volt itt minden a menüett-tõl kezdve, a tangón át a kubai vérpezsdítõ salsa ritmusokig. A hangulat tetõfokán pedig a nézõk is kipróbálhatták ritmusérzéküket a tanár úr segítségével.

Közben pedig csak szólt és szólt a zongora.

Most különösen szépen, ugyanis a régi Zimmermann zongora (amely Nyéky doktor úr nagylelkû adománya – a szerk.) végre megérdemelt pihenõjét töltheti, mivel megérkezett az új Vendl & Lung típusú darab. (külön köszönet érte Dékán Úrnak). És hogy mit tartogat a jövõ? Minden bizonynyal van még mit várni estérõl estére, és az a bizonyos „standing ovation” bizonyosan a késõbbiekben sem marad el…

Ablonczy Zsuzsanna

A közvélemény alig tud valamit a huszadik század egyik leginkább példamutató magyar történelmi személyiségérõl. Esterházy János 1901. március 14-én született, Nyitraújlakon, a mai Szlovákia területén. Középiskola után birtokaira vonult vissza gazdálkodni. Azok közé tartozott, akik nem akartak könnyen belenyugodni a trianoni döntésbe, ott találjuk a soproni népszavazást kiharcoló diákok között is.

1919-ben, a csehszlovák kormány által meghozott földreform és a kiszabott súlyos adóterhek következtében az Esterházy-család egzisztenciálisan is bizonytalan jövõ elébe nézett. Esterházy a család Magyarország területén maradt birtokaira költözés helyett mégis inkább a kisebbségi léthelyzetben maradást választotta. Itt az önvédelem lehetõségeit keresve került kapcsolatba a magyar kisebbség szervezõdõ politikai pártjainak vezetõivel. A szellemi és gazdasági kiszolgáltatottság végül a politikai pályára sodorta õt.

A mindig jó kedélyû, a cigányzenét és a vigasságot sem megvetõ gróf már fiatalon a szlovákiai magyarság pártok feletti összefogásának lehetõségeit kereste. Az 1935-ös parlamenti választásokon, Kassán nemzetgyûlési képviselõi mandátumot szerzett, ahol ellenzéki politikusként a magyar kisebbség érdekeinek következetes védelmezõje és a fennálló igazságtalan viszonyok kérlelhetetlen bírálója volt. 1936-ban a két magyar párt egyesülésekor az Egységes Magyar Párt ügyvezetõ elnökévé választották. Benes elnök a magyar párt számára kormányzati szerepet, neki pedig tárca nélküli miniszteri posztot ajánlott fel, õ azonban visszautasította az ajánlatot, mondván, elõbb a kormány tegyen érdemi változtatásokat kisebbségekkel szembeni politikájában.

Az 1938-ban, az elsõ bécsi döntés után, Kassa képviselõjeként a város átadásakor bejelentette, hogy a visszacsatolás ellenére Szlovákiában marad, az odaszakadt mintegy 6570 ezer magyarral vállalva sorsközösséget, bár Magyarországon felsõházi bársonyszék és miniszteri poszt várt volna rá. Egyetlen magyar képviselõként az önállóvá vált Szlovákia parlamentjében védelmébe vette az üldözött szlovákiai magyarokat, szlovákokat, cseheket és zsidókat. Mindvégig következe-

Pázmány Szalon Ováció tapsgép nélkül Igazi show-hangulat, reflektor, füttyszó, új zongora, taps-visszataps-vastaps, meghajlás egyszer, kétszer, sokszor. Mindenki örül. De! „Ne értsd félre!”

Vagyis Pázmány Szalon. Megint. Újra, ahogy megszoktuk már harmadik éve, és mégis más.

Aki eddig még nem tette volna tiszteletét Karunk kulturális gyöngyszemén, annak egy rövid tárgyismertetõ a Szalon-jelenségrõl: az est egy rövid köszöntõ után – amelyet rendszerint Horváth Attila tanár úr kivitelez – egy könnyed beszélgetéssel folytatódik, általában történelmi eseményekrõl és ehhez kapcsolódó zenei ínyencségekrõl, zongorajátékkal (köszönhetõen Szilasi Alex mûvész úr közremûködésének), na meg jó adag intellektussal és néha meghívott vendéggel fûszerezve.

Az est végén három zenei jellegû kérdés hangzik el, és a kérdést helyesen megválaszolók 1-1 üveg bort kapnak ajándékba a Szalon lelkes szervezõjétõl, Nyéky Boldizsártól.

nyolcadik oldal

Rólunk: Póker-arc és gulyásleves Bocs, hogy késtünk, de Erica nem találta a sálját – veszem ki nagy nehezen Rayna lihegéssel kísért mentegetõzését. Méltán neves egyetemünk már 2001 óta lát vendégül San Francisco-ból érkezõ diákokat. Ebben a félévben 21 fiatal koptatja szorgalmasan gyakorlóink lestrapált padjait. A vegyes irányultságú csoportból, két mérnök tanoncot, Rayna Garcia-t, és Erica Baptiste-t sikerült elkapnom, és angoltudásom legjavát beleadva szegeztem nekik néhány kérdést.

– Mit hallottatok Magyarországról, mielõtt úgy döntöttetek, hogy meglátogatjátok hazánkat?

– Erica: Nem túl sokat, de az elõzõ szemesztert itt töltött diákok a magyar nyelv nehézségérõl jócskán meséltek. A tanáraink az egyik órán vetítettek nekünk filmet a Várról, és a Dunáról.

– Hat hete laktok Pest belvárosában. Mi az, ami megnyerte a tetszésetek?

– Erica: Nagyon meg vagyunk elégedve a tömegközlekedéssel, sokkal gyorsabb és szétterjedtebb, mint San Francisco-ban.

– Rayna: Az én kedvencem a gulyásleves (nagyot nyel), imádom, már legalább ötször ettem, de még mindig nem unom. Nem tudok betelni az épületeitekkel sem, olyan szépek, díszesek, mindegyiknek egyénisége van. Nálunk a házak egyáltalán nem idézik a régi korokat.

– A magyarokról, mint emberekrõl, mi a véleményetek?

– Rayna: Hmm, nem fog tetszeni a válasz. (félénken Ericára pillant) – Kíváncsi vagyok rá!

– Rayna: Nem mondanám barátságosnak õket. Mindenütt azt az úgynevezett „póker-arcot” látom. Az emberek úgy ülnek az éttermekben, kávéházakban, akár egy múzeumban. Csak néznek maguk elé, nem mosolyognak, nem köszönnek. Az eladók a legridegebbek. Mintha teljesen mindegy lenne nekik, hogy vásárolok-e náluk.

– Ezek tényleg nem a legszívderítõbb tapasztalatok (bõszen bólogatva). Sajnos ezt én is érzékelem… Egy vidámabb téma: milyennek találjátok az itteni órákat? Hasznosnak tartjátok? Úgy tudom, amit itt teljesítetek, elfogadják odahaza.

– Erica: Igen, szerencsére elfogadják. Szerintem az órák igazán jók, és izgalmasak. A legjobbak a mérnök órák, mert azokon gyakran elmegyünk és megvizslatunk néhány épületet. A Parlament például az egyik kedvenc helyem. Kár, hogy a kerítés miatt nem lehet megnézni közelrõl. Van magyar nyelvóránk is (vigyorog), hát a nyelvetek az nem kis falat, de próbálunk megfelelni a követelményeknek. Már magyarul kérünk az üzletekben és az esetek 20%-ban meg is értik (nevet)… a kiejtésen még van mit javítani.

– Hallottam, volt egy hosszú szünetetek március 8-tól 18-ig. Merre néztetek körül?

– Rayna: Oh, rengeteg helyre el akartunk menni, végül Párizs, Róma és Velence mellett döntöttünk. A múlt hónapban voltunk Prágában, Bécsben, és valószínûleg Horvátországba és Lengyelországba is eljutunk.

– Hmm, Ti aztán világpolgárok vagytok. További kellemes idõtöltést nálunk és sok gulyáslevest!

- Rayna: Köszönöm. (Mondta magyarul egy bájos mosoly kíséretében… enyhe akcentussal.)

Horvátth Sarolta

Az Európai Jogelméleti Akadémián Beszélgetés Könczöl Miklóssal, karunk Jogbölcselet Tanszékének oktatójával Könczöl Miklós 2006 õszétõl tart jog-, és államelméleti szemináriumokat egyetemünk hallgatóinak. Summa cum laude végezte el a Pázmány jogi karát és kitüntetéssel a piliscsabai bölcsészkar ógörög, illetve latin szakát. Jelenleg a PPKE Bölcsészettudományi Karának Nyelv- és Irodalomtudományi Doktori Iskolájában végzõs hallgató.

– Tanár Úr, miért épp a latin és az ógörög szakot választotta a jog mellett, illetve honnan jön a tanári pálya iránti szeretete?

Európai Jogelméleti Akadémia. Milyen tapasztalatokat szerzett a Tanár Úr Belgiumban az Akadémián?

– Budapesten a Németh László Gimnáziumban érettségiztem, ahol latintanárom, Gloviczki Zoltán volt az, aki megszerettette velem mind a latin nyelvet, mind a tanári pályát. Ezért jelentkeztem latin szakra. Ami a jogot illeti: épp a minap került a kezembe az önéletrajz, amit annak idején a felvételire készítettem, és amiben azt írtam, hogy a jog mögötti filozófiai megfontolások vizsgálata vonz a jogi pálya felé. Az érdeklõdésem azt hiszem ilyen irányú is maradt, emiatt foglalkozom jog- és állambölcselettel.

– Az egész akkor kezdõdött, amikor a TDK dolgozatomat készítettem és Paksy Máté felhívta a figyelmemet a Fraternité Stanislas Kostka ösztöndíjára, melynek köszönhetõen egy évet tanulhattam az Európai Jogelméleti Akadémián, ahol korábban rajtam kívül már Tattay Szilárd is részt vett ezen a posztgraduális képzésen. Az ösztöndíjhoz a Faludi Ferenc Akadémia közvetítésével és segítségével jutottam hozzá, amit ezúton is szeretnék megköszönni. Az Európai Jogelméleti Akadémia két brüsszeli egyetem, a Facultés Universitaires Saint-Louis, és a Katholieke Universiteit Brussel, közös kezdeményezésébõl, 1989-ben jött létre. Alapító tanári karában szerepelt Varga Csaba professzor úr is.

A képzés angol és francia nyelven folyt, a végén pedig szakdolgozatot kellett készítenünk. Témavezetõm François Ost, az Akadémia egyik igazgatója volt, dolgozatom témája pedig a jövõ nemzedékek fogalmának vizsgálata volt.

– Érdemes-e nekünk ma olyan holt nyelvekkel foglalkoznunk, mint a latin és az ógörög?

– A holt nyelvek azért „halottak”, mert senki sem használja õket anyanyelveként. Ebbõl nem következik, hogy az e nyelveken született szövegeknek ne lenne mondanivalójuk a számunkra. Érdemesnek tehát legalább annyira érdemes velük foglalkoznunk, mint bármely élõ nyelvvel.

De talán a hasznosságról alkotott fogalmainkat sem árt átgondolnunk: európaiságunk záloga szerintem nem elsõdlegesen az euró használata, hanem közös kulturális gyökereink, melyeknek forrása az ógörög és a latin nyelv, kultúra.

– Nem adatik meg sokaknak, hogy olyan jelentõs intézményben tanulhassanak, mint az

– A jövõ nemzedékek és a környezetvédelem meglehetõsen távol esik a klasszika-filológiától. Honnan ez a „korszerû” téma?

– Elõször valóban azt hittem, hogy ez valami egészen új lesz. A témaválasztásban az motivált, hogy éppen akkor olvastam a hírt, hogy az Országgyûlés megfelelõ bizottságai vitára alkalmasnak találták a jövõ nemzedékek ombudsmanjáról szóló törvényjavaslatot. Saj-

nos, a kezdeményezés közben megfeneklett, de talán nem reménytelen az ügy. A kérdés aktualitása valóban nem vitás, de ha közelebbrõl megvizsgáljuk a környezet fogalmát, hamar kiderül, hogy itt nem csak a természetes környezet – sajnos egyre aktuálisabb – védelmérõl van szó. Hasonló fontossággal bír a kulturális környezet, ez pedig az élet rengeteg területét érinti – még a latintanítást is.

– Úgy hallottam, hogy egészen kiváló eredményekkel, summa cum laude végzett a Tanár Úr az Európai Jogelméleti Akadémián is, ráadásul évfolyamelsõként.

– Igen. Nem tagadom, hogy ez nagy büszkeség számomra, ugyanakkor érdekes tapasztalat is volt egy olyan képzésben részt venni, ahol rangsorolják a hallgatók teljesítményét. Az is nagy élmény volt, hogy a tizenhat évfolyamtársam szinte mindegyike más-más európai országból érkezett, de volt afrikai és kínai is köztünk. Szóval egyszerre találkoztam tizenhat emberrel, akiket mind érdekelt a jogbölcselet.

Ziegler László

kilencedik oldal

„Átvinni a zenét a túlsó partra” Beszélgetés Szilasi Alex zongoramûvésszel A tavasz elsõ szárnypróbálgatásait kihasználandó a koraesti órán egy piciny teraszos kávéházban kezdünk neki a meleg teának és a beszélgetésnek, az autók pedig csak jönnek és mennek, néha letámasztanak mellénk egy kerékpárt, a háttérbõl zongoraszó és cigarettafüst száll. Mint egy igazi párizsi szalonban…

– Mi a Pázmány Szalon lényege? Mit jelent a számodra?

– A szalon lényege olyan ismeretterjesztõ, zenét külön megszólító hangulat létrehozása, ahol a légkör nem olyan, mint egy elõadáson vagy egy koncerten, amit végig kell hallgatnunk, és utána hazamegyünk, hanem egy interaktív játék, amibe mindenki beleszólhat. És ezért már 7. féléve következetesen olyan témát választunk, amely történelmi eseményhez, például az 1848-49-es forradalomhoz és szabadságharchoz kapcsolódik. Miután a Pázmány Szalon két pilléren áll – ezek volnánk Horváth Atilla tanár úr és jómagam –, minden alkalommal igyekszünk megtartani ezt a tematikát: történelmi esemény vagy akár jogi kérdések felvonultatása, alátámasztva, a zenei háttérrel.

– Mi a közös és emelkedett „végsõ” cél? Miért indult tulajdonképpen ez a rendezvénysorozat?

– Az a cél, hogy mindenki számára kiderülhessen, hogy nem is olyan kínos zenét hallgatni csak tudni kell a módját, hogy mitõl élvezzük a komolyabb mûfajokat. A tematikai távlatokról pedig annyit, hogy az eddig kialakult vonulatot szeretnénk megtartani, vagyis mindig valamilyen történelmi hátteret veszünk alapul, amely köré fonódik a zene. Ezen kívül egyre szélesítjük a kört: különbözõ társmûvészeteket igyekszünk behozni. A múlt szemeszterben a képzõmûvészet kapott teret, idén pedig a táncra fektettük nagyobb hangsúlyt (nagy sikerrel – a szerk.)

– Milyennek találod a Pázmányos közönséget?

– Egyrészt nagyon lelkesnek, másrészt egyre felkészültebb közönségnek. A tõsgyökeres Pázmányos szalonlátogatók egyre nagyobb ismeretekkel rendelkeznek. És nagy örömmel tapasztalom, hogy az érdeklõdõk köre is egyre csak szélesedik.

– A kedvenc zeneszerzõd-kérdésre nyilván minden Szalon-látogató kórusban vágná rá, hogy tagadhatatlanul Chopin…

– Talán meglepõ lesz, de akit a legszívesebben hallgatok az Johann Sebastian Bach. Az igaz, hogy Chopin-mûveket játszom a legtöbbször és legszívesebben, de ha arra a bizonyos lakatlan szigetre kellene mennem – amit sohasem fogok tenni, mert eszem ágában sincs egyedül zongorázni egy pálmafa alatt (halvány mosoly) –, akkor oda biztos, hogy Bach-mûveket vinnék. Valahogy úgy van ez, mint a könyveknél. Ilyen helyre senki nem a kedvenc könyvét viszi, amit már rongyosra olvasott. Mindenki olyat keres, amit még felfedezhet magának.

– Milyen volt az elsõ találkozásod „Vele”?

– Nagyapám lakásában, aki zeneszerzõ és karnagy volt (Csenki Imre – a szerk.) találkoztam

elõször egy nagy Bösendorfer koncertzongorával. Megláttam ezt a 3 lábú csodát, és ettõl kezdve éjjel-nappal ott ültem és próbálkoztam kibontakozni. Gyakorlatilag beköltöztem a zongora alá. Ott is aludtam Ez akkor történt, mikor hétéves koromban elõször hazalátogattunk Magyarországra. Miután visszamentünk Olaszországba, a szomszéd nénihez jártam le gyakorolni, mert ott neki volt egyedül zongorája.

– Kik azok az elõdök vagy akár kortárs mûvészek, akik elõtt megemeled a kalapod?

– Mindenek elõtt a nagyapám és aztán persze azok a zongoristák, akiket sajnos már csak felvételrõl ismerhettem: Alfred Cortot és nagy példaképem Glenn Gould („G.G.”). Tanáraim közül Rados Ferenc, aki rajtam kívül azért egy Schiff Anndrást és Kocsis Zoltánt is felnevelt (nevet). Azt hiszem õ faragott igazán zongoristát belõlem.

– Melyik az az eredményed, legyen az akár díj akár egy vállveregetés, amelyikre a legbüszkébb vagy?

– Zeneiskolai évek alatt az elsõ sikerem egy házi Chopin-versenyen elért elsõ helyezés volt, amit számos más hasonló követett, és ezután már nem volt megállás (szerény mosoly). De amire talán a legbüszkébb vagyok, hogy az érettségi idején, a zeneakadémián adott koncertemet a finn televízió rögzítette, és ez lett Finnországban az év felvétele. Ez nagyon meglepett, mikor utólag évek múltán megtudtam, és nagy büszkeséggel töltött el. Ami most leginkább kitölti életem, és kvázi életmûnek is felfogható (szerény mosoly megint), Chopin öszszes mûvének felvételei, amelynek most a harmadik lemezénél tartunk. A cannes-i Midem fesztiválon volt a bemutató. Ami pedig külön melengeti a szívem, hogy egy olyan szintû Pleyel zongorán játszhatok, amin akár Chopin is szerezhette volna mûveit, ha nem távozik az élõk sorából olyan tragikusan korán...

- Úgy tudom, van némi szereped a most bemutatásra került Ópium – Egy elmebeteg nõ naplója címû filmben is…

– Igen, ez így van, de azért még a fõszerepet nem vállaltam el (megint mosoly…). Szász János, a film rendezõje Glenn Gould játékának felvételeit akarta a filmhez alapul venni, amelyek jogdíja eléggé megemelte volna a film költségvetését, ezért engem kért fel, hogy játsszam el a darabokat. Glenn Gould játékának viszont van egy sajátos sebessége, és ehhez a tempóhoz kellett igazítani a filmkockák ütemét is. Érdekes feladat volt, és nagyon élveztem a közös munkát Szász Jánossal, amelynek az eredménye az eredetileg tervezett hatperces betét helyett 25 perc lett. (És nem mellékesen nagyban hozzájárult a film a 38. Filmszemlén elért sikereihez. A filmben végzett hangmérnöki munká-

ért Sipos István, Manuel Laval és Matthias Schwab Arany Mikrofon-díjat nyert – a szerk.)

– És a zenei és filmes karrier közt még a könyvírásra is jut idõd...

– Hát valami ilyesmi. Mikor három év után visszajöttem Dél-Koreából, egy jól sikerült est után odajött hozzám egy kiadó képviselõje, és azt kérte, hogy a történeteket, amelyeket az este folyamán elmondtam a magyar zenei helyzettel kapcsolatban, foglaljam össze egy könyv formájában. Ennek a felkérésnek szívesen eleget tettem. Ebbõl született a Hogy van mûvészúr? címû könyv.

– Megéri? Ha nem jelentene megélhetési forrást, akkor is maradnál a mûvész pályánál?

– Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem kerültem még elém olyan probléma, hogy ezen el kelljen gondolkodnom, de biztos valami olyan állást keresnék, amiben legalább egy fél zongora ott van.

- Mit tanácsolnál a fejüket most zenészpályára adóknak? Érdemes kitartani? Legyen a bizonytalankodókból zongoramûvész vagy menjenek inkább a biztos pálya (pl. a jog…) felé?

– Legyen belõlük zongorista. Mindig is volt olyan idõszak, amikor a mûvészetek iránti érdeklõdés háttérbe szorult. Ez 25-30 évig tart, aztán újra berobban az érdeklõdés. Bach halála például még senkit nem érintett meg, ám utána egy lendülettel feltûnt Haydn, Mozart és Beethoven, és a zenei kultusz újra hullámhegyen volt a völgy helyett. Ám most is furcsa idõszakot élünk. De ennek ellenére – vagy pont ezért – érdemes folytatni, mert át kell menteni ezeket a kulturális hagyományokat az utókornak. Ugyanis lehet, hogy a világunk nagyon jól megvan, él és mûködik Mozart és Picasso nélkül. Ez így van, ha a világot, mint földgolyót tekintjük. Ám ha a világot, mint bennünket, érzõ embereket nézzük, azt kell mondanunk, hogy nem, mi nem vagyunk meg mûvészet nélkül. Akarnunk kell megõrizni és átvinni „õket” a túlsó partra…

Ablonczy Zsuzsanna

Meddig terjed az ember szabadsága?

Meddig terjed az ember szabadsága? Mennyire szólhat bele a jog az ember életébe és döntéseibe? Megváltoztathatjuk-e Isten által rendelt sorsunkat azzal, hogy mi döntünk halálunk idejérõl? Többek között ezeket a kérdéseket elemezte a Vetítõ Filmklub két vendége: Réz András filmesztéta és Koltay András, karunk oktatója. A kérdések a beszélgetés elõtt levetített Belsõ tenger címû spanyol film kapcsán merültek fel. A film egy fiatalkorában mozgásképtelenné vált férfi sorsát mutatja be, aki a méltóságteljes halált választotta a számára nem teljes élet helyett. Ez a probléma napjainkban egyre többször merül fel, és megosztja a közvéleményt. A két elõadó sem volt egy véleményen, Koltay tanár úr az élet védelmét tartotta elsõdlegesnek, míg Réz András a saját élet feletti korlátlan döntési szabadságot preferálta. Ha jobban belegondolunk a filmesztéta álláspontjába, rájövünk, hogy az ember nem gyakorolhat isteni hatalmat, hiszen ez beláthatatlan veszélyeket rejtene magában. Az estet a vendégek és a hallgatóság egy pohár bor mellett zárta. Köszönjük a szervezõknek, Ablonczy Zsuzsinak, Botta Áginak és Nyéky Boldizsárnak.

Mihalics Vivien, Magyar Zsófia

tizedik oldal

Requiem egy álomért…

Száz év és megszületik az utolsó magyar?

Mily õsi félelem uralkodik el egyesekben, amint meghallják: Szent Korona? Miért van ez? A kérdés helyénvalónak tûnik, de válaszok még sincsenek. Mai despiritualizált világunkban, számsorok vagyunk csupán díszes, fogyasztásunkat ábrázoló grafikonokkal. Arc nélküli, statisztikai képletek.

Egyiptomban I. Ehnaton (IV. Amenhotep, Kr. e.1355-37) – hogy megtörje a thébai papság hatalmát –, kísérletet tett az egyistenhit bevezetésére (Aton-kultusz, nap-, fényimádat). Halála után dombormûveinek és szobrainak arcát kivésték, szintúgy nevét tartalmazó cartouch-ait. Arc és név nélkül, elvesztve erejét, nem jelentett többé veszélyt.

Velünk is ezt tették. Két vesztes háborút követõen kollektivizáltak minket, sztahanovista mosolygós élmunkásokká, vidám kaszáló parasztokká. De nem volt elég a hódítóknak a test megtörése. Jól tudták, hogy amíg az emberek lelkében ég, vagy akárcsak parázslik a tûz, addig nem gyõzhetnek. És 1956ban meg is mutattuk: Igen! Mi magyarok vagyunk, bennünk ég az a tûz! …de vajon meddig? Mert a rendszer lassan, de biztosan ránk ereszkedett, akárcsak a hajnali köd. De 1989-ben leváltottuk az elnyomókat. Kérdem én: valóban? Formailag minden bizonnyal. A tartalom azonban nem változott. Továbbra is mutatók vagyunk, igaz, most már nem, mint termelõk, hanem mint fogyasztók. Saját szellemünkbõl lakmározunk. Új isteneink a plazmatévé és a turbódízel. Imáinkban olcsó benzinért és

magas pixelszámért könyörgünk. Hogy Ácsán Szumédhó, buddhista tanítót idézzem: így van ez.

Világnézetek jönnek, mennek. Ez az evolúció: körforgás. Mit számít, hogy kommunisták vagy kapitalisták vagyunk? Nem választhatunk, ki kell tölteni a férõhelyeket: lehetsz ellenálló, talpnyaló szolga, vagy kollaboráns.

Na és? Jutalmat úgysem kapsz érte, csak golyót, megvetést, hazug szeretetet.

A test és az anyag évezredét éljük. Elindultunk a lejtõn. Nem most, már régen! Mit lehet tenni? Térjünk vissza az édeni állapotokba – történeti alkotmányunk újjáélesztésével –, a Szent Korona hatalma alá! A válasz jó, de nem úgy, ahogy a legtöbben gondolnánk. A Szent Korona, mint közjogi jogi személy, minden hatalom forrása: túlhaladottá vált (?). A támadások azonban záporoznak ránk. Impérium Carpathia, sovinizmus, nacionalizmus, tarsolylemezes city-szittyák!

Az egész keleti metodológia leszûkíthetõ egyetlen szóra: tanúság. És az egész nyugati metodológia szintén leszûkíthetõ egyetlen szóra: analízis. Analizálva körbe-körbe jársz. A tanúsággal egyszerûen kijutsz a körbõl. Ne számoljunk, ne elemezzük alkotmányainkat, hogy mit szabad és mit nem, álljunk ellen a külföld nyomásának! Ne akarjuk megérteni, csak figyeljünk és tapasztaljunk. Ha nem is az oly távoli keletrõl, de biztosan keletebbrõl jöttünk, mint kerekre-hízott uniós példaképeink. Álljunk meg az idõ tört részére, csupán egy örökké-

való pillanatra, és érezzünk, higgyünk!

A Korona személy. Önálló, lélegzõ entitás.

Nem politikai világkép, amit a történelem útvesztõjében szedtünk magunkra (nem Szilveszter pápa küldte és nem is két darabból „kovácsolták” össze, ld. 2195/2006.

Korm. hat. 3. pont). Ez velünk jött, onnan…

Bennünk van. Egy hit, egy eszme, amely nem uralkodásra tör a világ ezen felén, hanem egy utolsó mentõöv, amibe belekapaszkodhatunk, és talán túlélhetjük az elkövetkezõket. Pártállástól függetlenül, mindenkit mellbe fog vágni a hamleti gondolat. Nem koponya, hanem sokkal inkább tükör lesz majd kezünkben. Lenni vagy nem lenni?

Higgyünk! Isten nem hiába teremtett minket a saját képmására. Bennünk van a tökéletesség egy apró morzsája, van arcunk és nevünk, de nem azért, hogy mások fölé emelkedjünk. Azért, hogy segíthessünk egymásnak. Az elmúlt ezer évben nálunk sokkal különb milliók-magyarok hozták meg névtelen áldozatukat a Hazáért és testvéreinkért a kereszténységben. Hittek abban, hogy nem élni, hanem jól, helyesen élni kell. És az ember ezt csak a leges-legbensõjében teheti meg. Van egy Szent Koronánk, egy manifesztálódott eszmeiség, dolgokban látó szemünknek. A legkönnyebb, ugyanakkor a legnehezebb dolgot kell megtennünk. Mély levegõt kell vennünk, hogy ez a kis szellõ felszíthassa a lelkünkben szunnyadó parazsat, hogy aztán átjárhassa dermedt tagjainkat a szent ihletettség, és elkezdhessünk azon dolgozni, hogy még egy millenniumot megérhessen a Haza, a magyarok, a Szent Korona.

Takács Gergely

A félelmetes Turul Napjainkban sûrûn felvetõdõ kérdés, hogy mit is jelent ez a ködbeveszõ jelkép, a turul. Mielõtt elkezdenénk boncolgatni az aktuális problémákat, mindenképpen érdemes megvizsgálni az eredetét.

A turulmadár a magyarság õsi jelképe, ami a totem-imádás korából származik. A kutatások arra utalnak, hogy nem sasról van szó, (ami egyébként a legtöbb európai nép õsi kultúrájában megtalálható), hanem kerecsensólyomról. Ez a madár sokban eltér a korábban említett állattól, már csak abban is, hogy fõ motívuma nem a ragadozó volta, hanem a vadász szerepe. A magyarság körében ez az állat a nemzet létét jelképezte, és már a honfoglalást megelõzõ idõkbõl is találtak bõségesen ábrázolásokat.

Késõbb egészült ki a karddal, amit a csõrében, vagy a karmai között viselt, amit a kutatók Szent István kardjaként azonosítanak.

Ennyit az õstörténetrõl, és neki is láthatunk az aktuális problémáknak. Sokan, sokszor hivatkoznak arra, hogy a Nyilaskeresztes Párt használta a turult, és úgymond ennek árnyékában követte el gaztetteit. Ez a megállapítás bizony erõsen sántít. Nem lehet azt kijelenteni, hogy egy nyilas sem viselt ilyen kitûzõt, vagy jelvényt, de az tény, hogy a párt szimbólumai között nem szerepelt. Évekig foglalkoztam a történelmi korral, de soha egy olyan kép, vagy dokumentum sem került a kezembe, amelyen a turul látható lett volna nyilas megmozduláson. Ezzel természetesen nem a nyilasokat szeretném menteni, hanem a jelképet.

A közelmúltban a legnagyobb port felkavart ügy mégis a budai turul-szobor volt. Ennek kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a köztereken felállítandó mûalkotásokat több bizottság is véleményezi (többek között a mûvészet és a városkép szemszögébõl), ha ezek a jóváhagyások megvannak, a Fõvárosi Közgyûlésnek már csak formai hozzájárulását kell adni, miután nem utasíthatja el, ha hibátlan az elsõként említett szakasz.

Esetünkben is hiányzik még ez a formalitás, ám nem szabad elfelejteni, hogy nagyon sok más emlékmû, szobor sem rendelkezik ezzel az engedéllyel. Többek között a turul közvetlen közelében lévõ, nem sokkal késõbb átadott Igazak Fala emlékmû sem bír jóváhagyással, mégsem szúrt szemet a hiányosság Demszky úrnak.

A politikus azzal érvelt, hogy a turul fasiszta jelkép, és mint ilyet kéne eltávolítani. Az állítólag jogi egyetemet végzett Demszky Gábor biztos régen találkozott már a Büntetõ Törvénykönyv nevezetû irománnyal, amely tételesen felsorolja a tiltott jelképeket (nyilaskereszt, horogkereszt, SS-jelvény, vörös csillag, sarló-kalapács).

Az sem elhanyagolható, hogy nem a XII. kerületi az egyetlen hazánkban, ugyanis nagyjából minden második-harmadik háborús emlékmûvet nemzeti madarunk díszíti, nem is beszélve a Várban található alkotásról…

Szerintem sokkal érdekesebb kérdés, hogy miért lehet szabadon venni, eladni, viselni sarló-kalapácsos, vörös csillagos, CCCP felirattal ellátott melegítõfelsõket…? Holott ezek valóban tiltott jelképek, ráadásul az ezek nevében elkövetett emberiség ellenes bûncselekmények még magasabb számra is rúgnak, mint a náci rezsim bûnei. Ettõl persze nem lesz kisebb a szélsõjobboldali lajstrom, de nem árt felidézni az ellenpárját sem… Így, aki legközelebb a turul ellen szól, az tájékozódjon megfelelõen, és vegye észre a mások lelkivilágát zaklató kommunista jelképeket is.

Pozsgay-Szabó Péter

tizenegyedik oldal

Egy õsi múzsa „Ki megy majd le azon az árnyékos berken És idézi meg a lelkeket ott És köt egy szalagot azokra a védõ karokra Ez év tavaszán?”

Igen tavasz. Végre tavasz. Nyilván minden évszaknak megvan a maga szépsége, de azért ritka, hogy valaki kedvenc évszakának a telet jelölje meg. Nem volt ugyan most hideg vagy lucskos, de szürke és halott bizonyosan. Nem tudom, más hogy van vele: számomra a tavasz olyan, mintha egy hosszú ideig benntartott lélegzet után végre újra beszívhatnám mélyen, nagyon mélyen a friss levegõt. Talán itt a városban kevésbé érzi az ember, de ilyenkor, a tavasz és tél törékeny határán (hisz nemrég újra beköszöntött a hideg, legyen bár április eleje) érzi meg az ember: valami különös módon mûködik lelke együtt a természettel, száll együtt misztikus szellemeivel, lesz tanúja Isten csodatételének, ahogyan a halott természetet újraéleszti. Érzéseihez pedig ösztönösen keresi a megfelelõ aláfestést. És itt jön a bibi, mert ha bekapcsoljuk a rádiót, az ottani szövegek ugyan nem sok misztikumot hagynak maguk után. Ekkor van szükség Loreena McKennitt szavaira – mint például a fent szereplõ idézetben. Hogy ki ez a nõ? Manitobán, Kanadában nõtt fel, saját szavaival élve „vidéki gyerekkort” élt meg. Állatorvos akart lenni, fiókjában kivágásokat õriz ételekrõl, táplálkozásról, bábokról; szeret kertészkedni, magát pedig alapból visszahúzódó embernek tekinti.

Ja igen… mellesleg saját lemez kiadóval (Quinlan Road), 13 millió eladott lemezzel, 11 díjjal, 4 jótékony alapítvánnyal és immár kilencedik albumával büszkélkedhet. Hiszi a piszi a nyavalyás mindenit, hogy ez a nõ az, akinek kiadja magát. Pedig hát mégis annak kell len-

tizenkettedik oldal

nie. Ugyanis ha berakjuk bármelyik CD-jét, nem találkozunk mással, mint bódítóan gyönyörû zenével. Mibõl is áll ez (avagy a McKennitt-zene alapanyagai)?

• Végy egy õsi kelta hangzást: ezt érd el a legkülönfélébb hangszerekkel: sípokkal, lantokkal, hárfákkal és amilyen zeneszerszámot még a hagyomány átörökített.

• Tegyél hozzá egy „ütõs” szöveget: na ne rohanj rögtön a Black Eyed Peas szövegszerzõihez (bár ha mégis, legalább más okból és hangulat szerint kisbaltával). Inkább fordulj Shakespeare-hez (pl. „Prospero’s Speech”), VIII. Henrik angol királyhoz („Greensleeves”), kelta népdalokhoz (pl. „Cé Hé Mise Le Ulaingt?”), vagy mondjuk versnek beillõ saját szerzeményeidhez (pl. „All Souls Night”).

• Ezután pedig fûszerezd meg az egészet egy bársonyos, kissé fátyolos, de minden egyes hangzásában tiszta énekhanggal. És kész: Ez McKennitt kisasszony varázsa. Ha megnézzük bármelyik régi CD-jét (és itt most bátorkodok kivételesen nem egy, hanem három régi albumához nyúlni, melyek a kedvenceim közé tartoznak: „The Mask and Mirror”, „The Book of Secrets” és „The Visit”) elmondhatjuk, hogy a hangzás szinte megegyezik: az inspiráció jöhet Szicíliából, a Kaukázusból, Spanyolországból vagy Marokkóból, de a zenében mindig felfedezhetõ lesz az énekesnõ egyedisége. Ugyanis (és ezt akár kritikaként is megfogalmazhatnánk) ez a három CD alig különbözik egymástól. Prosperó beszéde kísértetiesen hasonlít Dante énekéhez, az „All Souls Night” a „Mummers’ Dance”-hez. Mégis nehéz beleunni, és ezért nem is lehet bármit felhozni McKennitt ellen. Azt az érzést kelti fel bennünk, amit általában a csak legsikeresebb és egyben legigényesebb írók tudnak: ez a stílus bûvölete. Vannak olyan írók, akiknek örülünk, hogy elolvastuk a

könyvét, és azzal a megelégedett érzéssel tesszük le, mint a villát egy jó kis vendéglõben: finom volt, jó volt, elég volt. De ha igazán megfog egy író, akkor kielégületlenül maradunk a könyv végén. Nem annyira a történet után, de a könyvben megfogalmazott hasonló érzések, írói képek, egyszóval: a stílus után epekedünk! Ilyen Loreena zenéje is.

Van benne valami megfogalmazhatatlan vonzás.

Nem pop, de dallamos, ritmikus és együtténeklõs. Folk, de nem esik bele a népieskedés csapdájába. Igényes, de soha nem lesz mesterkélt. Egységes, de nem unalmas. Ezt pedig nemigen sikerült másnak utána csinálnia. Végig tudjuk hallgatni élvezettel a CD-t bármennyiszer, utána akkor is várva várjuk majd, hogy kijöjjön az új mû, és ilyen legyen: pont ilyen, hogy ugyanezt az élvezetet nyújthassa. S lõn. Itt van. A címe „An Ancient Muse” és a tavalyi év legvégén jelent meg. Ez alkalommal a mongol és bizánci befolyás a túlnyomó. A megszokottból minden képviselteti magát: van ének nélküli, hangszerre koncentráló, csendes illetve dallamos és ritmusos szám is. Nincs se imázs, se stílusváltás.

Nincs kísérletezés vagy hangulattörés. Ezt sem fogják játszani a rádiók.

Azonban aki ismeri az elõadót, ez alkalommal is meg fogja venni az új mûvet – teszi ezt pedig azért, mert akárhol éljen, farmon vagy a város legbelsejében, Kanadában vagy Magyarországon, tudja: hosszú várakozás után ismét kapott egy új, kiérdemelt zenei aláfestést a tavasz.

Barát Zsófia

Asszony rózsákkal Árpád-házi Szent Erzsébet emlékezete „…e világ ködében úgy ragyogott fel, mint a hajnalcsillag.”

(Heisterbachi Caesarius) Amikor Árpád-házi Szent Erzsébetrõl olvastam, azon gondolkodtam, vajon mit jelent ma a „szent” szó? Mit jelent egy ilyen kifejezés az összemosott érzések és összekuszált gondolatok világában, ahol már semmi sem egyértelmû, ahol minden viszonylagos, és ahol a megfellebbezhetetlen igazságok kategóriája már nem létezik? Vajon jelent-e még egyáltalán valamit? Ha jobban körülnézünk, észrevesszük, hogy nem sokat. Az egyház tanításai süket fülekre találnak, az anyagi javak megszerzése társadalmunk életének egyedüli céljává kezd válni. Bár néhányan még tudják, mi szükséges ahhoz, hogy valakit szentté avassanak, ennek valódi értelmét, spirituális jelentõségét vajmi kevesen érzik át. Szent Erzsébet életét megismerve azonban rájövünk, hogy a tanítás idõtlen és nyolcszáz év távlatából sem veszített semmit a jelentõségébõl.

A történet egy asszonyról szól, aki nem hunyászkodott meg semmilyen földi szabály elõtt, akit csak az isteni tanítás és a szeretet törvénye vezérelt.

Erzsébet II. András és Merániai Gertrúd gyermekeként, 1207-ben született. Négyéves korában kezét Hermann thüringiai õrgrófnak ígérték, ezért már kisgyermekként elhagyta Magyarországot, hogy megtanulhassa új hazájának minden szokását. Hermann azonban nem sokkal késõbb, 19 éves korában elhunyt. Ekkor némi politikai huzavona után Lajos, Hermann testvére jegyezte el. Erzsébet a wartburgi udvarnál korán kitûnt különc viselkedésével, például rendszeresen megszakította játékait Isten iránti szeretetének jeléül, és nem volt hajlandó megtanulni a nõkre akkoriban jellemzõ, tipegõ járást sem. Leendõ anyósa, Zsófia szemében a leginkább elfogadhatatlan pedig az volt, hogy teljes természetességgel magával egyenrangúnak tekintett mindenkit, a legegyszerûbb embert is.

Személyisége az egész udvar megrökönyödését kiváltotta, és ha Lajos a korai házassággal nem szilárdítja meg helyzetét, valószínûleg haza kellett volna térnie Magyarországra. A házasságkötés azonban megtörtént. Lajos és Erzsébet szokatlan harmóniában éltek, de a férjnek azt is el kellett fogadnia, hogy Isten központi helyet foglal el felesége lelkében.

Gyakran elõfordult például, hogy Erzsébet éjszaka felkelt mellõle és a hideg padlóra feküdt, hogy az Úr szeretetéért egy idõre elhagyja közelségét. A férj azon sem csodálkozott, ha felesége egy falatot sem evett, mert éppen böjtölt, és azon sem, hogy ostorozta magát. Mellette állt akkor is, amikor az 1225ös éhínség idején kinyittatta a hombárokat és segített az éhezõkön. Pedig Erzsébet tettei olykor nemcsak az udvar embereit döbbentették meg. Jól példázza ezt az az eset, amikor Lajos távollétében befogadott egy leprás beteget, akit férje ágyába fektetett. Amikor Lajos

váratlanul hazatért és belépett a szobába, tulajdon ágyában pillantotta meg a megfeszített Krisztust. Kezdeti rosszallása elszállt, mert az úr „megnyitotta belsõ látásának szemét”.

Amikor Lajosnak hadba kellett vonulnia Itáliába, Erzsébet három éven át helyettesítette õt a grófság vezetésében. Abban az idõben nagy volt az éhezés, õ pedig ispotályt nyitott, ahol naponta száz szegény kapott ellátást.

Drága ruháit és ékszereit eladta, gyapjút szõtt a szegényeknek, gyermekágyas asszonyok mellett segédkezett és megadta az elhunytaknak a végtisztességet. Egy alkalommal Lajos bejelentette, hogy csatlakozik a keresztes hadakhoz. Felesége megérezte, hogy ez halálát fogja jelenteni.

Férjét Schmalkaldenig, a grófság határáig kísérte, de bánatát semmi sem tudta enyhíteni. A thüringiai lovasok egy év múlva hozták haza Lajos holttestét.

Erzsébet akkor is folytatta a jótékonykodást, amikor a grófság élén már sógora, Henrik állt.

Egyik alkalommal a gróf váratlanul tért haza a vadászatról és találkozott Erzsébettel, aki épp élelmet vitt a szegényeknek. Henrik feltartóztatta és kényszerítette, hogy átadja a kosarát, de csupán illatozó rózsákat talált benne, így megszégyenülve újra útjára bocsátotta az asszonyt.

(Ez a történet több változatban is létezik.) A virágok azóta Erzsébet szimbólumaivá lettek, így számos ábrázoláson rózsákkal láthatjuk.

A vár Lajos halálával üressé vált számára, sógorai, Henrik és Konrád pedig keményen bántak vele. Megfosztották vagyona kezelésétõl és férje birtokainak jövedelmétõl. Egy esõs, októberi napon gyermekeivel együtt elhagyta Wartburgot. Bár II. Frigyes császár megkérte a kezét, õ nem akart újabb házasságot kötni. Életében nagy szerepet játszott Marburgi Konrád, akit maga IX. Gergely pápa jelölt ki lelki atyjául, és akinek engedelmességi fogadalmat tett. 1228ban követte õt Marburgba, ahol Assisi Szent Ferenc harmadrendjének tagja lett, és ahol be-

tegápolóként dolgozott. Szállására fogadott egy vak és béna gyermeket, aki karjai között lehelte ki a lelkét. Apjának, II. Andrásnak hívására sem tért vissza Magyarországra. Amikor a magyar küldöttek rátaláltak, foltozott, szürke ruhájában egy rokka mellett ült.

Erzsébet mindössze huszonnégy éves volt, amikor befejezte földi életét. A legenda szerint lázas, öntudatlan állapotában halkan egy magyar dalt dúdolt: „Egy kismadár ült le mellém és olyan édesen dalolt, hogy kénytelen voltam vele együtt énekelni”.

1231. november 16-án, éjfél körül halt meg.

Marburgban temették el, és már négy évvel halála után, 1235-ben szentté avatták. Ünnepét 1670-ben vették fel a római naptárba, november 19-ére, temetése napjára. 1969-ben ünnepét viszszatették november 17-ére, halálának napjára.

Kultusza a XIII. századtól gyorsan terjedt Európában. Sorra építették a róla elnevezett templomokat, kórházakat, kápolnákat és kolostorokat. Ferenc József 1898. szeptember 17én felesége emlékére és Szent Erzsébet tiszteletére Erzsébet-rendet alapított.

A wartburgi vár Erzsébet-lakrésze, Moritz von Schwindt romantikus képei és számos elbeszélés õrzi emlékét. Idén születésének nyolcszázadik évfordulóját ünnepeljük.

Erzsébet nagysága személyisége szilárdságában és Isten iránti szeretetében rejlik. Abban, hogy bármirõl képes volt lemondani, hogy másokon segítsen és mindenkit önmagával egyenlõnek tekintett. A ma emberének is javára válna, ha figyelne rá, ha tudná, ki volt az az asszony, aki a festményeken, freskókon és ikonokon, egy kosár rózsával a kezében, tekintetét az égre emeli.

Borbás Dorottya

Ha a Duracell nyuszi kidõl…

Drága szüleim gyakran piszkálnak, hogy miért lóg folyton a fülemben a discman fülhallgatója, de mit tegyek, ha imádom a zenét?

Szenvedélyemnek azonban nem hódolhatok felelõtlenül!

Tudtátok, hogy hazánkban évente 2000 tonnányi használt elem keletkezik? Nem a legegészségesebb, ha az elem a discman-edbõl közvetlenül a konyhai szemetes alján landol. A benne lévõ lúg és sav ugyanis rövid idõ alatt feloldja a fémborítást, és így az elemben lévõ nehézfé-

tizennegyedik oldal

mek közvetlenül a talajba szivárognak, vagy a keletkezõ gáz a szemétégetõ kéményén keresztül a levegõbe kerül (pl. kéndioxid).

Tehát vagy kedvenc uborkás szendvicsedben látod viszont „zenedobozod” erõforrását, vagy éppen lábad töröd ki a savas esõ miatt síkos utakon… Persze mindenre van megoldás. A 109/2005. kormányrendelet bevezette a használt elemek és akkumulátorok visszavételi kötelezettségét, a begyûjtés megszervezését és finanszírozását pedig a gyártók

kötelességévé tette. Ez már becsülendõ, a mi feladatunk csak annyi, hogy a gyûjtõ pontokra szállítsuk kifáradt barátainkat. Karunk is büszkélkedhet egy ilyen zöld szörnyeteggel, az Aulában az információs pulttól balra dekkol. Érdemes közelebbrõl megismerkedni vele!

Aki pedig konténer fóbiával küzd, forduljon kezelõ orvosához, vagy használjon újratölthetõ elemet!

Horvátth Sarolta

Szárhegyi reménysugár A Csergõ házaspár az erdélyi Szárhegyen él, Gyergyószentmiklóstól néhány kilométerre. Életüket jó néhány éve arra tették fel, hogy két kislányuk mellett a környékbeli, rászoruló gyermeknek teremtsenek élhetõ otthont, nyújtsanak „szülõi” támaszt, és elindítsák õket az életben. A szárhegyi szeretetotthon az egyik tagja a Böjte Csaba ferences szerzetes által Erdély-szerte létrehozott, ma már 14 házat számláló gyermekvédelmi hálózatnak.

Csergõ József és Hajnalka 14, közelebbrõl és távolabbról származó bentlakó, valamint további 40 helybeli – napközis rendszerben bejáró – gyermekrõl gondoskodik nap, mint nap, fiatal nevelõk segítségével. Az élet arrafelé senkinek sem könnyû, de a gyerekek közül némelyik kifejezetten embertelen körülmények közül jött, mások családi nehézségek miatt szorultak rá az új otthonra.

Szombat esti megérkezésünkkor a szárhegyi ferences kolostor melletti garázsból kialakított közösségi helyiség gyermekzsivajtól hangos, a sarokban cserépkályhából árad a meleg, Enikõ és Laci, a nevelõk nagy türelemmel és alázattal, de leginkább õszinte szeretettel foglalkoznak a jobbára 6-10 éves gyermekekkel, akik láthatóan jól érzik magukat, boldogok, a feléjük áradó szeretetet pedig sokszorosan viszonozzák. Bár abban a faluban vagyunk, ahol Bethlen Gábor született, a gyermekek az otthonban mindannyian katolikus nevelést kapnak. „Kezdetben nagyon nehéz volt” – mondja József – „a ferences kolostor fogadott be minket, ahol egyedül a 87 éves Ervin atya él”. Folyamatosan

sugárzó, az életbe és a Gondviselésbe vetett töretlen hitet tükrözõ arccal mesél nekünk a házaspár, mintha évek óta ismernénk egymást. „Lehetõségeink szerint szépen lassan alakítgattuk ezt a kis épületet, ami egykor garázs és mûhely volt, most a tetõteret építjük be, és terveink szerint januárban már be is költöznek oda a gyerekek. A szekrényeket a minap egy itteni asztalos készítette el, azt még nem tudtuk kifizetni, de majd megsegít a Jóisten” – mondják mosolyogva, hisz így történt ez már korábban is, amikor szinte kilátástalannak tûnt a helyzetük.

Ekkor derült ki, hogy a baráti körünkbõl összegyûjtött, és magunkkal hozott adomány fillérre pontosan annyi volt, amennyi a szekrények árából származó adósság. Mi ez, ha nem égi jel?

A hálálkodó szavak hallatán eltöprengünk: inkább mi vagyunk azok, akik hálásak lehetünk házigazdáinknak. Rajtuk keresztül tudatosul bennünk, hogy akadnak még szerte a Kárpátmedencében jóérzésû, jólelkû emberek, akik

képesek önzetlenül segíteni a rászorulókon.

Sokan vannak ilyenek, kicsi „lángocskák”, amelyek fénye nem mindig ér el egymáshoz, ezért tûnik olykor kilátástalannak a küzdelem hitünk, reményeink továbbörökítéséért.

Fontos lenne, hogy minél több itthoni honfitársunk tapasztalja meg a szárhegyi és a hozzá hasonló többi otthon bensõséges hangulatát, és õszinte szívvel segítse lehetõségei sze-

rint a kis magyar közösségeket.

Calcuttai Teréz Anya a kis közösségi helység falán olvasható gondolata mindnyájunk számára iránymutatást adhat: „Ebben az életben nem tehetünk nagy dolgokat, csak kis dolgokat tehetünk nagy szeretettel”.

Christián László

SZÍNHÁZ AZ EGÉSZ VILÁG Száz év magány

Gabriel García Márquez leghíresebb regényét vitte színre a Vígszínház társulata. A darab bemutatója 2007. január 7-én volt és az azóta eltelt idõszakban hatalmas sikerrel játszották, állandó telt ház elõtt. A Száz év magány 1967-ben jelent meg és az elmúlt 40 év alatt mintegy tízmilliónyi példány fogyott el belõle. A kolumbiai író 1982-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat ezért a regényéért.

A Száz év magány családregény, egy olyan faluba kalauzolja el az olvasót - jelen esetben a nézõt -, ami a világtól teljesen elzárt, a kapcsolatát a világgal csak a folyamatosan árut kínáló kereskedõk révén tartja fenn. A falut a fõszereplõ José Arcadio és felesége Ursula alapította, miután eljöttek a városból, fõként a férj lelkiismerete elõl menekülve, aki sértõdésbõl megölte egyik ismerõsét. (Az eseményeknek mindvégig hol passzív, hol aktív szereplõje a megölt ember.) Az egyébként unokatestvéri kapcsolatban lévõ házastársak gyermekeik és ismerõseik révén népesítik be a falut, ezáltal a kezdetben csak székekbõl, asztalokból és ágyakból álló színpad idõvel nyüzsgõ forgataggá válik. Kitûnõ rendezõi megoldásként lehet aposztrofálni, hogy egy-egy szereplõ nem tûnik el a monológját követõen, hanem a színen maradva passzív szemlélõje marad az események alakulásának, így a nézõ számára a történet mindvégig követhetõ marad. Hi-

szen gondoljunk csak bele abba, hogy a spanyol nevek által okozott kavalkád mennyire zavarhatná össze a nézõt, itt azonban mindvégig érthetõ, hogy éppen kirõl van szó.

A darab második felvonása jóval pörgõsebb, mint az elsõ. A szereplõk folyamatosan halnak meg, ahogy haladunk az idõben, és újabb kitûnõ rendezõi ötlettel az idõbõl és cselekménybõl kihulló emberek arcát valamely még élõ rokona egy kézmozdulattal festi be fehérre, és az egyre inkább sötétülõ színpadon is fehér fények mutatnak a halottakra. A színdarab vége felé meghal a falut létrehozó José Arcadio is, ezáltal felesége Ursula teljesen egyedül marad. Azonban ez nem gátolja abban, hogy továbbra is elvégezze azokat

a ház körüli teendõket, amiket az évek során oly sokszor megtett.

Remek ötlet volt a színpadot lépcsõzetesen elrendezni, a díszletek, a szereplõk ruhái teljesen kor- és élethûek, ami Füzér Anni munkáját dicséri. A színészek játéka teljesen természetes, Börcsök Enikõ kitûnõen játssza a mindenkire vigyázó és gondoskodó családanyát, Hegedûs D. Géza pedig hitelesen alakítja a mindig megújulni kívánó José Arcadiót. A mellékszerepekben is jó alakítások láthatunk Venczel Vera, Pap Vera és Harkányi Endre részérõl. A színészi alakítások magukkal viszik az egész darabot, a nézõ pedig egyszerûen nem tud nem figyelni az elõadásra. Megéri elmenni rá annak is, aki nem olvasta García Márquez regényét, hiszen Schwajda György kitûnõ feldolgozásában, Forgács Péter rendezésében készült elõadás magában is teljesen élvezhetõ és érthetõ.

Olyan ez a világ, mintha nem is lenne tõlünk annyira távoli. A történet Dél-Amerikában játszódik, azonban a problémák közeliek, hiszen nagyon is emberiek. Mindenki egy kicsit magára és környezetére ismerhet. Egy család történetét követhetjük nyomon, egy egész évszázadon keresztül, ahol legtöbbjük egész élete során magányos volt, és magányosan is halt meg. Hiszen errõl szól a Száz év magány…

Magyar Attila

tizenharmadik oldal

HÍVÕ SZÓ Ünnepi bevezetõ

A húsvét a keresztények számára az év legfontosabb és legszebb ünnepe. Ellentétben azzal a közkeletû vélekedéssel, amely az egyre inkább elvilágiasodott karácsonyt tartja annak. Nem elfelejtve természetesen, hogy a karácsonynak is nagyon fontos üzenete van minden ember részére. Bár nem az, amire az emberek nagy része felhasználja: az egész évben elmulasztott szeretetet egy-egy ajándékkal, vagy néhány – félig õszinte – kedves szóval kiváltani. Azonban mindenrõl, így a karácsonyról is inkább majd a maga idejében.

E két ünnepkör (a húsvéti és a karácsonyi) áll tehát a Katolikus Egyház liturgikus életének középpontjában. A húsvéti idõszak azért fontosabb, mivel vallásunk központi gondolata Jézus Krisztus halála és feltámadása. Évrõl évre reményt és erõt ad, hogy rendületlenül tudjunk törekedni afelé a transzcendens cél felé, ami minden hívõ ember földi életét alapjaiban meg kéne, hogy határozza. Hiszen ki az, akinek a hite még soha nem ingott meg? Látva a világban nap mint nap történõ szomorú, vagy csak szégyenletes eseményeket; az eluralkodó új életszemléletet, mentalitást, ki nem gondolkodott még el azon, hogy mi van akkor, ha mégis mi, keresztények tévedünk?

Korunkat elsõdlegesen az egyén mindenek felettisége, az önös érdekek abszolút sérthetetlensége, illetve az élvezetek korlátok nélküli hajhászása jellemzi. Bármennyire is hinni szeretnénk, egyáltalán nem könnyû ezeken felülemelkedni. Napjainkban mindennél nagyobb szükségünk van a hitre, hogy képesek legyünk kitartani elveink és életünkön is túlmutató célkitûzéseink mellett. Hogy komoly keresztény, de legalábbis keresztény értékeken alapuló életet élhessünk.

Ezt a hitet hivatott az összes többi vallásos ünnepnél erõsebben táplálni a húsvét. Ha ugyan-

is látjuk és hisszük, hogy valaki képes volt értünk, emberekért az életét önként feláldozni, csak üdvözülhessünk, amellett nem mehetünk el szó nélkül.

Vallásos emberként érdemes lenne nem csak év végén, hanem ilyenkor is számvetést készíteni az elmúlt – igaz nem napra pontosan – egy év történéseirõl. Ha azonban erre vállalkoznék, olyan dolgokat is meg kéne említenem, amik nem valók egy ilyen rovatba; ha pedig ezt nem tenném, akkor nem tudnék a teljesség igényével írni. Így befejezésül inkább egy rövid emlékeztetõt ajánlok a húsvéti ünnepkörrõl a kitartó olvasó figyelmébe.

Az ünnepkör Nagyböjt idejével kezdõdik. Ez a Húsvétot megelõzõ negyven napos elõkészületi idõszak. Legfontosabb alapgondolata az önmegtartóztatás, lemondani tudás. Kezdõnapja Hamvazószerda. Az egész Nagyböjtnek lényeges eleme a szigorú böjt.

A húsvéti idõszak lelke, vagyis a Nagyhét Virágvasárnappal veszi kezdetét, amikor Jézus Jeruzsálembe való bevonulására emlékezve ünnepi szentmisén, a virágvasárnapi körmeneten veszünk részt.

Nagycsütörtökön az utolsó vacsora emlékére tartunk ünnepélyes szentmisét, amelyen két szín alatt áldozunk. A szertartás közben megszólalnak, majd egészen Nagyszombatig elhallgatnak a templomokban a harangok és a csengõk. A mise oltárfosztással, vagyis az oltár díszeinek leszedésével zárul. Ezt követõen a tanítványok virrasztására gondolva csendes elmélkedés következik. Ehhez a naphoz tartozik még, hogy a székesegyházakban a délelõtti szentmisén a püspökök megszentelik az olajokat.

Nagypénteken nincsen szentmise, helyette igeliturgia van. Ennek központi része Jézus Krisztus szenvedéstörténetének, a passiónak a meghallgatása. Áldozni viszont ekkor is lehet,

ezért nevezzük gyakran a nagypénteki szertartást csonkamisének.

A nagyszombat esti vigília misén már magát a Húsvétot ünnepeljük.

A szentmise keretében van tûzszentelés, illetve ilyenkor szentelik a keresztvizet is. Szõnyi István: Feltámadás Kiemelt része a misének hitvallásunk közösségi megújítása.

Az ünnepi szentmise központi eleme a feltámadási körmenet. Sajnálatos módon ez sok esetben inkább már társadalmi eseménnyé alacsonyodott; gyakran még magukat vallásosnak mondó emberek is csak arra használják fel, hogy régen látott ismerõseikkel találkozzanak. Érdemes megjegyezni, hogy Húsvét napja a tavaszi napéjegyenlõséget követõ holdtölte utáni vasárnap.

Ugyancsak a húsvéti ünnepkörhöz tartozik, bár idõben kissé elkülönül, Urunk mennybemenetelének az ünnepe, valamint Pünkösd napja. Elõbbi a húsvét utáni negyvenedik, utóbbi pedig az ötvenedik napon van. Valójában Pünkösdkor Egyházunk megszületését is ünnepeljük.

Pünkösd napjával lezárul a húsvéti idõszak.

Teleki Levente

Kik vagyunk?

Programajánló: a Védegylet közpolitikai beszélgetései a Sirályban és a Gödörben (2007. március 9. – június 15.)

Politikai árnyékboksz zajlik évek óta. A rendszerkritikus jobboldal kommunistát kiált minden baloldali láttán, az antiglobalista baloldal meg a fasizálódás virtuális veszélyével vívja heroikus küzdelmét. És mindeközben valódi problémáink, „ügyeink” kibeszéletlenek maradnak. Az igazi „másik oldal” meg örül, hogy a kommunistázó/fasisztázó értelmiség egymással, s nem vele foglalkozik.

Az ellenség pontos meghatározása azonban minden közéleti cselekvés elengedhetetlen elõfeltétele – amint a XX. század egyik legeredetibb gondolkodója, Carl Schmitt ezt megállapította. A közös ellenségkép ugyanis identitásteremtõ erõ. És „ellenséges” jelenségekbõl van bõven – olyan ellenségekbõl, amelyeket gondolkodó jobboldaliak és baloldaliak egyaránt ekként ismerhetnek fel. Környezetszennyezés, vadkapitalista túlhajtások, elüzletiesedõ városi kultúra, fogyatkozó közösségi terek, pusztuló hagyományos létformák.

Találjunk rájuk, és magunkra találunk. Ezt a célt szolgálják a Védegylet közpolitikai beszélgetései is. Kik vagyunk? – kérdezik a szervezõk. És a kérdés nem költõi. A válaszadók sokszínûsége (Tamás Gáspár Miklóstól Bozóki Andráson át Illés Zoltánig) megnyugtatóan lezáratlan és továbbgondolható vitákat ígérnek. A kezdeményezés azonban hasznos.

Mert már az is elõrelépés, ha kérdezni tudunk.

Hogy válaszolni is sikerül-e, meglátjuk kéthetente a Sirályban.

A beszélgetések 2007. március 9-én kezdõdtek, s kéthetente péntekenként folytatódnak, 17 órától, a Király utcai „Sirály” Alternatív Zsidó Kulturális Központban ( VI. ker. Király u. 50.). A legutolsó beszélgetés (június 15.), amelyen többek között Lánczi András konzervatív filozófus is részt

vesz, az Erzsébet téri Gödör Klubban lesz megtartva. További információk a www.vedegylet.hu honlapon.

És kik õk?

De kérdezzünk mi is. Kik a szervezõk? Mi várható tõlük?

A beszélgetéseket a Védegylet találta ki – nem ez az elsõ tavasz, hogy a Védegylet közpolitikai eszmecserére hívja az érdeklõdõket és érintetteket.

A Védegyletet 2000-ben hozták létre bal- és jobboldali értelmiségiek, hogy olyan témákat dobhassanak a közélet néhol álló, néhol virtuálisan fodrozódó vizébe, amelyek pártpolitikától függetlenül támogatókra találhatnak. A környezetvédelem ügye, a múlt tragédiáinak feldolgozatlansága, a kapitalizmus embertelenségei, a multinacionális tõke túlhatalma, a kereskedelmi média tudatmódosítása, a közösségi létformák eltûnése (stb.), olyan témák, amelyekre a konzervatív Sólyom László, a jobboldali Karátson Gábor, a liberális Schiffer András vagy a környezetvédõ Jávor Benedek azonos választ tud adni.

A szervezet akkor vált ismertebbé, amikor jelöltjét, Sólyom Lászlót, a Fidesz, az MDF (és az SZDSZ hallgatólagos) támogatásával államfõvé választotta a T. Ház.

A 2005-ös köztársasági elnök-választás sikere idején felmerült a párttá alakulás gondolata is, de a szervezetbõl csak egy kisebbség (Lányi András, ifj. Zlinszky János) döntött végül emellett. Az Élõlánc kudarca sejthetõ volt, de egy ideálisabb világban parlamenti párt lehetne. Igaz, egy ideális világban sem Élõláncra, sem Védegyletre nem lenne szükség…

Techet Péter

tizenötödik oldal

Hallgatók az urnánál HÖK Választás 2007 A nem kifejezetten fagyos február 20-át Kovács Lóránt HÖK elnök választási kiírása töltötte meg új hevülettel. A tavaly megválasztott kari Hallgatói Önkormányzatnak ugyanis lejárt a mandátuma, és új testület választása vált esedékessé. A választás 2007. március 13. keddre lett idõzítve, majd utóbb ezt kiegészítendõ a levelezõs hallgatók érdekében március 10. szombati nap is meghirdetésre került. Szemtanúk állítása szerint a kiírást követõ idõszakban soha nem látott hallgatói megmozdulás vette kezdetét a HÖK irodák környékén. Mindez elõrevetítette a meglepõen magas számú jelölt indulását: 62 darab jelölõ formanyomtatvány leadása történt meg határidõn belül, s néhány visszalépõt leszámítva mindenki fel is került a szavazólapra.

A választási eljárás lefolytatására idén az új EHÖK alapszabály rendelkezései szerint került sor. A tavalyi listás rendszert felváltotta az egyéni küldöttekre történõ szavazás: a 17 fõs küldöttgyûlés tagjaira kellett leadni a voksokat.

A kampányidõszakban a legkülönfélébb plakátok jelentek meg a hirdetõtáblákon, megannyi formában és megannyi mesés ígérettel kecsegtetve, a hallgatóság legféltettebb álmait zászlóra tûzve. Ebbõl sze-

rülmények ismeretében ez nem is olyan meglepõ: 2919 szavazásra jogosult hallgató közül 895 adta le a voksát; szombaton 264, kedden 631 szavazócédulát találtak az urnában. A számok azt mutatják, hogy tavalyi választásokhoz képest nõtt a választási hajlandóság, a szombati „levelezõs” napon is több mint százzal több szavazat érkezett a tavalyihoz képest. Összességében a 30,66%os részvételi arány országos viszonylatban is igen jónak mondható.

Idõközben számos panasz és egy óvás is érkezett a választási eljárással kapcsolatban. A jogorvoslati határidõ lejártával márc. 22-én a Választási Bizottság az írásban elõterjesztett panaszokat és az óvást elbírálta, és kivétel nélkül mindnek elutasítás lett a sorsa. Ezen határozatokat az elõterjesztõ hallgatók a Kari Titkárságon személyesen átvehetik.

A hivatalos végeredményt, a küldöttgyûlés megválasztott tagjainak nevét és rájuk leadott szavazatok számát itt adjuk közre: Kovács Lóránt 438 szavazat Weisz Gábor Miklós 376 szavazat Nyéky Boldizsár dr.

368 szavazat Kemenes Patrik 304 szavazat Babicz Dávid 278 szavazat Balog Zsolt 276 szavazat Kerek István 264 szavazat Vass Viktória 254 szavazat Gyökeres Zoltán István 245 szavazat Szecsõdi Krisztián 232 szavazat Báti Erika Zsuzsa 215 szavazat Farkas Balázs István 214 szavazat Tóth Melinda 208 szavazat Molnár Zita 205 szavazat Czégény Sándor 204 szavazat Telekesi Marianna 202 szavazat Szilágyi Demeter 199 szavazat A küldöttgyûlés tagjainak megválasztásukhoz gratulálunk, feladataik ellátásához jó munkát kívánunk!

(A március 30-án tartott alakuló küldöttgyûlésrõl, a megválasztott új elnök személyérõl – a korai lapzárta miatt – következõ számunkban adunk tájékoztatást.)

mezgettünk, s közülük néhány ragyogó gyöngyszemet ajánlunk figyelembe: „Ebéd a gólyatáborban” „Neptun-rendszer fejlesztése” „Levelezõs attitûd érvényesítése” „Hallgatói megmérettetések könnyítése” „Az Egyetem karjaival hatékonyabb együtt mûködést” Mindemellett névjegykártya méretben nyomtatott listák is jelentõs mértékben elszaporodtak, amelyeken jelölt hallgatók közül 17 fõ szerepelt, egymással összefogásban, bízva a közös sikeres választási eredményben és a további együttmûködésben.

Talán kisebb zavart, vagy fejtörést okozhatott néhány választónak, hogy egy-egy név esetenként több listán is olvasható volt. Ez azonban minden bizonynyal nem lehet más, mint a kiváló együttmûködõ-képesség egyértelmû jele.

A két választási nap mindegyikét igazán jó hangulat jellemezte, Dr. Szívós Mária tanárnõt, mint a Választási Bizottság elnökét, és a Választási Bizottság hallgató tagjait (Ádám Zsófia, Árpási Zsolt, Botta Ágnes, Teleki László) külön köszönet és elismerés illeti, hiszen ádázul õrködtek az eljárás szabályossága és a voksolóknak osztott csokoládé fe„…A budapesti egyetem egyes karai elég sivár képet mutattak. lett. Precizitásukat munkabírásukat A hallgatók ezrei iratkoztak be, akiknek tíz százaléka sem járt az elõ- és a maratoni szavaadásokra. Nem egy tanár könyvének puszta felolvasására szorítko- zatszámlálás igazott, a növendékek pedig rendetlenkedtek és gúnyolódtak. Tanár és zolta szignifikántanítvány között óriási szakadék tátongott, a professzor hallgatóit san: szombaton nem ismerte, de nem is ismerhette, velük csak a vizsgaasztalnál talál- délután 4 órától eskozott, és így maga a vizsga szerencsejá- te 9-ig, kedden dél4-tõl hajnali tékká vált. […] Az egyetem abban az idõ- után fél 3-ig tartott a ben diplomagyár benyomását tette, napi szavazatok amelyben vizsgaiparszerû üzem folyt. összesítése. A köSzendrõdi Szabolcs […] A legtöbb ember bizony még ma is úgy képzeli el magának az egyetemet, mint egy mamutintézményt, amelynek fenntartása csak akkor indokolt, ha tíz2007. április 26. kora délutántól késõ estig ezernél több a hallgatója, helyesebben vizsgázója, akiknek nem is érdemes oda Immár hagyományosan, negyedik alkalommal kerül eljárni, mert ott nagyarányú idõlopás és megrendezésre a szorgalmi idõszakot búcsúztató idõpazarlás folyik.”

EHAVI IDÉZET

PRO FACULTATE-NAP

Klebelsberg Kunó kultuszminiszter (1928)

Ki lesz a bajnok?

A tavaszi szezon hajrájába ért a kari focibajnokság. Egy pillantást vetve a tabellára megállapítható, hogy még korántsem lefutott a vetélkedés, hiszen jelenleg két csapat áll azonos pontszámmal az élen. A tavalyi címvédõ Kutyaütõk csapata és a frissen debütált, de máris bajnoki címre törõ Go-Ják csapata hétrõl-hétre magabiztos és látványos játékkal szinte lesöprik a pályáról az ellenfeleket. Mivel még mind a két csapat veretlen, így valószínûleg a bajnoki cím sorsa a két csapat egymás elleni meccsén fog eldõlni, amit bátran nevezhetünk, ha nem is az évszázad meccsének, de a tavaszi idény rangadójának.

Nem feledkezhetünk meg a többi csapatról sem, akik szintén nagy szívvel játsszák a meccseket, melyeken olykor az indulatok is a tetõfokra hágnak, ahogy ez a focimeccseken lenni szokott. A pályán azért mindenki sportemberként viselkedik, vagy legalábbis megpróbál annak látszani (bizony egyeseknek azért ez nehezebben megy, de ezért vagyunk emberek, hogy különbözõek legyünk).

Megragadva az alkalmat szeretnék egy kis reklámot csinálni a bajnokságnak, sok szeretettel várunk mindenkit a lelátóra is, akik szívesen szurkolnának a helyszínen (26-os épület, 3. emelet, tornaterem).

A Tabella állása: Kutyaütõk 12; Go-Ják 12; Csolnak 9; Tech. KO 6;

Pro Facultate-nap.

Egész napos mulatság, zene, tánc, kulturális programok és sütés-fõzés, eszem-iszom az egyetem kertjében!

PRO FACULTATE-DÍJ 2007 Közeleg az újabb Pro Facultate díj kiosztása. A 2003-ban alapított, idén ötödik ízben átadásra kerülõ díj azokat illeti, akik a legtöbbet tettek a Kar építéséért, fejlõdéséért. A Kar valamennyi hallgatója, oktatója, alkalmazottja szavazhat arra az oktatóra, aki szerinte a legérdemesebb a hivatalos, a Kari Tanács által jóváhagyott kitüntetésre. A szavazás (e-mailben: itelet@jak.ppke.hu, és szavazólapon) április 11-17. között kerül majd megrendezésre, a díjátadás pedig a Pro Facultate-napon történik, a díszteremben.

Az eddigi díjazottak (akikre tehát még egyszer ne szavazzatok): Dr. Zlinszky János (2003), Dr. Bánrévy Gábor (2004), Dr. Kilényi Géza (2004), Dr. Pálinkás György (2004), Dr. Péteri Zoltán (2004), Dr. Horváth Attila (2005), Dr. Békés Imre (2005), Dr. Gáspárdy László (2005), Dr. Tóth Mihály (2006), Dr. Lábady Tamás (2006), Dr. Szuromi Szabolcs Anzelm (2006).

P51 4; AS Iustum 4; Hó Sc 0; Teamy 0 Majoros Gábor

Az én szavazatom:

……………………………………….