X. évfolyam 3. szám

uta ae

al

ÍTÉLET

re

A PPKE-JÁK legnépszer u bb lapja

qu um,

s

A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA

ELJÖT T A MI IDONK ?

CSEHI ZOLTÁN CARL SCHMITT SPORT JOG OTDK 2007 PRO FACULTATE 2007 WERBOCZY ISTVÁN DIÁKEXPO X. évfolyam, 3. szám

e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet

2007. május 8.

„Addig volt az Istennek áldása rajtunk,

Eljött a mi idõnk?

addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM

Felelõs kiadó: dr. Bándi Gyula dékán A szerkesztõbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Balog Zsolt, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horváth Botond, Horvátth Sarolta, Kerek István, Koltay András (felelõs szerkesztõ), Majoros Gábor, Magyar Attila, Pozsgay-Szabó Péter (az online kiadás szerkesztõje), Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrõdi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Thaly Krisztián Florentin, Ziegler László Szerkesztõség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13.

TA R TA L O M

Pro Facultate Diké kísértése – Beszélgetés Dr. Csehi Zoltánnal Ballag a katona, szájában tutora...

Szakmai napok Sportjogi oktatás Bajnoki címvédés Három pont a mondat végén II. JogászEXPO Élet a kollégiumban „Ne szívd meg, hogy ne szívd meg!” Új elnök a Hallgatói Önkormányzat éléln A Nem Állami Felsõoktatási Intézmények Országos Régiója Versenyjogi kutatóközpont alakult Kidobtunk 7000,- Ft-ot Blikk – az erkölcsök rendíthetetlen õre Kai nomon egno MIK(A)rofont neki!! – CD ajánló A Vatikáni Szerzõdés revíziója „Mentsük meg Isten méltóságát...”

Hívõ szó – Csíksomlyó hív Könyvajánló – 2004. december 5. tanulságai Miért nincs szobra Budapesten Werbõczynek?

3 4 5 5 6 6 7 7 7 8 8 9 9 10 10 11 12 13 14 15 15 16

Toborzás!

Az Ítélet szerkesztõbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztõség bármely tagjánál.

Látogassatok el az Ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott változatban nem szereplõ írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma.

A folyamatosan frissülõ honlap aktuális híreket, közérdekû információkat is tartalmaz. második oldal

Nem tudom, kinek volt korábban hasonló élménye, de elég sokunknak rémlik fel vissza- visszatérõ jelenetként gyerekkorunkból, hogy amikor egy baráti összejövetelen a férfiak egy-két pohár bor után a haza sorsa felett kezdtek el keseregni (még a Kádár-kor éveiben, amikor nem látszott közelinek a változás), apáink egyszer csak felénk fordultak, megveregették a hátunkat, és azt mondták: „nekünk már végünk, nem jutunk semmire de majd ti, a ti idõtökben megváltoztatjátok a világot”. Késõbb az ember azt is megértette, hogy miért volt indokolt a sóhaj, és ma sem hízeleghetünk magunknak azzal, hogy a változásra irányuló vágy – immáron beteljesülvén – aktualitását vesztette volna.

Emberi természetünkbõl adódóan eleve furcsa, torz képünk van a világról. Mindig csak a jelent látjuk, és csak a belátható idõbéli távolságban ránk váró jövõben vagyunk képesek gondolkodni. Ebbõl fakad, hogy oly csábítónak tûnhet az akár szélsõségekig fokozott individualizmus – hiszen oly nehéz egy folyamat részeként érzékelnünk saját magunkat. Azt is szívesen veszszük, ha elvégzendõ feladatainkat megfelelõen nagynak látva elringathatjuk magunkat a fontosság hitében, hiszen egészséges emberi igény, hogy valahol szükség legyen ránk. Mindezek miatt talán minden kor embere úgy véli, sorsfordító idõkben él. Olyan idõkben, amely hosszú-hosszú távra, elõre meghatározza, jelentõsen befolyásolja népe, nemzete, kultúrája, vagy akár az egész emberiség jövõjét. Ezért érezzük – legtöbbször oktalanul – nagyon-nagyon fontosnak magunkat, és ezért írhat az amerikai történész könyvet a történelem végérõl.

Persze a magyar emberben természetes módon motoszkált folytonosan a változtatás vágya – hiszen legalábbis az elmúlt ötszáz évben állandóan bajban voltunk. Rémlik, hogy mintha az Egri csillagokban az öreg Bornemissza és Cecey is apáinkhoz hasonlóan vigasztalta volna Gergõt és Vicát – röviddel Jumurdszák gyermekrabló akciója elõtt.

Aztán felcseperedvén az ember körbenézett a világban, és a kellõ felkészültség, valamint elszánás hiányát észlelve nagyon hamar megkérdõjelezte magában azt az atyai vélelmet, hogy a saját generációja lesz majd a kiválasztott, amely végre helyükre teszi majd a dolgokat. A dolgokat feltehetõen nem is lehet csak úgy „a helyükre tenni”. Azt hiszem, apáink (és persze az öreg Bornemissza és Cecey) tévedtek. Legfeljebb annyi adathat meg egy embernek, egy generáció javának, hogy bizonyos, ígéretes jelenségeket észlelvén búcsúzzon el a földi világtól, megõrizve szívében a szebb jövõ reményét.

Szebb jövõ? Miért, a jelen nem elég szép? No persze, egy jó korsó sör mellett, baráti csevely közben, a tavaszi napsütésben ejtõzve egyszerûen tényleg minden tökéletes. A rendelkezésre álló idõben azonban óhatatlanul mást is tenni kell – ha másért nem, hát legalább azért, hogy újra ott ülhessünk a napsütésben, barátokkal körülölelve, hideg sert kortyolgatva. Hogy ki miként tölti el a maga idejét – hiszen az eljött, itt van, de sajnos véges és ráadásul meglehetõsen hamar elfogy –, az többé-kevésbé az egyéni, autonóm döntésen múlik (abban az esetben persze, ha a közösség biztosít megfelelõ alternatívákat a választásra, melyek hiányában nem is beszélhetnénk döntési lehetõségrõl).

A választás során szó sem lehet semmiféle kényszerrõl, jövendõ élete felõl mindenki maga dönthet, és akár szabadon figyelmen kívül hagyhatja az itt-ott, bizonyos döntéseknél felbukkanó morális kényszert. De ha valaki olyan elitegyetemen tanulhat/dolgozhat, mint a Pázmány, és akinek leszármazói ezáltal hetedíziglen mentesek lesznek mindenféle anyagi jellegû problémától, annak talán megadatik, hogy távolabbra is tekinthessen. Külön-külön mindenkinek eljött az ideje, de lehet, hogy eljött a mi idõnk is. Van-e egyáltalán értelme a megkülönböztetésnek? Ki az a „mi”? Vajon többe itt, mint az „én”, ki tudja? Talán igazságot is hordozott az egykori atyai sóhaj, és valóban eljött végre a mi idõnk is – még ha nem is úgy, ahogy egykoron apáink gondolták.

Koltay András

Pro Facultate Napi jelentés Idõjárásjelentés: Reggel kissé hûvös, ám derült idõ, 10-12 fok körüli hõmérséklettel. Délutánra 26 fokig emelkedett hõmérséklet, a késõ délutáni órákra helyenként megnövekedett gomolyfelhõzet. Ideális nap a rendezvényre.

Eseménynapló:

12:00-13:30: „próbatárgyalás” a Díszteremben. Teltház. Minden szereplõ felkészültségrõl tesz tanúbizonyságot. Bíró, ügyész, ügyvéd, tanúk, és még bírság is.

Mint egy igazi tárgyaláson.

13:30-14:00: Szûcs Balázs atya celebrálta mise a Mária utcai jezsuita templomban.

Nagy részvételi arány.

14:15-15:00: Pro Facultate-díj átadása.

(Lábjegyzet: ez a díj képezi a nap központi magját és alapját. Az elsõ díjátadóra Gerencsér Balázs és Koltay András tanár úr vezette Lippay György Kör kezdeményezésére került sor 2003-ban. Az elsõ díjazott Zlinszky János alapító dékán volt. A díjátadást azóta is minden évben megszervezik.

2004-ben azután tudományos rendezvényekkel, elõadásokkal, néptánccal, borkóstolóval, Leann Dubh és Legis Actio koncerttel elkezdõdött a Pro Facultate Kari Nap megrendezése, mely azóta a Kar tradicionális rendezvényévé vált.)

Idei díjazott: Dr. Schanda Balázs egyetemi docens. Köszönõbeszéd: szerény tõle meg-

szokott stílusban. Tavalyi adósság teljesítése: Szuromi Szabolcs Anzelm tanár úr díjának átadására is sor kerül.

15:00-16:00: Botos Katalin tanárnõ és Botos József tanár úr elõadása. Közben fakultatív borkóstolás. Történik mindkettõ ugyanott, a Gesztenyés udvarban.

16:00-17:00: Hét Csapás néptánc együttes mûsora, tánctanítás. Zajos siker. Közben és utána bográcsozás, fõzõverseny, ételkóstolás. Nagy siker, elégedett arcok.

19:00-21:30: Mándruc és Légis Actio koncertek. Fergeteges hangulat.

22:00-…: Záró buli: ELTE – BTK Könyvtár Klub. Levezetésképpen. Ha még maradt energia.

Megjegyzés: Tökéletes hõmérséklet, amolyan profacnapos. Valahogy az idõjárás is hagyományossá kezd válni. Mintha tudná, hogy nem szabad értelmetlenné tennie azt a sok készülõdést, ami mindezen eseményeket megelõzi.

Jól sikerült. Le a kalappal. Hagyományos rendezvényünk újabb évet tudhat maga mögött.

Sok energiája azért senkinek nem maradt a végére. És a kérdés, amivel ahhoz a számos emberhez fordulok, akinek a munkája benne van ebben a napban: Megérte? Csak nézem azt a rengeteg felhõtlenül együtt szórakozó diákot és tanárt. Mindenki örül, ki-

élvezi az utolsó nagy lehetõséget a gondtalanságra, így vizsgaidõszak elõtt. A válasz magától értetõdõ.

Ablonczy Zsuzsanna

A jogi karok legjobbjai a XXVIII. OTDK-n Balatonfüreden, festõi környezetben, igen színvonalas szervezés mellett került sor a XXVIII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Állam- és Jogtudományi Szekciójának tanácskozásaira 2007. április 24-26. között. Az egyes tagozatok zsûrijét az ország legnevesebb és méltán elismert jogtudósai alkották, a versenyzõk pedig a jogi karok legtehetségesebb, legjobb szakmai felkészültséggel és kiváló elõadói képességgel rendelkezõ hallgatói közül kerültek ki (leg-leg-leg!!!). Egyetemünk közössége joggal lehet büszke az általunk nevezett résztvevõkre, ugyanis bár igen kevés dolgozattal indultunk (a lehetséges 40 helyett csupán 28 pályamûvel), ezek a munkák egytõl egyig megállták a helyüket az ország joghallgatóinak legrangosabb megmérettetésén. A három nap eseményei kellemes emlékeket hagytak mindannyiunkban: mind a kötetlen programokra és a felhõtlenül (de nem felelõtlenül) együtt töltött balatonparti estékre (délelõttökre, délutánokra), mind az egyes tagozatokban zajló komoly munkára szívesen gondolunk vissza. Az ünnepélyes eredményhirdetés pillanatai pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet képviselõ következõ hallgatóknak okoztak az említetteken felüli, még nagyobb örömöt: 1. helyezést ért el: Nagy Gusztáv az Alkotmányjog I. tagozatban, és emellett az Alkotmányjogi II. tagozat legjobb opponensi díját is magáénak tudhatja, valamint a Pro Scientia Aranyéremre is õt találta a legérdemesebbnek a zsûri (konzulense Kilényi Géza); Tóth Áron László a Büntetõ anyagi jog II. tagozatban, emellett a Büntetõ anyagi jog I. tagozatban egy másik dolgozatával 3. helyezést ért el, valamint a Jog- és Állambölcseleti tago-

zat legjobb opponensének is õt találta a zsûri (konzulense Újvári Ákos).

2. helyezést ért el: Boronkay Miklós a Polgári anyagi jogi I. tagozatban, emellé a Polgári anyagi jogi II. tagozat legjobb opponensének járó díjat is kiérdemelte (konzulense Lábady Tamás); Navratyil Zoltán a Polgári anyagi jogi I. tagozatban, megosztva Boronkay Miklóssal (konzulense Jobbágyi Gábor).

3. helyezést ért el: Berkes Lilla a Közigazgatási jogi tagozatban (konzulense Wetzel Tamás); Lukonics Eszter a Polgári anyagi jogi II. tagozatban (konzulense Koltay András); Sabjanics István az Alkotmányjog II. tagozatban, amely mellé még egy Különdíjat is hazahozhatott (konzulense Hajas Barnabás); Serák István a Polgári anyagi jogi I. tagozatban (konzulense Landi Balázs).

Különdíjat kapott: Fülöp Natasa Katalin a Büntetõ anyagi jog II. tagozatban, akit ezen felül két legjobb opponensnek járó díjjal is jutalmaztak, egyrészt az Agrárjogi és Környezetvédelmi jogi tagozatban, másrészt a Kriminalisztikai és Jogi informatikai tagozatban nyújtott teljesítményéért (konzulense Molnár Gábor); Leposa Martina Réka a Polgári anyagi jogi II. tagozatban (konzulense Koltay András); Pünkösty András az Európai jogi tagozatban (konzulense Szabó Marcel).

A szép eredményekért köszönet illeti az Egyetemünket képviselõ hallgatókat, valamint a zsûri munkájában is részt vevõ, illetve a helyszínen versenyzõinket bátorító, megfeszített munkával a lelket bennük tartó oktatókat is!

A soron következõ, 2009-es OTDK rendezési

jogát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara kapta meg. Érdemes megfontolni a nevezést: az igen rangos elismerés, a pénzjutalmak, valamint a jó hangulat mellett a díjnyertes dolgozatok jeles szakdolgozatként is beszámításra kerülnek.

Aki még hallgatóként a következõ Kari TDKk valamelyikén bemutatja dolgozatát (a soron következõ Kari TDK várható idõpontja 2008. december), jogot szerezhet a résztvételre, még akkor is, ha az OTDK idõpontjában már nem hallgatója Egyetemünknek.

(Kérek minden érdeklõdõt, hogy részletes információért vegye fel velem a kapcsolatot: pogacsas@jak.ppke.hu) Pogácsás Anett Kari TDT titkár

harmadik oldal

Diké kísértése Beszélgetés Dr. Csehi Zoltán tanszékvezetõ egyetemi docenssel Csehi Zoltán tanár úr 2006-tól lett egyetemünk Kereskedelmi Jog Tanszékének vezetõje, amellett 1991-tõl az ELTE jogi karának oktatója, jelenleg docens. 1989-ben jogi, majd ’90-ben mûvészettörténeti diplomát szerzett. Többször kutatott Franciaországban, de tanult Németországban és az Egyesült Államokban is. Számos könyv és tanulmány szerzõje, valamint a Jogállam címû folyóirat szerkesztõje. Oktatói és tudományos tevékenysége mellett az ország egyik legnagyobb ügyvédi irodájának partnere, emellett választottbíróként is mûködik.

– Tanár Úr, a jog mellett miért épp mûvészettörténetet tanult? Mi a kapcsolat a két, látszólag távol esõ diszciplína között?

– Valójában pont fordítva történt. Eredetileg magyar-mûvészettörténet szakra vettek fel, de a magyar szakot, noha egyébként nagyon szerettem, a nyelvészet miatt leadtam, majd egy gyermekkori jó barátom javaslatára beiratkoztam a jogra. Ez elvileg azért ütközött nehézségbe, mert abban az idõben jogszabály nem tette lehetõvé, hogy valaki két karra párhuzamosan járjon nappali tagozaton, azonban az akkori Dékán Úr, tekintettel a szép felvételi eredményeimre, ehhez kivételesen hozzájárult. Nem volt könnyû két egyetemet egyszerre végezni, mert egy vizsgaidõszakban általában 14-16 vizsgám volt. Elõadásra is csak hellyel-közzel tudtam eljárni, de Sólyom László tanár úr óráin mindig bent voltam. Nagyon zavart a jogi oktatás tömegképzés-jellege. A mûvészettörténet szak viszont igazi elitképzõ volt. Mindössze 2530-an voltunk az egész évfolyamon. A mai napig szerintem Európa egyik legjobb szellemi mûhelye, a világon bárhol megállná a helyét.

Ami pedig a második kérdését illeti, engem mindig érdekelt a jog kultúrtörténeti meghatározottsága. Errõl írtam egyébként a Diké kísértése – magánjogi és kultúrtörténeti tanulmányok címû könyvemben. A jog mindig a korszellem egyfajta lenyomata és kifejezõje, alakítója. A korszellem függvénye, hogy a jogászok hogyan gondolkodnak, milyen struktúrákban érvelnek, mit, hogyan neveznek, valamint hogy hol van a határ a jog és más magatartási szabályrendszerek, mint az erkölcs, vagy a vallás között. Mi a jog, tulajdonképpen hol kezdõ-

dik a jog szerepe manapság, szekularizált világunkban – ezekre a kérdésekre sokkal nehezebb válaszolni, mint korábban bármikor. A korszellemmel foglalkozik a kultúrtörténet és ezen belül a mûvészettörténet is, csak nyilvánvalóan egy kicsit más megközelítésbõl, mint a jog, valójában azonban nincs is akkora különbség az egyes kulturális szférák között.

– Bemutatná néhány szóban olvasóinknak a másik könyvét is? Mirõl írt „A magánjogi alapítvány” címû munkájában?

– Ez gyakorlatilag egy összefoglaló tanulmány.

Feldolgoztam az alapítvány történetét, a mibenlétére vonatkozó elméleteket, de kiváltképpen azt vizsgáltam, arra kerestem a választ, hogy hogyan lett a jog világában egy tárgyból személy. Hiszen a polgári jog tárgya a vagyon, az alapítvány pedig egy olyan vagyon, vagyontömeg, mely jogi személyiséggel bír.

– Milyen tapasztalatokkal tért haza a külföldi ösztöndíjakról?

– Elsõsorban azzal, hogy Nyugat-Európában a szakemberek nem tehetségesebbek és nem okosabbak, mint mi, magyarok. Talán valamivel jobban van szervezve náluk az élet és esetleg még egy dolog méltó említésre: jobban megbecsülik a tanárokat, anyagilag is. Itthon szerintem mindenképpen át kell gondolni az egyetemek struktúráját. Véleményem szerint nem szükséges ennyi kötelezõ tárgy, ezek körének szûkítését javaslom már régóta. Egy húszéves ember tud már választani, politizálhat, házasodhat, gyereket vállalhat, tõzsdézhet, kft-t alapíthat, azt is el tudja dönteni, hogy a jog széles palettájáról mely részek érdeklik, a többit pedig nem kellene ráerõltetni. Épp a válasz-

tás felelõssége az, ami autonóm emberré tesz bennünket. A törzsanyagot jelentõsen csökkenteni kellene valamennyi jogi karon.

– Hogy került kapcsolatba a Tanár Úr egyetemünk Kereskedelmi jogi Tanszékével?

– Sólyom László tanár úr hívott meg évekkel korábban a Doktori Iskolába oktatónak, majd még köztársasági elnöki szolgálata elõtt kezdeményezte, hogy vállaljak nagyobb szerepet a Kar életében, végül Bándi Gyula dékán úr kért fel a Kereskedelmi Jogi Tanszék vezetésére.

– Milyen konkrét tervei vannak a tanszékkel kapcsolatban?

– Elsõsorban a választható tantárgyak körét szeretném bõvíteni, és azt szeretném, hogy a hallgatók korszerû és európai színvonalú tudásanyagot sajátíthassanak el, mert a Pázmánynak nem az ELTE-vel vagy a Károlival kell versenyeznie, hanem olyan nagy európai egyetemek jogi karaival, mint a bécsi, a heidelbergi vagy a padovai. Ennek érdekében azt ígérhetem, hogy én mindig olyan elõadásokat igyekszem majd tartani, amelyek Európa bármely más egyetemének katedráján is elhangozhatnának, és ahol a hallgatók a legújabb tudományos eredményekkel és aktuális problémákkal ismerkedhetnek meg.

– Milyen potenciált lát manapság egy olyan katolikus egyetemben, mint amilyen a Pázmány is?

– Óriási erõt látok benne, mert egy olyan több évezredes egységes szellemiséget képvisel, amely mindig képes volt megújulni, és amely vezérfonal ebben a kulturális káoszban. Ez hatalmas elõnyt jelent, és bizonyos strukturális változtatásokkal a mostani Kar még erõsebb szellemi húzóerõvé válhatna.

Azt gondolom, hogy rövid idõ alatt Európa egyik vezetõ jogi karává lehetne tenni.

Ziegler László

Jézus pere

Alapító Dékán Úr hallgatói felkérésre 2007. március 28-án megtartotta hagyományos Húsvét elõtti elõadását Jézus pere címmel.

(A délután 4-re tervezett elõadás alkalmas terem híján fél 7-kor kezdõdött.)

negyedik oldal

A Ferences Gimnáziumban megismerhettem a középkorban kiátkozott – és a XX. században rehabilitált – ferences gondolkodók Jézus szenvedésérõl és haláláról alkotott elképzeléseit. A szabadság új színben tûnt fel. Prof. Dr. Zlinszky János Jézus pere c. elõadásában több ponton mutatott rá a történelem szükségszerûségeit tagadó fordulópontokra. Jézus nem meghalni jött el.

Nem volt szükségszerû a szenvedés és a halál. A megtestesült Ige az Örömhírt hirdetni és átadni jött el. A küldetését teljesítette.

A rövid- és középtávú közvetlen hatalmi érdekekkel Jézus tanítása nem alkotott összhangot. A zsidóság korabeli politikai elitjének többsége Jézust vetélytársként értékelte. És Jézusnak emiatt kellett meghalnia.

A történelem legnagyobb drámája zajlott akkor Jeruzsálemben. A zsidó és római eljárásjog szerint lezajlott két büntetõeljárásban végül nem született elmarasztaló büntetõ ítélet. A helytartó átadta Õt a templomi elitnek; Jézust keresztre feszítették. Prof. Dr. Zlinszky János a szenvedéstörténetet új színben mutatta be; igazi drámaként.

A Kar oktatói és hallgatói szép számmal voltak jelen; és nem csupán a Kar polgárai érdeklõdtek az elõadás iránt! A Jézus pere c. elõadás valódi hallgatói összefogással jött és jöhetett létre. Köszönöm a Hallgatói Önkormányzat segítségét! És természetesen János bácsinak is nagyon köszönöm!

Teleki László

Ballag a katona, szájában tutora…

Mint minden évben 2004 óta, most is meghirdettük a tutorfelvételit, ahova a lelkes elsõsöket vártuk. Felmerülhet a kérdés, miért kell ez a csúnya felvételi, miért nem segíthet mindenki a gólyatáborban, aki szeretne. Szerencsére mindig jópáran vannak, akik egy csoport irányításával vennék ki részüket Egyetemünk hírnevének öregbítésébõl, s törekednünk kell arra, hogy a legjobbak tehessék ezt tizenkét gólya szellemi és tanulmányi nevelésével.

Sokat agyaltunk, hogy is történjen a lelkes felvételizõk minél alaposabb megismerése – ha már ennyire fontos szerepet szánunk nekik, tekintve, hogy erre nagyjából tizenhárom és fél percünk van, és gondolatolvasás nélkül ez nehéz feladat. Mindezért Csapatépítõ tréningen... be, felvettünk több olyan gólyát is, akit elõtte idén újítottunk, és a felvételi elõtt szerveztünk – nemzetbiztonsági analógiával élve – nem fiegy ismerkedõs hétvégét a potenciális jelentgyeltünk meg. kezõknek, egy „Potenciál-hétvégét”. A jelentA felvételi több kisebb részbõl állt, ahogy kezõk fele – a szoros határidõ ellenére – jelentimmár három éve: elsõ körben néminemû iskezett is, és Gárdonyt megszállva hozzálátmerkedés, beszélgetés, jelentkezõ-nyugtatunk a helyenként ködös, és menet közben alatás, valamint olyan klasszikus kérdések, kuló koncepció alapján kideríteni, hogy az elmint „miért akarsz jogász lenni”, „miért sõévesek mit gondolnak a tutorságról, és viláakarsz tutor lenni”, „mennyi egy korsó sör a gossá tenni, mi miért vállaltuk ezt egy-két-háSpariban”, és „hol van a 24-es gyakorló”. Ezrom éve, és miért élvezzük annyira. Errõl után következett egy szituáció, ami könnyen most nem ejtenék szót, az Egyetem közel 3/5felmerülhet a gólyatáborban, mint „mit csie (az elsõ három évfolyam) valószínûleg ismenálsz, ha a gólyád unokanõvérének szomri azt a tutorságot, ami négy éve mûködik szédjának a postásától hallja, hogy a fodráilyen formában, s reméljük, látjátok, mennyire sza X. Y. vizsgáztatóhoz került, aki több szeretjük ezt csinálni. mint szigorú, és hogy tényleg lehetetlen átA hétvége mindenféleképpen sikeres volt. Mi menni nála Rómából”, vagy a három felvéte– ahogy hirdettük is, ha más nem, megismerliztetõ teljes hangerõvel és odaadással iltünk pár elsõst, és piperkõc dámaként figyellusztrálja a „mit csinálsz, ha a gólyatábori hettük, hogy viselkednek egyéniben és csapatmegérkezés után két perccel a focicsapatnyi ban. Közvetlenül a hétvége után következett a elsõs õrjöngve elindul a szomszédban találfelvételi, ami a már említett tizenhárom és fél ható kocsma felé” kérdést, amire szerencsétpercben történt, de az ismerkedõs táborban len jelentkezõ ijedten – és joggal – hátrébb szerzett tapasztalatok segítettek a döntésben, húzódik székével. A szituáció után már felha bizonytalanok voltunk a jelentkezõt illetõüdülést jelentettek a tanulmányi kérdések. en, s habár elmondható, hogy a táborban Itt olyan információkra voltunk kíváncsiak, résztvevõk jóval nagyobb arányban kerültek

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán mûködõ Deák Ferenc Továbbképzõ Intézet

SZAKMAI NAPOKAT hirdet az alábbi területeken: 2007. május 18. (péntek) A polgári törvénykönyv kodifikációjának elõkészítése Elõadók: Dr. Weiss Emilia, Dr. Kecskés László, Dr. Jobbágyi Gábor, Dr. Lenkovics Barnabás, Dr. Vékás Lajos, Dr. Lábady Tamás, Dr. Lévayné Dr. Fazekas Judit, Dr. Bókai Judit, Dr. Zlinszky János 2007. május 22. (kedd) Alapítványok és közalapítványok mûködése Elõadók: Dr. Lomnici Zoltán, a Legfelsõ Bíróság elnöke, Dr. Csehi Zoltán, tanszékvezetõ egyetemi tanár Dr. Boytha György egyetemi tanár, Dr. Pröhle Gergely, Dr. Becker Pál egyetemi docens 2007. június 1. (péntek) Ombudsman és jogvédelem Elõadók: Dr. Lenkovics Barnabás egyetemi tanár, állampolgári jogok országgyûlési biztosa, Dr. Péterfalvi Attila, adatvédelmi országgyûlési biztos, Dr. Varga Zs. András ügyész

mint „ki a rektor”, „mik a záróvizsgatárgyak”, „milyen lehetõségek vannak az egyetemen a hallgatói aktivitásra”.

Itt sajnos voltak elszomorító válaszok; mi nem a zöldkönyv oldalszámot, betûtípust és szerkezeti felépítést is felölelõ ismeretét várjuk el, hanem azt, hogy a gólyatáborban csillogó szemmel kérdezõ gólyák által feltett releváns kérdéseket a leendõ tutor meg tudja válaszolni utánjárás nélkül, helyben. Ez a tényleges tájékoztatás és a csoportvezetõvel szembeni bizalom miatt is fontos, de persze nem csak az ilyen ismereteket vizsgáljuk a felvételin, mert az ilyen irányú tudás hiánya könnyen pótolható.

Mindenesetre érdekes látvány és felemelõ érzés, amikor a gólyák – a Róma-vizsga elõtti csillapíthatatlan feszültséghez hasonló extázisban – még a beszélgetés elõtti utolsó perceket is a tájékoztató magolásával töltik…

Idén huszonkilencen jelentkeztek hozzánk, s ebbõl tizenegy elsõst vettünk fel, szinte kivétel nélkül mindenkit teljes egyetértéssel, ebben mellesleg a három kompetens Scharle Zsuzsi negyedéves fõtutor, Lévai Zsuzsi másodéves tutor, valamint jómagam, akiknek két elõdünk, Scharle Zsuzsi és Radich Orsi társelnökök adják át júliustól a vezetést.

Miután felvette a három mindenre elszánt felvételiztetõ az újakat, szinte rögtön el is vittük õket még egy hétvégére, hogy a régi tutorok is megismerjék a Frisseket, a Frissek a régieket, és azért, hogy egy szentendrei tábort és annak egy kerékpárról sztoikus nyugalommal csendet és megértést kérõ gondnokát leépítsük. A terv sikerült, így már szervezzük az augusztus elõtti nagy összejövetelt, ahol már konkrét ötletekkel szolgálunk az elsõ év tanulmányilag és közösségileg legfontosabb négy napjának, a gólyatábornak a lebonyolítására.

Bartolák Csaba

2007. június 2. (szombat) A társasági és a cégtörvény módosításának elsõ jogalkalmazási tapasztalatai és jogértelmezési kérdései. A cégtörvény várható módosítása Elõadók: Dr. Vezekényi Ursula, legfelsõbb bírósági tanácsvezetõ bíró 2007.június 8. (péntek) Versenyjogi ítélkezés Elõadók: Dr. Tóth Tihamér, a GVH elnöke, Dr. Vörös Imre (MTA), Dr. Boytha Györgyné (PPKE), Dr. Bienerth Gusztáv (AmCham), Dr. Parragh László (MKIK), Dr. Nagy Zoltán (GVH), Dr. Csépai Balázs (GVH), Dr. Hegymegi-Barakonyi Zoltán ügyvéd, Dr. Bodócsi András (GVH), Dr. Fejes Gábor ügyvéd, Dr. Bara Zoltán (GVH), Dr. Pataki Dániel (HIF), Dr. Tóth András (GVH), Dr. Hermány Csaba (T-Com) Az elõadások 10-17 óráig tartanak.

Helyszín: 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26-28.

Jelentkezés és információ: a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogés Államtudományi Karának Deák Ferenc Továbbképzõ Intézetében Tel: 429-7224; Fax: 266-5286; zatonyi@jak.ppke.hu; www.jak.ppke.hu/deak

ötödik oldal

Sportjogi oktatás A 2006/2007. évi tanév elsõ szemeszterében indult el a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán a sportjogi oktatás. A tárgy a második félévben szünetel ugyan, azonban szeptembertõl ismét lehet szabadon választható tárgyként tanulni. A sportjog egyre inkább kezd önállóvá válni, és ennek eredményeként egyetemünk több külföldi egyetem mellett szerzõdést kötött 2007 tavaszán a Testnevelési Egyetemmel a közös együttmûködés érdekében. Az egyetemi oktatás kapcsán kérdeztük Bérces Lászlót, egyetemünk Polgári Eljárásjogi Tanszékének mestertanárát, majd az egyetemek közti szerzõdésrõl és annak hátterérõl Nemes András, a Testnevelési Egyetem docense nyilatkozott.

- Tanár Úr, miért van napjainkban egyre inkább szükség a sportjogra és az ehhez kapcsolódó sportjogi oktatásra? – kérdeztük Bérces Lászlót.

- A sportjog hatalmas joganyagot jelent és egyre inkább önálló jogággá kezd válni, ezért egyre több felsõoktatási intézmény ismeri fel ennek jelentõségét és kezdi meg oktatását. A sportjogi ismeretek nagyfokú jogi alapismeretet igényelnek, hiszen azzal, hogy ez a jogág egy vegyes szakjogi területhez tartozik, köz- és magánjogi elemek is kapcsolódnak ide, tehát a sportjogi ismeretek elsajátításához tudni kell a jog alapjait. A jogág közjogi területéhez tartoznak az alkotmányos alapjai, a pénzügyi szabályozása és a közigazgatási joga. A magánjogi részhez tartoznak a sportolók személyi és vagyoni jogai, a sportvállalkozást, mint kereskedelmi társaságot szabályozó joganyag és az immateriális javak, mint a reklámbevételek, közvetítési jogok és egy-egy játékos piaci értéke.

- Az állam mennyire szól bele a sport jogi szabályozásába?

- Az államnak nagyon fontos szerepe van a sport terén. Gondoljunk bele abba, hogy egy nemzetközi összetételû döntéshozó bizottság hogyan adhatná oda egy országnak egy világverseny megrendezésének jogát állami garanciavállalás nélkül. Ez ugye aktuális kérdés volt mostanában, a 2012-es labdarúgó Európa-bajnokság kapcsán. De az állami feladatvállalás nem csak ebben merül ki.

Az állam feladata különbözõ dopping-megelõzési törvények és jogszabályok meghozása, együttmûködve a nemzetközi szövetségekkel. Az állam kötelessége az állami kézben lévõ sportlétesítmények fenntartása is.

A szakszövetségek nem szeretik, ha a klubok nem sport-, hanem állami bírósághoz fordulnak, mert kizárólagosságra törekednek. Ennek ékes példája volt a tavalyi Ferencváros-ügy, ahol a csapat 25 millió forintja bánta, hogy a Fõvárosi Bírósághoz fordult a másodosztályba sorolása miatt.

- A politika mennyire van jelen egy-egy profi klub életében?

- A politika mindig is meghatározó szerepet töltött be a sportban. Addig nincs baj ezzel, amíg sportszakmai kérdésekbe nem folyik bele. A probléma akkor kezdõdik, amikor egyes politikai pártok az ebbe való beleszólással kívánják ismertségüket növelni. 1990 elõtt is meghatározó szerepe volt a sportban az államnak, hiszen a sportegyesületeket nagy állami vállalatok támogatták, mint a Csepel SC-t a Csepel Autógyár vagy a Gyõrt a Rába; vagy minisztériumok csapatainak tartották, például a Kispest mindig is a Honvédelmi Minisztérium csapata volt. Azonban az effajta állami finanszírozási rendszer a rendszerváltást követõen összedõlt. 1998-ig a sportegyesületek 14 milliárd forint köztartozást halmoztak fel, hiszen reklámérték és nézõszám nélkül nehéz volt nyereséget felmutatni. Az 1996-ban létrehozott elsõ sporttörvény kimondja, hogy a profi bajnokságra nevezett egyesületeknek gazdasági formában kell megjelenniük. Felmerül a probléma, hogy a kft. jogutódja-e a sportegyesületnek.

Végül az a döntés született, hogy az adóság a sportegyesületnél marad, de a vagyoni érték ellenérték nélkül átment a kft. tulajdonába.

Ez így, ebben a formában senkinek sem volt jó. Így az egyesületek mûködtetését vállalkozók és önkormányzatok vállalták magukra.

Itt jelenik meg a politika. Azt szokták mondani, hogy egy csapat akkor jó, ha a jobbszélsõ és a balszélsõ is jó.

- Aki felveszi a tárgyat, hol tudja kamatoztatni a késõbbiekben az itt szerzett ismereteit?

- Egy sportjogász bármely sport területén el tud helyezkedni, akár egy-egy szakszövetség munkáját segítve, akár sportigazgatási feladatot ellátva.

- Mekkora érdeklõdés van a sportjogi oktatás iránt?

- Szerencsére nagyon nagy és ezalatt százas nagyságrendet értek.

Ebben a szemeszterben nincs sportjogi oktatás, de szeptembertõl ismét lesz. A cél az, hogy egy-két éven belül a Testnevelési Egyetemmel együtt kiépítsük a mesterképzést, melynek az alapjai már Bérces László megvannak. A dékán úrral együtt felvettük a kapcsolatot a Magyar Olimpiai Bizottsággal, és folyamatos tárgyalásokon veszünk részt. A MOB átvállalná az olimpiai kerettagok egyetemi képzéssel kapcsolatos költségeit és támogatná az itteni képzést is. Kapcsolatban állunk továbbá egy-két sportági szakszövetséggel is, akik örömmel fogadták a sportjogi oktatásunk kezdeményezését. Hosszabb távon az egyetem részére anyagi lehetõségek is rejlenek, hiszen a szövetségek felkérhetik a Pázmányt akár szaktanácsadásra, akár szabályzatok elõkészítésére is, és ezekbõl csak profitálhat az iskola.

- Tanár Úr, Ön az elsõk között jelentette ki, hogy a sportjog önálló jogág. Ez hogy történt? – kérdeztük dr. Nemes Andrást.

- 1993-ban egy nemzetközi konferencián tartott elõadásomban mondtam ki, hogy a sportjog önálló, ugyanis addig csak sportról és jogról esett szó, de a kettõt névlegesen nem vonták össze. Akkor az elképzelésemet nem tartották reálisnak, de 1998ra már igen.

- Azóta Bérces László tanár úrral együtt hatékonyan vesznek részt a sportjogi képzésben. Hogy született meg a két egyetem közti szerzõdés?

- Most tavasszal egyezett meg az amszterdami egyetem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Testnevelési Egyetem arról, hogy közösen fognak véghezvinni egy sportjogász szakképzést a Deák Intézetben, valamint megegyezés történt az említett egyetemeken kívül az Oxford University-vel is egy 2008-ban induló mesterképzésrõl, melynek elõkészületei már javában zajlanak. Egyébként több Pázmányos hallgató írja jelenleg is a nálam sportjogból a Ph.D.-ját, és több nemzetközi konferencián is vettünk részt velük, ami szintén örömteli. Tehát a két egyetem közti kapcsolat továbbra is nagyon jó.

Magyar Attila

Bajnoki címvédés Véget ért a 2006/2007-es focibajnokság tavaszi szezonja, amely még az õszi felvonásnál is küzdelmesebbre sikerült. Megszületett a régiúj bajnokcsapat! Igen, az elõzõ szemeszterben is az élen végzõ Kutyaütõk sikeresen megvédték elsõbbségüket. A végjáték azonban ismét nagyon szorosra sikerült, bár talán egy hajszállal „könnyebben” sikerült begyûjteni ezt az elsõbbséget, mivel az õszi rangadón döntetlen eredmény születetett az akkori vetélytárssal szemben, és így akkor csupán a jobb gólkülönbségnek köszönhetõen végeztek az élen. Most pedig a Kutyaütõk – Go-Ják rangadó 7-1-re végzõdött. Az eredmény láttán egyoldalú meccs képe villan fel elõttünk, de ez nem egészen fedi a valóságot. Lehet, hogy a hiányzó játékosokon, a szerencsén vagy a tapasztalaton múlt a meccs, de a kívülálló szemével mindenképpen jó volt látni, ahogyan a srácok egymásnak estek. Így a Go-Ják elvesztették veretlen mérlegüket, és meg kellett, hogy elégedjenek az ezüstéremmel. A bronzot az elõzõ szezonban a középmezõnyben végzõ Csolnak FC szerezte meg.

Ezúton szeretnénk gratulálni minden résztvevõ csapatnak a szervezõk nevében!

1. Kutyaütõk 2. Go-Ják 3. Csolnak Fc A további helyezettek és a Bajnoksággal kapcsolatos egyéb információk megtalálhatók a megtalálhatók a www.pazmanyjog.hu oldalon a Focibajnokság menüpont alatt. Továbbá várjuk az észrevételeket, kéréseket, kérdéseket valamint azok jelentkezését, akik szívesen segítenének a szervezésben és lebonyolításban is a pazmanyfoci@gmail.com e-mail címre.

A gyõztes Kutyaütõk hatodik oldal

Majoros Gábor T.

A Nem Állami Felsõoktatási Intézmények Országos Régiója Interjú Tahy Bálinttal, a szervezet elnökével A Nem Állami Felsõoktatási Intézmények Országos Régiója (NÁFIOR) Közgyûlése március 22-én Tahy Bálintot, Karunk harmadéves hallgatóját választotta a NÁFIOR elnökének. Ezzel Teleki László mellett Bálint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karának második olyan hallgatója, aki országos jelentõségû pozíciót tölt be a HÖOK szervezetében. Vele készítettünk interjút.

- Naivnak tetszõ kérdés, de szerintem sokakat érdekel, hogyan lesz valakibõl a HÖOK vezetõ tisztségviselõje?

- Lényegében bárki, aki hallgató a HÖOK vezetõ tisztségviselõjévé válhat. A HÖOK demokratikus szervezet. A Felsõoktatási Törvény (Ftv.) értelmében minden hallgatót képvisel. A testvérem, Tahy Kristóf hatására kezdtem el érdeklõdni a hallgatói érdekképviselet iránt, aki az ITK HÖK elnöke volt. Az ITK HÖK régóta aktívan részt vesz a HÖOK munkájában, ITK-s hallgatókon keresztül nyertem én is betekintést a HÖOK életébe.

Lényegében így indult el az én pályám.

- Korábban is vettél már részt valamilyen hallgatói szervezet munkájában?

- 2004 óta vagyok a Tutori Szervezet tagja.

Eddig két gólya-csoportot vezettem. Nagyon élveztem ezt a két évet, igen jó társaságba kerültem. Részben az itt szerzett tapasztalataim alapján tanultam meg, hogy hogyan kell csapatban dolgozni.

- A HÖOK szerepével mindenki tisztában van, de a NÁFIOR már kevésbé ismert intézmény. Légy szíves röviden foglald össze, hogy mi a NÁFIOR, és mi a jelentõsége a hallgatói érdekképviseletben?

- A NÁFIOR jelentése: Nem Állami Felsõoktatási Intézmények Országos Régiója. A HÖOK hét régióból épül fel, ezekbõl hat területi régió, egy, a NÁFIOR országos régió.

Ennek az az oka, hogy az állami intézményektõl eltérõen külön régióba tartoznak az alapítványi, illetve a hitéleti képzést nyújtó és egyházi intézmények. Az alapítványi intézmények olyan magánkézben lévõ akkre-

ditált tanintézmények, amelyek az eltérõ fenntartói minõség miatt nem sorolhatóak az állami intézményeket tömörítõ régiókba.

A hitéleti képzést nyújtó intézmények egyházi fenntartásuk miatt tartoznak külön ebbe a régióba. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyházi egyetem. A NÁFIOR-nak az a jelentõsége, hogy olyan intézményeket tömörít, amelyek egy szûk szegmens igényeit elégítik ki, újszerû módon oktatnak különbözõ tudományágakat, vagy meghatározott világnézetû képzést adnak.

- Ha jól értem, a NÁFIOR egy olyan HÖOKrégió, amely eltérõ identitású, egymástól földrajzilag távol esõ felsõoktatási intézményeket fog össze. Hogyan tudjátok ezeket az intézményeket integrálni, és egységesen képviselni az érdekeiket?

- Ez az a feladat, ami számunkra is a legnagyobb kihívást jelenti. Alapkoncepcióként nagyobb hangsúlyt szeretnék fektetni az alapítványi és hitéleti intézmények különbözõségeikbõl fakadó szükségletek felismerésére és képviseletére az országos szervekben és testületekben. Mivel a régió két egymástól eltérõ intézménytípust foglal magába, klasszikus értelemben nehéz lenne egységes, integrált érdekképviseletrõl beszélni. Az alapítványi intézmények gazdasági társasághoz hasonló formában mûködnek, és az azonos képzést nyújtó intézmények között emiatt igen nagy a verseny. A hitéleti intézmények zömének a fõ jellemzõje pedig a kisszámú hallgatóság, családias, közvetlen közeg, az emberarcú oktatás, a közösségi élmény megélése. Erre a megoldás egyszerûen az, hogy külön kezelem a problémákat. Külön foglalkoznuk az alapítványi és

külön a hitéleti intézmények sajátos igényeivel. A csapatomat ennek megfelelõen szerveztem meg. Azonos szakmai súlyt kap mind a két intézménytípus.

- Mik a terveid a NÁFIOR elnökeként? Melyek azok a célok, amiket a mandátumod alatt el szeretnél érni?

- Az elmúlt évben a régió képviseletét sajnos méltánytalanul elhanyagolta az elõdöm, olyannyirra, hogy még a HÖOK választmányi ülésekre sem járt el. (A választmányi képviseletet Teleki László alelnök látta el.) A csapatommal ezért új alapokra helyezem a régió választmányi és országos képviseletét. Mindenekelõtt az intézmények közötti földrajzi távolság leküzdése érdekében egy igényes és naprakész honlapot hozunk létre. Személyessé kívánjuk tenni a kapcsolatot, aminek érdekében sorra fogjuk látogatni az intézményeket. Az Ftv. közeljövõben várható változásaira mindenképpen fel akarjuk készíteni az intézményeket, elsõsorban azért, hogy a hallgatók és a hallgatói képviselõk a jogaikkal és a lehetõségeikkel tisztában lehegyenek. Különös hangsúlyt fektetünk emellett a kisebb intézmények támogatására. Mindenképpen meg akarjuk ismertetni a régiónkat a hallgatói közvéleménnyel. Erre a 2007-es debreceni EFOTT nyújt számunkara kiváló lehetõséget.

- Az Egyetem, azon belül a Kar szakmai, tudományos megítélésérõl már sokat hallottunk, a többségi vélemény szerint kiemelkedõ a hírnevünk. Kevésbé ismert viszont az Egyetem és a Kar HÖOK-ban betöltött szerepe.

Milyen a megítélésünk az országos érdekképviseletben, és milyen lehetõségeink vannak?

- A megítélésünk kiváló. Az Egyetem több, szakmailag kiválóan felkészült hallgatót ad a HÖOK-nak. Bojárszky András, az ITK hallgatója a HÖOK Felügyelõ Bizottságának elnöke, Teleki László a HÖOK Elnökségének oszlopos tagja. A képviseletünk tehát sokkal reprezentatívabb, mint más, hasonló méretû intézményeké. Az Ftv. módosításával lényegében a piaci szereplõkhöz hasonló versenyhelyzet alakul ki a következõ években a felsõoktatásban, ezért fontos, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem elõkelõ helyzetben kerüljön ki ebbõl a versenybõl.

Balog Zsolt

Versenyjogi Kutatóközpont alakult 2006. december 15. napján a Kari Tanács döntése értelmében a Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszéken Versenyjogi Kutatóközpont alakult. A kutatóközpont célja rendkívül sokrétû, különösen mivel ez az elsõ kizárólag versenyjoggal foglalkozó szakosított kutatóközpont Magyarországon. A tagjai között megtalálhatóak egyaránt a tudományos élet képviselõi, ügyvédek, bírák és közigazgatási szakemberek. A Tudományos Tanács tagjai – akik a szakmai felügyeletért felelõsek – olyan szakemberek, akik különösen elmélyült tudással rendelkeznek a versenyjogban.

A kutatóközpont a szûk értelemben vett kutatásokon kívül számos célt tûzött maga elé. Ezek között szerepelnek olyanok, mint pl. nemzetközi kapcsolatok kiépítése vagy publikációk és konferenciák szervezése. A hallgatók számára a kutatóközpont azon felül, hogy lehetõséget biztosít az érdeklõdõknek a kutatásokban való részvételre abból a szempontból is jelentõséggel bírhat, hogy lehetõség nyílik a szakdolgozatok és egyéb pályázatok során a kutatóközpont nyújtotta elõnyöket (pl. konzultáció, szakkönyvek) kihasználni. A központ hivatalos alakuló ülését 2007 márciusában tartotta, amely után nem sokkal együttmûködési megállapodást kötött a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézetével, amely keretében a felek vállalták, hogy a lehetõségekhez mérten összehangolják a kutatásaikat.

A kutatóközpont www.versenyjog.com domain-cím alatt önálló honlappal rendelkezik, továbbá ezen kerül megjelentetésre a rendszeres hírlevele is. Az érdeklõdõk a Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszéken Szilágyi Pálnál, vagy pedig a szpal@jak.ppke.hu e-mail címen érdeklõdhetnek.

Szilágyi Pál

kilencedik oldal

Kidobtunk 7000 Ft-ot?

Beszámoló egy büntetõjogi konferenciáról A jogászok nem babonásak, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy április 13-ra péntekre szervezték meg az új Btk. általános részének tervezetét megvitató konferenciát. Az egész napos programnak az Országos Igazságszolgáltatási Tanács aulája adott otthont. A nagyrészt professzorokból, ügyvédekbõl és ügyészekbõl álló hallgatóság között sajnos csak egy-két jogászhallgató bukkant fel.

A konferenciát Petrétei József nyitotta meg, aki negyedórában összefoglalta a tervezett legfontosabb módosulásokat, a büntetõ politika változásának folyamatát. A Btk. szervesen illeszkedik ama általános büntetõjogi reformba, amelyet pl. a Be. Novella, a mediációs törvény fémjeleznek. Célkitûzések között szerepel a végrehajtandó szabadságvesztés, mint ultima ratio, alternatív büntetési nemek gyakoribb alkalmazása, BV költségek csökkentése, fokozott megelõzés. A délelõtti szekcióban a felelõsségtan került terítékre. A tálalók között volt Györgyi Kálmán IRM miniszteri fõtanácsadó, aki beszélt a társadalomra veszélyesség megszûnésérõl.

Megtudtuk, hogy a tervezet a 2 helyett 3 évig vétségnek minõsítené a bûncselekményeket.

Belovics Ervin határozott véleményt mondott a büntethetõséget kizáró és megszûntetõ okok változásairól. Szerinte a megengedett kockázatvállalás a foglalkozási szabályok pontos rögzítésével, a házi fegyelem joga, pedig a társadalmi szemléletváltás miatt elveszítette jelentõségét. Egyik központi kérdés volt a jogos védelem. Belovics a fogalomban az aktív cselekvést feltételezõ „támadás” szót módosítaná.

Bánáti János szintén elégedetlen volt a jogos védelem tervezett passzusával. A Magyar Ügyvédi Kamara elnöke szerint az új Btk. azáltal, hogy további jogokat adna a védekezõnek, parttalanná tenné az ítélkezést. A tervezet ugyanis az arányosságot túllépõ védekezõt, már a felismerési képességet csupán korlátozó ijedtség esetén is felmentené. Bánáti azonban nem elégedett meg ennyivel: intenzíven támadta a tervezet végszükség-, mentesülés- és tevékeny megbánás- fogalmát is. Fontosnak vélte a büntetési tételek csökkentését és a szabadságvesztéssel nem járó büntetések alkalmazásának növelését. A pénzbüntetés alsó határának harmincszoro-

sára emelése ugyanis a fizetõképtelenekre szabadságvesztés kiszabását jelentené, s így nem tehermentesítené a BV intézeteket. Az üzletszerûség általános minõsítõ körülménnyé tétele (a büntetési tétel automatikus háromszoros emelése), pedig a nevezett poenológiai célt a legkevésbé sem segíti elõ. Érdekes volt Bárd Károlynak a kényszergyógykezelésrõl szóló elõadása. Nemtetszését fejezte ki az intézkedés büntetõjogi szintérrõl polgári jogira irányítása miatt, ami a társadalom védettségi szintjének leszállításához vezet.

A jogos védelmet Wiener A. Imre is boncolgatta. A védekezõ jogainak kiszélesítését áldásosnak tartja a ny. egyetemi tanár, kikerülhetõvé téve így az arányosság „szocializmusban divatos méricskélését”. Hiányolta továbbá a bûncselekmény fogalmának materiális elemét.

A kávészünetekkel és állófogadással tagolt program délutáni részlegét Soós László IRM fõosztályvezetõ a tervezett szankciórendszer fontosabb pontjainak bemutatásán kezdte. A fõ- és mellékbüntetés szétválasztásának megszûntetése és a szabadságvesztés-büntetés visszaszorítására törekvés lenne az új Btk. alapköve. A felfüggesztett és részben felfüggesztett (!) szabadságvesztés önálló kiszabásának elõnyére, az egyéniesítés lehetõségére mutatott rá Soós. A próbaidõt felváltó büntetés a 2-5 év közötti szabadságvesztéssel büntetendõ cselekmények esetén lenne kiszabható.

Terminológiai (életfogytig helyett élethoszszig) és szisztematikai (ember elleni bûncselekményeknek az államellenes bûncselekmények elé helyezése) változásokra is sort kerítenének a kodifikátorok.

Bárándy Péter a büntetett elõélet alóli mentesítés fontosságára hívta fel a figyelmet, kifejezve rosszallását a bûnügyi nyilvántar-

tásban való szerepeltetés meglehetõsen hosszú idõtartama miatt (3-15 év). A hozzászólók között szerepelt Lévay Miklós, aki az Uniós jogharmonizáció fontosságáról mondott véleményt.

Az iskolateremtõ Nagy Ferenc azon kevesek közé tartozott, akik figyeltek az idõkorlátra, így csak egy- két megjegyzést fûzött a változásokhoz. A tervezet megalkotásban komoly szerepet vállaló professzor szerint a fõ- és mellékbüntetés szétválasztásának megszüntetése értelmetlen és többek között az új „élethosszig” kategória felsõ határának hiányát kifogásolta. Humorosan fogalmazott, amikor a szabadságvesztés és a közérdekû munka együtt alkalmazhatóságának lehetetlenségére (ti. szabadságvesztés esetén eleve van közmunka) és a jogászi logika felülmúlhatatlanságára mutatott rá.

Neki erõsen ellentmondott Tóth Mihály, aki a fõ- és mellékbüntetés elkülönülésének megszüntetését már csak fogalmi tisztázásnak tartja. Tanszékvezetõnk szerint a gyakorlat befejezettnek tekinti ezt a folyamatot.

A röpke egy órás idõtúllépést tetõzve Kónya István LB kollégiumvezetõ tette meg napirenden túli észrevételeit, majd Kondorosi Ferenc államtitkár záróbeszéde következett.

A terem atmoszféráját tehát gyakran nézetkülönbségek hevítették, aláfestve a paravánon átszûrõdõ tányércsörömpöléssel. Reméljük a nagyszerû gondolatokat ezúttal tettek is követik, és bízunk benne, hogy a majdani új tankönyv mellé, a jegyzettámogatás sem várat magára (a régi éppen 7.000 Ft-ba került)!

Horvátth Sarolta – Tarr Ádám

Blikk – az erkölcsök rendíthetetlen õre Március hónap végén megjelent a legnagyobb hazai bulvárlap új kampánya, melynek szlogene: „Egy õszinte világban nem lenne ránk szükség. Blikk. Vége a képmutatásnak.” „A Blikk a múltban sem tért ki a kényes témák elõl, a kutatás kimutatta, hogy olvasóink is a bátor, érthetõ, pártatlan hangnemet tartják a lap fõ erényeinek. A Blikk az eddig is felvállalt és követett értékeit, a szókimondást, bátorságot erõsíti a szlogennel, valamint azt, hogy a jövõben még nagyobb hangsúlyt helyez ezekre.” – mondta a lap marketing-vezetõje, Frei Andrea.

Számomra megdöbbentõen hatott, hogy egy bulvárlap, amely kevés, illetve silány hírértékkel, ám annál több rágalmazási és becsületsértési ügyben indított perrel rendelkezik – címlapján elmaradhatatlanul a

tizedik oldal

ledér hölgyek képével – erkölcsi gigászként igyekszik feltüntetni magát. Elgondolkodtam: álmodok-e vagy ez tényleg a valóság? A közélet erkölcsi szintjének folyamatos süllyedése némiképp kiszámíthatóvá tehette volna ezt a szintet, mégis hihetetlen, hogy ezt is megérjük: a Blikk az erkölcs õre. Mintha a Sátán kiállna az istenkáromlás ellen…

Talán éppen ez a szembetûnõ, nevetséges összeférhetetlenség az, ami nem engedi, hogy széles körökben elhiggyék az emberek ezt az abszurditást. Bár manapság már nem tudni. Valószínûleg, hogy csak jóindulattal lehet ilyen reményeket idealizálni, az eladási számok ténye már magában ítélet. Egy hagyományos napilap lassan labdába sem rúghat a Blikk, és a hozzá hasonló „lapok” mellett, talán csak azért is, mert a kb. 50 forintos különbözetet nem hajlandóak az átlagemberek a maguk szellemi egészségükért megfizetni.

Ha a Blikk valóban bátor és pártatlan, akkor ezeket a fogalmakat újra kell gondolni. A hagyományos alapokon elképzelhetetlen, hogy egy bulvárlap bármilyen erénnyel távolról is rokon legyen.

Pozsgay-Szabó Péter

„Ne szívd meg, hogy ne szívd meg!”

Néhány gondolat a Fûnyíró Filmfesztivál kapcsán 2007. április 16., este öt óra, Puskin Mozi, Körhintaterem. A vásznon a Rekviem egy álomért címû, sokak által jól ismert film fut. Szemléletesen, évszakról évszakra mutatja be, hogyan jut el valaki egy szellemileg és lelkileg bizonytalan, értékek nélküli állapotból a drogok általi önroncsolásig. Ezt követõen a program a mozi kávézójában folytatódik, ahol Rétvári Bence, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség elnöke és Erdõs Eszter református lelkésznõ száll vitába Léderer Andrással, az SZDSZ Új Generáció elnökével és Juhász Péterrel, a Kendermag Egyesület szóvivõjével. A téma természetesen: a kábítószer. Mi számít egyáltalán drognak, létezik-e „könnyû” és „nehéz” változat (avagy ez a kettéosztás eleve elhibázott), és a kényes kérdés: vajon megengedhetõ-e, hogy állami kontroll alá vonják a marihuána-fogyasztást, ily módon pedig – állítólag – jobban ellenõrizhetõvé, idegen anyagokkal kevésbé szennyezetté, 18 éven aluliak számára pedig hozzáférhetetlenné tegyék a „füvet”?

Azt hiszem, felesleges pontról pontra felsorolni az elhangzott gondolatokat, a téma ugyanis túlontúl fontos ahhoz, hogy puszta szillogizmussá egyszerûsítsük. A Kendermag Egyesület és az Új Generáció fõ érve, hogy „ha már úgyis széles körben elterjedt a marihuána-fogyasztás, tegyük legálissá, vegye kézbe az állam a folyamatokat és akkor minden jobb lesz”, támadható. Elõször is: mi a garancia arra, hogy a törvényesen árusított fû megjelenésével a „fekete” kereskedelem egy csapásra köddé válik?

Másodszor: a Kendermag Egyesület hiába hangsúlyozza sajtótájékoztatókon és – legalábbis az érdekelt réteg által – gyér nézettségû televíziós interjúkban, hogy õk sohasem buzdítottak direkt módon

drogfogyasztásra, a nevük által fémjelzett akciók és a kommunikáció összességében ezt üzenik. Az pedig, hogy a büntetõjogi szankció alkalmazása a fogyasztóra nézve egyenesen felesleges, hiszen semmiféle visszatartó erõvel nem bír, szintén nem állja meg a helyét, hiszen ez azt jelentené, hogy a Btk. mit sem ér, mert a benne büntetni rendelt cselekményeket „elkövetik”… Ezzel együtt az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség elnöke és a református lelkésznõ is egyetértettek azzal, hogy a büntetõjogi felelõsségre vonás csupán ultima ratio, az elsõ lépés a szándékosan vagy önhibán kívül csukott szemek felnyitása, a felvilágosítás, a prevenció.

A legmeggyõzõbb azoknak a ma már „tiszta”, volt drogfüggõ fiataloknak a beszámolója volt, akik õszintén meséltek arról, hogyan kerültek kapcsolatba a kábítószerrel, hogyan veszítettek el mindent, és mikor jött el az a pont, amikor úgy érezték, segítségre van szükségük, mert egyedül képtelenek megbirkózni azzal a problémával, amit a különbözõ szerektõl való függés jelent. Egyikük megdöbbentõ adatot közölt: ismerõsi körében elõször mindenki a marihuánát próbálta ki, de csupán egy tizedük állt meg ezen a szinten, a többiek késõbb az úgymond „keményebb” drogok felé fordultak. (Õ maga nyolc évig élt a heroin rabjaként, mielõtt felkereste a Ráckeresztúron, Erdõs Eszter vezetése alatt mûködõ drogterápiás otthont). Egy másik, röviden felszólaló férfi beismerte, a drogok hatásainak következtében nem tud érdemi partnerként részt venni a kialakult vitában, csupán személyes tapasztalatait osztotta meg a jelenlévõkkel.

Arra a kérdésre, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki

kábítószerhez nyúljon, a lelkésznõ azt válaszolta, hogy egyértelmûen egy szellemi és érzelmi vákuum, a kívülállóság, a sehová sem tartozás érzése, amely által semmivé lesz a felelõsség önmagunk és mások iránt is. A marihuána „legalizálása” mellett kardoskodók cigarettájuk sûrû füstjében kínosan kerülték a magasabb célokra, nemzetre, családra vonatkozó kérdéseket.(Érthetõ is: egy darab barátnõ és három darab üzleti vállalkozás nehezen pótolja a közösséghez való tartozást…)

A szûk másfél óra csupán az álláspontok vázolására volt elegendõ. Ahogyan a mûsorvezetõ fogalmazott: „a beszélgetés nem fejezõdött be, csak abbamaradt”. A konszenzus azonban még nagyon messze van…

Ahogyan ott ültem a sorok között, az jutott eszembe, vajon hogyan lehetséges, hogy már az alapértékekrõl is vitatkoznunk kell? Miért nincsen támpont, melynek mentén egy vita elindulhat? Létezik, hogy (egyesek szerint) már nincs jó vagy rossz, hogy meg lehet magyarázni, hogy a fekete fehér, csak talán egy kicsit piszkosabb? És a költõi kérdés: hogyan lehet „rendezni végre közös dolgainkat”?

A Fûnyíró Filmfesztivál az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség és az Összefogás a Magyar Családokért Egyesület szervezésében május 21-ig minden hétfõn öt órától várja az érdeklõdõket a Puskin moziban.

Borbás Dorottya

Új elnök a Hallgatói Önkormányzat élén 2007. március 30-án a Hallgatói Önkormányzat kari szervezete megtartotta az elsõ, elnökválasztó küldöttgyûlését. Az újonnan megválasztott elnökkel, Kemenes Patrikkal beszélgettünk. Interjú.

– Mindenek elõtt engedd meg, hogy szívbõl gratuláljunk megválasztásodhoz! Úgy hírlik kalandosra sikerült ez a választás…

Beavatnál a részletekbe?

– Köszönöm szépen és természetesen szívesen elmondom a tényeket, melyek úgy hiszem magukért beszélnek. Az EHÖK alapszabály alapján, amely irányadó a kari HÖK választás tekintetében, a küldöttgyûlés egyszerû többséggel választ tagjai közül elnököt. Ezen a szavazáson a szavazatok egyszerû többségét én kaptam meg. Ezek után a levezetõ elnök a szabályzattal ellentétben kiírt egy második fordulót, amely ellen én tiltakoztam, ám ez a forduló mégis lezajlott, ezért óvást nyújtottam be a törvényességi felügyeletet ellátó szervhez – Rektor Úrhoz –, aki az óvásomnak helyt adott és az elsõ szavazás alapján engem nevezett ki a Hallgatói Önkormányzat Elnökének. Körülbelül ez a rövid története az elnökké választásomnak.

– Hallhatnánk pár szót arról a személyrõl, aki mostantól kezdve két teljes éven keresztül fogja irányítani a Kar Hallgatói Önkormányzatát?

nyolcadik oldal

– Gimnáziumi éveimet a Szent Benedek Bencés Katolikus Általános Iskola és Gimnáziumban majd a Szent Margit Gimnáziumban töltöttem, ahol 2004-ben érettségiztem. Jelenleg a Kar harmadéves jogász hallgatója vagyok, így elõreláthatólag semmi akadálya, hogy kitöltsem a mandátumomat. Már gimnáziumi éveim alatt is érdekeltek a közösségi tevékenységek, melyeket az Egyetemen is szerettem volna folytatni, ezért elõször tutorként segítettem a gólyák beilleszkedését, 2006 óta pedig a Hallgatói Önkormányzat munkájában veszek részt tevékenyen.

– Hogyan kerültél kapcsolatba a HÖKkel, avagy hogyan környékezett meg a Hallgatói Önkormányzat?

– A fonyódligeti gólyatáborban éreztem azt, hogy mindenképpen szeretnék részt venni a HÖK munkájában, mert érzésem szerint új ötletekre, és újabb emberekre volt szükség 2005 nyarán, emiatt indultam a választásokon és nyertem mandátumot a hallgatók támogatásának köszönhetõen. Az önkormányzati munkám során sikerült jó kapcsolatot kialakítanom a közgyûlési képviselõk nagyobb részével, és végül az õ biztatásukra vállaltam el az idei küldöttgyûlésen a jelölést az elnöki posztra.

– Mik a meglátásaid és tapasztalataid az eddigi hallgatói közélettel, hallgatói képviselettel kapcsolatban, illetve ez irányú terveid a jövõt tekintve?

– Szerintem Karunk hallgatói közélete mindig is pezsgõbb volt, mint más egyetemeken a kari

közélet. Szeretném, ha azok a rendezvények, amelyek élõvé tették Karunk közéletét, továbbra is megmaradnának, és újabb, ha lehet még színesebb eseményekkel tudnánk bõvíteni a választékot, hogy minél inkább ki tudjuk szolgálni a hallgatóság igényeit, és megtaláljuk pontos érdeklõdési körét. A hallgatói képviselettel kapcsolatban pedig szeretném a meglévõ sikeres kezdeményezéseket tovább vinni, és ha lehet, még hatékonyabban képviselni a hallgatói érdekeket.

– Mikorra várható a testület – tisztségviselõi helyekkel betöltött – végleges megalakulása?

– Jelenleg nagyon nehéz helyzetben van a Hallgatói Önkormányzat, mert a közelmúltban végbement jogszabályi változások miatt egy teljesen új rendszert kell felépítenünk, ami sajnos hosszabb elõkészítést igényel. Remélem mihamarabb sikerül ezt a helyzetet megnyugtatóan rendezni, de biztosítok mindenkit, hogy ez a mûködésünkben nem fog fennakadásokat okozni, most is aktívan szervezzük a Pro Facultate napot, amely reményeink szerint népszerû lesz, ahogy eddig minden évben.

– Köszönjük a beszélgetést, és eredményes, hallgatói érdekekért végzett munkát kívánunk!

– Köszönöm a lehetõséget, és bízom benne, hogy az Ítélet továbbra is minden rendezvényünkrõl és álláspontunkról az eddig tapasztalható színvonalon és odaadással tájékoztatja majd a Kar minden polgárát!

Szendrõdi Szabolcs

Kai nomon egno Carl Schmitt nagyságát újra felfedezi szülõvárosa Carl Schmitt az egyetlen ember, akivel érdemes beszélgetni – mondta a ’60-es években Jacob Taubes, ortodox rabbi. Pedig õ is tudta, hogy Schmitt titkos osztályozásában neki csak a Feind, az ellenség címkéje juthat. És mégis: vannak személyek, akik elõtt még az ellenség is meghajol.

Carl Schmitt vitatott, s talán pont ezért felettébb érdekes, mondhatni: vitára ingerlõ személyiség.

Arcanumot, titkot ígér – ahogy egyik mai kritikusa, Raphael Gross megjegyzi. (Raphael Gross: Carl Schmitt und die Juden) Ismert fogalompárjai (norma-döntés, törvény-nomosz, barát-ellenség, földtenger etc.), újszerû nézetei az alkotmány- vagy a nemzetközi jog terén, de szuverenitástana is mindmind nehezen megfejthetõ, többjelentésû kódok. A kódfejtés gyermeki izgalma miatt lehet érdekesebb Schmitt, mint a száraz precizitásba belefúló Kelsen.

Kelsenrõl ugyanis tudjuk, hogy ki volt, s mit akart.

Schmittnél minden csak kérdés, de valahogy sejtjük, hogy „kai nomon egno”, azaz „õ ismerte a törvényt”. (A Schmitt sírfeliratán szereplõ „nomosz” görög szó törvényként való fordításáért igen dühös lenne rám az öreg tudós.) Schmittnek azonban nem csak munkássága, de életútja is kérdésekkel teli – tán nem véletlen, hogy magáról, mint „értelmiségi kalandorról” vallott.

Carl Schmitt 1888-ban született Pletten-bergben, a kis vesztfáliai városkában. Egyetemi tanulmányait többek között Berlinben és Strassburgban folytatta, majd a weimari idõszakban Kölnben lett egyetemi tanár. (Biográfiaként lásd Paul Noack: Carl Schmitt) Munkásságának legnagyobb része ehhez az idõhöz kötõdik – a késõbbi mûveiben már csak elrontotta, vagy magyarázgatta életmûvét.

A weimari idõszakban születtek legismertebb könyvei: a Gesetz und Urteil, amiben a jogalkalmazás ma is aktuális problémáira hívja fel a figyelmet; a Politikai teológia, amiben híres szuverenitás-definícióját bontja ki; A politikai fogalma, amiben máig ható érvénnyel fogalmazza meg a politika specifikumát, a barát-ellenség megkülönböztetéssel; a Diktatur, amiben a szuverenitás két oldalát mutatja be; híres parlamentarizmus kritikája (Geistesgeschichtliche Lage des heutigen Parlamen-tarismus), amely a ’68-as diáklázadók számára is kötelezõ olvasmánnyá lett késõbb, vagy a Verfassungslehre, amelynél eredetibb és pontosabb alkotmányjogi munka azóta

sem született. A Ver-fassungslehre még a zsidó állam alkotmányozási próbálkozásaiban is mérce volt – mondhatnánk hát gunyorosan, hogy Schmitt „Izrael koronajogásza” lett ezáltal.

Politikailag Schmitt a konzervatív jobboldal köreihez tartozott a weimari idõkben, s bár elutasította az új, instabil és formalizmusokban tobzódó köztársaságot (érvei a ma Magyarországára is alkalmazhatók!), és a nemzetiszocializmust is elvetette. Az 1932-es döntõ választások elõtt kölni újságcikkekben kampányolt az NSDAP ellen.

Hiába. Mégpedig kétszeresen is hiába. Hiszen nem csak gyõzött a megvetett náci párt, de maga Schmitt is alávetette magát az új Zeitgeist-nak, s 1933. május 1-jével az NSDAP tagja lett.

Miért? Az elsõ nagy kérdõjel Schmitt életútjában.

Schmitt 1933-tól három éven át a hitleri állam koronajogásza volt. A hosszú kések éjszakáját legitimáló hírhedt írásával (Der Führer schützt das Recht) vagy a német tudományosság zsidótlanítását követelõ konferenciájával sokak számára végleg kiírta magát a tudományból. Egyesek szerint Schmitt mindig is náci volt, pusztán 1933 után merte ezt nyíltan is vállalni. Charles Yves Zarka francia eszmetörténész egyenesen „nazi penseur”-nek nevezte a Le Mondeban. Azaz a náciság lett a fõnév, s a gondolkodó csak, mint mellékes jelzõ szerepel már.

Ilyen egyszerûen megfejthetõ lenne Schmitt titka?

Minden fogalma, homályos gondolata mögött csak a náciság sivársága húzódnék? Nem hinném. Valakik egyszerû opportunizmust, karriervágyat emlegetnek Schmitt pálfordulása kapcsán, de talán az igazsághoz a legközelebb Varga Csaba és Alain de Benoist francia filozófus járhat. Szerintük ugyan Schmitt tényleg elutasította a nácizmust, de annak nem vágyott gyõzelme után kíváncsisága mégis az ismeretlen, a járatlan, s így akár még eséllyel is kecsegtethetõ út felé sodorta. Ahogy Varga Csaba írja találóan: „gondolható út” volt számára a nácizmus.

(Varga Csaba: Paradigmaváltás a jogi gondolkodásban – Carl Schmitt és a vágyott szintézis megkísértése, Világosság, 2003/7-8.) És tán titkon megpróbálta saját szellemi fölénye alá vetni a megszületõ rendszert. (Alain de Benoist: Carl Schmitt et les sagouins, Éléments, 2003/X.) De ahogy megakadályozni nem tudta, úgy befolyásolni sem. Platón szürakúzai kudarcára emlékeztethet bennünket Schmitt hatalomközelsége és hirtelen kegyvesztettsége. Talán tényleg nem a filozófusok dolga az államot irányítani? Mark Lilla amerikai professzor valami ilyesmit sejt számos elbukott értelmiségi (Lukács, Kojéve, Schmitt, Heidegger, Foucault etc.) élet-

Hassliebe Carl Schmitt németországi reputációja és hazai recepciója Carl Schmitt neve hallatán Németországban felhorkannak. Ki ezért, ki azért. Amikor egy kommunista könyvesboltban Schmitt egyik könyve iránt érdeklõdtem, az eladó kioktató hangnemben közölte velem, hogy „fasiszták könyveit nem tartják”. Vagy mikor egy Plettenberghez közel élõ rokonommal Schmittrõl beszélgettem, liberális felesége humorosan csak annyit szólt be a szobába: „Ja, der alte Nazi.” De felhorkannak azok is, akik tisztelik, szeretik Schmittet. Egy plettenbergi kutatója alig hitte el nekem, hogy budapesti egyetemistaként ismerem Schmittet, s hogy még tételként is szerepel a szigorlatkor. (Más kérdés, hogy munkássága sajnos túlzottan leegyszerûsítve jelenik meg jogbölcseleti oktatásunkban.) Schmitt tehát vitatott, vitát kiváltó személyiség. De valahogy megkerülhetetlen. Mûveire – még ha csak a „kritikai meghaladás” vágyától is vezérelve – egyaránt hivatkoznak balliberális professzorok vagy a TAZ anarchista napilap publicistái. De nevét említve azért minden professzor hozzáteszi náci múltját – a politikai korrektség szellemkelepcéjének kedvéért. (Elgondolkodtató, hogy míg a szobor nélkül maradt Schmitt kapcsán nem maradhat említés nélkül náci múltja, a Pesten szoborként is megörökített Lukács Györgyöt kritikátlan tisztelet övezheti, legalábbis a nyugati egyetemeken.)

A nyugati heves viták ismeretében meglepõen csendesen zajlott le Magyarországon Schmitt recepciója. Pedig notórius nácizóink nekünk is vannak. Mégis: Schmitt munkássága kapcsán – amelynek hazai megismertetésében Pethõ Sándornak és Cs. Kiss Lajosnak elévülhetetlen érdemei vannak – sikerült a hazai jogtudománynak tudományos, s nem ideológiai-politikai vitákat folytatni. Talán túlzottan is sikerült. A tudományosság és szárazság ugyanis megölte Schmitt személyiségének és mondanivalójának lényegét: a meghökkentést.

Magyarországon meghökkenés nélkül ment végbe Schmitt recepciója. De a vitákat nem spórolhatjuk meg. És akkor tán az egyszerû egyetemista is nagyobb érdeklõdéssel fordul e szeretve gyûlölt nagy tudós felé. Úgyhogy: kéretik meghökkenni!

útját vizsgálva. (Mark Lilla: A zabolátlan értelem). 1936-ban éles támadás éri Schmittet az SS lapjában, állítólagos katolikus és zsidó kapcsolatai miatt, s így visszavonulni kényszerül berlini katedrájára.

Három évig állt hát a hitleri hatalom szolgálatában, s ezalatt egyetlen jelentõsebb mûvet sem publikált.

Az utókor mégis ezen rövidke intermezzo alapján nyilvánította Schmittet intellektuális persona non grata-vá.

Az 1945-ös összeomlás Berlinben éri. A nürnbergi perben csak tanúként hallgatják ki, de könyvtárát „ideiglenesen” lefoglalja a hõs felszabadító szovjet hadsereg.

Bár semmi törvény- vagy erkölcstelen dolgot nem tudnak Schmittre bizonyítani, mégis õrajta statuál példát az új német állam. Míg egykori nácik sokassága térhet vissza a közéleti pályára – így maga Martin Heidegger is –, Carl Schmitt önkéntes, de kényszerû számûzetésbe vonul szülõvárosába, Plettenbergbe. 1945-tõl 1985 húsvétvasárnapján bekövetkezõ haláláig itt élt.

Ezalatt a 40 év alatt Plettenberg szellemi zarándokhellyé vált: szélsõbaloldaliak, anarchisták, ex-nácik és konzervatívok ültek egymás mellett a plettenbergi vonaton. Mindegyikük a titokzatos embert akarta látni. Még Joschka Fischer is járt erre.

Schmitt háza így mindig neves vendégekkel volt teli – a szomszédok gúnyosan csak „ifjúsági szállónak” hívták a házat. Az író Ernst Jünger ugyanúgy megfordult itt, mint világfi Nicolas Sombart vagy a német alkotmányjog doyenje, ErnstWolfgang Böckenförde. És jöttek a kíváncsi fiatalok is. Schmitt mindenkit szívesen fogadott – csak dohányozni nem volt szabad. Bort viszont ihattak, de kizárólag szárazat, mert azt szerette a házigazda. Estére pedig mindenki kapott egy jegyzetekkel ellátott könyvet, amirõl másnap referálnia kellett. Egyik kedvenc könyve volt Benjamin Disraeli kalandregénye, a Tancred. Szerinte ugyanis ebbõl érthetõ meg a zsidóság lényege. (Nicolas Sombart: Ifjúkor Berlinben 19331943). És ha volt kérdés, ami Schmittet élete végéig, már-már patologikus érdeklõdéssel foglalkoztatta, az a zsidókérdés (Judenfrage). Naplóiból kiolvasható antiszemitizmusa azonban nem vallási, nem is rasszista, hanem metafizikai volt – újabb megfejtésre váró rejtély, ennek pontos tartalma és oka. Ilyen Schmitthez került fiatal volt Ernst Hüsbert és Gerd Giesler is. Mára nyugdíjasként próbálják meg ápolni Schmitt hagyatékát és emlékét. Városa ugyanis igen mostohán bánik nagy szülöttjével. Plettenbergben járva magam is tapasztaltam a Schmittre utaló, emlékezõ nyomok fájó hiányát – a turisztikai információban azt sem tudták, kit keresek. Pedig háza, amit Machiavelli számûzetési

helye után San Casciano-nak nevezett, még mindig áll. A Frankfurter Allgemeine Zeitung tudósítása szerint 22 évvel Carl Schmitt halála után azonban mintha meglágyulna a hálátlan utókor szíve, s a politikai korrektségen túl, az idõtlen tudást és szellemi nagyságot is felismernék. Hüsmert és Giesler egyesületet hoztak létre Schmitt emlékének ápolására, s még a szociáldemokrata polgármestert is megnyerték ügyüknek. Szobor, emlékmúzeum, emléktábla – ezek vannak tervbe véve. „És ha 150 év múlva Plettenberget és Carl Schmittet egyszerre említik, tán elértünk valamit” – mondja az egyik kezdeményezõ (Sollen wir Carl Schmitt ein Denkmal setzen?, FAZ, 17. März 2007).

Igen. Ahogy Königsbergbe Kantot „érezni” járunk, Plettenberg is felfedezte Schmitt hírnevének turisztikai lehetõségeit.

Hegeli dialektika – helyben.

Techet Péter

tizenegyedik oldal

Szász János nem beszél sokat. Magától egyáltalán nem. Ha kérdezik, még akkor sem biztos. Ez a helyzet öt perccel a beszélgetés elõtt, aminek a rendezõ úr volt a meghívott elõadója április 24-én, a koraesti órákban, a Vetítõ Filmklub félévi utolsó rendezvényén. És leül, a Díszterem utolsó sorának utolsó székére. Leül és figyel. És a közönség köré húzza a széket.

Körbeülik és figyelik. És kérdezik. Van is mit.

A beszélgetés fõ témája az elõtte, másfél órában levetített Witman fiúk volt, de hamar átterelõdött a szó az új darbara, az Ópiumra is.

A szereplõk csak úgy lettek. Arra a kérdésre, hogy hogyan választja ki a karaktereket megformáló színészeket, azt válaszolja: csak úgy.

Megérzés. És nem, semmi baj a magyar színészekkel, de hát a megérzés, az megérzés és azzal aztán nem lehet vitatkozni. Csak menni kell utána, jelenesetben Dániába (Ulirch Ulrich Thomsenért – Dr. Brennert alakítja a filmben) és Norvégiába (Kirsti Stuboe-ért – Gizella).

És a zene? Az is csak úgy jön. Van egy kép, és ahhoz kell egy hang egy dallam egy kicsit több és máris kész a Glenn Gould-féle Holdfényszonátára õrjöngõ Gizella. Megérzés. Ennyi az egész. És itt jön az a bizonyos feldobott kõ. Mi a helyzet a végével? Van három pont a Witman fiúk és az Ópium végén is. Jó, ha az ember nem fejezi be a gondolatait? – vetõdik fel a kérdés a beszélgetés során, nem a puszta lustaság jele? Nem, épp ellenkezõleg! – mondja Szász János Felhívás keringõre. Ugyanis, itt ér véget az alkotó szerepe, és innentõl a nézõn a sor. Gondolkodni, élvezni, magunkévá tenni a látottakat, hallottakat. Mert ez bizony nem a rendezõk dolga. Õk csak egoistán kiadják, ami bennük van. És utána a sarokba húzódnak, és várják, hogy mi, a nézõk elkészítsük – persze csak gondolatban – a saját Ópiumunkat. Mi az üzenet? Merjünk gondolkodni egy filmrõl, egy zenérõl, egy képrõl.

Tehát, álljon itt egy verzió az egyszeri nézõ saját Ópiumára: Gizella elmegyógyintézetben él. Grafomán, kényszerképzetei, és még ki tudja mennyi más egyéb baja van. Brenner doktoron pedig épp az írói válság byron-i spleen-nel vegyített ópiumfüggõsége ütközik ki, mikor életük fonalait egymás mellé szövi a sors. Brenner doktor egyre élénkebb érdeklõdést mutat páciense iránt, Gizella egyre többet és lelkesebben ír, és a kör bezárulni látszik. Keserû szerelmi történet. Rómeó és Júlia, csak kicsit nyersebben, durvábban, ma ízûen. És a vége? Három pont, ami – saját nézõpontról lévén szó – azt jelenti: mindenki bûnös. Mindenkiben ott lakozik a gonosz. Ezt eddig is tudtuk, mert általában mindenki a jóval és a rosszal foglalkozik; a hátárral, a vonallal, amit még át lehet lépni, és átlépünk megint és megint és… általában addig ügyeskedünk, amíg olyan távol kerülünk attól a bizonyos képzeletbeli vonaltól, hogy már mindegy. Ez a mindegy, ami a filmben megfogásra találtatott. Van egy pont ahol „felébredünk”. Mindegy?!

Ablonczy Zsuzsanna

II. JogászEXPO

Heti Válasz, az ELSA, a KMRMK, a HAESF, karunk nyelvi lektorátusa, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium és a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal. Nem csak a kiállítóknál nézelõdhettek az érdeklõdõk, hanem különbözõ elõadásokon is részt vehettek egész nap folyamán. Mindezek mellett még grafológiai tesztet is készítethettek a résztvevõk, a merészebbek próba-állásinterjún is kipróbálhatták magukat.

Bátran mondhatjuk, rendkívül büszkék lehetünk, hogy karunk ilyen rendezvény társszervezõje lehetett, a kiállítás színvonalassága, sokoldalúsága és látogatottsága alapján egyaránt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a több mint 400 látogató, amellyel lekörözte a rivális egyetem azonos idõpontban rendezett, hasonló jellegû rendezvényét is. Úgy gondolom, rendkívül jó alkalom volt ez mindazok számára, akik komolyan foglalkoznak azzal, mihez is kezdjenek a

diplomájukkal, ráadásul mindezt az egyetem falain belül tehették meg, ingyen.

Ezúton szeretnénk köszönetet mondani minden kiállítónak, elõadónak és a szervezõknek egyaránt, és reméljük, a jövõben is számíthatunk hasonló rendezvényekre az egyetem keretein belül.

A. J.

Három pont a mondat végén

Április 17-18-án került megrendezésre a II. JogászEXPO az Egyházi Egyetemek Karrierirodájának (EEKI) szervezésében. A rendezvény elsõ napjának a Károli Gáspár Református Egyetem adott otthont, itt tartották meg a rendezvény megnyitóját egy sajtótájékoztatóval egybekötve, valamint egy kerekasztalbeszélgetéssel zárult a nap.

Másnap a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán folytatódtak a programok. A kiállítók között szerepelt több ügyvédi iroda (Szecskay; Csilléry Alexandra; Erdélyi György; Dezsõ, Réti és Antal), az Érme Kht., az Imsys Kft., EMLA, a Pannon Felszámoló Kft., Fulbright, Opten és az Asbóth, Krajnyák és Társa Szabadalmi Ügyvivõ Iroda. Képviseltette magát az újzélandi és a ciprusi nagykövetség, a BRFK, a

Élet a kollégiumban Karunkon sajnos kevesen tudják, hogy immáron 2 éve tudunk kollégiumi helyet biztosítani hallgatóinknak Óbudán a Márton Áron Szakkollégiumban (MÁSZ), mint „Pázmányos koliban”. Jelenleg egy bérelt szinten 26 szobát töltenek be a Pázmány jogászok, ez 72 fõt jelent.

Mit érdemes tudni errõl a lehetõségrõl? A kollégiumi ügyek a Diákjóléti Bizottság hatáskörébe tartoznak; az elsõdleges cél annak elérése, hogy karunk hallgatói ugyanabban a kollégiumban lakjanak. A kolidíj 21.000 Ft/hó, de a Pázmányos kolisok 17.000Ft/hó lakhatási támogatásban részesülnek. A szobák háromágyasak, külön a lányoknak és külön a fiúknak.

Milyen is ez az élet? Jómagam is kolis vagyok, így tapasztalatból mondhatom, egy nagy család él itt együtt. Együtt kelünk, együtt tanulunk, bulizunk, aztán valamikor hajnal tájékán, amikor már a takarítóbrigád is megérkezik, készülõdünk alváshoz. Jó kollégistákhoz méltóan a 10 órai kelés már hajnalnak számít, de ha szólít az egyetem, nem tehetünk semmit. Gyors készülõdés, aztán irány az 1-es villamos. Döcögünk az Árpád-híd felé, és mily meglepõ, mûszaki okok miatt buszra kell szállnunk. Itt megjegyezném, hogy a kolisok mindig pontosan érkeznek…J Nagy nehezen beérünk a suliba, de ne csodálkozz, ha a gyakorlatodon köreinkbõl kialakult kisebb-nagyobb klikkekkel találkozol. Ez a barátságok eredménye. Majd a hosszúra nyúlt,

egyetemen töltött nap után együtt indul haza a csapat, és jöhet az igazi „kolifeeling”.

Kedves vendéglátónk Laca, a B/19 házigazdája már „alig várja”, hogy a fél szint benyomuljon a szobájába, és megrohamozzák a számítógépét. Kezdõdik a FIFA, dübörög a zene és lassan már a saját hangomat sem hallom. Milyen szép az idõ! Menjünk ki az udvarra! Mit szólnátok, ha bográcsoznánk, vagy grilleznénk? Na jó, maradjunk csak a szimplán „kiülünk az udvarra, és ott beszélgetünk” felállásnál!

Mi a helyzet a tanulással? Van még idõnk, elõtte vár még a konditerem, aztán a szolárium. Valahogy jellemzõ, hogy az ember megéhezik kondizás után… Fõzzünk együtt! (Csak a fiúkat ne engedjétek be a konyhába!) 19 óra, kezdõdik a koli BL. Szédületes meccs vár ránk a sztárcsapattal. Gyerünk fiúk! Hajrá Antigua és Óbuda (ez volna a csapatunk neve)! Gyõzelem, döntetlen, vereség, akkor is Ti vagytok a legjobbak! Meccs után a szokásos „mit kellett volna csinálni” megbeszélés, a fiúk kiveszekedik magukat, aztán az elõre kialakított sorrend alapján vár a zuhanyzó.

Egyre sötétedik. „Este van, este van, ki-ki nyugalomban…” Ezt nem mondanám…A „B” földszinten nagy a nyüzsgés, mindenki sürög-forog. Csak nem party lesz ma este? Á dehogy! Csak a jól megszokott „felolvasóest”. A kellemes koleszos társasághoz lassan megérkeznek a külsõs barátok is. 23-at üt az óra. Nem, nem a lámpaoltás

következik, hanem a „csendben kell lenni” idõszak.

Megjelenik az éjszakai ügyeletes tanár is, és mi mindig megígérjük, hogy nem fogunk hangoskodni, a zenét is lehalkítjuk és megyünk aludni. Persze ezt senki nem hiszi el… Aztán ahogy mondani szokás, jó társaságban repül az idõ, és lassan ismét kezdenek a takarítók. Indul egy újabb nap. Másnap a fáradalmak kipihenése után lazíthatsz a könyvtárban, a szaunában, gépteremben vagy a kantinban, szigorúan csak egy pohár üdítõ mellett.

Ha kedvet kaptál arra, hogy Te is tagja legyél ennek a társaságnak, és késõbb el tudd mondani, igen kolis voltam, vidáman visszaemlékezve az együtt töltött idõkre, filmezésekre, a felejthetetlen bulikra, a hatalmas információáradatra, barátságokra, szerelmekre, akkor jelentkezz a Diákjóléti Bizottságban félfogadási idõben, vagy a HÖK-ben. 2 lány és 4 fiú részére van kiadó hely! Csak Pázmányos joghallgatók jelentkezését várjuk! Találkozunk a koliban!

Mihalics Vivien

hetedik oldal

MIK(A)rofont neki!!

CD ajánló „Lehetek utálatos, Talán kicsit félénk is vagyok.

Miért nem szeretsz? Miért nem szeretsz anélkül, hogy megjátszanám magam?

Próbáltam olyan lenni, mint Grace Kelly De mindig olyan szomorúan néz ki Aztán megpróbáltam leutánozni Freddie-t És most személyiség-õrült lettem!”

Megmondom az õszintét. Eredetileg a Good Charlotte új CD-jérõl akartam írni, jól lehúzni azt, és összehasonlítani a régikkel kb. azzal a konklúzióval, hogy a mélynél is van mélyebb. Aztán véleményezni ezt az egész tini Emo õrületet. Így hát kezdésképpen meghallgattam a második számot a CD-n, a „Misery”-t (pár idézet belõle: „Tartsd élve a szomorúságod”, „A boldogság nem áll jól rajtam” , „A szomorúság a társam”) és rémesen elment a kedvem, még egy rossz kritikától is. Na ez volt az a pont, ahol bekapcsoltam helyette a „Life in Cartoon Motion”-t, Mika most megjelent albumát és elkezdtem röhögni. Na ez ám a totál nonszensz. Ehhez kell bõr a képen, hogy valaki végigbohóckodjon egy egész albumot! És miért teheti meg? Mert idáig is pont olyan össze-vissza volt az élete, mint amilyen ez a CD: amerikai apa és libanoni anya gyermekeként Londonban élt, majd késõbb Párizsban tanult. Zenei pályafutását tekintve egy szuszra elmondhatja magáról, hogy orosz operaénekesnõ tanítványaként adott elõ klasszikus darabokat a Royal Opera House-ban, szerzett reklámdalt a British Airways-nek és az Orbit rágóguminak.

Nem csoda, ha ez a srác személyiség-õrült lett! És valóban: így, 23 évesen jutott el arra a pontra, hogy a fönt idézett szám („Grace Kelly”) már minden országban a csapból is folyik (így Magyarországon is).

No igen, csak Mikával az a baj, hogy nem hasonlíthatom össze szokásomhoz hûen az újat a régivel… vagy mégis?

Mert hát azt azért be kell vallani, hogy Michael Holbrook Penniman (eredeti név) nem talált fel semmi újat, legfeljebb tökélyre

tizenkettedik oldal

fejlesztett egy már majdnem feledésbe merülõ stílust. Maga Freddie Mercury talán túl régi összehasonlítási alap lenne, bár a vonulat szálai valóban hozzá vezetnek vissza. Hát persze, hogy a glam-rock-ról van szó. Ha most Mika közelebbi elõdeit tekintjük, rögtön megértjük: Vegyük például akár a Darkness-t akár a Scissor Sisters-t. Na ugye, hogy megvan! Különösen az utóbbiak voltak, akik itthon megismertették velünk ennek a stílusnak az újraértelmezését olyan számokkal, mint a „Take Your Mama Out” a „Laura” vagy az „I Don’t Feel Like Dancing”. Azzal a különbséggel persze, hogy ezek az együttesek mindmind csoportban merték csak felvállalni ezt a zenét, Mika az egyetlen példa arra, hogy egyedül is ki mer állni a közönség elé. Ami azért nem semmi egy olyan stílusnál, ami abból áll, hogy az elõadó magából kikelve énekel, ökörködik, táncol, és mindezt úgy teszi, mintha véresen komoly lenne. Egyesek szerint idegesítõ és kibírhatatlan, de számukra Mikának csak annyi mondanivalója van, hogy „Miért nem szeretsz? Miért nem sétálsz ki akkor az ajtón?!”. És tudod mit? Igaza van. Ki lehet kapcsolni a rádiót, nem kell megvenni az albumot. De lehet együtt vagy rajta nevetni is, szerintem neki mindegy, amíg mosolyt és élvezetet adhat hallgatóinak. Erre pedig van bõven példa: A „Lollypop” úgy hangzik, mint egy cserfes gyermek gúnydal, a „Happy Ending” a szakítós számoknak az a ritka fajtája, ami még egy ilyen állapotban is mosolyt csal az ember arcára, a „Billy Brown” pedig… Na jó, arról meg ne is beszéljünk, mert az elsõ strófa után hangosan elnevettem magam az utcán.

Gáz volt. Utcán ne hallgasd… mert… emberek néznek… Na jó, szóval vissza a kritikához: hát igen, hogy kritikus elem is legyen, azért tudni kell, hogy a folyamatos lejátszás itt sem mûködik, mert egy idõ után bejojózik az ember. Meg hát ne várjunk különösebb zenei mélységeket a pasastól. De most õszintén, létezik elég elõadó, aki pont ezt próbálja elérni több-kevesebb sikerrel, holott sokszor nem erre van szükségünk.

Nem véletlenül írom ezt, mert a vizsgaidõszak pont ilyen napok összessége: a sok tanulás között nem árt valaki, aki egy kis nevetést és energiát kölcsönöz nekünk, esetleg segít megünnepelni, vagy rálegyinteni és megújítani erõnket az így-úgy sikerült vizsgák után. Ha pedig a megpróbáltatás véget ér, megfelelõ aláfestõ zene válhat belõle a nyárra. Annál is inkább, mert nem csak az album kaphat lejátszót, hanem Mika is mikrofont. Aki éles szemmel figyelte az idei Sziget-plakátokat, az felfedezhette rajta az elõadó nevét. Remélhetõleg itt már nem lesz hasonlóság az elõd Scissor Sisters-szel, akik csak félig-meddig igazolva pótolták egyéves késésüket a tavalyi fesztiválon. Mégse tudott senki rájuk megsértõdni: ahhoz túl jól szórakoztunk! J Barát Zsófia

A Vatikáni Szerzõdés revíziója Jelszó: Az állam és az egyházak végleges szétmállasztása A hangulat fokozódik. Nem is olyan rég SZDSZ-es nyomásra a kormánykoalíció vezetõ pártja napirendre tûzte a Vatikáni Konkordátum revízióját.

A vatikáni szerzõdést 1997. június 20-án kötötte meg (1997. évi CXXIV. tv. az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeirõl) Magyarország (Horn Gyula miniszterelnök) és a vatikáni Apostoli Szentszék (Angelo Sodano bíboros államtitkár), de az országgyûlés ezt csak 1999. július 5-én, a LXX. törvénnyel ratifikálta.

A szerzõdés meghirdetett célja a magyarországi Római Katolikus Egyház független mûködésének a biztosítása volt, hogy az államosított vagyon egy részének viszszakapása után függetlenül tudjon mûködni-; továbbá, hogy az államtól átvállalt közfeladatok teljesítése (akár az oktatási, akár a szociális alrendszerben), megfelelõ állami finanszírozásban részesüljön.

A nemzetközi szerzõdés fõ pontjai a következõk: 1) A katolikus közoktatási intézmények az államiakkal és az önkormányzatiakkal azonos támogatásban részesülnek.

2) A katolikus felsõoktatási intézmények az államiakkal azonos támogatást kapnak (ez vonatkozik a hitéleti képzést adó akkreditált szakokra is).

3) A katolikus egyház a tulajdonában lévõ mûemlékek, múzeumok, könyvtárak és levéltárak után az állami kulturális intézményekkel azonos támogatást kap.

4) Az egyház a kommunizmus idején állami tulajdonba került egyházi ingatlanok egy részét visszakapja, más részük után rendszeres járadékot kap (1991. évi XXXII. tv.) Az ingatlanrendezés tematikája az Antall-kormány alatt volt az elsõdleges, viszont a finanszírozásé és a szociális szféráé az Orbán-kormány alatt került erõteljesen elõtérbe. A Horn-kormánynak az ingatlan-kérdés még mindig kiemelten fontos volt, de már nem olyan mértékben, mint elõdjének. Ez a téma az Orbán-kormány idején utolsó helyre kerül, ami érthetõ is, hiszen az ingatlanrendezés kérdésköre addigra szinte teljesen lezárult. Medgyessy Péter, majd I. és II. Gyurcsány Ferenc regnálása idején az egyházi szociális- és kulturális intézmények támogatása folyamatos nehézségekbe ütközött, ütközik, továbbá (a nemrég lemondott/menesztett?) Molnár Lajos kórházi ágyszám-leépítései is különös mértékben érintették az egyházi egészségügyi intézményeket: Bethesda Református Gyermek Kórház: 43%, Budai Irgalmas Rendi Kórház: 36%, Szent Ferenc Kórház: 47%.

5) Az állam biztosítja annak lehetõségét, hogy az állampolgárok a személyi jövedelemadó egy százalékáról valamely egyház (vagy egy erre a célra létrehozott állami alap) javára rendelkezzenek (1996. évi CXXVI. tv.).

6) Az állam garantálja az egyházaknak a teljes személyi jövedelemadó-bevétel 0,5 százalékát; ha ennél kevesebb gyûlik össze, az ál-

lam az összegyûlt pénzt arányosan kiegészíti. (Késõbb a 0,5%-ot 0,7%-ra, majd 0,9%-ra emelték, és a kiegészítés módját arányosról a népszámlálási arányokon alapulóra változtatták.)

7) A katolikus egyház további állami támogatást kap, melynek alapja az állampolgárok azon döntése, ahogyan az egyházi közszolgáltatásokat igénybe veszik.

A vatikáni szerzõdés nyomán a Magyar Köztársaság kormánya megállapodást kötött más egyházakkal, illetõleg egyházi közösségekkel is, így a Magyarországi Református Egyházzal, a Magyarországi Evangélikus Egyházzal, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségével, a Budai Szerb Ortodox Egyházmegyével, stb.

A szerzõdés kritikusai (neoliberális politikusok és egyes kisegyházak: 2005-ben számuk kb. 150 volt – mármint a kisegyházaké, nem a neoliberálisoké) szerint ezen szerzõdés sérti az állam és az egyházak szétválasztásának alkotmányos elvét (60. § (3)), illetve a közpénzek közcélú felhasználásának az elvét. A konkordátum revíziójának elõkészítésére létrehozott bizottság jelentése igen részletes, a megoldási javaslatok terén pedig különösen érdekes. A továbbiakban kiemelném a közel félszáz oldalas tervezetnek az egyházak állami finanszírozásának legvitatottabbnak vélt pontjait és a bizottság megoldási javaslatait.

Kompenzációs és egyéb (pályázatok, fejlesztési) támogatások egy jelentõs részébõl egyházi intézmények nem kaphatnak. – A normatíva és kiegészítõ támogatás nem fedezi a mûködési támogatást, ezért nem indokolt az egyéb támogatási formákat megvonni az egyházi intézményektõl. Meg kell teremteni annak törvényi szabályozását, hogy az egyházi intézmények is hozzájuthassanak ezekhez a forrásokhoz (annál is inkább, mert pl. szerzetesi iskolának nincs saját bevétele) Az egyházak adómentessége egyrészt alkotmányossági szempontból kifogásolható, más-

Horváth Dániel

Tán…

Tán egy esõcsepp az õszi éjszakában, Napsugár, mely felszárít egy könnyet, Vad gyilkos ütem, mely suttogást ölt meg, Haldokló sóhaj a világnak zajában.

Tán örök vándor mosolyogva a záporban, Egy szivárványt káromló gyilkos köpet, Beteg rozsdás szög, átütve remegõ kezet, A corpus – vér áztatta fán – kereszt alakban.

Tán… tán mindegyik, de tán egyik sem, – tán halják a szép éj zenéjét a vakok – Tán nincs válasz. Térdre hullok, keresem.

Tán megtalálom. Jó? Rossz? – meghalok.

– tán a süketeknek táncra kel az ütem. – Tán – és nincs tovább – illúzió vagyok.

részt sérti az állam szuverenitását. – A bizottság alkotmányossági felülvizsgálatot javasol. (Merõ dõreség ezt állítani, hiszen a TB-t és a nyugdíjbiztosítást a minimálbér után központilag fizeti a Püspöki Konferencia. Ha pedig az egyházi dolgozók munkaszerzõdésük van, akkor teljes fizetésüknek megfelelõen fizetik az egészségügyi – és nyugdíjbiztosítást).

A hitoktatás finanszírozásáról és a lelkészek jövedelempótlékáról a vatikáni szerzõdés nem rendelkezik. – Így az állam minden további nélkül megszüntetheti ezt a támogatási formát. Az egyháznak fölajánlható szja részének növelésével az egyház kompenzálható.

Egyházi Felsõoktatási Intézményeink a gyors létesítések és fejlesztések érdekében a szakalapítás, szakindítás normális, minõségi garanciákat jelentõ folyamatát nem járták végig, elõfordult, hogy engedély nélkül indítottak szakot, amelyet utólag kivételes eljárásban engedélyeztek. ? Világi szakok esetén az egyházi intézményekben is az állami és magán intézményekével azonos feltételrendszert kell alkalmazni: kreditrendszer, a bolognai képzésL, a képesítési követelmények, a szakindítási eljárás és engedélyezés.

Az OKM szerint az egyházi felsõoktatási intézményeknek önálló jogi személyiséggel rendelkezõ felsõoktatási intézményeknek kell lenni, nem pediglen egyházi jogi személyeknek. Az állami támogatás felhasználását az OKM nem vizsgálhatja, csak a Számvevõszék. – Az egyházi álláspont elfogadhatatlan, hiszen felsõoktatási szakmai feladatokat ellátó, ezen belül világi képzést is folytató intézményekrõl van szó. Az állami felügyelettel kapcsolatban pedig az OKM-et éppoly jogosítványok illessék meg, mint egyéb intézmények esetén.

E javaslat végtelenül cizelláltan fogalmazott, de ne legyenek kétségeink afelõl, hogy amennyiben a koalíció végigviszi ezt a tervezetet, nem fog kesztyûs kézzel bánni a keresztény felsõoktatási intézményekkel.

A kormány egyértelmû célja az állam és az egyházak hosszabb távú szétválasztása (gyakorlatilag: a költségvetésbõl 40-80 milliárdot felszabadítani az oktatási is szociális tevékenységet végzõ intézmények forrásainak elvonásával), ennek eléréséhez az egyházi önfinanszírozás vagyoni bázisának állami segítséggel történõ megteremtését látják a megfelelõ eszköznek. Amely, valljuk be õszintén, olyan homályos, hogy talán nem is igaz, nem is gondolták annak!

Takács Gergely tizenharmadik oldal

„Mentsük meg Isten méltóságát, kardja majd rendet lát, s országok zúgnak majd új dalt, új imát A kereszténység legfontosabb ünnepének a Feltámadást tekinti. A magyar néphagyomány jónéhány rítust és szokást megõrzött ennek kapcsán. Erre utal többek között a magyar eredetû Húsvét szavunk, mely mutatja nekünk, magyaroknak egészen egyedi, sajátos a viszonyunk ezzel az ünneppel, másképp fogjuk fel, másképp is böjtölünk, mint nyugati keresztény testvéreink. A kereszténység õsi hírnökei, hordozói éppen mi, magyarok vagyunk, ez annál inkább sem meglepõ, hogy a tudás népének tartjuk magunkat.

E tudás birtokában, a „hit fegyverével” felvértezve semmiképp sem hátrálhatunk meg az erkölcsi relativizmus divatjával szemben, szükséges meg- és felmutatni, szokásaink, hagyományaink, vallási meggyõzõdésünk. Ez az, ami egyedül képes a széthulló társadalmat, és a válsággal küszködõ Európai Uniót megmenteni. Nekünk pedig kötelezõ „a hit védõbástyáiként” példát mutatnunk, hisz saját megsemmisülésünk fenyeget. A belülrõl szétrothadó Római Birodalom tanulságos elõképe lehet kis országunknak, tágabban az Európai Közösségnek, még tágabban az egész világnak. A kereszténység hozzátartozik identitásunkhoz, „az õsmagyar pogány szokások”, jelentem: nem léteztek, a pogánylázadások, melyeket az õsvallás nevében vívtak sajnos hamis színben vannak feltûntetve. A németellenesség, pártoskodás, trónviszály és az õsi szokások védelme rejtõzött mögöttük. Arra nagyon sok forrásból lehetne idézni, hány szerzetes és katolikus elõjáró írta a magyarokról: „a magyarokat nem szükséges megtéríteni, mert nem pogányok õk, csak másfajta keresztények”. Az õsi szokások, rituálék pedig egyáltalán nem bizonyítanak semmiféle pogány eredetet, sõt állítom: egy más kultúrkörnyezetben másképp jelenik meg a kereszténység is, így könnyen meglepetések érhetik azokat, akik egy „csövön át” értetlenkednek az elvarratlan furcsa szálak felett. Számomra, egyáltalán nem furcsa, hogy Jézust az íjfeszítõ pusztai népek párducként szemléltették, és nem bárányként, számukra a szimbolika más képekkel, más módon jelent meg. Azon sem lepõdöm meg, hogy a Tiszaeszlár-Sinkahegyi ásatásokon feltárt „Élõ Jézust” ábrázoló mellkereszten, Jézus Urunk pártus öltözéket visel. Ez a honfoglalás ideje elõtti mellkereszt perdöntõ bizonyítéka „pogány” voltunknak, annak, hogy a kereszténységet mi már magunkkal hoztuk a Kárpát-medencébe. De mennyivel is jártunk elõbbre a kereszténység útján nyugati barátainknál? Az imént említett, feltámadott „Élõ Jézus” sebek nélkül jelenik meg, fedetlen lábszárral utalva a feltámadás óriási jelentõségére, mely nem a kereszthalál borzalmas szenvedéseit próbálja hangsúlyozni,

tizennegyedik oldal

hanem a halál feletti gyõzelmet. Mint ahogy Varga Tibor is megfogalmazza, a Húsvét üzenete: „az örök élet, az anyagból eljutni a lélek útjára”. Mindnyájunknak ez az üzenet; átmenni a halálon, új testet kapva, mely megszabadul az ördög mérgétõl, és ezáltal romlatlan, örök. Ahhoz, hogy elérjük ezt a teljes állapotot, a böjtre van szükség, amikor az egyén elindul az elküldõje felé, megpróbálunk eljutni Istenhez a Hamvazószerdától a tavaszi napéjegyenlõségen (március 21.), Gyümölcsoltó Nagy Boldogasszony ünnepén (március 25.) keresztül. A testi önmegtartóztatás nem elégséges, a böjt egy lelkiismereti vizsgálatot, meditációs szakaszt is magába foglal. Kívül-belül átalakulásra van szükségünk. Didymosz Júdás Tamás írta gnosztikus evangéliumában: „Jézus mondta: Amikor a kettõt eggyé teszitek és a bensõt olyanná, mint a külsõt, a külsõt, mint a bensõt, a fentit, mint a lentit, s így a férfi, mint a nõ egyetlen eggyé teszitek, akkor mentek be majd a királyságba.” A kérdés, hogy meg tudjuk-e haladni esendõségünket, egyedi létezésünket, képesek vagyunk e egyesülni Krisztussal. Fel tudunk-e támadni Krisztussal együtt, hogy megszabaduljunk az anyag fogságából. Ezt szimbolizálja a húsvéti tojás, a zárt sírból feltámadó Krisztus, mely kiszabadul a halál fogságából… és a tojást feltörik. A lelki test gyõzedelmeskedik az anyag felett, a világ újraéli a paradicsomi állapotot, ez a teljesség fejezõdik ki magában az ünnep idõpontjában is; a hosszabb nappalok kezdete,

a fény eljövetele, vagyis a tavaszi napéjegyenlõség, és a telihold. A teljességet fejezte ki a Nagyszombati Határjárás is, ez azt jelentette, hogy megkerülték a település határát, (az ország határát) megkeresve a feltámadott Krisztus ragyogását az anyagi világban és ezzel megáldották az ország területét, megerõsítették határát. Az íjfeszítõ és egyes természeti népek a feltámadás, az újjászületés misztériumát már jóval a Níceai Zsinat (326) elõtt ünnepelték (ez határozta meg a feltámadás idõpontját).

A magyar néphagyomány a feltámadás után, a 8. vasárnapról is megemlékezett „Fehér vasárnap” néven. Ekkor már a csonka állapotú (az ember még az anyag mulandóságába zárva) csonka-vasárnapot, és a Krisztust megkísértõ fekete-vasárnapot is meghaladva eljutunk az öröklétbe. Régebben ezidõtájt kötöttek rokoni kapcsolatokat; komaságot, sógorságot. Ezen a napon mindannyian egyesülünk Krisztusban, a fizikai világ összeér a metafizikaival.

(A címbeli idézet az Atilla – Isten kardja címû rockoperából származik)

Thaly Krisztián Florentin

HÍVÕ SZÓ Csíksomlyó hív Az európai kereszténység, elsõsorban a magyar (nem magyarországi) katolikus hívek számára kiemelkedõ, évszádos hagyományokra visszatekintõ ünnepi események közé tartozik a minden évben pünkösd idején megtartandó csíksomlyói búcsú.

Annak ellenére is különösen fontos ez a búcsú a valódi, értékes lelki életre vágyóknak, hogy korunkban már nem mindig lehet ugyanaz a jelentése, mint amilyen amellyel alapítói eredetileg felruházták. Vannak, akik azért látogatják meg ilyenkor a szent helyet, mert szeretnének a környéken olcsón szórakozni egy jót, és amúgy nem tudnak egyedül elmenni oda. Másoknak az a fontos, hogy közösségeikben, ismerõseiknek elmondhassák, hogy részt vettek a csiksomlyói búcsún. Bizonyos körökben ugyanis az sikk. Megint mások csupán ezzel látják Székely keresztatyák Csíksomlyón letudva az évi keresztényi cselekedetüket. Hogy melyik az elfogadhatóbb motiváció, azt nem tisztem megítélni; bár ez esetben nem látom érvényesülni a kisebbik rossz elvét. De, ahogyan azt a Szentírásban is olvassuk (legalábbis benne van): „Ne ítélj, hogy ne ítéltess!”

Szerencsére azonban a többség nem ilyen. Akik elmennek a búcsúra, azoknak legnagyobb része valóban komolyan gondolja a vallásos indíttatást. Azért mennek, mert Csíksomlyó valóságos jelképe a katolikus összetartozásnak, és a búcsú varázslatos hangulata és lekisége minden õszintén hívõ katolikust megérint, meg kell, hogy érintsen.

A ma már Románia területén található Csíksomlyóról elõször a XIV. század elsõ felébõl találkozhatunk feljegyzésekkel. Nevét a Somlyó hegye után kapta, míg a „csík” elõtag a tájra utal. Az 1400-as évek elején ferences szerzetesek telepedtek le itt, majd az évszázad derekán gótikus templomot építettek, többek között Hunyadi János támogatásával; az erdélyi vajda a törökök felett 1442-ben aratott gyõzelmet akarta ezzel meghálálni Istennek, illetve az Egyháznak. A templomot Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték. Ezt a tatárok felgyújtották, és bár ezt követõen még felújították, helyén ma már egy barokk templom áll, amelyet elõdjének anyagából emeltek, építése pedig 1876-ban fejezõdött be. Érdemes megemlíteni még a Kissomlyó hegyén található három kápolnát is, amelyek közül a leghíresebb a Salvatorkápolna.

A szerzetesek, méltón a ferences hagyományokhoz, nem csupán a vallásos élet területén alkottak maradandót. Nagyon fontos szerepet játszottak a környék lakóinak szellemi nevelésében is. A csíksomlyói gimnázium mellett található még itt könyvtár és – 1675-tõl – nyomda is.

Azonban mégiscsak a búcsú a lényeg. És nem csak a cikkemé. A búcsú az, ami mindenkinek elsõként jut eszébe a település nevének hallatán.

Mindezek mellett pedig, pünkösd közeledtével, idõszerû is. A csíksomlyói pünkösdi búcsú története a XV. században kezdõdött. A székely nép körében ekkor már virágzik a Boldogságos Szûz Mária tisztelete. Mária-ünnepeken szerte a környékrõl Somlyóra jöttek ünnepelni az emberek. IV. Jenõ pápa az 1444-ben írt körlevelében arra buzdítja a népet, hogy járuljanak hozzá a ferencesek templomépítéséhez. Ezért cserébe, a kor szokása szerint, búcsút is engedélyezett a jótevõknek. Lényegében ettõl kezdve nevezhetjük búcsújáró helynek Csíksomlyót; évrõl évre újra összegyûlnek itt az emberek a Szûzanya tiszteletére. Azóta év közben is szüntelenül özönlik a nép Somlyóra Máriát tisztelni, köszönteni, elõtte imádkozni. 1990 óta pedig évente több százezer ember zarándokol el ide és vesz részt az ünnepi körmeneten, szentmisén.

Idén a tradícióhoz igazodva, természetesen ismét pünkösd hétvégéjén, vagyis ezúttal május elején lesz a csíksomlyói búcsú.

Teleki Levente

2004. december 5. tanulságai Könyvajánló Csaknem két és fél éve már ama tragikomédiának, melyet akkor mindenki bizonyos értetlenséggel szemlélt. Legkevésbé talán épp’ az a „kisember” fogta föl, mire megy ki a játék, akinek a kettõs állampolgárság ügyét a népszavazáson dûlõre kellett volna vinnie. A politikai elit nem volt képes dönteni egy, a rendszerváltás óta húzott-halasztott kérdésben, kétes értékû „sikerrel” járt viszont a magyar ember nemzettudatának összezavarásában. Végül a többség passzív, a szavazás érvénytelen maradt, Magyarország pedig nemzetközi közröhej tárgyává lett. Felvethetjük: „Mivégre ez a lejárt lemez?”. A lemez nem járt le, csak megakadt a lejátszásban, s csak forog egy helyben, egyre kínosabban és fülsértõbben.

Kérdés, hogy ki hallja? Mert az ügyet „odafönt” újfent eltemetni látszanak.

Fasang Árpád zongoramûvész és mûfordító, volt Unesconagykövet könyve nem pártpolitikai megközelítésû, nem a napi politikából indul ki, és nem is ahhoz érkezik el. Amennyiben a helyzet ez lenne, egyrészt nem írnánk róla az Ítélet hasábjain, mivel napi politikával mi sem bajlódunk; másrészt a megjelenés óta eltelt bõ év egy ilyen jellegû kiadvány esetében szükségképpen elavulttá tenné tartalmát. Ha úgy tetszik, a könyv semleges, ez azonban nem jelent, mert nem jelenthet értéksemlegességet is. Emberi jogokat, e körben különösen kulturális jogokat idéz, s bár tudjuk, hogy környezetébõl kiragadva, különösen, ha politikusok citálják, maga a jog is képes politikává válni, itt hiányzik a politikai, viszont megvan a nemzeti cél. A határon túli magyarok ügye erkölcsi kérdés, s nem (pejoratív értelemben vett) „politikai”. Szabjunk végre rendet dolgainknak!

Amint tette Bibó István anno a politikai hisztéria jelenségének taglalása kapcsán, úgy Fasang a magyar kérdés aktualizált áttekintését végzi el. Azt már Bibó is kijelentette, hogy „baj van.” A népszavazással ebben csupán egyetlen változás esett: „a magyar társadalom beteg, s errõl 2004. december 5-e óta papírja van. A nagy kérdés,

hogy a történtek után vajon mit fog kezdeni ezzel a papírral.”

A szerzõ az eddig nemigen taglalt történelmi, államelméleti összefüggések újszerû feldolgozásában látja a megoldást. Tisztáz evidensnek tûnõ, mégis félreértett alapfogalmakat, mint nép, nemzet, kisebbség és többség, egyén és ember. Leírja a határon túli magyarok helyzetét, hogy miért jelentene sebeik orvoslására valóban korszerû megoldást a kettõs állampolgárság intézménye, melyet egyébiránt a szomszédos országok is alkalmaznak. S valóban Trianon idején kell kezdenünk, jelentse bár ez egyeseknek a „sérelempolitika” (de hogyan lehetne „politika” az, ami tény, történelem??) folytatását. Szót ejt a nemzetállam kudarcáról Európán innen és túl, s a francia nemzetállami eszme jelenleg zajló paradigmaváltásáról (ld. francia választások). A jövõ a szolidáris vagy szubszidiárius állam lehet, vagyis olyan közösségközpontú entitás, mely egyenlõség és szabadság közt közvetíteni képes, alkalmas lehet a pluralizmus, sokszínûség biztosítására egy államon belül, s a kulturális vagy területi autonómia megvalósításával garantálná a reális demokrácia és a megmaradás feltételeit a kisebbségek számára. A könyv kitekint továbbá a nemzetközi és EU színtérre, egy, a kulturális jogokat elismerõ nemzetközi konvenció kívánatosságára reflektál. Idéz a szomszédokkal kötött „barátságos” államközi egyezményeink szövegébõl, melyek valós mûködése a „normális” szintjét sem éri el. Mintha a magyar külpolitika „enyhe” önérzethiányban szenvedne.

Miért?

A sort folytathatnánk.

A kérdés továbbra is nyitott, és szemben sok önjelölt világmegváltóval, a szerzõ nem is kívánja azt maga eldönteni. Bár véleménye kiviláglik, mégis inkább szempontokat kíván nyújtani, s a téma megfelelõ mélységû, ám olvasmányos körüljárásával az olvasóra bízza a továbbgondolást. Az ügy nincs lezárva, lépten-nyomon visszaköszön, szembesülésre kényszerít. De ez nem jelenti, hogy jóvátehetetlen volna. A jég olvad, az európai változások már ajtónkon kopogtatnak. Út csak elõrefelé visz, döntse hát el végre a magyar, hogy mi a fontos.

(Fasang Árpád: Egy népszavazás hordaléka. Új Ember Kiadó, 2006.)

Tarr Ádám

tizenötödik oldal

Miért nincs szobra Budapesten Werbõczynek?

Az rendben is volna, hogy a mai emberek arca torz grimaszba fordul, vagy jobb esetben reménytelenül legyintenek, ha hirtelen a „jogászokra” terelõdik a baráti beszélgetés. A mindennapi jogalkalmazó (pl. a rendõr) ugyan még megtartja a három lépés távolságot, ha a forgalmi engedélyben „dr” betûket lát, de ez inkább csak az esetleges bonyodalmak elkerülésére szolgál, és legkevésbé sem a tisztelet jele.

Azok a megtévedt lelkek, akik a diploma átvétele után egybõl rohannak az okmányirodába az igazolványok aktualizálása végett, vagy akik iwiw adatlapjukban a még a A szobor áll... diplomaosztó buli másnaposságával fejükben odabiggyesztik nevük elé azt a két bötût, rossz nyomon járnak, és feltehetõen dunsztjuk sincs arról, hogy mekkora respektje volt valaha a jogásztársadalomnak Magyarországon. Amikor még az ügyvéd, a jegyzõ, a jogtanácsos mûvelt, a közéletben aktívan részt vevõ, az egyetemen vagy a jogakadémián alaposan kiképzett ember volt, és nem futószalagon termelt jogi szakmunkás.

No, de akkor hol vannak Budapest köztereirõl a régebbi korok által a jogásznagyságoknak emelt szobrok? Hol van mindenekelõtt Werbõczy István? Kérem, ne rójuk meg a Tripartitum szerzõjét: õ igenis ott volt.

Meglehetõsen méretes szobra évtizedekig ott állt a mai Ferenciek terén, a templommal szemben. A carrarai márványból készült alkotás Donáth Gyula keze munkája volt, egyike a Ferenc József által a századfordulón a városnak ajándékozott tíz szobornak, 1908. december 15-én avatták fel az akkori Kígyó téren. A szobor Werbõczyt híres Hármaskönyvével együtt ábrázolta, és a második világháborút feltehetõen komolyabb sérülés nélkül úszta meg. Innentõl idézzük a Nemzeti Parasztpárt lapja, a Képes Világ 1945. májusi számát: „…legcsúfabbul Werbõczy István Apponyi téri [a tér idõközben átnevezésre került] szobra járt. A korai magyar feudalizmus és a kiváltságos nemesség fõvédnökének, a jelképpé lett Tripartitum szerzõjének szobrát május 6-án döntötték le. Van valami szimbólum abban, hogy fejjel fúródott a földbe: így dugta homokba a fejét a magyar reakció minden elõtt, ami jogos, méltányos és haladó gondolat volt.” Az újságban szereplõ képen a szobor valóban fejjel lefelé, szinte a földbe belefúródva látható. A tudósítás hangvételébõl kiérzõdik a helyeslés. Persze Werbõczyt nem csupán a háború vége után randalírozási lehetõséghez jutó barbárok tették meg a gyûlölt, elmúlt rendszer megtestesítõjévé, Ady Endre sorai is fülünkbe csenghetnek: „Elmegy a kútágas,/ Marad csak a kútja,/ Meg híres Werbõczi/ Úri pereputtya./ Árvult kastély gondját/ Kóbor kutya õrzi,/ Hivasd a törvénybe,/ Ha tudod, Werbõczi.” (Ülj törvényt, Werbõczi). Talán nem eretnek a gondolat, ha azt mondjuk, ezúttal bizony maga Adybandi is tévedett. Túl azon, hogy természetszerûleg a legkevésbé sem méltányos egy 400 éve meghalt jogtudor fõnemesen elverni a port a Horthy-rend-

szer minden elmaradt reformjáért, Werbõczynek elévülhetetlen érdemei is vannak (amelyeket persze álmából felsorol minden joghallgató, ezért felidézésük itt csupán kötelességszerû újságírói feladat). Elegendõ e helyütt Grosschmid Bénit idézni: Werbõczy a magyar jog önálló feldolgozásával „erõteljes individualitást adott a nemzeti jognak, és ezzel az angolhoz hasonló önfényû nemzeti jogi kultúrának rakta le alapjait. (…) Hazánk fennállása a Hármaskönyvön alapszik; a munka egyike azon eszközökA szobor ledõlt... nek, melyeket mintegy a Gondviselés küldött az országnak, hogy azt a nehéz idõk és századok súlyával szemben a belsõ feloszlástól és megsemmisüléstõl megóvja”. Úgy fest azonban, hogy a szobordöntögetõk nem olvastak Grosschmidot. Mindenesetre a spontán „népi kezdeményezés” magyarázatának hitelességét csökkenti a tény, hogy az akció vasárnap történt, egy szétlõtt, éhezõ város kellõs közepén; láthatjuk, nemcsak a szándék, hanem a népítélet végrehajtásának jelenete maga is abszurd lehetett. A szintén baloldali irányultságú Szabadság sem rejti véka alá lelkendezését, bár az esemény megtörténtét korábbra teszi: „Az 1945. május 1-jén felvonuló ünneplõ tömeg igazságot szolgáltatott Werbõczy fölött is… Ledõlt a szobor, megdõlt az úri Magyarország uralma. A mérkõzést mégsem nyerte meg Werbõczy: Dózsa a gyõztes! (…) Hosszú az idõ, de mégis elérkezett. Elégtételt kapott a megcsalt, megkínzott, sokat szenvedett parasztság, de ez még mindig kevés, az igazi elégtétel még hátra van: Werbõczy úri törvényei helyett meg kell csinálni a nép törvényeit”.

Kedves olvasóink, eredményeket olvasunk: Dózsa – Werbõczy 1-0. (Talán ekkor kezdõdött a „csinálni” szó nagy karrierje is a magyar közéleti nyelvezetben.)

A ledöntött szoborra, mint egykoron Krisztus feje fölé, Werbõczy bûnét is felvésték: „Ugye mostan lóg az orrod. Meghozták a földreformot!”. A darabjaira tört szoborról további adatok nem állnak rendelkezésre. Mindenesetre alig egy évvel az esemény után a kommunista Szabad Nép megvádolt egy tanárt (a cikk címe: „Uszítás a középiskolákban”), hogy Werbõczyt dicsõítette, és azt mondta róla, õ volt a legnagyobb magyar jogtudós. A kibontakozó új hatalom tehát késõbb sem bocsátott meg a Hármaskönyv szerzõjének.

Idõközben valamennyi Werbõczy-ábrázolástól megszabadultak: a szegedi panteon dombormûve éppúgy eltûnt, mint az Igazságügyi Palotában található mellszobor. Egyetlen ábrázolása maradt csupán meg: a Parlament déli fõhomlokzatán álló egyik, csak látcsõvel kivehetõ szobor, Bezerédi Gyula századfordulós alkotása a jogtudóst ábrázolja.

A rendszerváltozás után – a feladatok számbavételekor – senki nem ítélte elég fontosnak a Werbõczy-szobor újbóli felállítását. Így bizony nehéz lesz visszaszerezni a jogászság elhamvadt tekintélyét! (források: Pótó János – Az emlékeztetés helyei. Osiris, 2003.; Prohászka László – Szoborhistóriák. Budapest, 2004.)

Göre Gábor

EHAVI IDÉZET „A katolikus egyetem célja, hogy intézményes módon biztosítsa az egyetemek világában a keresztény jelenlétet, s szembesítse azt a társadalom és kultúra jelentõs problémáival. Ezért minden katolikus egyetemnek mint katolikus intézménynek a következõ lényegi tulajdonságokkal kell rendelkeznie: 1. keresztény eszmeiség, nemcsak az egyének, hanem az egyetemi közösség részérõl is; 2. állandó reflexió a katolikus hit fényében az emberi tudás növekvõ kincsestáráról, melyhez a katolikus egyetem saját kutatásával keresi a hozzájárulás lehetõségét; 3. hûség az Egyház által közvetített keresztény üzenethez; 4. intézményes elkötelezettség Isten népének és az emberiség nagy családjának szolgálatára azon az úton, mely az életnek értelmet adó transzcendens cél felé vezet.”

II. János Pál pápa Ex Corde Ecclesiae c. apostoli rendelkezése (1990)

MEGHÍVÓ Szeptember 28. és október 1. között hamisítatlan, pázmányos erdélyi túrára indulunk. A szállás a székelyföldi Gyergyószárhegyen lesz, a napi program kötetlen, várhatóan kirándulásokkal és jókedvvel teli. Látogatást teszünk a Böjte Csaba atya által szervezett gyermekvédelmi hálózat szárhegyi otthonában. Az utazás a legfejlettebb technológiával rendelkezõ autóbusszal kerül lebonyolításra. Az út teljes költsége (utazás, szállás, ellátás) kb. 24.000 Ft. Elõzetesen jelentkezni lehet: Christián Lászlónál (Közigazgatási Jogi Tanszék) vagy Koltay Andrásnál (Polgári Jogi Tanszék), 5.000 Ft. elõleg befizetése mellett, személyesen vagy e-mailben (itelet@jak.ppke.hu).