X. évfolyam 6. szám

A PPKE-JÁK legnépszerûbb lapja

ÍTÉLET A PÁZMÁNY PÉTER K ATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI K ARÁNAK LAPJA

MAGYARORSZÁG PLAZA BÁNDI GYULA

GÓLYABÁL

PETÕFI RÁDIÓ

DSIDA JENÕ

JOGÁSZVILÁG

HUNDERTWASSER

X. évfolyam, 6. szám

e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet

2007. december 6.

Magyarország Plaza

„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk,

Hír: 2007 novemberében, a legújabb budapesti bevásárlóközpont, az Aréna Pláza megnyitásának elõre meghirdetett idõpontjában több száz fõ várakozott az épület bejáratánál, hogy elsõként juthasson be Magyarország legnagyobb üzletházába.

míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM

Felelõs kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztõbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelõs szerkesztõ), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrõdi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztõség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13.

TA R TA L O M

Magyarország Plaza Gólyabál elsõre Azoknak, akik ott voltak Megalakult a Pázmány Kaszinó Felelõsség a teremtett világgal szemben Deák Intézet?

Hívõ szó – Részvétel és távolságtartás A diszkriminált többség Fent kontra lent Tyúk vagy a tojás?

Síppal, dobbal, habverõvel... és csigával!

Vagy igen, vagy nem A fiatal Petõfi Dsida Jenõ 100 éves Jogászvilág régen Kis karácsony, nagy összefogás Búcsú Szabó Magdától (1917–2007) „Ne törõdj a derékszöggel, lakj kerek házban!”

Ember az országút szélén A kígyó és a béka esete a szájharmonikás gavallérokkal Járó-Kelõ: Szeged

2 3 3 3 4 5 5 6 7 8 8 9 10 11 12 13 13 14 14 15 16

Toborzás!

Az Ítélet szerkesztõbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztõség bármely tagjánál.

Látogassatok el az Ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott változatban nem szereplõ írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma.

A fenti cím nem ígér túl sok izgalmat. Az elmúlt néhány év alatt, az 1989-es nagy, már-már „kopernikuszi pálfordulat” óta sokan, sokmindent hordtak össze, a fogyasztói társadalmakat kritizálandó. A modern nyugati ember önként választott, lassú szellemi-lelki sorvadásának jelképévé is régen megtették már a plázákat. A „Magyarország Plaza” tehát elcsépelt jelkép.

Unalmas. Mindent elmondtak már a fogyasztói emberrõl.

Mindent elmondtak már a tömegek lázadásáról. Mindent elmondtak már a túlhajszolt fogyasztás következményeirõl.

Mindent elmondtak már a kiüresedett világban elvesztett örömökrõl. És nem ma. Évezredekkel ezelõtt. „Mene, tekel, ufarszin” – megszámláltattál, és híjával találtattál: darabokra szaggattatol. E sorsunkat ma már szinte magától értetõdõ természetességgel fogadjuk el, elkerülhetetlenként. Néhanapján ugyan még szinte személyes sértésként éljük meg, amikor valaki dölyfös öntudattal zárja be fülét szavaink elõtt, de hármat számolva, csak végtelen, õszinte szánalmat érzünk. És csodálkozást. Hát így is lehet élni? Céltalanul ide-oda sodródva, az anyagi lehetõségektõl függõen egy telefonban, egy rend ruhában, egy kerekeken guruló vasdarabban lelni meg az élet legfõbb célját? Iszonyatos lehet az ébredés ebbõl a lázálomból. A végtelen ûr észlelése az ember körül.

De állj. Unalmas már a saját hangunk is. Magyarország Plazában nem mi vagyunk a többség. Nincsen morális jogunk fennsõbbrendûként viselkedni. Egyenlõség van. És ezt illik komolyan is gondolni. Nem lehet bennünk büszkeség, nem tekinthetjük különbnek magunkat. Nem is tesszük. Nem is okoskodunk tovább.

Csak szomorúak vagyunk.

Feleim, lássátok szemetekkel, mik vogymuk, és még egyszer olvassátok el figyelmesen a hírt: Ti is egy olyan országban éltek, ahol a legújabb budapesti bevásárlóközpont, az Aréna Pláza megnyitásának elõre meghirdetett idõpontjában több száz fõ várakozott az épület bejáratánál, hogy elsõként juthasson be Magyarország legnagyobb üzletházába.

Nem kérhetünk mást fentrõl, mint irgalmat.

második oldal

A Török Szultán

Gólyabál elsõre

Gólyabál volt… kellemes volt, új volt, különleges volt, elegáns volt, maradandó volt. Kellemes volt, mert a Duna Palotában került megrendezésre, új volt, hiszen ez volt az elsõ az egyetemi gólyabáljaink sorában, különleges volt, mert egyszeri alkalomról volt szó, elegáns volt, mert mindenki az alkalomhoz illõ ruhában érkezett,

olykor ismeretlennek tûntek az ismerõs arcok a szép frizuráknak és ruhakölteményeknek köszönhetõen, maradandó volt, mert elsõ élménynek számított.

A köszöntõ beszéd után a szalagavatókat idézõ palotással nyitották meg az estét, azt követõen kezdõdött meg az ünnepélyes vacsora. Eközben kellemes zene szólt, míg mi gólyák eleinte feszélyezetten késõbb viszont már felszabadultan ismerkedtünk a környezettel, gondolkodva ezalatt azon, hogy kit válasszunk meg bálkirálynak, királynõnek. Éjfélhez közeledve az asztalok szerinti kis társaságok egyre jobban megszûntek, az emberek egyre jobban vegyültek, vidámabban mosolyogtak, a csillár fénye mellett megjelentek zöld, piros színû fények, a zene hangosabb lett…. minden bállá alakult, hiszen gólyabál volt.

Zágon Orsolya

Azoknak, akik ott voltak A nosztalgia kétélû dolog. Egy itallal a kezemben bambulok a békés balkonon, és nézem a táncolókat. Legalább élvezik. Persze nem csak a jó hangulat és a rég nem látott barátok öröme a forrás, hanem a méregáron mért tömény. Meg sör, mûanyag korsóban. Feszengek. Kortyolok egyet, nézem a tömeget, és ekkor valami beugrik. Már majdnem három éve, a saját gólyabálomon mi volt a tömeg, és most mi. Akkor megtöltöttük a Barna szalont, az Éttermet, és mindenhol ment az õrjöngés, természetesen a dohányzó is mindig tele volt. …Ahogy fogy az ital, úgy kedvetlenedek el egyre jobban, szándékosan nosztalgiázom, maratom önmagam az emlékekkel. Eszembe jut, ahogy a pár hónapja ismert lányok habcsókforma szatén báli ruhában – egyelõre – kimérten fogyasztják az ajándék pezsgõt… …Épp most szednek le egy félmeztelen, farmergatyás srácot a színpadról.

Körbenézek, az emelet még mindig üres, egyik termet sem nyitották ki. Már tavaly is szellõs volt a dohányzó. Hova lettek belõle az emberek? Hol vannak a portyázó ötödévesek? Hol vannak az elsõsök barátságát keresõ, gimnáziumot csendesen hiányoló másodévesek egyfõs, mégis jól kivehetõ hordája? …A topmodisch pincér most szól rá hatodjára egy pultnál álldogáló, zavartnyakkendõjû fiatalemberre, hogy az elõtérben dohányozzon. Tekintetén látszik, hogy megérti, bólogat, majd eltapossa a cigit a hatvanéves parkettán.

Meglátom Patrikot, épp megkéri a dj-t, hogy ésszel játsszon. Valami nem változik, õ már három éve is itt volt. Eszembe jut, hogy vártuk a Gólyabált, és már jóval elõtte megvettük a jegyeket. Hajnalban álltunk a faltól falig tükör elõtt, három öltönyös, rövid hajú Joghallgató (bizony, nagy j-vel). Azt se tudtuk eszik-e, vagy isszák, de már túl voltunk egy vizsgaidõszakon, és elhittük. Mármint magunkról. …Hol van Bálint? Õt is rég láttam. Együtt kerültünk be, egy társaság, együtt lettünk mind a négyen tutorok. Mára csak én maradtam. …Tényleg, Ódor? Ezért jó itt fent, látni mind a nyolcvan

embert (viszonylag kései már az óra); a keszthelyi hök-elnökkel épp valami sötét italt csapnak be. Megvan: már tavaly keveselltem a tanárurak-hölgyek számát, emlékszem, hamar kiürült a vip rész. Valamit hiányolnak? Vagy nem bírják a züllött öltönyösöket?

Mennyivel könnyebb volt minden. Csak vártuk a sült galambot, de ha nem volt, az se zavart, ma pedig mi sütjük azt a galambot. Vagy nem.

Talán ezért nem élvezem annyira? Megint sajnáltatom magam, a dicsõ, fakult múltat méltatom, a szûkös jelennel szemben.

Elfogyott az ital. Gondolkodom még egyen, de nem érzem, hogy fontos lenne, ahogy az estérõl sem érzem, hogy bármi fontos lenne már.

Csendben körbenézek. Látom az arcokat, régi tutorok, hökösök, évfolyamtársak, gólyák, akik mára harmadévesek, majd magamban odaképzelem azt a rengeteg embert, aki itt volt a négy gólyabál alatt: szerelmek, barátok, jegyzettestvérek, „dejócsaj”-ok, szimpatikus és kevésbé szimpatikus ismeretlenek, emberek, akikrõl tudtam, hogy Pázmányosok, ölelnivaló vadidegenek.

Igazságtalan és meggondolatlan lenne a szervezõkre fogni. Egyszerûen valami hiányzik. Természetesen nem jövök rá, mi az, valószínûleg nem a schilleri nosztalgikus évõdés a megoldás.

A nosztalgia kétélû dolog.

A szerzõ ott volt

Megalakult a Pázmány Kaszinó Egy telefonhívással kezdõdött. Egy kedves barátom felhívott vasárnap este 10-kor, hogy közölje, mennyire elege van a tanulásból, és hogy a csütörtök esti buli sem dobja már fel. Szolidárisan végighallgattam panaszait, és vártam a végszót, ami után visszatérhetek a még aznap elolvasandó 20 §-hoz. Aztán elõrukkolt egy ötlettel egy klubról, ahol össze lehet ülni, beszélgetni, meg kártyázni. Olyan elitfajta, ahol az amúgy is nagypofájú és világmegváltó terveket dédelgetõ diák leülhet és elmondhatja véleményét az életrõl egy/két/három pohár sör társaságában. Elõször nagyon nem tetszett a terv.

Ugyan hol van erre igény manapság? Meg aztán tutor lévén, én már csak tudom, mi sülhet ki abból, ha vadidegen embereket összeeresztünk. Ám a telefont csak nem bírtam letenni, pedig ott volt az a 20 § amit még meg kellett tanulnom, inkább belementem, hogy segítek megszervezni. Végül is egy kudarccal több vagy kevesebb, már nem számít.

Szkepticizmusomat leküzdve, belevágtunk lelkesen (ami a társamat illeti) az Ige terjesztésébe, szóltunk fûnek-fának, és féltünk. A Klub helyszínéül a Sparit választottuk, mivel azt mindenki ismeri. A kezdeti tervünket, miszerint kiplakátoljuk az egész sulit, akkor dobtuk sutba, mikor kiderült, hogy ehhez dékáni/ HÖK közös engedély szükséges. Lustaságunk (ami az engedélyek utáni mászkálást illeti) legyõzte a lelkesedést.

Aztán eljött a november 12-e hétfõ. A nagy nap. Elõzetes számításaink szerint és a visszajelzések töménytelen mennyiségébõl kiindulva durván 10 emberre számítottunk. Nos, heten voltunk, ami pont egy asztaltársaság. Hogy jó volt-e? Miután túltettem magam a számok okozta csalódottságomon, rájöttem, hogy, hisz pont ezt akartuk! Beszélgetni pár emberrel, baráttal, kifejteni véleményünket errõl-arról. Ráadásul ebbe úgy belemelegedtünk, hogy a kártya még csak elõ sem került. Az idõ elteltét csak sajgó hátsónk, és a sör okozta folyó ügyeink juttatták eszünkbe…

Az elit klub tehát megalakult, Kaszinó névvel.

A tagság természetesen ingyenes és mindenki számára elérhetõ. Mivel célunk a rendszeresség, lelkesen (most már én is) tervezzük a következõ alkalmakat. Reméljük egyszer eljöttök ti is!

Horvátth Sarolta Az Ítélet szerkesztõsége ezúton mond köszönetet mindazoknak, akik részt vettek a gólyabál megszervezésében: Antalfi Júlia, Balog Zsolt, Báti Erika, Bezzegh Kata, Horváth László, Kemenes Patrik, Kormos Péter Pál, Kovács Lóránt, Mihalics Vivien, Molnár Zita, Németh András, Ódor Gergely, Scharle Zsuzsanna, Soós Erzsébet, Szendrõdi Szabolcs, Szilágyi Demeter, Telekesi Marianna, Tóth Melinda és Vass Viktória.

harmadik oldal

Felelõsség a teremtett világgal szemben Beszélgetés a Pázmány-emlékérem idei díjazottjával, Bándi Gyulával Néhány héttel ezelõtt Bándi Gyula professzor, a Kar prodékánja kapta meg a Pázmány-emlékérmet. Ennek apropójából beszélgettünk a díjról, a munkájáról, az egyetemrõl, a környezetvédelemrõl.

Az életrõl.

– Számított erre a kitüntetésre?

– Nem, egyáltalán nem. Õszintén szólva engem nagyon meg is lepett. Rendkívül örültem neki, és nagyon sokat jelent számomra. 2005-ben, a Kar fennállásának 10. évfordulója alkalmából a Kari Tanáccsal együtt alapítottuk a „PPKE JÁK Emlékérmet” azért, hogy a kiemelkedõ tevékenységû oktatókat elismerjük. Az ember pedig nem azért szokott részt venni egy érem alapításában dékánként, hogy akkor mindjárt fel is írja, hogy majd én kapom a következõt. Kedves volt a dékán úr, Schanda Balázs, mikor az átadáskor azt mondta, hogy én tulajdonképpen az elsõ menetben azért nem kaptam, mert nem volt, aki elõterjesszen. Mert ugyanis akkor az elõterjesztéseket elsõsorban a dékán tette, s nyilván magamat nem javaslom.

– Ön a Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszék vezetõje. Mit takar ez pontosan? Mivel is lehet itt találkozni?

– A felsõbb évesek számára ismerõsek ezek a kötelezõ, illetve kötelezõen választható tárgyak: környezetjog, versenyjog, munkajog, TB és szociális jog; bioetika és környezeti etika, környezet és fejlõdés, az egyház szociális tanítása.

Nagy bánatomra a fiatalok nagy része kevésbé tartja fontosnak ezeket, pedig ez rólunk szól. A környezetünket is tudatosan kellene óvni.

– Tényleg, ha már itt tartunk… Azért Magyarországon – sajnos – még mindig nincs eléggé központi helyen a környezetvédelem. Anno hogy került kapcsolatba ezzel?

– 1978-ban végeztem az ELTE Jogi Karán, majd a Gödöllõi Agrártudományi Egyetem jogi tanszékén kezdtem el tanítani, s ekkor még fogalmam sem volt a környezetjogról. Akkor mondta az ottani tanszékvezetõ, hogy nekik ez profiljuk lenne, csak éppen nincs, aki foglalkozzon vele. S kérdezte, hogy nem érdekel-e. Tulajdonképpen akkor kezdõdött ez a „szerelem”. Tehát nem lehet azt mondani, hogy valami nagy, elõre elhatározott szándék vezetett és „dúlt” bennem a környezet iránti elkötelezettség. Persze, hogy foglalkoztam vele. Annyira, mint mindenki más. De ez, ily módon teljesen véletlen lehetõség volt. Sõt, sokszor olvashatjuk hasonló interjúkban, hogy ez meg az már kisgyermek kora óta tudta, hogy jogász akar lenni… Nálam ez sem igaz. Ahogy szegény édesapám is mondta, és ez még ma is igaz – és én is mondom a hallgatóimnak –, a jogi diploma az egyik legkonvertálhatóbb, talán a közgazdász mellett. Sok mindent lehet vele kezdeni, én is ezért választottam.

– S akkor milyen volt az itthoni helyzet?

– Nos, a környezeti jog lassan harminc évvel ezelõtt rendkívül újszerû dolognak tûnt. Az egész világon foglalkoztak már vele. Magyarországon is létezett törvény 1975-tõl, de nem volt a köztudatban. De tegyük hozzá, hogy most sincs ott

negyedik oldal

igazán. Vegyük például csak a szelektív hulladékgyûjtést. Ez azt jelentené, hogy mindenki már otthon elkezdi szelektíven gyûjteni a szemetet.

Tehát külön kis tasakokba, zacskókba pakol…

– Igen. Ez most még csak néhány helyen, jelentõsebb bevásárlóközpontoknál valósul meg. Ott is csak néhány kuka „közremûködésével”.

– Sajnos igen. Jelenleg ha ezt a követelményt bevezetnék Magyarországon, talán közfelháborodás követné. Pedig az ember annyi feleslegesre szán idõt. S akkor azt a felelõsségét, amit a teremtett világgal szemben fennáll, az ember egyáltalán nem akarja észre venni. Ha arról van szó, hogy hol lehet, mondjuk olcsóbban kapni egy plazmatévét, azért kilométereket képes utazni. Az, hogy téli gumi, nyári gumi az autóra, az természetes. De miért pont erre? Az nem egy hercehurca? El kell menni gumit venni.

Idõnként ki kell cserélni. Télen a télire, nyáron a nyárira. S ez sem volt ennyire gyakorlat régebben. Azonban a környezet iránti felelõsség érvényesülésének meg kéne a feltételeit teremteni.

– De térjünk vissza a kezdetekhez.

– Igen. Szóval harminc évvel ezelõtt a környezetjog területén – fõleg Magyarországon – még minden olyan képlékeny volt. Most is napról napra változik ez a jogterület. Sok a nem világos, értelmezésre váró kérdés. Éppen ezért szoktam ezt mondani a kollégáknak, hogy pont ezért kell szeretniük ezt a területet, mivel renget jogvitát eredményezhet, sokat kell gondolkodni rajta. Mert például mit jelent az, hogy jelentõs környezeti hatás vagy nem jelentõs hatás.

Ezt nem lehet leírni tételesen… Másrészt a katolikus egyetem jogi kara valami újat akart.

Már az alapításkor valami pici eltérést, különlegességet akartunk mutatni. E téren egy kicsit a kánonjoghoz lehetne hasonlítani, hiszen ez is egyetemünk sajátossága. Meg akarjuk tanítani többek között azt is, hogy döntéseink következményei nem egysíkúak. Felelõsséggel járnak. Nem csak jogaink vannak, hanem kötele-

zettségeink is, melyek a szûkebb családon kívülre is kiterjednek.

– S mi a helyzet külföldön? Sosem gondolt arra, hogy kimenjen?

– Hogy úgy, örökre? Úgy nem. Gyakran járok mindenfelé, de mindig jó haza jönni. Ugyanakkor érdemes külföldet járni vagy külföldi kapcsolatokat fejleszteni, hiszen a környezetjog terén már a kezdetek kezdetén is sokkal fejlettebb volt a helyzet külhonban. A szükséges külkapcsolatok terén vegyük például a tanszéket. 2006 óta a Jean Monnet Tanszék kitüntetõ címet viseljük. Ezt az oktatáspolitikai programot 1990 után az Európai Bizottság hozta létre és indította be. Célja, hogy népszerûsítse az európai vonatkozású oktatást a közgazdaságtan, jog, politika és más társadalomtudományi tárgyakból. Én magam is viselem a megtisztelõ címet, hogy Jean Monnet professzor, amit azok nyernek el, akik fokozottan foglalkoznak az európai joggal, így a környezetvédelemmel is, és ezt európai szinten is elismerték. Bizton állíthatjuk – és ezt láthatóan el is fogadták –, hogy az egész környezetjog tulajdonképpen európai jog, hiszen az elmúlt években nálunk is világosan olyan jogalkotási folyamat zajlott le, amely európai jogi eredetû, s ebbõl a szempontból értelmezhetõ, hisz’ ott erre nézve sokkal nagyobb a gyakorlat is. Minderre – így az európai Bíróság ítélkezésére is – lehet hivatkozni, pótolva az itteni hiányosságokat.

– Melyik példa az, ami igen egyszerû és nagyszerû lenne, ha bevezetnénk?

– Így hirtelen Németország példája jut eszembe.

Ott minden mûanyag palack betétdíjas. Tehát nekünk, vásárlóknak is megéri visszaváltani, hiszen kapunk érte pár eurocentet. Igazán nem lenne bonyolult, majdnem ugyanez zajlik le például a sörösüvegek esetén. Ezekbõl a már nem tiszta mûanyagokból lehet más mûanyag terméket, akár kerti padot öntetni. Nyáron ezeknek hatalmas dömpingjük van. Azonban ehhez, hogy gazdaságos mennyiség legyen, a használt palackokat össze kell gyûjteni. De erre mindig az a válasz, hogy drága. Drága a környezetvédelem.

Drága megvalósítani. Majd késõbb. Mi most szegények vagyunk. Pedig hatványozottan – nem lineárisan – fog ez a költség az idõ függvényében emelkedni, és egyre komolyabb következményekkel jár az intézkedések elmaradása.

– Ráadásul az emberek csak emberöltõkben gondolkodnak. Hogy õk azt már úgy sem élik meg…

– S ez elég nagy baj! Sõt nem is emberöltõkben, hanem választási ciklusokban, márpedig a környezetvédelem hosszú távú gondolkodást igényel. De hadd hozzak egy párhuzamos példát, a felsõoktatást. Itt sem veszik észre, hogy a jövõ kulcsa ebben van. Nem elsorvasztani kéne, nem elvenni, hanem tenni kellene bele a pénzt. Ha megnézzük Japánt, Dél-Koreát… Elõször elküldték az embereiket tanulni Amerikába, majd rájöttek, hogy sokkal költségkímélõbb és hatékonyabb, ha ugyanezt otthon megcsinálják. De azért bízzunk a jövõben!

Mikola Orsolya

Deák Intézet?

Hogy miért éppen kérdés a cím? Mert nincs mindenki tisztában vele: mi is az a Deák Intézet?! Tanultabb kollégák már biztosan tudják, hogy nem más, mint a PPKE Jog- és Államtudományi Karának Deák Ferenc Továbbképzõ Intézete. A bolognai rendszerben a jogászképzés megmaradt osztatlan képzésnek, de legyünk tisztában a helyzettel, ez csak alapképzés, nem nyújt szakirányú végzettséget! Könnyebben lehet érvényesülni valamely jogi szakterület behatóbb ismeretében. Errõl beszélgettem Szalai Mártával, az intézet vezetõjével.

Legfontosabb posztgraduális képzése az intézetnek a felsõfokú szakirányú továbbképzés, melybõl 14 van jelenleg, de már elõkészítés alatt van a tizenötödik. Felsorolni is nehéz, mennyi kitûnõ, országosan és külföldön is elismert szaktekintély közül válogathat az intézet hallgatója. Az öt féléves képzések államilag elismertek és egyben akkreditáltak is. Most kettõt meg is említnék. Egyik az európajogi szakjogász képzés angol nyelven. A másik pedig a kriminalisztikai szakjogász képzés, melyrõl

tudni kell, hogy a Pázmány elsõként és eddig egyedüliként Magyarországon akkreditálta ezt a szakirányú képzést.

Az intézetben a jogi karon még nem végzett hallgatóknak is lehetõségük van céltanfolyamok látogatására. Ezen kívül 2008 februárjától indulnak készség- és képességfejlesztõ képzések, melyek a munkaerõpiaci alkalmasság eléréséhez fontosak.

A fejlesztõ képzés a következõkbõl áll majd nagy valószínûséggel: kommunikáció, protokoll, mediáció, állásinterjúra felkészítés, szakmai önéletrajzírás, alapvetõ vezetõi ismeretek és technikák, alapvetõ vállalkozási ismeretek, karriertervezés, pályázatírás.

Az egyetem Karrier Irodája dékán úr döntése alapján október 1-jétõl a Deák Intézet fennhatósága alá került, Sergõ András vezetésével. A Karrier Iroda tervei között szerepel egy olyan adatbázis kidolgozása, mely összefogná a még aktív és a már végzett hallgatókat.

Ebben a félévben indult hódító útjára az intézet által szervezett Nyílt napok, ahol az

egyes szakirányok fõ képviselõi az elõadók, akik a minõséget és a profizmust képviselik. A Nyílt napok lehetõséget nyújt nemcsak a posztgraduális képzésben résztvevõknek, hanem a kar minden hallgatójának és külsõsöknek egyaránt arra, hogy kiszakadjanak a hétköznapok elõadásaiból, munkából, és egy teljesen más tematikára épülõ rendezvényen tanulhassanak a legjobbaktól. Az elérhetõséget megkönynyítve, olyan idõpontokban voltak a Nyílt napok szemináriumai, amikor már a hallgató és a dolgozó is többnyire ráért, egyszóval délutánonként. A következõ ilyen ingyenes esemény 2008 márciusában várható.

Az intézet képzései költségtérítésesek, viszont a fent már említettek alapján mindenképpen megéri. Sõt, a jelenlegi és volt pázmányos hallgatók kiemelt helyzetben vannak, mert különféle kedvezményekben részesülhetnek. Érdemes tehát a Deák Intézet honlapján (www.jak.ppke/deak) nézelõdni.

Kun Gellért

HÍVÕ SZÓ Részvétel vagy távolságtartás A katolikus egyház lényegében állam az államban: tagjai egytõl egyig állampolgárok is. Önálló kormányzattal rendelkezik, mégsem tudja magát függetleníteni a társadalom problémáitól. Az egyház tevékenysége elsõsorban nem evilági, társadalmi, politikai vagy kulturális jellegû. Küldetése azonban mégis itt a földön, a mindennapi élet során valósul meg, abból ki nem ragadható.

Minél jobban meg tud felelni transzcendens küldetésének, annál értékesebb lesz földi tevékenysége és hatékonyabb a társadalomban betöltött szerepe. Az egyházállam kapcsolatrendszer legtöbbet emlegetett, leginkább problémás pontja, hogy az egyházak, a hívõk és a klérus vajon politizálhat-e. S ha igen, akkor milyen mértékben? És egyáltalán mi számít politizálásnak?

Mindenekelõtt le kell szögezni, hogy vallás és politika illetékessége között eredendõ különbség van. Már a Szentírásban megtaláljuk ezt a szétválasztást, majd késõbb Szent Ágoston tanításaiban is. A Gaudium et spes zsinati dokumentum ezt így fogalmazza meg: „Az Egyház semmiképpen sem keveredik össze a politikai közösséggel (…), a politikai közösség és az Egyház a maguk területén függetlenek egymástól és

autonómiájuk van. Mind a kettõ ugyanazoknak az embereknek a személyes és társadalmi hivatását szolgálja, bár más-más címen” (GS 76). Utóbbi mondat viszont arra utal, hogy a kettõ között mégis vannak közös pontok. Kategorikus tiltással az egyház csak a klérus tekintetében él: a papoknak a különleges eseteket és rendkívüli felhatalmazást kivéve nem szabad részt venniük a (párt)politika alakításában (CIC 287. k. 2. §). Nem szabad azonban összetéveszteni a politizálással a közügyekben való szabad véleményalkotás Alkotmány által biztosított jogát, amely mindenkit megillet, s azt nem vitathatja el senki egyetlen egyéntõl vagy közösségtõl sem. De az erkölcsi eligazítással sem. Az ilyen megnyilatkozásokat viszont nem könnyû, sõt, tárgyát tekintve gyakorlatilag lehetetlen megkülönböztetni egymástól, minthogy a világ legtöbb dolgát meg lehet közelíteni mind erkölcsi, mind pedig politikai nézõpontból. Az, hogy ezeket az állásfoglalásokat ki hogyan fogadja, és mennyiben tartja politikának, legtöbbször önkényes alapon dõl el. Akinek tetszik, erkölcsi megnyilatkozásnak tartja; akinek viszont kényelmetlen, esetleg hátrányos, az rögtön felteszi a

kérdést: milyen alapon politizál az egyház?

Példa erre a kettõs állampolgárságról tartott népszavazás. A püspöki konferencia kinyilvánította, hogy az „igen” szavazattal ért egyet (a nemzeti szolidaritásra hivatkozva); ezzel még nem politizált. Ezt akkor tette volna, ha például beleszól abba a vitába, hogy jelentene-e többletterhet ez a döntés magyar társadalomnak vagy sem.

Az egyház evilági küldetésében különösen fontos szerepet kapnak a világi hívek.

Tevékenységük a mindennapi élet szervezésében, megújításában szabad, sõt független. A hívek annak érdekében, hogy a világot keresztény szellemben átformálják, nem mondhatnak le a politikai életben történõ részvételrõl. Minden állampolgár kötelezettsége hogy megfelelõen tájékozódjon és lelkiismerete szerint éljen a demokrácia adta választási lehetõséggel. A tévhitekkel ellentétben az egyház elismeri azoknak a munkáját is, akik tevékenyen vesznek részt az állam irányításában. A földi rend összetevõinek ugyanis, köztük a politika intézményeinek, Istentõl kapott saját értékük van, nem csupán eszközök az ember céljainak elérésében.

Teleki Levente ötödik oldal

A diszkriminált többség Észrevételek a gyûlöletbeszéd legújabb bevezetési kísérlete apropóján

Nagyon meg kellene már oldani ezt a gyûlöletbeszéd-kérdést – gondolják a kormányzati boszorkánykonyhában sündörgõ bölcsek. Elvégre a gyûlölködés témája sok mindenre jó: lehet vele figyelmet elterelni a valós kérdésekrõl; lehet korszerû, européer színben feltûnni, mint aki életét – és szavazatát – adná embertársai méltóságának megõrzéséért; lehet összemosni a mindenkori konzervatív oldalt az idõnként hõbörgõ néhány tucat Szálasi-fannal (ha nincs elhatárolódás a gyûlés kezdete után 30 másodperc elteltével, akkor bizony egyértelmû, hogy a jobboldal lelke mélyén szimpatizál a fasisztákkal!).

A kérdés valóban súlyos. Ha a szólásszabadság és a gyûlölködés által megsértett emberi méltóság egymásnak feszül, az ellentétet nehéz oly módon feloldani, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposztának se essen komoly baja (a szabadság is megmaradjon, és a méltóság se csorbuljon). A kérdésre a nálunknál némileg fejlettebb demokráciák – mint amilyen Gabon vagy az ébredõ Mali (á la Fábry Sándor) – is kétségbeesve keresik a megfelelõ választ, modern korunk ugyanis nem hagyja nyugodni az évszázados alkotmányos alapelveket, a történelem kerekének új fordulatai – bevándorlás, terrorizmus, az emberi jogok ájult tisztelete, a régi, biztos alapok fokozatos elvesztése – új válaszokat igényelnek. A szabadság és a méltóság közti határvonalat ezek figyelembe vételével kell újrapozícionálni.

Eközben nem árt újra felfedezni Európa szellemi, kulturális alapjait – hiszen a hehatodik oldal

lyes válasz csak ezek figyelembe vételével található meg. Ezen gyökereket hajlamosak vagyunk elfeledni, a nyilvánosság elõtt kissé talán szégyellni is. Egy zsidó származású amerikai professzor, Joseph Weiler mesélte el nekünk újra könyvében (Keresztény Európa): van abban valami szimbolikus, ugyanakkor egyszerre gyakorlati jelentõségû, hogy „az amerikaiak a maguk emberi jogi univerzumában a szabadságra helyezik a fõ hangsúlyt, az európaiak pedig a méltóságra.” A szerzõ még ennél is tovább ment: az európai uniós alkotmányszerzõdés preambulum-vitájáról írott fejtegetéseiben az emberi méltóságot határozza meg a közös európai jogfelfogás alapjaként, amelyet õ a kontinens keresztény kulturális gyökereibõl eredeztet.

Ennek fényében a regnáló igazságügyi miniszter akár az emberi méltóság lánglelkû õrzõjeként is feltûnhet szemünkben. Október végén ugyanis elfogadták az általa beterjesztett törvényjavaslatot a Polgári Törvénykönyv módosításáról. A módosítás arra irányul, hogy megteremtse a gyûlölködés elleni fellépés lehetõségét a polgári jogban – nyilvánvalóan azért, mert a büntetõjogi megoldás bevezetésével az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatának fényében a kormányzat nem mert tovább kísérletezni. A testület ugyanis 1992-ben, 1999-ben és 2004-ben háromszor semmisítette meg az egyes társadalmi csoportokat „gyalázó”, tagjainak méltóságát sértõ kifejezéseket, megnyilvánulásokat korlátozó Büntetõ Törvénykönyv-beli rendelkezést, amely egy darabig meglepõ makacssággal újra és újra felbukkant az aktuális kormányzatok kodifikációs terveiben, míg ezúttal egy ravasz oldalvágással a polgári jog terepén próbálkoznak a közösségek védelmének jogi biztosításával.

A Polgári Törvénykönyv módosított szövege mindazonáltal már az elsõ szemügyre vétel alkalmával is váratlan meglepetéseket tartogat. Lássuk a szöveget! „A személyhez fûzõdõ jog sérelmét jelenti különösen az a nyilvános, súlyosan sértõ magatartás, amely faji hovatartozásra, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozásra, vallási vagy világnézeti meggyõzõdésre, szexuális irányultságra, nemi identitásra vagy a személyiség más lényegi vonására irányul, és személyek e vonással rendelkezõ, a társadalmon belül kisebbségben lévõ körére vonatkozik.” Hagyjuk a jogászi szõrszálhasogatást másra a „súlyosan sértõ”, sérelmet

okozó magatartások meghatározhatatlan, túlzottan széles (ergo alkotmányellenes) fogalmáról, a korlátozás korábbi mércéjének jelentõs (ergo az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlata alapján alkotmányellenes) leszállításáról, amely esetben másodlagos kérdés, hogy büntetõ- vagy polgári jogi eszközökkel történik mindez. Mi az, hogy „súlyosan sértõ”?? Elég lenne mondjuk csúnyán nézni??

Ami ennél is inkább szemet szúr: a felsorolásban csak az ilyen-olyan kisebbségek szerepelnek, ami egyértelmûen diszkriminatív a többségre nézve, amelynek identitását éppúgy meg lehet sérteni, mint bármely társadalmi csoportét. „Jogot tehát az árnyalatnak”, mondja Illyés Gyula, de könyörgünk, jogokat a többségnek is! A permanens közéleti viták-nyûglõdések során a többségi identitás (értsd: a magyar) a közelmúltban is számos alkalommal kérdõjelezõdött meg, került gyalázásra, lett gúnykacaj tárgya. Másképpen: ha ezentúl a komplett Hegedûs-családot elmarasztalhatják majd polgári perben, akkor mondjuk TGM miért röhöghet büntetlenül a markába?? És mi lesz az Egyházzal? A népszámlálások alapján 60%-nyian vagyunk mi, katolikusok. Akkor ez most a többséget jelenti?

Vagy csak a templomba járók számítanak?

A Magyar Boszorkányegyház kaphat védelmet e szabály alapján, katolikusék meg nem?? Amikor a közélet bérelt és önkéntes megmondóemberei úgyis csak a keresztény egyházakkal szemben szoktak könyörtelenül kritikusak lenni?

De menjünk tovább! Az új törvényszöveg megteremti annak a lehetõségét, hogy a sérelmet szenvedett fél konkrét azonosíthatósága hiányában is megállapítható legyen a jogsértés: „A jogsértõ nem hivatkozhat arra, hogy sérelmezett magatartása nem közvetlenül és felismerhetõen a (…) sérelem alapján igényt érvényesítõ fél vagy felek ellen irányult.” Ezen felül pedig a törvény lehetõvé teszi egyes társadalmi szervezetek és jogvédõ alapítványok részére a perindítást. Így megteremtõdik a lehetõség egyfelõl arra, hogy a közösség bármely tagja érvényesíthesse a sérelembõl fakadó igényét, illetve ennek hiányában közérdekû kereset indítására is lenne mód. A perindítási jogosultság akkor is fennáll, ha az illetõ nem is szerzett tudomást a sérelmes kifejezés közzétételérõl, mondjuk egészen addig, amíg nem lett abból újsághír (Jóska gyere, Pestre megyünk perelni, valaki cigányozott

– svábozott, románozott, szlovákozott, boszorkányozott – egyet, mondhatják majd például az eldugott beregi falvakban). A sérelem tényleges bekövetkeztét, az egyénekre lebontva ugyebár nem lehet érdemi bizonyítás alá vonni, a bíróságoknak automatikusan el kell fogadniuk bekövetkeztét.

A törvény nem korlátozza a perindítás lehetõségét, ezért elvileg elképzelhetõ, hogy mondjuk a többszázezres hazai cigányság valamennyi tagja pert indítson, ami az igazságszolgáltatás totális megbénulását idézné elõ (szerencsétlen jogsértõ pedig mindenkinek fizetheti majd a kártérítést). És persze az sem elképzelhetetlen, hogy olyanok is pert indítsanak, akik külföldön élnek ugyan, de valamely Magyarországon egyébként kisebbségben lévõ társadalmi csoport tagjai közé számíttatnak. Így például „zsidózás” esetén a planéta bármely, zsidó identitású lakója perelhetné a jogsértõt (ekképpen hamarosan kedvelt turistacélpont lehetünk, a nyaralás árát pedig behozza majd egy-egy kártérítési per!). Az már csak hab a tortán, hogy a vallási-nemzetiségi identitás számos esetben a jog számára bizonyíthatatlan – elvégre a jog által meghatározott keretek között ma mégsem lehet jogi relevanciát tulajdonítani a bõrszínnek vagy más testi jegyeknek…

Nos, a törvény végül nem vészelte át a Sándor-palota veszedelmeit, a köztárasági elnök nem írta azt alá, így záros határidõn belül az Alkotmánybíróság asztalára fog kerülni.

A fent említett számos megkérdõjelezhetõ megoldás alapján, figyelembe véve a korábbi gyakorlatot, nehéz elképzelni, hogy kiállja majd az alkotmányossági próbát.

A baj nyilvánvalóan nem azzal van, hogy a törvényhozó megpróbálja fokozottabb védelemben részesíteni a közösségeket, ez önmagában véve helyeselhetõ célkitûzés. A cinizmussal megvert ember azonban hajlamos azt hinni, hogy a mostani lépés csak álca, és a kormányzatnak voltaképpen teljesen mindegy, mi lesz a törvény sorsa: ha átcsúszna az alkotmányossági rostán (erre kisebb az esély), akkor rendben vagyunk, ha meg nem, újra lehet egy kicsit rasszistázni, fasisztázni, xenofóbozni, ezúttal majd jól bemártva az Alkotmánybíróság tagjait is (akik nyilvánvalóan kizárólag rejtett Szálasista elkötelezettségbõl fúrhatták meg ezt a kodifikátori remekmûvet).

Elvégre jól jöhet a politikai tõke kovácsolásakor, ha mindig van mód valami vagy valaki ellen tiltakozni, és riogatni a társadalmat a nácizmus újjáéledésével. Végeredményben, ha a konzervatív oldalon múlna, nyilván Szabó Albert lenne a belügyminiszter, Bácsfi Diána felelne a honvédelemért, és rögtön újjáalakulna a Nemzeti Számonkérõ Szék…

Koltay András

Fent kontra lent Tavaly õsszel történt valami ebben az országban. Azóta vitatkozunk, hogy mi és miért. Forradalmi hõstett vagy egyszerûen csak garázdaság kivonulni az utcákra, és barikádokat építeni, autókat felgyújtani, a televízió székházát megostromolni? Jogos rendõri fellépés, esetleg a jogállamiság korrigálandó hibája vagy egy álorcájától megszabadult diktatúra önkénye nyilvánul meg a rendõr fenyegetõ gumibotjában, a mûveleti terület fogalmában?

A tavaly szeptemberi-októberi események egy év távlatából sem tekinthetõk múltnak, lezáratlan kérdésnek. Ugyanaz a kormány van hatalmon, amely ellen utcára vonult a tömeg, ugyanazok a problémák határozzák meg a közéletet, amelyek 2006-ban kiváltották a harmadik Magyar Köztársaság legsúlyosabb válságát. Demonstrációk, székházostrom, utcai harcok, barikádok az egyik oldalon; tömegbelövetés, megvakítás, rendõri brutalitás a másikon. A megvakítottak, a kivert fogúak, az igazságszolgáltatás áldozatai, a megalázottak ma sem kaptak elégtételt. A kormány ma is ragaszkodik pozíciójához, s közben egyesek már paramilitáris szervezeteket gründolnak félelmükben.

Mi zajlik hát körülöttünk? Meddig mehet el a hatalom, meddig igazolható az erõszak, s meddig legitim a legalitás? Van-e civil szféra, s kell-e félnie a demokratának vagy sem?

Vargha Bálinttal közösen úgy gondoltuk, hogy vitára érdemes kérdések ezek. És hol másutt, mint egy oly fakultás keretében lehetne ezen kérdésekrõl beszélgetni, amely a nevében a jog- és államtudományt és a katolicizmust együtt hordozza. Az egyetemek a világ valamennyi szabad és demokratikus államában a politizálás, a közéleti viták nyílt terei, ahol a jövõ értelmiségijei friss lendülettel várnak választ társadalmuk általuk érzékelt problémáira a jelen értelmiségijeitõl, kik nem ritkán akár tanáraik is. Az egyetem nevében is vállalt küldetése pedig, hogy kérdéseinket egy tudatos értékválasztás mentén fogalmazzuk meg. Akár kíméletlen precizitással, akár fájó következetességgel, akár provokatív módon, de az igazság vágyától vezérelve.

Mert nem lehet egyszerre igaza a követ dobó tüntetõnek és a rá fegyvert emelõ rendõrnek. Mert nem lehet egyszerre igaza az antiglobalista, nemzeti ellenzéknek és az országot uraló globalokomprádor elitnek.

Valaki hazudik, valaki téved. Ha merünk kérdezni, tán az is kiderül, hogy ki.

A Jogállami átmenetünk c. speciálkollégium a rendszerváltással, jogállaminak állított átmenetünk jelenségével foglalkozik, de amint Varga Csaba rámutatott egy tanulmányában, „a problémakörben rejlõ látszólag idõleges aktualitás voltaképpen mégis a jog végsõ létét, értelmét, jelenté-

sét, önazonosságát vallatja”. Mert a jog lényege nem a normális állapotban világlik ki, hanem a kritikus, rendkívüli helyzetekben, amikor újra feltehetjük önmagunknak a kérdést, hogy mi végre van jogállamiságunk, mi végre van jogunk. Öncél-e vagy csak eszköz, amelyhez szolgálandó érték kell?

Tavaly szeptemberben, ahogy a rendszerváltáskor is, a magyar jogállamiságról kiderült, hogy öncél, melyet – úgy látszik – önmagában érdemes szolgálni. Állítólag.

Van-e azonban válasza a jogfilozófiának a jogon kívül is? És van-e oly helyzet, mikor csak a jogon kívül fogalmazódhat meg a társadalmi tiltakozás? Mi a polgári engedetlenség, és – amint Varga Csaba írja másutt – „mi marad meg a társadalomnak, ha polgársága engedetlenség helyett az engedelmesség útját választja”?

Jó kérdések. Mi feltettük és feltesszük õket.

A Jogállami átmenet c. speciálkollégium a tavaly õszi események apropóján két, kibõvített rendkívüli ülést tervezett, amelyet – némi nagyzolás okán – konferenciának nevezünk.

Az elsõ, már lezajlott szesszióban a jogtudomány oldaláról vizsgáltuk meg a kérdéseket. Varga Csaba nyitó elõadásában nagyon mély, de tán csak mostanra (kimondható) igazsággá érett gondolatokat skiccelt fel a jog feladatáról. Hogy cél-e, vagy csak eszköz. Hogy a jogállamiság csodaszer-e, melyet elég átvennünk az õt kiizzadó nyugati kultúráktól, vagy egyetlen nemzet sem spórolhatja meg küzdelmeit, amelyekben a jog nem gát, de segítség kell, hogy legyen. A mai magyar közállapotok feletti bölcselkedõ reményvesztettség és mégis a csakazértis reménye szólt Varga Csabából. A másik két résztvevõ, a jogvédõ Schiffer András és a jogszociológus Fleck Zoltán, is ebbe az irányba tekerte mondandóját. Schiffer és Fleck azonban tényként ismerte el az alkotmányos jogállam létét, de míg Schiffer komoly belsõ mûködési zavarokat állapított meg, s a tavaly szeptemberi-októberi események kapcsán az államhatalom elsõdleges felelõsségét hangsúlyozta, Fleck Zoltán efemer jelenségnek ítélte a tüntetéseket. A hallgatók többsége azonban inkább a Varga Csaba képviselte nézetet fogadta el. A fél 10-ig is elnyúló vita végül bebizonyította, hogy eltérõ valóságinterpretációk léteznek.

Techet Péter

hetedik oldal

Techet Péter reakciója (Síppal is, dobbal is, záptojással is, Ítélet, 2007/5. szám) Láncos Petra Lea cikkére (Síppal, dobbal, záptojással, Ítélet, 2007/4. szám) újabb ingereket váltott ki többekbõl, így a következõkben a vita további folytatásának adunk teret. A megszólított szerzõ válasza után egy új vitázó is beszáll a verbális küzdelembe. Aki – csömört érezvén a túlzott értelmiségi nyavalygás olvastán – sürgõs késztetést érezne arra, hogy továbblapozzon, kérjük, ne tegye! Közösségi együttélésünk alapvetõ kérdéseirõl lesz szó. Ha pedig valaki még tovább akarna vitázni, javasoljuk a mindig rendelkezésre álló, hûséges kocsmaasztalt, illetve újságunk oldalait is – jövõ év elejétõl újra.

Tyúk vagy a tojás? Örömmel tapasztaltam, hogy az ellentüntetésekkel kapcsolatos írásom nem maradt visszhang nélkül, s hogy Techet Péter az idevágó gondolatait papírra vetette. Ezúton szeretnék reagálni néhány gondolatára.

Ha jól értettem, Techet Péter szerint Magyarországon (még) nincs kiforrott politikai közösség („két ország van, két nemzetrész, két oldal”), így hazánkban (jelenleg) a demokrácia sem lehetséges.

Mivel alkotmányunk nem jelent elégséges konszenzust ahhoz, hogy egy demokratikus rend keretéül szolgáljon, pillanatnyilag a demokrácia játékszabályai sem alkalmazhatóak.

Az alapkérdés valójában a politikai tyúk vagy a tojás õsvitáját eleveníti fel: a politikai közösség van elõbb, vagy a demokratikus rend? Az alkotmányos rend megteremtése, vagy a polgárok demokratikus elkötelezõdése? Valójában a politikai közösség fejlõdése és a demokratikus mechanizmusok mûködése meglátásom szerint egymást támogató folyamatok. Míg a nemzetállami keret viszonylag homogén kulturális alapot nyújt a politikai közös-

ség fejlõdéséhez, ez önmagában valóban nem feltétlenül bizonyul elégségesnek. Azonban véleményem szerint szemben a Techet Péter által vázolt statikus, esszencialista közösségképpel a politikai közösségek éppen a demokrácia nyújtotta eszközökkel emancipálódnak, illetve termelik folyamatosan újra önmagukat. A szabad véleménynyilvánításhoz való jog (a további információs szabadságokkal egyetemben) azért képezi a demokratikus rend gerincét, mert nem csupán a társadalom külsõ feltételeinek, de magának a közösségnek az újragondolását is lehetõvé teszi (deliberative constitutionalism). Így a demokratikus alapjogok nem csak egy elõre adott közösségben mûködõképesek, de egyben közösségképzõ erõvel is bírnak, hiszen a társadalom politikai arculatát cizellálják miközben egyre szorosabb párbeszédbe vonják tagjait. E párbeszéd alkotmányos kereteit és korlátait két alapjog jelöli ki: a fennálló paradigmák megkérdõjelezését, a meggyõzést lehetõvé tevõ szabad véleménynyilvánításhoz való jog valamint párbeszédben résztvevõk egyenlõségét biztosító,

és marginalizálódásukat kizáró emberi méltósághoz való jog. E két alapjog „bevetését” nem kell egy homogénebb közösség eljövetelére halasztanunk, hiszen éppen ezzel húznánk ki társadalmunk alól a demokrácia szõnyegét és gátolnánk a közösség folyamatos egybeforrását és differenciálódását. E játékszabályok elfogadása önmagában elégséges konszenzust kell, hogy jelentsen a civil politikai küzdelmek keretbefoglalására függetlenül a vitatott téma természetétõl. (Ha azonban a nagy politikai kérdések jellegébõl akarunk következtetni arra, hogy valóban politikai közösséget alkotunk-e vagy sem, akkor csak vessünk egy pillantást a nyugati demokráciákban aktuális politikai kérdésekre. Látni fogjuk, hogy ugyanazok a „létkérdések” határozzák meg a politikai küzdelmek napirendjét, mint hazánkban. Kétségbe vonható-e ezek alapján pl. a francia vagy német politikai közösség léte?)

Végül, óva intenék attól, hogy bármelyik „oldal” tartós gyõzelmét kívánjuk, hiszen alkalmasint azzal találnánk szembe magunkat, amin a rendszerváltás óta eltelt szûk két évtizede sem sikerült magunkat túltennünk.

Láncos Petra Lea

Síppal, dobbal, habverõvel… és csigával!

Márpedig demokratikus nemzetállam vagyunk, s ezt cáfolni meghaladott próbálkozás. Persze, az már egészen más lapra tartozik, hogy ez vajon jó-e, avagy sokkal inkább hátrányos számunkra. Kis hazánk bõ 90 ezer km²-ét magyar ajkú, magukat magyarnak valló népek lakják. Könnyen lehet, ha képzeletben kintebb tolnánk határainkat, ezen állítás továbbra is fenntartható volna (ez azonban jelen körülmények között másodlagos). Ha Franciaország félmillió km²-es területét egy ötödére csökkentenénk – eltekintve az utóbbi években bevándorolt afrikai és kelet-európai betelepültektõl –, attól még továbbra is fennmaradna a francia nemzetállam. A több magában foglalja a kevesebbet.

A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. A jogállamiság cáfolatától Techet Péter kollégám majdhogynem eltekintett, így e fogalmat nekem sem kell védelmembe vennem, pusztán megjegyzem, ha nem jogállamban élnénk, Egyetemünk nem mûködhetne, s valamelyik korábbi cikkemért most épp börtönben ülnék. Ami pedig a mi kis képviseleti demokráciánkat illeti…

Szabadon, politikai, társadalmi, erkölcsi, vagyis: úgy-ahogy világnézeti orientáltságunk szerint választjuk meg képviselõinket, akik ugyancsak szabadon képviselik saját, s ki tudja még kiknek az érdekeit. Már a Nemzeti Múzeum lépcsõin megfogalmazták õseink igényüket: felelõs kormányt!

Ebbõl azóta sem lett semmi, és igencsak kérdéses: valaha is lesz-e belõle valami. Mintha a siralomházban kitöltetnének egy ûrlapot az elítélttel: milyen halált szeretne? Sortûz, akasztás, villamosszék, injekció? Igazából nem mindegy? Persze, szép gesztus meg minden, és tényleg nem mindegy, hogy mennyit agonizálunk: perceket vagy órákat, de a vége ugyanaz: The End. A célokat már rég nem mi választjuk, pusztán az eszközöket. Ami, valljuk be, elég lehangoló.

Fel kell tennünk tehát a kérdést, ha a demokrácia korunk mainstream-je, vajon meglovagoljuk azt,

nyolcadik oldal

vagy fuldoklunk benne? Elég, ha kinézek az ablakon a békásmegyeri betondzsungelre, és mindenfelé surf-bajnokokat látok! Ja, mégsem. Sokkal inkább úgy fest a kép, mint valami temetõben, azzal a különbséggel, hogy itt mindenki magának visz virágot és gyújt gyertyát. Kilátástalanságról akkor beszélhetnénk, ha kormos volna az üveg, de kérem szépen, itt még ablak sincs!

Két ország van, két nemzetrész, két oldal, legalábbis ezt állítja Techet Péter kolléga úr. Vegyük csak sorba és cáfoljuk meg ezt az igen komoly, bár hatásvadász állítást. Egy az ország, még, ha határaink majdnem annyit vándoroltak is az elmúlt millenniumban, mint lóról nyilazó õseink. Egy a nemzet, mert ha nem így volna, a schmitt-i fogalmakkal operálva polgárháborús viszonyok közepette élnénk. Hiszen ha a politika politikaivá válna, nem a BKV fogdmegjeivel hadakoznánk a metrón, hanem módszeresen egymást irtanánk.

Mind ugyanazt szeretnénk: jobban élni, mint tegnap. Nem úgy, mint ahogy kampány idején a plakátokon volt olvasható, hanem csak itt belül… Érezni akarjuk azt, hogy munkánkkal családunkat, környezetünket és országunkat szolgáljuk.

Dõreség volna azt állítani, hogy egy baloldali a kommunizmust, egy jobboldali pedig a nagy Magyarországot építené. Persze valóban vannak szélsõséges táborok, de olyan meg kell, nem igaz?

Megadja az egész bukéját, pont, mint a szegfûszeg a meggylevesbe: jó, ha van benne, de ne együk meg, s ha mégis, hát nem halunk bele. S végül, ami a két oldalt illeti, ebben igazat adok a kolléga úrnak, de nem úgy, ahogy õ szeretné, ha szeretné!

Hiba volna horizontálisan tagolni a társadalmat, s határvonalat húzni nyugat-kelet, bal- és jobboldal közé. Vagyunk mi, s vannak õk. Azonban egész nap járhatja valaki a várost, õket nem fogja észrevenni. Mert õk ott fent vannak, hozzájuk csak referendumok formájában jut el az ima. Van egy egységes nemzet, mely a perifériára szorult saját

határai között, s van egy országgyûlés ellenzékkel, látszólag hadilábon állva a mindenkori kormánypárttal. Kilenc millió ember a homokdûnék között, ezer ellenében, akik az oázisban hûsölnek.

Két oldal.

Egy gondolatébresztõt hagynék csak cikkem végére. A demokratizálódás sok nagy nemzetnek hozta meg a maradandó sikert a 17-18. században, mely máig kihat világunkban elfoglalt vezetõ helyükre.

Az angol polgári forradalom, az észak-amerikai államok függetlenségi harca, majd pedig a Bourbonok megbuktatása, ami a modern francia állam alapmozzanatának tekinthetõ. Õk joggal méltatják a demokráciát. A magyar, osztrák, orosz, német, olasz köztársaságok mind rövid életûek voltak, s az uralkodás joga nagy kvalitású, szuggesztív személyek kezébe került, mely rendszerek – egy kivételével – a II. világháborúban összeomlottak.

Most újra demokráciában élünk, de vajon meghozta végre ez az eszme az oly áhított nagyságot?

Nem lehetséges, hogy egyes uralmi formák nem illenek bizonyos népek karakteréhez? Miért kell akkor erõltetni? A franciák szeretik a csigát, az angolok tejjel isszák a teát, a bajorok szeretik a kolbászt sörrel (sztereotípia), az oroszok a vodkát, a magyarok pedig a székelykáposztát. Kiskoromban spenóttal tömtek, most utálom, habár még mindig jobb, mintha csigával tették volna ugyanezt!

Takács Gergely

Vagy igen, vagy nem Viszontválasz Láncos Petra Lea Tyúk vagy a tojás? c. cikkére

Láncos Petra Lea válaszcikkében az én schmittiánus ihletettségû gondolataimmal a deliberatív demokráciát szegezi szembe, mondván, akár van közösség most, akár nincs, akár van politikai harc, akár nincs, a kiút csak a vitán keresztül vezethet.

A vita viszont eleve feltételezi, hogy valamiben egyetértünk, azaz mégiscsak valamilyen értelemben véve közösség vagyunk. A deliberatív demokrácia tehát – azontúl, hogy, amint a liberalizmus, úgy õ is, „az ellenséget (…) a szellemi oldal felõl a vitapartner fogalmában kísérelte meg feloldani” (Carl Schmitt: A politikai fogalma, 20. o.) – létezõnek veszi azon kereteket (demokratikus közösség), amelyeknek kialakítása lenne végül is a feladat. Noha logikailag ez ellentmondás, a valóságban még lehet, hogy azoknak van igazuk, akik a vitanemzet preszupponált létében bízva akarják meghaladni a jelenlegi állapotokat. A valóság akár igazolhatja is õket. Vagy nem.

Egy olyan vita azonban, amelyben az egyik oldalon Carl Schmitt áll, a másikon meg a deliberatív tábor, eldönthetetlen, mert egészen más fogalmakkal írnak le valami egészen mást. A vita fogalmi lényege, hogy azonos rendszeren belül gondolkodjunk.

(Egyébként ezen metodológiai megjegyzésem is Schmittet igazolná, aki tán kuncogva tárja szét kezét, mondván, mégiscsak neki van igaza, amikor a politikum fogalmát a harccal, a közösségét a homogenitással, a vitát pedig az ellenséghez való szegõdéssel azonosítja.)

Mirõl is van szó azonban? Láncos Petra Lea szerint a közösség a vitában érik, s ezen vitában valamenynyi vélemény szabadon megjelenhet, mert – ahogy azt John Stuart Mill is megjegyzi – nem tudhatjuk, hogy késõbb melyik válik hasznossá. A szabad közvita egyrészrõl gondolkodni tanítja a nagyérdemû közt, másrészrõl tiszteletre nevel, elfogadásra, s ezek biztosítására kialakulnak azon keretek (alapjogok), amelyek között immáron úgy folytatható a vita, hogy annak lefolyása és eredménye is az így kialakult közösség érdekeit szolgálja. A vita alakítja ki és tartja fenn a közösséget. De! Meddig mehet a vita? Megkérdõjelezhetem-e a másik politikai létét, közösségen belüliségét, hasznosságát?

Ha nem, miért nem? (Ha igen, akkor Schmitt örömmel kapcsolódik vissza a cikkbe, de most

hagyjuk ki az öreget.) És miért gondoljuk azt, hogy a vita feltételei mindenki, minden társadalmi csoport számára azonosak? Konkrétan: ha egy rendszerváltás után a korábbi diktatúra haszonélvezõi hasznaikkal együtt jelennek meg a demokratikus homokozóban, milyen érvekkel gyõzhetnénk meg õket, hogy hagyják a homokozón kívül korábban megszerzett mûanyag lapátjaikat, és mondhatnánk-e azt, hogy önmagában a homokozóba se jöhessenek be? Ha nem, miért nem? (Ha igen, Schmitt megint tudná a választ.) És miért gondoljuk azt, hogy a közérdek a vita során kialakult kumulatív érdekösszeggel azonos? Nem akarhatnak a köz egyénei olyat, ami nem a köz érdeke? A deliberatív demokrata kizárná a vitából a rasszista érveket ugyanúgy, mint a leninistákat, és nem fogadná el, hogy egy rasszista (leninista) többségû társadalom rasszista (leninista) alapú konszenzusra jusson a köz jövõjét illetõen. Miért nem? (Ennek tagadására csak egy esszencialista közösség és valamilyen természetjog lenne képes, eleve igazolhatatlan tilalomfákat állítva persze.)

Nos, a deliberatív demokrácia eszméje ugyan nagyon szép, csak túl absztrakt és túl optimista. Úgy véli, hogy a közösség egy formális vitában majdan úgymond kialakul, és egyébként is mindenhol ugyanúgy, azaz a vita révén; másrészrõl az embereket egyetérteni képes, racionálisan gondolkodó, meggyõzhetõ lényeknek tartja. Ha így volna, valószínûleg nem lenne sehol sem polgárháború, és a hazai autonóm jobboldali csoportoknak elég lenne adni egy Kis János összest, hogy letegyék kezükbõl az épp meggyújtott Molotov-koktélt. Élnék a gyanúperrel, hogy Kis János után is (vagy tán pont azért:) szintén elröpülne az a koktél.

Mert meggyõzhetetlenek vagyunk egymás számára. Mert irracionális hiteken alapuló mítoszok védik minden politikai szereplõ egyéni igazát, és már nem csak azt nem tudjuk, hogy ki mucsázott, zsidózott legelõször, de az sem számítana, ha jelentkeznének az illetõk.

Mert a politikai harc lényege nem gazdasági, erkölcsi, esztétikai (stb.), hanem maga a harc. És nem lehet Schmittet nem idézni e helyütt: „A politikai = pártpolitikai egyenlet akkor lehetséges, ha az átfogó, minden belpolitikai pártot és ellentétes-

ségeiket átfogó, relativizáló politikai egység (az »állam«) elveszti erejét és ennek következtében az államon belüli ellentétek nagyobb intenzitásra tesznek szert, mint a másik állammal szembeni közös külpolitikai ellentét.” (i. m., 22. o.) Azaz nem azért van Magyarországon politikai közösségen kívüli létállapot, mert pártok mûködnek, eltérõ programokkal, hanem azért, mert az ellentétek intenzitása erõsebb, mint a nyugat-európai belpolitikában. Láncos Petra Lea szerint Nyugaton is a „létkérdések” adják a közéleti viták tárgyát. Pedig nem! Nyugaton a political correctness véleményszûrõjén belül nem minden felvethetõ kérdés vetül fel. Nyugaton a konzervatív jobboldal valóságinterpretációja a hatvanas évekre végsõ vereséget szenvedett, s így mára a kinti közbeszédet egy alapvetõen liberális nyelvezet dominálja. (Ami nem biztos, hogy baj.) A politikai közösség tehát kint letisztult, s a létkérdések megválaszolása után már csak derivatív kérdések képezik a viták tárgyát.

Ezen letisztulás ára azonban a sokszínûség szürkülése, unalmasítása.

Nálunk nem így van. Nem én, de a vitaindító cikk ismeri ezt el. Ha azon jelenségek, amelyeket Láncos Petra Lea tanárnõ elítél, vannak (márpedig vannak), akkor nem mondhatjuk azt, hogy ne legyenek, pusztán megállapíthatjuk, hogy Magyarországon még nincsen politikai közösség, nincsen olyan egységes nyelvezet, amelyen belül értelmesen lefolytatható lenne bármely vita. Carl Schmitt elismeri, hogy mára (értsd: már a hatvanas évekre) sincs lehetõség homogén közösséget teremteni, így az állam, mint „konkrét, egy történelmi korszakhoz kötõdõ fogalom” (Carl Schmitt: Verfassungsrechtliche Aufsätze aus den Jahren 19241956, 373. o.), megszûnt. Helyette nem a deliberatív, a vita által homogenizáló állam, hanem a szabadság választandó.

Mint antietatista és szabadságszeretõ egyén, csak örülni tudok mindennek. Nem szeretnék oly „országban” élni, ahol nem lehet valamely történelmi tényt tagadni, ahol nem lehet valamely kisebbséget szidni, ahol nem lehet záptojással véleményt nyilvánítani, ahol valamely közösségi érdek nyomná el véleményemet vagy (urambocsá) tojást dobó vágyamat.

Carl Schmitt huncut anarchizmusát választom inkább, mint a liberális demokrácia véleményegységét. Még akkor is, ha néha tán kényelmesebb politikai harcoktól mentesen élni.

Ha meg kevésbé akarunk elméletieskedni, s csak a vitaindító cikkben jelzett jelenségekre koncentrálunk, szintén le kell szögeznünk egy s mást. 1. A tojásdobálás nem „üres vélemény ”, mert tartalmi véleményt nem csak verbális, hanem más aktív módon is ki lehet fejezni. Egy „mongyonle” kíséretében eldobott záptojás nagyon is érthetõ (deskriptíve tehát tartalmi) érv. 2. Itt, a keleti végeken mindig szokás Nyugatot idézni. Nem kimaradva e népszokásból, utalnék néhány nyugat-európai tüntetés jellegére. Repül ám ott is záptojás!

Az, hogy kint elsõsorban az autonóm baloldali, míg itthon az autonóm jobboldali csoportok élnek ezzel a lehetõséggel, remélem, önmagában még nem gond. 3. A homogenitás hiányát nem úgy kell feloldani, hogy a liberalizmus létválaszait fogadjuk el, hanem tudomásul véve, hogy létkérdésekben egy nem-homogén társadalomban nem tudunk megegyezni, az egyes vélemények bármilyenkénti érvényesítését elfogadjuk mint létezõ jelenséget. És esetleg igyekszünk a magunk igazát segíteni.

Hol cikkben, hol záptojással.

Vagy nem.

Techet Péter

kilencedik oldal

A fiatal Petõfi Avagy a Quimby vagy a magyarnóta szolgálja-e jobban a közt?

Nincs Szabó család, sem mûdalcsokor az étvágyhoz, s néhányan már a közszolgálatiságot temetik. A Magyar Rádió új vezetése, az MSZP és a Fidesz támogatását egyaránt elnyert Such György valódi reformokat, valódi megújulást ígért a néhol öregurasan csordogáló programfolyamban. A korábban a nyugdíjas otthonok állandó háttérzajaként mûködõ Petõfi Rádióból emerkettõpetõfi lett (némelyek szerint már ezen tény is mutatja, hogy percekre vagyunk a kollektív nemzethaláltól, inkluzíve a spengleri Nyugat alkonyával), és az új adó a nap huszonnégy órájában ún. könynyûzenét játszik. Botrány. A nyugdíjas otthonok lakói már-már barikádokat akartak emelni, s a Kabarécsütörtök – Szabó család – magyarnóta szentháromságát írták lobogóikra, de aztán egy jogvégzettnek eszébe jutott, hogy egyszerûbb bemószerolni az új adót az óertéténél, mert és állítólag nem közszolgálatiság az, ha nincs Farkasházy Tivadar meg Akácos út.

A Médiatörvénybõl nem igazán derül ki, hogy miért szolgálnák a köz nagyobb érdekét Hofi Géza unott poénjai, mint egy kortárs magyar alternatív zenekar szövegei, vagy egy immáron hatvanéves, tehát már nem is annyira könnyû zenei irányzat képviselõi.

Lássuk hát ezért, hogy mi is az a köz, és mi is lenne az õ szolgálata?

Arisztotelész szerint a közösség még a közös értékekre alapozott, természetes közösség, s némivel késõbb Carl Schmitt sem állít mást, amikor a demokrácia szükségszerû feltételeként ír a homogenitásról. Tehát, ha a Dunántúlon tömörülnének a Szabó család rajongói, és a Duna-Tisza-közébe húzódnának vissza a nujazz rajongók, bizonyosan nem lenne vita tárgya, hogy mit jelent a közszolgálati rádió náluk. De mi legyen velünk, szerencsétlen magyarokkal, Tiszán innen és Dunán túl, akik közül néhányan a magyarnótát szeretik (igen, úgy tudom, van ilyen alfaj a magyarságon belül, mintha valahol már olvastam is volna róluk), mások meg Ákosra esküsznek, némelyek pedig a csendre?

Talán a preaufklérizmus gondolkodói is ilyen dilemmák elõtt álltak, midõn megfogalmazták nézetüket, miszerint a posztkonvencionális államban nincs már olyan összetartó erõ, tar-

tizedik oldal

talmi elem, amely egyaránt elfogadható cél lehet a közösség egésze számára. Így vagy abszolutizáljuk valamelyiket a társadalomban kurrens vélemények közül, és erõszakkal kényszerítjük a többiekre, vagy pedig belátjuk, hogy nem a jóságos Állam bácsi feladata célokat szabni, pusztán annyit várunk el tõle, hogy megteremtse azon kereteket, amelyek között mindenki követheti saját individuális életprogramját, és amelyek között lehetõség van értelmes vita során a közös ügyekrõl is valamiféle kompromisszumra jutni.

A liberális, deliberatív demokrácia errõl szól.

Milyen legyen akkor egy liberális, deliberatív demokrácia közszolgálati rádiója?

Három lehetséges (és ebbõl kettõ meg is valósítható) opció kínálkozik. Az elsõ megoldás szerint valamennyi társadalmi csoport a köz pénzébõl saját fórumot létesíthetne, azaz nem csak emerkettõ lenne alternatív zenékkel, de emerszázhuszonkettõ is, amely meg esetleg a hazai raï-rajongók igényeit kielégítve, napi huszonnégy órában sugározná a maghrebi és közel-keleti slágereket. Azaz mindenkinek rádióadót! Akár személyeset is! Az állam pénzén állíthassa össze mindenki a neki tetszõ mûsort.

Egy ilyen ötletnek a technika, a józan ész és a költségvetés szabhat határt.

A másik lehetõség, hogy eleve elbúcsúzunk a köz és a közszolgálat patetikus fogalmaitól, és kijelentjük, hogy majd a piac mindent megold, majd a piacon kialakulnak a választható alternatívák. Rock, opera, jazz, etno, rap, klezmer, stb. Ha lesz igény, lesz rádió is, elvégre a kapitalizmusban a kereslet kínálatot szül. (Nekünk, akik már nem a vasfüggöny rosszabbik oldala mögül vágyakozunk a kapitalizmus iránt, hanem a kellõs közepében élünk, bizonyosan mosolyra húzódik a szánk ezen gondolatoktól, amelyeket tán már Bauer Tamás is unalmában tart még mindig igaznak.)

Akinek jó magyar zenék kellenek, ne az állam pénzén akarja õket hallgatni, mondják ma is az új Petõfi kritikusai, akiket persze még véletlenül sem zavart az, hogy a Szabó családban viszont a jó magyar zenék rajongóinak pénze volt benne évtizedeken keresztül.

A hayeki megoldással az is gond, hogy nem biztos, hogy minden igény mögött terem tõkeerõs csoport. Bár az az állítás, hogy az országosan fogható magyar rádióadók (Danubius, Sláger) azért kényszerülnek borossbochkort és egyéb trutymót sugározni, mert ezt kívánják a népek, kissé delegitimálódott azáltal, hogy az új emerkettõpetõfi az arculatváltás óta nagyobb hallgatottsággal rendelkezik, mint hajdani, nagyonközszolgálati korszakában. Azaz mintha mégis élne e kies hazában, valahol alant és kussban, egy számottevõ réteg, amely ugyan nem zárt le még hidakat a Sláger Rádió népbutítása miatt, de messzirõl kerülte a rádiókészülékét évek óta (hacsak nem tudta valahogy behozni a Rádió Cafét, de vidéki harcostársaink errõl álmodni sem merhettek).

A piaci megoldás tehát azt kívánná, hogy szüntessük meg a Magyar Rádiót mindenestül, s imádkozzunk a Nagy Fénylõ Piachoz,

hogy adjon nekünk olyan rádióadót, amelyre vágyunk. Ez a szemléletmód persze eleve feltételezi, hogy a köz érdeke egybeesik a közérdekkel. Azaz, hogy a közszolgálat a mindenkori köz kiszolgálását jelenti, s ha majd a nagyérdemû köz nem fog igényes zenét akarni, hát megkapja azt, ami kell neki. Ezen relativista nézet szerint nincs jogunk különbséget, értékrangsort felállítani, s nem tehetjük közneveléssé a közszolgáltatást. A szabad egyén majd eldönti, hogy mit néz, hallgat, s ha netán a rostán pont az fog kiesni, amit mi értékesnek tartanánk, ne akarjuk a többségre erõszakolni saját ízlésünket. A kultúra csak annyi, ami körülvesz minket. Ha a mi kultúránk szõrtelenített mellkasú énekes fiúkat, a kelleténél nagyobb mellû énekes lányokat és kétsoros, öt szavas szövegeket termel ki, akkor tudomásul kell venni, hogy ilyen korban élünk. A közszolgálat szolgálja ezt. Ausztriában például a közszolgálati ORF könnyû zenei rádióadója, az Ö3 erre állt rá, s kínálata nehezen különböztethetõ meg a mi Danubiusunkétól. Ott az a közszolgálat.

Szerencsére, a mi kultúrpolitikusaink, amikor John Stuart Millre hivatkozgatnak, tudják, hogy az angol filozófus szabadságfogalma csak egy valamiként nevelt társadalomban érvényes. Nem a világra meztelenül és lucskosan kiköpött emberek, hanem a nevelt, kulturált emberek szabadságát kell szolgálnia egy közszolgálati adónak, s ha Magyarországon az ország jelentõs része el van (volt) zárva a hazai és külföldi zenék egy jelentõs (jobbik) részétõl, akkor igenis a szó legnemesebb értelmében vett közszolgálat az, amit az új Petõfi tesz: elvinni Joe Zawinult, a Quimbyt, a Morcheebat, a Heaven Street Sevent, az Amorf Ördögöket (stb.) Nyírbátorba is. Ha Magyarországon lehet Bartók adó, amely a komoly zenét játssza, s még senki sem kérdõjelezte meg létjogosultságát, azaz: ha Magyarországon nem relativizáltuk még el a kultúra fogalmát, igenis emeljük be ebbe a kultúrába a könnyû zene arra méltó részeit is, s sugározzuk országszerte.

Mert a közszolgálat nem a köz kiszolgálását, hanem egy közérdek képviseletét jelenti. A közszolgálati adónak nem a pillanatnyi tetszésindexek alapján kell összeállítania a programját, hanem sokkal inkább valamiféle nemzet- és kultúrastratégiai tervek szerint. De ez nem jelentheti önhibernálását sem. A közszolgálatnak együtt kell mozognia a kultúrával. És talán ennek a kultúrának sohasem volt része az ízléstelen magyar mûdal, de részévé válhatott a jazz vagy a rock az idõk során.

Az új Petõfi tehát közszolgálati adó. És nem azért, mert növekszik a hallgatottsága (tehát mégiscsak szolgálja valamely köz ízlését), hanem sokkal inkább azért, mert a magyar és nemzetközi kultúra teljességét nyújtja másik két testvéradójával. Aki prózában szereti hallani, annak ott a Kossuth. Aki az ún. komoly zenében, annak ott a Bartók. És végre lett egy adó, amely számára a kultúra nem az elefántcsonttornyot (Bartók), de nem is a posztkádári pocsolyát (ex Petõfi) jelenti. És ez jó. Vagy legalábbis nem rossz.

Techet Péter

Dsida Jenõ 100 éves

Akad úgy, hogy évekig járunk valahova, olyan helyre, ahol érzünk valami megmagyarázhatatlant, és nem tudjuk megmondani, mi is az valójában. Aztán egyszerre, egy újságban elejtett megjegyzésre, vagy a polcról találomra leemelt könyvben lapozgatván belénk hasít a megvilágosodás: hát ezért…!

Ha útba esik, évek óta megállok a kolozsvári Fürdõ utca egyik házánál, baráti vizitációra. Az utca máig érintetlen, még Funar keze sem ért el idáig. A barátságos, nagy fák mögé búvó házak a századelõ békés, fejlõdõ polgárvárosát idézik.

Belül roskadozó könyvespolcok, makacsul bizonygatva a tételt, bizony a megmaradás a könyveken is múlik, még ma is. Az utca levegõjébe szimatolva éreztem valami furcsa illatot, behunyva a szemem úgy tûnt, mintha rohanvást peregnének visszafelé az eltelt évtizedek, és az 1900-as évek kincses Kolozsvárjába futnánk vissza. Egészen addig nem értettem ennek okát, amíg meg nem tudtam: Dsida Jenõ a szomszédos házban, a ma Pavlovnak csúfolt Fürdõ utca 14. szám alatt lakott haláláig. Eddig csak házsongárdi sírját látogattam, most végre, rövid idõre, „szomszédok” lettünk.

Na és? Kicsoda volt ez a Dsida, aki idén ünnepelné századik születésnapját? Egy régi, kiveszõben lévõ mesterség mûvelõje volt, kétes alak, amolyan költõ-féle. „Szigorú, szakszerû kritikus azt is mondhatná, hogy ez a vitathatatlanul nagyon tehetséges és sajnálatosan fiatalkorban meghalt erdélyi költõ világéletében közhelyekrõl írt. Igen ám, de ezek a közhelyek: szerelem, természet, együttérzés a szenvedõkkel, öröm olyan jelentéktelen kellemetességek miatt, mint üldögélni egy havasi vendéglõben, sétálgatni egy kutyával, nézni egy rügyezõ faágat. Ezek a közhelyek: maga a mindennapi élet. Aki ezeknek örül, és örömét másokkal is közli, az szebbé teszi embertársai életét is. Petõfitõl tudjuk, hogy aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet.

Dsida Jenõnél aligha szerette valaki is jobban a virágokat. És az olvasó valahogy úgy képzeli, hogy aki Dsida verseit szereti, az sem lehet rossz ember; sõt minél többet olvassa, annál jobb ember lesz belõle. Ez a szelíd poéta megtanít gazdag lelki életû, szelíd embernek lenni.” – írja róla Hegedûs Géza. Élettörténete tragikus: gyermekkora óta kínzó szívbetegségével együtt élve pontosan tudta, hogy nem adatik neki hosszú élet. A trianoni Erdélyben éli rövid alkotó éveit, így mûvészetében ott lüktet az örökös fájdalom, ugyanakkor mégis mindennap megünnepli az életet – mert élni jó. Psalmus Hungaricusát ismerjük leginkább: „Vagy félezernyi dalt megírtam / s e szót: magyar, / még le nem írtam. / Csábított minden idegen bozót, / minden szerelmet bujtató liget. /

Ó, mily hályog borult szememre, / hogy meg nem láttalak, / te elhagyott, te bús, kopár sziget, / magyar sziget a népek Óceánján!” A vers a trianoni magyarság talán legszebb, legnagyobb hatású hitvallása, nem vádol, nem gyûlöl, csak eltökélten – szeret. „Minden este valamelyikünknek fel kellett olvasnia valamit munkái közül. Ezen a bizonyos estén – azt hiszem 1933ban vagy 34-ben lehetett – Dsida Jenõn volt a sor, és akkor felolvasta a Magyar Zsoltárt, a Psalmus Hungaricust. Tudod, abban az évben bejárta Franciaország legszebb vidékeit, és valahányszor szép vidéket látott, mindig Magyarország és Erdély fájt neki. Ez kijön a versben is.

Mikor befejezte, könny volt mindenki szemében. Ekkor felállt Kós Károly – barázdás arcán hullottak a könnycseppek –, odament Dsida Jenõhöz, megölelte, és azt mondta neki: »Te taknyos, hogy mersz ilyen szépet írni!« Mindig elérzékenykedek, ha erre gondolok, és a szép napokra, amiket ott eltöltöttünk...” – írja Wass Albert a marosvécsi Helikon írótalálkozók emlékét felidézve.

Dsida 1937-ben, harmincévesen veszi nõül szerelmét, Imbery Melindát, nászukat Márton Áron áldja meg a Szent Mihály-templomban. A költõ egy év múlva halott. „Kolozsvárt mindenki ismerte, mindenütt ott volt, mindenhol otthon volt. Akármelyik kávéházba vagy vendéglõbe mentél, biztos lehettél benne, hogy Dsida már ott van vagy öt percen belül megjelenik. De magántársaságot sem lehetett nélküle elképzelni, legalább is nem, ha irodalomról volt szó. Sosem értettem, mikor ér rá dolgozni, aludni, otthon lenni, magánember lenni. Különös csendes és ironikus nyugtalanság hajtotta helyrõl-helyre.

Mindig jókedvû volt és egy percig nem volt egyedül. Egy évvel ezelõtt úgy látszott, hogy felhagy a nomád életével. Jó állást kapott, meg is nõsült, boldog volt. Debrecenben láttam utoljára, nászúton volt, komoly és nyugodt volt. Azt hallom, aztán nagyon sokat szenvedett.” – írta Szerb Antal a Nyugatban megjelent nekrológjában.

Dsida már 1936-ban megírta Sírfelirat címû négysorosát, a város felett nyújtózó Házsongárdi temetõben, a családi sírbolt homlokzatán olvasható: „Megtettem mindent, amit megtehettem, / kinek tartoztam, mindent megfizettem. / Elengedem mindenki tartozását, / felejtsd el arcom romló földi mását.” A legkevesebb, mit megtehetünk, hogy nem felejtjük a felejthetetlen Dsida Jenõt. Nem neki, nekünk igazán fontos.

Capt. Charles Ryder

Dsida Jenõ: Kerülöm a nevedet (Erdély) Azt mondják, kerülöm a nevedet, nem beszélek rólad, nem dicsérlek, mert a Gonosz csókolta meg a számat.

Pedig a gyantaszagú fenyvesekben mindig levett kalappal járok, sebes, mély vizeid bennem zúgnak.

Ma órákon át gyermekes örömmel néztem, hogyan halásznak a vén parasztok a zajló Maroson s mikor a szabályos, négyszögû lékbõl halat rántott ki valamelyik, úgy-e hogy neked köszöntem meg? És mégis kerülöm a nevedet, melyet káromkodó kocsisok és esküdözõ kalmárok szájából hallok, melyben önhitt szónokok dagasztják naggyá magukat s pletykaszájú vénasszonyok lubickolnak bóbiskolva, mely úgy elkopott ércnyelvünkön és szánkon, mint egy ócska köszörûkõ és már-már semmit sem jelent.

Inkább megkerüllek valahogy: azt mondom, hogy valaki vagy, magok csiráztatója, emberek álma, kicsi õzikék együgyüsége, szálerdõk erõs magosba-húzója, apró madarak énekeltetõje.

Vagy csak gondolok rád s elhatározom: ma minden mosolyom téged jelent, vagy csak kívánlak és elhatározom: ma minden kézfogásban a te kezedre ismerek. Vagy csak érezlek behúnyt szemmel, átlehelni a lelkemen, mint a legtitkosabb, legédesebb hangulatot, mely egyedül köt a földhöz, drága nyomorúságaimhoz.

Mint a napot, mely bõrömre süt s melyet némasággal síratok meg, mikor lehull a hegyek mögé.

(1930)

Dsida Jenõ: Menni kellene házról házra Nem így kellene hûvös, árnyas szobában kényelmes íróasztal mellõl szólani hozzátok, jól tudom. Menni kellene házról házra, városról városra, mint egy izzadt, fáradt, fanatikus csavargó. Csak két égõ szememet, szakadozott ruhámat, porlepett bocskoromat hívni bizonyságul a szeretet nagy igazsága mellé. És rekedt hangon, félig sírva kiabálni miden ablak alatt: Szakadt lelkeket foltozni, foltozni! tört szíveket drótozni, drótozni!

A Dsida-család kriptája a házsongárdi temetõben

(1930)

tizenegyedik oldal

Jogászvilág régen „Dorbézolás után késelt is”

Azok számára, akik panaszkodni merészelnének az egyetem szigorúsága miatt: íme egy megtörtént eset, amely visszanyúlik a régi szép idõkbe, amikor is az egyetem saját bírói hatósággal rendelkezett, és ha már ez így volt, szemrebbenés nélkül alkalmazta is azt: két balszerencsés hallgató fejét vesztette elkövetett vétségei miatt. E kedves hagyományt esetleg érdemes lenne feleleveníteni: a gyengébben teljesítõ hallgatók számára mindenképpen jelentõs motiváló erõnek bizonyulna a kilátásba helyezett lefejezés. „Az egyetemek testületi szervezetének és kiváltságos állásának következménye volt önálló birói hatóságuk, tagjainak polgári és büntetõ ügyeire nézve.

A nagyszombati egyetem II. Ferdinánd császár és király által a birodalmi egyetemek jogaival felruháztatván, e kiváltságban is részesült.

Az egyetemi tanács tagjai azonban majdnem kizárólag szerzetesek lévén, az egyetem birói hatóságát, a király által elõkelõ jogtudós fõurak és nemesek közül nevezett egyetemi biró (Judex Academiae), meghívott bírótársaival együtt, a hazai törvények és szokások szerint gyakorolta, az egyetem tagjai fölött, kik csak elõtte törvényt állni kötelesek voltak. Az egyetemi biró tisztét az elsõ, báró Esterházy Dániel, a nádor öcscse viselte.

Ezen jog gyakorlására nézve, valamint más helyütt, úgy Nagyszombatban is, az egyetem és városi hatóságok közt már 1641., tehát kevéssel az egyetem keletkezése után surlódások támadtak.

Az alkalmat erre két tanuló elfogatása szolgáltatta, kiket egy polgárnak sértegetése miatt, Bozó Dániel a város birája elfogatott, és a tanács az egyetemi rector Belleczi Péter felszólítására, a primás és nádor figyelmeztetése daczára, kiszolgáltatni vonakodott, támogatva a kir. Kamara által.

A király Belleczi panaszára 1641. november 27.

Draskovich György gyõri püspök elnöklete alatt bizottságot nevezett, mely 1642. február havában Nagyszombatba jött, de a városi tanács ellenkezésénél fogva czélt nem ért.

Idõközben az egyetem két büntettes tanulót elfogatott, az egyetemi biró Esterházy Dániel azokat halálra ítélte, és az egyetemi téren le is fejeztette.” Íme egy újabb kedves epizód az egyetem történetébõl, ismét a fanyalgók szíves figyelmébe ajánlva.

tizenkettedik oldal

Sokan akadnak, akik olykor számonkérõ hangnemben beszélnek az egyetem túlzott szigorról tanúskodó szabályairól – elsõsorban nekik lesz tanulságos a következõ néhány sor. „Már egy évtizeddel az egyetem újjáalakítása elõtt, a kir. helytartótanács a joghallgatókat az egyetemi szabályok szoros megtartására kötelezte, a leczkék hanyag látogatóit az egyetemi polgárok sorából kitöröltetni rendelte.

A Barkóczy prímás által 1764. évben kiadott fegyelmi szabályok, melyek a kir. Kuria által a Foglár-féle egri jogi tanintézet számára megállapitottak szerint lettek szerkesztve, a joghallgatók felvételét a tanév kezdete után csak két hétig engedték meg, kivéve, ha késedelmök elegendõ okát mutatják ki; – azokat minden nap misére, ünnep- és vasárnapon szent beszéd hallgatására, és a Boldogságos Szûzrõl czimzett társulatban való részvételre, minden hóban, és nagyobb ünnepek idején gyónásra kötelezték. A tanév kezdetétõl sz.

György napjáig esti kilencz, azontul tiz óráig volt csak szabad a szállásokból elmaradni. A csapszékek, gyanus házak látogatását, tánczot és álarczoskodást szigoruan tiltották; minden más fegyver kizárásával, csak a kard viselését, és azt is csak esti nyolcz óráig, engedték meg; ki a karddal visszaélt, ettõl az igazgató vagy dékán által egyidõre meg lett fosztva. A dohányzást az utczán, minthogy a jó erkölcsökkel ellenkezik, az adósságcsinálást megtiltották, és ez utóbbi intézkedésrõl a város polgárai is azzal lettek értesítve, hogy a szülék nyilt beleegyezése nélkül kölcsönül adott pénzt elvesztik.”

Remélhetõleg senki nem rója terhünkre azt, hogy elsõsorban a negatív jelenségeket emeltük ki, hiszen mindez azzal a nemes tanító célzattal történt, hogy elejét vegyük azok újra elharapódzásának. Álljon itt újfent egy jelentés, amely nem túlságosan kedvezõ képet fest a régmúlt idõk jogászifjairól…

De vigyázat, nem utánuk csinálni! „A jogászifjak viselkedése, zabolátlansága és durvaságai miatt számos panaszról olvasunk.

De ez a kor egyébként másutt is hasonló panaszokkal van tele. A XVII.-XVIII. században Bécsben is a fegyelem meglazulásának számos tanujelével találkozunk. A XVII. század közepe óta alig mult el esztendõ, hogy a hallgatók, elsõsorban a jogászok valakin a nyílt utcán halálos sebet ne ejtettek volna. Napirenden voltak a harcok a városi és katonai õrséggel.

Nagyszombatban is egymást érték a panaszok a jogászok véres verekedése, engedetlensége és fegyelmezetlensége miatt. A vallásgyakorlatokból, ahol csak lehetett kihúzták magukat.

Elõfordult, hogy éjjel kóborló és verekedésre alkalmat keresõ jogászok a papi seminarium szakácsát súlyosan megsebezték. Amikor pedig a kari igazgató kari ülésben carcerra (börtönbüntetésre) ítélte õket, az összecsõdült jogászok kiragadták a pedellus kezébõl az elítélteket. 1766-ban ezen a panaszon kívül még a következõ fegyelemsértéseket jelentette a kari igazgató: Zelenay tanár háza elõtt éjjel macskazenét adtak, szitkozódva reá. A Fekete Sas kocsmában egy orvost kezén karddal súlyosan megsebeztek. Semmiféle büntetés és több hallgató kizárása sem tudta megakadályozni az éjjeli kocsmai kihágásokat.

Egy joghallgató, Tordai György kihágásairól, melyek azonban korántsem voltak egyedülállók, a következõket jelentette a kari dékán 1761-ben a káptalannak: A tanulmányi év kezdetén szállásán nagy verekedést rendezett, asztalokat, székeket zúzott össze, úgyhogy a polgárok és polgárnõk a magyar temperamentum e kitörései elõl az ágyak alá bújtak.

Azután a szomszédba ment és dorbézolás után késelt is. Nemessége miatt nem lehetett õt bezárással megbüntetni. Más alkalommal szállásadó gazdáját karddal megkergette és mikor azt egy más polgár védelmébe vette, annak házába is kivont karddal berontott, és miután az bezárkózott, meggyilkolással fenyegette meg. Ezért a dékán lecsukatta és jelentette a rektornak ’az ifjúi hévnek’ tulajdonított kihágásokat. Ez azonban semmit sem használt, mert nem sokkal utóbb egy hatvanéves asszonyt támadott meg, ütlegelt, véresre vert.

Ezért csak három napig volt elzárva; a dékán javulási igéretében bízva, tekintettel nemességére is, kibocsátotta.

A prímás, mint fõpásztor és az összes magyarországi tanintézeteknek a királynõ akaratából kirendelt protectora a fegyelmezetlenség meggátlására, hogy a joghallgatók botrányos kihágásainak elejét vegye, az egri jogakadémia példájára fegyelmi szabályzatot adott ki 1764-ben: Joghallgatót csak erkölcsi és tanulmányi bizonyítvány alapján lehetett felvenni, melyeket a dékán útján a kari igazgatónak be kell nyújtani.”

Tovább haladva a régmúlt jogászifjainak fegyelmi problémáinak bemutatásában, újabb, a mának is érvényes igazságokra, megszívlelendõ, tapasztalati úton megszerzett bölcsességekre, jótanácsokra lelhetünk…

A XVIII. század végén a korábbiakhoz képest elõrelépés történt a fegyelem terén: „…Az, hogy sokat javult az iskola nevelõ hatása, legjobban kitûnik abból, hogy az ifjak az egyetem elvégzése után egészen más erkölcsi viszonyok között élnek most, mint régebben. Az, aki alighogy elhagyta az iskolát, féktelen életmódot folytatott, az egyetemen sem lehetett angyal. Ha megvizsgálják a mai gyakornokok, ún. juratusok és patvaristák életét és erkölcseit és összehasonlítják a húsz év elõttiekével, meg fognak gyõzõdni arról, hogy mennyit javult a helyzet. Ki ne ismerné az akkori juratusok naponként elkövetett kihágásait. Ugyebár nagyrészük éjjel-nappal az utcákon kóborolt minden kihágást megengedve magának, a járókelõket különösen éjjel megtámadva?!

Nemde Pesten a kocsmákban, utcákon és köz-

tereken gyakran verekedéseket keltettek, melyek a lakosság nagy veszedelmével, sõt igen nagy kárral és véres gyilkosságokkal voltak összekötve?! Nemde azon idõk zavargásainak lecsillapítására és megfékezésére katonaságot is kellett a városba hívni, amelyek eltartási terhét a pestiek, akik azelõtt attól mentesek voltak, ma is viselik? Nemde ebbõl a kicsapongó és féktelen ifjúságból némelyeket javító büntetéssel, a városból való kiûzéssel, másokat megint másként kellett megfenyíteni. Másfelõl ki nem látná nagy vigasztalódással, hogy a mai idõk jurátusai nemcsak minden ilyen fajta kihágástól tartózkodnak, hanem bizonyos komolyságot, különös jellembeli és erkölcsi sérthetetlenséget mutatnak, olyan erényeket, amelyek elõdeiknek legnagyobb részben ismeretlenek voltak.”

No, de mielõtt megnyugodva hátradõlnénk, alig újabb húsz évvel késõbb (az 1810-es években) új rendszabályok bevezetésére lett szükség: „…Fegyvert, fokost, hüvelyes botot és más súlyos testi sértésre alkalmas eszközöket szigorúan tilos volt viselni. Felügyelõk is voltak, akik a kávéházakat, kocsmákat és szórakozó helyeket látogatták és az ott talált hallgatókat hazatérésre szólították fel. Még szülõk társaságában sem volt szabad ezeket a helyiségeket látogatni. Viszont e szórakozóhelyek tulajdonosai, aki már ismerték a felügyelõ személyeket, ezeket nem engedték be helyiségeikbe, amiért is egy ízben az egyetemi hatóság a városkapitányt kérte beavatkozásra.”

(Forrás: Pauler Tivadar: A budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem története, Budapest, 1880. és Eckhart Ferenc: A Magyar Királyi Tudományegyetem története, II. kötet, Budapest, 1936. ) Ítélet-összeállítás

Kis karácsony, nagy összefogás Egy korsó sör ára: 250 Ft. Ennyi pénz kell egy tepsi csokoládés piskóta sütéséhez is. A különbség azonban óriási. A sörbõl sok-sok korsó kell még, hogy mosolyogjunk, a piskótából azonban elég egy szelet és egy apró szívecske boldogsággal lesz tele. A szeretet mindennél többet ér. A szeretet birtoklása és a szeretet nyújtása egy nagyon szép dolog és nélküle az élet nem lehet teljes. Minden ember, szeretetet sugároz valaki felé, és szeretetet kap valakitõl.

Sok kisgyermek azonban önhibáján kívül, soha nem tapasztalhatná meg a szeretetet, mert szüleik egyszerûen eldobják maguktól Õket.

Sok ember próbál ezeken a csöppségeken segíteni. Kiemelkedik Böjte Csaba atya, aki már évek óta több ezer árvát nevel szerte Erdélyben. Az atya áldásos munkájának hála, mára már 11 gyermekotthon, 8 napközi és 1 kismama otthon várja az elesetteket. A kisgyermekek egytõl egyig keresztény és magyar nevelésben részesülnek.

Az Õ karácsonyukat próbáljuk, a lehetõségeink szerint felejthetetlenné, boldoggá tenni.

Szeretnénk, ha minden dévai árvácska asztalára kerülne ünnepi vacsora és minden gyermek boldogan tölthetné ezt a szent ünnepet. Mosolyogva és nem magába roskadva. Nem megválaszolatlan kérdések között, hanem abban a boldog tudatban, hogy valahol, valakik gondolnak Rájuk. Éppen ezért a Magyar Egyetemi Extrémsport Egyesület a Hallgatói Önkormányzatokkal karöltve, egy egyedülálló összefogást hirdet meg. December 3-17. között minden egyetemen és fõiskolán akciót indítunk, melynek során összegyûjtjük a magyar diákok adományait.

December 19-én pedig útjára indul a MEEX Mikulás, mely a felsõoktatás hallgatóinak ajándékait juttatja el a Böjte atya árvácskáihoz.

A következõ adományokra van leginkább szükség: - mindenek elõtt tartós élelmiszer (olaj, tészta, cukor, konzervek), tisztítószer (mosópor, öblítõ), tisztálkodó szerek, háztartáshoz szükséges kellékek - alapgyógyszerek (vitaminok, lázcsillapítók, köptetõk, kötszer stb.)

- gyermek alsónemû (zokni, alsónadrág), mert ruházatot sokat kapnak, de ezeket kevésbé szoktak küldeni, és gyorsan kopnak - gyerekcipõk - magyar nyelvû meséskönyvek, gyerekkönyvek, üres füzetek, írószer, kifestõ Ami kevésbé kell, azok a játékok (ilyet hála Istennek kapnak) és egyéb ruházat (szerencsére sokan növik ki gyermekkori ruhájukat, így abból is kapnak bõven).

Egy korsó sör ára. Ennyit kérünk mindössze.

Ebbõl a pénzbõl Csaba testvér otthonaiban 1 gyermek egész napi étkezését megoldják.

Ezen a pénzen vegyél egy csokit, vagy egy kg lisztet, és dobd be a gyûjtõládába. Hidd el, óriási örömet fogsz vele szerezni és egy kicsi szív lesz Neked hálás. Keresd szervezõinket az iskoládban, vagy tájékozódj a www.meex.hu-n.

Csanda Gergely elnökhelyettes

Búcsú Szabó Magdától (1917-2007) Istenhozzád. Nem a mi dolgunk volt, és gondolom, már így is többet mondtál el, mint sokszor szerettél volna. Mi élveztük, de hidd el, most kivételesen nem azért, mert kíváncsiak vagyunk mind, pletykás nép, aki szeret más életébe belekukucskálni. Mert erre adtál lehetõséget bõven: 52 mûvet hagytál hátra, mind, mint egy kis csepp, egy szem életednek gyöngysorán. Történetek, színdarabok: de ha a függönyt félrehúztunk, Te álltál mögöttük.

Figyelmes olvasódra rákacsintottál: „Látod? Ez Én vagyok” – és mi faltuk-faltuk a könyveket.

Hol fájdalmas, hol mosolygós képet tártál elénk, de mi mindet szerettük: az, hogy mögöttük Te fel-felsejlettél csak ajándék volt: drága, értékes ajándék. Látod, mégis mohók és önzõk voltunk. Miután beadtad a derekad, és végre csak magadról írtál: a Te életedrõl mi ostromoltunk a fojtatásért. Telhetetlen népség. Jobbnak láttad titkaidat a sírba vinni magaddal. És most? Haragszol ránk, ha kinyitjuk fiókjaidat, hátha, hátha ott a Für Elise folytatása? Ne tedd; biztos lesz erre kísérlet, és ha találunk valamit, szégyenkezve bár, de mégsem fogunk tudni ellenállni. Ne haragudj ránk, ha ez valóban így lesz. És azért se, ha kicsit haragszunk… nem, nem jó szó: ha kétségbe vagyunk esve, hogy most már sose

tudjuk meg, hogy volt, mi történt azután: a pont után, amit annak vagy bármely más könyvednek a végére tettél. Nem mintha egy újabb könyv ki tudott volna elégíteni minket.

Látod? Úgy szerettünk volna melletted állni, vagy inkább Te lenni: hogy át is élhessük, örökre a miénk legyen minden könyvednek minden pillanata. Hogy sose kelljen lecsukni a fedelet. Talán épp azért, mert annyira hozzá tudtunk szokni a sorokat olvasva a jelenlétedhez. Ahhoz, hogy magaddal viszel a könyv mögé, megfogod a kezünket, és ránk kacsintasz: „Látod? Ez Te vagy”.

Bocsáss meg, de én nem tudok nekrológot írni. Én most nem fogom leírni, hol születtél, mikor, hány díjat kaptál, hány nyelvre fordították le könyveidet. Nem tudok elbúcsúzni, mert még ennyi könyv után sem ismerhettelek eléggé. Az egyiket dedikáltad nekem. De mi személyesen sose találkoztunk. Igazságtalan dolog ez. Amíg él a másik, az ember úgy érezheti végtelen számút kérdezhet még tõle.

De a következõ könyvnapon nem leszel ott.

Nem kutathatom ki, hol olvasol fel, mert ilyen nem lesz többé. Apám mesélte, hogy egyik könyvedrõl kaptam a nevem. De nem köszönhettem meg. Nem voltam az országban, vagy nem tudtam, hol vagy, vagy vizsgák

voltak… mind, mind szánalmas és gyatra kifogás… Olyan jó lenne biztosnak lenni benne, hogy lesz még alkalom. De legalább is remélni, hogy egyszer talán még meg lehet kérdezni… nem is… elég lenne megköszönni. Mindent: a nevet, a történeteket, a kulcslyukat, amin bekukucskálhattunk. Egyszer újra találkozni. Még azután is, hogy fájdalommal, keservesen azt kellett mondani: Istenhozzád.

Barát Zsófia

tizenharmadik oldal

„Ne törõdj a derékszöggel, lakj kerek házban!”

Hundertwasser-kiállítás

Január 13-ig látogathatunk el Hundertwasser egészen más felépítésû világába, egy másik bolygóra, amelyet itt a Földön is kialakíthatnánk, ha lenne hozzá akaratunk és kitartásunk. De amíg a kanonizált politikai és értelmiségi elit, szolgálva a gazdaság vezetõ irányítóit, tulajdonosait a profit megszerzésével és nem az örök emberi értékek helyzetével, kiútjával (vagy annak hiányával), az unokáink örökségével foglalkozik, mint egy kalitkába zárt trópusi madarat, megcsodálhatjuk a felkínált egyéb lehetõségeket is. A Szépmûvészeti Múzeum egy olyan kiállítást hozott Magyarországra, amely a festõ egész életmûvébõl válogat. Szemügyre vehetjük a gyerekkori rajzokat, fiatalkori akvarelleket, az érett kori festményeket, grafikákat, kárpitokat, de a megvalósult általa tervezett, felújított, átalakított épületeket is.

Sok mindent mondtak már Hundertwasserrõl, különleges világáról, egyedi szemléletmódjáról, filozófiáról, családjáról, életérõl. Hogy varázslatos is, különc is, festõ, grafikus, építész is, és nem utolsó sorban környezetvédõ… Stílusát tekintve is hasonlították már a szecesszióhoz, az eklektikához, de a naiv festészet is hatott rá.

Önmagát organikus mûvésznek vallotta.

Mégis, mintha ezek mögött a fogalmak és adatok mögött elveszne a lényeg. Mert nem volt különcebb egyéniség, mint sok mûvész, csupán kialakított, kigondolt és átélt filozófiája sokunknak pont akkor került a szemünk elé, amikor épp a legnagyobb szükségünk volt szürke világunk kiszínesítésére.

A Friedrich Stowasser néven született mûvész homogén életmûvet hagyott hátra maga után, jellegzetes festõi nyelvén szinte mindent elmondott életszemléletébõl. Már fiatalon is lelkes környezettudatos ember lévén számos elõadást tartott, kiáltványt fogalmazott, amelyben a természettel való harmónia és a környezetvédelem mellett érvelt. Az ember nem létezhet természeti környezete nélkül; bár a fogyasztóként determinált statisztikai egység, amit régebbi korokban embernek neveztek arra törekszik. Az egyenes vonalú, steril, modern építészet riasztotta, számára a „boldogságot adó tér”, a „szerethetõ tér” megteremtése volt a cél. Vallotta, hogy az embernek három bõre van: az elsõvel születik, a második az öltözéke, a harmadik pedig a házának a homlokzata. Ennek megfelelõen épületei egyediek, a színes felületek, a szabálytalan formák jellemzõek rájuk, beés átnõve burjánzó zölddel. A derékszög, az egyenes vonal nem hogy idegen a természettõl, de Isten akarata ellen való, márpedig az embernek vissza kellene térnie a természet közelségéhez, csak így tudja újra megtalálni a belsõ harmóniát.

A kiállítás középpontjában azonban nem az épületei állnak, hanem a festmények, grafikák és a kárpitok kapták a hangsúlyosabb szerepet. Bár a téma e mûveknél is az épületek és a víz, a természeti elemek bekapcsolása az ember mindennapi környezetébe. Hiszen a jelenlegi állapotok azt mutatják, hogy az ember a Föld legkárté-

Ember az országút szélén „Az ember sorsa nem a csillagokban van, hanem a társadalmi rendben. Abban a szerkezetben, amit az emberiség a maga élete mögé váznak fölépített, s ami bennünket is, egyedenként, a levegõben tart, azon a helyen, ahová föltornásztuk magunkat, mi vagy az apáink. Néha ledõl, és mi vele dõlünk. Ezt nevezzük sorsnak. Hogy dõlünk, vagy nem dõlünk.” (Wass Albert: Ember az országút szélén).

Czegei Wass Albert késve érkezett hozzánk, de nem késett el. Napjaink legolvasottabb, hazai kortárs írójaként van köztünk. Elfoglalta helyét, mert nem csupán olvasmányélményt jelentenek a mûvei, hanem olyan maradandó élményt, amelyek által gazdagodunk. tizennegyedik oldal

Wass Albert közéleti emberként való voltát elsõdlegesen az Igazságot Erdélynek! Justice for Transylvania! mûvébõl ismerjük meg.

Mert dõlt a társadalom rendje, és mi nem akartunk dõlni vele. Az igazság és az emberi méltóság iránt elkötelezett, hazájától elszakadt szerzõ vallja: „A világon minden nemzet erkölcsi kötelezettsége, hogy orvosolja a gyûlölet, a tudatlanság vagy a soviniszta vakbuzgóság által ütött sebeket, és amennyire lehetséges, szüntesse meg az értelmetlen emberi szenvedést.”

A totális diktatúra diszkriminációjától szenvedve, a kiszolgáltatottságot, a megalázottságot fájlalva, megfogalmazta A magyarok elleni diszkrimináció Romániában címû petícióját, amelyet a világ elé tárt,

konyabb állata. Felépítettünk magunknak egy új világot, egy természet-ellenes világot, amelyrõl lassan kiderült, hogy élhetetlen. De struccpolitikával elhitetjük magunknak, hogy ez így normális, holott alig látunk kiegyensúlyozott, önmagával megbékélt embert. A mûvész más alternatívát mutat. Minden embernek önálló döntése, hogy melyiket választja. Olyan világot fest, amilyenünk lehetne, ha az emberek már nem hagyták volna azt megváltoztatni.

Számára a festés vallásos tevékenység volt, hiszen az alkotás által közelebb kerülhetünk Istenhez, és segíthetünk másoknak is közelebb kerülni. A festõ feladata, hogy létrehozzon egy nyelvet, és olyan területre vigyen, amelyek messze vannak. Amikor festett, úgy érezte, álmodott. A kép az álom eredménye, de nem tudta meghatározni az álom eredetét. Álmodott egy saját világot, de nem csak magának. Mert „ha valaki egyedül álmodik, az csak egy álom.

Ha sokan álmodnak együtt, az egy új valóság kezdete.” Nem fogadta el azt a keserû tételt, hogy az emberféléknek két élete van: az egyikben álmodik, a másikban pedig elfeledi, amit álmodott.

Nem volt forradalmár, nem akart harcolni, csak kiutat keresni, valami jobb felé elmozdulni. „A célom az volt, hogy sok embert boldoggá tegyek. Szép és fontos dolgokat akarok az embereknek adni, amelyek számukra jelentõsek és gazdaggá teszik õket.”

Ilyenkor az írás végén illene egy tanulságot, összefoglaló valamit, mondjuk a semmit kódoló szóval jellemezve, üzenetet közvetíteni. Ez Hundertwassert bemutatva nem lehetséges, mert ahhoz mi túlontúl „százasok” vagyunk, ami elsõként nekünk okoz hátrányt bekormozva lelkünk periszkópját, amibõl nem tudunk úgy kilátni, mint a Mester.

Aradszki Dea Eljuttatta az Egyesült Államok Szenátusába, a Kongresszusi ülés napirendi pontjává tette. Folyamodványt nyújtott be az elnökhöz, Jimmy Carterhez, és a Kongresszus számos tagjának megküldte.

Az adott nemzet kormányának meg kell értenie, hogy „az alapvetõ emberi jogok tiszteletét akarjuk látni, és ez magába foglalja a magyarok jogait is, bárhol legyenek is a világon.” – válaszolta Jimmy Carter.

Az óceánon túl sokan 1956-ban hallottak elõször a magyarokról, és sokan Wass Albert munkásságából, önfeláldozó elhivatottságából szereztek ismereteket Erdélyrõl.

(Igazságot Erdélynek! Dokumentumgyûjtemény, Justice for Transylvania! A Documentary, Kráter, 2006.)

Kisida Erzsébet

A kígyó és a béka esete a szájharmonikás gavallérokkal CD kritika Mostanra már fél órával is elmúlt késõ És egyébként is csak a menekülés kedvéért jöttem ide. És Te? Te csak az én következõ hibám vagy, Mint ahogy én is Neked.

Tudod, bárki lehetnél Isten kegyelmezzen még meg nem született fiaidnak: Remélem, nem olyanok lesznek, mint én. …

De azzal ellentétben, amit rólam hallottál: Egyszer volt még lelkem…

(Two Gallants: Despite What You’ve Been Told)

Két Gáláns Férfi. Két „Pompás”, „Udvarias”, „Lovagias” férfi. Két Gavallér. Two Gallants. Aligha. Mármint elõadónak, ok.

Miért ne. De a név? Valami vicc? Egy Pázmány Szalon kapcsán kezdtem el gondolkodni azon, hogy tulajdonképpen, akkor hogy is van ez a befolyás dolog a zenével.

Mert tény és való, hogy olyan zenét – különösen, ha könnyûzenérõl beszélünk – szeretünk és hallgatunk, amilyen a hangulatunkhoz illik. Egy szakítás vagy rosszul sikerült vizsga után a nyavalyának sincs kedve valami idétlen zenéhez. De ha csak amolyan átlagos hangulatban vagyunk, mûködik ez a másik irányba is: elszomoríthat, melankolikussá tehet, vagy épp felvidíthat egy-egy dal. A kezdõ kiáltást adhatja akár a hangulatunk, akár maga a szám: a visszhangja egyik lesz a másiknak. A ráhangolódás pedig nem egyszerûen a dallamra, vagy az ütemre történik. Bármilyen „könnyû” is a könnyûzene, mégis egy bizonyos komplexitást képvisel: ebbe a felsoroltakon kívül ugyanúgy beletartozik az énekes hangja, a hangszeren való játék stílusa vagy a szöveg.

Igen, pont a szöveg. Ez talán a leglenyûgözõbb, ugyanis ezen keresztül mutatható be, mennyire empatikus lény az ember. Ha egy olyan számot hallunk, melynek fent felsorolt elemei tetszenek, alapból együtt fogunk érezni a szövegével is. A latin macsó-

nak elhisszük, hogy most aztán õ tényleg nagyondenagyon megbánta a dógot, és az a lány neki olyan nagyondenagyon kell (és már szinte mi is megráznánk a lányt, hogy te kis bamba, tessék szépen csak visszamenni ehhez a jókötésû fiatalemberhez). Az ugribugri hû-de-naon-menõ-és-cool-és-hajjajde-mennyire-lázadó kiscsajnak el hisszük, hogy a srác, akit kinézett, valóban neki való, és azt a béna barátnõt már ejteni kéne….

Na, és akkor jön a Two Gallants és felborítja a teóriát. A most õsszel megjelent albumukról az elsõ kislemez gyönyörû. Csak az elsõ pár gitárpengetésbõl álló dallamot és az énekes Adam Stephens rekedtes hangját hallva beleszerettem. Egyértelmûvé vált, hogy utána kell néznem kicsodák, micsodák ezek, és fõleg áthallgatni ezt az új kis albumot, különös tekintettel erre a számra. Majd kezdtem ráébredni a szövegére. Hogy miket énekel a kellemes szám fölé a srác. Hát azt, amit fent olvashatunk. Hogy milyen egy dög, kiégett, más embert kihasználó tud lenni egy pasas. Ó, van még ilyen szám a CD-rõl bõven, itt van pl. a „Reflections of The Marionette”. Itt a hang a következõ módon hízeleg: „Kedvesem, Alig várom, hogy elmenj ebbõl a városból, elkéstél, de eddig sem akarta senki, hogy itt legyél.

Amint egyik lábaddal a hátamon, másikkal meg a korláton állsz, nem azt akarom látni, ahogy elesel, hanem azt, ahogy végleg elbuksz”. Ha az ilyen, és ehhez hasonló kijelentésekhez várnának empátiát, az ember kiröhöghetné õket. De nem teszik. A szövegek nem magyarázkodnak, nem tesznek úgy, mintha tükröt akarnának tartani elénk, hogy „ti is mind ilyenek vagytok”. Nem, nem vagyunk ilyenek. Lehet, hogy pont így még nem éreztünk, nem viselkedtünk.

Nincs semmilyen törekvés az empátia kicsikarására. És mégis, az album több, mint hallgatható. Egy ritka, egyedi hangzás. A számok hihetetlenül nyugodtak: van köztük pár nagyon lassú szomorú-szerelmes szám, ahol az akusztikus gitár és a védjegyüknek számító szájharmonika egy olyan

igazi country-s tábortüzes estét idéz; emellett megférnek az ugyan szintén nem gyors ütemû, de a dobot kihangsúlyozó erõsebb hangzású dalok is, mint a „Deader”, vagy a ravasz, settenkedõ „Miss Merri”. Ezt a mostani anyagot két nagy album elõzte meg, a 2004-es „The Throes” és a 2006-os „What the Toll Tells”. Ahogy azt a viszonylag közeli dátumok sejtetik: sok idõ nem volt a fejlõdésre. Meg mondjuk akarat se nagyon. Monoton helyett inkább egységesnek mondható, hogy váltig hûek maradnak ehhez a néhol erõteljesen, néha csendesen szenvedõ kissé blues-os, folkos hangzáshoz. Tekintve, hogy a jelenlegi zenei felhozatalban, ahol már a korábban árnyalt indie is egyre mindennapibbá válik, nagyon üdítõen hangzik ez a két fiatal különc. A szövegek ellenére is. Sõt, fõleg a szövegek miatt. Valóban anynyira antipatikus ez a szókimondás? Lehet, hogy pont õk mutatnak rá, mennyire nem az empátia a fontos? Ha felfedezzük magunkban a rosszat, a csúnyát, a gonoszat, nem feltétlenül az a dolgunk, hogy kimagyarázzuk magunkat. Nem jó színben kell feltüntetni azt, ami sötét, és a másikat amolyan bûnsegédként magunk mellé állítani, hogy bólintson rá: ami bennünk megfogant, az tulajdonképpen egész szép és elfogadható. Amirõl õk énekelnek, azok a saját barátságtalan gondolataik. Nekünk is vannak, nekik is. Igenis lehet egy számot önmagáért, a hangzásáért, üteméért, dallamáért, hangszeren való játék stílusáért, az énekes hangjáért és fõleg a kígyót-békát kimondó õszinteségéért szeretni. Az, hogy ha elhallgat az ének, a dob és a gitár, a valósat elmondva és fölismerve mit teszünk, már nem empátiakutatás dolga, hanem valami egészen más…

Barát Zsófia tizenötödik oldal

Járó-Kelõ: Szeged Avagy visszhangok, csend, türelem és áldás a valóságban

Barát Zsófia rajzai

Az egész szinte túl jó konstellációnak tûnik, hiszen vasárnap van, az októberi nemzeti ünnep elõvasárnapja. Sehol egy lélek, ez pedig egy kisváros: enni is kéne, de fõleg megírni, és elímélezni azt a Foo Fighters-ikket az Ítéletbe. Ráadásul sürgõsen.

S lõn: egy pizzéria. Amolyan átlagos-féle, csak itt az „átlagosba” egy pesti számára meglepõen sok minden fér bele. Nem tudok választani: egyrészrõl az egyik pizzában van spenót, a másikban camambert sajt. Én mindkettõt szeretem, itt fönn ilyen „szokatlanabb” feltétek meg csak a puccosabb helyeken vannak. Persze, megfelezik nekem a pizzát, semmi gond: így mindkettõt megkóstolhatom.

Lássuk milyen csapolt sör van: hiába az idei Sziget átka, de rászoktam. Ja, hogy Kaiser’s vagy Gösser… ejnye, ejnye bár mindig ezt jelentené a nehéz döntés. Senki sem lepõdik meg, amikor két rágás és egy-két korty között kihajtom a notebookom, és pötyögni kezdek. Õk halál komolyan gondolták az ingyenes WIFI-t. És írom a cikket, már nem pánikolok a leadás miatt. Ekkorra már igazából tudtam, hogy úgyis megoldom. Vagy inkább: ez a város megoldja nekem.

Talán nem így kellett volna indítani. Hanem ott ahol az egész valóban kezdõdött: hogy leszállunk a vonatról és beleszippantottunk a szegedi levegõbe.

A mellettem álló fiú felsóhajt: „végre, végre újra itt vagyok!”. Be kell vallanom, nem értettem, miért ez a felhajtás az õ lelkében. Voltam már egyszer-kétszer Szegeden a közelmúltban: egy szép kis városkának tûnt, de amolyan pesties fölénnyel nézelõdtem csak; úgy, mint az a turista, aki saját otthonának felsõbbrendûsége tudatában szemlélõdik.

Micsoda tévedés. De ezt csak másnap kezdem ka-

tizenhatodik oldal

pizsgálni. A villamosokon, buszokon halk zene szól, a plazma tévé reklámokat sugároz, és minden utas engedelmesen mutatja meg a bérletét a sofõrnek. Ez a kulturált modernitás teljesen békésen fér meg a város klasszikus jellegével. A fasor mellett gördeszka-park, és valóban: az egész város csak úgy hemzseg a deszkásoktól. Õk itt nem huligánok: megadják nekik a teret, õk cserébe ugyanolyan tisztelettel szállnak fel a buszra, mint bármely más utas. Micsoda csend… A Dóm, a Tiszapart, az épület „A Közmûvelõdésnek”, a Fõtér: mind-mind kicsit bágyadtan bambulnak bele a hûvös õszbe. Elõször nem értem, mi ez, amit érzek a városon: szomorúság? Rezignáltság? Gyász?

Együtt kell lélegezni, be kell szippantani a Tiszát, a széles utcákat és a száradó levelek illatát, hogy rájöjjön az ember: ez csupán a nyugalom. Ez „A Nyugalom”. Pesten nehéz felismerni, mert itt csak egy-egy szerencsés öt percben, ha elkapjuk. De ebben a városban, ebben az õszi szünetben nem szabad félni, hogy átadjuk magunkat neki. És végrevégre elengedem magam. Megszorítanám a kezét a mellettem lépkedõnek: vajon tudja, hogy már én is tudom? Hogy a mély sóhaj részemrõl is ezt jelenti: „értem”. És innentõl minden más: az ízek, amelyek az itteni vendéglõkben mind olyan kifinomultak, egyszerre még markánsabbak lesznek.

Valódi gyönyörûség most már minden falat, a bor

sokkal gyümölcsösebb, a Virág cukrászda süteménye után elégedetten nyalogatom a számat. Visszabambulunk a Dómra. Értem. Látod, megértettem.

Kétség sincs bennem, hogy egy ilyen helyen meg lehet úszni október 23-át. Itt tiszteletben tartják az ünnepet, és a város szellemét is. Nem fogja azt senki bolygatni. Az ünnep is visszafogott, nehogy a város bóbiskolását megzavarja. Másnap reggel még van idõ egy kis vaníliás csigára a Kerek Perec pékségben és egy cappuccinóra is. Utána viszont már szaladni kell a pályaudvarra. Nem, nem, még nem szaladni. Még egy kicsit lehet itt üldögéli a fõtéren; szaladni Pesten kell; itt idõben vagyunk.

Napszemüvegben ülök és télikabátban. Csípi az arcomat a levegõ. Belemosolygok a fényképezõgépbe. Úgy érzem magam, mint egy feltöltött elemecske. Sokáig tarthat egy ilyen feltöltõdés. A pesti zsongás megcsap ugyan, mikor leszállunk a vonatról, de hamar akklimatizálódok. A nyugalom-telítettség megmarad. Meglepõen sokáig.

Aztán persze visszajönnek a szorongások, a sietés, a zh-k… A retinán mégis megmarad a pirosodó levelek színe, az épületek, a széles, kövezett utcák.

Ezt megnézegetve vissza lehet idézni talán az érzést is. A lélegzetvételt lelassítani kicsit. Ha csak öt percre is.

EHAVI IDÉZET „Krisztus él, köztünk van!”

Barát Zsófia