XI. évfolyam 1. szám

uta

ae

al

Í T É LE T

re

A PPKE-JÁK legnépszer u bb lapja

qu um,

s

A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA

EZ AZ ÉV IS ELKEZDODÖT T...

HERCZEGH GÉZA KILÉNYI GÉZA SZABÓ MARCEL SMASHING PUMPKINS GREENPEACE A 100 ÉVES NYUGAT TANDÍJ NEPTUN XI. évfolyam, 1. szám

e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.itelet.jak.ppke.hu

2008. március 10.

„Addig volt az Istennek áldása rajtunk,

Közeleg a tavaszi Kari TDK

addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt”

Belépõ a joghallgatók országos megmérettetésére

(Pázmány Péter) IMPRESSZUM

„A tudás veszélyes lehet, a közömbösség azonban összehasonlíthatatlanul veszélyesebb nála.”

(Teller Ede)

Felelõs kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztõbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelõs szerkesztõ), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszer Szendrõdi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztõség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.jak.ppke.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13.

TA R TA L O M

Közeleg a tavaszi Kari TDK A hallgatói fórumról Neptum kontra hallgató Nemzetközi kapcsolatok Megérkeztek a Japán Alapítvány újabb könyvadományai Tíz éve született ítélet...

Mestertanár Aranyérem kitüntetést kapott Kilényi Géza Professzor Úr A Hallgatói Mozgalom hírei Fotókiállítás Tegyünk a gyermekekért Az átlátszó gyilkos Greenpeace Narratívák háborúja 2.

Tutortavasz 100 éves a Nyugat Jogállam, kérdõjellel Nõként Pakisztánban Francia közöny Egy elmaradt nekrológ Járó-Kelõ: Debrecen Dr. Boytha Györgyné kitüntetése Csak egy csettintés!

Diplomaosztók decemberben és januárban A legközelebbi otthonpótló Szerelem a kolera idején Paczolay Béla: Kalandorok (2007) Elsõ sítáborom emlékei – Ravascletto Hozzánk vágott sütõtök, unalmasan elkészítve PPKE-JÁK Karrier Iroda HÖOK Közgyûlési állásfoglalás a tandíjról szóló népszavazásról Szakmai Napok

2 3 3 4 4 5 6 7 7 7 8 8 9 9 10 10 11 11 11 12 12 12 13 13 14 14 15 15 16 16 16

Toborzás!

Az Ítélet szerkesztõbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztõség bármely tagjánál.

Látogassatok el az Ítélet honlapjára! www.itelet.jak.ppke.hu A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott változatban nem szereplõ írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma. második oldal

A közömbösség rendkívüli veszélyére oly sok irodalmár, tudós, politikus, mûvész hívta már fel a figyelmet – mégis a kreativitás, az odafigyelés és a véleményalkotás erejét sokan alábecsülik. Gyakran az az érzésem, hogy bár egyetemünk több száz hallgatója a hétköznapok bizonyos könnyed társalgásai során, egy-egy kötetlen fórumon rendkívüli odaadással, hozzáértõen és új távlatokat nyitva hangoztatja véleményét, tesz érdekes észrevételeket, a többség valahogy mégis vonakodik remek képességeit komolyabb, nagyobb téttel bíró feladathoz is felhasználni.

Azoknak, akik egy-egy elõadást hallgatva az adott téma iránt érdeklõdni kezdtek, vagy egy jogi szakkönyvet olvasva gondolatban véleményt formáltak egy abban tárgyalt kérdésrõl, esetleg pontosan tudják, milyen területtel szeretnének foglalkozni a jövõben és elmélyülnének benne, vagy éppen kiváló elõadói képességekkel és meggyõzõerõvel bírnak, érdemes egy pillantást vetni a következõ, 2008 tavaszán megrendezésre kerülõ Kari Tudományos Diákköri Konferencia kiírására. Gyakran egy ötletes évfolyamdolgozat – amelynek alkotója nem is gondolt arra, hogy mûve megállná a helyét egy ilyen megmérettetésen – hívja fel a konzulens figyelmét a tehetséges szerzõre, de sajnos az is megesik, hogy a szerzõ egyszerû közömbössége miatt nem jut el egy jól megírt dolgozat a bemutatásig. Ezév tavaszán az április 7-ig beküldött mûvek szerzõi vehetnek részt a 2008. április 25-én, 14.00 órakor a II. János Pál Díszteremben megrendezésre kerülõ Kari TDK-n. Ezen a konferencián a szerzõnek öt perce van dolgozata rövid bemutatására, majd további öt percben reagálhat a pályamûhöz kritikákat fûzõ opponens szintén öt perces véleményére. A Kar tanáraiból álló zsûri értékelése és ajánlása után nem csak a pénzjutalomban részesülõ helyezettek, hanem rendszerint minden résztvevõ számára megnyílik az út az Országos Tudományos Diákköri Konferencián való részvétel felé. A következõ, 2009-es országos rendezvénynek az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Államés Jogtudományi Kara lesz a házigazdája. A szervezõk azon meggyõzõdését, hogy egy terjedelmes dolgozat önmagában nem jelent kiemelkedõ teljesítményt, jól tükrözi azon elõírás, miszerint a pályamûvek maximum kb. 60 oldalasak lehetnek (100.000 leütés). A mennyiség helyett igen fontos szempont az eredeti témaválasztás és az egyéni véleményalkotás. Ez nem jelenti azt, hogy ‘soha nem tárgyalt témát’ kellene találni – ahogyan Marcel Proust írja, „a valódi felfedezés nem abban áll, hogy új területeket találunk, hanem hogy új szemmel nézzük az ismert világot.” Egy ilyen „valódi felfedezés” egyrészt rendkívül kellemes következménnyel járhat, hiszen a díjat nyert hallgatók dolgozatát hatályos szabályzataink szerint védés nélkül, jeles minõsítésû diplomadolgozatként fogadják el. Másrészt a konferenciákon résztvevõ jeles szakemberek, elismert jogászok mindig örömmel üdvözlik a tehetséges fiatalok munkáját, óriási elismerést hozva a hallgatóknak és Egyetemünknek egyaránt.

Remélem sokan kedvet éreznek ahhoz, hogy a közömbösséget leküzdve munkához lássanak, és vagy a közelgõ tavaszi, vagy az õszi TDK-ra benevezzék dolgozatukat. Az elsõ lépések megtételeként érdemes ellátogatni a http://www.jak.ppke.hu/hallg/index.html oldalra, ahol részletes információkat tartalmazó tájékoztatók találhatóak, majd mindenképp ajánlatos felvenni a kapcsolatot a konzulens mellett a tanszéki TDK titkárral is. Jó munkát kívánok!

Pogácsás Anett Kari TDK titkár

A hallgatói fórumról Másodéves elõadó, 2008. február 19. és 20.

A vizsgaidõszak mindig rázós, mindenki beláthatja. Oktatót, titkárnõt és hallgatót egyaránt próba elé állító hónapok ezek. A sérelmes ügyek valamely szintjével mindenkor szükségszerûen számolni kellett, akár a „nagy számok törvényébõl” következõen, vagy „megengedett hibaszázalék”-ként, vagy másként, ami még normális, életszerû dolog és teljesen rendben is volna.

A legutóbbi vizsgaidõszak kapcsán azonban olyan mennyiségû negatív visszajelzés, panasz és kritika fogalmazódott meg a hallgatók részérõl, amely már jelentõs visszhangot váltott ki bizonyos egyetemi berkekben, valamint a HÖK-nél. Bárkinek feltûnhetett ez az elégedetlenség-hullám, akinek az ismeretségi köre legalább átlagos kiterjedésû (miként az pl. jómagamnak is feltûnt, noha túl sok ismerõsöm nincs, és HÖK-ös sem vagyok).

A panaszosok és a Kar Hallgatói Önkormányzata természetesen a Dékán Urat is felkeresték, aki igen megértõnek mutatkozott a hallgatók problémái iránt. Ugyanakkor - miután az egyéni panaszokkal nem tud mit kezdeni a panaszok összegyûjtését és rendszerezését kérte a HÖK képviselõitõl.

A sérelmet szenvedett hallgatói érdekek becsatornázása végett született a fórum ötlete, „nem az oktalan vagdalkozás jegyében, hanem a párbeszéd kezdeményezése, az Egyetem dolgozói és a hallgatói közötti együttmûködés és közös munka szellemében.” Ez a visszacsatolás (avagy „feedback”, ha úgy tetszik) bármely intézmény vagy közösség rendeltetésszerû mûködésének a része (kellene, hogy legyen). Ennek révén barátságosabbá, a felvételizõk számára is vonzóbbá lehet tenni az intézményt, mert meg kell szoknunk, hogy a felsõoktatás már nem az, mint tíz éve, hanem hogy erõsödnie kell a szolgáltató jellegnek, és hogy a hallgató az, aki iskolát választ.

Mindezen elõzmények után meghirdetésre került az esemény, elektronikus úton és a tutori szervezeten keresztül egyaránt.

A gyûlés(ek)en megjelenhetett minden hallgató, de különösen azok érdeklõdésére tartott igényt, akik szívesen megosztották hallgatótársaikkal a sérelmüket, problémájukat az intézmény eljárásával, oktatókkal, adminisztrációval stb. kapcsolatban.

Szerencsés módon a megjelentek hajlandóak voltak távollevõ ismerõseik problémáit is arti-

kulálni, másrészt pedig - minthogy sok esetben ún. típusproblémákról volt szó, amelyek tömegesen fordultak elõ - ezen típusproblémák egyszeri felvetése is eléri majd azt a hatást, mintha az azonos sérelmet szenvedett „látens” hallgatók is teljes számban megjelentek volna. Valójában tehát jóval többen voltak jelen, mint elsõ látszatra.

Az inkognitó érdekében az összejövetelen kizárólag hallgatók, valamint a HÖK képviselõi vettek részt, hogy összegyûjtsék a panaszokat, és azokat - név nélkül - továbbítsák a Kar vezetése, elsõsorban a Dekanátus és a tanszékvezetõk részére.

A fejleményekrõl a HÖK hivatalos weboldalán (www.hok.jak.ppke.hu) közölnek majd tájékoztatást. A Fórum azonban - ha úgy tetszik - még nem ért véget: a HÖK részérõl a weboldalon található fórum (www.hok.jak. ppke.hu/forum) „Hallgatói panaszok” rovatában továbbra is várják a panaszokat, észrevételeket (akár név nélkül), amelyeket helyben meg is lehet vitatni, megoldási javaslatokat felvetni. Észrevételeket ill. panaszokat lehet küldeni a hok@jak.ppke.hu e-mail címre is.

Tarr Ádám

Neptun kontra hallgató 2007. december 5. és 2008. január 14. Emlékeztek? Ha nem, akkor segítek. Vizsgajelentkezés és tárgyfelvétel. Bár szerintem az elsõ idõpont sokkal emlékezetesebb… Ez egy vicces nap volt… Kari össznépi vizsgajelentkezés szerdán délután 15 órától, összekötve az új Neptun rendszer elsõ nagy próbájával… Ja, és magára vessen, aki nem vett részt Neptun oktatáson… Köszi…

Sokan már órákkal korábban berendezkedtek egy-egy számítógép mellé, felkészülve étellel és itallal a „rövidke” néhány órás kemény csatára. 14:30 körül a rendszer már félig összeomlóban volt. És mit mondtak erre a hozzáértõk? 15 órakor totális káosz várható…

Lassan én is gép elé ültem A, B, C, D tervvel a kezemben. 15 óra, itt az idõ! Próbálok belépni… próbálok… próbálok… és még mindig csak próbálok. Fél siker, ha a Neptun login-ig eljutok. 20 perc múlva már a hajamat téptem, körmömet rágtam, és legszívesebben kettõt belerúgtam volna a számítógépbe. A képernyõ pedig mintha csak kárörvendõen mosolyogna rám, miközben szorgalmasan küldözgeti szívhez szóló üzeneteit: „Service Error, A jelentkezõk száma elérte a maximumot, kérjük próbálja meg késõbb…”

Már a telefonvonalak is égtek. Egyik kezemben mobil, a másikkal a billentyûzetet ütöm. „Neked sikerült belépni?” „Segítenél nekem is felvenni a vizsgákat?” ÁÁÁÁÁ!!!! Segítség!!! Belépni?! Segíteni?! A Service Error-on tovább nem jutottam!

15:40 Végre nagy küzdelmek árán, háromszor leizzadva beírom a neptunkódomat, jöhet a jelszó. Na talán most sikerülhet. „Kérem várjon!”… jó, várok, hiszen azt tanították, hogy a türelem rózsát terem… Várok… Lassan 10 perce várok… Várhatnák itt életem végéig… Befagyott a rendszer…

Idegbeteg fejjel már csak abban bízom, hogy nem csak én vagyok ilyen szerencsétlen, és még találok számomra megfelelõ vizsgaidõpontokat.

Gyõzelem! Bejutottam! Egy vizsgát sikerült is felvennem, mire a mi drága jó Neptununk szó nélkül kidobott… Kezdhetek mindent elölrõl…

16 órára végre teljes a siker. Most már tudok segíteni, ha valakinek kell… Én még a szerencsésebbek közé tartoztam.

Azt már nem is ecsetelném, hányan maradtak le a villámgyors jelentkezés miatt a kötelezõ gyakorlatokról, és hányan próbáltak még 17 óra után is egyáltalán belépni…

Aztán január 14. Tárgyfelvétel reggel 8 óra.

Volt, aki már nagyban vizsgázott, én még csak akkor kászálódtam ki az ágyból…Leültem kicsiny gépem elé, feltûrtem a pizsim ujját, ismét harc! Telefon a ke-

zemben, MSN-en bejelentkezek, jól jöhet a segítség…

Mekkora meglepetés! 8-kor már be is léptem… Elsõre sikerült! Vajon miért?! Köszönet az éppen akkor vizsgázóknak, így a felhasználók száma nem érte el a maximumot… Nesze neked Neptun!

Belépve nem kis nehézséget jelentett számomra, a tárgyak felvételének hatalmas szakértelmet igénylõ mûvelete… Percek teltek el, mire rájöttem, hol is kell elkezdeni…

Szegény szüleim a földszinten nem igazán tudták elképzelni, miért ordibálok egymagamban az emeleten… Aztán hosszasan felsorolt jelzõk után kivették a szavaimból…

Neptun…

Megvan! Rájöttem! Kijelölöm… OK… semmi… Nekifutok még egyszer… kijelöl…

OK… semmi. Azt hiszem, most igénybe veszem valamelyik segítségemet… Érkezik is a válasz: Jelöld ki, add hozzá, fogadd el és vissza… És ez csak egy tárgy felvétele… Az biztos, hogy nem unatkoztunk…

Biztatásul, lesz még pár ilyen idegölõ csatánk… Aztán menj el utána úgy vizsgázni, hogy a vizsgáid között jobb esetben van legalább 1-2 nap, vagy örülj, hogy egyáltalán találtál üres helyet…

Mindebbõl milyen végkövetkeztetésre jutottam? WE LOVE NEPTUN (csak ne kelljen használni…)

Mihalics Vivien

harmadik oldal

Nemzetközi kapcsolatok Beszélgetés Szabó Marcel külügyi dékán-helyettes úrral Szabó Marcel karunk külügyi dékán-helyettese, az Európajogi és Nemzetközi Közjogi Tanszék tanszékvezetõje, egyetemi docens. Tanult a cambridge-i és a Delfi egyetemen, a Pantheon-Assas, valamint a Stanford egyetemeken. Dolgozott kormány- és nemzetközi jogi fõtanácsadóként, oktatott a Szent Szív Katolikus Egyetemen, illetve a San Francisco-i Egyetem budapesti programján is.

- Nagy vonalakban bemutatná Tanár Úr egyetemünk nemzetközi kapcsolatait?

- Elõször is azt kell tudni, hogy egyetemünk nemzetközi kapcsolatai a diákok érdekében szervezett nemzetközi kapcsolatok. Elsõsorban tehát a diákokért, a diákok érdekében jönnek létre, és fejlõdnek, és ennek következtében az elsõdleges kapcsolatok számunkra az Erasmus kapcsolatok. Egyetemünknek jelenleg 32 európai egyetemmel van bilaterális Erasmus magállapodása.

Ezen egyetemek között több olasz, német és francia intézményt találunk, de van kapcsolatunk Norvégiától kezdve Portugálián át szinte mindegyik európai országgal, így gyakorlatilag minden diák megtalálhatja a számára szimpatikus célországot. Ezúton is szeretnék tehát bíztatni minden kedves diákot, hogy éljen ezzel a lehetõséggel, mert ez egy vissza nem térõ alkalom, még akkor is, ha valószínûleg nem ezek lesznek a legnehezebb félévek egyetemi pályafutásuk során, mert az a tananyag, amit kint el kell sajátítani, messze elmarad az itthoni alma materünkben eltöltött félév nehézségeitõl. Részletesebb információkat egyébként e programmal kapcsolatban a kari honlapon találhatnak.

- Az Erasmuson kívül vannak még a hallgatók rendelkezésére álló lehetõségek?

- Igen. A másik program, amire fel szeretném hívni a hallgatók, illetve a lap olvasóinak figyelmét, hogy egyre több lehetõség van kikerülni az Egyesült Államokba (a texas-i, San Francisco-i és St. Louis-i egyetemekre) különbözõ ösztöndíjakkal. Sajnos ezen lehetõségek korlátozottabbak anyagi szempontból, de így is óriási elõnyt jelenthet a hallgatók számára, hogy tandíjmentesen bekerülhetnek egy amerikai felsõoktatási intézménybe, hisz az Egyesült Államokban lényegesen magasabb a tandíj, mint az európai egyetemeken, míg a megélhetési költségek nagyjából európai szintûek. Érdemes azon is gondolkodni, hogy a végzés után lehetõség van MBA (Master of Business Administration) ösztöndíjak elnyerésére is, ennek mikéntjérõl is a kari honlapon tájékozódhatnak az érdeklõdõk. Akinek erõs jogi valamint közgazdaságtudományi háttere is van, és végzõs, annak számára a legnagyobb karrierlehetõséget talán ez a kapcsolat jelentené.

A sikeres pályázók a képzés végeztével egy éves

szakmai gyakorlaton vehetnek részt egy amerikai nagyvállalatnál, ami - mondanom sem kell hatalmas elõny a munkaerõpiacon.

- Milyen kapcsolata van karunknak a cambridge-i egyetemmel?

- A cambridge-i egyetemnek van egy programja, mely levelezõs rendszerrel mûködik és az a lényege, hogy harmad-, negyed-, és ötödéves diákok a rendes egyetemi képzés mellett részt vesznek egy európai és angol jogi képzésen, melynek eredményeképpen a cambridge-i egyetemtõl kapnak diplomát. Ilyen jellegû kapcsolata a cambridge-i egyetemnek Magyarországon egyedülálló módon csak a Pázmánnyal van. Ettõl is, mint a többi kapcsolatunktól azt várjuk, hogy a Pázmány az elkövetkezõ években, évtizedben épp a nemzetközi képzései miatt váljon még szélesebb körben ismertté. Azt is tervezzük, hogy bizonyos, az alapképzésben szereplõ tantárgyak késõbb idegen nyelven is lehallgathatók legyenek. Különös gondot fordítanánk ugyanakkor arra, hogy a hallgatók a magyar terminológiát is pontosan elsajátíthassák. Nem akarunk ugyanis úgy járni, mint az az angol nyelvû középiskola, ahol a diákok Orániai Vilmost csak William of Orange-ként ismerték és az érettségin Narancsházi Vilmosnak fordították.

Egyébként a Pázmány a nagy európai kutatóegyetemek élvonala felé tart, efelé igyekszünk, nem akarunk egyek lenni Európa sajnos számos olcsó diplomagyárai közül és ennek elismeréseképpen az IRUN (International Research Universities Network), a Nemzetközi Kutatóegyetemek Hálózata is tagjává fogadott minket.

- Miért fontosak a nemzetközi kapcsolatok és miért fontosak a külföldi tanulmányok egy diák számára?

- Mert az a tudás, amit az ember azzal szerez, hogy egy idegen kultúrában van, és ott kell magyarként helyt állnia, a saját jogrendszerét összehasonlítania egy külföldi jogrendszerrel, képviselni egyetemét és karát, felmérhetetlen. Ezen kívül egyfajta önreflexiót is magában rejt, mert az embert kint rengeteg hatás éri, sok mindenen elgondolkodik és megtanulja magát egy kicsit kívülrõl szemlélni. Honnan hová tart, mit szeret-

ne elérni? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merülnek fel egy huzamosabb ideig tartó külföldi tartózkodás során, melyekre minden fiatalnak meg kell találnia a saját válaszát.

Másrészrõl persze a külföldi tanulás segít elsajátítani az idegen nyelvû jogi szaknyelvet, mely önmagában is jelentõs elõnyt jelent a munkaerõpiacon való érvényesülésben és a szakmai elõrehaladásban, illetve elõkészíthet magasabb szintû külföldi tanulmányokat. Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy idén a nagy amerikai egyetemek, mint a Harvard, a Georgetown, vagy a Princeton toborzott magyar diákokat saját, nemzetközi kapcsolatok és diplomácia témájú képzéseire, melyek természetesen világszínvonalú tudásanyagot adnak hallgatóiknak.

- Milyen irányban tervezi Tanár Úr a kapcsolatok továbbfejlesztését?

- Az angolszász országok felé szeretnénk kicsit erõteljesebben orientálódni, hiszen az angol nyelv ismerete manapság nélkülözhetetlen. Nemcsak a nemzetközi kapcsolatokban, de még az ügyvédi pályán is, hiszen ebben a globalizálódó világunkban szinte elkerülhetetlen egy ügyvédi praxisban, hogy valaki ne kerüljön kapcsolatba külföldi ügyfelekkel.

Egyébként a Pázmány már ma is Magyarországon szinte egyedülállóan jó kapcsolatokkal rendelkezik amerikai egyetemekkel, így - mint már említettem - a texas-i, San Francisco-i és St. Louis-i egyetemekkel és Cambridge-ben is ismernek bennünket, a cambridge-i egyetem dékánja, James Crawford professzor a karunk díszdoktora. Ennek apropóján szeretném azt elmondani, hogy a Pázmány Egyetem neve nemzetközi jogi vonatkozásban is ismert a külföldi jogász társadalom számára, mert a két világháború közt a hágai Állandó Nemzetközi Bíróság tárgyalta a Pázmány Péter Királyi Egyetem kontra Csehszlovákia ügyet és ennek kapcsán szokták kérdezni külföldi jogászok, hogy ez még mindig ugyanaz az egyetem-e, és ilyenkor mindig el kell mesélnem egyetemünk bonyolult, a hallgatók számára azonban már egészen biztosan ismert történetét.

Ziegler László

Megérkeztek a Japán Alapítvány újabb könyvadományai Egyetemünk oktatói, hallgatói számára egyaránt örömteli hírként jelenthetjük be - és a könyvtár-támogatási pályázat feltételei alapján nyilvánosan is közölnünk kell -, hogy a Japán Alapítvány (www.jfbp.org.hu) immár két ízben nagyobb könyvadománnyal támogatta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának könyvtárát.

Az elmúlt két évben érkezett, összesen félszáz, túlnyomórészt angol nyelvû szakirodalom a japán jog- és alkotmányfejlõdés alapjaitól kezdõdõen a japán társadalom, vallás, történelem, gazdaság és politika témakörét öleli fel. A könyvek egy része - tematikai bontás szerint - a Kari Könyvtárban található meg, a másik része pedig, hangsúlyozottan a jog- és alkotmánytörténeti tárgyúak, a Jogtörténeti Tanszék könyvtárában kaptak helyet. Hasznosan forgathatják a mûveket a japán jog iránt érdeklõdõ hallgatók, illetve mindazok, akik e távol-keleti társadalom és kultúra sajátosságait közelebbrõl is meg akarják ismerni.

Kalocsai Ilona - Tamás Csaba Gergely

negyedik oldal

Tíz éve született ítélet a GabcíkovoNagymarosi vízlépcsõ perében Herczegh Géza Professzor Úr Karunkon tartott elõadást A hágai Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-én hirdetett ítéletet a Gabèíkovo-Nagymarosi vízlépcsõ perében. Az ítélet tizedik évfordulójáról november 8-án az Európajogi és Nemzetközi Közjogi Tanszék TDK rendezésével emlékezett meg, amelyre meghívott elõadónk Dr. Herczegh Géza professzor úr, akadémikus, az Alkotmánybíróság volt helyettes elnöke, a Nemzetközi Bíróság egykori - magyarként mindeddig egyedüli - tagja (1993-2003) volt.

Talán ez lehetett az egyik oka, hogy az elõadást - melynek színvonalát Kovács Péter professzor úr és Ádány Tamás tanár úr jelenléte is garantálta - az érdeklõdõk nagy száma miatt az eredetileg tervezett terem helyett a Díszteremben kellett megtartani. A másik ok bizonyára maga a téma volt, mely ma is fontos, vegyes érzelmeket kiváltó - és a köztudatban gyakran homályos.

A rendhagyó TDK Kovács Péter profeszszor úr köszöntõjével és rövid bevezetõjével vette kezdetét, amely után Herczegh Géza professzor úr belefogott, hogy röviden fölvázolja, mi is tulajdonképpen ez a Bõs (merthogy ez Gabèíkovo magyar neve évszázadok óta) -Nagymarosi vízlépcsõ ügy, amely miatt akkoriban tízezrek mentek az utcára, és tüntetésekkel követelték, hogy ne épüljön meg, és amely olyan, mint egy „vízikígyó”, amely mindig tekeredik, fordul még egyet.

Ami az elõzményeket illeti, 1977. szeptember 16-án Magyarország és Csehszlovákia megbízottai - a KGST-érdekek nem elhanyagolható preszsziójával - Budapesten aláírták a bõs-nagymarosi vízlépcsõrendszer megvalósításáról szóló szerzõdést. Ez tartalmazta volna a dunakiliti víztárolót, a csúcsra járatással mûködtetni kívánt bõsi erõmûvet, a nagymarosi vízlépcsõt stb. - mindezeket úgy, hogy rájuk külön-külön sem az energiaellátás miatt, sem a hajóforgalom miatt, sem árvízvédelmi okokból nem volt szükség, a környezeti értékek védelme pedig még marginális kérdésként is alig jött szóba. A korábban példátlan méretû és teljesítményû propaganda-komplexumnak azonban meg kellett épülnie.

A rendszer hibáit és fogyatékosságait egyre karakterisztikusabban megtestesítõ létesítménnyel szemben nálunk a társadalmi ellenállás fokról fokra nõtt. Eközben az 1993. január 1-jén Csehországtól különvált Szlovákiában a vízlépcsõ szinte nemzeti üggyé vált - hiszen az egyébként tisztán magyar Csallóköz területére építhettek végre „valami szlovákot” -, és az építési munkálatokkal sokkal elõrébb jártak. Így az ellentét Magyarország és Szlovákia vitájává transzformálódott, és mindkét oldalról egyre erõsebb politikai színezetet is kapott. A magyar kormányzat az érdekek között lavírozva eleinte gyorsította az építkezéseket - hogy utolérjük a szlovákokat -, majd a politikai átrendezõdés szelét megérezve fokozatosan lassította a munkálatokat, végül 1989 novemberében bejelentette azok abbahagyását. (Érdekesség, hogy a jegyzõkönyveket az akkor a Kormány elnökhelyetteseként hivatalban lévõ Medgyessy Péter írta alá, Horn Gyula külügyminisztersége alatt.) A másik fél ez ellen természetesen tiltakozott, hiszen ekkor már anyagilag is érdekelt volt a vízlépcsõ-terv végigvitelében. Elszántságukat mutatja egy alternatív terv elõhúzása, amely az eredeti, 1977-es szerzõdést úgy módosítaná, hogy magyar közremûködés nélkül, szlovák területen megépülõ gáttal a vízlépcsõ megépíthetõvé váljék. (Ez volt az ún. C variáns lehetõsége.) Ennek munkálataiba bele is fogtak, és nem voltak hajlandók leállítani - amire válaszként a magyar Kormány bejelentette, hogy a szerzõdést 1992. május 25-ei hatállyal megszûntnek tekinti. A Duna elterelési munkálatait a szlovák fél ennek ellenére végigcsinálta.

A hágai bíróság tárgyalóterme A viszonyt mindkét fél érdekében rendezni kellett. Szlovákia úgy érezte, a jog az õ oldalán áll, és semmilyen megértést nem tanúsított a magyar fél érvei iránt, ti. minek építsünk drága, gazdaságtalan erõmûvet, amely a környezetet - és a fõváros ivóvízkészletét is - veszélyezteti. A két ország képviselõi ezek után 1993. április 7-én „kompromisszummal” a Nemzetközi Bíróság elé terjesztették a jogvitát. Ez alapján a Bíróságnak három kérdésben kellett döntenie, amelyek röviden: 1. Jogos volt-e a magyar fél részérõl a bõs-nagymarosi munkálatok fokozatos leállítása?

2. Volt-e joga Csehszlovákiának a C variáns megépítésére és mûködtetésére?

3. Melyek a jogkövetkezményei annak, hogy a magyar fél megszûntnek tekintette a szerzõdést?

A Nemzetközi Bíróság 15 független bíróból álló testület, melyben a világ fõ jogrendszerei képviseltetve vannak; Statútum alapján mûködik, amelynek minden ENSZ-tagállam automatikusan részes államává válik.

A testületet a felek ad hoc bíróval is kiegészíthetik. Ebben az ügyben a Szlovákia által jelölt ad hoc bíró a volt lengyel külügyminiszter Krzysztof Skubiszewski volt, aki egyébként 1993-ban éppen Herczegh professzor úrral együtt pályázott a rendes bírói posztra is. A peres felek képviselõi közül elég kettõt kiemelni: Hazánk oldaláról James Crawfordot, a szlovák oldalról pedig Alain Pellet-t. Az ügy anyaga mintegy tizenkétezer oldal volt. Ami az esélyeket illeti, Szlovákia hivatkozhatott a nemzetközi szerzõdések jogára, mint a nemzetközi jog klasszikus és nagyrészt kikristályosodott integráns részére, Magyarország pedig fõleg a környezetvédelmi jogra hivatkozott, amely akkoriban még fiatal, viszonylag új és puhább jogterületnek számított. A vita - számos technikai szakkérdéssel tarkítva - lényegében arról szólt, hogy a magyar fél szerint a vízlépcsõ súlyos és visszafordíthatatlan környezeti károkat okozna, ezért annak meg nem építése részérõl teljesen indokolt volt, a szlovák fél szerint azonban Magyarország ezzel a magatartásával elszegte a szerzõdést. (Az eseményeket tarkította az 1994-es magyar politikai hatalomváltás, és az új miniszterelnök utasítására a szlovák féllel a vízlépcsõrendszer némileg módosított megépítésérõl (!) titokban tárgyaló „Göbölyös-féle delegáció”. Tehát míg Hágában a magyar fél bõszen tiltakozott és védte a környezetet, közben hatalmi elit

ötödik oldal

és a „betonlobbi” hirtelen éppen a mielõbbi építkezésben lett érdekelt.

Bár a két fél együtt bármikor visszavonhatta volna a pert, az akkori miniszterelnök, Horn Gyula valószínûleg abban reménykedett, hogy majd a Nemzetközi Bíróság kikényszeríti a vízlépcsõ megépítését, ezzel meghozza helyette a népszerûtlen döntést.)

Mit is tartalmaz a Bíróság ítélete? A furcsa döntés alapján a magyar félnek nem volt joga felmondani a szerzõdést ökológiai végszükségletre hivatkozva, de az elavult terv már meghaladott, ezért kivitelezhetetlen, ezért Magyarország nem köteles Nagymarosnál vagy máshol vízlépcsõt építeni. Még furcsább a következõ tétel, amely szerint Szlovákiának joga volt a C variáns megépítéséhez folyamodni - de nem volt joga azt üzembe helyezni! Milyen szerzõdés az, amely érvényben van, de mégsem kell betartani? Milyen erõmû az, amely megépíthetõ, de nem lehet üzembe helyezni? A válasz adódik, ha visszatekintünk az idõpontokra: Azért volt joguk a szlovákoknak megépíteni a C variánst, mert mi ezek után mondtuk fel a szerzõdést, vagyis - a contrario - ha nem lett volna joguk megépíteni azt, érvényes lett volna a mi felmondásunk. Ezt pedig a Bíróság nem mondhatta ki, már csak a pacta sunt servanda elve miatt sem. A harmadik kérdést a Bíróság a felek vagyoni követeléseinek kölcsönös elengedésével látta megoldhatónak.

Az ítélet fogadtatását és utóéletét hosszan lehetne ecsetelni, elég csak a kétes hírû „Bacó-Nemcsók-féle delegáció” tárgyalásaira utalni, mely titokban olyan keretmegállapodás tervezetet fogadott el, amely alapján az ítélettel ellentétben - mégis kiviteleznénk módosított formában a vízlépcsõ terveit. Utalhatunk az 1998-as botrányra is, amikor mindez kipattant, és hatásai bizonyára még a választásokat is befolyásolták.

Zárszóként engedtessék meg a professzor urat is szemmel láthatóan érzékenyen érintõ dilemmának a felvetése. Milyen kormányzat az, amely azért folytat egy pert, hogy azt elveszítse? Milyen vezetõk azok, akik egy külsõ fórumnak az országra nézve kedvezõtlen döntését várják, hogy ne kelljen annak felelõsségét maguknak viselniök? Milyen értékrend szerint adható kitüntetés azoknak, akik ebben a jelentõs kárt okozó folyamatban megkérdõjelezhetõ szerepet játszottak? Ha ezek a gondolatok felvetõdnek bennünk, és igyekszünk a tanulságok leszûrésével ezt a dilemmát föloldani, akkor már nem hiába foglalkoztunk a kacifántos bõs-nagymarosi üggyel - akkor már nem hiába készülünk a jogi hivatásra.

Herczegh Géza professzor úr, köszönjük szépen!

Nagy Gusztáv

Mestertanár Aranyérem kitüntetést kapott Kilényi Géza Professzor Úr

Nagy megtiszteltetés érte Karunkat november 12-én. Ekkor került sor ugyanis az Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében a XXVIII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) értékelésére, és ennek keretei között a Pro Scientia Aranyérem kitüntetések átadására. A rangos elismerést az Országos Tudományos Diákköri Tanács alapította, és 1989 óta kétévenként - az OTDK-k éveiben - kerül kiosztásra. A Pro Scientia Aranyérem kitüntetést azok a hallgatók kaphatják meg, akik kimagasló tanulmányi eredményeik mellett tehetségükrõl és elmélyült szaktudásukról az OTDK-k alkalmával is számot adtak. A Pro Scientia Mestertanár Aranyérem kitüntetés pedig azoknak az oktatóknak ítélhetõ oda, akik legalább 10 éve eredményes tudományszervezõi, tehetséggondozói tevékenységet folytatnak, számos sikeres OTDK dolgozat konzulensei voltak, közéleti és szakmai megbecsülésnek örvendenek.

Az említett ünnepi ülésen Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke, Szendrõ Péter, az OTDT elnöke, Csányi Sándor, az OTDK-k egyik legfõbb mecénása, valamint Arató Gergely, az OKM államtitkára (Hiller István miniszter nevében) adta át az elismeréseket.

A leírtak alapján nem lehet túl meglepõ, hogy Kilényi Géza professzor úr egyike volt a Mestertanár Aranyéremmel kitüntetetteknek. Professzor úr ugyanis - kiemelkedõ közéleti munkássága, magas közjogi pozíciói mellett - min-

hatodik oldal

dig megkülönböztetett figyelmet szentelt az egyetemi oktatásnak, ezen belül is a hallgatók demonstrátori és TDK-tevékenységének. A Kar alapítása óta tantárgyjegyzõje és máig elõadója is az Alkotmányjog fõtárgynak. Tartott speciálkollégiumot is, fõleg demonstrátoroknak, valamint a Doktori Iskola megalakulása óta az Összehasonlító alkotmányjog címû tárgyat is oktatja a doktoranduszoknak. Legújabban õ oktatja az Összehasonlító közjog címû IV. évfolyamos stúdiumot is. Az említett tantárgyakhoz több jegyzetet és tansegédletet is írt.

Elõadásai és egyéb szereplései rendszeresen megtöltik az egyetemi elõadótermeket, köszönhetõen kiváló, utánozhatatlanul egyéni elõadói stílusának, gyakorlatias, ugyanakkor a tradíciókra és a szerves jogfejlõdésre is tekintettel lévõ szemléletének. Elõadásaiban a tananyag pontos ismertetése mellett ugyanúgy helyet kap a hatályos szabályozás jobbító szándékú kritikája, mint a több évtizedes gyakorlati tapasztalatok ismertetése, vagy a de lege ferenda javaslatok - hiszen professzor úr a rendszerváltás óta vezetõ szerepet játszik a közjogi kodifikációs munkálatokban. Éppen ezért jól illik rá a 70. születésnapjára megjelent ünnepi tanulmánykötet címe: Formatori Iuris Publici, a közjog alakítója. Sajátos, de mindig korrekt és igazságos vizsgáztatási módszere miatt hallgatói mint vizsgáztatót is tisztelik.

Az Alkotmányjogi TDK vezetõjeként igyekszik a tantárgy iránt különösen is érdeklõdõ hallgatóknak lehetõséget biztosítani elmélyültebb szakismeretek megszerzésére, és nyilvános szereplésre. A hallgatók érdeklõdését felkeltõ elõadásainak és TDK-szervezõ tevékenységének is köszönhetõen mindig sok demonstrátora volt, akik kutatási tevékenységének irányítására tanrenden kívül sem sajnálta az idõt. A „tûzkeresztségen átesett” egykori demonstrátorok és TDK tagok közül ma már jónéhányan a jogi közélet csúcsszerveinél dolgoznak, illetõleg egyetemi oktatók. Tanítványai az egymást követõ OTDK-kon számos helyezést értek el, emelve ezzel a Kar hírnevét is.

Kilényi professzor úr mind hallgatói, mind kollégái körében nagy tiszteletnek és megbecsülésnek örvend. 2006-ban, 70. életéve betöltésekor professzor emeritus-i címet kapott, azonban oktatói, tudományos tevékenysége és munkakedve azóta is töretlen. Szakmai eredményein kívül precizitásával, pontosságával, rendkívüli munkabírásával és egyéb emberi tulajdonságaival mindig igyekezett személyes példát is mutatni környezetének.

Ami a Pro Scientia Aranyérmet illeti, a kitüntetés jelentõsége miatt helyénvaló azok felsorolása, akik Karunkról már korábban ebben a kitüntetésben részesültek, hiszen megérdemlik az említést: Pro Scientia Aranyérem kitüntetésben részesült Landi Balázs tanár úr (2001), és idén Navratyil Zoltán, aki kiemelkedõ egyetemi tanulmányai és két OTDK-n is eredményes szereplése után megérdemelten vehette át az elismerést, és akinek ez úton is gratulálunk. Pro Scientia Mestertanár Aranyérem kitüntetésben részesült Jobbágyi Gábor professzor úr (2001), Kari TDK elnök, aki évrõl évre gondosan szervezi és vezeti a TDK munkálatokat, motiválja a hallgatókat az OTDK-n való szereplésre, és maga is számos díjnyertes OTDK dolgozat konzulense.

Zlinszky János professzor úr mint Témavezetõ Mester (1995) részesült a kitüntetésben, és iskolateremtõ, utánpótlásnevelõ, mentori érdemeit késõbb Honoris Causa Pro Scientia Aranyéremmel (2003) is elismerték.

Rendkívüli büszkeségre adhat okot, hogy idén egy újabb Mestertanár Aranyérmes professzorral lettünk gazdagabbak. Ez jogos és megérdemelt elismerés Kilényi Géza professzor úrnak, és elismerés Karunknak is. Visszaigazolása az oktatók kiválóságának, és - minden egyéb kimutatás ellenére - a TDK munka eredményességének.

Tisztelt Professzor Úr, az egész Kar nevében gratulálunk a kitüntetéshez!

Nagy Gusztáv

A Hallgatói Mozgalom hírei Beszámoló a 2008. február 9-én tartott egri HÖOK Közgyûlésrõl A Közgyûlés egyhangú döntéssel állásfoglalást fogadott el, amelyben arra kéri a hallgatókat és mindenkit, akik eddig is támogatták céljainkat, hogy a március 9-i népszavazáson vegyenek részt, és támogassák a HÖOK tandíjellenes küzdelmét. „Mivel a népszavazás az utolsó lehetõség a tandíjmentes hazai felsõoktatás megvédésére, és mivel látszik, hogy a Kormány egyértelmûen elkötelezett a tandíj mellett, ezért a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának Közgyûlése - amely magában foglalja az összes magyarországi felsõoktatási intézmény hallgatói érdekképviseletét - arra kéri a hallgatókat és mindenkit, akik eddig is támogatták céljainkat, hogy a Köztársasági Elnök által 2008. március 9-re kiírt népszavazáson - élve alkotmányos jogukkal - vegyenek részt és támogassák a HÖOK tandíjellenes küzdelmét.”

A 9. napirendi pontban Török Márk számolt be a Hallgató Mozgalom jubileumáról. A HÖOK õsszel ünnepli 20. születésnapját. Szegedi Tudományegyetem Hallgatói Önkormányzatával kart karba öltve méltóképpen kívánjuk megünnepelni e jeles alkalmat. (És nem felejtjük el: A Hallgatói Mozgalom Szegeden született 1956. október 16-án (MEFESZ).)

A 13. napirendi pontban a Nemzeti Ifjúsági Stratégiáról és ifjúságpolitika aktuális helyzetérõl tartottam elõadást közel 40 percben. Az elõadásom elején felhívtam a figyelmet az állam ifjúsággal kapcsolatos felelõsségére -, az ifjúságpolitikával kapcsolatos állami érdekre.

Idéztem Howard Williamson ifjúságpolitika kereteit meghatározó gondolatait. Bemutattam a hármas, Európa Tanácsi, közösségi és hazai szabályozási környezetet, valamint az Országgyûlés 2007. október 29-én nagy több-

„Magyarországi németek és erdélyi szászok tegnap és ma” – Fotókiállítás Bistritz (Beszterce), Hermannstadt (Nagyszeben), Klausenburg (Kolozsvár), Kronstadt (Brassó), Mediasch (Medgyes), Mühlbach (Szászsebes), Schassburg (Segesvár) és Siebenbürgen (Erdély) - az erdélyi szászok nevezik így Erdélyt és egyes városait.

2008. február 16-án, szombaton, Farkas Márta, a Saxlehner András Egyesület vezetõje és Gerencsér Balázs, a Flachbarth Ernõ Kisebbségi Kutató Mûhely vezetõje nyitotta meg karunk aulájában megtekinthetõ fotókiállítást, melynek címe: Magyarországi németek és erdélyi szászok tegnap és ma.

A kiállítás az erdélyi szászok és a magyarországi németek többszáz éves, a történelmi és a mai Magyarország kultúráját és fejlõdését meghatározó emlékeit mutatja be. Mûvelõdéstörténet, néprajz és olykor jogtörténet is megmutatkozik a nemzetiségek ünnepeit és hétköznapjait, a kitelepítést és a fennmaradt emlékeket bemutató képeken.

A megnyitó során Pozsony Ferenc, a kolozsvári Babes Bólyai Tudomány Egyetem professzora rövid elõadásában ismertette a szászok múltját és jelenét, amely keretet adott ahhoz a dokumentumfilmhez, amelyet a résztvevõk ezt követõen tekinthettek meg a tanári klubban.

A Dunatáj Alapítvány által, Buglya Sándor rendezésében készített hatrészes dokumentumfilm elsõ két részét tekinthettük meg, amely által közelebb kerülhettünk az erdélyi szászok életéhez, amely szerves része a magyar történelemnek is. A filmben megismerhetjük a szászok építkezését, vallási hagyományait és azt a kultúrát amelyet magukkal hoztak az óhazából.

Mára már alig pár ezer szász él Erdélyben. Nagy részüket készpénzért „adta el” a diktatúra. Mára kultúrájuk fennmaradását rengeteg tényezõ fenyegeti, akadályozza.

Reméljük, hogy ezzel a kiállítással továbbítani tudjuk, és ezzel a szász és a német (sváb) kultúra megõrzéséhez hozzá tudunk járulni.

A kiállítás anyagát a Budakeszi Város Német Önkormányzata által, valamint Pozsony Ferenc professzor által a szervezõk részére bocsátott képek, rajzok és térképek alkotják,

séggel elfogadott határozatát. Ezt követõen ismertettem a Nemzeti Ifjúsági Stratégia célját, bemutattam a stratégiaalkotásért felelõs szakértõi testület tagjait - röviden: A szakértõi testület tagja a szakértõi/érdekképviseleti szervezetként felkért HÖOK képviselõje is. A Nemzeti Ifjúsági Stratégia komplex megközelítést követ -, az integrált ifjúságpolitika jegyében. Összefoglalásképp’ az intézményesített szervezeti/finanszírozási háttér szükségességét, a szabad részvétel és az egyenlõ hozzáférés, a nyilvánosság és a visszacsatolás fontosságát emeltem ki.

A 18. napirendi pontban Szávay István Kárpát-medencei Hallgatói Alapítvány létrehozásáról szóló elõterjesztését a Közgyûlés ellenszavazat és tartózkodás nélkül támogatta.

Teleki László

amelyek megtekinthetõk március végéig. A kiállítás a tavasz folyamán továbbutazik Szegedre és Kolozsvárra.

A megnyitóról és a programokról a Flachbarth mûhely honlapján lehet bõvebb információkat találni (www.jak.ppke.hu/flachbarth). A szászokról szóló dokumentumfilm egyes részeit az Összehasonlító Kisebbségvédelem szeminárium keretében a tavasz folyamán elõre láthatólag bemutatjuk, amelyrõl részletesebb információk szintén a honlapon, valamint a Közigazgatási Jogi Tanszék hirdetõjén lehet találni.

Horváth Viktória

Tegyünk a gyermekekért!

A 2007 áprilisában felvetõdött párunkban az ötlet, hogy hogyan tudnánk segíteni a magunk módján, a hátrányosabb sorsú gyerekeknek.

Az ötletadó az Országgyûlés napirendje volt. A megszorítások a legkisebb települések gyermekeit sújtották a legjobban. Ezért gyûjtést rendeztünk a kõteleki óvoda javára. Sokan kérdeztétek, miért pont erre az óvodára esett a választásunk.

Mikor elkezdtük a keresést három megye élvezett elsõbbséget. Próbáltunk olyan intézményt keresni, ahol céltudatosak, szerények és rendelkeznek alapítvánnyal.

Hosszas válogatás után találtunk Kõtelekre. Ez a település 36 kilométerre van Szolnoktól északra. Körülbelül 1800 fõ lakóhelye. Dinamikusan fejlõdõ község, ahol a mai politikai helyzetben sem veszítették el az optimizmusukat, és erõn felül fejlesztik falujukat, nem is kevés sikerrel.

Látogatásunk alkalmával nagy szeretettel vártak bennünket. Az óvoda sajnos már csak két csoporttal mûködik. Az összegyûlt pénz egy részét az óvoda alapítványi bankszámlájára utaltuk, másik részébõl pedig rollereket és más kerti játékokat vettünk. A pénz mellett összegyûlt még jelentõs mennyiségû játék és ruha is. Második utunk alkalmával, az óvodai foglalkozásokhoz szükséges papírt, festékeket, gyurmát vittünk a kicsiknek. Még egy örvendetes vonzata volt látogatásunknak. Példánkat látva az egyik helyi párt is csatlakozott hozzánk, a település polgármestere pedig egy teherautónyi homokot ajánlott fel a homokozóba. Így a kõteleki gyerekeknek gazdag gyermeknapot varázsoltunk csupán 100 forintos adományokból Még egyszer szeretném megköszönni mindenkinek aki segített. Továbbá szeretném megköszönni Bándi Gyula professzor úrnak, hogy engedélyezte és támogatta céljainkat.

Bardóczky Erika Anna

hetedik oldal

Az átlátszó gyilkos Normandia partjainál 2002 áprilisában partra vetett a víz egy kisméretû bálnatetemet. Az állat gyomrában 800 kiló mûanyag zacskót és szatyrot találtak. Azért ez meglátásom szerint elég kemény, ha figyelembe vesszük egy ilyen zacsi súlyát… Ez és számos hasonló természetû katasztrófa-szerû esemény vezette a francia kormányt arra, hogy az EU Bizottsága elé terjessze törvénytervezetét. A törvény 2010. január elsejei határidõvel betiltaná az áruk megvásárlásakor a helyszínen térítésmentesen vagy ellenszolgáltatás fejében, a végsõ fogyasztó részére adott, egyszer használatos biológiailag nem lebontható szatyor terjesztését. Az eset nem egyedi, ugyanis hasonló okokból hozott gyártáscsökkentõ intézkedést több tengerparti ország, úgy, mint Írország, és Málta. Persze gondolhatnánk, ugye, akinek megadatott a tenger/óceán, az ne csak az elõnyeit élvezze, de a helyzet közel sem ilyen egyszerû.

Nem mindenki a tengeri életvilág kímélete miatt állította le a gyártást. Banglades például nem tartozik a híresen állatbarát országok közé, még talán emberbarátnak sem mondanám. Mégsem nézhette ölbe tett kézzel azt, hogy emberek ezrei fulladnak meg a monszunok és áramlatok okozta árvizekben, mert a csatorna képtelen elvezetni A tavalyi év utolsó Ítéletében olvashattátok beszélgetésemet Bándi Gyula prodé-kánnal. A beszélgetés kapcsán fogalmazódott meg bennem egy környezetvédelmi rovatnak a gondolata.

Annyi mindent nem tudunk/ok még errõl az egészrõl… Szelektív hulladékgyûjtés, papírzacskók, újrahasznosítás, környezetvédelmi szervezetek… Csak néhány azok közül a fogalmak közül, melyekkel nap mint nap találkozhatunk. De hogy is van ez tulajdonképpen?!

A most következõ néhány sorban az egyik legjelentõsebb környezetvédõ szervezet, a Greenpeace tevékenységébe nyerhettek bepillantást, mégpedig azért, mert anno, az interjú után a Nyugati-pályaudvarnál - ha lehet azt mondani, sorsszerûen - Greenpeaceaktivistákba botlottam… Õket faggattam.

- Mióta mûködik ez a ma már közel 2,8 millió támogatónak örvendõ, független és nemzetközileg is híres, egyben hírhedt szervezet?

- Tulajdonképpen 1971 óta, tehát már több mint 37 esztendeje. Ekkor ugyanis néhány újságíró és önkéntes elhajózott Amchitkába, erõszakmentesen tiltakozni az amerikai kormány nukleáris robbantásai ellen.

Magyarországon azonban csak 2002 júniusában nyitottuk meg kapuinkat. A tíz közvetlen munkatárs tevékenységét 5-600 aktivista segíti. Nem szabad elfelejtkezni a 27 000 adományozóról sem.

- Mi a módszeretek? Mert hallunk ilyenekrõl, hogy hídról lógattátok le magatokat… vagy legalábbis oda másztatok fel…

nyolcadik oldal

a vizet. Így hát kivizsgálta a problémát és megtalálta a felelõst. A hajszálvékony nejlonzacskók a csatornákban találták meg végsõ állomásukat és iszonyatos mennyiségben felhalmozódva, eltömítették az egész rendszert. Ott tehát életbevágó kérdés volt a gyártás azonnali betiltása.

Nos, Franciaország ennyire nem bátor, vagy talán az Unió haragjától fél. Félhet is, hiszen ezen zacskók betiltása a harmadéves joghallgatók kedvenc témájába, az áruk szabad áramlásának tilalmába ütközik. A fiatalság kedvéért: ha ugyanis egy tagállam olyan az importáló cégekre is kötelezõ rendelkezést hoz, amely közvetlenül, vagy közvetve alkalmas a Közösségen belüli kereskedelem akadályozására, az mennyiségi korlátozásokkal azonos intézkedésnek minõsül, ami, pedig a Római Szerzõdés 28. cikkébe ütközik. Szerencsére a szerzõdés készítõi is a nagybetûs „Jogászi Logikával” voltak megáldva, és létrehoztak egy kemény kivételt: a cikk rendelkezései nem zárják ki az olyan tilalmakat, melyeket a közerkölcs, közrend, közbiztonság, az emberek, állatok, életének, egészségének védelme, növények védelme stb. indokol. Az eset e kitételbe tökéletesen illik, ezért reményeink szerint a Bizottság nem talál kivetnivalót a bejelentett francia tervezetben.

Ha már mindenütt keressük -és sajnos találjuk- a pénzt, mint befolyásoló eszközt, példaként állíthatjuk a már említett Írországot, aki az un. plastax (szatyoradó) bevezetésével 2002-ben hetek alatt 94 százalékkal csökkentette a zacskóforgalmat. Ugyanezt tervezi Kí-

Greenpeace - Abszolút erõszakmentesen tevékenykedünk.

A figyelem felkeltése az eszközünk. Nagy hangsúlyt fektetünk a kampányokra. Ilyenkor közvetlenül megnevezzük az adott környezeti szennyezést, ennek okozóit, a felelõsöket, s a végsõkig kitartunk. Változást akarunk kicsikarni. A harcunkban sem állandó ellenségeink, sem állandó szövetségeseink nincsenek.

- Itthon mik voltak a jelentõsebb fellépéseitek? Az elmúlt hetekben szinte naponta hallattatok magatokról a szmoggal, az energiaellátással kapcsolatban…

- Csak néhányat említve 2002-ben demonstráltunk a Sajó folyó szennyezése ellen, majd 2003ban nem engedtük, hogy elkendõzzék a paksi atomerõmû üzemzavarát, kiharcoltuk, hogy vonjanak ki egy ún. MDGN nevû allergizáló tartósítószert a babakozmetikumokból; 2004ben elértük, hogy ráírják az élelmiszerekre, hogy azok génmódosítottak-e, megakadályoztuk a Zengõ fáinak kivágását, az elmúlt évben pedig felhívtuk a klímaváltozásra valamint a folyószennyezési problémákra a figyelmet.

Az általad említett problémákon kívül néhány nappal ezelõtt, 20-án hoztuk nyilvánosságra azokat a mérési eredményeket, amelyeket néhány héttel korábban a wolldorfi bõrgyárnál végeztünk. Összegezve azt lehet mondani, hogy a határértéket ugyan nem lépték át, de a habzásért egyértelmûen õk a felelõsek.

- Kik a legfontosabbak itt, a magyarországi Greenpeace-nél?

- Ti, illetve mi! Vagyis: az aktivisták és az adakozók, no meg mindenki, aki tesz valamit a környezetéért!

na, ahol ez év június elsejétõl már minden zacskóért fizetni kell, és ha már Kína is a környezetet védi, mikor kezdjük el mi?! A román környezetvédelmi miniszter 2009 januárjáig kívánja kivonni a „bûnös” zacskót és helyette bevezetni az un. biodegradálodó (biológiailag lebomló) szatyrot, ugyanis egy egyszerû nejlon zacskó akár 400 évig is kitart. A bio-zacsi gyártásának két fõ módszere van. Nagy tudású vegyészek rájöttek, hogyha többek között keményítõt, adnak a jól ismert kõolajalapú polietilénbõl készült zacskóhoz, akkor egy idõ után az darabokra hullik. A másik eljárással természetes alapanyagból (gabona félék) készítenek szatyor formázására alkalmas fóliát, amely majd az idõvel komposztálódik.

Erre azért is szükség van, mert 2007-ben 133 milliárd 540 millió, 780 ezer mûanyag szatyrot és zacskót adtak az üzletekben a vevõk kezébe, percenként egymillió darabot. Ezek a zacsik, túl azon, hogy rontják a környezet esztétikáját, bálnát ölnek, csatornát dugítanak, még a hulladék hegyeknek is komoly hányadát teszik ki. (A hírhedt nápolyi „szemét ügy” hatásvadász fényképészeinek sem kellett messzire menniük a sokkoló felvételekért.)

Ha tehát a pénztáros néni értetlen és roszszalló arckifejezése ellenére, otthagyjuk a felajánlott mûanyag szatyrot, és helyette tüntetõen elõhúzzuk a nagyi kopott vászontáskáját, vagy esetleg a legutóbb ugyanitt kapott zacskót, máris tettünk a világ érdekében.

Horvátth Sarolta - Hogy lehet valaki aktivista? Mit kell ehhez tennie?

- Huhhh, hát a legegyszerûbb, ha ellátogat a honlapunkra (www.greenpeace.hu), ott minden részletesen le van írva.

- Befejezésképpen kérlek, mondj pár tanácsot kezdõ környezetvédõknek!

- Nem is gondoljuk, hogy mondjuk a zenelejátszó készülék vagy a televízió akkor is fogyasztja az áramot, mikor nem mûködik, hanem csak ún. stand-by üzemmódban van. Tehát ég a piros lámpa. Kapcsoljuk ki! Így nemcsak a természetet, hanem a pénztárcánkat is megkíméljük kb. 20 000 forint éves pluszkiadástól.

Használjunk több dugaszoló-aljzatos, saját kapcsolóval rendelkezõ hosszabbítót. Sok kicsi sokra megy: egy-egy ország készenléti üzemmódban lévõ készülékei akár több erõmû által megtermelt áramot is elfogyasztanak. A legolcsóbb és leginkább klímabarát pedig a „negawatt”, azaz az olyan energia, amit meg sem kell termelni. A fürdõszobánkban is lehetünk klímabarátok: fürdés helyett elég egy gyors zuhanyozás. Miközben szappanozzuk magunkat vagy fogat mosunk, zárjuk el a vízcsapot. Szereljünk fel víztakarékos zuhanyozófejet, mert ez felére csökkenti a víz- és az energiafogyasztást. Használjuk a tömegközlekedést! Az autóbuszok, villamosok és vasutak akár háromszor energiahatékonyabbak, mint a személygépkocsik. A leghatékonyabb a városi kötöttpályás közlekedés, amely a jövõben, ha bioenergia mûködteti majd, még tisztább lesz.

Tehát itt a jó idõ, elõ a kerékpárokat - no meg a szmogmaszkokat -, s tekerjetek kerékpárral a suliba!

Mikola Orsolya

Narratívák háborúja 2.

A narratívák háborúja 2007 végén sem csendesedett. Miután októberben Varga Csaba, Schiffer András, Fleck Zoltán és a hallgatók egy elszánt kis köre ismét bebizonyíthatta önmagának, hogy a magyar valóság többféleképpen is látható, hol igazságos forradalomként, hol egyszerû sátortáborként mutatva be a Kossuth téri eseményeket, novemberben immár egyetemünk dísztermében folytatódhatott a közéleti süketek párbeszéde. Lássuk hát az elõzõ rész tartalmát.

A fõvárosi egyetemek egy jelentõs részén plakát hirdette a november 27-i eseményt, ahol a tudományos bemelegítõ után a honi narratívák két olyan jeles képviselõje csaphatott össze, mint az antiglobalista közgazdász, Bogár László és az eszdéeszes történész, Gerõ András. Az eseményt Varga Csaba Tanár Úr nyitotta meg, aki a jog szerepét, a rendszerváltásról való gondolkodás tudományos fontosságát, de egyben közéleti, nemzetstratégiai aktualitását és szükségességét emelte ki köszöntõ szavaiban. A két rendezõ (Vargha Bálint Tamás és e sorok írója) keresetlen felvezetéseit követõen az elsõ, ún. eszmetörténeti blokk még a tudományos konferenciák langymeleg unalmát ígérte, de már Horkay Hörcher Ferenc esztéta, a Heti Válasz fõmunkatársának elõadását követõen éles vita bontakozhatott ki arról az elõadói tézisrõl, hogy az ellenállás, mint olyan valóban baloldalias ízû jelenség-e. Mint a szerepébõl kiesõ moderátor, magam azt az álláspontot képviseltem, hogy az ellenállás a mindenkori társadalmi attitûddel szembeni folyamat, s míg Nyugaton a társadalmi szocializáció inkább jobboldali, addig itthon inkább baloldali elemeket tartalmaz, következésképp a nyugati ellenállás (szélsõ)balról, míg térségünkben (szélsõ)jobbról érkezik. Végül abban egyeztünk ki, hogy a radikalizmus önálló kategóriáját alkottuk meg a baloldaliság és a

jobboldaliság mellett, s valamennyi ellenállási formát egyaránt radikálisnak ítéltünk. Balázs Zoltán közgazdász, a Századvég fõszerkesztõje a rend fontosságát, különbözõ aspektusait járta körül, de az expozéját követõ vitában megfogalmazta azt a kihívó tézist, ami a konferencia késõbbi szakaszaiban is vitatott maradt: a magyar nemzeti közösség megszûntét. Molnár Attila Károly, eszmetörténész konzervatív szkepticizmussal ismerte el az eszmék, az absztrakt igazságok hiábavalóságát, de mondanivalója mégis nagyon mély üzenetet hordozott: azt, amit Varga Csaba a jogi cselekvés példáján ábrázolt egy novemberi jogelméleti konferencia megnyitásakor is, azaz az egyéni felelõsséget.

Az eszméktõl, az absztrakt tételektõl - Max Weber nyomán szólva: a tudománytól - nem várhatjuk a hic et nunc problémákra adható megoldást, mert mindez teljes emberi személyiségünket, beleérzõ képességünket, erkölcsi énünket igényli. Mostanság, amikor tudottan káros jogszabályok aláírásakor bújunk alkotmányjogi dogmák mögé, nem árt ezen egyszerû gondolatokat megszívlelni. Az ezt követõ elõadásban Karácsony András, az ELTE jogi karának tanára a legitimitás és a legalitás fogalmi kettõségének történetét, problematikáját mutatta be, Carl Schmitt és a weimari alkotmány nyomán. Hogy a weimari kérdések és vá-

Tutortavasz Az újságírás egyik legnagyobb ellenségét, s paradox módon legnagyobb barátját, a közhelyességet segítségül hívva azt mondhatnám, már tûkön ülünk a tavaszi felvételik miatt. Ilyenkor mindig azon gondolkozik az ember, kibõl lesz az új viccmester, ki lesz a vezetõ pár év múlva, és ki fog õrjöngve végigrohanni reggel fél 7-kor a gólyatábor folyosóján azt üvöltve, „kelepeljetek”. Az ember már talán a táborban nézegeti, kik lehetnének tutorok, kik elég elszántak és alkalmasak erre a nem mindennapi feladatra.

A tutor egyik legnagyobb elismerése, ha utolsó este csillogó szemmel odalép hozzá a gólya, s azt mondja, õ is tutor szeretne lenni. A tutorok egy titkos társaság alaposságával figyelik a gólyákat, s igyekszik nem pusztán a felvételi 10-15 perces beszélgetése alapján eldönteni, ki a megfelelõ. Ilyen lehetõség a Potenciál-tábor, ahova azokat az elsõsöket várjuk, akik megismerkednének a pontos tutori feladatokkal, megnézhetitek, kikkel kell együtt dolgoznotok, ha bekerültök, mi pedig megismerjük titeket. Elmegyünk egy közeli városba egy hétvégére, ismerkedünk, beszélgetünk, bulizunk, közben úgy figyelünk benneteket, mint a laboratóriumi állatkákat a tudósok.

Idén április 11-13-ig lesz a Potenciál-tábor, ahova minden érdeklõdõ elsõst várunk, azonban korlátozott a létszám, csak a leggyorsabbak jelentkezését tudjuk elfogadni. Már kikerült az elsõs elõadó egyik hirdetõjére a jelentkezési lap, ahol megtaláltok minden pontos információt a táborról, helyszínt, költségeket, feltételeket. A tábor nem követelménye a jelentkezésnek, pusztán megkönnyíti a munkánkat.

Rögtön ezután következnek is a felvételik, amirõl szintén a hirdetõn találhattok majd infót. A felvételirõl egyelõre csak annyit, hogy nagyjából két részbõl áll, de mindkét résznek az a célja, felmérjük, alkalmasak vagytok-e egy focicsapatnyi õrült pesztrálására, és hogy be tudtok e illeszkedni a tutorok közé. Ha esetleg úgy érzed, nem felelnél meg valamelyiknek, mégis szívesen lennél tutor, akkor gyere el a felvételire, és a tapasztalt felvételiztetõk majd eldöntik.

Bartolák Csaba

laszok relevánsak és adekvátak-e a ma Magyarországán is - amint ezt felvetni voltam bátor -, szintén vitatott maradt. A második szesszió aztán eleve a hazai közélet két ellenpólusának adott lehetõséget - a szenzációhajhászok nem véletlenül csak erre ültek be, pedig a várva vár Tamás Gáspár Miklós valami újbalos szeánsza okán mégsem tisztelte meg Egyetemünket. A megjelent Gerõ András szerint a 2006 õszi forrongás csak politikai, de nem társadalmi ellenállás volt, Bogár László viszont saját fogalmi struktúrájában magyarázta a történéseket, egyben a magyar társadalom válsággócait vette végig. A mai magyar jobboldalon Bogár László rendszeralkotó fõmûvével, a Magyarország és a globalizációval - teljesen ki tudott lépni a baloldal tematizációs spiráljából, fogalomkészletébõl, így egyedüliként lehet képes egy alternatív társadalomkép megrajzolására. Mindez a jobboldalon - egyedülisége, bátorsága, újszerûsége okán - olyan revelatív erõvel bír, hogy néhol már a vulgárbogárizmus is megjelenik egy-egy jelenség leírásakor: ez is azonban az elmélet gyakorlati hasznát, használhatóságát bizonyítja.

A vitában Gerõ András unott professzorként a pulpituson elnyúlva hallgatta végig, s ütötte le szerinte biztos sikeresen - az ellenérveket. Vargha Bálinttal kifejezett állóháborúba keveredett a mai rendszer legitimitásáról. Bogár László és a vitába bekapcsolódott Vass Csaba baloldali filozófus is ennek hiányát emelte ki, így Vargha provokatív állítása, miszerint a mai magyar politikai és jogi rendszer illegitim, nem hogy nem lett megcáfolva, de Vass Csaba történelmi példái által igazolást is nyert. Kevesen gondolhattuk, hogy eme elméleti jellegû vita némely eszmetörténészünkbõl akár egy ismert kötõszavunkat is kicsalhatja, mintegy dühödt ellenérvként Pollányi téziseivel szemben. Bogár László igazi showmanként, mint Mick Jagger szokta koncertjein, a sarkokból indulva, bejárta a teret, s egy-egy válaszát a terem különbözõ szegletébõl hallhattuk viszont. A székébe és a vitába eközben teljesen belekényelmesedett Gerõ András a kezdeti averziók és kioktató hangnem után, láthatóan tanáros jóindulattal, megértéssel, már-már empátiával és humorral kezelte a vele szemben igencsak ellenségesnek látszó közönséget.

Mielõtt azonban a vita végleg elrelativizálta volna témánk fontosságát, mielõtt a fontos vita átcsúszott volna a kedélyes vitatkozásba vagy agresszív háborúba, Varga Csaba kimért precizitással foglalta össze az est tartalmi és formai tanulságait, vitáink lezáratlanságát, netán lezárhatatlanságát, egyes (addigra már nem a pulpituson könyöklõ) vitapartnereink felelõtlen szellemi kalandorságát - a rétorok után így a bölcs szólalt meg Varga Csabából: az, aki nem hisz a parttalan vitákban, amelyekben pallérozódhat bár elménk, de hevületében közös ügyünk is együtt kásásodik el.

Nem vitatkozni, de tanulni és tanítani kell, szóltak a záró gondolatok.

A következõ részekben tán erre is sor kerül.

Addig is: maradjanak velünk.

Techet Péter

kilencedik oldal

100 éves a Nyugat A Nyugat elsõ száma 1908. január 1-jén jelent meg és a folyóirat 1941. augusztus 1-ig mûködött, Babits Mihály halála után szûnt meg. Megindulásakor Ignotus volt a fõszerkesztõje, szerkesztõjeként pedig Fenyõ Miksa és Osvát Ernõ szerepelt, valódi irányítója azonban utóbbi volt. A Nyugat a huszadik századi magyar irodalom meghatározó folyóirata lett.

Nagyhatású lappá vált egybõl a megjelenésétõl kezdve, teret és lehetõséget adott a fiatal költõknek, íróknak. Célja a korabeli magyar irodalom bekapcsolása volt a modern európai költészetbe. A folyóirat a kulturális élet központja lett, emiatt is érzõdött Babits halála után a lap hiánya.

Az évforduló alkalmából LégyOtt címmel tízrészes beszélgetés-sorozatot indított a Nyugat százéves alapításának tiszteletére a Petõfi Irodalmi Múzeum.

A havonta jelentkezõ sorozat a folyóirat népszerû szerzõit és szerkesztõit idézi meg egy idõsebb és egy fiatalabb kortárs író segítségével.

A száz éves évforduló tiszteletére nem csak a Petõfi Irodalmi Múzeum indít

emléksorozatot, hanem Brüsszelben egy elõadás-, illetve beszélgetés-sorozatot is készítenek, amelyben vizsgálják, hogy milyen volt a magyar társadalom viszonya a „Nyugathoz”.

Száz évvel ezelõtt a Nyugat orientációs pontja volt a közéletnek, kultúrának, politikának és az irodalomnak. A beszélgetések során azt a kérdést is taglalják, hogy milyen örökségei érvényesülnek ma a hajdani Nyugatnak, van-e hatása a mai világra.

A Magyar Televízió is emlékezik, a lap hagyományait, szellemiségét bemutatva filmeket, dramatizált és szórakoztató mûsorokat készített a folyóiratról és szerzõirõl a centenárium alkalmából. A képernyõn felelevenítik a folyóirat közönségtalálkozóit, irodalmi esteket és vetélkedõket, ismertetik a szerzõk munkásságát, magánéletét.

Ezek mellett január végén elindult a Fogadj örökbe! címû sorozat, amelyben fiatal magyar írók, szerzõk választanak és „fogadnak örökbe” valakit a Nyugat írói és költõi közül.

Februárban indult a Nyugat mesék, a hétfõ esténként vetített kisfilmekbõl a Nyugat indulását és szerzõinek magánéletét ismerhetik meg a nézõk. Az elsõ részbõl kiderült, ki fedezte az indulás költségeit, a második epizódban a leg-

A Nyugat 25 éves jubileumán (1932) vonzóbb nyugatost választották ki mai hölgyek, a további mûsorokban pedig a szerzõk szerelmeirõl vagy éppen étkezési szokásairól tudhattunk meg részleteket.

Márciustól közvetíti az m2 a VAM Design Centerben szervezett nyugatos mûveltségi vetélkedõket, amelyben a vasárnap esténként sugárzott irodalmi kvízmûsorok résztvevõi irodalmárok, írók és színmûvészek - játékos formában adnak majd képet a Nyugat koráról és szerzõirõl. Február közepétõl a vetélkedõ indulásáig Csáth Géza írásaiból készült filmadaptációkat vetít vasárnap koraesténként az m2 (Horváték, A varázsló álma és A Janika címû tévéfilmeket).

A Nyugattal kapcsolatos eseményekrõl információk szerezhetõk: http://nyugat.oszk.hu illetve a Petõfi Irodalmi Múzeum honlapján (www.pim.hu).

Zágon Orsi

Jogállam, kérdõjellel Varga Csaba: Jogállami? Átmenetünk? (2007, Kráter Mûhely, Pomáz) c. könyvérõl Az Alkotmánybíróság hírhedett 11/1992es határozatában - némileg paradox módon - egyszerre nyilvánította programnak és ténynek Magyarország jogállamiságát. Ez az illogikus metabeszéd akkoriban alkalmas lehetett ugyan a ZétényiTakács-törvény elkaszálására, de a csontok a szekrényben maradtak, s idõvel kezdtek kipotyogni onnan. Ma, amikor az egykori kiszesek hatalma szépen kiteljesedett, amikor az Alkotmány csak arra jó, hogy annak alapján írhassa alá az államfõ az új egészségügyi törvényt, különösen fontos, hogy megálljunk, s szomorúan tekintsünk viszsza múltunkra, elszalasztott lehetõségeinkre, tudatos tévedéseinkre. Varga Csaba jogfilozófus, Egyetemünk népszerû oktatója legújabb kötetében ezt a tudományosan és közéletileg egyaránt bátor feladatot végzi el - és nincs okunk csalódni a Tanár Úrban: könyve olyan bátorra és pontosra sikeredett, hogy a hazai sajtó nem is szívesen recenzálja. A baloldal érthetõ okokból tartózkodik a könyv tartalmától, de a jobboldal számos szereplõje is - tán nyers egzisztánciális okokból - érdekelt az ehhez hasonló tudományos mûvek elhallgattatásában. Varga Csaba úgy jobboldali, keresztény gondolkodó, hogy mondandója nem a mindenkori Fidesz pártprogramhoz igazodik, úgy jogfilozófus, hogy nemzetközi kitekintése, hatalmas szakmai tudása okán megalapozottan és bátran cáfolhatja meg jogi dogmatikánk számos fogalmát, úgy közéleti szereplõ, hogy saját útját járja. Kényelmetlen ember hát, kényelmetlen gondolatokkal. A könyv folytatása Varga Csaba ezirányú munkásságának: 1998-ben jelent meg az európai könyvpiacon is hiánypótló mûve, a Jogállami átmenetünk címû (ennek angol nyelvû változata a nemzetközi tranzitológiai bibliográfia megkerülhetetlen eleme). Ezen kívül két szerkesztett kiadás foglalkozik a témával: az Igazságtétel jogállamban címû forrásgyûjtemény (1995) - közölve a keletnémet és cseh igazságtételi doku-

tizedik oldal

mentumokat (különösen érdekes összehasonlítani a magyar 1992-es igazságtételt elutasító és a cseh 1993-es jóváhagyó alkotmánybírósági határozatot) elegánsan cáfolja a hazai jogászság önigazoló állításait, a jog alternatívátlanságáról szóló tanmeséket; a Kiáltás gyakorlatiasságért a jogállami átmenetben (1998) pedig olyan, egyébként liberális szerzõk mûveit közli a témában, amelyek saját táboruk hitelveinek cáfolatát, de legalábbis árnyalását biztosítja. Tavalyi könyvében a kérdõjelek immár az elbizonytalanodást jelzik; az elbizonytalanodás nem a jogállam hasznosságát, hanem mikénti felhasználását illeti. Tán nem biztos, hogy a múlt eltakarítatlan romjain, mindenféle erre alkalmas társadalmi környezet hiányában érdemes olyan fogalmakat ültetgetni, amelyek megfelelõ táptalaj nélkül megtévesztõ díszei lesznek csak egy globagyarmatosított, szuverenitását vesztett keleteurópai államnak, vagy kifejezetten akadályok a káros folyamatok feltartóztatásában. Õsi igazság, hogy a jog van az emberért, s nem az ember a jogért, hogy a jogállam nem lehet egy újabb fétis, amit szolgálni vagyunk kötelesek minden mögöttes cél nélkül. Mihelyt a társadalmi célok, a nemzetstratégia kiüresedik, a jog nyomul be - de ha a jog nem szervesül és idomul a társadalmi elvárásokhoz (a rendszerváltás egyedi elvárásaihoz, körülményeihez), ha felettünk lebegõ Sollen-tétel marad, valóban csak a kényszer lehet érvényesülésének egyetlen biztosítéka. De egy kényszerre alapozott jog, ahol a kényszerzubbonyt immár nem is a külföldi megszálló hatalom, hanem népünk tanult bölcsei helyezik a nemzet testére, értelmetlen. Jogpozitivistaként tetszhet nékünk az általa is biztosítható rend, de a kínzó kérdést egyszer a jogtudománynak is meg kell válaszolnia, hogy „pontosan mi is vezetett el oda, hogy (…) néhány év alatt éppen nékünk sikerült visszazüllenünk a perspektívátlanság és reménytelenség fáradtságába, az ország kiárusításából és másfél évtizede következetesen önfeladó egyezkedési politikákból adódóan a gyakorlati országvesztés rémálmának kilátásába, az eladósodottság, függés, tehetõsségtelenség most már önjáró spiráljába, a puszta fennmaradásért folytatandó kemény napi küzdés örömtelen motorikus robotjába”.

Techet Péter

Nõként Pakisztánban Benazir Bhutto decemberi meggyilkolása elgondolkodtató, hogy még napjainkban is vannak olyan országok, ahol úgy vélik, csak emberéletek kioltásával lehet bizonyos helyzeteket megoldani. Félelmetesnek hangzik, hogy Pakisztán ma a világ egyik legjobban felfegyverzett országa, ahol már az atomfegyverek is megjelentek, az ellenzéki politikusokat pedig merényletekkel távolítják el a hatalom közelébõl. Benazir Bhutto (akinek a neve jelentése „Összehasonlíthatatlan”) a Pakisztáni Néppárt vezére volt, az ország egykori miniszterelnöke, az elsõ nõ, aki iszlám ország élén állt.

Bhutto családjában, amelyet a „pakisztáni Kennedy-klánnak” is neveztek, szinte örökletessé vált, hogy a családtagok gyilkosság áldozatai lettek. Apját, Zulfikar Ali Bhuttot 1979ben felakasztották, két bátyját tisztázatlan körülmények között gyilkolták meg. Vajon Bhutto gyermekeinek is ezt az utat kell majd bejárniuk? A politikusnõ halálát követõen gyermekei már fel is vették anyjuk vezetéknevét, fia, Bilaval Bhutto Zardari pedig már be is töltötte a gyilkosság következtében megüresedett helyet, hiszen a családban náluk a vezérség úgy öröklõdik, mint máshol a vagyon vagy a föld. Még az életük árán is.

A szép, egzotikus kinézetû nõ nem csak Pakisztánban élvezte a nép szeretetét, Nyugaton

is kedvelték. Oxfordban és a Harvardon szerzett diplomát, apja mellett már lánykorától kezdve közelrõl figyelhette a politikát. Jól beszélt angolul, és tökéletesen értette az urdut is.

Keleti eleganciáját és egzotikus kinézetét a People Magazine is értékelte, miniszterelnökké választásakor a világ ötven legszebb arca közé is beválasztották.

Kétszer volt miniszterelnök, mindkét esetben korrupciós váddal távolították el posztjáról. Választási ígéreteit egyszer sem tudta teljesíteni, mindkétszer idõ elõtt lemondatták. Családja sem segített a helyzetén, sõt férje Aszif Zadarit a „Mr. Tíz Százalék” nevet is kiérdemelte, állítólag minden állami megrendelésbõl tíz százalék vándorolt az õ pénztárcájába. Kétségtelen, hogy miniszterelnöksége alatt Pakisztán a világ három legkorruptabb országa között volt.

Bhutto 2007 õszén ment vissza nyolc éves számûzetésébõl Pakisztánba. Visszatérésének célja volt, hogy újra országa miniszterelnöke legyen, demokratikusabbá tegye, és mint ahogy azt már korábban is tette; kivezesse az országot jelenlegi helyzetébõl. Hazatérésekor ellene elkövetett merényletek sorozata követte egymást, amelyek 133 emberéletet és közel 400 sérültet követeltek. Az utolsó merénylet végül sikeres volt, így halt meg végül Bhutto, alig két héttel a pakisztáni választások elõtt, december 27-én,

Francia közöny

anyja halála, temetésén máshol járnak cikázó gondolatai. A szomszédja, Raymond egy magát raktárosnak valló selyemfiú, akivel barátkozik, de õ is közömbös számára. Szerelmes kalandjai kimerülnek a testi vágyak kielégítésében. Viszont bizonyos Marie-val közelebbi kapcsolatba kerül, ha a lány akarná, Meursault elvenné feleségül, de a férfi eközben nem szereti.

Raymond-hoz fûzõdõ kapcsolata miatt összetûzésbe keverednek pár arabbal a selyemfiú ballépései miatt, mivel az egyik arab nõ nemû családtagjával szûri össze a levet, ami köztudottan nem jelent jót a hódítóra nézve.

Meursault egy fura indíttatásból visszamegy a tengerpartra, ahol az incidens történt. Észreveszi azt az arabot, aki késsel hadonászott. És hogy a forróság, a párás levegõ vagy a kés pengéjérõl a szemébe pislákoló fény következtében, de pisztolyát elsütve megöli a földön fekvõ férfit. Ha csak ennyi történt volna nem is lenne érdekes a mû. Viszont nem így történt!

Albert Camus francia íróról kevés fiatalnak jut eszébe akármi is. Pedig a 20. századi modern irodalom egyik kiemelkedõ alakja volt. 1913ban született Algériában, apját fiatalon elveszítette, a francia ellenállás tagja lett a nácizmussal szemben; 1956-ban felemeli szavát a magyar forradalom védelmében. Legismertebb mûve a Közöny, melyet 1942-ben a II. világháború idején írt. Eredeti címe L’Étranger, vagyis Az idegen. A Közöny címet Illés Endrének, a regény elsõ magyar kiadójának köszönhetjük.

A Közöny történetét a fõszereplõ, Meursault mondja el, mely élete utolsó heteirõl szól. Az Algériában élõ, minden vonatkozásban középszerûnek tekinthetõ hivatalnok élete igen egyhangú. Minden egyes nap ugyanaz a forgatókönyv: munka, ebéd, munka, lakás. Nincs rá hatással

Egy elmaradt nekrológ Márton Szabolcs, élt 19 évet.

Fájdalmat érzünk, mert jól ismertük õt. Együtt töltöttük a hétköznapokat: ácsorogtunk a buszon, koccintottunk a Vén Diákban, tervezgettük az egyesület jövõjét. Oly fiatalon kellett meghalnia!

Nem sokkal temetése után egy levél érkezett családjához. Édesapja bontotta fel a borítékot. Könnyel telt szemmel olvasta: fia felvételt nyert a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karára. Felvették, s õ ahelyett, hogy jövõjét, álmait szövögetné, a föld alatt fekszik egy koporsóban. Pedig milyen életvidám volt, mosolygós, olykor különc, olykor elmerengõ barátunk. Szabolcs sokat gondolkozott a halálról, nem félt tõle, s most Isten közelében lehet. Az a szenvedély, ahogyan tervezgette a Magyar Keresztény Szövetség jövõjét, hivatását mindannyiunk számára példaadó lehet.

Fájó szívünk parancsára az õ emlékére rendeztük meg 2007-es focikupánkat. Sokan megjegyezték azon a napon nevünket. Boldog küzdelmet láttunk az iskolások és a felnõttek arcán egyaránt.

S mi MaKSZ-osok kötelességünknek kell, hogy érezzük Szabolcs immár földöntúli céljai megvalósítását földi eszközökkel. Merjünk vágyakozni arra, hogy mi is egy kicsit jobbá tehetjük a világot Isten segítségével.

Hintsük el a jövõ generációjában a hit és a hazaszeretet magját, hogy boldogabb, nemesebb életet éljenek, mint társaik, s építsék Isten országát itt, a földön. Hívjuk a fiatalokat és az idõseket közös imádságra,

helyi idõ szerint 18 óra 16 perckor. Életérõl, az elsõ nõrõl, akit a muszlinok megválasztottak vezetõjüknek, film készül.

Mahesh Batt indiai származású rendezõ vállalkozott a film elkészítésére, amelyben „egy õszinte és senki számára nem bántó tablót készül állítani a bátor asszonyról”.

Magyar nyelven a Kelet lánya címmel már megjelent Bhutto önéletrajzi írása: „Az én életem nem egy hétköznapi élet. (...) A minket ért nehézségek és csapások mellett azonban nagy áldásnak tartom, hogy a hagyomány bástyáit bevéve én lehettem az iszlám elsõ szabadon választott nõi miniszterelnöke.”

Zágon Orsi Itt kezdõdik az elsõ részben elrejtett részletek egységes képpé formálódása. Negatív hõsünk belsõ, drámai küzdelméhez az kellett, hogy öljön, börtönbe kerüljön. Aki az életével egyáltalán nem törõdött, nem érdekelte mi volt, mi van, vagy mi lesz, ez az ember - mert a történet végén már elmondhatjuk róla, hogy embercsak azt szeretné, ha volna még egy napja, és megváltoztathatná az életét. Bonyolult lelkivilággal rendelkezõ fiatal férfi, hogyan juthat el idáig? Melyek azok az apró történések körülötte, amiktõl elpattan egy szál odabenn?

Camus ezeket a jeleket rejtette el a sorok között mûvészi pontossággal. Lélektani fejlõdésutat mutat be, a mögöttes filozófiai tartalommal megspékelt naturalista mû.

Egydélutános olvasmány, amin nem egy délután fogsz gondolkodni, magadba nézni, és rájönni arra, hogy…

Kun Gellért

szervezzünk konferenciákat, kulturális programokat, sportrendezvényeket, klubokat! Szólítsunk meg minden korosztályt, s mindannyiszor mondjuk el nekik, milyen jó kereszténynek és magyarnak lenni!

S tettük ezt azon a napon, mikor egybegyûltünk, hogy lefussuk együtt az 1956 métert, mikor lélekben berregtettük motorjainkat az ecsédi találkozón a kápolna felé vezetõ úton, ahogyan átadtuk a Pro Patria emlékserlegünket mindannyiunk példaképének: Bábel Balázs érseknek.

Mert az egyház Krisztus felé mutat, s mi nap, mint nap, hétrõl hétre belépünk második otthonunkba, a templomba, Isten szent falai közé.

Isten terveinek megvalósításához szükség van ránk, s ezt az egyház is felismerte. Számos püspök személyesen nekünk küldte el jókívánságát, s Erdõ Péter bíboros úr külön üdvözölte egyesületünk munkáját! Szükség van ránk, ezt bizonyítja immáron 1300 bejelölés az iwiwen. Õk hallottak már rólunk, s nem késlekedtek ismerõsnek jelölni bennünket.

Külön jó, hogy pártoktól elhatárolódva dolgozunk, ám felemeljük szavunkat az emberi jogok megsértése, sárba tiprása ellen!

Ahol tudunk, hangot kell adnunk szavunknak. Jó lehetõségnek bizonyul erre a Calipso, ill. ettõl az évtõl kezdve a Mária Rádió. Emellett sportrendezvényünkrõl számos médium tudósított.

S dübörgött végig Pest utcáin a zene, kiköltözött a templom falain kívülre a hit, s mi ott voltunk a Mission Is Possible Kávézóban a többi fiatallal, akik imádságban, jókedvben szeretnék eltölteni rövid földi életüket.

Mert az, hogy hívõ fiatalok vagyunk, sokak lelkét megmelengeti, mások számára új reményt ad: hallottuk a betelefonálóktól a Mária Rádióban.

Van tehát feladatunk, s felelõsségünk, hisz egy kicsit ugyan mások vagyunk, mint a többi fiatal, de talán több feladatra is hivatottak a magyarság szolgálatában.

N. B. Anikó

tizenegyedik oldal

Járó-Kelõ: Debrecen Avagy Magyarország legnagyobb kálvinista templomának és a pici marcipán-gombák otthona - Na és, hogy tetszik?

Kicsit összerezzenek. Idegenvezetõmre pillantok, mintegy megerõsítésért, vajon megmondhatom-e az igazat… bátorítóan rám mosolyog.

- Nekem… szóval, nekem tulajdonképpen… nagyon is tetszik.

Az érdeklõdõnek kissé kinyílik és lebigygyed az ajka. Szemöldökét felhúzza, és mélyebb, megrökönyödött hanggal kérdezi: - Miért?!

Visszanézek a mellettem ülõre, aki elmosolyodik és egy „naugye” pillantást vet rám.

Debrecent a következõ módon reklámozta számomra környezetem: „Magyarország legpökhendibb helye”, „Ha ma osztanák, a város címet nem kapná meg”, „Alig vártam, hogy végre elkerüljek onnan”. A magam részérõl csak egy emlékem volt a városról, és ez sem volt különösebben részletes. Sõt valójában nem is maga a város ragadt meg annyira élesen 15 évvel ezelõtt, hanem egy pici, marcipán-gomba. Igen: kicsi, tömzsi szárú, piros, fehér pettyes kalapú gomba marcipánból. Egy cukrászda kirakatában láttam, akkora volt, mint az én kis 7 éves hüvelykujjam. De (itt drámai fordulat következik) nem kaptam meg! Az emlék szerint árkádok alatt sétáltunk el, és egy nagy térre értünk ahol egy hatalmas templom állt. Közben pedig csak egyre a pici, marcipán-gombára tudtam gondolni. (Valószínûleg toporzékoltam is, a helyzet komolyságát hangsúlyozandó, hogy „akajom, akajom, akajom”). Nos, a cukrászda minden bizonnyal zárva lehetett, kizárt ugyanis, hogy annyira sanyarú gyerekkorom volt, hogy Édesanyám megtagadta volna tõlem ezt az akkor kb. 5 forintos csemegét. Snitt, ennyi. A nem éppen hízelgõ jellemzések ellenére tehát azzal a feltétellel voltam hajlandó újra elmenni Magyarország kálvinista fõvárosába, hogy ezúttal kapok pici, marcipán-gombát.

Igyekszem szabadkozni: nagyon sok volt a

Dr. Boytha Györgyné kitünetése Dr. Boytha Györgynét a Gazdasági Versenyhivatal Versenykultúra Központja 2007. december 7-én a Versenykultúráért-díjjal tüntette ki. A rangos díj karunk oktatójának kiemelkedõ teljesítményét ismerte el, amellyel nem csak a magyar versenyjog fejlõdéséhez és elismertségéhez járult hozzá alapvetõen, hanem a jogász képzésben is úttörõ szerepet vállalt. Dr. Boytha Györgyné 1991 és 2000 között a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsának elnöke volt, és 1998 óta karunk címzetes egyetemi docense. Az elismerés kiemelkedõ súlyát jelzi többek között az is, hogy Sólyom László köztársasági elnök úr alábbi szavainak kíséretében került sor az átadására: „Tudjuk, hogy Boytha Enikõ a nyolcvanas években anyja volt a versenytörvénynek, utána ennek a hivatalnak az elnökhelyettese, a Versenytanács elsõ elnöke, úgyhogy az õ kezében volt kilenc évig - ez egy alkotmánybírói élet - ennek a joganyagnak az igazi kiformálása. Úgyhogy itt annyi érdem rakódott egymásra, hogy szinte be sem látható.”

Szilágyi Pál

tizenkettedik oldal

napsütés, és ez lehet, hogy elvakított. Bizonyára meg voltam kímélve a város „dzsuvásabb” részeitõl. Bizonyára megzavart a vizsgaidõszak utáni nyugalom és szinte-semmittevés. Azonban kénytelen vagyok kijelenteni: nekem tetszett. Megvolt az a bukéja, ami gondolom minden Pesten kívüli városnak egy pesti számára: a nyugalom és csönd, a terek nyitottsága, a keskeny utcák felett tornyosuló házak hiánya.

Pillantsunk csak ki hát a Nagytemplom tornyából. Megláthatjuk azt az utcát ahol, sikerült Debrecen pezsgõbb oldalát is megismernem. A fõtér közelében lévõ barátságos hely kávéház/sörözõbõl, sörözõ/pubba, pub/dizsibe képes váltani egyetlen nap leforgása alatt. Ha máshova fordulunk, persze itt is megtaláljuk az obligát lakótelepeket. Ezek békésen ücsörögnek a centrum szélen, mintegy se közelibbre, se távolabbra nem vágyva. Kövessük most a villamos vonalát (no, ez talán mégis egy kicsit megmosolyogtató vonás: minden állomásnál bemutatkozik a szerelvény, miszerint õ az egyes villamos, mely kissé fölöslegesnek tûnhet, nem lévén másik a városban) és rátalálunk a Debrecen Plázára. Amolyan kötelezõ vonás, nem messze a múzeumtól, ahol helybéli körbevezetõm meglepetésére még állnak az új padok. Tán mégse olyan destruktív itt a mostani fiatalság? Elgondolkodva nézek rá: milyen lehetett a régi…?

Ha távolabbra nézünk, megláthatjuk az egyetemet. Ide az erdõn keresztül vezet az út, ahova ösvényeket nem, a közepébe inkább egy kis tisztást, tavacskával és híddal álmodtak, a szerelmespárok, kisgyerekek és fáradt apukák nagy örömére. Az egyetem -milyen csoda- egy újabb térre néz. Tiszteletet parancsoló mind kívülrõl, mind belülrõl. Elnézegetve a hatalmas boltíveket a süllyesztett kerengõt csak egy pillanatra fog el az irigység, mert hát ugye nekünk meg van arany festék a falainkon, és az ugye sokkal jobb… Visszatérve a templom tetejére, ha lenézünk közvetlen elénk, egy árkádos átjárót találunk. Most már csak le kell sétálni a kijárathoz. Ki kell állni a templom elé és elindulni balra. A boltívek alatt hamarosan ráakadunk a „Gara” cukrászdára…

Idegenvezetõmnek is el kellett ismernie, hogy határozottan kezd „kipofozódni” Szabó Magda szülõhelye. Azt hiszem azt is, hogy egy újonnan idecsöppenõ számára tartogat egykét kifejezetten szimpatikus vonást. Fõleg pedig nem lehet nem becsülni egy olyan várost, ahol tizenöt év után - igaz immáron 50 Ft-os áron - még mindig lehet kapni tömzsi szárú, piros, fehér petytyes kalapú pici, marcipángombát. Egyet kaptam is a kávém mellé. Tízet pedig elvitelre…

Barát Zsófia

Csak egy csettintés!

Vééégre! Kisütött a napocska! Hurrrá!

Olyan jó kimozdulni, sétálgatni egy kicsit. Csak… Csak ne húzná a vállamat a táska! Valljuk be, kedves kolleginák - természetesen tisztelet a kivételnek -, hogy a leendõ elitnek képzelvén magunkat magas sarkúban és retiküllel illegünk az egyetemig. Ha beszakad a hátunk, ha nem.

Nos, ez elõbbi problémát az áhított séta érdekében úgy hárítottam el, hogy…

Egy pillanat! Ez szigorúúúan bizalmas hadititok!

Na jó, négyszemközt vagyunk.

Tehát, be kell, hogy valljam: mindig két cipõ van nálam. A sportcsukában trappolok egészen a Nemzeti Múzeumig. Ott táskámból elõkotrom a csini cipellõket. Nos, meg kell említeni azt is, hogy a nõi táskából kihalászni - belátható idõn belül valamit - hatalmas feladat. Így ezt leküzdve, s a cserecipõt felhúzva el kell jutni a Szentkirályi utcáig. Kipp-kopp… Kipp-kopp… Útközben egyensúlyozok a különféle útburkolati képzõdményeken, az esetleges macskaköveken. S siker! Odaértem! (Ilyen örömöket élek át még például akkor is, mikor fellépek a mozgólépcsõre.

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én… Félek rajta. Olyan ingatag…)

De térjünk csak vissza a táskához!

Ugye végre - a középiskolás évekkel együtt - elhagytuk a kétvállas, viszonylag gerinckímélõ változatot. Persze nyilván praktikusabb lenne most is olyat használni. De ugggyan már! Mi, komoly, egyetemi polgárok vagyunk, az olyan gáz lenne. De tényleg! Így félvállas változatával jár a többség. Ez egy kisebb csónak nagyságú táskát takar. De hogy ez hogy húzza az ember vállát! Én mindig arról álmodozom, hogy csak egy csettintés… Tehát csak egy csettintés és repülnek utánam a dolgaim. Nekem nem kell cipelnem semmit, ha van kedvem, rohangálok, s nem húz vissza semmilyen teher… Na, de sajnos, ez eddig csak egy álom. A cipzáros banánhoz hasonlóan! Pedig milyen jó lenne azt is összehúzni, ha már nem bírom…

Mikola Orsolya

Diplomaosztók decemberben és januárban 2007 decemberében 93, 2008 januárjában 62 jelölt tett ünnepélyes esküt Karunkon, õket az Egyetemi Tanács ünnepélyesen doktorrá fogadta. Az alábbiakban két jelölt ünnepi beszédét közüljük.

Tisztelt Egyetemi Tanács, kedves végzõs hallgatók és jelenlévõk!

Be kell vallanom, nehéz feladat végzõs hallgatóként most itt állni, és mindenki nevében szólni, elbúcsúzni az egyetemtõl. Hiszen ezekben az ünnepi pillanatokban fölelevenedik bennünk az elmúlt öt év megannyi öröme, sikere, csakúgy, mint csalódása és küzdelme az egyetem falain belül és azon kívül is. Abban pedig biztos vagyok, hogy mindenkinek más jut eszébe most, így nem tartanám illendõnek, hogy a saját kellemes és kellemetlen emlékeimet idézzem fel a mai napon. Felesleges is a múltidézés, hiszen az itt lévõk közül szinte mindenki így, vagy úgy, közvetve vagy közvetlenül átélte velünk ezt az öt évet: a családtagok (szülõk, nagyszülõk, testvérek), barátok, barátnõk is gyakran saját bõrükön tapasztalhatták, mi is történt velünk. Csak a legsarkalatosabb pontot, a vizsgaidõszakot említem.

Gondolom sokaknak ismerõs a helyzet, amikor már nem is mindig lehettek tisztában azzal, hogy éppen mit tanul a gyerek, de nagyon tanulja, és már kérdezni sem merték, hogy mit, csak annyit tudtak, hogy valami jogra végzõdõ vagy legalábbis azzal kapcsolatos.

Egy rossz idõpontban feltett kérdés, például: „Sok van még hátra?”, vagy a bíztató megjegyzések: „Úgyis menni fog” - néha igen különös és riasztó reakciókat váltottak ki belõlünk, amely ijesztõ volt kívülállók számára, és aggodalomra adott okot. Épp ezért, azt hiszem, mindannyiunk nevében mindenekelõtt azoknak az ittlévõknek adnék hálát, akik végigélték, illetve küzdötték velünk ezeket az éveket, és annak ellenére bíztattak minket, és itt vannak, hogy esetleg hónapokig nem lehetett velünk normálisan kommunikálni.

Köszönettel tartozunk továbbá professzorainknak, tanárainknak, akik közül egyesek nemcsak jogot oktattak, hanem tanácsaikkal, egyéniségükkel, példamutatásukkal, és nem utolsó sorban emberségükkel igyekeztek utunkat egyengetni, minket a jó irányba terelni. És végül kedves végzõsök, kollégák!

Egy ilyen jeles alkalommal, mint amilyen a mai, az emberek szeretnek nagy szavakat használni: olyasmiket például, hogy most lépünk ki a nagybetûs életbe, véget ért életünk legfontosabb korszaka, és hogy most búcsúzunk legszebb éveinktõl. Szokás ugyan, de én nem szeretnék ilyen közhelyekkel élni, inkább csak egy Weöres Sándor idézetet olvasnék fel útravalóul: „Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem hogy mijük van; mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belõled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud; tanulj meg mindenkitõl tanulni.”

Köszönöm!

Wéber Krisztina * Tisztelt ünneplõ jelenlévõk!

Ünnepi beszéd helyett egy sokat próbált levelezõs hallgató kissé kusza gondolataival szeretnék búcsúzni. Öt évvel ezelõtt azért jelentkeztem a jogra, mert úgymond „dühös lettem” az ügyvédemre, aki úgy hozatta el magát velem a bírósági tárgyalásra, hogy otthon felejtette az aktát, valamint a Széna tér helyett a Pesti Központi Kerületi Bíróságra irányított. Õ persze nem a Pázmányon végzett!

Nagy lelkesedéssel és tudásvággyal kezdtem az elsõ évet úgy 600 társammal együtt. Sok új feladattal kellett megbirkóznunk. Gyorsan ráébredtünk, hogy eredményesebben tudunk helytállni, ha segítünk egymásnak. Ez a felismerés kovácsolt bennünket közösséggé. A vállalkozásom irányítása során szerzett tapasztalatokat az egyetemi tanulmányok során is igyekeztem hasznosítani. Szerveztem egy internetes fórumot, ahol a tanulást segítõ anyagokat és mindannyiunkat érintõ információkat helyeztünk el - természetesen a szerzõi és szomszédos jogok maradéktalan tiszteletben tartásával. Ezúton is szeretném megkö-

szönni mindazok munkáját, akik a fórum fenntartását segítették. Ez a fórum még most is mûködik, és reményeink szerint szakmai fórummá növi ki magát. Ötévi közös erõfeszítés, a közös gondok, kudarcok és sikerek összekovácsoltak minket.

Az államvizsgákra való közös felkészülés során még a bioritmusunk is összehangolódott.

Az utolsó államvizsgám után olyan érzésem volt, mint amikor leszereltem a hadseregbõl.

A különbség azért lényeges. Amíg a seregben csak vágtuk a centit, hiszen a „siker” garantált volt. A záróvizsga sikere kemény munka és sok áldozat gyümölcse.

Nagyon sokat tanultunk! Ennek az Egyetemnek vannak olyan professzorai, akiknek a beszédei máig emlékezetesek, és szó szerint idézhetõek. Csodálattal vegyes tisztelettel õrzöm õket emlékezetemben. Nem véletlen, hogy kétféle professzor létezik a Pázmányon: olyan, aki alkotmánybíró volt, és olyan, aki lesz… Õk megváltoztatták a világlátásunkat, a társadalom mûködésérõl alkotott képet.

Vállalatvezetõként, képviselõként, és öt gyermekes családapaként is azt kell megállapítanom, hogy másként mûködne a világ, ha az üzleti élet és a társadalom vezetõi hivatástudattal rendelkezõ jogvégzett emberek lennének. Egy elhivatott jogásznak sokkal nagyobb a társadalmi felelõssége.

Alázatra tanít a felismerés, hogy minél többet tanulok, annál inkább nyilvánvalóvá válik, hogy még mennyi mindent nem tudok.

Sokan választanak valamely népszerû szakmát, mert úgy gondolják, hogy azzal sok pénzt lehet keresni. A pénz persze fontos, de nekünk olyan értéket kell teremtenünk a hivatásunk útján, ami pénzben nem kifejezhetõ.

Ne feledjétek, aki mindent csak pénzért tesz meg, elõbb utóbb a pénzért mindent megtesz.

Nekünk az a hivatásunk, hogy jobbá tegyük társadalmunkat!

Hát tegyünk érte!

Végül szeretném megköszönni a szülõk, a házastársak, a gyermekek önfeláldozó türelmét, mert az õ szeretetteljes türelmük nélkül sokaknak közülünk nem sikerülhetett volna.

Ostorházi László

A legközelebbi otthonpótló... Új, most induló cikksorozatunkban a Kar környékén található vendéglátóhelyeket látogatjuk, azt szeretnénk kideríteni, melyiket is javasolhatjuk egyértelmûen, és melyik az, amit jobb elkerülni. Módszertanunk: természetesen álcázva közelítjük meg a kiszemelt egységet, és kérlelhetetlenül szigorúak leszünk.

Logikus, hogy a hozzánk legközelebbivel, az épületben található Spartacus étteremmel kezdjük sétánkat. Induljunk!

Belépve kellemes hangulat fogad, a viszonylag kis alapterületû hely egybõl otthonosnak érzõdik, ráadásul vélhetõen - feltéve, hogy csúcsidõben megyünk - találkozhatunk ismerõseinkkel is. A „Szpari” egyik nagy elõnye itt válik kézzelfoghatóvá. Pozitív, hogy a nemdohányzók számára különterem van; negatív azonban, hogy viszonylag kisméretû, a kékes megvilágítástól hûvösnek érezzük, és amennyiben itt foglalunk helyet, úgy a kiszolgálás sebessége bizony kívánnivalót fog hagyni maga után. Élesen külön kell, hogy válasszuk a kétféle menüsort, hiszen létezik menürendszerû (11 és 15 óra között), illetve az azon kívüli étkeztetés egyaránt. Nos, a szólás szerint „az élethez szerencse kell” - ugyanez igaz a napi ajánlatból való választásra is. Sajnálatos módon az itt szereplõ ételek minõsége és mennyisége egyaránt hullámzó; ami nem is lenne akkora probléma, de viszonylag kevés alaptípus áll rendelkezésünkre, és az önkiszolgáló szisztémából eredõen délután három körül már (mondjuk a hasábburgonya esetében) bizony elõfordulhatnak késõbb megbánt döntések is...

Más a helyzet a reggelikkel, amelyeket 10 óráig fogyaszthatunk, e téren egyértelmûen elégedettek lehetünk. Viszonylag (a korai idõponthoz, és a környékbeli lehetõségekhez képest) széles választékból válogathatunk, és maximálisan pozitív élményekkel térhetünk haza.

Nézzük, mi a helyzet az étlapon található ételekkel, amelyek közül az önkiszolgáló pult zárása után választhatunk. Sajnálatos módon a választék némiképp szûkös - az étlap java része pizza (a hazánkban kapható pizzák és a hagyományos pizza közötti kapcsolat vizsgálata értelemszerûen nem e cikk tárgya), illetõleg néhány hagyományos éttermi étel (pl.: rántott sertésborda). Amennyiben a vendég éhes, és valamit bekapni óhajt, de nem vágyik különleges kulináris élvezetekre, és megelégszik egy konstans minõséggel - ezek közül fogyasztani jó választás. Amibe azonban itt bele kell, hogy kössünk, az ezen ételek ár/érték aránya; sajnos az adottságokhoz, és a környéken megszokotthoz képest az étlap e rovatának jobb oldala egy magasabb kategóriát képvisel - talán ezért sem népszerû ilyenkor falatozni. Összességében: a „Szpari” hozza a tõle elvárt szintet, különösebb megbocsáthatatlan hibák nélkül, de feltûnõ erények híján üzemel. (Értékelés: 3,5/5) Kicsi

tizenharmadik oldal

Szerelem a kolera idején Mese a szerelemrõl angol akcentussal

Florentino Ariza nagyon szeret. 51 éven 4 hónapon és egypár napon keresztül reménytelenül.

Aztán állhatatossága meghozza gyümölcsét és elnyeri 72 éves szerelme immáron kissé remegõ kezét. Kábé mint a legkisebb királyfi vs. királylányt elrabló sárkány sztori. Csak épp egy kicsit marquez-esebben. Egy csipet fekete humor és egy csipet pajzánság. Épp amennyitõl a történet leküzdi a szeretlek, amíg élek, és a férfi ne szégyellje könnyeit típusú szappanopera-felhangokat. Marquez megfelelõ iróniával tudja kezelni az örök szerelem és a „mással aztán soha” témáit, láttatva a dolog kivitelezhetetlenségét. Megtanít minket nevetni önsajnálatunkon, megmutatja az utat a „reménytelen kilátástalanságból” és cinkos kacsintással odasúgja, hogy azért néha még a legjobbak is keresik azokat a bizonyos „kiskapukat”, legyen szó akár egy állásról a hajózási társaságnál, akár egy-egy (vagy Florentino Ariza esetében hatszázhuszonhét) búfelejtõ estérõl. Mindegy, a lényeg, hogy jól érezzük magunkat. Mondja õ. Most már csak az a kérdés, hogy mit kezdett ezzel a „márkez” érzésvilággal Mike Newell rendezõ?

Elvárás, elvárás, elvárás. Nagyjából ez az a három legfõbb dolog, amivel szembe kell néznie az embernek, mikor könyv adaptációjára adja fejét.

Nos, Mike Newell, közhelyesen mondva, igen csak nagy elvárásokkal körülbástyázott fába vágta fejszéjét és megint csak közhelyeket puffogtatva lehetne ehhez rögtön azt hozzáfûzni, amit az esetek 99,9 százalékában hozzá is szoktak: hogy bizony-bizony mi mind tudtuk jól, hogy ez lesz a vége. Mégsem illõ annyival lerendezni ezt a filmet, mint például a Harry Potter és a Tûz Serlege címû, szintén Newell gyöngyszemet, hogy kevesebbet, nem úgy, nem annyira adja, mint a könyv tette. Hát persze, mind olvastuk, elképzeltük valahogy és a rendezõ úr, pimasz módon, meg csak nem akarja olyan óriásinak elgondolni a magyar mennydörgõt, mint mi teljes identitástudatunktól vezérelve tettük azt.

Na de, hogy mi is az igazi eltérés a két papírlapköteg mozgóképpé rendezése között? Vegyük ismét a két példát: adott a Harry Potter-sztori: angol rokonainál sanyarú életét tengetõ árva gyermek, aki felfedezi csodás képességeit, és ezzel a kis senkibõl a varázslóvilág ásza lesz. Csiszolatlan gyémánt létét tudatosítandó a (R)oxford Boszorkány és Varázslóképzõ Szakiskolába felvételizik, ott angol barátokra lel, isszák a szigorúan alkoholmentes mézsörüket, kapják karácsonyra a kötött pulcsikat és kardigánokat, vezetik a repülõ kocsit (persze a kormány a jobb oldalon),

tizennegyedik oldal

és közben megmentik párszor a világot a gonosz Tudjukki visszatérésétõl. Na és mi a helyzet a Marquez-feldolgozással? A történet a szegény fiúról és a gyönyörû lányról, akik közt szerelem szövõdik elsõ pillantásra, de a lány haszonlesõ apja a realitásokat és a rangot választja lánya jövendõbeliéül, amibe a leányka (kisebb makacskodás és kötelezõ tinédzserkori lázongás után) beletörõdik. És szinte boldogan él, míg ura fél évszázad után meg nem hal. Ekkor az idõközben igencsak megestvéledett hajdan volt ifjú ismét felajánlja azóta sem (csupán kisebb-nagyobb kényszerhelyzettõl vezérelt megszakításokkal) szûnõ szerelmét az immáron nagymamakorú kislánynak, melyre az igent mond, s innentõl boldogan hajóznak, míg meg nem halnak. Mindez a történet fûszerezve árulással, szerelemféltésbõl elkövetett gyilkossággal, örömlányokkal és rengeteg autentikus hatású muzsikával. Mégis mi az alapvetõ különbség, az a kis más, ami miatt nem sorolható fel egy darab kettõspont után, kart karba öltve a két adaptáció? Minden valószínûség szerint velem van a baj. A probléma, hogy nem tudom elképzelni Harry Pottert, amint eredetiben, teszem azt kínaiul kezdi kántálni az épp odaillõ varázsigéit. Nem tudom elképzelni, de nem is kell. Tipikus angol történet, tipikus angol színészekkel, tipikusan angol nyelven (és angol akcentussal, mert ugyebár hogy máshogy?). Talán velem van a baj, de a tipikus kolumbiai történetet a tipikus spanyol és kolumbiai színészek tolmácsolásában sem igazán tudom elképzelni mondjuk akadozó angol akcentussal. Milyen rossz nekem. Ugyanis el kell fogadni a globalizált világunk alapfeltételeit: ez a sztori bizony legyen akármilyen tipikusan kolumbiai, akkor is csak angol nyelven lesz eladható. Ezek az igények és pont. Így hát hagyjuk is a felesleges felkiáltásokat a feltartóztathatatlan ellen. Akinek nem teszik, az meg vegye meg dvdn, válassza a „languages” menüpontot és a „spanish” opcióval máris élvezheti az eredeti hatást. De uniformizálás ide globalizáció oda, a film „átjön-e a Marquez-érzésvilág”-át elég alaposan elintézte. Pedig nem járt rossz úton. Megvolt benne az egész varázs és még a 138 perc sem csúszott át a „nézem az órám és még mindig csak ennyi?!”-kategóriás filmélménybe. Minden ironizálás ellenére Shakira autentikus beütésû dallamai sem visznek el újra korunk társadalmi elvárása problémájához. De ismétlem a hiba csak bennem van... Minden esetre én kivárom a dvdn a spanish menüpontot…

Ablonczy Zsuzsanna

Paczolay Béla: Kalandorok (2007)

Bevallom, mostanában félve ülök be egy-egy magyar filmre, fõleg ha arra a „vígjáték” szót erõltetik. Ez fõleg azért van, mert már elõre sejtem, hogy valamelyik háború elõtti megismételhetetlen gyöngyszemrõl húznak le tizedik bõrt Fenyõtõl Csányiig. A másik alternatíva az elsõ játékfilmes agyonreklámozott szuperproduktumok klisés, valamelyik amerikai filmben már biztos látott romantikus (kécceraláhúzva!) egymásrátalálások szánalmas próbálkozásait kísérhetjük figyelemmel.

Viszont a Kalandorok megérte a 950 HUF-ot. Nagyon is! Persze itt is volt eleinte félelmem, hiszen egy elsõ játékfilmes vállalta magára a forgatókönyv megfilmesítését Paczolay Béla személyében. Elsõ hallásra a recept egyszerû: vegyünk egy jó forgatókönyvet, gyûjtsünk hozzá megfelelõ stábot, és szerezzünk szalonképes, autentikus (nem agyonreklámozott) színészeket. Egyszerûnek hangzik, nem? Hááát…

Nem tudom, hogy az utóbbiba hányan gondoltak bele igazából, de inkább csak neveket említenék: Haumann Péter, Rudolf Péter, Pogány Judit, Schruff Milán, Gáspár Tibor (Simon), Kovács Lajos (Jakab vajda). A történet röviden: A negyedik feleségétõl önkéntes számûzetésbe (saját autójába) vonuló „majdnem sikeres” trombitás (Rudolf P.) telefonhívást kap édesapjától (Haumann), hogy azonnal haza kell utaznia Erdélybe. Az apa a kiruccanásra elcsábítja a legifjabb Elekest (Schruff Milán), aki poggyászként csak a mobilját, barátnõje hitelkártyaszámát és játékszenvedélyét viszi magával az útra. Megkezdõdik a nemzedéki road movie: persze kiderül hogy otthon áll a bál: a nagyapának menekülnie kell a sáfáros, féltékenykedõ feleségtõl (Pogány Judit), nincs más hátra: irány vissza… hova is?

A konfliktus a kocsi zárt terében bontakozik ki: a nagyapa reményekkel teli, hisz úgy gondolja a székesfõvárosban új életet kezdhet, az ifjabb láncdohányos Elekes Géza, aki a Gundelben tervezgeti következõ fellépését fél bevallani hogy egyetlen otthona az, amin most furikáznak Magyarország felé. Nem beszélve a legifjabb generációról, aki magyarázatokat gyárt jóval idõsebb barátnõjének, hogy a számláján lévõ pénz egy sikertelen internetes pókerjátszma okán voltnincs. Az út hosszú, és a három generációnak nemcsak a népmesei akadályokkal, hanem saját maguk problémáival, a kiúttalansággal is meg kell küzdeniük. A karakterek rendkívül jól el vannak találva. Szívem csücske Elekes Géza, aki nagyon hasonlít az Üvegtigris Lalijára, illetve Kovács Lajos vajda alakítása, ami ad egy kis „Emir Kusturica” ízt is a történetnek. A lendületes, néhol viszont okkal lelassuló történetet remek szintre emeli Pados Béla operatõri munkája, aki nemcsak a szépséges erdélyi tájat, hanem a kontrasztokkal teli romániai valóságot is hitelesen ábrázolja. A road movie jelleghez tökéletesen passzoló zenét a Kistehén Tánczenekar szolgáltatja.

Volt szerencsém a filmet egy vidéki közönségtalálkozón megtekinteni, ahol a produceren (Pataki Ági), és a rendezõn kívül Rudolf Péter is részt vett. Mindhárman egyetértettek: a Kalandorok keserédes humora túlmutat a vígjáték mûfaján, és remélik a közönségnek is leesik a tantusz. Hát leesett! És aki nem hiszi…

Kovács A. Dániel

Elsõ sítáborom emlékei - Ravascletto 2007. december. Nagy szervezkedés folyik a kollégiumban. Gondoltam, ez egy kihagyhatatlan alkalom, így izgatottan és kíváncsiságtól hajtva vettem a bátorságot és jelentkeztem életem elsõ sítáborába.

Beszereztük a szükséges sífelszerelést, a számomra 10 kg-os síbakancsokat, és a kölcsönzõs bácsi végigmérõ nézése után megállapított „neked elég lesz az 150 cm-es” léceket.

Idõpont: 2008. február 7-12. Úticél: Ravascletto, egy kis olasz városka nem messze az osztrák határtól.

Indulás hivatalosan reggel 8 óra, Hõsök tere.

Gyülekeznek az emberkék a parkolóban, beáll a kb 50 fõs busz is, amelynek majdnem a felét pázmányosok töltik meg. Nem is értem…

Kevéssel 8 elõtt megérkezik csoportvezetõnk is barátaival. Nagyot nézünk… közülük is hárman pázmányosok… Úgy érzem jó kis tábor lesz…

Fél 9 körül el is indulunk. Gyors névsorolvasás… mondjuk, hogy mindenki megvan… A busz a legjobbak közül való, igazi sítáboros busz… léctartó az nincs, így marad a toilett…

A két pihenõvel megszakított, igazi barkóba partikkal és a kihagyhatatlan Aranka szeretlek többszöri elhangzásával színezett közel 9 órás utazás után délután 5-re megérkeztünk Belvedere nevû szállásunkra, ami engem kívülrõl egy régi fogadóra emlékeztetett. Nagy sárga épület, sok pici spalettos ablakkal. És hol a hó? Ja, hogy az itt nincs, majd a pályákon… Jól van… nem kell mondani semmit… nekem ez újdonság!

A szobák elfoglalása után - ahol számomra szintén érdekesség volt a 6 fõs emeletes ágy tettünk egy rövid sétát a városkában. Szûk, kihalt utcák, magas sokablakos épületek. He-

lyiekkel csak a közeli kocsmában találkoztunk, akik nagy örömmel fogadtak minket, aztán két integetéssel kísért búcsúzás után visszabotorkáltunk a szállóba.

A reggelek valahogy mindig nehezen indultak, de ez betudható az egészséges életmódhoz elõírt nyugodt reggelizésnek… Fél kilenc helyett néha kilenckor sikerült is elindulni a pályákhoz. A szerpentineken felfelé kanyarogva a kilátás gyönyörû volt. Lent a még alvónak tûnõ város, fent pedig már megjelent a hó, messzirõl látszódtak a sípályák. Mindenki fáradtan tekintett ki az ablakon, valójában ez a kis idõ volt az igazi napi pihenés.

Megérkezve felvettük a síbakancsokat, ami nekem az utolsó napig csizma volt, és úgy éreztem magam, mint robotzsaru… de ezt inkább hagyjuk…

Na de miért is jöttünk?! Hát, hogy meghódítsuk a pályákat! Felsorakoznak a kezdõk. Leírhatatlanul türelmes oktatóink, Marci és Ádám vezetésével, remegõ lábakkal felküzdöttük magunkat a tányéros felvonóval a bébi pályára. Emlékszel Bogi? Az a hiszti, amit mi ott levágtunk. A háton lecsúszás a specialitásom, ha valaki kérdezné… Még szerencse, hogy a ruhám vízálló… Természetesen oktatóink még mindig kitartóan bíztatnak bennünket: „nyugi, kelj fel, nem kell idegeskedni, van remény…!”

Köszi… kelj fel… de hogyan?! Ez nem nekem való! Nem kellett volna eljönnöm! Elegem van, és haza akarok menni, most!

Végül kisírt szemekkel, nagy küzdelmek árán megtanultunk esés után felkelni… Aztán jött az újabb akadály. Sorban elõttünk kígyóztak a különbözõ síiskolák kb 3-5 éves tanoncai, a kis világítós szörnyek. Most mit csináljak?! Se fékezni, se kerülni nem tudok… Itt az ideje, hogy elvágódjak,

ez úgyis jól megy… Botjaim repültek jobbra, balra, de semmi gond, ezeket Marci úgyis hozza utánam… Hupsz… még mindig csúszok… na ilyenkor jön jól a pályaszéli háló… Mi az eredmény? Léceim keresztben, én meg fejjel lefelé, hóval teli szájjal gyönyörködöm a tájban… és még fél óráig fetrengek a röhö-géstõl… Végülis nem gáz… úgysem ismer senki…

Második nap a felvonós bácsi már elõre köszönt, és lelkesen brávózott, hogy legalább a tányéros felvonóból nem estem ki. Táborunk hat napjába egy szombat is beleesett. Az igazi bulinap. A keménymag megmutatta a helyi discoban, hogyan buliznak a magyarok.

Az utolsó napi síelés inkább az utolsó fényképekrõl, utolsó kör felvonózásról, utolsó esésekrõl szólt. Fájdalmas búcsút vettünk Ravasclettotól, és a pályától indultunk egyenesen haza. A hazafelé útról csak a Rio Mare Pate, fokhagymás kétszersült és sajtos chips illategyvelege jut eszembe, ami altatólag hatott az utasokra… aztán felébredtünk a Hõsök terén…

Azóta is napi téma a sítábor… Remélem, jövõre ismétlünk!

Most pedig futkoshatunk a fényképek után, és harcolhatunk az alattomos náthával…

Mihalics Vivien

Hozzánk vágott sütõtök, unalmasan elkészítve CD kritika: Smashing Pumpkins - Zeitgeist Lefegyverezni téged egy mosollyal, Aztán itt hagyni, ahogy õk is itt hagytak engem Annak a keserûségével, akit magára hagytak Hogy kétségek között hervadozzak Jaj az évek égetnek Az évek égetnek, égetnek, égetnek

Kisfiú voltam…

Koravén kisfiú…

Amit most választok az az én igazi hangom Miért, mi mást tehetne egy ilyen kisfiú?

A gyilkos bennem ugyan az aki benned van!

Kedvesem, Küldök neked most egy mosolyt…

(Smashing Pumpkins- Disarm)

Még szerencsére, hogy nem kérték az ellenõrök a matricát a diákomról. Nem mintha nem lett volna rajta. Ám lehet, hogy lerítt rólam: ha valaki most megszólít, az testi épségében vagy egészségében könnyebben/kevésbé könnyen sérül. Fülhallgatót fel, zenét be. Elsõ szám. Pont, amire szükségem volt: zúzás, minimális szöveg, nulla elvontság. Úgy látszik, kellett ez a kis fortyogás, hogy egyáltalán kedvem legyen a cikket megírni.

Amikor elõször hallgattam meg a „Zeitgeist”-ot, egy napos, szombat délután volt. Boldogságos, nyugodt hangulatban kezdtem neki a mosogatásnak, és örültem, hogy végre kibékültek ezek a Csattanó Sütõtökék és elõálltak valami újjal. Akkor azonban csalódnom kellett. Persze a csapat arculatához mindig hozzátartozott dübörgõ „zaj”, a kirobbanó, üvöltõ basszus, ami hátborzongató kontrasztot alkotott Billy Corgan nyávogó hangjával; én mégsem ebbe a profilba szerettem bele. A kedvenc számaim közé inkább az olyanok illettek, mint a „Tonight, Tonight” vagy a „1979”. Különösen az utóbbiról még a szokottnál is nehezebb írni. Muszáj hallani. Sõt inkább hallgatni, hisz van ezekben a „nyugisabb” számokban valami megunhatatlan. Persze, nem áll rosszul a zúzás egy alapvetõen alternatív bandának, de ezek a dallamos, lágy számok valahol még vérfagyasztóbbak. Hisz egyben gyönyörû-

ek is. Nos, ezeknek a daloknak a gyûjteménye fõleg az 1993-as „Siamese Dreams”. Én úgy reméltem ennek nyomdokaiba lép az új anyag is.

Nem így történt.

Nincs szó kedvezõtlen arculatváltásról. Épp ellenkezõleg: 2000-res felbomlásuk után inkább úgy döntöttek, szinte teljesen visszanyúlnak legutolsó, nagy sikerükhöz, a „Mellon Collie and the Infinite Sadness”-hez. Éppen csak annak zsenialitását, és a már említett gyöngyszemeit hagyták ki. Nem az a baj, hogy zúzós, hanem egyszerûen csak olyan lapos az egész, mint az egyetemista humorérzéke hétfõ reggel. Talán még a második kislemezükben, a „That’s The Way My Love Is”ben van valami fülbemászó (lehetséges, hogy éppen azért választották ezt, mert a „Tarantula” mint elsõ választás kb. annyira volt zseniális, mint amennyire a címét adó állat ölelgetnivaló). A kutya ennél az albumnál, mint ahogy általában is, ott van elásva, hogy a csapat volt egy hangulatban a felvételkor, megíráskor, és figyelmen kívül hagyták azt a lehetõséget, hogy az ember nem mindig akar felkapni egy vasalót és kecsesen odahajítani a másik irányába. Oké, aki Smashing Pumpkins-ot hallgat, valószínûleg nem számít Britney Spears pompon-lányos korszakának megfelelõ dallamokra. Viszont lehet, hogy csak szomorú, vagy nosztalgikus, vagy édes-keserû, nem pedig agresszív. Vagy talán ezzel akartak fel-

készíteni arra az érzésre, ami az átlátszó „logisztikai” okokból lemondott budapesti fellépés után fogta el az ember lányát? Nem jött be: ilyenkor még egy másik akár kevésbé hõn szeretett banda anyázásait is jobb hallgatni. Én abban reménykedek erre õk maguk is rájönnek, és ahelyett, hogy újból feladnák, inkább leporolják az 1993-as CD-jüket. Ebben ugyanis minden megvolt, és ezt igazán tudom ajánlani az olvasónak. Van itt is zúzós szám, mint a „Geek USA”, lassú, szinte suttogó, majd kirobbanó, mint a „Mayonnaise”, dallamos-tombolós: erre példa a „Cherub Rock” és a „Rocket”, szimplán gyönyörûre pedig a „Disarm”. Az én személyes kedvencem mégis a „Hummer”, amiben minden felsorolt elem megvan. Ez a szám külön megérne egy cikket, ugyanis pár percén belül stílusok, hangulatok, ütemek, és dallamok egész skáláján megy keresztül. Épp ez a dühítõ: aki ilyet tud, miért választja mégis a könynyebbik utat? Én reménykedek abban, hogy nem kiégésrõl csak begyöpösödésrõl van szó. Az meg egy kis fûnyíróval, hasonlóan mogorva kritikákkal, durcás hallgatókkal meg csak orvosolható…

Barát Zsófia

tizenötödik oldal

PPKE-JÁK Karrier Iroda Kihez szólunk? Várjuk azokat is, akik már befejezték tanulmányaikat, s azokat is, akik még csak belekóstolnának a munka világába.

Mit nyújtunk? Gyakornoki helyek, álláspályázatok, diákmunka, képzések, tréningek, tapilap számítógépes szolgáltatás, tavaszi karrierexpó, öregdiák kontaktok stb.

Hol vagyunk? Személyesen az I. em. 137-ben lehet hozzánk fordulni (a Deák Intézetben). Faliújságunk lent az aulában található. A neten elérhetõk vagyunk a www.jak.ppke.hu/karrier címen.

JÖN JÖN JÖN JOGÁLLÁS 2008 Állásbörze és alumni találkozó a Pázmány Jogon április 2-án 9-tõl 17 óráig, az I-es elõadóban az EEKI szervezésében.

K Í N Á L A T:  cégreprezentációk, céges tesztek  grafológiai tanácsadás, karriertanácsadás, önéletrajz készítési tanácsadás  próbainterjúk, próbatesztek - személyiségteszt  Kóstolj bele ! a munka világába - kerekasztal beszélgetés cégek képviselõivel - kerek-asztal beszélgetés hivatásrendek legfõbb képviselõivel (a helyszíneket keresd a hirdetõkön)

 Kóstolj bele ! ☺ a cégek (ehetõ) termékeibe (keresd aznap a standokon) VÁRUNK MINDEN VOLT ÉS JELENLEGI HALLGATÓT!

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának Deák Ferenc Továbbképzõ Intézete SZAKMAI NAPOKAT hirdet 2008 tavaszán, az alábbi területeken:

Barát Zsófia rajzai

Március 28-án 13.00-17.20 „A társasági és a cégtörvény legfrissebb módosításai” Elõadó: Dr. Vezekényi Ursula, tanácsvezetõ bíró, Legfelsõbb Bíróság Díja: 20.000 Ft + ÁFA Kód: 1PRDG Március 29-én 10.00 - 14.20 „Az elõzetes döntéshozatali eljárás a büntetõ ügyszakban” Elõadó: Dr. Czine Ágnes kollégiumvezetõ bíró, Fõvárosi Ítélõtábla Díja: 20000 Ft + ÁFA Kód: 1PRDH Április 11-én 10.30-16.40 „Lakás- és helyiségbérlettel kapcsolatos jogszabályok változásának következményei a bírói gyakorlatban” Elõadók: Dr. Czukorné Dr. Farsang Judit Fõvárosi Ítélõtábla, bíró és Dr. Szabó Klára, Fõvárosi Ítélõtábla, bíró Díja: 26.000 Ft + ÁFA Kód: 1PRDI Április 12-én 10.00-14.20 „A felszámolásokkal és átszervezéssel kapcsolatban keletkezõ munkaügyi viták” Elõadó: Dr. Radnay József ny. legfelsõbb bírósági kollégiumvezetõ, professor emeritus a PPKE JÁK-on Díja: 20.000 Ft + ÁFA Kód: 1PRDJ A szakmai napok célja elsõsorban az, hogy a jogszabályváltozások által módosuló gazdasági és pénzügyi élet gyakorlatában segítséget nyújtson, amelyre való felkészülést a törvények elõkészítésben részt vett szakemberek elõadásaival igyekszünk elõsegíteni. Elõadóink a jogszabály-módosítások gyakorlatorientált ismertetése mellett az elõadásokkal és az azt követõ szakmai beszélgetésekkel hatékony segítséget nyújtanak a jog speciális területein felmerülõ problémák legmegfelelõbb megoldásában.

Pázmányos fõállású oktatók és pázmányos alapképzéses hallgatók 3.000,-Ft + 20% ÁFA díjért vehetnek részt. Pázmányos részállású oktatók 10% kedvezményben részesülnek. A Doktori Iskola jelenlegi hallgatói három szakmai napon térítésmentesen vehetnek részt, az ezen felülieken 3.000,-Ft + 20% ÁFA díjat fizetnek.

Jelentkezés és információ: Deák Ferenc Továbbképzõ Intézetben Tel / Fax: 429-7224 zatonyi@jak.ppke.hu, www.jak.ppke.hu/deak

HÖOK Közgyûlési állásfoglalás a tandíjról szóló népszavazásról A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája - mint a magyarországi felsõoktatási hallgatók törvényben nevesített országos érdekképviseleti szerve - hitet tesz a Bolognai Folyamat irányadó dokumentumaiban, különösképpen a Berlini Nyilatkozatban megfogalmazott elv mellett, amely szerint a felsõoktatás közjó és közfelelõsség.

Továbbra is nyitottak vagyunk minden olyan kezdeményezésre, amely ésszerûbbé, hatékonyabbá teheti a felsõoktatás finanszírozásának rendszerét. Eddig is partnerek voltunk a reformban, illetve partnerek lehetünk az újító szellemû javaslatok tekintetében. Kísérletet tettünk a kormányzat által bevezetett tandíj kiváltására. A tandíj helyett javasolt alternatívánk a már meglévõ elemekre épült. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium azonban nem tartotta bevezetésre alkalmasnak a HÖOK javaslatát.

A fentiek értelmében továbbra is teljességgel elutasítjuk az állami finanszírozású képzések költségeinek - részben vagy egészben - a hallgatókra történõ áthárítását. Mivel a népszavazás az utolsó lehetõség a tandíjmentes hazai felsõoktatás megvédésére, és mivel látszik, hogy a Kormány egyértelmûen elkötelezett a tandíj mellett, ezért a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának Közgyûlése - amely magában foglalja az összes magyarországi felsõoktatási intézmény hallgatói érdekképviseletét - arra kéri a hallgatókat és mindenkit, akik eddig is támogatták céljainkat, hogy a Köztársasági Elnök által 2008. március 9-re kiírt népszavazáson - élve alkotmányos jogukkal - vegyenek részt és támogassák a HÖOK tandíjellenes küzdelmét.

Pázmány Szalon – 2007/08. II. szemeszter - Biblia és a Reneszánsz éve.

- Biblia és hatása a zeneirodalomra.

- Újjászületés a zenében? Korabeli hangszerek.

- Meglepetésvendégek.

A rejtelmekbe bevezetnek a házigazdák: Dr. Horváth Attila - egyetemi docens Szilasi Alex - zongoramûvész Idõpontok: 2008. április 2. szerda 18.30 2008. április 23. szerda 18.30 Helyszín: PPKE JÁK II. János Pál pápa terem (Díszterem) 1088 Budapest, Szentkirályi u. 28.

Szervezõ: Boldizsár és Tsai A szalon vendégeit hungarikumokkal lepjük meg.

A szalonba a belépés díjtalan.

Információ: nyekyb@gmail.com, info@pazmanyonline.hu www.pazmanyonline.hu