XI. évfolyam 2. szám

uta

ae

al

ÍTÉLET

re

A PPKE-JÁK legnépszer u bb lapja

qu um,

s

A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA

NYOLC ÉVTIZED SZOLGÁLAT Zlinszky János, alapító dékán jubileuma II. JÁNOS PÁL PÁPA NEGYEDIK KÖZTÁRSASÁG HAJÓKIRÁNDULÁS XI. évfolyam, 2. szám

FELEZOPARTY HEGYI ÁRPÁD JUTOCSA PÁZMÁNY SZALON

e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.itelet.jak.ppke.hu

2008. április 7.

„Addig volt az Istennek áldása rajtunk,

Ledõlt a határ!

addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM

Felelõs kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztõbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horváth László, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelõs szerkesztõ), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Radich Orsolya, Szendrõdi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya, Ziegler László Szerkesztõség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.jak.ppke.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13.

TA R TA L O M

Ledõlt a határ!

Ad perpetuam memoriam Utcai békeharc Nyolc évtized szolgálat A katolikus egyetem nem adottság, hanem feladat Felezõparty Ismeretlen tettes Hajókirándulás március 15-én Nevet kaptak a gyakorlótermek A Pázmány Szalonról, Horváth Attilával Emo után Tecktonik Mentsük meg a Földet?

A követendõ példa Ügyvédi történetek (2. rész) Esõ után Juno Prah, Jugóból Reneszánsz év, Mediciek... Magnifico!

A Mélyföld fenegyereke Jog és dráma A közelmúlt híres perei...

Haverok, buli... és a másnap reggel Közlöny Centrum Urbi et Orbi – XVI. Benedek pápa húsvéti gondolatai

2 3 3 4 5 6 6 6 7 8 9 9 10 10 11 12 12 13 13 14 14 15 15 16

Toborzás!

Az Ítélet szerkesztõbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztõség bármely tagjánál.

Látogassatok el az Ítélet honlapjára! www.itelet.jak.ppke.hu A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott változatban nem szereplõ írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma. ásodik oldal

A közvélemény különösebb felzúdulás nélkül lépett túl egy decemberben bekövetkezett, túlzás nélkül történelmi eseményen.

Az európai egységesülési folyamat újabb állomásaként Magyarország belépett a schengeni övezetbe, az EU-n belül számunkra is leomlottak a határok.

Az esemény történelmi, mégis gyorsan napirendre tértünk fölötte.

Igaz, az ember nem feltétlenül érzi az események súlyát, éppen akkor, amikor azok megtörténnek. Mégis, milliónyian várták, vártuk ezt az eseményt. Aki emlékszik rá, milyen volt a szlovák-magyar határon megalázó vizsgálati eljárások közben várni a kegyes bebocsáttatást Felvidékre, vagy aki érezte saját alsóbbrendûségét, amikor a dölyfös osztrák határõrök vallatták úticélja felõl, az tudja, mirõl beszélek. Akinek szedték már ízekre az autóját – kibontva a kárpitot is, eldugott szamizdat-irodalom után kutatva – a román-magyar határon, miközben azon izgult, hátha a gyerekülés alját nem nézik meg, és így a Nyugaton kiadott Sütõ András-kötetek eljuthatnak a szerzõjükhöz Marosvásárhelyre, az tudja, mit fog jelenteni néhány év múlva Románia belépése a schengeni övezetbe.

Lehet finomabban fogalmazni, de nem érdemes: 2007. december 21-én a határokkal együtt egy kicsit ledõlt a trianoni béke is. Nem kellenek a hangzatos szavak, mert az eséllyel élni kell, és csak idõvel dõl el, jutunk-e elõrébb a lehetõség által. Nem kell „nemzeti újraegyesítés”-rõl beszélni, hanem tenni kell érte. Racionális okokból is – a piac is jobban mûködik, ha nagyobb, az érdekérvényesítés is hatékonyabb, ha többen akarják – de legalább annyira a lelkünk megmentése miatt is.

Mert nekünk, kis népnek csak a nemzeti keretek képesek valamiféle önálló arculatot adni. Az önálló arculat pedig nem azért kell, hogy legyen, hanem azért, mert érték. Értékes, mert egyedi. Mert nem csupán minden egyén megismételhetetlen csoda (cinikusan inkább: a csoda lehetõsége), hanem minden közösség is az. Nekünk igenis kincset rejt Ady minden verssora, Rippl-Rónai minden ecsetvonása, Bartók minden leírt hangjegye. Aki nem így gondolja, még nem válik rossz, amorális emberré, csak éppen veszít, sokat veszít – neki lesz rosszabb.

Aki állt már a Hargita tetején, Márai Kassájának fõterén, Munkács várának romjain, Nándorfehérvárnál, ahol összefolyik a Duna a Szávával, az tudja, mirõl beszélek. Aki még nem, sürgõsen induljon útnak.

Sokan nem reméltük még akár évekkel ezelõtt sem, hogy egyszer lehetségessé válik mindenféle papír és engedély nélkül átsétálni Felvidékre, ha az embernek úgy tartja kedve. Mások egy percig sem szûntek meg hinni abban, hogy jövendõ életünket alapvetõen megkönnyítõ – ténylegesen és szimbólum-erejénél fogva is –, kiemelkedõ jelentõségû lépéshez valaha is eljuthatunk. És íme, most megtörtént. 2007. december 22-én gyalogszerrel, papírok nélkül – ösztönszerûen magammal akartam vinni ugyan õket, de aztán idejében észbe kaptam – sétáltam át az Esztergomot és Párkányt összekötõ hídon, a süvöltõ téli szélviharban, másodmagammal. A túloldalon beültünk a Sissyhez címzett presszóba, és a kötelezõ becherovka és Arany Fácán kortyolgatása közben – elvégre ünnepelni jöttünk – szemmel tartottam a szlovák rendõrök utánunk betérõ garmadáját. Furcsa látvány, még mindig, még sokáig rossz érzéseket kelt majd az emberben. De ez ma már mindegy. A határ ledõlt. Újra egymáséi lehetünk, itt és ott. A lehetõség adott. A többi rajtunk múlik.

Koltay András

Ad perpetuam memoriam Április révén érdemes megemlékezni egy szomorú évfordulóról. Napra pontosan hatvan évvel Apor Vilmos püspök mártírhalála után, 2005. április 2-án hunyt el Karol Wojtyla, vagy ahogyan a legtöbben ismerték: II. János Pál pápa (1920-2005). Ennek már három éve, neve azonban egyáltalán nem vált az emberi feledés áldozatává.

II. János Pál pápa az egész 20. század egyik legjelentõsebb személyisége volt. A harmadik évezred hajnalán elhunyt egyházfõ minden ember számára szerethetõ vezetõ volt. Igyekezett mindenkihez közel lenni, utazásai során öt kontinens több mint száz országában tett látogatást. Karizmatikus megjelenésével és beszédeivel a legszélesebb tömegekre hatott. Soha nem politikai, hanem lelkipásztori céllal utazott. Ennek ellenére mégis jó politikus volt. Magyarországra például mindössze két évvel a köztársaság kikiáltása után érkezett elõször. A kommunizmus kelet-európai összeomlásában szerzett érdemei elévülhetetlenek.

Szociális érzékenysége különösen erõs volt; errõl tanúskodik a szociális témában kiadott megnyilatkozásainak nagy száma. A Laborem exercens (1981), a Sollicitudo rei socialis (1987) vagy a Centesimus annus (1991) kezdetû enciklikái egytõl egyig az egész emberiséget foglalkoztató kérdésekre kerestek és adtak megszívlelendõ feleletet. Aktualitásukat pedig mind a mai napig meg tudták õrizni. Beszédet mondott többek kö-

zött az ENSZ-ben, az UNESCO-ban, illetve az Egyházak Ökumenikus Világtanácsánál is. Ez utóbbi azért is fontos, mert beiktatása után egyik legfontosabb feladatának az egység megteremtését tartotta. Ebben szintén komoly eredményeket ért el. Találkozott és együtt imádkozott protestáns egyházak vezetõivel. A canterbury érsekkel többször találkozott. Történelmi lépéseket tett a katolikusok és a zsidóság megbékélése felé: 1986-ban a pápák közül elsõként ellátogatott a római zsinagógába, a Vatikánban fogadta a jeruzsálemi fõrabbit, és 2000-ben a Siratófalnál bocsánatot kért a keresztények által a zsidók ellen elkövetett bûnökért.

Történelmi szempontból is rendkívüli jelentõségû volt Mihail Gorbacsovval való 1989-es találkozása: elérte, hogy a szovjet állam újra elismerje az ukrán egyházat és a Szovjetunió diplomáciai kapcsolatot is létesített a Vatikánnal.

A katolikusok számára különösen nagy fontosságú volt, hogy 1983. január 25-én kihirdette a II. Vatikáni Zsinat egyházszemléletén alapuló új Egyházi Törvénykönyvet (Codex Juris Canonici), amely azóta is hatályban van. Az õ nevéhez fûzõdik a Katolikus Egyház Katekizmusa is, amely az Egyház tanítását foglalja öszsze.

Ennek összeállítása az azóta XVI. Benedek néven a pápai trónra lépett Joseph Ratzinger vezetésével történt. Ezen kívül is több nagy horderejû reformot hajtott végre a földi egyház mûködésének megkönnyítése érdekében.

Végezetül néhány tény a halhatatlan egyházfõ pápaságáról. II. János Pál volt a harmadik leghosszabb ideig hivatalban lévõ pápa Szent Péter és IX. Pius után. Két alkalommal kíséreltek meg ellene merényletet. 1338 embert avatott boldoggá és 482-t szentté.

Mindent összevetve megállapítható, hogy tevékenysége és személye nélkül az egyház befolyása közel sem lenne akkora a világban, mint amekkora napjainkban. Az egyház megbecsülésének és hatalmának újkori alapjait õ rakta le. Bátran mondhatjuk, hogy neve fennmarad az örök emlékezetre.

Teleki Levente

Utcai békeharc Avagy: Köszöntjük a felvonuló Negyedik Magyar Köztársaságot!

2006 óta nem a miénk itt a tér. Hol rendõrök oszlatnak, hol rendõrlovak (ún. emeletes állatok) tipornak közénk, hol könnygáz marja szemünk, hol tereket zárnak le hónapokra, hol viszont a Kisváros egykori Hunyadi századosa vezeti Gárdáját a baloldal nagyobb örömére.

A tereket viszsza kell hát foglalni, ennyit gondoltak csak a Negyedik Köztársaság (4K) nevû project ötletgazdái is. A politikailag tán sehol sem álló szervezet tavaly õsz óta különbözõ utcai megmozdulásokkal hívja utcára a homo ludenst. Õsszel zászlókeresés volt. És idén tavasszal újra ez lesz. A kanadai, amerikai parkokban játszott játék lényege, hogy két csapat alakul azzal a céllal, hogy egymás zászlóit megszerezzék. A mindenkori játéktér (Lipótváros, Erzsébetváros, Újlipótváros, stb.) két részre van osztva, a csapatok a saját területükön védik zászlóikat, az „ellenséges” területen pedig támadnak.

Az Aréna Plázában bújócskával egybekötött zászlókeresést rendezett a Negyedik Köztársaság. Elvégre a plázák is a mieink, nekünk, a mi szellemi, testi épülésünkre építik õket – hát birtokba is vesszük, a magunk módján.

Aztán egy februári napon metrópartyt hirdettek: a cél az volt, hogy a kék metró teljes szakaszán végig menjenek úgy egy vagonban, hogy bent közben buli van. Zene, pia, tánc. Az underground házibuli a békávésok megértõ gumibotozásába, anyázásába fulladt – a homo kadaricus legyõzte azon az este a homo ludenst. Március 22-én pedig a Nemzetközi Párnacsata Nap részeként Budapesten, a Gödörnél és számos más vidéki városban egyszerre indult meg a párnadobálás. Inkább párnával, mint könnygázzal, ugyebár.

A Negyedik Köztársaság idén is megalakul egy-egy esemény erejéig az utcán: akinek elege van a harmadikból, vegyen részt bennük. Információk szerezhetõk a szervezet honlapján: www.negyedikkoztarsasag.hu.

Techet Péter

harmadik oldal

Nyolc évtized szolgálat Beszélgetés a nyolcvanesztendõs Zlinszky Jánossal, karunk elsõ dékánjával Karunk alapító dékánja márciusban töltötte be nyolcvanadik életévét. A születésnapi ünnepségrõl a következõ oldalon olvashattok. A jubileum alkalmából az ünnepeltet kérdeztük a kar mûködését alapvetõen meghatározó értékekrõl. keket ma a felsõoktatásban, a jogi felsõoktatásban képviselni? Hogyan lehetne ezeket hatékonyan megjeleníteni, illetve van-e valójában jövõkép ez elõtt a gondolatrendszer elõtt? Sokan mondják elavultnak a kereszténységet, eszméit pedig múzeumok polcaira, tankönyvek lapjaira számûznék.

– Miért gondolta azt az a szervezõ bizottság, illetve a Püspöki Konferencia annak idején, hogy katolikus, keresztény szellemiségû jogászképzésre szüksége van a magyar társadalomnak? Valóban szüksége van rá? Hogyan lehet ezt megvalósítani?

– Hogy szükség van rá, az eléggé ugrásszerûen megmutatkozott abban a pillanatban, amikor a rendszerváltás bekövetkezett, mert minden jóindulat mellett is kiderült, hogy a közélet igazgatása és a részvétel az állami életben szaktudást is igényel, és az a szaktudás, amit a szocialista rendszerben adtak, csak igen hézagosan nyújtott ehhez alapot. Ezen túl azonban a jognak feltétlenül van tartalmi erkölcsisége is. Ez az Alkotmányban ugyan 1989 októbere óta benne van, tehát a mi Alkotmányunk emberi jogokra és az állami feladatokra erkölcsileg is ráépülõ törvény, de ennek a gyakorlati megvalósításához számos korábban képzett jogásznál hiányzott az alap. Egyszer hallottam tréfásan mondani, amikor a mi karunk indult, hogy az azért olyan modern szellemû, mert sok öreg professzora van. Ebben volt igazság. Sokan voltunk olyanok, akik még a régi egyetemrõl hoztunk tapasztalatokat. Tudtuk mindannyian, hogy milyen az az egyetem, amit nem szocialista alapokon építenek fel, ahol a jog az elsõdleges és nem az állam. Nem véletlen a névválasztásban észrevehetõ különbség sem, nálunk jog- és államtudományi, és nem állam- és jogtudományi kar van. Azt fejezi ez ki, hogy a jogállam, és nem az államjog az elsõdleges.

– Amikor az európai folyamatokra tekintünk, amelyeknek ha nem is elsõdleges fontosságú, de mindenesetre jelképerejû eseménye az a tény, hogy az európai alkotmány-tervezetbõl kimaradt a kereszténységre való utalás, amikor a végzetesnek látszó összeurópai népességfogyás okaira és következményeire gondolunk, felmerülhet az a gondolat bennünk, hogy vajon nem korszerûtlen dolog-e a keresztény érté-

negyedik oldal

– Akkor lehetne múzeumba tenni valamit, ha már megvalósult és utána túlnõttünk rajta, de errõl még szó sincsen. Jogrendünk alapja a 18 év alatt gyakorlatilag és lényegében nem módosított magyar Alkotmány, amelynek értékrendje fedi a keresztény közösségi értékrendet. Nyilván a vallási értékrend az ember belsõ lelkiismereti kötelességét tekintve túllép ezen, de a társadalmi értékrend alapjai, a türelem, az együttmûködés, a másik emberszámba vétele, az egyenlõség, a szabadság, az emberi méltóság tiszteletben tartása keresztény értékek, amelyeket az Alkotmány magában foglal, és kötelezõn elõír az egész jogrendszerre nézve. Egyelõre ott tartunk, hogy ezt meg kell valósítani, át kell vinni a társadalmi életbe.

18 év alatt nagyon sok minden történt e tekintetben, de sok az is, ami hiányzik, és ami nélkül a jog nem mûködik. Még a szellemi elitünk sincs feltétlenül azon a szinten, ami az alkotmányos értékrend elsajátítását, természetes elfogadását jelentené, nem hogy a széles társadalmi rétegek. A frissen kikerült fiatal jogászok sok szempontból fogékonyabbak a társadalmi élet követelményei és az alkotmányos alapelvek iránt, mint az a középgeneráció, amely ezeket nem tanulta meg.

Az egyik oldalon a keresztény értékrendet elõírja az Alkotmány. Nem kifejezetten a keresztény értékrendet írja elõ, de keresztény értékrendet ír elõ, az értékek fedik egymást. Külön fakultatív tantárgyunk is van, mióta rájöttünk arra, hogy érdemes kimutatni, a jogászi etika lényegében levezethetõ a keresztény etikából, ami egyben a társadalmi etikát is jelenti. A másik oldalon ott a keresztény igazságosság, mint a sarkalatos erények egyike, minden jogrendszer alapvetõ követelménye, akár az emberek közötti egyenlõség, az állampolgárok közötti egyenlõség, a joggal szembeni egyenlõ esélyek vonatkozásában, akár abban a vonatkozásban, hogy akit saját hibáján kívül a társadalom hátrányos helyzetben talál, azt próbálja felemelni, tehát a méltányosság kérdését tekintve. Ezek az értékek keresztény értékek. A szegényekkel és az elesettekkel való törõdés, illetve az emberek közötti különbségeknek legfeljebb a kötelességek vállalásában való érzékeltetése semmi esetre sem csak jogon alapul. Úgy vélem, mindegy, hogyan nevezzük, de a társadalom saját törvényei szerint igényli a keresztény értékrendet. Egyelõre azért sem tudja megvalósítani, mert nem tudja, hogy mi az. Meg kellene tanulni, és utána kivinni a gyakorlat-

ba. Mi erre képezünk, és erre tanítunk szakembereket.

– Jogászként nem indul-e hátrányból a versenyben az a diplomás fiatal, aki ezeket az értékeket tartja szem elõtt, aki ezek szerint dolgozik, hiszen számos olyan helyzet képzelhetõ el, amikor egyszerûbb lenne más utat választani?

– Egyszer megkérdezte tõlem Miskolcon egy naiv és õszinte tanítványom, hogy az én erkölcsi felfogásommal lehet-e a jogi pályán érvényesülni. Akkor én egy eléggé sikeres ügyvédi praxis után voltam, és azt mondtam neki, hogy hosszú távon feltétlenül sikerült. Persze, ahogy azt az elõbb ecseteltem, az Alkotmány elõírja azoknak az értékeknek a képviseletét, amelyeket a szabadságokban, illetve az alapjogokban megfogalmaz, így hát nincs választásunk. Egy jogász nem mehet szembe a joggal. A jogásznak nem az a mestersége, hogy a jog kibúvóit a laikusok számára pénzért megismertesse, hanem hogy a jog követelményeit a társadalom javára érvényesítse. És a jogban, a nemzetközi egyezményekben szerepelnek ezek a követelmények. Függetlenül attól, hogy belevettük-e a keresztény gyökereket az európai alkotmányba, az egyenlõségnek, a szolidaritásnak, a személyes szabadságnak és méltóságnak, az együttmûködésbõl adódó elõnyök közös elosztásának az értékei nélkül a társadalom nem funkcionál.

Ha kihagyjuk belõle szándékkal ezeket az elveket, akkor elõbb vagy utóbb csõdbe fog jutni. A jómódú országokban nem csak az általános jólét virágzik, hanem a nyomor is nõ, tehát nem igaz az, hogy gazdag országban jobb koldusnak lenni, mint szegény országban vezetõnek. Gazdag országban rossz koldusnak lenni és minél gazdagabb az ország, sajnos annál több benne a koldus.

Kérdés, hogy mi, keresztény értékrendet vallók hol találhatjuk meg helyünket a politikában. Nem eléggé tudatos bennünk a keresztény értékvállalás, nem mindenek fölött való. Arra való tekintet nélkül kellene érvényesülnie, hogy a saját pillanatnyi anyagi vagy egyéb érdekem mit diktál. Egy erõs kisebbség képes volna hatni a társadalom többségére, mert annak jelentõs része befolyásolható, nem rendelkezik szilárd alappal.

Az ezt célul tételezõ mozgalmaknak nem az a dolguk, hogy egymást közt nyüzsögjenek, és sirassák a hazát egy pohár bor mellett, hanem hogy azok közé kimenjenek, akik bizonytalanok, és az ingadozókat a maguk pártjára állítsák. A közéletben tehát részt kell venni, a vezetõ pozíciókért viszont nem illendõ tolongani, hisz a szolgálatot hátul állva, kis körben is gyakorolni lehet.

– A kereszténység is az egyetemességet hirdeti, a nemzeti sajátosságokon felülemelkedve, és más megközelítéssel ugyan, de jelenlegi európai világuk is az egységesülés felé tendál. Hogyan lehet ebben a rendszerben, ebben a hierarchiában, ebben az értékrendben megtalálni a nemzeti érdek megfelelõ helyét? Hogyan lehet a nemzeti érdekeket az oktatásban képviselni?

– A teremtés és a világ, sõt – ha nem akarom kifejezetten keresztény szemlélettel megközelíteni a kérdést – az anyagi világ is egységes, és mégis számtalan színt tartalmaz. Annak ellenére, hogy igen kevés apró építõelembõl van felépítve, a variációk száma a létezõk bármely rendjében hatalmas, és ma már a tudomány rájött arra, hogy a variációk csökkentése, ha fajok pusztulnak el, állatfajok, növények vesznek ki, végsõ soron kárára válik az egész világnak. Ez a sokféleség önmagában érték. Ez az ember világában is így van. Az egyesült Európa alapszabályzata ennek a sokféleségnek a tudatos elfogadását és támogatását írja elõ úgy, ahogy Svájcban a többségi német nép az abszolút kisebbségben lévõ olasz, inkább római maradványú román kisebbséget lelkesen támogatja és iskoláztatja, de más hasonló európai kisebbségi rendszerre is igaz mindez. A mi nemzeti színünket ebben a sokféleségben csak mi tudjuk megtartani és kibontakoztatni. Erre szabadságot adnak nekünk. Nem jogot, hanem szabadságot. Ebben szívesen segítenek is nekünk. Az európai jogrend az esetleges támadásokkal szemben védi ezt a szabadságot. De ha nekünk nem kell a szabadság, mert mi azt mondjuk, hogy mi nem akarunk magyarok

lenni, nekünk kényelmesebb a saját nyelvünk és a saját kultúránk helyett valamilyen egyetemes világpolgárságban felolvadni, senki nem fogja ránk kényszeríteni azt, hogy minden áron magyarok legyünk.

Van azonban egy világméretû veszély is, mely az egész emberiséget fenyegeti. Ha továbbra is így bánunk a bolygóval, melyen élünk, akkor belátható idõn belül elpusztítjuk azt. Ez nem speciálisan magyar kérdés. A mi saját problémánk a nemzetfogyás kérdése. A határainkon túl élõ magyarságot ráadásul az asszimiláció és az elvándorlás is érinti, amelyet szomszédaink régóta tudatosan, hatalmi eszközökkel segítettek elõ. Így mire az európai határok megszûnnek, akkor lehet, hogy már nem lesz tizenötmillió magyar.

A házasság intézményének megromlása, a kilátástalanság és a magzatelhajtások a népességben nagymértékû fogyást idéznek elõ. Ezek úgymond „biológiai” veszélyek. Ezeken felül az elzártság utáni kiszabadulásnak van egy olyan hatása, mely a nemzet kulturális, egyéni vonásaival szemben bizonyos általános, divatos értékeket tukmál ránk. Néha nem is érzékeljük, hogy ezek mennyire ellenkeznek az emberi méltósággal és az alapjogokkal. Tehát olyan jel-

legû uniformizálódás folyik, mely a közép- és alsóbb rétegeket azért fenyegeti, mert a kínálkozó könnyebb utak révén a saját, csak fáradtsággal megtartható kulturális értékektõl elfordulnak. Ez megmutatkozik a nyelv vulgarizálódásában, az értékrend megrogyásában, a fogyasztási szokásokban. Elfordulunk attól, ami speciálisan a mi ízlésünk szerint való, s vesszük mondjuk a lángos helyett a hamburgert, hogy egy szimbolikus példát mondjak. A hagyomány továbbadására egyszerûen nincs idõ, a vizuális média elnehezíti a családon belüli, a generációk közti beszélgetéssel, vagy az irodalom révén közvetített értékek továbbszállását, amelyeknek a tudatosítása tekintetében távolról sem tesz a nevelés és az oktatás eleget.

Az európai kis országok között számos olyan van, amely hangsúlyozza nemzeti sajátosságait, például a szlovének, a finnek vagy az írek, és ezzel jól boldogulnak. Ha mi, mint magyarok elveszünk, az is szegényebbé tenné a világot. Azt nem lehet mondani, hogy jogi kötelezettség terhel bennünket nemzeti önazonosságunk megtartására, de talán annyit mondhatunk, hogy a magunk nemzetével szemben bizonyos erkölcsi kötelezettségünk azért van.

Koltay András

„A katolikus egyetem nem adottság, hanem feladat” Ünnepség a nyolcvanéves Zlinszky János tiszteletére Nem is oly régen ünnepeltük, igaz, nem naphoz, hanem évhez kötötten Karunk 10. (újjá)születésnapját. Talán nem túlzás azt állítani, hogy már akkor is fõleg Zlinszky Jánost ünnepeltük. És 2008. március 7-én volt Zlinszky János prodékán úr 80. születésnapja – ekkor pedig újra megünnepelhettük azt is, hogy az országnak van katolikus jogi kara.

Persze az ünnepelt valószínûleg tiltakozna az ellen, hogy a Kar alapítását kizárólag az õ érdemének tudjuk be, és természetesen nem is állítjuk, hogy abban mások ne vettek volna tevékenyen és lelkesen részt, ám ahogy a gyakran hallott szlogen is mondja: nem jött volna létre, ha nincs… Zlinszky János.

Az ünnepelt életútja azonban korántsem volt olyan egyenes és meredeken felfelé ívelõ, mint amilyet egy ilyen végkifejlet után gondolna az ember. Õ még azok közé tartozik, akik kétszer is Pázmányosok lehettek – eredetileg ugyanis még az át nem keresztelt Pázmány Péter Tudományegyetemre iratkozott be jogot hallgatni. Innen politikai okokból 1951-ben kizárták, családját Budapestrõl Kelet-Magyarországra telepítették ki. Ezután 6 évig ácsként dolgozott, államvizsgáit csak 1957-ben tehette le. Tanársegédnek nem vették fel, kandidátusi disszertációját többször is visszautasították. Állami vállalatoknál helyezkedett el, késõbb ügyvédként dolgozott. Mindeközben persze a tudományos tevékenységet nem adta fel – halálos ágyán Marton Géza, a római jog professzora õt kérte fel tudományos hagyatékának gondozására, ezen felül is publikált és (ha engedték) külföldre járt elõadásokat tartani. Oktatni csak 1982-ben kezdhetett el Miskolcon, a nemrégiben alapított jogi karon római jogot. Eleinte csak heti két napon tanított, majd ügyvédi praxisát feladva hamarosan intézetvezetõ lett.

Már egyetemi tanárként, alkotmánybíróként láthatott hozzá élete – szakmai szempontból – legnagyobb hatású munkájához, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának újjáalapításához. A Bölcsészettudományi Kar már 1992 óta létezett, az elsõ (1994-es) tervek szerint elõször ennek keretében kezdõdött volna meg a jogi oktatás, egy jogtudományi intézet keretei között, mely fokozatosan fejlõdött volna ki egy önálló karrá. Nem kis mértékben Zlinszky János érdeme is, hogy már az elsõ hívó szóra olyan személyiségek vállalták elõzetes szándéknyilatkozattal az oktatást a még nem is létezõ intézményben, mint Botos Katalin, Erdõ Péter, Jobbágyi Gábor, Lábady Tamás, Sólyom László, Varga Csaba. A merész vállalkozás – ma már egyértelmûen látjuk – sikerrel járt.

1995. április 3-án a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia megalapította a PPKE Jog- és Államtudományi Karát, melynek elsõ dékánja Zlinszky János lett.

Ha rövid fejszámolást végzünk, rájövünk, hogy Zlinszky János 1946-ban (18 évesen) megkezdett tanulmányait 29 évesen fejezhette be, 54 évesen kezdhetett csak el oktatni és 67 éves volt, mikor 1995-ben az új jogi kar megalapításra került. Nos, maga az ünnepelt írja le egy helyen, hogy türelem a legfõbb erény. És persze egy ilyen életúthoz az is kell, hogy valaki sokáig legyen fiatal.

A mai szabályok szerint 65 éves koráig lehet valaki tanszékvezetõ – akit most ünneplünk, már ezen a koron túl volt, mikor tevékeny részt vállalt „valaminek a semmibõl történõ létrehozásában”.

A kritikus hangok persze még mindig mondhatnák, ha nem õ hozza létre, akkor is megtette volna más, mert létrejötte szükségszerû volt. Nos, még ha ez igaz is lenne, akkor se feledjük: nemcsak abban volt sze-

repe Zlinszky Jánosnak, hogy a jogi kar létrejött, hanem alapító dékánként abban is, hogy milyen lett. Persze kár lenne titkolni, hogy sok minden nem olyan már, vagy soha nem is volt olyan, mint amilyennek az alapítók megálmodták. A felsõoktatás rendszere óhatatlanul is az uniformizálásra törekszik, legyen szó akár állami, akár nem állami felsõoktatási intézményrõl.

A március 6-ai ünnepségen sokan megszólaltak. A hálás tanítványok, akik ma már kollégák, és akik nemcsak Zlinszky Jánostól tanulhattak, hanem rajta keresztül belépõt nyerhettek külföldi egyetemekre. Osztrák kollégák, akik már akkor hallhatták õt elõadni, amikor itthon még „hallgatásra volt ítélve”. Megszólalt az egyetemi évfolyamtárs is, akivel elõször barátként élték át a nehezebb éveket, késõbb már kollégaként is a derûsebbeket. És megszólalt a volt alkotmánybíró kolléga, aki Zlinszky Jánosnak is köszönheti, hogy megszerette az alkotmánybíráskodást, mert az õ szemléletmódja volt azonos a sajátjával: a jogban megfogalmazott értékek mögött mindig meg kell tudni látni az embert.

Szûk helyen nagy emberekrõl írni hálátlan feladat, mert mindig úgy érzi az ember, hogy kimarad valami, ami fontos. Ezúttal pedig elmondhatom, minden, ami kimaradt, fontos. Nem lehet néhány sorban visszaadni azt, amit Zlinszky János személyes példamutatásával a Kar közösségének adott. A címbéli idézet tõle származik – mindenért megküzdeni, értéket teremteni és mindezt fiatalos lendülettel, jókedvûen tenni: nos, emiatt merem azt mondani, hogy Zlinszky János még csak 80 éves. Boldog születésnapot kívánok a Kar valamennyi volt és jelenlegi hallgatója nevében!

Tóth Áron László

ötödik oldal

Felezõparty

Ismeretlen tettes „Sunt lacrimae rerum”

Idõpont: 2008. március 6., helyszín: A38 állóhajó.

A hagyományokhoz híven, bár a hagyományostól kicsit eltérõen, idén is megrendezésre került a HÖK szervezésében a várva várt Felezõparty. Végre a felénél vagyunk! – mondhatják az 5. féléven túllépõ jogászpalánták.

De miért is volt az idei buli a hagyományostól egy kicsit eltérõ?

A programot olvasva 21-22 óráig állófogadás, welcome drink a Felezõknek. 21 óra? Nem korai egy kicsit?! Hát… De… 22 óráig a „vendégsereg” létszáma elég foghíjas… Nem gond… aki idõben érkezett, jól járt. A rendezõk pezsgõvel és szendvicsekkel várták az „ünnepelteket”.

Nem sokkal késõbb elkezdett özönleni a nép, és hosszú sor kígyózott a bejárat elõtt. A jegyszedõk nem unatkoztak, a ruhatárak megteltek.

Mit mutat ez? Az érdeklõdés meglepõen nagy volt.

Bent már dübörgött a zene, az RSB nevû zenekar élõ koncertjével szórakoztatta a bulizni vágyó fiatalokat. Minden lány az elsõ sorban akart tombolni, hiszen Zola, a VIVA Tv mûsorvezetõje volt az énekes…

Tomboltunk mi U2-re, Bikinire, meg amit el lehet képzelni. A bátrabbak még a színpadra is felmerészkedtek, hátha néhány ritmus erejéig megszerezhetik a mikrofont… Ha mégsem, akkor marad a háttértánc… Éjfél körül DJ O’Neal a Peaches’n Cream lemezlovasa vette át a terepet, és zárásig keverte a zenét.

Körbenézve, nagy számban tették tiszteletüket öreg diákjaink és végzõseink is, de a tanári karból csak egy-két ismerõs arc tûnt fel a tömegben.

Hajnali 4-5 óra körül kicsit megfáradva, fájós lábbal a tömeg búcsút intett a csütörtök éjszakának, és a hatalmas hajó ismét az ürességtõl kongott…

A party fergeteges volt! Jövõre is hasonlóan jó bulit várunk! Köszönet a szervezõknek!

Mihalics Viven

Történetünk egy törvénnyel kezdõdik. Ez sem különbözött társaitól: már önmagában is tökéletes volt. Aztán egy nap mégis megjelent benne egy joghézag. Ez a joghézag egyedül érezte magát, társra vágyott. Egy nap rájött, hogyan teheti ezt meg: osztódni kezdett. Így jött létre elõször még egy joghézag, majd még egy és még egy.

Aztán mikor már joghézagok egész garmadája létezett, az emberek úgy döntöttek, orvosolni kell a dolgot. Ekkor megszületett egy ötlet. Az ötletbõl gondolat csírázott ki, amit tett követett. Hatására megjelent a magzati állapot és elkezdett fejlõdni, fejlõdni. Fejlõdése lassan ment végbe, sok mindent kellett legyõznie ezalatt. Egyszer aztán mégis megrepedt a burok és nagy éljenzés közepette megszületett õ. Születésekor nevet is kapott, úgy nevezték: Ismeretlen Tettes. Neki tetszett a név, különlegesnek tartotta.

Ahogy növekedett, elkezdett ismerkedni a világgal. Megismerte a madarak csicsergését, a fák- és a virágok tarkaságát, a nyári szél illatát. Tetszett neki a világ úgy, ahogy van.

Aztán egyszer csak feljelentették. Elõször nem is értette, mi történt.

Mikor megtudta, hogy ez mit jelent, nagyon elszomorodott. Hiszen õ nem követett el semmit. Miért õt jelentik fel? Miért nem azt, aki elkövette a bûncselekményt? Teljesen kétségbe esett. Mialatt a megoldáson gondolkodott, újra feljelentették. Majd újra és újra. Cselekednie kellett.

Tanácstalansága kétségbeesett megoldást szült: el kell menekülnie ebbõl az országból. Talán, hogyha átjut a határon, akkor megint úgy élhet, mint elõtte: megvalósíthatja önmagát. Össze is pakolt és a határnak vette az irányt. Ekkor már több száz feljelentés volt ellene.

Csakhogy a határon váratlanul megállították. Személyit kértek tõle és mikor kiderült, hogy nincs neki, elfogták. Hamarosan fény derült a kilétére is. Amikor a határõr megtudta, kivel áll szemben, arcát rettegés fogta el. Remegõ kézzel elõrántotta pisztolyát, és õrá fogta. Bezárta egy szobába, amíg az erõsítés megérkezik. Mikor megérkezett, berángatták egy autóba, és órákat utaztatták. Õ szomorúan nézte a tájat. Azt a tájat, amit már szabadon sosem láthat többé. Erre a gondolatra könnyek gyûltek a szemébe.

Ezután bevitték egy számára ismeretlen épületbe, annak is egy sötét termébe és kivallatták. Õ elismert mindent, számára már vége volt úgyis a világnak. A madarak hangját már csak emlékeiben hallhatja újra. Az ügy rövid úton bíróság elé került, ahol a bíró meglátva bûnlajstromát elkerekítette szemét. Az ítélet elõre látható volt: életfogytig tartó szabadságvesztés. Olyan bûncselekmények miatt, amiket nem is õ követett el. De õ már nem bánta. Neki úgyis vége.

Haláláig egy sötét cellában fog ülni, ami pedig még sokára fog bekövetkezni. Túl sokára.

Mikor elítélték, az országban található több ezer befejezetlen ügy száma lecsökkent nullára.

Hajókirándulás március 15-én Élménybeszámoló... vagy inkább benyomások sorozata Karunkon régi hagyomány, hogy március idusán egy válogatott kis csapat hajókirándulásra indul, méghozzá felfelé a Dunán.

Hosszú éveken keresztül a végcél Esztergom, ezzel együtt pedig Párkány volt, ta-

hatodik oldal

valy és idén pedig Visegrád. Szerencsénk volt, a hét megelõzõ napjaival ellentétben e jeles napon már sem hideg, sem esõ nem volt – esõben és ködben ugyebár nem olyan kellemes dolog hajókázni. Az úticél jó választás volt: Visegrád egyszerûen gyönyörû (mint az egész Dunakanyar), számomra szinte hihetetlen, hogy Budapesthez ilyen közel ilyen érintetlen, már-már falusias kis ékszerdobozokat találhatunk, ahol még – legalábbis fõvárosi mércével mérve – ennyire emberléptékû a világ.

A koreográfia már évek óta ugyanaz: a hajó utasai 15-én reggel felszállnak („behajóznak”), majd néhány óra múlva a hajó kiköt, és rövid városnézés (szabad program)

Konta Balázs

után visszaindulunk Budapestre – visszaérkezés valamikor az esti órákban. Egyszerû recept, mégis bevált: talán a Pro Facultate Nap mellett Karunk egyik legjobban eltalált rendezvénye, talán nem túlzás azt mondani, a diplomaosztókon elhangzott búcsúbeszédek tanúsága szerint is, az egyetemi élet egyik legemlékezetesebb programja.

Miért jó hajókirándulásra jönni? Hogy miért ez számomra már évek óta a tavaszköszöntõ rituálé? Nos, a választ sem én, sem a hajó többi utasa sem tudná pontosan megfogalmazni. Egyszerûen azért, mert jó együtt lenni, mert jó Pázmányosnak lenni – itt pedig ezt igazán átérzed. Átérzed, mert olyan csapat alakul(t) ki, akikkel tényleg közösséget alkottok. Valami van ebben a rövidke hajóútban, ami vadidegen embereket percek alatt közel visz egymáshoz. Talán az elsõ tavaszi napsugarak, talán a Duna varázslatos csillogása, talán a hajó, mint utazási eszköz békebeli, lelassult hangulata, nem tudom. Mindenesetre egy napon, egy ünnepen magunk mögött hagyjuk a nagyváros külsõ és belsõ zajait, és az ünnep tényleg ünneppé válik.

Kicsi

Nevet kaptak a gyakorlótermek Kedves hagyomány teremtõdött a karon, amikor a tavalyi év végén – követve más egyetemek példáját – három gyakorlóterem korábbi, legendás jogásznagyságokról került elnevezésre. A Polgári Jogi Tanszék egykori 331-es szobájából Nizsalovszky Endre terem lett, a 12-es gyakorló Pálinkás György, míg a 6-os gyakorló Gáspárdy László nevét vette fel. Utóbbi kettõ nemcsak a magyar jogászélet, hanem a Pázmány legendájává is vált közelmúltbeli halálát követõen. A felavatott termeket a névadók portréja és rövid életrajza díszíti, ezeket adjuk közre most az Ítélet lapjain.

Catania, Milano, Trento, Athen, Torino, Krakkó, Palermo, Róma, Trier, Regensburg, Utrecht, Coimbra, Aachen, Trieste, Jena, Olomouc stb.) hívták vendégprofesszorként, konferenciákra elõadóként, nemzeti referensként; tagja volt a polgári eljárásjogászok legrangosabb képviselõit tömörítõ nemzetközi szervezeteknek.

kezdve, 1996-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán, amelyet haláláig címzetes egyetemi docensként szolgált.

Szemináriumi órái mind-mind élményszámba mentek, anekdotái baráti társaságokban élnek tovább. Oktatói tevékenységét mindvégig a hallgatók szinte rajongásig fokozódó szeretete övezte, saját bevallása szerint valamennyi munkahelye közül az egyetemen érezte magát a leginkább otthon.

Gáspárdy László (1937–2006)

Nizsalovszky Endre (1894 – 1976)

1960-ban, Szegeden avatták jogi doktorrá.

Végzés után hosszabb idõt töltött az ügyészség kötelékében, 1960-tól a budapesti VIII. Kerületi Ügyészségen, majd a Fõvárosi Fõügyészségen, illetve a Legfõbb Ügyészségen. 1962-tõl 1970-ig elõadóként tevékenykedett az ELTÉ-n. 1968-ban lett kandidátus „A tilos szerzõdések” címû értekezésének megvédését követõen. 1982-ben megalapította a Miskolci Nehézipari Mûszaki Egyetem Állam- és Jogtudományi Intézetében a Polgári Eljárásjogi Tanszéket, melyet 2003ig vezetett. Akadémiai doktori címét 1984ben szerezte „A polgári per idõdimenziója” címû értekezésével. A Miskolci Egyetemen számos vezetõi megbízatást látott el: 19841992 között dékán-helyettes, 1993-tól több éven át a Civilisztikai Tudományok Intézetének igazgatója, késõbb a Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola vezetõje. A Miskolci Egyetem Pro Universitate, a Kar a Pro Facultate Iurisprudentiae kitüntetésekkel, professor emeritus és doctor honoris causa címmel ismerte el munkáját.

1997-tõl 2004-ig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Polgári Eljárásjogi tanszékének vezetõje. 20032004 között a Doktori Iskolát is vezette.

Széles mûveltségérõl tanúskodó egyetemi elõadásai, különleges személyisége a hallgatók nagy szeretetét vívta ki. Ennek eredményeképpen kapta meg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karának közösségétõl 2005 tavaszán a Pro Facultate-díjat.

A hazai jogászélet aktív szereplõje: részt vett többek között az Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Bizottságának, a Jogtudományi Közlöny Szerkesztõbizottságának, a Jogi Szakvizsgabizottságnak, a Magyar Professzorok Világtanácsának munkájában. 1995-ben a Jeruzsálemi Templomos Lovagrend tagjává ütötték.

Közéleti tevékenységéért 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét, valamint a Pro Cultura Christianae kitüntetést vehette át. Tudományos munkájának eredményeképpen számos önálló és társszerzõkkel írott könyv, valamint közel kétszáz tanulmány született. Számos külföldi egyetemre (Poznan, Parma, Bologna,

Jogász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Viharos történelmi korokat átívelõ, egyetemes mûveltségû, szorgalmával és tehetségével kiemelkedõ, reneszánsz tudósi alkat, aki a magyar jogtudomány talán legnagyobb generációjában érdemesült az elsõ helyek egyikére.

Munkássága a civilisztika rendkívül széles körét fogta át: a polgári jog, kereskedelmi jog, váltójog és a perjog egyes kérdéseit nemzetközi hírû tudósként dolgozta fel. A tételes jog és joggyakorlat beható ismerete birtokában elsõsorban a jog egészének funkcionális értékrendje és logikai struktúrája érdekelte. A jogintézmények elméleti (történeti, filozófiai, társadalmi) mélységeit is igyekezett megismerni, a jelenségeket mindig a maguk élõ valóságában és mozgásában vizsgálta.

1930-tól egyetemi tanár, a magyar magánjog elõadója. 1945 után egyre több támadás érte, az 1956-os forradalom alatt tanúsított magatartása miatt végül 1957 szeptemberében eltávolították az egyetemrõl. Bûnéül nem csupán azt rótták fel, hogy „ellenforradalmi tevékenységet fejtett ki”, hanem hogy munkálkodott „az ún. egyetemi autonómia érdekében” is. Soha többé nem taníthatott, csak a kutatómunka maradt meg számára. Élete kései szakaszában a családi jog, valamint – korát megelõzve – az orvostudomány és a biológia jogra gyakorolt hatását vizsgálta. „Jogfosztottként” is, idõs korában, de ifjonti kedvvel másodszor is felépítette saját tudományos világát, alkotások sorával tette teljessé tudományos életmûvét. Tanítványaival kapcsolata nem szakadt meg, háza szinte sosem volt üres, körülötte mindenki érezte a tudás, az érték, a szeretet és elismerés láthatatlan erejét.

Legfontosabb mûvei: A zálogjogok és a telki teher néhány fõkérdése (1928); Az érdekkutató jogtudomány a magánjogban (1933); A „negatív” részvényjogi reform (1937); Korlátolt dologi jogok (1942); Magyar kötelmi jog (1944); Családi jog (1953); Szellemi alkotások joga (1958); A család jogi rendjének alapjai (1963); A szerv- és szövetátültetések joga tekintettel más rendhagyó orvosi mûveletekre (1970).

Pálinkás Görgy (1929 – 2004) Régi bíró családból származott, közvetlenül az érettségi vizsga után, 1948-ban elkezdett dolgozni a Szentendrei Járásbíróságon. Késõbb a Fõvárosi Bíróság irodai dolgozója lett.

1954-ben, huszonhat évesen kezdte meg az ELTE esti tagozatán jogi tanulmányait, 1959ben avatták doktorrá. Ezt követõen, 1960-tól bírósági titkár lett, majd ugyanazon év júniusában bírónak nevezték ki a Miskolci Városi Bíróságra. Nagy jótéteményként nem kellett politikai ügyekben bíráskodnia. 1976-tól a Legfelsõbb Bíróság bírája, tanácselnök, a Büntetõ Kollégium tagja. A kor legnagyobb közérdeklõdést kiváltó bûnügyeit szinte kivétel nélkül õ tárgyalta, rendkívül szigorú bíró hírében állt. Soha nem tagadta, hogy a halálbüntetés elkötelezett híve. Harminchat év bírói szolgálat után, 1996 decemberében mentette fel a bíróság elnöke. A köztársasági elnök ezt követõen a Magyar Köztársaság Középkeresztjével tüntette ki.

Színes egyénisége, óriási kultúrtörténeti tudása, irodalmi mûveltsége, kitûnõ beszédkészsége élvezetessé tették minden megnyilatkozását. A tárgyalások, amelyeken elnökölt, esemény-számba mentek a Legfelsõbb Bíróságon. Nem mesterember volt, hanem mûvész, mûvésze a jogalkalmazásnak. Ügyészek szerint élmény volt nála tárgyalni, az ügyvédek is szívesen jártak be tárgyalásait hallgatni. Indoklásai szóban és írásban szinte irodalmi alkotások voltak, nem pedig száraz jogi fogalmazványok. Az ulpianusi eszme képviselõje volt, mely szerint a jog a jónak és a méltányosságnak a mûvészete. A bírói talárt nem csak viselte, hanem hitt is benne: azon a napon, amelyen utoljára bíráskodott, levette, és búcsúzóul megcsókolta.

A jogászi pályát a bírói karrier befejezése után sem kellett végleg elhagynia. Már 1982tõl tanított az ELTÉ-n, majd a Bûnügyi Tudományok Intézetének megalakulásától

hetedik oldal

A Pázmány Szalonról, Horváth Attilával Voltatok már a Pázmány Szalonban?

Ha a válasz nemleges, akkor nem tudhatjátok, hogy milyen fantasztikus élményt hagytatok ki! Feltétlen be kell pótolnotok! S erre van is lehetõségetek szerdánként fél 7-kor a II. János Pál pápa teremben.

Az idei utolsó alkalom: április 23-a.

Aki ezt is kihagyja, magára vessen!

A legutóbbi alkalom után – március 5-én – fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy kicsit kifaggatom Horváth Attila Tanár Urat a Szalon eredetérõl, a kezdetekrõl…

De mielõtt beszélgetésünkre rátérnék, néhány szóban a szalonokról.

Az Idegen szavak és kifejezések kéziszótárát felütve a következõképpen határozza meg: francia eredetû. 1. jelentés: fogadószoba, társalgó. 2. valamely magánháznál rendszeresen összejövõ politikusok, írók, mûvészek szûk körû társasága, köre…

Nos, mi sem politikusok, sem írók nem vagyunk, csupán jurátushallgatók, de idõnként összegyûlünk a Díszteremben, s kikapcsolódunk. Olyannyira, hogy a hét második felére össze tudjuk gyûjteni a hiányzó energiát ebbõl a körülbelül másfél órából.

Nos, azoknak, akik nem voltak még, leírom a receptet.

Hozzávalók: gondos szervezõk: Nyéki Boldizsár és „Tsai”, házigazdák: dr. Horváth Attila egyetemi docens és Szilasi Alex zongoramûvész. No, meg persze a lelkes közönség.

Na, ha mindezt összegyúrjuk, egy jó állagú alapot kapunk. Erre jön rá a máz: ami alatt Horváth Attila és Szilasi Alex kettõsét értem. Szórakoztatva tanítanak minket.

Ha elõkészítettük az alapot és hozzávalókat, már csak össze kell dolgozni, ami azt takarja, hogy alkalmanként egy-egy adott témát fókuszba helyezve kalauzolnak el minket a zene birodalmába. Legutóbbi alkalommal – a reneszánsz és a Biblia éve alkalmából – a bor és a Biblia kapcsolatát vizsgáltuk.

Annyira nehéz az élmény megosztása, hogy inkább rátérek a Horváth Attila Tanár Úrral folytatott beszélgetésre …

- Honnan eredt a Szalon ötlete?

- Néhány évvel ezelõtt Nyéki Boldizsár kért fel egy ilyen kulturális est vezetésére, melyen Szilasi Alex zongoramûvésszel karöltve egy-egy témát körüljárva világítjuk meg az összefüggéseket. A zene és a történelem – irodalom szemszögébõl.

- Igen, valóban, nagyon jó a kapcsolatunk.

Zseniális mûvész. Bármit képes lejátszani.

Ezt a szalonok alkalmával a közönség is láthatja, mikor kérhetnek számokat. S pillanatok alatt képes interpretálni, egyik hangnembõl átrakni a másikba, ill. egyik mûfajból, például a jazzbõl átrakni rockba.

- Igen, kezdeti törekvéseim voltak. Négy évet zongoráztam. De a testvérem õstehetség. Korábban még a konzervatóriumot is el szerette volna végezni. De inkább más pályára lépett, de attól függetlenül komponál. Van egy kis házi hangstúdiója, mely’ segítségével különbözõ hangszereket tud imitálni. Lejátszik egy-egy szólamot, s a végén ezeket összekeveri. Nagyon klassz kis mûvei születtek. Egyszer még a szalon vendége is volt.

- Ki találja ki a témákat?

- Mindig az aktualitásnak megfelelõen alakítjuk a mûsort. Így adódott, hogy mivel a 2008-as esztendõ a reneszánsznak és a Bibliának is az éve, e körül fog a további két szalon is forogni.

- Mennyit készül, készülnek egy alkalomra?

- Témától függ. Például a múltkorira, amikor a borról beszéltem, viszonylag sokat. Ilyenkor bevonulok a könyvtárba, s körbebástyázom magam. A fellelhetõ összes szakirodalmat átböngészem. Az elején persze sokkal több elõmunkálatra volt szükség. Rengeteg komolyzenei mûvet meghallgattam, számos zeneszer-

nyolcadik oldal

- Rendkívül jó elõadó. Élvezetesek az órái. S kitûnik valami. Az irodalmi jártasság. Nincs olyan Magyar Állam- és Jogtörténet elõadás, melynek során ne hivatkozna valamelyik szerzõre, mûre. Akár a világ- akár a magyar irodalom nagyjai közül.

- Valóban. Nagyon szeretem a könyveket.

Középiskolás koromban végigolvastam az irodalmi klasszikusokat, és betûfalást azóta sem hagytam abba. Ha idõm engedi, mindig könyvmolykodom. S jogi szemmel is vizsgálom, hogy melyikben, hol, milyen jogi vonatkozást lelhetek, melyekre akár az elõadások során is utalhatok. Ezt különösen fontosnak tartom, hiszen a hallgatóknak is könnyebb egy példa, ráadásul irodalmi példa kapcsán megérteni az esetet. Sajnos, ma már – ez oktatás fogyatékosságainak következtében – egyre óvatosabbnak kell lennem… Mikszáth-tól is egyre kevesebb mindent ismer az ifjúság.

- Közéleti tevékenységet is folytat. Nem rövid a sor: Magyar Jogász Szövetség, a Magyar Katolikus Jogászok Egyesülete, Országos Széchenyi Kör, Széchenyi Társaság, Független Jogász Fórum, Széchenyi Alap, Lippay György Kör, Kovász Egyesület, Deák Ferenc Társaság, Pázmány Pódium Rákóczi Szövetség, Civil Jogász Bizottság. Mondana ez utóbbival kapcsolatban néhány szót?

- Nagyon jó barátoknak tûnnek az „Alexxel”, ha lehet ezt mondanom. Ekkor kezdõdött ez a barátság?

- A Tanár Úr is tanult zenélni?

készülnöm, azt tudtam, inkább csak a töltelék tárgyakkal gyûlt meg a bajom. A pszichológiával kapcsolatosan is annyi feleslegeset tanultunk. Kedves emlékeim közé tartozik, mikor egyik alkalommal rohantam be az órára, hogy megkérjem a tanárt, hogy hadd pótoljam máskor a zh-t, mikor pisszegtek a többiek, hogy üljek le, írjam meg, mert megvannak a válaszok. Így hát a leültem, s szép sorban megsúgták, hogy az A-t, B-t, C-t vagy D-t kell bekarikáznom.

Jelest is kaptam. Mikor is a jegy aláíratásánál kerestem a tanár urat, aki aláírja. S hát persze, hogy tõle kérdeztem meg, hogy hol találom. Õt…

zõnek utána olvastam… Mostanra már kialakult egyfajta rutin. Ennek következtében különösebb egyeztetésekre, próbákra sincs szükség. Volt olyan is, hogy annyira elfoglaltak voltunk mindketten, hogy pusztán a téma volt azonos. A mûsor nagy része rögtönzés volt.

Egymásnak dobtuk a labdát. Amikor Alex mondott valamit, arról nekem jutott eszembe valami érdekeség, és viszont…

Könyvtár, olvasás, zenehallgatás, „fellépés”… hogy van minderre ideje? Hiszen nem csak nálunk, a Pázmányon, hanem fõvárosunk többi jogi egyetemén, az ELTE-n és a Károlin ráadásul még az Államigazgatási Fõiskolán is oktat.

- Egyszerû: éjszaka. De igazából ez nekem kikapcsolódás. Nem nagy veszteség egy-egy filmet elmulasztani.

- Mondjuk, hozzá szokhatott a rohanáshoz, mert Ön is azok közé a ritka hollók közé tartozik, akik két egyetemet végeztek egyszerre.

- Igen. Én annak idején az ELTE jogi és történész, történelem szakos karán is tanultam.

Ez fõleg vizsgaidõszakban volt nehéz. De történelembõl különösképpen nem kellett

- A Civil Jogász Bizottságnak, tehát az Október 23 Bizottság Alapítvány az Ember Jogaiért egy úgynevezett „Összefogás az igazságért” mozgalmat indított a 2006. október 23ai budapesti véres hétfõ féléves évfordulóján a példátlan rendõri brutalitásból és a nagytömegû önkényes õrizetbevételbõl kifolyólag.

Fel akarjuk hívni nemzetközileg is a figyelmet a kialakult helyzetre. Aggasztónak tartjuk, hogy a – véleményünk szerint – alaptalanul megindított eljárások még most is folynak. DVD kiadványunkkal is szélesebb körben akarjuk elterjeszteni az ott történt eseményeket. A valóságnak megfelelõen.

Kevesen beszélnek arról, hogy például a Magyar Rádió épületének udvarában mik történtek. Milyen, úgymond kínzó- helyet alakítottak ki, ahol fiatalokat ütlegeltek.

Történelmi emlékeket idézõ módon számokat írtak a testükre, közölve, hogy mostantól nincs nevük, csak számuk. Lehetne még folytatni a sort, de a lényeg az, hogy többek között ezekbõl az eseményekbõl kifolyólag öt párttól független jogásztársammal létrehoztuk ezt a bizottságot. Most, az ügydöntõ népszavazás elõtt is jártuk az országot…

Mikola Orsolya

Emo után Tecktonik

Hát igen, ilyenekkel is kell valakinek foglalkoznia, fejlesztenie, újítania arról, hogy mennyire hasznos, szükséges… lehetne vitatkozni. De egy biztos, körülöttünk van, mindig is volt és mindig is lesz valami új, most franciaországi fiataloknak köszönhetõ egy újabb stílus megjelenése, a tecktonik.

Mikor gimnáziumba kerültem, mindenkinek a nagy rocker korszakát kellett élnie, számos boltban az acélbetétes bakancsok, szegecses övek, halálfejes kendõk voltak a sláger, késõbb az emo lett a követendõ a fiatalok számára. Ezt már olyan nagy lelkesedéssel nem követtem, így elnézést kérek a terület szakértõjétõl, ha valami hibát vétek.

Mindenki fekete hajjal, fekete ruhában járkált, melankóliára és depresszióra való haj-

lammal, erõsen feketére húzott szemekkel.

Hogy mi az emo és mi a lényege, pontos választ nem tudott adni rá senki. „Az Emo egyszerre minden és semmi”- válaszolták.

Viszont ma már közel nyolc éve egy újabb stílus kialakulása vette kezdetét. A Párizsból indult szubkultúra jellemzõi: az extra gyors kézmozdulatokkal kísért, jellegzetes tánc elektronikus zenére, szûk, unisex viselet, szolid punkfrizura, nyitottság más kultúrák felé, emellett a drogok és az alkohol elutasítása.

Alexandre Barouzdin és Cyril Blanc nevéhez fûzõdik a tecktonik kitalálása. Ez a két partiszervezéssel foglalkozó fiatal volt az, akik megunva a korábbi partikon szóló elektronikus zenéket, egy új zenét kezdtek el játszani saját klubjukban. Ezt a stílust

Mentsük meg a Földet?

Gyakran olvasok magukat tudományosnak tartó „zöld” honlapokon, folyóiratokban, a Földet veszélyeztetõ tevékenységekrõl és értetlenül állok az effajta népbutítás elõtt.

Legutóbb eldöntöttem, le kell rombolnom ezt a közhelyet, legalább az elõtt a pár kolléga elõtt, aki veszi a fáradtságot cikkem végigolvasására.

Gondolom, senkinek nem mondok újat, ha a 65 millió évvel ezelõtti katasztrofális mértékû élõlény-kipusztulást egy üstökös vagy kisbolygó becsapódása és annak járulékos hatásainak (klímaváltozás, fotoszintézis idõleges megszûnése, a tápláléklánc felborulása stb.) tulajdonítom. A legismertebb következmény a dinoszauruszok kipusztulása és a helyükbe lépett emlõsök felgyorsult evolúciója mára már általános iskolai tananyag. A Yucatán-félszigetbe csapódott meteorit okozta óriási robbanás, és így a levegõbe jutott forró por elsötétítette a Napot, savas esõ áztatta a növényeket és az állatokat, ami az akkori ökoszisztéma teljes megsemmisülését eredményezte. Csak a felszín alatt élõ állatok és növények élték túl, amikbõl év milliók alatt kialakult egy teljesen új fauna, csúcsán az emberrel. Talán nem szükséges részleteznem a kialakulás fázisait és a különbözõ korok neveit, amiket már a gimnáziumban se tudtam megjegyez-

ni. Figyelemre méltó azonban, hogy egyes tudósok már csak úgy emlegetik évezredünket, mint „antropozoikum”(emberi kor, mezozoikum után szabadon). Az ember mára akkora változást okozott a természetben, ami megfelel a földtörténeti korok elkülönítését indokolta tényezõknek. Ismét egy bravúr a teremtés koronájától.

Nem az olajat a tengerbe borogató tankhajókról akarok itt szónokolni, sõt az erdõirtást is figyelmen kívül hagyom, hisz valószínûleg csekély köze van ezekhez a rémtettekhez fiatal kollégáimnak, és amúgy is tele van velük a sajtó. Hallgatótársaimhoz inkább közelebb áll a vásárlás szelleme. Magyarországon átlagosan 320 kg szemetet termelünk évente személyenként. Elgondolkodott már valaki azon, hogy ez hova kerül? Vajon mekkora helyet foglal el 10 milliószor 320 kg szemét? Inkább ne is számítsuk ki. Országszerte telnek be a szeméttelepek, és tiltakozások tömege akadályozza az újak nyitását. Sajnos államunk területe nem nõ arányosan a lakosság által megtermelt hulladékkal. Az Uniós elõírásoknak megfelelõ, szigorú szabályaink számunkra nem biztosítják a szomszéd országokba szállítás lehetõségeit, mint német barátainknak.

Ilyen kiszolgáltatott helyzetben egy dolgot tehetünk; kevesebb szemetet termelni!

tecktoniknak nevezték el, utalva az északi és déli elektronikus zenék találkozására, amelyek úgy találkoznak, mint a földkéreg lemezei (tektonikus mozgás). Emellett az új irányzat elnevezésében benne van technóra és az elektronikus zenére való utalás is. Ezzel párhuzamosan született meg az új tánc is, amely a hiphopból és az idõnként akrobatikus, hirtelen, gyors kézmozdulatok áll össze.

Az öltözékük leginkább szûk, testhez simuló pólók, nadrágok, fekete, fehér vagy neonszínû anyagból. Ami a frizurát illeti, extravagáns, enyhén punkos.

Eszmerendszerük kezdettõl fogva elutasította a drogot, alkoholt, ezek helyett maguk által kevert energiaitalt fogyasztanak és vallják, hogy a személyiség a lényeg. Az öltözködés sem márkafüggõ, mindenki olyan ruhadarabot vásárol, amilyet megengedhet magának. A személyiség megjelenik a táncban is, az alaplépések megvannak, de utána mindenki kreativitásától függõen alakíthatja koreográfiáját.

Az internet segítségével (http://www. tecktonik-music.com/) hamar elterjedt az irányzat, és nagy esély van arra, hogy világméretû népszerûségre tesz majd szert.

Számos országban vannak már követõi, Magyarországon is, Békéscsabán például már tecktonikus tánccsoport is létezik.Van arra is lehetõség, hogy a Francia Intézet szokásos július 14-ét ünneplõ utcabálján hivatalosan is bemutatkozzon a stílus Budapesten.

Tehát fel kell készülnünk a tecktonic stílusra, hiszen innentõl kezdve a legszélesebb választékú, legdivatosabb boltokban, mint ahogy ezt eddig megtapasztalhattuk az acélbetétes bakancstól, az emos ruhákig, csak szûk, fekete-fehér, neonfényû öltözékekbõl válogathatunk…

Zágon Orsi

Nem igényel komolyabb erõfeszítést a kevesebb csomagolással járó terméket leemelni a polcról, ami általában olcsóbb is, mint agyon zacskózott társaik. Kicsit már nehezebb a világról alkotott nézetünket megváltoztatni. Tudniillik, létezik egy közmondás „a kevés néha több”, és igen, egy ajándék sem attól nagyszerû, ha minél több és nagyobb. Te sem attól vagy értékesebb, ha minden nap más ruhában és cipõben jelensz meg! Õseink még tudták, hogy kell megjavítani, ami elromlott. Manapság inkább veszünk egy újat, a régi, pedig kerül a szemétbe, hiszen van rá pénz. Vajon akkor is így vélekednél, ha a következõ szeméttelep a te szomszédságodban épülne fel?

A legújabb kutatások szerint Földünk nem a kõolaj-, vízhiány, vagy természeti katasztrófák miatt válik lakhatatlanná. A nagyobb gondot pár évtizeden belül a szennyezettség és a hulladékhegyek okozzák.

Persze minden lebomlik egyszer, jó része pár száz év, a maradék pár ezer év alatt.

Erõforrásaink is évmilliók alatt regenerálódnak. Az ember által kipusztított fajok helyére új élõlények lépnek. Lassan visszaáll az eredeti hõmérséklet, a levegõ összetétele is konszolidálódik. Nem bolygónk sorsáért kell aggódnunk, ennél nagyobb pusztítást is túlélt már. A Föld köszöni szépen jól lesz – ha Isten másképp nem rendeli –, pár millió év alatt kiheveri múló betegségét, az embert.

Horvátth Sarolta

kilencedik oldal

A követendõ példa

Ügyvédi történetek (2. rész)

Apacuka Étterem

Egy bírónõ leszúrása

Cikksorozatunkban a Kar környékén található vendéglátóhelyeket látogatjuk, azt szeretnénk kideríteni, melyiket is javasolhatjuk egyértelmûen, és melyik az, amit jobb elkerülni. Módszertanunk: természetesen álcázva közelítjük meg a kiszemelt egységet, és kérlelhetetlenül szigorúak leszünk. Mai áldozatunk a Horánszky utcában található Apacuka étterem.

Belépéskor a hely elõször választásra kényszerít, mégpedig - a különben igen barátságos- belsõ traktus, és a fedett, fûtött télikert között. Ha jól akarunk dönteni az utóbbit választjuk, az sokkal hangulatosabb. Elsõ látásra a dekorációk és a berendezés alapján nem igazán tudjuk, hogy ki is az igazi célközönség, kiket tekintett a belsõ tér megálmodója a reménybeli vendégkörhöz hasonlónak. Mindenesetre határozottan a divatos, romkocsmás (a kert elzárt részét uraló, vörös téglából készült kémény, a tûzfalak) és a picit talán túl tökéletesen is megtervezett belsõ igazán hangulatos délutáni beszélgetéshez, de esti lazuláshoz egyaránt.

Az ételek terén csupa pozitív élményrõl tudok beszámolni, az étlap is hozza a hely hangulatát, túlsúlyban vannak a modernebb iskolához sorolható, mediterrán jellegû fogások, és örömteli, hogy végre a normális ársávú éttermekben is megjelentek a ponty egyhangúságán felülemelkedõ halételek, illetõleg a sajnos egyre kevesebb helyen fogyasztható vadételek, vagy a napi gyakorlatból sajnálatosan – ki tudja, mi okból – kikopott kacsa. Talán abba köthetünk bele, hogy klasszikus, házias ételek kedvelõit nem kápráztatják el annyira... Végre valaki nem a „Venesz-féle” alapkönyv, vagy az „Ételkészítési alapismeretek” címû könyv kezdõfogásai alapján képzeli a fõzõcskézést, és még napi menüben is meg mer néha kockáztatni valamilyen rendhagyóbb fogást. Az étlap nem túl hosszú, de eléggé változatos, és jól tudom, hogy nem lehetséges túl sok, állandóan az étlapon tartott fogás esetében egyenletes minõséget biztosítani. Pusztán abba köthetünk bele, hogy ha valaki naponta óhajt itt ebédelni, és valami okból nem menüt fogyaszt, hamar rá tud unni kedvenc fogásaira; illetõleg ebédidõben gyakran sokat kell várni, ha nem menüt rendelünk. Örömteli, hogy olyan, ritkán kínált levesekkel is találkozhatunk (pl.: tárkonyos vadraguleves), amelyek valami oknál fogva nem jellemzõek máshol.

Rendkívül jók a lávakövön sült ételek, csak annyit jegyeznék meg, hogy egyes ételek fûszerezésénél gyakran nem sikerül homogén hatást elérni, kissé kusza lesz az elkészült étel (többek között a díszítésbe kerülõ anyagok „ütik” az ételnél felhasznált fûszert, ezt talán bölcsebb lenne elkerülni. Összességében rendkívül meggyõzõ, jól sikerült hellyel találkozunk, látni mögötte a koncepciót – és látni azt is, hogy az éttermet nem pusztán fejõstehénként üzemelteti a tulajdonos, hanem szívvel-lélekkel „vendégül lát”, nem pusztán „vendéglátózik”. Ez pedig sajnos egyre ritkább... (Értékelés: 4/5)

Az ügyvédi történetek sorozat második része hasonlóan az októberben megjelent elsõ részhez, különleges ügyvédi esetet vesz nagyító alá. Bérces László, egyetemünk Polgári Eljárásjogi Tanszékének mestertanára ügyvédi praktizálása során rengeteg érdekes és meghökkentõ esettel találkozik, ezekbõl szemezgetünk az Ítélet hasábjain.

Történetünk központi szereplõje egy budapesti büntetõügyekkel foglalkozó bírónõ, akit az otthonában fényes nappal, délután fél négy körül szíven szúrtak. Rengeteg vért veszített, azonban nem halt meg, és minden erejét összeszedve letántorgott a lakása alatti üzlethelyiségbe, ahol az ott tartózkodók, látva állapotát, azonnal értesítették a mentõt és a rendõrséget. A rohammentõ az intenzív osztályra szállította, és pár nap múlva kihallgatható állapotba került. A bírónõ a rendõrség kérdésére, hogy ki volt az elkövetõ, azt a választ adta, hogy a közelmúltban egy büntetõügyének vádlottját szabadlábra helyezték, és õ követte el a bûncselekményt. Az adott személy ellen azonnal elfogatóparancsot adtak ki, és pár órán belül a rendõrség Balatonfüreden elfogta, majd a budapesti Gyorskocsi utcába szállította kihallgatásra. Ott azonban a gyanúsított teljes alibit igazolt, mely során bebizonyította, hogy a történtek idején külföldön tartózkodott. Visszatérve a kórházba, a rendõrség kínos helyzetbe került, hiszen egy jogi végzettséggel rendelkezõ személyt kellett figyelmeztetnie a hamis vád törvényes következményeire. A bírónõ erre úgy döntött, hogy elmondja az igazat. Azt mondta másodjára, hogy a saját öccse szúrta meg, akivel feszült a viszonya. A rendõrség azonnal a lakóhelyére, egy Somogy-megyei faluba megy az öccsért, ahonnan õt is a Gyorskocsi utcába szállították. A kihallgatás során a testvér azt állította, hogy a kérdéses idõpontban végig a faluban tartózkodott, ezt az alibit igazolják a szülõk is, akiket azonban a rendõrség elfogultnak tart a fiú mellett, a saját lányuk ellen. A család felkérésére a fiú védelmét Bérces László tanár úr vállalta el. Több tanú is jelentkezik, hogy látta a bírónõ öccsét a falu postáján délelõtt 10- fél 11 környékén. A rendõrség tudva, hogy a gyanúsítottnak nincs sem jogosítványa, sem gépkocsija, megvizsgálja azokat a lehetséges módokat, mely során a testvér elviekben felutazhatott Budapestre az elkövetés idõpontjáig, délután fél négyig. Átnézve a MÁV és a Volán menetrendeket, arra a következtetésre jutottak, hogy akár ott lehetett volna az adott idõpontban Budapest peremterületén a bírónõ testvére, így elkezdték végigjárni az öcs egy régebbi fényképével az aznap szolgálatot teljesített vasúti- és Volán-dolgozókat, hogy õk visszaemlékezzenek arra, hogy esetleg látták-e a kérdéses személyt. Ha igen, abban az esetben megdõlt volna a védelem állítása, hogy nem hagyta el a védenc a faluját. A Somogy-megyei faluból vonattal kétszeri átszállással lehet felutazni Budapestre és az egyik vasútállomáson a rendõrség talált egy takarítónõt, aki a kép alapján úgy gondolta, hogy az adott napon látta ezt a személyt. A szembesítés során a védenc egy sötét napszemüveget viselt, melyet egy fényérzékenység miatti korábbi szemmûtét miatt kellett hordania. A tanúnak egy szemüveg nélküli képet mutattak, és mikor szemüvegben meglátta a gyanúsítottat, nem ismerte fel, és miután levette a szemüveget már nem gondolta, hogy õt látta.

A védenc elõzetes letartóztatása megszûnt ezzel, így szabadlábra helyezték, majd bizonyítottság hiányában megszûntették a bûntetõeljárást. A védelem számára ez két okból nem volt elfogadható. Elõször is, így az elõzetesben töltött idõért nem járt kártérítés, mert nem vétség hiányában szûnt meg az eljárás. Másodsorban pedig erkölcsi okokból sem volt megfelelõ a döntés. A védelem a határozat ellen jogorvoslattal élt a fõvárosi fõügyészhez, kérte hogy bûncselekmény hiányában szüntessék meg az eljárást. Ennek helyt adtak, majd a bírónõ öccse kártalanítást is kapott.

Az ügy végén a bírónõ kétrendbeli hamis vád miatt lett elítélve, valamint el lett tiltva a bírói foglalkozás gyakorlásától. Az elkövetõ tényleges kilétét azóta is homály fedi… (Folyt. köv.)

Kicsi

tizedik oldal

Magyar Attila

Esõ után Bernhard Schlink: Das Wochenende, 2008, Zürich, Diogenes Ezerkilencszázhatvannyolc nem egy évszám – annál sokkal több: egy generáció, egy lassan múló vita, egy semmivé lett álom, egy harci kiáltás, egy fogalom. Konzervatív körökben hatvannyolc lett minden rossz oka, balliberálisok számára viszont a történelem utolsó nagy forradalma. Hatvannyolc egy nagy filmvászon, amire mindenki kivetítheti vágyait, félelmeit, elfeledett vagy féltve õrzött álmait, elmúló ifjúságát, a lázadás romantikáját és a terror borzalmait. Ezerkilencszázhatvannyolcban a fiatalság szembe akart nézni szüleinek életével, a nácizmus elfeledett tetteivel, a nyárspolgári társadalom élethazugságaival. Több szabadságot, több igazságot akartak csak.

Meg rövidebb szoknyát, rock’n’rollt, szabad szerelmet és drogokat. Mert ha a vágyaink nem sikerülhetnek az objektív világban, még mindig menekülhetünk a szubjektum végtelen labirintusába. Hatvannyolc „hõsei” azonban mára megöregedtek. Õsz hajú nõk, férfiak, nyugdíj elõtt álló értelmiségiek lettek, egy gyermekeikkel szembe került régi generáció. Néhányan visszasompolyogtak a polgári életbe, újságírók, politikusok, orvosok, ügyvédek, tanárok lettek, s kirakatba való elvekként megõrizték hajdani énjüket.

Mások nem nyugodtak bele, s a terrorig feszültek. A hetvenes évek ezért sikeredtek Németországban igen forróra: a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) brutális gyilkosságokkal, emberrablásokkal akarta a nyugatnémeteket a Nagy Földi Szocialista Paradicsomba kényszeríteni. De a terroristáknak is megadatik az öregség, az elmúlás, s néhányuk többéves börtönbüntetés után láthatja, miként foszlik semmivé élete. Ezt a szánalmas generációt vonultatja fel, beszélteti, gondolkodtatja Bernhard Schlink idén megjelent regényében. Schlink Berlinben közjogot és jogelméletet oktat, de a széles közvélemény regényíróként ismerhette meg. Elõször jogászi precizitással, furfanggal szerkesztett krimiket írt (Selbs Justiz, Die gordische Schleife, Selbs Betrug, Selbs Mord), de késõbb igazi drámákat. A német múlt feldolgozhatatlan kérdéseit tárgyalta újabb mûveiben (Der Vorleser, Heimkehr) – ezekben a német sorskérdések a magánélet perspektívájából mutatkoznak meg. Miként viszonyuljon a felnõtté érett jogász, ha kiderül, gyerekkori szeretõje egykoron koncentrációs táborokban dolgozott? Bocsásson meg, felejtsen vagy büntetést követeljen? Van-e helyes a helytelenben? Adorno szerint nincs, Schlink regényhõsei azonban nem ilyen feketén-fehéren látják a világot.

Idei regényében Schlink szereplõi egykori hatvannyolcasok: megöregedett, felejteni és emlékezni egyszerre akaró nõk és férfiak, akik egy hétvégére ismét újra összejönnek, hogy a börtönbõl húsz év után kiengedett, terroristává lett valamikori barátjukat, Jörgöt

köszöntsék – és közben feltolulnak azok a kérdések, amelyeket a hétköznapokban, éveken keresztül tudtak megválaszolatlanul eltemetni önmagukban. „De arra, hogy mirõl vitatkoztak, és mit kerestek, és miért foglalták el az elõadókat és az utcákat, nem emlékezett már.” Mert mintha minden mindegy lenne már. Most mégis kilépnek polgári hétköznapjaikból, hogy néhány napot együtt töltsenek azon barátjukkal, akit megvetnek bár, de aki csak azt folytatta, amit õk megalkuvásból egykoron abbahagytak.

Három nap egy vidéki házban. Tizenhárom ember. Az evangélikus lelkésznõ, aki a szétfolyó kereszténység mintapéldánya lehetne, a mindent és annak ellenkezõjét is elfogadni akaró dialektikus szeretetéé. Ulrich, a vállalkozó, feleségével és könnyûvérû, de apja nemzedékét kinevetõ lányával. Ilse, a macskáival egyedül maradó nõ, aki regényírásba menekül. Andreas, a terror hajdani ügyvédje, akit azonban már nem az eszme, csak a cinizmus tart egykori elvbarátai mellett. Henner, az újságíró, aki mindenféle nõben a feledést keresi, hogy aztán egy hétvége erejéig a vidéki ház úrnõjébe szerelmesedjék bele. Margarete, a vidéki ház úrnõje.

Christiane, Jörg nõvére, aki anyaként védi, aki az árulásig félti, szereti kisöccsét. De itt van Marko is, egy mai fiatal baloldali aktivista, aki nevetségesen folytatni akarja Jörgék terrorját, és Ferdinand, Jörg elfeledett fia, aki Zürichbõl jött apját meglátogatni, hogy a hatvannyolcasok szemébe mondja, õk sem jobbak, mint a nácik. „Felháborodtatok szüleitek generációján, a gyilkos generáción, de ti ugyanolyanok lettetek.” A fiú szavai nyársként állnak a begyógyulni hitt sebekbe. A nagy generáció-

ból mindenki felejteni akart inkább: mintha hatvannyolc és a német vörös terror között nem lenne összefüggés, mintha hatvannyolc nem járult volna hozzá a globalizációhoz, a társadalmi, közösségi kötelékek szétszakadásához, mintha hatvannyolc eszméi megvalósíthatók lennének még mindig, mintha érdemes lenne ma is harcolni az igazabb világért, mintha tragikus hõsök, s nem tragikomikus gyilkosok lennének mindahányan abból a nagy generációból. Kérdések, vádak és végül még válaszok is születnek ezalatt a három nap alatt. Schlink mindenkit megérteni próbál.

A terroristát ugyanúgy, mint szenvedõ fiát.

Az új nemzedéket hárman képviselik.

Marko a posztpubertáns forradalmi romantika nevetséges és taszító figurája.

Dorle, a huszonéves lány, aki szüleiben egy megöregedett társaságot lát csak, s nem is sejti, hogy szexuális szabadságát tán mégis nekik köszönheti. De õ teszi fel a terrorista Jörg kapcsán a fájó kérdést, hogy „mi értelme volt egy ilyen sz*r életnek”. Ferdinand pedig a német keménység folytatója; ahogy a szülõk a nácikat, ahogy a nagyszülõk a zsidókat, úgy gyûlöli õ hatvannyolcas apját.

Három nap történetét meséli hát el Schlink.

Egy igazi kamaradrámát kerekített a vidéki nyaraló köré a jogász-író, ahol kiderül, miért hagyta el a nõ a férfit a szerelmi légyott után; ahol kiderül, ki árulta el a barátot, s ki maradt egyáltalán barát; ahol kiderül, hogy milyen álombuborékká vastagodott köréjük a felejtés, a magány, a kínzó csend; ahol kiderül, hogy mégsem a szabadság szül igazságot, hanem az igazság szabadságot. Mert „az élethazugságok nem csak fájdalmakat tártak fel, de maguk okozzák is a fájdalmat. Ahogy megakadályoznak bennünket abban, hogy lássuk a másikat, és abban, hogy a másik láthasson bennünket.”

Hatvannyolc és utótörténete teli van még ilyen élethazugságokkal, a németek magánéletében és közéletében egyaránt. Mert bár minden illúzió kipukkant, minden izmus elfoszlott, de „a tegnap egyetlen problémája sem lett megoldva, ahogy a maiak sem”.

A harmadik napon hatalmas esõ árasztja el aztán a pincét. A víz megtisztít, de bele is lehet fúlni. A németség a nácizmus utáni öntisztulásba lassan belefúlni látszik, mert a hatvannyolcasok felöntötték a kollektív tudatalattit. Ideje kitisztítani a pincét. A vendégek az esõ elmúltával közösen merik ki a vizet. És „a pince! A pince száraz volt.”

Minden elmúlik egyszer hát. A nácizmus ugyanúgy, mint az önostorozó hevület. A hatvannyolcasok ugyanúgy, mint kritikusaik.

Mintha tényleg semminek sem lenne értelme már. És közben a melankólia kaparja a falat.

Szép, tanulságos regényt írt Bernhard Schlink, aki részben maga is eme uralomra jutott, de búcsúzó nagy generáció részese.

Techet Péter

tizenegyedik oldal

Juno Mintha mi sem történt volna Pedig csak 16 éves. Normális? Kérdeznék sokan, köztük én is visszagondolva a kis, csöppet szeszélyes 16 éves önmagamra. És még most is. Marad a kérdés: vállalni egy terhességet, a fürkészõ szemeket, megszülni a gyereket, aztán szépen odaadni másnak, mintha mi sem történt volna? Naná! Miért is ne?

Juno MacGuff (Ellen Page) felnõttebb, mint sok, élekor alapján annak nyilvánított felnõtt. Õ be tudja látni, hogy még nem elég érett egy gyermek felnevelésére, hisz még maga is gyerek. Vállalja viszont tettei szemmel láthatóan gömbölyödõ következményeit: megszüli tévedése tárgyi bizonyítékát, és örökbe adja. Nem törõdve a háta mögött összesúgó kisvárossal belátja, hogy egy élet sorsa nem kerülhet a napi teendõk listájának közepe tájára. Legalábbis így nem: Március 25., 9 óra – abortusz 11 óra – próba a bandával. Így viszont már sokkal inkább: március-november 0-24 óra – terhesség.

November 18. – gyereket szülni. November 19. – próba a bandával.

Jelen korunk problémáját jól fogja meg Diablo Cody forgatókönyvíró, aki egyébként azt nyilatkozta az Oscar-díj átadó ceremónia elõtt, hogy, ha nem jön be neki ez az írós-filmkészítõs projekt, visszatér eredeti foglalkozásához, ami nagyjából úgy lenne körbeírható, hogy éjszakai szórakozóhelyen (úri)emberek elõtt ruhadarabjaitól szabadul meg zene kíséretében. Nos, talán az elnyert Oscar-díj elég visszatartó erõnek bizonyul számára.

Juno unatkozott. Elment tehát barátjához, hogy meglesse, mit csinál. Na ezt így nem folytatom, mert csak egy félresikerült Micimackó feldolgozássztori kerekedne ki belõle. A lényeg: az unalmat ettõl kezdve 9 hónapon át az ifjú hölgy mellõzni kényszerül szótárából.

Várandóssága alatt az örökbefogadó tökéletes pár életébe is akarva akaratlanul beleolvad, s kiderül, hogy a látszat nem is fedi annyira a valóságot. De ettõl még nem kell nagy tragédiákra és óriási drámákra gondolni. Egyszerû problémák egy egyszerû környezetben. Senki nem öl meg senkit, senki nem leplezi le évezredes, soha-senki-nemtudhatja-meg típusú féltve õrzött

titkát. Itt pusztán csak egy 16 éves lány lett terhes, aki örökbe adja gyermekét megszületése után, s közben azért átmegy a kötelezõ tinikori párkeresési mizérián kissé sarkított változatban („Járhatnánk is, ha már van egy gyerekünk”). Pont. Na és akkor mi van? A baj csak az, hogy manapság ezt a 9 hónapot igencsak nem tudjuk már egy vállrándítással letudni. Sokkal fontosabb, hogy legyen egy meg „mégegy” diplománk, lakás, kocsi elõléptetés egzisztencia biztos párkapcsolat és még ezermillió dolog. Ja! És éljük is ki magunkat, mert ugye egy gyerekkel már nem lehet. És aztán ha ez mind megvan már jöhet is õ. És hogy ez mikor is jön el? Hát még jogászok közt is kisebb fejszámolással látható, hogy nem egyhamar. Pedig egy gyerek minket is újra gyerekké tesz. Megtanulunk újra rácsodálkozni a világra, és megkérdezni magunktól a lehetõ legegyszerûbbnek tûnõ dolgokat. Rájövünk nagy igazságokra, miközben együtt cseperedünk gyermekünkkel. Legalábbis valami hasonlóról regélnek az immáron boldog gyerek tulajdonosok. Csak lehet, hogy ildomos lenne ezt olyan korban kivitelezni, amikor még meg tudunk mozdulni járókeret és egyéb gyógyászati segédeszközök nélkül. Meg ugye az sem mellékes szempont, ha a gyerek osztálytársai nem hiszik azt, hogy a nagymama/nagypapa neveli a gyereket valami rejtélyes okból kifolyólag.

Egy szó, mint száz, ez a filmecske elgondolkodtat az élet ilyen roppant egyszerû dolgain, mint: se túl korán se túl késõn. Vagy: ha nekem van, de nem kell, másnak meg nem lehet, de kell neki, akkor miért is ne adnám neki? Persze most tekintsünk el az egyéb mellékesnek azért nem mondható körülményekrõl, mint estlegesen kialakuló kötõdés anyajelölt-gyerek(jelölt) között, ami számos esetben felvet problémákat, mint a társadalom hozzáállása, ami csak épp egy pillanat erejéig kerül említésre, és azért egy középiskolás lánynál nem utolsó probléma, vagy hogy az apától végig nem tudjuk meg, hogy õ akkor mégis mit akarna. A film lényege ugyanis nem a terhes nõ pszichoanalízise. Csak nézzük meg, csodálkozzunk rá az élet egyszerûségére, a film gördülékeny humoros dialógusaira, és legyünk újra 16 éves kamaszok. Ja, hogy a lány terhes is 16 éves létére? Na és? Majd elmúlik!

Ablonczy Zsuzsanna

Prah, Jugóból Színhely: vidéki, lerobbant ház konyhája, voltaképpen hozzátoldott, üvegezett veranda, amelyben még falikút van, PB-palackos gázrezsó, régi, nehézkes asztal és hokedlik, valamint üveges konyhaszekrény; fák, bokrok látszanak odakintrõl; jobbra, a kertbe vezetõ üveges ajtó mellett egy vedlett fonott karszék, az ablakpárkányokon befõttek, az ablakban nagy üveg uborka kovászolódik. Nappal Középkorú Nõ házi ruhában krumplit pucol a konyhaasztalnál, a megpucolt krumplit vízzel teli lábosba dobálja. Jön középkorú Férfi jobbról, a kert felõl, kezében szatyor.

Ezekkel a sorokkal kezdõdik Spiró György Prah címû drámája, amit a Radnóti Színházban Valló Péter rendezésében mutattak be. A Férfi (Schneider Zoltán) és a Nõ (Börcsök Enikõ) nyer a lottón, több mint hatszáz millió forintot. Ez a történet alapja, a darab elején kiderül a nyeremény, onnantól kezdve a Férfi és a Nõ küzdelmét láthatjuk egymással, önmagukkal és a fõnyereménnyel. Spiró nagymértékû naturalizmussal ábrázolja ennek a családnak a mindennapjait, életüket. A Férfi és a Nõ munkásemberek, van, aki prolinak mondaná õket, nem mûveltek, de nem is tanulatlanok, egyszerûek, de nem primitívek, tudják, hogy a nyereményük két Nobel-díjat ér, hogy mi a részvény, a tõzsde, tudják, hogy az infláció magasabb, mint a kamat, ismerik a Riviérát, és a koleszterinmentes táplálkozást. Küzdelmes és nyomorúságos életükbe villámcsapásként érkezik ez a számukra elérhetetlen nagy mennyiségû pénz, ami nemcsak felszakítja a múltat, elõhozza a jelen keserveit, de szörnyû jövõt is sejtet. Eleinte félnek a „varázslatos” szelvénytõl, mindenhova dugdossák, nehogy elvesszen, így találják meg a számukra a legmegnyugtatóbb helyet a szelvénynek, ami nem más, mint a Jugoszláviából hozott kakaóporos doboz. Erre utal a mû címe is: Prah, ami valószínûleg port jelent.

A hirtelen nagy öröm után jön a kétségbeesés, hogy nekik is olyanokká kell válniuk, mint a gazdagok, el kell ütni a gyalogosokat a zebrán, le kell nyírni a Férfi haját, nem kell köszönni a szomszédnak…El kell menniük külföldre, mert majd jön a rokonság kunyerálni, a gyerekek lezüllenek, nem fognak tanulni, drogozni fognak, bunkók lesznek, a Férfi nõzni fog, bérgyilkosok támadnak majd rájuk a pénzükért…..és az eleinte nagy örömbõl hirtelen aggasztó félelem, kétségbeesés lesz.

Innentõl kezdve a szereplõk egy kellemetlen problémának tekintik a fõnyereményt, ami a többi mindennapi gond között most a legsúlyosabb, amit meg kell oldani.

Elgondolkodtató játékot nézhetünk végig másfél órában, amelyben maró társadalomkritika és tanulságok mellett, humoros részekkel könnyítettek az alkotók a feszültségen. Koltai Tamás kritikája szerint Spiró hajszálpontosan írja meg a rendszerváltás veszteseit, az elmúlt tizenhét év borzalmas társadalmi valóságának változatlanságát. „Nem tudod kicserélni, ami volt. Nyomorúság, az volt. Azt nem lehet kicserélni utólag.”

Zágon Orsi

tizenkettedik oldal

Reneszánsz év, Mediciek…

Magnifico!

Bár magát az eseménysorozatot kicsit erõltetettnek vélem, Itália és az olasz kultúra iránt érzett rajongásom mégis arra indított, hogy ellátogassak a Reneszánsz évet megnyitó Medici-kiállításra.

Néhány zavaró körülménytõl eltekintve (mint például a megvilágítás minõsége, vagy az idegennyelvû tárlatvezetés zavaró hangossága) bátran állíthatom, hogy a tárlat színvonalas összeállítású, élvezhetõ.

Hûen mutatja be a Mediciek mûgyûjtõi- és mecénási tevékenységét, valamint bepillantást enged a kor kultúrájába és életmódjába.

A mintegy 200 mûbõl álló kiállítás darabjai olyan reneszánsz mûvészek keze munkáját dicsérik, mint például Fra Angelico, Domenico Ghirlandaio, Filippino Lippi, Sandro Botticelli, Giorgio Vasari, Ghiberti, Donatello vagy Michelangelo.

Számomra a legnagyobb élményt a portrék mellett a Firenze mindennapjait felidézõ tárgyak jelentették. Egy ruha, melyet mintegy 500 évvel ezelõtt valamelyik gazdag kereskedõcsalád úrnõje viselt… egy súlyos brokát falikárpit, mely mögött ki tudja milyen intrikák szövõdtek… egy firenzei pénzérme, a fiorino, amely a magyar fizetõeszköz õse is egyben. Kupák, serlegek melyekbõl talán valaha az Il Magnifico udvarában kortyolták a híres toszkán borokat…. Corvin Mátyás kódexe elõtt idõzve elgondolkodtam, vajon a ma embere képes lenne-e ilyen hónapokon vagy akár éveken át tartó aprólékos és míves munkára…

A legkisebb részleteiben is nagy precizitással kidolgozott portrék a halandó ember halhatatlanná tételének vágyát és a hírnév fontosságát tükrözik.

A ma mérnökeinek is példaértékû a quattrocento és cinquecento épülettervezéseinek nagyszerûsége, melyeket famodellekkel (a firenzei dóm kupolája, Strozzi-palota) szemléltetnek a tárlaton.

Akit kicsit is vonz a reneszánsz kultúra, a történelem s talán Itália is megérintette már, javaslom, töltsön egy néhány órát a Szépmûvészeti Múzeum termeiben. Május 18-ig nem késõ…

Radich Orsolya

A Mélyföld fenegyereke Februártól március közepéig tartott holland-flamand kulturális fesztivál, a LOW fesztivál. A szervezõk olyan átfogó képet akartak adni a kortárs holland-flamand mûvészeti ágakról, amely segítségével a róluk kialakult egyoldalú és sematikus képet átrajzolhatják, kiegészíthetik a látogatók.

Budapesten mintegy 20 helyszínen, több mint 100 eseményt és 500 fellépõt nézhettünk-hallgathattunk meg. A mélyföldiek kortárs kultúrájuk egész arzenálját vonultatták fel a közönség elõtt, a képzõmûvészetüktõl kezdve a jazz, kortárs könnyûvagy komolyzenéjükön át elhoztak nekünk filmeket, színházi darabokat, táncelõadásokat. A rendezvénysorozat az Ernst Múzeumban látható Wim Delvoye flamand képzõmûvész kiállításával vette kezdetét.

Delvoye érdekes, különc figura, szinte már csak a saját szórakoztatására teszi azt, amit csinál. A kezébõl kikerülõ mûvek a mûvészet és a groteszk provokáció határán mozognak, az ötleteit elszánt következetességgel valósítja meg, néhol a tudomány segítségül hívásával. A mûvészet és az élet közötti határvonal, a kettõ között feszülõ ellentét érdekli, amelyet olyan témákban keres és talál meg, amelyek mindenkit érintenek (pl. az emésztés).

A mûvészek általában kezdeti inspirációikat azokból a tapasztalatokból, benyomásokból merítik, amelyek régóta körülveszik õket; abból a kultúrából, abból a társadalmi rétegbõl, abból a városból, abból a környezetbõl ahol az illetõ született, látott, felnõtt, és gondolkodott. Ez Delvoye esetében sincs másképp, fantáziáját leginkább a belga-flamand kispolgári miliõ giccsvilága ragadta meg, majd csavart egyet a jellegzetes delfti porcelán mintáin, és gázpalackokra festette azokat; majd barokk díszítéssel faragott fa betonkeverõt készít, de az általa oly nagyra tartott gótika is furcsa összefüggésben jelenik meg. Rozsdamentes acélból lézerrel vágott ki betonkeverõket, markológépeket, egyéb munkagépeket - mindezt életnagyságban és gótikus stílusban.

Ezek az eredetileg erõt sugárzó gépek most légiesen finoman csipkézett, részletgazdag, elegáns stílusban jelennek meg, mi pedig csak találgathatunk, hogy akkor most mit is látunk. Egy biztos: Delvoyenak épp ez volt a szándéka. A gótika iránti érdeklõdése további elképzeléseket, terveket szült. Jelenleg eddigi legnagyobb szabású mûvén dolgozik. Egy általa ’Best-of-templom’-nak nevezett kápolnát épít az antwerpeni kikötõben, mely a tervek szerint 2009-ben készül el. Célja természetesen nem kicsinyes: a tökéletes gótikus templomot akarja megalkotni belga, francia, olasz és spanyol katedrálisok alapulvételével. Persze ez a tökéletes gótika is csak a mûvész szemszögébõl lehet az, hiszen kérdéses, hogy a gótikus építészet Isten felé törekvõ filozófiájához mennyire illenek az üvegablakokon megjelenõ csontok, fogak, szeretkezõ párok, emberek és állatok szinte felismerhetetlenül elrendezett, zsúfolt kompozíciókban megjelenõ röntgenfelvételei. De pont itt figyelhetõ meg a mûvész ars poeticája, a fennköltség ütköztetése az emberi anatómiával, a túlvilági és a mindennapi élet ellentéte.

Szélsõségek találkozása jelenik meg tetovált disznóin is. A kismalacokra tetovált motívumok (többek között Walt Disney figurák,

Harley-Davidson képek, Louis Vuitton védjegyek) együtt nõnek a disznókkal egy Peking melletti farmon egészen azok természetes haláláig. A malacokat meg lehet venni, sõt az interneten videokamerás megfigyelõrendszer segítségével egész nap lehet nézni, ahogy esznek, dagonyáznak, alszanak, vagy ahogy épp fehér bõrüket kenik naptejjel. A kiállítás látogatói is kaptak egy kis ízelítõt mindebbõl. Ez az igazi ’Pig Brother’!

De Delvoye eddigi legnagyobb visszhangot váltó alkotása nem is igazán mûalkotás, inkább tudományos kísérlet, egy megszállott elme következetes és kitartó munkájának eredménye. Ez a Cloaca. A mûvész célja az emberi emésztõrendszer másolatának elkészítése volt, egy olyan gép, amelyet etetnek, amely enzimek segítségével emészt, és amely ürít, akár egy élõlény. A gépet a Genti Egyetem tudósainak segítségével fejlesztette és tökéletesítette nyolc változaton keresztül. A sznobizmus (vagy az anális fixáció) csúcsa az, hogy az emberek több ezer dollárt képesek kiadni a Cloaca végtermékéért, miközben a sajátjukat mindennap lehúzzák a WC-n. Itt jelenik meg a fogyasztói társadalom, és elsõsorban a mûtárgypiac éles bírálata. Hiszen Delvoye maga is tudja, hogy a gépe által termelt ürülék nem mûalkotás, sõt, ez maga a megtestesült széklet, melyet csak az tesz érdekessé, hogy nem élõ szervezetbõl jött. Meg kell vallani, hogy annak ellenére, hogy üveg alá rejtették ezt a kiborgot, enyhe félig emésztett ételszag terjengett a teremben. A rendkívül barátságos teremõr elmesélte, hogy aznap sok salátát, gyümölcsöt meg kenyeret hoztak a Cloacanak a közeli Két szerecsen kávéház és bisztróból, és az ebédet 1 óra körül fogja kapni… Hiszen folyamatosan etetni kell, mert ’elpusztul’. A Cloaca logójára is nagy hangsúlyt feketett a mûvész, tudva, hogy ezt a terméket is éppúgy el kell tudni adni, mint a többi fogyasztási cikket. A Cloaca Company logója a nagy márkákat utánozza, de mindenekelõtt a Coca-Cola betûire emlékeztet az írásmód. Természetesen azonnal feltesszük a költõi kérdést: lehet, hogy nincs is olyan nagy különbség a nagy márkák és a Cloaca terméke között? Végsõ soron a tapasztalat azt bizonyítja, hogy úgyis a marketingen dõl el az eladásra szánt cikk sikeressége…

Kétséget kizáróan – még ha ellentétes érzelmekkel is, de – a látogatók emlékezni fognak erre a kiállításra, fognak róla beszélgetni, vitázni, elgondolkodni rajta, mert épp erre sarkall, épp ez a célja Delvoyenak. Mert néha könnyed humora van, némely alkotása pedig több a puszta provokációnál, és hogy egy-egy mûvét milyen érzelmekkel nézték meg, ez ízlés és gusztus dolga. És mint tudjuk, ebben nem lehet vita.

Aradszki Dea

tizenharmadik oldal

Jog és dráma Beszélgetés Hegyi Árpád Jutocsával Hegyi Árpád Jutocsa, DLA, színház- és operarendezõ, a Magyar Állami Operaház korábbi igazgatója, a színházi mesterség elismert képviselõje és tanára Budapesttõl Chicago-ig. Talán kevesebben tudják, hogy Karunkon is oktatott az õszi félévben: H. Szilágyi István tanár úr társaként a „Jog és dráma” címû kurzust vezette nagy sikerrel. Õt kérdeztük tapasztalatairól.

- Hogyan fogalmazódott meg egy, a jogot és a drámát közös tanegységbe tömörítõ kurzus gondolata?

- Ez a kurzus a jog tudományának és a dráma mûvészetének közös területeit kutatja.

Ez elsõ hallásra abszurdnak tûnik, de színházirendezõi tapasztalataim azt mutatják, hogy a drámák mélyén igen sokszor lapul jogi probléma. Ez nem véletlen, hiszen a dráma lényege a konfliktus. Azt is lehetne mondani, hogy a dráma mûvészete a konfliktusok bemutatásának mûvészete.

- Hol húzódik a határ a jog és a dráma között? Milyen többletet ad e kettõs szemszögbõl való közelítés, és mi szükségeltetik e különös vizsgálathoz?

- Az emberi élet konfliktusai, összeütközései, feszültségei adják a dráma alapanyagát.

A konfliktusokkal teli emberi élet drámai feldolgozása pedig maga a színház. Ha az ember társadalmi életének konfliktusait, vitáit, ellentéteit tudományosan boncoljuk, akkor eljutunk a jog tudományához. Ha ugyanezeket a konfliktusokat a színházmûvészet dimenziójában ábrázoljuk, eljutunk a dráma mûvészetéhez. Kézenfekvõ tehát a kihívás, hogy elemezzünk jogi eseteket drámai megközelítésbõl, illetve drámai eseteket jogi megközelítésbõl. A dráma mûvészete így segít a jog tudományát gazdagabban, szélesebb körben szemlélni - és viszont, a dráma mûvészetét a jog tudománya segít mélyebben, bonyolultabban értelmezni.

Ezért aztán a „Jog és dráma” - kurzust ketten vezettük, egy jogtudós (dr. H. Szilágyi István) és egy színházmûvész, - én. A két szemlélet – és a két személy - egyfelõl izgalmas feszültségeket, másfelõl egymást kiegészítõ, komplex látásmódot mutatott be.

A hallgatók élvezték, hogy a jogi esetek mögött a dráma mûvészete mennyi izgalmas lélektani, emberi, szerelmi… stb. réteget,

érzelmi vihart tár fel, melyet a pusztán jogi, tudományos megközelítés a maga szakmai következetességével és elvárásaival természetesen nem lát meg.

- Milyen drámai mûvek, és jogi esetek értelmezésével foglalkoztak az órák során?

- A szemeszteren többek között Shakespeare velencei kalmárjának adóssági pörét elemeztük jogi szempontból az uzsorás zsidóval szemben. Ez mérhetetlenül izgalmas, ellentmondásos jogi, jogtörténeti, jog-erkölcsi, vallásjogi területek bebarangolására adott lehetõséget. Amikor aztán a pört, Shakespeare segítségével kinyitottuk a teljes emberi dráma felé, akkor olyan érzelmi mélységekhez, a lélek olyan viharos szenvedélyeihez jutottunk, a gyûlölet és a szerelem megrázó energiáinak olyan rejtélyes mûködésébe pillanthattunk be, melyek a jogi kérdéseket mintegy kitágítva és átvilágítva merõben új színeket, izgalmakat, mélységeket kölcsönöznek a velencei kalmár pörének.

- A drámairodalom megannyi jobbnál jobb lehetõséget kínál e szemléletmód, megközelítés kiteljesítéséhez. Elegendõ az idõ egy féléves kurzus alatt a legfontosabb mûvek megtárgyalásához?

- Ezzel a felvetéssel eljutottunk a „Jog és dráma” címû tantárgy perspektívájának kérdéséhez. Shakespeare Szeget szeggel-e vagy Rómeó és Júliája, Hamletje „jogi és drámai” szempontból megérne egy-egy kurzust. Kurzust érdemelne Antigoné megtörhetetlen („antigonisztikus”) alakja, hiszen az õ történetén keresztül az “isteni” jog (erkölcs) és a praktikus-politikai jog dupla igazságának drámai dimenziókban történõ analízisével foglalkozhatnánk. Külön kurzus témája lehetne Schiller Ármány és szerelemének jogi, erkölcsi és drámai elemzése, a Molieredarabok jogi csûrcsavarjainak vígjátéki világa, a Molnár Ferenc darabok múlt századi, budapesti- józsefvárosi szokásjogokon és

morálon alapuló, lélektanilag gazdagon árnyalt világa. Mozart Don Giovanniján keresztül be lehetne mutatni az „érzéki zsenialitás” (érzéki omnipotencia) valamint a közerkölcs és jog sajátos összeütközését a zene drámai-érzelmi dimenzióján keresztül.

- A kurzuson csak a klasszikus lélektani drámák elemzésére kerül sor, melyeknek jogi alapja is van, vagy elõkerülhetnek jogi eseteket feldolgozó mûvek is? Mennyiben segíti a jogi pályára lépni vágyókat a kurzus, a maga nem mindennapos módszereivel?

- A drámairodalom telis teli van bírósági pereket feldolgozó, mérhetetlenül izgalmas színdarabokkal, ahol a helyszín maga a bírósági tárgyalóterem, a (drámai) szereplõk pedig maguk a jogtudósok, bírók, ügyészek, ügyvédek (és persze egy jogi procedúra minden más szereplõje). A dráma pedig nem más, mint maga a bírósági tárgyalás.

Ezeknek a drámai pereket bemutató színdaraboknak az elemzése és feltárása roppant gazdag jogi és drámai tartalmakkal és szakmai, mûvészi élményekkel gazdagíthatná a hallgatókat. (R. Rose: Tizenkét dühös ember, H. Wouk: Lázadás a Cain hadihajón, H. Kipphardt: Az Oppenheimer ügy, stb., stb.)

Legalább ilyen fontos perspektívája a „Jog és dráma” c. tárgynak az, hogy kicsit elmozdulva a színház dimenziója felé, a hallgatók belekóstolhatnak az elõadás mûvészetébe, az elõadói képességek gyakorlásába. Bizonyos szerepek szövegének drámai felolvasása, késõbb elõadása, a telt, argumentációra alapozó beszéd-mód elsajátítása, a meggyõzõ, drámai stílus és beszédkészség igen hasznos lehet a pályán. Bírósági (drámai) jelenetek eljátszása, szerepek jogi-drámai elemzése és eljátszása a legmagasabb szintre fejlesztheti a hallgatók szereplési, elõadói (jogászi) képességeit.

- Mutatkozik esély, illetve volna lehetõsége, kedve a „Jog és dráma” folytatására esetleg mindkét félévben történõ meghirdetésére, így lehetõséget nyitva mások elõtt is, hogy a színházak mellett a Pázmányon is találkozhassanak Önnel és mûvészi szemléletével?

- Egy ilyen, mondjuk kétszemeszteres, fakultatív tantárgy beindításához, ahogy a hallgatók aktivitását és kedvét érzékeltem a kurzuson, lenne affinitás. Magam is szívesen tanítanám tovább a „Jog és dráma” tárgyat a Pázmány Jogi Karán.

Szendrõdi Szabolcs

A közelmúlt híres perei… …elõadássorozat legutóbbi elõadására 2008. március 13-án került sor.

Egyfelõl izgatottan, másrészt viszont aggódva vártuk a 18 órai kezdést. Izgatottan, mert elsõ alkalommal szerveztük közösen ezt, a Pázmányon már népszerû és hagyományos programot. És, mert olyan neves vendégeket sikerült invitálnunk, mint Bárándy György, Szebeni László és Házi Lajos. Mindezek után egyértelmû, hogy féltünk. Féltünk, hogy képesek leszünk-e olyan színvonalas elõadást összehoznunk, mint elõdeink (Tóth Eszter, Kozma Gergõ). Nem kis szerénységgel konstatáljuk, hogy sikerült. Bármennyire is szeretnénk, természetesen nem csak minket illet a dicséret. Szükségünk volt a fentiekben említett meghívott elõadóinkra, az érdeklõdõ hallgatókra, akik pesszimizmusunk ellenére szépen feltöltötték az (elõadás elõtti órákban még oly hatalmasnak tûnõ és üresen kongó) I. elõadót.

Szóval, ismét teljes gõzzel és ugyanúgy izgulva csapunk bele a következõ „híres perek” elõadás szervezésébe. A téma és a meghívandó ügyészek, bírák, ügyvédek még számunkra is nagy kérdõjel. Amit biztosan tudunk, hogy az eset ismert, de nem lerágott csont lesz, leendõ vendégeink pedig elismert, szakterületükön megbecsült jogászok lesznek. …és ahogy már egyes események végén megszokottá vált, mi is köszönetet szeretnénk mondani mindenkinek, aki nélkül ez az elõadás nem jöhetett volna létre (itt csak az vegye magára, akinek inge!). Köszönjük!!

Végül egy közérdekû infó. Aki nem tudott részt venni az elõadáson, de felvette a tárgyat, vagy csak érdeklõdõ, a jogtörténeti tanszék demonstrátori oldalán olvashat összefoglaló leírást az elõadásról.

Hardi Angéla – Paulusz Bogáta

tizennegyedik oldal

Haverok, buli… és a másnap reggel CD kritika: We Are Scientists Ez az ajtó mindig nyitva áll, Ez az ajtó mindig nyitva áll Senki sem mer minket kizárni De ha mégis mennünk kell, még van rá esély Hogy egy újabb helyen záróra után is kiszolgálnak.

Ez az este kezd lapos lenni, de az idõ nekünk semmi, Mint ahogy ebben a napszakban mindig, az idõ már nem jelent semmit Egy utolsó, utolsó kör, hisz az idõ úgyse jelent semmit Mondd, mondd, hogy azért itt maradsz velem!

(We Are Scientists: After Hours) Lehet, hogy az általános paranoia terméke, vagy csak az egészséges önmegkérdõjelezésé, de az is, hogy csak a sok átunatkozott környezetismeret óra annak idején hozta elõ ezt a jelenséget. Annyi biztos, hogy valamilyen ponton valószínûleg mindenki szeretett volna egy „Kívüllátod nézõkét”. Valami olyan gépet, amivel egy másik személy szemén keresztül alkothatunk véleményt magunkról. És akkor végérvényesen kiderül, hogy a hajunk inkább szénakazalra, vagy esetleg Monroe-s loknikra hasonlít inkább; nevetésünk édes kacaj-e, vagy olyan öröm-megnyilvánulás, amelyet bármelyik magára valamit adó ló megirigyelhetne. Személyiségünkkel kapcsolatban megnyugodhatnánk, hogy esetlenségünket az ellenkezõ nem elragadónak tartja, vagy épp döntõ átalakulásra szánhatnánk magunkat miután egyértelmû lett: magabiztosságunk egy politikust is megrémisztene. Nos ha lenne ilyen szerkentyû, én azért elküldenék egyet a We Are Scientists tagjainak. A 2000-ben alakult csapat ugyanis a következõképpen jellemzi számait: „rockzene, az elgondolkodtató, néha epikus, gyakran hangos, valamennyire táncolható és hallgatólagosan humanista fajtából”. Ez így persze gyönyörû borító is egy könyvnek, aminek ajánlása – ha az új albumról a „Brain Thrust Mastery”-rõl vett elsõ kislemezt, az „After Hours”-t ennek vesszük – látszólag alátámasztja ezt. A lemez további részére azonban már kevésbé illik. Mindenesetre igazságtalan lenne ennyire elõre futni a történetben: ha ugyanis az elsõ nagy albummal, a „With Love and Squalor”-ral vetjük össze a kijelentést, az legalább annyira irreális, mint egy Pro Facultate napon kezdeni a fogyókúrát. És ha már itt tartunk, én sokkal egyszerûbben tudnám jellemezni az említett korongot: a fiúk minden átbulizott este után, ennek megfelelõ állapotban írtak egy-egy dalt érzelmi komplexitásukról. Egyszóval olyan szövegek születtek, mint: „Jó a buli, de talán abba kéne hagyni az ivást. Mirõl is beszélgettünk eddig?”, „Elegem van abból, hogy a földön ébredek 6-7 alkalommal egy héten belül”, „Nem is kéne

Közlöny Centrum Napjainkban már nem csak a joggal hivatásszerûen foglalkozó szakembereknek, jogi tanulmányokat folytatóknak, hanem szinte mindenkinek egyre fontosabb, hogy tisztában legyen a hatályos jogszabályokkal. A Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó ehhez kíván segítséget nyújtani azzal, hogy jogi szolgáltató és tájékoztató központot mûködtet Budapest belvárosában, a Dohány utca és a Nyár utca sarkán.

Várkonyi Judittal, a Közlöny Centrum vezetõjével beszélgettünk.

- Köztudott, hogy papíron, CD-n, sõt online formában a Közlönykiadó jelenteti meg azokat a kiadványokat, amelyek a mindannyiunkra kötelezõ jogszabályok hivatalos és hiteles szövegét tartalmazzák. Az emberek többsége azonban az ilyen kiadványokat ma még viszonylag ritkán forgatja. Vajon változni fog ez a jövõben?

- Valóban mi vagyunk a hazai jogalkotás hivatalos kiadója, és ez számunkra olyan feladat, ami a jogi kultúra fejlõdését, a jogszabályok általános tiszteletét is kell, hogy ösztönözze. Ha az átlagember szempontjából nézzük, ez leginkább abban nyilvánulhat meg, hogy a jogszabályokat mindenki számára elérhetõvé tegyük. A Közlöny Centrum mûködtetésének is egyik fõ célja, hogy a Magyar Közlöny Lapás Könyvkiadó jogi információszolgáltatását nem csak a szakmai felhasználók, de a széles nagyközönség számára is elérhetõvé tegye.

- Ha már itt tartunk: mitõl más a Közlöny Centrum, mint a kiadótól korábban megszokott bolti árusítás?

- Amikor felvetõdött egy hazai viszonylatban példa nélkül álló jogi szolgáltató központ ötlete, olyan, változatos információt és összetett szolgáltatásokat kínáló – divatos szóval ma úgy mondhatnánk: „multifunkciós” – helyrõl álmodtunk, ahol mindenki kényelmes, otthonos körülmények között böngészhet bármilyen jogszabályt, és intézheti egyéb ügyeit. A

itt lennem, még kevésbe földig innom magam”. Persze az inspiráció forrásért mérsékelten lehet õket elítélni. Az angolszász diákélet egyébként is ritkán szól másról, és az akkor még három tag Chris Cain, Keith Murray és az azóta kivált Michael Tapper fõsuliban találkoztak. A korong zenei világát tekintve a szokásosat kapjuk: a dob pörög, a gitár egyszerû akkordokat játszva adja az alapzajt, miközben az énekes meglehetõs monoton hangon próbálja eladni magáról, hogy õ amerikai létére is Oasisosabban tudja elhúzni az „aaaaaaay”-t mint bármelyik szigetlakó. Persze a zsánerükbe teljesen beleférnek a fiúk, nincs azzal semmi gond, csakhogy a mezõny már 2005-ben is tele volt ezzel a fajtával; kevés fülre hathatott üdítõen. Ezt a legelsõ kislemezük, a „Nobody Move, Nobody Get Hurt” 56., C-listás helyezésébõl õk maguk is leszûrhették. De ha a felsõoktatás éjjeleket átbulizós gyöngyszeme még empátiából sem õket hallgatja, akkor mit? A kérdésre egy pánikroham volt a válasz, aminek terméke a beszélõ nevû „Crap Attack” c. album lett. Ritka szánalmas, amikor egy banda második CD-je az elsõ újragondolása. Ebben az esetben meg különösen: mintha beszabadultak volna az említett egyetemista koliszobájába, felmarkolva egy pár darabot a CD gyûjteményébõl, és válogatás nélkül, Simon and Garfunkel-tõl Arctic Monkeys-ig mindent lemásoltak volna. És valóban, az érzés nem csalt: 2006-ban a Maximo Park-kal és az említett nagytestvérrel turnéztak. Talán pont ez segített, hogy a kislemez újrakiadása már a felvállalható 21. helyre került az angol listán. Most pedig visszatérhetünk 2008 márciusába, amikor megjelent a legfrissebb alkotás. Ha önmagában nézzük, még nem tûnik korszakalkotónak, de határozottan több kreativitás, érzelem és zenei kifinomultság ragadt a duóra. Feltûnik még a monotonabb hangvétel, de több benne a rock n’ roll, így például a „Dinosaurs”-ban. A „Spoken For” egy nagyon kifinomult, nyávogás mentes lassú szám; az indító „Ghouls” pedig elvont, anélkül, hogy unalmas lenne. Az eredmény egy határozottan szórakoztató album, amit akár 3 hónap elteltével is szívesen levesz a polcról az ember. A legszebb pedig a fejlõdéstörténet: az, hogy a csapat élõ példa lehet arra, hogyan fejlõdik ki egy igazi XXI. századi rockbanda. Ki tudja, ha így haladnak, még a végén tükörképet mutat nekik a „Kívüllátod nézõke”.

kiadó termékeinek, kiadványainak forgalmazásán kívül a Közlöny Centrum fontos célja, hogy itt mindenki ingyenesen hozzáférjen a hatályos magyar és EU-s joganyaghoz. Úttörõ vállalkozás ez, hiszen hiába született törvény az elektronikus információszabadságról, Magyarországon ma még sok olyan ember van, akinek nincs lehetõsége internetezni se a munkahelyén, se otthon. Nálunk bárki ingyen használhatja a Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó által folyamatosan aktualizált, felhasználóbarát Magyar Hivatalos Jogszabálytár DVD-t és EU Jogszabálytárat, kedvére kereshet-kutathat bennük. Ha pedig valaki nem igazodik el a jogszabályok dzsungelében, de konkrét kérdésre keres választ, annak értõ szakember segít akár a program kezelésében, akár a számítógép által kiadott találatok értelmezésében.

- A Közlöny Centrumba betérõk tehát megtalálhatják mindazt a jogi információt, ami hazai viszonylatban a világhálón létezik.

- Valóban így van, és mindent elkövetünk azért, hogy meggyõzzük a nagyközönséget arról: a jogi információ nem privilégium, hanem bárki által szabadon hozzáférhetõ, sõt mi több, kényelmes, kellemes körülmények között is megszerezhetõ, a keresésben pedig a leglaikusabb ügyfél is szakértõ segítséget kaphat.

- A szûk értelemben vett jogi szolgáltatásokon kívül mit kínál még a Közlöny Centrum?

- Internetkávézónkban a korszerû számítógépek kedvezményes tarifájú, széles sávú internetelérhetõséggel segítik a más irányú információkeresést is, diákigazolvánnyal pedig az elsõ órában ingyenesen lehet böngészni a világhálót. Kedvezõ áron lehet nálunk fénymásolni, szkennelni, faxolni, anyagokat CD-re, DVD-re menteni, memóriakártyáról letölteni, valamint digitális nyomtatást, spirálozást, hõkötést, illetve laminálást rendelni. Ezekbõl a szolgáltatásokból a diákigazolvánnyal rendelkezõk, további árkedvezményt kapnak. Olvasósarkunkban a legfontosabb hazai napilapok mellett hangulatos környezetben kínáljuk helyben olvasásra a jogi és gazdasági szaksajtó széles palettáját, sõt ismeretterjesztõ folyóiratokat, és egyes külföldi napilapokat, hetilapokat is. Kiegészítõ szolgáltatás-

Barát Zsófia

ként MÁV és BKV-jegyeket is értékesítünk. Húszhuszonöt személy befogadására alkalmas elõadónk, alkalmas kisebb rendezvények, tanfolyamok, továbbképzések befogadására.

- Kiket várnak a szolgáltató központba?

- Ahogy az eddig elmondottakból kiderült, a Közlöny Centrumba nem csak azokat várjuk, akik munkájuknál fogva érintettek a jogalkalmazás valamely fázisában, illetve tanulmányaik folytán „szomjasak” a legfrissebb jogi információkra, bár az egy helyen megtalálható szolgáltatások sokfélesége nekik is kedvezõ idõ- és a költségmegtakarítási lehetõséget kínál.

Rajtuk kívül azonban szívesen látunk mindenkit, aki bármilyen okból – akár jogszabály-alkalmazóként, akár a jog alanyaként – jogszabályok megismerésére törekszik, vagy egyéb információéhségét igyekszik csillapítani az internetezés, sajtóolvasás által. Jövõbeli jogalkalmazókként, termékeink, szolgáltatásaink potenciális fogyasztóiként természetesen kiemelt figyelmet fordítunk a jogi-közgazdasági tanulmányokat folytató egyetemi hallgatókra, akiket a nekik megfelelõ szolgáltatásokkal rendszeres látogatókká szeretnénk tenni. Nálunk az anyaggyûjtéstõl a színes nyomtatáson, sokszorosításon át a hõkötésig kényelmesen tetõ alá hozható egy komplett évfolyam- vagy szakdolgozat. Kívánjuk, hogy minél többen készüljenek nálunk a diplomára, és a tanulmányok végeztével állást keresõ, majd szerencsés esetben pályakezdõ fiatalokként térjenek be újra hozzánk!

D. A.

tizenötödik oldal

Urbi et Orbi - XVI. Benedek pápa húsvéti gondolatai

Barát Zsófia rajzai

XVI. Benedek pápa szavai a ma emberéhez szólnak egy olyan korban, amely már szinte elvesztette a kapcsolatot Istennel. Olyan megvilágításba helyezi a húsvéti eseményeket, amely az anyagelvû világ számára már-már felfoghatatlan. Az azonban, hogy a zuhogó esõ ellenére is tízezrek követték az eseményeket, arra utal: Talán még van remény… „Nagypéntek, amelyet az emberi szomorúság és a vallásos csönd hat át, az elmélkedés és az ima csöndjével zárul.” – mondta beszédében XVI. Benedek pápa. „A Szentatya szerint sosem volt még ekkora szükség arra, hogy tekintetünket Jézus Krisztus felé fordítsuk. A kereszt a „halhatatlan élet forrása, az igazságosság és béke iskolája, a megbocsátás és az irgalmasság egyetemes öröksége.” Általa minden ember Isten barátjává, a „Mennyei Atya gyermekévé” vált. Az egyházfõ hangsúlyozta: Isten számára nem létezik faji vagy kulturális különbözõség. Jézus Krisztus azért halt meg, hogy az egész emberiséggel megismertesse Istent, hogy felszabadítson a gyûlölet és a bosszúvágy terhe alól. XVI. Benedek feltette a kérdést: „Mit tettünk azzal az ajándékkal, amit Jézus nekünk adott?” Elfogadjuk-e a kinyilatkoztatást? És ha igen, vajon eszerint élünk-e? Mindannyian tudjuk, hogy sokan nem ismerik Istent, sõt olyasfajta „szabadságot” keresnek, mely egyenesen kizárja õt.

Megint mások pedig azt állítják: nincs szükségük rá. A pápa arra szólította fel a híveket, hogy a keresztutat végigjárva nyissák meg szívüket Jézus elõtt, hiszen õ maga az igazság, mely képessé tesz minket szeretni. Az Egyházfõ Péter apostol szavait hozta fel példaként: „Vétkeinket testén fölvitte a keresztfára, hogy meghaljunk a bûnnek, és igaz életet éljünk. Ti az õ sajgó sebei által gyógyultatok meg.” Ez Nagypéntek igazsága– fûzte tovább a gondolatot XVI. Benedek: „A megváltó Krisztus a kereszten visszaadta a méltóságunkat, mert Isten fogadott gyermekeivé tett bennünket, akiket saját képére és hasonlatosságára teremtett. Hódoljunk tehát a kereszt elõtt” – zárta beszédét a Szentatya.

Húsvét vasárnapján az egyházfõ Urbi et Orbi áldása elõtt mondott beszédében a 138. zsoltár régebbi változatának sorait idézte: „Resurrexi et adhuc tecum sum” (Föltámadtam és veled vagyok most és mindenkor.) „A húsvéti virrasztás ünnepén a sötétség fénnyé változik, az éj átengedi a helyét a nappalnak, amely nem ismer alkonyt.” – fogalmazott a pápa. A Megváltó áldozata által mi is képessé váltunk arra, hogy bekapcsolódjunk abba párbeszédbe, amely közte és az Atya között zajlik. A feltámadt Jézus kijelentése ránk is vonatkozik, akik Isten fiai, vagy ahogy fogalmaz, „Krisztus társörökösei” vagyunk. A feltámadás által mi is új életet kapunk, ha egyesítjük Isten szavát a sajátunkkal és kijelentjük, hogy vele maradunk, és követjük õt. Így juthatunk el a húsvéti misztérium mélységébe – fejtette ki az Egyházfõ beszédében. Krisztus feltámadása lényege szerint a „halhatatlan szeretet eseménye”. „Az Atya szeretetéé, aki odaadta fiát a világ üdvözítésére, a Fiú szeretetéé, aki mindannyiunkért ráhagyatkozik az Atya akaratára, a Lélek szeretetéé, amely feltámasztja Jézust a halálból és átalakítja testét.” A pápa ezért arra buzdított bennünket, hogy „térjünk meg mi is a szeretethez”, utasítsuk vissza gyûlöletet és annak minden formáját. Ezután az egész emberiséghez szólt: arra kért bennünket, ne csukjuk be a szemünket a szeretet elõtt, hiszen egyedül Krisztus az, aki képes gyógyítani, megvédelmezni a gyengéket, szabadságot hirdetni a raboknak és vigaszt nyújtani. Ezt követõen bírálta az emberi kapcsolatokban oly gyakori egoizmust, igazságtalanságot, gyûlöletet és erõszakot, amelyeket az emberiség „nyílt sebeinek” nevezett, és amelyekre

gyógyír csupán a feltámadt Jézus és azok lehetnek, akik mellette kötelezik el magukat.

Végül a híveket testvéreinek nevezve felszólított mindannyiunkat: „Engedjük, hogy a húsvét fénye bevilágítson bennünket.” Rámutatott: Az ünnep pillanataiban nem feledkezhetünk meg néhány olyan vidékrõl, mint Darfur, Szomália, a Közel-Kelet és Tibet, ahol ezekben a pillanatokban is háború dúl. Végül, mielõtt áldást osztott volna a „városnak és a világnak”, Mária közbenjárását kérte, hogy legyen a mi oltalmazónk, és „vezessen bennünket a testvéri együttérzés és a béke útján.”

Borbás Dorottya